Az új munkahelyemre első napon amikor délutánra kellett mennem nem néztem meg a helyi menetrendet, így a helyi járat az orrom előtt ment el. Nézem a menetrendet, semmi gond, kicsit neccesen, de a következővel is beérek, ha nem késik. Jön a busz, kedves mosolygós teltkarcsú hölgy vezeti. Viszonylag pontosan indulunk, tartja a menetidőt is, majd a főtéren megáll és elmegy a cukrászdába süteményt venni, hát naná, hogy 5 percet késtem...
 Másnap egyel korábbi busszal indulok, így mindenki előtt félórával bent leszek, de legalább nem kések el, gondoltam én. Már célegyeneshez közeledtünk amikor lerobbant a vadonatúj Merdzsó busz. 2 perc és újra indult, majd a következő megállóban ismét lerobbant, ekkor már 3-4 percet kellett várni azután leszálltam, amikor a sarkon befordultam és hátra néztem a busz még ott állt a megállóban....
 Hazafelé jövet a megálló nem az út szélén van, hanem egy kis járdaszigeten ahova be kell kanyarodni a busznak. Az első délutáni műszak után várom a buszt, egyedül a kis beszögellésben, ha késik a busz vagy nem vesz fel a sofőr akkor a szomszéd városban kell éjszakáznom. Közeledik az indulási idő, senki nem jön a megállóba, amin csodálkozom, mert több gyár és üzem is van a közelben. Egyszer csak érkezik a busz, megáll a sarkon ahol a többi utas várta, na futás, az utolsó pillanatban tudok felugrani rá, másnaptól én is az útszélén vártam.
 Gyakori eset, hogy szállok fel a buszra, az eleje tömve van, a hátulja teljesen üres, de szó szerint, az elején már állóhely sincs a végén meg tucatnyi szabad ülőhely van, biztosan van valami új közlekedési törvény, hogy csak a sofőrtől 2 méternyi távolságban szabad utazni.