Ebben a hónapban elég kevés lemez mozgatta meg a fantáziámat. Megjelent pár német Oi! album, de ezekbe még nem tudtam belehallgatni.


Ami eljutott hozzám az az Absurd / War88 split. Mind a két együttest kedvelem, de ezen a korongon a War88 egyszerűen lehúzza a lemezt, én úgy érzem két külön EP jobb lett volna. Természetesen a lemez kötelező darab a stílus kedvelőinek.


Néhány olyan lemezt ajánlanék amelyek régebben jelentek meg, de időtálló, nagyszerű anyagok. Ilyen a 1a Vanguardia válogatás albuma, amolyan best of korong. A spanyol srácok komolyan vették az RAC jelentését, szinte minden dal az anti-kommunizmusról szól.




Jocke zenekarát volt szerencsém élőben is látni Budapesten, igazán nagyszerű élmény volt. A Glory Hole Hallelujah egy vidám korong borongós napokra olyan slágerekkel, mint a White Trash Gigolo, Welcome to Pussyille vagy a See you in Hell. Azt hiszem be kell szereznem az összes Pittbullfarm albumot.



Végül egy örök kedvenc, ami mindig a lejátszó közelében van. Az egyik legjobb német Oi! album.
Minden dal egy örök sláger, Angel of the Night, a címadó For The Love Of Oi!, a Blitz feldolgozás Someones Gonna Die és folytathatnám.

 

Egy korábbi Hulduvolk interjú kapcsán utánanéztem kik is azok a rejtőzködő népek.

Az óészaki álfr (angolban elf) szót használták ezekre a lényekre. A szó a latin albus-szal van kapcsolatban, és eredetileg így a fehérségre, fényre utalt. Ma már Izlandon nem ezt a szót használják leggyakrabban, hanem huldufolk-nak rejtőzködő népnek hívják őket. Az álfr mára – egyesek szerint pejoratív szónak minősül, mondjuk úgy politikailag nem korrekt,  így jobb nem használni, mert még megsértődnek.
A Prózai Eddában az elfek általában közel állnak az istenekhez, és gyakran együtt említik őket. Álfheimarban (az Elf-világban) a ljósálfarok (Fény-elfek) éltek, míg a dökkálfarok (Sötét-elfek) a föld alatt laktak, és mind megjelenésükben, mind temperamentumukban meglehetősen különböztek a Fény-elfektől. A Fénytündék szebb látványt nyújtottak, mint a nap, míg a Sötét tündék feketébbek voltak, mint a korom – de összesen több mint 50 „faja” ismert a tündéknek, elvben (elfben) mind máshogy néz ki, és máshogy viselkedik. De mit csinálnak a tündék? A középkorban még sokan hittek abban, hogy ők okozzák a betegségek egy részét. Mára ez a gondolat már nem él. De számos csínyt tesznek – hiszen alapvetően emberi vonásaik vannak, csak sokkal tovább élnek mint mi és kerülik az emberek lakta vidékeket
A tündék származásáról több történet is kering.  Jón Árnason Izland Grimmje így írt a tündékről: Egyszer volt, hol nem volt, egy férfi utazott. Eltévedt, és nem tudta, hová tart. Végül egy olyan tanyára ért, amelyről semmit sem tudott. Ott kopogott az ajtón. Egy idős asszony nyitott ajtót, és beinvitálta. A férfi elfogadta a meghívást. A tanya szép és kellemes volt. Az asszony a nappaliba vezette a férfit, ahol két fiatal, gyönyörű lány ült. A tanyán az idős asszonyon és a lányokon kívül nem látott más embert. Jól fogadták, ételt és italt kapott, majd ágyba kísérték.A férfi megkérdezte, hogy aludhat-e az egyik lánnyal, és megengedték neki. Ezután lefeküdtek. A férfi meg akart fordulni felé, de nem talált testet ott, ahol a lány volt. Megragadta, de nem érzett semmit a kezei között; a lány még mindig vele volt az ágyban, így mindig látta őt. Ezután megkérdezte tőle, hogy lehet ez. A lány azt mondta, ne lepődjön meg, „mert én test nélküli szellem vagyok” – mondta. „Amikor az ördög az ókorban lázadt a mennyben, őt és mindazokat, akik vele harcoltak, a külső sötétségbe vetették. Azokat, akik figyelték őt, kiűzték a mennyből. De azokat, akik sem mellette, sem ellene nem álltak, és nem csatlakoztak a lázadáshoz, a földre űzték, és megparancsolták nekik, hogy dombokon, hegyekben és sziklákban éljenek, és őket tündéknek vagy rejtőzködő népnek hívják. Nem tudnak senkivel élni, csak magukkal, és jót és rosszat is cselekszenek, mindkettőt bőven. Nincs testük, mint az embereknek, de megjelenhetnek előtted, amikor csak akarnak. Most már én is azok közé a bukott szellemek közé tartozom, így nincs remény arra, hogy több szeretetet kapj tőlem, mint amennyit már kaptál.” Egy másik történet szerint  szerint Isten látogatóba jött Ádámhoz és Évához. Éva a látogatás előtt fürdette a gyermekeiket, hogy bemutatható állapotba hozza őket, de még nem ért a végére, amikor Isten kopogott az ajtón, ezért elrejtette a többi gyermeket. Amikor Isten rájött, mit tett Éva, kijelentette: „Amit az ember elrejt Isten elől, azt Isten elrejti az ember elől”, így jött létre a Rejtőzködő nép. Terry Gunnell megjegyzi, hogy a 18. és 19. században rögzített rejtőzködő népekről szóló legendák szerint ők „szinte tükörképei voltak azoknak az embereknek, akik történeteket meséltek róluk – azzal a különbséggel, hogy ők gyönyörűek, hatalmasak, csábítóak és gondtalanok voltak, míg az izlandiak gyakran éheztek és a létért küzdöttek. A huldufólk sok szempontból úgy tűnik, hogy az izlandiak tökéletesebb és boldogabb létezésről szóló álmait képviseli.
De hogyan maradhatott fenn egy ilyen alapvetően pogány gondolat – még ha bevették is Ádámot és Évát a történetbe, amikor a tündék, sámánok, táltosok mindenütt másutt kipusztultak Európában? Nos Izland sok szempontból sajátos helyzetben volt, amikor a kereszténység felvételéről döntöttek, azt nem királyi erőszak határozta el, hanem a világ legkorábbi parlamentjének határozata, és abban az is benne volt, hogy nem kell bolygatni a pogány szokásokat. Hogy mennyire más volt az izlandi kereszténység, mint a kontinentális párja, azt jól mutatja, hogy amikor 1550-ben a sziget a lutheránus vallásra való áttérésről döntött, a katolikus püspök a fiaival együtt harcolt a döntés ellen. Izlandon ugyanis minden volt, csak cölibátus nem .Ma a lakosság nagy része formailag evangélikus, de templomba nem igen járnak, és a vallásosság – akárcsak máshol Nyugaton erősen visszaszorul.
De tényleg hisznek benne? Igen is meg nem is,. 2006-ban tudományos felmérést végeztek az izlandiak hiedelméről; a résztvevőket vallási meggyőződésükről, a rejtőzködő lényekről, a tündékről, az UFO-król, kérdezték. A felmérésben a válaszadók 35%-a úgy vélte, hogy a rejtőzködő lények létezhetnek. 18% szerint „valószínűleg”, 9% pedig meg volt győződve a létezésükről, míg 39% szerint valószínűtlen és lehetetlen, hogy létezzenek.2022 májusában aztán ismét megkérdezték az izlandiaktól, hisznek-e a tündékben. 31% válaszolt „igen”-nel, míg 57% „nem”-mel. 11% nem volt biztos benne, és 1% nem akart válaszolni. De ha máshogy tették fel a kérdést, a válasz is más lett:  „Ön szerint lehetséges, valószínűtlen, lehetséges, valószínű vagy biztos, hogy szerencsétlenség éri azokat, akik megzavarják bizonyos helyeket?” A válaszadók 41%-a szerint lehetséges, 19%-a szerint valószínű, 9%-a szerint biztos. 32% szerint valószínűtlen vagy lehetetlen. Vagyis itt már két harmados azoknak az aránya, akik legalább is tartanak a tündék haragjától. És ez olyan esetekhez vezet, amelyek – mindenütt másutt a világon – abszurdnak tűnnének. Ha csak az elmúlt néhány évtizedet vesszük, akkor is volt jó néhány: 1971-ben, a kópavoguri útépítés során meghibásodott egy buldózer. A sofőr a felelősséget egy nagy sziklában élő tündékre hárította. Annak ellenére, hogy a helyiek nem tudtak arról, hogy tündék élnének a sziklában, az újságok felkapta a történetet.1982-ben 150 izlandi ment a keflavíki NATO-bázisra, hogy megkeresse azokat a „tündéket, akiket az amerikai Phantom sugárhajtású repülőgépek és az AWACS felderítő repülőgépek veszélyeztethetnek”. 2004-ben az Alcoa-nak kormányzati szakértőt kellett felkérnie, hogy igazolja, hogy a kiválasztott építési telken nincsenek régészeti lelőhelyek, beleértve a a tündékhez kapcsolódóakat, mielőtt alumíniumolvasztót építhettek volna Izlandon. 2011-ben egyesek úgy vélték, hogy a tündék felelősek egy bolungarvíki incidensért, ahol sziklák hullottak a lakóutcákra.2013-ban leállították az Álftanes-félszigetről Reykjavík Garðabær nevű külvárosába vezető út építését, mert a tündék támogatói és környezetvédő csoportok tiltakoztak, mondván, hogy az út tönkretenné a tündék élőhelyét. G Pétur Matthíasson, az Izlandi Közúti és Partügyi Hatóság kommunikációs vezetője szerint: „[az egyik tüntető] érdeklődött az út vonalában álló egyetlen nagy szikla iránt. Mi pedig megnéztük, nem azért, mert hiszünk a tündérekben, hanem mert hisszük, hogy a rejtőzködő népek kulturális örökségünk részét képezik. Mindez megismétlődött 2013-ban Reykjavíkban, ott is leállították egy út építését, mert megjelent egy tüntetőcsoport, köztük olyanok is, akik úgy vélték, hogy az építkezés „megzavarja a sziklák között élő tündék élőhelyét”.
De hova menjünk, ha elfet akarunk látni? Mivel rejtőzködnek nem könnyű a dolog. De az izlandi turizmus nem ismer lehetetlen. Immár évtizedek óta működik Reykjavíkben az „Elf Iskola”,, ahol különböző hosszúságú kurzusokon ismerhetjük meg mindazt, amit Izlandon a rejtőzködő népek különböző fajairól tudni lehet. Vezetett túrákat is csinálnak, ahol persze tündét nem biztos, hogy látunk, de azokat a történeteket végighallgathatjuk, amelyek egy-egy tündegyanús helyhez kapcsolódnak.- Ha nincs kedvünk – sajnáljuk a pénzt – egy ilyen vezetett sétára, elég, ha elmegyünk Hafnarfjörðurba,amely Reykjavíktől mindössze 15 percre délre fekszik, csendesen Izland huldufólkja  nem hivatalos fővárosává vált. Ami évszázados néphagyományként indult, mára a mindennapi élet, a helyi turizmus, sőt a város tervezésének is élő, lélegző részévé vált. Amúgy is érdemes egyébként elmenni oda – a régi faházakkal teli városközpont igazán cuki.
Hafnarfjörður egy 5000 éves pajzs-vulkán lávafolyásán fekszik, amely tele van barlangokkal, üregekkel és mohás kamrákkal. A középkori izlandiak úgy hitték, hogy ezek a zsebek tökéletes „tündelakok”. Amikor a telepesek 940-ben megérkeztek, kis kőhalmokat hagytak a láva szélén, hogy a huldufólk ne érezze magát zavartatva. Ezek a kőhalmok még mindig láthatók a Hellisgerði-i Tündérösvény mellett; a helyiek minden tavasszal újrafestik a pici piros ajtókat. A fő látványosság a Hellisgerði tündekert – ahol minden sarkon van valami, ami a rejtőzködő népre emlékeztet.
De magánházaknál is vannak kisebb – nagyobb tündekertek, elf-emlékhelyek. Ezek, ha van kedvünk végig is járhatjuk.  1977-ben a város turisztikai irodája kinyomtatta az első „Tündetérképet”, amelyen 26 ismert lakóhelyet jelöltek meg. Ma 42 már számozott helyszín tarkítja a hivatalos túratérképeket, mindegyikhez tartozik egy QR-kód, amelyen egy helyi színész izlandi, angol és japán nyelven mesél.
A helyiek persze tudják, hogy az elfeket nem lehet megtalálni; ők döntik el, hogy megjelennek-e neked. Azt mondják azért van ami segít:
1. Beszélj halkan – a láva visszhangzik.
2. Soha ne mozgass köveket; a bútorok átrendezése udvariatlanság.
3. Hagyj ott valami biológiailag lebontható dolgot – bogyókat, vagy pár sort egy papírra írva, örülnek neki.
4. Ha halk zenét hallasz, kövesd – de csak addig, amíg a moha véget nem ér.

Az elmúlt egy évben a kelleténél sokkal többet utaztam vonattal. Gyakori eset volt, hogy ültünk a fülkében hárman-négyen amikor még bejött egy vagy két személy, nyakig bundában és már kapcsolta le a fűtést, nyitotta ki az ajtót, hogy melege van. A legtöbb esetben vagy én vagy egy másik utas becsukta az ajtót és visszakapcsolta a fűtést. Volt olyan is aki kiosztotta az illetőt, hogy, ha nem lenne fűtés már telepanaszolta volna a MÁV facebook oldalát.
Kora ősszel beült egy fiatal pár 18 körüli srác 14-15 körüli lány, a lány tiszta allergia, taknya-nyála egybefolyt, prüszkölt, mint egy ló, de már húzta le az ablakot. Mellettem egy idősebb nő ült, ő sem kívánta a huzatot, szemben egy másnapos srác szenvedett, aludni próbált, neki sem hiányzott a huzat és a csend is jobban esett neki, én fogászatról mentem haza, nekem végképp nem hiányzott a huzat, egyébként sem kaptak volna túl sok friss levegőt, mert a menetiránynak háttal ültek.
Így az ablakot egyből felhúztam, a srác és a lány még próbálta lehúzni, de nem jártak sikerrel. A srác méregetett rendesen, vagy rendőrnek tanult vagy már három hete karatézott, mert elég keménynek érezte magát eleinte, de a barátságos arckifejezésem és a tetoválásaim elvették a kedvét az erőszaktól, pedig szemmel láthatóan biztatta a kis ribanca, hogy bánjon el velem, amíg le nem szálltam nyomta neki a szöveget valamelyik üzenetküldőn.

Új dallal rukkolt elő a Fehér Vihar. Már tavaly lehetett pletykákat hallani róla, hogy újra összeálltak, az sem kizárt, hogy lemezük is lesz hamarosan.

Gyakran hallani a fővárosiaktól, hogy vidéken minden olcsóbb. Vajon igaz ez?
Egyértelműen nem.
Ugyanannyit fizetünk az áramért, a gázért, a vízért, a telefonálásért, a szemét elszállításért, az internetért (néha többet is).
Ugyanannyit fizetünk az élelmiszerekért a Pennyben, a Lidlben, az Aldiban, a Tescoba és a többi multiban, a kisboltokban pedig még többet.
Nálunk csak alap egészségügyi szolgáltatás van, mindenért a fővárosba vagy egy nagyobb városba kell utaznunk, ehhez kell egy nap szabadság és útiköltség.
Nincs szülőotthon, de még csak szülészet sem.
Nálunk nincs disco, nincs koncert, de még színház vagy mozi sincs, ezekért is utaznunk kell, néha még szállást is bérelnünk, ha nem akarunk a vasútállomáson csövezni hajnalig.
Nálunk nincsenek szaküzletek, itt nem kapsz házimozit, hi-fit, túrafelszerelést, sporteszközt, ezeket rendelheted postán magas postaköltségekért vagy utazhatsz értük, ha szeretnéd személyesen megvenni.
Ha nem egy kommersz új könyvet akarsz venni, akkor azt is meg kell rendelned a kis könyvesboltban és pár nap múlva visszamenned érte.
Van piacunk és sok helyen háznál is vásárolhatsz bizonyos dolgokat, de ez sem olcsóbb, a tojás húsvét előtt 110-130 Ft, a Mari néni rövid érési idejű házi sajtja ugyanannyiba kerül, mint a vele szemben kapható kézműves sajt (ami inkább már kisipari, mert több városban is árulják). A házi túró 1100-1300 Ft ez másfél-, kétszerese a bolti árnak.
Vannak böllérek, hentesek, ma már ők is legálisan vágnak, dolgoznak fel állati eredetű termékeket, pont ezért ők sokkal drágábban árulják a termékeiket, mint az üzletek.
Mi az ami esetleg olcsóbb, talán a házi tej, ami 250-300 Ft
Olcsóbbak szezonban a kistermelők termékei, zöldségfélék, aprójószágok.
Itt vehetsz disznót, hívhatsz böllért, hogy dolgozza fel, mire végez tele lesz a hűtőládád valódi hússal, a kamrád füstölt árúval, a bödönöd zsírral, de ez sem lesz olcsóbb, mint a bolti, legfeljebb egészségesebb.
Mindezek mellé a fizetések gyakran a fővárosi fizetések felét sem érik el.

Az Aufbruch által indított lemez sorozat negyedig darabja pörög épp a lejátszómban, a sorozat célja valószínűleg az, hogy a közép-amerikai színtér zenekarait közelebb hozza hozzánk.
A lemez a mannheimi brigád három számával indul, az első a városukról és annak helyzetéről szól. A második szám itthon is aktuális, magyarra fordítva az Ellenség olvas. A Harmadik egy Kroizfeuer feldolgozás a Táncolj vagy halj meg - Tanz Oder Stirb!.
A Mexikói brigád régi kedvencem, szeretem a dallamos muzsikájukat. Ők is három dallal szerepelnek a korongon, a harmadik szám után 53 másodperc szünet következik, én vártam, hogy valami outro vagy egy rejtett szám jön, de nem, hibás a felvétel. Egyébként ez az idő pont elég arra, hogy beugorj a spájzba és kibonts még egy sört a zenehallgatáshoz.
A Heuraka szintén három dallal került fel a lemezre, a harmadik a Festung Budapest, amely nekünk magyaroknak különösen kedves.
"Most mint akkor, harcoljunk együtt
Népünk szabadságáért, ugyanaz az ellenség!"
Az Orgullo Sur szintén közel áll hozzám, imádom a pörgős mégis dallamos latin-amerikai zenéjüket. Órákig tudnám hallgatni, de sajnos ők is csak három számmal szerepelnek a lemezen.
A lemezt az OPOS records adta ki, hagyományos CD tokban, 16 oldalas booklettel. A szövegek olvashatóak lennének, de sajnos a háttérgrafika miatt ez sajnos nincs mindig így. A dalszövegek nincsenek sorrendben,  de ez csak apró baki, aki valóban szeretné megkeresni az azért megtalálja őket.
A lemez beszerezhető (aki szeretne belőle siessen, mert már csak pár darab van): https://nsbp.shop/termek/various-united-volume-4/

Három éve jelent meg az előző Muke Solo korong. Úgy tűnik az eltelt idő jót tett az új lemezzel, a kissé sablonos harmadik után végre ismét egy lendületes, dallamost lemezt kaptunk Finnországból amely a Mistreat hőskorát idézi. 12 nagyszerű dal, főleg megzenésített versek és mind finn nyelven. 
A lemezt az OPOS records adta ki, hagyományos CD tokban, 12 oldalas szövegkönyvvel.
A borító és booklet dizájnja hazafias ahogy a címből is sejthettük, vagy ahogy már megszokhattuk. Képek az ezer tó országából, nemzeti zászló, a szövegek csak finnül vannak leírva, így aki szeretné tudni, hogy miről énekel Muke az használja a goggle translate alkalmazást avagy tanuljon meg finnül.
Írhatnám, hogy a lemez beszerezhető itthon, de ez nem igaz, nekem is csak azért van meg, mert félretetettem a shopban.
Aki szeretne belőle jelezze a webshopban az igényét és itt bele is hallgathattok a lemezbe: https://nsbp.shop/termek/mistreat-muke-solo-patriotic-tunes-4/

Volt ilyen is. A lapok nincsenek sorban, 34 év távlatában már nem emlékszem pontosan hogy követték egymást.

Az elmúlt hónapban nem nem igazán jelent meg kiemelkedő album amiről ne írtam volna itt vagy a telegramon, szóval a lemezajánló helyett jöjjön egy lemezváró.

Lezajlott a Romantikus Erőszak búcsúkoncertje, reményeim szerint ez nem marad nyom nélkül és lesz egy CD vagy inkább dupla a koncert anyagából... esetleg egy DVD is.


Az Archívumnak három éve jelent meg az utolsó sorlemeze, lassan aktuális lesz egy új korong, bár még nincsenek erre utaló jelek, de a remény hal meg utoljára.


A Legion of St. George két éve adott ki új korongot és nem ők a legaktívabb brit banda, mivel nem sokat koncerteznek talán van idejük új számokat írni. Az utolsó korongjuk nagyot szólt és nőtt a rajongótáboruk, remélem ez lelkesítőleg hatott rájuk.



A London Breed két évenként jelentkezik új lemezzel, szóval idén aktuális az új korong, remélem nem várom hiába.

A német True Aggression a tavalyi nagy sikerű split után egy önálló albummal is előrukkolhatna, hisz az két éve jelent meg és a srácok elég aktívak voltak eddig, szóval jogos lehet a remény.


Benny brigádja az elmúlt időszakban két évenként adott ki új CD-t, szóval a 2024-es korong után idén jönnie kell egy újnak, ha tartják a ritmust.

Az ausztrál énekes projektje a Yardbombs rendkívül aktív volt az elmúlt időszakban, az EP-k és splitek mellett öt év alatt hét önálló lemezt adott ki, tehát lassan várható az új kiadvány is... vagy kettő.


Az amerikai black metal formáció egy év alatt 11 korongon szerepelt, remélem ezzel nem fulladt ki a lendületük és legalább egy teljes korongot ebben az évben is letesznek az asztalra.



A Vérszerződés nem a legaktívabb lemezkiadások terén, de most fullos a csapat, koncerteznek is, szóval talán kapnak ihletet egy új lemezhez, a téma szinte az utcán hever, van miről írni, énekelni.

A Csinovnyik Halála feltámadt hamvaiból, eddig két dalt rögzítettek és minimum egy még van a tarsolyukban, érthetetlen, hogy az énekes aki mindent kézzelfogható formátumban akar látni, érezni a dalokat az online térre bízta. Remélem az utolsó daluk felkerül egy válogatás lemezre, pontosabban abban reménykedem, hogy nem az lesz az utolsó és még folytatják.

A német színtérről elég kevés információ kerül napvilágra, így a Berlin Breedről sem hallottam évek óta, remélem ez a hosszú csend egy új lemez előkészületét jelenti.

A milton keyne-i brigád a Citizen Keyne úgy döntött nem oszlik fel mégsem, ezzel a döntéssel talán eljutunk egy új lemezhez, hiszen a srácok 12 éve jártak utoljára stúdióban.

A Condemned 84 aktívan koncertezik, talán a sok utazás közben találnak elég témát egy új lemezhez, hiszen az utolsó már három éve jelent meg.

A Crucified két éve egy EP-t adott ki, teljes lemez három éve jelent meg, remélem a srácok folytatják és lesz új lemezük hamarosan.



Az Endstufe aktívan koncertezik, de az elmúlt években csak koncert és nosztalgia albumot adott ki, új stúdió anyaggal 13 éve jelentkezett utoljára, ezen talán változtathatnának idén.


A hazai brigádnak nyolc éve jelent meg az eddigi utolsó lemeze, talán idén összekapják magukat és nem várják meg az új anyaggal a 45 éves évfordulójukat.

A belga The Pride a régi anyagait már több soron kiadta, digipack, boxset és még ki tudja milyen formátumban, talán az elmúlt 28 év elég volt ahhoz végre önálló lemezzel lepjék meg a rajongóikat.

A német Roials is aktív a hírek szerint, szóval hat évvel az utolsó sorlemezük után talán idén végre ismét stúdióba vonulhatnának.


A görög srácok aktívak, szerepeltek is két split korongon, de önálló lemezt négy éve jelentettek meg. Igen srácok, itt az ideje, hogy új CD-t lássunk, halljunk tőletek.



A cseh srácok aktívak szintén, a különböző projektek mellett végre gondolhatnának magukra és a rajongóikra is és egy új lemezt kiadhatnának végre.


A német pogány/black brigád három éve adta ki eddigi utolsó korongját, lassan aktuális lesz egy új CD srácok!!!

A Nemzeti Front 11 éve adta ki utolsó lemezét, talán aktuális lenne lassan egy új korong és pár koncert is.


13 éve jelent meg a Mos-oi CD, talán eljött az ideje egy tisztességes kiadásnak digipack csomagolás, 40 oldalas booklet képekkel, sztorikkal... persze csak álmodozom, no de tényleg, csak nekem jutott eszembe ez?



Tudom, hogy már itthon senki nem hallgat Oi! zenét rajtam kívül, de én végre kézbe vennék egy Hafenhauer CD-t, mert hiába adják ki bakeliten a lemezeiket, nem vagyok hajlandó lejátszót venni, így is a kelleténél többet költök zenére.

A görög projekt a Counter Attack szerintem elég ütős muzsikát tett le az asztalra, remélem lesz folytatása és ismét hallhatunk tőlük valamit.


Az amerikai színtérről az egyik kedvenc zenekarom a Birthrite, három évvel az utolsó albumuk után talán tőlük is várhatunk valami önálló anyagot.... talán...

Új dal a srácoktól:

Koncertszervezőként mindig hatalmas tömegről álmodik az ember. Koncert látogatóként viszont a családias hangulatú klub koncertek a legjobb hangulatúak. Számomra a második Romantikus Erőszak koncert volt ilyen, egy külvárosi művelődési házban volt, a helyszínre már pontosan nem emlékszem, Süni rángatott el és talán Zoli is ott volt, más ismerősöm nem is nagyon volt a koncerten. Miután végigjátszották a műsorukat,a közönség nem akart hazamenni ezért népszerű skinhead nótákat kezdtek játszani, a gitáros énekelt néhány számot, majd engem próbáltak rávenni, hogy menjek fel a színpadra énekelni, ezt nem vállaltam így végül Süni ment fel énekelni, aki meglepően jól elő tudta adni a számokat.

A zenekart régóta ismerem és elég sok koncertjükön is voltam, de közös kép valahogy sosem készült. Egészen a 2010-es évek közepéig amikor egy csemői koncert után sikerült elcsípni a srácokat és készült kép a zenekarral és Balázzsal is. Ezeket még aznap éjjel megosztottam a közösségi oldalamon amit két nap múlva töröltek, pár nappal később a merevlemezem is megadta magát amin a recovery programok sem tudtak segíteni...

Úgy tűnik az esős bulik mindenkiben maradandó élményeket hagynak. Így van ez velem is, a 2012-es csemői Romantikus Erőszak koncert örök emlék.
A bulit a csemői hagyományőrzők szervezték a Putrisarki erdő egy csemőhöz közeli szegletében, magán területen.
Az eső viszonylag váratlanul érkezett, mert mi sem vittünk dzsekit, még az első fellépő koncertje alatt kezdett esni, mire Balázsék színpadra álltak már zuhogott, becsületükre legyen mondva mind a két zenekar kitartott és egy teljes műsort végig játszott, pedig a szél időnként bevitte az esőt a sátor alá is.
A közönség egy darabig egy nagy fa alatt próbált menedéket találni, ez úgy tíz percig működött is, de utána semmit nem ért. Szóval langyos nyár esti záporban élveztük a műsort, a fiatalabbak pedig színpad előtt a sárban csúszkálva pogóztak.

Az első csemői koncertje előtt Balázs megosztotta a Szent László éneke című számot a közösségi oldalán.
2000 környékén már elég szervezett volt a környéken a kunság, jász és kun hagyományőrző csoportok és szervezetek tucatjai voltak aktívak mindenfelé, de akik nem csatlakoztak ezekhez azok közt is volt egyfajta kun identitás. A másik pedig a pogányság volt, igaz hogy szervezett vallási keretek közt nem létezett errefelé egységes nézet, de nagyon sokan vallották (vallják) magukat pogánynak legyen az ősmagyar, asatru vagy valami ázsiai sámán hit.
A koncert előtt egy bejegyzést írtam arról, nem biztos, hogy jó ötlet itt a kunságon eljátszani ezt a számot.
Nem tudom eljutott-e a bejegyzés a zenekarhoz, de végül nem játszották el az akkoriban népszerű dalt.

Itt az ország közepén elég szegényes volt a koncert kínálat mindig skinhead zenekarokból. A helyi bandákon kívül összesen egyszer volt korábban koncert ahol a Hunnia, ACAB és a Barikád Skins lépett fel. Ezért nagyon örültünk, hogy végre egy nagyobb zenekar is jön. A Romantikus Erőszak Kecskemétre a Tudomány és Technika házába szervezett koncertet. A kecskeméti zsidóság, a baloldal és a liberálisok eléggé felháborodtak a koncert hírére és mindent megpróbáltak bevetni, hogy megakadályozzák a koncertet. A kecskeméti fiatalok kitartottak, akkoriban még telt házas Kárpátia bulik voltak és tombolt a nemzeti érzelem a környéken. Végül Balázs mondta le a bulit, arra hivatkozva, hogy a helyszín egykor zsinagóga volt. 
Néhányan próbáltunk érvelni, hogy az a hely már több, mint 60 éve nem zsinagóga és soha nem is lesz az, mert a második világháború alatt az SS használta istállónak. Vagy nem jutott el hozzá a hír vagy nem volt rá hatással, de azóta sem volt Kecskeméten Romantikus Erőszak koncert.

A Független Adó tipikusan az a zenekar amelyik a feloszlása után vált kultikussá. Azon kevesek közé tartozom akik igyekeztek a legtöbb koncertjükön ott lenni. Izsi szólt, hogy buli lesz én mentem legyen az a Viking klub vagy egy külvárosi művház.
Annak idején megvolt az összes kazettájuk, Izsinek köszönhetően az összes kiadatlan demójuk és jó pár koncertfelvételük is.
Első alkalommal 1989-ben láttam őket az FMH-ban, ha jól emlékszem, itt találkoztam utoljára Hagymával és itt már kapható volt az első kazettájuk amit természetesen megvettem. 
A legnagyobb buli amin játszottak az 1993-as Tavaszi Ébredés volt az Oi-kor és a Fejbőr társaságában.
A belépőjegy még megvan valahol....

Végre kézhez kaptam a lemezt, még karácsony előtt rendeltem meg, szóval közel három hónap után került kicsit kalandosan a lejátszóba.
A 2008-as allentowni Oi! fesztiválon az akkor újjáalakult 4 Skinst az Indecent Exposure gárdája alkotta, Sedge dobolt, Big Tom gitározott és a négy húrost az azóta elhunyt Bacon pengette és természetesen Gary Hodges énekelt, Milky volt a zenekar menedzsere, ő intézte a lemez kiadást és terjesztést is.
A felvétel nagyon jó minőségű, jól szól a zene és az ének, hallatszik a közönség, szóval egy tökéletes koncert album.



16 dal hallható a lemezen, a 4 Skins legnagyobb Oi! slágerei, semmi ska. Chaos, ACAB, One Law For Them, Clockwork Skinhead, hogy csak párat említsek.




A borító (booklet) négy oldalas, tele fényképpel a koncertről, az előlapon a koncert plakátjának fő motívuma.
A lemez 1000 példányban jelent meg, kézzel sorszámozva. A sorszám alapján már csak pár darab lehet belőle, aki szeretne még keresse Milkyt.
Egy kis ízelítő:

A rendezvényen zavargás tört ki, így végül az Indecent Exposure sosem tudott ott fellépni. A koncert plakátja:

🥁Alapozás a Romantikus Erőszak búcsúkoncertjére a Nordic Sun Budapest Pub-ban.
Ha a koncert napján bemutatód belépődet, kedvezményes áron kapsz:
🍺0,5l világos, csapolt, kézműves sört  900,- ft
🍹Skrewdriver koktélt (0,04 Finlandia vodka + 2dl Fanta) 900,- ft
📅Várunk 2026. március 14-én 14.00-20.00 📌1071 Budapest, Damjanich utca 56.

Elektronikus felajánlás:

Az eSZJA online felületén bejelentkezést követően válaszd ki az 1+1%-os nyilatkozat fület,
“kereső megjelenítése” gombra kattintva a Név mezőbe írd be, hogy “Nordic Sun Kulturális Alapítvány” majd kattints a “Lekérdezés” gombra, és jelöld ki a Nordic Sun Kulturális Alapítvány adatait,
vagy “A civil kedvezményezett adószáma” mezőbe írd be az adószámukat: 19349736-1-13
végül kattints a „Tovább a beadáshoz” gombra.

Papíralapú felajánlás:

Töltsd le a 25EGYSZA jelű nyomtatványt és nyomtasd ki.
Töltsd ki a 1+1 rendelkező nyilatkozatot, majd tedd lezárt borítékba és add fel postán bármelyik NAV Igazgatóság címére.
Személyesen is leadhatod lezárt borítékban a NAV ügyfélszolgálatain.

Adó 1 százalék felajánlás határidő: 2026.05.20.

A lemez egy kellemes ambient számmal indul, nemes egyszerűséggel Intronak nevezte, de egy teljes értékű szám. Ez után jön egy RAC alapú nóta az Eternal Hate ami nekem feldolgozásnak tűnik, a korongon egyébként több dallamos RAC alapú szerzemény is van ezek teszik változatossá a lemezt, ami kiemelkedik a CD-ről az a Beethoven IX. szimfóniájának egy részlete az Örömóda feldolgozása. 
10 új dallal jelentkezett a brazil brigád, a korábbi anyagaikhoz képest visszafogott szövegekkel, intrókkal, persze azért így is nyers és szókimondó maradt a zene pedig kiforrottabb, úgy néz ki kezdi megtalálni a stílusát. Az ambient részek pedig fenomenálisak, én szívesen hallanék tőle egy teljes lemeznyit.
A lemez digipack csomagolást kapott, négy oldalas szövegkönyvvel, melyben két dalszöveg található. 
A borító grafika nagyszerű, pólóra kívánkozik.
Beszerezhető: Hasskultur – All the hatred that inhabits our souls! – nsbp.shop
Letölthető: Hasskultur – All the hatred that inhabits our souls! – nsbp.shop

Tavaly rengeteg rossz hír jött Spanyolországból, feloszlott a Jolly Roger, a Batallón De Castigo és a Brigada Totenkopf. 
Nos íme egy jó hír a Brigada Totenkopf legénysége visszatért és egy iszonyú ütős RAC & Roll albumot hozott össze. 10 nagyszerű nóta, 9 saját szerzemény és egy Landser feldolgozás.
A stílus nem sokat változott, pörgős és dallamos muzsika, erőteljes énekhanggal, technikás gitárszólókkal. Ezzel a koronggal nem csak a régi rajongóit hódítja vissza a banda, de valószínűleg sok újat is szerez.
Nem is nagyon részletezném, íme egy kis ízelítő:

A lemez digipack csomagolást kapott, 24 oldalas szövegkönyv, minden dalszöveg spanyolul és németül, az elején köszönő lista, középen fotók. A borítón a lemez alatt és a hátulján szintén vannak fényképek. Modern csomagolás a '90-es évek stílusában. Igazán nagyszerű munka, számomra ez az év borítója.
A CD beszerezhető: Honor Hostil – Honor Hostil – nsbp.shop
vagy letölthető: Honor Hostil – Honor Hostil – nsbp.shop

Sajnos minden évben szükség van egy jótékonysági válogatás összeállítására a rászoruló bajtársak számára. Ezúttal egy páratlan nemzetközi válogatásról van szó!
A Mistreat, Corvus Coronoides, Resist, Ironwill, Griffin, Gesta Bellica, Bully Boys, Sleipnir, Sent Down, Bandeira de Combate, Baltic Bastards, Legion of St. George, Lunikoff és Bound for Glory zenekarok szerepelnek rajta.
A legjobb előadók Ausztráliától Brazíliáig, az USA-tól Finnországig és Németországig. 14 erőteljes számot tartalmaz, amelyek közül 13 teljesen új.
Az érzelmes balladáktól a brutális RAC himnuszokig minden megtalálható benne. Mindez egy kiváló minőségű, hatlapos digipakban!
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/solidarity-volume-one/



A tavaly évvégén megjelent album két hete jutott el hozzám, azt hiszem számomra az egyik legjobban várt korong volt.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/wolfnacht-erberinnerungen/

Íme egy kis ízelítő belőle:

A Tenderizers az egyik legjobb koncert banda, fergeteges amit élőben produkálnak, a korongjaik ezt nem mindig adják vissza, de hangolódni, felkészülni a koncertjeikre mindenképp jó.
https://nsbp.shop/termek/the-tenderizers-little-rocking-me/



A napokban jelenik meg a közép-amerikai banda következő albuma, aki szeretne belőle siessen, 150 példány érkezik belőle összesen.

Találkoztam pár jellel a kiállítás előtt, például az egyik női arcrekonstrukcióról készült videóval és más hasonlóval. Szóval annyira nem ért meglepetésként amikor a kisebbik fiam átküldte a múzeum hivatkozását a kiállításról.


Az első és legszembetűnőbb, hogy még mindig németül írják a hun uralkodó Atilla nevét, pedig több, mint 35 éve már magyarul is anyakönyvezhető.



A tematikus kiállításra 5000 Ft a belépő, ezzel csak ezt az egy kiállítást lehet megnézni, a többit nem.
A múzeum második emeletén egy videóösszeállítással kezdődik a kiállítás amely több termen keresztül mutatja be a hun korszakot. 13 ország 64 múzeumából gyűjtötték össze a kiállítási tárgyakat, fegyvereket, ékszereket, használati tárgyakat, festményeket. A kiállítás a hun korszak mellett honfoglalás kori tárgyakat is bemutat.
A kiállítás rendkívül modern, a kisebb tárgyak mintái a falra kivetítve láthatóak, Atilláról szóló filmek részletei nézhetőek, a nevéhez kapcsolódó zenékbe hallgathatunk bele. Azt gondoltam, hogy Egészséges Fejbőr nem lesz, de a VHK - Hunok csatáját nagyon hiányoltam, végül a kijárat közelében azt is meghallgathattuk.

Interaktív játékok színesítik a kiállítást, ezek közül a hunokról szóló könyveket nem sikerült megnézni, de egy általunk elképzelt hun vezér képét összeállítottuk mi is amit nem csak a monitoron, hanem a falra kivetítve is megtekinthettünk. (a képen nem az általunk készített kép van)


Összességében egy érdekes kiállítást láthattunk. Sok újdonságot nem láttam, de jó volt így összegyűjtve megtekinteni a kor emlékeit.

“Német katonák! Magyar fegyvertársak! Abban a pillanatban, amikor hősi harcotok véget ér és katonasorsotok beteljesedik, köszönt benneteket még egyszer a hadsereg és a hon! Hálával és mély tisztelettel hajol meg Németország és Magyarország hős fiai előtt. Eskütökhöz híven az utolsó lélegzetig és a végső odaadásig kockáztattátok életeteket. Egyenlőtlen harc volt, amit többszörös túlerő ellen kellett vívnotok; s ez annál magasabbra emeli példamutató vitézségetek. Kötelességtudatotok és állhatatosságotok lehetővé tette a vezetésnek és a csapatoknak, hogy a nyugat-magyarországi arcvonalon harci intézkedéseket hajtson végre az ellenség ellen, amelyek meghiúsítják azt a tervét, hogy az egész hadszínteret összeomlassza, hogy Magyarországot lerohanja és Bécs alá vonuljon.

Húsz szovjet hadosztályt, több nehézfegyver-seregtestet és megközelítőleg ezer repülőgépet vontatok magatokra és kötöttetek le. Eredményes védekezésetek jelentősen meggyengítette az ellenség harci erejét. Minden vöröskatona, akit leterítettetek, minden páncélos, amelyet megsemmisítettetek, minden repülő, amelyet lelőttetek, gyengítette az ellenséget, amely a német és a magyar nép megsemmisítésére özönlik előre.

A történelem magasabbra fogja értékelni a kultúra- és néppusztító bolsevizmus elleni hajthatatlan ellenállásotokat annál a katonai sikernél is, amit minden idők egyik legnagyobb városharcában vívtatok ki, s idealizmusotokat, amellyel a keleti sztyeppe-özön elé álltatok. Budapest védőrsége mindig a kötelességteljesítés ragyogó példaképe marad az európai nemzetek közössége számára. Felrázó példátok elátkoz minden gyáva lemondást, emberi nagyságotok a jövő forrása, dicsőséges tetteitek az életet jelentik. Olyan szellemet tanúsítottatok, Budapest katonái, amely által Németország és Magyarország ismét új magasságokba emelkednek fel. Nagyon reméljük, hogy egykor majd viszontlátjuk egymást egy nagy, szabad hazában. Tiétek segítő kezünk bajtársak, kik áttörtétek a Budapest körüli gyűrűt!"

(Otto Wöhler tábornok, a német Dél Hadseregcsoport főparancsnoka)

4 lemezes oi! / punk / skinhead válogatás, gyermekkorom legszebb dalai. Ma már másként hallgatok Cockney Rejects, Oppressed vagy Angelic Upstarts felvételeket, de összességében még mindig magával ragad ezeknek a számoknak a hangulata. 101 dal szerepel a korongokon egytől egyig ismerem mind, mégis jó újra hallani őket. Olyan ritkábban hallható együttesek is szerepelnek rajta, mint a Venom, Antisocial.. 
Ha sikerül beszerezni hallgasd hangosan.

Manapság a filmiparban azonnal elhatárolódnak mindentől és mindenkitől aki eltér a beteg eszméiktől és reálisan látja a valóságot. Nincs ez másként a punkok közt sem, az antifa mára szinte az egész színteret uralja.
Szerencsére van a világnak egy olyan szeglete ahol ez másként van, ez pedig a rock és metál zene.




                                         




Nem volt olyan zenekar amelyik ne játszott volna szívesen a Slayer vagy a Metallica zenekarokkal vagy koncertszervező aki ne hívta volna meg őket szívesen.


Lemmy nem csak gyűjtötte, de gyakran viselte is a második világháborús relikviákat. Ennek ellenére mindenhol szívesen látták őket.


A rock and roll, rockabilly, teddy boy színtér ma már konszolidáltabb lett, de a konföderációs zászló még manapság is ott van minden koncerten.

Jelenleg az egyik kedvenc csatornám: https://www.youtube.com/@Qingyunji
A lány kicsit butácska, néha pofátlan, pont, mint Gyetván Csaba, ellenben gyönyörű helyekre látogat el, hatalmas hegyek, óriási barlangok, Kína eldugott gyöngyszemei szerepelnek a videóiban.
Ha nem Kínában élne egy félmilliós követőt maga mögött tudó csatorna műsorvezetőjeként a világ legnagyobb márkái látnák el ajánlatokkal és nem ormótlan divatcipőben és pufidzsekiben kellene járnia a hegyi ösvényeket.

A Mi Hazánk a vesztesek magabiztosságával szórja a pénzt a választási ígéreteiben. Adócsökkentés, útdíjeltörlés, béremelés, jobb egészségügy, jobb oktatás, már csak az az egy kérdésem van, "Ha minden bevételtől megszabadítják az országot, akkor miből akarnak jobb világot teremteni?".
A másik felvetésük a zöldhulladékok termőföldre terítése, komposztként. Gondolom a diólevél rendkívül hasznos komposztanyag, de a vegyszerekkel kezelt, viasszal bevont gyümölcshaj lehet a legjobb trágya a búzának.

A lehúzás új szintre lépett, most már oktatnak, bármire és mindenre is, csupa olyan dologra aminek semmi hasznát nem veszed az életben. Van például gépkezelő képzés, megmutatják a zöld gombot és a pirosat, aztán, ha jelentkezel valahova gépkezelőnek körbe röhögnek.
Vannak fotós oktatások, olyan aki pár éve kezdte, most oktat, fotózni még nem tud, a stúdióját úgy rendezték be neki, de az elmélet megy, meg persze nem csak ezt okaktja, hanem azt is, hogyan szerezhetsz ügyfeleket vállalkozóként.
Lehetsz erdősimogató is, jó pénzért megmutatják melyik fát mennyi ideig kell ölelgetni, ha valami problémád van, ha elvégzed a tanfolyamot vezethetsz erdősimogató túrákat is.

Egy rendkívül érdekes cikk, nincsenek benne színes bőrű skinheadek, ska klubok, rude boyok. Ellenben azt írja, hogy a modból alakult ki a skinhead szubkultúra.

Még mindig a görög skinhead zenei színtér a legaktívabb, most épp ausztrál segítséggel hoztak össze egy új korongot. Mick a Forward into war énekese és Albert a No Surrender zenésze nagyszerű anyagot tett le ismét az asztalra. A stílus leginkább a modern angol Oi! / RAC vonalra hasonlít, a szövegek rendkívül változatosak.
Született dal Radola Gajdáról a Szibériai Tigrisről, a bevándorlásról, drogokról, az ősi istenekről, a bekamerázott világról és más hasonló aktuális témákról. Személyes kedvencem a British Justice mely egy Ovaltinees feldolgozás.
20 oldalas szövegkönyv készült a lemezhez, a borítóért melyen feltűnik a tatabányai Turul madár is a lengyel Product of Societynek mondhatunk köszönetet. A szövegek jól olvashatóak, a dalszövegekhez passzoló rajzok, fotók, grafikák színesítik az oldalakat, középen két viszonylag ismert skinhead fotó látható, az egyik ismerős lehet az idősebb generációnak a Skinheads ain't Hippies válogatás borítójáról.
2024-ben már összehoztak egy négy számos EP-t, ami szerepel a korong végén, én bízom benne, hogy még lesz folytatása a projektnek.

Beszerezhető: United in Anger – Freedom Bleeds – nsbp.shop
Vagy letölthető: United in Anger – Freedom Bleeds – nsbp.shop

1981-ben alakult az együttes, az első RAC zenekarok egyike volt, öt éve írtam már róla a blogon. A lemezen valamennyi fennmaradt felvétele hallható, az első kettő az 1985-ös No Surrender válogatáson szerepelt, a harmadik az 1984-es This is White Noise EP-n, két szám az 1983-as demóra készült és a lemez végén 10 szám hallható az 1983 december 12.-ei koncertről melyen egy Sham 69 és egy 4 Skins dal is felcsendül.
Ha hasonlítanom kellene a srácok stílusát valamihez akkor egy korai nyers 4Skins-hez tudnám hasonlítani.
A felvételek meglepően jó minőségűek, mondanom sem kell, hogy a banda nagy kedvencem, régóta vadásztam a felvételeikre.
A lemez digipack csomagolást kapott, négy oldalas booklettel. 150 darabra limitálva jelent meg, enyém a 49-es.

Beszerezhető: The Die-Hards – The Complete Collection – nsbp.shop

A német metál banda albumát az orrom elől vitte el egy ismerős a Damjanich utcai kultúr létesítményben. A borító alapján black vagy pogány metálra tippeltem, de tévedtem, ütős német metál muzsika van a lemezen. Viszonylag fiatal csapat második korongja.

A Hulduvolk egy amcsi punk/oi banda. Ütős, dallamos kiabálós muzsika, pont olyan amilyet a '80-as években szerettünk, mégis kicsit más, fiatalosabb, frissebb, modernebb. A White Noise Rádió válogatáson kaphattunk egy kis ízelítőt belőle.
A korong hamarosan kapható lesz a Nordic Sunnál.

Andras egy német előadó, pogány metált játszik, méghozzá elég színvonalasan. Az EP még nem kapható itthon. A műfaj rajongóinak kötelező darab.

Panzermeyer utolsó menetelése:

1961. december 28-án Kurt Meyer volt brigádvezetőt és Waffen-SS vezérőrnagyot
(* 1910. december 23. Jerxheim; † 1961. december 23. Hagen)
a Hagen-Delstern temetőjében temették el.

A mai napig ez a legnagyobb temetés, amelyet Hagen városa valaha látott. Körülbelül 10 000 gyászoló gyűlt össze, hogy lerója tiszteletét a "Panzermeyer" előtt. Köztük volt Sepp Dietrich, Jochen Peiper, Max Wünsche és Hubert Meyer (volt SS-Obersturmbannführer, és Kurt Meyer elfogása után rövid ideig a 12. páncéloshadosztály Hitlerjugend parancsnoka). A temetési menethez csatlakoztak a politikai pártok képviselői és a Bundeswehr magas rangú tisztjei is.

A gyászbeszédet Hubert Meyer mondta (részlet): „Teljes elkötelezettségedet hazánk boldogságáért és szabadságáért szentelted, amelyért szíved az utolsó pillanatig vert. Mindig szeretni fogjuk ezt a hazát, ahogyan te is szeretted, különösen a szükség és a szerencsétlenség idején. Ahogy kívánod, mi is hozzájárulni akarunk egy szabad népekből álló nagyszerű közösség létrehozásához, amelyben a német nép szelleme és jelleme nemes, békés versenyben fejlődhet tovább.”

Hosszú-hosszú szünet után életjelet adott a mára kultikussá vált zenekar magáról.

Mi várható ebben az évben? 
A 25 éves Worst Nightmare áprilisban adja utolsó koncertjét. 
Februárban természetesen lesz Kitörés megemlékezés, lesz egy emléktúra és lesz teljesítménytúra valamint kétnapos koncert maraton  hazai és külföldi nagy nevekkel.
Előreláthatóan december 19.-én lesz ismét Night of the Nordic Sun, a fellépőkről csak pletykákat hallottunk, de a szervezőt ismerve az előzetes plakát már február végén napvilágra kerül.
Az Ian Stuart hazai születésnapi rendezvénye a Nordic Sun Fest ebben az évben valószínűleg elmarad.
Tavaly elmaradt a hazai Ian Stuart emlékkoncert szeptemberben, egyelőre az idei koncertről sincs információ.
Az évzáró rendezvények közül a vidéki Oi-kor, Vérszerződés koncert szinte biztos, ha szerencsénk van talán a fővárosban is lesz.
Amint az látható itthon nem fogunk koncertekben bővelkedni.
Külföldön sincs óriási választék az előrejelzések szerint. A spanyol Chaos in the Sun az egyik legnagyobb rendezvény lesz az év első felében, az első plakáton még szerepelt a The Gits, az énekes halála miatt nem lesznek ott, helyettük valószínűleg a Lumpex 75 lesz.. A plakáton két naposra van tervezve, de szinte biztos, hogy lesz elő buli csütörtökön.
Az év második felének legnagyobb rendezvénye a négy napos Ritorno a Camelot, a fellépőkről nincs még info, de ez olyan buli amire mindig érdemes kivenni a szabadságot jó előre.
A IV. Defend Europe plakátját sajnos nem látni még sehol, remélem ez nem jelenti azt, hogy elmarad.
Februárban Prágában lesz egy Oi! buli öt fellépővel.
Márciusban Spanyolországot lepik el a skinheadek, Valenciában lesz egy Oi! buli hat fellépővel.
Jó hír az ibériai félszigetről, hogy ismét összeáll a nagyszerű skinhead banda a Bulldog Glory.
Morvaországból még nem jött koncertplakát, pedig ott is egyre erősebb az oi! / skinhead mozgalom, már 4-5 helyi zenekaruk van. Egyelőre a Streetkids partyról sem jött plakát.
Lemezmegjelenésekről nem szívesen jósolgatnék, hiszen több éve beharangozott felvételek sem jelentek meg, de a gyűjtőknek azért nem kell aggódni, több külföldi zenekar is jelezte, hogy idén stúdióba vonul.


Itthon az Oi! / nemzeti rock vonalon még csak ígéretek vannak, koncertplakátok nincsenek, kivéve a Romantikus Erőszak búcsúkoncertjét, ahol az Angry Noise lesz a vendég fellépő.

Ezen a split albumon gyakorlatilag két kislemez van. Az Eisenadler három számával indul a korong, hagyományos nsbm muzsika introkkal, a Zerstögerről gyakorlatilag ugyanezt tudom mondani, semmi extra, semmi újítás, szóval aki megveszi a lemezt az azt kapja amit a borító sugall. A lemez nem csak az introk miatt nem unalmas, a zene sincs túl tolva, végtelenségig torzítva vagy végtelenségig elhúzva, pont olyan amilyennek én szeretem ezt a zenét.
A gyűjtők örömére a lemez megjelent 12"-os fekete bakeliten is, bár gyanítom már nem kapható, de a bandcampen érdeklődhettek.
Itthon az AWD adta ki.

Soha nem gondoltam volna, hogy egy ambient / black kiadványról csupa jót fogok írni, biztosan öregszem.
A Zerströger egy tavaly alakult Egyesült Államokbeli zenekar, rendkívül termékeny közel egy tucatnyi lemezen szerepel, ezek közül két önálló album, néhány split, egy demo és féltucat EP színesíti a repertoárjukat.
A jelen albumon 9 tétel szerepel, ebből az utolsó kettő feldolgozás, egy Burzum és egy Der Stürmer dalt dolgoztak fel. Az első két tétel (1932 és a Youth) olyan, mintha két introval indulna a korong. Az black metal részek klasszikus nsbm alapok, az ambient valószínűleg egy pc-s szintetizátorral készült, nem hozza le az embert az életről teljesen és mielőtt teljesen unalmassá válna már véget is ér.
Híradó részletek és katonadalok teszik változatossá a korongot. Ez a lemez és a Necropsyum korongja egész biztosan a lejátszó közelében marad.
A lemezt itthon az Aryan War distro adta ki, de megjelent az USÁ-ban is két kiadónál valamint a zenekar is terjeszti mp3 formátumban. Azt hiszem ezt a korongot érdemes lenne egy nagyobb kiadónál is kiadni.

A brazil zenekar második teljes lemeze. Itthon az Aryan War Distro adta ki 44 darab kézzel számozott példányban, de megjelent Braziliában is és kazettán egy orosz és egy francia kiadó is kiadta szintén limitált példányszámban.
A lemez borítóján az alábbiakat olvashatjuk:
Az Inexistencial Inexistência egy új és nagy hatású szakaszt jelöl a Necropsyum utazásában. Az album túllép a zenei birodalom határain, mély emberi érzelmeket, például melankóliát, gyűlöletet és a legzsigeribb érzéseket tár fel. Nekrose személyes tapasztalatai ihlették, olyan témákat dolgoz fel, mint a mentális zavarok, a depresszió és a vereség elleni küzdelem.
Kilenc érzelmi intenzitású és hangzásbeli brutalitással teli számmal az album a fájdalmat és a rugalmasságot tiszta művészetté alakítja. Minden dal belső harcokat és művészi újjászületést tükröz, a gyötrelmet nyers kifejezéssé alakítva. Ez a mű a Necropsyum kreatív csúcsát képviseli, ahol a nyers érzelmek egyesülnek a black metal kérlelhetetlen lényegével."
Ehhez nem tudok mit hozzá tenni, hallgass bele.

December 20.-án megtartotta a Huligán együttes az egyetlen koncertjét a helyi metal karácsonyon, melyet elhunyt gitárosuk Bíró Nándi emlékére ajánlottak.
A koncert jól sikerült, nagyjából egy órát játszottak, saját és feldolgozás szerzeményeket adtak elő. Többek közt írtak egy dalt Bíró Nándi emlékére. A koncerten három szám erejéig színpadra állt az a gitáros is aki annak idején kisegítette a bandát a Viking klubban, a két gitáros összeöltözött, egyikük fehér gitárral jött melyen fekete vaskereszt volt másikuk ennek negatívjával állt színpadra.


A srácok a jól összeállított zenei program mellett ajándékokkal is készültek a közönségnek, a műsor után kéttucatnyi ajándékot szórtak a közönség közé, melyeken a zenekar logója és fényképei voltak.
A közönség még szeretett volna ráadást a koncert végén, de sajnos a szervezők erre nem adtak lehetőséget.
A rendezvényről profi felvétel készült, mely valószínűleg az ünnepek után készül majd el, addig is egy kis részlet az estéről:

Ahogy az már megszokott pénteken indultunk a megszokottól kicsit később, így alaposan ránk esteledett mire megálltunk a szállásunk közelében egy gyors vacsorára.


A szállásunk Nándorfehérvár agglomerációjában volt, egy kényelmes villa jakuzzival, szaunával, bárszekrénnyel, kandallóval, gépi dartssal és még sok egyébbel amiket főleg nyáron lehet kihasználni. Érkezés után pihentünk, majd az öt fős társaságunkból hárman bementünk a belvárosba egy bárba, ahol összefutottunk pár ismerőssel és élveztük a kellemes balkáni zenét. 



Másnap két-három kávé után bementünk a belvárosba, hárman megnézték a várat, mi ketten beültünk egy bárba estebéd előtt kávézni. Étkezni is ott maradtunk, megvártuk a többieket és egy végtelen menüt kértünk, ez nagyjából 10.000Ft-nak megfelelő összegbe kerül és addig hozzák a finomabbnál-finomabb ételeket amíg azt nem mondjuk - elég.



Nagyjából 15 fogásig bírtuk, bár volt aki hamarabb kiszállt, illetve én csak a húsmentes ételeket ettem meg, a többivel a társaim terheltem.
Étkezés után gyönyörködtünk egy kicsit a naplementében.


Ezután visszamentünk a szállásunkra és az esti kikapcsolódás előtt még pihentünk egy kicsit.
A megszokott törzshelyünkre mentünk, ahol már vártak szerb barátaink és a megszokottól sokkal nagyobb csődület, mint kiderült épp koncertet tartanak.
Mikor lementünk épp egy szerb zenekar húzta a talpalávalót, a srácokat ismertük régebbről, ahogy a zenéjüket is. Egy többször újjáalakult helyi zenekarról van szó, én annyira nem rajongok értük, bár az új énekessel jobbak, mint korábban. Amíg játszottak beszélgetünk helyi és más országokbeli ismerőseinkkel. 
A szerb brigád után egy orosz banda játszott, őket nagyon szeretem, sajnos mások is, így látni nem csak hallgatni tudtam őket.
Időközben pár honfitársunkkal is összefutottam, ők egy német zenekar miatt jöttek akik betegség miatt nem tudtak eljönni.
Az est folyamán játszott még egy görög brigád, őket nagyon szeretem, egy másik helyi banda akik szintén egész jók és egy olasz hc / metalcore brigád akikért nem igazán vagyok oda.
Az este-éjszaka nagyon jó hangulatban telt. Két fellépő között kiugrottunk vacsorázni, hosszas keresgélés után egy éjjel-nappali éttermet találtunk, ahol elég sokan voltak és a futárok is sorokban álltak, így várnunk kellett az útitársam hamburgerére, sültkrumplijára és az én sültkrumpli-kajmak-saláta kombómra.
A koncert végét megvártuk és visszamentünk a szállásunkra, szívesen írnék még a koncertekről, de nem sokat láttunk belőle a tömeg miatt. 



Másnap korán ébredtem, az udvaron megkávéztam és gyönyörködtem a tájban amíg a többiek ébredeztek. 
Reggelire a magunkkal hozott ételek maradékát ettük meg, ami gyakorlatilag egy kisebb hadseregnek is elég lett volna, hagytunk is belőle.
11 órakor adtuk vissza a szállást a tulajnak és indultunk haza.
Szabadkán megálltunk vásárolni, én csak ajvárt, kajmakot és még pár helyi sajtot vettem.
Ezután elmentünk az étterembe ahol foglalásunk volt. Itt a pincében sörfőző üzem van, így én rögtön egy enyhén kávés ízű fekete sörrel indítottam, aztán ezzel be is teltem, mert az ételekkel úgy jól laktam, hogy a sör maradéka is alig csúszott le.



A leglátványosabb ételt a batyuban sült darálthúst a lányok ették, ezek mellett a spagettim említésre sem méltó, a másik étel inkább a mérete miatt feltűnő, a kajmakkal töltött hús ki is fogott útitársamon.
Én még kértem desszertet, egy mézes-áfonyás szeletet ami isteni volt, de a kicsit töményebb mogyorós-csokis szelet ezen is túltett amit egyik útitársnőm evett.



Legközelebb kevesebbet eszek és több sört fogok végig kóstolni. 
Hazafelé már eseménytelenül telt az út, de abban megegyeztünk, hogy még sok közös gasztro kalandunk lesz és még sok nagyszerű éttermet fogunk felfedezni.

Két kiváló banda egy korongon, egy német street rock és egy mexikói oi! banda. A Last Obstruction új volt számomra, korábban nem ismertem. Nagyszerű pörgős zene angol nyelven, fiatal kori kedvenceimre emlékeztet.
A Sun City Skins régi kedvencem, de eddig csak a videómegosztókról ismertem, nagyszerű közép-amerikai oi! muzsika. Semmi újat nem csinálnak, csak a bevált receptet, de azt nagyon jól. Az utolsó szám a Historias Que Contar emlékeztet egy Garotos Podres számra, de a hasonlóság valószínűleg a véletlen műve.
A CD-hez 16 oldalas szövegkönyv készült, olvasható szövegekkel, rengeteg rajzzal, fényképpel.
Beszerezhető: Last Obstruction / Sun City Skins – Brawler Anthems – nsbp.shop

A Death Supremacy két számával indul a korong, az első kimondottan szerethető bm nóta némi zajjal, a második introja egész ígeretes volt, de maga a zenemű vagy inkább zajmű már nem kimondottan az én zenei ízlésvilágom, de azért kibírtam a negyedórás produkciót.  
A Demonicnak ez a bemutatkozó anyaga, a ,,banda" ígéretes, klasszikus nsbm károgós énekkel, gyorsabb és vontatottabb tételek hallhatóak a korongon. Én bízom benne, hogy még hallhatunk erről a zenekarról.
A lemez 18 példányban jelent meg, enyém a 16-os sorszámú, szóval aki még szeretne belőle igyekezzen.
Beszerezhető az Aryan War Distributionnél.

Az év vége közeledtével sem időm, sem energiám nem volt tájékozódni a fellépőkről, felkészülni a zenéjükből, így az est nagy része számomra meglepetés volt.


A Knochenhorde kezdte a bulit, az énekes külseje erősen hajazott a Kanonenfieber dizájnjára pár évtized történelmi eltéréssel. Számomra az est egyik legjobb fellépője volt ez a banda, változatos zenével, könnyen szerethető black metal muzsikával, legnagyobb meglepetésemre még egy Landser feldolgozást is eljátszottak. A srácoknak ebben az évben jelent meg a bemutatkozó albuma a Götter und Dämonen, sajnos nem hoztak belőle, pedig biztosan megvettem volna. Remélem velük a jövő évi bulin is találkozhatunk. Egyébként a közönség is inkább a zenéjükre koncentrált és csak kisebb pogó alakult ki a fellépésük alatt.



A Frangarról már sok jót hallottam, többen látták őket az ismerőseim közül az Eternal Hate Festen. Ez már közel 20 éves banda bár korábban őket sem ismertem. Az SPQR-rel közös kislemezüket annak idején alaposan lehúzták a kritikusok így annyira nem is törtem magam, hogy megismerjem őket. Nagy hiba volt, nagyon jó zenét játszanak, introkkal, és híradó részletekkel tűzdelt zenéjük csöppet sem unalmas, amúgy is kedvelem az oi! / RAC alapokból építkező black metal zenéket. A közönség jól ismerte őket megtelt a sátor a rajongóikkal, nagyobb pogo is kialakult a fellépésük alatt. Kihasználták a led fal adta lehetőségeket, bár trióként léptek fel nagyon jó volt a színpadi összkép az énekes '30-as éveket idéző mikrofonjával együtt. 
Ők elég nagy merch-csel érkeztek, a pólóik nem igazán tetszettek, a lemezeiket nem ismertem, azt gondoltam majd a szervezővel beszélek a koncert után aki elég jól ismeri az ízlésem és tőle veszek majd egy vagy két korongot, hogy feldobjam velük a borongós téli estéket és most látom, hogy a shopban csak a fentebb említett kislemez van és egy válogatás album amin szerepelnek. A srácok az Avanti Ragazzi kezdetű dal eléneklésével köszönték meg, hogy itt lehettek. 
Pár szó a közönségről, idén sokkal több skinhead merészkedett el a bulira a tavalyihoz képest, de természetesen a klasszikus black metal külsőségeké volt a főszerep. Míg tavaly egész Európa, Ausztrália és Észak-Amerika képviselte magát a koncerten ebben az évben sokkal szélesebb volt a paletta, jött egy fiatal hölgy Koreából és egy srác Tokióból - ennek fényében elég ciki lesz, ha az antifa infó még mindig rasszistának nevezi a szervezőt. A legtöbbet pogozó címet ismét a francia skinhead srác vitte el akit már nyáron megismertünk, a buli partiarca Breki volt (nem így hívták, csak elfelejtettem megkérdezni a nevét).



Shopot a Goatmoon, Aryan Hammer, Frangar, Leibstandarte és a BHH hozott a szervezőkön kívül. A finnek árúkészletét pillanatok alatt elkapkodták, de a többiek sem panaszkodhattak.
A rendezvény népszerűségét bizonyítandó jelen volt a Pasbourne fotó, egy svéd fotós és relikviagyűjtő valamint a Fekete Nap bloggere és Silver aki a Kronos Mortuson írt a tavalyi rendezvényről.
A Der Stürmer az énekes édesanyjának betegsége miatt nem tudott jönni, pedig ők lettek volna a fő banda többek véleménye szerint. 
A rendezvényről videó és hangfelvétel készült, ha minden jól megy jövőre megjelenik mind a kettő.



 A bulit a Goatmoon folytatta, a műsoruk idén sokkal gyengébb volt, mint tavaly. Nem igazán tudtam megmagyarázni miért, mert a közönség szerette őket, jól is szóltak, de valahogy nem volt meg az a "hú baz' meg" érzés. Ők voltak az egyetlen kifestett banda, frenetikus volt a színpadi megjelenésük. Nem készültek a led falra műsorral, így ott főleg az egyik gitáros látszott, a kamera kezelője szemmel láthatóan beleszeretett a tetoválásaiba a srácnak. 16 szerzeménnyel készült a zenekar, nem számoltam, de úgy érzem hagytak ki pár számot, az egyik



számnál a dobos és a zenészek nem ugyanazt kezdték játszani, de gyorsan korrigálták a dolgot. Összességében jó volt a műsoruk, a fellépés a szokásos módon az énekes crowd surfingjével zárult. A buli végén tudtam meg, hogy az énekes matt részeg volt, valószínűleg ezért éreztem gyengébbnek a showt. Ha megjelenik a videó lehet, hogy kiderül itt is volt némi "Repatarurgyán" :)



A francia brigád egységes megjelenése jól jellemezte a modern nsbm irányvonalát, a zenéjük RAC alapokra épülő black metal. Színvonalas zene, színvonalas produkció jellemezte a fellépésük, a közönség ismerte a német és francia nyelven előadott dalaikat, együtt énekeltek velük, középen ment a pogo a sátor tele volt végig a fellépésük alatt. A buli végére rá kellett jönnöm, hogy elég felületesen ismerem csak a black metal színteret, szóval ígérem a jövő évi koncertre sokkal jobban felkészülök és beleásom magam a témába.


Az estet az Aryan Hammer zárta, őket sajnos már nem várta meg mindenki, akik kocsival voltak többen is hazaindultak mire kezdett a duó. Számomra ők voltak az éjszaka csillagai, valódi nyers, darálós black metal, monoton ének (hörgés). Tipikusan az a zene amit itthon 20 perc után sikítva tépnék ki a hi-fiből, de ott még órákig tudtam volna élvezni. Klasszikus nsbm muzsika amely számomra a 2000-es évek elejét idézi.

A koncertek után megkerestem a koreai lányt egy közös fotó reményében, majd váltottunk pár szót, örült neki, hogy ismertem koreai skinhead bandákat amiket ő is ismert.
A japán sráccal még a koncert előtt készítettünk közös képet, így a buli után már csak a japán zenei életről akartam kérdezni. Féltucat metálos arccal beszélgetett amikor a Valkyrie Zeroról kérdeztem, mindenki egyből dicsérte a bandát, hogy milyen jó, kőkemény old school thrash, mire a tokiói srác közölte, hogy ő nem ismeri őket, ezen meglepődtünk. Szerencsére a japán skinhead bandák egy részét ismerte, bár nem szereti a zenéjüket.
Az Aryan War distró tulaja is jelen volt, ahogy erre lehetett számítani, sajnos eladásra nem hozott semmit, de ajándékba kaptam tőle öt CD-t, főleg dél-amerikai nsbm bandák zenéit, de van köztük más stílus is (industrial / noise), ezekről majd hamarosan olvashattok a blogon.
Nagyszerű éjszakán vagyunk túl, azt hiszem ez a buli még beszédtéma lesz egy darabig, mindenki várja a folytatást és megy a találgatás kik lesznek a jövő évi fellépők.
Köszönjük a Nordic Sun recordsnak, hogy (sátor)tető alá hozta ezt a rendezvényt.

Egy kicsit féltem ettől az albumtól. Egy csomó ismeretlen név, főleg Amerikából, első tippre fele Jack projektjei. Kár volt félni, nagyszerű válogatás, bár más zene, de hangulatában a '80-as évek végi, '90-es évek eleji bootleg válogatásokra emlékeztet. 
A telegramon régóta követője vagyok a White Noise Rádiónak és időnként a rádió chat szobájában is aktív vagyok, de főleg nyelvi okokból a rádió adásait átpörgetem és jobbára csak a zenéket hallgatom.
Ha tippelnem kell ez a válogatás nem csak új zenekarokat mutat be, hanem a rádiós az esti vezetéshez is ezeket a felvételeket hallgatja (én pár napja minden lefekvés előtt ezt hallgatom). Bár vannak pörgősebb modern metál/hc számok is a korongon és pár középtempós RAC, főleg dallamos, éneklős balladák, country, blues dalok a jellemzőek. Külön öröm, hogy felkerült egy új magyar zenekar a Hunyadi 25 egy száma is a korongra, ők egy Angry Aryans feldolgozást játszanak magyar nyelven, ez az egyetlen nem angol nyelvű dal a korongon.
Az ismertebb előadók közül pár név: Griffin, We Want War, Ironwill, Sniper, One Million Lies, Definite Hate.

A lemez digipack  csomagolást kapott, 24 oldalas szövegkönyv tele képekkel, illusztrációkkal és természetesen az összes dalszöveggel, igaz apró betűkkel, de jól olvashatóan. Ezzel a koronggal eljutott a 40. CD kiadványához a kiadó. Gratulálok.
A rádió és a kiadó közt régi, jó kapcsolat van, én bízom benne, hogy lesz még ilyen válogatás. 
Apró érdekesség, a H25 énekesével egy olasz turnén a WNR-hez hasonló podcast indítását terveztük, mindkettőnk életében történtek változások, azért remélem jövő nyáron visszatérünk a srác ötletére és összehozunk valamit.

A lemez beszerezhető: Various – White Noise Radio – nsbp.shop
és Budapesten a Damjanich u. 56. szám alatt.

Bár még négy hét hátra van az évből, azt már most kijelenthetem, hogy ilyen rossz évet még talán soha nem zártunk.
Elhunyt több híres énekes akik pótolhatatlanok és a hiányukat már most érezzük, hiszen a jövő évi koncertplakátokon többük neve is fent volt.
Több tucat zenekar oszlott fel vagy jelentette be közelgő megszűnését.
Az egyik legfájóbb a Romantikus Erőszak megszűnése, a zenekar a népszerűségét nem önfényezésre használta, hanem tucatnyi zenekart, előadót karolt fel, tucatnyi szervezetet támogatott önzetlenül, legyen az skinhead, politikai mozgalom, párt vagy szurkolói csoport. 


A szövegeik elsősorban a hazai közönségnek szóltak ennek ellenére a népszerűségük külföldön is óriási és nem csak a lengyel, de egész Európa hazafias közegében.
A zenéjükkel sikerült pár szám erejéig feltámasztani a Független Adót, a Cock Sparrer feldolgozással összehozni a legnépszerűbb énekeseket Spanyolországtól Svédországig. Összefogni a punk, rocker, metálos és skinhead közeget. Minden lemezük kultikussá vált mára, melyeken hallható az underground (alternatív) zenétől a népzenén át a punk és oi! muzsikáig szinte minden. A számaik hallgatása közben felváltva érezhetjük magunk a táncházakban, lelátókon, csatatereken huszárok közt, az '56-os pesti srácok oldalán harcolva a gúnyhatáron túli hegyekben vagy koncerten pogózva.
(Bocsi, ezt a részt nem terveztem ilyen hosszúra)

A spanyol zenei színtér szintén romokban, feloszlott a Jolly Roger és a Batallón De Castigo.

Közel 20 év után feloszlik a Citizen Keyne, jövő májusban adják utolsó koncertjüket, remélem még előtte összekapja magát valaki és meghívja őket hozzánk mondjuk a Condemned 84-gyel egyetemben, de legalább még egy cseh bulin jó lenne elcsípni őket.

Feloszlott a Hundriver és ezzel egy időben megszűnt a Sons of Odin is, a hazai színtéren alig maradt épkézláb zenekar. Sajnos a koncertszervezők sem túl aktívak, valószínűleg visszatér a '80-as évek és a zenekarok majd akkor tudnak zenélni, ha megszervezik a saját fellépéseiket kocsmákban és kis klubokban.

Feloszlott a legígéretesebb fiatal hazai zenekar is az Audry and The Troublemaker én remélem azért Adrien nem adja fel és összehoz valami hasonlót, ha mást nem egy ballada formációt.

Fájó pont, hogy befejezte működését az antifa infó a facebookon. Ők terjesztették leghatásosabban a koncertplakátokat. Hatékonyan vezették félre az embereket és a rendőrséget.
Mindig jókat nevettünk az írásaikon.

Tilos zenét hallgatni, de éjjel a csoportvezető nem szól érte. 
Üvölt a fülemben hajnali kettőkor a Nordglanztól a Söhne der Sonne amikor észreveszem, hogy valaki áll mögöttem. A nagyfőnök az. Na, akkor ez most egy fegyelmi lesz, mondom magamban.
- Mit hallgatsz?
- Zámbó Árpit, nagyon kellemes hangja van.
- Hú azt csak az öregek hallgatják.
- Lassan hatvan leszek.
Azzal ott hagyott. 

Új gép, új kolléga.
Jeleztem, hogy közölje, ha valami nem jó, nem tetszik neki műszakváltáskor.
Három-négy hétig semmi gond, aztán egyik nap jön, hogy mit képzelek én, hogy a közelebbi alapanyagot szedem el és a kész terméket a közelebbi helyre teszem, hát ő már 47 éves, nehogy már ő ugráljon, stb...
- Én meg 57 vagyok. (Mondjuk ő néz ki öregebbnek)

Fiatal kolléga leváltott és már állt is neki dolgozni. Látom, hogy a sorjázót nyomja, mint a barom.
Pár órája cseréltem és átlagban 5-6 napot szokott bírni.
- Nem kell ám átfúrni. - mondom.
- Á, tök életlen, muszáj nyomni.

Ugyanez a srác panaszkodik, hogy letolták, mert nem tudják elolvasni az írását.
- Hát nézd meg, ne mond már, hogy nem olvasható.
Nem mondtam, de én sem tudtam elolvasni.

A munkahelyemen takarító cég úgy gondolta jó üzlet a magyarokat, cigányokat filippínóra cserélni. Rögtön hoztak is egy tucat nőt akik kisminkelve, kikenve-kifenve parádéztak a cégnél, messziről látszott, hogy nem dolgozni jöttek Magyarországra, legalábbis nem takarítani. Ezek pár nap után el is tűntek, persze pótolták őket. 
Az öregasszonyok kézen fogva sétáltak a "cuki" filippínó lányokkal, mikor mondtam nekik, hogy mit örömködnek nekik, hiszen amint betanítják őket azon mód kirúgják a régi dolgozókat. Kiröhögtek.
3-4 héten belül kirúgták őket.
A régi dolgozók a WC-t 15-20 perc alatt fényesre suvickolták, az ázsiaiaknak erre kevés egy óra. Persze jeleztük, hogy ez azért nem járja, ekkor hoztak olyat akinek ez rövidebb ideig tartott. Ez meg a csészét ugyanazzal a ronggyal törölte ki amelyikkel a kilincset és a kézmosót takarította.
Végül ezt a feladatot nem bízták többet rizszabálókra.

Már vártam mikor jelentkezik új albummal a True Aggression, pedig tavaly jelent meg a lemeze. Ha nem is egy teljes anyaggal, de egy kiváló split koronggal rukkoltak elő így karácsony előtt.


A svéd Heroest cirka 20 éve hallgattam utoljára, be kell vallanom nem is igazán emlékszem már a régi zenéikre.
Ami egyből kitűnik az az ének, igazi '80-as évekbeli amcsi hard rock, heavy metal ének stílus. Az ének mellé dallamos oi!/street rock zene ütős gitárszólókkal, nagyszerű kórussal.
A True Aggression folytatta az előző albumon megszeretett stílust. Mind két zenekar 6-6 számmal szerepel a korongon és ahogy a manapság divat 1-1 számot feldolgoztak egymástól.
Gondolom nem kell mondanom (írnom), hogy a német banda miatt szereztem be a korongot és mint már oi! sokszor így most is a másik banda anyaga tetszik jobban, természetesen mind két banda nagyszerű, de a Heroes zenéje számomra most az újdonság varázsával hat.
A lemez hagyományos CD tokban jelent meg, 16 oldalas szövegkönyvvel, apró betűs szövegekkel, fényképekkel és köszönőlistákkal. Végre van fénykép a True Aggression tagjairól is.
Nagyszerű kiadvány az OPOS recordstól. 

Beszerezhető: Heroes / True Aggression – Pride, Honour, Belief – nsbp.shop

Áprilisban még láttam színpadon, hallottam énekelni, tele volt energiával.



Petri "Nyky" Nygren
31.5.1982-24.11.2025
Nyugodj Békében.

Jocke a svéd és a nemzetközi színtér megkerülhetetlen alakja volt. A '90-es évek eleje óta ott volt mindenhol ahol történt valami. Legnépszerűbb zenekara minden bizonnyal a Pluton Svea volt, de ezen kívül ott volt mindenhol ahol úgy gondolta lehet híveket toborozni a zenén keresztül. Játszott svéd nemzeti rock zenekarokban a Völund Smedben és a Frostföddben, gitározott Saga mellett, játszott a Midgard nevű rock zenekarban, megfordult Ken mellett a Brutal Attackben, játszott punk zenét a Battle Scarreddel, rockabillyt a Slapping Suspendersszel, összehozott egy RAC szupergruppot a Ledungot, kis megszakítással több, mint 20 évig tolta a Pitbullfarmban, adott ki szóló lemezt és hallhattuk őt a Code291-ben itthon is. Aki szeretné összegyűjteni az életművét kösse fel a gatyáját, több, mint 50 korongon szerepelt és tucatnyi videón láthattuk, oi!, punk, rockabilly, psychobilly, rock, metal, country, RAC, vikingarock és még ki tudja mennyi stílusban hallhattuk őt.
Nyugodj Békében!

Interjú Sziva Balázzsal zenéről, fociról: