A tavalyi fesztivál után már másnap eldöntöttük, hogy idén is megyünk. Egy évnyi tervezgetés, pénz gyűjtés után az indulás előtt két héttel két fixnek gondolt útitársunk visszalépett, a harmadik pedig anyagi okok miatt attól tette függővé, hogy találunk-e még valakit aki jönne és csökkentené az útiköltség terheit. Több tucat ismerőst kerestünk meg a problémánkkal, volt aki családi okok miatt, volt aki anyagi okok miatt, néhányan a Titkolt koncert miatt, de gyakorlatilag mindenki nemet mondott. Így le is mondtam az utazásról, még az is megfordult a fejemben, hogy a hónapokkal korábban kivett szabadságot is lemondom. Végül az utolsó pillanatban pár nappal a koncert előtt jelezte a haver, hogy változott a családi program és így tud jönni. Gyors szállás foglalás, pénzváltás, útiterv és a koncert előtti napon útnak indultunk.



 Az utunkat a frissen leesett hó mellett egy Bicske előtt keresztbe fordult kamion is lassította, így az autópálya helyett a Pilisen keresztül kellett Szlovákiába mennünk. Az előrejelzés végig száraz időt jósolt, ennek ellenére az úticélunktól pár száz kilométerre elkezdett esni a hó Csehországban is. A szállást este hatig lehetett elfoglalni, mi a tervezett kora délután helyett délután öt körül értünk oda, egy órával korábban már érdeklődtek a szállásról, hogy mikor érkezünk.
Becsekkolás után elugrottunk a helyi multiba reggelit venni, majd szétnéztünk a szállásunk környékén. Ott még nyoma sincs karácsonynak, az üzletek még a fekete péntek lázában égtek. Nachod bár nagy területen fekszik, egy pici belvárosa van, ami főleg 200 évesre tippelt korú házakból áll, jellegét tekintve a fővárosi Váci utcára hasonlít. 

 
 Mivel nem sok látnivaló volt rövid nézelődés után beültünk egy sörözőbe ahol mértek helyi sört, majd átmentünk egy másikba ahol Pilsnert csapoltak, itt vacsorázni akartunk, de csak hermelin volt, amit egyedül én szerettem.
Végül egy gyorsétkezdében ettünk, ahol akkora adag ételt adtak, hogy ott létünk alatt törzshelyünkké vált.
Másnap reggeli után elindultunk nappali fényben megnézni a belvárost és a várkastélyt. Sokkal több látnivaló nappal sem volt, a főtéri ódon templom, a városháza és pár valóban szép, festett épületen kívül nem találtunk érdekességet.



 A vár egy 400 méter magas dombon áll amelyre több lépcső is vezetett fel, meg-megszakítva panoráma teraszokkal. Mivel időnk volt bőven alaposan bejártuk a várdombot és a várat, valamint a környékét ahol vadaspark, több száz éves fák és ,,medvedárium" színesítette a látnivalókat.



 A vár csak részben van felújítva, leginkább csak az a rész ahol a szobákba be lehet menni, mi ezt a részt kihagytunk, aki rendszeresen járja a világot annak elég unalmas az ezeregyedik baldachinos ágy, a milliomodik páncél rekonstrukció, a vadászjelenetekkel díszített szövet tapéta és a várurak, úrnők portréi.
A vadasparkban muflonok és szarvasok voltak, előbbiek elég bátortalanok, míg utóbbiak rendkívül barátságosak voltak.


 A vár után beültünk az egyetlen sörözőbe ami délelőtt nyitva volt, ott öt fajta Primatort csapoltak, nekem a mézes jött be, ami valóban méz ízű volt, de nem volt túl édes. Néhány korsó után megebédeltünk majd pihentünk egy órát a koncert előtt.
 Indulás előtt beszéltem Tomival akivel rendszeresen összefutunk külföldi koncerteken, hogy lehet, hogy jön, de végül nem találkoztunk.
 A koncerthelyszín 20 perc gyaloglásra volt a szállásunktól, odafelé nem volt probléma, hazafelé már csípett a hideg, elfért volna rajtam egy sapka.
 A klub lassan megtelt, idén vegyesebb képet mutatott a közönség, mint tavaly, előző évben a lengyel ska banda alig hozott rajongót magával, a Junkers ellenben elég nagy csapat komcsi csürhét csábított ide, akikkel azért volt probléma rendesen a koncert alatt. Az egyik nagyobb darab komcsi egy vékony fiatal skinhead gyerekkel ugrott össze, aki a kocsma résztől a tánctér közepéig üldözte, majd ott úgy megborította a fejjel nagyobb, 50 kilóval nehezebb lengyelt, hogy az pár percig fekve maradt. Úgy tűnik ezek a soha, semmiből nem tanulnak...
 Alig vártam, hogy a Condemned kipakoljon, megvettem a két hiányzó CD-t és vettem egy új pólót.
Az első banda egy helyi punk együttes volt, az SAS betegség miatt nem tudott fellépni, helyettük a TBN jött el, dallamos, pörgős, könnyen emészthető számaik vannak, feldolgozásokkal, lenyúlásokkal, amit tisztán felismertem az a U.K. Subs-tól a Warhead volt. 


 A következő a lengyel banda volt a Junkers, hivatalosan a politika mentes vonalat képviselik, de a követőik szinte mind balosok. Jó zenét játszanak, Oi! / skinhead rock and roll, elég erőteljesen tolták, élőben jobbak, mint hanghordozón, természetesen új dolgot nehéz csinálni, így náluk is érezhető volt pár lenyúlás. A műsoruk vége felé kezdett unalmassá és monotonná válni a produkciójuk, ekkor felhívták a színpadra Timet aki már a megjelenésével feldobta a hangulatot, két számot énekelt a srácokkal.

 A Martens Armyt vártam nagyon, ez egy, egy személyes projekt amelyik most a Haymaker basszusgitárosával és egy dobossal kiegészülve lépett színpadra. Be kell vallanom hogy digitális formában valahogy jobban tetszik és a klipek külön feldobják a számait a srácnak. Pár szám után olyan 12 egy tucat érzésem támadt, jó volt, jó volt, de nem volt meg az a varázs amit vártam. A fellépést egy Endstufe számmal zárták.


 Idén a Haymaker is kipakolt, főleg bakelitet és pólót hoztak, de volt pár felvarrójuk is, a Martens Army cuccait is ők árulták. Amíg a termékeiket néztem kiszúrtam a Hard & Smart énekesét a másik asztalnál, nagyobb társasággal volt, így nem zavartam.
 Amikor a Condemned elkezdett készülni lementem és biztosítottam magamnak helyet a színpad előtt, ahonnan tudtam pár jobb képet lőni és a pogózók elől is biztonságba tudtam helyezni a fényképezőgépet. Míg tavaly leginkább a társaság miatt mentem, idén egyértelműen ezért a bandáért indultam útnak.


 A zenekar alapfelállása 1979-ben indult, szóval nem mai srácok, így félő, hogy már nem fognak sokáig zenélni, a félelmem nem is volt teljesen alaptalan. Gunk a zenekar basszusgitárosa erre a bulira már nem jött el, helyét Charlie vette át aki előtte gitározott ebben a bandában és korábban a Battle Zoneban is. Az alapítótagok közül már csak az énekes van a csapatban, a dobos 35 éve váltotta Cliff Warbyt, Mark MaGee pedig az Anti-Heroesból igazolt 20 éve, ő előtte olyan bandákban játszott, mint a The Glory és a Jack, the Lad.


Nagyjából ugyanazokat a számokat játszották amelyeket tavaly Richanyban, szinte mind a skinheadekről szólt, Unstoppable Force, Skinhead, Psycho, No one like us, természetesen a legnagyobb slágereket a végére hagyták a Boots Go Marching in, Face The Aggression és az Oi! ain't dead végig zengett a terem a közönség kórusától. 
 A műsoruk lelkileg feltöltött, de fizikailag elfáradtam a végére, így a Haymakert már csak a galériáról néztem. A srácok nagyon jók, nem véletlen népszerűek, jó zenét csinálnak és jó műsort is produkálnak hozzá.
Kezdéskor a basszusgitáros képen rúgott egy hosszabb hajú fiatal srácot, a gyerek az oszlop mögött állt, így nem láttam mi volt a kiváltó ok. A srác vérző orral, de végig a színpad előtt maradt, ott táncolt és énekelt.


Azért érezhető volt, hogy a Condemned a fő zenekar, a Haymaker alatt már kevesebben voltak a teremben, bár a tánctér azért így is megtelt.
A hely lassan kicsi lesz ennek a rendezvénynek, itt volt fél Európa, a hazaiakon kívül lengyelek, németek, osztrákok, görögök, spanyolok, hollandok, belgák, franciák is jöttek a koncertre. A büfében a kiszolgálás lassú, hiába van egy bár is, fél órát kellett sorban állni egy sörért. Útban hazafelé megbeszéltük, hogy jövünk jövőre is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.