Hárman indultunk útnak a szomszéd országba autóval, néhány kávészünettel viszonylag gyorsan eljutottunk Zágrábba ahol pár régi ismerőssel futottunk össze egy grill bárban. Szívélyes üdvözlések után egy helyi sört ittunk, aperitifnek medicát (ez egy helyi mézlikör) és természetesen a rakiát is megkóstoltuk ebéd előtt.
Útitársaim sültes tálat kértek amin töltött hús, kolbászok és egyéb sült húsok voltak, én előételnek sajttálat kértem amin érettebb helyi sajtok voltak, utána mediterrán szószos nyokkit ettem. Ebéd után még beszélgettünk, majd megbeszéltük a másnapi folytatást. Fizetéskor kiderült, hogy a helyi barátunk vendégei voltunk mindannyian.


Búcsúzás után pár fotó a főtéren és útnak indultunk a szállásunk felé mely Karlovác (Károlyváros) után volt egy kis csendes hegyi faluban.
Miután elfoglaltuk a szobáinkat lementünk az étterembe vacsorázni. Ožujsko sört ittunk, nekem nem jött annyira be, így utána váltottam Niškičko-ra. aperitifnek medicát ittunk, itt lágyabb íze volt, mint a zágrábinak, rögtön rá is kattantunk, a másik ital ami egyből belopta a szívünkbe magát egy gyenge áfonyalikőr volt. Másnap kiderült, hogy a likőrt az egyik pincér készíti. 
Vacsorára omlettet ettem vargányával, ezt a gombát valószínűleg a környező hegyekben szedik. 
Vacsora közben érkezett pár német fiatal akikkel beszélgettünk. Az étterem este 10-kor zárt, a tulaj mondta, hogy lentebb van egy söröző ami hajnali kettőig van nyitva. Eleinte lelkesek voltunk, főleg én, mert láttam útközben a cégért ami azt hirdette, hogy a kedvenc osztrák söröm a Hirter kapható. Amikor elérkezett a záróra már csak én voltam elég fitt a folytatáshoz a társaságunkból, épp indulni készültem, amikor szóltak a németek, hogy ők is mennek, az egyikük már öt napja ott nyaralt, így ismerte a helyet, így velük tartottam, egy mikrobusszal levittek a sörpincéhez ami nem is volt olyan közel, mint elsőre tűnt.
A kocsmában csak Ožujsko volt legnagyobb bánatomra, de végül megkedveltem. A frissen megismert ivócimboráim egyből intéztek zenét a kedves pincérlány által, főleg német oi!-punk-new wave zenék szóltak, gondolom valamelyikük youtube listájáról. Néhány sör már együtt énekeltük a Haymaker Rocking in a free world című számát. 
Másnap viszonylag korán keltem, ha nem is fitten. Jó szokásomhoz híven tettem egy sétát a környéken, Szlovéniára emlékeztetett a falu, kerítések sehol, szép rendezett porták mindenhol.


Mire visszaértem a szállásra már elő volt készítve a svédasztalos reggeli, két féle kenyér, vaj, margarin, áfonya lekvár, natúr és gyümölcsös joghurt, gabonapelyhek, sajt, gépsonka, szalámi, teák, gyümölcslevek és a legfontosabb a kávégép szabadon választható életmentő itallal. A rántottát, omlettet vagy tükörtojást mindenkinek személyre szabottan készítették el. 
Reggeli után útitársnőnk javaslatára a Kamačnik kanyonhoz mentünk, légvonalban 8 Km-re volt, mégis több, mint fél óra volt az út oda is és vissza is. Oda felé autópályán mentünk, útközben a hegyekben gyönyörködtünk. Annak ellenére hogy viszonylag korán értünk oda és még nincs főszezon sem, elég sokan voltak. A bejáratnál vettünk helyi fenyőszirupot, megcsodáltuk a nyárson sülő birkát és gyönyörködtünk a folyóban és a vízesésben.


A kanyonba nem mentünk be, nem éreztük magunkat elég fittnek hozzá, de legközelebb biztosan nem hagyjuk ki, aznapra elég volt a folyó, a hegyek, az erdők és a vízesés látványa. 

Azért, hogy a kocsival ne kelljen a szűk folyóparti úton forogni az erdőn keresztül indultunk vissza, sajnos a GPS egy zsákutcába (zsákfaluba) vitt, így vissza kellett fordulnunk, én nem bántam az út oda is és vissza gyönyörű volt.
A kanyontól másik úton mentünk a szállásunkra, ez kis falvakon keresztül vezetett, természetesen ez is szép volt, egy vadasparkot is láttunk út közben, sajnos idő hiányában nem tudtuk megnézni.
A szálláson gyors tisztálkodás után ebédeltünk. A sofőrünk végre ehetett medve steaket amire már itthon is készült. Az étlap tele volt erdei étellel, szarvas, őz, vaddisznó, medve mellett erdei gomba és áfonya is szerepelt a kínálatban. A sofőrünk medeve steaket evett áfonya szósszal, a útitársnőnk medve gulyást én vargánya gulyást nyokkival.

Ebéd előtt természetesen áfonyalikőrt ittunk és desszert előtt, ez a sűrű, rostos ital a szívünkhöz nőtt.
Ebéd után áfonyás rétest kértünk desszertnek. Az állunk leesett amikor kihozták a közel fél kilós szeletet, málna szósszal leöntve.



Én úgy jól laktam, hogy a maradék söröm sem tudtam meginni. Ebéd után lefeküdtünk egy órácskára. Mikor felkeltünk már volt néhány ismerősünk a szálláson, akik a medencében lubickoltak vagy épp söröztek.
A helyi ismerőseink meghívtak minket egy zenés estre amely a közelben volt, hihetetlen ez is 8 kilométerre volt és ide is 30 perc volt az út. Hogy az est folyamán tudjunk inni egy pár sört a helyi fiatalok levittek minket a völgybe kocsival és a buli végén vissza is hoztak. Az eleje kisebb településeken ment keresztül majd egy hosszú szerpentinen értünk a völgybe amelyen még a helyiek is 5 Km/órás sebességgel közlekedtek. Oda felé épp kifogtuk a naplementét, lenyűgöző volt ahogy a hatalmas hegyek közt eltűnt a nap.
A völgyben nagy meglepetés ért magyar, görög és olasz ismerősökkel futottunk össze, a magyarok és a görögök zenéltek is a bulin. Nagyszerű hangulatot csináltak, egy kis szabadtéri koncert kerekedett a csodás völgyben. Miután a koncert véget ért még páran egy 5 húros dobgitáron előadtak pár ismert szerzeményt. Hajnali egy körül indultunk vissza a szállásra.


Másnap ismét svédasztalos reggeli, az áfonya lekvár ismét gyorsan eltűnt az asztalról (lehet, hogy titokban vegák lettek az útitársaim). Reggeli után elbúcsúztunk az ismerőseinktől akik közül többen a mi szállásunkon szálltak meg. Az egyik német sráctól kaptam pár CD-t és egy pólót, akik nem vezettek azokkal még ittunk egy utolsó áfonyalikőrt. 
Indulás előtt bevásároltunk az étterem termékeiből, medve sonkát és medve szalámit hoztam az öcsémnek, áfonyalikőrt és egy üveg áfonya lekvárt magamnak. Útitársaim ugyanezekből vásároltak.
Hazafelé zavartalan utunk volt, viszonylag gyorsan hazaértünk, útközben már a határ innenső oldalán ebédeltünk egy benzinkúton, én grillezett burgonyát ettem rántott zöldségekkel, salátával.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.