Egy külön buszt bérelve indult útnak a több, mint 20 fős csapat. A társaság nagyon jó volt, az ország majd minden részéről érkeztek bajtársak. Pár konzervvel és tíz rekesz sörrel gördült ki Budapestről a magyar Ikaruszunk. 17 óra alatt értük el Milánót úgy, hogy még az útlevelünket sem nézték meg sehol. 
 Ott a Corona Ferrea dobosa várt minket és vitt a találkozóhelyre. Itt találkoztunk a szintén kelet-európai régióból jött bajtársainkkal, a lengyelekkel. Pár perc alatt szinte testvérként szerettük egymást. Söröket és CD-ket cseréltünk. A lengyelek csak négyen voltak, de nagyon brutális benyomást keltettek. Régi és friss sebhelyekkel teli arcukon, kisportolt testükön ízig-vérig magukon hordták a skin élet minden jelét.



Egy óra múlva már a bejárati ajtó előtt tolongtunk. Minket magyarokat féláron beengedtek, s a jegy így átszámolva több, mint 700 Ft volt. Nagyon sok olasz csodálkozott, hogy ennyi magyar itt van. Még a koncert legelején az egész terem felénk magyarok felé énekelte az "Avanti ragazzi di Buda"-t. Ez a nóta, mely lefordítva: "Meneteljünk föl Budára!", 1956-ban született, amikor is kicsiny népünk szembeszállt a bolsevizmussal október 23.-án. A dal továbbiakban arról szól, hogy vérben ázik egyedül a magyar, síró anya gyermekét síratja stb. 1956-ban minden egyetemista és más fiatal ezt énekelte Olaszország utcáin. Nagyon jó érzés volt mindegyikünknek, s nagyon büszkék voltunk arra, hogy magyarnak születhettünk, s ilyen derék hőseink voltak akikről így énekelnek még külföldön is.


 A koncerten egyébként rengeteg CD-t, pólót,kazettákat, matricát, felvarrót, lemezt és kitűzőt lehetett kapni. A színpad mögötti falra pedig a szervezők felrakták mindenki zászlóját, aki odaadta nekik. Kint volt a mi magyar zászlónk is a koronás címerrel. De kint volt még a brit, katalán (mivel voltak Barcelónából is skinek) és természetesen az olasz lobogók.

 
 A koncertet az M. Rossa kezdte, mely egy nagyon új olasz zenekar. Tipikus olasz skin zene, bár még kissé kezdő szinte. 


Őket követte a magyar Archívum. Nagyon tetszett az olaszoknak a zene, csak az énekes teljesen részeg botrányos magatartása váltott ki egy kissé unszimpátiát.

Ezután a Corona Ferrea lépett porondra, s erre volt az iszonyatos beindulás. A mediterrán típusú, forróvérű skinek őrjítően gyors és brutális pogózása volt ez, mely hazánkban a punkokhoz hasonlítható. A Corona Ferrea '93-as demójához képest rengeteget fejlődött. Nagyon színvonalas RAC zenekarrá nőtte ki magát. 


Utánuk az ADL 122 következett. Ekkorra már több, mint száz skin tombolt elöl félmeztelenül. Külön fotóalbumot érdemelt volna az a sok tetoválás amit itt lehetett látni. Az ADL 122 nagyon pontosan játszotta el két régi kislemezét és a nemrég megjelent nagylemezét. Sokakat elkápráztatott Shiva, a basszusgitáros lány, aki miniszoknyában, Martensben, tetovált karral játszott. 

Legvégül a Squadron lépett fel Angliából. Ebben a zenekarban már csak a basszusgitáros skinhead, de a hajhosszúságtól függetlenül mind a hárman nemzetiszocialisták. Agresszív zenéjük a Fehér Európa megteremtéséről szól, s a legújabb lemezük pedig már szinte Thrash metál.
 A koncertet sajnos be kellett fejezni jó pár Squadron szám után, mivel a rendőrség ezt követelte. Ugyanis az egyik olasz megkéselte a másikat. Sajnos itt is megvolt az a primitív balhézós réteg, akiknek fogalmuk sincs az összefogásról, közös harcról. Hála istennek Magyarországon ez a réteg az olaszokhoz képest jóval vékonyabb. A koncert után ott várt minket a jó öreg Ikarusz, amivel újabb hosszú útunk kezdődött Budapestre.
 (A Squadron néhány Skrewdriver számot kitünően eljátszott.)


A beszámló megjelent a Power of Oi! 25. számában 1995-ben.
Képek: Yoli
Szöveg: Kalóz

Biztosan sokan ismerik az Igazság szabaddá tesz albumot, amin az énekes 4 nyelven énekel. A magyarral józanul egész szépen boldogult a srác, a németet és az angolt fonetikusan leírták neki, így ezt is elég könnyen fel tudta énekelni, de a franciával nehezen boldogult, végül soronként énekelte fel, szegény technikus megőszült mire sikerült összerakni.