A jövőheti Streetkids Party végleges programja:


Amíg itthon lassan elfogynak az Oi! bandák, addig nyugaton második fénykorát éli a stílus. Ezen a napon 3 olyan banda is fellép melyek több, mint 20 éves múltra tekinthetnek vissza és nem határolódtak el a hazafias zenekaroktól sem.

1. Mikor és milyen céllal alakult a HS?
 1994 júniusában kerültek fel az első karszalagok. Azzal a céllal hívtuk életre e szervezetet, hogy a skinhead mozgalomban megalkossunk egy országos, célorientált társaságot. Csökkentsük a város-vidék ellentetétet, s a legkarizmatikusabban vállaljuk a skinhead külsőségeket. Öltözetünkkel jutassuk belső érzéseinket, ideológiánkat üzenetként a világnak, hogy vagyunk, s nagyapáink harcát folytatjuk. Valamint fel akarunk zárkózni az egész Európa NS skinheadjeihez hasonló külsőségekkel. Hiszen Spanyolországtól Svédországig rengeteg skinhead visel karszalagot, s teljesen feketébe öltöznek, borotválják a fejüket. Ez hiányzott a tincses, frufrus tarkadzsekis, söröskupakot kitűzőként hordó magyarországi skinheadekről.

2. Hány taggal alakult és most hány tagja van?
 Az alapítótagok Balázs és Kalóz. 1994 októberében koszorúztunk először egységesen, HS szalagos koszorúval a Corvin közben, az '56-os szabadságharcosaink emlékének adózva. Akkor négyen álltunk ott. (Ez a fénykép van a Fehér Erőben is) Jelenleg 12-en vagyunk.



3. Van-e valami feltétele a tagságnak?
 A belső és külső értékeknek egyaránt vannak feltételei nálunk. A belépés itt nagyon komolyan történik, nem úgy, hogy össze kell verni egy cigányt vagy niggert és a többiek zsűrizik. A leendő tagjainkról először megtudjuk, hogy megfelelnek-e követelményeinknek, majd közöljük vele, hogy mostantól figyeljük tetteit, persze, ha ő is tagja akar lenni a HS-nek. Ekkor dől el, hogy mekkora az illető áldozatkészsége, aktivitása a mozgalmi dolgok iránt, intelligenciája, ütőképessége, fellépése stb. Egy ilyen megfigyelés kb. fél évig-évig tart. Utána szavaznak a tagok az illető tagságáról, hogy beléphet vagy sem. És most röviden a feltételekről:
 - minimum 180 cm-es testmagasság

 - 2 cm-nél rövidebb haj
 - középfokú iskolai végzettség
 - FEKETE bakancs, Ideal bomber, nadrág
 - legalább 50%-os magyar származás, a többi európai lehet. Természetesen sem a zsidó, sem a cigány nem           európai a mi szemünkben.
 - "A" kategoriás honvédségi minősítés leszerelés után.



4. Az utcán miről lehet megismerni titeket?
 Csak a karszalag különböztet meg minket a többi derék NS bajtársunktól. E karszalagot a Waffen SS-hez hasonlóan mi is a dzsekink vagy fekete kabátunk karján hordjuk. Alapszíne e szalagnak fekete, két széle ezüst hímzésű, középen gőt betűkkel HUNGÁRIA SKINS, hátoldalán ugyanez csak ősmagyar rovásírással.



5. Mik a jelenlegi céljaitok?
 Idáig elértük, hogy több száz fiatal fegyelmezett, egységes külsőségekkel jelenjen meg, s ezzel a hazai skinhead mozgalom - bátran mondhatom - lekörözött pár környező országbeli skinhead szervezetet. A mi mintánkra megalakultak a jobbnál jobb csoportok, szerveződések, mint pl.: NSH, NSFÉM (Fehér Ébredés Mozgalom), Felvidék Skins, Kalocsa skinhead, Alisca Skins, Dunapentele Skins, Mátra Skins, HH. Jelenlegi céljaink: Nemzeti öntudatunk erősítése, további külföldi NS zenekarok meghívása, hazai NS koncertek, NS felvonulások, demonstrációk szervezése, VTE (Vándor Sólyom Túraegyesület) táborok támogatása, koszorúzások, s újabban NS kiadványok (újság, videó) elkészítése, forgalmazása.



6. Kapcsolatban álltok-e más csoportokkal?
 Az előbb felsoroltak közül az összessel. Jelenleg a legszorosabban a legszervezettebb, legnagyobb tagságú NSH-val, akikkel több koncertet is szerveztünk együtt. Nemzetközi szinten az Acione Skinhead, Veneto Fronte Skinheads, a svájci, olasz, francia, cseh, tót, német Hammer Skinekkel, szlovén, francia, német, tót Blood and Honourral, s egyéb városi szervezetekkel. A lista túl hosszú lenne, csak példa: a Voralbergi skinheadekkel.

7. Üzentek-e valamit az olvasóknak?
 Egy igazi skinhead legyen értelmes és ütőképes! Sportoljatok és minél többet olvassatok történelmi könyveket (László Gyulát, Badinyi Jós Ferencet, Grandpierre K. Endrét, Padányi Viktort, Marcshalkó Lajost, Málnási Ödönt, MNA kiadványokat). Mert bunkó terem annyi, mint a gomba. Ezeket ki kell szűrni sorainkból, s a harcot megvívni a világuralomra törő cionistákkal! NINCS VESZTENI VALÓNK CSAK A RONGYOS ÉLETÜNK! Ezen gondolkozzon el mindenki és készüljön a harcra! Miénk lesz a győzelem!

88/14

Forrás: HajnalHasadás zine első száma.

Egy régi felvétel bukkant fel a mozgalom hőskorából, 1989 májusában készült a Petőfi Csarnokban.
A végén a "Börtön ablakában" értünk szólt, egy hónappal később szabadultunk. Aki teheti mentse le, mert az előző feltöltést 24 órán belül indoklás nélkül letíltották.

Egy régi Pannon Bulldog interjú óta érdekel, hogy milyen lehet élőben egy japán skinhead zenekar. A Bound for Glory japán turnéja után már sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb Európába is eljönnek a japánok, csak türelmesnek kellett lenni.
Amikor megláttam a plakátot már tudtam, hogy utazni fogok a kérdés csak az volt kivel. Szerencsére régi utazás szervezőm ismét intézkedett, mivel ők is felléptek, szerencsére hely is volt még a buszon amikor jelentkeztem.
Az utazás eseménytelenül telt pedig BHH, BHS és C18 tagok is utaztak a buszon, én többnyire két utitársammal beszélgettem a közös hobbinkról a fotózásról.

Eddig többnyire este utaztunk a felvidéki tájakon, most volt alkalmam elsőként gyönyörködni a tájban és néhány sörözős utitársunknak köszönhetően még fotózni is.

A helyszínre a megszokott rendőri ellenőrzés után jutottunk be. Mivel korán odaértünk volt időnk nézelődni, sajnos a japánok két bakelit lemezen kívűl nem hoztak semmit, csak egy matricát melynek megvételével a legutóbbi földrengés áldozatait lehetett támogatni. Sorra pakoltak ki az árusok, sajnos most nem sokan árultak, így csak a koncert végén vásároltam egy Krátky Proces CD-t. Pólókból volt választék, de most sem jöttek azok akiket vártam, így pólót nem vettem, a lengyelek jelentkeztek egy új márkával a Black Arrow-val, jó minőségűnek tüntek a termékeik, ha egy kicsit kifogyok a pólókból és még elérhetőek lesznek mindenképp veszek belőlük, most csak pár matricát szereztem tőlük. CD-ből csak a szokásos modern RAC és HC felhozatal volt ezek nem hoztak lázba, ahogy elnéztem másokat sem túlzottan, azt hiszem erre csak a németek vannak ráizgulva tömegesen, tőlük keletre inkább csak pár fiatal rajong ezekért.

Az első fellépő a Misanthrope volt (remélem jól írtam a nevük), ők utólag kéredzkedtek be a műsorba ezért a plakáton és a turné pólón nem szerepelt a nevük. Annak ellenére, hogy viszonylag fiatal zenekar jól összeállított műsorral léptek fel, lendületes, dalamos skinhead zenék nyomtak, remélem lesz még alkalmam látni őket.

Rövid szünet után a Violence Station következett, őket eddig csak a videómegosztókról ismertem, dallamos oi! és RAC muzsikát játszanak, a videókon is látszott, hogy jó hangulatot csinálnak, ezt most jó volt élőben megtapasztalni. A remek feldolgázások megmozgatták a közönséget, az énekes egy igazi egyéniség, mozdulataival, mimikájával összekötőszövegeivel igazi showt csinált. Elgondolkodtatott, hogy itthon egy Óbudai Fiúk koncertre miért csak 40-50 ember kíváncsi, mikor ők is ilyen zenét játszanak, talán még színvonalasabban és Ramon legalább ekkora showman...

A Providenje nemrég alakult újjá, bevallom én régen nem rajongtam értük, pedig a régi énekessel baráti viszonyban voltam és minden kazettájukból kaptam ajándékba. A zenéjük javult valamennyit, de azt hiszem még mindig nem lesz a kedvencem. Valószínűleg a közönség nagy része is osztja véleményem, mert nem sokan voltak kíváncsiak rájuk. A szövegeik többnyire hazafiasak, az elszakított területeikről szólnak Kosovo je Srbija rigmussal próbáltak hangulatot teremteni minden szám között. Elég rövid műsorral jöttek, a legnagyobb slágerüket háromszor játszották el, hogy kiteljen a műsoridejük.

A helyiek kedvence a Krátky Proces, a közönség 80%-a miattuk jött, no ez nem is véletlen valóban jó zenét játszanak és rendkívüli hangulatot teremtenek minden koncerten, amikor először jutottam el a koncertjükre a terembe nem tudtam bemenni akkora tömeg volt, most előrelátóbb voltam és már idejében előre mentem, az egyik rendezőnek, Braysnek köszönhetően még a színpadról is sikerült pár képet készítenem.

A közönség végig énekelt minden számot a zenekarral, a srácok minden száma egy-egy sláger. Ilyen hangulatot itthon már évek óta nem láttam ekkora közönséggel.

A hangulat a rendezőkre is átragadt, szerencsére nem sok dolguk volt így együtt mulattak a tömeggel.

A japánok jöttek rövid szünet után. A közönség előbb csak figyelt, aztán már az első szám felénél beindult, volt együtt éneklés, pogó és minden ami egy skinhead koncerthez hozzátartozik. Vártam, hogy énekeljenek valamit japánul, de ilyen számot igazából a neten sem találtam tőlük, ellenben szólt az Antisocial a Skrewdrivertől, ezt már én is együtt énekeltem mindenkivel aki ott volt. 

Elég rövid volt a műsoruk, a ráadással együtt 12 számot játszottak, ennél egy kicsit többet vártam. No mindegy, a japán skinhead koncert a bakancslistámról kikipálva.


Annak ellenére, hogy nem árultak semmit valószínűleg egy zsák pólót ajándékoztak szét, mert nagyon sok emberen volt Aggroknuckle és The Hawks póló.

A szervezők figyelmetlenségéből adódóan a Fehér Törvény volt az utolsó fellépő. Hozták a megszokott lendületes formájukat, de a fáradtság azért már látszott rajtuk. A közönségből is csak a leglelkesebb rajongók maradtak, így a végére igazi családias hangulat alakult ki.
A koncert végén a maradék apróból még ittunk egy-egy utolsó pfefit, sört vagy vettünk még egy lemezt, pólót, csináltunk pár közös képet a haverokkal és indultunk haza.

 A BHH Becsület Napi megemlékezés sorozatának 4. és egyben utolsó programja a szombat esti koncert volt ahol 3 zenekar lépett fel. Itt tartotta a búcsú koncertjét a Kitörés, itt mutatkozott be az ST28 és az est fénypontja Szíva Balázs zenekara volt a Romantikus Erőszak.
 
A Kitörés gyakorlatilag már a koncert előtt pár héttel feloszlott, de ígéretet tettek, hogy eljönnek a koncertre és ezt be is tartották, igaz egy taggal kevesebben.
 Mivel tavaly Szlovákiában nem jött össze rendesen a fellépésük, így nincs viszonyítási alapom, szóval nekem tetszett a műsoruk, sajnálom, hogy nekem az első egyben az utolsó is volt.
 
 Az ST28  fellépését kíváncsian vártam, már a beállásnál láttuk, hogy egy nő is énekel a bandában, ez itthon nem annyira megszokott. Azt már a fellépés előtt hallottuk, hogy feldolgozásokat játszanak, elsőre egy amolyan Archívum tribute bandára tippeltem, hát szerencsére ezt nem osztottam meg senkivel, mert jó nagyot tévedtem.
 Sok régi jó nótát hallhattunk tőlük, az Egészséges Fejbőrtől a Ballagó idő át a Landserig. Szóval jöttek a jobbnál-jobb nóták amikor eljátszották a Cseh Tamás dalát a Széna teret, egész odáig egy jó kis buli zenekar voltak. Ez a dal viszont mindent felül múlt, úgy gondolom, ha egyszer saját dalokat írnak akkor, majd valami ilyesmivel kellene próbálkozniuk, ezzel akár nagyobb sikereket is elérhetnének (már, ha vágynak ilyenre). Ezután még jött pár régi szám, többek közt Ákostól a Bosszú népe, ami a megjelenésekor megfogott, de a zenekartól valahogy nem jött át nekem. A műsoruk végén eljátszották az Akcióegység Ősi Hangok című számát, azt hiszem ezt nem kellett volna, erőtlen volt és lassú. 
 Összességében nagyon jó kis csapat, remélem még sokszor láthatjuk őket.

Az est fénypontja Balázsék fellépése volt, nagyon sok rajongójuk eljött akik az első hangtól az utolsóig végig énekelték, táncolták, ugrálták a koncertet. A zenekar megtett mindent a jó hangulatért, még egy helyettes dudást is hoztak Bese Botond helyett, aki nem tudott eljönni. Külön élmény volt, hogy elhangzott több ritkábban hallható dal is a koncerten a nagy slágerek mellett.
A külföldi vendégek közül az eszéki horvátok hangját lehetett leginkább hallani, bár ez nem feltétlenül a zenének, zenészeknek szólt. Akik leginkább élvezték a koncertet, főleg a Romert azok a franciák voltak. A koncertre egyébként már a cseh delegáció is ideért és egy német fiatal is jött.
Összefoglalva egy nagyon jó estén vagyunk túl. Megmutattuk, hogy Európa fiai együtt tudnak szórakozni békésen, önfeledten, felszabadulva nézeteltérések nélkül.
Én a koncert végére eléggé elfáradtam, így nagy szerencsém, hogy Árpi barátom ott volt és a végén elvitt a Nyugati pályaudvarhoz ahonnan még az éjjel haza tudtam utazni.

Erre a koncertre kb 25 éve vártam! Az utóbbi években mióta kinn dolgozom gyakran  keresgéltem a koncert dátumokat, mikor jönnek a közelbe? És igen! Csak 250 km ráadásul SZOMBAT!!!

Elkezdődött már hetekkel korábban a készülődés.Próbáltam otthonról műértő haverokat toborozni,de a hazaiak nem vállalták a 900 km-es utazást,de inkább az anyagi érvek döntöttek az otthon maradásuk mellett.

Így ismét csak Viktort sikerült rábeszélni egy zenei kirándulásra a Bayor fővárosba,némi városnézéssel vegyítve!1 évig dolgoztam ott 2005-ben és sikerült megismernem a város ezer arcából jó néhányat.

Indulás a reggeli órákban és Cock Sparrer-el Motörhead-el hangolódás az estére! 3 óra alatt el is érjük Münchent,egy lámpánál állva üvölt az Overkill,a kocsim remeg a brutális lábdobtól! Ablak lehúzva,kikönyökölünk vagányan a nyári melegben. A bajorok meg a keletiek csak néznek ki ez a két irtó vagány koma és mi ez a zaj, nem is sramlizene de még csak nem is rap se az Onkelz!!

Aztán felmegyünk a Tv-toronyhoz megnézni a várost 200 m magasból. Elterül alatttunk az Olimpyai Stadion,rengeteg egykori sporttörténeti kuriózum színhelye!.Egyszer volt szerencsém egy Bayern-Arsenal BL meccshez 10 éve.

A jegypénztárnál persze magyarul is tudunk jegyet venni a lifthez!

Rövid nézelődés után irány egy másik látványosság a Schloss- Nymphenburg,München 400 éves kastély parkja! Mindig nagyszerű a látványt nyujt a régmúltnak ez a gyönyörű darabja! Gondozott hatalmas parkok múzeumok! Rengetegen pihennek itt a zöldben,a város szívében.

De mi már rohanunk tovább. Meg kell keresni a koncert helyét! A Keleti mellett van egy ipartelepen .J ól megfér egymás mellett 2-3 disco, döneresek ,grillezők.Na meg Moszkvai Night klub,előtte álló eddig csak filmekben látott igen igen rossza arcú kidobókkal! Na de a koncert azzal szemben van nem ott. Még csak 4 óra van,irdatlan pakolás szerelés folyik. Érdeklődünk van e jegy elővételben? Kissé furán néznek,jöjjünk vissza 8 körül. És arra sétál két tag!

Az énekes és az egyik gitáros. Rövid beszélgetés után sikerült egy közös fotót csinálni velük! Tudták hogy merre van Budapest és hogy ott szépek a lányok!

A fotó után végre megkeressük a hotelt. Kis szusszanás,és irány megnézni a belvárost! Metróval a Karls platzra. Aki volt Münchenben az tudja hogy a Karlsplatz, Mariennplatz közötti rész a müncheni fő fő sétáló utca. Műemlékekkel,ódon építésű házakkal és persze méregdrága boltokkal! Aznap este a multikultié a város szíve! Talán már mindig így lesz ez... A Metróból felérve a Mc Donnalds előtt lovaskocsi! Rajta barna bőrű emberek furcsa világos színű otthonkában.Homlokukon pont.És próbálnak mindenkit a Krisna hitre téríteni! Közben elered az eső,és elkezd a tömeg rohanni.Mi is rohanunk most már egy kocsma felé.

Mindjárt koncert és még egy sört sem ittunk BAJORORSZÁGBAN! Meglepődöm a rengeteg külföldin! Jártam néhányszor Münchenben az elmúlt 10 évben, de kissé sokkol a látvány! Kevés europai embert látok! Sok nő van eltakarva tetőtől talpig fekete lepelben  és talán nem azért mert rondák! Végül sikerül egy kisvendéglőt találni ahol van hely és kaja is. És hideg HB! Gyorsan megiszunk néhányat,majd újabb metrózás a koncertre.

A Huligán együttes egy nagykőrösi zenekar volt és nem tévesztendő össze a Huligans nevű formációval. Az említett zenekarnak Kecskemétre volt meghírdetve koncertje amire az ország minden pontjáról vártak rajongókat (kb.80-100 fő). Annak rendje és módja szerint minden le volt fixálva a helyi művházzal, mindenfelé ki volt plakátozva az esemény ennek ellenére a zenekart egy cetli fogadta a bejáratnál amin tudatták velük, hogy a rendezvény elmarad. Az együttes tagjai ezen különösebben nem lepődtek meg, történt már velük hasonló máskor is. A rajongók viszont nem a legbéketűrőbb társaságokból kerültek ki ezért megoldást kellett találniuk azok megfékezésére. A művházzal szemben volt egy játékterem ennek az udvara üres volt itt állították fel a "színpadot", áramot a játékterem illemhelyéről "kölcsönöztek" és megtartották a koncertet. A koncert rendben lezojlott, a közönség nagy része békésen hazament. Ha a zenészek nem ilyen talpraesettek akkor valószínűleg új művelődési háza lenne azóta Kecskemétnek.