A német zenekar itthon még mindig a kevésbé ismert zenekarok közé tartozik, pedig már az ötödik lemezüket adták ki az ősszel. Bevallom őszintén az előző lemezükig én sem figyeltem fel rájuk.
 A borító mintája arra utal, hogy a zene amit játszanak szívből jön. A szövegkönyvben a dalszövegek mellett a szövegre utaló egyszerű képek vannak, minimális dizájnnal, Számomra úgy tűnik a kiadónak nincs elég ideje, embere szebb kivitelű bookletek összeállítására. A hátsó borító belső felén végre nem egy kitakart kép, hanem egy karikatúra található a tagokról. 

A zene tipikus német oi! zene némi punk beütéssel, német és angol dalszövegekkel. A zene összhatása sokkal egységesebb, mint az előző albumon, a vidámabb és komolyabb témák ellenére is. Ettől ugyan kicsit kommerszebbnek, a külvilág számára is eladhatóbbnak tűnik, de ez nem zavaró, a szövegek a német cenzúra határait feszegetik, talán ezért is olyan visszafogott a borító. 
Nekem már az előző albumuk is bejött, de ez sokkal jobban tetszik, ha ma írnám a top 10-es listát ez az album valahol a középmezőnyben lenne rajta.
A lemez megvásárolható a Nordic sun webshopjában.

Már idén nyáron elkezdték reklámozni, hogy új albummal jelentkezik a Blutzeugen 6 év után. Így a CD az egyik legjobban várt albuma lett a német RAC zene rajongóinak. A hosszú hallgatás után újra jelentkező banda lemezcím választása is rögtön találgatásokra adott okot, hisz a nagy német zeneszerző Wagner utolsó operája volt a Parsifal, ebből többen arra tippeltek, hogy a zenekarnak is ez lesz az utolsó. Szerencsére erről szó sincs. A megjelenést egyes belső körök novemberre datálták, de ez nem volt hivatalos szerencsére, mert a kiadás csúszott. Az elsőként megkeresett lemezgyár a politikai tartalom miatt nem vállalta a nyomást, nem tettek keresztbe a kiadónak, sok sikert kívántak, de ők nem vállalták. 

Nézzük a lemezt, a borító stílusa tipikus német RAC stílus, ógermán betűtípus, római szobor minták a borítón és a lemezen is. A szövegkönyv meglehetősen puritán, a zenészek nevén és a verseken kívül semmit nem tartalmaz, se egy kép a zenekarról, se egy üdvözlő üzenet.
A lemezt eddig egyszer volt időm meghallgatni, így csak egy rövid leírást tudok adni róla. Az első pár szám számomra a Jogos Önvédelem utolsó albumát juttatja eszembe, gondolom a német RAC rajongóinak inkább a Division Germaniát, Uwocaustot vagy más ismertebb bandát. Nagyjából a lemez harmadától színesedik a zene, a Helm ab zum gebet című számban már háborús zajok és változatosabb zenei elemek vannak, az album legerősebb dala számomra a Parsifal, ezt a számot operába illő kórusok díszítik. 
Nem akarom számonként lebontani az albumot, ezt Punikoff már tegnap megtette, aki ért németül és érdekli az album mindenképp olvassa el. 
Mi sem bizonyítja jobban, hogy ez az év német RAC albuma, mint az, hogy a kiadó webshopjából pár nap alatt elkapkodták a CD-t és a díszdobozos kiadást is, már csak mp3-ban letölthető formátumban kapható.
Azért nekünk magyaroknak szerencsénk van, a 13 eurós német ár helyett az NSBP kiadónál 3000Ft-ért megvehetjük. Persze nagyon ne kényelmesedjen el senki, már ott is csak pár darab kapható, a másik magyar kiadó a Loyalty records kínálatában jelenleg nem szerepel.
A lemezért és a háttér információkért köszönet az NSBP kiadónak.

Nicky 1958 május 21.-én született és 1993 december 8.-án halt meg AIDS -ben.

A '70-es évek végén csatlakozott a British Movementhez, 1980-ra a szervezője lett a mozgalomnak. 1980-ban elitélték egy fekete család megtámadása miatt. 1981-ben még börtönben ült amikor a róla készült fenti kép felkerült a Strenght true Oi! válogatás lemez borítójára.
1981-ben ismét elítélték egy fekete fiatal megtámadása miatt, 4 évet kapott. Közben előkerültek róla képek amikor 1980-ban egy anti rasszista koncerten megtámadja a színpadon Hank Wangfordot. Bár egyértelműen azonosították, ebben az ügyben nem történt intézkedés ellene.


1984-ben szabadult, a Skrewdriver security biztonsági főnöke lett, két lemezborítót tervezett a zenekarnak és két számot is írt, a Justice-t és a Hail the New dawnt. 1987-ben fontos szerepet játszott a Blood and Honour megalapításában. 
1986-tól rendszeresen látogatott melegbárokat és meleg pornókat forgatott, 1992-ben egy tévéműsorban nyíltan felvállata homoszexualitását. Ian Stuart árulónak nevezte, "úgy érzem jobban elárult engem, mint bárki más, a homoszexualitás és a nacionalizmus nem fér össze, a nacionalizmus valódi eszme, a homoszexualitás perverzió".
Nicky 18 hónappal később meghalt.