Nem olyan nagy titok, a színtéren szinte mindenki hallgat politika mentes zenéket, ebből általában csak itthon csinálnak problémát, külföldön ez teljesen természetes. Az ismeretségi körömben szerencsére ez nem jelent problémát, olyannyira, hogy a szomszéd településről hívott pár hónapja egy srác, hogy menjünk el Haymaker koncertre. Akkor még csak ketten vállalkoztunk az útra, de lassan kibővült a létszám és végül heten vágtunk neki az útnak. 
 A szervező akit már ismerek egy ideje, a koncert előtt küldött privátban egy Hafenhauer interjút, amivel csak csigázta az érdeklődésem. A Skankant ismertük a '90-es évek első feléből, havernak egy műsoros kazettája volt tőlük én egy válogatásról, a Sperrfoiert is ismertem, bár csak futólag, a többi fellépőre a világhálón kerestem rá.
Ha már ilyen messzire utaztunk kihasználtuk a lehetőséget és első este Prágában szálltunk meg, a főtéren valami propaganda műsor volt, a színek alapján valami szoci párt választási programja lehetett. Az esti városnézést sörözéssel és evéssel színesítettük, szinte mindenhol beszéltek valamilyen szinten magyarul, a szállodánk recepciósától a pincérekig. Másnap a svédasztalos reggeli után a Károly-hidat néztük meg, majd Nachod felé vettük az irányt. 
 A szállás elfoglalása után indulnunk kellett a koncert helyszínére, mert a tervezett programhoz képest már alapos késében voltunk. A szálló tulajdonosa hívott taxit nekünk, mikor kiszálltunk google fordító segítségével a koncert tervezett végére visszahívtuk a klubhoz.
A belépő kifizetése után a pultot vettük célba, az egyik cseh srác mellettünk fitogtatta magyar tudását ami összesen két szóból állt: Kettő zsőr. 

 Időközben az Arogants lekerült a műsorlistáról, így ,,csak" a Flat Caps műsoráról maradtunk le, a Skankan pakolta fel a cuccait a színpadra amikor érkeztünk. A galérián találtunk szabad helyet ahol le is tudtunk ülni és a korláttól a színpadot is jól láttuk, csak egy lengyel házaspár volt ott rajtunk kívül, akikkel később össze is barátkoztunk. Amíg a zenekar hangolt szétnéztem miket árulnak. A Hafenhauer standján a már bemutatott lemezüket és egy pólót árultak valamint a Sperrfoier pólóit. A másik sarokban a Skankan termékei voltak, pólók és CD-k. Én csak a német banda lemezét vettem meg, pólókkal most elég jól állok.
 A Skankan fergeteges koncertet adott, Madness, Bad Manners stílusú ska zenét játszanak, amelyeket fiatal korunkban nagyon szerettünk. Csak páran táncoltak rá a színpad előtt és néhányan hátrébb, hiába a lengyel határ közelsége a valódi rajongóik otthon maradtak. Mi úgy éreztük már ezért megérte eljönni. 
 A fiatal német banda következett, eszméletlen jó zene, lendületes előadásmód én pillanatok alatt szerelmes lettem az énekesnőbe (a barátjának ne mondjátok meg, egy fejjel magasabb nálam és elég sportos ráadásul legalább 20 évvel fiatalabb). 

 Egyszerű szövegek amiknek a refrénjét hamar megjegyezhettük és énekelhettük velük, a zene dallamos mégis ütős, kiváló kórusokkal, nem tudtunk betelni a zenéjükkel, az előadásmódjukkal, számomra ők voltak a fő banda.
Ezt az érzést csak fokozta az utolsó szám ami a Böhse Onkelztől a Stolz volt, az egész terem együtt üvöltött a zenészekkel: ,, Du bist skinhead, du bist stolz" ehhez a számhoz a Sperrfoier énekesét is felhívták a színpadra.


 A következő banda a Proti Smeru volt, átlagos punk rock, némi oi! zenei hatással, egyetlen említésre méltó számuk volt a Boot boys. A zenekar imidzsét a Foreign Legion, Major Accident, Adicts féle Clockwork Orange külsőségek határozták meg, talán zeneileg is ez a három banda volt rájuk nagyobb hatással. Jól csinálták amit csináltak, de én még az előző banda hatása alatt voltam, így különösebben nem nyűgöztek le, ahogy figyeltem másokat sem, talán a Toten Hosen  féle Alex feldolgozás váltott ki komolyabb érdeklődést a közönségből.
Amíg a színpadon voltak kihasználtuk a lehetőséget és csináltunk pár közös képet a zenészekkel, énekesekkel én pedig dedikáltattam a CD-met. 
 Egy cseh srác próbált ismerkedni velünk, korombeli volt, angolul próbálkozott, de nem erősségem, így csak odáig jutottunk, hogy megtudta honnan érkeztünk. A közönségben volt pár punk, de sem bekarikázott A betű, sem komcsi jelképek nem voltak rajtuk, a többség skinhead volt, főként az idősebb korosztályból, külsőleg "old school", de gyanítom a többség jobbos volt kicsit szolidabban öltözve, volt pár rocker nsbm pólókban, egy cseh kopasz volt Vlajka pólóban, többször megpróbált lengetni, de a rendező mindig helyretette. 

 A Haymaker következett, Tim Condemned 84 pólóban lépett színpadra ami pár szám után lekerült róla a lányok legnagyobb örömére. A  slágereiket játszották amiket mindenki ismert és velük énekelt. Azt hittem a fellépésük alatt tele lesz a terem, de elég hézagosan álltak a színpad előtt. Az egyik szám alatt egy cseh lány táncolt a színpadon Svastone - White Girl pólóban, de ez senkit sem zavart. Nagyon jó volt a műsoruk, élveztük nagyon, tetszett a show, a Toy Dollstól ellopott elemektől a könnyen énekelhető refrénekig minden.
A koncert következő meglepetése a búcsúdaluk volt, ők is a Stolzot játszották a végén, ismét zengett a terem.
 A két banda közt beszélgettem a szervezővel, csak pár szót váltottunk a koncertről, 5-6 sör után már jobban ment az angol.
 A Sperrfoier következett, ismét egy ütős, erőteljes zenét játszó német skinhead banda, német és angol oi zenei elemeket ötvöző skinhead rockot játszanak rekedtes énekkel. Napok óta hallgatom a lemezüket, de ez meg sem közelíti azt amit a színpadon produkáltak, valahogy sokkal lendületesebb, tisztább, ütősebb volt élőben és az énekes beélte a színpadot, úgy mozgott, hogy egy éles képet nem tudtam csinálni róla. Skinhead és focihuligán szövegek váltották egymást, azt hiszem a kisebbik fiam is nagyon élvezte volna. Nagyszerű banda, remélem látom még őket is élőben.

A koncert késve kezdődött, a zenekarok is kihasználták a fellépési időt, így a Sperrfoier hajnali egykor jött le a színpadról, ekkorra rendeltük a taxit, ami ott is várt minket időben, így indulnunk kellett haza.
Tim akusztikus fellépéséről lemaradtunk, bár a képeket elnézve az már csak a söntésben volt 15-20 ember előtt.

Összességében nagyon jó buli volt, a club kimondottan ekkorra létszámú rendezvényekre van tervezve, pontos adatot nem tudok, de nagyjából 150 ember lehetett a bulin, ha mindenki egyszerre lett volna bent akkor lett volna zsúfolt a küzdőtér. Van előtér a beléptetéshez, söntés bárszékekkel, állóhelyekkel és két asztal padokkal, nagyjából 12 embernek. Dohányzóhely, a wc előtt előtér, a férfi wc-ben ritkán kellett várni, a tisztaság a buli vége felé hagyott némi kívánnivalót maga után, de a kéztörlő végig fel volt töltve. A küzdőtér nem túl nagy, de körben dobogón székek, padok, asztalok vannak és van bent egy bár is. A színpad nem túl nagy, de 4-5 fős bandáknak elég, az akusztika átlagos, a zenekarok végig jól szóltak, a hangtechnikusok nem kezdők a fény technika olyan-amilyen. Az áraik átlagosak.

A szervező célzást tett rá, hogy jövőre is lesz Haymaker, ha lesz Hafenhauer is akkor talán ismét útra kelünk...

A fiatal német zenekarra a Chelsea fest szervezője hívta fel a figyelmem, egy interjút is átküldött ami a közelmúltban készült a fiatal zenekarral, ebből kiderül, hogy németeknél a covid alatt az egyetlen pozitív esemény a zenekar megalakulása volt.
A lemezt tavaly adták ki önerőből, eredetileg 100 példányban készült, bár a népszerűségük alapján úgy gondolom azóta még gyártottak belőle.
Klasszikus német Oi! zene női énekessel, röviden így lehetne összefoglalni a hét számos bemutatkozó anyagukat, de ennél sokkal több. Az egész fiatalos, lendületes, benne van minden ami mára lassan eltűnni látszik a gyerekkori kedvenceinkből. Tipikus angol oi! bandáknál megszokott basszus témák amik annak idején megszeretették velünk a stílust, politika mentes szövegek skinheadekről, skinhead életérzésről, fociról (amint a képen is látszik Hansa szurkolók).  Néhány számcím: 1000 jahre skinhead, Ich bereue nichts, Zurück Zu Den Straßen, Falsche Freunde akár egy Bomber Army album számai is  lehetnének.

A lemez hagyományos CD tokban jelent meg, egy lapos borítóval, a lemez alatti részben egy matricával. A korong klasszikus bakelit lemezre hasonlít melyre mintha kézzel írták volna fel a zenekar nevét.
A fent említett rendezvényen volt alkalmam élőben látni őket, engem teljesen magával ragadott a műsoruk és a koncert hossza bizakodásra ad okot, hogy végre egy teljes hosszúságú lemezt is kiadnak, ha így lesz én mindenképp szerzek belőle, nálam most ők a best of  zenekar.

Muke megállíthatatlan szerencsére, az előző két nagyszerű szólóalbum nagy sikere után már biztosra vehettük, hogy lesz folytatás és végre meg is érkezett. 
A korábbi hazafias népdalok, versek után most komolyabb vizekre evezett, háborús témákat dolgozott fel, főként az oroszokkal (Szovjetunióval) szembeni ellenállásukról énekel.
A zene nem változott, az ének stílus néhol alkalmazkodik a komorabb témákhoz és természetesen továbbra is finnül énekel.
Akik szeretik a Mistreatet, vagy megvették már az előző két Muke solo albumot most sem fognak csalódni.
A korongon 12 dal hallható, a játékidő 40 perc.
Kétféle formátumban jelent meg normál CD és sorszámozott digipack, nekem az utóbbi van (473). 
A PC records is hozta a szokott minőséget, jó minőségű képek, olvasható szövegek, 16 oldalas szövegkönyv a dalszövegekhez kapcsolódó fényképekkel a megszokott monokróm-kékes árnyalatban.
A lemezért szerencsére nem kell nyugatra utaznod egyelőre, a digipack itthon is kapható:
https://nsbp.shop/termek/mistreat-muke-solo-patriotic-tunes-volume-three/

Egy nagyszerű koncertterem adott otthont a szombati rendezvénynek, profi hangosítás, profi fénytechnika, profi személyzet, jól felszerelt bár (bár az összes csapolt sör elfogyott itt is a buli végére amiből volt négy különböző).
Rengeteg árus jött erre a bulira, a Rebel records, BHS, BHH, BHB, Homeland and Family, A.W. Distro, NSBP shop, Pride France, Loyalty Records, de még a görögök is összeszedtek pár zenekari anyagot erre az estére is. A három amerikai zenekar kiadványait a Rebel records és az NSBP shop árulta, lemezeket, pólókat, sálat. A Dim records tulaja is itt volt, de ő nem pakolt ki.


Meglepően nagy vásárlási kedv uralkodott a rendezvényen, elfogyott az összes koncert póló, szépen fogyott az Birthrite album, vitték a Fascine lemezeit is, mindhárom amerikai banda pólója jól fogyott és a Richard Allen féle Skinhead könyvből is vittek.
A nemzetközi színtér színesedett, baltikumi és skandináv vendégekkel, még ausztrál vendég is volt a rendezvényen.
A bulit a Fascine indította, az első hangokra megtelt a terem, mindenki kíváncsi volt rájuk, nagy sikerük volt. A bemutatkozó albumuk három éve jelent meg, lassan ideális lenne egy új lemezt kiadniuk. A színpad előtt volt némi pogó, de a többség a zenére koncentrált, nagyon jól szóltak, valódi zenei csemege volt hallgatni őket.
A Pigstickers követte őket, a zenekar hanganyagai meglepően jók, így élőben viszont hatalmas csalódást okoztak.


Közel egy órán keresztül játszottak valami hip-hop jellegű zajt behangolatlan hangszereken, ettől szép lassan ki is ürült a terem, csak pár lengyel és az árusok maradtak bent. A műsoruk vége felé végre adtak némi ízelítőt abból amit a lemezeken hallhatunk tőlük. Állítólag a lengyel fiatalokat lehet ilyen hip hop jellegű zenével megfogni, nos a teremben nem tartózkodtak ilyenek, szóval kár volt ezt erőltetni nekik.

Az est meglepetése a Skumshot fellépése volt, ők a Tar Hadot helyettesítették akik nem tudtak teljes létszámban megjelenni. Ezen az estén is nagy sikert arattak a görög srácok, úgy gondolom még látni fogjuk őket hazai színpadon, de ami biztos az az, hogy hallani mindenképp fogjuk őket a 4. Nordic Power válogatás lemezen.
A srácok beleadtak mindent, a terem megtelt az előadásuk alatt, a közönség lelkesen fogadta őket, a srácok pedig a legnagyobb slágereikkel hálálták meg mindezt.


A Hundriver dallamos zenéje és a Skrewdriver feldolgozásaik a teremhez szögezték a közönséget, no nem szó szerint, mert a tánc, pogó és ének folyamatos volt a fellépésük alatt, hatalmas sikert aratott a rendezvényre írt Johnny Rebel feldolgozás daluk is mely alatt megjelentek a déli zászlók is a színpad előtt. Rossz nyelvek azt pletykálták, hogy az új dobosuk azért hagyta el hosszú évek után a Fehér Törvényt, hogy végre a Hundriverben üthesse a bőröket. :) A srácok új lemeze már gyártás alatt van, sajnos erre a koncertre még nem készült el, pedig egy ilyen fellépés után biztosan elkapkodták volna.
A Birthrite következett, az ő fellépésüket vártam a legjobban. az elmúlt 40 év koncertlátogatásai alatt már sok mindent láttam, de olyat, mint a fellépésük előtt még nem igazán, a dobos képes volt a saját rézötvözet cintányérjait elhozni Amerikából, hogy azokat püfölje több, mint két órán keresztül. 
A srácok teljes átéléssel zenéltek, élvezték, hogy Európában játszhatnak, régi álmuk teljesült ezen a hétvégén.


Meglepetésként Macival közösen is előadtak egy számot, a Vér kötelezt. Igazából én arra számítottam, hogy majd az énekesük magyarul ad elő egy számot, hiszen a közelmúltban megjelent split lemezen egy Egészséges Fejbőr dalt énekel magyarul, de úgy tűnik most a könnyebb utat választották. 
A kedvenceim fellépése után azt hittem aznap már nem érhet meglepetés, de tévedtem, rövid szünet után a Wellington Arms következett. Olyan fergeteges műsort csináltak, hogy még sörért sem mentem ki a fellépésük alatt, pedig a nagy kedvencem már az elején eljátszották a Living in America-t. A gitáros beélte színpadot, ha kétszer ekkora lett volna azt is kicsinek találja, az egyik pillanatban a kontroll ládán a másikban a dobos dobogóján volt. Iszonyú lendületesen játszottak. 


A műsoruk nem csak engem nyűgözött le, minden szem a színpadra tapadt. A hanganyagaik ezt soha nem fogják visszaadni, pedig van tőlük stúdió és koncert CD-m is. Azt hiszem nálam ezt az élményt egy darabig semmi sem fogja felülmúlni.
A koncert végén a maradék lemezeiket gyorsan elkapkodták, utána hatalmas tömeg állt sorba a pultnál, senkinek sem akarózott hazamenni, az utolsó vendégeket úgy kellett a szekusoknak kitessékelni zárórakor.
A helyszínen maradt pár cucc, amelyeknek még másnap reggel meglett a gazdája, így mindenki jó emlékeket őrizhet a két napos buliról.


                                                                 Az elhagyott csomag visszakerült a tulajdonosához.

A koncert eredetileg Újpesten egy száz fő befogadására alkalmas teremben lett volna, de a nemzetközi terrorszervezet (Antifa) és a velük szimpatizáló helyi polgármester akkora hírverést csapott a bulinak, hogy akkor sem fért volna be a közönség, ha nem akadályozzák meg az ottani koncertet melyet eredetileg 50-60 főre terveztek a szervezők. Még az új helyszínen is majdnem ki kellett tenni a megtelt táblát.

A görögök léptek először színpadra, őket is meglepte a nagy számú közönség, főleg azok után, hogy ők már játszottak az újpesti klubban igen csak csekély számú közönség előtt a nyár folyamán. A srácok nyáron is és most is mindent beleadtak, a hangosítás akkor is és most is kiváló volt, akik nem ismerték a bandát azok most megszerették percek alatt. A fellépésüket egy apró közjáték zavarta meg, a zenekar 5 éves fennállását ünnepelte és erről a szervezők egy tortával emlékeztek meg, melyet a zenekar és a közönség közösen fogyasztott el.



Az apró megemlékezés után folytatódott a buli. Több, mint egy órát játszottak, akkora sikerük volt, hogy a fellépésük után kipakolt lemezek, pólók pillanatok alatt elfogytak.
A lengyel csapat is a legnagyobb slágereikkel készült amit díjazott a közönség, énekelni ugyan csak a tucatnyi lengyel rajongójuk énekelt, de a többiek tánccal és pógóval pótolták a nyelvtudás hiányát.
A szervezők az ő fellépésüket is félbeszakították és egy tortával emlékeztek meg a lengyel függetlenség 105 éves évfordulójáról és azzal köszönték meg, hogy a varsói menet helyett a fellépést választották.


Erre az estére egyébként meglepően sok külföldi volt kíváncsi, nagyobb különítmény érkezett Csehországból akiket már elég jól ismertünk különböző politika mentes oi! bulikból, németek jöttek még nagyobb számban, egy amerikai lány akivel korábban a cseheknél találkoztunk, horvátok, hollandok a lengyeleket már említettem, bolgárok, egy francia srác aki a beléptetésnél segédkezett, szóval az antifa vergődése elég szép nemzetközi közönséget toborzott.
Az Oi-kor Dudi nélkül, de sok régi rajongójával érkezett. Annak ellenére, hogy Dudi nem jött főként a régi slágereket adták elő, így is nagyon jó volt, de a régi énekest sokan hiányoltuk.
Azt már lassan mondanom sem kell, hogy az ő műsoruk is félbeszakadt.


A zenekar idén 40 éves, ez volt az évfordulós koncert sorozat harmadik állomása. A közönség velük énekelt minden dalt miután folytatódott a műsoruk, hatalmas bulit csaptak ők is.


A Nemzeti Front volt az est utolsó fellépője, sokan jöttek a bulira pusztán miattuk, ami meglepő volt, hogy a lengyelek szinte az összes számukat ismerték és velük énekelték.


A tortát ők sem úszták meg, a zenekar nyáron ünnepelte a 30. születésnapját, erről emlékeztek meg a szervezők. A zenekar kapott némi plusz időt a fellépésre és ezt ki is használták, volt minden az Újra zeng az Oi!-tól a Paff-ig az összes slágert eljátszották és a közönség még így sem akarta, hogy lejöjjenek a színpadról. 
A fellépésük után még több, mint egy órán keresztül folyt a nemzetközi buli és ismerkedés a szórakozóhelyen, a csapból elfogyott az összes meggyes sör, majd lassan minden más is, így nem kellett kitessékelni senkit.

A Hands across the sea koncerten annyi árus volt, hogy végig sem tudtam nézni az összeset, az A.W. distro a reklámozás legegyszerűbb módját választotta, fogott egy marék lemezt, beletett minden tokba egy névjegykártyát és szétosztotta a koncert látogatói közt. Ebből jutott nekem a Heretical Warlust korongja. 
A black metal nem idegen számomra, már a '80-as évek közepén is nagy Bathory rajongó voltam és még egy csomó könnyebben emészthető bandát hallgattam, mint pl. a Bulldozer, aztán az oi! zene megjelenésével a metál bandák hátrébb szorultak, de még skinheadként is gyakran felbukkantam hazai bandák koncertjein, fesztiválokon.
Majd az internet megjelenésével úgy cirka 25 éve ismét megjelent az életemben a stílus, bár akkor már inkább csak a politikailag is elkötelezett bandák, mint az Absurd, Stürmer, Skyforger és még néhány középszerű zenekar. 
Bár főként oi!/RAC bandákat hallgatok időnként kerül más is a lejátszóba, így a koncert után hajtott a kíváncsiság és elsőként ezt a korongot tettem a lejátszóba. 
Az első pár szám nem a klasszikus itthon is megszokott nsbm, inkább noise, independent hatású "zene" az "ének" inkább a '30-as '40-es évek politikusainak torzított szónoklataira emlékeztet. Aztán később találkozhatunk nsbm számokkal is, ezek szövegvilága általában nem túl fantázia dús, néhányuk pusztán 1-2 mondat (lehet, hogy a Vaginal Jesus szövegírója váltott stílust és írt nekik pár számot). 
Van néhány kimondottan jó szám, ha nem lennének agyon torzítva akár a mainstream közegben is elmennének.
A korongon 18 szám hallható, nekem kell némi ráhangolódás, hogy végig élvezni tudjam, de mentségemre szolgáljon én ritkán hallgatok manapság ilyen zenéket. Pénzt pedig utoljára talán 8-10 éve egy Dér korongért adtam.
A lemezt 300 példányban adták ki, sorszámozást nem találtam rajta, szerintem az érdekesebbé tenné. A 2000-es években megszokott szimpla fekete vagy monokróm kiadványokhoz képest elég színes a borítója. A lemez ez év februárjában jelent meg
Beszerezhető: aryanwardistro@gmail.com
 https://t.me/aryanwardistro

A ZOG a '90-es évek végén félreállított egy kis időre, majd miután visszakerülhettem a társadalom azon tagjai közé akik önként választják a szolgaságot, a "szabad" rabságot, az NS zenei paletta nagyot változott, színesebb és komplexebb lett. Ez időben kaptam egy kalóz kazetta válogatást amelyen szerepelt a Battalón de Castigo- "En un talego de Alcala" dala. Ez a felvétel rendesen levett a lábamról. Oda-vissza tekergettem és hallgattam, mondhattni rojtosra hallgattam a szalagot és eközben boldogítottam a szomszédokat. Majd kis idővel később olvastam egy interjút a zenekarral, akkor szereztem be szinte minden általam ismert információt veletek kapcsolatban és a zene, az ideológiai tartalom mellett nagyon szimpatikus lett számomra a zenekar megalakulásának története, ami tanúbizonyság a "magunkfajták" küldetéséről és a harcról amit a világhatalommal vívunk. Azóta csak információ morzsák jutottak el hozzám és néhány koncert időpont….sajnos utólag.
Kérlek beszélj arról, hogy anno miért kerültetek börtönbe, ott hogyan ismertétek meg egymást és mi adta a fő inspirációt, hogy zenekart hozzatok létre?

- 1990 áprilisában börtönbe vonultam különböző utcai harcok miatt. Az egyikben meg is halt valaki. Néhány hónappal előtte már néhány baráttal azon gondolkodtunk, hogy megtanulunk hangszereken játszani és alapítunk egy bandát a jövőben. Véletlenszerűen a börtönben pont volt zenetanulási lehetőség és még egy működő banda is, ami feldolgozásokat játszott. Röviden, az egyetlen dolog, amit csináltam, hogy folytattam a hosszútávú tervemet, mindössze a társaim ezúttal rabok voltak, mint magam is.

Az ideológiai tartalom mellé nem a szokványos RAC zenét, hanem az annál sokkal energikusabb és komplexebb thrash metált párosítjátok.
Honnan gyökerezik ennek a zenei műfajnak a szeretete?

- Majdnem mindannyian, akik a bandát alapítottuk, a 80-as és korai 90-es évek Heavy Metal és Thrash Metal kultúrájából jöttünk, követve a műfaj klasszikus bandáit. És az első pillanattól kezdve tisztában voltunk vele, hogy az ízlésünknek megfelelően lesz fókuszálva a banda abba a zenei irányzatba, melyet annyira kedvelünk.

Nem tartottatok attól a kezdetekben, hogy az RAC színtéren belül, túlságosan "durva" lesz a zenétek vagy más közeget szeretettek volna megcélozni?

- Nos, volt néhány anekdota ebben az értelemben, igen. Azt kell megérteni, hogy abban az időszakban nem volt semmi, még csak hasonló sem a színtéren, és nem csak a spanyol színtéren. A zenei kontraszt és minden, ami az áramlattal kapcsolatos kizárólag az Oi! stíluson alapult akkoriban. Egyértelmű volt és néha vicces pillanatokkal is járt, mert a potenciális közönségünk mielőtt eltökélt BdC rajongó lett átment egyfajta „zavarodottságon”. Aztán érdekes módon a mi rajongóink lettek a legvadabbak és fanatikusabbak a színtéren, a mai napig.

Túlzás nélkül állítható, hogy egyedi gitárjátékodnak és előadásmódodnak köszönhetően az "NS top 3-ban" a helyed. A gitárt tekintve, kik voltak rád hatással?

- Nagyon kedvesek a szavaid. Nem tartjuk magunkat virtuóznak, de mindig próbálkozunk, legfőképpen élőben (a felvételek többnyire rossz minőségűek az akkori technikai adottságok miatt), hogy a legjobbat nyújtsuk. Nem csak előadjuk a dalokat, érezzük is őket és a közönség erre fel is szokott figyelni. Eleinte nem énekeltem, volt énekesünk, de elment és nem találtunk helyette embert, szóval eljött az én időm, hogy mikrofont ragadjak. A gitár referenciáim egybeesnek az akkori ízlésemmel, korai Metallica, Megadeth, Slayer...

….és kik azok az énekesek akik hatást gyakoroltak rád?

- Nos, szembenézve az egyszerre gitározás és éneklés kihívásával a három említett banda is így csinálja, mivel az énekeseik szintén egyszerre gitároznak vagy basszusoznak is. Szintén nagyon kedvelem a kései 80-as évek Death Metal és 80-as évek közepének HC bandáit, műfajaik úttörőit.

Kérlek beszélj a stúdió albumok felvételéről, azok körülményeiről!

- Az első albumunkat évekkel az elkészülte előtt fel tudtuk venni. Engedélyt kértünk a börtöntől, hogy egy technikus bejöhessen a szükséges berendezésekkel. Aztán meglátták a zeneszövegeket, megvonták az engedélyt és még meg is büntettek, majd ezután éveket kellett várnunk, hogy pár napra kijöhessünk és megszervezhessük a felvételt.

Esetleg egy-egy emlékezetes történet a stúdiózásokról?

- Mire eljutottunk oda, hogy a “Caña de España”-t felvegyük Álvarót (Dobok) áthelyezték. Végül össze tudtuk egyeztetni az eltávozás napjait a stúdió embereivel, a lemezkiadó céggel, stb... Néhány nappal később Álvaronak vakbélgyulladása lett és sürgősségi műtéten esett át, szóval a felvétel alatt be volt kötözve, amit folyamatosan figyelni kellett, mert mindig felszakadtak a varratai.

Ez volt az első alkalmunk egy igazi stúdióban és jó kezdők módjára rengeteg hibát követtünk el, de mindenből tanultunk valamit. A stúdió egy művészeti akadémia mellett volt tele vörösökkel és a második vagy harmadik napon megjelent a rendőrség, hogy megkérdezze mit művelünk xD

A "Cana de Espana" album minden dala a börtön falai közt született vagy még a "kinti" világban is csiszoltatok rajta?

- Ezek mind olyan számok, amiket a börtönben írtunk.

A zenekar korai időszakában voltak e koncertjeitek? Ha igen, milyen zenekarokkal léptetek fel és milyen volt a fogadtatás?

- Mint BdC, az első koncertünk a börtönben volt 1991 szeptemberében. A saját számaink mellett ismert rock bandák feldolgozásait is játszottunk és nagyon tetszett bent az embereknek. Nyitottunk néhány bandának, aki jött játszani, néhány elég ismert volt és a sajtóban is megjelentünk párszor. Aztán, amikor szabadultunk folytattuk a saját korlátainkon belül. Részemről, a 7 Muelles-t és újabban az „El Vándalo”-t leszámítva nem voltam más bandák tagja, kivéve néhány alkalmi együttműködést a barátaimmal. A banda többi tagja vagy tag volt vagy létrehozott különböző, jól ismert spanyol bandákat.

Úgy gondolom, hogy a stílusban egymástól messze eltérő "Mentiras" és az "Al arma!" a Battalón de Castigo két közönség kedvence, te miként tekintesz erre a két szerzeményre és melyek azok a saját dalok amik nagyon közel állnak hozzád?

A Mentiras egy olyan dal, amit nagyon szeretnek az emberek, szerintem azért, mert annyira büntet minket a propaganda hogy néha jó egy kis megkönnyebbülés abban a formában, hogy világosan megmondják nekünk, hogy nem hiszünk el mindent, amit mondanak nekünk. A dalnak szintén van egy olyan hanglejtése és ritmusa, ami megkönnyíti az éneklést, ez is biztosan segít. Nem mehetünk csak úgy el valahova és mondhatjuk, hogy „nem fogjuk lejátszani”. Lázadás törne ki.

Al Arma, nos, az Intolleranzának köszönhetjük azt a zseniális adaptációt az 1995-ös “Tutti all inferno” albumukon. Baszki, ANNYIRA JÓ volt, hogy amint meghallottuk, úgy döntöttünk, hogy ezt el kell játszanunk spanyolul, amit amúgy egy másik klasszikussal is megtettem (Ragazzi In Nero) a szóló projektemben, az “El Vándalo”-ban. Az olaszok ördögien jók a zenében.

Vannak számok, melyekhez különleges vonzalom húz, különböző okokból, néhányhoz a készítésükhöz kapcsolódó történet, máshoz a szöveg háttere vagy az energia, amit kibocsát... Nem egyszerű, mert ez olyan, mint egy apát megkérdezni melyik gyerekét szereti a legjobban, hahaha! No, de ezek azok, melyek mindig ott vannak a listán...

Hosszú hallgatás után röppent fel a hír, hogy hazátokban koncertet adhattok, amiről sajnos lekéstem, de az utókor számára mind videó, mind hanganyagként fennmaradt. Őrületes produkció, őrületes hangulat!

- Nagyon szépen köszönöm! Igen, a koncert professzionális rögzítése kiváló ötlet volt és így megmarad a későbbiekre. A bonyolult személyes helyzeteink miatt nem volt lehetséges, hogy olyan sűrűn játszunk, mint szeretnénk és egyre nehezebb a helyzet Spanyolországban is, de figyu, remélem, hogy idővel visszaállnak a dolgok a régi kerékvágásba.

Milyen emlékeid vannak erről a koncertről?

- Nos, különös szeretettel emlékszem rá, mert egy olyan helyen volt, ahova véletlen tévedtem egy eltávozás alatt néhány évvel korábban. Jártam ott korábban, még a színpadon is álltam (nem koncertnap volt, hanem valamilyen rendezvény) és azt mondtam magamnak, hogy jó lenne itt játszani, Madrid akkori egyik legjobb koncerttermében. És végül megcsináltuk. Azt hiszem mindenki elégedett volt.

Melyek azok az NS illetve mainstream zenekarok akiket kedvelsz?

- Manapság olyan minőségben és kreativitással készülnek zenék, amiről mi csak álmodozni tudtunk a 80-as és 90-es években, köszönhetően a technika fejlődésének és az új generációs zenészek elköteleződésének. Idézni néhányat és másokat kihagyni nem tűnik helyesnek nekem, de mostanság feltűnt, hogy különösen Olaszországban és Németországban milyen sok aktív banda van. Az Axis (Tengelyhatalmak) még mindig életben van(ak), jobban, mint valaha, hahaha!

Kérlek beszélj arról, hogy az ideológiai hitvallásod miatt a ZOG milyen büntetéseket szabott ki rád?

- Egy néhány évvel ezelőtt Barcelonában tartott koncert eredményeképp, egy ügyész, aki kifejezetten arra van specializálódva, hogy embereket üldöz a véleményük miatt, megrendezett egy büntetőügyet, amiben két ember, akiknek a koncerthez semmi köze nem volt, egy kolléga egy másik bandából és én másfél év börtönbüntetést kaptunk 2018 végén. Fellebbeztünk a Legfelső Bíróságon, azt állítva, többek között, hogy olyan vádakban is elítéltek, melyek nem voltak hatályban az esemény időpontjában, ami illegális, de egy évvel később a Legfelső Bíróság a korábbi ítélet megismétlésére szorítkozott. Most elvittük az ügyet az Alkotmánybíróságig, csakis abból az okból, hogy megállapítsák, hogy több jogot is megsértettek az ítélethozatalunk során. A Gyűlöletügyész eredeti kérvénye ellenem tizenegy év börtön volt éneklésért.

Sajnos hazádban az antifa nagy bázissal és anyagi támogatással rendelkezik. Családodra, szeretteidre vagy akár rád jelent e jelenlétük bármiféle veszélyt? Volt e már konkrét támadás ellened?

- Még ennél is erősebbek. Benne vannak az ország kormányában. Állandó nyomás van, hogy, elhallgattassanak minket minden szinten, beleértve a koncerttermek tulajdonosainak a fenyegetését, hogy ne hagyjanak zenélni. Mindent megtesznek, legyen az legális vagy illegális, hogy ne tudjuk kifejezni magunkat, és ez igaz a többi spanyol bandára nézve is. Mindezek ellenére történt ami történt, de nagyon óvatosnak kell lennünk.

Ha jól emlékszem közel 20 éve keringett a világhálón egy felvétel ahol egy nyilvános szabadtéren akusztikus hangszerelésben adtál elő dalokat. Mit lehet tudni erről a rendezvényről?

- Igaz, egy politikai műsor volt az Alianza Nacional párttól, akikkel együtt dolgoztam abban az időben. Valenciában történt és egy majdnem teljesen improvizált dolog volt. Gondok voltak a hangberendezéssel és csináltam egy kis hangulatot az ottani barátoknak.

A spanyol metal mainstream-el van e kapcsolatod? Vannak e olyan tagok abból a közegből akik ismerik a zenéteket?

- Igen, van. Abban a körben jól ismert emberekkel, akik a BdC-vel való kapcsolatukat bizonyos... diszkrécióval kezelik. Jó pár évvel korábban, még az ő idejükben felajánlották, hogy legyünk mi is a mainstream részei, abban az esetben, természetesen, ha átformáljuk az üzenetünket. Itt vagyunk, szóval el tudod képzelni a választ.

Kik azok a történelmi személyek akikre példaképként tekintesz?

Azok mellett a nemzeti alakok mellett, akikre különleges tisztelettel és kötődéssel tekintek, mint Onesimo Redondo, még Leon Degrellet vagy Codreanut tudnám megemlíteni, de még rengeteg van...

Néhány rövid kérdés:

Slayer vagy Haemmorrage?

- Slayer, kétségtelenül. Ők voltak az egyik fő referenciám.

Küzdősport vagy foci?

- Ha választanom kell: foci. Habár mindkettőt megjelölném, ha lehetne.

Természetjárás vagy nyüzsgő nagyváros?

- Csakis természetben. Mezőn és tengeren.

A szimbólum bár egyértelmű, de beszélnél a zenekar vallásról alkotott képéről?

- Nos, ez mindig kényes téma és olyan, melyet inkább meghagynék mindenkinek, hogy megtartsa saját magának. Minden személy a saját módján éli meg a spiritualitását, mindig is így tartottam. Részemről, az én véleményem a vallásról általánosságban és a kereszténységről nem túl pozitív. Itt van még az a körülmény, hogy az országomban volt egy durva polgárháború, amiben a vallás egy fontos tényező volt és az évek alatt, azok akik megúszták a halált hihetetlen mértékű hálátlanságot mutattak.

Jelenleg hogy ítéled meg Spanyolország jövőjét? Mi az amit fő veszélynek tartasz?

- Véleményem szerint a fő veszély belülről fakad. A kommunizmus a megújult formájában és a szeparatizmus, amik kéz a kézben járnak és amiknek a legkisebb engedményt sem szabadna tenni. Igaz, hogy mindnyájunknak megvan a közös ellensége, természetesen a „kiválasztott emberekről” beszélek stb., de ellenálltunk, amikor a múltban egyenesen ránk támadtak. Sajnos most a szeparatisták és a neo-kommunisták a hasznos eszközeik és használják is őket a nemzet alapjainak szétforgácsolására. Más problémák, mint a bevándorlás csak ebből fakadnak, vagyis tünetei a betegségnek.

Személyesen elmondtad, hogy sajnos a ZOG miatt esélytelen, hogy új albumot rögzitsetek. Kérlek beszélj erről azoknak akik nincsenek tisztában a veszélyekkel!

- A bíróság beleegyezett, hogy felfüggessze az ítéletet azzal a feltétellel, hogy bizonyos évig nem lesz elkövetve ugyan az a „bűntett”. Ez elég gyakori Spanyolországban, amikor a büntetés viszonylag kicsi. Mire eltelnek azok az évek meglátjuk, de most a spanyol fellépéseknek vége egy időre.

Dél és Közép-Amerika azok az országok, amelyekben lassan kizárólag felléphettek.

- Játszottunk Amerikában és ismét tervezzük, csakis jót tudok mondani az ottani emberekről a magas fokú elköteleződésük és optimális szervezettségük miatt. Mind Mexikóban és Kolumbiában nagyon kielégítő tapasztalata volt mindenkinek, a bandáknak és a közönségnek is és alig várjuk, hogy újra tervben legyen a betörés a kontinensre.

Kérlek mesélj az ottani tapasztalataidról, élményeidről!

- Amerika messze van. Európai bandákat odavinni nagy szervezési és gazdasági erőfeszítéssel jár, de mind a mexikóiak, mind a kolumbiaiak bebizonyították, hogy készen állnak a feladatra. A fogadtatás kitűnő volt, egyáltalán nem voltunk tisztában vele, hogy mennyire ismertek vagyunk kinn, míg nem találkoztunk ottani emberekkel. A legjobbat nyújtották, amit tudtak és nagyon feltűnő volt mennyire szervezett volt minden. Igaz, hogy a nyelvi és kulturális közelség miatt nekünk minden könnyebb volt, de tudjuk, hogy az Egyesült Királyságból és Olaszországból is mentek bandák és nekik is nagy sikerük volt. Mindig hálásak leszünk érte és elismerjük a két ország szervezetei által nyújtott jó bánásmódot.

Nemrég Magyarországon léptetek fel. Meséltél arról, hogy 20 számmal készültetek a fellépésre, de a ZOG aljasságnak betudható, hogy sajnos csak 10 dalt tudtatok előadni.
Kérlek beszélj erről az aknamunkáról!

- Nagyon izgatottak voltunk, hogy Budapesten játszhatunk. Ez Európa egyik legszimbolikusabb fővárosa, kontinensünk tiszta esszenciája és egy szép dal-listával készültünk. Sajnos, néhány nappal korábban a bíróság megtagadta a szokásos dobosunk utazási engedélyét. Ez elég gyakori. Spanyolországban, a legkisebb jogi probléma esetén is könnyen visszavonhatja a bíróság az útleveled vagy engedélyed a külföldre utazáshoz.

Mint mondtam, néhány nappal korábban tudtuk meg a rossz hírt és hosszú gondolkodás után Veltesta barátunktól kértünk segítséget, aki egy elismert dobos és, aki szívélyesen beleegyezett, hogy ami számmal csak tud, azzal készülni fog és így is lett.

Hogy éreztétek magatokat Magyarországon, milyen tapasztalatokkal tértetek haza?

- A jónál is jobban! Miután megoldódott a dobos probléma a nagy megkönnyebbülés sokat segített abban, hogy ellazuljak és megnyugodjak. Gábor és Nordic Sun Records emberei hivatkozási alapok a színtéren, kifogástalanok minden tekintetben. Természetesen megnéztük a várost is, hihetetlenül gyönyörű, ettünk helyi ételeket és a koncert hangzása tökéletes volt, megosztva a színpadot három nagyszerű bandával. Mi többet kérhetnénk? Amint kérik visszatérünk.

Önmagadra tekintve, hogyan látod magad 10 év múlva?

Még kevesebb hajjal, több ránccal és remélhetőleg ugyan azt csinálva, amit szeretek. Ahogy itt mondjuk, amíg a test bírja.

Végezetül mi az amit szeretnél még elmondani az olvasóknak?

Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki elkísért ezen az úton az évek alatt. Jól éreztük magunkat, sok kényelmetlen igazságot olvastunk be a rossz embereknek és mi voltunk az embereink életében a zeneszám sok jó és rossz időben is. Tudom, hogy az út, amin elindultunk hosszú és nehéz, de a legjobb jó társaságban eltölteni. Sose hagyd el a barátaid és bajtársaid, akiket jól megismersz a nehéz időkben és csakis előre fele lépkedj. Nagy ölelés mindenkinek és nagyon köszönöm az interjút.

ZOG put me aside for a while at the end of the '90s, and then I was allowed to return to those members of society who voluntarily choose servitude, "free" slavery, the musical palette of NS changed a lot, became more colorful and complex. At this time, I received a pirated cassette compilation with the song "En un talego de Alcala" by Battalon de Castigo. This recording really blew me off my feet. I wound it back and forth and listened, I could say I listened to the tape on a whim and in the meantime I made the neighbours happy. A little while later, I read an interview with the band, then I got almost all the information I know about you now, and besides the music and the ideological content, I really liked the story of how the band was formed, which is a testimony to the mission of "our own kind" and the fight that we have with the world powers. Since then, only scraps of information and some concert dates have reached me....unfortunately afterwards.

- I went to prison in April 1990, as a result of several fights in the street. In one of them someone died. A few months before, together with some friends we had already thought about learning to play instruments to form a band in the future. And coincidentally, inside the prison there was an educational activity to learn to play instruments and there was even a band functioning, which played covers. The only thing I did, in short, was continue with my long-term plan, only this time my companions would be prisoners like me.

You do not play the traditional RAC music together with the ideological content, but with the more energetic and complex thrash metal.

Where does the love of that genre derive from?

- Almost all of us who started with this band came from the Heavy Metal and Thrash Metal culture of the 80's and early 90's, being followers of the classic bands of the genre. And from the first moment we were clear that, in accordance with our tastes, the band would be musically focused on that musical style that we had always liked so much.

Weren't you afraid in the beginning that on the RAC platform your music would be too 'harsh' or did you aim at some other audience?

-Well, there was some anecdote in that sense, yes. You have to understand that at that time there was nothing even remotely similar on the scene, and not just the Spanish one. The musical contrast of image and everything with the current then, based exclusively on the Oi! style. It was obvious and it sometimes gave us some funny moments, because our potential audience, before becoming a determined BdC Fan, used to go through a phase of “perplexity”. Then, curiously, our fans became the most fanatical and wild ones on the scene. And until now.

It is no exaggeration to say that you are in the "NS top 3" thanks to your unique guitar playing and presentation style. In terms of guitar, who were your influences?

- Your words are very kind. We do not consider ourselves virtuoso, but we always try, particularly live (the recordings are usually of poor quality, due to the lack of means at that time), to give the best of ourselves. We don't just recite songs, we feel them. And the public ends up noticing that. At first I didn't sing, we had a singer, but he left and we couldn't find a replacement, so it was my turn to take the microphone. My guitar references coincide with my tastes at the time, early Metallica, Megadeth, Slayer...

And who were the singers influencing you?

- Well, faced with the challenge of playing guitar and microphone at the same time, the three bands mentioned do the same, since their singers also play guitar or bass at the same time. I also really like the Death Metal groups of the late 80's and the HC bands of the mid-80s, pioneers of their genre.

Please tell me about the recording of the albums and its conditions.

- We were able to record our first album several years before it finally was. We asked permission from the prison for a technician to enter with the necessary material to record. What happened is that they saw the lyrics of the songs and they suspended the permit and penalized us, so we had to wait years to be able to leave for a few days to organize the recordings.

Have you got any memorable stories about working in studios?

- By the time we went to record “Caña de España” Álvaro (Drums) had been transferred. Finally we were able to coincide those days of leave with the people from the Studio, the Record Company, etc. A few days later, Álvaro had an attack of appendicitis and had to undergo emergency surgery, so the recording was done with a bandage that had to be monitored all the time because his sutures broke all the time.

It was the first time for us in a real studio and like good rookies we made a multitude of mistakes, but we learned something from everything that happened. The studio was next to an Art Academy full of reds and on the second or third day the police showed up there to ask what we were doing xD

Were all the songs on the 'Cana de Espana' born when you were in prison or did you work on it after that too?

- Yes, they are all songs that we played inside the prison.

Did you have concerts in the beginning of your career? If yes, what other bands did you perfeorm with and how was your music welcomed?

-As BdC, inside the Prison, our first concert was in September 1991. In addition to our own songs, we played covers of well-known rock groups and the people there really liked it. We opened for a few bands that came to play, some quite well-known, and we appeared in the press a few times. Then when we left we continued, with the limitations of our situation. For my part, except for 7 Muelles and recently with "El Vándalo", I have not had a position in other bands, except for some occasional collaboration with friends. The rest of the band have participated in or created various well-known bands on the Spanish scene.

As I see it, when we look at the style, the 'Mentiras' and 'Al arma' are the two favourite of the audience, how do you see those two songs and which songs are the closest to you?

Mentiras is a song that people like a lot, I think because we are all so punished by propaganda that sometimes a little relief, in the form of saying very clearly that we do not believe everything they tell us, is good. The song also has a cadence and rhythm that make it easy to sing and that certainly helps a lot. We just can't go to a site and say “we are not going to play it”. A riot would break out.

Al Arma, well, we have to thank Intolleranza for making that brilliant adaptation in 1995 on their album “Tutti all inferno”. Damn, it was SO GOOD that as soon as we heard it we decided we should play that anthem in Spanish, which by the way I have done again with another classic song (Ragazzi In Nero) in my solo project “El Vándalo”. Italians are devilishly good at music.

There are songs for which I have a special affection for different reasons, for some anecdote when creating them, for the background of its lyrics, for the energy it gives off... it is difficult, because it is like asking a father which child he loves the most, hahaha !, but hey, they are the ones that are always on the set-list…

After long silence, there were rumors that you could have concerts in your country, unfortunately, I missed it, but fortunately there are recordings available for the future. It is an amazing gig and fantastic atmospere!

-Thank you so much! Yes, recording that concert professionally was an excellent idea and it will stay there for the future. Due to our complicated personal situations, it has not been possible to play as often as we would have liked, and the situation in Spain is increasingly difficult, but hey, I hope that over time things can be done like in the past.

How do you remember this concert?

- Well, I remember it with special fondness because it is a place that I had met by chance a few years before, during a leave. I had been there before, I had even gone on stage (it was not a concert day, there was some kind of Convention), and I told myself that it would be great to play there, in one of the best concert halls in Madrid at that time. And finally we did it. I think everyone was pretty happy.

Which are those NS mainstream bands you like?

- Now, in these years, music is being made with a level of production and creativity that we could only dream of in the 80s and 90s, thanks to the many technical advances and the commitment of the new generations of musicians. Citing some and not others would not seem right to me, but lately I have been very aware of the high level of current bands in Italy and Germany in general. The Axis is still more alive than ever hahaha!

Please tell us about the punishment you got from ZOG because of your idiological beliefs.

- As a result of a concert held in Barcelona a few years ago, a criminal case was orchestrated by a prosecutor dedicated exclusively to persecuting people for their opinions in which two people totally unrelated to the concert, a colleague from another band and myself We were sentenced to a year and a half in prison at the end of 2018. We appealed to the Supreme Court alleging, among other reasons, that they had applied articles that were not in force at the time of the events, which is openly illegal, but a year later The Supreme Court limited itself to reproducing the previous ruling. We currently have it elevated to the Constitutional Court, only for the purpose of establishing that various Rights have been violated when sentencing us. The original request for me by the Hate Prosecutor was eleven years in prison for singing.

Unfortunately, the antifa has strong basis and financial support in your country. Do they mean any threat to you and your loved ones?

- More than that. They are in the Government of the country. The pressure to silence us is constant and at all levels, including threatening concert hall owners so they don't let us play. They use all means, legal and illegal, to prevent us from expressing ourselves, as well as the other bands in Spain. Despite everything, things are done, but we must be very careful.

If I remember well, about 20 years ago there was a video on the internet where you performed accustic songs in front of an audience. What could you tell me about this performance?

- True, it was in a political act, from the Alianza Nacional party, with which I was collaborating at the time. It was in Valencia and an almost improvised thing. There were problems with the sound equipment and I got on to give some atmosphere to the friends who were there.

Have you got any contact with the Spanish metal mainstream? Does anybody from those musicians knows your music?

- Yes, I have. With well-known people in that environment who carry their affinity with BdC with a certain…discretion. Even in their day, many years ago, they came to offer us to become part of that "Mainstream", provided of course, that we modify our message.

You can already imagine the answer, so here we are.

Who are those historical figures you consider your idols?

In addition to national figures for whom I have special affection and respect, such as Onesimo Redondo, among our references I would mention, for example, Leon Degrelle or Codreanu, but there are so many...

Some quick questions:

Slayer or Haemmorrage?

- Slayer, no doubt. They were one of my main references.

Martial arts or football?

- If I have to choose, football. Although I would mark both if I could.

Hiking in nature or busy towns?

- Nature, always. The field and the sea.

Your symbol is obvious, but would you talk about what the band thinks about religion?

- Well, it is always a delicate matter, and one that I prefer to leave to the individual discretion of each person. Each person lives their spirituality in their own way, I have always practiced that. For my part, the opinion on religion in general and Christianity in particular is not very positive. There is also the circumstance that in my country there was a very harsh Civil War in which Religion was an important factor and over the years those who were saved from being assassinated have shown incredible levels of ingratitude.

How do you see the future of Spain? What do you consider the main danger/threat?

-In my opinion, the main danger for my country is internal. Communism, in its renewed form, and above all separatism, which go hand in hand and to which not the slightest concession should be made. It is true that we all have enemies common to all, I am talking of course about “chosen peoples” and so on, but we have resisted well when they have attacked us directly in the past. Unfortunately separatists and neocommies are now their useful fools and being used by them they do not stop gnawing at the foundations of the Nation. Other phenomena such as immigration are only derived problems or symptoms of the disease.

You said that because of ZOG it is impossible for you to record a new album. Please talk about this a little for those who do not know about this danger.

- The Court agreed to suspend the sentence on the condition of not committing the same “crime” for a number of years. This is very common in Spain when the sentence is relatively small. By the time those years pass, we'll see. For now, no playing in Spain, that's over, for now.

You can only perform in South and Central America.

- We have played in America and we plan to do it again, and I only have good words for the people there for their high degree of commitment and optimal organization. In both, Mexico and Colombia, the experience has been very satisfactory for everyone, bands and audience, and we are looking forward to planning new forays into the continent.

Please talk about your experience.

- America is far away. Taking European bands there requires a great organizational and economic effort, but both Mexicans and Colombians have proven to be more than up to the task. The reception from the public was excellent, we were certainly not aware of how well known we were in America until we met the people there. They gave the best of themselves and it was very noticeable in how well organized everything was. It is true that due to language or cultural affinity everything is easier for us, but we know that other bands from Italy or the UK have gone and they have done very well too. And we will always be grateful and acknowledge the organizations of the two countries for the good treatment provided.

Recently, you have performed in Hungary. You have said that you had prepared with 20 songs for this performance, but because of the meanness of ZOG you could only perform 10.

Please tell us about this meanness.

- We were really excited to play in Budapest. It is one of the most symbolic capitals of Europe, the pure essence of our Continent, and we prepared a good list of songs. Unfortunately, a few days before, the Court denied permission to travel to our usual drummer. This is frequent. In Spain, with any legal problem, even a small one, the Court will very easily withdraw your passport or permission to travel abroad.

As I say, we learned the bad news within a few days, and after thinking long and hard, we asked for help from our friend Veltesta, who is an accomplished drum artist, who kindly agreed to prepare whatever songs he could to accompany us, as it happened.

Did you have a good time in Hungary what experience do you have from this visit?

-I had a better time than good! After solving the Drummer problem, a great feeling of relief helped a lot to feel relaxed and calm. Gabor and the people of Nordic Sun Records are a reference in the scene, impeccable in all aspects. We of course visited the city, incredibly beautiful, we ate local food and the concert sounded perfect, sharing the stage with three magnificent bands. What more can we ask for? We will return as soon as they ask us.

How do you see yourself in 10 years?

With even less hair, some more wrinkles and I hope doing the same, which is what I like. As we say around here, until the body endures.

Finally, what would you like to tell our readers?

I am very grateful to all those who have accompanied us on this journey over the years. We've had a good time, we've told a lot of uncomfortable truths to bad guys, and we've been the soundtrack to many good and bad times in the lives of our people. I know that the path we have set out to travel is long and difficult, but it is best traveled in good company. Never leave aside your friends and comrades, whom you will know well in difficult times, and only take steps forward. A big hug to everyone and thank you very much for this interview.

Az elmúlt néhány év Angliában a jobboldali mozgalom számára is kemény volt, és néhány barátot is súlyosan érintett. A razziák, lefoglalások, őrizetbe vételek és az abszurd „terrortörvények” alapján indított nyomozások egyes embereket komoly bajba kevertek. A jogi költségek minden képzeletet felülmúlnak, ezért a két zenekar tagjai összefogtak, hogy segítsenek.
Az eredmény: 4 új dal, amelyek most ezen a mini CD-n látnak napvilágot. 
Az Ovaltinees ugyan már rég megszűnt az énekes nem tűnt el a színtérről, gyakran összefuthattunk vele koncerteken így számíthattunk rá, hogy egyszer csak újra mikrofont ragad és ennek most jött el az ideje, hogy segítséget nyújtson a barátainak, ebben a London Breed nyújtott neki segítséget akik a két Ovaltinees dal mellé írtak két saját szerzeményt is. Mind a négy dal a zenekaroktól megszokott stílusban született az oi!/RAC stílus kedvelőinek legnagyobb örömére.
A lemez digipack csomagolást kapott, nem túl olvashatóan, de a zenészek képei mellett a számok szövege is megtalálható benne. Minden haszon a Defend Fund alapítványé, mellyel az angol bajtársainkat segítik. A lemezt 500 kézzel sorszámozott példányban adták ki (a sajátom a 432-es).
A lemez beszerezhető: London Breed & The Ovaltinees – Defence Fund Split

❗️Tudnivalók❗️
Helyszínváltozás miatt a zenés estet 22.00-kor be kell fejeznünk. A Pigstickers sajnos ezúttal nem tud fellépni Budapesten, családi tragédia miatt. Részvétünk az érintetteknek.
A találkozási pontot péntek 14.00-kor tesszük ki a telegram csatornára és a honlapra. Ott kaptok további információt 16.30-18.00 között.
Műsorrend:
Kapunyitás: 16.00
17.30 Skumshot
18.45 Odwet
19.30 Oi-kor
20.45 Nemzeti Front
Zárás: 22.00
❗️A szombati koncert helyszínét csak szombaton 14.00 órakor tesszük közzé❗️ Köszönjük a megértéseteket, várunk mindenkit!

❗️ Information❗️
Due to a change of venue, we have to end the musical evening at 10:00 p.m. Unfortunately, Pigstickers cannot perform in Budapest this time, due to a family tragedy. Our condolences to those affected. The meeting point will be published on the channel and website at 14:00 on Friday.
You can get more information there between 16.30 and 18.00.
Schedule: Doors open: 16.00
17.30 Skumshot
18.45 Odwet
19.30 Oi-kor
20.45 Nemzeti Front
Closing: 22.00
❗️The location of Saturday's concert will only be published on Saturday at 14.00❗️
Thank you for your understanding, we are waiting for everyone! 

Nordic Sun Budapest

Az amerikai srácok úgy döntöttek, hogy az első EP-jük és az első kislemezük dalait újra felveszik és két feldolgozás számmal együtt újra kiadják. A két feldolgozás dal a Skrewdriver -Strikforce és a Skullhead - Odin's law című száma.
Az eredeti korong öt év alatt kultikussá vált, olyannyira, hogy két bakelit kiadást is megélt még az első évben és két éve még kazettán is megjelent, akkor is a kislemez dalaival és pár Skrewdriver feldolgozással, így a srácok az eredeti felvételről nem akartak több bőrt lehúzni és újra felvettek mindent.
A jelenlegi kiadás digipack csomagolást kapott 8 oldalas szövegkönyvvel, a grafikai munkák és a dizájn egyértelműen a A.D.S. keze alól került ki, ugyanaz a külső amit a zenekar korábbi kiadványain már megszoktunk. Dalszövegek, fényképek, köszönő lista minden benne van ami egy modern kiadványba kell.

A CD-t az NSBP adta ki, valószínűleg nem csak a szombati koncert miatt, hanem a korongon hallható első szám miatt is kerestek magyar kiadót, mely 1956-ról szól.

A lemez a ma esti koncerten már kapható lesz, aki nem jön hétvégén koncertre az a kiadónál beszerezheti: nsbp.shop

Valószínűleg a leghíresebb bőrfejű a világon, Joe Hawkins.

Nem semmi teljesítmény ez egy olyan skinheadtől, aki csak a megalkotója által írt kultikus regénysorozat hasábjain létezett. Joe először a New English Library által kiadott Skinhead című regényben tűnt fel, amely minden idők első skinhead-könyve volt. A kultusz ekkoriban érte el a csúcspontját, Joe és bandájának kalandjai pedig kötelező olvasmánynak számítottak a bakancsos-nadrágtartós olvasótábor körében. A kötetből több, mint egymillió példány talált gazdára, a könyv tartalma miatti felháborodás pedig csak tovább növelte az eladhatóságát. A siker arra késztette Richard Allent (valódi nevén James Moffat-et), hogy a hetvenes évek során újabb és újabb kötetekkel egészítse ki minden idők egyik leghíresebb ifjúsági regénysorozatát.

Az 1970-es években ezek voltak a legjobb könyvek, amelyeket egy tinédzser a zsebpénzén megvásárolhatott magának, hiszen tulajdonképpen az író a bőrfejű olvasók álmait vetette papírra. Allen azért is elismerést érdemel, mert azáltal, hogy kiszolgálta az olvasóközönségét, egyben dokumentálta is a brit ifjúsági csoportokat és azok változásait ebben az évtizedben.

Joe Hawkins története azóta többször került kiadásra, illetve legalább féltucat másik regényben találkozhatunk a főszereplő nevével és a bőrfejűekkel. Most végre először magyarul is olvashatjuk a kultikus regénysorozat első és legismertebb darabját, annak minden brutalitásával, izgalmával és megdöbbentő közvetlenségével együtt.

Megrendelhető az alábbi email címen: joehawkinshun@gmail.com

Valamint beszerezhető az NSBP.SHOP-ban. 

Forrás: Richard Allen bestsellere végre magyarul! – Bőrfejűek (wordpress.com)

A Condemned 84 1983-ban alakult a Criminal Tendencies tagjaiból, a 40 éves születésnapjukat ünneplik idén ezzel a kiadvánnyal és egy Európa turnéval melynek cseh állomásán sikerült megnéznem őket élőben is. 


A zenekar nálam mindig top 10-es volt, a Face the Aggression borítója mindig ott virított a falon a 4Skins poszter mellett. Ők az egyik olyan banda akik a 40 év alatt nem változtak semmit, ugyanazt a brit Oi!-t játszák amit az első próbákon, persze ma már nem születnek olyan slágerek, mint az Oi! ain't dead, Boots go marching in, Skinheads, No one likes us és a többi klasszikus, de ez természetes, ma már nem töltik meg a tereket, kocsmákat, parkokat a skinheadek tömegei és sokat változott a világ, ma már a gyerekeink, unokáink generációját kritizálják a dalok, a liberális maszlag mögé bújt gyülölködőkről énekelnek és persze arról, hogy nem adjuk fel a harcot.



A digipackben két korong van egy CD 13 nagyszerű, klasszikus hangvételű dallal és egy DVD melyen három koncert van.
A DVD-n látható első koncert 2020-ban Ipswitchben készült, érezhető még a covid diktatúra hatása, látható pár maszk is, a felvétel elég lapos, picit tompa hangzású amatör felvétel és a közönség sem látszik, hallatszik, picit olyan, mintha egy unalmas próbán készült volna. A bostoni felvétel már sokkal hangulatosabb, bár a hang ott sem stúdió minőség és az elöl éneklő tömeg helyett néha a hátul unatkozó fiatalabb közönség is látszik ami sokat ront az összképen. Az osloi koncert olyan, mintha több telefonos videóból vágták volna össze, néhol borzalmas, néhol élvezhető, mindenesetre a hangulat azért átjön. Azt hiszem ezt önálló kiadványként nem vette volna meg senki, de így mellékletként pár évenként visszakerül a lejátszóba.

A tagokról a koncertbeszámolóban már írtam, két alapítótag van már csak a bandában, gitáron Mark játszik az Anti-Herosból és Charlie aki megfordult az Another man's poisonban, a Battle Zonban és a Grade Oneban is. A dobos '89 óta veri a bőröket a bandában.

8 paneles digipack csomagolás színvonalas grafikákkal, képekkel van illusztrálva, sajnos booklet nem került bele.

Három hónap készülődés előzte meg a koncertet részünkről, szállás, utazás szervezés, jegy elővétel, végül hárman indultunk útra a koncertre, jó ötlet volt időben jegyet vennünk, egy héttel a koncert előtt már minden jegy elkelt.
Maga a koncert Ricany közelében volt egy étteremben, a helyszínre érve láttuk, hogy ezt a bulit egy nagyobb helyen kellett volna megtartani, a színpad viszonylag kicsi volt, a pultnál sokat kellett sorban állni a visszaváltható korsókkal a wc sem volt elég ekkora tömegnek, a többség a folyóügyeit a közeli parkban intézte inkább. A tervezett koncert kezdés után pár perccel értünk oda überrel, de nem maradtunk le semmiről, a kezdés csúszott. A helyi zenekar az Operace Artaban pakolt ki elsőként, LP, CD, pólók voltak a standjukon, a fő banda 6CD-t és három féle pólót hozott több színben, tőlük vettem is egy pólót és öt CD-t. 
Nagyjából velünk egy időben ért oda a Zóna A együttes, ők csak pár CD-t hoztak és egy rakás kitűzőt. Blbcotlouk árult pólót ami rendkívül népszerű volt. Jó ötlet volt a Condemnednél időben bevásárolni, elég hamar elkapkodták a cuccaikat.
Rengeteg ismerős volt a koncerten, a Vlajka tagjaiból alakult új banda énekese, Adam a Zgłoś Się-ből és a szervezők közül is többen. A koncertre több országból is jöttek, a lengyelek mellett szlovákok, németek, Mexikóból jött egy srác, volt egy brazil lány is akivel már Budapesten is találkoztunk, pár spanyol is volt a bulin és egy lány Pittsburghből.



A koncertet az Operace Artaban kezdte, elég rövid volt a műsoruk és elég rosszul voltak hangosítva, középszerű zenét játszanak pár kiemelkedő szerzeménnyel, de biztosan nagyon jó szövegeik vannak, mert a hazaiak rajonganak értük. Egy Landser feldolgozással búcsúztak, azt hittük a buli végén még játszanak, de tévedtünk.



A Lumpex 75 nevével ugyan találkoztam már, de valamiért sosem hallgattam bele a zenéjükbe és ez nagy hiba volt, eszméletlen jó muzsikájuk van dallamos oi! némi rock és punk hatással és hatalmas showt adtak. Elég hosszú műsort játszottak végig, én minden percét élveztem. Ha hoztak volna CD-t biztosan vettem volna belőle.


Ezen az estén a Zóna A volt a legnépszerűbb banda, amikor kezdtek megtelt a terem, az elején még volt némi lökdösődés ami itt a pogót helyettesíti, de a zsúfoltság miatt ez hamar megszűnt. Ez egy ízig vérig punk banda a stílus, az énekes mozgása, szóval minden egyben. Nagyon jól szóltak és ami meglepett a zenéjük is tetszett. A tömeg miatt egy idő után kimentem levegőzni és a nyitott ablakon keresztül néztem a műsort. Elég hosszú műsort adtak egy számot az Operace tagjaival közösen énekeltek el. A vége felé már ismét bentről élveztem a zenét és a pult közelébe próbáltam férkőzni, szerencsére útitársam ott ült és segített sörhöz jutni. A Cigansky problem című számot többen és többször kérték, de nem játszották el. Ennek ellenére a közönség minden dalt együtt énekelt velük. A műsor végén a basszusgitáros magyarul köszönt el, ezt biztosan a szervezőknek köszönhetjük.


Számomra az est fénypontja a Condemned 84 volt, gyerekkorom óta kedvelem őket, sajnos az alapítótagok közül már csak ketten vannak a zenekarban, az eredeti dobosuk Cliff Warby pár éve hunyt el, vele jó kapcsolatot ápoltam a világhálón keresztül. Mark az Anti-Herosból került hozzájuk és a fiatalabb gitáros sem ismeretlen, több zenekarban is megfordult. 
A Face the Aggressionnal indítottak, a tömeg beindult, ének, lökdösődés (ezek soha nem fognak megtanulni pogózni), jött pár újabb és kevésbé ismert szám, ekkor már hátul álltam, látszott, hogy kicsit fáradtak, valószínűleg előző nap a szervezőkkel söröztek vagy csak az utazás miatt. Volt egy rövid pihenő, nem ezzel így nem lehet vége futott át az agyamon, és nem is volt ekkor jöttek a legnagyobb slágerek No one likes us, Oi! ain't dead és a többi fantasztikus dal, a tömeg beindult, mindenki énekelt a végén csak azt éreztem, hogy még órákig tudnám hallgatni.