Nyár végén jött a szórólap, hogy a BFG ismét ellátogat a szomszédba. Rögtön ment a szervezkedés, jegyrendelés. 
Amikor eljött a nagy a nap egy 8 fős csapattal indultunk útnak a fővárosból a tervezett induláshoz képest némi késéssel amit tetéztünk többszöri megállással a végén a tervezett érkezéshez képest közel 2 órát csúsztunk.
Útközben a 4 meghirdetett fellépőről beszélgettünk valamint Ödönnel idéztük fel a régi szép időket.
Amikor megérkeztünk már a helyiek kedvence a Kratky Proces játszott, igazi hamisítatlan szlovák skinhead zene, sajnos a terembe nem lehetett beférni, így csak hallgattuk őket, látni nem láttuk. Hatalmas hangulatot csináltak, a közönség minden számot velük énekelt.
 A szünetben tudtuk meg, hogy több banda is volt akikről lecsúsztunk, bár egyesek szerint túl nagy zenei élményről nem maradtunk le. A legutóbbi Mistreat koncerthez képest a közönség most sokkal vegyesebb képet mutatott, a skinheadek körülbelül a közönség 30%-át tették ki, volt pár motoros fazon, egy csomó német hc-s, rengetegen voltak akik a manapság divatos huligán cuccokba öltöztek (Thor Steinar, Ansgar Aryan stb.) bár többségükön azért látszott, hogy korábban skinheadek lehettek. Most rengeteg csoport is képviseltette magát - osztrák, magyar B&H, svájci, svéd és amerikai Hammerek, és más csoportok is. Már indulás előtt is tudtuk, hogy több magyar csoport is indul a koncertre így nagyjából 40-en voltunk a csonka hazából és mintegy féltucatnyi felvidéki magyar bajtársunkkal is találkoztunk.

Rövid szünet után a Bound for Glory következett, ők voltak az est fénypontja. Rájuk minden jelenlévő kíváncsi volt, a terem ismét zsúfolásig megtelt. Egy rendkívül ütős koncertet adtak, minden nagyobb slágerük elhangzott a When the hammer falls-tól a No more Jagermaisterig. 
 A szünetben az árusokat nézegettem, most a megszokotthoz képest kevesen voltak, csak előre bejelentkezett árusok árulhattak, előre bejelentett termékeket. Hiányoltam a szerbeket, a legutóbb nagyon klassz szláv szvasztika mintás pólókat kínáltak kiváló minőségben nem túl drágán, akkor sajnos nem volt nálam pénz, így nem tudtam venni, hát most sem, helyette vettem egy klasszikus Skrewdriver pólót.
A következő fellépő a Blitzkrieg volt.
Amikor kezdtek hangolni két német srácot kérdeztem kik ők, azt mondták ők a Radikahl.
Engem nem fogott meg különösebben a koncertjük, egy darabig hallgattam, majd elmentem inni egy sört. Nagyon hosszú és unalmas koncertet adtak, szerintem senki nem bírta ki bent végig.
A műsoruk alatt több honfitársammal is beszélgettem, az egyik bemutatott egy cseh srácnak akivel a zenékről, zenekarokról beszélgettünk. Ő az Archívumot, Titkolt Ellenállást és az Egészséges Fejbőrt ismeri és kedveli a magyarok közül, a Titkolt búcsú koncertre már vett is jegyet. Amikor elkezdtem sorolni, hogy melyik cseh bandákat ismerem, rögtön a képembe vágta, hogy milyen öreg vagyok. 

Az utolsó fellépő a finn Mistreat volt, régi kedvenceim, bő félévvel korábban ugyanitt láttam őket elsőként élőben, most is vártam nagyon őket. 

Sajnos a sofőrünk türelmetlen volt és már indult volna haza a koncertjük kezdetekor, így végül egy kompromisszumos megállapodásnak köszönhetően körülbelül 15-20 percet láthattunk a műsorukból.
A zenekar hozta a szokott formáját, kiváló hangulatot csináltak már az első akkordtól kezdve. 
Összességében egy jó hangulatú buli volt. Csupán egyetlen kisebb incidenst láttunk egy helyi srác aki már az előző koncerten is ott volt és akkor sem a zene miatt, most végre talált valakit akibe beleköthetett. Az incidens rövid volt és nem zavarta meg az eseményt.