A jövőheti Streetkids Party végleges programja:


Amíg itthon lassan elfogynak az Oi! bandák, addig nyugaton második fénykorát éli a stílus. Ezen a napon 3 olyan banda is fellép melyek több, mint 20 éves múltra tekinthetnek vissza és nem határolódtak el a hazafias zenekaroktól sem.

 A BHH Becsület Napi megemlékezés sorozatának 4. és egyben utolsó programja a szombat esti koncert volt ahol 3 zenekar lépett fel. Itt tartotta a búcsú koncertjét a Kitörés, itt mutatkozott be az ST28 és az est fénypontja Szíva Balázs zenekara volt a Romantikus Erőszak.
 
A Kitörés gyakorlatilag már a koncert előtt pár héttel feloszlott, de ígéretet tettek, hogy eljönnek a koncertre és ezt be is tartották, igaz egy taggal kevesebben.
 Mivel tavaly Szlovákiában nem jött össze rendesen a fellépésük, így nincs viszonyítási alapom, szóval nekem tetszett a műsoruk, sajnálom, hogy nekem az első egyben az utolsó is volt.
 
 Az ST28  fellépését kíváncsian vártam, már a beállásnál láttuk, hogy egy nő is énekel a bandában, ez itthon nem annyira megszokott. Azt már a fellépés előtt hallottuk, hogy feldolgozásokat játszanak, elsőre egy amolyan Archívum tribute bandára tippeltem, hát szerencsére ezt nem osztottam meg senkivel, mert jó nagyot tévedtem.
 Sok régi jó nótát hallhattunk tőlük, az Egészséges Fejbőrtől a Ballagó idő át a Landserig. Szóval jöttek a jobbnál-jobb nóták amikor eljátszották a Cseh Tamás dalát a Széna teret, egész odáig egy jó kis buli zenekar voltak. Ez a dal viszont mindent felül múlt, úgy gondolom, ha egyszer saját dalokat írnak akkor, majd valami ilyesmivel kellene próbálkozniuk, ezzel akár nagyobb sikereket is elérhetnének (már, ha vágynak ilyenre). Ezután még jött pár régi szám, többek közt Ákostól a Bosszú népe, ami a megjelenésekor megfogott, de a zenekartól valahogy nem jött át nekem. A műsoruk végén eljátszották az Akcióegység Ősi Hangok című számát, azt hiszem ezt nem kellett volna, erőtlen volt és lassú. 
 Összességében nagyon jó kis csapat, remélem még sokszor láthatjuk őket.

Az est fénypontja Balázsék fellépése volt, nagyon sok rajongójuk eljött akik az első hangtól az utolsóig végig énekelték, táncolták, ugrálták a koncertet. A zenekar megtett mindent a jó hangulatért, még egy helyettes dudást is hoztak Bese Botond helyett, aki nem tudott eljönni. Külön élmény volt, hogy elhangzott több ritkábban hallható dal is a koncerten a nagy slágerek mellett.
A külföldi vendégek közül az eszéki horvátok hangját lehetett leginkább hallani, bár ez nem feltétlenül a zenének, zenészeknek szólt. Akik leginkább élvezték a koncertet, főleg a Romert azok a franciák voltak. A koncertre egyébként már a cseh delegáció is ideért és egy német fiatal is jött.
Összefoglalva egy nagyon jó estén vagyunk túl. Megmutattuk, hogy Európa fiai együtt tudnak szórakozni békésen, önfeledten, felszabadulva nézeteltérések nélkül.
Én a koncert végére eléggé elfáradtam, így nagy szerencsém, hogy Árpi barátom ott volt és a végén elvitt a Nyugati pályaudvarhoz ahonnan még az éjjel haza tudtam utazni.

 Pocsék, rossz hangulatú, szeles, borús nap volt. Az embernek nem volt kedve semmihez. Ráadásul sokadika volt, pénztől sem dagadt az erszény. Jeleztem is, hogy nem leszek ott a koncerten.
  
 Aztán este csak útra keltünk öcsémmel. Gondoltuk, hogy nem lesznek sokan, hiszen a fővárosban és vidéken is több koncert volt ezen a napon, a Tar had a Stingersben játszott két másik skinhead zenekarral és két nemzeti rock buli is volt a fővárosban az Ismerős Arcok és Mazuláék csapata is külön-külön.

 Azért este 10-re csak összejött 40-50 ember, biztosítva egy igazi családias hangulatú koncertet és várva, hogy felcsendüljön az Oi!, mint minden egyes koncerten immár több, mint 30 éve.

Aki ott volt annak nem is kellett csalódnia, sorra csendültek fel a legnagyobb slágerek, együtt éneklős nóták és a számok közt Zala poénjai, történetei a dalok születéséről.

Egy vidám, jó hangulatú estét szereztek a srácok a közönségnek, aki nem hiszi nézze meg ezt a kis videót: