A rossz idő közbeszólt és meggátolta a pilisi túránkat, a saras emelkedőn képtelenség lett volna felmenni a Prédikálószékre, így alternatív tervvel kellett előrukkolnunk. Bár az én fejemben is megfordult végül a fiam hozta fel az ötletet, hogy menjünk Visegrádra.



Mára mindkét fiam önállóan tervez utakat, kirándulásokat ami büszkeséggel tölt el, meg persze egy csomó terhet levesz a vállamról, nem nekem kell útleírásokat böngészni és menetrendekben keresgélni.
Most is így történt, az egyszerűbb vonat+komp változat helyett a gyorsabb buszra esett a fiam választása.
Mindketten úgy emlékeztünk, hogy van egy sár mentes út is a fellegvárhoz a Salamon toronytól, de tévedtünk. Várkerttől sétáltunk fel a Salamon toronyig, ott nézelődtünk egy kicsit, majd lementünk a palotához ahol ittunk egy kávét.

A palotaudvaron derült ki, hogy már a büfébe sem mehettünk volna be, mert csak fizetővendégek látogathatják a helyet. Így tovább mentünk a város felé ahol a Viktorin sétány elindultunk a várhoz. Út közben még a Viktorin sétány előtt megfordult a fejünkben, hogy Visegrádról átsétálunk a Spartacus ösvényre, de ezt elvetettük. Az sétány elején kőlépcsők vannak, majd jön a terep, szerencsére a talaj köves és lejtős így csak néhol volt saras, ott is csak vékonyan. Az ösvényre kiírt idők amik a fellegvár elérésig hátravannak elég megtévesztőek.
Annak ellenére, hogy az ösvény bércen halad folyamatosan emelkedik és kilátópontot nem igazán találtunk.
A várba 2000 Ft a belépő, ami alapból nem sok, de ha azt nézzük mit kapunk érte, hát... Van egy fegyver kiállítás után gyártott gagyi fegyverekből, egy vadász kiállítás elhanyagolt, poros kitömött állatokkal és egy viasz bábú kiállítás két kisebb teremben. Persze a látvány ami elénk tárul kárpótol mindenért.


Elég sokat nézelődtünk a várban, végig néztük a termeket, hallgattuk egy darabig a Cseh Tamás dalokat előadó művészt, ebédeltünk a magunkkal vitt ételekből, megkerestük azokat a helyeket amelyeket már bejártunk a környéken (Prédikálószék, Remetebarlangok stb.)


Kifelé menet lőttünk párat íjjal, az öreg fickó meglehetősen türelmetlen volt, szinte már idegbeteg, szóval egy igazi bunkó, volt még nála pár lehetőség, de elvette a kedvünk attól, hogy kipróbáljuk pl. a tőr dobálást.
A parkoló mellett megnéztük a szuvenír kínálatot és a büfét, a ajándékboltban aranyárban mértek mindent, a büfé zsúfolva volt főként gyerekekkel, így sehol nem vettünk semmit, lementünk a városba az ösvényen amin felmentünk.
A városban megnéztünk pár szebb utcát, régi hidat, régi épületeket, majd a buszhoz mentünk. Felmerült bennünk, hogy hajóval megyünk vissza Pestre, de a busz hamarabb indult.

Az idén 40 éves Oi-kor egyik koncertje Békésen lesz a Vérszerződés társaságában.


Az Oi-kor első 40 éves évfordulós bulija a Betyársereg szervezésében lesz megtartva várhatóan sok kísérőprogrammal.


Ian Stuart születésnapi buli Németországban, valószínűleg részletesebb plakát nem kerül megosztásra.


Rock, metál, nemzeti rock ez várható a Völgyfesztiválon, sajnos elég kevés infóval szolgáltak a rendezők, pl. a szállásra vonatkozó kérdésekre sem válaszoltak.


Akusztikus koncert a hó végén Németországban nagy nevekkel.


Az állandóan változó felállású zenekar nem pihen, koncertek minden hónapban.


Az év egyik legnagyobb hazai bulija a közelmúltban újjáalakult spanyol legendával a Batallón de Castigoval.



...és az év legnagyobb hazai bulija három amerikai skinhead zenekarral és a tervek szerint három magyar zenekarral, melyből kettő már biztos.


 
Hétvégi olasz koncert Dominique Venner emlékére.


Két napos olasz buli Verona közelében, a nagy kedvencem a Mistrreat közreműködésével.


Hangerő fesztivál Vecsésen az egykori skinhead zenekarral a Nemzeti Hanggal.


Magyar-Lengyel kapcsolatok nem szakadtak meg annak ellenére sem, hogy a mainstream politika egymásnak fordította az embereket.


SPQR Skins emlékkoncertje a hó végén Rómában.


Nyári napfordulós buli Galliában a nálunk is járt Ewiger Sturm szereplésével.


Hazafias gyereknap Pencen.


Ian Stuart szülinapi buli a legendás francia banda a Fraction Hexagone tagjaiból alakult Fraction részvételével és az olasz Katastrof fellépésével. Figyelem antifáknak ingyenes!!!


Októberi buli nagy nevekkel.


20 éves a Portugál Brotherhood, két napos buli 12 zenekarral.


Újra megjelent a Jogos Önvédelem - Kegyetlen valóság CD-je, akinek még nincs meg feltétlenül szerezze be.

Friss lemezmegjelenésekről elég kevés információ jött ebben a hónapban. Többnyire a közelmúltban megjelent anyagok kaptak bakelit kiadást.
A skinhead múlttal szakító Egészséges Fejbőr most Igazságos Fejbőr néven vonul stúdióba hó végén és vesz fel egy CD-nyi anyagot, mely a tervek szerint nyár közepén fog megjelenni.

Pár hónapja rendeltem Dobermans Aggressive webshopjából egy kapucnis felsőt és egy melegítő nadrágot. 
Közel négy hét után érkezett meg a csomag, ami azért elég gáz, persze azt már megtanultam hogy sem születésnapra, sem névnapra sem karácsonyra nem rendelek a világhálóról semmit, mert azok akik ezzel foglalkoznak iszonyú lusták. Természetesen vannak kivételek, de ez a cég nem tartozik közéjük, hisz pár éve már rendeltem tőlük akkor is elég sokat vártam a csomagra.
Van néhány Dobermans Aggressive termékem, egy cipzáras, kapucnis felsőm is, ezért is mertem rendelni tőlük. Sajnos az új termékük minősége, anyaga sokkal silányabb, vékonyabb. 
Többszöri mosás ellenére sem vesztett eddig a színéből és nem kezdett bolyhosodni sem, szóval akinek nincs mihez viszonyítani az nem fog csalódni a termékben, hiszen kényelmes, meleg viselet.
Elsősorban tavaszi, őszi ruhadarab vagy télen dzseki alá kiváló.


A nadrággal már egész más a helyzet. A derék szabása nem is hasonlít a képen láthatóra, sokkal egyszerűbb, silányabb. A belső fehér bélés hiányzik belőle. A szabása modernebb, az alsó lábszárnál vékonyabb, de még nem buzis. A szitázott logó két mosás után már töredezett, kopott.
A hibák ellenére kényelmes tavaszi, őszi ruhadarab.


Összegzés:
A felsorolt hibák ellenére ár/érték arányban még mindig elfogadható minőségű termékeket kapunk a pénzünkért, de egy Hungarian Legends terméket itthon ugyanennyiért meg tudunk venni és felpróbálni az üzleteikben. A Magyar Harcos hasonló minőségű nadrágjait olcsóbban meg tudjuk venni, sajnos náluk a kínálat szerényebb, a felsőikből nagyobb a választék, de azok drágábbak is.

Az alsó képen látható még egy Dobermans Aggressive termék, a korábban már bemutatott övtáska, két év használat után a fő zseb egyik cipzára adta meg magát, de ettől még kiválóan teszi a dolgát a dupla cipzárnak köszönhetően.

A fenti címmel szervezett egy hétvégi túrát Novák Előd a Pilisbe. Engem nem a politika vonzott oda, hanem a lehetőség, hogy halljak pár érdekes történetet, legendát a helyről, a kisebbik fiam pedig még nem járt eddig a Holdvilág-árokban. Így végül a Gántra tervezett hétvégi túra helyett Pomáz mellé mentünk.
Szokás szerint tömegközlekedéssel mentünk. Pomázon már hatalmas tömeg várta a buszt, alig fértünk fel, az utolsó felszállók már jegyet sem tudtak venni.


Lassan gyülekeztek az emberek, tarsolyok, nemzeti grafikás pólók, betyárok, szurkolók, zenészek, amatőr és önjelölt történészek, sámánok, táltosok, politikusok. Talán családból volt legkevesebb.
A rendezvény egy rövidre sikeredett történelmi előadással indult, melyet nagyjából száz ember hallgatott, pontos számot nehéz mondani, mert elég szétszórtan álltak. Miután az előadás félbeszakadt többen elindultak az árok felé, mi sem vártuk be a tömeget, elindultunk ketten a fiammal.



Az árok bejáratánál találkoztunk egy hölggyel aki az ősmagyar vallást követte és a maga nemében szakértője volt a helynek, a Domini forrásig vele tartottunk és hallgattuk a kis előadását a Holtvilág árokról.
A forrásnál elidőztünk egy kicsit, ittunk a friss, jéghideg vízből, majd tovább indultunk. A túrázóknak nyomát sem láttuk.
A meteor létránál a fiam megnézte az Y barlangot, csináltunk pár képet és kivártuk a sorunk, hogy feljussunk a létrán.




A közösen túrázóknak még itt sem volt se híre, se hamva, szóval jó ötlet volt előre jönni, én nem nagyon bírom az ilyen lassú sétát. Az utunkat a sziklák közt folytattuk, a túrázók többsége kikerülte ezt a szakaszt. Az árokból kiérve ettünk pár falatot és folytattuk utunkat a rövid körön. A gyopár forrásnál nem a sárga kör jelzésen mentünk tovább, hanem a zöld kereszten besétáltunk Pomázra.

Ez még nem olyan régi album és nagyon porolnom sem kellett, ahogy a Kitörés albumot sem, hisz mind kettő a lejátszó mellett van, de ez utóbbit már lassan egy éve nem hallgattam.
Nekem a Sledgehammerrel kezdődött a japán skinhead zene és nagyon sajnáltam, hogy nem maradtak meg az angol típusú RAC zenénél a másik amit sajnálok, hogy kevés japán nyelvű dalt írtak, bár ezen az albumon csak az anyanyelvükön énekelnek.
A modern rock, metál zenéjükből árad a japán tradicionalizmus, hagyományőrzés és hagyomány tisztelet. Az albumra régebbi számokat szedtek össze és kevertek újra, egyedül az első szám új ezen érződik is már a modern kor szele ezzel a vonallal akár nemzetközi  fesztivál színpadra is állhatnak, már, ha vannak ilyen terveik.
A Brutal Attack két régebbi és négy újabb dallal szerepel a korongon, természetesen a prímet az RAC viszi, de Jocke valami csodát tett a többi dallal is, könnyedebbek, dallamosabbak lettek, kitűnnek a korábbi B.A. stílusból.
A 16 oldalas szövegkönyv minden zenészről tartalmaz egy jó minőségű fotó és az összes dalszöveget, sajnos a Sledgehammer dalokat csak japánul.
A lemezből sajnos nem sok került hazánkba és azokat gyorsan elkapkodták. Azon kevés lemezek egyike amelyik még másfél év elteltével sem került fel a zenemegosztó oldalakra.

Tavaly év elején a nagyobbik fiam már kinézett egy jó kis túrát a HHH-n, de akkor nem mentünk végig rajta, hanem a reptérnél eltértünk az eredetileg tervezett útvonaltól. Most újra megpróbáltuk.
Valami távolabbi helyre terveztünk utat, például Prédikálószék vagy a Kosd környéki hegyek, de a pápa bekavart és tönkre vágta a közlekedést, így maradt ez a közelebbi túra, ami azért nem volt rossz választás.
A Fenyőgyöngyétől indultunk a Látó-hegyi Árpád kilátóhoz, itt csináltunk pár képet, megkerestünk egy geoládát és folytattuk az utunk, mely részben megegyezett a februári Kitörés emléktúra útvonalával, legalábbis az elején.

Kellemes tavaszias idő volt, élveztük a sétát, nem rohantunk, több helyen megálltunk fényképezni, így a fent látható Oroszlán sziklánál is, bár ezeken a helyeken nem időztünk sokat. Innen felkapaszkodtunk a reptér fölötti kilátó ponthoz, ott ittunk egyet a magunkkal vitt kávékból és gyönyörködtünk a látványban. A Virágos nyergen keresztül mentünk a Guckler Károly sziklához ahol ettünk pár falatot, majd a sétányon folytattuk utunkat a Fenyőgyöngye felé.

A tervezett úton most sem sikerült végig mennünk, mert útba esett a Tábor-hegyi barlang amihez lesétáltunk. A barlangnál szerencsénk volt, az ajtó nyitva volt, így az előtérbe be tudtunk menni. A barlang egyébként csak engedéllyel látogatható, mi lámpa és egyéb felszerelés hiányában meg sem próbáltunk tovább menni.


Innen már lementünk a pár száz méterre található buszmegállóhoz, eldöntve, hogy jövőre ismét megpróbáljuk, bár ez a barlang olyan szép, hogy lehet, hogy legközelebb is itt kötünk ki. A túra útvonala így is közel 12 Km volt.