Ez még nem olyan régi album és nagyon porolnom sem kellett, ahogy a Kitörés albumot sem, hisz mind kettő a lejátszó mellett van, de ez utóbbit már lassan egy éve nem hallgattam.
Nekem a Sledgehammerrel kezdődött a japán skinhead zene és nagyon sajnáltam, hogy nem maradtak meg az angol típusú RAC zenénél a másik amit sajnálok, hogy kevés japán nyelvű dalt írtak, bár ezen az albumon csak az anyanyelvükön énekelnek.
A modern rock, metál zenéjükből árad a japán tradicionalizmus, hagyományőrzés és hagyomány tisztelet. Az albumra régebbi számokat szedtek össze és kevertek újra, egyedül az első szám új ezen érződik is már a modern kor szele ezzel a vonallal akár nemzetközi  fesztivál színpadra is állhatnak, már, ha vannak ilyen terveik.
A Brutal Attack két régebbi és négy újabb dallal szerepel a korongon, természetesen a prímet az RAC viszi, de Jocke valami csodát tett a többi dallal is, könnyedebbek, dallamosabbak lettek, kitűnnek a korábbi B.A. stílusból.
A 16 oldalas szövegkönyv minden zenészről tartalmaz egy jó minőségű fotó és az összes dalszöveget, sajnos a Sledgehammer dalokat csak japánul.
A lemezből sajnos nem sok került hazánkba és azokat gyorsan elkapkodták. Azon kevés lemezek egyike amelyik még másfél év elteltével sem került fel a zenemegosztó oldalakra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.