Az ausztrál country után amerikai country, country rock albummal jelentkezett a Nordic Sun Budapest kiadó.
A lemezt két nagyszerű, nagy múltú amerikai zenész követte el, Josh és Chris. 
A country nem idegen a színtértől, ha mást nem Johnny Rebelt mindenki ismeri, a könnyen megjegyezhető, minimális nyelvtudással is könnyen érthető szövegei, egyszerű, dallamos zenéje igen népszerű.
A Cracker Wagon 20 nagyszerű szerzeménnyel jelentkezett, összesen több, mint 66 percnyi zenei élményt nyújtva, néhány gyorsabb tétel kivételével lassabb, dallamos dalok jellemzik a korongot wiskeyn és szivaron edzett hangú előadók prezentálásban.


Hogy ez a klasszikus country zene mitől country rock? A dalokban rendre felbukkan a hagyományos akusztikus hangszerek mellett az elektromos gitár, hol egy szóló erejéig, hol felvezetésnek, hol aláfestésnek, jól illeszkedve a zenébe, néha szinte észrevétlenül. 
A dalszövegek igen változatosak, a megszokott country témák mellett felbukkannak politikai témák, bár az előadók előéletét ismerve az lenne furcsa, ha nem így lenne.

A lemez hagyományos CD megjelenést kapott, egyszerű borítóval.

A CD beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/cracker-wagon-wop-bop-bam-bam/
Vagy letölthető: https://nsbp.shop/termek/cracker-wagon-wop-bop-bam-bam-2/

Pár évvel a megjelenés után jutott tudomásomra, hogy újra kiadták az 1986-os kislemezt kiegészítve egy 1984-es demó felvétellel, akkor írtam is róla a blogon.
A múlt hétvégén végre sikerült megvennem a CD-t a kiadó Tuono Records 30 éves szülinapi buliján.
Az első három szám az 1986-os kislemezen jelent meg amely népszerűségéről mi sem árul el többet, minthogy több, mint 7 hivatalos kiadást ért el eddig. A felvétel minősége kiváló.



A további hat szám egy 1984-es demó felvétel, a hangzása alapján a próbahelyiségben vették fel, a még élvezhető kategória, a szövegek érthetőek, de gyanítom a többség az első három szám után kiveszi a korongot a lejátszóból vagy újra és újra az első három számot hallgatja végig, melyek közül a Rivolta mára egy valódi himnusz lett mely minden olasz koncerten elhangzik, van hogy több zenekar előadásában is.
A lemezhez 16 oldalas szövegkönyv tartozik, jól olvasható szövegekkel és millió jó minőségű fényképpel a zenekarról, zenészekről. Igazi gyűjteményes kiadvány, legalább akkora kincs, mint egy Skrewdriver korong.

Az első ami szembetűnik amikor kézbe vesszük az újságot a poszter a közepén, melyen a Fehér Törvény  25 éves jubileumi koncertjéről vannak életképek, a másik pedig, hogy enyém a 88-as sorszámú.
Az újság köszöntővel és tartalomjegyzékkel indul, majd a Bomber Army interjú következik. 5 oldalas interjú képekkel illusztrálva, az érdeklődők minden kérdésükre választ kaphatnak a zenekarral kapcsolatban.
Olvashattok még Válaszvonal, Infinite Justice, White Family, Sons of Odin, Smart Violence interjúkat, szóval az Oi!-tól a HC-ig minden zenei stílus szerepel a palettán.
Képes beszámolót nézhettek meg a 2021-es Kitörés emléktúráról. Részletes beszámolót olvashattok a 2017-es angliai ISD emlékkoncertről melyre együtt utaztam a cikk írójával ahogy a svájci Stahlgewitter koncertre is, amelyről szintén van egy beszámoló. Szerepel a kiadványban Roy két koncertbeszámolója is, a 22. Streetkids Party és a 11. Oi! the Picnic, az utóbbín szintén ott voltam. A 25 éves F.T. koncertről is olvashattok.
Van még CD és Fanzine ajánló, beszámoló a 2016-os Ritorno a Camelot fesztiválról, melyen az Oi-kor is fellépett.
Úgy gondolom ez az eddigi legjobb szám, tartalmas, változatos.
Beszerezhetitek minden nagyobb hazai koncerten és természetesen az NSBP shopban: https://nsbp.shop/termek/nacionalista-hullam-13/

Svédasztalos reggelivel indult a napunk, a szállásunk tulajdonosai nem igazán voltak felkészülve 14 éhes magyar gyomorra, de azért a végén jóllaktunk mindannyian.
Autóval utazó útitársaink elbúcsúztak tőlünk, néhányuknak másnap hajnalban már munkába kellett állni. Mi a boltban folytattuk a napot, alaposan megpakoltuk kosarainkat részben magunknak, részben itthon maradt rokonoknak, barátoknak szánt árukkal. 
Első úti célunk Velence volt, elég jó volt a közlekedés, csak néhány kapunál lassult be a forgalom. A városban egy 10 emeletes parkoló tetején kaptunk parkolóhelyet, a fel és lejutást valamennyien élveztük, ki így, ki úgy. 


Velence a csatornáival, hídjaival már a magasból is szép volt, az utcákon sétálva a régi épületek pedig lenyűgözőek. 
Nem tudom milyen évszak lenne ideális a város megnézéséhez, hogy ne kelljen turisták millióit kerülgetni, hogy tudjunk egy jó képet készíteni, amin nincs féltucat ázsiai, közel-keleti vagy afrikai. 
Felvetődött, hogy kishajóval nézzük meg a várost, de ezek is mind zsúfoltak voltak és némelyiknél órákat kellett volna sorba állni, talán a vízi taxi lett volna jó megoldás, de abból sem volt túl sok szabad. 
Szuvenír árusból minden sarkon volt féltucat, míg a pályaudvar környékén aranyárban mértek mindent, kicsit távolabb már nagyjából a hazai árakon lehetett hűtőmágneseket és egyéb apró emléktárgyakat vásárolni.



Mindannyian szerettünk volna valamilyen helyi ételt enni, így egy étterem kerthelyiségében fogyasztottuk el az ebédünk. Míg itthon a legtöbb helyen kézzel lábbal tiltakoznak az ellen, hogy összehúzzanak két asztalt, ott a teljes személyzet ugrott és összetolt négy asztalt, hogy egy helyre tudjunk ülni és még napernyőről is gondoskodtak. Az árak nagyjából a hazai árakkal azonosak, míg itthon 5-10% a szervízdíj, ott fix 2 €.


Ebéd után még sétáltunk a város utcáin. Nem kerestünk híres épületeket, helyeket, csak mentünk amerre a lábunk vitt. Sajnos az időnk véges volt, mert szerettünk volna még fürdeni a tengerben egyet.
Velencéhez Jesolo esett legközelebb az ismert fürdőhelyek közül, így odamentünk. Engem a strandolás nem igazán vonz, így fürdőnadrággal sem készültem, de hogy ne lógjak ki a sorból a strandon megvettem a legnagyobbat, ami nagyjából két számmal volt kisebb kelleténél.


Fürödtünk, úsztunk, napoztunk, kagylót gyűjtöttünk és ettünk pár falatot indulás előtt.
Hatalmas élmény volt ez a két nap, nagyszerű útitársakkal. Meg is beszéltük, hogy jövőre visszajövünk, remélem megvalósul majd.

Péntek este indultunk, bármilyen hihetetlen, de mindenki időben odaért a találkozóhelyre és nagyjából az eltervezett időben indultunk.
Én a fiatalabbakat és ezzel a kényelmesebb mikrobuszt választottam. Az útitársaim zenészek és azok barátai, barátnői voltak. Az út jó hangulatban telt, beszélgettünk, zenét hallgattunk, mint minden hasonló út alkalmával.
Az első szlovén benzinkútnál ugrott be, milyen kár, hogy nincs itt Gábor, vele minimum egy üveg black berry snapszot megittunk volna reggelig.



Hajnalban értünk Vicenzába, az eredeti terv az volt, hogy első nap fürdünk, második nap városnézés, de az időjósokra hallgatva módosítottunk a programon. Vicenza egy nagyon szép olasz város, több folyó is átmegy rajta, mi a Fiume Retrone mellett találtunk parkolót és innen indultunk városnézésre. Az első utunk a Bazilikához vezetett, majd megnéztünk több belvárosi utcát, épületet.


A sofőrünk megpróbált aludni egy kicsit, mi pedig folytattuk a városnézést, közben pénzváltót és kávézót kerestünk. A pénzváltóval nem volt szerencsénk, végül bankautomatából vett ki eurót az útitársunk. Az első kávézóval sem jártunk igazán nagy sikerrel, épp egy antifa foglaltház melletti kávézóra esett a választásom. Egy anti antifa pólóban álltam a kávézó előtt, míg vártam a többieket, bent egy ember kávézott aki végig engem mustrált belülről. Mikor a többiek odaértek az egyik útitársam kiszúrta, hogy az ajtó tele van antifa matricákkal.
Mivel nem akartuk a koncert előtt felhívni magunkra a figyelmet így tovább álltunk.


A főtéri kis piacon felcsillant a szemem, hogy tudok majd olívaolajat és olívabogyót venni, de sajnos csalódnom kellett, friss zöldségek, házi sajtok és fermentált zöldségek voltak csak.
Végül találtunk egy szimpatikus kávézót, ahol egy csinos pincércsaj nyomogatta a telefonját a kinti asztalok egyikénél. Mikor leültünk egy nem túl szimpatikus afrikai jött az asztalunkhoz a rendelést felvenni aki sem olaszul, sem angolul nem értett, hát így izgalmas volt a rendelést leadni, de végül sikerült elmutogatni neki.
A kávé 1 € 20 cent volt, ami jelenleg kevesebb, mint 500 Ft, mindez egy főtéri kávézóban. Az olasz árak egyébként hasonlóak, mint a hazaiak van ami sokkal olcsóbb, van ami picit drágább.



Miután befejeztük a városnézést beültünk a kisbuszba és elindultunk a szállásunk felé, nem sok pihenést hagyva a sofőrünknek. A szállásunk Vicenza közelében volt, jó rálátással a hegyekre, szőlő ültetvények szomszédságában.
Korán érkeztünk, a szobáink még nem voltak készen, amíg szobáinkra és a többiekre vártunk elfoglaltuk a játszóteret és hagytuk előtörni magunkból a homo ludenst.
Még az útitársaink előtt odaértek a Tuono Recordstól ketten, hogy kifizessék a zenészek szobáit, közben befutottak a többiek is. Miután elfoglaltuk a szobáinkat egy kis csendes pihenő következett.
Mikor felébredtem csatlakoztam egy kisebb csoporthoz amelyik az egyik közeli várat tervezte megnézni.


Castello Scaligero di Soave hazai szemmel nézve egy hatalmas vár, ma már nagy része rom, a várfalakon kívül csak egy kisebb lakó épület és pár bástya áll sértetlenül, melyet múzeumnak rendeztek be, a katonák szállásai, a templom és a többi épület már az enyészeté lett és csak nyomokban felfedezhető.


A múzeumnak berendezett három szoba elég szegényes, más hasonló helyekhez képest, de legalább a 7 €-s belépőn felül itt már nem kértek külön belépőt, mint ahogy nálunk szokás.
A pincétől a padlásig bejártuk a várat nagyjából egy óra alatt, gyönyörködtünk közben a kilátásban, mely a gyönyörű tájra és az alant elterülő városra nyílt.



Visszafelé több étteremnél is megálltunk, de mind zárva volt este hatig, az olaszok tesznek a turistákra, a pihenő az pihenő. Végül a szállásunk közelében vásároltunk be. Kenyér féle nem nagyon volt, így wrapot vettünk 1 €-ért, 25 dekás óriás szemű olívabogyót 2 €-ért, 25 dekás bivaly mozzarellát 2,8 €-ért, 40 dekás diákcsemegét 2 €-ért és még pár apróságot hasonlóan olcsón.
A szálláson egy gyors átöltözés, rövid étkezés után indultunk a koncertre.

A koncertre Maci szervezett buszt, akivel már lassan hat éve nem utaztam külföldi koncertre, pedig mindig jó hangulatú kiruccanások voltak, ezek közül jó néhány leírása szerepel is a legújabb Nacionalista hullám hasábjain.
A koncertre a zenekarral együtt mentem korábban, mint a többiek, kíváncsi voltam hangpróbára és szét akartam nézni a helyszínen, kiadók, shopok kínálatában.
A beugró 20 € volt, a sör és az üdítő a szervezők standján 4 € volt. A helyszín egy sportpálya volt a lakott területektől távolabb. Belépéskor csak a zenészek kaptak karszalagot, a többiek kezére minden féle varázs rúnát rajzoltak filccel, ami nekem fél óra alatt lekopott nyom nélkül, valószínűleg ezt jelezték is páran, mert később már nem a kézfejre, hanem csuklóra vagy a fölé rajzolták.
A hangpróba előtt kipakoltuk a BHS és az NSBP shopját, az árusok a színpad közelében kaptak helyet, világítás nélkül, ami alkonyatkor már csak telefonok bevetésével volt megvilágítható.
A két magyaron kívül csak két olasz árus volt, ebből az egyik a lemezkiadó volt.
Szabadtéri buliról lévén szó kicsit aggódtunk, milyen lesz a hangzás, de profi felszerelés és profi technikus volt a helyszínen, ahol rendszeresen tartanak nagyobb fesztiválokat is.
Mind a négy fellépőt ismertem lemezről, de a magyarokon kívül egyik bandát sem láttam korában élőben.
Maciék voltak az első fellépők, annak ellenére, hogy az olaszok elég jól ismerik a zenekart a fellépésüket pár tucatnyian nézték csak a kis magyar csapaton kívül.


A srácok beleadtak mindent, hogy jól érezzük magunkat, a szokásos "slágereket" játszották, nagyrészt azokat amelyeket múlt héten is a Nordic Sun festen, de egy csöppet sem volt unalmas, az énekes hatalmas poénokkal töltötte meg a számok közti időt és szokás szerint kihasznált minden talpalatnyi helyet a színpadon a számok közben. A világítást színesítette a színpad mellett lenyugvó nap, mely szépen megfestette a felhőket a hegyek fölött. Sajnos a szervezők csak 45 percnyi játék időt engedélyeztek nekik, mindannyian nagyon sajnáltuk, mi magyarok még szívesen néztük/hallgattuk volna srácokat és valószínűleg így voltak ezzel az olaszok is akik azért a műsör vége felé felszaporodtak a színpad körül.
Egyébként a koncert közönsége 99%-ban skinhead volt, ahogy a Tuono records emberei vagy a rendért felelős VFS tagjai is.


A következő fellépő az olasz nemzeti rock (identiti rock) legenda a Topi Neri volt. Oi! zenei gyökerekből táplálkozó dallamos rock zeneként tudnám jellemezni a zenéjüket. Be kell vallanom nekem a lemezeik nem tetszettek, hallgatható, de kicsit lapos az egész. Itt élőben azért egész más volt, a közönség együtt énekelte velük az összes számot, óriási hangulat volt, érezhetően ők voltak a fő zenekar. A műsor végén eljátszották a Rivoltát, itt már nem tudtam magam visszafogni és énekeltem én is mindenkivel.
A Daspo következett, én őket vártam legjobban, valódi olasz skinhead zene. Minden számuk egy nagy sláger számomra. Bár kevesebben nézték őket, mint az előző bandát, azért az ő műsorukat is sokan figyelték, énekeltek velük. Korombeli zenészek, az idősebb korosztálynak szóló zenével, szövegekkel, semmi sallang csak a kemény, de mégis dallamos olasz Oi! bele a képedbe.


Nagyjából egy órát játszhattak, én még órákig tudtam volna élvezni a műsorukat, csak azt hiányoltam, hogy ők nem játszották a Rivoltát, szerintem ők tudták volna leghitelesebben előadni.
Miközben wc-t kerestem felfedeztem, hogy az étteremben van rendes német sör csapolva ráadásul olcsóbban. Onnantól azt ittam a szervezők elég gyönge minőségű söre helyett.
Az est utolsó fellépője a Hate for Breakfast volt, basszgitáros nélkül léptek fel, csak egy szólógitár, dob, ének. Néha kicsit furcsán üresnek hangzott a zene, a hardcore nem egy akusztikus stílus, de azt hiszem a közönségből ez pusztán csak engem zavart. Az énekes hatalmas showman, rengeteget beszélt, beélte a színpadot, minden hardcore klisé benne volt a mozgásában mégsem tűnt utánzásnak vagy unalmasnak, azt hiszem Maci sokat merített az előadásmódjából.



Az első dal amire felfigyeltem az Intolleranza sláger a Come il vento volt, majd Macinak és nekünk magyaroknak elénekelték a közönséggel együtt az Avanti ragazzi-t
Az est zárásaként ők is előadták a Rivoltát amit szintén velük énekeltem én is mindenki mással együtt.
A koncert végén még egyszer végig szaladtam az árusoknál és kiszúrtam egy régóta keresett lemezt, a Plastic Surgeri 30th amit meg is vettem, egy másik standon a Daspo lemezeit, de sajnos csak egy olyan srác volt ott akit megbíztak az árú őrzésével, az árakról nem tudott semmit.
Az est zárásaként bepakoltunk a mikrobuszba, megittuk a zenészeknek szánt italjegyekért kapott italokat és szállásunkon nyugovóra tértünk hajnalban.

A spanyolok egy rövid kis zenés videóval emlékeztek meg a magyarországi fellépésükről:

Már több, mint 10 éve, hogy rábukkantam a Batallón De Castigo koncertfelvételeire a világhálón, abban az időben ők és a görög Iron Youth voltak a kedvenceim, így amikor megtudtam, hogy a spanyolok jönnek kis hazánkba már biztosan tudtam, hogy ott leszek a koncertjükön.
 A forró nyári nap elől kimondottan jól esett a hűvös koncertterembe bemenekülni. A közönség lassan szállingózott, amíg ismerősökre vártam megnéztem az árusok standjait, az NSBP shop kínálata Pride France termékekkel bővült, sajnos ezek a termékek a webshopban még nem elérhetőek, de ígéret van rá, hogy hamarosan nem csak ezek, de más ismert márkák is elérhetőek lesznek. Egyébként az egyik minta annyira megtetszett, hogy nem tudtam ott hagyni. 
A BHS standján hatalmas kínálat volt szintén, egy régi No Remors póló tetszett meg amelyen a British Movement lógója van, de sajnos nem volt a méretemben és egy Mistreat CD-n gondolkodtam, de végül nem vettem meg, azért nem távoztam üres kézzel kaptam egy Nacionalista Hullám fanzinet melyben több közös kalandunk leírása szerepel, erről majd a héten még írok.



A B&H H standján pólókból és zászlókból volt nagyobb kínálat, a teljes termékpalettájukkal az augusztusi születésnapi bulin találkozhatnak az érdeklődők.
A spanyolok sajnos nem hoztak semmit, a görögök standján a CD-jük mellett annak bakelit változatát és 3-4 pólót lehetett kapni, valamint egy csomó ingyenes matricát. Innen sem távoztam üres kézzel, a lemezüket vettem meg és mivel euróval fizettem amiből nem tudtak visszaadni, egy pólót is kaptam, természetesen a matrica gyűjteményem is bővült.
Mire Borc kipakolt már kiköltekeztem magam, így tőle most nem vettem semmit, a győriek standjánál csak egy kisebb kínálat volt, pólók, kulcstartók, hűtőmágnesek voltak náluk.
Mire végeztem az első zenekar már bele is csapott a húrokba, a Vérvádnak jót tett az énekes csere, az új énekes egy zenész akinek markáns megjelenése és hangja van. A srácok rajongói többnyire fiatal rockerek és pár idősebb haver akik még a régi időkben kedvelték meg a zenekart. A fiatalok vad pogóval hálálták meg a műsort és végig énekelték, üvöltötték a szövegeket az énekessel.


A srácok állítólag hamarosan új lemezzel jelentkeznek, a régi megkopott felvételek helyett végre jó minőségben hallhatjuk a legnagyobb slágereiket és talán pár új nótát is.
Görögországból ritkán jut el zene a külföldi nagyközönséghez, de amelyik eljut az igen színvonalas (Der Stürmer, Iron Youth, No Surrender) nincs ez másként a Skumshot esetében sem. Én cirka féléve bukkantam a srácok telegram oldalára, azóta rajongok a kellemes RAC zenéjükért. Alig egy órát játszottak a saját számaik mellett egy Skrewdriver nótát a Hail the New Dawn-t is előadták és zárásként egy Frotress slágert az I hate Commie Scum-ot játszották el. A közönség nem volt túl aktív, inkább csak az ismertebb számokat énekelték velük, tánc csak elvétve volt, pedig megérdemelték volna a srácok, nagyon jól játszottak.

A görögök után Maciék következtek, hatalmas pogóval hálálta meg a közönség a műsorukat, 17 számmal készültek erre a napra, közöttük a Titkolt Ellenállás feldolgozással ami az nap kétszeresen is aktuális volt, hiszen a rendezvény Cseresznye Gyuri emlék est is volt és az nap volt a buzi parádé is.


A Hail Victory feldolgozás a Valhalla szövegével még a külföldiek figyelmét is felkeltette, a Skumshot énekese egész közel ment a színpadhoz, ha megkérik valószínűleg elénekelte volna angolul a zenekarral. 
A Törvény a legtöbb nagy koncert slágerét eljátszotta, a BHS Crew, Szolgám leszel, Régi vagy új stb...
Míg a fiatalok és rockerek a két hc banda miatt jöttek addig az idősebb korosztály egyértelműen a Batallón de Castigo miatt érkezett. A spanyolok nem igazán játszottak mostanában Európában, pár közép-amerikai koncerten vannak túl ezért is volt kicsit érthetetlen, hogy miért ilyen kevesen voltak kíváncsiak rájuk, hisz ők Európa egyetlen valamire való metál zenekara, akik szerették a Titkolt Ellenállást, Squadront azoknak itt lett volna a helye.


A spanyolok sem hagytak ki a műsorukból egyetlen slágert sem, de érezhetően az Al Arma vitte a prímet, azt mindenki énekelte a színpad körül. Azoknak akik ott voltak felejthetetlen élmény volt. 
Ha minden számukat eljátszották volna a srácok a közönség akkor is azt érezte volna, hogy kevés.


A fellépésük után mindenki szeretett volna egy közös képet velük, a srácok természetesen benne voltak és most gyanítom mindenki dicsekszik vele, aki nem volt ott az pedig sajnálhatja, hogy egy ilyen nagyszerű bulit kihagyott.