Joe Rowan halálának 30. évfordulójára jelent meg ez a válogatás album, melyen 14 zenekar dolgozott fel összesen 15 dalt a nagyszerű énekestől. Külön öröm, hogy hat magyar együttes is szerepel a korongon. Egy erőteljes mégis  változatos album született, melyen az előadók a saját stílusukat hozzáadva igyekeztek méltó emléket állítani a legendává vált énekesnek. Olyan nagyszerű dalokat hallhatunk, mint a We’ll Overcome, Skinhead Boot Party, My Honour, My Pride. Első hallgatás után az utóbbi lett a személyes kedvencem az Aryan Rebels tolmácsolásában, de nem akarok rangsort állítani, nagyszerű a korong. 
A lemezt a Nordic Sun Records hozta össze, digipack csomagolást kapott, négy oldalas szövegkönyvvel, melyen az elhunyt fényképe mellett a zenekarok logói láthatok és Jesse (Death Heads, The Yardbombs) megemlékező sorai olvashatók.

A lemezből készült 30 darabos díszdobozos kiadás is, mely minden bizonnyal elfogyott már. A doboz tartalmazott a CD mellett egy hűtőmágnest, egy autóillatosítót és egy nyakláncot mjölnir medállal.
A lemez beszerezhető: Various – Back to Valhalla – A Requiem for Hammer Joe Rowan – nsbp.shop

Görögországban fellendülőben ismét a jobboldali zenei élet, a Counter Attack után ismét egy supergroup jelentkezik, ismét dallamos Oi!/R.A.C. zenével, ráadásul végre  hallhatjuk őket az anyanyelvükön is énekelni, 11 dalból ötben görögül énekelnek. 10 saját dal mellett a zárótétel egy Lynyrd Skynyrd dal a Simple Man zárja a lemezt, melyet már több nagyszerű zenekar is feldolgozott. Igen, ez az a zene amit itthon egyre jobban hiányolok, dallamos zene, szókimondó szövegek aktuális témákról és a skinhead életérzésről. A '80-as, '90-es évek szövegvilága modernebb, dallamos zenei köntösben. 
A lemezt a Nordic Sun Records és az Askania Productions közösen adta ki, hagyományos CD tokban, 12 oldalas színes szövegkönyvvel melyben a görög szövegek alatt rövid angol nyelvű magyarázat írja le miről szólnak a dalok. Színes képek a zenekarról és illusztrációk a dalszövegekről, igazi profi munka, ahogy azt már megszokhattuk a két kiadótól.
Beszerezhető: Falanx – First Blood – nsbp.shop 

Manapság elég szegényes a kínálat a hazafias zenék piacán, főleg ha dallamosabb zenékre vágyik az ember. Az elmúlt 20 évben olyan zenekarok szűntek meg, mint a Szebb Napok, Frommer Baby, Bois, Boxers, Óbudai Fiúk meg a Ramon és sorolhatnám tovább. Ezért én kimondottan örültem, hogy újjáalakult a Magozott Cseresznye.



Asztalfoglalásunk volt a Bujdosó Székelybe, így sokkal hamarabb érkeztünk a helyszínre, mivel vacsorázni szerettünk volna. Épp csak megvacsoráztunk amikor már bontották is az asztalunk, hogy legyen hely a közönségnek.
Érkezésünkkor váltottunk pár szót az énekessel, elmondta, hogy viszonylag stabil a jelenlegi felállás, most nem fognak új számokat játszani, de tervezik, hogy írnak új nótákat, de már más stílusban. A mondat végét nem volt ideje kifejteni, mert elhívták a színpadra beállítani a cuccot.
Az emberek lassan szállingóztak, ha nem lett volna ott egy tucat tinédzser skinhead akár nyugdíjas találkozó is lehetett volna, mert az átlag életkor még így is 50 felett volt jóval.
Nagyon sok ismerős volt és sokan csak arcról voltak azok Oi-kor, Romantikus Erőszak vagy más koncertekről.
Nyolc után kezdtek a srácok, a legnagyobb slágereiket játszották, köztük pár feldolgozást a Ballagó Időtől, Oi! Singerstől, Toten Hosentől. A kis terem dugig volt, nem is fért be mindenki egyszerre, sokan a másik teremből hallgatták és szerencsére többen dohányoztak is így nem nyomtuk agyon egymást. Jól szólt a zenekar, a közönség kórusa mellett is lehetett hallani az éneket és a zenét még hátul is.
Itthon nem szoktam őket hallgatni, mégis minden szám ismerős volt és tudtam fejből a szövegeiket. Tetszett a műsoruk nagyon. Valószínűleg megnézem őket máskor is, de csak más helyen, a pincérlányok rugalmas árképzése nem volt szimpatikus.

Közel egy éve szereztem tudomást a múlt heti koncertről, a Der Stürmert több, mint 20 éve ismerem és hallgatom kisebb-nagyobb kihagyásokkal, így nem csoda, hogy vártam a fellépésüket.
Az 1986-os 666 fesztivál óta alaposan átalakult a black metal színtér, megfogyatkoztak a szegecsek, a pentagramok és a fordított keresztek, sőt már a bőrdzseki sem általános kellék. Eltűntek a thrash metal elemek a zenéből, ellenben a King Diamond stílusú arcfestés általános lett, megmaradt az "ördög villa", szóval csak lestem a terem egyik sarkából, hogy mennyi minden változott.
A fellépő zenészeket nem ismertem arcról, de a rengeteg közös fotózás alapján ki lehetett szúrni kik a népszerűbb előadók.



A lengyel zenekar indította bulit, ének, két gitár és basszusgitár felállással jöttek, dobos helyett előre felvett dobgép volt az alap. A műsor díszletét egy szépen díszített oltár adta az előtérben, a háttérben a kivetítőn a zenéhez kapcsolódó képi elemek, film és animációs részletek.
Nem sokkal a kezdés után egy hosszabb kényszerszünet következett, amit a többség türelmesen kivárt. Majd a dobgép és videó anyag miatt elölről kezdték a műsorukat. A zenéjük vontatott, az ének akadozó, a háttérben zörejek színesítik a zenét, ha létezik olyan akkor ez az ipari zene és a bm ötvözete, szóval egyfajta industrial black metal, ezzel nagyjából úgy jártam, mint kb. 40 éve az ADO-val, eleinte tetszett, de egy idő után unalmassá vált és ezen nem segített a vetített anyag sem. Ezzel a véleménnyel nagyjából egyedül voltam, mert a közönség végig kitartott.



A Goatmoon következett, őket vártam legkevésbé, az online anyagaik nem győztek meg, de úgy látszik nem voltam elég alapos, mind a színpadi show, mind a zene egy élmény volt, volt fordított kereszt, stage diving. Valószínűleg a hangosításnak köszönhetően az ének hangsúlyosabb volt, mint a lemezeken, nem nyomta el úgy a zene és szerintem ez jót tett az egésznek.
BlackGoat egyébként napra pontosan 20 évvel az első albumának (Death Before Dishonour) megjelenése után lépett színpadra ezen a napon.
Ha nem lépett volna fel a német banda akkor a Goatmoon lett volna számomra a fő műsorszám, de szerencsére jöttek.



Nagyjából négy éve ismerem őket, azóta tervezem, hogy beszerzek tőlük pár lemezt, de valahogy ez eddig mindig elmaradt. Mire színpadra álltak a technikusok már jelezték, hogy fáradtak, így az egyik nagyszerű szerzeményük a Totenwanderung kikerült a programból amit nagyon sajnáltam. Persze így is nagyszerű műsort adtak, a hegedűs vitte a prímet, a hajnali óra ellenére sem volt fáradt, beélte a színpad nagy részét és nagyszerűen játszott, gyönyörű szólókat hallhattunk tőle.



A görög legenda nem okozott csalódást, bár az újabb war metal stílus már nem nyűgöz le úgy, mint a korai anyagaik még mindig jó zenét csinálnak. A közönség végig kitartott, ők bírták volna még tovább, sajnos a műsoruk valamivel kevesebb, mint egy óra időtartamú lett. Jó volt látni hazai színpadon négy ilyen nagyszerű bandát. Remélem jövőre is megrendezésre kerül a rendezvény.

Karácsony előtt két új számot vett fel az együttes, ebből az egyik már elérhető a zenemegosztó oldalakon:

Utoljára 22 éve vettem bakelitet, a Vérszerződés - Brainwash kislemezt, azt is már csak azért mert mellékelve volt a hanganyag CD-n. A hétvégén újra vettem egy kislemezt, szintén CD melléklettel, a címben említett korongot.
Nagyon szeretem a brit srácok zenéjét, valószínűleg akkor is megvettem volna, ha nincs a bakelit mellett CD lemez.
Aki ismeri / szereti a zenekart annak nem okoz meglepetést a lemez, azt kapjuk amit eddig is szerettünk. 
Ezt a korongot az első világégésben elhunyt angol katonák emlékének szentelték és a Remembrance Day alkalmából jelent meg novemberben.
Ahogy a korábbi anyagokat így ezt is a Midgård Records adta ki. Itthon az nsbp.shop-ban lesz elérhető, még nem került fel az online kínálatba.

Most egy interjút olvashattok Tommal, az angol Vengeance Oi!/RAC együttes egykori dobosával. Ez az interjú az "A Tribute To Vengeance" CD megjelenése alkalmából készült. Tom 2024 októberében válaszolt a kérdésekre. Tisztelgés a Vengeance basszusgitárosa és későbbi énekese, Vernon előtt, aki sajnos elhunyt.



1. Szia Tom, dobos és a Vengeance alapító tagja voltál. Emlékszel még, mikor és hogyan alakítottátok meg a zenekart?
Daz (ének) és én voltunk az alapító tagok, és 1986-ban alakultunk. Tim (gitár) és Rach (basszusgitár) csatlakozott, és ez volt az első felállásunk.

2. Azt hiszem, a Vengeance-nek 3 felállása volt. Melyik felállásban dolgoztatok együtt a legjobban? 4 vagy 3 tagúként működött jobban a zenekar?
Azt mondanám, hogy az összes felállásunk nagyszerű volt. Minden felállás valami mást kínált, és különleges emlékeim vannak a zenekar minden tagjáról. Amikor már csak Vernon (basszusgitár), Andy (gitár) és én (dobok) maradtunk, nagyon próbáltunk szerezni egy másik énekest, de végül Vernon vette át az éneket, és működött.

3. Mit tartasz a Vengeance legnagyobb eredményének? Mely pillanatokat emelnéd ki a legjobban?
Mindig is az volt a célunk, hogy beindítsuk a zenekart és játsszunk néhány élő koncertet, és az első felállás keményen dolgozott ennek eléréséért. A stúdióba való bejutás hatalmas eredmény volt számunkra, és nagyszerű volt néhány számot felrakni egy demóra. Azt hiszem, az első bakelit kiadásunk megszerzése a legnagyobb eredményünk.

4. A basszusgitárosod és későbbi énekesed, Vernon sajnos elhunyt. Van valami szép emléked róla, amit meg szeretnél osztani? Van fogalmad arról, hogy más ex-tagok mit csinálnak most?
Vernon egy legenda volt a fejemben, és még mindig az. Az a képessége, hogy dalokat írt és előadott, valami különleges volt. Nagyon zárkózott ember volt, és utálta, ha lefényképezték vagy interjúkat készítettek, de annyira megnevettetett minket, amikor próbáltunk és szocializálódtunk. Amikor meghalt, összetörtem, hatalmas barát volt. R.I.P. társam. Nem tudom, mit csinálnak most a többiek, a 90-es években elvesztettük a kapcsolatot. Körülbelül 10 évvel ezelőtt láttam Dazt, és beszéltünk a reformról, de ez nem történt meg.

5. Személyesen mennyire járultál hozzá a dalszerzés folyamatához? Ki volt leginkább felelős a zenéért és a szövegekért? És ki hozta a metal elemeket a zenédbe?
Mindannyian hozzájárultunk, bár Daz és Vernon írta a legtöbb dalt. Vernon volt az az ember, aki behozta a metál elemeket.

6. Fő inspirációként a Vengeance mindig a The 4-Skins, The Last Resort, Cockney Rejects, Sham 69, Skrewdriver, Brutal Attack és Condemned 84-et említette. Még mindig hallgatod ezeket a zenekarokat? Meg tudnád próbálni megjelölni 3 kedvenc dalt minden említett zenekartól?
Még mindig hallgatom ezeket a zenekarokat. Kedvencek? Ez egy nehéz kérdés! 
- 4-SKINS – “One Law For Them”, “Chaos”, “Wonderful World”.
- THE LAST RESORT – “Skinheads In Sta-Press”, “Resort Boot Boys”,
“Never Get A Job”.
- COCKNEY REJECTS – “Bad Man”, “Flares n’ Slippers”, “Oi! Oi! Oi!”.
- SHAM 69 – “Borstal Breakout”, “Hurry Up Harry”, “Hersham Boys”.
- SKREWDRIVER – “Hail The New Dawn”, “Back With A Bang”,
“Government Action”.
- BRUTAL ATTACK – “Middle Class Fools”, “Stronger Than Before”,
“Justice Is A Joke”.
- CONDEMNED 84 – “Jimmy Davey”, “Oi! Ain’t Dead”, “The Boots Go
Marching In”.

7. A Vengeance-re minden bizonnyal hatással volt a Metallica, az Iron Maiden, az AC/DC és a Motörhead is. Mi ezeknek a zenekaroknak az egyedi szellemisége? Mi volt a közös bennük az Oi!/Skinhead zenekarokkal? Mely dalokat neveznéd "skinhead daraboknak"?
Ezek a zenekarok más műfajúak voltak, de a kemény gitárok jelentették a hatást. A Motörhead volt talán a legközelebb a kemény Oi! hangzáshoz és innen merítettük zenei hatásunkat a Vengeance utolsó éveiben. Bár metál zenekarok voltak, de érdekes volt megpróbálni átkelni az Oi! zenén a metállal. Nem igazán jut eszembe olyan metal dal, amit skinhead darabnak neveznék.

8. Alapvető munkád egyértelműen a "Forward Into War" LP volt. Emlékszel bármilyen történetre a felvételével kapcsolatban? Hogyan értékelnéd ezt az LP-t most, 36 év után? Akkor sikerült a lehető legjobb hangzást elérni? Csak pozitív visszajelzéseket kapott?
Egy hetet töltöttünk a stúdióban a "Forward into War" felvételével, és nagyon jó emlékek voltak. Elégedett voltam az eredménnyel, és szerencsénk volt, hogy bejutottunk egy jó stúdióba, amelynek hangmérnöke megadta, amit akartunk. Amikor az album megjelent, egész Európából, az Egyesült Államokból és Ausztráliából, valamint az Egyesült Királyságból kaptunk leveleket. Bárcsak lett volna internetünk azokban a napokban!!!



9. A "Forward Into War" című dal a földedért folytatott harcról beszélt. Valódi háború dúlt az angol városok utcáin a 80-as években? Mennyire voltál felkészült erre a háborúra? Mi volt a legrosszabb gonosz, amivel szembe kellett nézned?
Nem volt háború, mint olyan, csak ugyanaz a régi elnyomás a kormány részéről! Láttuk, hogy az ország a totalitarizmus egy formájába csúszik, amely a kommunizmussal határos, és elegünk volt belőle. Most még rosszabb a helyzet!

10. A "Bulldog" című dalban összehasonlította az angol fiatalokat a bulldog fajtával. Ez a 80-as évek tipikus megközelítése volt? Mi volt a közös az angol bulldogokkal? Te is ilyen makacs és dacos voltál?
A brit bulldog valóban Churchilltől származik, és mindig is a brit értékek jelzésére használták. Még mindig makacs vagyok, és ez egyre inkább így lesz, ahogy öregszem és öregszem!

11. Az "Armed And Dangerous" című dal az utcai zavargásokról beszélt. Hogyan kezdődtek ezek a zavargások általában? A rendőrség gyakran elvesztette az irányítást a városában? Mi volt a legvadabb lázadás, amelyben valaha is részt vettél?
Soha nem vettem részt zavargásban, de volt néhány a 80-as években, bár valójában több szabadságunk volt akkor, mint most!

12. A "Fight For Your Life" című dal Szent György napját dicsőíti. Hányszor vonultál az utcán ezen a napon? Mit jelent számodra Szent György napja? Melyik évben élted át a legemlékezetesebb Szent György-napot, és hogyan zajlott? Mik a kedvenc karaktereid, mesék és mítoszok a múltból?
Mindig tiszteltük Szent György napját, ő hazánk védőszentje. Hihetetlen, de ez még mindig nem nemzeti ünnep! Néha voltak felvonulások, főleg Londonban. Egy-kettőre elmentem. Valószínűleg a londoni felvonulások voltak a legemlékezetesebbek. Soha nem történt semmilyen baj. Mindig is érdekeltek a viking istenek, Thor, Odin stb.

13. A "Battle Dressed In Black" című dal ismét harcias hozzáálláson alapult. Mindig feketébe öltöztél? Hányszor sikerült éjszaka sztrájkolni? Miért nevezted a városodat szögesdrót börtönnek?
Nem mindig viseltünk feketét. A szögesdrót börtön kifejezés azt a virtuális börtönt írta le, amelyben mindannyian vagyunk, a szólásszabadság stb. elvételével. Akkor kezdett rossz lenni, de most nézd meg!

14. A "Hate You To Death" című dal az erőszaktevők és a fojtogatók ellen összpontosított. Mit gondolsz, miért fordultak mindig olyan jóindulatúan ezekhez a söpredékekhez? Aljas tetteiket gyakran marginalizálták? Gyakran az áldozatok szerepébe bújtak?
Ez a dal arról szólt, hogy az igazságszolgáltatási rendszer nem kezeli megfelelően ezeket a perverzeket. Ma sem jobb a helyzet!

15. Az "I Don't Wanna Know" című dal a rendőri elnyomásról beszélt. Milyen gyakran tűztél össze a rendőrséggel a 80-as években? Milyen gyakran kezdték a rendőrök a verekedést? Te is tapasztaltál igazságtalanságot az ő oldalukról? Hogyan jellemeznéd a jelenlegi brit rendőrséget?
A rendőrséget túlságosan a kormány irányítja. Nekem személy szerint nincs problémám a rendőrséggel, csak hagyták magukat elárasztani a bürokráciával.



16. Milyen üzenetet hordozott a "Working Class Hero" dal? Hogyan jellemezné a 80-as évek munkásosztálybeli hősét? Miért beszéltél beteljesületlen álmokról, üres ígéretekről és öngyilkosságról?
Ezt a dalt Daz írta, és ez az egyik kedvenc Vengeance számom. Rávilágított a munkásosztály alacsony béreire és általában rossz bánásmódjára, valamint néhányuk öngyilkosságba hajszolására.

17. A "Wake Up England" dal címe mindent elmond. Kit hibáztatsz szeretett Angliád elpusztításáért? Milyen károkat okoztak az országodnak? Van még valami, amire büszke lehetsz? Anglia még mindig felébredhet egy nap?
Egész egyszerűen a 90-es évek óta egymást követő kormányok elpusztították országunkat a WOKE ideológiájukkal. A politikusok erodálták nemzetünk identitását. Nagy-Britannia korábbi önmagának árnyékává vált. Remélhetőleg az emberek hamarosan felébrednek, mielőtt túl késő lenne.

18. Az "Out Of The Darkness" című dal a szabadságért folytatott harcról beszélt. Mennyire érzed magad most rabszolgának? Mennyire emlékeztet a mai Anglia az Orwell regényeiben jól leírt totalitárius társadalomra? Azt mondanád, hogy a nemzet meghalt, vagy még mindig harcol?
Jelenleg emberemlékezet óta a legrosszabb kormányunk van. A szólásszabadságot becsapják, és a polgárokat bezárják azért, mert nem értenek egyet és kifejezik véleményüket, ez szörnyű. Az Orwell-lel való összehasonlítás nagyon helyes. Remélem, hogy az országunk visszaszerzéséért folytatott küzdelem sikeres lesz.

19. A második, "1986" című LP-d tartalmazta néhány korábbi felvételedet és válogatásszámodat. Miért döntöttél úgy, hogy kiadod ezt az LP-t? Nem volt ez egy kis visszalépés? Igaz, hogy ez az LP a zenekar feloszlása után jelent meg?
Daz, Tim és Rach tiszteletére adták ki. Úgy érezték, hogy munkájukat el kell ismerni bakeliten. Nem emlékszem, hogy a feloszlásunk előtt jelent meg, ebben nem vagyok biztos.

20. A "Vengeance" című dal az ősi törvényről beszélt szemet szemért. Hogyan érzékeled most a bosszút? Van-e még helye a jó öreg bosszúnak a bocsánatkéréssel és gyengeséggel teli világban? Képes voltál bosszút állni valakin, aki ártott neked?
Visszatekintve azt hiszem, a dalaink valóban megjósolták, mi történik most a világban! Remélem, az emberek megértik ezt!



21. A "British Army" dal népszerűsítette-e a fegyveres csapatokat? Te is szolgált a hadseregben? Mennyit változott a brit hadsereg a 80-as évek óta? És mit gondolsz a külföldi háborúkban és konfliktusokban való részvételéről?
A dalt Daz írta. Azt hiszem, azt akarta kifejezni, hogy a fiatal életek elpazarlása a háború, a politikusok akaratáért kell meghalni. Egyikünk sem szolgált a hadseregben, így bevallottan nem volt tapasztalatunk.

22. A "Cries Of Oi!" című dal dicsőítette a skinhead életmódot. Hány éves voltál, amikor skinhead lettél? Még mindig úgy gondolod, hogy skinheadnek lenni volt a legjobb választás? Mely skinhead értékek voltak mindig a legfontosabbak számodra?
13-14 éves korom óta skinhead vagyok, és határozottan úgy gondolom, hogy ez a legjobbak legjobbja. Összehozta az akkori fiatalokat, és még mindig együtt tart minket, ahogy öregszünk.

23. Az "Life Sentence" című dal pedofilokról és gyermekmolesztálókról szólt. Mit gondolsz, miért nőtt ennyire a pedofilok száma Angliában? Miért büntetik őket most olyan enyhén? Még mindig úgy gondolod, hogy az életfogytiglani büntetés az egyetlen módja annak, hogy igazságosa megbüntessék őket?
Úgy gondolom, hogy az internet még jobban rávilágított erre a problémára, és feltárta ezeket az embereket. Az igazságszolgáltatási rendszer egy vicc, és úgy tűnik, nem akarja rendezni ezeket az embereket! Úgy gondolom, hogy az életfogytiglani börtönbüntetésnek kell elrettentőnek lennie.

24. A "Pride Of Pain" című dal ismét a hozzáállásodra vonatkozik. Hogyan határoznád meg azt az egyedi büszkeséget, amit mindig is éreztél belül? Mennyire volt nehéz számodra megőrizni a büszkeségedet? Miért társítottad a büszkeséget a fájdalommal?
Mindig hazafias voltam, szeretem a hazámat és annak értékeit. Soha nem volt nehéz megőrizni a büszkeségemet, csak nehéz volt harcolni azokkal az emberekkel, akik el akarják pusztítani. A büszkeséggel együtt jár a fájdalom is, amikor szembeszállunk azokkal a politikusokkal, akik láthatóan pokolian elszántak arra, hogy lerombolják a számunkra kedves értékeinket.

25. Hogyan nézett ki a koncertrepertoárod, különösen a későbbi koncertjeiden? Melyik dal volt a kedvenced, amit élőben játszottál? Mely dalokat értékelte mindig a legjobban a tömeg? És mely feldolgozásokat játszottátok általában élőben?
Szerettünk élőben játszani, érezni a rajongóink elismerését. Én személy szerint imádtam a "Fight For Your Life"-ot, ami szintén közönség kedvencnek tűnt! Az "Out Of The Darkness" és a "Forward Into War" is nagyszerű volt élőben játszani. Három taggal már nem játszottunk feldolgozást, de az első felállásban a "Bad Man"-t és a "Borstal Breakout"-ot játszottuk a koncertjeinken.

26. Körülbelül hány koncertet adtatok és mely városokban? Melyek voltak a legfelejthetetlenebbek számodra? Hol láttad a legtöbb skinheadet a tömegben? Te is tapasztaltál valami vicceset, furcsát vagy hihetetlent?
Azt hiszem, összesen körülbelül 10 koncertet adtunk, főleg Norwichban, Stoke-ban és Londonban. Nagy támogatást kaptunk, bárhová is mentünk. Az első koncertünk a CONDEMNED 84 előtt nagyszerű volt, és játszottunk a Halesworth fesztiválon és a The Star-on Croydonban, Dél-Londonban. A Stoke-i koncert kissé furcsa volt, a szettünk felénél a PA rendszer tovább játszott, és Vernon annyira dühös lett, hogy a földre dobta a gitárját, és lesétált a színpadról a bárba! ! Én és Andy ugyanezt tettük, és inkább lerészegedtünk!!! Szégyen volt, mivel a hangellenőrzésünk nagyon jó volt. Úgy tűnt, hogy nem rontotta el az éjszakát!

27. Össze tudod hasonlítani a klasszikus Oi! koncertek hangulatát játszottál a Condemned 84-gyel és a Section 5-val, a tiszta RAC koncertekkel, amiket a Skrewdriverrel és a Brutal Attack-kel játszottál? Hasonló koncertek voltak? Melyik zenekarok tűntek élőben a legjobbnak?
Alapvetően minden koncertünk hangulata ugyanaz volt. A CONDEMNED 84 és a SECTION 5 koncerteken több punk is volt a tömegben, ez tetszett nekünk, mivel mindig jól kijöttünk a punkokkal a szülővárosunkban. A RAC koncertek jók voltak, mivel teljes mértékben elleneztük a kommunizmust, és jó volt támogatni ezt az ügyet. Condemned 84 élőben nagyon jó.

28. Követted az Oi! és a RAC színteret a későbbi években? Melyik későbbi zenekarokat hallgattad? Tetszett, ahogy a Retaliator vitte Oi! zászlót a régiódban? Még mindig érdekel az Oi! jelenet manapság?
Mindig követtem a jelenetet, igen. Bevallom, nem igazán tartottam lépést a modern Oi! zenével, zenekarokkal, de tudtam a Retaliatorról, és meghallgattam néhány dolgukat. Jók voltak. Még mindig nagyon érdekel. Szeretnék külföldre menni és elmenni néhány koncertre. Van néhány nagyszerű zenekar külföldön.

29. A Rock-O-Rama Records nemrégiben újra kiadta mindkét LP-det, mindkettőt 499 példányban. Van-e joguk ezekhez az újra kiadásokhoz? Tetszett az újrakevert hangzás? Büszke vagy arra, hogy az üzeneted még mindig terjed?
Nagyon büszke vagyok. Soha nem a pénz miatt voltunk benne, csak hálásak voltunk a Rock-O-Ramának, hogy lehetőséget adott nekünk arra, hogy bakelitet kapjunk. Azt hiszem, minden joguk megvan arra, hogy újra kiadják őket, igen. Nagyszerű munkát végeztek a zenénkkel.



30. Az "A Tribute To Vengeance" CD idén tavasszal jelent meg. Nagy megtiszteltetésnek veszed? Mik a benyomásaid erről a tisztelgésről? Igaz, hogy részt vettél a megjelenésében? Melyik borító változat tetszik a legjobban?
Hatalmas megtiszteltetés, igen. Meghallgattam, és az összes zenekar nagyszerű munkát végzett a dalaink feldolgozásában. Nem vettem részt a kiadásában, de írtam néhány szót, hogy a kiadó kérésére felkerüljön a CD-re. Örültem, hogy ezt megtehettem, mivel nagyon lenyűgözött és alázatos voltam. Kapcsolatba léptem a kiadóval, és gratuláltam nekik. Remélem, hogy egy nap találkozhatok néhány zenekarral.

31. Még mindig Norwichban vagy Norfolk környékén élsz? Kelet-Anglia még mindig megőrzi jellegzetes vonásait és hagyományait? Melyek a kedvenc helyeid? Mit ajánlasz megnézni, ha Norfolkba megyünk?
Még mindig Norfolkban élek, igen. Azt mondanám, hogy igen, de az ország egésze küszködik. Ha meglátogatsz, akkor nagyon szívesen látunk, és elviszlek egy jó öreg angol kocsmába!

32. Ez minden az én részemről. Van búcsúszavad vagy záró megjegyzésed? Szeretnél üdvözölni valakit? És végső búcsúzóként tudna mondani nekünk egy tipikus viccet, amit csak Kelet-Angliában hallhatunk?
Nem vagyok jó a viccekben! Nagyon köszönöm a kérdéseket és a megkeresést, jó tudni, hogy az emberek még mindig szeretik a zenénket. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak az embereknek, akik az évek során támogattak és támogatnak minket. Szeretnék egy nap találkozni néhányatokkal. Tartsd Vernont a szívedben, a srác jó barát volt, és nagyon tehetséges zenész volt.
FORWARD INTO WAR!
Tom & Vengeance,
2024. október.

Néhány dalszöveg:

Working Class Hero

Walks around in deep depression
Life’s a lie becomes aggression
City life of fear and pain, will he hit the booze again?
Will he live a normal life? Can he find a place to hide?
Will his freedom come in days? Suicide is the only way
Where’s the promise of that dream
Working class hero as never seen
Just where has his glory gone, where in life did he go wrong?
Fucked around by businessman, can he show his face again?
No one only promised you, now what are you gonna do
Now he’s standing on the dole
He’s even lost his heart and soul
He thinks that he’s the only one, looking for a place to run
He don’t know where he’s going to, just a final life to screw
Where’s his glory, where’s his pride
See the teardrops in his eyes
Watch his picture, watch his fate
Why is his mind so full of hate?
A picture painted says it all
Old photographs upon his wall
Scrambled by his life and death
He’ll never know another way
Fucked up life, he wonders why, memories never never die
In 1980 he can’t survive, they’ve taken away his whole life

Fight For Your Life

April 23rd, hear the footsteps on the ground
The youth are dressed in black
And they’re marching all around
This year it’s gonna be like it’s never been before
It’s St. George’s Day and we’re going to war
We will never run and hide
We’ve got the power, we’ve got the pride
Join us now, you’ve got no choice
Gotta give our land a voice
So fight, fight for your life
50 feet away the scum stand and stare
They’d better run fast cos dying time is here
A crash of thunder, the sky goes black
St. George is with us now, time to attack
Into battle we march, in the name of our nation
The enemy stand and freeze
And stand in fear of their annihilation
We smash them to the ground and drive them to the sea
England rules once again our land is once more free
Into battle we march, in the name of our land
We’ll fight the enemy of our country, the reds at hand
We’re standing strong, we’re standing proud
We’ll never run and hide
If you get in our way, we’ll push you to the side

Pride Of Pain

We’ve got the power and the pride
And we will never give in
Then you’re gonna see the glory’s ours
Cause we are gonna win
We’re just proud of what we are and our way of life
We’ve got the power and the pride
We know we’re in the right
For the death, for the glory, for the pride and the pain
If we all stand together, we’ll never be beaten again
We’re the working class and we’re gonna fight
Cause we want our say
We’re the working class and we know we’re right
We’re gonna show the way
We’ve got strength on our side
They’ll never put us down
Going to take what’s rightfully ours
We’re gonna do it right
We’re gonna fight, never say die
Ge proud of what we are
We’ll fight for life and will to survive
Till democracy has passed
And the media lies are no surprise
We’re gonna fight to win, stick together
We’ll get this win, must fight to win

Az interjúért köszönet a Boots and Braces fanzine szerkesztőjének.

 A tavalyi fesztivál után már másnap eldöntöttük, hogy idén is megyünk. Egy évnyi tervezgetés, pénz gyűjtés után az indulás előtt két héttel két fixnek gondolt útitársunk visszalépett, a harmadik pedig anyagi okok miatt attól tette függővé, hogy találunk-e még valakit aki jönne és csökkentené az útiköltség terheit. Több tucat ismerőst kerestünk meg a problémánkkal, volt aki családi okok miatt, volt aki anyagi okok miatt, néhányan a Titkolt koncert miatt, de gyakorlatilag mindenki nemet mondott. Így le is mondtam az utazásról, még az is megfordult a fejemben, hogy a hónapokkal korábban kivett szabadságot is lemondom. Végül az utolsó pillanatban pár nappal a koncert előtt jelezte a haver, hogy változott a családi program és így tud jönni. Gyors szállás foglalás, pénzváltás, útiterv és a koncert előtti napon útnak indultunk.



 Az utunkat a frissen leesett hó mellett egy Bicske előtt keresztbe fordult kamion is lassította, így az autópálya helyett a Pilisen keresztül kellett Szlovákiába mennünk. Az előrejelzés végig száraz időt jósolt, ennek ellenére az úticélunktól pár száz kilométerre elkezdett esni a hó Csehországban is. A szállást este hatig lehetett elfoglalni, mi a tervezett kora délután helyett délután öt körül értünk oda, egy órával korábban már érdeklődtek a szállásról, hogy mikor érkezünk.
Becsekkolás után elugrottunk a helyi multiba reggelit venni, majd szétnéztünk a szállásunk környékén. Ott még nyoma sincs karácsonynak, az üzletek még a fekete péntek lázában égtek. Nachod bár nagy területen fekszik, egy pici belvárosa van, ami főleg 200 évesre tippelt korú házakból áll, jellegét tekintve a fővárosi Váci utcára hasonlít. 

 
 Mivel nem sok látnivaló volt rövid nézelődés után beültünk egy sörözőbe ahol mértek helyi sört, majd átmentünk egy másikba ahol Pilsnert csapoltak, itt vacsorázni akartunk, de csak hermelin volt, amit egyedül én szerettem.
Végül egy gyorsétkezdében ettünk, ahol akkora adag ételt adtak, hogy ott létünk alatt törzshelyünkké vált.
Másnap reggeli után elindultunk nappali fényben megnézni a belvárost és a várkastélyt. Sokkal több látnivaló nappal sem volt, a főtéri ódon templom, a városháza és pár valóban szép, festett épületen kívül nem találtunk érdekességet.



 A vár egy 400 méter magas dombon áll amelyre több lépcső is vezetett fel, meg-megszakítva panoráma teraszokkal. Mivel időnk volt bőven alaposan bejártuk a várdombot és a várat, valamint a környékét ahol vadaspark, több száz éves fák és ,,medvedárium" színesítette a látnivalókat.



 A vár csak részben van felújítva, leginkább csak az a rész ahol a szobákba be lehet menni, mi ezt a részt kihagytunk, aki rendszeresen járja a világot annak elég unalmas az ezeregyedik baldachinos ágy, a milliomodik páncél rekonstrukció, a vadászjelenetekkel díszített szövet tapéta és a várurak, úrnők portréi.
A vadasparkban muflonok és szarvasok voltak, előbbiek elég bátortalanok, míg utóbbiak rendkívül barátságosak voltak.


 A vár után beültünk az egyetlen sörözőbe ami délelőtt nyitva volt, ott öt fajta Primatort csapoltak, nekem a mézes jött be, ami valóban méz ízű volt, de nem volt túl édes. Néhány korsó után megebédeltünk majd pihentünk egy órát a koncert előtt.
 Indulás előtt beszéltem Tomival akivel rendszeresen összefutunk külföldi koncerteken, hogy lehet, hogy jön, de végül nem találkoztunk.
 A koncerthelyszín 20 perc gyaloglásra volt a szállásunktól, odafelé nem volt probléma, hazafelé már csípett a hideg, elfért volna rajtam egy sapka.
 A klub lassan megtelt, idén vegyesebb képet mutatott a közönség, mint tavaly, előző évben a lengyel ska banda alig hozott rajongót magával, a Junkers ellenben elég nagy csapat komcsi csürhét csábított ide, akikkel azért volt probléma rendesen a koncert alatt. Az egyik nagyobb darab komcsi egy vékony fiatal skinhead gyerekkel ugrott össze, aki a kocsma résztől a tánctér közepéig üldözte, majd ott úgy megborította a fejjel nagyobb, 50 kilóval nehezebb lengyelt, hogy az pár percig fekve maradt. Úgy tűnik ezek soha, semmiből nem tanulnak...
 Alig vártam, hogy a Condemned kipakoljon, megvettem a két hiányzó CD-t és vettem egy új pólót.
Az első banda egy helyi punk együttes volt, az SAS betegség miatt nem tudott fellépni, helyettük a TBN jött el, dallamos, pörgős, könnyen emészthető számaik vannak, feldolgozásokkal, lenyúlásokkal, amit tisztán felismertem az a U.K. Subs-tól a Warhead volt. 


 A következő a lengyel banda volt a Junkers, hivatalosan a politika mentes vonalat képviselik, de a követőik szinte mind balosok. Jó zenét játszanak, Oi! / skinhead rock and roll, elég erőteljesen tolták, élőben jobbak, mint hanghordozón, természetesen új dolgot nehéz csinálni, így náluk is érezhető volt pár lenyúlás. A műsoruk vége felé kezdett unalmassá és monotonná válni a produkciójuk, ekkor felhívták a színpadra Timet aki már a megjelenésével feldobta a hangulatot, két számot énekelt a srácokkal.

 A Martens Armyt vártam nagyon, ez egy, egy személyes projekt amelyik most a Haymaker basszusgitárosával és egy dobossal kiegészülve lépett színpadra. Be kell vallanom hogy digitális formában valahogy jobban tetszik és a klipek külön feldobják a számait a srácnak. Pár szám után olyan 12 egy tucat érzésem támadt, jó volt, jó volt, de nem volt meg az a varázs amit vártam. A fellépést egy Endstufe számmal zárták.


 Idén a Haymaker is kipakolt, főleg bakelitet és pólót hoztak, de volt pár felvarrójuk is, a Martens Army cuccait is ők árulták. Amíg a termékeiket néztem kiszúrtam a Hard & Smart énekesét a másik asztalnál, nagyobb társasággal volt, így nem zavartam.
 Amikor a Condemned elkezdett készülni lementem és biztosítottam magamnak helyet a színpad előtt, ahonnan tudtam pár jobb képet lőni és a pogózók elől is biztonságba tudtam helyezni a fényképezőgépet. Míg tavaly leginkább a társaság miatt mentem, idén egyértelműen ezért a bandáért indultam útnak.


 A zenekar alapfelállása 1979-ben indult, szóval nem mai srácok, így félő, hogy már nem fognak sokáig zenélni, a félelmem nem is volt teljesen alaptalan. Gunk a zenekar basszusgitárosa erre a bulira már nem jött el, helyét Charlie vette át aki előtte gitározott ebben a bandában és korábban a Battle Zoneban is. Az alapítótagok közül már csak az énekes van a csapatban, a dobos 35 éve váltotta Cliff Warbyt, Mark MaGee pedig az Anti-Heroesból igazolt 20 éve, ő előtte olyan bandákban játszott, mint a The Glory és a Jack, the Lad.


Nagyjából ugyanazokat a számokat játszották amelyeket tavaly Richanyban, szinte mind a skinheadekről szólt, Unstoppable Force, Skinhead, Psycho, No one like us, természetesen a legnagyobb slágereket a végére hagyták a Boots Go Marching in, Face The Aggression és az Oi! ain't dead végig zengett a terem a közönség kórusától. 
 A műsoruk lelkileg feltöltött, de fizikailag elfáradtam a végére, így a Haymakert már csak a galériáról néztem. A srácok nagyon jók, nem véletlen népszerűek, jó zenét csinálnak és jó műsort is produkálnak hozzá.
Kezdéskor a basszusgitáros képen rúgott egy hosszabb hajú fiatal srácot, a gyerek az oszlop mögött állt, így nem láttam mi volt a kiváltó ok. A srác vérző orral, de végig a színpad előtt maradt, ott táncolt és énekelt.


Azért érezhető volt, hogy a Condemned a fő zenekar, a Haymaker alatt már kevesebben voltak a teremben, bár a tánctér azért így is megtelt.
A hely lassan kicsi lesz ennek a rendezvénynek, itt volt fél Európa, a hazaiakon kívül lengyelek, németek, osztrákok, görögök, spanyolok, hollandok, belgák, franciák is jöttek a koncertre. A büfében a kiszolgálás lassú, hiába van egy bár is, fél órát kellett sorban állni egy sörért. Útban hazafelé megbeszéltük, hogy jövünk jövőre is.

Ma elhunyt Bíró Nándor a Huligán együttes gitárosa, férj, családapa, erőemelő és jó barát. Nyugodj Békében.

Az egyik közösségi platformon néztem a reakciókat a fenti kép alatt, nem igazán értettem pár ember hozzáállását. 
Mi változott bennük, nem voltak fiatalok? Egyből lexikális tudással születtek, kitetoválva, kigyúrva?
Más országokban nincsenek fiatalok a "mozgalomban", nálunk még vannak, nem kinevetni, kigúnyolni kellene őket, hanem támogatni, felkarolni mielőtt teljesen elkallódnak.
Egyébként az elmúlt 40 évben a mozgalomhoz csatlakozó fiataloknak csak az öltözködési stílusa változott, más nem.

Sajnos az év végi munkahelyi hajrá miatt nem volt időm megírni a beszámolót az Oi! The Picnicről,  ezt majd reményeim szerint az ünnepek alatt pótolni fogom, addig is egy rövid képes beszámoló a koncertről.
Samizdat:




A német zenekar:


Ragged Glory:

Dead Masaryx:

Az Oi! The Picnicen szereztem be a lemezt, anyagi okokból választanom kellett a Vengeance és a tribute CD között, így esett a választásom a tribute albumra és hagytam ott fájó szívvel a másik lemezt.
Az angol banda egy meghatározó tényezője volt az ottani skinhead színtérnek annak ellenére, hogy nem volt túl hosszú életű a zenekar. A számaikat már eddig is sokan feldolgozták és a szám címeik nagyon sok zenekar nevében köszönnek vissza (pl: Forward Into War, Pride and Pain).
Az Askania olyan bandákat kért fel a zenekar számainak feldolgozására akik legalább valamilyen szinten hasonló zenét játszanak, így a feldolgozások közt nem hallunk grind coret és death metált, megmondom ennek kimondottan örülök. Sajnos magyar banda nincs az előadók közt, ezt azért sajnálom nagyon, a hazai zenei élet nem túl pezsgő, de azért egy Tar Hadot vagy Kitörést szívesen hallottam volna a korongon, de még egy Oi-kort, Hundrivert vagy Vérszerződést is el tudtam volna képzelni, főleg az utóbbit Geri angol tudása miatt és a United Forces című szám miatt, biztosan valami maradandót hozott volna ki ettől a zenekartól is.
A lemezen 15 dal hallható angol, spanyol, lengyel, német, amerikai, ausztrál, görög, cseh és finn zenekaroktól.
Kiemelni nem akarok egyetlen szerzeményt sem, nekem mind tetszik, hetente többször visszakerül a lejátszóba a korong.
A lemez igényes, három paneles digipack csomagolásban jelent meg, szerepel benne a Vengeance története, a Fight for your life dalszövege és néhány kép a zenekarról.
Beszerezhető itthon is: https://nsbp.shop/termek/various-battle-dressed-in-black-a-tribute-to-vengeance/

Lassan másfél hete nálam a lemez, de bokros teendőim miatt nem volt időm meghallgatni. Végül azért csak bekerült a lejátszóba annak apropóján, hogy az énekes beugrott hozzám és még ő sem hallgatta meg a lemezt korábban.
A koncert hanganyaga élvezhető, a dalszövegek nagy része érthető és még a koncert hangulata is átjön. Azért a minőségnél ne felejtsük el, hogy ez egy több, mint 30 éves koncert felvétel ami több, mint 20 éve lett digitalizálva magnókazettáról és az eredeti felvétel sem keverőről készült, hanem egy egyszerű kazettás magnóval lett felvéve szabadtéren. 
A próbán készült felvétel már zajosabb és a dalszövegek kevésbé érthetőek, de a próba hangulata, a poénkodások, a punkok vagy rapperek kigúnyolása visszahozza az akkori idők fiatal skinheadjeinek életérzését, gondolkodásmódját.
A dalszövegek hazaszeretetről, fociról, sörözésről szólnak, semmi komoly politika, egyszerű hétköznapi dolgok.
Amikor ezek a dalok születtek a zenészek még 16-18 évesek voltak, ennyi idő távlatából már felfedezünk hibákat a szövegekben, de akkor imádtuk őket.
A lemez egyszerű papírtokos kiadásban jelent meg, a borítón a zenekar képeivel, a korongon a betiltott koncerten készült fotókkal.
Beszerezhető: Huligán – nsbp.shop

Tegnap olvastam egy interjút amiben a kérdező azt sugalmazta, hogy Magyarországon a többség orosz párti.
Ez hatalmas tévedés. Még maga Orbán Viktor sem orosz párti, egyszerűen szükségünk van az orosz nyersanyagra, szükségünk van Paks kettőre ezért nyilván hajbókolni kell Putyin előtt, de ettől nem lesz orosz párti. Magyarországon nem orosz autókat gyártanak, hanem német és japán kocsikat, nem T-90M-et gyártanak, hanem német harckocsit, nem orosz akkumulátorokat gyártanak, hanem kínaiakat és a többi befektető is nyugatról jön ahogy a pénzünk is oda vándorol.
Az átlag magyarok sem orosz pártiak, hanem ukrán ellenesek ez ugyanígy van a jobboldalon is. Szerintem a többség tisztában van vele mi történt Tesákkal vagy a népszerű orosz RAC zenekarokkal, jobboldali szervezetekkel.
Azt az egyet nem fogom megérteni soha, hogy az interjúkban miért nem kérdeznek rá soha, hogy mi lenne a véleménye az ukránokról / Ukrajnáról a kérdezettnek, ha az ő nemzeti kisebbségükkel úgy bánnának, mint a kárpátaljai magyarokkal, akkor is ennyire nyalnák az ukránok seggét?

A Fidesz által támogatott antiszemita punk zenekar írt már dalt Antall József zsidó származásáról és egy nyilas szófordulattal egyszerűen csak taknyos varjúnak nevezte, most úgy néz ki újabb antiszemita támadásra készülnek a zsidók Dunába lövetésének 80. évfordulóján.

Pár nappal az Oi! the Picnic előtt röppent fel a hír, hogy megjelent a lemez és a koncerten kapható lesz. Mivel mind két zenekart kedvelem, egyértelmű volt, hogy be kell szereznem, ami természetesen sikerült is olyannyira, hogy a német srácok dedikálták is, sajnos a cseheket nem tudtam elérni, szervezőként állandóan színpadon vagy az mögött voltak.
A lemez a Samizdat öt számával indul, mérsékelten gyors cseh nyelvű dalok, aki szeretné tudni miről szólnak a számaik a szövegkönyvből megtudhatja, ahol angolul vannak leírva. A cseh skinhead zenének valahol mindig volt egy kis hely a szívem csücskében az elmúlt 35 évben amikor is először hallottam az Orlikot, Branikot vagy később a Vlajkát, ezt a helyet a Samizdat azóta bővíti amióta először láttam őket színpadon.
A Hard & Smart sokkal gyorsabb, punkosabb Oi! zenét hozott erre a korongra, igazi utcai zene a '80-as évekből, ezekhez a szövegek is csak hozzátesznek, German Bulldog, Back in Town, Oldschool Pride és a Someone's Gonna Die a Blitztől, ehhez nincs mit hozzátenni, amikor lejár a lemez újra és újra le kell játszani.
A lemez hagyományos CD tokban jelent meg, 12 oldalas szövegkönyvvel melyben minden dal angolul olvasható (kivéve a Back in Town), fénykép a zenekarokról és köszönő listák.
A lemezt az Oldschool records adta ki, itthon sajnos még nem kapható.

Ez nem az a lemez amit teljes hangerőn hallgattatsz a szomszédokkal, ez egy olyan kor emléke amikor még a skinhead minden tiltás ellenére hallatta a hangját, megmutatta az erejét a színpadon és az utcán egyaránt.
Ez a lemez egy emlék amit megmutathatsz a gyermekeidnek és az unokáidnak, hogy egykor olyan zenekaraink voltak akik akkor is játszottak, ha a koncertjeiket betiltották.
Beszerezhteő: Huligán – nsbp.shop

A hétvégi koncerten a srácokkal dedikáltattam az új split albumot amikor a kezembe nyomták ezt a korongot. Annyira meglepődtem, hogy ezt el is felejtettem dedikáltatni velük és utólag is köszi a lemezt.
A lemezen elhangzó dalokat már kétszer láttam élőben, így nagy meglepetést nem okozott amikor beraktam a lejátszóba. A keverés elég jó, érthető a szöveg, élvezhető a zene, hozza a '80-as évek live & loud hangzását.
Míg mások a hangulatot feldolgozással dobják fel ők saját dalokkal indítottak, egészen a harmadik számig ami egy Böhse Onkelz feldolgozás az Oi! Oi! Oi! (nagy kedvencem az eredeti is). A skinhead szó és az Oi! szinte minden számban elhangzik, de nem csak a szövegek, hanem a három akkordos zene is visszahozza a fiatal koromat. Amíg más bandáknál a buli végére elfogy a lendület és a kevésbé népszerű számaikkal vagy egy ráadás slágerükkel zárják a bulit ők ezt a szokást is elhagyták és négy nagyszerű feldolgozást hagytak a végére, szinte magam előtt látom ahogy a közönség beindul és teli torokból üvölti: - I don't like you!!!! és a három másik számot is végig éneklik amiket az Endstufe lemezekről ismerhetünk.
Ezt a korongot végig élveztem ( a szomszédaim is), már alig várom, hogy újra lássam őket színpadon. Egész biztos, hogy jó darabig a lejátszó közelében marad a lemez.
Hagyományos CD tokban jelent meg, négy oldalas borítóval az AS kiadó gondozásában.

Az első nagykőrösi skinhead zenei próbálkozás 1987 nyarán történt, egy rocker ismerősöm szólt akivel már korábban zenéltem együtt, hogy lenne kedve skinhead zenekarban zenélni. Akkor két skinhead volt a városban, így egyértelmű volt, hogy mind ketten benne leszünk. Talán két alkalommal jöttünk össze zenélés céljából, de nem igazán haladtunk, így részemről felejtős volt a dolog, pláne, hogy valódi zenei érzékem nem igazán volt, az előző formációban is csak inkább énekeltem, a basszusgitározás nem igazán ment. Egy rocker ismerősöm tanítgatott, de egy csomó más dolog jobban érdekelt, így még az alapok alapjait sem nagyon sajátítottam el, az akkordok helyett inkább csak az volt meg, hogy mit kell lefogni. Nudli a másik skinhead lelkesebb volt, zenész családból származott, édesapja dob tanár volt, ő pedig gitározni tanult, egészen a Köki balhéig amikor is lefoglalták a gitárját amit a tárgyalás után sem kapott vissza.
1989-ben lett pár új skinhead a városban akik zeneiskolába jártak, első neki futásra egy ska bandát csináltak, majd egy oi! bandát amiben én énekeltem volna, de nem jutottam el a próbákra. A srácok nem adták fel és 1990-ben Nudlival kiegészülve megalakították a Huligán együttest. Az első próbák a lakásomon voltak, majd pár alkalommal a helyi zeneiskolában ahol már kiegészült a csapat egy tehetséges dobossal valamint egy billentyűssel aki szaxofonon is játszott. Végül az énekes édesapjánál lett állandó próbahelyük.



Az első koncert a helyi metál karácsonyon volt 4-5 helyi bandával, a buli nagyon jól sikerült, a srácok lelkesek voltak és sokat gyakoroltak. Volt egy fellépésük a helyi művelődési házban is kisebb közönség előtt, majd pár buli a helyi rock bandákkal.
Tervben volt egy helyi klub is, de végül ez meghiúsult, először a nagyterem helyett csak a kis pincét adták ide, majd második alkalommal azt sem.



1991-ben Kecskeméten a KEDISZ székházba lett meghirdetve egy koncert, de amikor a zenekar megérkezett egy cetli várta őket, hogy a koncert elmarad. A dobos akinek egyébként semmi köze nem volt a mozgalomhoz azt mondta, ha már itt vagyunk akkor játszani fogunk. Végül a székház udvarán léptek fel, áramot a szomszéd játékterem wc-jéből szereztek. A koncert rendben lezajlott, a buli után a vasút és busz pályaudvar közti parkban viszont történt némi incidens minek következtében pár nagykőrösi és hódmezővásárhelyi fiatal évekig visszajárt a helyi bíróságra.




1991 nyarán felkerült a nevük egy Petőfi Csarnokbeli buli plakátjára, csak erről a zenekart elfelejtették értesíteni, végül 1992-ben jutottak fel Pestre a Viking klubba, akkor már az énekes nélkül, aki akkor katona volt és egy vendég gitárossal, mert addigra a basszusgitáros is távozott a bandából. Az énekes bevonulásakor már csak névleg létezett a zenekar így a bevonuló bulin elterveztük, hogy a régi rocker ismerőssel újra megpróbálunk összehozni egy bandát Aggressor néven, de végül ebből sem lett semmi (egy "zenekar" fotó azért készült).
A gitáros ellenben nem tétlenkedett, több gyenge próbálkozás után néhány rockerrel összehozta a Barikád Skins zenekart ami nagyjából az ezredfordulóig létezett és adott több tucat koncertet. 

Pár hónapja megvettem a CD-t azóta tervezem, hogy írok róla pár sort. A lemezt annak idején Peter vette fel nekem aki akkoriban a Pure Impact magazint szerkesztette, nem tudom miért, de nagyon bejött ez a zene. 
A lemez megjelenésekor a brazil színtér még nem volt baloldali, amolyan rendszerellenes, patrióta nézeteket vallottak. 


Zeneileg nem akarok kiemelni egy dalt sem, nekem mind tetszik amolyan igazi '80-as évek beli oi! - punk muzsika, szöveg alapján viszont korát megelőző volt a Eu não sei o que quero (Nem tudom mit akarok). Erről a témáról itthon is még csak 10 éve kezdtek komolyabban beszélni.

Eu não sei o que quero
Mas eu sei que eu vou conseguir 2x

Eu não sei o que quero
Porque vivo bombardeado
Essa massificação
Me diz o que devo fazer
O que devo comprar
O que devo vestir
O que devo falar
O que devo pensar

Eu não sei o que quero
Mas eu sei que eu vou conseguir 2x

Ligo aquela máquina
De lavagem cerebral
E aceito tudo que me impõem
Por isso eu não sei o que quero 2x

Eu não sei o que quero
Mas eu sei que eu vou conseguir 2x

Séc. XX tecnologia programada
Juventude largada sem entender nada
Geração atrofiada mas que nada fala
Vida programada mente retardada
Verdadeiras massas computadorizadas

Eu não sei o que quero
Mas eu sei que eu vou conseguir 2x

A Nordic Sun kiadó lassan nevet változtathat és Southside records néven futhat tovább, a kiadványainak jelentős része a déli féltekéről való ahogy az új lemez is. Jesse keze ezúttal is benne van, de most bele cibálta Jimet is az Open Seasonból és egy  nagyon ütős punk albumot hoztak össze. Felismerhető némi Yardbombs hatás, de most sokkal teltebb a zene, pörgősebb, dallamosabb, ütősebb. A stílus ismerői biztosan felismernek pár zenei forrást, nekem a Ramonestől a Beat on the brat és a Blitztől a 4Q volt amit felismertem, mindkét dal eredetijét is kedvelem, az utóbbit nagyon. A szövegkönyvből kiderül, hogy egy Devo szám is van a lemezen. Ahogy megszokhattuk a szövegekkel nem finomkodtak, kimondtak mindent. Jelszó: "Ami szívemen a számon". 12 nagyszerű szerzemény végig hallgatása után az ember egyszerűen csak azt érzi, hogy rövid és még egyszer végig hallgatja és még egyszer...
A korong digipack csomagolást kapott, nyolc oldalas szövegkönyvvel, a teljes kiadvány dizájnja Jesse keze munkáját dicséri. 
Beszerezhető: CraKKKer – Fuck the World – nsbp.shop

Bár a dal eredetileg 1966-ban készült az '56-os forradalom 10. évfordulóján, a '90-es évek elején már rendszeresen felcsendült különböző olasz skinhead koncerteken. A magyar skinheadek tiszteletére először 1992-ben énekelték amikor egy kisebb kelenföldi brigád látogatott el egy olaszországi skinhead koncertre.

Mára olyan népszerű lett, hogy szinte minden nagyobb olasz skinhead és hazafias koncerten felcsendül, több tucat olasz zenekar feldolgozta és gyakran csendül fel jobboldali szurkolók által látogatott lelátókon.

A dal itthon is hamar népszerű lett nagyon sokan feldolgozták eredeti, magyar vagy vegyes szöveggel ( Romantikus Erőszak, Nemzeti Front, Radikal Hungary...)

Avanti ragazzi di Buda,
avanti ragazzi di Pest,
studenti, braccianti, operai
il sole non sorge più ad Est!

Abbiamo vegliato le notti
le notti di cento e più mesi,
per l'alba radiosa di ottobre,
quell'alba dei giovani ungheresi.

Ricordo tu avevi un moschetto
su, portalo in piazza, ti aspetto,
nascosta tra i libri di scuola
anch’io porterò una pistola.

Sei giorni, sei notti di gloria
durò questa nostra vittoria;
al settimo sono arrivati
i russi con i carri armati.

I carri ci schiaccian le ossa,
nessuno ci viene in aiuto.
Sull’orlo della nostra fossa
il mondo è rimasto seduto.

Ragazza non dire a mia madre
che io morirò questa sera;
ma dille che vado in montagna
e che tornerò in primavera.

Compagni il plotone già avanza,
già cadono il primo e il secondo
finita è la nostra speranza,
sepolto l'onore del mondo.

Compagno riponi il fucile
torneranno a cantare le fonti
quel giorno serrate le file
e noi torneremo dai monti.

Avanti ragazzi di Buda,
avanti ragazzi di Pest
studenti, braccianti e operai,
il sole non sorge più ad Est

Avanti ragazzi di Buda,
avanti ragazzi di Pest,
studenti, braccianti, operai
il sole non sorge più ad Est!

A Hungária Skins volt a '90-es évek második felének egyik legnépszerűbb, legütőképesebb brigádja és az egyetlen amelyiknek indulója készült abban az időben.

Hamarosan napvilágot lát egy tribute album amellyel a nagyszerű olasz zenekar munkássága előtt tisztelegnek, a lemezen több hazai zenekar is hallható majd.


A közelmúltban újjáalakult egri zenekar is új albummal jelentkezik amely valószínűleg a Nordic Sun gondozásában fog megjelenni. Remélem hamarosan élőben is láthatjuk a srácokat.



Új black metal pólót dobott piacra az NSBP, mely a webshopjukban elérhető: https://nsbp.shop/

Az Interdictum együttes új időpontra tette át a szentendrei koncertjét, reméljük így minél többen el tudnak majd menni a kiválónak ígérkező bulira.



A népszerű szlovák zenekar Brazíliában lép fel, sajnos a saját hazájukban még mindig elég nehéz fellépést szervezni.


Október elején jelenik meg a japán skinhead legenda a Growl Strike új albuma.


A Loyalty Records adja ki a Vérszerződés új albumát melynek címe: Nem leszek áldozat.


Hamarosan új albummal jelentkezik a Tenderizers is, a közösségi oldalakon már hallhattunk belőle ízelítőt.

Paul London a közelmúltban megjelent verseskötetéből olvas fel néhány verset a saját, erre a célra létrehozott youtube csatornáján.




A hazánkban is népszerű Skumshot őszi turnéjának néhány állomása.

Stockholm hírhedt skinheadjeiről az egykor szebb napokat is megélt Agent Bulldogg írt egy népszerű dalt ami a helyi kopaszok himnusza lett. A szám az 1991-es Livsstil című lemezen jelent meg.

A dal szövege:
Vi kommer från överallt i stan
Från varje förort där vi finns
Vi möts på plattan i Gamla Stan
Vi är Stockholms stolthet
Vi är Stockholms skins
Skinheads!
Skinheads!

Stockholms stolthet!
Stockholms skins!
Stockholms stolthet!
Stockholms skins!

Vi blir hela tiden fler å fler
Det kommer nya för varje dag
Ingen reser sig som vi slagit ner
Här gäller våra regler här gäller våran lag

Skinheads!
Skinheads!
Stockholms stolthet!
Stockholms skins!
Stockholms stolthet!
Stockholms skins!

1988-ban lépett színre a Pannon Skins, maga az együttes is és az óbudai skinhead csoport is. A dal elsőként a csepeli skinhead klubban hangzott el "nagy" közönség előtt. 

A szöveg szerepel a videóban, ezért külön most nem írom le.

Töredelmesen be kell vallanom ez a korong még nincs a birtokomban, csak útközben hallgattuk a kocsiban, de nagyon nagy hatással volt rám, ami azért valljuk be manapság ebben a zenei stílusban ritkán fordul elő velem.
Perui NSBM brigád eddig teljesen ismeretlen volt előttem és, ha nem a teljes korongot hallom valószínűleg elkönyvelem egyszerű középkategóriás, közép-amerikai bandának. A lemezen 11 dal hallható, az első német nyelvű dalon kívül a többi spanyol nyelvű, politikailag erősen elkötelezettek a srácok. 
A stílus rajongóinak csak ajánlani tudom. A melléket szám szerepel a korongon, de ez egy korábbi felvétel, az ideit sajnos nem találtam a neten.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/division-28-7-legion/

Nyugodj békében Röfi.

Németországban a Böhse Onkelz slágerén a Stolzon kívül van még egy ismert dal amely gyakran felcsendül koncerteken, legutóbb egy Skindogs koncerten hallottam, az Endstufe -  Laß Dich nicht unterkriegen című szerzeménye. A zenekar több lemezén is szerepel és még a mai napig is játsszák koncerteken, illetve több együttes fel is dolgozta.

Taljánországban a Rivolta mellett a másik ismert skinhead himnusz az Intolleranza - Come Il Vento című száma. Az együttes 1987-ben alakult a fenti szám már az első kazettájukon is szerepelt. A zenekar elég rövid életű volt, 1989-ben feloszlottak, majd 1995-ben újra összeálltak egy stúdiólemez erejéig. 
A dal rendszeresen felcsendül olasz skinhead koncerteken, de többen fel is dolgozták, köztük a magyar Tar Had is.

Anni di torpore anni di appiattimento
una generazione senza sentimento
non ci sono slanci non c'è più tensione
per il combattimento non c'è più una ragione.

La rivoluzione è come il vento la rivoluzione è come il vento.

Il cancro consumista le menti ha devastato
giovani senz'ossa il solo risultato
giovani perduti quanti anni buttati
signori del sistema non ci avete piegati.

La rivoluzione è come il vento la rivoluzione è come il vento.

Riaffiorano i ricordi degli anni di passione
ritorna il vecchio sogno per la rivoluzione.
Racconti senza fine di gente che ha pagato
non puoi mollare adesso la lotta a questo stato.

La rivoluzione è come il vento la rivoluzione è come il vento.

Scontri nelle piazze con spranghe nella mano
i rivoluzionari non son caduti invano.
Fuoco della rivolta sta bruciando ancora
dell'insurrezione risorgerà l'aurora

La rivoluzione è come il vento la rivoluzione è come il vento.

tirannide borghese
ancora poco tempo
la rivoluzione scoppia in ogni momento.

La rivoluzione è come il vento la rivoluzione è come il vento.

A görögök megirigyelték a London Breed sikerét és három ismert zenész összeállt, hogy valami nagyszerűt tegyen le az asztalra. Míg az angolok  klasszikus Oi! - punk zenével hódítanak addig a görögök  a klasszikus Oi! - R.A.C. vonalat lőtték be maguknak, persze mindezt a saját egyedi stílusukban, dallamos zene, black metalos énekhang, hard rockos gitárszólók és természetesen szókimondó politikai tartalmú szövegek. 
A bemutatkozó lemezre 10 számot hoztak össze, ebből kettő feldolgozás egy Vengeance és egy Der Stürmer dal átirata került a korongra. Az Out of the Darkness nem kizárt, hogy a közelmúltban megjelent tribute albumra készült, csak lemaradt, mert a lengyelek hamarabb leadták ezt a számot, a Reveng Burns Eternal pedig a Der Stürmer egy korai lemezén szerepelt, az akkori és a mostani változat közt pusztán annyi a különbség, hogy most a gitárok nincsenek letorzítva annyira, no meg az énekes öregedett 20 évet.
A lemez klasszikus műanyag tokban jelent meg, 12 oldalas szövegkönyvvel. A borítót a lengyel Product of Society készítette akitől eddig csak újra kiadások borítóját láttam és ez elég vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, nem titkolom gyakran az eredeti borítókat sokkal jobbnak találtam. Itt a borító elég jó lett, visszaadja a '80-as évek szubkultúrájának érzelem- és gondolatvilágát, az akkori lemezborítók hangulatát. A szövegek olvashatóak, az épületfotókból leanimált háttérképek számomra kicsit semmitmondóak. 
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/counter-attack-subcultures-elite/

Ha rajtam múlt volna én valószínűleg az első számot teszem ki az ajánlóba, a világháló fotelharcosairól, a kiadó másként döntött és az utolsó számot osztotta meg amely kicsit elüt a többitől:

Különleges kiadványok:



01. A pendrive gondolom nem lett túl népszerű, hiszen csak az első kiadványod jelent meg ebben a formátumban. Mi lehetett az oka?

 - Igen magas a gyártási költség a többi hanghordozóhoz képest, igazán akkor lenne érdemes kiadni ismét, ha több album is szerepel rajta. Pl zenekarok életműve, extra fotókkal stb

02. Azt mondják a bakelit (vinyl) reneszánszát éli, én meg közben azt látom, hogy 100 vagy színenként 100 példányban jelennek meg még a kommerszebb skinhead, R.A.C. zenék is. Ez lenne a reneszánsz?

 - Igen, a gyártási mutatók valóban azt mutatják hogy újra népszerű. Nem én vagyok a legilletékesebb vinyl témában -a shopban is nehezen került bevezetésre:) -De azért van némi infóm a színtér lemezeladási történetéről. Míg a '90-es években akár tízezres példányszámok sem voltak ritkák, utána ez meredeken zuhant. Én úgy látom hogy Amerikában eladhatóbb mint a CD, illetve a nagy német zenekarok is 1000 vagy afölötti példányszámmal operálnak. De igazi gyűjtői kereslet a korai, első kiadású RAC lemezekre van. Sokan akár 1.000,- eurót is kiadnak egy-egy hőn áhított kis vagy nagylemezért.

03. Mi a helyzet a kazettákkal, vesznek még az emberek vagy csak néhány fanatikus gyűjtő tartja életben ezt a formátumot?

 - Egyértelműen gyűjtői kategória, bár volt olyan jól sikerült fadobozos verzió, amit vitt boldog-boldogtalan, a szép doboz miatt :)

04. Mi a helyzet a DVD-vel? A blogon már több interjúban temették a formátumot annak ellenére, hogy a világhálóról folyamatosan törlik az ilyen anyagokat. Jelennek még meg DVD-k?
 
- Nemigen van új megjelenés, esetleg CD-vel egybe csomagolva. DVD lejátszó sem nagyon van már..  Persze én tervezek kiadni még DVD-t is :)

05. Szerinted a BlueRay miért nem vette át a DVD szerepét?

 - Találgatni tudok, talán mert mire széles körben elterjedhetett volna, elérhetővé váltak a felhő alapú tárhely szolgáltatások, illetve a NAS, ezek nagyobb befektetés nélkül szinte korlátlan tárhelyet tudnak biztosítani.

06. A közelmúltban két díszdobozos kiadvány is napvilágot látott nálad, ezek mennyire népszerűek?

 - Mivel ezek szép kivitelű, alacsony példányszámban készült kiadványok, hamar elfogynak. 

07. A gyűjtőknél mekkora az a példányszám ezekből amelynél még felcsillan a szemük?

 - Ez az adott lemeztől is függ. Emlékszem német spéci kiadványra amiből aznap elfogyott a kiadott 500 darab. Nálam 50-nél több nem hiszem hogy bármiből fog készülni.  

08. Melyik a népszerűbb, hagyományos CD tok (jewelcase), digipack, papír tok, DVD tok?

 - A papírtok inkább promo CD-hez, 1-2 számos mini CD-hez passzol. Van aki kifejezetten idegenkedik a digipacktól (pl az USA-ban nem szeretik) de Európában inkább népszerű mint a műanyag tokos.

09. Jelent valami extrát a számozás, netán a kézzel számozás?

 - Mindenképpen, hiszen a vásárló biztos lehet benne (elvileg) hogy nem lesz utánnyomás, ebből a verzióból jutott neki, másnak nem biztos.Rossz érzés, amikor találkozok egy az egyben legyártott lemezekkel, sorszám nélkül, az eredeti, számozott kiadást követően. Ezt valahol a vásárlók becsapásának érzem.Más kérdés egy újra kiadás, bónusz szám, más borító..

10. Kértek már tőled valami extra megjelenést (szalagos magnó, mini kazetta, mini CD, memória kártya stb.) ?

 - Nem, de van amit szeretnék már egy ideje, csak még nem tudom melyik kiadvány fogja megnyerni ezt a speciális kivitelt.

11. A gyűjtői kiadványoknál számít, hogy mi van mellékelve a dobozban vagy lényegtelen, ez puszta kedvesség a kiadótól?

 - Biztos hogy jobb érzés kibontani a dobozt, ha tudod hogy nem csak a lemez van benne, főleg ha más módon nem hozzáférhető holmi a tartalom.

12. A színtér csak úgy maradhat életben, ha eladható marad a zene, milyen formátumé lesz a jövő?

 - Letölthető. Persze meg fog maradni a fizikai formátum is (reméljük még jó sokáig), de csak gyűjtői szinten. Hosszútávon meg kell találnunk a módját hogy a saját zenéink cenzúra nélkül, valamiféle fizetős formában elérhetőek legyenek a közönség számára.A saját kiadványokat a honlapon is meg lehet találni letölthető formában, ha nem is sokan, de már vannak akik kihasználják ezt a lehetőséget.

13. Mit üzensz a jelenlegi és a leendő gyűjtőknek?

 - Ne hagyd abba! Semmilyen virtuális cucc nem pótolhatja azt az érzést, amit az okoz amikor hozza postás a régóta keresett lemezt és végre a kezedben tarthatod. Vagy hazaérsz munkából, végignézel a gyűjteményeden és felteszel egy albumot amelyről a dallam egész nap a fejeben motoszkált.. Ne hallgass senkire, ne hagyd abba!

A közelmúltban megjelent tribute album sajnos még nem jutott el hozzám, de már felkerült róla pár szám a világhálóra. A kiadványt a Gjallarhorn Klangschmiede és a Frontmusic adta ki, 12 oldalas szövegkönyvvel.
A zenekar legendás dalai rendszeresen felcsendülnek koncerteken, ha nem is mindig a színpadon, de a közönség soraiban biztosan, így biztosra vehettük, hogy előbb-utóbb összejön egy album amellyel tisztelegnek a zenekar munkássága előtt.
Egy kis ízelítő belőle:

1. Kezdjük a black metállal. A Night of The Nordic Sun pótolhatja a háború miatt szünetelő kijevi Asgardsrei fesztivált?

4. Térjünk dallamosabb témára, Oi! zene. Annak ellenére, hogy a korunkbeliek többsége ezen nőtt fel, mégis nagyon sokan gondolják, hogy ez valami ördögtől való dolog és ez kizárólag csak az antifa zenéje? Lehet ez ellen tenni valamit?

- Szerintem sokan tesznek is. Mégpedig azok a zenészek, koncertszervezők akik alapvetően a RAC színtér szereplői és kedvtelésből, a zene öröméért adnak ki Oi! lemezeket, szerveznek Oi! koncerteket, visszatérve a gyökerekhez mind zeneileg, mind a témaválasztást illetően. 

A stílus a brit fehér munkásosztálybeli fiataloké volt, még ha ezt nem is volt szükséges  mindig kimondani.

5. Anglia után Csehország és Belgium a két legnagyobb Oi! zenei hatalom, jó zenekarokkal és nagyszerű fesztiválokkal. Van rá remény, hogy a nyomdokaikba lépjünk és meghonosítsuk újra ezt a stílust itthon?

- Nem hiszem. Náluk ennek komoly hagyományai vannak mind az aktív zenekarok mind az állandó koncertek, fesztiválok miatt. 

6. Itthon a Tar Had a stílus utolsó hírmondója, egy ilyen koncertre van esély esetleg a Bomber Armyt színpadra állítani?

- A Tar Had mindenképp meghívást fog kapni a tervezett Oi! bulira, főleg, hogy a közönség nem láthatta őket a novemberi Hands Across the Sea rendezvényen. 

A Bomber Armyt kérdeztem a kezdetekkor, akkor azt válaszolták. hogy ez egy kifejezetten stúdió project, ez nem hiszem hogy változott volna azóta. sajnos.




7. Ha már itt tartunk, mennyire népszerűek a shopban az Oi! zenék?

- Nem kifejezetten. de azért pár London Breed, Crucified, The Pride, Operace Artaban, Oi Project CD már gazdára talált az évek során.  

8. Úgyis tribut dömping van, nem gondoltál még rá, hogy egy-egy régi hazai nagy nevű bandának készíts egy ilyen lemezt (88-as csopor, Z.E.F., Akcióegység, M.A. Skins stb)?

- Nem gondoltam :)  Lehet hogy pesszimista vagyok, de kevés az aktív magyar zenekar egy ilyen összeállításhoz.  

9. Könyvkiadás, akkor kezdtél lemezeket kiadni amikor már alig vesznek az emberek lemezt, ugyanez a helyzet a könyvekkel is vagy talán még rosszabb. Nyilván erkölcsileg szükséges, de anyagilag megéri?

- Nem, de valakinek ezt is meg kell csinálni  :)




10. Ma már a mainstream könyvek ára is az egekben van, az ilyen kis példányszámú, szűk rétegnek szóló könyvek mennyire eladhatóak ilyen gazdasági körülmények között?

- Úgy vagyok vele, hogy egyszer majd elfogynak.. Eleve nem számítok gyors megtérülésre, így ha 5 év alatt fogy el, akkor 5 év alatt talált gazdára az az 1-200 példány.

11. Hands across the sea 2., ugyanazokat a bandákat láthatjuk, mint az első bulin vagy lesznek új fellépők a tengeren túlról?

- Nem, teljesen más felhozatalban gondolkodok, ami indokolja az elnevezést az az, hogy a főzenekar szintén tengerentúli. Sajnos idén nem tudták megoldani az utazást, de szeretnének jönni.

12. Nyár, kétnapos buli, akkor ez jó eséllyel szabadtéri lesz?

- Nem ragaszkodnék a nyári időponthoz, de a főzenekar frontembere csak nyáron tud szabadságra menni és ha már itt van Európában, kicsit utazgatni.

Igen, a terv szabadtéri rendezvény.



Folytatás következik hamarosan...

Jules Hates Frank új anyagát minden platformon letiltották, ezért úgy döntöttek, hogy ingyenessé teszik mp3 formátumban a telegram csatornájukon. t.me/juleshatesfrank 

Aufbruch hosszabb szünet után új dallal jelentkezett. A szöveg a cenzúrázott utcanevekről szól.

A népszerű berlini brigád új pólómintával jelentkezett amely elérhető női és férfi változatban az FK Productionnál. 


Ha már pólóknál tartunk, a Zinfield is új mintával rukkolt elő a pozsonyi csata évfordulójára.


Az Offensive Weapon bakelit előrendelhető: https://unitedriotrecords.com/shop/ols/products/offensive-weapon---takes-ny-lp. 



A februárban megjelent CD, most bakeliten is megjelenik a Rebel records gondozásában, piros, fehér és zöld változatban, mind három színből 100 darab készül.

Big Ed új death metál projektben szerepel:

Az olasz Ultima Frontiera új kislemezzel és egy ehhez tartozó klippel indítja a nyarat.


Fiatal korunk legendás felvétele most végre hivatalosan is megjelent kazettán, beszerezhető: https://www.ese-sound.de.


Hamarosan megjelenik a Vérszerződés - Nem leszek áldozat című lemeze a Loyalty Records gondozásában.


Az Urban Rage Streetwear termékei elérhetőek a Loyalty recordsnál.

2023 szeptember 14-én az amerikai Definite Hate zenekar két tagja szenvedett autóbalesetet. Egyikük, súlyos sérülésekkel, de túlélte, Andy viszont elhunyt.
A nemzetközi összefogással készült tribute album megvásárlásával az ő családját támogathatod.

18 nagyszerű dal hallható a lemezen, nekem első hallgatás után a második szám volt az első kedvenc a Skumshot jellegzetes stílusában, a második a Beer Hall Putch által előadott dal a harmadik az utolsó előtti szám amely első hallgatásnál még le sem esett, hogy Retekék adják elő. Egyébként az eltérő stílusok ellenére nagyon egyben van az egész, mióta kézhez kaptam még nem került ki a lejátszóból, pedig már tucatnyi alkalommal végig hallgattam.
A lemezen szerepel még két magyar csapat az Új Rend és a Vérszerződés is, mindkét brigád nagyon odatette magát és egy-egy számmal erősítette a lemezt. 
A lemez hagyományos CD tokban jelent meg, a borító kihajtható poszternek, a belső oldalán az elhunyt énekessel készült egyik utolsó interjú olvasható és rengeteg kép látható, mely bemutatja az életét fiatal korától, a másik oldalon a lemezen szereplő zenekarok logó láthatóak, néhány Definite Hate lemezborító és további képek Andyről.
Készült 38 darab díszdoboz is, melyek valószínűleg elővételben elkeltek, bár ki tudja, érdeklődjetek a kiadónál.

Beszerezhető: Various – Legendary Warriors A tribute to Definite Hate – nsbp.shop

Egy kis ízelítő a korongról:

Először is köszönjük az Odin blognak a lehetőséget és üdvözöljük az olvasókat!

01. Kérlek mutasd be az együttest.
-  Zenekarunk három tagból áll Ének, basszus: Kebó László (50) Gitárok: Vadas Tibor (46) Dobok: Óbudai Bubu (34)

02. Mikor és milyen céllal alakultatok?
 - 2022 júniusában alakultunk az ezt megelőző formációból. Ott már nem tudtunk önmagunk lenni, azt és úgy játszani, amit szeretnénk, így életre keltettük az Interdictum zenekart.

03. Hogyan jellemeznéd a zenéteket?
 - Fura ez a jellemzés dolog egy zenekarnál. Sokszor a hallgatóság nyomja rá a stílust. Ha be kell határolni, akkor egy dallamos, pörgős, nem túlbonyolított street rock hangzást próbálunk társadalom kritikával, életfilozófiával megfűszerezve megszólaltatni.

04. Milyen lehetőségei vannak ma Magyarországon egy fiatal zenekarnak?
 - Jelen helyzetben nem csak a fiatal zenekaroknak, de még a régebbieknek is nehéz, sokszor elég körülményes bekerülni a zenei vérkeringésbe. Azt tapasztaljuk, hogy a politika ebbe a világba is erőteljesen beszűrődött, ezzel leszűkítve a lehetőségeket. Ha nem a trendnek megfelelő nézeteket vallasz, akkor nincs sok esélyed. De soha nem lehet tudni. Csinálni kell és kész! Zenélünk, elmondjuk a gondolatainkat. Ha ez nyitott fülekre talál, akkor már megérte. Szeretjük ezt az utat, amin járunk.

05. Túl vagytok a harmadik EP-n, hogyan fogadta a közönség?
 - A visszajelzések alapján egyre jobban. Külön öröm számunkra, hogy sokaknak tetszik a szövegvilág, és nem csak a zenére figyelnek.



06. A Városban miért nem jelent meg kézzel fogható formátumban?
 - Sürgetett az idő bennünket, mivel a két éves évfordulóra szerettünk volna előrukkolni valamivel. Megfordult a fejünkben a nagylemez gondolata, de túlságosan türelmetlenek voltunk. Nem tudtuk kivárni, hogy elkészüljön még jó pár szám. Viszont ezt a négy dalt túl rövidnek tartottuk, hogy kiadjuk CD-én. Így csak egyszerűen kiraktuk az ismert zenei média portálokra.

07. Ma már nem jellemző az ilyen intelligens társadalom és rendszer bírálat, hogyan fogadta a közönség ezeket a szövegeket?
 - A visszajelzések jók voltak. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki megosztotta velünk a véleményét! Ezeket a gondolatokat az életünkből merítjük. Abból, ahonnan jöttünk, amibe születtünk és amiben most élünk. Sokat változott a világ gyerekkorunk óta, de vannak dolgok, amik maradtak és vannak olyanok, amik szerintünk rossz irányba mutatnak. Élethelyzetek, életutak, társadalmi problémák foglalkoztatnak minket. Egy-egy ilyen témát ragadunk meg, ezek inspirálják a zenénket. Mindenki talál valamit a szövegekben, amivel tud azonosulni, így azt gondoljuk széles spektrumban tudjuk megfogni a hallgatóságot.

08. Hívnak Titeket fellépni vagy magatoknak szervezitek a koncerteket?
 - Ez az egyik legnehezebb dolog. Sokszor zárt kapukra találunk, de ez nem csak ránk igaz. Eddig csak hívtak minket, de nagyon szívesen vesszük a lehetőségeket bármi is adódik. A legkisebb szülinapi bulitól a fesztiválokig. Saját szervezésben is gondolkodunk.

09. A következő hanganyagotok szintén EP lesz vagy lesz végre egy teljes lemezetek?
 - Ennyire előre nem gondolkodtunk. Rövidtávú célokat tűzünk ki általában. Most is sok szám van készülőben és ötletekből sincs hiány. Mindig türelmetlenek vagyunk. Szeretnénk minél előbb megosztani az új dalokat a hallgatóságunkkal.

10. Próbálkoztatok többször bővíteni a létszámot, ezt tervezitek még vagy maradtok hárman?
 - Volt rá példa, de arra jutottunk, hogy így jó, így alkotunk egy egységet, így minden gördülékenyen megy. A jövőt nem tudhatjuk, nem zárkózunk el semmitől. Lényeg, hogy egy legyen az irány.

11. Végszó, mit üzentek az olvasóknak?
 - Oda kell figyelni, hogy mivel próbálják befolyásolni az emberek gondolatait, mit sugároznak, közvetítenek, milyen generációt próbálnak kinevelni, milyen politikai frontokat állítanak fel. Maradjanak erősek és próbáljanak tisztán látni ezekben a zavaros időkben. Hallgassák az Interdictum-ot és külön köszönnénk, ha minél többen, aktívan megosztanák velünk véleményüket.

1. Üdv! Az elmúlt pár évben gyakran volt hangos a kiadó nevétől a sajtó, ez miként hatott rád?

Ennek a lényege hogy a vásárlások után pontokat kap a vevő, amiket későbbi rendeléseinél kedvezményként tud felhasználni.



3. Ha már újdonságok, milyen új kiadványok látnak napvilágot mostanában tőled?

6. Élőben vagy online könnyebb értékesíteni a termékeket?

Külföldről a zenekarok keresnek meg közvetlenül vagy közös ismerősön keresztül. Én pedig nehezen tudok nemet mondani, függetlenül a várható eladhatóságtól..



9. Mennyire nehéz összehangolni egy megjelenést? Nyomda, lemezgyár, zenekar, grafikus, stúdió stb...

Epilógus:
Nagyjából egy évvel az utolsó interjú után már szóba került, hogy összehozunk egy újabb beszélgetést, de valahogy mindig halogattuk, vártunk egy új lemezre, egy új koncertre, így mostanra összejött annyi kérdés, téma, hogy egy interjúban nehéz lett volna mindent összefoglalni, így hamarosan folytatjuk. A következő riportban szó lesz a tervezett koncertekről, könyvkiadásról és az oi! zenéről.

Egy kis politika mentes hard rock, heavy metal szűkebb hazámból, fiatal kori haveroktól. A lemez két éve jelent meg a zenekar 30 éves jubileumi buliján, akkor valahogy elfelejtettem megvenni, pedig pont ott voltam a lemezbemutató koncertjükön. A srácok megérdemeltek volna már nagyon rég egy igazi nagylemezt, de eddig pár házi demót készítettek és ez a CD is egy 7 számos EP.  A két idősebb zenész több, mint 40 éve kezdett zenélni, de a két fiatalabb is több, mint 20 éve van a zenekarban, igazi ős-rocker társaság, bár ma már csak a basszusgitáros viseli ezt a külsőséget, ősz hosszú hajával és szakállával.


A srácok a sztárság helyett annak idején a munkát és a családot választották, persze a zenélést nem hagyták abba, így csak helyben váltak népszerűvé, rengeteg teltházas buli, néhány motoros találkozó, pár környékbeli koncert, mivel a fidesznek nem nyaltak be, így még városi rendezvényeken sem léphettek fel.

A közelmúltban a tudomásukra jutott, hogy még nem rendelkezem a lemezzel, így megkaptam tőlük ajándékba.
A lemez visszahozta a régi rock bulik hangulatát amikre még skinheadként is gyakran eljártam a '80-as években, Missio, Lord, korai Ossián jutott eszembe a lemez hallgatása közben. Nem állítom, hogy éjjel-nappal hallgatni fogom, de néha kimondottan jó valami mást is betenni a lejátszóba.


A borítót a stúdió tulajdonosának lánya készítette, egy 15 éves lánytól nem rossz, de sokak szerint még egy zenekari fotó is jobb lett volna.

Előrendelhető a Hafenhauer bakelit az Oi! the Sopban, azt hiszem vennem kell egy lejátszót.


Ahogy korábban hírt adtam róla felkerült a világhálóra az Interdiktum 4 új száma. Remélem a Bunker records lecsap rá és kézzelfogható formátumban is elérhető lesz.


A tavaly elhunyt énekes Andy tiszteletére a Nordic Sun Records egy tribute albumot ad ki a Definite Hate legjobb számaiból. A bevételből az elhunyt énekes családját támogatják.


Hétvégi program ajánló. Olaszország legjobb zenekarai egy színpadon.


Azért itthon sem maradunk program nélkül. Szurkolás, sport, zene.


Hétvégén a  Romantikus Erőszak visszatér a vízpartra néhány rock, metal zenekarral.


Ha már metal, akkor itt egy újabb buli augusztusban.


Cseh és szlovák zenekarok egy színpadon.


A finnek nem bízták a véletlenre, már most kitették a decemberi plakátot két nagy nevű haza zenekarral.


Németországból ritkán jön plakát, íme most egy nyári program.


Portoban két napos fesztivál lesz év végén.


A népszerű Hats & Caps is játszik hétvégén.


Hó végén egy hosszabb kikapcsolódás Kosdon.


Ez pedig a megszokott hazai emlék hétvége.

20-as éveim egyik kedvenc zenekara volt, így amikor megláttam a Tuono Records standján egyértelmű volt, hogy haza kell vinnem belőle egyet. Középtempós olasz Oi! zene, vagy ahogy manapság divatos minden politikai tartalommal bíró zenét emlegetni R.A.C.. 
Nem igazán tudom megmondani mi fogott meg a zenekarban, akkoriban még a gyorsabb, pörgősebb Oi! zenéket kedveltem, mindenesetre egyből a kedvenceimmé váltak.
A zenekar egyfajta supergroup volt, a Hope & Glory tagjaiból lakult, de már a Hope & Glory is más ismert skinhead zenekarokból alakult, így a tagok nagyjából 1980 óta zenéltek különböző skinhead zenekarokban és néhányuk még zenél ma is (Daspo, Topi Neri), Caio az énekes 2013-ban elhunyt.
A lemez 1993-ban jelent meg, abban az évben indított hadjáratot az ottani rendszer a skinheadek ellen, akkor nagyon sokan feladták, eltűntek, ők szerencsére nem, ahogy nagyon sokan mások sem.
Ahogy az eredeti felvételt, úgy ezt a digipack lemezt is a Tuono Records adta ki, a lemez dizájnja a korabeli kazettákra emlékeztet. A lemezhez nyolc oldalas szövegkönyv tartozik, ez is megőrizte a kor hagyományait amikor egyszerű fehér lapon hajtogatták a dalszövegeket a kazettaborítóba. A dalszövegeken kívül egy rövid magyarázat található benne a kiadótól az új kiadáshoz és egy köszönőlista. 

Caio

A kedvenc Peggior Amico pólómban 1995

Elkészült végre a harmadik EP. Hallgassátok!!!

Az év legjobban várt kiadványa végre megérkezett és nem okozott csalódást. 13 nagyszerű viking himnusszal jutalmazza meg rajongóit a zenekar, Griffin whiskeyn edződött hangja és a zenészek nagyszerű játéka ismét lenyűgöző eredményt alkotott. A korábban megszokott stílust színesebb gitárjáték és fémesebb hangzás jellemzi.
 Az első dalban minden harcost harcba hívnak, hogy védjék meg nemzetüket. Az előző albumról megszokott dallamokat és ének stílust metálosabb hangzás erősíti és Amon Amarth-os refrén, nekem nagyon bejön.
 Az Ázok hadserege az ősi istenek és az ősi hit erejével küzd Európa megmentéséért. A zene kicsit dallamosabb, nagyszerű gitár futamokkal, a refrénben lehetett volna kicsit több kórus, de így is nagyon jó. 
 A Black Live Madness szövegileg kilóg egy kicsit a sorból, de ez nem is egy Sons of Odin album lenne, ha nem lenne a lemezen aktuális téma. A zene lendülete nem törik meg, a hangzás kicsit a korábbi albumra emlékeztet.
 I H8 U, a szövegben nem mondja ki, de úgy gondolom az antifáról szól, ez a szám is a korábbi album zenei stílusát viszi tovább.
 A Gonosz a hatalmon lévőkről vagy inkább a háttér hatalomról szól akik a háborúkat szítják és történelmet folyton átírják. A zene bluesosabb, klasszikus motoros rock hangzású.
 A Vintage Outlaw érzésem szerint Griffin önéletrajzi ihletésű dala. Lassabb és gyorsabb zene váltja egymást, néhol westernfilmbe illő zenei témákkal, kiváló dal egy baráti sörözéshez vagy stílszerűen whiskyezéshez.
 Fuck You, bassza meg mindenki, komcsik, kapitalisták, bürokraták...  Rock and rollosabb zene, ha nem olvasnám a szöveget egész vidám dalnak gondolnám.
 Vikingek vére, visszatértek a témához a lemez címadó dalával, Skócia viking eredetéről szól, ha jól értem a szöveget. Középtempós zene, szinte látom a lelki szemeim előtt ahogy az északi emberek felhajóznak a ködös Alba szigeteihez.
 Saga' Against Time, nagyszerű  dal a pogány hajós legendákról. A dallamos refrén magával ragad, számomra eddig ez a legkiemelkedőbb rész az albumon.



 Fegyverkovács, ezt a dalt már hallottam két éve amikor elkezdték felvenni, akkor írtam is róla, kevesen tudják, de Griffin nem csak zenész, énekes, szövegíró és zeneszerző, hanem kovács és fafaragó is, biztos vagyok benne, hogy ez a dal is róla és a kovácsműhelyben szerzett élményeiről szól. 
  Arise, egy kellemes ballada, nekem el kellett érnem egy bizonyos életkort, hogy az ilyeneket élvezni és érteni tudjam, azt hiszem ezt fogom beállítani reggeli ébresztőnek.
 Strong and Proud egy szám arról, hogy kik is vagyunk, mindezt egy kemény rock and rollos zenével, ha jól hallom egy Motörhed riffel.... és igen, megvan az a szóló amit az első számtól kerestem... érik a szőlő... Köszi Retek, ez nagyon jó.
 Mindenek Atyja, ha eljön a Ragnarök készen állunk a harcra. Azt hiszem ez nagyon jó lezárása a lemeznek, mind zeneileg, mind szövegileg.



A lemez három féle formátumban jelent meg, fa díszdobozban 28 sorszámozott példányban (egyébként ez a kiadó 28. kiadványa amely CD-n jelent meg), hagyományos CD tokban (jewel case) és digipack csomagolásban.
A hagyományos tokban megtalálható egy 20 oldalas szövegkönyv, jól olvasható szövegekkel, képekkel a zenészekről (Griffin, mint Berserker), köszönetnyilvánítással, mindez Griffin munkája. A digipack csomagolásban 16 oldalas szövegkönyv van és a zenészek képei a három blokkból álló borítón találhatóak, ez utóbbi csak a kiadótól és a zenekartól lesz beszerezhető, a fadobozos kiadvány valószínűleg már elővételben elkelt, bár erről a kiadót kérdezzétek.
Beszerezhető: Sons of Odin – Blood of Vikings Digipak CD – nsbp.shop

A lemezhez pólót is készült amit beszerezhettek: https://nsbp.shop/en/product/blood-of-vikings-mens-tshirt/

25 év, 15 nagyszerű szerzemény a kezdetektől napjainkig. Nem aprózzák el, rögtön egy erőteljes, ütős dallal indítanak amelyet kimondottan erre a lemezre írtak, ez az egyetlen új szám a korongon. A folytatásban sem kell csalódni, kiváló német R.A.C dalok végig, a zenekar 1996-os megalakulásától 2021-ig. A másik kedvencem a korongról a Kämpfe für dein Land, amely rendkívül ismerős valahonnan. Mint a legtöbb német zenekar ők is skinheadként kezdték és ez több dalban is hallható.  A számok jelentős része demókon és válogatásokon jelent meg korábban, a lemezre minden dalt újra felvettek. 
Karton dobozban jelent meg 500 darab kézzel sorszámozott példányban, én a 366-os sorszámút kaptam.
 20 oldalas szövegkönyv tartozik a lemezhez, tele képekkel a korai skinhead évektől a 2021-es megjelenésig. 
A nagyszerű kiadványt az OPOS records jegyzi. Hazai shopokban nem kapható.

Hárman indultunk útnak a szomszéd országba autóval, néhány kávészünettel viszonylag gyorsan eljutottunk Zágrábba ahol pár régi ismerőssel futottunk össze egy grill bárban. Szívélyes üdvözlések után egy helyi sört ittunk, aperitifnek medicát (ez egy helyi mézlikör) és természetesen a rakiát is megkóstoltuk ebéd előtt.
Útitársaim sültes tálat kértek amin töltött hús, kolbászok és egyéb sült húsok voltak, én előételnek sajttálat kértem amin érettebb helyi sajtok voltak, utána mediterrán szószos nyokkit ettem. Ebéd után még beszélgettünk, majd megbeszéltük a másnapi folytatást. Fizetéskor kiderült, hogy a helyi barátunk vendégei voltunk mindannyian.


Búcsúzás után pár fotó a főtéren és útnak indultunk a szállásunk felé mely Karlovác (Károlyváros) után volt egy kis csendes hegyi faluban.
Miután elfoglaltuk a szobáinkat lementünk az étterembe vacsorázni. Ožujsko sört ittunk, nekem nem jött annyira be, így utána váltottam Niškičko-ra. aperitifnek medicát ittunk, itt lágyabb íze volt, mint a zágrábinak, rögtön rá is kattantunk, a másik ital ami egyből belopta a szívünkbe magát egy gyenge áfonyalikőr volt. Másnap kiderült, hogy a likőrt az egyik pincér készíti. 
Vacsorára omlettet ettem vargányával, ezt a gombát valószínűleg a környező hegyekben szedik. 
Vacsora közben érkezett pár német fiatal akikkel beszélgettünk. Az étterem este 10-kor zárt, a tulaj mondta, hogy lentebb van egy söröző ami hajnali kettőig van nyitva. Eleinte lelkesek voltunk, főleg én, mert láttam útközben a cégért ami azt hirdette, hogy a kedvenc osztrák söröm a Hirter kapható. Amikor elérkezett a záróra már csak én voltam elég fitt a folytatáshoz a társaságunkból, épp indulni készültem, amikor szóltak a németek, hogy ők is mennek, az egyikük már öt napja ott nyaralt, így ismerte a helyet, így velük tartottam, egy mikrobusszal levittek a sörpincéhez ami nem is volt olyan közel, mint elsőre tűnt.
A kocsmában csak Ožujsko volt legnagyobb bánatomra, de végül megkedveltem. A frissen megismert ivócimboráim egyből intéztek zenét a kedves pincérlány által, főleg német oi!-punk-new wave zenék szóltak, gondolom valamelyikük youtube listájáról. Néhány sör után már együtt énekeltük a Haymaker Rocking in a free world című számát. 
Másnap viszonylag korán keltem, ha nem is fitten. Jó szokásomhoz híven tettem egy sétát a környéken, Szlovéniára emlékeztetett a falu, kerítések sehol, szép rendezett porták mindenhol.


Mire visszaértem a szállásra már elő volt készítve a svédasztalos reggeli, két féle kenyér, vaj, margarin, áfonya lekvár, natúr és gyümölcsös joghurt, gabonapelyhek, sajt, gépsonka, szalámi, teák, gyümölcslevek és a legfontosabb a kávégép szabadon választható életmentő itallal. A rántottát, omlettet vagy tükörtojást mindenkinek személyre szabottan készítették el. 
Reggeli után útitársnőnk javaslatára a Kamačnik kanyonhoz mentünk, légvonalban 8 Km-re volt, mégis több, mint fél óra volt az út oda is és vissza is. Oda felé autópályán mentünk, útközben a hegyekben gyönyörködtünk. Annak ellenére hogy viszonylag korán értünk oda és még nincs főszezon sem, elég sokan voltak. A bejáratnál vettünk helyi fenyőszirupot, megcsodáltuk a nyárson sülő birkát és gyönyörködtünk a folyóban és a vízesésben.


A kanyonba nem mentünk be, nem éreztük magunkat elég fittnek hozzá, de legközelebb biztosan nem hagyjuk ki, aznapra elég volt a folyó, a hegyek, az erdők és a vízesés látványa. 

Azért, hogy a kocsival ne kelljen a szűk folyóparti úton forogni az erdőn keresztül indultunk vissza, sajnos a GPS egy zsákutcába (zsákfaluba) vitt, így vissza kellett fordulnunk, én nem bántam az út oda is és vissza gyönyörű volt.
A kanyontól másik úton mentünk a szállásunkra, ez kis falvakon keresztül vezetett, természetesen ez is szép volt, egy vadasparkot is láttunk út közben, sajnos idő hiányában nem tudtuk megnézni.
A szálláson gyors tisztálkodás után ebédeltünk. A sofőrünk végre ehetett medve steaket amire már itthon is készült. Az étlap tele volt erdei étellel, szarvas, őz, vaddisznó, medve mellett erdei gomba és áfonya is szerepelt a kínálatban. A sofőrünk medve steaket evett áfonya szósszal, az útitársnőnk medve gulyást én vargánya gulyást nyokkival.

Ebéd előtt természetesen áfonyalikőrt ittunk és desszert előtt is, ez a sűrű, rostos ital a szívünkhöz nőtt.
Ebéd után áfonyás rétest kértünk desszertnek. Az állunk leesett amikor kihozták a közel fél kilós szeletet, málna szósszal leöntve.



Én úgy jól laktam, hogy a maradék söröm sem tudtam meginni. Ebéd után lefeküdtünk egy órácskára. Mikor felkeltünk már volt néhány ismerősünk a szálláson, akik a medencében lubickoltak vagy épp söröztek.
A helyi ismerőseink meghívtak minket egy zenés estre amely a közelben volt, hihetetlen ez is 8 kilométerre volt és ide is 30 perc volt az út. Hogy az est folyamán tudjunk inni egy pár sört a helyi fiatalok levittek minket a völgybe kocsival és a buli végén vissza is hoztak. Az út eleje kisebb településeken ment keresztül majd egy hosszú szerpentinen értünk a völgybe amelyen még a helyiek is 5 Km/órás sebességgel közlekedtek. Oda felé épp kifogtuk a naplementét, lenyűgöző volt ahogy a hatalmas hegyek közt eltűnt a nap.
A völgyben nagy meglepetés ért magyar, görög és olasz ismerősökkel futottunk össze, a magyarok és a görögök zenéltek is a bulin. Nagyszerű hangulatot csináltak, egy kis szabadtéri koncert kerekedett a csodás völgyben. Miután a koncert véget ért még páran egy 5 húros dobgitáron előadtak pár ismert szerzeményt. Hajnali egy körül indultunk vissza a szállásra.


Másnap ismét svédasztalos reggeli, az áfonya lekvár ismét gyorsan eltűnt az asztalról (lehet, hogy titokban vegák lettek az útitársaim). Reggeli után elbúcsúztunk az ismerőseinktől akik közül többen a mi szállásunkon szálltak meg. Az egyik német sráctól kaptam pár CD-t és egy pólót, akik nem vezettek azokkal még ittunk egy utolsó áfonyalikőrt. 
Indulás előtt bevásároltunk az étterem termékeiből, medve sonkát és medve szalámit hoztam az öcsémnek, áfonyalikőrt és egy üveg áfonya lekvárt magamnak. Útitársaim ugyanezekből vásároltak.
Hazafelé zavartalan utunk volt, viszonylag gyorsan hazaértünk, útközben már a határ innenső oldalán ebédeltünk egy benzinkúton, én grillezett burgonyát ettem rántott zöldségekkel, salátával.

10 évvel ezelőtti korong, főként hardcore, metalcore számok, változatos egy cseppet sem unalmas, néhol emlékeztet a 2000 körüli Archívum zenéjére. Saját maguk meghatározása szerint streetcore a zenei stílusa a lemeznek. 18 szám szerepel az albumon.  Nekem 2020-as és 2021-es lemezük sokkal jobban tetszett.
Digipack csomagolás a Moloko Plus Versandtól, 20 oldalas szövegkönyv, olvasható szövegek, bár nekem néhol már a szemüveg is kellett hozzá, fénykép a zenekarról a közepén, egy szóval tökéletes.
Elsősorban a hardcore, metalcore rajongóknak ajánlom.
A hazai kiadóknál nem találtam a lemezből, reklamáljatok náluk.

Be kell vallanom az Aufbruch név ugyan ismerős volt, többször felbukkant különböző csatornákon, de korábban nem szenteltem neki túl nagy figyelmet. Igen, ez nagy hiba volt. A hétvégén kaptam három korongot (és egy pólót) a zenekartól és mind lenyűgözött. Változatos zene, változatos ének jellemzi mindet. Ez a lemez 2020-ban jelent meg, nyoma sincs rajta a covidnak, tehetséges zenészek, kidolgozott zenék változatos stílusban, kicsit olyan, mintha egy modern rockoperát hallgatnánk. Az első szám számomra egy kicsit a korai Archívumot idézi, gondolom a németeknek más banda ugrik be, egy feldolgozást is találtam az utolsó előtti dal a Division 250 szerzeménye, az utolsó szám hangulata egyértelműen az Absurdot juttatja eszembe, metál, kemény rock, melodikusabb szerzemények, blak metal, nu metal, hc elemek vannak a CD-n felváltva.
A lemez digipack formátumban jelent meg, 16 oldalas szövegkönyvvel. A dizájn jól passzol a címhez  (Az idők ködében) a homályos kék árnyalat és a homokóra a címlapon telitalálat, ez a kék szín nem csak a borítón, hanem szövegkönyvben is végig megtalálható. A szövegek jól olvashatóak, középen fotó a zenészekről, stílusos illusztrációk, igen azt hiszem minden megvan benne amit elvárhatunk egy modern kiadványtól.
A lemez az OPOS records kiadványa, hazai shopokban nem találtam, jelezzétek ezt a hiányt nekik.

Azt hiszem ez a korong a közelmúlt egyik legjobb kiadványa a német nyelvterületről, legalábbis azok közül amelyek eljutottak hozzám. Vidám, bulizós dalok, néhol enyhe politikai tartalommal. Persze, persze, hallottunk már ilyet, hiszen kicsit olyan, mintha Luni és Gigi legjobb dalait gyúrták volna egybe, de a sok sablonos RAC muzsika után kimondottan felüdülés ezt a korongot végig hallgatni. Házibuliba, baráti sörözéshez a legjobb választás.
Beszerezhető: Kopfschuss – Ausnahmezustand – nsbp.shop

Február óta készültünk erre a kirándulásra, előbb ketten, majd négyfős brigáddal, bár közben volt olyan is, hogy lemondtunk róla, de végül csak összejött.
Pénteken indultunk, viszonylag sima utunk volt, a határon nem kellett várakoznunk, az autópályán is jól haladtunk. 
Belgrádban ebéddel indítottunk, az első hely amit kinéztünk csak elvitelre készített ételt, mi szerettünk volna kényelmesen ebédelni, így a közelben egy mediterrán hangulatú éttermet néztünk ki magunknak. Az Amstel reklámok ellenére helyi sört csapoltak, aromás rakiát szolgáltak fel. Amíg a rendelésünk elkészült előételnek kajmak és ajvár került az asztalra zsemlével és fűszeres grillezett pirítóssal.


A többiek egy 1800 grammos vegyes tálat ettek én egy mediterrán tésztát. 
Ebéd után elfoglaltuk a szállásunk, kényelmes szobák, hatalmas kerthelyiség, medence, játszótér gyerekeknek.
A közeg szemmel láthatóan nem a mi köreinkből került ki, ennek ellenére kedvesen fogadtak, míg az udvaron söröztünk hoztak nekünk mogyorót és egy-egy pohár csapolt sört is. Míg mi a saját kedvenceinket hallgattuk addig ők az udvar másik végében Dead Kennedyst, de hangpárbajra nem került sor, így tudtunk élvezni a zenénket és az italainkat.
Este egy tavalyról már ismert klubba mentünk, ahol amatőr rock/metal zenekarok léptek fel leginkább Led Zeppelin, Black Sabbath feldolgozás bandák. A klubban több helyi ismerős mellett találkoztunk cseh és orosz skinheadekkel. Ismerkedtünk, címeket, matricákat cseréltünk. Egy cseh sráctól kaptam matricát és egy orosz lánytól kitűzőket. A helyi kedvenc sörünk mellett ismerkedtünk a rakiával és egy könnyebb aromásabb párlattal amit bricskának hívtak (ha jól emlékszem).



Másnap reggel elég borús, csepergős idő volt, így a medencét nem tudtuk tesztelni. Dél körül kellett elhagynunk a szállást, így a reggeli omlett után még pihengettünk, beszélgettünk. 
Előbb egy bevásárlóközpontba mentünk ahol megdöbbenve tapasztaltuk, hogy elszabadultak az árak, sok minden annyiba került, mint nálunk csak dinárban. 
Miután feltankoltunk ajvárból és pár apróságból egy éttermet kerestünk. A tavalyi etno étterem nem lett meg, így egy hasonló helyre mentünk ahol kicsit többet kellett várnunk, mert egy nagyobb kiszállítást kellett megfőzniük. 
Útitársaim helyi sülteket ettek, én grillezett zöldséget, sajttal töltött paprikát és rizst ettem.

Ebéd után "elfoglaltuk" a nándorfehérvári várat. Ahogy az várható volt rengeteg turista tette ugyanezt. Itt-ott lehetett magyar szót hallani, de még nem indult be a turista szezon, többnyire helyiek és ázsiaiak voltak ott.



A vár lenyűgözött mindannyiunkat, a falakon belül rengeteg második világháborús emlék volt kiállítva, harcjárművek, fegyverek, néhány kiállítás középkori ruhákból, kínzókamra, kazamata stb. Természetesen a panoráma is gyönyörű volt, a várból ráláttunk a Duna és a Száva találkozására.
Miután keresztül-kasul bejártuk a várat elindultunk a koncert helyszínére.
Idén sokkal kevesebb árus volt, a helyiek standján kívül az olasz zenekar pakolt ki és az NSBP shop egy elég visszafogott kínálattal.. A helyiek árukészletét már februárban megismerhettük itthon, sok újdonság nem volt náluk, egy darab melegítőt találtam azt felpróbálás után meg is vettem, az olaszoknál egy válogatás lemezt vettem nem annyira az olaszok, mint inkább a True Aggression miatt, bár előtte a The Hawks miatt ajánlották.
Sok új ismerős nem jött, a többséggel már előzőnap találkoztunk.
A helyiek közül többen jöttek családostól, kisebb-nagyobb gyerekekkel, baráti, bajtársi társaságokat sok felé lehet látni, de ők itt egy igazi családként viselkedtek, hol az egyikük, hol a másikuk vigyázott a kisebb gyerekekre, hogy mindenki tudja élvezni a koncertet, tudjon inni egy italt, beszélgetni. Egy külső szemlélő nem tudta megmondani ki, kihez tartozik, néhányan még tőlünk is úgy búcsúztak el, mintha ezer éve ismernénk egymást, pedig pár órája találkoztunk és legfeljebb pár szót váltottunk.
 A bulit a cseh zenekar kezdte, a zene középszerű, a szövegeket nem értettem, így nagy benyomást nem tett rám. A helyi banda már tavaly elnyerte a tetszésem, idén erre még rátettek egy lapáttal, sokkal színesebb műsorral álltak elő, több vendég énekessel, barátokkal, barátnőkkel. Érdekes, hogy a cseh banda énekese ezzel a bandával sokkal nagyobbat szólt, itt igazán kiengedte az erős hangját. A legnagyobb meglepetés a show közepén ért, felcsendült a Blitz - Someone's gonna die című száma, nagyszerűen szólt és zengett az oi!-tól az egész terem (,,Someone's gonna die tonight
Oi! Oi! Oi!"), a koncert terem egyből megtelt, legalább annyian voltak, mint a Skrewdriver - Blood and Honour feldolgozása alatt. A szerb nyelvű dalaik főleg hazaszeretetről és a pánszláv eszmeiségről szólnak, a Szerbiát elnézve akár a helyi tévében, rádióban is játszhatnák a dalaikat, persze ott is, mint nálunk más a külsőség és más a valóság. A koncerten igyekeztek mindenkinek kedveskedni, a hazai és külföldi közönségnek is, így felváltva játszottak szerb és angol nyelvű dalokat, a műsoruk végén pedig előadták az ,, Avanti ragazzi-t" főként az utánuk következő olasz zenekarnak és a Lazio szimpatizáns közönségnek. Nem akarom elkiabálni, de idén még lehet, hogy látjuk őket itthon.



Naná, hogy az olaszok is ezzel a számmal indítottak, ők már egyértelműen nekünk magyaroknak is küldték a dalt.
Ők tavaly játszottak Magyarországon, nagyszerű bulit adtak amiről lemaradtam, így nekem újdonság volt a műsoruk, korábban nem igazán ismertem őket, pár számot hallgattam meg tőlük a hazai fellépésük előtt.
Itt természetesen az elsőként előadott dal volt a sláger, összesen háromszor adták elő. Élvezték a koncertet, nagyon sokat játszottak, nagyszerű bulit csináltak.
A végszóra sajnos indulnunk kellett - Avanti ragazzi di Pest....
Hazafelé hat órát vártunk a határnál a bejutásra, hiába indultunk időben, ez a várakozás tönkre vágta útitársunk aznapra tervezett programját. Ettől eltekintve jól éreztük magunkat ezen a hétvégén is és jövőre valószínűleg ismét célba vesszük a szerb fővárost.