Ebben a hónapban elég kevés lemez mozgatta meg a fantáziámat. Megjelent pár német Oi! album, de ezekbe még nem tudtam belehallgatni.


Ami eljutott hozzám az az Absurd / War88 split. Mind a két együttest kedvelem, de ezen a korongon a War88 egyszerűen lehúzza a lemezt, én úgy érzem két külön EP jobb lett volna. Természetesen a lemez kötelező darab a stílus kedvelőinek.


Néhány olyan lemezt ajánlanék amelyek régebben jelentek meg, de időtálló, nagyszerű anyagok. Ilyen a 1a Vanguardia válogatás albuma, amolyan best of korong. A spanyol srácok komolyan vették az RAC jelentését, szinte minden dal az anti-kommunizmusról szól.




Jocke zenekarát volt szerencsém élőben is látni Budapesten, igazán nagyszerű élmény volt. A Glory Hole Hallelujah egy vidám korong borongós napokra olyan slágerekkel, mint a White Trash Gigolo, Welcome to Pussyille vagy a See you in Hell. Azt hiszem be kell szereznem az összes Pittbullfarm albumot.



Végül egy örök kedvenc, ami mindig a lejátszó közelében van. Az egyik legjobb német Oi! album.
Minden dal egy örök sláger, Angel of the Night, a címadó For The Love Of Oi!, a Blitz feldolgozás Someones Gonna Die és folytathatnám.

 

Egy korábbi Hulduvolk interjú kapcsán utánanéztem kik is azok a rejtőzködő népek.

Az óészaki álfr (angolban elf) szót használták ezekre a lényekre. A szó a latin albus-szal van kapcsolatban, és eredetileg így a fehérségre, fényre utalt. Ma már Izlandon nem ezt a szót használják leggyakrabban, hanem huldufolk-nak rejtőzködő népnek hívják őket. Az álfr mára – egyesek szerint pejoratív szónak minősül, mondjuk úgy politikailag nem korrekt,  így jobb nem használni, mert még megsértődnek.
A Prózai Eddában az elfek általában közel állnak az istenekhez, és gyakran együtt említik őket. Álfheimarban (az Elf-világban) a ljósálfarok (Fény-elfek) éltek, míg a dökkálfarok (Sötét-elfek) a föld alatt laktak, és mind megjelenésükben, mind temperamentumukban meglehetősen különböztek a Fény-elfektől. A Fénytündék szebb látványt nyújtottak, mint a nap, míg a Sötét tündék feketébbek voltak, mint a korom – de összesen több mint 50 „faja” ismert a tündéknek, elvben (elfben) mind máshogy néz ki, és máshogy viselkedik. De mit csinálnak a tündék? A középkorban még sokan hittek abban, hogy ők okozzák a betegségek egy részét. Mára ez a gondolat már nem él. De számos csínyt tesznek – hiszen alapvetően emberi vonásaik vannak, csak sokkal tovább élnek mint mi és kerülik az emberek lakta vidékeket
A tündék származásáról több történet is kering.  Jón Árnason Izland Grimmje így írt a tündékről: Egyszer volt, hol nem volt, egy férfi utazott. Eltévedt, és nem tudta, hová tart. Végül egy olyan tanyára ért, amelyről semmit sem tudott. Ott kopogott az ajtón. Egy idős asszony nyitott ajtót, és beinvitálta. A férfi elfogadta a meghívást. A tanya szép és kellemes volt. Az asszony a nappaliba vezette a férfit, ahol két fiatal, gyönyörű lány ült. A tanyán az idős asszonyon és a lányokon kívül nem látott más embert. Jól fogadták, ételt és italt kapott, majd ágyba kísérték.A férfi megkérdezte, hogy aludhat-e az egyik lánnyal, és megengedték neki. Ezután lefeküdtek. A férfi meg akart fordulni felé, de nem talált testet ott, ahol a lány volt. Megragadta, de nem érzett semmit a kezei között; a lány még mindig vele volt az ágyban, így mindig látta őt. Ezután megkérdezte tőle, hogy lehet ez. A lány azt mondta, ne lepődjön meg, „mert én test nélküli szellem vagyok” – mondta. „Amikor az ördög az ókorban lázadt a mennyben, őt és mindazokat, akik vele harcoltak, a külső sötétségbe vetették. Azokat, akik figyelték őt, kiűzték a mennyből. De azokat, akik sem mellette, sem ellene nem álltak, és nem csatlakoztak a lázadáshoz, a földre űzték, és megparancsolták nekik, hogy dombokon, hegyekben és sziklákban éljenek, és őket tündéknek vagy rejtőzködő népnek hívják. Nem tudnak senkivel élni, csak magukkal, és jót és rosszat is cselekszenek, mindkettőt bőven. Nincs testük, mint az embereknek, de megjelenhetnek előtted, amikor csak akarnak. Most már én is azok közé a bukott szellemek közé tartozom, így nincs remény arra, hogy több szeretetet kapj tőlem, mint amennyit már kaptál.” Egy másik történet szerint  szerint Isten látogatóba jött Ádámhoz és Évához. Éva a látogatás előtt fürdette a gyermekeiket, hogy bemutatható állapotba hozza őket, de még nem ért a végére, amikor Isten kopogott az ajtón, ezért elrejtette a többi gyermeket. Amikor Isten rájött, mit tett Éva, kijelentette: „Amit az ember elrejt Isten elől, azt Isten elrejti az ember elől”, így jött létre a Rejtőzködő nép. Terry Gunnell megjegyzi, hogy a 18. és 19. században rögzített rejtőzködő népekről szóló legendák szerint ők „szinte tükörképei voltak azoknak az embereknek, akik történeteket meséltek róluk – azzal a különbséggel, hogy ők gyönyörűek, hatalmasak, csábítóak és gondtalanok voltak, míg az izlandiak gyakran éheztek és a létért küzdöttek. A huldufólk sok szempontból úgy tűnik, hogy az izlandiak tökéletesebb és boldogabb létezésről szóló álmait képviseli.
De hogyan maradhatott fenn egy ilyen alapvetően pogány gondolat – még ha bevették is Ádámot és Évát a történetbe, amikor a tündék, sámánok, táltosok mindenütt másutt kipusztultak Európában? Nos Izland sok szempontból sajátos helyzetben volt, amikor a kereszténység felvételéről döntöttek, azt nem királyi erőszak határozta el, hanem a világ legkorábbi parlamentjének határozata, és abban az is benne volt, hogy nem kell bolygatni a pogány szokásokat. Hogy mennyire más volt az izlandi kereszténység, mint a kontinentális párja, azt jól mutatja, hogy amikor 1550-ben a sziget a lutheránus vallásra való áttérésről döntött, a katolikus püspök a fiaival együtt harcolt a döntés ellen. Izlandon ugyanis minden volt, csak cölibátus nem .Ma a lakosság nagy része formailag evangélikus, de templomba nem igen járnak, és a vallásosság – akárcsak máshol Nyugaton erősen visszaszorul.
De tényleg hisznek benne? Igen is meg nem is,. 2006-ban tudományos felmérést végeztek az izlandiak hiedelméről; a résztvevőket vallási meggyőződésükről, a rejtőzködő lényekről, a tündékről, az UFO-król, kérdezték. A felmérésben a válaszadók 35%-a úgy vélte, hogy a rejtőzködő lények létezhetnek. 18% szerint „valószínűleg”, 9% pedig meg volt győződve a létezésükről, míg 39% szerint valószínűtlen és lehetetlen, hogy létezzenek.2022 májusában aztán ismét megkérdezték az izlandiaktól, hisznek-e a tündékben. 31% válaszolt „igen”-nel, míg 57% „nem”-mel. 11% nem volt biztos benne, és 1% nem akart válaszolni. De ha máshogy tették fel a kérdést, a válasz is más lett:  „Ön szerint lehetséges, valószínűtlen, lehetséges, valószínű vagy biztos, hogy szerencsétlenség éri azokat, akik megzavarják bizonyos helyeket?” A válaszadók 41%-a szerint lehetséges, 19%-a szerint valószínű, 9%-a szerint biztos. 32% szerint valószínűtlen vagy lehetetlen. Vagyis itt már két harmados azoknak az aránya, akik legalább is tartanak a tündék haragjától. És ez olyan esetekhez vezet, amelyek – mindenütt másutt a világon – abszurdnak tűnnének. Ha csak az elmúlt néhány évtizedet vesszük, akkor is volt jó néhány: 1971-ben, a kópavoguri útépítés során meghibásodott egy buldózer. A sofőr a felelősséget egy nagy sziklában élő tündékre hárította. Annak ellenére, hogy a helyiek nem tudtak arról, hogy tündék élnének a sziklában, az újságok felkapta a történetet.1982-ben 150 izlandi ment a keflavíki NATO-bázisra, hogy megkeresse azokat a „tündéket, akiket az amerikai Phantom sugárhajtású repülőgépek és az AWACS felderítő repülőgépek veszélyeztethetnek”. 2004-ben az Alcoa-nak kormányzati szakértőt kellett felkérnie, hogy igazolja, hogy a kiválasztott építési telken nincsenek régészeti lelőhelyek, beleértve a a tündékhez kapcsolódóakat, mielőtt alumíniumolvasztót építhettek volna Izlandon. 2011-ben egyesek úgy vélték, hogy a tündék felelősek egy bolungarvíki incidensért, ahol sziklák hullottak a lakóutcákra.2013-ban leállították az Álftanes-félszigetről Reykjavík Garðabær nevű külvárosába vezető út építését, mert a tündék támogatói és környezetvédő csoportok tiltakoztak, mondván, hogy az út tönkretenné a tündék élőhelyét. G Pétur Matthíasson, az Izlandi Közúti és Partügyi Hatóság kommunikációs vezetője szerint: „[az egyik tüntető] érdeklődött az út vonalában álló egyetlen nagy szikla iránt. Mi pedig megnéztük, nem azért, mert hiszünk a tündérekben, hanem mert hisszük, hogy a rejtőzködő népek kulturális örökségünk részét képezik. Mindez megismétlődött 2013-ban Reykjavíkban, ott is leállították egy út építését, mert megjelent egy tüntetőcsoport, köztük olyanok is, akik úgy vélték, hogy az építkezés „megzavarja a sziklák között élő tündék élőhelyét”.
De hova menjünk, ha elfet akarunk látni? Mivel rejtőzködnek nem könnyű a dolog. De az izlandi turizmus nem ismer lehetetlen. Immár évtizedek óta működik Reykjavíkben az „Elf Iskola”,, ahol különböző hosszúságú kurzusokon ismerhetjük meg mindazt, amit Izlandon a rejtőzködő népek különböző fajairól tudni lehet. Vezetett túrákat is csinálnak, ahol persze tündét nem biztos, hogy látunk, de azokat a történeteket végighallgathatjuk, amelyek egy-egy tündegyanús helyhez kapcsolódnak.- Ha nincs kedvünk – sajnáljuk a pénzt – egy ilyen vezetett sétára, elég, ha elmegyünk Hafnarfjörðurba,amely Reykjavíktől mindössze 15 percre délre fekszik, csendesen Izland huldufólkja  nem hivatalos fővárosává vált. Ami évszázados néphagyományként indult, mára a mindennapi élet, a helyi turizmus, sőt a város tervezésének is élő, lélegző részévé vált. Amúgy is érdemes egyébként elmenni oda – a régi faházakkal teli városközpont igazán cuki.
Hafnarfjörður egy 5000 éves pajzs-vulkán lávafolyásán fekszik, amely tele van barlangokkal, üregekkel és mohás kamrákkal. A középkori izlandiak úgy hitték, hogy ezek a zsebek tökéletes „tündelakok”. Amikor a telepesek 940-ben megérkeztek, kis kőhalmokat hagytak a láva szélén, hogy a huldufólk ne érezze magát zavartatva. Ezek a kőhalmok még mindig láthatók a Hellisgerði-i Tündérösvény mellett; a helyiek minden tavasszal újrafestik a pici piros ajtókat. A fő látványosság a Hellisgerði tündekert – ahol minden sarkon van valami, ami a rejtőzködő népre emlékeztet.
De magánházaknál is vannak kisebb – nagyobb tündekertek, elf-emlékhelyek. Ezek, ha van kedvünk végig is járhatjuk.  1977-ben a város turisztikai irodája kinyomtatta az első „Tündetérképet”, amelyen 26 ismert lakóhelyet jelöltek meg. Ma 42 már számozott helyszín tarkítja a hivatalos túratérképeket, mindegyikhez tartozik egy QR-kód, amelyen egy helyi színész izlandi, angol és japán nyelven mesél.
A helyiek persze tudják, hogy az elfeket nem lehet megtalálni; ők döntik el, hogy megjelennek-e neked. Azt mondják azért van ami segít:
1. Beszélj halkan – a láva visszhangzik.
2. Soha ne mozgass köveket; a bútorok átrendezése udvariatlanság.
3. Hagyj ott valami biológiailag lebontható dolgot – bogyókat, vagy pár sort egy papírra írva, örülnek neki.
4. Ha halk zenét hallasz, kövesd – de csak addig, amíg a moha véget nem ér.

Az elmúlt egy évben a kelleténél sokkal többet utaztam vonattal. Gyakori eset volt, hogy ültünk a fülkében hárman-négyen amikor még bejött egy vagy két személy, nyakig bundában és már kapcsolta le a fűtést, nyitotta ki az ajtót, hogy melege van. A legtöbb esetben vagy én vagy egy másik utas becsukta az ajtót és visszakapcsolta a fűtést. Volt olyan is aki kiosztotta az illetőt, hogy, ha nem lenne fűtés már telepanaszolta volna a MÁV facebook oldalát.
Kora ősszel beült egy fiatal pár 18 körüli srác 14-15 körüli lány, a lány tiszta allergia, taknya-nyála egybefolyt, prüszkölt, mint egy ló, de már húzta le az ablakot. Mellettem egy idősebb nő ült, ő sem kívánta a huzatot, szemben egy másnapos srác szenvedett, aludni próbált, neki sem hiányzott a huzat és a csend is jobban esett neki, én fogászatról mentem haza, nekem végképp nem hiányzott a huzat, egyébként sem kaptak volna túl sok friss levegőt, mert a menetiránynak háttal ültek.
Így az ablakot egyből felhúztam, a srác és a lány még próbálta lehúzni, de nem jártak sikerrel. A srác méregetett rendesen, vagy rendőrnek tanult vagy már három hete karatézott, mert elég keménynek érezte magát eleinte, de a barátságos arckifejezésem és a tetoválásaim elvették a kedvét az erőszaktól, pedig szemmel láthatóan biztatta a kis ribanca, hogy bánjon el velem, amíg le nem szálltam nyomta neki a szöveget valamelyik üzenetküldőn.

Új dallal rukkolt elő a Fehér Vihar. Már tavaly lehetett pletykákat hallani róla, hogy újra összeálltak, az sem kizárt, hogy lemezük is lesz hamarosan.

Gyakran hallani a fővárosiaktól, hogy vidéken minden olcsóbb. Vajon igaz ez?
Egyértelműen nem.
Ugyanannyit fizetünk az áramért, a gázért, a vízért, a telefonálásért, a szemét elszállításért, az internetért (néha többet is).
Ugyanannyit fizetünk az élelmiszerekért a Pennyben, a Lidlben, az Aldiban, a Tescoba és a többi multiban, a kisboltokban pedig még többet.
Nálunk csak alap egészségügyi szolgáltatás van, mindenért a fővárosba vagy egy nagyobb városba kell utaznunk, ehhez kell egy nap szabadság és útiköltség.
Nincs szülőotthon, de még csak szülészet sem.
Nálunk nincs disco, nincs koncert, de még színház vagy mozi sincs, ezekért is utaznunk kell, néha még szállást is bérelnünk, ha nem akarunk a vasútállomáson csövezni hajnalig.
Nálunk nincsenek szaküzletek, itt nem kapsz házimozit, hi-fit, túrafelszerelést, sporteszközt, ezeket rendelheted postán magas postaköltségekért vagy utazhatsz értük, ha szeretnéd személyesen megvenni.
Ha nem egy kommersz új könyvet akarsz venni, akkor azt is meg kell rendelned a kis könyvesboltban és pár nap múlva visszamenned érte.
Van piacunk és sok helyen háznál is vásárolhatsz bizonyos dolgokat, de ez sem olcsóbb, a tojás húsvét előtt 110-130 Ft, a Mari néni rövid érési idejű házi sajtja ugyanannyiba kerül, mint a vele szemben kapható kézműves sajt (ami inkább már kisipari, mert több városban is árulják). A házi túró 1100-1300 Ft ez másfél-, kétszerese a bolti árnak.
Vannak böllérek, hentesek, ma már ők is legálisan vágnak, dolgoznak fel állati eredetű termékeket, pont ezért ők sokkal drágábban árulják a termékeiket, mint az üzletek.
Mi az ami esetleg olcsóbb, talán a házi tej, ami 250-300 Ft
Olcsóbbak szezonban a kistermelők termékei, zöldségfélék, aprójószágok.
Itt vehetsz disznót, hívhatsz böllért, hogy dolgozza fel, mire végez tele lesz a hűtőládád valódi hússal, a kamrád füstölt árúval, a bödönöd zsírral, de ez sem lesz olcsóbb, mint a bolti, legfeljebb egészségesebb.
Mindezek mellé a fizetések gyakran a fővárosi fizetések felét sem érik el.

Az Aufbruch által indított lemez sorozat negyedig darabja pörög épp a lejátszómban, a sorozat célja valószínűleg az, hogy a közép-amerikai színtér zenekarait közelebb hozza hozzánk.
A lemez a mannheimi brigád három számával indul, az első a városukról és annak helyzetéről szól. A második szám itthon is aktuális, magyarra fordítva az Ellenség olvas. A Harmadik egy Kroizfeuer feldolgozás a Táncolj vagy halj meg - Tanz Oder Stirb!.
A Mexikói brigád régi kedvencem, szeretem a dallamos muzsikájukat. Ők is három dallal szerepelnek a korongon, a harmadik szám után 53 másodperc szünet következik, én vártam, hogy valami outro vagy egy rejtett szám jön, de nem, hibás a felvétel. Egyébként ez az idő pont elég arra, hogy beugorj a spájzba és kibonts még egy sört a zenehallgatáshoz.
A Heuraka szintén három dallal került fel a lemezre, a harmadik a Festung Budapest, amely nekünk magyaroknak különösen kedves.
"Most mint akkor, harcoljunk együtt
Népünk szabadságáért, ugyanaz az ellenség!"
Az Orgullo Sur szintén közel áll hozzám, imádom a pörgős mégis dallamos latin-amerikai zenéjüket. Órákig tudnám hallgatni, de sajnos ők is csak három számmal szerepelnek a lemezen.
A lemezt az OPOS records adta ki, hagyományos CD tokban, 16 oldalas booklettel. A szövegek olvashatóak lennének, de sajnos a háttérgrafika miatt ez sajnos nincs mindig így. A dalszövegek nincsenek sorrendben,  de ez csak apró baki, aki valóban szeretné megkeresni az azért megtalálja őket.
A lemez beszerezhető (aki szeretne belőle siessen, mert már csak pár darab van): https://nsbp.shop/termek/various-united-volume-4/

Három éve jelent meg az előző Muke Solo korong. Úgy tűnik az eltelt idő jót tett az új lemezzel, a kissé sablonos harmadik után végre ismét egy lendületes, dallamost lemezt kaptunk Finnországból amely a Mistreat hőskorát idézi. 12 nagyszerű dal, főleg megzenésített versek és mind finn nyelven. 
A lemezt az OPOS records adta ki, hagyományos CD tokban, 12 oldalas szövegkönyvvel.
A borító és booklet dizájnja hazafias ahogy a címből is sejthettük, vagy ahogy már megszokhattuk. Képek az ezer tó országából, nemzeti zászló, a szövegek csak finnül vannak leírva, így aki szeretné tudni, hogy miről énekel Muke az használja a goggle translate alkalmazást avagy tanuljon meg finnül.
Írhatnám, hogy a lemez beszerezhető itthon, de ez nem igaz, nekem is csak azért van meg, mert félretetettem a shopban.
Aki szeretne belőle jelezze a webshopban az igényét és itt bele is hallgathattok a lemezbe: https://nsbp.shop/termek/mistreat-muke-solo-patriotic-tunes-4/