A Budapesti Aquincumi múzeum adott helyet a Történelmi vásárnak. Egy fiatalkori komám hívta fel a figyelmem a rendezvényre, akivel több közös érdeklődési pont közül a történelem iránti rajongás és köztük a viking korszak szeretete kapcsán indultunk útnak a rendezvényre.
Nyitás után nem sokkal értünk oda, már kisebb sor állt a bejáratnál, de 10-15 perc várakozás után bejutottunk.
Elsőként a múzeum állandó kiállítását tekintettük meg, római kori ruhák, edények mellett pár őskori lelet is ki van állítva. Teljesen szabadon lehet fényképezni mindent, ami itthon elég ritka.
A kiállítás után körbejártuk a történelmi vásár árusait. Mjölnirt szinte mindenhol lehetett kapni, néhány kézzel kovácsolt darabtól eltekintve az összes többi a kínai áruházakból származott vagy azok replikája volt (Alli, Temu stb.) a 600-1000 Ft közötti árakon megvásárolható medálok itt 5000 Ft-tól 40.000 Ft-ig terjedő összegig voltak beszerezhetőek.
Az árusok többsége kézműves volt, fafaragó, ötvös, kovács, a többségük egy-egy korszakra, népre szakosodott, de azért voltak átfedések bőven. Persze volt boszorkány / sámán akitől a mesterségéhez szükséges kellékeket lehetett beszerezni (ásványokat, fiolába zárt állatszőröket stb.), lehetett kapni szöveteket több helyen is 10.000 Ft/m² ártól. Többen is árultak késeket, bicskákat, seaxokat, kardokat az árak 15000 Ft-tól a csillagos égig értek, sok olyan gyenge replika volt, hogy ki sem volt élezve. Voltak balták és fokosok is, az utóbbi vásárlásán gondolkoztam, de az árakat elnézve eldöntöttem, hogy nem ott fogom beszerezni.
Az árusok után megnéztük a kiállítást az udvaron, egy római nemes háza volt berendezve egy épületben.
Amit nagyon hiányoltunk az a büfé volt, egy kürtöskalács áruson kívül csak a múzeumban található két automata látta el a vendégeket étellel-itallal, ami bizony elég kevésnek bizonyult. Sem sört, bort, üdítőt nem árultak, sem lángost, kenyérlángost vagy lacipecsenyét. 
Kétszer végig néztük az árusokat, ezután a hagyományőrzők következtek, elsőként a Norde Gard (Északi Gárda) akik lengyel és szerb vendégekkel voltak jelen. Mellettük római kori hagyományőrzők kaptak helyet a terület másik felén egy középkori lovagi sátor állt egy száll páncélos vitézzel.
Ezután a párbajok helyszínére mentünk, ekkor még a szivacskardos párbajok folytak, de már készülődtek az éles küzdelmekre. Legnagyobb létszámmal a Norde Gard volt jelen, de a Falka és a külföldiek is szép számmal szerepeltek.
A harcosok többsége kardokkal küzdött, de ketten dán baltával is ringbe szálltak.
Nagyon sokáig lekötött a verseny, de a magunkkal hozott ásványvíz és szendvics már rég elfogyott, így a szomjúság és éhség győzedelmeskedett és elindultunk haza nem sokkal a harcászkodás vége előtt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek