A tavalyi évben kihagytam a cseh rendezvényt ezért idén mindenképp ott akartam lenni ismét, az már csak hab volt a tortán, hogy ismét fellépett Paul Swain is, most a Ragged Glory nevű bandával.
Két éve Znojmoban volt a koncert, idén a másik kedvenc városomban, Brünnben (Brno). Idő és energia hiányában a szervezést Rajmundra bíztam akivel már többször voltam cseh koncerten, így tudtam, hogy megbízhatok benne és az ízlésében. Nem kellett csalódnom, mind az utazást, mind a szállást tökéletesen megoldotta.
A vonatunk pár perc késéssel ért Brnóba, a szállás elfoglalása után a városba mentünk, ettünk pár falatot és találkoztunk három másik honfitársunkkal egy kocsmában. Miután ittunk egy sört célba vettük a koncert helyszínt ami a közelben volt egy motoros klubban, lent már nagyobb tömeg volt és cigaretta füst, zene még nem, így a füst elöl kimenekülve célba vettük az egyik régi kocsmát, odaérve szomorúan tapasztaltuk, hogy végleg bezárt, így egy másik szinte csarnok méretű helyre tértünk be. Mire visszamentünk a Samizdat már a színpadon volt és elkezdték a műsoruk, élőben még jobbak, mint lemezen, nagyon jól nyomták és ezt a közönség is érezte, a csehek együtt énekeltek velük azt hiszem meg kellene tanulnom csehül, hogy legalább a refréneket együtt énekeljem velük.

A német banda műsorát már láttam tavasszal, akkor is nagyon jók voltak, most nem a színpad előtt állva néztem őket, hanem kicsit hátrébb, a shopoktól figyeltem és ittam egy sört is, mer hiába próbál fogyni az ember, cseheknél mindig inni kell egy jó sört. Amíg játszottak be is szereztem az új lemezüket a Samizdattal közös split CD-t. Az árusoknál nem volt túl nagy kínálat, lehet vinnem kellett volna pár hazai terméket. 
Közben több ismerőssel is találkoztam, két fiatal sráccal is akikkel két évvel ezelőtt már söröztünk az akkori oi! bulin, most a kisebbik fiam hiányolták.



A fő zenekar a Ragged Glory volt, ezt már a fellépésük előtt is lehetett érezni, mindenki velük fotózkodott, mindenki próbált pár szót váltani velük. A világhálón elég kevés anyag található tőlük, így nem igazán tudtam felkészülni a számaikból, de szerencsére elég sok feldolgozást játszottak, köztük a One Way Systemtől a Jerusalemet, melyet nagyrészt egyik honfitársunk, Tomi énekelt.


A műsort Paul egyik korábbi zenekarának számával zárták a Back With A Bang-gel, ehhez Martin a Samizdatból is felment a színpadra gitározni.  Nagyon szuper produkció volt és nagyon sajnáltam, hogy nem hoztak CD-t.



Az estet a Dead Masaryx zárta, rájuk érezhetően kevesebben voltak kíváncsiak pedig nem játszanak rossz zenét. A Punx Not Red mozgalom valahogy olyan erőltetettnek tűnik ott is és nálunk Magyarországon is, talán az ex-kommunista országok zenekarainak össze kellene fogni és közös fellépéseket szervezni.
A fellépésük után útitársam még meg akart mutatni egy kocsmát, de ott már záróra volt, így egy másik sörcsarnokban zártuk az estét egy utolsó sörrel.
Remélem idén is megrendezik a koncertet és ott tudok lenni ismét.

Joe Rowan halálának 30. évfordulójára jelent meg ez a válogatás album, melyen 14 zenekar dolgozott fel összesen 15 dalt a nagyszerű énekestől. Külön öröm, hogy hat magyar együttes is szerepel a korongon. Egy erőteljes mégis  változatos album született, melyen az előadók a saját stílusukat hozzáadva igyekeztek méltó emléket állítani a legendává vált énekesnek. Olyan nagyszerű dalokat hallhatunk, mint a We’ll Overcome, Skinhead Boot Party, My Honour, My Pride. Első hallgatás után az utóbbi lett a személyes kedvencem az Aryan Rebels tolmácsolásában, de nem akarok rangsort állítani, nagyszerű a korong. 
A lemezt a Nordic Sun Records hozta össze, digipack csomagolást kapott, négy oldalas szövegkönyvvel, melyen az elhunyt fényképe mellett a zenekarok logói láthatok és Jesse (Death Heads, The Yardbombs) megemlékező sorai olvashatók.

A lemezből készült 30 darabos díszdobozos kiadás is, mely minden bizonnyal elfogyott már. A doboz tartalmazott a CD mellett egy hűtőmágnest, egy autóillatosítót és egy nyakláncot mjölnir medállal.
A lemez beszerezhető: Various – Back to Valhalla – A Requiem for Hammer Joe Rowan – nsbp.shop

Görögországban fellendülőben ismét a jobboldali zenei élet, a Counter Attack után ismét egy supergroup jelentkezik, ismét dallamos Oi!/R.A.C. zenével, ráadásul végre  hallhatjuk őket az anyanyelvükön is énekelni, 11 dalból ötben görögül énekelnek. 10 saját dal mellett a zárótétel egy Lynyrd Skynyrd dal a Simple Man zárja a lemezt, melyet már több nagyszerű zenekar is feldolgozott. Igen, ez az a zene amit itthon egyre jobban hiányolok, dallamos zene, szókimondó szövegek aktuális témákról és a skinhead életérzésről. A '80-as, '90-es évek szövegvilága modernebb, dallamos zenei köntösben. 
A lemezt a Nordic Sun Records és az Askania Productions közösen adta ki, hagyományos CD tokban, 12 oldalas színes szövegkönyvvel melyben a görög szövegek alatt rövid angol nyelvű magyarázat írja le miről szólnak a dalok. Színes képek a zenekarról és illusztrációk a dalszövegekről, igazi profi munka, ahogy azt már megszokhattuk a két kiadótól.
Beszerezhető: Falanx – First Blood – nsbp.shop 

Manapság elég szegényes a kínálat a hazafias zenék piacán, főleg ha dallamosabb zenékre vágyik az ember. Az elmúlt 20 évben olyan zenekarok szűntek meg, mint a Szebb Napok, Frommer Baby, Bois, Boxers, Óbudai Fiúk meg a Ramon és sorolhatnám tovább. Ezért én kimondottan örültem, hogy újjáalakult a Magozott Cseresznye.



Asztalfoglalásunk volt a Bujdosó Székelybe, így sokkal hamarabb érkeztünk a helyszínre, mivel vacsorázni szerettünk volna. Épp csak megvacsoráztunk amikor már bontották is az asztalunk, hogy legyen hely a közönségnek.
Érkezésünkkor váltottunk pár szót az énekessel, elmondta, hogy viszonylag stabil a jelenlegi felállás, most nem fognak új számokat játszani, de tervezik, hogy írnak új nótákat, de már más stílusban. A mondat végét nem volt ideje kifejteni, mert elhívták a színpadra beállítani a cuccot.
Az emberek lassan szállingóztak, ha nem lett volna ott egy tucat tinédzser skinhead akár nyugdíjas találkozó is lehetett volna, mert az átlag életkor még így is 50 felett volt jóval.
Nagyon sok ismerős volt és sokan csak arcról voltak azok Oi-kor, Romantikus Erőszak vagy más koncertekről.
Nyolc után kezdtek a srácok, a legnagyobb slágereiket játszották, köztük pár feldolgozást a Ballagó Időtől, Oi! Singerstől, Toten Hosentől. A kis terem dugig volt, nem is fért be mindenki egyszerre, sokan a másik teremből hallgatták és szerencsére többen dohányoztak is így nem nyomtuk agyon egymást. Jól szólt a zenekar, a közönség kórusa mellett is lehetett hallani az éneket és a zenét még hátul is.
Itthon nem szoktam őket hallgatni, mégis minden szám ismerős volt és tudtam fejből a szövegeiket. Tetszett a műsoruk nagyon. Valószínűleg megnézem őket máskor is, de csak más helyen, a pincérlányok rugalmas árképzése nem volt szimpatikus.

Közel egy éve szereztem tudomást a múlt heti koncertről, a Der Stürmert több, mint 20 éve ismerem és hallgatom kisebb-nagyobb kihagyásokkal, így nem csoda, hogy vártam a fellépésüket.
Az 1986-os 666 fesztivál óta alaposan átalakult a black metal színtér, megfogyatkoztak a szegecsek, a pentagramok és a fordított keresztek, sőt már a bőrdzseki sem általános kellék. Eltűntek a thrash metal elemek a zenéből, ellenben a King Diamond stílusú arcfestés általános lett, megmaradt az "ördög villa", szóval csak lestem a terem egyik sarkából, hogy mennyi minden változott.
A fellépő zenészeket nem ismertem arcról, de a rengeteg közös fotózás alapján ki lehetett szúrni kik a népszerűbb előadók.



A lengyel zenekar indította bulit, ének, két gitár és basszusgitár felállással jöttek, dobos helyett előre felvett dobgép volt az alap. A műsor díszletét egy szépen díszített oltár adta az előtérben, a háttérben a kivetítőn a zenéhez kapcsolódó képi elemek, film és animációs részletek.
Nem sokkal a kezdés után egy hosszabb kényszerszünet következett, amit a többség türelmesen kivárt. Majd a dobgép és videó anyag miatt elölről kezdték a műsorukat. A zenéjük vontatott, az ének akadozó, a háttérben zörejek színesítik a zenét, ha létezik olyan akkor ez az ipari zene és a bm ötvözete, szóval egyfajta industrial black metal, ezzel nagyjából úgy jártam, mint kb. 40 éve az ADO-val, eleinte tetszett, de egy idő után unalmassá vált és ezen nem segített a vetített anyag sem. Ezzel a véleménnyel nagyjából egyedül voltam, mert a közönség végig kitartott.



A Goatmoon következett, őket vártam legkevésbé, az online anyagaik nem győztek meg, de úgy látszik nem voltam elég alapos, mind a színpadi show, mind a zene egy élmény volt, volt fordított kereszt, stage diving. Valószínűleg a hangosításnak köszönhetően az ének hangsúlyosabb volt, mint a lemezeken, nem nyomta el úgy a zene és szerintem ez jót tett az egésznek.
BlackGoat egyébként napra pontosan 20 évvel az első albumának (Death Before Dishonour) megjelenése után lépett színpadra ezen a napon.
Ha nem lépett volna fel a német banda akkor a Goatmoon lett volna számomra a fő műsorszám, de szerencsére jöttek.



Nagyjából négy éve ismerem őket, azóta tervezem, hogy beszerzek tőlük pár lemezt, de valahogy ez eddig mindig elmaradt. Mire színpadra álltak a technikusok már jelezték, hogy fáradtak, így az egyik nagyszerű szerzeményük a Totenwanderung kikerült a programból amit nagyon sajnáltam. Persze így is nagyszerű műsort adtak, a hegedűs vitte a prímet, a hajnali óra ellenére sem volt fáradt, beélte a színpad nagy részét és nagyszerűen játszott, gyönyörű szólókat hallhattunk tőle.



A görög legenda nem okozott csalódást, bár az újabb war metal stílus már nem nyűgöz le úgy, mint a korai anyagaik még mindig jó zenét csinálnak. A közönség végig kitartott, ők bírták volna még tovább, sajnos a műsoruk valamivel kevesebb, mint egy óra időtartamú lett. Jó volt látni hazai színpadon négy ilyen nagyszerű bandát. Remélem jövőre is megrendezésre kerül a rendezvény.

Karácsony előtt két új számot vett fel az együttes, ebből az egyik már elérhető a zenemegosztó oldalakon:

Utoljára 22 éve vettem bakelitet, a Vérszerződés - Brainwash kislemezt, azt is már csak azért mert mellékelve volt a hanganyag CD-n. A hétvégén újra vettem egy kislemezt, szintén CD melléklettel, a címben említett korongot.
Nagyon szeretem a brit srácok zenéjét, valószínűleg akkor is megvettem volna, ha nincs a bakelit mellett CD lemez.
Aki ismeri / szereti a zenekart annak nem okoz meglepetést a lemez, azt kapjuk amit eddig is szerettünk. 
Ezt a korongot az első világégésben elhunyt angol katonák emlékének szentelték és a Remembrance Day alkalmából jelent meg novemberben.
Ahogy a korábbi anyagokat így ezt is a Midgård Records adta ki. Itthon az nsbp.shop-ban lesz elérhető, még nem került fel az online kínálatba.

Most egy interjút olvashattok Tommal, az angol Vengeance Oi!/RAC együttes egykori dobosával. Ez az interjú az "A Tribute To Vengeance" CD megjelenése alkalmából készült. Tom 2024 októberében válaszolt a kérdésekre. Tisztelgés a Vengeance basszusgitárosa és későbbi énekese, Vernon előtt, aki sajnos elhunyt.



1. Szia Tom, dobos és a Vengeance alapító tagja voltál. Emlékszel még, mikor és hogyan alakítottátok meg a zenekart?
Daz (ének) és én voltunk az alapító tagok, és 1986-ban alakultunk. Tim (gitár) és Rach (basszusgitár) csatlakozott, és ez volt az első felállásunk.

2. Azt hiszem, a Vengeance-nek 3 felállása volt. Melyik felállásban dolgoztatok együtt a legjobban? 4 vagy 3 tagúként működött jobban a zenekar?
Azt mondanám, hogy az összes felállásunk nagyszerű volt. Minden felállás valami mást kínált, és különleges emlékeim vannak a zenekar minden tagjáról. Amikor már csak Vernon (basszusgitár), Andy (gitár) és én (dobok) maradtunk, nagyon próbáltunk szerezni egy másik énekest, de végül Vernon vette át az éneket, és működött.

3. Mit tartasz a Vengeance legnagyobb eredményének? Mely pillanatokat emelnéd ki a legjobban?
Mindig is az volt a célunk, hogy beindítsuk a zenekart és játsszunk néhány élő koncertet, és az első felállás keményen dolgozott ennek eléréséért. A stúdióba való bejutás hatalmas eredmény volt számunkra, és nagyszerű volt néhány számot felrakni egy demóra. Azt hiszem, az első bakelit kiadásunk megszerzése a legnagyobb eredményünk.

4. A basszusgitárosod és későbbi énekesed, Vernon sajnos elhunyt. Van valami szép emléked róla, amit meg szeretnél osztani? Van fogalmad arról, hogy más ex-tagok mit csinálnak most?
Vernon egy legenda volt a fejemben, és még mindig az. Az a képessége, hogy dalokat írt és előadott, valami különleges volt. Nagyon zárkózott ember volt, és utálta, ha lefényképezték vagy interjúkat készítettek, de annyira megnevettetett minket, amikor próbáltunk és szocializálódtunk. Amikor meghalt, összetörtem, hatalmas barát volt. R.I.P. társam. Nem tudom, mit csinálnak most a többiek, a 90-es években elvesztettük a kapcsolatot. Körülbelül 10 évvel ezelőtt láttam Dazt, és beszéltünk a reformról, de ez nem történt meg.

5. Személyesen mennyire járultál hozzá a dalszerzés folyamatához? Ki volt leginkább felelős a zenéért és a szövegekért? És ki hozta a metal elemeket a zenédbe?
Mindannyian hozzájárultunk, bár Daz és Vernon írta a legtöbb dalt. Vernon volt az az ember, aki behozta a metál elemeket.

6. Fő inspirációként a Vengeance mindig a The 4-Skins, The Last Resort, Cockney Rejects, Sham 69, Skrewdriver, Brutal Attack és Condemned 84-et említette. Még mindig hallgatod ezeket a zenekarokat? Meg tudnád próbálni megjelölni 3 kedvenc dalt minden említett zenekartól?
Még mindig hallgatom ezeket a zenekarokat. Kedvencek? Ez egy nehéz kérdés! 
- 4-SKINS – “One Law For Them”, “Chaos”, “Wonderful World”.
- THE LAST RESORT – “Skinheads In Sta-Press”, “Resort Boot Boys”,
“Never Get A Job”.
- COCKNEY REJECTS – “Bad Man”, “Flares n’ Slippers”, “Oi! Oi! Oi!”.
- SHAM 69 – “Borstal Breakout”, “Hurry Up Harry”, “Hersham Boys”.
- SKREWDRIVER – “Hail The New Dawn”, “Back With A Bang”,
“Government Action”.
- BRUTAL ATTACK – “Middle Class Fools”, “Stronger Than Before”,
“Justice Is A Joke”.
- CONDEMNED 84 – “Jimmy Davey”, “Oi! Ain’t Dead”, “The Boots Go
Marching In”.

7. A Vengeance-re minden bizonnyal hatással volt a Metallica, az Iron Maiden, az AC/DC és a Motörhead is. Mi ezeknek a zenekaroknak az egyedi szellemisége? Mi volt a közös bennük az Oi!/Skinhead zenekarokkal? Mely dalokat neveznéd "skinhead daraboknak"?
Ezek a zenekarok más műfajúak voltak, de a kemény gitárok jelentették a hatást. A Motörhead volt talán a legközelebb a kemény Oi! hangzáshoz és innen merítettük zenei hatásunkat a Vengeance utolsó éveiben. Bár metál zenekarok voltak, de érdekes volt megpróbálni átkelni az Oi! zenén a metállal. Nem igazán jut eszembe olyan metal dal, amit skinhead darabnak neveznék.

8. Alapvető munkád egyértelműen a "Forward Into War" LP volt. Emlékszel bármilyen történetre a felvételével kapcsolatban? Hogyan értékelnéd ezt az LP-t most, 36 év után? Akkor sikerült a lehető legjobb hangzást elérni? Csak pozitív visszajelzéseket kapott?
Egy hetet töltöttünk a stúdióban a "Forward into War" felvételével, és nagyon jó emlékek voltak. Elégedett voltam az eredménnyel, és szerencsénk volt, hogy bejutottunk egy jó stúdióba, amelynek hangmérnöke megadta, amit akartunk. Amikor az album megjelent, egész Európából, az Egyesült Államokból és Ausztráliából, valamint az Egyesült Királyságból kaptunk leveleket. Bárcsak lett volna internetünk azokban a napokban!!!



9. A "Forward Into War" című dal a földedért folytatott harcról beszélt. Valódi háború dúlt az angol városok utcáin a 80-as években? Mennyire voltál felkészült erre a háborúra? Mi volt a legrosszabb gonosz, amivel szembe kellett nézned?
Nem volt háború, mint olyan, csak ugyanaz a régi elnyomás a kormány részéről! Láttuk, hogy az ország a totalitarizmus egy formájába csúszik, amely a kommunizmussal határos, és elegünk volt belőle. Most még rosszabb a helyzet!

10. A "Bulldog" című dalban összehasonlította az angol fiatalokat a bulldog fajtával. Ez a 80-as évek tipikus megközelítése volt? Mi volt a közös az angol bulldogokkal? Te is ilyen makacs és dacos voltál?
A brit bulldog valóban Churchilltől származik, és mindig is a brit értékek jelzésére használták. Még mindig makacs vagyok, és ez egyre inkább így lesz, ahogy öregszem és öregszem!

11. Az "Armed And Dangerous" című dal az utcai zavargásokról beszélt. Hogyan kezdődtek ezek a zavargások általában? A rendőrség gyakran elvesztette az irányítást a városában? Mi volt a legvadabb lázadás, amelyben valaha is részt vettél?
Soha nem vettem részt zavargásban, de volt néhány a 80-as években, bár valójában több szabadságunk volt akkor, mint most!

12. A "Fight For Your Life" című dal Szent György napját dicsőíti. Hányszor vonultál az utcán ezen a napon? Mit jelent számodra Szent György napja? Melyik évben élted át a legemlékezetesebb Szent György-napot, és hogyan zajlott? Mik a kedvenc karaktereid, mesék és mítoszok a múltból?
Mindig tiszteltük Szent György napját, ő hazánk védőszentje. Hihetetlen, de ez még mindig nem nemzeti ünnep! Néha voltak felvonulások, főleg Londonban. Egy-kettőre elmentem. Valószínűleg a londoni felvonulások voltak a legemlékezetesebbek. Soha nem történt semmilyen baj. Mindig is érdekeltek a viking istenek, Thor, Odin stb.

13. A "Battle Dressed In Black" című dal ismét harcias hozzáálláson alapult. Mindig feketébe öltöztél? Hányszor sikerült éjszaka sztrájkolni? Miért nevezted a városodat szögesdrót börtönnek?
Nem mindig viseltünk feketét. A szögesdrót börtön kifejezés azt a virtuális börtönt írta le, amelyben mindannyian vagyunk, a szólásszabadság stb. elvételével. Akkor kezdett rossz lenni, de most nézd meg!

14. A "Hate You To Death" című dal az erőszaktevők és a fojtogatók ellen összpontosított. Mit gondolsz, miért fordultak mindig olyan jóindulatúan ezekhez a söpredékekhez? Aljas tetteiket gyakran marginalizálták? Gyakran az áldozatok szerepébe bújtak?
Ez a dal arról szólt, hogy az igazságszolgáltatási rendszer nem kezeli megfelelően ezeket a perverzeket. Ma sem jobb a helyzet!

15. Az "I Don't Wanna Know" című dal a rendőri elnyomásról beszélt. Milyen gyakran tűztél össze a rendőrséggel a 80-as években? Milyen gyakran kezdték a rendőrök a verekedést? Te is tapasztaltál igazságtalanságot az ő oldalukról? Hogyan jellemeznéd a jelenlegi brit rendőrséget?
A rendőrséget túlságosan a kormány irányítja. Nekem személy szerint nincs problémám a rendőrséggel, csak hagyták magukat elárasztani a bürokráciával.



16. Milyen üzenetet hordozott a "Working Class Hero" dal? Hogyan jellemezné a 80-as évek munkásosztálybeli hősét? Miért beszéltél beteljesületlen álmokról, üres ígéretekről és öngyilkosságról?
Ezt a dalt Daz írta, és ez az egyik kedvenc Vengeance számom. Rávilágított a munkásosztály alacsony béreire és általában rossz bánásmódjára, valamint néhányuk öngyilkosságba hajszolására.

17. A "Wake Up England" dal címe mindent elmond. Kit hibáztatsz szeretett Angliád elpusztításáért? Milyen károkat okoztak az országodnak? Van még valami, amire büszke lehetsz? Anglia még mindig felébredhet egy nap?
Egész egyszerűen a 90-es évek óta egymást követő kormányok elpusztították országunkat a WOKE ideológiájukkal. A politikusok erodálták nemzetünk identitását. Nagy-Britannia korábbi önmagának árnyékává vált. Remélhetőleg az emberek hamarosan felébrednek, mielőtt túl késő lenne.

18. Az "Out Of The Darkness" című dal a szabadságért folytatott harcról beszélt. Mennyire érzed magad most rabszolgának? Mennyire emlékeztet a mai Anglia az Orwell regényeiben jól leírt totalitárius társadalomra? Azt mondanád, hogy a nemzet meghalt, vagy még mindig harcol?
Jelenleg emberemlékezet óta a legrosszabb kormányunk van. A szólásszabadságot becsapják, és a polgárokat bezárják azért, mert nem értenek egyet és kifejezik véleményüket, ez szörnyű. Az Orwell-lel való összehasonlítás nagyon helyes. Remélem, hogy az országunk visszaszerzéséért folytatott küzdelem sikeres lesz.

19. A második, "1986" című LP-d tartalmazta néhány korábbi felvételedet és válogatásszámodat. Miért döntöttél úgy, hogy kiadod ezt az LP-t? Nem volt ez egy kis visszalépés? Igaz, hogy ez az LP a zenekar feloszlása után jelent meg?
Daz, Tim és Rach tiszteletére adták ki. Úgy érezték, hogy munkájukat el kell ismerni bakeliten. Nem emlékszem, hogy a feloszlásunk előtt jelent meg, ebben nem vagyok biztos.

20. A "Vengeance" című dal az ősi törvényről beszélt szemet szemért. Hogyan érzékeled most a bosszút? Van-e még helye a jó öreg bosszúnak a bocsánatkéréssel és gyengeséggel teli világban? Képes voltál bosszút állni valakin, aki ártott neked?
Visszatekintve azt hiszem, a dalaink valóban megjósolták, mi történik most a világban! Remélem, az emberek megértik ezt!



21. A "British Army" dal népszerűsítette-e a fegyveres csapatokat? Te is szolgált a hadseregben? Mennyit változott a brit hadsereg a 80-as évek óta? És mit gondolsz a külföldi háborúkban és konfliktusokban való részvételéről?
A dalt Daz írta. Azt hiszem, azt akarta kifejezni, hogy a fiatal életek elpazarlása a háború, a politikusok akaratáért kell meghalni. Egyikünk sem szolgált a hadseregben, így bevallottan nem volt tapasztalatunk.

22. A "Cries Of Oi!" című dal dicsőítette a skinhead életmódot. Hány éves voltál, amikor skinhead lettél? Még mindig úgy gondolod, hogy skinheadnek lenni volt a legjobb választás? Mely skinhead értékek voltak mindig a legfontosabbak számodra?
13-14 éves korom óta skinhead vagyok, és határozottan úgy gondolom, hogy ez a legjobbak legjobbja. Összehozta az akkori fiatalokat, és még mindig együtt tart minket, ahogy öregszünk.

23. Az "Life Sentence" című dal pedofilokról és gyermekmolesztálókról szólt. Mit gondolsz, miért nőtt ennyire a pedofilok száma Angliában? Miért büntetik őket most olyan enyhén? Még mindig úgy gondolod, hogy az életfogytiglani büntetés az egyetlen módja annak, hogy igazságosa megbüntessék őket?
Úgy gondolom, hogy az internet még jobban rávilágított erre a problémára, és feltárta ezeket az embereket. Az igazságszolgáltatási rendszer egy vicc, és úgy tűnik, nem akarja rendezni ezeket az embereket! Úgy gondolom, hogy az életfogytiglani börtönbüntetésnek kell elrettentőnek lennie.

24. A "Pride Of Pain" című dal ismét a hozzáállásodra vonatkozik. Hogyan határoznád meg azt az egyedi büszkeséget, amit mindig is éreztél belül? Mennyire volt nehéz számodra megőrizni a büszkeségedet? Miért társítottad a büszkeséget a fájdalommal?
Mindig hazafias voltam, szeretem a hazámat és annak értékeit. Soha nem volt nehéz megőrizni a büszkeségemet, csak nehéz volt harcolni azokkal az emberekkel, akik el akarják pusztítani. A büszkeséggel együtt jár a fájdalom is, amikor szembeszállunk azokkal a politikusokkal, akik láthatóan pokolian elszántak arra, hogy lerombolják a számunkra kedves értékeinket.

25. Hogyan nézett ki a koncertrepertoárod, különösen a későbbi koncertjeiden? Melyik dal volt a kedvenced, amit élőben játszottál? Mely dalokat értékelte mindig a legjobban a tömeg? És mely feldolgozásokat játszottátok általában élőben?
Szerettünk élőben játszani, érezni a rajongóink elismerését. Én személy szerint imádtam a "Fight For Your Life"-ot, ami szintén közönség kedvencnek tűnt! Az "Out Of The Darkness" és a "Forward Into War" is nagyszerű volt élőben játszani. Három taggal már nem játszottunk feldolgozást, de az első felállásban a "Bad Man"-t és a "Borstal Breakout"-ot játszottuk a koncertjeinken.

26. Körülbelül hány koncertet adtatok és mely városokban? Melyek voltak a legfelejthetetlenebbek számodra? Hol láttad a legtöbb skinheadet a tömegben? Te is tapasztaltál valami vicceset, furcsát vagy hihetetlent?
Azt hiszem, összesen körülbelül 10 koncertet adtunk, főleg Norwichban, Stoke-ban és Londonban. Nagy támogatást kaptunk, bárhová is mentünk. Az első koncertünk a CONDEMNED 84 előtt nagyszerű volt, és játszottunk a Halesworth fesztiválon és a The Star-on Croydonban, Dél-Londonban. A Stoke-i koncert kissé furcsa volt, a szettünk felénél a PA rendszer tovább játszott, és Vernon annyira dühös lett, hogy a földre dobta a gitárját, és lesétált a színpadról a bárba! ! Én és Andy ugyanezt tettük, és inkább lerészegedtünk!!! Szégyen volt, mivel a hangellenőrzésünk nagyon jó volt. Úgy tűnt, hogy nem rontotta el az éjszakát!

27. Össze tudod hasonlítani a klasszikus Oi! koncertek hangulatát játszottál a Condemned 84-gyel és a Section 5-val, a tiszta RAC koncertekkel, amiket a Skrewdriverrel és a Brutal Attack-kel játszottál? Hasonló koncertek voltak? Melyik zenekarok tűntek élőben a legjobbnak?
Alapvetően minden koncertünk hangulata ugyanaz volt. A CONDEMNED 84 és a SECTION 5 koncerteken több punk is volt a tömegben, ez tetszett nekünk, mivel mindig jól kijöttünk a punkokkal a szülővárosunkban. A RAC koncertek jók voltak, mivel teljes mértékben elleneztük a kommunizmust, és jó volt támogatni ezt az ügyet. Condemned 84 élőben nagyon jó.

28. Követted az Oi! és a RAC színteret a későbbi években? Melyik későbbi zenekarokat hallgattad? Tetszett, ahogy a Retaliator vitte Oi! zászlót a régiódban? Még mindig érdekel az Oi! jelenet manapság?
Mindig követtem a jelenetet, igen. Bevallom, nem igazán tartottam lépést a modern Oi! zenével, zenekarokkal, de tudtam a Retaliatorról, és meghallgattam néhány dolgukat. Jók voltak. Még mindig nagyon érdekel. Szeretnék külföldre menni és elmenni néhány koncertre. Van néhány nagyszerű zenekar külföldön.

29. A Rock-O-Rama Records nemrégiben újra kiadta mindkét LP-det, mindkettőt 499 példányban. Van-e joguk ezekhez az újra kiadásokhoz? Tetszett az újrakevert hangzás? Büszke vagy arra, hogy az üzeneted még mindig terjed?
Nagyon büszke vagyok. Soha nem a pénz miatt voltunk benne, csak hálásak voltunk a Rock-O-Ramának, hogy lehetőséget adott nekünk arra, hogy bakelitet kapjunk. Azt hiszem, minden joguk megvan arra, hogy újra kiadják őket, igen. Nagyszerű munkát végeztek a zenénkkel.



30. Az "A Tribute To Vengeance" CD idén tavasszal jelent meg. Nagy megtiszteltetésnek veszed? Mik a benyomásaid erről a tisztelgésről? Igaz, hogy részt vettél a megjelenésében? Melyik borító változat tetszik a legjobban?
Hatalmas megtiszteltetés, igen. Meghallgattam, és az összes zenekar nagyszerű munkát végzett a dalaink feldolgozásában. Nem vettem részt a kiadásában, de írtam néhány szót, hogy a kiadó kérésére felkerüljön a CD-re. Örültem, hogy ezt megtehettem, mivel nagyon lenyűgözött és alázatos voltam. Kapcsolatba léptem a kiadóval, és gratuláltam nekik. Remélem, hogy egy nap találkozhatok néhány zenekarral.

31. Még mindig Norwichban vagy Norfolk környékén élsz? Kelet-Anglia még mindig megőrzi jellegzetes vonásait és hagyományait? Melyek a kedvenc helyeid? Mit ajánlasz megnézni, ha Norfolkba megyünk?
Még mindig Norfolkban élek, igen. Azt mondanám, hogy igen, de az ország egésze küszködik. Ha meglátogatsz, akkor nagyon szívesen látunk, és elviszlek egy jó öreg angol kocsmába!

32. Ez minden az én részemről. Van búcsúszavad vagy záró megjegyzésed? Szeretnél üdvözölni valakit? És végső búcsúzóként tudna mondani nekünk egy tipikus viccet, amit csak Kelet-Angliában hallhatunk?
Nem vagyok jó a viccekben! Nagyon köszönöm a kérdéseket és a megkeresést, jó tudni, hogy az emberek még mindig szeretik a zenénket. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak az embereknek, akik az évek során támogattak és támogatnak minket. Szeretnék egy nap találkozni néhányatokkal. Tartsd Vernont a szívedben, a srác jó barát volt, és nagyon tehetséges zenész volt.
FORWARD INTO WAR!
Tom & Vengeance,
2024. október.

Néhány dalszöveg:

Working Class Hero

Walks around in deep depression
Life’s a lie becomes aggression
City life of fear and pain, will he hit the booze again?
Will he live a normal life? Can he find a place to hide?
Will his freedom come in days? Suicide is the only way
Where’s the promise of that dream
Working class hero as never seen
Just where has his glory gone, where in life did he go wrong?
Fucked around by businessman, can he show his face again?
No one only promised you, now what are you gonna do
Now he’s standing on the dole
He’s even lost his heart and soul
He thinks that he’s the only one, looking for a place to run
He don’t know where he’s going to, just a final life to screw
Where’s his glory, where’s his pride
See the teardrops in his eyes
Watch his picture, watch his fate
Why is his mind so full of hate?
A picture painted says it all
Old photographs upon his wall
Scrambled by his life and death
He’ll never know another way
Fucked up life, he wonders why, memories never never die
In 1980 he can’t survive, they’ve taken away his whole life

Fight For Your Life

April 23rd, hear the footsteps on the ground
The youth are dressed in black
And they’re marching all around
This year it’s gonna be like it’s never been before
It’s St. George’s Day and we’re going to war
We will never run and hide
We’ve got the power, we’ve got the pride
Join us now, you’ve got no choice
Gotta give our land a voice
So fight, fight for your life
50 feet away the scum stand and stare
They’d better run fast cos dying time is here
A crash of thunder, the sky goes black
St. George is with us now, time to attack
Into battle we march, in the name of our nation
The enemy stand and freeze
And stand in fear of their annihilation
We smash them to the ground and drive them to the sea
England rules once again our land is once more free
Into battle we march, in the name of our land
We’ll fight the enemy of our country, the reds at hand
We’re standing strong, we’re standing proud
We’ll never run and hide
If you get in our way, we’ll push you to the side

Pride Of Pain

We’ve got the power and the pride
And we will never give in
Then you’re gonna see the glory’s ours
Cause we are gonna win
We’re just proud of what we are and our way of life
We’ve got the power and the pride
We know we’re in the right
For the death, for the glory, for the pride and the pain
If we all stand together, we’ll never be beaten again
We’re the working class and we’re gonna fight
Cause we want our say
We’re the working class and we know we’re right
We’re gonna show the way
We’ve got strength on our side
They’ll never put us down
Going to take what’s rightfully ours
We’re gonna do it right
We’re gonna fight, never say die
Ge proud of what we are
We’ll fight for life and will to survive
Till democracy has passed
And the media lies are no surprise
We’re gonna fight to win, stick together
We’ll get this win, must fight to win

Az interjúért köszönet a Boots and Braces fanzine szerkesztőjének.