Egy új 10 számos koronggal jelentkezett az angol duó. A zene a korábban megismert ,,cock sparreres" hangzás, minden féle nyálas sallang nélkül. A szövegek főleg a skinhead életérzésről szólnak.  Rögtön az első dalból megtudhatjuk, Brad 1982 óta skinhead és nem bánt meg semmit, olyannyira, hogy ez lett a lemez címadó dal - No Regrets. A második szám arról szól, hogy megmondtuk, hogy ez fog történni, hát ne gyere hozzám sírni. A harmadik dal Skinhead Mick (Section 88) és Nice Man Ray emlékére született. Told Ya So - egy szám az elmúlt közel 25 évről, olyan dolgokról melyek egykor vagy néha még ma is összeesküvés elméleteknek tűntek/tűnnek. Skinheads Live Forever - azt hiszem ehhez nincs mit hozzáfűzni, a cím magáért beszél. Switchblade Psycho - egy bomlott elméjű alak dala. In Your Blue Eyes a cím egy romantikus dalt sejtet, de ez nem egészen az, tisztelgés a nők előtt akik mellettünk állnak. Szenteltek egy számot Jimmy Savillnek aki egy pedofil bűnöző volt, gyerek műsorokat vezetett a BBC-n, így könnyen be tudta cserkészni áldozatait.
You're Never Alone - Bár gyakran úgy érzed, de sosem vagy egyedül ott állunk az oldaladon. Az utolsó dallal pedig megszületett a Chaos in the Sun rendezvény sorozat ,,hivatalos" himnusza.
A 40 perces korong végén csak fogod és újraindítod, egyszerűen nem lehet megunni.
Hagyományos CD tokban jelent meg, 16 oldalas szövegkönyvvel, amelyben a szokottnál kevesebb az illusztráció, a szövegek alatt a Union Jack monokróm fotója van, csak elején a közepén és a végén vannak képek, az összes dalt Brad írta 1994 és 2023 között. A köszönő lista nem túl hosszú, köszönetet mondanak Rok-nak az első számban nyújtott háttér vokálért és Robnak valamint Floyd McCrorynak az élő fellépéseken nyújtott segítségért.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/london-breed-no-regrets/

Ha egy korombelit kérdeznek az angliai színtér legjelentősebb skinhead zenekarairól akkor a 4 Skins biztosan az első ötben van. Valószínűleg ez így van Angliában is, hiszen az ottani sknhead himnusz a 4Skins legnagyobb slágere a Chaos. Hogy pontosan mikor írták a dalt ahhoz át kellene nyálaznom a 4Skins könyvet ami valami rejtélyes okból nincs a fiókomban, de az 1982-es korongjukon már szerepelt.
A dal hamar népszerűvé vált nem csak a szigetországban, hanem világszerte, itthon a Z.E.F. már 1985-ben magyar szöveggel játszotta, később az M.A. Skins is, de több zenekar játszotta angol nyelven is (Gusztus, Péntek 13 stb.), a '80-as években a legtöbbet feldolgozott szám volt itthon.
Angliában a mai napig nagyon sok zenekar játsza és nem csak politika mentes zenekarok, a March or Die - Raise the Flag című albumán is szerepel, de a Skullhead is játszotta.
Míg itthon sokan cikinek érzik Oi! bulira járni addig Angliában Ken (Brutal Attack) a 4Skins és az East End Badoes koncerteken is énekelte a színpadon a Chaos című számot több alkalommal.
Dalszöveg:

Aki ismeri a blogot az már biztosan találkozott a Plastic Surgery - Rivolta című számával. Ez a dal a zenekar 1986-os kislemezén jelent meg első alkalommal. Mára nincs Olaszországban olyan koncert ahol ne adnák elő ezt a számot. Nem csak skinhead koncerteken, hanem hc és identity rock (nemzeti rock) koncerteken is éneklik, szinte minden zenekar repertoárjában szerepel a színtéren. 
A dalt a spanyol División 250 lefordította és az ottani színtéren is népszerűvé tette Revuelta címmel.

A  dal szövege:

A németeknél több klasszikus nóta is van, de talán a legikonikusabb a Böhse Onkelztől a Stolz. Ez a dal is több, mint 40 éves, először a zenekar Der Nette Mann című lemezén jelent meg 1984-ben, majd a Mexico című EP-n is egy gyorsabb változat.
Manapság több zenekar is játsza: Combat BC, Haymaker, Hafenhauer egész biztosan, de gyanítom sokkal több koncerten felcsendül.

A dal szövege:
Einer von vielen mit rasiertem Kopf
Du steckst nicht zurück, denn Du hast keine Angst
Shermans, Braces, Jeans und Boots
Deutschlandfahne, denn darauf bist du stolz
Man lacht über Dich, weil Du Arbeiter bist
Doch darauf bin ich stolz, ich hör' nicht auf den Mist

Du bist Skinhead, Du bist stolz
Du bist Skinhead, schrei's heraus
Du bist Skinhead, Du bist stolz
Du bist Skinhead, schrei's heraus

Du hörst Oi!, wenn Du zuhause bist
Du bist einer von ihnen, denn Du bist nicht allein
Du bist tätowiert auf Deiner Brust
Denn Du weißt welcher Kult für Dich am besten ist
Die Leute schau'n auf Dich mit Hass in den Augen
Sie schimpfen Dir nach und erzählen Lügen über Dich

Du bist Skinhead, Du bist stolz
Du bist Skinhead, schrei's heraus
Du bist Skinhead, Du bist stolz
Du bist Skinhead, schrei's heraus

Einer von vielen mit rasiertem Kopf
Du steckst nicht zurück, denn Du hast keine Angst
Shermans, Braces, Jeans und Boots
Deutschlandfahne, denn darauf bist du stolz
Man lacht über Dich, weil Du Arbeiter bist
Doch darauf bin ich stolz, ich hör' nicht auf den Mist

Szinte minden országnak van egy skinhead ,,himnusza" amelyik szinte minden koncerten elhangzik, a szövegét minden skinhead kívülről fújja. Itthon ilyen a Skinhead induló melyet a Mos-oi' adott elő 1983 februárjában. A dalt évtizedekig szinte minden hazai koncerten előadták, ma már legfeljebb csak az Oi-kor koncertjein csendül fel.

A Budapesti Aquincumi múzeum adott helyet a Történelmi vásárnak. Egy fiatalkori komám hívta fel a figyelmem a rendezvényre, akivel több közös érdeklődési pont közül a történelem iránti rajongás és köztük a viking korszak szeretete kapcsán indultunk útnak a rendezvényre.
Nyitás után nem sokkal értünk oda, már kisebb sor állt a bejáratnál, de 10-15 perc várakozás után bejutottunk.


Elsőként a múzeum állandó kiállítását tekintettük meg, római kori ruhák, edények mellett pár őskori lelet is ki van állítva. Teljesen szabadon lehet fényképezni mindent, ami itthon elég ritka. 
A kiállítás után körbejártuk a történelmi vásár árusait. Mjölnirt szinte mindenhol lehetett kapni, néhány kézzel kovácsolt darabtól eltekintve az összes többi a kínai áruházakból származott vagy azok replikája volt (Alli, Temu stb.) a 600-1000 Ft közötti árakon megvásárolható medálok itt 5000 Ft-tól 40.000 Ft-ig terjedő összegig voltak beszerezhetőek.

Az árusok többsége kézműves volt, fafaragó, ötvös, kovács, a többségük egy-egy korszakra, népre szakosodott, de azért voltak átfedések bőven. Persze volt boszorkány / sámán akitől a mesterségéhez szükséges kellékeket lehetett beszerezni (ásványokat, fiolába zárt állatszőröket stb.), lehetett kapni szöveteket több helyen is 10.000 Ft/m² ártól. Többen is árultak késeket, bicskákat, seaxokat, kardokat az árak 15000 Ft-tól a csillagos égig értek, sok olyan gyenge replika volt, hogy ki sem volt élezve. Voltak balták és fokosok is, az utóbbi vásárlásán gondolkoztam, de az árakat elnézve eldöntöttem, hogy nem ott fogom beszerezni.



Az árusok után megnéztük a kiállítást az udvaron, egy római nemes háza volt berendezve egy épületben.
Amit nagyon hiányoltunk az a büfé volt, egy kürtöskalács áruson kívül csak a múzeumban található két automata látta el a vendégeket étellel-itallal, ami bizony elég kevésnek bizonyult. Sem sört, bort, üdítőt nem árultak, sem lángost, kenyérlángost vagy lacipecsenyét. 



Kétszer végig néztük az árusokat, ezután a hagyományőrzők következtek, elsőként a Norde Gard (Északi Gárda) akik lengyel és szerb vendégekkel voltak jelen. Mellettük római kori hagyományőrzők kaptak helyet a terület másik felén egy középkori lovagi sátor állt egy száll páncélos vitézzel.



Ezután a párbajok helyszínére mentünk, ekkor még a szivacskardos párbajok folytak, de már készülődtek az éles küzdelmekre. Legnagyobb létszámmal a Norde Gard volt jelen, de a Falka és a külföldiek is szép számmal szerepeltek.
A harcosok többsége kardokkal küzdött, de ketten dán baltával is ringbe szálltak.


Nagyon sokáig lekötött a verseny, de a magunkkal hozott ásványvíz és szendvics már rég elfogyott, így a szomjúság és éhség győzedelmeskedett és elindultunk haza nem sokkal a harcászkodás vége előtt.

Egy hónapja jelent meg az angol skinhead zenekar tizedik albuma. A zenében nem sok változás történt a 12 dal nagy része középtempós vagy kicsit gyorsabb szerzemény a megszokott stílusban. 
Első meghallgatás után a címadó We will defend és a Britain Awake lett a két kedvenc, de ahogy lenni szokott nálam az összes dal tetszik és még hetekig a lejátszóban lesz a korong, a Whitelaw az egyik olyan zenekar amelyiket sosem tudom megunni. 
Sajnálom, hogy a srácok nem tudják elhagyni a szigetet, már jó lenne őket ismét színpadon látni és az új dalokat élőben meghallgatni.
A lemez hagyományos CD tokban jelent meg, 12 oldalas szövegkönyvvel, sötét grafikával és jól olvasható fehér betűkkel, a közepén két oldalas fotó a zenészekről. A Midgård records igazán kitett magáért, egy színvonalas kiadvány lett amit nem csak hallgatni jó, de jó kézbe venni is.

Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/whitelaw-we-will-defend/

A tavalyi túránkat tettük meg a múlt hétvégén visszafelé. Míg tavaly több, mint 600 méter szintemelkedés volt benne, most sokkal visszafogottabb volt a túra a valamivel több, mint 300 méter szintemelkedéssel.



A leghosszabb emelkedő rögtön Pilisszentlászló határában kezdődik és majdnem Pap-rétig tart, a sár miatt csaltunk kicsit és a Pap-rét előtti szakaszt aszfalton tettük meg, így volt alkalmunk a kilátásban gyönyörködni, ami csak addig élvezhető amíg a levelek megjelennek a fákon.


Pap-rét után volt egy sarasabb szakasz, de kis odafigyeléssel járható volt. A kék jelzés elfordult Visegrád felé, mi mentünk tovább a piroson, nem sokkal később megpillantottuk a kedvenc rétünk ahol megálltunk enni pár falatot.


Innen Vörös-kőig volt még egy emelkedő, de az már jelentéktelen volt az út elejéhez képest. Vörös-kőnél megálltunk nézelődni, gyönyörködtünk a kilátásban. A 2. világháborúban német lőállás volt ezen a helyen.

Innen már viszonylag gyorsan leértünk Leányfalura, az út végig lejtett, a sarasabb részeket az út melletti jól kijárt ösvényeken ki lehetett kerülni. Csak egy helyen álltunk meg pár percre, egy villanyoszlop tetején egy mókus ugrándozott.

 ,,A splitsorozat második részén az új magyar supergroup a They Want Your Soul és a Wiesel (Heureka, Kategorie C etc) által jegyzett chilei-német, spanyol nyelvű RAC-t játszó LANZ szerepel 5-5 nótával.
A TWYS tagjai a legjobb magyar zenekarok tagjaiból verbuválódtak, a 2023-ban megjelent sikeres debütáló albumukkal megkezdett utat folytatják erőteljes, modern hangzású metal, hc elemeket tartalmazó zenéjükkel. Jól eltalált magyar nyelvű, hazafias szövegek.
A Lanz eddig egy teljes albummal jelentkezett illetve 3 daluk hallható a United III. 4-es split lemezen."

 Ezeket olvashatjuk a kiadó weboldalán, de a Lanz ezen kívül kiadott egy demót Desata Tu Ira címmel 2018-ban és több válogatás albumon is szerepelt köztük a Nordic Power R'N'Roll 3.-on.
A kiadvány ma jelent meg így eddig csak egyszer tudtam meghallgatni.
A lemez a magyar csapattal kezdődik öt nagyszerű dalt hallhatunk tőlük leginkább a moden német RAC színtér dalaira emlékeztetnek a számok, de hallhatunk tőlük egy hard core-osabb szerzeményt is amely engem leginkább a Moshpit-ra emlékeztet. Az öt szám egyáltalán nem unalmas, hallhatunk a zene alatt híradó részletet a '40-es évekből, az egyik számban egy induló dallamai is felcsendülnek egy gitáron. 

A Lanz valamivel dallamosabb zenét játszik, erőteljes mély énekkel kísérve, ha valamihez hasonlítanom kellene akkor a Brigada Totenkopf dallamosabb számai ugranak be a zenéjükről.

A lemez hagyományos CD tokban jelent meg, 12 oldalas szövegkönyvvel, a szövegek jól olvashatóak, minden szöveg alatt odaillő illusztráció, a hátsó oldalon a kiadó reklámja és egy rövid köszönő lista. A szövegkönyv és a borító dizájnja a Mistreat kiadványaira emlékeztet, talán a farkasok és a pasztell színek miatt.

A kiadvány beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/they-want-your-soul-lanz-brothers-in-mind-vol-2/

 

 A tegnap megjelent új póló kapcsán ismét eszembe jutott, hogy már régebb óta terveztem, hogy írok egy bejegyzést a mesterséges intelligencia egyre szélesebb körben történő felhasználási lehetőségei közül a képalkotásról. A mesterséges intelligencia egy elég vitatott témakör és most nem is akarok belemenni, abba, hogy ezt is emberek készítették, meg, hogy csak már meglévő adat és kép állományból lopkod stb...
 Azt a részt is átugornám, hogy pornográf tartalom gyártásra is használták már vagy hamis régiség lelet gyártásra (átverésre).



 A mesterséges képalkotó szoftverek, illetve online felületek általában a szegény emberek grafikusai, én magam is készíttettem már illusztrációt blogbejegyzéshez, a holnapi sakk verseny plakátját is ezzel készítették, ezzel készültek egy napokban megjelenő CD szövegkönyvének illusztrációi is. Tehát a köreinkben is egyre ismertebb és elfogadottabb. 
Természetesen ez a technika még gyermekcipőben jár, gyakoriak az anatómiai hibák, hiányzó vagy plusz végtagok, túl szimmetrikus arc, aránytalan testalkat, képen szereplő tárgy - ember - állat méretarányai...



Gyakori hibát okoz a hiányos adatbázis, ha nincs adat Rózsa Sándorról, vagy az alföldi csikósokról a szoftver akkor is készít képet, amelyen valószínűleg egy angol lovas vagy egy magányos csikó lesz, ha betyárt szeretnénk akkor kapunk egy Zorrót. Problémát jelenthet az is, ha nem vagyunk elég pontosak a leírásban, ha nem írjuk ki, hogy europid nőt szeretnénk a képre jó eséllyel ázsiai arcvonásokat kapunk, hiszen a legnagyobb számú szelfit ők készítik, így az adatbázisok velük vannak tele, persze vannak polkorrekt (woke) programok is ahol a pontos kérés ellenére is kerül eltérő rasszú a képek közé.
Az elsőként a sci-fiből, fantazyból, horrorból és a mese illusztrációból fognak kiszorulni a grafikusok, de előbb-utóbb sorra kerül minden, hisz egy jobb program 15-20 féle stílusban tud rajzolni és az ügyesebb felhasználók már képregényt is tudnak készíteni (nekem nem sikerült).


Lassan egy elfogadott művészeti ággá nőtte ki magát, bár még kiállításokat nem rendeznek és díjakat nem osztogatnak, azért az emberek körében egyre népszerűbb. A stílus majd lassan háttérbe szorítja a fotózást is, hisz elég beírni, hogy az országházat szeretnénk látni naplementében és már meg is kapjuk pár másodperc után, nem kell Angliába utaznunk egy Vespás találkozóra, pár karakter beírása után lehet képünk a népszerű motorról is.



Gyakori hiba, hogy a helyesírás még nem erőssége a szoftvereknek, egyszerűbb szavakat is képtelenek pontosan leírni, mondatokkal ne is próbálkozzunk. A legtöbb AI tud magyarul, de rendre angol szavakat ír a képre, keveri a betűtípusokat, hogy csak a legáltalánosabb hibákat említsen ezen a téren.


Én bízom benne, hogy hoz némi árcsökkenést is az, hogy egy könyvhöz nem kell milliókat fizetni egy illusztrátornak, százezreket egy grafikusnak egy egyszerű lemezborítóért, ha csökken a fotózás iránti igény a youtuberek miatt alaposan túlárazott fényképezőgépek árai is esnek valamelyest.


A felhasznált képeket én készítettem egy ingyenes oldalon ahol engedélyezve van az elkészült képek szabad felhasználása.
A póló megvásárolható: https://nsbp.shop/termekkategoria/ruhazat/nordic-sun/

A Waffenbrüder produktion ritkán ad ki lemezeket, de ha megteszi az mindig nagyot szól. Most a méltán népszerű brazil nsbm zenekar eddig megjelent demóját és két albumát adta ki, kiegészítve két új szerzeménnyel, mindkettő feldolgozás, az egyik a Brutal Attack klasszikusa a Stronger than Before a másik a legendás Absurdtól a Gates of Haven. 
A zenekar népszerűségének oka, hogy az "unalmas, rommá torzított zene alá érthetetlen hörgés helyett" csak mérsékelten torzított a gitár és az ének is több helyen elég érthető, valamint a zene sem sablonos, lassúbb és középtempós dalok mellett találunk olyan szerzeményeket is mint az intróként szereplő NS Dream ami egy kristály tisztán megszólaló gitáron előadott szám, de említhetném a régi német himnuszt is amit egy férfi kórus ad elő.
A zenében és az énekben gyakran találunk olyan elemeket amelyeket a mainstream zenekaroktól is gyakran hallunk, ha nem tudnám, hogy épp egy politikai tartalmú számról van szó, simán hihetném, hogy épp a sátán felemelkedéséről énekel vagy egy sötét véráldozatról.
Ha már szóba kerültek a szövegek, néhányuk ismert emberekről szól, olyanokról, mint Varg Vikernes, Linkoln Rockwell, Brenton Tarrant, Gobineau, de énekel a nevetséges antifa black metálról vagy a közelmúltban magyarul is megjelent Turner Naplójáról.
A lemezen 27 szerzemény hallható, közel 76 percben, mindez digipack csomagolásban egy négy oldalas "füzettel" melyben sajnos szövegek nincsenek, de van egy kép a zenészekről.
A lemez tegnap jelent meg így a terjesztők közül még csak az NSBP kiadónál kapható:
https://nsbp.shop/termek/hasskultur-the-hate-continues/

Ismét egy olyan zenekar lemeze került terítékre amelyiket előbb láttam élőben és utána vettem meg a lemezüket.
Tavaly nyáron a Tuono records születésnapi buliján láttam a bandát és szerettem bele a zenéjükbe. 
Olaszországban szerencsére él még a skinhead színtér és vannak még skinhead zenekarok is, annak ellenére, hogy az elmúlt 25 évben sok zenekar megszűnt vagy váltott más zenei stílusra. Az egyik ilyen ízig vérig skinhead zenekar a Venetóból származó Daspo, mind zenében, mind külsőségekben őrzik a skinhead hagyományokat. Persze ezen nem kell meglepődni, régi kipróbált zenészek álltak össze, hogy hangot adjanak a gondolataiknak.
Dallamos, de mégis ütős Oi! zenét játszanak, az olasz nyelv dallamossága pedig még egy extra löketet ad az egésznek.
11 fantasztikus dal közül talán a Caos Totale-t emelném ki amelyik egy Peggior Amico feldolgozás amit korábban nem ismertem.
Azt mondanom sem kell, a lemezt a Tuono Records adta ki, hagyományos CD tokban jelent meg, 12 oldalas szövegkönyvvel, a közepén két oldalon egy jó minőségű együttes fotóval.

4 éve jelent meg a viszonylag fiatal brit zenekar első és mindmáig egyetlen CD-je. A zenekar rendkívül népszerű Angliában, pár éve volt alkalmam látni őket élőben, már akkor tudtam, ha lesz lemezük be kell szereznem. 
A lemezen 12 nagyszerű dalt hallhatunk, középtempós és gyorsabb szerzeményeket. Zeneileg változatos, felfedezhetünk benne Skrewdriverre emlékeztető dallamokat, de amerikai és ausztrál zenekarokra emlékeztető számokat is.
Egy számot mindenképp ki kell emelnem, feldolgozták az olasz Plastic Surgery - Rivolta című számát a refrént a végén olaszul éneklik. Nem véletlen ez a kedvencem, hiszen az eredeti is már lassan 40 éve top listás nálam.
Persze a többi szám is kiváló, például a rock and rollosabb We Stand Alone vagy az utolsó szám a korongon a Family.
A lemez a hagyományos CD tok mellett fa dobozban is megjelent. A hagyományos megjelenéshez 16 oldalas, igényes kivitelű a szokottnál vastagabb, fényes papírra nyomott szövegkönyvet kapunk, jól olvasható szövegekkel és a hozzájuk tartozó grafikákkal.
A lemezt a Rampage Productions adta ki.

Milyen érdekes, hogy a balos csoportok egyik kedvenc mintája egy jobboldali skinheadet, Stuart Nicolt ábrázolja, a kép 1980-ban készült Londonban egy British Movement rendezvényen.

Élő  történelemóra az ország közepén.


Nemzeti Hang turné


A legendás brazil nsbm zenekar új válogatás albuma hamarosan megjelenik és kapható lesz itthon is.



Nőnapi meglepetés két nagyszerű zenekarral.


Hamarosan napvilágot lát a London Breed harmadik önálló albuma.



Az Oi! the Resurrection 3. legfrissebb plakátja.


Nyári buli Finnországban


Még egy finn buli, a reptérről buszokkal visznek a koncert helyszínére.


Koncert a taljánoknál.


Ha még nincs meg a Samizdat új lemeze itt beszerezheted.


A cseheknél zajlik az élet.


Úgy tűnik minden hónapra jut egy buli náluk.


Úgy tűnik, ha már egyszer áthajóznak az óceánon túlra akkor északtól délig bejárják a kontinenst.


A finnek is feléledtek és egy négynapos bulival ünneplik a húsvétot.


A Lobera ahogy ígérte sok koncertet fog adni.


Májusi buli az olaszoknál, itt kevésbé ismert, de ott népszerű zenekarokkal.


Az Askania méltó emléket állított a legendás angol skinhead zenekarnak a Vengeance-nek egy tribute albummal.


Az olaszoknál szinte minden hétre jut egy koncert és szinte mindenhol találkozhatunk nagy nevekkel, van ahol egyszerre többel is.


Születésnapi buli két angol és két német zenekarral.


Darkwood koncert Limában, az első 30 jegyvásárló extra ajándékok mellett találkozhat Henrykkel.


A Pitbullfarm lendületben van, túl vannak az első koncerten, tegnap egy új számmal jelentkeztek és folyamatosan jönnek az új koncertplakátok, vajon ilyen gyorsan megbocsátották neki a mexikói kilengéseit?


Két napos szabadtéri folk és viking metal buli.


Április végén Éjisereg koncert.


Aki nem akarja a hazai motoros bulin megnézni őket, az egy fürdőzéssel összekötve láthatja őket Horvátországban.


Válogatás lemez az olasz Tuono Recordstól


Még egy Lobera fellépés, ha ilyen aktívak talán hozzánk is eljutnak.


Skrewdriver - Back with a bang újra keverve a  Midgård recordstól.

Végül néhány könyv:

Nehéz utolsóként valami újat írni egy ilyen nagyszerű korongról, melyet már az összes ismertebb blog és magazin bemutatott. 
Már az előzetesekben is jól hallható volt, hogy a svéd Ultima Thule féle vikinga rock hangzást, dallamvilágot próbálják adaptálni. Valljuk be nagyon jól sikerült, kiváló kórusok, nagyszerű ének, profi zene, profi zenészek.
Akár a második szám alapján egy új német stílusnak is elkeresztelhetjük Ragnaröck 'n' Rollnak, hisz sokaknak sokkal jobban tetszik (köztük nekem is), mint a svéd zenekar muzsikája.
A lemez valószínűleg széles körben kedvelt lesz, hiszen az ének és a kórus ismerős lehet a fémesebb hangzású kalóz rock, kalóz metál zenekarok lemezeiről is.
A srácok ezzel a lemezzel magasra tették a mércét, remélem tudják majd tartani szintet a jövőben is.
A lemezt az OPOS records adta ki, így nem kell csodálkoznunk a minőségen, mely tetten érhető a bookletben is, a jól olvasható szövegek és viking motívumok mellett találhatunk egy köszönő listát és egy fényképet a zenekarról.

Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/true-aggression-wegweiser/

Január közepén jelent meg a cseh skinhead zenekar lemeze. Pár éve láttam őket élőben, akkor lenyűgöztek a műsorukkal, ezért egyértelmű volt, hogy be kell szereznem a lemezüket.
Erőteljes oi!, skinhead rock zenét játszanak, rekedtes énekhanggal, letisztult hangzással, rövid gitárszólókkal, azt hiszem, ha angolul énekelnének a nagyobb kiadók is kapkodnának utánuk.
Csehországban a némethez hasonló diktatúra van, így a szövegeik elég visszafogottak, skinhead szubkultúráról, zenéről énekelnek és természetesen egyfajta rendszer kritikát is megfogalmaznak, pl. a halálbüntetés szükségességéről, szólásszabadságról... Sajnos szövegkönyv nincs, így csak a számcímek alapján sejthetjük miről énekelnek.

A lemez digipack kiadást kapott, a szövegkönyv (booklet) kivételével minden megvan benne ami egy modern kiadványba kell, a borítót Martin tervezte aki zenélés/éneklés mellett tetováló művész is. Belül van egy jó kép a zenekarról, ami manapság sajnos elég ritka, hátul olvasható számcímek, a lemez alatt a zenekar logója, ahogy a korongon is.
A kiadványt az Oi! the Picnic records jegyzi, ez a 2017-ben indult kiadó negyedik kiadványa.

Néhány hete szólt Gábor, hogy lesz egy koncert a cseheknél, tetszett az ötlet, hogy menjünk, a gyors válaszomnak köszönhetően az utolsó két jegyet sikerült megvennünk.
 A kényelem érdekében kocsival mentünk Ausztrián keresztül. Bécs mellett megálltunk enni, mivel az éttermet én választottam nem igazán panaszkodhattam, hogy pizzán kívül nem volt húsmentes étel és a végén kiderült, hogy kártyával sem lehet fizetni. No legalább volt Hirter sör. A 750 éves, magán kézben lévő sörgyárról és a sörükről már írtam pár éve egy svájci út kapcsán.
 Gábor jól bírta a vezetést, a szokottnál kevesebbszer álltunk meg pihenni, kávézni.
A szállásunk Budweis belvárosában volt, a koncert helyszínétől nagyjából 10 méterre. Miután becsekkoltunk, kipakoltunk elindultunk vacsorázni. Legalább 15 kocsmát / éttermet végig jártunk mire találtunk egy olyat ahol le tudtunk ülni enni. Én előételnek olajban érlelt sajtválogatást ettem, majd egy olaszos ételt, olívaolajos spagettit parmezánnal. Természetesen pár korsó tank Pilsner lecsúszott mellé, illetve szerettünk volna egy vágottat inni, de nem tudták megfelelően csapolni.
Mivel több helyet is ki akartunk próbálni vacsora után tovább álltunk.


Mivel a vacsoraidő elmúlt egy korábban kinézett étteremben tudtak két helyet szorítani nekünk. Kezdésnek a hatféle sörből én egy pasztörizálatlan Staroprament kértem, majd egy Hoegardent, végül még egy Staroprament, de most szűretlent és végül maradtam annál. Számomra kötelező cseh ital a borsmenta likör (Bozkov Peppermint) így a második vacsora előtt ittam egyet. Vacsorára fűszerben pácolt mozzarella sajtot ettem salátaágyon, a saláta itt főként a rukkolát jelentette, amit alapból nem kedvelek, de ott elég jól elnyomták a kesernyés ízét a fűszerek és a krém sűrűségű balzsamecet. Vacsora után útitársam rábeszélt még egy helyi italra, ami egyfajta citromos ital, nekem túl erős volt, ha ettől eltekintek nem volt rossz íze.
Közeledett a záróra, így tovább álltunk, pár kapualjjal arrébb egy másik étterembe tértünk be, ez volt az első hely ahol a helyi sörgyár termékét lehetett kapni, Budweiser 33-at.
Csak a bárpultnál kaptunk helyet így gyönyörködhettünk az italkínálatukban, csak rumból volt vagy 100 féle.
Hamar az italokra terelődött a szó, és a csapos már töltötte is Gábornak a kóstolókat, aki szagolt és kortyolt vagy három félét mire választott. Elkövettem azt a hibát, hogy közöltem, hogy nem vagyok rum rajongó, ezen felbuzdulva kaptam egy kiselőadást a rumokról és már ki is volt töltve elém az első pohár. Nem tudnám már jellemezni, de egész iható volt, majd némi válogatás után egy kubai jellegű, édesebb rum került elém, egész finom volt, de Gábor még nem volt elégedett az eredménnyel, valamivel édesebbet szeretett volna, nekem viszont elég volt és lassan zártak is. 
Az eredeti terv az volt, hogy szombat hajnalban elmegyek fotózni, mivel hajnalban feküdtünk le ez így elmaradt. Reggelizni is majdnem az utolsó pillanatban mentünk, már alig volt választék.
Elmentem reggeli után pénzt váltani, majd lenéztünk a szállásunkkal szemben lévő Thor Steinar szaküzletbe, én nem igazán láttam kedvemre való ruházatot, talán gyakorló jellegű vékonyabb nadrág volt ami tetszett, túrázni kiváló lett volna, de végül nem vettem meg. A készlet elég mérethiányos volt így Gábor is elég vékony szatyorral távozott.
Előző este az éttermek zsúfoltságát látva foglaltattunk egy helyi ismerőssel délután kettőre asztalt. Egy körül indultunk, hogy tudjunk előtte nézelődni kicsit és nem akartunk rohanni sem. 
Az egyik kis utcában egyszer csak közre kapott minket két rendőr autó, kiugrott nyolc tagbaszakadt fiatal rendőr teljes fegyverzetben (pisztoly, vipera, spray, bilincs) és elkezdtek csehül magyarázni, végül leesett nekik, hogy nem vagyunk csehek és az egyik tört angolsággal elmagyarázta, hogy az a probléma, hogy kiragasztottunk egy matricát. Gábor közölte, hogy ott volt már 150 másik matrica, de ez nem győzte meg őket, a probléma az volt, hogy mi egy skinhead matricát ragasztottunk ki. Félóra vegzálás után azzal engedtek el, hogy most megúsztuk a büntetést, de, ha meglátnak még egy matricát akkor a maximális 10.000 korona büntetést kapjuk felszólítás nélkül,
(a matricán egyébként semmilyen tiltott vagy nem tiltott szimbólum nem volt, pusztán egy skinhead lány volt rajta).
Az étterem zsúfolva volt és pár ismerős is épp ott evett, többek közt a Samizdat néhány tagja is.
Előételnek hermelint ettünk, életem egyik legjobb hermelinje volt, bár nem volt agyon fűszerezve a hagyma szinte szét volt rohadva benne, annyira érett volt. Én második fogásnak rántott goudát ettem főtt burgonyával, tartárral és áfonya lekvárral. 
Itt végre volt Budweiser original csapolva, én azt ittam, Gábornak a kicsit keserűbb 33 jobban bejött.
A helyiek hívtak egy másik kocsmába sörözni, de mi inkább pihentünk az esti koncert előtt.
A koncert egy kis motoros kocsmában volt, a kicsit értsd szó szerint, egy pici színpad, egy kicsi nézőtér oldalt padokkal, a sarokban pult és a hangosító cucc, előtérben wc és a beléptetés.



Este hét előtt lementünk már a pultnál sorba kellett állni, a színpad előtt szerencsére volt pár ülőhely. Mivel éjfél körül abba kellett hagyniuk így hét után nem sokkal kezdtek is. Az első banda a Jihostroi! volt, ők csak feldolgozásokat játszottak főként a cseh skinhead hőskorából Orlik, Branik, Vlajka számokat főként, de a Businesstől a Real Enemyt is, három gitáros, egy basszus és egy dobos, főként a dobos énekelt, de szinte minden tag énekelt szólót, mondjuk a 20 év körüli hosszú hajú metálos srác szájából érdekesen hangzottak a skinhead és az Oi! szavak, de ennyi belefért, jól játszottak és jó hangulatot csináltak, a Business feldolgozásra meg mindenki megmozdult.
A Hard & Smart egy nagyon jó banda, legalábbis CD-n, ott a koncerten valahogy összefolytak a számaik, mintha ugyanazt játszották volna egymás után, szerencsére játszottak pár feldolgozást ami színesítette a produkciójukat, persze aki ismerte a szövegeiket azokat ez nem zavarta, mi leginkább csak a minden dalban elhangzó skinhead szót értettük.
A Violent Stationt már láttam felvidéken egy koncerten, ott rengeteg feldolgozást játszottak és az akkor nagyon tetszett. Most hazai pályán voltak így sokkal kevesebb feldolgozást adtak elő, de a zenéjük így is változatos volt. A csehek nem is igazán akarták leengedni őket a színpadról.



A Skindogs erőteljes zenéje lehengerelt, együtt volt benne a nyers angol Oi! és a jellegzetes német skinhead zene, mindez egy erős orgánumú énekhanggal, vokállal. Azt hiszem a jelenlévő németeknek is jobban tetszett, mint a másik német banda. Természetesen ők is játszottak pár feldolgozást amit mindenki ismert a teremben. Sajnos a klub fennmaradásának érdekében be kellett tartani a játékidőt, így is elmúlt pár perccel éjfél mikor lejöttek a színpadról.
Nagyon jó koncert volt, sok ismerőssel és néhány új ismeretséggel, igazán kár lett volna kihagyni.

Koncert után még elmentünk enni, majd időben nyugovóra tértünk.

Reggel bepótoltam az előzőnap elmaradt fotózást, gondosan ügyeltem rá, hogy a kamera lásson, nehogy gyanús legyek, de a folyópartra érve így is szembe jött velem a már ismerős csíkos autó, mivel a gyalogos hídon átmentem ott már nem tudott követni, így visszafordult. Nem is bántam, így nyugodtan tudtam pár jó képet csinálni az ébredező városról.

Reggelire visszaértem a szállásra, gyorsan összepakoltunk, megreggeliztünk és indultunk haza. Hazafelé jobban telt az idő, az előzőnap vásárolt lemezeket hallgattuk, beszélgettünk. Bécs után álltunk meg enni, onnan már csak egy pihenőt tartottunk hazáig. Útközben még szóba kerültek a következő rendezvények, de úgy tűnik nekem most ki kell majd hagynom párat.

A nagyobbik fiam el akartam csábítani a hétvégi Terra Plázára, de neki túrázni volt kedve, be kell vallanom nekem is jobban tetszett a természetjárás. 
Több ötlet is felvetődött, végül egy két évvel ezelőtti túra mellett döntöttünk amelyet akkor a másik gyermekemmel jártunk végig Zebegénytől Nagymarosig. A sors végül közbeszólt a menetrendváltozás és a késések miatt Nagymarosról indultunk a Juliánus-kilátó érintésével Zebegénybe.
Egy hónap henyélés alaposan meglátszott rajtam, fel ugrott pár kiló és az erőnlétem is csökkent. Nagymarosról a kék jelzésen indultunk a Juliánus-kilátó felé, nem követtük pontosan a jelzéseket csak a Sváb-nyereg után, addig gyakran a régi nyomvonalon haladtunk melyet itt-ott kidőlt fák kereszteztek. 
Ragyogó tavaszias idő volt, egy póló és egy pulóver is túl melegnek bizonyult már a túra felétől.



A kilátóban nézelődtünk, fényképeztünk és pihentünk egy kicsit. A hely érdekessége, hogy már többször elmentünk mellette, de eddig valahogy mindig elkerültük. Az út a kilátóig emelkedett többnyire, onnan kezdett lejteni. A saras, köves erdei talaj meglehetősen csúszott több helyen is, de nem volt vészes, végül egyszer sem csúsztunk vagy estünk el. A lombok hiánya miatt többször ráláttunk a Dunára, a környező hegyekre, ez újdonság volt, eddig többnyire más évszakokban jártunk erre.
A kilátótól a sárga jelzést követtük, a jó időnek köszönhetően sok túrázóval találkoztunk. 



Zebegény előtt megtaláltuk a sárga háromszög jelölést amelyen eredetileg mentünk volna Nagymarosra, így most azon a Trianon emlékműhöz mentünk. Rövid nézelődés után lementünk a városba, majd a Duna partra a Lángososhoz, amely legalább annyira népszerű, mint a hűvösvölgyi kollégája és a lángos is legalább olyan finom.

Minden rendezvényen van egy vagy több sláger termék, nem volt ez másként a hétvégi koncerteken sem.
A Rebel Records kiadványa két formátumban jelent meg, hagyományos CD tokban és médiabook kivitelben, az utóbbi csak a koncerten volt kapható. 

Beszerezhető:
https://nsbp.shop/termek/symphonie-des-blutes-tag-der-ehre/

A második nap egy közös ebéddel kezdődött, magyaros ételekkel fogadták a meghívott vendégeiket a szervezők. 
 Ebéd után kötetlen beszélgetéssel töltöttük az időt, míg az est házigazdái átrendezték a helyszínt az esti programokhoz.
Rengeteg ismerős volt, így gyorsan telt az idő, egyszer csak azt vettem észre, hogy már hangol az első zenekar.

A Hundriver ezen az estén egy nemzetközi műsorral készült, az első szám a cseh barátaiknak szólt, akik a szám végére tudták a színpad elé küzdeni magukat, rögtön utána az olaszoknak szóló szerzemény következett az Avanti Ragazzi, melyet szinte az egész terem velük énekelt. Két magyar nyelvű dal következett, majd a két évvel ezelőtti nyári slágerük a White Boy Summer, A Magyarország után még egy szurkolóknak szóló dal és utána jöttek a Skrewdriver feldolgozások, melyeket az egész terem együtt énekelt, mint mindig ezen az estén is hatalmas hangulatot csináltak.

Mivel az aznapra meghirdetett német zenekar nem tudott eljönni, így volt némi változás a fellépők sorrendjében, így az Álarcband következett, ők több, mint egy órányi műsorral kedveskedtek a nagyérdeműnek, elsősorban a '90-es évek slágereivel szórakoztatva a jelenlévőket. Az első pár számot a színpad előtt ,,énekeltem" minden jelenlévővel együtt, de rá kellett jönnöm, hogy már eljártak felettem az évek és a pogó vagy a pogózók feltartóztatása nem az öreg testemnek való, így elmentem inkább inni egy sört, hogy hátulról élvezzem a műsort.
Legutóbb a pult elöl is nagyszerűen lehetett élvezni a zenét, most akkora tömeg volt, hogy az előtérben már összefolyt egy dühös hangzavarrá az egész. Sörrel a kezemben meg sem próbáltam előre küzdeni magam, inkább az udvarról élveztem a zenét a szemerkélő esőben.

A spanyolok fellépését már nagyon vártam, úgy döntöttem lesz ami lesz nem mozdulok a színpad elöl. A srácok az intróval együtt 12 dallal készültek és ráadásként egy két számból álló kombóval. Amíg hangoltak a közönség Bátááájóóó, Bátájó rigmussal biztatta őket. 
A srácok profi zenészek, nem csak a zenéjük, de a színpadi mozgásuk, koreográfiájuk is teljesen kidolgozott. Minden koncertjük egy élmény. Legutóbb egy spanyol cégnél dolgoztam, már ott agyaltam rajta, hogy a Primavera-t megtanulom, sajnos nem tettem, így most csak a refrén egy részét tudtam együtt énekelni velük:
Primavera lejos de mi patria
Primavera lejos de mi amor



Két szám közt megemlékeztek az esemény apropójáról és a gyalázatos kommunista vöröshadsereg terrorjáról.
Természetesen a legnagyobb "sláger" most is az Al Arma volt, az első pár akkord után zengett a terem: Al arma, al arma, al arma!!!
Óriási élmény volt a koncert és alig várom, hogy újra lássam őket valahol.
A dobfelszerelés nem volt hozzászokva a zenekar tempójához, így párszor leesett a mikrofon a pergőről és úgy alapból a szétesés határán állt a cucc, de végül csak kibírta. 
A dob cucc a következő banda hangolásakor is okozott némi problémát, de a srác rutinosan megoldotta és egyszerűen szétkapta, leszedte a felső tamot és még amire nem volt szüksége.


Geriék olyan klasszikusokkal indítottak, mint az "Ez vagyok" és az "Erősebb igaza" .  Az énekesnek jót tett az edzés, energikusan, lendületesen beélte a színpadot, egy pillanatra sem állt meg, azt hiszem lassan lekörözi Macit.
Az elmúlt 10-12 évben többször láttam a bandát élőben, de ezen a bulin jött át először a '90-es évek feelingje, talán a két nagy hazai legendának köszönhetően, hiszen régen álltak már egy színpadon. A két napos rendezvény kivette az energiát belőlem így a buli vége felé, ezért kimentem ismét egy sörrel és az udvarról élveztem a zenét. Skinhead, Helyes úton, Inkább halott a fiatal korom rengeteg emlékét idézte fel.
Hatalmas élmény volt ez a hétvége, nagyszerű szervezés, nagyszerű zenekarok, rengeteg barát, bajtárs, jó volt ismét érezni az összetartást, összetartozást.

 Ahogy minden évben, úgy idén is a Blood and Honour Hungária szervezte a Becsületnapi rendezvény sorozat zenei részét. A régi recept az volt, hogy első nap egy Welcome partyra került sor néhány akusztikus fellépővel. A fokozott érdeklődés miatt ez mára túl nőtte magát és két teljes értékű koncert megrendezésére került sor.
  A helyszín egy fővárosi étterem volt, nem a legalkalmasabb egy koncert megszervezésére, de a lehetőségek eléggé beszűkültek Budapesten ahogy erről a szervezők honlapján is olvashattok (28.hu). 
 A szervezés titkosságát annyira komolyan vették, hogy mi akik több évtizedes barátságban vagyunk a srácokkal, még mi sem tudtuk meg hamarabb, hogy hol lesz a rendezvény.
A helyszín egy családias hangulatú étterem volt, most némileg kicsit átalakítva, a nagy pult előtt az asztalok összetolva a baráti társaságoknak és az árusoknak, a kisteremben csak árusok voltak, a Loyalty Records és az NSBP shop mellett a szervezők standja kapott helyet, a rendezvény teremben a lakodalmas rockhoz kialakított színpadból próbálták a srácok a lehető legtöbbet kihozni.
 A rendezvény nem meglepő módon igazán családias volt és nem csak a sok régi ismerős miatt, hanem szó szerint is, nagyon sok vendég jött családostól, gyerekekkel itthonról és külföldről egyaránt.
 A koncert még el sem kezdődött az étterem alkalmazottai öt percenként cserélgették a hordókat mind a két pultban, egyébként dicséret illeti őket, egyszer sem kellett hosszabb ideig sorba állni, pedig nem csak italt, hanem ételt is felszolgáltak.
Az első fellépő a lengyel brigád volt, némileg más műsorral készültek, mint tavaly novemberben, akkor nagyobb számú lengyel rajongóval jöttek, így azon a bulin a dallamosabb, együtt éneklős dalaikat adták elő, most keményebb riffek is felcsendültek.

Azért nem jöttek egyedül, a rajongóik egyen pólóval készültek, elöl Ragnarok Odwet Team felirattal. Az első pár akkord után megtelt a tánctér a lelkes közönséggel. Annyira, hogy nem is igazán tudtam jobb képeket készíteni róluk. Azt hiszem Laci barátommal hamarosan fel kell vennem a kapcsolatot, hogy segítsen beszerezni a zenekar régebbi lemezeit, mert nekem csak a legutóbb megjelent split album van meg tőlük és be kell vallanom egyre jobban tetszik a zenéjük. Nem néztem az órát, de úgy gondolom több, mint egy órát játszottak. Mikor hallottam, hogy az októberi bulira jönnek lengyel bandák reménykedtem, hogy ők lesznek, de az Obled és a Konkwista tér vissza hazánkba. Azért remélem hamarosan láthatom őket még itthon.
A szünetben kimentem az udvarra levegőzni, ott egy hatalmas fedett tér van, a rendezvény alatt dohányzóhelyként üzemelt és a BH Crew standjának adott helyet, a csepergő eső miatt, de nyáron akár koncertet is lehetne ott tartani. 
 Odabent közben bekövetkezett az ami lassan már megszokottá válik a hasonló rendezvényeken, a rendezvénynek teret adó vendéglátó egység a figyelmeztetés ellenére sem hiszi el, hogy ott a skinheadek igen is fognak inni, így fél 10-kor elfogyott a csapolt sör és a dobozos/üveges készlet is alaposan megcsappant, szerencsére a tulaj a hibát gyorsan korrigálta és elment utánpótlásért, aztán nem sokkal később még egyszer.
Adrienék bár fiatal csapat, de mind tapasztalt zenészek így gyorsan hangoltak és már csaptak is a húrok közé. Nem bízták a véletlenre, csupa nagyszerű, ismert slágert adtak elő. 



Egy Landser dallal indítottak amire egyből összegyűlt a nagy számú német vendég sereg az összes idősebb zenerajongóval és együtt énekeltek az énekesnővel. Nagyon változatos műsorral készült a csapat, a megszokott Skrewdriver dalok mellett No Remorse, Nordic Thunder, Rahowa slágerek is felcsendültek, azt hiszem a műsoruknak simán adhatjuk a '90-es évek legnagyobb slágerei címet. 
Mivel a színpad egy szintben volt a tánctérrel szegény rendezőknek elég alaposan meg kellett küzdeniük a táncoló, pogozó tömeggel, nem irigyeltem a fiatal srácokat.
Elkövettem azt a hibát, hogy amikor a németek elkezdtek hangolni én elmentem egy korsó sörért. Ez óriási hiba volt, mire visszaértem már a csillárról is emberek lógtak és az ajtón nem hogy bemenni, de még csak belátni sem lehetett. A koncert előtt együtt ebédeltünk a srácokkal akkor kellett volna kihasználni a lehetőséget és készíteni pár képet róluk, mert itt esélytelen volt. Azóta is verem a fejem a falba.
Az új német RAC zenei színtér nem a szívem csücske, így csak félfüllel figyelek rájuk, bár ebbe a csapatba is beleszaladtam, de akkor nem hagyott túl mély nyomot bennem, úgy tűnik nagy hibát követtem el, hogy nem füleltem jobban, végre van egy olyan zenekar amelyik nem hörög, nem torzítja el az énekhangot, dallamos, mégis ütős zenét játszik érthető énekkel. A fellépésük után körbe szaladtam a kiadók standjainál, de senki nem hozott tőlük CD-t.
A nagyobb számú német rajongó táboruk néha hangosabban énekelt, mint az énekes, jó volt hallani, hogy mekkora hangulatot csináltak, sajnálom, hogy nem sikerült nagyobb koncerttermet szerezni az eseménynek.
Valószínűleg az összes számukat eljátszották és minden bizonnyal pár feldolgozást is, mert közel két órán keresztül tépték a húrokat és a tömeg még ekkor sem akarta engedni, hogy abbahagyják.
Ahogy az lenni szokott senki sem akart még hazamenni a koncert után, rengeteg ismerős jött egész Európából, ha a nyelvi nehézséget meg is gátolták a hosszabb beszélgetést, azért egy kézfogás, egy mosoly, pár kedves szó jutott mindenkinek.

A lemezt legalább 10 éve vettem, már nem emlékszem, hogy Someon's Gonna Die című számot hallottam valahol vagy egy hangmintát, mindenesetre az előbb említett szám fogott meg. 
A lemezt a Loyalty recordstól vettem meg. Az első perctől nagy kedvencem volt, évekig a lejátszó közelében volt, nem csoda, hogy most is ott találtam meg, gyakran kerül a lejátszóba.
A fent említett Blitz dalon kívűl még egy Indecent Exposure és egy Gerbenok feldolgozás is hallható a lemezen.
A korongon minden szám egy örök sláger, de a címadó dal mellett még nagy kedvencem az Angel of the Night.
Klasszikus angol Oi! zene egy német zenekartól. Korábban nem ismertem a zenekart, pedig játszottak Magyarországon is, valahogy elkerülték a figyelmem.
Hagyományos CD tokban jelent meg 2013-ban az Oldschool Records gondozásában, 16 oldalas szövegkönyvvel melyben a szövegek mellett képeket találunk a zenészekről, zenekarról. 
Olyan színvonalas kiadvány, mely a mai napig megállja a helyét.
2019-ben az azóta megszűnt Onugor blog is írt albumról: Onugor: Faustrecht - For The Love Of OI!

Kezdjük egy könyvvel, Baranyi Tibor Imrét a tradicionalizmus iránt érdeklődőknek nem kell bemutatni, érdeklődőknek itt a könyv tartalma: https://tradicio.org/wp-content/uploads/2024/01/utmutat.pdf


Márciusban ismét sakk verseny, immár hetedik alkalommal kerül megrendezésre a Bornemissza Gergely Sakkkupa.


A Tuono records gondozásában jelent meg az Armco négy lemezes box mely a zenekar teljes életművét passzírozta egy dobozba. A kiadvány 35€-os bevezető áron kapható.


Az egyik nagy német kedvencem ismét új albummal jelentkezik az OPOS records jóvoltából.


Egyik örömhír a másik után, a Whitelaw is új albumot ad ki, akik használják a telegramot már ízelítőt is hallhattak belőle, én már várom, hogy kézbe vehessem.


Új albummal jelentkezik a chilei brigád, a srácok nagyon aktívak mostanában, úgy látszik fellendült az élet Közép- és Dél-Amerikában.


A pilzeni Hetzer első albuma most bakeliten jelent meg, márciusban élőben is láthatjátok a srácokat ahol valószínűleg beszerezhetitek a korongot.


A rostocki csapat körül zajlik az élet, a lemezük nemrég megjelent 100 darabra limitált digipack formátumban és a szerencsésebbek eljuthatnak a koncertjükre mely Berlin közelében lesz megtartva.


A finn csapat legális dalait tartalmazó album most bakeliten jelenik meg a D88 kiadó jóvoltából.


A német punk csapat albuma felkerült a youtubra.


A két legenda koncertjére egy óra alatt elkelt az összes jegy, úgy tűnik még a helyieknek is kevés lett a belépő.


Március közepén buli Finnországban, Muke acoustik egyelőre vonzóbb, mint a többi fellépő.


A már említett cseh buli Pilzen és Prága között lesz, ha jobban állnék anyagilag akkor mindenképp elmennék.


Két napos fesztivál Észak-Itáliában, A Skumshot és a Daspo két nagy kedvencem, nyernem kell a lottón.


30 éves a Hobbit, valószínűleg hatalmas bulit csapnak, várom a teljes programot.


Czimmer Janiék lemezbemutató bulija Tatabányán lesz a Roxxiban, a nemzeti rock rajongóknak ott a helye.


Ismét olasz black metal buli, úgy tűnik a stílus a hideg északról melegebb éghajlatra költözött.


Három oi!, street rock banda együtt turnézik, sajnos keletebbre nem jönnek a jelek szerint.


1981-ben a Last Resort romjaiból alakult zenekar belgiumban játszik egy helyi bandával, a britek egy pólóval is készülnek a bulira.


A '80-as években kedveltem az Elit Osztagot, a srácok ismét feltámadtak hamvaikból és Tatán adnak egy nagy bulit, majd célba veszik a fővárost is. Mivel valószínűleg egyik bulin sem leszek ott, leporolom a lemezüket.

Harry May

Harry May egy dél-londoni legenda volt akire a helyiek egyfajta Robin Hoodként tekintettek, a rendőrség pedig egyszerű gonosztevőnek tartotta.
Róla a Business írt egy népszerű dalt.

Johnny Barden

Johnny Barden egy  19 éves srác volt aki megölte a családját, róla a Last Resort énekese, Roi írt egy dalt.

 A tél nálunk általában a pihenés ideje, de a téli szünetben annyira ellustultam, hogy muszáj volt kimozdulnom kicsit és ehhez a nagyobbik fiam is csatlakozott. 
Az eredeti terv szerint a Csővárhoz mentünk volna, de a hideg, zord idő miatt a régi kedvencünket vettük célba a Farkas-hegyet. 
Valódi téli túraöltözékünk nem nagyon van, mint említettem, télen nem igazán szoktunk túrázni, én egy német gyakorlóban és egy Karrimor túradzsekiben vágtam az útnak, a fiam kicsit lazábban öltözött.
A KFKI elöl indultunk, az első említésre méltó pont Lörke emlékpadja, két emléktábla van kitéve a padra egy fém és egy fa.



Innen a kilátóponthoz mentünk, elidőztünk kicsit, csináltunk pár képet, majd folytattuk az utat az egykori vitorlázóreptérhez.



Az ösvényeken rengeteg akadály volt, kidőlt fák, letört ágak. Nem rémlik, hogy lett volna ilyen ítéletidő az elmúlt pár hónapban, így furcsálltuk kicsit. Bár hó nem volt, a kövek jegesek voltak az avar alatt és elég csúszósak voltak, a túracipő helyett jobb lett volna túrabakancs.
Az erdőből kiérve elég erős szél volt, ez eléggé lecsökkentette a nézelődésre szánt időnket, a téli túradzsekin keresztül is éreztem a hideget. 



A közeli hegyekre is fel szerettünk volna menni, de ilyen időben inkább kihagytuk. Az erdőn keresztül indultunk vissza Csillebércre. Az elpuhult izmaimat eléggé megviselte a sok emelkedő, nem rémlik, hogy ennyit mentünk volna lefelé. 


A kopár sziklák már korábban is lenyűgöztek minket, de eddig a tömegtől nem tudtuk körbejárni és kiélvezni őket, most hosszabb időt eltöltöttünk ott is. A sziklák után egy single track következett amely nagyon emlékeztetett a Spartacus ösvényre. 


A kiindulóponthoz igen fáradtan értem vissza, a fiam valamivel jobban bírta a közel 10 Km-es utat.
Valószínűleg márciusig hanyagoljuk a túrákat.

Barry Prudom



Barry Prudom egy angol sorozatgyilkos volt. 18 nappal az első gyilkossága után lőtték le. A különleges alakulatoknál szolgált, jól felkészült erdei túlélésből, részt vett kiképzésen olvasott is a témáról. Azután tudták bekeríteni miután bevontak a nyomozásba egy "nyomkeresőt" aki túlélési iskolát működtetett.
Barryről a Combat 84 írt egy dalt ami egy évvel a halála után jelent meg a Rapist című EP-n.

Joe Hawkins

Joe Hawkins neve egy Oppressed számból lehet ismerős. Ő egy kitalált figura, egy regényhős, Richard Allen Skinhead című regényének főhőse, a mű 1970-ben jelent meg először, azóta több tucat kiadást ért meg, tavaly végül magyarul is megjelent. Pont az előadó miatt furcsa, hogy énekelnek róla, hisz a fenti zenekar egy antifa banda. A regény főhőse ízig-vérig skinhead aki élvezi az aggrót, nőcsábász, szeret kocsmázni, ellenérzéssel viseltet a zsidók, melegek és színes bőrűek iránt, harcban áll a hippikkel, greaserekkel.*

*greaserek: motoros rockerek, saját magukat Hells Angelsnek hívják, de a valóságban a többségüknek semmi köze nem volt a motoros klubhoz.

Michael Kretz
Budapest ostroma
136 oldal, 31 illusztráció, kemény borítás
19,99 EUR
Ha érdekel, írj egy rövid e-mailt: traditionsbuchreihe2013@googlemail.com


Február, Sevilla, ha szeretnél kicsit melegebb vidékre utazni és szereted a jó zenéket akkor kiváló választás ez a koncert. 



Úgy tűnik a Toy Dolls már hazajár Magyarországra, azt hiszem nyáron veszem a fáradtságot elmegyek legalább erre az egy napra a Balatonhoz.



A Kitöréshez idén is legalább két tucat program kapcsolódik. Ha szeretnél egy pártoktól, mozgalmaktól független családias hangulatú rendezvényen részt venni akkor mindenképp a Budai Kitörés Emléktúrát javaslom. Persze aki teheti menjen el a többi rendezvényre is, hiszen idén is kiváló két napos koncert lesz a megszokott szervezői gárdától, nagyszerű fellépőkkel. Lesz több túra, városi séta, fénylánc....



Ha emlékszel a '90-es évek nagy slágereire, mint a L'Angelo della Morte akkor mindenképp ott a helyed ezen a koncerten.


Spanyoloknál fellendült a skinhead zenei élet, régi és új zenekarok koncerteznek folyamatosan. A fesztivál nevét a fő banda a Kontrol Rutinario egyik szám címéből vették


A Benelux államokban is zajlik az élet, az év második felére még nincs programom, ha sikerülne útitársakat találni szívesen kimennék egy ilyen koncertre.


Ha kiutazol a pároddal a velencei karneválra egy ilyen bulit ne hagyj ki, ott lesz az összes nagyobb lemezkiadó.


A pletykák szerint új albummal jelentkezik hamarosan Ken és a csapata, ez a közép-amerikai buli akár egy lemezbemutató is lehet majd.


Az angol Oi! legenda ismét Németországba látogat, bár biztosan nem lesz akkora buli mint a két lemezbemutató koncert a szigeten, azért aki szereti a bandát biztosan jól fogja érezni magát.


Black metal buli Olaszországban, a stílus kedvelői ne hagyják ki, nincs túl messze, gyönyörű vidék és nem is túl drága.


A svéd legenda elhagyja a szülőhazáját, nem igazán emlékszem, hogy az elmúlt 30 évben történt volna hasonló, szóval érdemes lecsapni a jegyekre.


A veterán skinhead banda ismét Németországba látogat, a legutóbbi koncertjüket igen nagy erőkkel figyelte a német rendőrség, pedig egy politika mentes csapat szervezte a bulijukat.


Megjelent a cseh skinhead zenekar a  Samizdat - Kulturní šok című lemeze. Megrendelhető:
oipicnicrecords@gmail.com


Az olasz banda egy két számos bakelittel jelentkezett egy Peggior Amico és egy Midgårds Söner feldolgozás szerepel a korongon. Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/bronson-a-tribute-to/


Stúdióban járt a Hafenhauer, hamarosan egy bakelittel jelentkeznek. Én azért remélem CD-n is kijön majd az új anyaguk.


Két olasz zenekar közös lemeze jelent meg a napokban, hc és skinhead rock egy albumon.


A Lobera tagsága végre megszilárdult és hamarosan turnéra indulnak, a hazai koncertek mellett szeretnének külföldön is fellépni.

5 éve hunyt el Masami Toida / 樋田雅巳
japán skinhead zenész aki legalább fél tucat zenekarban megfordult basszusgitárosként és énekesként.
Ismertebb zenekarai voltak: Herbertz, Ikazuchi, Red Lion...

Kiadónk legújabb könyvkiadványa egy régen esedékes tartozást fog törleszteni az olvasók és a magyarság felé. Lassan 100 év után két másik Oláh György írással kibővítve ismét képbe kerülhet az olvasó a hárommillió koldus kifejezés eredetével és mibenlétével. A könyv nagy erénye a műben bőven előforduló régi szavak, már egyáltalán nem ismert összefüggések és egyéb fontos jelenségek szakszerű és érthető magyarázata.

Itt az ideje, hogy a Horthy-korszakot a maga valóságában szemléljük mentesen a legendáktól, elhallgatásoktól és különféle utólag szépítő történelemhamisításoktól. Ráadásként és érdekességként betekinthetünk Salazar Antonio de Oliveira Salazar Portugáliájába (Estado Novo) is egy négy részes riport keretében, ami Oláh György személyes újságírói megfigyelésein alapszik. Az említett tudósítás a 30-as évek legeredményesebb portugál nemzeti mozgalmát és megvalósult rendszerét mutatja be, amely egyúttal fontos kordokumentum is. A jelen mű egyben szembesítés, elszámolás, kitekintés és magyarázat, amely nem hiányozhat az olvasó polcáról, ha a magyar történelmet a maga egységében és valóságában akarja látni.

Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/peregrinus-lehel-harommilio-koldus-orszaga/

Nem akarok vallási vitát indítani, pusztán az érdekel, hogy egy keresztény zenekar miért használ pogány elemeket vagy egy pogány zenekar miért használ keresztény elemeket.
Ez a téma nem új keletű, már a Christian Identity Skinheads album bemutatásakor is felmerült bennem miért van a borítón egy pogány harcos, de amiért ismét eszembe jutott az az új Mjöllnir album amelyen a magyar Zsigmond király által alapított Sárkány Lovagrend címere van az önmagát fojtogató sárkány a pogányság és a gonosz elpusztításának jelképe. (Csak a borítót kritizálom, nem a zenét.)



Ennél már csak az a szebb amikor valaki Turulmadaras tarsollyal az oldalán, Mjölnirrel a nyakában harcos kereszténynek vallja magát.
Persze nem csak a zenében vagy a zenekarok követői közt van ilyen, sokszor a szervezetek sem mindig tudják mit akarnak, hosszú ideje keresztényként ismert mozgalom egyik nap I. Istvánról az első magyar királyról emlékezik meg, másnap magukra öltik az István által betiltott rovás írásos ruháikat, felveszik az életfás, Turulos tarsolyaikat és ezekben parádéznak, majd következő nap magukra öltik az ultrajobboldaliság mázát mely szintén szöges ellentétben áll a konzervatív keresztény szemlélettel.
Míg egy embernél vagy egy zenekarnál lehetnek információ hiányok (tudatlanság) azért egy szervezetnél ezt már nehéz elhinni, inkább azt látom egy fenékkel próbálnak több lovat megülni.

Az év vége meglepetés albuma a Legion of St. George új korongja. Angliából mostanában nem sok minden jót hallani, így azon sem csodálkozhatunk, hogy a megszokottól eltérően nem angol kiadó adta ki a lemezüket.
A srácoktól klasszikus RAC muzsikát kapunk némi punk hatással, amitől csak izgalmasabb, egyedibb lett az egész. Eddig is nagy rajongója voltam a zenekarnak, de ezzel az új lemezzel még jobban belopták magukat a szívembe. A szövegeik nem változtak, megmaradt a megszokott politikai irány vonal, a témák változatosak a napi politikától a mitológiáig sok mindennel foglalkoznak.
A lemezt a PC records adta ki, de a kiadvány tipikusan brit skinhead stílus, 16 oldalas szövegkönyvvel olvasható szövegekkel és jó minőségű szépia stílusú képekkel főként a zenekarról, zenészekről.

Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/legion-of-st-george-anglo-saxon/

10 éve jelent meg az akkor 30 éves évfordulóra újra felvett Mos-oi! dalcsokor. A lemez magánkiadásban jelent meg, a terjesztést az énekes vállalta magára, limitált példányszámban. Azóta többször felvetődött az újra kiadás, de eddig elhatárolódott tőle az együttes.
A lemezen kilenc dal hallható, a koncerten elhangzott számokon kívül a zenekar próbatermében felvett dalok közül is felkerült pár a lemezre, természetesen mind újra fel lett véve stúdióban.
A lemez egyszerű CD tokban jelent meg, egy lapos borítóval mely minden információt nélkülöz.
A kultikus 40 évvel ezelőtti felvételek újra kiadása is kultikussá vált és a mai napig keresett, szóval érdemes lenne egy jubileumi kiadáson gondolkodni, akár digipack akár fém vagy fadobozos gyűjtői példányokkal együtt, kiegészítve korabeli fotókkal, újságcikkekkel.

Már céloztam rá többször, hogy Jesse a legtermékenyebb ausztrál zenész, íme erre az újabb bizonyíték. Mondjuk, most viszonylag könnyű dolga volt a szövegírással, mert egész egyszerűen a saját korábbi dalait dolgozta fel nyers punk/hc stílusban. 17 nagyszerű szerzemény olyan bandáktól mint a Deaths Head, J. Kilgore, Spatter Pattern, Right Hand String Band,The Commieknockers. A dalok kiválasztásánál nem finomkodott, nem próbált pc lenni, egyszerűen és őszintén a kedvenceit válogatta össze erre az albumra. A feldolgozások közt szerepel egy Skrewdiver és egy Nordic Thunder feldolgozás is, de ezeket már korábban játszotta a saját stílusában a régebbi zenekaraival.


A lemez hagyományos CD tokban jelent meg, négy oldalas borítóval, melyben egy 2021-es interjú található a zenekarral. A zenének megfelelő dizájn és grafika kívül belül, szóval egy ízig-vérig punk albumot kap aki megveszi.

Megvásárolható: https://nsbp.shop/termek/the-yardbombs-taste-the-pain/

Letölthető: https://nsbp.shop/termek/the-yardbombs-taste-the-pain-2/

Végre pár napja kézbe vehettem a zenekar új lemezét. A borítót egyértelműen a dobos hobbija inspirálta, valószínűleg az egész kiadvány dizájnja az ötletein alapszik ami egyedi színt hozott a hazai színtér kiadványai közé, sajnálom, hogy már nem ő pörgeti a dobverőket.
Ha már a külsőségeknél tartunk, a lemez digipack csomagolást kapott, 8 oldalas szövegkönyvvel.
Ahogy a korábbi albumnál megszokhattuk az egyedi zenei stílus helyett, egyedi énekstílust kapunk több fajta zenei irányzat mellé. Hallhatunk nemzeti rockot, modern rockot, countryt, egy líraibb dalt amit az énekes a feleségének írt, dallamos RAC-t ( egy telegram bejegyzés szerint az utóbbit az újpesti polginak címezve). 



A lemezen magyar és angol nyelvű dalok váltják egymást, úgy tűnik a szláv nyelvű dalokra most nem maradt idő, amit sajnálok, mert a lemez játékidejébe bőven belefért volna néhány szám még.
A zenekar hozta az elvárt színvonalt, akik ismerik őket nem fognak csalódni én remélem, hogy a skinheadeken kívül hamarosan nyitnak a nemzeti oldal felé is a számaik többsége egy Romer vagy Fejbőr koncerten is tetszést aratna. Bízom benne, hogy jövőre is több tucat koncerten láthatjuk a srácokat.
Addig is a lemez beszerezhető a kiadónál: https://nsbp.shop/termek/hundriver-eletkerek/

A Haymaker már hazajár szinte Csehországba, most két punk bandával lépnek színpadra a srácok. A koncertre valószínűleg több magyar is kiutazik.


Ugyanazon a napon ugyanabban a cseh városban még egy koncert két nagyszerű cseh Oi! bandával és a skinhead rockot játszó Blbcotlouk zenekarral mely a Vlajka tagjaiból alakult.


Aki ma Veronában jár véletlen se hagyja ki ezt a bulit.


Az angol veterán zenekar új lemezét két nagyszerű koncerttel teszi emlékezetessé, hétfőn kezdik a jegyet árulni, már megy a szervezés itthon, így legalább az egyik koncerten biztosan lesz kint pár magyar.


Aki lemarad a zenekar brit bulijairól az a cseheknél is megnézheti a bandát, bár egy fesztivál fellépés azért nem pótolja a zenekar saját bulijainak hangulatát.


Aki még nem csinált programot ma estére az Szekszárdon megnézheti a helyi nemzeti rock sztárjait akik ma egy punk zenekarral lépnek színpadra.


Oroszországba nem egyszerű manapság kiutazni, de aki épp arra jár 24.-én az egy hatalmas huligán ska/ska rock bulin vehet részt.


Eljött a 40 éves Oi-kor jubileumi turnéjának utolsó bulija is, Hmvhely ma az Oi! zenétől lesz hangos.


A Condemned 84 idei európai turnéja után úgy tűnik Amerikában folytatja a koncertezést. Én azért reménykedem, hogy fellépnek még idén valahol közelebb is.


Az ország déli felére szorult ma az összes buli, Szekszárd, Hmvhely mellett Pécsen is lesz egy nagyszerű koncert.


Moszkvában nagyszerű skinhead újévi parti lesz jövőhéten. Egyszer szívesen megnéznék ott egy skinhead bulit, szóval remélem a háborúnak mielőbb vége lesz és utazhatunk.


Áprilisban irány Malaga, napfény, tenger és skinhead buli...


A Vezér sörözőben karácsonyi akusztikus buli.


Két napos skinhead buli március végén a Veneto Fronte Skinheads szervezésében.


Megjelent a Topi Neri új albuma, ma egy tea mellett több olasz helyszínen is beszerezhető.


Napok kérdése és megjelenik a legtermékenyebb ausztrál zenész/zenekar új albuma.


Újra kiadták a finn skinhead veterán banda legendás albumát, lehet, hogy a régi mellé beszerzek egyet az új kiadásból is.


A legendás német skinhead együttes új albuma bakeliten is kapható.


Egy olasz hc és egy olasz skinhead rock banda közös lemezen, remélem hamarosan kapható lesz itthon is.



Megjelent az angol zenekar új albuma, remélem hamarosan be tudom mutatni a lemezt részletesen a blogon is.


Stílszerűen a téli napfordulón fog megjelenni a német black metál koronázatlan királyainak lemeze.


Megjelent végre a Hundriver lemeze is, Életkerék címmel, lemezajánló hamarosan itt a blogon.


Gungnir életmű korong, a zenekar "dalainak" 99%-a egy lemezen.


A lengyel skinhead zenekar új lemeze december elsején jelent meg, angol nyelvű dalokkal.


Brighton, azoknak a bandáknak a bulija akik kényszeresen próbálnak megfelelni az antifa elvárásainak. A Tear Up nem olyan régen még jobboldali bandákkal is fellépett.


Egy másik plakát a Condemned 84 amcsi koncertjéről.


Március idusa, akkor Romer.


Emlékkoncert novemberben.


Egy nagyszerű skinhead buli áprilisban...

 Nem olyan nagy titok, a színtéren szinte mindenki hallgat politika mentes zenéket, ebből általában csak itthon csinálnak problémát, külföldön ez teljesen természetes. Az ismeretségi körömben szerencsére ez nem jelent problémát, olyannyira, hogy a szomszéd településről hívott pár hónapja egy srác, hogy menjünk el Haymaker koncertre. Akkor még csak ketten vállalkoztunk az útra, de lassan kibővült a létszám és végül heten vágtunk neki az útnak. 
 A szervező akit már ismerek egy ideje, a koncert előtt küldött privátban egy Hafenhauer interjút, amivel csak csigázta az érdeklődésem. A Skankant ismertük a '90-es évek első feléből, havernak egy műsoros kazettája volt tőlük én egy válogatásról, a Sperrfoiert is ismertem, bár csak futólag, a többi fellépőre a világhálón kerestem rá.
Ha már ilyen messzire utaztunk kihasználtuk a lehetőséget és első este Prágában szálltunk meg, a főtéren valami propaganda műsor volt, a színek alapján valami szoci párt választási programja lehetett. Az esti városnézést sörözéssel és evéssel színesítettük, szinte mindenhol beszéltek valamilyen szinten magyarul, a szállodánk recepciósától a pincérekig. Másnap a svédasztalos reggeli után a Károly-hidat néztük meg, majd Nachod felé vettük az irányt. 
 A szállás elfoglalása után indulnunk kellett a koncert helyszínére, mert a tervezett programhoz képest már alapos késében voltunk. A szálló tulajdonosa hívott taxit nekünk, mikor kiszálltunk google fordító segítségével a koncert tervezett végére visszahívtuk a klubhoz.
A belépő kifizetése után a pultot vettük célba, az egyik cseh srác mellettünk fitogtatta magyar tudását ami összesen két szóból állt: Kettő zsőr. 

 Időközben az Arogants lekerült a műsorlistáról, így ,,csak" a Flat Caps műsoráról maradtunk le, a Skankan pakolta fel a cuccait a színpadra amikor érkeztünk. A galérián találtunk szabad helyet ahol le is tudtunk ülni és a korláttól a színpadot is jól láttuk, csak egy lengyel házaspár volt ott rajtunk kívül, akikkel később össze is barátkoztunk. Amíg a zenekar hangolt szétnéztem miket árulnak. A Hafenhauer standján a már bemutatott lemezüket és egy pólót árultak valamint a Sperrfoier pólóit. A másik sarokban a Skankan termékei voltak, pólók és CD-k. Én csak a német banda lemezét vettem meg, pólókkal most elég jól állok.
 A Skankan fergeteges koncertet adott, Madness, Bad Manners stílusú ska zenét játszanak, amelyeket fiatal korunkban nagyon szerettünk. Csak páran táncoltak rá a színpad előtt és néhányan hátrébb, hiába a lengyel határ közelsége a valódi rajongóik otthon maradtak. Mi úgy éreztük már ezért megérte eljönni. 
 A fiatal német banda következett, eszméletlen jó zene, lendületes előadásmód én pillanatok alatt szerelmes lettem az énekesnőbe (a barátjának ne mondjátok meg, egy fejjel magasabb nálam és elég sportos ráadásul legalább 20 évvel fiatalabb). 

 Egyszerű szövegek amiknek a refrénjét hamar megjegyezhettük és énekelhettük velük, a zene dallamos mégis ütős, kiváló kórusokkal, nem tudtunk betelni a zenéjükkel, az előadásmódjukkal, számomra ők voltak a fő banda.
Ezt az érzést csak fokozta az utolsó szám ami a Böhse Onkelztől a Stolz volt, az egész terem együtt üvöltött a zenészekkel: ,, Du bist skinhead, du bist stolz" ehhez a számhoz a Sperrfoier énekesét is felhívták a színpadra.


 A következő banda a Proti Smeru volt, átlagos punk rock, némi oi! zenei hatással, egyetlen említésre méltó számuk volt a Boot boys. A zenekar imidzsét a Foreign Legion, Major Accident, Adicts féle Clockwork Orange külsőségek határozták meg, talán zeneileg is ez a három banda volt rájuk nagyobb hatással. Jól csinálták amit csináltak, de én még az előző banda hatása alatt voltam, így különösebben nem nyűgöztek le, ahogy figyeltem másokat sem, talán a Toten Hosen  féle Alex feldolgozás váltott ki komolyabb érdeklődést a közönségből.
Amíg a színpadon voltak kihasználtuk a lehetőséget és csináltunk pár közös képet a zenészekkel, énekesekkel én pedig dedikáltattam a CD-met. 
 Egy cseh srác próbált ismerkedni velünk, korombeli volt, angolul próbálkozott, de nem erősségem, így csak odáig jutottunk, hogy megtudta honnan érkeztünk. A közönségben volt pár punk, de sem bekarikázott A betű, sem komcsi jelképek nem voltak rajtuk, a többség skinhead volt, főként az idősebb korosztályból, külsőleg "old school", de gyanítom a többség jobbos volt kicsit szolidabban öltözve, volt pár rocker nsbm pólókban, egy cseh kopasz volt Vlajka pólóban, többször megpróbált lengetni, de a rendező mindig helyretette. 

 A Haymaker következett, Tim Condemned 84 pólóban lépett színpadra ami pár szám után lekerült róla a lányok legnagyobb örömére. A  slágereiket játszották amiket mindenki ismert és velük énekelt. Azt hittem a fellépésük alatt tele lesz a terem, de elég hézagosan álltak a színpad előtt. Az egyik szám alatt egy cseh lány táncolt a színpadon Svastone - White Girl pólóban, de ez senkit sem zavart. Nagyon jó volt a műsoruk, élveztük nagyon, tetszett a show, a Toy Dollstól ellopott elemektől a könnyen énekelhető refrénekig minden.
A koncert következő meglepetése a búcsúdaluk volt, ők is a Stolzot játszották a végén, ismét zengett a terem.
 A két banda közt beszélgettem a szervezővel, csak pár szót váltottunk a koncertről, 5-6 sör után már jobban ment az angol.
 A Sperrfoier következett, ismét egy ütős, erőteljes zenét játszó német skinhead banda, német és angol oi zenei elemeket ötvöző skinhead rockot játszanak rekedtes énekkel. Napok óta hallgatom a lemezüket, de ez meg sem közelíti azt amit a színpadon produkáltak, valahogy sokkal lendületesebb, tisztább, ütősebb volt élőben és az énekes beélte a színpadot, úgy mozgott, hogy egy éles képet nem tudtam csinálni róla. Skinhead és focihuligán szövegek váltották egymást, azt hiszem a kisebbik fiam is nagyon élvezte volna. Nagyszerű banda, remélem látom még őket is élőben.

A koncert késve kezdődött, a zenekarok is kihasználták a fellépési időt, így a Sperrfoier hajnali egykor jött le a színpadról, ekkorra rendeltük a taxit, ami ott is várt minket időben, így indulnunk kellett haza.
Tim akusztikus fellépéséről lemaradtunk, bár a képeket elnézve az már csak a söntésben volt 15-20 ember előtt.

Összességében nagyon jó buli volt, a club kimondottan ekkorra létszámú rendezvényekre van tervezve, pontos adatot nem tudok, de nagyjából 150 ember lehetett a bulin, ha mindenki egyszerre lett volna bent akkor lett volna zsúfolt a küzdőtér. Van előtér a beléptetéshez, söntés bárszékekkel, állóhelyekkel és két asztal padokkal, nagyjából 12 embernek. Dohányzóhely, a wc előtt előtér, a férfi wc-ben ritkán kellett várni, a tisztaság a buli vége felé hagyott némi kívánnivalót maga után, de a kéztörlő végig fel volt töltve. A küzdőtér nem túl nagy, de körben dobogón székek, padok, asztalok vannak és van bent egy bár is. A színpad nem túl nagy, de 4-5 fős bandáknak elég, az akusztika átlagos, a zenekarok végig jól szóltak, a hangtechnikusok nem kezdők a fény technika olyan-amilyen. Az áraik átlagosak.

A szervező célzást tett rá, hogy jövőre is lesz Haymaker, ha lesz Hafenhauer is akkor talán ismét útra kelünk...

A fiatal német zenekarra a Chelsea fest szervezője hívta fel a figyelmem, egy interjút is átküldött ami a közelmúltban készült a fiatal zenekarral, ebből kiderül, hogy németeknél a covid alatt az egyetlen pozitív esemény a zenekar megalakulása volt.
A lemezt tavaly adták ki önerőből, eredetileg 100 példányban készült, bár a népszerűségük alapján úgy gondolom azóta még gyártottak belőle.
Klasszikus német Oi! zene női énekessel, röviden így lehetne összefoglalni a hét számos bemutatkozó anyagukat, de ennél sokkal több. Az egész fiatalos, lendületes, benne van minden ami mára lassan eltűnni látszik a gyerekkori kedvenceinkből. Tipikus angol oi! bandáknál megszokott basszus témák amik annak idején megszeretették velünk a stílust, politika mentes szövegek skinheadekről, skinhead életérzésről, fociról (amint a képen is látszik Hansa szurkolók).  Néhány számcím: 1000 jahre skinhead, Ich bereue nichts, Zurück Zu Den Straßen, Falsche Freunde akár egy Bomber Army album számai is  lehetnének.

A lemez hagyományos CD tokban jelent meg, egy lapos borítóval, a lemez alatti részben egy matricával. A korong klasszikus bakelit lemezre hasonlít melyre mintha kézzel írták volna fel a zenekar nevét.
A fent említett rendezvényen volt alkalmam élőben látni őket, engem teljesen magával ragadott a műsoruk és a koncert hossza bizakodásra ad okot, hogy végre egy teljes hosszúságú lemezt is kiadnak, ha így lesz én mindenképp szerzek belőle, nálam most ők a best of  zenekar.

Muke megállíthatatlan szerencsére, az előző két nagyszerű szólóalbum nagy sikere után már biztosra vehettük, hogy lesz folytatás és végre meg is érkezett. 
A korábbi hazafias népdalok, versek után most komolyabb vizekre evezett, háborús témákat dolgozott fel, főként az oroszokkal (Szovjetunióval) szembeni ellenállásukról énekel.
A zene nem változott, az ének stílus néhol alkalmazkodik a komorabb témákhoz és természetesen továbbra is finnül énekel.
Akik szeretik a Mistreatet, vagy megvették már az előző két Muke solo albumot most sem fognak csalódni.
A korongon 12 dal hallható, a játékidő 40 perc.
Kétféle formátumban jelent meg normál CD és sorszámozott digipack, nekem az utóbbi van (473). 
A PC records is hozta a szokott minőséget, jó minőségű képek, olvasható szövegek, 16 oldalas szövegkönyv a dalszövegekhez kapcsolódó fényképekkel a megszokott monokróm-kékes árnyalatban.
A lemezért szerencsére nem kell nyugatra utaznod egyelőre, a digipack itthon is kapható:
https://nsbp.shop/termek/mistreat-muke-solo-patriotic-tunes-volume-three/

Egy nagyszerű koncertterem adott otthont a szombati rendezvénynek, profi hangosítás, profi fénytechnika, profi személyzet, jól felszerelt bár (bár az összes csapolt sör elfogyott itt is a buli végére amiből volt négy különböző).
Rengeteg árus jött erre a bulira, a Rebel records, BHS, BHH, BHB, Homeland and Family, A.W. Distro, NSBP shop, Pride France, Loyalty Records, de még a görögök is összeszedtek pár zenekari anyagot erre az estére is. A három amerikai zenekar kiadványait a Rebel records és az NSBP shop árulta, lemezeket, pólókat, sálat. A Dim records tulaja is itt volt, de ő nem pakolt ki.


Meglepően nagy vásárlási kedv uralkodott a rendezvényen, elfogyott az összes koncert póló, szépen fogyott az Birthrite album, vitték a Fascine lemezeit is, mindhárom amerikai banda pólója jól fogyott és a Richard Allen féle Skinhead könyvből is vittek.
A nemzetközi színtér színesedett, baltikumi és skandináv vendégekkel, még ausztrál vendég is volt a rendezvényen.
A bulit a Fascine indította, az első hangokra megtelt a terem, mindenki kíváncsi volt rájuk, nagy sikerük volt. A bemutatkozó albumuk három éve jelent meg, lassan ideális lenne egy új lemezt kiadniuk. A színpad előtt volt némi pogó, de a többség a zenére koncentrált, nagyon jól szóltak, valódi zenei csemege volt hallgatni őket.
A Pigstickers követte őket, a zenekar hanganyagai meglepően jók, így élőben viszont hatalmas csalódást okoztak.


Közel egy órán keresztül játszottak valami hip-hop jellegű zajt behangolatlan hangszereken, ettől szép lassan ki is ürült a terem, csak pár lengyel és az árusok maradtak bent. A műsoruk vége felé végre adtak némi ízelítőt abból amit a lemezeken hallhatunk tőlük. Állítólag a lengyel fiatalokat lehet ilyen hip hop jellegű zenével megfogni, nos a teremben nem tartózkodtak ilyenek, szóval kár volt ezt erőltetni nekik.

Az est meglepetése a Skumshot fellépése volt, ők a Tar Hadot helyettesítették akik nem tudtak teljes létszámban megjelenni. Ezen az estén is nagy sikert arattak a görög srácok, úgy gondolom még látni fogjuk őket hazai színpadon, de ami biztos az az, hogy hallani mindenképp fogjuk őket a 4. Nordic Power válogatás lemezen.
A srácok beleadtak mindent, a terem megtelt az előadásuk alatt, a közönség lelkesen fogadta őket, a srácok pedig a legnagyobb slágereikkel hálálták meg mindezt.


A Hundriver dallamos zenéje és a Skrewdriver feldolgozásaik a teremhez szögezték a közönséget, no nem szó szerint, mert a tánc, pogó és ének folyamatos volt a fellépésük alatt, hatalmas sikert aratott a rendezvényre írt Johnny Rebel feldolgozás daluk is mely alatt megjelentek a déli zászlók is a színpad előtt. Rossz nyelvek azt pletykálták, hogy az új dobosuk azért hagyta el hosszú évek után a Fehér Törvényt, hogy végre a Hundriverben üthesse a bőröket. :) A srácok új lemeze már gyártás alatt van, sajnos erre a koncertre még nem készült el, pedig egy ilyen fellépés után biztosan elkapkodták volna.
A Birthrite következett, az ő fellépésüket vártam a legjobban. az elmúlt 40 év koncertlátogatásai alatt már sok mindent láttam, de olyat, mint a fellépésük előtt még nem igazán, a dobos képes volt a saját rézötvözet cintányérjait elhozni Amerikából, hogy azokat püfölje több, mint két órán keresztül. 
A srácok teljes átéléssel zenéltek, élvezték, hogy Európában játszhatnak, régi álmuk teljesült ezen a hétvégén.


Meglepetésként Macival közösen is előadtak egy számot, a Vér kötelezt. Igazából én arra számítottam, hogy majd az énekesük magyarul ad elő egy számot, hiszen a közelmúltban megjelent split lemezen egy Egészséges Fejbőr dalt énekel magyarul, de úgy tűnik most a könnyebb utat választották. 
A kedvenceim fellépése után azt hittem aznap már nem érhet meglepetés, de tévedtem, rövid szünet után a Wellington Arms következett. Olyan fergeteges műsort csináltak, hogy még sörért sem mentem ki a fellépésük alatt, pedig a nagy kedvencem már az elején eljátszották a Living in America-t. A gitáros beélte színpadot, ha kétszer ekkora lett volna azt is kicsinek találja, az egyik pillanatban a kontroll ládán a másikban a dobos dobogóján volt. Iszonyú lendületesen játszottak. 


A műsoruk nem csak engem nyűgözött le, minden szem a színpadra tapadt. A hanganyagaik ezt soha nem fogják visszaadni, pedig van tőlük stúdió és koncert CD-m is. Azt hiszem nálam ezt az élményt egy darabig semmi sem fogja felülmúlni.
A koncert végén a maradék lemezeiket gyorsan elkapkodták, utána hatalmas tömeg állt sorba a pultnál, senkinek sem akarózott hazamenni, az utolsó vendégeket úgy kellett a szekusoknak kitessékelni zárórakor.
A helyszínen maradt pár cucc, amelyeknek még másnap reggel meglett a gazdája, így mindenki jó emlékeket őrizhet a két napos buliról.


                                                                 Az elhagyott csomag visszakerült a tulajdonosához.

A koncert eredetileg Újpesten egy száz fő befogadására alkalmas teremben lett volna, de a nemzetközi terrorszervezet (Antifa) és a velük szimpatizáló helyi polgármester akkora hírverést csapott a bulinak, hogy akkor sem fért volna be a közönség, ha nem akadályozzák meg az ottani koncertet melyet eredetileg 50-60 főre terveztek a szervezők. Még az új helyszínen is majdnem ki kellett tenni a megtelt táblát.

A görögök léptek először színpadra, őket is meglepte a nagy számú közönség, főleg azok után, hogy ők már játszottak az újpesti klubban igen csak csekély számú közönség előtt a nyár folyamán. A srácok nyáron is és most is mindent beleadtak, a hangosítás akkor is és most is kiváló volt, akik nem ismerték a bandát azok most megszerették percek alatt. A fellépésüket egy apró közjáték zavarta meg, a zenekar 5 éves fennállását ünnepelte és erről a szervezők egy tortával emlékeztek meg, melyet a zenekar és a közönség közösen fogyasztott el.



Az apró megemlékezés után folytatódott a buli. Több, mint egy órát játszottak, akkora sikerük volt, hogy a fellépésük után kipakolt lemezek, pólók pillanatok alatt elfogytak.
A lengyel csapat is a legnagyobb slágereikkel készült amit díjazott a közönség, énekelni ugyan csak a tucatnyi lengyel rajongójuk énekelt, de a többiek tánccal és pógóval pótolták a nyelvtudás hiányát.
A szervezők az ő fellépésüket is félbeszakították és egy tortával emlékeztek meg a lengyel függetlenség 105 éves évfordulójáról és azzal köszönték meg, hogy a varsói menet helyett a fellépést választották.


Erre az estére egyébként meglepően sok külföldi volt kíváncsi, nagyobb különítmény érkezett Csehországból akiket már elég jól ismertünk különböző politika mentes oi! bulikból, németek jöttek még nagyobb számban, egy amerikai lány akivel korábban a cseheknél találkoztunk, horvátok, hollandok a lengyeleket már említettem, bolgárok, egy francia srác aki a beléptetésnél segédkezett, szóval az antifa vergődése elég szép nemzetközi közönséget toborzott.
Az Oi-kor Dudi nélkül, de sok régi rajongójával érkezett. Annak ellenére, hogy Dudi nem jött főként a régi slágereket adták elő, így is nagyon jó volt, de a régi énekest sokan hiányoltuk.
Azt már lassan mondanom sem kell, hogy az ő műsoruk is félbeszakadt.


A zenekar idén 40 éves, ez volt az évfordulós koncert sorozat harmadik állomása. A közönség velük énekelt minden dalt miután folytatódott a műsoruk, hatalmas bulit csaptak ők is.


A Nemzeti Front volt az est utolsó fellépője, sokan jöttek a bulira pusztán miattuk, ami meglepő volt, hogy a lengyelek szinte az összes számukat ismerték és velük énekelték.


A tortát ők sem úszták meg, a zenekar nyáron ünnepelte a 30. születésnapját, erről emlékeztek meg a szervezők. A zenekar kapott némi plusz időt a fellépésre és ezt ki is használták, volt minden az Újra zeng az Oi!-tól a Paff-ig az összes slágert eljátszották és a közönség még így sem akarta, hogy lejöjjenek a színpadról. 
A fellépésük után még több, mint egy órán keresztül folyt a nemzetközi buli és ismerkedés a szórakozóhelyen, a csapból elfogyott az összes meggyes sör, majd lassan minden más is, így nem kellett kitessékelni senkit.

A Hands across the sea koncerten annyi árus volt, hogy végig sem tudtam nézni az összeset, az A.W. distro a reklámozás legegyszerűbb módját választotta, fogott egy marék lemezt, beletett minden tokba egy névjegykártyát és szétosztotta a koncert látogatói közt. Ebből jutott nekem a Heretical Warlust korongja. 
A black metal nem idegen számomra, már a '80-as évek közepén is nagy Bathory rajongó voltam és még egy csomó könnyebben emészthető bandát hallgattam, mint pl. a Bulldozer, aztán az oi! zene megjelenésével a metál bandák hátrébb szorultak, de még skinheadként is gyakran felbukkantam hazai bandák koncertjein, fesztiválokon.
Majd az internet megjelenésével úgy cirka 25 éve ismét megjelent az életemben a stílus, bár akkor már inkább csak a politikailag is elkötelezett bandák, mint az Absurd, Stürmer, Skyforger és még néhány középszerű zenekar. 
Bár főként oi!/RAC bandákat hallgatok időnként kerül más is a lejátszóba, így a koncert után hajtott a kíváncsiság és elsőként ezt a korongot tettem a lejátszóba. 
Az első pár szám nem a klasszikus itthon is megszokott nsbm, inkább noise, independent hatású "zene" az "ének" inkább a '30-as '40-es évek politikusainak torzított szónoklataira emlékeztet. Aztán később találkozhatunk nsbm számokkal is, ezek szövegvilága általában nem túl fantázia dús, néhányuk pusztán 1-2 mondat (lehet, hogy a Vaginal Jesus szövegírója váltott stílust és írt nekik pár számot). 
Van néhány kimondottan jó szám, ha nem lennének agyon torzítva akár a mainstream közegben is elmennének.
A korongon 18 szám hallható, nekem kell némi ráhangolódás, hogy végig élvezni tudjam, de mentségemre szolgáljon én ritkán hallgatok manapság ilyen zenéket. Pénzt pedig utoljára talán 8-10 éve egy Dér korongért adtam.
A lemezt 300 példányban adták ki, sorszámozást nem találtam rajta, szerintem az érdekesebbé tenné. A 2000-es években megszokott szimpla fekete vagy monokróm kiadványokhoz képest elég színes a borítója. A lemez ez év februárjában jelent meg
Beszerezhető: aryanwardistro@gmail.com
 https://t.me/aryanwardistro

A ZOG a '90-es évek végén félreállított egy kis időre, majd miután visszakerülhettem a társadalom azon tagjai közé akik önként választják a szolgaságot, a "szabad" rabságot, az NS zenei paletta nagyot változott, színesebb és komplexebb lett. Ez időben kaptam egy kalóz kazetta válogatást amelyen szerepelt a Battalón de Castigo- "En un talego de Alcala" dala. Ez a felvétel rendesen levett a lábamról. Oda-vissza tekergettem és hallgattam, mondhattni rojtosra hallgattam a szalagot és eközben boldogítottam a szomszédokat. Majd kis idővel később olvastam egy interjút a zenekarral, akkor szereztem be szinte minden általam ismert információt veletek kapcsolatban és a zene, az ideológiai tartalom mellett nagyon szimpatikus lett számomra a zenekar megalakulásának története, ami tanúbizonyság a "magunkfajták" küldetéséről és a harcról amit a világhatalommal vívunk. Azóta csak információ morzsák jutottak el hozzám és néhány koncert időpont….sajnos utólag.
Kérlek beszélj arról, hogy anno miért kerültetek börtönbe, ott hogyan ismertétek meg egymást és mi adta a fő inspirációt, hogy zenekart hozzatok létre?

- 1990 áprilisában börtönbe vonultam különböző utcai harcok miatt. Az egyikben meg is halt valaki. Néhány hónappal előtte már néhány baráttal azon gondolkodtunk, hogy megtanulunk hangszereken játszani és alapítunk egy bandát a jövőben. Véletlenszerűen a börtönben pont volt zenetanulási lehetőség és még egy működő banda is, ami feldolgozásokat játszott. Röviden, az egyetlen dolog, amit csináltam, hogy folytattam a hosszútávú tervemet, mindössze a társaim ezúttal rabok voltak, mint magam is.

Az ideológiai tartalom mellé nem a szokványos RAC zenét, hanem az annál sokkal energikusabb és komplexebb thrash metált párosítjátok.
Honnan gyökerezik ennek a zenei műfajnak a szeretete?

- Majdnem mindannyian, akik a bandát alapítottuk, a 80-as és korai 90-es évek Heavy Metal és Thrash Metal kultúrájából jöttünk, követve a műfaj klasszikus bandáit. És az első pillanattól kezdve tisztában voltunk vele, hogy az ízlésünknek megfelelően lesz fókuszálva a banda abba a zenei irányzatba, melyet annyira kedvelünk.

Nem tartottatok attól a kezdetekben, hogy az RAC színtéren belül, túlságosan "durva" lesz a zenétek vagy más közeget szeretettek volna megcélozni?

- Nos, volt néhány anekdota ebben az értelemben, igen. Azt kell megérteni, hogy abban az időszakban nem volt semmi, még csak hasonló sem a színtéren, és nem csak a spanyol színtéren. A zenei kontraszt és minden, ami az áramlattal kapcsolatos kizárólag az Oi! stíluson alapult akkoriban. Egyértelmű volt és néha vicces pillanatokkal is járt, mert a potenciális közönségünk mielőtt eltökélt BdC rajongó lett átment egyfajta „zavarodottságon”. Aztán érdekes módon a mi rajongóink lettek a legvadabbak és fanatikusabbak a színtéren, a mai napig.

Túlzás nélkül állítható, hogy egyedi gitárjátékodnak és előadásmódodnak köszönhetően az "NS top 3-ban" a helyed. A gitárt tekintve, kik voltak rád hatással?

- Nagyon kedvesek a szavaid. Nem tartjuk magunkat virtuóznak, de mindig próbálkozunk, legfőképpen élőben (a felvételek többnyire rossz minőségűek az akkori technikai adottságok miatt), hogy a legjobbat nyújtsuk. Nem csak előadjuk a dalokat, érezzük is őket és a közönség erre fel is szokott figyelni. Eleinte nem énekeltem, volt énekesünk, de elment és nem találtunk helyette embert, szóval eljött az én időm, hogy mikrofont ragadjak. A gitár referenciáim egybeesnek az akkori ízlésemmel, korai Metallica, Megadeth, Slayer...

….és kik azok az énekesek akik hatást gyakoroltak rád?

- Nos, szembenézve az egyszerre gitározás és éneklés kihívásával a három említett banda is így csinálja, mivel az énekeseik szintén egyszerre gitároznak vagy basszusoznak is. Szintén nagyon kedvelem a kései 80-as évek Death Metal és 80-as évek közepének HC bandáit, műfajaik úttörőit.

Kérlek beszélj a stúdió albumok felvételéről, azok körülményeiről!

- Az első albumunkat évekkel az elkészülte előtt fel tudtuk venni. Engedélyt kértünk a börtöntől, hogy egy technikus bejöhessen a szükséges berendezésekkel. Aztán meglátták a zeneszövegeket, megvonták az engedélyt és még meg is büntettek, majd ezután éveket kellett várnunk, hogy pár napra kijöhessünk és megszervezhessük a felvételt.

Esetleg egy-egy emlékezetes történet a stúdiózásokról?

- Mire eljutottunk oda, hogy a “Caña de España”-t felvegyük Álvarót (Dobok) áthelyezték. Végül össze tudtuk egyeztetni az eltávozás napjait a stúdió embereivel, a lemezkiadó céggel, stb... Néhány nappal később Álvaronak vakbélgyulladása lett és sürgősségi műtéten esett át, szóval a felvétel alatt be volt kötözve, amit folyamatosan figyelni kellett, mert mindig felszakadtak a varratai.

Ez volt az első alkalmunk egy igazi stúdióban és jó kezdők módjára rengeteg hibát követtünk el, de mindenből tanultunk valamit. A stúdió egy művészeti akadémia mellett volt tele vörösökkel és a második vagy harmadik napon megjelent a rendőrség, hogy megkérdezze mit művelünk xD

A "Cana de Espana" album minden dala a börtön falai közt született vagy még a "kinti" világban is csiszoltatok rajta?

- Ezek mind olyan számok, amiket a börtönben írtunk.

A zenekar korai időszakában voltak e koncertjeitek? Ha igen, milyen zenekarokkal léptetek fel és milyen volt a fogadtatás?

- Mint BdC, az első koncertünk a börtönben volt 1991 szeptemberében. A saját számaink mellett ismert rock bandák feldolgozásait is játszottunk és nagyon tetszett bent az embereknek. Nyitottunk néhány bandának, aki jött játszani, néhány elég ismert volt és a sajtóban is megjelentünk párszor. Aztán, amikor szabadultunk folytattuk a saját korlátainkon belül. Részemről, a 7 Muelles-t és újabban az „El Vándalo”-t leszámítva nem voltam más bandák tagja, kivéve néhány alkalmi együttműködést a barátaimmal. A banda többi tagja vagy tag volt vagy létrehozott különböző, jól ismert spanyol bandákat.

Úgy gondolom, hogy a stílusban egymástól messze eltérő "Mentiras" és az "Al arma!" a Battalón de Castigo két közönség kedvence, te miként tekintesz erre a két szerzeményre és melyek azok a saját dalok amik nagyon közel állnak hozzád?

A Mentiras egy olyan dal, amit nagyon szeretnek az emberek, szerintem azért, mert annyira büntet minket a propaganda hogy néha jó egy kis megkönnyebbülés abban a formában, hogy világosan megmondják nekünk, hogy nem hiszünk el mindent, amit mondanak nekünk. A dalnak szintén van egy olyan hanglejtése és ritmusa, ami megkönnyíti az éneklést, ez is biztosan segít. Nem mehetünk csak úgy el valahova és mondhatjuk, hogy „nem fogjuk lejátszani”. Lázadás törne ki.

Al Arma, nos, az Intolleranzának köszönhetjük azt a zseniális adaptációt az 1995-ös “Tutti all inferno” albumukon. Baszki, ANNYIRA JÓ volt, hogy amint meghallottuk, úgy döntöttünk, hogy ezt el kell játszanunk spanyolul, amit amúgy egy másik klasszikussal is megtettem (Ragazzi In Nero) a szóló projektemben, az “El Vándalo”-ban. Az olaszok ördögien jók a zenében.

Vannak számok, melyekhez különleges vonzalom húz, különböző okokból, néhányhoz a készítésükhöz kapcsolódó történet, máshoz a szöveg háttere vagy az energia, amit kibocsát... Nem egyszerű, mert ez olyan, mint egy apát megkérdezni melyik gyerekét szereti a legjobban, hahaha! No, de ezek azok, melyek mindig ott vannak a listán...

Hosszú hallgatás után röppent fel a hír, hogy hazátokban koncertet adhattok, amiről sajnos lekéstem, de az utókor számára mind videó, mind hanganyagként fennmaradt. Őrületes produkció, őrületes hangulat!

- Nagyon szépen köszönöm! Igen, a koncert professzionális rögzítése kiváló ötlet volt és így megmarad a későbbiekre. A bonyolult személyes helyzeteink miatt nem volt lehetséges, hogy olyan sűrűn játszunk, mint szeretnénk és egyre nehezebb a helyzet Spanyolországban is, de figyu, remélem, hogy idővel visszaállnak a dolgok a régi kerékvágásba.

Milyen emlékeid vannak erről a koncertről?

- Nos, különös szeretettel emlékszem rá, mert egy olyan helyen volt, ahova véletlen tévedtem egy eltávozás alatt néhány évvel korábban. Jártam ott korábban, még a színpadon is álltam (nem koncertnap volt, hanem valamilyen rendezvény) és azt mondtam magamnak, hogy jó lenne itt játszani, Madrid akkori egyik legjobb koncerttermében. És végül megcsináltuk. Azt hiszem mindenki elégedett volt.

Melyek azok az NS illetve mainstream zenekarok akiket kedvelsz?

- Manapság olyan minőségben és kreativitással készülnek zenék, amiről mi csak álmodozni tudtunk a 80-as és 90-es években, köszönhetően a technika fejlődésének és az új generációs zenészek elköteleződésének. Idézni néhányat és másokat kihagyni nem tűnik helyesnek nekem, de mostanság feltűnt, hogy különösen Olaszországban és Németországban milyen sok aktív banda van. Az Axis (Tengelyhatalmak) még mindig életben van(ak), jobban, mint valaha, hahaha!

Kérlek beszélj arról, hogy az ideológiai hitvallásod miatt a ZOG milyen büntetéseket szabott ki rád?

- Egy néhány évvel ezelőtt Barcelonában tartott koncert eredményeképp, egy ügyész, aki kifejezetten arra van specializálódva, hogy embereket üldöz a véleményük miatt, megrendezett egy büntetőügyet, amiben két ember, akiknek a koncerthez semmi köze nem volt, egy kolléga egy másik bandából és én másfél év börtönbüntetést kaptunk 2018 végén. Fellebbeztünk a Legfelső Bíróságon, azt állítva, többek között, hogy olyan vádakban is elítéltek, melyek nem voltak hatályban az esemény időpontjában, ami illegális, de egy évvel később a Legfelső Bíróság a korábbi ítélet megismétlésére szorítkozott. Most elvittük az ügyet az Alkotmánybíróságig, csakis abból az okból, hogy megállapítsák, hogy több jogot is megsértettek az ítélethozatalunk során. A Gyűlöletügyész eredeti kérvénye ellenem tizenegy év börtön volt éneklésért.

Sajnos hazádban az antifa nagy bázissal és anyagi támogatással rendelkezik. Családodra, szeretteidre vagy akár rád jelent e jelenlétük bármiféle veszélyt? Volt e már konkrét támadás ellened?

- Még ennél is erősebbek. Benne vannak az ország kormányában. Állandó nyomás van, hogy, elhallgattassanak minket minden szinten, beleértve a koncerttermek tulajdonosainak a fenyegetését, hogy ne hagyjanak zenélni. Mindent megtesznek, legyen az legális vagy illegális, hogy ne tudjuk kifejezni magunkat, és ez igaz a többi spanyol bandára nézve is. Mindezek ellenére történt ami történt, de nagyon óvatosnak kell lennünk.

Ha jól emlékszem közel 20 éve keringett a világhálón egy felvétel ahol egy nyilvános szabadtéren akusztikus hangszerelésben adtál elő dalokat. Mit lehet tudni erről a rendezvényről?

- Igaz, egy politikai műsor volt az Alianza Nacional párttól, akikkel együtt dolgoztam abban az időben. Valenciában történt és egy majdnem teljesen improvizált dolog volt. Gondok voltak a hangberendezéssel és csináltam egy kis hangulatot az ottani barátoknak.

A spanyol metal mainstream-el van e kapcsolatod? Vannak e olyan tagok abból a közegből akik ismerik a zenéteket?

- Igen, van. Abban a körben jól ismert emberekkel, akik a BdC-vel való kapcsolatukat bizonyos... diszkrécióval kezelik. Jó pár évvel korábban, még az ő idejükben felajánlották, hogy legyünk mi is a mainstream részei, abban az esetben, természetesen, ha átformáljuk az üzenetünket. Itt vagyunk, szóval el tudod képzelni a választ.

Kik azok a történelmi személyek akikre példaképként tekintesz?

Azok mellett a nemzeti alakok mellett, akikre különleges tisztelettel és kötődéssel tekintek, mint Onesimo Redondo, még Leon Degrellet vagy Codreanut tudnám megemlíteni, de még rengeteg van...

Néhány rövid kérdés:

Slayer vagy Haemmorrage?

- Slayer, kétségtelenül. Ők voltak az egyik fő referenciám.

Küzdősport vagy foci?

- Ha választanom kell: foci. Habár mindkettőt megjelölném, ha lehetne.

Természetjárás vagy nyüzsgő nagyváros?

- Csakis természetben. Mezőn és tengeren.

A szimbólum bár egyértelmű, de beszélnél a zenekar vallásról alkotott képéről?

- Nos, ez mindig kényes téma és olyan, melyet inkább meghagynék mindenkinek, hogy megtartsa saját magának. Minden személy a saját módján éli meg a spiritualitását, mindig is így tartottam. Részemről, az én véleményem a vallásról általánosságban és a kereszténységről nem túl pozitív. Itt van még az a körülmény, hogy az országomban volt egy durva polgárháború, amiben a vallás egy fontos tényező volt és az évek alatt, azok akik megúszták a halált hihetetlen mértékű hálátlanságot mutattak.

Jelenleg hogy ítéled meg Spanyolország jövőjét? Mi az amit fő veszélynek tartasz?

- Véleményem szerint a fő veszély belülről fakad. A kommunizmus a megújult formájában és a szeparatizmus, amik kéz a kézben járnak és amiknek a legkisebb engedményt sem szabadna tenni. Igaz, hogy mindnyájunknak megvan a közös ellensége, természetesen a „kiválasztott emberekről” beszélek stb., de ellenálltunk, amikor a múltban egyenesen ránk támadtak. Sajnos most a szeparatisták és a neo-kommunisták a hasznos eszközeik és használják is őket a nemzet alapjainak szétforgácsolására. Más problémák, mint a bevándorlás csak ebből fakadnak, vagyis tünetei a betegségnek.

Személyesen elmondtad, hogy sajnos a ZOG miatt esélytelen, hogy új albumot rögzitsetek. Kérlek beszélj erről azoknak akik nincsenek tisztában a veszélyekkel!

- A bíróság beleegyezett, hogy felfüggessze az ítéletet azzal a feltétellel, hogy bizonyos évig nem lesz elkövetve ugyan az a „bűntett”. Ez elég gyakori Spanyolországban, amikor a büntetés viszonylag kicsi. Mire eltelnek azok az évek meglátjuk, de most a spanyol fellépéseknek vége egy időre.

Dél és Közép-Amerika azok az országok, amelyekben lassan kizárólag felléphettek.

- Játszottunk Amerikában és ismét tervezzük, csakis jót tudok mondani az ottani emberekről a magas fokú elköteleződésük és optimális szervezettségük miatt. Mind Mexikóban és Kolumbiában nagyon kielégítő tapasztalata volt mindenkinek, a bandáknak és a közönségnek is és alig várjuk, hogy újra tervben legyen a betörés a kontinensre.

Kérlek mesélj az ottani tapasztalataidról, élményeidről!

- Amerika messze van. Európai bandákat odavinni nagy szervezési és gazdasági erőfeszítéssel jár, de mind a mexikóiak, mind a kolumbiaiak bebizonyították, hogy készen állnak a feladatra. A fogadtatás kitűnő volt, egyáltalán nem voltunk tisztában vele, hogy mennyire ismertek vagyunk kinn, míg nem találkoztunk ottani emberekkel. A legjobbat nyújtották, amit tudtak és nagyon feltűnő volt mennyire szervezett volt minden. Igaz, hogy a nyelvi és kulturális közelség miatt nekünk minden könnyebb volt, de tudjuk, hogy az Egyesült Királyságból és Olaszországból is mentek bandák és nekik is nagy sikerük volt. Mindig hálásak leszünk érte és elismerjük a két ország szervezetei által nyújtott jó bánásmódot.

Nemrég Magyarországon léptetek fel. Meséltél arról, hogy 20 számmal készültetek a fellépésre, de a ZOG aljasságnak betudható, hogy sajnos csak 10 dalt tudtatok előadni.
Kérlek beszélj erről az aknamunkáról!

- Nagyon izgatottak voltunk, hogy Budapesten játszhatunk. Ez Európa egyik legszimbolikusabb fővárosa, kontinensünk tiszta esszenciája és egy szép dal-listával készültünk. Sajnos, néhány nappal korábban a bíróság megtagadta a szokásos dobosunk utazási engedélyét. Ez elég gyakori. Spanyolországban, a legkisebb jogi probléma esetén is könnyen visszavonhatja a bíróság az útleveled vagy engedélyed a külföldre utazáshoz.

Mint mondtam, néhány nappal korábban tudtuk meg a rossz hírt és hosszú gondolkodás után Veltesta barátunktól kértünk segítséget, aki egy elismert dobos és, aki szívélyesen beleegyezett, hogy ami számmal csak tud, azzal készülni fog és így is lett.

Hogy éreztétek magatokat Magyarországon, milyen tapasztalatokkal tértetek haza?

- A jónál is jobban! Miután megoldódott a dobos probléma a nagy megkönnyebbülés sokat segített abban, hogy ellazuljak és megnyugodjak. Gábor és Nordic Sun Records emberei hivatkozási alapok a színtéren, kifogástalanok minden tekintetben. Természetesen megnéztük a várost is, hihetetlenül gyönyörű, ettünk helyi ételeket és a koncert hangzása tökéletes volt, megosztva a színpadot három nagyszerű bandával. Mi többet kérhetnénk? Amint kérik visszatérünk.

Önmagadra tekintve, hogyan látod magad 10 év múlva?

Még kevesebb hajjal, több ránccal és remélhetőleg ugyan azt csinálva, amit szeretek. Ahogy itt mondjuk, amíg a test bírja.

Végezetül mi az amit szeretnél még elmondani az olvasóknak?

Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki elkísért ezen az úton az évek alatt. Jól éreztük magunkat, sok kényelmetlen igazságot olvastunk be a rossz embereknek és mi voltunk az embereink életében a zeneszám sok jó és rossz időben is. Tudom, hogy az út, amin elindultunk hosszú és nehéz, de a legjobb jó társaságban eltölteni. Sose hagyd el a barátaid és bajtársaid, akiket jól megismersz a nehéz időkben és csakis előre fele lépkedj. Nagy ölelés mindenkinek és nagyon köszönöm az interjút.

ZOG put me aside for a while at the end of the '90s, and then I was allowed to return to those members of society who voluntarily choose servitude, "free" slavery, the musical palette of NS changed a lot, became more colorful and complex. At this time, I received a pirated cassette compilation with the song "En un talego de Alcala" by Battalon de Castigo. This recording really blew me off my feet. I wound it back and forth and listened, I could say I listened to the tape on a whim and in the meantime I made the neighbours happy. A little while later, I read an interview with the band, then I got almost all the information I know about you now, and besides the music and the ideological content, I really liked the story of how the band was formed, which is a testimony to the mission of "our own kind" and the fight that we have with the world powers. Since then, only scraps of information and some concert dates have reached me....unfortunately afterwards.

- I went to prison in April 1990, as a result of several fights in the street. In one of them someone died. A few months before, together with some friends we had already thought about learning to play instruments to form a band in the future. And coincidentally, inside the prison there was an educational activity to learn to play instruments and there was even a band functioning, which played covers. The only thing I did, in short, was continue with my long-term plan, only this time my companions would be prisoners like me.

You do not play the traditional RAC music together with the ideological content, but with the more energetic and complex thrash metal.

Where does the love of that genre derive from?

- Almost all of us who started with this band came from the Heavy Metal and Thrash Metal culture of the 80's and early 90's, being followers of the classic bands of the genre. And from the first moment we were clear that, in accordance with our tastes, the band would be musically focused on that musical style that we had always liked so much.

Weren't you afraid in the beginning that on the RAC platform your music would be too 'harsh' or did you aim at some other audience?

-Well, there was some anecdote in that sense, yes. You have to understand that at that time there was nothing even remotely similar on the scene, and not just the Spanish one. The musical contrast of image and everything with the current then, based exclusively on the Oi! style. It was obvious and it sometimes gave us some funny moments, because our potential audience, before becoming a determined BdC Fan, used to go through a phase of “perplexity”. Then, curiously, our fans became the most fanatical and wild ones on the scene. And until now.

It is no exaggeration to say that you are in the "NS top 3" thanks to your unique guitar playing and presentation style. In terms of guitar, who were your influences?

- Your words are very kind. We do not consider ourselves virtuoso, but we always try, particularly live (the recordings are usually of poor quality, due to the lack of means at that time), to give the best of ourselves. We don't just recite songs, we feel them. And the public ends up noticing that. At first I didn't sing, we had a singer, but he left and we couldn't find a replacement, so it was my turn to take the microphone. My guitar references coincide with my tastes at the time, early Metallica, Megadeth, Slayer...

And who were the singers influencing you?

- Well, faced with the challenge of playing guitar and microphone at the same time, the three bands mentioned do the same, since their singers also play guitar or bass at the same time. I also really like the Death Metal groups of the late 80's and the HC bands of the mid-80s, pioneers of their genre.

Please tell me about the recording of the albums and its conditions.

- We were able to record our first album several years before it finally was. We asked permission from the prison for a technician to enter with the necessary material to record. What happened is that they saw the lyrics of the songs and they suspended the permit and penalized us, so we had to wait years to be able to leave for a few days to organize the recordings.

Have you got any memorable stories about working in studios?

- By the time we went to record “Caña de España” Álvaro (Drums) had been transferred. Finally we were able to coincide those days of leave with the people from the Studio, the Record Company, etc. A few days later, Álvaro had an attack of appendicitis and had to undergo emergency surgery, so the recording was done with a bandage that had to be monitored all the time because his sutures broke all the time.

It was the first time for us in a real studio and like good rookies we made a multitude of mistakes, but we learned something from everything that happened. The studio was next to an Art Academy full of reds and on the second or third day the police showed up there to ask what we were doing xD

Were all the songs on the 'Cana de Espana' born when you were in prison or did you work on it after that too?

- Yes, they are all songs that we played inside the prison.

Did you have concerts in the beginning of your career? If yes, what other bands did you perfeorm with and how was your music welcomed?

-As BdC, inside the Prison, our first concert was in September 1991. In addition to our own songs, we played covers of well-known rock groups and the people there really liked it. We opened for a few bands that came to play, some quite well-known, and we appeared in the press a few times. Then when we left we continued, with the limitations of our situation. For my part, except for 7 Muelles and recently with "El Vándalo", I have not had a position in other bands, except for some occasional collaboration with friends. The rest of the band have participated in or created various well-known bands on the Spanish scene.

As I see it, when we look at the style, the 'Mentiras' and 'Al arma' are the two favourite of the audience, how do you see those two songs and which songs are the closest to you?

Mentiras is a song that people like a lot, I think because we are all so punished by propaganda that sometimes a little relief, in the form of saying very clearly that we do not believe everything they tell us, is good. The song also has a cadence and rhythm that make it easy to sing and that certainly helps a lot. We just can't go to a site and say “we are not going to play it”. A riot would break out.

Al Arma, well, we have to thank Intolleranza for making that brilliant adaptation in 1995 on their album “Tutti all inferno”. Damn, it was SO GOOD that as soon as we heard it we decided we should play that anthem in Spanish, which by the way I have done again with another classic song (Ragazzi In Nero) in my solo project “El Vándalo”. Italians are devilishly good at music.

There are songs for which I have a special affection for different reasons, for some anecdote when creating them, for the background of its lyrics, for the energy it gives off... it is difficult, because it is like asking a father which child he loves the most, hahaha !, but hey, they are the ones that are always on the set-list…

After long silence, there were rumors that you could have concerts in your country, unfortunately, I missed it, but fortunately there are recordings available for the future. It is an amazing gig and fantastic atmospere!

-Thank you so much! Yes, recording that concert professionally was an excellent idea and it will stay there for the future. Due to our complicated personal situations, it has not been possible to play as often as we would have liked, and the situation in Spain is increasingly difficult, but hey, I hope that over time things can be done like in the past.

How do you remember this concert?

- Well, I remember it with special fondness because it is a place that I had met by chance a few years before, during a leave. I had been there before, I had even gone on stage (it was not a concert day, there was some kind of Convention), and I told myself that it would be great to play there, in one of the best concert halls in Madrid at that time. And finally we did it. I think everyone was pretty happy.

Which are those NS mainstream bands you like?

- Now, in these years, music is being made with a level of production and creativity that we could only dream of in the 80s and 90s, thanks to the many technical advances and the commitment of the new generations of musicians. Citing some and not others would not seem right to me, but lately I have been very aware of the high level of current bands in Italy and Germany in general. The Axis is still more alive than ever hahaha!

Please tell us about the punishment you got from ZOG because of your idiological beliefs.

- As a result of a concert held in Barcelona a few years ago, a criminal case was orchestrated by a prosecutor dedicated exclusively to persecuting people for their opinions in which two people totally unrelated to the concert, a colleague from another band and myself We were sentenced to a year and a half in prison at the end of 2018. We appealed to the Supreme Court alleging, among other reasons, that they had applied articles that were not in force at the time of the events, which is openly illegal, but a year later The Supreme Court limited itself to reproducing the previous ruling. We currently have it elevated to the Constitutional Court, only for the purpose of establishing that various Rights have been violated when sentencing us. The original request for me by the Hate Prosecutor was eleven years in prison for singing.

Unfortunately, the antifa has strong basis and financial support in your country. Do they mean any threat to you and your loved ones?

- More than that. They are in the Government of the country. The pressure to silence us is constant and at all levels, including threatening concert hall owners so they don't let us play. They use all means, legal and illegal, to prevent us from expressing ourselves, as well as the other bands in Spain. Despite everything, things are done, but we must be very careful.

If I remember well, about 20 years ago there was a video on the internet where you performed accustic songs in front of an audience. What could you tell me about this performance?

- True, it was in a political act, from the Alianza Nacional party, with which I was collaborating at the time. It was in Valencia and an almost improvised thing. There were problems with the sound equipment and I got on to give some atmosphere to the friends who were there.

Have you got any contact with the Spanish metal mainstream? Does anybody from those musicians knows your music?

- Yes, I have. With well-known people in that environment who carry their affinity with BdC with a certain…discretion. Even in their day, many years ago, they came to offer us to become part of that "Mainstream", provided of course, that we modify our message.

You can already imagine the answer, so here we are.

Who are those historical figures you consider your idols?

In addition to national figures for whom I have special affection and respect, such as Onesimo Redondo, among our references I would mention, for example, Leon Degrelle or Codreanu, but there are so many...

Some quick questions:

Slayer or Haemmorrage?

- Slayer, no doubt. They were one of my main references.

Martial arts or football?

- If I have to choose, football. Although I would mark both if I could.

Hiking in nature or busy towns?

- Nature, always. The field and the sea.

Your symbol is obvious, but would you talk about what the band thinks about religion?

- Well, it is always a delicate matter, and one that I prefer to leave to the individual discretion of each person. Each person lives their spirituality in their own way, I have always practiced that. For my part, the opinion on religion in general and Christianity in particular is not very positive. There is also the circumstance that in my country there was a very harsh Civil War in which Religion was an important factor and over the years those who were saved from being assassinated have shown incredible levels of ingratitude.

How do you see the future of Spain? What do you consider the main danger/threat?

-In my opinion, the main danger for my country is internal. Communism, in its renewed form, and above all separatism, which go hand in hand and to which not the slightest concession should be made. It is true that we all have enemies common to all, I am talking of course about “chosen peoples” and so on, but we have resisted well when they have attacked us directly in the past. Unfortunately separatists and neocommies are now their useful fools and being used by them they do not stop gnawing at the foundations of the Nation. Other phenomena such as immigration are only derived problems or symptoms of the disease.

You said that because of ZOG it is impossible for you to record a new album. Please talk about this a little for those who do not know about this danger.

- The Court agreed to suspend the sentence on the condition of not committing the same “crime” for a number of years. This is very common in Spain when the sentence is relatively small. By the time those years pass, we'll see. For now, no playing in Spain, that's over, for now.

You can only perform in South and Central America.

- We have played in America and we plan to do it again, and I only have good words for the people there for their high degree of commitment and optimal organization. In both, Mexico and Colombia, the experience has been very satisfactory for everyone, bands and audience, and we are looking forward to planning new forays into the continent.

Please talk about your experience.

- America is far away. Taking European bands there requires a great organizational and economic effort, but both Mexicans and Colombians have proven to be more than up to the task. The reception from the public was excellent, we were certainly not aware of how well known we were in America until we met the people there. They gave the best of themselves and it was very noticeable in how well organized everything was. It is true that due to language or cultural affinity everything is easier for us, but we know that other bands from Italy or the UK have gone and they have done very well too. And we will always be grateful and acknowledge the organizations of the two countries for the good treatment provided.

Recently, you have performed in Hungary. You have said that you had prepared with 20 songs for this performance, but because of the meanness of ZOG you could only perform 10.

Please tell us about this meanness.

- We were really excited to play in Budapest. It is one of the most symbolic capitals of Europe, the pure essence of our Continent, and we prepared a good list of songs. Unfortunately, a few days before, the Court denied permission to travel to our usual drummer. This is frequent. In Spain, with any legal problem, even a small one, the Court will very easily withdraw your passport or permission to travel abroad.

As I say, we learned the bad news within a few days, and after thinking long and hard, we asked for help from our friend Veltesta, who is an accomplished drum artist, who kindly agreed to prepare whatever songs he could to accompany us, as it happened.

Did you have a good time in Hungary what experience do you have from this visit?

-I had a better time than good! After solving the Drummer problem, a great feeling of relief helped a lot to feel relaxed and calm. Gabor and the people of Nordic Sun Records are a reference in the scene, impeccable in all aspects. We of course visited the city, incredibly beautiful, we ate local food and the concert sounded perfect, sharing the stage with three magnificent bands. What more can we ask for? We will return as soon as they ask us.

How do you see yourself in 10 years?

With even less hair, some more wrinkles and I hope doing the same, which is what I like. As we say around here, until the body endures.

Finally, what would you like to tell our readers?

I am very grateful to all those who have accompanied us on this journey over the years. We've had a good time, we've told a lot of uncomfortable truths to bad guys, and we've been the soundtrack to many good and bad times in the lives of our people. I know that the path we have set out to travel is long and difficult, but it is best traveled in good company. Never leave aside your friends and comrades, whom you will know well in difficult times, and only take steps forward. A big hug to everyone and thank you very much for this interview.

Az elmúlt néhány év Angliában a jobboldali mozgalom számára is kemény volt, és néhány barátot is súlyosan érintett. A razziák, lefoglalások, őrizetbe vételek és az abszurd „terrortörvények” alapján indított nyomozások egyes embereket komoly bajba kevertek. A jogi költségek minden képzeletet felülmúlnak, ezért a két zenekar tagjai összefogtak, hogy segítsenek.
Az eredmény: 4 új dal, amelyek most ezen a mini CD-n látnak napvilágot. 
Az Ovaltinees ugyan már rég megszűnt az énekes nem tűnt el a színtérről, gyakran összefuthattunk vele koncerteken így számíthattunk rá, hogy egyszer csak újra mikrofont ragad és ennek most jött el az ideje, hogy segítséget nyújtson a barátainak, ebben a London Breed nyújtott neki segítséget akik a két Ovaltinees dal mellé írtak két saját szerzeményt is. Mind a négy dal a zenekaroktól megszokott stílusban született az oi!/RAC stílus kedvelőinek legnagyobb örömére.
A lemez digipack csomagolást kapott, nem túl olvashatóan, de a zenészek képei mellett a számok szövege is megtalálható benne. Minden haszon a Defend Fund alapítványé, mellyel az angol bajtársainkat segítik. A lemezt 500 kézzel sorszámozott példányban adták ki (a sajátom a 432-es).
A lemez beszerezhető: London Breed & The Ovaltinees – Defence Fund Split

❗️Tudnivalók❗️
Helyszínváltozás miatt a zenés estet 22.00-kor be kell fejeznünk. A Pigstickers sajnos ezúttal nem tud fellépni Budapesten, családi tragédia miatt. Részvétünk az érintetteknek.
A találkozási pontot péntek 14.00-kor tesszük ki a telegram csatornára és a honlapra. Ott kaptok további információt 16.30-18.00 között.
Műsorrend:
Kapunyitás: 16.00
17.30 Skumshot
18.45 Odwet
19.30 Oi-kor
20.45 Nemzeti Front
Zárás: 22.00
❗️A szombati koncert helyszínét csak szombaton 14.00 órakor tesszük közzé❗️ Köszönjük a megértéseteket, várunk mindenkit!

❗️ Information❗️
Due to a change of venue, we have to end the musical evening at 10:00 p.m. Unfortunately, Pigstickers cannot perform in Budapest this time, due to a family tragedy. Our condolences to those affected. The meeting point will be published on the channel and website at 14:00 on Friday.
You can get more information there between 16.30 and 18.00.
Schedule: Doors open: 16.00
17.30 Skumshot
18.45 Odwet
19.30 Oi-kor
20.45 Nemzeti Front
Closing: 22.00
❗️The location of Saturday's concert will only be published on Saturday at 14.00❗️
Thank you for your understanding, we are waiting for everyone! 

Nordic Sun Budapest