Pár nappal az Oi! the Picnic előtt röppent fel a hír, hogy megjelent a lemez és a koncerten kapható lesz. Mivel mind két zenekart kedvelem, egyértelmű volt, hogy be kell szereznem, ami természetesen sikerült is olyannyira, hogy a német srácok dedikálták is, sajnos a cseheket nem tudtam elérni, szervezőként állandóan színpadon vagy az mögött voltak.
A lemez a Samizdat öt számával indul, mérsékelten gyors cseh nyelvű dalok, aki szeretné tudni miről szólnak a számaik a szövegkönyvből megtudhatja, ahol angolul vannak leírva. A cseh skinhead zenének valahol mindig volt egy kis hely a szívem csücskében az elmúlt 35 évben amikor is először hallottam az Orlikot, Branikot vagy később a Vlajkát, ezt a helyet a Samizdat azóta bővíti amióta először láttam őket színpadon.
A Hard & Smart sokkal gyorsabb, punkosabb Oi! zenét hozott erre a korongra, igazi utcai zene a '80-as évekből, ezekhez a szövegek is csak hozzátesznek, German Bulldog, Back in Town, Oldschool Pride és a Someone's Gonna Die a Blitztől, ehhez nincs mit hozzátenni, amikor lejár a lemez újra és újra le kell játszani.
A lemez hagyományos CD tokban jelent meg, 12 oldalas szövegkönyvvel melyben minden dal angolul olvasható (kivéve a Back in Town), fénykép a zenekarokról és köszönő listák.
A lemezt az Oldschool records adta ki, itthon sajnos még nem kapható.

Ez nem az a lemez amit teljes hangerőn hallgattatsz a szomszédokkal, ez egy olyan kor emléke amikor még a skinhead minden tiltás ellenére hallatta a hangját, megmutatta az erejét a színpadon és az utcán egyaránt.
Ez a lemez egy emlék amit megmutathatsz a gyermekeidnek és az unokáidnak, hogy egykor olyan zenekaraink voltak akik akkor is játszottak, ha a koncertjeiket betiltották.

A hétvégi koncerten a srácokkal dedikáltattam az új split albumot amikor a kezembe nyomták ezt a korongot. Annyira meglepődtem, hogy ezt el is felejtettem dedikáltatni velük és utólag is köszi a lemezt.
A lemezen elhangzó dalokat már kétszer láttam élőben, így nagy meglepetést nem okozott amikor beraktam a lejátszóba. A keverés elég jó, érthető a szöveg, élvezhető a zene, hozza a '80-as évek live & loud hangzását.
Míg mások a hangulatot feldolgozással dobják fel ők saját dalokkal indítottak, egészen a harmadik számig ami egy Böhse Onkelz feldolgozás az Oi! Oi! Oi! (nagy kedvencem az eredeti is). A skinhead szó és az Oi! szinte minden számban elhangzik, de nem csak a szövegek, hanem a három akkordos zene is visszahozza a fiatal koromat. Amíg más bandáknál a buli végére elfogy a lendület és a kevésbé népszerű számaikkal vagy egy ráadás slágerükkel zárják a bulit ők ezt a szokást is elhagyták és négy nagyszerű feldolgozást hagytak a végére, szinte magam előtt látom ahogy a közönség beindul és teli torokból üvölti: - I don't like you!!!! és a három másik számot is végig éneklik amiket az Endstufe lemezekről ismerhetünk.
Ezt a korongot végig élveztem ( a szomszédaim is), már alig várom, hogy újra lássam őket színpadon. Egész biztos, hogy jó darabig a lejátszó közelében marad a lemez.
Hagyományos CD tokban jelent meg, négy oldalas borítóval az AS kiadó gondozásában.

Az első nagykőrösi skinhead zenei próbálkozás 1987 nyarán történt, egy rocker ismerősöm szólt akivel már korábban zenéltem együtt, hogy lenne kedve skinhead zenekarban zenélni. Akkor két skinhead volt a városban, így egyértelmű volt, hogy mind ketten benne leszünk. Talán két alkalommal jöttünk össze zenélés céljából, de nem igazán haladtunk, így részemről felejtős volt a dolog, pláne, hogy valódi zenei érzékem nem igazán volt, az előző formációban is csak inkább énekeltem, a basszusgitározás nem igazán ment. Egy rocker ismerősöm tanítgatott, de egy csomó más dolog jobban érdekelt, így még az alapok alapjait sem nagyon sajátítottam el, az akkordok helyett inkább csak az volt meg, hogy mit kell lefogni. Nudli a másik skinhead lelkesebb volt, zenész családból származott, édesapja dob tanár volt, ő pedig gitározni tanult, egészen a Köki balhéig amikor is lefoglalták a gitárját amit a tárgyalás után sem kapott vissza.
1989-ben lett pár új skinhead a városban akik zeneiskolába jártak, első neki futásra egy ska bandát csináltak, majd egy oi! bandát amiben én énekeltem volna, de nem jutottam el a próbákra. A srácok nem adták fel és 1990-ben Nudlival kiegészülve megalakították a Huligán együttest. Az első próbák a lakásomon voltak, majd pár alkalommal a helyi zeneiskolában ahol már kiegészült a csapat egy tehetséges dobossal valamint egy billentyűssel aki szaxofonon is játszott. Végül az énekes édesapjánál lett állandó próbahelyük.



Az első koncert a helyi metál karácsonyon volt 4-5 helyi bandával, a buli nagyon jól sikerült, a srácok lelkesek voltak és sokat gyakoroltak. Volt egy fellépésük a helyi művelődési házban is kisebb közönség előtt, majd pár buli a helyi rock bandákkal.
Tervben volt egy helyi klub is, de végül ez meghiúsult, először a nagyterem helyett csak a kis pincét adták ide, majd második alkalommal azt sem.



1991-ben Kecskeméten a KEDISZ székházba lett meghirdetve egy koncert, de amikor a zenekar megérkezett egy cetli várta őket, hogy a koncert elmarad. A dobos akinek egyébként semmi köze nem volt a mozgalomhoz azt mondta, ha már itt vagyunk akkor játszani fogunk. Végül a székház udvarán léptek fel, áramot a szomszéd játékterem wc-jéből szereztek. A koncert rendben lezajlott, a buli után a vasút és busz pályaudvar közti parkban viszont történt némi incidens minek következtében pár nagykőrösi és hódmezővásárhelyi fiatal évekig visszajárt a helyi bíróságra.




1991 nyarán felkerült a nevük egy Petőfi Csarnokbeli buli plakátjára, csak erről a zenekart elfelejtették értesíteni, végül 1992-ben jutottak fel Pestre a Viking klubba, akkor már az énekes nélkül, aki akkor katona volt és egy vendég gitárossal, mert addigra a basszusgitáros is távozott a bandából. Az énekes bevonulásakor már csak névleg létezett a zenekar így a bevonuló bulin elterveztük, hogy a régi rocker ismerőssel újra megpróbálunk összehozni egy bandát Aggressor néven, de végül ebből sem lett semmi (egy "zenekar" fotó azért készült).
A gitáros ellenben nem tétlenkedett, több gyenge próbálkozás után néhány rockerrel összehozta a Barikád Skins zenekart ami nagyjából az ezredfordulóig létezett és adott több tucat koncertet.