Mindenkinek van egy első, nekem ez volt az. A lemez megjelenésekor már cirka öt éve hallgattam Oi! zenét (na jó, a Mos-oi!-t kicsit régebb óta). Ez volt az első fémesebb hangzású RAC album amit meghallgattam.  A lemezt Thory másolta át nekem kazettára (mint megannyi más lemezt is), nagyjából akkor amikor az interjú a zenekarral megjelent a Pannon Bulldogban. Nagy hatással volt rám, ez teljesen újszerű volt számomra. A kazettát rongyosra hallgattam. 



Nagyon sajnáltam, hogy ezen a korongon és két kislemezen kívül nem adtak ki több lemezt. Szerintem nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy ez a lemez is hatással volt annak idején az NC38 zenéjére.
A lemezt a Rebelles Européens adta ki, sima két oldalas borítóval, ma már elég puritánnak számít, de ne felejtsük el, a lemez 35 éves.
Itthon sajnos nem kapható egyik kiadónál sem, én az utolsó példányt hoztam el a Damjanich utcából.
Aki szeretne belőle menjen oda és csapkodja a pultot, hogy szerezzenek még. A gyűjtőknek halkan megsúgom, hogy ebben az évben az Egyesült Államokban kiadták bakeliten.

Az első ami megfogott az albumban az a borító, egyszerű mégis nagyon ütős. Ha már itt tartunk akkor folytassuk ezzel, a lemez három blokkos (hat oldalas) digipack csomagolást kapott, ugyanaz a stílus végig. Négy oldalas szövegkönyv az összes dalszöveggel, a borítót természetesen nem rontottam volna el fényképpel, de a szövegkönyv így elég puritán, egy pár fénykép a zenekarokról, köszönő lista, a Vendettától egy búcsú üzenet szerintem belefért volna. Már megint telhetetlen vagyok.
Mind a két zenekar hozta az elvárt szintet, sőt a Vendetta szövegei elég közel állnak most hozzám főleg a Büszkeség és Hazaszeretet valamint a Kilencvenes évek. Mind a két zenekar kedveskedett egymásnak egy-egy feldolgozással, a Vendetta a Káosz és Gyermekeit választotta, mely a mai napig rendszeresen felcsendül a Törvény koncertjein. Maciék a Jövőért című számot választották. Az EU-Tanázia című szám elég sötét képet fest a jelenünkről bármiféle megoldás nélkül. A másik szám ami nagyon tetszik tőlük az A legnagyobb Viharban, nem maga a zene, hanem a jól megírt szöveg.
Mind a zenészek, mind a kiadó kitettek magukért, nagyszerű kiadvány került a polcomra. Aki szeretne belőle ne habozzon, valószínűleg ez lesz az év legjobb hazai kiadványa és, mint ilyet valószínűleg gyorsan el fogják kapkodni.
Beszerezhető: http://www.loyalty-records.com/

https://nsbp.shop/termek/vendetta-feher-torveny/

Két nagyszerű spanyol nyelvű zenekar egy lemezen, a B&H színeiben a chilei Odal Sieg és madridi Odal a Hammer Skins köreiből. A lemez eredetileg 2002-ben jelent meg a rövid életű P88 kiadónál, akkor a lemez még nem jutott el hozzám, csak a dalokat tudtam meghallgatni a világhálón, olyannyira megtetszett, hogy pár évvel később be is szereztem a BHS Service gondozásában megjelent split albumot amin az Odal szerepel a Titkolt Ellenállás és az Operacion Racewar társaságában, ha jól emlékszem még a Lél recordstól vettem a korongot.
A lemez az Odal Sieg dalaival indul hét dallamos RAC nótával szerepelnek a lemezen, melyek között egy ballada is szerepel, az Odal szintén hét szerzeményt hozott a lemezre, hasonló stílusban. 
Kimondottan jó újra hallani végre jó minőségben ezeket a dalokat.
A lemez három részes digipack csomagolást kapott, köszönő lista mindkét zenekartól, rövid bemutatkozás, zenekar fotók is helyet kaptak rajta.
Az újrakiadást a Waffenbrüder recordsnak és a Culto Solar recordsnak köszönhetjük.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/odal-odal-sieg-bajo-el-signo-de-odal/

A London Breed várva várt albuma végre megjelent és az ízelítő alapján nem fogunk csalódni benne:

Egy friss skinhead muzsika németföldről:

A Stahlgewitter már egy meg is osztott egy számot az új albumáról, egész biztos, hogy itthon gyorsan elkapkodják, szóval jelezzétek az igényeteket a terjesztőknek:

Egy új dal a német Jules Hates Franktől:

Úgy tűnik a fiatal magyar csapat a Hunyadi 25 kész van a stúdió munkákkal, így hamarosan megjelenhet a debütáló albumuk.

A Batallón De Castigo tribute lemez is célegyenesben van, valószínűleg az év vége felé jelenik meg.

A Nordic Power válogatás album is elkészül lassan, a keverés és a grafikai munkák vannak hátra, ha igazak a pletykák.

Jesse úgy tűnik belassult, a korábban rendkívül aktív énekesről, most semmi hír.

Szintén csend van Ol' Lonsome Jones házatáján is, a tavalyi válogatás album óta nem hallottuk a hangját. Lehet, hogy valami egészen új zenei stílussal jelentkezik.

Felröppent a hír, hogy a tavalyi Night of The Nordic Sun felvételeiből készül egy split album. Remélem nem marad meg ötlet szinten.

Már időszerű volt, hogy rögzítse az első albumát a kölni skinhead brigád, épp társakat keresek a rendeléshez, nekem kell a CD-jük.


Hét évvel az első split album után végre megjelent a Mel zenekarának első teljes albuma, rögtön egy csomó kiegészítő is készült hozzá, felvarrók, matricák, póló és CD mellett bakeliten is megjelent, így kapható együtt black és red boxban is.



Stúdióba vonult az Endstufe is, remélem nem kell sokat várni a brémai muzsikusok új lemezére.

DISTURBED MOTHER FUCKER – From Times Gone

A közelmúlt legfelkapottabb lemeze Jonesy projektjének a Disturbed Mother Fuckernek a feldolgozás albuma amellyel a '80-as '90-es évek nagyszerű zenekarai előtt tiszteleg. Olyan bandáktól dolgozott fel számokat, mint a Blitz, Die-Hards, Indesent Exposure, Business, The Glory, Brutal Attack, Section 5, hogy csak párat említsek.
Jelenleg egyik hazai kiadónál sem kapható.

A lengyel 88 Zgłoś Się harmadik önálló albuma a közelmúltban jelent meg, a dobosuk már többször járt hazánkban, így már csak az ismeretség miatt is be kell szereznem a korongot.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/88-zglos-sie-ostateczne-ostrzezenie/
és itt: 

A spanyol csapat lemeze kötelező darab a keményebb Oi! zene kedvelőinek, a CD-n spanyol és angol nyelvű dalok hallhatóak. Jelenleg csak a Loyalty recordsnál kapható itthon. 

Szombaton jelenik S.I.L. albuma, melyen Sleipnir feldolgozásokat ad elő.

Nagyon szomorú voltam amikor megtudtam, hogy a zenekar kiadványa csak bakeliten jelent meg, annál nagyobb volt viszont az örömöm amikor a PC records és a Tinnitus records kiadta CD-n. Igazi zenei csemege, amolyan felüdülés a sok hörgős RAC és black metal után.  Dallamos muzsika, kellemes női ének, változatos szövegek. 
A lemez új borítót kapott, nem rossz, nem rossz, de kicsit sablonos, úgymond unalmas, tipikus német munka. Nekem az eredeti jobban tetszett. A lemez anyaga alig több, mint egy EP, nincs félóra, szerintem egy pár szám még ráfért volna, próba, demó vagy koncert részlet. No igen, telhetetlen vagyok. A borító kihajtható, egyik felén a dalszövegek, a másikon egy interjú olvasható, pár kép a zenészekről amiket az interjúból ismerhetünk. Hagyományos CD tokban jelent meg.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/hulduvolk-hulduvolk/
Még az LP is kapható: https://nsbp.shop/termek/hulduvolk-lp/

A spanyol Primera Vanguardia sajnos egy már nem létező Oi!/RAC zenekar, ez volt az utolsó albumuk mellyel a '80-as évek zenekarai előtt tisztelegtek, több, mint 20 év után tették le a hangszereket. Számaikat már hallottam korábban is, de igazán csak a közelmúltban fedeztem fel őket. Ezt a lemezt 2017-ben egy akkor induló hazai kiadó adta ki, első munkának tökéletes volt, máig megfelelő hangzás, kiváló grafikai munka, nyolc oldalas szövegkönyv, zenekar fotó, köszönő lista szóval minden ami kell egy ilyen kiadványban.
Hamisítatlan Oi! zene, erőteljes énekhanggal, néhol kiemelkedő basszus témákkal, máshol könnyű, dallamos gitárszólókkal, pont ahogy annak idején szerettük. Egységes bárhol felismerhető hangzás és ének, mégis változatos album. Egész biztos, hogy be fogom szerezni az összes albumukat, ami nem lesz túl nehéz, mert sajnos nem voltak túl termékenyek a srácok. Két önálló albumuk volt, egy split korongon játszottak, egy EP-jük volt és két válogatás albumuk jelent meg a működésük alatt.
Ez a CD beszerezhető igen kedvező áron: 1a-vanguardia-sounds-of-hate-skinhead-anthems/
Letölthető: https://nsbp.shop/termek/1a-vanguardia-sounds-of-hate/
LP-n is megjelent két bónusz dallal: 1a-vanguardia-sounds-of-hate-skinheads-anthems-lp/

Ismét egy jó ügy érdekében vásárolhatunk lemezt. A korongon 14 dal hallható, melyből 13 még sohasem jelent meg korábban hanghordozón. A fél világ összefogott, hogy segíthessen, dél- és észak-amerikai zenekarok, ausztrál és európai zenekarok hallhatók a CD-n. Olyan nagy nevek küldtek 1-1 számot, mint a Mistreat, Bound For Glory, Legion of St. George, Griffin, Gesta Bellica vagy épp Luni. 
A lemez digipack csomagolást kapott és a PC records gondozásában jelent meg.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/solidarity-volume-one/

Az allgäui skinhead csapat egy jó kis kocsmazenével rukkolt elő és rögtön egy klipet is készítettek hozzá.
Hallgasd hangosan.

Koncertszervezőként mindig hatalmas tömegről álmodik az ember. Koncert látogatóként viszont a családias hangulatú klub koncertek a legjobb hangulatúak. Számomra a második Romantikus Erőszak koncert volt ilyen, egy külvárosi művelődési házban volt, a helyszínre már pontosan nem emlékszem, Süni rángatott el és talán Zoli is ott volt, más ismerősöm nem is nagyon volt a koncerten. Miután végigjátszották a műsorukat,a közönség nem akart hazamenni ezért népszerű skinhead nótákat kezdtek játszani, a gitáros énekelt néhány számot, majd engem próbáltak rávenni, hogy menjek fel a színpadra énekelni, ezt nem vállaltam így végül Süni ment fel énekelni, aki meglepően jól elő tudta adni a számokat.

A zenekart régóta ismerem és elég sok koncertjükön is voltam, de közös kép valahogy sosem készült. Egészen a 2010-es évek közepéig amikor egy csemői koncert után sikerült elcsípni a srácokat és készült kép a zenekarral és Balázzsal is. Ezeket még aznap éjjel megosztottam a közösségi oldalamon amit két nap múlva töröltek, pár nappal később a merevlemezem is megadta magát amin a recovery programok sem tudtak segíteni...

Úgy tűnik az esős bulik mindenkiben maradandó élményeket hagynak. Így van ez velem is, a 2012-es csemői Romantikus Erőszak koncert örök emlék.
A bulit a csemői hagyományőrzők szervezték a Putrisarki erdő egy csemőhöz közeli szegletében, magán területen.
Az eső viszonylag váratlanul érkezett, mert mi sem vittünk dzsekit, még az első fellépő koncertje alatt kezdett esni, mire Balázsék színpadra álltak már zuhogott, becsületükre legyen mondva mind a két zenekar kitartott és egy teljes műsort végig játszott, pedig a szél időnként bevitte az esőt a sátor alá is.
A közönség egy darabig egy nagy fa alatt próbált menedéket találni, ez úgy tíz percig működött is, de utána semmit nem ért. Szóval langyos nyár esti záporban élveztük a műsort, a fiatalabbak pedig színpad előtt a sárban csúszkálva pogóztak.

Itt az ország közepén elég szegényes volt a koncert kínálat mindig skinhead zenekarokból. A helyi bandákon kívül összesen egyszer volt korábban koncert ahol a Hunnia, ACAB és a Barikád Skins lépett fel. Ezért nagyon örültünk, hogy végre egy nagyobb zenekar is jön. A Romantikus Erőszak Kecskemétre a Tudomány és Technika házába szervezett koncertet. A kecskeméti zsidóság, a baloldal és a liberálisok eléggé felháborodtak a koncert hírére és mindent megpróbáltak bevetni, hogy megakadályozzák a koncertet. A kecskeméti fiatalok kitartottak, akkoriban még telt házas Kárpátia bulik voltak és tombolt a nemzeti érzelem a környéken. Végül Balázs mondta le a bulit, arra hivatkozva, hogy a helyszín egykor zsinagóga volt. 
Néhányan próbáltunk érvelni, hogy az a hely már több, mint 60 éve nem zsinagóga és soha nem is lesz az, mert a második világháború alatt az SS használta istállónak. Vagy nem jutott el hozzá a hír vagy nem volt rá hatással, de azóta sem volt Kecskeméten Romantikus Erőszak koncert.

A Teddy boy volt a világon az első ifjúsági szubkultúra. Az '50-es években indult Angliában, főleg munkásosztálybeli szubkultúra volt. Az Edward kori ruházatot utánozták, hosszú, szélesvállú zakó, csőszárú szövetnadrág, innen ered a nevük is a Ted az Edward becézése.  A Teddy Girlöket Judies-nak hívták.



Néhány Ted bandát alakított, és hírhedtségre tett szert erőszakos összecsapások után rivális ifjúsági bandákkal, valamint a bevándorlók elleni támadások után. A legjelentősebb összecsapások az 1958-as notting hill-i faji zavargások voltak, amelyekben a Teddy Boyok nagy számban jelen voltak, és a karibi közösség elleni támadásokban is érintettek voltak. A zavargások után évtizedekkel kiadott jelentések szerint "vasrudakkal, henteskésekkel és súlyozott bőrövekkel felfegyverkezett Teddy Boyok" részt vettek a "300-400 fős" tömegekben, amelyek fekete lakosokat céloztak meg, és egyetlen éjszaka alatt "öt fekete férfi eszméletlenül feküdt a Notting Hill járdáin." Teds-ek a 1958-as nottinghami St Ann's zavargások összecsapásaiban is érintették. 


1976 május 15.-én több ezer Ted vonult fel a BBC rádió elé és egy petíciót adtak át 50.000 aláírással, hogy több rock and roll zenét játszanak a rádióban. A menet sikeres volt, onnantól szombat délutánonként az egyik szervező Stuart Coleman a Radio 1-en Rock and Roll műsort vezetett.
A Ted szubkultúra többször újjáéledt a '70-es évek elején, majd a '70-es évek közepén a punk ellensúlyozására, akkor véres csatákat vívtak a punkokkal, gyakran skinheadekkel összefogva arattak győzelmet.

A Ted-ek nem tűntek el, a mai napig jelen vannak főleg Angliában, bár többnyire már csak az idősebb korosztály képviseli ezt a szubkultúrát.

Bár még négy hét hátra van az évből, azt már most kijelenthetem, hogy ilyen rossz évet még talán soha nem zártunk.
Elhunyt több híres énekes akik pótolhatatlanok és a hiányukat már most érezzük, hiszen a jövő évi koncertplakátokon többük neve is fent volt.
Több tucat zenekar oszlott fel vagy jelentette be közelgő megszűnését.
Az egyik legfájóbb a Romantikus Erőszak megszűnése, a zenekar a népszerűségét nem önfényezésre használta, hanem tucatnyi zenekart, előadót karolt fel, tucatnyi szervezetet támogatott önzetlenül, legyen az skinhead, politikai mozgalom, párt vagy szurkolói csoport. 


A szövegeik elsősorban a hazai közönségnek szóltak ennek ellenére a népszerűségük külföldön is óriási és nem csak a lengyel, de egész Európa hazafias közegében.
A zenéjükkel sikerült pár szám erejéig feltámasztani a Független Adót, a Cock Sparrer feldolgozással összehozni a legnépszerűbb énekeseket Spanyolországtól Svédországig. Összefogni a punk, rocker, metálos és skinhead közeget. Minden lemezük kultikussá vált mára, melyeken hallható az underground (alternatív) zenétől a népzenén át a punk és oi! muzsikáig szinte minden. A számaik hallgatása közben felváltva érezhetjük magunk a táncházakban, lelátókon, csatatereken huszárok közt, az '56-os pesti srácok oldalán harcolva a gúnyhatáron túli hegyekben vagy koncerten pogózva.
(Bocsi, ezt a részt nem terveztem ilyen hosszúra)

A spanyol zenei színtér szintén romokban, feloszlott a Jolly Roger és a Batallón De Castigo.

Közel 20 év után feloszlik a Citizen Keyne, jövő májusban adják utolsó koncertjüket, remélem még előtte összekapja magát valaki és meghívja őket hozzánk mondjuk a Condemned 84-gyel egyetemben, de legalább még egy cseh bulin jó lenne elcsípni őket.

Feloszlott a Hundriver és ezzel egy időben megszűnt a Sons of Odin is, a hazai színtéren alig maradt épkézláb zenekar. Sajnos a koncertszervezők sem túl aktívak, valószínűleg visszatér a '80-as évek és a zenekarok majd akkor tudnak zenélni, ha megszervezik a saját fellépéseiket kocsmákban és kis klubokban.

Feloszlott a legígéretesebb fiatal hazai zenekar is az Audry and The Troublemaker én remélem azért Adrien nem adja fel és összehoz valami hasonlót, ha mást nem egy ballada formációt.

Fájó pont, hogy befejezte működését az antifa infó a facebookon. Ők terjesztették leghatásosabban a koncertplakátokat. Hatékonyan vezették félre az embereket és a rendőrséget.
Mindig jókat nevettünk az írásaikon.

Lassan másfél hete nálam a lemez, de bokros teendőim miatt nem volt időm meghallgatni. Végül azért csak bekerült a lejátszóba annak apropóján, hogy az énekes beugrott hozzám és még ő sem hallgatta meg a lemezt korábban.
A koncert hanganyaga élvezhető, a dalszövegek nagy része érthető és még a koncert hangulata is átjön. Azért a minőségnél ne felejtsük el, hogy ez egy több, mint 30 éves koncert felvétel ami több, mint 20 éve lett digitalizálva magnókazettáról és az eredeti felvétel sem keverőről készült, hanem egy egyszerű kazettás magnóval lett felvéve szabadtéren. 
A próbán készült felvétel már zajosabb és a dalszövegek kevésbé érthetőek, de a próba hangulata, a poénkodások, a punkok vagy rapperek kigúnyolása visszahozza az akkori idők fiatal skinheadjeinek életérzését, gondolkodásmódját.
A dalszövegek hazaszeretetről, fociról, sörözésről szólnak, semmi komoly politika, egyszerű hétköznapi dolgok.
Amikor ezek a dalok születtek a zenészek még 16-18 évesek voltak, ennyi idő távlatából már felfedezünk hibákat a szövegekben, de akkor imádtuk őket.
A lemez egyszerű papírtokos kiadásban jelent meg, a borítón a zenekar képeivel, a korongon a betiltott koncerten készült fotókkal.
Beszerezhető: Huligán – nsbp.shop

Az elmúlt 10 évben többször zaklattam a zenekart, hogy adjanak számot arról, miket is dolgoztak fel, mert ez annak idején a kazettákról nem igazán derült ki.

Íme a lista: Egészséges Fejbőr feldolgozások

Ezen a régi listán nem szerepel a legutóbbi albumukon feldolgozott Saga nóta, de erről egy korábbi villáminterjúban nyilatkoztak.

A népdalénekes barátnőmnek köszönhetően derült ki, hogy elhallgatták az Emlékezz című dal eredetét.

...és íme az eredeti:

1. Mikor alakult az együttes?
 A zenekart 1992 nyarának elején alakította Szuszi, a Borczy és a Miki. Én néhány hétre rá kerültem a zenekarba, mert nem volt gitárosuk..

2. Kik a tagjai és játszottatok-e már más együttesekben?
 Szuszi - dob
 Borczy - bassz, vokál
 Miki - ének
 Csaba - gitár
A Szuszi több kis zenekarban is dobolt, név szerint a Tantalust érdemes megemlíteni a zenekarok közül. Én régen egy jelentéktelen iskolazenekarban játszottam. A többieknek ez az első zenekaruk.
Egyébként a Kalóz is énekelt jó ideig a zenekarban, míg Miki katona volt (1993 február - 1994 február).

3. Hány fellépésetek volt eddig és kikkel játszottatok?
 Kereken 20 koncertet adtunk eddig sok magyar és külföldi zenekar társaságában. Időrendi sorrendben a következőkkel:
 NC38, Fehér Őrjárat, Romantikus Erőszak, Nemzeti Front, Független Adó, Hyde Park, Titkolt Ellenállás, Eröltetett Menet, Panzerfaust.
Külföldiek:
M.Rossa (olasz), Corona Ferrea (olasz), ADL 122 (olasz) és Squadron (angol)

4. Szerintetek melyik volt az eddigi legjobb koncertetek?
 Két nagyon jó koncert közül nem tudok választani. Az egyik az 1994 december 09.-én a Vikingben rendezett kábítószer ellenes fesztivál. Itt elég jól szóltunk és kb. 400 bajtárs volt jelen. A másik idén (1995) február 25.-én volt Szekszárdon. Itt sajnos csak mi játszottunk, kb. 40 bajtárs előtt, de a hangulat talán itt volt a legjobb az összes eddigi koncertünket beleszámítva. Pontosan és dinamikusan játszottunk (amit sajnos nem mindig lehet elmondani rólunk). Mindkét koncert érdekessége, hogy este és hajnalban is felléptünk (tehát kétszer játszottunk egy este) a közönség előtt.



5. Melyek a kedvenc zenekaraitok?
 Szuszi - Motörhead
 Borczy - Störkraft
 Miki - Battle Zone
Nekem a Bound For Glory, de mindnyájan szeretjük a Skrewdrivert, a Squadront és a tradícionális ír népzenét.

6. Mik az elképzeléseitek a jövőre nézve?
 Már felvettük az első demónkat, ezt szeretnénk (már) áprilistól árulni. Ezen kívűl szeretnénk kicsit csiszolni a zenei tudásunkon, mert itt-ott mutatkoznak még némi hiányosságok (sajnos nincs állandó próbahely) és az évvégén szeretnénk kiadni a második demónkat is. Tervezzük még egy póló kinyomtatását, amit koncerteken árulnánk és persze még sok-sok koncertet.

7. Üzentek valamit az olvasóknak?
 A zenekar nevében minden magyar bajtársnak nemzettestvéri üdvözletünket küldjük.



Fényképek Yoli és Kalóz gyűjteményéből valók.
Az interjú megjelent a Power of Oi! 25. számában

 1986-ban jelent meg az olasz Plastic Surgery kislemeze a Rivolta. Hozzám 1987 nyarán jutott el, a Dob Recordsban vetettem fel egy válogatás kazettát amelyen a francia Skinkorps és Evil Skins zenekarok mellett ők is szerepeltek.
 Első percben beleszerettem mind 3 zenekarba és a mai napig hallgatom őket. Akkor még nem tudtam, hogy a címadó dal az olaszoknál olyan himnusz lesz, mint nálunk a Mos-oi Skinhead indulója, aki járt már olasz koncerten tudja miről írok, nem csak az Oi! zenekarok játszák minden koncerten, de még olyan hc bandák is mint az egykori Still Burnin' Youth. Akit érdekel a dal megtalálhatja a youtube-on vagy megrendelheti a 30 éves jubileumra kiadott CD-t a Subcultural Recordsnál.

Az 1980-as évek elején, még nagyon fiatalon lett skinhead, 1983-1986-ig a Commit Suicide nevű skinhead zenekarban énekelt. 1990-ben a nővérei megalakítják az Ace of base nevű formációt és a testvérüket is hívják énekelni.  Ulf belép a zenekarba és azonnal felhagy a skinhead életformával, megszakítja kapcsolatát korábbi barátaival. 
A múltját többször megtagadta, nagyobb botrány nem is volt belőle, többnyire csak a skinhead fanzine-ek foglalkoztak vele (itthon is megjelent korábbi életéről pár cikk néhány kiadványban). A nagy botrány akkor robbant ki amikor egy svéd kiadó kiadta lemezen a Commit Suicide demóját "Uffe was a nazi" címmel. Ulf rendszeresen elhatárolódott korábbi életétől és tagadta, hogy a lemezen megjelent számok egy részét játszották volna a korábbi zenekarával.

Egy régi felvétel bukkant fel a mozgalom hőskorából, 1989 májusában készült a Petőfi Csarnokban.
A végén a "Börtön ablakában" értünk szólt, egy hónappal később szabadultunk. Aki teheti mentse le, mert az előző feltöltést 24 órán belül indoklás nélkül letíltották.

A közelmúltban előkerült pár régi felvétel magyar ska zenekarokról.
1. A Flugos Futam egy régi koncertje, a felvétel közel 35 éves, a VHS technikának köszönhetően sajnos nagyon rossz minőségű.

2. Skanzelizé koncert a Petőfi Csarnokban 1989-ből.

3. Egy régebbi Skanzelizé felvétel 1986-87-ből szintén a petőfi csarnokban került rögzítésre.

4. Fals koncert 1989-ből, ez szintén a Petőfi Csarnokban készült.

Első rész - Rövid összefoglaló a „The Beyond” zine alapján 1986.

A punk korai napjainak idején, négy srác úgy döntött, hogy megalakítja saját zenekarát. Mint akkoriban sokan, az új punk mozgalom részének tekintették magukat. De a Skrewdriver hamarosan rájött, hogy nagy számú Skinhead és utcagyerek követőik vannak. A Skrewdriver első kislemeze 1977-ben jelent meg a Chiswick kiadónál (You’re So Dumb és Anti Social). Mivel az utcakölykök elkezdték kigúnyolni a punk pózolók „gyártott” lázadását, olyan utcai-punk bandákhoz fordultak mint a Menace, a Sham69 (nevük a Skinhead At Margate 1969 rövidítéséből jött, az első igazi Skinhead találkozó emlékére, amire Kent-ben a Margate-i tengerparti üdülőnél került sor. Amikor a Skinhead-ek elpártoltak a Sham69-től, Jimmy Pursey azt állította, hogy a név Hersham-ból származik, az énekes Sussex-i szülővárosából), és a Skinhead zenekarokhoz mint az Angelic Upstars és a Skrewdriver, mert ezek a zenekarok a brit munkásosztálynál elterjedt büszkeséget és hűséget mutatták. Az Angelic Upstars-nak nagy számú Skinhead rajongótábora volt, Mensi ekkor, a 80’-as évek elején, Észak-Londonban a Mussewell Hillen élt, és ekkor biztosan sem vörös, sem rasszista nem volt. Az Angelic Upstars-nak a korai időkben számos nacionalista hangvételű szerzeménye volt, mint pl.: England Last Night, Another Soldier, Guns For The Afghan Rebells és a Lonley Man Of Spandau. Sajnos mint tudjuk, egyszer minden jó dolog véget ér. A zenei sajtó hatalmas nyomás alá helyezte és támadta a zenekarokat, aminek hatására a Menace feloszlott. A Sham69 és a Skrewdriver próbált kitartani. A Sham69 nagyon komoly veszélynek látta a sajtó támogatottságának hiányában fellépő mellőzöttséget, behódolt a megvesztegetésnek és fellépett egy „Rock a rasszizmus ellen” rendezvényen. Ennek eredményeképpen a rajongótábor, akik addig tűzön-vízen át kitartottak a zenekar mellett, elárulva érezték magukat, szétverték a koncertet és a Sham69 ezzel megszűnt. A Skrewdriver, bár nem politizált, kitartott, és rajongóik hűségesek is maradtak, így természetesen a zenekar is hűséggel viszonozta támogatásukat. Sajnos a zenei sajtó támadásait ők sem úszták meg. Egy Londoni koncertjük után faji zavargások robbantak ki, ennek következtében az ország legtöbb koncerthelyszínéről kitiltották, hacsak nem követik a Sham69 példáját. De mielőtt a Skrewdriver is képmutatóvá vált volna, akár a Sham69, a feloszlás mellett döntöttek. Ian Stuart hazatért Blackpoolba és azonnal a politikába vetette magát. Belépett a Young National Front-ba, ahol helyi szervező lett, és néhány évre kiszállt a zenei életből.

Második rész:
Időközben Londonban az utcai-punk zenekarok új hulláma bukkant fel, köztük az Angelic Upstars, a Menace és a Sham69 is. Természetesen mind a Skrewdriver által kitaposott úton jártak. A dolgok olyannyira jól mentek, hogy a Cockney Rejects, Upstars, 4-Skins, Last Resort, a Business és még sorolhatnánk, mind feltűnően tisztességes bánásmódban részesültek a népszerű és meghatározó zenei újságoknál. Ian Stuart 1982-ben visszatért Londonba, és újra alapította a Skrewdrivert. 1982 nagyon fontos éve lett az OI/Skinhead mozgalomnak. Ekkor jelent meg a „Back with a Bang” című kislemez a Boots & Braces kiadónál. Ez volt az a mérföldkő, ahol a Skrewdriver már nem próbálta meg szépíteni politikai nézeteit. Bár köszönhetően a zenei sajtónak már nem is lett volna értelme. Mindenki tudta mit képvisel a Skrewdriver. A következő jelentős momentum a Boots & Braces kiadó által megjelentetett „United Skins” válogatáslemez volt, amin a Sounds zenei újság két kedvenc bandája a Warrior (Last Resort) és a The Sedate is szerepelt. Ez utólag már közismert fejberúgása volta Gary Bushel féléknek, mert ennek a két zenekarnak az előmozdításával akaratlanul a Skrewdrivet is segítette, akik szintén szerepeltek az albumon. Az a pletyka is felröppent, hogy Ian Stuart maga is nagy szerepet játszott az „United Skins” lemezen szereplő zenekarok kiválasztásánál. Egy másik válogatás, ami 1982 elején jelent meg  „Stregth Thru Oi!” címmel, és a borítón szereplő Nicky Crane karján jól látható volt a British Movement tetoválás. Bár a Skrewdriver ezen az albumon nem szerepelt, elhintette a megújult hazafiasság magvait a Skinhead mozgalomban. De ekkor ismét beütött a szerencsétlenség. A három legismertebb és legnépszerűbb zenekar (4Skins, Last Resort és a The Business) koncertjét megtámadták a bevándorlók. A zenei sajtó és a média nagy lehetőséget látott az Oi/Skinhead mozgalom elpusztítására, bemocskolására. Nagy politikai számot adtak ki a Southall-i koncertet követő balhéról. Újra a tiltások és a koncertek ellehetetlenítése következett. De tiltások ellenére a Skrewdriver kiadta új kislemezt a frissen alapított White Noise kiadónál. Ez a „White Power” ep volt. Ezután a Skrewdrivert már nem állíthatja meg semmi!

Harmadik rész:
1979 végén a Skrewdriver kiadta a „Built Up, Knocked Down” kislemezt és a banda rendszeresen koncertezett Manchester környékn. De Ian közreműködése a National Front-ban, mivel a 1980-s években szülővárosában Blackpoolban élt, felhívta a figyelmet a zenekara. Politikai nézeteik miatt a zenekar feloszlott, mert lehetetlen volt koncertezniük és lemezszerződést kapniuk. Ian az NF helyi szervezője lett a környéken és a Bulldog (az NF újsága) 25. számában azt olvashatjuk: „Több mint 80 tagja van a Young National Front-nak Poulton-Le-Fylde-ben, Lancashire megyében. Poulton egy igazán kis város Blackpool mellett, de majdnem az összes helyi fiatal belépett a YNF-be! Ez a növekedés elsősorban Ian Donaldson-nak köszönhető!” Ian igazi vezetékneve Donaldson volt, nem Stuart, de Ian úgy képzelte hogy a Donaldson-nak túlságosan skót hangzása van és Stuartnak kezdte hívni magát. Ami az igazat megvallva még inkább skót hangzású volt és ennek a logikáját a mai napig senki nem tudta megfejteni. Időközben délen megjelent az első Oi! válogatás és felkeltette a média széleskörű figyelmét, s ezzel a Skinhead „jelenség” nagyon jól meg lett alapozva. A Two Tone zene 1979-ben tűnt fel olyan bandákkal mint a Madness és a The Specials, akik a Skinhead-et „divatossá” tették a fiatalok széles körében. Akármerre mentél Skinhead-eket láthattál. Minden koncertet megelőzően, még az első banda színpadra lépése előtt, régi ska számok szóltak a hangfalakból. Mikor a szokásos Harry J And The Allstars szám, a „The Liquidator” ment, az egész közönség egy torokként énekelt a zenével: „Skinhead are Back – Sieg Heil!”. Annyi bőrfejű volt ekkoriban, hogy néha rivális kopasz bandák csaptak össze egymással a koncerteken. Egyszer például egy Bad Manners koncerten verekedtek össze az Arsenal és a Wast Ham Skinhaed-ek. Szabályos ütközet zajlott a lépcsőkön, ami azért nem volt megszokott, de ennyi ember között előfordul ha találnak külső okot egymás utálatára. A Dél és Kelet Londoni Skinhead-ek ekkoriban eléggé utálták egymást.

Negyedik rész:
Ebben az időben volt még kultusznak számító két mozgalom, a modok és a punkok. A mod mozgalom sosem volt politikailag elkötelezett és figyeltek a tisztességes harcra, mikor a vidám Skinekkel bunyóztak. Komolyabb atrocitásról nem tudunk, de volt rá példa hogy egy több száz főből álló Skinhead lány csapat támadt rá körülbelül ötven fős mod fiú bandára a Charing Cross metróállomás környékén. A koncerteken általában nem történtek atrocitások, nem voltak egymás elleni támadások, de azért ha egy mod banda volt az előzenekar, akkor mindig megdobálták őket. Történt ez a The Vip’s mod zenekar koncertjén is, ahol először bukkantak fel egy újabb stílus követői, a psychobillyk. Ezen a rendezvényen játszott egy rockabilly banda is, valószínűleg a King Kurt. Néhány rockabilly felmászott a színpad előtti függönyre és valaki felgyújtotta a függöny alját, amire nagy tapsot kapott a közönségtől. Általában a psychobillyk rasszisták voltak és jól kijöttek a Skinekkel. De ha nem lett volna elég hogy kopaszok, punkok, modok és psychobillyk hemzsegtek mindenhol, még egy újabb kultusz bukkant fel a futurista zenekarokkal, akiket később „New Romantics” néven ismerhettünk meg, élükön a Spandau Ballet-tel. Érthető, ha azt mondják, hogy a nyolcvanas évek kezdete érdekes idők voltak! A Spandau természetesen egy célzás volt a börtönre, ahol Rudolf Hess-t fogva tartották és a Spandau Ballet indulásakor „Fehér európai tánczenének” hirdette magát, amivel azonnal maguk ellen is fordították a médiát. A Recordmirror azzal támadta a Bullet-et, hogy „Északi ábrázolást használnak ihletként” és a „Muscle Bound” című számukat egyértelműen a „Tomorrow Belongs To Me” hasonlították. A National Front egy nagy akadállyal nézett szembe az 1979-es választásokon, amikor Margaret Theacher a konzervatív hangsúlyt a bevándorlás megállítására helyezte, és ezzel nagy részt sikerült elvennie az NF szavazataiból, de a Front még így is jól szerepelt és Britannia negyedik politikai pártja lett. A fiataloknak szóló kiadványuk, a Buldog széles körben terjedt és szombat délutánokon a legtöbb focipálya környékén árulták. A RAC-hírek oldal egyre népszerűbb lett az újságban és egy másik, csak zenére koncentráló kiadvány is napvilágot látott. Ez volt a „Rocking The Reds”. De a baj itt sem volt messze és a 1981. július 3.-i Southall-i események nagy visszhangot váltottak ki a zenei világban és kifejezetten az Oi mozgalomban.

Ötödik rész:

Hatodik rész:
Másnap a média már az NF-et és a Skinheadeket okolták a balhéért, ami mellékesen még akkor is tartott. Ezután az Oi zenére kezdtek koncentrálni, gyakran mutogatva az ismert neonáci Nicky Crane fényképét, a „Strenght Thru Oi” borítóján. A nyomásgyakorlás alatt minden támadásuk arra irányult, hogy az Oi mozgalom minél messzebb kerüljön a rasszizmustól. A zenekarokat Anti-rasszista számok írására biztatták és ismert komcsik szerepeltek az elkövetkezendő, támogatott, Oi lemezeken. 1981 telének kezdetén Ian Stuart elhagyta Blackpoolt, visszatért Londonba és a King Cross-i Ferndale hotelben élt. Valószínűleg ez a King Cross legrosszabb környéke, drogosokkal és kurvasarkokkal az utcákon. A Ferndale egyfajta Skinhead-kastély lett. Nem csak Ian volt az egyetlen Skin aki ott élt, rendszeres találkozóhely volt. A londoni Skinhead mozgalom nagy volt akkortájt és Ian boldognak tűnt közöttük. A Skinhead-ek nagy része vasárnaponként találkozott, amikor mindenki az Eastend-en gyülekezett. Az idősebbek különböző nacionalista kocsmákba, a fiatalok a Last Resort shop-ba jártak.A Last Resort egy kis bolt volt, Skinhead ruhákat és lemezeket árultak. Ian is gyakran megfordult itt. Vasárnap délután mindig nagy csapat Skin verődött össze a bolt előtt, akik szúrós pillantásokkal illették az embereket, akik az utcai piacbódék között kavarogtak, amik végig húzódtak az utcákon a bolt mellett. Ian a Last Resort boltban tért vissza a zenéjéhez a Skrewdriver újra alapításával és a „Back With A Bang” kislemez kiadásával ’82 elején, amit az „United Skins” nagy lemez követett, amin a Skrewdriver két számmal szerepelt. 1982 elején a Skrewdríver rendszeresen koncertezett a londoni 100 Club-ban és a Skunx-ban. A 100Club-ban kezdődtek olyan bulik sorozatai, ahol a RAC újra komolyan beindult. Az Észak Londoni balos banda, az Infa Riot rajongóit szétverték a Skrewdriver rajongók, miután valami szervezési baki folytán mindkét zenekar ugyanannak az estének a plakátjára került. A vörösök nyomás alá helyezték a 100Clubot, hogy tiltsák ki a Skrevdrivert, amit végül meg is tettek. A Skrewdriver egy ideig a Skunx-ban játszott, de ezt a helyet is „betámadta” a vörös propaganda és így a zenekar ismét fekete listára került, majd lassan mindenhonnan kitiltották.

Hetedik rész:
Ian még mindig keményen benne volt az NF-ben, de az elégedetlenség jelei itt is megjelentek. Ian az NF London belvárosi csoportját vezette. Az egyik gyűlésen feltűnt egy fiatal vendégszónok, Patrick Harrington. Harrington volt az egyik feltörekvő „reformer”, aki azonnal egy nemzeti szocializmus elleni kirohanással kezdte a nagybeszédét. A hallgatóság legalább fele azonnal kivonult a teremből, Ian csak állt ott megszédülve a hitetlenkedéstől, aztán valaki rákiáltott: „Neked is egy kibaszott Hitler kép van az ágyad mellett!”. Miután Ian is elhagyta a termet, mindenki őt követte, talán ha hárman maradtak akik Harrington-ra figyeltek. Joe Pearce ekkoriban szabadult a börtönből és felvette a kapcsolatot Ian-nel, hogy indítsák újra a RAC koncerteket Kelet Londonban. Ian egyetértett és ezzel a White Power Rock And Roll magvait elvetették, 500 ember töltött meg egy Stadford-i termet. A Skrewdriver elvesztette a 100Club-ot és a Skunx-ot, de így találta meg a saját közönségét, akiknek folytathatta a zenélést. Nem messze a Skunx-tól, a londoni Inslington-ban volt a Chapel Street-i piac, ahol az NF rendszeresen árulta újságait szombatonként, gyakran előfordult, hogy a vörösök az utca egyik, az NF aktivisták a másik oldalán. Látszólagos békében. De nem volt sem béke, sem tűzszünet, amit olyan emberek kezdtek terjeszteni akik ott sem voltak. A harc a vörösökkel állandó volt. Ha lehetőség adódott rá, mert a rendőrök esetleg elmentek, azonnal kitört a balhé! Volt egy Agricultural nevű kocsma is, ami a fő Skin törzskocsma lett Londonban. Ian Ferndale hotel csak 15 perc séta volt a Islington-i dombról a King Cross felé, így ez lett a „Skinhead mérföld”, ahogyan néhányan nevezték. Az Agricultural-t sohasem támadták meg, annak ellenére, hogy Islington-t mindig is vörös környéknek tartották. Állandóan lehetett törzsvendégeket találni az „Aggi”-ban, de a legtöbb hétvégén külföldről is érkeztek Skinhead-ek, hogy Ian-nal találkozzanak és Ian-t gyakran látták „settenkedni” a hotel felé zárás után az egyik külföldi Skin lányt magával invitálva. Ian halála után megjelent egy nevetséges könyv Stuart Home-tól, amiben azt állítja hogy Ian Stuart homokos volt. Biztosítjuk az olvasót, biztosan nem volt az! Sokan beszéltek arról is, hogy a punk lány, akivel a „The First Ten Years” könyv oldalán szerepel, esetleg zsidó volt. De ha ez még igaz is, Ian biztosan nem tudott róla. Ian-től mindig demo felvételeket kértek a legfrissebb számaival és miután beszélt Joe Pearce-szel az NF-ből, úgy döntöttek, hogyha meg tudják csinálni a saját koncertjeiket maguktól, akkor ki tudják adni a saját szerzeményeiket is. 1983 elején valami olyan történt, ami megváltoztatta a forradalmi zene arculatát…

 Beszélgetések közben gyakran hallani, hogy milyen jó volt ez vagy az a zenekar, együttes, zenész.
Nekem személy szerint Ványi Tamás zenei munkássága hiányzik a legjobban, de a Parázsló Hamvak is nagyon jó volt vagy a közelmúltból az Utolsó Védvonal. Nektek ki vagy kik hiányoznak?

.

 A tavaly feltett kérdésre, hogy "hol vannak a skinhead lányok?" nem érkezett érdemi válasz.
Jelentkezett néhány egykori skinheadlány akik 5-10-15 évig voltak skinhead lányok, ma már nem viselik a külsőségeket, de belül még mindig.... Van néhány skinheadlány ismerősöm akik a kérdés felvetésekor épp szültek, házasodtak stb, így nem zaklattam őket a kérdésemmel. Jelentkezett néhány kárpátiás lány akik fogalom zavarban vannak, nem kislány attól, hogy lefekszel egy skinheaddel még nem leszel skinhead lány és nem, a nemzeti rocknak semmi köze a skinheadhez.
A skinhead nem csak egy érzés, hanem külsőség is amit vagy felvállalsz vagy nem, ha nem akkor nem vagy az.

Nyár végén jött a szórólap, hogy a BFG ismét ellátogat a szomszédba. Rögtön ment a szervezkedés, jegyrendelés. 
Amikor eljött a nagy a nap egy 8 fős csapattal indultunk útnak a fővárosból a tervezett induláshoz képest némi késéssel amit tetéztünk többszöri megállással a végén a tervezett érkezéshez képest közel 2 órát csúsztunk.
Útközben a 4 meghirdetett fellépőről beszélgettünk valamint Ödönnel idéztük fel a régi szép időket.
Amikor megérkeztünk már a helyiek kedvence a Kratky Proces játszott, igazi hamisítatlan szlovák skinhead zene, sajnos a terembe nem lehetett beférni, így csak hallgattuk őket, látni nem láttuk. Hatalmas hangulatot csináltak, a közönség minden számot velük énekelt.
 A szünetben tudtuk meg, hogy több banda is volt akikről lecsúsztunk, bár egyesek szerint túl nagy zenei élményről nem maradtunk le. A legutóbbi Mistreat koncerthez képest a közönség most sokkal vegyesebb képet mutatott, a skinheadek körülbelül a közönség 30%-át tették ki, volt pár motoros fazon, egy csomó német hc-s, rengetegen voltak akik a manapság divatos huligán cuccokba öltöztek (Thor Steinar, Ansgar Aryan stb.) bár többségükön azért látszott, hogy korábban skinheadek lehettek. Most rengeteg csoport is képviseltette magát - osztrák, magyar B&H, svájci, svéd és amerikai Hammerek, és más csoportok is. Már indulás előtt is tudtuk, hogy több magyar csoport is indul a koncertre így nagyjából 40-en voltunk a csonka hazából és mintegy féltucatnyi felvidéki magyar bajtársunkkal is találkoztunk.

Rövid szünet után a Bound for Glory következett, ők voltak az est fénypontja. Rájuk minden jelenlévő kíváncsi volt, a terem ismét zsúfolásig megtelt. Egy rendkívül ütős koncertet adtak, minden nagyobb slágerük elhangzott a When the hammer falls-tól a No more Jagermaisterig. 
 A szünetben az árusokat nézegettem, most a megszokotthoz képest kevesen voltak, csak előre bejelentkezett árusok árulhattak, előre bejelentett termékeket. Hiányoltam a szerbeket, a legutóbb nagyon klassz szláv szvasztika mintás pólókat kínáltak kiváló minőségben nem túl drágán, akkor sajnos nem volt nálam pénz, így nem tudtam venni, hát most sem, helyette vettem egy klasszikus Skrewdriver pólót.
A következő fellépő a Blitzkrieg volt.
Amikor kezdtek hangolni két német srácot kérdeztem kik ők, azt mondták ők a Radikahl.
Engem nem fogott meg különösebben a koncertjük, egy darabig hallgattam, majd elmentem inni egy sört. Nagyon hosszú és unalmas koncertet adtak, szerintem senki nem bírta ki bent végig.
A műsoruk alatt több honfitársammal is beszélgettem, az egyik bemutatott egy cseh srácnak akivel a zenékről, zenekarokról beszélgettünk. Ő az Archívumot, Titkolt Ellenállást és az Egészséges Fejbőrt ismeri és kedveli a magyarok közül, a Titkolt búcsú koncertre már vett is jegyet. Amikor elkezdtem sorolni, hogy melyik cseh bandákat ismerem, rögtön a képembe vágta, hogy milyen öreg vagyok. 

Az utolsó fellépő a finn Mistreat volt, régi kedvenceim, bő félévvel korábban ugyanitt láttam őket elsőként élőben, most is vártam nagyon őket. 

Sajnos a sofőrünk türelmetlen volt és már indult volna haza a koncertjük kezdetekor, így végül egy kompromisszumos megállapodásnak köszönhetően körülbelül 15-20 percet láthattunk a műsorukból.
A zenekar hozta a szokott formáját, kiváló hangulatot csináltak már az első akkordtól kezdve. 
Összességében egy jó hangulatú buli volt. Csupán egyetlen kisebb incidenst láttunk egy helyi srác aki már az előző koncerten is ott volt és akkor sem a zene miatt, most végre talált valakit akibe beleköthetett. Az incidens rövid volt és nem zavarta meg az eseményt. 

Erre a koncertre kb 25 éve vártam! Az utóbbi években mióta kinn dolgozom gyakran  keresgéltem a koncert dátumokat, mikor jönnek a közelbe? És igen! Csak 250 km ráadásul SZOMBAT!!!

Elkezdődött már hetekkel korábban a készülődés.Próbáltam otthonról műértő haverokat toborozni,de a hazaiak nem vállalták a 900 km-es utazást,de inkább az anyagi érvek döntöttek az otthon maradásuk mellett.

Így ismét csak Viktort sikerült rábeszélni egy zenei kirándulásra a Bayor fővárosba,némi városnézéssel vegyítve!1 évig dolgoztam ott 2005-ben és sikerült megismernem a város ezer arcából jó néhányat.

Indulás a reggeli órákban és Cock Sparrer-el Motörhead-el hangolódás az estére! 3 óra alatt el is érjük Münchent,egy lámpánál állva üvölt az Overkill,a kocsim remeg a brutális lábdobtól! Ablak lehúzva,kikönyökölünk vagányan a nyári melegben. A bajorok meg a keletiek csak néznek ki ez a két irtó vagány koma és mi ez a zaj, nem is sramlizene de még csak nem is rap se az Onkelz!!

Aztán felmegyünk a Tv-toronyhoz megnézni a várost 200 m magasból. Elterül alatttunk az Olimpyai Stadion,rengeteg egykori sporttörténeti kuriózum színhelye!.Egyszer volt szerencsém egy Bayern-Arsenal BL meccshez 10 éve.

A jegypénztárnál persze magyarul is tudunk jegyet venni a lifthez!

Rövid nézelődés után irány egy másik látványosság a Schloss- Nymphenburg,München 400 éves kastély parkja! Mindig nagyszerű a látványt nyujt a régmúltnak ez a gyönyörű darabja! Gondozott hatalmas parkok múzeumok! Rengetegen pihennek itt a zöldben,a város szívében.

De mi már rohanunk tovább. Meg kell keresni a koncert helyét! A Keleti mellett van egy ipartelepen .J ól megfér egymás mellett 2-3 disco, döneresek ,grillezők.Na meg Moszkvai Night klub,előtte álló eddig csak filmekben látott igen igen rossza arcú kidobókkal! Na de a koncert azzal szemben van nem ott. Még csak 4 óra van,irdatlan pakolás szerelés folyik. Érdeklődünk van e jegy elővételben? Kissé furán néznek,jöjjünk vissza 8 körül. És arra sétál két tag!

Az énekes és az egyik gitáros. Rövid beszélgetés után sikerült egy közös fotót csinálni velük! Tudták hogy merre van Budapest és hogy ott szépek a lányok!

A fotó után végre megkeressük a hotelt. Kis szusszanás,és irány megnézni a belvárost! Metróval a Karls platzra. Aki volt Münchenben az tudja hogy a Karlsplatz, Mariennplatz közötti rész a müncheni fő fő sétáló utca. Műemlékekkel,ódon építésű házakkal és persze méregdrága boltokkal! Aznap este a multikultié a város szíve! Talán már mindig így lesz ez... A Metróból felérve a Mc Donnalds előtt lovaskocsi! Rajta barna bőrű emberek furcsa világos színű otthonkában.Homlokukon pont.És próbálnak mindenkit a Krisna hitre téríteni! Közben elered az eső,és elkezd a tömeg rohanni.Mi is rohanunk most már egy kocsma felé.

Mindjárt koncert és még egy sört sem ittunk BAJORORSZÁGBAN! Meglepődöm a rengeteg külföldin! Jártam néhányszor Münchenben az elmúlt 10 évben, de kissé sokkol a látvány! Kevés europai embert látok! Sok nő van eltakarva tetőtől talpig fekete lepelben  és talán nem azért mert rondák! Végül sikerül egy kisvendéglőt találni ahol van hely és kaja is. És hideg HB! Gyorsan megiszunk néhányat,majd újabb metrózás a koncertre.

 Fiatal lány felszállt a buszra, nyár volt, ujjatlan pólóban volt, az egyik kezén friss tetoválás, azzal fogta meg a kapaszkodót. Szép tetoválás, valami kelta vagy viking motívum, legalább 20 centis, szinte végig éri az alkarját. Néha körbeforgatja a karját csuklóból, hogy mindenki lássa mi van neki. Boldog, szinte sugárzik az örömtől, többen is észre veszik és csodálják, a lány sem csúnya, de nem feltűnően szép.
 Két megálló múlva a boldogság véget ér, egy koncertre tartó skinhead társaság száll fel, fiúk és lányok vegyesen, mind tele vannak varrva, szebbnél szebb tetoválások. minden utas szemét odavonzzák. A lány elengedi a fenti kapaszkodót, még ránéz a tetoválására és a másik kezével kapaszkodik, a következő megállóban szomorúan leszáll.