Pocsék, rossz hangulatú, szeles, borús nap volt. Az embernek nem volt kedve semmihez. Ráadásul sokadika volt, pénztől sem dagadt az erszény. Jeleztem is, hogy nem leszek ott a koncerten.
  
 Aztán este csak útra keltünk öcsémmel. Gondoltuk, hogy nem lesznek sokan, hiszen a fővárosban és vidéken is több koncert volt ezen a napon, a Tar had a Stingersben játszott két másik skinhead zenekarral és két nemzeti rock buli is volt a fővárosban az Ismerős Arcok és Mazuláék csapata is külön-külön.

 Azért este 10-re csak összejött 40-50 ember, biztosítva egy igazi családias hangulatú koncertet és várva, hogy felcsendüljön az Oi!, mint minden egyes koncerten immár több, mint 30 éve.

Aki ott volt annak nem is kellett csalódnia, sorra csendültek fel a legnagyobb slágerek, együtt éneklős nóták és a számok közt Zala poénjai, történetei a dalok születéséről.

Egy vidám, jó hangulatú estét szereztek a srácok a közönségnek, aki nem hiszi nézze meg ezt a kis videót: