Nehéz utolsóként valami újat írni egy ilyen nagyszerű korongról, melyet már az összes ismertebb blog és magazin bemutatott. 
Már az előzetesekben is jól hallható volt, hogy a svéd Ultima Thule féle vikinga rock hangzást, dallamvilágot próbálják adaptálni. Valljuk be nagyon jól sikerült, kiváló kórusok, nagyszerű ének, profi zene, profi zenészek.
Akár a második szám alapján egy új német stílusnak is elkeresztelhetjük Ragnaröck 'n' Rollnak, hisz sokaknak sokkal jobban tetszik (köztük nekem is), mint a svéd zenekar muzsikája.
A lemez valószínűleg széles körben kedvelt lesz, hiszen az ének és a kórus ismerős lehet a fémesebb hangzású kalóz rock, kalóz metál zenekarok lemezeiről is.
A srácok ezzel a lemezzel magasra tették a mércét, remélem tudják majd tartani szintet a jövőben is.
A lemezt az OPOS records adta ki, így nem kell csodálkoznunk a minőségen, mely tetten érhető a bookletben is, a jól olvasható szövegek és viking motívumok mellett találhatunk egy köszönő listát és egy fényképet a zenekarról.

Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/true-aggression-wegweiser/

Január közepén jelent meg a cseh skinhead zenekar lemeze. Pár éve láttam őket élőben, akkor lenyűgöztek a műsorukkal, ezért egyértelmű volt, hogy be kell szereznem a lemezüket.
Erőteljes oi!, skinhead rock zenét játszanak, rekedtes énekhanggal, letisztult hangzással, rövid gitárszólókkal, azt hiszem, ha angolul énekelnének a nagyobb kiadók is kapkodnának utánuk.
Csehországban a némethez hasonló diktatúra van, így a szövegeik elég visszafogottak, skinhead szubkultúráról, zenéről énekelnek és természetesen egyfajta rendszer kritikát is megfogalmaznak, pl. a halálbüntetés szükségességéről, szólásszabadságról... Sajnos szövegkönyv nincs, így csak a számcímek alapján sejthetjük miről énekelnek.

A lemez digipack kiadást kapott, a szövegkönyv (booklet) kivételével minden megvan benne ami egy modern kiadványba kell, a borítót Martin tervezte aki zenélés/éneklés mellett tetováló művész is. Belül van egy jó kép a zenekarról, ami manapság sajnos elég ritka, hátul olvasható számcímek, a lemez alatt a zenekar logója, ahogy a korongon is.
A kiadványt az Oi! the Picnic records jegyzi, ez a 2017-ben indult kiadó negyedik kiadványa.

Néhány hete szólt Gábor, hogy lesz egy koncert a cseheknél, tetszett az ötlet, hogy menjünk, a gyors válaszomnak köszönhetően az utolsó két jegyet sikerült megvennünk.
 A kényelem érdekében kocsival mentünk Ausztrián keresztül. Bécs mellett megálltunk enni, mivel az éttermet én választottam nem igazán panaszkodhattam, hogy pizzán kívül nem volt húsmentes étel és a végén kiderült, hogy kártyával sem lehet fizetni. No legalább volt Hirter sör. A 750 éves, magán kézben lévő sörgyárról és a sörükről már írtam pár éve egy svájci út kapcsán.
 Gábor jól bírta a vezetést, a szokottnál kevesebbszer álltunk meg pihenni, kávézni.
A szállásunk Budweis belvárosában volt, a koncert helyszínétől nagyjából 10 méterre. Miután becsekkoltunk, kipakoltunk elindultunk vacsorázni. Legalább 15 kocsmát / éttermet végig jártunk mire találtunk egy olyat ahol le tudtunk ülni enni. Én előételnek olajban érlelt sajtválogatást ettem, majd egy olaszos ételt, olívaolajos spagettit parmezánnal. Természetesen pár korsó tank Pilsner lecsúszott mellé, illetve szerettünk volna egy vágottat inni, de nem tudták megfelelően csapolni.
Mivel több helyet is ki akartunk próbálni vacsora után tovább álltunk.


Mivel a vacsoraidő elmúlt egy korábban kinézett étteremben tudtak két helyet szorítani nekünk. Kezdésnek a hatféle sörből én egy pasztörizálatlan Staroprament kértem, majd egy Hoegardent, végül még egy Staroprament, de most szűretlent és végül maradtam annál. Számomra kötelező cseh ital a borsmenta likör (Bozkov Peppermint) így a második vacsora előtt ittam egyet. Vacsorára fűszerben pácolt mozzarella sajtot ettem salátaágyon, a saláta itt főként a rukkolát jelentette, amit alapból nem kedvelek, de ott elég jól elnyomták a kesernyés ízét a fűszerek és a krém sűrűségű balzsamecet. Vacsora után útitársam rábeszélt még egy helyi italra, ami egyfajta citromos ital, nekem túl erős volt, ha ettől eltekintek nem volt rossz íze.
Közeledett a záróra, így tovább álltunk, pár kapualjjal arrébb egy másik étterembe tértünk be, ez volt az első hely ahol a helyi sörgyár termékét lehetett kapni, Budweiser 33-at.
Csak a bárpultnál kaptunk helyet így gyönyörködhettünk az italkínálatukban, csak rumból volt vagy 100 féle.
Hamar az italokra terelődött a szó, és a csapos már töltötte is Gábornak a kóstolókat, aki szagolt és kortyolt vagy három félét mire választott. Elkövettem azt a hibát, hogy közöltem, hogy nem vagyok rum rajongó, ezen felbuzdulva kaptam egy kiselőadást a rumokról és már ki is volt töltve elém az első pohár. Nem tudnám már jellemezni, de egész iható volt, majd némi válogatás után egy kubai jellegű, édesebb rum került elém, egész finom volt, de Gábor még nem volt elégedett az eredménnyel, valamivel édesebbet szeretett volna, nekem viszont elég volt és lassan zártak is. 
Az eredeti terv az volt, hogy szombat hajnalban elmegyek fotózni, mivel hajnalban feküdtünk le ez így elmaradt. Reggelizni is majdnem az utolsó pillanatban mentünk, már alig volt választék.
Elmentem reggeli után pénzt váltani, majd lenéztünk a szállásunkkal szemben lévő Thor Steinar szaküzletbe, én nem igazán láttam kedvemre való ruházatot, talán gyakorló jellegű vékonyabb nadrág volt ami tetszett, túrázni kiváló lett volna, de végül nem vettem meg. A készlet elég mérethiányos volt így Gábor is elég vékony szatyorral távozott.
Előző este az éttermek zsúfoltságát látva foglaltattunk egy helyi ismerőssel délután kettőre asztalt. Egy körül indultunk, hogy tudjunk előtte nézelődni kicsit és nem akartunk rohanni sem. 
Az egyik kis utcában egyszer csak közre kapott minket két rendőr autó, kiugrott nyolc tagbaszakadt fiatal rendőr teljes fegyverzetben (pisztoly, vipera, spray, bilincs) és elkezdtek csehül magyarázni, végül leesett nekik, hogy nem vagyunk csehek és az egyik tört angolsággal elmagyarázta, hogy az a probléma, hogy kiragasztottunk egy matricát. Gábor közölte, hogy ott volt már 150 másik matrica, de ez nem győzte meg őket, a probléma az volt, hogy mi egy skinhead matricát ragasztottunk ki. Félóra vegzálás után azzal engedtek el, hogy most megúsztuk a büntetést, de, ha meglátnak még egy matricát akkor a maximális 10.000 korona büntetést kapjuk felszólítás nélkül,
(a matricán egyébként semmilyen tiltott vagy nem tiltott szimbólum nem volt, pusztán egy skinhead lány volt rajta).
Az étterem zsúfolva volt és pár ismerős is épp ott evett, többek közt a Samizdat néhány tagja is.
Előételnek hermelint ettünk, életem egyik legjobb hermelinje volt, bár nem volt agyon fűszerezve a hagyma szinte szét volt rohadva benne, annyira érett volt. Én második fogásnak rántott goudát ettem főtt burgonyával, tartárral és áfonya lekvárral. 
Itt végre volt Budweiser original csapolva, én azt ittam, Gábornak a kicsit keserűbb 33 jobban bejött.
A helyiek hívtak egy másik kocsmába sörözni, de mi inkább pihentünk az esti koncert előtt.
A koncert egy kis motoros kocsmában volt, a kicsit értsd szó szerint, egy pici színpad, egy kicsi nézőtér oldalt padokkal, a sarokban pult és a hangosító cucc, előtérben wc és a beléptetés.



Este hét előtt lementünk már a pultnál sorba kellett állni, a színpad előtt szerencsére volt pár ülőhely. Mivel éjfél körül abba kellett hagyniuk így hét után nem sokkal kezdtek is. Az első banda a Jihostroi! volt, ők csak feldolgozásokat játszottak főként a cseh skinhead hőskorából Orlik, Branik, Vlajka számokat főként, de a Businesstől a Real Enemyt is, három gitáros, egy basszus és egy dobos, főként a dobos énekelt, de szinte minden tag énekelt szólót, mondjuk a 20 év körüli hosszú hajú metálos srác szájából érdekesen hangzottak a skinhead és az Oi! szavak, de ennyi belefért, jól játszottak és jó hangulatot csináltak, a Business feldolgozásra meg mindenki megmozdult.
A Hard & Smart egy nagyon jó banda, legalábbis CD-n, ott a koncerten valahogy összefolytak a számaik, mintha ugyanazt játszották volna egymás után, szerencsére játszottak pár feldolgozást ami színesítette a produkciójukat, persze aki ismerte a szövegeiket azokat ez nem zavarta, mi leginkább csak a minden dalban elhangzó skinhead szót értettük.
A Violent Stationt már láttam felvidéken egy koncerten, ott rengeteg feldolgozást játszottak és az akkor nagyon tetszett. Most hazai pályán voltak így sokkal kevesebb feldolgozást adtak elő, de a zenéjük így is változatos volt. A csehek nem is igazán akarták leengedni őket a színpadról.



A Skindogs erőteljes zenéje lehengerelt, együtt volt benne a nyers angol Oi! és a jellegzetes német skinhead zene, mindez egy erős orgánumú énekhanggal, vokállal. Azt hiszem a jelenlévő németeknek is jobban tetszett, mint a másik német banda. Természetesen ők is játszottak pár feldolgozást amit mindenki ismert a teremben. Sajnos a klub fennmaradásának érdekében be kellett tartani a játékidőt, így is elmúlt pár perccel éjfél mikor lejöttek a színpadról.
Nagyon jó koncert volt, sok ismerőssel és néhány új ismeretséggel, igazán kár lett volna kihagyni.

Koncert után még elmentünk enni, majd időben nyugovóra tértünk.

Reggel bepótoltam az előzőnap elmaradt fotózást, gondosan ügyeltem rá, hogy a kamera lásson, nehogy gyanús legyek, de a folyópartra érve így is szembe jött velem a már ismerős csíkos autó, mivel a gyalogos hídon átmentem ott már nem tudott követni, így visszafordult. Nem is bántam, így nyugodtan tudtam pár jó képet csinálni az ébredező városról.

Reggelire visszaértem a szállásra, gyorsan összepakoltunk, megreggeliztünk és indultunk haza. Hazafelé jobban telt az idő, az előzőnap vásárolt lemezeket hallgattuk, beszélgettünk. Bécs után álltunk meg enni, onnan már csak egy pihenőt tartottunk hazáig. Útközben még szóba kerültek a következő rendezvények, de úgy tűnik nekem most ki kell majd hagynom párat.

A nagyobbik fiam el akartam csábítani a hétvégi Terra Plázára, de neki túrázni volt kedve, be kell vallanom nekem is jobban tetszett a természetjárás. 
Több ötlet is felvetődött, végül egy két évvel ezelőtti túra mellett döntöttünk amelyet akkor a másik gyermekemmel jártunk végig Zebegénytől Nagymarosig. A sors végül közbeszólt a menetrendváltozás és a késések miatt Nagymarosról indultunk a Juliánus-kilátó érintésével Zebegénybe.
Egy hónap henyélés alaposan meglátszott rajtam, fel ugrott pár kiló és az erőnlétem is csökkent. Nagymarosról a kék jelzésen indultunk a Juliánus-kilátó felé, nem követtük pontosan a jelzéseket csak a Sváb-nyereg után, addig gyakran a régi nyomvonalon haladtunk melyet itt-ott kidőlt fák kereszteztek. 
Ragyogó tavaszias idő volt, egy póló és egy pulóver is túl melegnek bizonyult már a túra felétől.



A kilátóban nézelődtünk, fényképeztünk és pihentünk egy kicsit. A hely érdekessége, hogy már többször elmentünk mellette, de eddig valahogy mindig elkerültük. Az út a kilátóig emelkedett többnyire, onnan kezdett lejteni. A saras, köves erdei talaj meglehetősen csúszott több helyen is, de nem volt vészes, végül egyszer sem csúsztunk vagy estünk el. A lombok hiánya miatt többször ráláttunk a Dunára, a környező hegyekre, ez újdonság volt, eddig többnyire más évszakokban jártunk erre.
A kilátótól a sárga jelzést követtük, a jó időnek köszönhetően sok túrázóval találkoztunk. 



Zebegény előtt megtaláltuk a sárga háromszög jelölést amelyen eredetileg mentünk volna Nagymarosra, így most azon a Trianon emlékműhöz mentünk. Rövid nézelődés után lementünk a városba, majd a Duna partra a Lángososhoz, amely legalább annyira népszerű, mint a hűvösvölgyi kollégája és a lángos is legalább olyan finom.

Minden rendezvényen van egy vagy több sláger termék, nem volt ez másként a hétvégi koncerteken sem.
A Rebel Records kiadványa két formátumban jelent meg, hagyományos CD tokban és médiabook kivitelben, az utóbbi csak a koncerten volt kapható. 

Beszerezhető:
https://nsbp.shop/termek/symphonie-des-blutes-tag-der-ehre/

A második nap egy közös ebéddel kezdődött, magyaros ételekkel fogadták a meghívott vendégeiket a szervezők. 
 Ebéd után kötetlen beszélgetéssel töltöttük az időt, míg az est házigazdái átrendezték a helyszínt az esti programokhoz.
Rengeteg ismerős volt, így gyorsan telt az idő, egyszer csak azt vettem észre, hogy már hangol az első zenekar.

A Hundriver ezen az estén egy nemzetközi műsorral készült, az első szám a cseh barátaiknak szólt, akik a szám végére tudták a színpad elé küzdeni magukat, rögtön utána az olaszoknak szóló szerzemény következett az Avanti Ragazzi, melyet szinte az egész terem velük énekelt. Két magyar nyelvű dal következett, majd a két évvel ezelőtti nyári slágerük a White Boy Summer, A Magyarország után még egy szurkolóknak szóló dal és utána jöttek a Skrewdriver feldolgozások, melyeket az egész terem együtt énekelt, mint mindig ezen az estén is hatalmas hangulatot csináltak.

Mivel az aznapra meghirdetett német zenekar nem tudott eljönni, így volt némi változás a fellépők sorrendjében, így az Álarcband következett, ők több, mint egy órányi műsorral kedveskedtek a nagyérdeműnek, elsősorban a '90-es évek slágereivel szórakoztatva a jelenlévőket. Az első pár számot a színpad előtt ,,énekeltem" minden jelenlévővel együtt, de rá kellett jönnöm, hogy már eljártak felettem az évek és a pogó vagy a pogózók feltartóztatása nem az öreg testemnek való, így elmentem inkább inni egy sört, hogy hátulról élvezzem a műsort.
Legutóbb a pult elöl is nagyszerűen lehetett élvezni a zenét, most akkora tömeg volt, hogy az előtérben már összefolyt egy dühös hangzavarrá az egész. Sörrel a kezemben meg sem próbáltam előre küzdeni magam, inkább az udvarról élveztem a zenét a szemerkélő esőben.

A spanyolok fellépését már nagyon vártam, úgy döntöttem lesz ami lesz nem mozdulok a színpad elöl. A srácok az intróval együtt 12 dallal készültek és ráadásként egy két számból álló kombóval. Amíg hangoltak a közönség Bátááájóóó, Bátájó rigmussal biztatta őket. 
A srácok profi zenészek, nem csak a zenéjük, de a színpadi mozgásuk, koreográfiájuk is teljesen kidolgozott. Minden koncertjük egy élmény. Legutóbb egy spanyol cégnél dolgoztam, már ott agyaltam rajta, hogy a Primavera-t megtanulom, sajnos nem tettem, így most csak a refrén egy részét tudtam együtt énekelni velük:
Primavera lejos de mi patria
Primavera lejos de mi amor



Két szám közt megemlékeztek az esemény apropójáról és a gyalázatos kommunista vöröshadsereg terrorjáról.
Természetesen a legnagyobb "sláger" most is az Al Arma volt, az első pár akkord után zengett a terem: Al arma, al arma, al arma!!!
Óriási élmény volt a koncert és alig várom, hogy újra lássam őket valahol.
A dobfelszerelés nem volt hozzászokva a zenekar tempójához, így párszor leesett a mikrofon a pergőről és úgy alapból a szétesés határán állt a cucc, de végül csak kibírta. 
A dob cucc a következő banda hangolásakor is okozott némi problémát, de a srác rutinosan megoldotta és egyszerűen szétkapta, leszedte a felső tamot és még amire nem volt szüksége.


Geriék olyan klasszikusokkal indítottak, mint az "Ez vagyok" és az "Erősebb igaza" .  Az énekesnek jót tett az edzés, energikusan, lendületesen beélte a színpadot, egy pillanatra sem állt meg, azt hiszem lassan lekörözi Macit.
Az elmúlt 10-12 évben többször láttam a bandát élőben, de ezen a bulin jött át először a '90-es évek feelingje, talán a két nagy hazai legendának köszönhetően, hiszen régen álltak már egy színpadon. A két napos rendezvény kivette az energiát belőlem így a buli vége felé, ezért kimentem ismét egy sörrel és az udvarról élveztem a zenét. Skinhead, Helyes úton, Inkább halott a fiatal korom rengeteg emlékét idézte fel.
Hatalmas élmény volt ez a hétvége, nagyszerű szervezés, nagyszerű zenekarok, rengeteg barát, bajtárs, jó volt ismét érezni az összetartást, összetartozást.

 Ahogy minden évben, úgy idén is a Blood and Honour Hungária szervezte a Becsületnapi rendezvény sorozat zenei részét. A régi recept az volt, hogy első nap egy Welcome partyra került sor néhány akusztikus fellépővel. A fokozott érdeklődés miatt ez mára túl nőtte magát és két teljes értékű koncert megrendezésére került sor.
  A helyszín egy fővárosi étterem volt, nem a legalkalmasabb egy koncert megszervezésére, de a lehetőségek eléggé beszűkültek Budapesten ahogy erről a szervezők honlapján is olvashattok (28.hu). 
 A szervezés titkosságát annyira komolyan vették, hogy mi akik több évtizedes barátságban vagyunk a srácokkal, még mi sem tudtuk meg hamarabb, hogy hol lesz a rendezvény.
A helyszín egy családias hangulatú étterem volt, most némileg kicsit átalakítva, a nagy pult előtt az asztalok összetolva a baráti társaságoknak és az árusoknak, a kisteremben csak árusok voltak, a Loyalty Records és az NSBP shop mellett a szervezők standja kapott helyet, a rendezvény teremben a lakodalmas rockhoz kialakított színpadból próbálták a srácok a lehető legtöbbet kihozni.
 A rendezvény nem meglepő módon igazán családias volt és nem csak a sok régi ismerős miatt, hanem szó szerint is, nagyon sok vendég jött családostól, gyerekekkel itthonról és külföldről egyaránt.
 A koncert még el sem kezdődött az étterem alkalmazottai öt percenként cserélgették a hordókat mind a két pultban, egyébként dicséret illeti őket, egyszer sem kellett hosszabb ideig sorba állni, pedig nem csak italt, hanem ételt is felszolgáltak.
Az első fellépő a lengyel brigád volt, némileg más műsorral készültek, mint tavaly novemberben, akkor nagyobb számú lengyel rajongóval jöttek, így azon a bulin a dallamosabb, együtt éneklős dalaikat adták elő, most keményebb riffek is felcsendültek.

Azért nem jöttek egyedül, a rajongóik egyen pólóval készültek, elöl Ragnarok Odwet Team felirattal. Az első pár akkord után megtelt a tánctér a lelkes közönséggel. Annyira, hogy nem is igazán tudtam jobb képeket készíteni róluk. Azt hiszem Laci barátommal hamarosan fel kell vennem a kapcsolatot, hogy segítsen beszerezni a zenekar régebbi lemezeit, mert nekem csak a legutóbb megjelent split album van meg tőlük és be kell vallanom egyre jobban tetszik a zenéjük. Nem néztem az órát, de úgy gondolom több, mint egy órát játszottak. Mikor hallottam, hogy az októberi bulira jönnek lengyel bandák reménykedtem, hogy ők lesznek, de az Obled és a Konkwista tér vissza hazánkba. Azért remélem hamarosan láthatom őket még itthon.
A szünetben kimentem az udvarra levegőzni, ott egy hatalmas fedett tér van, a rendezvény alatt dohányzóhelyként üzemelt és a BH Crew standjának adott helyet, a csepergő eső miatt, de nyáron akár koncertet is lehetne ott tartani. 
 Odabent közben bekövetkezett az ami lassan már megszokottá válik a hasonló rendezvényeken, a rendezvénynek teret adó vendéglátó egység a figyelmeztetés ellenére sem hiszi el, hogy ott a skinheadek igen is fognak inni, így fél 10-kor elfogyott a csapolt sör és a dobozos/üveges készlet is alaposan megcsappant, szerencsére a tulaj a hibát gyorsan korrigálta és elment utánpótlásért, aztán nem sokkal később még egyszer.
Adrienék bár fiatal csapat, de mind tapasztalt zenészek így gyorsan hangoltak és már csaptak is a húrok közé. Nem bízták a véletlenre, csupa nagyszerű, ismert slágert adtak elő. 



Egy Landser dallal indítottak amire egyből összegyűlt a nagy számú német vendég sereg az összes idősebb zenerajongóval és együtt énekeltek az énekesnővel. Nagyon változatos műsorral készült a csapat, a megszokott Skrewdriver dalok mellett No Remorse, Nordic Thunder, Rahowa slágerek is felcsendültek, azt hiszem a műsoruknak simán adhatjuk a '90-es évek legnagyobb slágerei címet. 
Mivel a színpad egy szintben volt a tánctérrel szegény rendezőknek elég alaposan meg kellett küzdeniük a táncoló, pogozó tömeggel, nem irigyeltem a fiatal srácokat.
Elkövettem azt a hibát, hogy amikor a németek elkezdtek hangolni én elmentem egy korsó sörért. Ez óriási hiba volt, mire visszaértem már a csillárról is emberek lógtak és az ajtón nem hogy bemenni, de még csak belátni sem lehetett. A koncert előtt együtt ebédeltünk a srácokkal akkor kellett volna kihasználni a lehetőséget és készíteni pár képet róluk, mert itt esélytelen volt. Azóta is verem a fejem a falba.
Az új német RAC zenei színtér nem a szívem csücske, így csak félfüllel figyelek rájuk, bár ebbe a csapatba is beleszaladtam, de akkor nem hagyott túl mély nyomot bennem, úgy tűnik nagy hibát követtem el, hogy nem füleltem jobban, végre van egy olyan zenekar amelyik nem hörög, nem torzítja el az énekhangot, dallamos, mégis ütős zenét játszik érthető énekkel. A fellépésük után körbe szaladtam a kiadók standjainál, de senki nem hozott tőlük CD-t.
A nagyobb számú német rajongó táboruk néha hangosabban énekelt, mint az énekes, jó volt hallani, hogy mekkora hangulatot csináltak, sajnálom, hogy nem sikerült nagyobb koncerttermet szerezni az eseménynek.
Valószínűleg az összes számukat eljátszották és minden bizonnyal pár feldolgozást is, mert közel két órán keresztül tépték a húrokat és a tömeg még ekkor sem akarta engedni, hogy abbahagyják.
Ahogy az lenni szokott senki sem akart még hazamenni a koncert után, rengeteg ismerős jött egész Európából, ha a nyelvi nehézséget meg is gátolták a hosszabb beszélgetést, azért egy kézfogás, egy mosoly, pár kedves szó jutott mindenkinek.

A lemezt legalább 10 éve vettem, már nem emlékszem, hogy Someon's Gonna Die című számot hallottam valahol vagy egy hangmintát, mindenesetre az előbb említett szám fogott meg. 
A lemezt a Loyalty recordstól vettem meg. Az első perctől nagy kedvencem volt, évekig a lejátszó közelében volt, nem csoda, hogy most is ott találtam meg, gyakran kerül a lejátszóba.
A fent említett Blitz dalon kívűl még egy Indecent Exposure és egy Gerbenok feldolgozás is hallható a lemezen.
A korongon minden szám egy örök sláger, de a címadó dal mellett még nagy kedvencem az Angel of the Night.
Klasszikus angol Oi! zene egy német zenekartól. Korábban nem ismertem a zenekart, pedig játszottak Magyarországon is, valahogy elkerülték a figyelmem.
Hagyományos CD tokban jelent meg 2013-ban az Oldschool Records gondozásában, 16 oldalas szövegkönyvvel melyben a szövegek mellett képeket találunk a zenészekről, zenekarról. 
Olyan színvonalas kiadvány, mely a mai napig megállja a helyét.
2019-ben az azóta megszűnt Onugor blog is írt albumról: Onugor: Faustrecht - For The Love Of OI!

Kezdjük egy könyvvel, Baranyi Tibor Imrét a tradicionalizmus iránt érdeklődőknek nem kell bemutatni, érdeklődőknek itt a könyv tartalma: https://tradicio.org/wp-content/uploads/2024/01/utmutat.pdf


Márciusban ismét sakk verseny, immár hetedik alkalommal kerül megrendezésre a Bornemissza Gergely Sakkkupa.


A Tuono records gondozásában jelent meg az Armco négy lemezes box mely a zenekar teljes életművét passzírozta egy dobozba. A kiadvány 35€-os bevezető áron kapható.


Az egyik nagy német kedvencem ismét új albummal jelentkezik az OPOS records jóvoltából.


Egyik örömhír a másik után, a Whitelaw is új albumot ad ki, akik használják a telegramot már ízelítőt is hallhattak belőle, én már várom, hogy kézbe vehessem.


Új albummal jelentkezik a chilei brigád, a srácok nagyon aktívak mostanában, úgy látszik fellendült az élet Közép- és Dél-Amerikában.


A pilzeni Hetzer első albuma most bakeliten jelent meg, márciusban élőben is láthatjátok a srácokat ahol valószínűleg beszerezhetitek a korongot.


A rostocki csapat körül zajlik az élet, a lemezük nemrég megjelent 100 darabra limitált digipack formátumban és a szerencsésebbek eljuthatnak a koncertjükre mely Berlin közelében lesz megtartva.


A finn csapat legális dalait tartalmazó album most bakeliten jelenik meg a D88 kiadó jóvoltából.


A német punk csapat albuma felkerült a youtubra.


A két legenda koncertjére egy óra alatt elkelt az összes jegy, úgy tűnik még a helyieknek is kevés lett a belépő.


Március közepén buli Finnországban, Muke acoustik egyelőre vonzóbb, mint a többi fellépő.


A már említett cseh buli Pilzen és Prága között lesz, ha jobban állnék anyagilag akkor mindenképp elmennék.


Két napos fesztivál Észak-Itáliában, A Skumshot és a Daspo két nagy kedvencem, nyernem kell a lottón.


30 éves a Hobbit, valószínűleg hatalmas bulit csapnak, várom a teljes programot.


Czimmer Janiék lemezbemutató bulija Tatabányán lesz a Roxxiban, a nemzeti rock rajongóknak ott a helye.


Ismét olasz black metal buli, úgy tűnik a stílus a hideg északról melegebb éghajlatra költözött.


Három oi!, street rock banda együtt turnézik, sajnos keletebbre nem jönnek a jelek szerint.


1981-ben a Last Resort romjaiból alakult zenekar belgiumban játszik egy helyi bandával, a britek egy pólóval is készülnek a bulira.


A '80-as években kedveltem az Elit Osztagot, a srácok ismét feltámadtak hamvaikból és Tatán adnak egy nagy bulit, majd célba veszik a fővárost is. Mivel valószínűleg egyik bulin sem leszek ott, leporolom a lemezüket.