A Teddy boy volt a világon az első ifjúsági szubkultúra. Az '50-es években indult Angliában, főleg munkásosztálybeli szubkultúra volt. Az Edward kori ruházatot utánozták, hosszú, szélesvállú zakó, csőszárú szövetnadrág, innen ered a nevük is a Ted az Edward becézése.  A Teddy Girlöket Judies-nak hívták.



Néhány Ted bandát alakított, és hírhedtségre tett szert erőszakos összecsapások után rivális ifjúsági bandákkal, valamint a bevándorlók elleni támadások után. A legjelentősebb összecsapások az 1958-as notting hill-i faji zavargások voltak, amelyekben a Teddy Boyok nagy számban jelen voltak, és a karibi közösség elleni támadásokban is érintettek voltak. A zavargások után évtizedekkel kiadott jelentések szerint "vasrudakkal, henteskésekkel és súlyozott bőrövekkel felfegyverkezett Teddy Boyok" részt vettek a "300-400 fős" tömegekben, amelyek fekete lakosokat céloztak meg, és egyetlen éjszaka alatt "öt fekete férfi eszméletlenül feküdt a Notting Hill járdáin." Teds-ek a 1958-as nottinghami St Ann's zavargások összecsapásaiban is érintették. 


1976 május 15.-én több ezer Ted vonult fel a BBC rádió elé és egy petíciót adtak át 50.000 aláírással, hogy több rock and roll zenét játszanak a rádióban. A menet sikeres volt, onnantól szombat délutánonként az egyik szervező Stuart Coleman a Radio 1-en Rock and Roll műsort vezetett.
A Ted szubkultúra többször újjáéledt a '70-es évek elején, majd a '70-es évek közepén a punk ellensúlyozására, akkor véres csatákat vívtak a punkokkal, gyakran skinheadekkel összefogva arattak győzelmet.

A Ted-ek nem tűntek el, a mai napig jelen vannak főleg Angliában, bár többnyire már csak az idősebb korosztály képviseli ezt a szubkultúrát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.