Lassan másfél hete nálam a lemez, de bokros teendőim miatt nem volt időm meghallgatni. Végül azért csak bekerült a lejátszóba annak apropóján, hogy az énekes beugrott hozzám és még ő sem hallgatta meg a lemezt korábban.
A koncert hanganyaga élvezhető, a dalszövegek nagy része érthető és még a koncert hangulata is átjön. Azért a minőségnél ne felejtsük el, hogy ez egy több, mint 30 éves koncert felvétel ami több, mint 20 éve lett digitalizálva magnókazettáról és az eredeti felvétel sem keverőről készült, hanem egy egyszerű kazettás magnóval lett felvéve szabadtéren. 
A próbán készült felvétel már zajosabb és a dalszövegek kevésbé érthetőek, de a próba hangulata, a poénkodások, a punkok vagy rapperek kigúnyolása visszahozza az akkori idők fiatal skinheadjeinek életérzését, gondolkodásmódját.
A dalszövegek hazaszeretetről, fociról, sörözésről szólnak, semmi komoly politika, egyszerű hétköznapi dolgok.
Amikor ezek a dalok születtek a zenészek még 16-18 évesek voltak, ennyi idő távlatából már felfedezünk hibákat a szövegekben, de akkor imádtuk őket.
A lemez egyszerű papírtokos kiadásban jelent meg, a borítón a zenekar képeivel, a korongon a betiltott koncerten készült fotókkal.
Beszerezhető: Huligán – nsbp.shop

A facebookon több százan megosztották a plakátot, de sejtettem, hogy az ország közepére nem jönnek túl sokan, a helyszínre érve a tér szélén áldogáló betyárok és vármegyések nem is nyújtották tömeg látszatát. Rendőrök sem figyeltek fel a rendezvényre, egy fiatal járőr pár sietett el pár perccel kezdés előtt a téren. A kezdésre a zászló köré gyűltünk ekkor már látszott, hogy kb. 100 fő van jelen, zömében vármegyések és betyárok, néhányan a Mi Hazánk mozgalomtól és pár fiatal skinhead forma srác. A himnusz eléneklése után Lantos János beszélt először, némi párt propagandát vártam, de ez elmaradt, a gárdáról emlékezett meg. Nem lenne rossz szónok, de a kezével nem tud mit kezdeni beszéd közben, ennél a kéztartásnál még az is jobb volt amikor a Führert utánozta.

 A következő szónok a vármegyéseket képviselte, szintén a gárdáról beszélt, de már több párhuzamot vont a jelenkorral.

Ezután Lendvai István A Gárda című versét hallhattuk, mely természetesen a Rongyos gárdáról szól.

 Ismét a vármegyések egyik szónoka következett, pár mondatot szólt a gárdáról és szintén a jelenkor hibáit ecsetelte, hiányolva a keresztény erkölcsöket.

A végén Tyirityán Zsolt a betyárok képviseletében mondott beszédet, bemutatva a 20. századi történelem nagyjait a gárda alapítójától és vezéralakjaitól a jelenkor nagyjaiig.
Kiváló, jól felkészült szónokokat hallhattunk, érdekes lényegretörő, tartalmas beszédeket.
A megemlékezés közben a helyi kisebbség jeles képviselői többször megálltak autóikkal a közelben, de incidens nem történt. Hazafelé kétszer is belebotlottam a készenléti rendőrség tagjaiba, szóval mégis készültek, de nem csináltak nagy felhajtást.
A rendezvényen készített képeim itt megtalálhatóak:
http://indafoto.hu/odin/rongyos_garda_megemlekezes

 Az új munkahelyemre első napon amikor délutánra kellett mennem nem néztem meg a helyi menetrendet, így a helyi járat az orrom előtt ment el. Nézem a menetrendet, semmi gond, kicsit neccesen, de a következővel is beérek, ha nem késik. Jön a busz, kedves mosolygós teltkarcsú hölgy vezeti. Viszonylag pontosan indulunk, tartja a menetidőt is, majd a főtéren megáll és elmegy a cukrászdába süteményt venni, hát naná, hogy 5 percet késtem...
 Másnap egyel korábbi busszal indulok, így mindenki előtt félórával bent leszek, de legalább nem kések el, gondoltam én. Már célegyeneshez közeledtünk amikor lerobbant a vadonatúj Merdzsó busz. 2 perc és újra indult, majd a következő megállóban ismét lerobbant, ekkor már 3-4 percet kellett várni azután leszálltam, amikor a sarkon befordultam és hátra néztem a busz még ott állt a megállóban....
 Hazafelé jövet a megálló nem az út szélén van, hanem egy kis járdaszigeten ahova be kell kanyarodni a busznak. Az első délutáni műszak után várom a buszt, egyedül a kis beszögellésben, ha késik a busz vagy nem vesz fel a sofőr akkor a szomszéd városban kell éjszakáznom. Közeledik az indulási idő, senki nem jön a megállóba, amin csodálkozom, mert több gyár és üzem is van a közelben. Egyszer csak érkezik a busz, megáll a sarkon ahol a többi utas várta, na futás, az utolsó pillanatban tudok felugrani rá, másnaptól én is az útszélén vártam.
 Gyakori eset, hogy szállok fel a buszra, az eleje tömve van, a hátulja teljesen üres, de szó szerint, az elején már állóhely sincs a végén meg tucatnyi szabad ülőhely van, biztosan van valami új közlekedési törvény, hogy csak a sofőrtől 2 méternyi távolságban szabad utazni.