A tavalyi túránkat tettük meg a múlt hétvégén visszafelé. Míg tavaly több, mint 600 méter szintemelkedés volt benne, most sokkal visszafogottabb volt a túra a valamivel több, mint 300 méter szintemelkedéssel.



A leghosszabb emelkedő rögtön Pilisszentlászló határában kezdődik és majdnem Pap-rétig tart, a sár miatt csaltunk kicsit és a Pap-rét előtti szakaszt aszfalton tettük meg, így volt alkalmunk a kilátásban gyönyörködni, ami csak addig élvezhető amíg a levelek megjelennek a fákon.


Pap-rét után volt egy sarasabb szakasz, de kis odafigyeléssel járható volt. A kék jelzés elfordult Visegrád felé, mi mentünk tovább a piroson, nem sokkal később megpillantottuk a kedvenc rétünk ahol megálltunk enni pár falatot.


Innen Vörös-kőig volt még egy emelkedő, de az már jelentéktelen volt az út elejéhez képest. Vörös-kőnél megálltunk nézelődni, gyönyörködtünk a kilátásban. A 2. világháborúban német lőállás volt ezen a helyen.

Innen már viszonylag gyorsan leértünk Leányfalura, az út végig lejtett, a sarasabb részeket az út melletti jól kijárt ösvényeken ki lehetett kerülni. Csak egy helyen álltunk meg pár percre, egy villanyoszlop tetején egy mókus ugrándozott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.