Február óta készültünk erre a kirándulásra, előbb ketten, majd négyfős brigáddal, bár közben volt olyan is, hogy lemondtunk róla, de végül csak összejött.
Pénteken indultunk, viszonylag sima utunk volt, a határon nem kellett várakoznunk, az autópályán is jól haladtunk. 
Belgrádban ebéddel indítottunk, az első hely amit kinéztünk csak elvitelre készített ételt, mi szerettünk volna kényelmesen ebédelni, így a közelben egy mediterrán hangulatú éttermet néztünk ki magunknak. Az Amstel reklámok ellenére helyi sört csapoltak, aromás rakiát szolgáltak fel. Amíg a rendelésünk elkészült előételnek kajmak és ajvár került az asztalra zsemlével és fűszeres grillezett pirítóssal.


A többiek egy 1800 grammos vegyes tálat ettek én egy mediterrán tésztát. 
Ebéd után elfoglaltuk a szállásunk, kényelmes szobák, hatalmas kerthelyiség, medence, játszótér gyerekeknek.
A közeg szemmel láthatóan nem a mi köreinkből került ki, ennek ellenére kedvesen fogadtak, míg az udvaron söröztünk hoztak nekünk mogyorót és egy-egy pohár csapolt sört is. Míg mi a saját kedvenceinket hallgattuk addig ők az udvar másik végében Dead Kennedyst, de hangpárbajra nem került sor, így tudtunk élvezni a zenénket és az italainkat.
Este egy tavalyról már ismert klubba mentünk, ahol amatőr rock/metal zenekarok léptek fel leginkább Led Zeppelin, Black Sabbath feldolgozás bandák. A klubban több helyi ismerős mellett találkoztunk cseh és orosz skinheadekkel. Ismerkedtünk, címeket, matricákat cseréltünk. Egy cseh sráctól kaptam matricát és egy orosz lánytól kitűzőket. A helyi kedvenc sörünk mellett ismerkedtünk a rakiával és egy könnyebb aromásabb párlattal amit bricskának hívtak (ha jól emlékszem).



Másnap reggel elég borús, csepergős idő volt, így a medencét nem tudtuk tesztelni. Dél körül kellett elhagynunk a szállást, így a reggeli omlett után még pihengettünk, beszélgettünk. 
Előbb egy bevásárlóközpontba mentünk ahol megdöbbenve tapasztaltuk, hogy elszabadultak az árak, sok minden annyiba került, mint nálunk csak dinárban. 
Miután feltankoltunk ajvárból és pár apróságból egy éttermet kerestünk. A tavalyi etno étterem nem lett meg, így egy hasonló helyre mentünk ahol kicsit többet kellett várnunk, mert egy nagyobb kiszállítást kellett megfőzniük. 
Útitársaim helyi sülteket ettek, én grillezett zöldséget, sajttal töltött paprikát és rizst ettem.

Ebéd után "elfoglaltuk" a nándorfehérvári várat. Ahogy az várható volt rengeteg turista tette ugyanezt. Itt-ott lehetett magyar szót hallani, de még nem indult be a turista szezon, többnyire helyiek és ázsiaiak voltak ott.



A vár lenyűgözött mindannyiunkat, a falakon belül rengeteg második világháborús emlék volt kiállítva, harcjárművek, fegyverek, néhány kiállítás középkori ruhákból, kínzókamra, kazamata stb. Természetesen a panoráma is gyönyörű volt, a várból ráláttunk a Duna és a Száva találkozására.
Miután keresztül-kasul bejártuk a várat elindultunk a koncert helyszínére.
Idén sokkal kevesebb árus volt, a helyiek standján kívül az olasz zenekar pakolt ki és az NSBP shop egy elég visszafogott kínálattal.. A helyiek árukészletét már februárban megismerhettük itthon, sok újdonság nem volt náluk, egy darab melegítőt találtam azt felpróbálás után meg is vettem, az olaszoknál egy válogatás lemezt vettem nem annyira az olaszok, mint inkább a True Aggression miatt, bár előtte a The Hawks miatt ajánlották.
Sok új ismerős nem jött, a többséggel már előzőnap találkoztunk.
A helyiek közül többen jöttek családostól, kisebb-nagyobb gyerekekkel, baráti, bajtársi társaságokat sok felé lehet látni, de ők itt egy igazi családként viselkedtek, hol az egyikük, hol a másikuk vigyázott a kisebb gyerekekre, hogy mindenki tudja élvezni a koncertet, tudjon inni egy italt, beszélgetni. Egy külső szemlélő nem tudta megmondani ki, kihez tartozik, néhányan még tőlünk is úgy búcsúztak el, mintha ezer éve ismernénk egymást, pedig pár órája találkoztunk és legfeljebb pár szót váltottunk.
 A bulit a cseh zenekar kezdte, a zene középszerű, a szövegeket nem értettem, így nagy benyomást nem tett rám. A helyi banda már tavaly elnyerte a tetszésem, idén erre még rátettek egy lapáttal, sokkal színesebb műsorral álltak elő, több vendég énekessel, barátokkal, barátnőkkel. Érdekes, hogy a cseh banda énekese ezzel a bandával sokkal nagyobbat szólt, itt igazán kiengedte az erős hangját. A legnagyobb meglepetés a show közepén ért, felcsendült a Blitz - Someone's gonna die című száma, nagyszerűen szólt és zengett az oi!-tól az egész terem (,,Someone's gonna die tonight
Oi! Oi! Oi!"), a koncert terem egyből megtelt, legalább annyian voltak, mint a Skrewdriver - Blood and Honour feldolgozása alatt. A szerb nyelvű dalaik főleg hazaszeretetről és a pánszláv eszmeiségről szólnak, a Szerbiát elnézve akár a helyi tévében, rádióban is játszhatnák a dalaikat, persze ott is, mint nálunk más a külsőség és más a valóság. A koncerten igyekeztek mindenkinek kedveskedni, a hazai és külföldi közönségnek is, így felváltva játszottak szerb és angol nyelvű dalokat, a műsoruk végén pedig előadták az ,, Avanti ragazzi-t" főként az utánuk következő olasz zenekarnak és a Lazio szimpatizáns közönségnek. Nem akarom elkiabálni, de idén még lehet, hogy látjuk őket itthon.



Naná, hogy az olaszok is ezzel a számmal indítottak, ők már egyértelműen nekünk magyaroknak is küldték a dalt.
Ők tavaly játszottak Magyarországon, nagyszerű bulit adtak amiről lemaradtam, így nekem újdonság volt a műsoruk, korábban nem igazán ismertem őket, pár számot hallgattam meg tőlük a hazai fellépésük előtt.
Itt természetesen az elsőként előadott dal volt a sláger, összesen háromszor adták elő. Élvezték a koncertet, nagyon sokat játszottak, nagyszerű bulit csináltak.
A végszóra sajnos indulnunk kellett - Avanti ragazzi di Pest....
Hazafelé hat órát vártunk a határnál a bejutásra, hiába indultunk időben, ez a várakozás tönkre vágta útitársunk aznapra tervezett programját. Ettől eltekintve jól éreztük magunkat ezen a hétvégén is és jövőre valószínűleg ismét célba vesszük a szerb fővárost.

Az egyik legjobban várt album végre kézzel fogható lesz egy hónap múlva, én már nagyon várom, remélem addig is hallhatunk belőle egy kis ízelítőt.


A Barking Dogs új lemeze kazettán is megjelent.


A már régebben beígért Stronghold 13 új lemeze is realizálódni látszik.


A görög Defender új albuma is napvilágot látott, remélem hamarosan be tudom mutatni a blogon.


A német Stahltappenglanz is jelentkezett egy meglepetés koronggal, erről a Bőrfejűek oldalon olvashattok.


A londoni skinhead brigád új albuma hamarosan vinylen is elérhető lesz.

Egy régi kecskeméti ismerősömtől jött az ötlet, hogy a Pilis után más tájon túrázzunk. Bencéék a kék túrát csinálták, mi egy egyszerűbb és rövidebb utat választottunk kezdésnek. Verőcéről indultunk a jelzések nem túl egyértelműek, de a leírás segített, így rögtön egy emelkedővel indítottunk, fel a templomhoz és onnan ki a településről. Az út 80%-a lakott területen haladt ez furcsa volt, nem ehhez vagyunk szokva és a természetet jobban is kedveljük, ennek ellenére élveztük az utat és a jó időt is.


Az út nagy része patak mellett haladt egészen Szokolyáig. Több hídon is át kellett menni, a lakott területről kiérve kiszélesedett a víz, sok helyen hódvárhoz hasonló gátakat alkotott a feltorlódott uszadék fa.
Szokolya ismerős volt, pár éve voltunk ott egy ásványgyűjtő túrán ahol opálokat lehetett gyűjteni.


Az utunk eleje egy darabig arra tartott ahol az opál lelőhely van, de mi maradtunk a sínek közelében. A vasút le volt zárva felújítás miatt. Út közben láttuk, hogy még hétvégén is dolgoznak a felújításon.
Szokolya után egy kis emelkedő jött ami egészen Nógrádig tartott kisebb megszakításokkal, végig gyönyörű tájon vitt az út. Néhol még kicsit saras volt az út, főleg ahol traktorok is jártak, de nem volt vészes, nem lettünk nyakig sarasak. Az erdőből kiérve aszfalton gyalogoltunk be Nógrádra, az hangulatos, bár már kicsit leamortizált kerítések közt kanyargott.



A város széléről már megpillantottuk a várat ami pár hónapja le van zárva. Mi még láthattuk, 7-8 évvel ezelőtt, bár már akkor sem tűnt biztonságosnak.


Innen már egy könnyed séta volt a buszmegállóhoz a központba, ahonnan a vonatpótló buszok indultak meglepően pontosan.