Itthon a '80-as években jelentek meg az első plakátok skinhead koncertekről. Ezek többségéről már a kezdetektől látszott, hogy milyen rendezvényt reklámoznak. Ez a tendencia megmaradt egészen a '90-es évek közepéig, második feléig.
1996 körül jelentek meg az első plakátok amelyek a skinhead motívumok helyett már inkább politikai szimbólumokkal, képekkel jelezték, hogy milyen rendezvény lesz. A technika fejlődésével megjelentek a színvonalasabb, számítógéppel szerkesztett plakátok, a politikai nyomás miatt gyakran csak a zenekarok nevének feltüntetésével. 2000 után az internet elterjedésének köszönhetően a plakátok színesebbek lettek, visszatértek a politikai motívumok, a zenekari logók vagy/és a szervezetek jelképei.
A plakátok stílusa egyre szerteágazóbb lett, néhol megmaradtak a skinhead motívumok, néhol meg már annyira agyon lett szerkesztve, hogy a zenekarok neve nélkül akár egy diszkó vagy technó buli plakátja is lehetett volna. 2010 körül szép lassan ismét eltűntek a skinhead motívumok, ha nem is teljesen, de már csak nyomokban volt felfedezhető.
Érdemi változást a Rockstrand plakátjai hoztak, illetve az NSBP által szervezett ISD emlékkoncertek.
Bevallom nekem a '80-as évek stílusa tetszik legjobban, ezek a mai technikával már nagyon ütős plakátok lehetnének. Gondolok itt a lentebb látható plakátra vagy azokra amelyek az utóbbi években a Rockstrandot reklámozták.
A német rendőrség tegnap megrohamozott egy kis klubot ahol az Endstufe és a Radikahl tartotta közös koncertjét. A koncertre mintegy 400 ember érkezett, a rendőrség kiérkezéséig rendbontás nem történt. A rendőrök gumibottal és gázsprayvel próbáltak "rendet tenni", erre a közönség fele székekkel, poroltókkal válaszolt.
Idei első túránk a nagyobbik fiammal a Nyakas-kőtől indult Biatorbágyra. A szezont általában a HHH-n kezdjük, de a bizonytalan időjárás miatt egy olyan túrát kerestünk ahol több a napfény. Kelenföldtől busszal mentünk Alsómajor megállóig onnan száz méter után már terepen sétáltunk fel Nyakas-kőhöz.
A sziklaformáció lenyűgözte a nagyobbik fiam is, bár ő a csúcsra nem jött fel, így legalább volt aki lefényképezzen "lentről". A kőtől átsétáltunk a Madár-szirthez. A lefelé vezető út csúszós volt, de azért járható, felfelé már simábban mentünk a sziklás, köves terepen. Útközben új jelzéseket találtunk, kis plasztik kártyák formájában, a Groove Trails tette ki, itt vezet a Nyakas kör nevű túrájuk 13 és 26 Km-es távja. A szirten végig sétáltunk és gyönyörködtünk a kilátásban, több helyen meg is álltunk fényképezni.
Induláskor a szikla aljában az ösvény elején nagyon sok túrázóval és bringással találkoztunk, de út közben már alig néhánnyal, inkább pár terepfutóval. Nagyon jó időnk volt, a buszról leszállva már nem vettük fel a dzsekijeinket, így nem izzadtunk le, de nem is fáztunk. Néhol kicsit szelesebb volt az idő, de a szél sem volt hideg, de elég erős volt ahhoz, hogy ne szirt legszélén menjünk.
A szirt végén bementünk a piros jelzésre mely egy darabig a zárt kertek közt kanyarog, az út elején néhány egykori borospince látványa tarkítja az egyébként unalmas szakaszt.
A biatorbágyi borászat valószínűleg nem volt olyan ismert, mint felénk a homoki borászat, mely szintén majdnem teljesen megszűnt, de azért sajnálom, hogy már nem készítenek bort errefelé, túrázás közben jól esne egy pohár hideg fröccsre megállni. Az egyik zártkertnél egy helyi kézműves csemegéket készítő árudára bukkantunk, lekvárok, szörpök, birsalma sajtok voltak a kínálatban és becsületkasszás volt, aki akart még számlát is írhatott magának. Én egy csomag birsalma sajtot vettem dióval, kókuszdió reszelékkel, ízlésesen csomagolva, szépen feliratozva.
Tavaly a kisebbik fiammal végig zárt kertek közt mentünk fel a kőhöz, most a piros jelzés amit követtünk bevitt minket az erdőbe, amit csöppet sem bántunk, bár a saras lejtő azért nem a legkellemesebb, de azért megbirkóztunk vele. Az ösvény szélén már végig nyíltak a tavaszi virágok, a leglátványosabb és számomra legkedvesebb ezek közül a hunyor volt.
Az ösvény mellett találtunk egy jelzést ami a Szily kápolnához vitt. Nos a turista jelzés elég csalóka, mert felfelé egyenesen 50 méterre van a kápolna, de jelzés elvisz egy kacskaringós, soha véget nem érő útra, mi a jelzésre hagyatkoztunk, de végül feladtuk a kanyargó ösvényt és nyílegyenesen felmásztunk a "hegyoldalban" kápolnához.
Az ilyen keresztény kegyhelyekért egyikünk sincs különösebben oda, ide is inkább csak a kalandvágy vitt fel, aztán fent eszembe jutott, hogy megnézzem van-e geoláda a környéken, persze volt és természetesen további mászást igényelt, a láda jól látható helyre volt rejtve, így nem igazán kellett keresni. A domb aljától a viaduktig már ismét zártkertek, hétvégi házak közt vezetett az út és több helyen feltűntek lakóházak is, ezek többsége neomodern kocka volt, ezek a lapos tetős fehér kockák már egyszer divatban voltak a '70-es - '80-as években, városban talán jól néznek ki, de itt elég idegenül hatottak.
A viaduktnál megálltunk kicsit nézelődni, fényképezni, majd kisétáltunk a vasútállomásra. Mivel a vonat sűrűbben jár és gyorsabb, mint a busz, így vonattal mentünk Kelenföldre, amely természetesen közel negyedórát késett. A túra távja közel 10 Km volt, néhol saras volt az út, de ettől eltekintve jól járható.
Mivel az Angry Noise jelenleg stagnál Gergi Attila újra a CsizmáSkandurban penget, a pletykák szerint pedig az énekes egy stúdió projektben énekel ismert oi! zenészek körében.
Olaszoknál ismét hc buli, sokak kedvence a Hate for Breakfast ismét színpadon.
Nyár, napsütés, tengerpart és egy jó kis RAC party, irány Spanyolország.
Még egy spanyol buli, de ez Oi! zene rajongóknak a Rock in Castelló évek óta Spanyolország egyik legnagyobb skinhead bulija.
Még mindig Spanyolország, a Chaos in the sun olyan nagy népszerűségnek örvend, hogy a szervezők két naposra bővítették a bulit és péntek este három neves angol banda áll színpadra egy spanyol zenekar társaságában.
Egy német kisvárosban háromnapos underground metal fesztivál, főként viking metál bandákkal.
A Citizen Keyne hazai fellépése az aznapi Damned koncert miatt elmarad, új időpont még nincs, így aki látni szeretné Milton Keyne polgárait Belgiumban megteheti az újjáalakult Haedcase társaságában.
Belgium az új európai skinhead főváros, minden hónapra jut egy nagy buli a Barock kávéháznak köszönhetően, az angol Queensbury Rules is oda szervezte európai turnéjának egyik állomását.
Akár a névnapi bulim is lehetne Firenzében, de bármilyen jó is az Ultima Frontiera egy akusztikus buliért nem fogok kiutazni.
Németországban hatalmas születésnapi buli készül olyan nagy nevekkel, mint a Roials és a Prolligans.
A Vicious Rumours ismét összeáll egy bulira, bár a srácok nem politizálnak többször is játszottak a Skrewdriverrel. Aki nyáron Liverpoolban jár semmiképp se hagyja ki ezt a bulit.
A csehek ritkán hagyják el Morvaországot, most a lengyeleknek mégis sikerült őket elcsábítani egy koncert erejéig.
A nagy öregek is tiszteletüket teszik Belgiumban, azt hiszem oda kellene költöznöm, minden héten koncertre járnék.
Kalapácsos buli Finnországban, egyelőre csak a dátum biztos.
A Condemned 84 is átkel az óceánon, lassan már Mexikóban is több buli lesz, mint kis hazánkban.
A Queensbury Rules és a Complaint közös turnéjának hátralévő állomásai.
A katwijki buli részletes plakátja.
Egy oi!/street punk buli angol módra.
A spanyol oi! bulik mellett egy kicsit keményebb muzsika is lesz, azon a hétvégén koncert dömping lesz világszerte.
A hagyományos ROMER koncert márciusban a forradalom előestéjén.
Ez a buli már szerepelt a korábbi bejegyzésekben, de ezt a plakátot nem hagyhattam ki.
Interdictum buli Rákóczifalván, reméljük jó idő lesz, tőlem nincs túl távol, tehát jó eséllyel ott leszek.
A hagyományosan április 20.-a környékén megrendezett buli a külföldi koncertdömping miatt csúszik egy hetet. Eddig csak egy fellépő "biztos".
Rice buli Pesten, ha nincs jobb programod nézd meg az öreget és Laczik Fecót.
Az Oi-kor kupához hasonló foci kupa Németországban. Remélem Oi-kor kupa is lesz.
Ha már szóba került a sport... Sakk kupa ismét!!!
A népszerű német banda a Smart Violence egy 21 számos (74 perces) CD-vel jelentkezik hamarosan.
Az Askania gondozásában egy új Condemned 84 kiadvány látott napvilágot, az új hanganyag mellett három koncert részletet tartalmazó DVD is van a korongban.
Az olasz SPQR (Senatus Populusque Romanus) egy 66 darabra limitált kézzel számozott boxot dobot piacra.
Íme a doboz tartalma.
Ha már itt tartunk, hétfőn jelent meg az olaszok split lemeze bakeliten.
A Crucified új albuma már gyártás alatt van, reméljük nem húzódnak el a munkálatok és hamarosan kézbe vehetjük a korongot.
Az előző bejegyzésben említett Romantikus Erőszak digipack CD valószínűleg a zenekar őszi nagy koncertjére jelenik meg, vagy valamivel előtte.
Már tavaly felröppent a hír, hogy a görög No Surrender és a lengyel Odwet egy közös lemezt jelentet meg, most úgy néz ki lassan valósággá válik és hamarosan kézbe vehetjük.
Novemberben “Hands across the sea” címmel egy nagyobb volumenű koncert lehetősége körvonalazódik több tengeren túli zenekarral.
A 23. Streetkids party plakátja még nem jelent meg, de az már biztos, hogy a tenisz klub lebontása ellenére a buli ismét szabadtéri lesz és egy kempingben tartják meg június 17.-én. A fellépők listája is folyamatosan bővül: - Thumbscrew - ES - Operace Artaban - CZ - Bloody Mary - CZ - Dead Masaryx - CZ - S.A.S. - CZ
Elkezdődtek a 3. (fekete) Nordic Power Rock and Roll válogatás előkészületei, ha minden jól megy talán év végére megjelenik.
A srácok a második Hundriver albumra elkezdték írni az új nótákat.
Mivel nem vagyok Hungarica rajongó így egyértelmű, hogy a magazin fontos számomra ebből a csomagból, elsősorban a ROMER interjú és a nemzeti rock születése cikk keltette fel a figyelmem. Az interjúból kiderül, hogy még idén megjelenik a Nordic Sun kiadó gondozásában a zenekar első demója digipack formátumban, fényképekkel. Bár zeneileg nem volt a kedvencem a kazetta ennek ellenére a korszak egyik meghatározó kiadványa volt és jó érzés lesz mindezt képekkel együtt a kezemben fogni. Az összeállítás régi emlékeket hozott elő, hisz tízen éves koromban az első bakelit lemezeim közt volt a P.Mobil - Honfoglalás korongja és az István a Királyt pedig úgy hallottam először, hogy a történelem tanárnőmtől kaptam kölcsön a korongokat, aki a ceglédi múzeumban dolgozott főállásban. A Mos-oi! zenéjét punknak nevezni szerintem butaság, a banda oi! zenét játszott oi!annyira, hogy az egyik számuk történetesen 4Skins feldolgozás, persze lehet vitatkozni, hogy az Oi! a punk egy irányzata, de ez az Oi! zene volt az ami a hazai skinhead színteret meghatározta az első 10 évben és a világ legtöbb pontján a mai napig is ez így van, hisz azok a bandák amelyek más stílust kezdtek játszani többnyire el is távolodtak a skinhead színtértől. A cikkben van még egy apró elírás, nem a Fejbőrben, hanem az Oi-korban játszott egyel több spicli. Ezektől az apróságoktól eltekintve a cikk nagyon jó és jól végig vezeti az olvasót a hazafias zene kezdeteitől napjainkig tartó történetén. A magazin közepén egy Hungarica poszter van, a hátoldalán egy idei naptár. A többi interjúra még nem volt időm, de az mindenesetre érdekes, hogy Feró is belekerült aki elég fitymálóan nyilatkozott néhány éve a háromakkordos, szláv népzenei alapokkal operáló nemzeti rockról.
A Hungarika lemez legjobb száma egy lengyel katonadal feldolgozás, melyben egy lengyel hölgy is szerepel. A többi olyan, mint egy hazafias szövegekkel eljátszott Tankcsapda album amit számomra egyedül Balázs hangja tesz hallgathatóvá. Már az elején leszögeztem, hogy nem vagyok Hungarica rajongó, tehát ennek a lemeznek a megítélésében ne rám hagyatkozzatok. A lemez hangzása egyébként kiváló. A digipack csomagolásban van fénykép a zenekarról és van egy 12 oldalas szövegkönyv a szövegekhez illő képekkel. Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/hungarica-szavazz-magadra-h-music-magazin/
Kell-e ajánló egy olyan albumnak amelyből 500 darabot pillanatok alatt elkapkodtak? Szerintem nem. Valamivel több, mint egy éve jelent meg a német banda korongja amelyről itt a blogon is hírt adtunk: Konigsklasse-Hymnen Alter Tage Az 500 darabra limitált lemezt gyorsan elkapkodták, ezért a kiadó és a zenekar úgy döntött, hogy felvesznek még egy számot és azzal kibővítve újra kiadják a lemezt. Az új kiadás hagyományos CD tokos megjelenést kapott, új borítóval és hat oldalas szövegkönyvvel a feldolgozott dalokhoz, versekhez illő fraktúr betűtípussal. A zene a '90-es évek eleji német skinhead rock, RAC stílust idézi, modern hangzással, a dalszövegekről a korábbi bejegyzésben már írtam részletesebben, elsősorban korabeli német katonadalok, versek kerültek feldolgozásra. Aki szereti a német színtér zenekarait ne habozzon beszerezni a korongot, mert az előző megjelenéshez hasonlóan ezt is gyorsan el fogják kapkodni. https://nsbp.shop/termek/konigsklasse-hymnen-alter-tage-2023/
Egy kis ízelítő a korongról:
Én reménykedem benne, hogy az új kiadás egy új lemez előszele. Sokan hiányolják ezt a stílust a német színtérről, hiszen azt alaposan eluralta a metál és hc vonal, így üde színfolt egy-egy ilyen dallamosabb korong.
A rap műfajhoz akkor álltam a legközelebb amikor egy ismerősökből álló fiatal társaság a '90-es évek közepén összeállt rap bandává, a szövegeiket határozottan nem az Animal Cannibals - Utálom a fajtámat című szerzeménye inspirálta, sőt... A srácokkal meg is beszéltük, hogy a 4Skins - Chaos című számát és a BFG - When the hammer falls című szerzeményét feldolgozzuk. Sajnos (vagy nem) mire megvalósult volna addigra feloszlottak. Amúgy sem a rap sem a hip-hop nem állt hozzám túl közel, bár a korai rap korszak egyfajta skinhead paródiája felkeltette az érdeklődésem, amikor még kopaszra nyírt rapperek, két számmal nagyobb bomberben, két számmal nagyobb farmerban és fűző nélküli bakancsban a megfordított Oi!-t (yo) kiabálták, vagy a Public Enemytől a black skinhead oi!-t kellett hallgatnom kazetta árusként Kelenföldön a Kis Olimpia alatti piacon.
A Lowdown Wights zeneileg a korai, még viszonylag nyers rap, hip-hop korszakot idézi annak minden kellékével, számítógéppel összerakott zene, scratchelés stb. A nyers alatt semmiképp sem igénytelent értek, hiszen zongorabetéttől a bendzsóig, kórusig (közös szövegelés) minden van a lemezen, egyszerűen a modern diszkós, soulos, ritm and bluesos elemek nincsenek és nem is hiányoznak. Jesse ismét egy igényes korongot hozott össze, őt ismerve a szövegeket nem kell bemutatnom, hisz még a fő bandájától a Deaths Headtől is dolgozott át egy számot a Hatreds Disciples-t.
A lemez hagyományos CD megjelenést kapott, plakáttá hajtogatható nyolc oldalas szövegkönyvvel.
Manapság egyre kevesebben hallgatnak oi!, punk, hc, RAC, metál zenéket, ezért nem árt, ha van otthon egy ilyen korongod amivel lenyűgözheted az új barátnőd, munkatársaid vagy az ilyen zenékre fogékony ismerőseid.
A Budai Kitörés Emléktúra előtti napon sürgősen vennem kellett egy fejlámpát. Szerencsém volt a piacon kaptam egy olcsó lámpát. Nem fűztem hozzá nagy reményeket, bár az eladó agyon dicsérte - akkumulátoros, zoomos stb. Akkor még nem is igazán értettem minek zoom egy olcsó fejlámpába. Az esti próbánál csak alap üzemmódban próbáltam ki, az eredménnyel elégedett voltam, így másnap a gyári feltöltéssel vittem a lámpát magammal. Másnap a túrán ért a nagy meglepetés. Alapállásban hatalmas területet világít be erős fénnyel, az előttem sétáló 5-6 fős társaság lekapcsolta a saját lámpáit. Később a zoomot is kipróbáltam, teljesen kihúzva legalább 50 méterre lehet vele élesen bevilágítani a terepet, az erős fénye miatt volt aki lézerkardnak becézte. Az 50%-os mód olyan, mint a régi fejlámpák 30 perc használat után, a korábbi erős fény miatt gyengének tűnik, de végszükség esetén még így is elég a fénye egy erdei túrához. A villogó üzemmód engem mindig idegesített, így ezt a funkcióját hanyagoltam, de városi kerékpározásnál, nagyobb ködben jól jöhet. A túrán közel három órán keresztül működött folyamatosan, látható fényerő csökkenés nélkül és azóta is használom kerékpározáshoz még mindig a gyári feltöltéssel. 3000 Ft-ért nem számítottam ilyen kiváló teljesítményre. A súlya könnyű, a fejpánt kényelmes, könnyen állítható fejmérethez, sapkához.
Jöjjenek a technikai adatok:
X-Balog MONT-6807 típusúultrakönnyűCREE Q5 LED-es fejlámpa. A fejlámpazoom-os kialakítású,így kiválóan alkalmas rövidebb és nagyobb távolságok megvilágítására. Barkácsolástól kezdve, a nagyobb túrázások elengedhetetlen kelléke lehet. A Q5 CREE LEDmegfelelő fényerőt biztosít. Gumis fejpántjának, és állítható dőlésszögének köszönhetően minden helyzetben a legideálisabb pontra tudunk világítani vele. Energiaellátásról,beépített akkumulátoragondoskodik, így extra könnyű lesz a fejlámpa. Akkumulátorát akárhálózatról, 230 V-ról, de akár kocsiban lévő12 V-os szivargyújtórólis tölthetjük. Világítási módja, a hagyományos 100% fényerő, valamint egy takarékosabb 50%-os mód, és egy stroboszkóp üzemmód is választható.
Főbb jellemzők:
Cree LED extra erős
3 féle üzemmód (100% fény,villogó mód,50% fény)
Zoom (fókuszálható)
180° dönthető
Csepp és porálló
Súlya 110 gramm
Hatótávolság min: 70-90 méter
Beépített akkumulátor
Tartozék: hálózati (230 V-os) és szivargyújtó töltő(12 V)
Mint ahogy a belső csatornákon és a híradásokból értesültetek, az elmúlt hétvégén több támadást is végrehajtott az ANTIFA szeretett fővárosunkban. Egy esetet kiemelnénk, Csöpit és barátnőjét az V. kerületben ért brutális támadás. Kórházba szállításukat követően egy éppen munkába induló barátjuk rohant a kórházba, hogy László és felesége hogylétéről tájékozódjon. Barátjukat, Pétert oly módon felzaklatták a történtek, hogy a kórház előtt szívrohamot kapott. A helyszínen jelenlévő rendőrök és a szolgálatot teljesítő orvosok gyors és profi reakciójának köszönhetően 20 perc küzdelem után sikerült Pétert újraéleszteni. Péter túl van az életveszélyen, megműtötték, de jelen pillanatban is kórházi ápolásra szorul, mely miatt hosszú időre munkaképtelen lesz.
Egyesületünk felvette a kapcsolatot a családdal, akik fentiek miatt nehéz anyagi helyzetbe kerültek, megélhetésük Péter keresete nélkül veszélybe került. Péternek két kiskorú gyermeke van, egy kisfiú és egy kislány. Ezúton kérünk minden jóérzésű olvasót, bajtársat, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák Péter családját, minden kis segítség számít. Amint Péter felépül, mindenkinek személyesen fog köszönetet mondani a segítségért.
Adatok, amire az adományokat küldhetitek (Péter feleségének édesanyja):
Szántó Sándor Zoltánné
Erste Bank, számlaszám: 11600006-00000000-93540597
A közleménybe kérjük írjátok bele : PETI, és adjátok meg e-mail címeteket, hogy később köszönetet tudjon mondani.
Köszönjük!
Charity appeal
As you know from internal channels and news reports, ANTIFA carried out several attacks in our beloved capital last weekend. We would like to highlight one case, the brutal attack on Mr. László D. and his girlfriend in District V. After they were transported to the hospital, a friend of theirs who was about to go to work rushed to the hospital to find out about László and his wife’s condition. Their friend, Péter, was so upset by what happened that he had a heart attack in front of the hospital. Thanks to the quick and professional reaction of the police and the doctors on duty, Péter was revived after 20 minutes of struggle. Péter is out of danger, he was operated on, but at the moment he still needs hospital care, which will make him unable to work for a long time.
Our Association contacted the family, who were in a difficult financial situation due to the above, and their livelihood was threatened without Péter’s earnings. Péter has two minor children, a boy and a girl. We hereby ask all well-meaning readers and comrades to support Péter’s family as much as they can, every little help counts. As soon as Péter recovers, he will personally thank everyone for their help.
Data to which you can send donations (Péter’s wife’s mother):
Szántó Sándor Zoltánné
Erste Bank, International bank account number (IBAN): HU82 1160 0006 0000 0000 9354 0597
In the announcement, please write: PETI and let your e-mail address so that he can thank you later.
Hakkus és a Nordlicht február 13.-én a Drezdai terror bombázások évfordulóján egy négy számos felvételt tesz ingyenesen letölthetővé.
Az e havi ajánlóból a black metál bulik sajnos kimaradtak, ennek oka, hogy nem találtam ilyen jellegű plakátokat.
A Hardset Shop és az Operace Artaban szervezésében idén is megrendezésre kerül a brnoi Street Kids Party, szám szerint a 23. Eddigi fellépők: - Operace Artaban - Bloody Mary - Dead Masaryx Biztosan lesz legalább egy nevesebb külföldi banda is és a pletykák szerint egy magyar zenekar is ott lesz. Addig is egy kis kedvcsináló:
Hazai vagy hazai kötődésű lemezekről nincs friss hír, az NSBP kiadónál több lemez is előkészületben van, de biztosat egyelőre nem tudok.
A Crucified felvette az új lemezének az anyagát egy stúdióban, a lemez reményeik szerint februárban jelenik meg. A korong ismét a Midgård Records kiadásában jön ki.
Tavaly év végén megjelent az Éjisereg új lemeze. Beszerezhető a zenekar tagjainál és a koncertjeiken.
A Nordic Sun records új pólója január 9 után lesz elérhető a webshopban. Előreláthatóan a Tribute Night partyn is beszerezhetitek.
A zenekar bemutatkozó hanganyagát már bemutattam a blogon. A napokban kézhez kaptam a CD-t is. A lemezhez nyolc oldalas szövegkönyvet készítettek, benne van az összes dalszöveg, néhány kép a zenekarról, köszönő lista, tagok névsora, hol készült stb. Szóval tartalmaz mindent amit egy ilyen kiadványnak tartalmaznia kell.
A grafikák egyszerűek, de nagyszerűek, bár én inkább ezt a stílust egy amatőr black vagy death metál banda korongján tudnám elképzelni vagy '70-es évek beli hard rock, heavy banda lemezén. Talán stílus teremtő lesz és a jövőben hozzászokunk.
Itthon sajnos már kiveszőben van az Interdictumhoz hasonló dallamosabb zene, érthető, hétköznapi dolgokkal és napi politikával foglalkozó szövegek. Még csak pár hete jelent meg a korong, de én már várom, hogy egy teljes lemezanyaggal kijöjjenek és persze jó lenne minél többet látni őket színpadon.
A zenekar első albuma 2007-ben jelent meg a DRB recordsnál. Hagyományos CD megjelenés, négy oldalas borító, belül képek a zenekarról, hátul köszönő lista. Ma már egy szövegkönyv követelmény lenne, de ez 15 éve jelent meg. A zene még kiforratlan, olyan, mintha egy korai oi! válogatást hallgatnék amelyen punk zenekarok is szerepelnek. Lassabb, középtempós és gyorsabb számok váltják egymást visszaadva a '80-as évek hangulatát. A legjobb számaik nem ezen az albumon vannak, de ez a legváltozatosabb, nálam napok óta ez szól, nem tudom megunni.
A rövid életű kézdivásárhelyi székely hardcore banda bemutatkozó anyaga a közelmúltban került hozzám. Mivel előbb a régóta áhított Citizen Keyne lemezeket hallgattam meg, így erre az anyagra csak a napokban jutott időm. A megjelenéskor a lemez második száma került fel a videómegosztókra melyben Jabba is énekel. Akkor már más zenék vonzottak jobban így túlzottan nem foglalkoztam vele. Az első amit észre vesz az ember amikor elkezdi hallgatni, hogy az ének jól érthető. A másik a zene, tiszta, nyers hangzás, semmi cicoma. Nincs agyon torzítva, nincs agyon bonyolítva, nekem valahogy mindig az ilyen zenék jöttek be. Sajnálom, hogy megszűnt a zenekar, kíváncsi lettem volna milyen irányba haladtak volna tovább.
Az Interdictum zenekar feltöltötte a közismert videómegosztóra az első lemezét. Remélem azért még beszerezhető a korongjuk, mert mégis csak az az igazi.
Hát ez sem egy mai album, 2011-ben jelent meg a banda harmadik lemeze az M.F.S. kiadó gondozásában. A CD 20 oldalas bookletet kapott, dalszövegekkel, képekkel, köszönő listákkal és zenekari információkkal, hibátlan, ilyennek kell lennie egy szövegkönyvnek. A zenekar legismertebb dalait tartalmazza a korong, Oi! for England, Punk not Fashion, Weekend Riot Az előző albumhoz képest pörgősebb, ritmusosabb, sokkal oi-osabb. Kiváló kórusok (csorda vokál) hallható a számok refrénjeinél, Azt hiszem itthon a 88-as csoport megszűnése óta nem készült ilyen felvétel. A dalok többsége még mindig műsoron van a zenekar koncertjein. Oi! zene rajongóknak kötelező.
Nem egy mai korongról van szó, 2009-ben jelent meg a DRB kiadó gondozásában, a kiadó valószínűleg a zenekar kiadója, mert összesen két lemezt adtak ki, ezt és a zenekar előző korongját. Egyszerű négy oldalas borítót kapott, széthajtva a zenekartagok képeit láthatjuk, hátoldalán a számcímeket, melyből 12 van és van egy rejtett szám is. Szövegkönyv nincs, amit azért hiányolok, már megszoktam, hogy manapság van. A zene oi! és street rock, némi punk hatással, több szám is kimondottan hasonlít a korai Cock Sparrer dalokra. A szövegek a rendszert bírálják és a hétköznapi életről szólnak, mint a korai skinhead és punk bandák számai. A rejtett szám egy Eagles feldolgozás a Take it easy, ez az egyik legjobb szám a lemezen. Az egész album hangulata visszahozza a '80-as éveket, talán a London Breed második albumához innen is merítettek ihletet. A számok ritmusa a gyors és középtempós között változik, gyakran kap jelentős szerepet a basszusgitár, ahogy az az oi! zenéknél megszokott volt. Elsősorban azoknak ajánlanám a korongot akik olyan bandákon nőttek fel, mint a 4Skins, Cock Sparrer, Sham 69, nekik szerintem tetszeni fog.
A cseh utunk hajnalban kezdődött, rögtön 40 perc késéssel, ez szinte már megszokott. Négyen indultunk útnak a fővárosból, az utunk viszonylag eseménytelen volt. Znojmoban egy ismerősünk várt minket kocsival és vitt el a szállásunkra. A szállás egy magánlakásból kialakított apartman volt, két szoba, konyha, fürdőszoba és wc. Miután elfoglaltuk a szállásunk bevásároltunk a közeli multiban, hogy a következő két reggelünkön meleg ételt tudjunk enni. Az árak átlagosan 10%-kal magasabbak, mint itthon, korlátozások nélkül kapható náluk minden és van is minden. Vásárlás után elindultunk, hogy egy késői ebédet magunkévá tegyünk, az erre kiszemelt hely az Étterem az Aranykannához (U Zlaté Konve) volt, a menü ára igen kedvező volt, de mivel későn érkeztünk már csak a' la carte fogyaszthattunk. Megkóstoltuk a helyi sört a Tesák-ot, egy átlagos cseh sör, semmi extra. Vacsora után átmentünk a Csigába, itt megkóstoltunk 2-3 sört, de a hideg miatt nem maradtunk sokáig, pedig 12 féle sört csapoltak. A városnézést letudtuk aznapra a főtéri adventi vásár megtekintésével és a sportpálya melletti kisebb vásár és óriáskerék megcsodálásával.
Az esti vacsora előtt még pihentünk egyet a szállásunkon, majd útnak eredtünk a belvárosba a Csirkébe (Slepičák - restaurace a vinný bar) ahol komáromi barátaink foglaltak asztalt a vacsorához.
Itt egyik kedvenc sörömet csapolták a Bernardot, szűretlenül, pasztörizálatlanul. Vacsorára a többségünk kapros gomba levest kért, a második fogás pedig eltérő volt, én szilvás gombócot ettem.
Vacsora után sörből "vágottat" kértünk, ez barna és világos sör egy korsóba csapolva. Ez annyira ízlett mindenkinek, hogy ennél maradtunk.
Az étteremben zenés est volt, a mi mulatós, lakodalmas zenénkhez hasonló muzsikát produkáltak, a helyieknek bejött, nekünk nem annyira, így pár sör után nyugovóra tértünk. Másnap reggeli után városnézésre indultunk a kisfiammal, a főtéri adventi vásárban eredeti cseh ételeket kerestünk, nem is kellett sokáig keresgélnünk három helyen árultak ételt, volt lángos, kürtőskalács és fasírt. Végül egy kis mandulát vettünk rágcsálni. Elsőként kávét szerettem volna inni, az előző nap kinézett kávézó még nem volt nyitva, így a főtéri forgatagban kértem egy kis presszó kávét tejjel, ez ott 3dl volt és adtak hozzá egy kis doboz tejszínt. Majd az előzőnap kinézett Rumcájsból kértem a fiam pedig parohácot ivott, az előbbi forralt bor rummal, a második az agancsos pedig jägermeister forralt borral. Ezután városnézésre indultunk, egy sikátorban pár száz méter után kiértünk a városból, a másik irányban végül találtunk némi városfal maradványt és bástyákat.
Másfél - két óra városnézés és sikertelen hűtőmágnes keresés után visszamentünk a szállásra, hogy együtt tudjunk indulni helyi idegenvezetőnkkel és egy később csatlakozó helyi hölggyel városnézésre.
A régi várfalnál megnéztük Benes és Masarik emléktábláját, a régi városkaput, megnéztük a kilátást a régi várfalról, gyönyörködtünk a folyóban, a régi kolostorban, a természetvédelmi területben. Továbbmentünk a sörgyár felé, eredeti tervben szerepelt a gyárlátogatás is, de időhiányában ez és a motor múzeum megtekintése kimaradt. A sörgyár udvarán keresztül eljutottunk a rotunda melletti teraszhoz, itt gyönyörködtünk a kilátásban, a duzzasztó gát és a motor múzeum látványa páratlan volt.
A rotunda, ami egyébként nem kör, hanem nyolcas alaprajzú szintén szép látvány volt, mellette tovább sétálva találkoztunk Citizen Kayne zenekar tagjaival és helyi kísérőikkel, a lehetőséget kihasználva gyorsan készítettünk is pár képet Paullal. Az egyik helyi srác meg is jegyezte, hogy a zenekar nem csak egy gitárosból áll.
A korombeliek biztosan emlékeznek rá, hiszen nagyon sokunk szobájában lógott a falon 4Skins poszter. Később játszott a Skrewdriver és az Indecent Exposure nevű bandákban is, a közelmúltban pedig megfordult a Tank Turret és a Stronghold zenekarokban is, szóval számomra nagy élmény volt találkozni vele. A városnézést folytattuk tovább, megnéztünk még pár nevezetességet és több helyről is gyönyörködtünk a kilátásban. Megnéztük kívülről a város legöregebb házát, mely közel 800 éves, ezt nem jelzi semmi, ami számunkra furcsa volt. A délután jó hangulatban telt, sokat nevettünk.
Ha már kihagytuk a sörgyár látogatást azért legalább a sörgyár helyi kocsmájában megkóstoltuk a termékeiket, legjobban a félbarna sörük ízlett mindenkinek. Börkéék is csatlakoztak hozzánk akik előtte a Csigában voltak, de csak egy sörig bírták a hideget. Pár sör után innen mentünk a MaxWilliambe ahol vacsoraasztalt foglaltak komáromi barátaink.
Amíg kihozták a vacsorát a kocsma saját söreit kóstoltuk, itt is szűretlen, pasztörizálatlan sört ittunk. A hely hangulatos, de csak vacsorázni érdemes bejönni, viszonylag kevés hely van. Vacsora után a helyi ismerősünk és 5+1 taxi segítségével jutottunk el a koncert helyszínére, a koncertről már írtam, itt azt nem is részletezném. Koncert után a fiammal elmentünk a helyi ismerőshöz ahol még ittunk pár sört és megkóstoltuk a helyi pálinkát ami legalább 65%-os. Másnap reggel taxival visszamentünk a szállásunkhoz, a taxi meglepően olcsó volt, 3-4 sör áráért vitt el 16 Km-re. Mielőtt felmentünk volna a szállásra a helyi multiban vettünk ajándékokat a barátainknak, rokonainknak a fiammal, majd a szálláson megreggeliztünk. Reggeli után összepakoltunk és kisétáltunk a vonathoz. Břeclavban még az utolsó apróinkból ettünk egy süteményt és ittunk egy kávét a csatlakozásig. A vonaton bebizonyosodott, hogy jó ötlet volt helyjegyet venni, mert a vonat zsúfolt volt. A vonat természetesen késett, a szlovákoknál internet sem volt, így a csatlakozási lehetőségekről már csak a határ átlépése után tudtam tájékozódni. Szerencsére még volt csatlakozás. Ezúton szeretnék köszönetet mondani két helyi ismerősünknek az idegen vezetésért, a tolmácsolásért és a jó társaságért valamint Roynak a szervezésért.
Paul Swain a Citizen Keyne nevű zenekarban zenél. Amikor hírét vettük, hogy a banda a "közelben" játszik tudtuk, hogy ott a helyünk. A koncert Znojmo közelében (10 Km-re) volt egy kisebb klubban, a hely befogadóképessége olyan 250-300 fő lehet, nagyjából 150-en lehettünk.
Az első fellépő a Dead Masaryx volt, a zenéjük amolyan '80-as évek hangulatát idéző punk zene némi Oi! street punk hatással, nekünk magyaroknak különösebben nem jött be, pár számukra néhány helyi fiatal pogózott, de amúgy elég langyos volt a fogadtatásuk, ez lehet, hogy a gyatra hangosításnak is köszönhető volt.
Bombecks nagy kedvenc, valódi német Oi! muzsika, pont olyan amilyet a '80-as, '90-es években szerettünk. Nos ez ezen a koncerten nem jött át. A srácok mintha egy kicsit kedvetlenül játszottak volna. A hangosítás már helyreállt mire felléptek, de valahogy mégis olyan lapos volt a műsoruk. Nem tudtuk kitalálni mi lehetett a gond, nagyobb közönségre számítottak talán. Az egyetlen pozitívum a csinos dobos hölgy volt.
A Citizen tagok épp csak elkezdtek felszállingózni a színpadra amikor a közönség megmozdult. Amikor belecsaptak a húrokba már minden szem feléjük fordult, érezhető volt, hogy ők a FŐ banda. Az utolsó két album dalaival indítottak, pörgős Oi!, street punk nóták, olyan slágerekkel, mint az Oi! for England, Punk not Fashion... Darren hozta a formáját, belegabalyodott a mikrofon zsinórba, felmászott a reflektor állványra, csinálta a showt, a közönség imádta. Ment a pogó, tánc, éneklés, hatalmas hangulatot csináltak. A koncertjük alatt szinte képtelenség volt italt rendelni, mert a csapos is tátott szájjal leste a műsort, végül aki inni akart elkezdte műanyag pohárral dobálni a srácot, olyankor csapolt vagy öntött és tovább figyelte a showt, a poharakat is csak a srácok fellépése után szedte össze.
Ilyen műsort, ilyen jó zenével már nagyon rég láttam, a fellépés előtt Paul volt a sztár, de itt most ez a tánc, pogó, éneklés, taps, az egész zenekarnak szólt, hatalmas tetszést arattak. A buli után már mindenki az egész zenekarral akart közös fotót, nem csak egy-egy zenésszel. Alig várom már, hogy újra lássam őket.
A koncert előtt a Samizdatot nem ismertük, alig pár számot találtunk tőlük. Az a pár szám nem nagyon hozott lázba minket, egyikünk említette, hogy van pár kép róluk Skrew pólóban, de ez manapság nem sok mindent jelent. Amikor elkezdték a műsort egyből változott a véleményünk, nagyon jó zenét játszottak, Oi!, skinhead rock cseh nyelven, de ott a nyelv nem számított, átütő erejű zenét nyomtak. A közönség valószínűleg fáradt volt, kicsit távolabbról, de a többség figyelte a műsorukat. Ha nincs ott a Citizen Keyne akkor ők lettek volna a fő zenekar, így viszont kiváló levezetést adtak az estének.
A koncerten a bejáratnál a szervező Bohemia Skinhead klan Oi!, skinhead pólóit, lemezeit lehetett kapni, ezek közül egy Blitz póló tetszett, de nem volt a méretemben. A koncerttermet és a söntést (a koncertteremben van bár), összekötő folyosón a Boots and Braces skinzine már bemutatott 5. számát lehetett kapni és a Citizen Keyne árulta termékeit, az első három lemezüket CD-n és egy póló volt még náluk az érkezésünkkor. A zenészek, zenekartagok mindenkivel szívesen beszélgettek mindenféle sztárallűr nélkül. Az angolok több tucat lemezt dedikáltak. Paul minden zenekar műsorába belenézett, de a többi zenészt is lehetett látni időnként a színpad előtt, itthon a zenészek mintha utálnák egymást, nem járnak el egymás bulijaira, ha közös fellépésük van az öltözőben várják ki a fellépésük kezdetét, utána húznak haza. A beugró 450 korona volt, ez kb. 8000Ft, teljesen reális egy ilyen nemzetközi buliért. A közönség 80%-a skinhead volt, a többi huligán. Volt 8-10 fiatal cseh kopasz, ők a '90-es évek ns irányzata szerint öltöztek, a tetoválásaik is azt a korszakot idézik. Annak ellenére, hogy politika mentes buli volt, a szervezők féltek, hogy a kékek tiszteletüket teszik, de szerencsére nem jöttek. Valaki említette pontosan mely országokból jöttek a koncertre, az összesre már nem emlékszem, de legalább fél tucat környező országbeli zenerajongó jött el a bulira.
A hétvégi Oi! the Picnic-en sikerült beszereznem potom 350 koronáért ezt a remek kiadványt. Ez egy 100 darabra limitált külön kiadvány a leírások alapján, nekem a 8-ast sikerült beszerezni, mielőtt bárki bármire gondol csak itthon vettem észre, hogy sorszámozva van. Színes első és hátsó borító, hátul Oi! the Picnic plakátok vannak. Az első oldalon tartalom és köszönő listák vannak, elérhetőség sajnos sehol. A kiadvány 20 interjút tartalmaz olyan híres zenekarokkal, mint a Close Shave, The Pride, Endstufe, Bakers Dozen, Thumbscrew, The Tenderizers, I.C. 1, Citizen Keyne, Crucified, Bombecks, Roials, Queensbury Rules, hogy csak párat említsek. A kiadvány rendkívül szépen van tördelve, a képek jó minőségűek látszik, hogy sokat dolgoztak vele. Számomra egyetlen hátránya van, hogy cseh nyelven jelent meg, de szerencsére a modern kor vívmányai majd segítenek lefordítani hamarosan.
2014 - 2015 - re eltűntek itthonról a dallamos oi!, skinhead rock zenét játszó zenekarok. Bois, Szebb Napok, Frommer Baby, Óbudai Fiúk meg a Ramon és még sorolhatnám.... A Frommer Baby és a Dühös Elvtársak tagjaiból ugyan alakult egy banda az Angry Noise, de hanganyaggal még nem jelentkeztek, pedig profi zenészek és biztosan van egy albumra való anyaguk. Szóval engem örömmel töltött el amikor tavasszal elsőként hallottam a Bomber Armyról, hisz lassan 10 éve nem jelent meg hasonló stílusú lemez magyar bandától. A zenekar névválasztása egyértelműen a német Martens Armyra hajaz, ezt valószínűleg a tagok sem cáfolják. A stílusuk valahol az Oi!, skinhead rock, street punk körül mozog. A szöveg világuk egyértelműen a skinhead életérzésről szól, gyakran nosztalgikus hangvételben, mely a klipek alapján főként a '90-es évekre vonatkozik. Nagyon sajnálom, hogy a zenekar nem koncert képes, hisz nagyon sok ismerősöm panaszkodik, hogy egy jó kis éneklős, táncolós buliért ki kell menni külföldre, ráadásul olyan anyaggal jöttek ki, amely egy-két ilyen koncert után biztosan elfogyott volna. Nem szaporítom a szót, íme egy kis ízelítő a lemezről:
Pesttől Szegedig legjobban várt buli jövő héten lesz. Most egy új helyen tartja a két zenekar a megszokott év végi buliját.
Ahogy azt már megszokhattuk, ha december akkor Mikulás Party, hatalmas felhozatal, akik jártak koncertekre a '90-es években biztosan látták a szerb Providenjét, hisz több, mint egy tucatszor léptek fel nálunk, 5-6 éve újjáalakult a zenekar és végre ismét ellátogatnak hozzánk.
Gondolom ma este már senki nem fog kiugrani Oroszországba, de a telegram felhasználók minden bizonnyal holnap láthatnak felvételeket a buliból.
A szekszárdi Éjisereg bulijáról lassan féléve tudunk, most végre elkészült a végleges plakát.
Jövőhéten lesz a 11. Oi! Picnic a Bohemia Skinhead klan szervezésében, olyan bandákkal, mint a Citizen Keyne Paul Swainnel aki megfordult a Skrewdriverben és a 4Skinsben is, a BLBCOTLOUK mely a Vlajka utódja, de a német Bombecks is kiváló zenekar.
Jövőre a Complaint és a Queensbury Rules közös turnéra indul, aki szereti a jó skinhead zenéket próbálja meg elcsípni őket valahol, mondjuk Brugge valószínűleg esélytelen, ott elkapkodják a jegyeket pár nappal a plakátok megjelenése után.
Latin Amerika kicsit odébb van, de aki épp arra jár ugorjon be egy jó bulira.
Daniel Landa a cseh skinheadből ünnepelt rock zenésszé vált, ma már nem igen csendülnek fel az Orlik dalai a koncertjein, de sokan szeretik azt a rock zenét amit játszanak.
Németországból ritkán érkezik plakát, aki szeretne elmenni keressen kapcsolatot a szervezőkkel.
Természetesen Olaszország sem maradhat ki, négy zenekar egy este, a magyar hc rajongó közönség biztosan nem fogja kihagyni a HFB fellépését.
A Veneto körzetbeli skinheadek buliján dallamosabb zenék lesznek, a jó hangulatról a Hobbit és a Gesta Bellica gondoskodik.
A franciaországi bulin három angol skinhead legenda is fellép, aki szeretne ott lenni igyekezzen szerezni a 300 db jegyből, gyanítom már nem sok van belőle.
Kiváló évzáró program a ceglédi betyár találkozó, aki kedveli a 19. századi hagyományőrző rendezvényeket annak ott a helye.
A Buldog Glory tagjai által szervezett Skins Come Back vol. III. bulira már minden jegy elkelt, pedig biztosan sokan mentek volna még, a három fellépőt Csehországban több, mint hétszázan látták.
Kikerültek a Becsületnapi rendezvénysorozat plakátjai, a svájci hölgy fellépésén mindenképp ott leszek, egyedi ének stílusa, előadásmódja nekem nagyon bejön. A Hundriver fellépése pedig garancia jó hangulatra, a Skrewdriver számokra mindenki szeret bulizni.
A spanyol zenekar neve garancia a jó bulira, a veterán zenészekből álló Álarc Band pedig biztosan fokozza majd a hangulatot. Kíváncsian várom kik jönnek még tisztelegni a Kitörés hősei előtt.
Amikor nem egy sima CD-vel akarja valaki meglepni a skinhead hozzátartozóját néha nehéz helyzetbe kerül, bár ma már egy CD sem számít olcsó ajándéknak. Szerencsére napjainkban már könnyebb helyzetben van aki ajándékot keres, hiszen nem csak hanganyag és póló között válogathatunk.
Még nem került ki a webshopba, de hamarosan kapható lesz a fenti mikulás zsák, 19x30 cm-es méretben az ára 1990Ft lesz.
Tavaly rendkívül népszerűek voltak itthon és külföldön is a fenti fenyődíszek, idén ismét beszerezhető. Mérete 100 - 105 mm, a négy darab ára 2990Ft Megrendelhető: https://nsbp.shop/termek/4-darab-fabol-keszult-fuggo/
Népszerű ajándék karácsonyra a bögre, teához, forralt borhoz vagy csak dísznek. Valamennyi hazai lemezkiadó kínálatában találhattok kedvetekre valót, zenekarok, lemezkiadók, lemezek mintáival.
A könyv az egyik legértékállóbb ajándék. Szóljon, zenéről, történelemről, politikáról vagy a mozgalomról egy igazi skinhead mindig örül az ilyen ajándéknak. Ajánlatok: https://nsbp.shop/termekkategoria/konyvek-magazinok/
Szerencsére vannak még akik rendszeresen hallgatnak zenét és szeretik a különleges kiadványokat. A hazai kiadók közül a Loyalty az amelyik rendszeresen meglepi a gyűjtőket egyedi csomagolású kiadványokkal. Ilyen a Bomber Army bemutatkozó lemezének fém dobozos megjelenése is. Egy ilyen ajándéknak tuti örülnék, kellemes zene, skinheadeknek szóló szövegek, profi zenészek, különleges csomagolás. Itt megveheted: http://www.loyalty-records.com/shop/index.php?main_page=product_info&cPath=22&products_id=5546
Ha kicsit többet költhetsz ajándékra érdemes a kiadók csomag ajánlatai közt szét nézni, gyakran találni lemezgyűjteményeket, lemezt és pólót, lemezt és pulóvert egy-egy csomagban, így megveheted párodnak a kedvenc zenekara kiadványait kedvezményesen.
Itthon újdonságnak számít ez az asztali dekoráció, először 5 éve Angliában találkoztam vele egy ISD emlékkoncerten, ez évtől szerencsére elérhető itthon is és ami külön jó hír, hogy lényegesen olcsóbban, mint külföldön. https://nsbp.shop/termekkategoria/kiegeszitok/kolap/
A Loyalty records hosszú évek óta nyújt karácsonyi kedvezményt a vásárlóinak, az NSBP kiadó pedig rendszeresen ajándékokkal kedveskedik nekik.
Amikor ez az album megjelent túlkínálat volt jobbnál jobb zenékből így akkor kimaradt, mire észbe kaptam meg már nem lehetett kapni itthon, most viszont végre ismét beszerezhető az NSBP shopban. Hozzám elsősorban a Mistreat miatt került, a másik bandát nem ismertem, talán a neve miatt gondoltam, hogy valami hc-t vagy durvább RAC zenét játszó banda. Az album öt Mistreat dallal indít, mind kiváló szerzemény, a shop szerint ebből négy dal feldolgozás, nekem tűnnek ismerősnek és olyan mind, mintha eredetileg is a finn banda írta volna őket. A White Minority nagy meglepetést okozott, az első dal amíg az énekes nem kezdett énekelni olyan volt, mintha még mindig a Mistreat szólna. Persze az énekes, Nygy rekedt hangja nem keverhető össze Muke hangjával, a zene igazán kellemes, dallamos skinhead rock. A lemezt a D88 records és Europe Erwache productions közösen jelentette meg, a korong digipack csomagolásban jelent meg, nyolc oldalas szövegkönyvvel, mind a borító, mind a szövegkönyv igényes kivitelű, tele képekkel a zenekarokról, zenészekről, a grafikai munka közepes. Nem néztem utána a finn grafikusnak, de kicsit olyan, mintha én dobáltam volna össze az egészet a '80-as, '90-es évek stílusában. Összességében egy nagyszerű kiadvány, két nagyszerű zenekarral, Mistreat rajongóknak kötelező.
A London Breed első albuma akkora siker lett, hogy biztosak lehettünk a folytatásban, szerencsére ez nem is váratott túl sokat magára, a PC rekordsnak hála már meg is jelent és az NSBP kiadónak köszönhetően már be is mutathatom. A stílus nem változott semmit, a hangzás is a megszokott, mindez 10 vadonatúj szerzeményen keresztül. Talán kicsit több a lassabb rész, mint az előző albumon, de ugyanazt a '70-es, '80-as évekbeli brit Oi! - punk zenét kapjuk amit az első CD-n megszerettünk. A lemez hagyományos CD tokos megjelenést kapott, 16 oldalas fénykép minőségű szövegkönyvvel, melyben a szövegeken kívül láthatunk képeket a zenészekről és a dalszövegekhez kapcsolódó grafikákat, képeket, újságkivágásokat. Számomra ilyennek kell lennie egy színvonalas kiadványnak. A dalszövegeket még nem volt időm lefordítani, de a témák változatosak és aktuálisak, a szabadságról, az ellenünk folyó pszichológiai háborúról, a nekünk készülő szép új világról szólnak, de a zenészek otthona Dél-London sem maradt ki, valamint a hópihe generációnak is üzentek. Valamennyi dal az elmúlt két évben született és Brad írta őket. Azt a talányt még nem sikerült megfejtenem, hogy a borítón miért monokróm a Union Jack és miért került rá az Álomháború című film (Sucker Punch) német zombikatonája.
Mindig jó érzés egy új hazai zenekarról hírt adni, de ez most kicsit vegyes érzéseket vált ki belőlem, ugyanis nagy rajongója vagyok/voltam a Rebelliumnak és az új zenekar ez utóbbi tagjaiból alakult. A zenekar neve és a hamarosan megjelenő album címe számomra úgy tűnik fricska a magára maradt Rebellium tagnak. Amikor a Rebellium feloszlott/szétvált azt ígérték a srácok ugyanolyan stílusban folytatják, úgy tűnik betartották az ígéretüket.
A hazai Bunker Records nyolcadik kiadványa lesz a hamarosan megjelenő album. Remélem hamarosan pöröghet a lejátszóban.
88-as csoport dalai még a mai napig aktuálisak., némelyik még közvetlen hozzám is köthető....
Egy szám a sok közül Amikor megszületik az ember kap egy személyi számot ami elkíséri élete végéig, jelzi a nemét, születési dátumát... 14 évesen kap egy személyi igazolványt, ennek a száma is fontos. Manapság az interneten a telefonszám az egyik legfontosabb azonosító. A legtöbb munkahelyen kap az ember egy belépőkártyát, ennek a száma szolgál azonosításra.
Kubai nők Egy nyugati cégnél dolgozom, mint minden hasonlónak ennek is fontos a multi-kulti így az irodában több kreolbőrű, spanyol ajkú hölgy dolgozik.
16 tonna Nos ez magáért beszél, bár nem szenet bányászok, de itt is kihajtják a belem.
Orosz tél Eljön az orosz tél.. Putyin háta mögött a kommunista párttal, ha nem is kopogtat be személyesen az ajtónkon, az általa kezdett háború okozta infláció bizony itt van...
Anarchista Terrorista Az IRA, ETA, Vörös hadsereg frakció (RAF) helyét átvették a muszlim terroristák, az ideológia változott, de a hatásaik azonosak.
Mindennek vége Ennek a szövege magáért beszél, lassan, de biztosan mindennek vége...
Ha egy pisztolyt kaphatnék... Nos nem csak a Frommer Baby drága, és nem csak azt nem kapni, januártól gumilövedékes fegyvereket sem, sőt az üzletek már hónapokkal ezelőtt leszedték a polcokról.
Matuska édes Ebből a számból csak annyi vonatkozik rám, hogy a közelmúltban a kisebbik fiamnak köszönhetően eljutottam a viadukthoz. Oi! Holnap meghalunk vagy vesztesként elbukunk...
Elsők vagyunk Sajnos még mindig kiemelkedő helyen állunk az uniós tagállamok között az öngyilkosságok számát tekintve.
LP (Letépték a Plakátokat) Élünk és meghalunk, azt hiszem ez minden, minden igényt kielégít ez a betondzsungel.
Monotonia Monton élet, szabályok, rendszerek...
Folyjon a vér Ifjúságunk büszke és szép, egy szép ország gyermeke Valahogy nem alkalmas a rá kiosztott szerepre....
Egyszerű Holdvilág-árok túrának indult. A nagyobbik fiam szervezte, több változat is tervben volt, hangulattól, erőnléttől függően, elsősorban ezek közül egy 10 Km-es kört preferáltunk mind ketten, mert az 5 Km-es kis kör nagyon kevésnek tűnt mindkettőnknek. Az árokhoz vezető bevezető szakasz, most, hogy a lomb nagy része lehullt sokkal változatosabb, szebb volt, mint nyáron.
Maga az árok is sokkal szebb volt ebben a ködös őszi időben. Az ösvény saras, vizes csúszós volt, figyelni kellett, de nem volt vészes.
Ahogy a nap előbújt, a köd elillant és gyönyörű szép napos időnk lett, szinte a túra végéig ilyen maradt. Időnként szóba került a hely története, tények, legendák, mondák, de többnyire a tájban gyönyörködtünk, néha megálltunk egy-egy kép erejéig. Elgondolkodtunk azon a Domini-forrásnál, vajon mi lehetett az eredeti neve, hisz ezen a helyen az őseink biztosan nem a keresztény istenről nevezték el.
Út közben nem sok túrázóval találkoztunk, a buszról leszállt velünk egy másik csoport, de ők már eleve másfelé mentek, a sziklás rész előtt találkoztunk egy családdal és a létránál bukkant még fel pár túrázó.
Amikor kiértünk az árokból ettem egy szendvicset és közben azt találgattuk merre menjünk. Végül a 10 Km-es kör mellett döntöttünk, pont előttünk indult egy kisebb csoport is ugyanarra, egy darabig követtük őket, majd az emelkedőnél beelőztük a kis csapatot. A fiam már a buszon említette a "közelben" található látnivalókat, köztük az Anna-völgyi vízesést, mivel a visszaút nem tűnt túl kalandosnak felvetettem, hogy nézzük meg. Ekkor kiderült, hogy az agyon ajnározott androidos túra térképek és egyéb applikációk gyakorlatilag semmit sem érnek. Végül a Google Mapsra hagyatkozva vágtunk neki az útnak.
Ekkor a térkép elkezdett sorra feldobni látnivalókat a közelben, így jutottunk el a Kőrösi Csoma Sándor emlékműhöz, a Lajos Forráshoz és a Bölcső-hegyi kilátóhoz. A kilátótól leérve döntöttük el, hogy, ha már így benne vagyunk akkor a Dömörkapu vízesést is útba ejtjük.
Utólag ez kimondottan jó ötlet volt, mert az Anna-völgyi vízesésben alig volt víz és gyakorlatilag azt is elnyelte a talaj, szóval így legalább láttunk vízesést.
Dömörkaputól már végig aszfalton mentünk, nem volt túl izgalmas, de azért volt még egy kevés látnivaló útközben. Az Annavölgyben ettem még egy szendvicset és indultunk is, mint kiderült 20 percünk volt elérni a buszt ami 15 perc sétára volt tőlünk. A nap végére kellemesen elfáradtunk, bár a közel 15 Km nem volt túl nagy táv, idén mentünk már többet is, de a több, mint 600 méter szint emelkedés szokatlan volt.
Ahogy az várható volt a belga bulira elkapkodták a jegyeket.
Az oroszok nem bízták a véletlenre, a plakátot csak a koncert után osztották meg, cserébe tettek fel egy rövid ízelítőt a buliból.
Londonban emlék menet lesz az illegális bevándorlók által meggyilkolt kislány emlékére.
A közelgő karácsonyra készül az Askania, póló, bakelit, karácsonyi válogatás CD....
Megjelent az N.S. Heute legújabb száma.
A közelmúltban elhunyt brit aktivista, Mick temetésére indult gyűjtés. Az elhunyt korábbi zenekarának pólóját vásárolhatjátok meg, ezzel támogatva az elhunyt családját. https://sl88es.uk/
Paul Swain kilépett a fémesebb hangzású zenére váltott Stronghold zenekarból. Reméljük CK-nak tagja marad és láthatjuk őt Csehországban.
A hónap legnagyobb hazai híre mindenképp az, hogy a 30 éves Archívum zenekar új albummal jelentkezett, a korongot hagyományos és sorszámozott fémdobozos kiadásban is megjelentették.
Itthon gyakori jelenség, hogy a többség jobbnak, különbnek mutatja magát másoknál és gyakran leszól mindent és mindenkit. Leszólnak, ha ska zenét hallgatsz vagy elmégy egy apolitikus skinhead buliba, közben dicsekszenek, hogy Madballt hallgatnak és a közösségi oldalakon a banda zenészeivel pózolnak. Felháborodnak ha felröppen a hír, hogy egyik vagy másik skinhead zenész drogozik, de simán istenítik Lemmyt, Johnny Casht vagy a Böhse Onkelz-t. A zenészek felháborodnak rendszeresen, hogy a koncertjeikre nem jár el a közönség, de ők maguk egyetlen más Oi! vagy ns banda koncertjére sem mennek el. Ugyanez van a lemezvásárlással is, minden zenész fel van háborodva, hogy nem veszik a lemezüket, de sokuknak még a saját CD-jük sincs meg, nem, hogy más bandák lemeze. A korombelieknek munka, család, másodállás és némi mozgalmi élet mellett évente három, négy alkalommal van lehetősége elengedni magát, ezek általában skinhead bulik ahol az ember összefut néha több éve nem látott ismerősökkel, ilyenkor persze rögtön lealkoholistázzák, ugyanezek a sznobok akik ezeken a bulikon nem vagy csak alig egy-két sört isznak minden hétvégén megosztanak a közösségi oldalakon pár képet, hogy hol, kivel, mikor buliztak, kerti partiztak és ezen alkalmakkor mennyire leitták magukat. A rendszeres természetjárás, túrázás, hegyikerékpározás, teljesítménytúrázás, bringázás, futás a többség szemében nem sport, sport az, ha napi fél kiló vegyszert megeszik és emelget némi súlyt. Rendszeresen panaszkodnak, hogy teljesen szétesett a mozgalom és mekkora a széthúzás, de ezek az emberek azok akik minden apróság miatt feldarabolták a mozgalmat, más zenei stílust hallgatnak, mások az étkezési, italozási szokásaik, más istenben hisznek vagy épp egyikben sem, más sportot szeretnek, más csapatnak szurkolnak ezek mind-mind okot adtak nekik arra, hogy kihasítsanak egy darabot a mozgalomból maguknak és ehhez jönnek még az egymással marakodó pártocskák, mozgalom kezdemények az 5-6 fős táborukkal akik olyan apróságokon marakodnak, hogy zöld vagy fekete inget hordjanak, menjenek-e templomba vagy elég egy kis kereszt az ing gallérján vagy lehet-e tag aki nem katolikus, hanem református, közben állítólag mind ugyanazt az eszmét hirdetik és összefogásra buzdítanak mindenkit.
6 éve jártunk a Prédikálószéki kilátónál, egy héttel az átadása után, már akkor elterveztük, hogy a Rám-szakadékba is elmegyünk. A nagyobbik fiam állt elő azzal az ötlettel, hogy menjünk most. Én még valamikor egy általános iskolai kirándulás keretében jártam ott és a lánc kapaszkodók kivételével már nem igazán emlékeztem semmire. A szervezést a fiamra bíztam, a több átszállásos utazás helyett egy közvetlen buszjárattal mentünk Dömösre. A szép őszi időt nagyon sokan kihasználták és túráztak egyet a Pilisben.
Talán a legszebb évszakot választottuk erre a túrára, a színesedő falevelek gyönyörűvé varázsolták az amúgy is szép tájat. Induláskor a tömeget látva kicsit féltünk, hogy tömegnyomor lesz a szakadékban, de szerencsére félelmünk alaptalan volt, akikkel együtt indultunk nagyjából hasonló tempóban haladtak, mint mi, így legfeljebb akkor kellett egy kicsit várnunk amikor beértünk néhány kisgyermekes kirándulót, de ilyenkor kihasználtuk a lehetőséget és lőttünk pár képet.
Bár volt némi sár az ösvényen és itt-ott csúsztak a kövek is azért jól lehetett haladni. A kapaszkodók, létrák nagyon jó állapotban vannak, biztonságosan lehet használni őket.
A forrásnál kihasználtuk a lehetőséget is ittunk a friss vízből, a magunkkal hozott vízre nem is volt szükségünk. Iskolai emlékeim alapján hosszabb és fárasztóbb túrára emlékeztem. Valamivel több, mint egy óra alatt kiértünk a szakadékból.
Dömösre a Lukács-árkon keresztül mentünk vissza, kellemes hepe-hupás, beszélgetős, tájban gyönyörködős szakasz, levezetésnek kiváló volt, élveztük nagyon.
A Biatorbágy melletti igen látványos Nyakas-kő meglátogatása a kisebbik fiam ötlete volt, amit a világhálón talált képek alapján lelkesen támogattam én is. Az utat nem terveztük meg előre ami így utólag nem biztos, hogy jó ötlet volt, mert arra a napra még terveztünk egy másik túrát is. Biatorbágyra vonattal mentünk, a vasúttól gyalogoltunk ki a turista látványossághoz, de előtte megnéztük az állomás közelében található öreg temetőt.
A ma már használaton kívüli temető részben régi sváb sírok vannak, többnyire elég elhanyagolt állapotban, de még így is látványosak. Innen a viadukt felé vettük az irányt, mindkettőnknek nagyon tetszett, talán a fiam nyűgözte le jobban, ő korábban még nem látott ilyet.
Innen már zártkertek közt, néhol föld úton haladtunk a célunk felé, egy két meredekebb kaptatót is megmászva jutottunk el a lebontott, beomlott pincékig.
4-5 pincét közelebbről is megnéztünk, innen már a tájban is gyönyörködtünk, lenyűgözőek voltak az őszi színek. Nem sokkal az elhagyott, elhanyagolt pincesor után már a sziklaperemen haladtunk a kőhöz.
Nem mentünk végig a peremen, nagyjából 400 méterre a Nyakas-kőtől lementünk egy pihenőhelyre a szendvicseinket elfogyasztani, majd innen mentünk tovább a gyönyörű sziklához alulról megközelítve azt. A pihenőhelyig egyetlen táblával sem találkoztunk ami útbaigazított volna, a hivatalos turista jelzéseken kívül, amin azért csodálkoztunk mert elég népszerű kirándulóhely.
A szikla megmászásához nem kell hegymászó felszerelés, még komolyabb hegymászó tudomány sem, ennek ellenére a kirándulók alig 10%-a mászott fel rá. Mi természetesen felmentünk, a panoráma gyönyörű fentről, mind az idevezető sziklaperem, mind az alatta elterülő táj fenséges látvány.
A szikláról való lejutáshoz nem árt megjegyezni, hogy milyen úton jutott fel az ember, ha ez megvan akkor gond nélkül le lehet érni. Azt már itt megbeszéltük, hogy a másik túrát elhalasztjuk és a hazajutáshoz a rövidebb utat választottuk, a sziklától alig egy kilométerre található az Alsómajor megálló ahol a Kelenföldre tartó busz megáll. Nagyjából 10 Km-t gyalogoltunk, úgy éreztük mind ketten, hogy aznapra elég volt, még egy túra már nem fér bele így ősszel amikor korán sötétedik.
A Nagymaros fölötti remetebarlangoknál már jártam pár éve, most úgy gondoltam a nagyobbik fiammal is ellátogatunk oda. A szervezést a fiamra bíztam, ezzel jól is jártam, mert egy másik ösvényt talált, mint amin korábban felmentem, így teljesen új élmény volt nekem is az egész. Július eleje volt, nagyon jó időt fogtunk ki, út közben alig találkoztunk turistákkal, ezen csodálkoztunk. Nem rohantunk, minden alkalmat megragadtunk, hogy gyönyörködhessünk a tájban. A barlangok előtti szakaszt nem javaslom kezdőknek, minimum egy jól tapadó talpú túracipőre szükség van,
A barlangokat a római légiók használták a Dunakanyar hajóforgalmának figyelésére, a kialakított fekhelyek több barlangban is megfigyelhetőek. A kilátás még mindig nagyon jó, próbáltuk szabad szemmel megkeresni a Prédikálószék kilátóját, de nem találtuk.
Mivel nem voltunk fáradtak úgy döntöttünk megnézzük a közelben található kilátót is. A hegycsúcsra felérve egy szemből érkező társaságtól tudtuk meg, hogy a környék le van zárva. A korábbi viharok rengeteg utat elmostak és sok fát kidöntöttek. A hegytetőn már valóban láttunk mi is pár figyelmeztető táblát az ösvényekre kitéve, ezekkel korábban nem találkoztunk. Így a hegyestetői kilátót végül nem kerestük fel.
Nagymaros felé mentünk vissza, az erdő gyönyörű volt, élveztük nagyon az utat.
A hétvégi sakk kupán a résztvevők választhattak egy-egy lemezt a BHS kiadványai közül, én a címben említett korongot választottam.
A lemez 2018-ban jelent meg azzal a céllal, hogy támogassák a hazai sportrendezvényeket, gondolom elsősorban az Akarat Diadala küzdősport gálára gondoltak, bár ezt nem írták ki a korongra. A lemez egyszerű nejlon tokos kiadást kapott egy kétoldalas papír borítóval. A hátoldalon feltüntetve a kiadvány célja és a szám címek. A mai korban ez számomra kicsit puritán, de a cél a fontos, ne legyünk túl igényesek. Aki ismeri a kiadót nem csodálkozik rajta, hogy főként különböző hc stílusban játszó bandák kaptak helyet a korongon, persze azért hallhatunk mást is, valamivel lágyabb hangvételű Motörhead feldolgozást a Töretlen Hittel zenekartól, egy Skrewdriver feldolgozást a ROMER és Archívum legénységétől, a Project Aldebarantól egy Stahlgewitter szerzeményt, a Kitöréstől szintén egy Skrewdrivert és a számomra talán legkedvesebb szerzeményt a Napola Allensteintől egy Oi-kor feldolgozást, igen ritka az ilyen, a jövőre 40 éves zenekartól szerintem az egy kezemen meg tudnám számolni hányan dolgoztak fel dalt. Aki kedvet kapott a lemezhez az beszerezheti koncerteken vagy ismert hazai webshopokban. Ha szeretnéd támogatni a kezdeményezést szintén ne habozz, vedd meg és ajándékozd el karácsonyra egy barátodnak akiről tudod, hogy örülne neki. NSBP: https://nsbp.shop/termek/various-segits-te-is-vol-3/ Loyalty: http://www.loyalty-records.com/
Régi vágyam volt eljutni a Holdvilág árokba. Az egyik hétvégén amikor egyik fiam sem ért rá eszembe jutott a kedvenc utazási irodám, szerencsére azon hétvégén pont szerveztek egy utat oda, ami azért is furcsa volt, mert nem igazán szoktak kirándulós túrákat szervezni, meg amúgy is pocsék évem volt/van.
A hazai hagyományőrzők és követőik mindenféle legendákat szőttek a helyhez és így kultikus hellyé vált, bár a régészet nem igazolt a feltevéseikből semmit. Néha elég vicces amikor a megélhetési történészek előadásokat tartanak arról, hogy milyen csodás helyekre bukkantak itt, persze amikor már az olcsó nyomógombos telefonokkal is lehet fényképezni, az állításaikat nem tudják igazolni semmivel, és valamilyen csoda folytán nem találnak vissza. Az árokhoz vezető ösvény elég unalmas volt, bár élveztem a túrát a terepen, az árok elég elhanyagolt, a legutóbbi áradás elvitte az összes hidat, ezek darabja fellelhetőek még mindig a patakmederben.
Az ösvényt végig kidőlt fák szegélyezik, ezek épp csak annyira vannak eltakarítva, hogy a túraútvonal járható legyen. A Domini forrásból kellemes hűs víz folyik és bőséges, ami ritka volt ezen a száraz nyáron. Az árok végén a sziklafalon egy fém létra van, ezen lehet feljutni a tetőre, a létra mellett néhány barlang látható, ezek némelyikét neopogányok használják, mig kint egy fakereszt van az árok fölé kitéve.
Az út folytatása a kiszáradt Gyopár forrásig kellemes volt, onnan már unalmasabb szakaszok jöttek. Az ebédet Dobogókőn kaptuk a jurták melletti étteremben, bármily hihetetlen fel voltak készülve olyan vendégekre akik nem fogyasztanak húst és volt búzasörük. A hely egyébként a fent említett legendákból él. Megmutatták a jurtákat, nem olcsó kibérelni, de gyanítom a környéken egyik szállás sem az, tiszták és kényelmesek, nagyobb társaságnak, családnak mindenképp kifizetődőbb, mint egy szálloda.
Miután gyönyörködtünk a kilátásban a "kilátóból" még elmentünk a Gera szurdokba. Maga a szurdok kellemes hely, széles, sziklás, erdős túraösvény visz végig rajta, majd a vissza egy kellemes sziklás ösvény visz a tetőn. Lent a mederben kalcitos mészköveket lehet gyűjteni. Egész napos programnak rövid, de aki kocsival megy annak mindenképp érdemes megállni egy sétára.
Összességében egy kellemes nap volt, kényelmes (számomra talán túl kényelmes) túrával, nagyjából 10-12 Km-t gyalogoltunk, szép tájakat láttunk, szóval nem lehet okom panaszra.
A Birthritenak köszönhetően nagy rajongója lettem az amerikai skinhead zenéknek, így hatalmasat dobbant a szívem egy hónapja, amikor megláttam, hogy az egyik kedvencemnek a Wellington Armsnak megjelent az első teljes CD-je a Rebel Recordsnak köszönhetően.
Maga a borító sok találgatásra ad okot, a kép hátterében talán egy kovács épp a kép előterében látható kardot készíti. Szövegkönyv helyett egy nyolc oldalas, leporellón a zenészek képei mellett rajongók, koncert plakátok képei kaptak helyet és pár sor Erictől. A hátsó borítón a 16 szám cím és további képek vannak a zenészekről. Ahogy azt az American Defense Skinheadstől már megszokhattuk az egész a '80-as éveket idézi. A korongon egy rajz van, amin Szt. György legyőzi a sárkányt. A lemez alatti képen megemlékeznek a korábbi gitárosukról aki két éve elhunyt. A zene valódi skinhead rock, néhol Oi! zenei hatásokkal, van akit néhány szám a korai Skrewdriverre emlékeztet. A szövegek az amerikai munkásosztályról és a skinhead életérzésről szólnak, természetesen nem titkolva antikapitalista, antikommunista nézeteiket.
Ma megrendezésre került a 4. Bornemissza Gergely sakk kupa egy kispesti vendéglátó egységben. 10 fő ült sakktáblákhoz, az indulók közt volt egy hölgy és volt aki a gúnyhatár túloldaláról érkezett, hogy megmérettesse magát, az életkor is alaposan megoszlott, a legfiatalabb induló 17 a legidősebb 53 éves volt. A rendezvényen végig jó hangulat uralkodott, a mérkőzéseket mindenki komolyan vette, még az esélytelenebbek is a teljes tudásukat latba vetve küzdöttek. Végül 4 körös bajnokságban dőlt el kik állhattak a dobogóra.
A budaörsi Kő-hegy mindig vonzott, közel 20 éven keresztül tervezgettem, hogy megnézem. Végül tavasszal a kisebbik fiam vetette fel, hogy egyik hétvégén nézzük meg, mint kiderült őt is vonzotta már egy ideje. Nem szerveztük agyon a dolgot, még csak azt sem beszéltük meg, hogy menjünk oda. A fiam a busz mellett döntött. Egy esős reggelen vágtunk neki az útnak, stílszerűen a 88-as busszal a templom térig. A fiam valamennyire ismerte a várost, megmutatott pár szobrot és megnéztük az öreg sváb temetőt.
Innen célirányosan elindultunk a hegytető felé a girbe-gurba utcákon, lépcsőkön. Előbb jobbra megkerültük a hegyet, majd visszamentünk és végül megtaláltuk az ösvényt amely a kápolnához vezetett. Itt egy darabig gyönyörködtünk a kápolnában, a kilátásban, csináltunk pár képet, majd a hegytető másik vége felé indultunk és a kálvária felé lementünk a hegyről. Nagyjából másfél óra alatt megjártuk az egészet. Mindkettőnknek nagyon tetszett, már akkor megbeszéltük, hogy télen, ha rosszabb idő lesz visszajövünk ide egy rövid túrára.
Múlt hétvégén fel kellett mennem a fővárosba, így a kellemeset a hasznossal összekötve a másik fiammal terveztem egy túrát ismét Budaörsre. Az idő nagyon kellemes volt végig egy szál pólóban voltunk. Az ösvényt ismét nem találtuk meg egyből, ezért a hegyoldalban egy meredekebb kapaszkodón mentünk fel, a bércre felérve ismét gyönyörködtünk a tájban és lőttünk pár képet.
Már a tetőn néztük az Odvas-hegyet, hogy oda is át kellene mennünk, ezen nem is agyaltunk sokat, a GPS segítségével megkerestük a legközelebbi felvezető utat. Naná, hogy ez is egy sziklás mászásban végződött. Fent egy régi ismerőssel futottunk össze, ő a másik irányból jött fel. Miután elköszöntünk tőle jutott eszünkbe, hogy megkérhettük volna, hogy csináljon rólunk egy képet. A hegy túlsó felén jöttünk le. Még fent néztük a budaörsi Kopárok északi vonulatát, de mivel másnap mindketten dolgoztunk, így nem folytattuk tovább, valószínűleg már csak tavasszal kerítünk rá sort.
A folk punk zenét idén 40 éve indította útjára a The Pogues, 10 évvel később az Egészséges Fejbőr is bemutatta a hazai nagyérdeműnek a saját értelmezésében. A stílus azóta hatalmas változáson ment keresztül, a punk elemek ma már többnyire csak az előadók ruhatárában bukkannak fel itt-ott és gagyi sláger zene lett belőle. Az ausztrál srácok megunták ezt a nyálas csili-vili pop zenét és megmutatják nekünk milyen is az igazi folk punk. Semmi cicoma, semmi slágergyanús sallang, tiszta punk zene és ír dallamok, semmi bendzsó, semmi mandolin, semmi saxofon, csak gitár és dob, semmi nyávogás csak whiskyn és cigarettán edzett hang.
A korongon egyetlen ismert dal feldolgozása hallható, ez pedig a köreinkben főként Ian Stuart előadásában népszerűvé vált angol népdal a Green Fields of France, aki ismeri az sem fog ráismerni. A lemezen 10 dal hallható, többek közt az italról, cigarettáról, nőkről és a skinhead életérzésről szólnak. A lemez hagyományos CD csomagolást kapott, 8 oldalas szövegkönyvvel melyet kelta és skinhead motívumok díszítenek. A szövegek jól olvashatóak. Nem tudom ki, hogy van vele, de én kezdem megszokni a digipack csomagolást, talán pont az NSBP kiadó miatt, mely ezt a hanganyagot is kiadta, ha valami negatívumot kell írnom akkor talán ez az, ezt hiányolom és még egy apróságot, egy fotót az előadókról, legalább hátulról vagy ír manó kalappal eltakarva az arcuk... Talán majd egyszer. Aki szeretne a korongból az itt beszerezheti: https://nsbp.shop/termek/the-yardbombs-folk-off-and-die/
A 2022-es Richard Edmonds, Colin Jordan és John Tyndall emléktalálkozót 2022. szeptember 25-én, vasárnap tartották a lancashire-i Prestonban. A rendezvényen felszólalt Benny is a Whitelaw énekese, beszédében megemlékezett Ian Stuartról.
A tegnapi bejegyzésben már megosztottam a fenti plakátot, Az Oi-kor és a ROMER, a ROMER és az ETA párosításokkal már többször találkozhattunk, ami újdonság az az Oi-kor és az ETA egy színpadon... úgy tűnik a "Punkok meg fognak halni!" már a múlté.
Jövő februárban a Brassic ismét Bogotába látogat, a chilei hazafias párt támogatásával megrendezendő zenei fesztiválon fognak fellépni.
Jövő hét vasárnap délután Steve Walkerrel a Close Shave dobosával készült interjút hallhattok a Boot Boy rádióban.
Argentína fővárosába is visszatér az élet, október 14.-én közel 30 év szünet után ismét színpadra áll a Comando Suicida.
Ahogy azt már megszokhattuk, ha Finnország akkor vagy Mistreat vagy black metal buli, most az utóbbi.
A csehek igen aktívak mostanában, reméljük még sokáig nem törik meg a lendületük.
Ismét megrendezésre kerül a Bornemissza Gergely sakk verseny, a részletekért hívjátok a megadott számot.
Brugge Európa oi! fővárosa címre törekszik, a Barock pedig a Kastelein helyét próbálja pótolni.
Úgy tűnik a finnek is a hazai példát követik és havonta egy bulit tartanak.
Olaszország sem maradhat ki, több ismert banda lép fel a fővárosban és egy meglepetés egy másik európai országból.
Egy kiváló decemberi program a közelben, akinek maradt még szabadsága az év végére mindenképp utazzon el ide, hatalmas buli lesz.
A The Pride novemberi fellépésére még vannak jegyek, aki szeretne ott lenni ne késlekedjen.
Japánba nem hiszem, hogy sokan eljutunk, de aki véletlen arra jár ne hagyja ki ezt a bulit. Két helyi skinhead legenda a The Hawks és az Aggro Knuckle egy színpadon.
Aki októberben kisebb bulira vágyik, mint a már hagyományos ROMER koncert az a Vezér sörözőben megnézheti az Ellenméreg zenekart és egy megemlékezésen is részt vehet amelyet a MIÉP és az Igazak Rend szervez.
Ismét egy Ellenméreg buli, ez valószínűleg egybe fog esni a BHS év eleji bulijával.
A svájci Yverdonban középkori hétvége lesz melyen részt vesznek a francia Les Loups de Fenrir viking hagyományőrzői is.
Megjelent az amerikai Wellington Arms első albuma, kiváló Oi!, street rock muzsika, remélem hamarosan itthon is elérhető lesz.
Oi! buli Németországban, a fellépő neve garancia a jó hangulatra.
Megérkezett a második nóta a Romer három részes EP sorozatának befejező darabjáról, amely az október 22-ei Barba Negra-s koncertre jelenik majd meg az idén 20 éves Itthon vagyunk album újra kiadásával egyetemben.
Hosszú évek óta akarok felvenni egy emlékdalt a II. magyar hadsereg katonáinak, akik a Don-kanyarban estek el 1943 telén. Talán nincs is olyan család Magyarországon, amelyik ne lenne érintett, ne lenne olyan tagja, aki soha nem tért haza a jeges pokolból. Az én dédnagyapám is ott halt hősi halált. Ezzel a felvétellel emlékezem rá.
Idén 28 éves a Kolovrat, a jeles alkalomból szerettek volna egy új albummal jelentkezni, ez sajnos a háború miatt meghiúsult. Várhatóan 2024-ben a 30 éves fennállásuk alkalmából fog megjelenni a korong.
A lengyel Odwet valószínűleg egy görög zenekarral közös CD-t fog kiadni a közeljövőben.
A nyár elején beharangozott ausztrál Yardbombs korong várhatóan még az ősszel megjelenik, én már nagyon várom.
A B&H magazin első 16 száma könyv formátumba kötve hamarosan megjelenik, a hírek szerint a nyomdai munkálatok már elkészültek.
A 318 Hungary által szervezett ISD emlékkoncerten 3 magyar fellépő lesz, érdeklődjetek a megadott e-mail címen.
Portugáliában egy nagy nemzetközi buli lesz év végén, aki szeretne ott lenni még időben foglaljon szállást és repülőjegyet.
5 év kihagyás után ismét együtt zárja az évet az Oi-kor és a Vérszerződés, a hagyományoktól eltérően most nem a fővárosban, hanem Hódmezővásárhelyen.
Az olaszoknál buli, buli hátán. Minden hétvégére jut egy koncert náluk.
A csehek sem maradnak le az olaszoktól, elég bátrak, hogy egy német bandát is meghívtak, kíváncsian várom ott lesznek-e....
Az 50 éves Cock Sparrer 2 koncerttel ünnepli a születésnapját. A zenészeket igazán meglepte, hogy még pár napja lehetett jegyet kapni a koncertjükre, vagy sokat koncerteznek vagy csökkent az érdeklődés a zenekar iránt.
Még egy cseh buli amelyen fellép a Vlajka utód zenekara a BLBCOTTLOUK is.
Ahogy fentebb írtam az olaszoknál buli, buli hátán. Jó lenne, ha itthon csak fele ennyi buli lenne, fele ennyi érdeklődővel.
Úgy tűnik a briteknél lenyugodtak a kedélyek, hiába próbált az antifa akkora felhajtást csinálni, mint Southall után, most ez nem jött össze szerencsére, szóval jöhetnek a skinhead bulik.
Jövő áprilisban Bogotában lesz koncert, melyen az Orgullo Sur már biztosan fellép, a többi zenekarról még nem jött hír.
A német D.O.G. hamarosan új albummal jelentkezik. Remélem itthon is kapható lesz.
Zenész, író, grafikus és hazafias politikus. 1966 óta aktivista, 1968-ban csatlakozott Groupe union défense-hez (GUD), majd az Ordre nouveau vezetőségi tagja lett, 1972-ben alapító tagja volt a francia Nemzeti Frontnak (Front national ). Ő alkotta meg a fekete patkány karakterét, mely a radikális jobboldal emblémája lett. Zenészként az Elendil tagjaként lett ismert, mely a francia identiti rock ikonikus zenekara volt.
Egy sima nyári bulinak indult egészen addig míg kézhez nem kaptam a lengyel White Family CD-jét. Attól a perctől, hogy belehallgattam már tudtam, hogy számomra hatalmas buli lesz. Nem sokkal a koncert előtt jött a hír, hogy a Sleipnir nem fog fellépni, erre valahol lehetett számítani, nem vagyok nagy rajongója a bandának, talán azért, mert főként a lassúbb, balladásabb számaikat ismerem, a koncert előtt beszéltem Macival, ő nagyon várta őket, szerinte nagyon jó bulikat adnak, hiszek neki és így már utólag én is sajnálom, hogy nem jöhettek. A bulit a Nemzeti Front kezdte, kicsit késve sikerült a hangtechnikát beállítani, így némi késéssel indultak, ezért a számaikat kicsit pörgősebben adták elő, ez az Újra zeng az Oi! című dalnak amivel kezdtek kimondottan jót tett, úgy szólt, mint régen a Viking klubban az M.A. Skins előadásában, igazi retro hangulat kerített hatalmába, a legtöbb szám egyébként kimondottan jobb volt így, talán a Paff a skinhead épp nem, de erről is megoszlanak a vélemények.
A közönség lassan indult be, többnyire a fal mellett énekelte a dalokat mindenki, néhány szám alatt alakult csak ki kisebb tánc vagy pogó. A buli főleg az elején, talán a korai kezdés miatt, eléggé családias hangulatú volt, a kis számú hazai érdeklődő még nem jött hangulatba, pedig finom Rizmajer söröket csapoltak az előtérben. A jelenlévő külföldiek szinte fél Európát képviselték, szerb, lengyel, német, holland, cseh, spanyol, svéd fiatalok és kevésbé fiatalok jöttek, hogy megemlékezzenek Ian Stuartról. Az NF egyik legnépszerűbb show elemét a Kubai Nyár alatt láthattuk ismét, erre a dalra azért már pár öregebb kopasz is megmozdult a fal mellett és produkált némi táncmozgást.
Rövid szünet után kezdett a lengyel családi zenekar, kiegészülve Adammal a 88 Zgłoś Się zenekar dobosával. Hatalmas élmény volt élőben hallani őket, annyira énekeltem volna velük a számokat, de egy szót sem tudok lengyelül, így csak pár refrént énekeltem. Azt hittem én leszek a legnagyobb hazai rajongójuk, de Laci ismét beelőzött, nem csak azzal, hogy szinte mindent tudott róluk, de ő már a zenekar pólójába is öltözött a koncerten.
A srácok 12 dallal készültek, néhány olyannal is amelyek nem szerepelnek a lemezükön, remélem ez azt jelenti, hogy hamarosan új hanganyaggal jelentkeznek. A közönség egyébként elég passzív volt a fellépésük alatt, nem igazán mozdult meg senki, néhányszor tapssal hálálták meg a fergeteges muzsikát.
A Hundrivert nagyon sokan várták, a külföldiek jelentős része miattuk jött. Nem is kellett csalódnia senkinek, hatalmas hangulatot csináltak. A műsoruk alatt felköszöntötték az énekest a színpadon aki aznap ünnepelte a születésnapját.
A rövid közjáték után folytatódott a show, két vendég énekes is fellépett, Süni énekelt egy számot és Alex (Irminsul, Nemini Parco) is színpadra állt, mindenki örömére az Ó Magyarországot hallhattuk tőle.
Rengeteg remek nótát hallhattunk a zenekartól, saját szerzeményeket és Skrewdriver dalokat egyaránt, fergetes buli kerekedett, a cseh Argus skins ismét megcsinálta a hangulatot, hatalmas tánc és éneklés volt. Azt hiszem sikerült méltó módon megünnepelni a skinhead mozgalom hősének születésnapját. Happy Birthday Ian!!!
A briteknél kialakult helyzet néha vicces dolgokat produkál, az úgy nevezett politika mentes bandák akik eddig akár jobboldali kötődésű zenekarokkal is felléptek, most kézzel lábbal tiltakoznak a náci megbélyegzés ellen például így (Tear Up): Úgy tűnik lassan le kell mondanunk a német zenekarokról, legalábbis Németországon kívül, az Endstufét eddig kétszer nem engedték ki hazájukból, most a Sleipnir magyarországi fellépését akadályozták meg: Ahogy az várható volt a jövő nyári spanyol bulira elkapkodták a jegyeket, ugyanez a helyzet a The Pride két következő fellépésével is.
Tavasszal felröppent a hír, hogy újra aktív a Fejbőr, majd szünet következett, ekkor az a hír jött, hogy nem lesz Fejbőr, Csillag Sólyom lesz, közben a két Attilát féltucat egyéb zenekarban láttuk, így voltak kétségeink. Most ez a plakát jött.
Úgy tűnik az olaszok is unják a sok a hc bandát és végre skinhead bulira vágynak. Remélem nem változik addig a kiutazás lehetősége és ott tudunk lenni.
A BED szinte már hazajár Mexikóba, mivel az Oi!, RAC színtér kezd elhatárolódni tőlük, most NSBM bandákkal mennek.
3 zenekart átutaztatni a tengeren egy olyan buliba ahol csak 150 fizetővendég fér el elég merész vállalkozás, de úgy tűnik a mexikói közönség ki van éhezve az európai zenére... azért a 30.000Ft-os beugró nekem még így is soknak tűnik. A D88 Records elég szűkszavú plakátokat készít...
A Legitima tavalyi bolgár botránya után, most Gigiről került elő egy felvétel amelyen kurvák és drogok veszik körül. Ezek után valószínűleg nem sok helyre hívják majd őket.
Már nem az első túracipőm és nem is az első Columbia lábbelim. Sokáig a Hervis saját márkás túracipőit vásároltam, végül ezek minősége kritikán aluli lett, így váltanom kellett. Próbáltam pár olcsóbb és néhány közép árkategóriás cipőt, de ezek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeimet, a leggyatrább a Landrover terméke volt. Végül döntenem kellett, hogy a Merrel, Salomon vagy a Columbia kerüljön a lábamra. Végül az utóbbi mellett tettem le a voksom. Az első magasított szárú cipőm (mid) rendkívül kényelmes volt, sajnos azt a szériát már nem lehet kapni és jelenleg hasonlót sem találtam az üzletekben. A mostani cipő mellett szólt az is, hogy a nagyobbik fiam tavaly ugyanilyet vett és egy tucat közös túrán bizonyított. Lábbelit nem szeretek rendelni, a méretekkel mindig gond van, talán a Docot tudnám legjobb példaként felhozni, a 7-es lábfeje lötyög a lábamon és leginkább csak vastag zoknival kényelmes, míg a 7.5-es pont kényelmes egy vékony zoknival, míg vastaggal már alig jön a lábamra. A fenti cipőből 8-as kellett, ez kényelmes vékony zoknival, ha neten rendelem valószínűleg kétszer cserélnem kellett volna, mire a megfelelő méretet kapom. A cipőt a Holdvilág-árokban és a Dera szurdokban teszteltem, könnyű, kényelmes, nem csúszik. Az ilyen "full extrás" mindenféle lélegző szövet vízállóságával vannak kétségeim, ezek már a bringás cipőknél sem működtek, valószínűleg itt is csak kisebb eső vagy nyári zápor esetén lehet valamelyest hatékony, ezt eddig nem sikerült tesztelni. A cipő kifutó termék, az eredeti ~40.000Ft-os ár helyett kis utánjárással már akár féláron is be lehet szerezni.
Ebben az évben több régi hátizsákom is tönkre ment, kisebb 15-25 literes hátizsákok, túrázáshoz és munkába járáshoz használtam őket. Többségük 10-15 éves is elmúlt. Tavasszal egy manapság divatos 15 literes hátizsákot vettem, elsőként megszabadítottam az irdatlan nagy fülektől és máris kényelmes volt túrázáshoz és munkába járáshoz is. Nagyjából 3 hónapot bírt, majd a műanyagvillámzár megadta magát. A közelmúltban átmentem Kecskemétre egy szabad hétvégémen, mert már sürgősen cipőt is vennem kellett. Az első utam a Zöld Pontba vezetett. Az áraktól rögtön dobtam egy hátast. Elsőként egy kb. 15 literes kis katonai hátizsákot kerestem. A tavalyi 7000-8000Ft körüli induló ár 16.000-17.000 Ft lett. Ennyit nem akartam adni érte. Végül a tulaj talált egy Viper Lazer Garrison Pack V-Cam hátizsákot elbújva a többi között, még tavalyi áron ~11.000Ft-ért. Első ránézésre szimpatikus volt, bár a kelleténél picit nagyobb és az ára is még mindig több, mint amit eredetileg szántam rá. Mivel a Hervisbe indultam és nem feltétlen ragaszkodtam a katonai hátizsákhoz hezitáltam egy kicsit. Végül némi gondolkodás után megvettem. Általában a praktikusnak mondott sok zsebes, sok kütyüs hátizsákokat szeretem. Nos ez nem az. Belül a fő zseben kívül ami 35 literes egy villámzáras zseb van a tetejében, ez vízállónak tűnik, még nem volt alkalmam tesztelni, pedig használom egy ideje. A zsák hát felőli része hálós. Azt hiszem ennél tökéletesebb léghűtés nem létezik, pedig volt pár jó minőségű bringás hátizsákom az elmúlt két évtizedben. A zsák többi része két rétegű, a lézerrel vágott lyukak valószínűleg a könnyítést és a rugalmasságot szolgálják. A súlyra nincs okom panaszkodni, nem mértem le, de könnyebb, mint több korábbi bringás hátizsákom. Azért nem teljesen kütyü mentes, van egy tépőzáras panel rajta, amin pont elfér a pár éve, Loyalty recordsnál vásárolt Valknut felvarróm, valamint 3 műanyag karabiner, ez utóbbiakra nem bíznám az életem, legfeljebb egy térkép tartót vagy más könnyebb cuccot fogok tenni. A vállpánt kényelmes, nagyobb súlynál sem vág be, a vállpánt alsó részén úgy nevezett "csukló szorító" van kialakítva, ez a rész gondolom kézsérülés esetén lehet hasznos. A derék hevedert nem szoktam használni, többnyire levágom, de ezen egyelőre nem zavaró, szóval még várok vele. Hosszabb túrán még nem volt alkalmam tesztelni, de a napi 3-4 Km bringázás és 3-4 Km gyaloglás már jelzi, hogy nem volt rossz vétel. Elsősorban a hálótól "féltem", de elég tartósnak tűnik, nem sértette még meg semmi - melós cucc, övcsat, napi bevásárlás, buszos kirándulás - egyedül esőben nem volt tesztelve, kisebb záport valószínűleg kibír, de nagyobb esőben be fog ázni a hálós rész. Ui: Miután megvettem elmentem cipőt venni, a Hervisben a legolcsóbb kis hátizsák 16.500 Ft volt. Szóval anyagilag mindenképp jól jártam, hogy megvettem.... eddig. A cipőről majd egy következő bejegyzésben.
Erre a túrára a nagyobbik fiam talált rá, miután átküldte a leírást azonnal rábólintottam. A túra kiinduló- és végpontja Pilisszentlászló. A nyár legmelegebb napját választottuk a túra teljesítésére. Az ösvény a településtől néhány kilométerre indul, a megközelítése egyszerű végig a zöld sáv jelzésen kell menni, az ösvény kezdetét a fenti tábla jelzi. A táblán lévő figyelmeztetés sokakat elrettenthet a túrától, minket nem tudott, a száraz időjárásnak köszönhetően nem is volt különösebben veszélyes, azért egy jó túracipőre mindenképp szükség van.
A faluból elindulva már találkoztunk olyannal aki épp befejezte a túrát. A térkép szerint egy öreg temető van az út mellett, de sajnos csak pár kisebb kőkereszt látható már csak. A települést elhagyva a hegy lábáig egy földút vezet amit rendszeresen gépjárművekkel használnak, a hegy lábától végig erdős szakaszok vannak az ösvény kezdetéig, gyönyörű a táj még ebben az erős fényben is, patakmeder, kisebb szakadék és nagyon szép mohás kövek szegélyezik az utat. A Spartacus-ösvény egy egy nyomsávos túraösvény, valamikor vadászösvény volt, a Spartacus vadásztársaság után kapta a nevét. Trianon után, közel 100 éve hozták létre az ösvényt, a túrázók csak 6-7 éve használhatják legálisan, előtte tilos volt látogatni. Az ösvény elején több helyen csalán telepek vannak, aki félti a lábát jobb, ha hosszú nadrágot vesz fel, minket különösebben nem zavart. Egy rövidebb erdei szakasz után gyönyörű panoráma fogadja a túrázókat. Az ösvény végig szintben fut, nincsenek nagyobb emelkedők vagy lejtők, néhány helyen fákon és köveken kell átmászni, de ettől csak emlékezetesebb lesz a túra. A túraútvonalat sok helyen az út fölé magasodó kőoszlopok, kőfalak szegélyezik, az ember nem győz betelni a látványukkal. A túrának több legendás pontja van, ilyen az egyik út fölé magasodó fa, melynél mindenki megáll egy fotó erejéig, ki alatta, ki a fára felülve fényképezteti magát. Mi nem rongáltuk a fát, inkább élveztük az árnyékot alatta.
A szakasz másik emlékezetes pontja a kőbe vájt lépcső, kezdők számára talán ez és az ezt megelőző rövid szakasz lehet nehezebb, mi kimondottan élveztük.
Az ösvényen egyébként senkivel sem találkoztunk, néha egy előttünk haladó csoport hangját hallottuk. Velük később egy pihenőnél találkoztunk, ahol az ösvény két felé ágazik, mi a forrás felé vettük az irányt és egészen a parkoló előtti részig követtük, innen a patak mellett fordultunk vissza Pilisszentlászló felé. A patak melletti források ki voltak száradva, bár valószínűleg nem rég óta, mert tócsa, sár vette körül őket. Még a szakasz elején több nagyon szép hollópárt láttunk, sajnos teleobjektívet nem vittem, így fénykép nem készült róluk. Egyébként az élővilág nagyon gazdag, rengeteg gyíkot, lepkét, szitakötőt láttunk, a fiam még egy szalamandrát is látott. Ez a szakasz már több emelkedőt is tartalmazott, de nem voltak megerőltetőek. A patakban nagyjából félútig folyt víz, a felső szakasz már ki volt száradva. A patakon legalább egy tucatszor átkeltünk útközben, de a kihelyezett köveknek köszönhetően ezt végig száraz lábbal megúsztuk. A szakasz vége felé valaki kisebb táblákat helyezett ki, melyek arra biztattak élvezzük a természetet. Nagyjából eddig a pihenőig volt víz a patakban. Innen már csak egy patak átkelés lett volna, de a fölött egy erősen rozoga fahíd vitt keresztül. A táj végig lenyűgöző volt, fák, mohás kövek, szikla falak mindenhol. Már az út elején megbeszéltük, hogy visszajövünk még ide ebben az évben egy hűvösebb napon. A falu szélétől nagyjából egy kilométerre egy zen buddhista templom található, maga az épület elég jól néz ki, bár már az sem tűnik mainak, de a telek nagyon elhanyagolt, tele van szeméttel, pedig a mai napig használják. A faluba visszaérve betértünk a helyi ivóban, valami szlovák nevű kocsmába, a helyet tót betyárok képei díszítik, érdemes lenne megmutatni a "turbómagyaroknak", hogy az ilyen típusú bűnözési forma sem pusztán hungaricum. A köszönésünket senki sem fogadta, igazi bunkó tótok laknak arra felé, még távozásunkkor is csak a csapos nő köszönt, érkezésünkkor ő sem, a helyi kisboltban is hasonló volt a helyzet. Persze ez nem szegte kedvünket és még idén mindenképp eljövünk és újra végig járjuk az ösvényt.
Már nem az első túracipőm és nem is az első Columbia lábbelim. Sokáig a Hervis saját márkás túracipőit vásároltam, végül ezek minősége kritikán aluli lett, így váltanom kellett. Próbáltam pár olcsóbb és néhány közép árkategóriás cipőt, de ezek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeimet, a leggyatrább a Landrover terméke volt. 
Utolsó kommentek