Egyszerű Holdvilág-árok túrának indult. A nagyobbik fiam szervezte, több változat is tervben volt, hangulattól, erőnléttől függően, elsősorban ezek közül egy 10 Km-es kört preferáltunk mind ketten, mert az 5 Km-es kis kör nagyon kevésnek tűnt mindkettőnknek.
Az árokhoz vezető bevezető szakasz, most, hogy a lomb nagy része lehullt sokkal változatosabb, szebb volt, mint nyáron. 



Maga az árok is sokkal szebb volt ebben a ködös őszi időben. Az ösvény saras, vizes csúszós volt, figyelni kellett, de nem volt vészes. 


Ahogy a nap előbújt, a köd elillant és gyönyörű szép napos időnk lett, szinte a túra végéig ilyen maradt. Időnként szóba került a hely története, tények, legendák, mondák, de többnyire a tájban gyönyörködtünk, néha megálltunk egy-egy kép erejéig. Elgondolkodtunk azon a Domini-forrásnál, vajon mi lehetett az eredeti neve, hisz ezen a helyen az őseink biztosan nem a keresztény istenről nevezték el.



Út közben nem sok túrázóval találkoztunk, a buszról leszállt velünk egy másik csoport, de ők már eleve másfelé mentek, a sziklás rész előtt találkoztunk egy családdal és a létránál bukkant még fel pár túrázó.


Amikor kiértünk az árokból ettem egy szendvicset és közben azt találgattuk merre menjünk. Végül a 10 Km-es kör mellett döntöttünk, pont előttünk indult egy kisebb csoport is ugyanarra, egy darabig követtük őket, majd az emelkedőnél beelőztük a kis csapatot.
A fiam már a buszon említette a "közelben" található látnivalókat, köztük az Anna-völgyi vízesést, mivel a visszaút nem tűnt túl kalandosnak felvetettem, hogy nézzük meg. Ekkor kiderült, hogy az agyon ajnározott androidos túra térképek és egyéb applikációk gyakorlatilag semmit sem érnek. Végül a Google Mapsra hagyatkozva vágtunk neki az útnak.



Ekkor a térkép elkezdett sorra feldobni látnivalókat a közelben, így jutottunk el a Kőrösi Csoma Sándor emlékműhöz, a Lajos Forráshoz és a Bölcső-hegyi kilátóhoz. A kilátótól leérve döntöttük el, hogy, ha már így benne vagyunk akkor a Dömörkapu vízesést is útba ejtjük.


Utólag ez kimondottan jó ötlet volt, mert az Anna-völgyi vízesésben alig volt víz és gyakorlatilag azt is elnyelte a talaj, szóval így legalább láttunk vízesést. 



Dömörkaputól már végig aszfalton mentünk, nem volt túl izgalmas, de azért volt még egy kevés látnivaló útközben. Az Annavölgyben ettem még egy szendvicset és indultunk is, mint kiderült 20 percünk volt elérni a buszt ami 15 perc sétára volt tőlünk. A nap végére kellemesen elfáradtunk, bár a közel 15 Km nem volt túl nagy táv, idén mentünk már többet is, de a több, mint 600 méter szint emelkedés szokatlan volt.




                                                                 Kilátás a Bölcső-hegyi kilátóból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.