Ezen a split albumon gyakorlatilag két kislemez van. Az Eisenadler három számával indul a korong, hagyományos nsbm muzsika introkkal, a Zerstögerről gyakorlatilag ugyanezt tudom mondani, semmi extra, semmi újítás, szóval aki megveszi a lemezt az azt kapja amit a borító sugall. A lemez nem csak az introk miatt nem unalmas, a zene sincs túl tolva, végtelenségig torzítva vagy végtelenségig elhúzva, pont olyan amilyennek én szeretem ezt a zenét.
A gyűjtők örömére a lemez megjelent 12"-os fekete bakeliten is, bár gyanítom már nem kapható, de a bandcampen érdeklődhettek.
Itthon az AWD adta ki.

Soha nem gondoltam volna, hogy egy ambient / black kiadványról csupa jót fogok írni, biztosan öregszem.
A Zerströger egy tavaly alakult Egyesült Államokbeli zenekar, rendkívül termékeny közel egy tucatnyi lemezen szerepel, ezek közül két önálló album, néhány split, egy demo és féltucat EP színesíti a repertoárjukat.
A jelen albumon 9 tétel szerepel, ebből az utolsó kettő feldolgozás, egy Burzum és egy Der Stürmer dalt dolgoztak fel. Az első két tétel (1932 és a Youth) olyan, mintha két introval indulna a korong. Az black metal részek klasszikus nsbm alapok, az ambient valószínűleg egy pc-s szintetizátorral készült, nem hozza le az embert az életről teljesen és mielőtt teljesen unalmassá válna már véget is ér.
Híradó részletek és katonadalok teszik változatossá a korongot. Ez a lemez és a Necropsyum korongja egész biztosan a lejátszó közelében marad.
A lemezt itthon az Aryan War distro adta ki, de megjelent az USÁ-ban is két kiadónál valamint a zenekar is terjeszti mp3 formátumban. Azt hiszem ezt a korongot érdemes lenne egy nagyobb kiadónál is kiadni.

A brazil zenekar második teljes lemeze. Itthon az Aryan War Distro adta ki 44 darab kézzel számozott példányban, de megjelent Braziliában is és kazettán egy orosz és egy francia kiadó is kiadta szintén limitált példányszámban.
A lemez borítóján az alábbiakat olvashatjuk:
Az Inexistencial Inexistência egy új és nagy hatású szakaszt jelöl a Necropsyum utazásában. Az album túllép a zenei birodalom határain, mély emberi érzelmeket, például melankóliát, gyűlöletet és a legzsigeribb érzéseket tár fel. Nekrose személyes tapasztalatai ihlették, olyan témákat dolgoz fel, mint a mentális zavarok, a depresszió és a vereség elleni küzdelem.
Kilenc érzelmi intenzitású és hangzásbeli brutalitással teli számmal az album a fájdalmat és a rugalmasságot tiszta művészetté alakítja. Minden dal belső harcokat és művészi újjászületést tükröz, a gyötrelmet nyers kifejezéssé alakítva. Ez a mű a Necropsyum kreatív csúcsát képviseli, ahol a nyers érzelmek egyesülnek a black metal kérlelhetetlen lényegével."
Ehhez nem tudok mit hozzá tenni, hallgass bele.

December 20.-án megtartotta a Huligán együttes az egyetlen koncertjét a helyi metal karácsonyon, melyet elhunyt gitárosuk Bíró Nándi emlékére ajánlottak.
A koncert jól sikerült, nagyjából egy órát játszottak, saját és feldolgozás szerzeményeket adtak elő. Többek közt írtak egy dalt Bíró Nándi emlékére. A koncerten három szám erejéig színpadra állt az a gitáros is aki annak idején kisegítette a bandát a Viking klubban, a két gitáros összeöltözött, egyikük fehér gitárral jött melyen fekete vaskereszt volt másikuk ennek negatívjával állt színpadra.


A srácok a jól összeállított zenei program mellett ajándékokkal is készültek a közönségnek, a műsor után kéttucatnyi ajándékot szórtak a közönség közé, melyeken a zenekar logója és fényképei voltak.
A közönség még szeretett volna ráadást a koncert végén, de sajnos a szervezők erre nem adtak lehetőséget.
A rendezvényről profi felvétel készült, mely valószínűleg az ünnepek után készül majd el, addig is egy kis részlet az estéről:

Ahogy az már megszokott pénteken indultunk a megszokottól kicsit később, így alaposan ránk esteledett mire megálltunk a szállásunk közelében egy gyors vacsorára.


A szállásunk Nándorfehérvár agglomerációjában volt, egy kényelmes villa jakuzzival, szaunával, bárszekrénnyel, kandallóval, gépi dartssal és még sok egyébbel amiket főleg nyáron lehet kihasználni. Érkezés után pihentünk, majd az öt fős társaságunkból hárman bementünk a belvárosba egy bárba, ahol összefutottunk pár ismerőssel és élveztük a kellemes balkáni zenét. 



Másnap két-három kávé után bementünk a belvárosba, hárman megnézték a várat, mi ketten beültünk egy bárba estebéd előtt kávézni. Étkezni is ott maradtunk, megvártuk a többieket és egy végtelen menüt kértünk, ez nagyjából 10.000Ft-nak megfelelő összegbe kerül és addig hozzák a finomabbnál-finomabb ételeket amíg azt nem mondjuk - elég.



Nagyjából 15 fogásig bírtuk, bár volt aki hamarabb kiszállt, illetve én csak a húsmentes ételeket ettem meg, a többivel a társaim terheltem.
Étkezés után gyönyörködtünk egy kicsit a naplementében.


Ezután visszamentünk a szállásunkra és az esti kikapcsolódás előtt még pihentünk egy kicsit.
A megszokott törzshelyünkre mentünk, ahol már vártak szerb barátaink és a megszokottól sokkal nagyobb csődület, mint kiderült épp koncertet tartanak.
Mikor lementünk épp egy szerb zenekar húzta a talpalávalót, a srácokat ismertük régebbről, ahogy a zenéjüket is. Egy többször újjáalakult helyi zenekarról van szó, én annyira nem rajongok értük, bár az új énekessel jobbak, mint korábban. Amíg játszottak beszélgetünk helyi és más országokbeli ismerőseinkkel. 
A szerb brigád után egy orosz banda játszott, őket nagyon szeretem, sajnos mások is, így látni nem csak hallgatni tudtam őket.
Időközben pár honfitársunkkal is összefutottam, ők egy német zenekar miatt jöttek akik betegség miatt nem tudtak eljönni.
Az est folyamán játszott még egy görög brigád, őket nagyon szeretem, egy másik helyi banda akik szintén egész jók és egy olasz hc / metalcore brigád akikért nem igazán vagyok oda.
Az este-éjszaka nagyon jó hangulatban telt. Két fellépő között kiugrottunk vacsorázni, hosszas keresgélés után egy éjjel-nappali éttermet találtunk, ahol elég sokan voltak és a futárok is sorokban álltak, így várnunk kellett az útitársam hamburgerére, sültkrumplijára és az én sültkrumpli-kajmak-saláta kombómra.
A koncert végét megvártuk és visszamentünk a szállásunkra, szívesen írnék még a koncertekről, de nem sokat láttunk belőle a tömeg miatt. 



Másnap korán ébredtem, az udvaron megkávéztam és gyönyörködtem a tájban amíg a többiek ébredeztek. 
Reggelire a magunkkal hozott ételek maradékát ettük meg, ami gyakorlatilag egy kisebb hadseregnek is elég lett volna, hagytunk is belőle.
11 órakor adtuk vissza a szállást a tulajnak és indultunk haza.
Szabadkán megálltunk vásárolni, én csak ajvárt, kajmakot és még pár helyi sajtot vettem.
Ezután elmentünk az étterembe ahol foglalásunk volt. Itt a pincében sörfőző üzem van, így én rögtön egy enyhén kávés ízű fekete sörrel indítottam, aztán ezzel be is teltem, mert az ételekkel úgy jól laktam, hogy a sör maradéka is alig csúszott le.



A leglátványosabb ételt a batyuban sült darálthúst a lányok ették, ezek mellett a spagettim említésre sem méltó, a másik étel inkább a mérete miatt feltűnő, a kajmakkal töltött hús ki is fogott útitársamon.
Én még kértem desszertet, egy mézes-áfonyás szeletet ami isteni volt, de a kicsit töményebb mogyorós-csokis szelet ezen is túltett amit egyik útitársnőm evett.



Legközelebb kevesebbet eszek és több sört fogok végig kóstolni. 
Hazafelé már eseménytelenül telt az út, de abban megegyeztünk, hogy még sok közös gasztro kalandunk lesz és még sok nagyszerű éttermet fogunk felfedezni.

Két kiváló banda egy korongon, egy német street rock és egy mexikói oi! banda. A Last Obstruction új volt számomra, korábban nem ismertem. Nagyszerű pörgős zene angol nyelven, fiatal kori kedvenceimre emlékeztet.
A Sun City Skins régi kedvencem, de eddig csak a videómegosztókról ismertem, nagyszerű közép-amerikai oi! muzsika. Semmi újat nem csinálnak, csak a bevált receptet, de azt nagyon jól. Az utolsó szám a Historias Que Contar emlékeztet egy Garotos Podres számra, de a hasonlóság valószínűleg a véletlen műve.
A CD-hez 16 oldalas szövegkönyv készült, olvasható szövegekkel, rengeteg rajzzal, fényképpel.
Beszerezhető: Last Obstruction / Sun City Skins – Brawler Anthems – nsbp.shop

A Death Supremacy két számával indul a korong, az első kimondottan szerethető bm nóta némi zajjal, a második introja egész ígeretes volt, de maga a zenemű vagy inkább zajmű már nem kimondottan az én zenei ízlésvilágom, de azért kibírtam a negyedórás produkciót.  
A Demonicnak ez a bemutatkozó anyaga, a ,,banda" ígéretes, klasszikus nsbm károgós énekkel, gyorsabb és vontatottabb tételek hallhatóak a korongon. Én bízom benne, hogy még hallhatunk erről a zenekarról.
A lemez 18 példányban jelent meg, enyém a 16-os sorszámú, szóval aki még szeretne belőle igyekezzen.
Beszerezhető az Aryan War Distributionnél.

Az év vége közeledtével sem időm, sem energiám nem volt tájékozódni a fellépőkről, felkészülni a zenéjükből, így az est nagy része számomra meglepetés volt.


A Knochenhorde kezdte a bulit, az énekes külseje erősen hajazott a Kanonenfieber dizájnjára pár évtized történelmi eltéréssel. Számomra az est egyik legjobb fellépője volt ez a banda, változatos zenével, könnyen szerethető black metal muzsikával, legnagyobb meglepetésemre még egy Landser feldolgozást is eljátszottak. A srácoknak ebben az évben jelent meg a bemutatkozó albuma a Götter und Dämonen, sajnos nem hoztak belőle, pedig biztosan megvettem volna. Remélem velük a jövő évi bulin is találkozhatunk. Egyébként a közönség is inkább a zenéjükre koncentrált és csak kisebb pogó alakult ki a fellépésük alatt.



A Frangarról már sok jót hallottam, többen látták őket az ismerőseim közül az Eternal Hate Festen. Ez már közel 20 éves banda bár korábban őket sem ismertem. Az SPQR-rel közös kislemezüket annak idején alaposan lehúzták a kritikusok így annyira nem is törtem magam, hogy megismerjem őket. Nagy hiba volt, nagyon jó zenét játszanak, introkkal, és híradó részletekkel tűzdelt zenéjük csöppet sem unalmas, amúgy is kedvelem az oi! / RAC alapokból építkező black metal zenéket. A közönség jól ismerte őket megtelt a sátor a rajongóikkal, nagyobb pogo is kialakult a fellépésük alatt. Kihasználták a led fal adta lehetőségeket, bár trióként léptek fel nagyon jó volt a színpadi összkép az énekes '30-as éveket idéző mikrofonjával együtt. 
Ők elég nagy merch-csel érkeztek, a pólóik nem igazán tetszettek, a lemezeiket nem ismertem, azt gondoltam majd a szervezővel beszélek a koncert után aki elég jól ismeri az ízlésem és tőle veszek majd egy vagy két korongot, hogy feldobjam velük a borongós téli estéket és most látom, hogy a shopban csak a fentebb említett kislemez van és egy válogatás album amin szerepelnek. A srácok az Avanti Ragazzi kezdetű dal eléneklésével köszönték meg, hogy itt lehettek. 
Pár szó a közönségről, idén sokkal több skinhead merészkedett el a bulira a tavalyihoz képest, de természetesen a klasszikus black metal külsőségeké volt a főszerep. Míg tavaly egész Európa, Ausztrália és Észak-Amerika képviselte magát a koncerten ebben az évben sokkal szélesebb volt a paletta, jött egy fiatal hölgy Koreából és egy srác Tokióból - ennek fényében elég ciki lesz, ha az antifa infó még mindig rasszistának nevezi a szervezőt. A legtöbbet pogozó címet ismét a francia skinhead srác vitte el akit már nyáron megismertünk, a buli partiarca Breki volt (nem így hívták, csak elfelejtettem megkérdezni a nevét).



Shopot a Goatmoon, Aryan Hammer, Frangar, Leibstandarte és a BHH hozott a szervezőkön kívül. A finnek árúkészletét pillanatok alatt elkapkodták, de a többiek sem panaszkodhattak.
A rendezvény népszerűségét bizonyítandó jelen volt a Pasbourne fotó, egy svéd fotós és relikviagyűjtő valamint a Fekete Nap bloggere és Silver aki a Kronos Mortuson írt a tavalyi rendezvényről.
A Der Stürmer az énekes édesanyjának betegsége miatt nem tudott jönni, pedig ők lettek volna a fő banda többek véleménye szerint. 
A rendezvényről videó és hangfelvétel készült, ha minden jól megy jövőre megjelenik mind a kettő.



 A bulit a Goatmoon folytatta, a műsoruk idén sokkal gyengébb volt, mint tavaly. Nem igazán tudtam megmagyarázni miért, mert a közönség szerette őket, jól is szóltak, de valahogy nem volt meg az a "hú baz' meg" érzés. Ők voltak az egyetlen kifestett banda, frenetikus volt a színpadi megjelenésük. Nem készültek a led falra műsorral, így ott főleg az egyik gitáros látszott, a kamera kezelője szemmel láthatóan beleszeretett a tetoválásaiba a srácnak. 16 szerzeménnyel készült a zenekar, nem számoltam, de úgy érzem hagytak ki pár számot, az egyik



számnál a dobos és a zenészek nem ugyanazt kezdték játszani, de gyorsan korrigálták a dolgot. Összességében jó volt a műsoruk, a fellépés a szokásos módon az énekes crowd surfingjével zárult. A buli végén tudtam meg, hogy az énekes matt részeg volt, valószínűleg ezért éreztem gyengébbnek a showt. Ha megjelenik a videó lehet, hogy kiderül itt is volt némi "Repatarurgyán" :)



A francia brigád egységes megjelenése jól jellemezte a modern nsbm irányvonalát, a zenéjük RAC alapokra épülő black metal. Színvonalas zene, színvonalas produkció jellemezte a fellépésük, a közönség ismerte a német és francia nyelven előadott dalaikat, együtt énekeltek velük, középen ment a pogo a sátor tele volt végig a fellépésük alatt. A buli végére rá kellett jönnöm, hogy elég felületesen ismerem csak a black metal színteret, szóval ígérem a jövő évi koncertre sokkal jobban felkészülök és beleásom magam a témába.


Az estet az Aryan Hammer zárta, őket sajnos már nem várta meg mindenki, akik kocsival voltak többen is hazaindultak mire kezdett a duó. Számomra ők voltak az éjszaka csillagai, valódi nyers, darálós black metal, monoton ének (hörgés). Tipikusan az a zene amit itthon 20 perc után sikítva tépnék ki a hi-fiből, de ott még órákig tudtam volna élvezni. Klasszikus nsbm muzsika amely számomra a 2000-es évek elejét idézi.

A koncertek után megkerestem a koreai lányt egy közös fotó reményében, majd váltottunk pár szót, örült neki, hogy ismertem koreai skinhead bandákat amiket ő is ismert.
A japán sráccal még a koncert előtt készítettünk közös képet, így a buli után már csak a japán zenei életről akartam kérdezni. Féltucat metálos arccal beszélgetett amikor a Valkyrie Zeroról kérdeztem, mindenki egyből dicsérte a bandát, hogy milyen jó, kőkemény old school thrash, mire a tokiói srác közölte, hogy ő nem ismeri őket, ezen meglepődtünk. Szerencsére a japán skinhead bandák egy részét ismerte, bár nem szereti a zenéjüket.
Az Aryan War distró tulaja is jelen volt, ahogy erre lehetett számítani, sajnos eladásra nem hozott semmit, de ajándékba kaptam tőle öt CD-t, főleg dél-amerikai nsbm bandák zenéit, de van köztük más stílus is (industrial / noise), ezekről majd hamarosan olvashattok a blogon.
Nagyszerű éjszakán vagyunk túl, azt hiszem ez a buli még beszédtéma lesz egy darabig, mindenki várja a folytatást és megy a találgatás kik lesznek a jövő évi fellépők.
Köszönjük a Nordic Sun recordsnak, hogy (sátor)tető alá hozta ezt a rendezvényt.

Egy kicsit féltem ettől az albumtól. Egy csomó ismeretlen név, főleg Amerikából, első tippre fele Jack projektjei. Kár volt félni, nagyszerű válogatás, bár más zene, de hangulatában a '80-as évek végi, '90-es évek eleji bootleg válogatásokra emlékeztet. 
A telegramon régóta követője vagyok a White Noise Rádiónak és időnként a rádió chat szobájában is aktív vagyok, de főleg nyelvi okokból a rádió adásait átpörgetem és jobbára csak a zenéket hallgatom.
Ha tippelnem kell ez a válogatás nem csak új zenekarokat mutat be, hanem a rádiós az esti vezetéshez is ezeket a felvételeket hallgatja (én pár napja minden lefekvés előtt ezt hallgatom). Bár vannak pörgősebb modern metál/hc számok is a korongon és pár középtempós RAC, főleg dallamos, éneklős balladák, country, blues dalok a jellemzőek. Külön öröm, hogy felkerült egy új magyar zenekar a Hunyadi 25 egy száma is a korongra, ők egy Angry Aryans feldolgozást játszanak magyar nyelven, ez az egyetlen nem angol nyelvű dal a korongon.
Az ismertebb előadók közül pár név: Griffin, We Want War, Ironwill, Sniper, One Million Lies, Definite Hate.

A lemez digipack  csomagolást kapott, 24 oldalas szövegkönyv tele képekkel, illusztrációkkal és természetesen az összes dalszöveggel, igaz apró betűkkel, de jól olvashatóan. Ezzel a koronggal eljutott a 40. CD kiadványához a kiadó. Gratulálok.
A rádió és a kiadó közt régi, jó kapcsolat van, én bízom benne, hogy lesz még ilyen válogatás. 
Apró érdekesség, a H25 énekesével egy olasz turnén a WNR-hez hasonló podcast indítását terveztük, mindkettőnk életében történtek változások, azért remélem jövő nyáron visszatérünk a srác ötletére és összehozunk valamit.

A lemez beszerezhető: Various – White Noise Radio – nsbp.shop
és Budapesten a Damjanich u. 56. szám alatt.

Bár még négy hét hátra van az évből, azt már most kijelenthetem, hogy ilyen rossz évet még talán soha nem zártunk.
Elhunyt több híres énekes akik pótolhatatlanok és a hiányukat már most érezzük, hiszen a jövő évi koncertplakátokon többük neve is fent volt.
Több tucat zenekar oszlott fel vagy jelentette be közelgő megszűnését.
Az egyik legfájóbb a Romantikus Erőszak megszűnése, a zenekar a népszerűségét nem önfényezésre használta, hanem tucatnyi zenekart, előadót karolt fel, tucatnyi szervezetet támogatott önzetlenül, legyen az skinhead, politikai mozgalom, párt vagy szurkolói csoport. 


A szövegeik elsősorban a hazai közönségnek szóltak ennek ellenére a népszerűségük külföldön is óriási és nem csak a lengyel, de egész Európa hazafias közegében.
A zenéjükkel sikerült pár szám erejéig feltámasztani a Független Adót, a Cock Sparrer feldolgozással összehozni a legnépszerűbb énekeseket Spanyolországtól Svédországig. Összefogni a punk, rocker, metálos és skinhead közeget. Minden lemezük kultikussá vált mára, melyeken hallható az underground (alternatív) zenétől a népzenén át a punk és oi! muzsikáig szinte minden. A számaik hallgatása közben felváltva érezhetjük magunk a táncházakban, lelátókon, csatatereken huszárok közt, az '56-os pesti srácok oldalán harcolva a gúnyhatáron túli hegyekben vagy koncerten pogózva.
(Bocsi, ezt a részt nem terveztem ilyen hosszúra)

A spanyol zenei színtér szintén romokban, feloszlott a Jolly Roger és a Batallón De Castigo.

Közel 20 év után feloszlik a Citizen Keyne, jövő májusban adják utolsó koncertjüket, remélem még előtte összekapja magát valaki és meghívja őket hozzánk mondjuk a Condemned 84-gyel egyetemben, de legalább még egy cseh bulin jó lenne elcsípni őket.

Feloszlott a Hundriver és ezzel egy időben megszűnt a Sons of Odin is, a hazai színtéren alig maradt épkézláb zenekar. Sajnos a koncertszervezők sem túl aktívak, valószínűleg visszatér a '80-as évek és a zenekarok majd akkor tudnak zenélni, ha megszervezik a saját fellépéseiket kocsmákban és kis klubokban.

Feloszlott a legígéretesebb fiatal hazai zenekar is az Audry and The Troublemaker én remélem azért Adrien nem adja fel és összehoz valami hasonlót, ha mást nem egy ballada formációt.

Fájó pont, hogy befejezte működését az antifa infó a facebookon. Ők terjesztették leghatásosabban a koncertplakátokat. Hatékonyan vezették félre az embereket és a rendőrséget.
Mindig jókat nevettünk az írásaikon.