A tavalyi fesztivál után már másnap eldöntöttük, hogy idén is megyünk. Egy évnyi tervezgetés, pénz gyűjtés után az indulás előtt két héttel két fixnek gondolt útitársunk visszalépett, a harmadik pedig anyagi okok miatt attól tette függővé, hogy találunk-e még valakit aki jönne és csökkentené az útiköltség terheit. Több tucat ismerőst kerestünk meg a problémánkkal, volt aki családi okok miatt, volt aki anyagi okok miatt, néhányan a Titkolt koncert miatt, de gyakorlatilag mindenki nemet mondott. Így le is mondtam az utazásról, még az is megfordult a fejemben, hogy a hónapokkal korábban kivett szabadságot is lemondom. Végül az utolsó pillanatban pár nappal a koncert előtt jelezte a haver, hogy változott a családi program és így tud jönni. Gyors szállás foglalás, pénzváltás, útiterv és a koncert előtti napon útnak indultunk.



 Az utunkat a frissen leesett hó mellett egy Bicske előtt keresztbe fordult kamion is lassította, így az autópálya helyett a Pilisen keresztül kellett Szlovákiába mennünk. Az előrejelzés végig száraz időt jósolt, ennek ellenére az úticélunktól pár száz kilométerre elkezdett esni a hó Csehországban is. A szállást este hatig lehetett elfoglalni, mi a tervezett kora délután helyett délután öt körül értünk oda, egy órával korábban már érdeklődtek a szállásról, hogy mikor érkezünk.
Becsekkolás után elugrottunk a helyi multiba reggelit venni, majd szétnéztünk a szállásunk környékén. Ott még nyoma sincs karácsonynak, az üzletek még a fekete péntek lázában égtek. Nachod bár nagy területen fekszik, egy pici belvárosa van, ami főleg 200 évesre tippelt korú házakból áll, jellegét tekintve a fővárosi Váci utcára hasonlít. 

 
 Mivel nem sok látnivaló volt rövid nézelődés után beültünk egy sörözőbe ahol mértek helyi sört, majd átmentünk egy másikba ahol Pilsnert csapoltak, itt vacsorázni akartunk, de csak hermelin volt, amit egyedül én szerettem.
Végül egy gyorsétkezdében ettünk, ahol akkora adag ételt adtak, hogy ott létünk alatt törzshelyünkké vált.
Másnap reggeli után elindultunk nappali fényben megnézni a belvárost és a várkastélyt. Sokkal több látnivaló nappal sem volt, a főtéri ódon templom, a városháza és pár valóban szép, festett épületen kívül nem találtunk érdekességet.



 A vár egy 400 méter magas dombon áll amelyre több lépcső is vezetett fel, meg-megszakítva panoráma teraszokkal. Mivel időnk volt bőven alaposan bejártuk a várdombot és a várat, valamint a környékét ahol vadaspark, több száz éves fák és ,,medvedárium" színesítette a látnivalókat.



 A vár csak részben van felújítva, leginkább csak az a rész ahol a szobákba be lehet menni, mi ezt a részt kihagytunk, aki rendszeresen járja a világot annak elég unalmas az ezeregyedik baldachinos ágy, a milliomodik páncél rekonstrukció, a vadászjelenetekkel díszített szövet tapéta és a várurak, úrnők portréi.
A vadasparkban muflonok és szarvasok voltak, előbbiek elég bátortalanok, míg utóbbiak rendkívül barátságosak voltak.


 A vár után beültünk az egyetlen sörözőbe ami délelőtt nyitva volt, ott öt fajta Primatort csapoltak, nekem a mézes jött be, ami valóban méz ízű volt, de nem volt túl édes. Néhány korsó után megebédeltünk majd pihentünk egy órát a koncert előtt.
 Indulás előtt beszéltem Tomival akivel rendszeresen összefutunk külföldi koncerteken, hogy lehet, hogy jön, de végül nem találkoztunk.
 A koncerthelyszín 20 perc gyaloglásra volt a szállásunktól, odafelé nem volt probléma, hazafelé már csípett a hideg, elfért volna rajtam egy sapka.
 A klub lassan megtelt, idén vegyesebb képet mutatott a közönség, mint tavaly, előző évben a lengyel ska banda alig hozott rajongót magával, a Junkers ellenben elég nagy csapat komcsi csürhét csábított ide, akikkel azért volt probléma rendesen a koncert alatt. Az egyik nagyobb darab komcsi egy vékony fiatal skinhead gyerekkel ugrott össze, aki a kocsma résztől a tánctér közepéig üldözte, majd ott úgy megborította a fejjel nagyobb, 50 kilóval nehezebb lengyelt, hogy az pár percig fekve maradt. Úgy tűnik ezek soha, semmiből nem tanulnak...
 Alig vártam, hogy a Condemned kipakoljon, megvettem a két hiányzó CD-t és vettem egy új pólót.
Az első banda egy helyi punk együttes volt, az SAS betegség miatt nem tudott fellépni, helyettük a TBN jött el, dallamos, pörgős, könnyen emészthető számaik vannak, feldolgozásokkal, lenyúlásokkal, amit tisztán felismertem az a U.K. Subs-tól a Warhead volt. 


 A következő a lengyel banda volt a Junkers, hivatalosan a politika mentes vonalat képviselik, de a követőik szinte mind balosok. Jó zenét játszanak, Oi! / skinhead rock and roll, elég erőteljesen tolták, élőben jobbak, mint hanghordozón, természetesen új dolgot nehéz csinálni, így náluk is érezhető volt pár lenyúlás. A műsoruk vége felé kezdett unalmassá és monotonná válni a produkciójuk, ekkor felhívták a színpadra Timet aki már a megjelenésével feldobta a hangulatot, két számot énekelt a srácokkal.

 A Martens Armyt vártam nagyon, ez egy, egy személyes projekt amelyik most a Haymaker basszusgitárosával és egy dobossal kiegészülve lépett színpadra. Be kell vallanom hogy digitális formában valahogy jobban tetszik és a klipek külön feldobják a számait a srácnak. Pár szám után olyan 12 egy tucat érzésem támadt, jó volt, jó volt, de nem volt meg az a varázs amit vártam. A fellépést egy Endstufe számmal zárták.


 Idén a Haymaker is kipakolt, főleg bakelitet és pólót hoztak, de volt pár felvarrójuk is, a Martens Army cuccait is ők árulták. Amíg a termékeiket néztem kiszúrtam a Hard & Smart énekesét a másik asztalnál, nagyobb társasággal volt, így nem zavartam.
 Amikor a Condemned elkezdett készülni lementem és biztosítottam magamnak helyet a színpad előtt, ahonnan tudtam pár jobb képet lőni és a pogózók elől is biztonságba tudtam helyezni a fényképezőgépet. Míg tavaly leginkább a társaság miatt mentem, idén egyértelműen ezért a bandáért indultam útnak.


 A zenekar alapfelállása 1979-ben indult, szóval nem mai srácok, így félő, hogy már nem fognak sokáig zenélni, a félelmem nem is volt teljesen alaptalan. Gunk a zenekar basszusgitárosa erre a bulira már nem jött el, helyét Charlie vette át aki előtte gitározott ebben a bandában és korábban a Battle Zoneban is. Az alapítótagok közül már csak az énekes van a csapatban, a dobos 35 éve váltotta Cliff Warbyt, Mark MaGee pedig az Anti-Heroesból igazolt 20 éve, ő előtte olyan bandákban játszott, mint a The Glory és a Jack, the Lad.


Nagyjából ugyanazokat a számokat játszották amelyeket tavaly Richanyban, szinte mind a skinheadekről szólt, Unstoppable Force, Skinhead, Psycho, No one like us, természetesen a legnagyobb slágereket a végére hagyták a Boots Go Marching in, Face The Aggression és az Oi! ain't dead végig zengett a terem a közönség kórusától. 
 A műsoruk lelkileg feltöltött, de fizikailag elfáradtam a végére, így a Haymakert már csak a galériáról néztem. A srácok nagyon jók, nem véletlen népszerűek, jó zenét csinálnak és jó műsort is produkálnak hozzá.
Kezdéskor a basszusgitáros képen rúgott egy hosszabb hajú fiatal srácot, a gyerek az oszlop mögött állt, így nem láttam mi volt a kiváltó ok. A srác vérző orral, de végig a színpad előtt maradt, ott táncolt és énekelt.


Azért érezhető volt, hogy a Condemned a fő zenekar, a Haymaker alatt már kevesebben voltak a teremben, bár a tánctér azért így is megtelt.
A hely lassan kicsi lesz ennek a rendezvénynek, itt volt fél Európa, a hazaiakon kívül lengyelek, németek, osztrákok, görögök, spanyolok, hollandok, belgák, franciák is jöttek a koncertre. A büfében a kiszolgálás lassú, hiába van egy bár is, fél órát kellett sorban állni egy sörért. Útban hazafelé megbeszéltük, hogy jövünk jövőre is.

Ma elhunyt Bíró Nándor a Huligán együttes gitárosa, férj, családapa, erőemelő és jó barát. Nyugodj Békében.

Az egyik közösségi platformon néztem a reakciókat a fenti kép alatt, nem igazán értettem pár ember hozzáállását. 
Mi változott bennük, nem voltak fiatalok? Egyből lexikális tudással születtek, kitetoválva, kigyúrva?
Más országokban nincsenek fiatalok a "mozgalomban", nálunk még vannak, nem kinevetni, kigúnyolni kellene őket, hanem támogatni, felkarolni mielőtt teljesen elkallódnak.
Egyébként az elmúlt 40 évben a mozgalomhoz csatlakozó fiataloknak csak az öltözködési stílusa változott, más nem.

Sajnos az év végi munkahelyi hajrá miatt nem volt időm megírni a beszámolót az Oi! The Picnicről,  ezt majd reményeim szerint az ünnepek alatt pótolni fogom, addig is egy rövid képes beszámoló a koncertről.
Samizdat:




A német zenekar:


Ragged Glory:

Dead Masaryx:

Az Oi! The Picnicen szereztem be a lemezt, anyagi okokból választanom kellett a Vengeance és a tribute CD között, így esett a választásom a tribute albumra és hagytam ott fájó szívvel a másik lemezt.
Az angol banda egy meghatározó tényezője volt az ottani skinhead színtérnek annak ellenére, hogy nem volt túl hosszú életű a zenekar. A számaikat már eddig is sokan feldolgozták és a szám címeik nagyon sok zenekar nevében köszönnek vissza (pl: Forward Into War, Pride and Pain).
Az Askania olyan bandákat kért fel a zenekar számainak feldolgozására akik legalább valamilyen szinten hasonló zenét játszanak, így a feldolgozások közt nem hallunk grind coret és death metált, megmondom ennek kimondottan örülök. Sajnos magyar banda nincs az előadók közt, ezt azért sajnálom nagyon, a hazai zenei élet nem túl pezsgő, de azért egy Tar Hadot vagy Kitörést szívesen hallottam volna a korongon, de még egy Oi-kort, Hundrivert vagy Vérszerződést is el tudtam volna képzelni, főleg az utóbbit Geri angol tudása miatt és a United Forces című szám miatt, biztosan valami maradandót hozott volna ki ettől a zenekartól is.
A lemezen 15 dal hallható angol, spanyol, lengyel, német, amerikai, ausztrál, görög, cseh és finn zenekaroktól.
Kiemelni nem akarok egyetlen szerzeményt sem, nekem mind tetszik, hetente többször visszakerül a lejátszóba a korong.
A lemez igényes, három paneles digipack csomagolásban jelent meg, szerepel benne a Vengeance története, a Fight for your life dalszövege és néhány kép a zenekarról.
Beszerezhető itthon is: https://nsbp.shop/termek/various-battle-dressed-in-black-a-tribute-to-vengeance/

Lassan másfél hete nálam a lemez, de bokros teendőim miatt nem volt időm meghallgatni. Végül azért csak bekerült a lejátszóba annak apropóján, hogy az énekes beugrott hozzám és még ő sem hallgatta meg a lemezt korábban.
A koncert hanganyaga élvezhető, a dalszövegek nagy része érthető és még a koncert hangulata is átjön. Azért a minőségnél ne felejtsük el, hogy ez egy több, mint 30 éves koncert felvétel ami több, mint 20 éve lett digitalizálva magnókazettáról és az eredeti felvétel sem keverőről készült, hanem egy egyszerű kazettás magnóval lett felvéve szabadtéren. 
A próbán készült felvétel már zajosabb és a dalszövegek kevésbé érthetőek, de a próba hangulata, a poénkodások, a punkok vagy rapperek kigúnyolása visszahozza az akkori idők fiatal skinheadjeinek életérzését, gondolkodásmódját.
A dalszövegek hazaszeretetről, fociról, sörözésről szólnak, semmi komoly politika, egyszerű hétköznapi dolgok.
Amikor ezek a dalok születtek a zenészek még 16-18 évesek voltak, ennyi idő távlatából már felfedezünk hibákat a szövegekben, de akkor imádtuk őket.
A lemez egyszerű papírtokos kiadásban jelent meg, a borítón a zenekar képeivel, a korongon a betiltott koncerten készült fotókkal.
Beszerezhető: Huligán – nsbp.shop

Tegnap olvastam egy interjút amiben a kérdező azt sugalmazta, hogy Magyarországon a többség orosz párti.
Ez hatalmas tévedés. Még maga Orbán Viktor sem orosz párti, egyszerűen szükségünk van az orosz nyersanyagra, szükségünk van Paks kettőre ezért nyilván hajbókolni kell Putyin előtt, de ettől nem lesz orosz párti. Magyarországon nem orosz autókat gyártanak, hanem német és japán kocsikat, nem T-90M-et gyártanak, hanem német harckocsit, nem orosz akkumulátorokat gyártanak, hanem kínaiakat és a többi befektető is nyugatról jön ahogy a pénzünk is oda vándorol.
Az átlag magyarok sem orosz pártiak, hanem ukrán ellenesek ez ugyanígy van a jobboldalon is. Szerintem a többség tisztában van vele mi történt Tesákkal vagy a népszerű orosz RAC zenekarokkal, jobboldali szervezetekkel.
Azt az egyet nem fogom megérteni soha, hogy az interjúkban miért nem kérdeznek rá soha, hogy mi lenne a véleménye az ukránokról / Ukrajnáról a kérdezettnek, ha az ő nemzeti kisebbségükkel úgy bánnának, mint a kárpátaljai magyarokkal, akkor is ennyire nyalnák az ukránok seggét?

A Fidesz által támogatott antiszemita punk zenekar írt már dalt Antall József zsidó származásáról és egy nyilas szófordulattal egyszerűen csak taknyos varjúnak nevezte, most úgy néz ki újabb antiszemita támadásra készülnek a zsidók Dunába lövetésének 80. évfordulóján.