Svédasztalos reggelivel indult a napunk, a szállásunk tulajdonosai nem igazán voltak felkészülve 14 éhes magyar gyomorra, de azért a végén jóllaktunk mindannyian.
Autóval utazó útitársaink elbúcsúztak tőlünk, néhányuknak másnap hajnalban már munkába kellett állni. Mi a boltban folytattuk a napot, alaposan megpakoltuk kosarainkat részben magunknak, részben itthon maradt rokonoknak, barátoknak szánt árukkal. 
Első úti célunk Velence volt, elég jó volt a közlekedés, csak néhány kapunál lassult be a forgalom. A városban egy 10 emeletes parkoló tetején kaptunk parkolóhelyet, a fel és lejutást valamennyien élveztük, ki így, ki úgy. 


Velence a csatornáival, hídjaival már a magasból is szép volt, az utcákon sétálva a régi épületek pedig lenyűgözőek. 
Nem tudom milyen évszak lenne ideális a város megnézéséhez, hogy ne kelljen turisták millióit kerülgetni, hogy tudjunk egy jó képet készíteni, amin nincs féltucat ázsiai, közel-keleti vagy afrikai. 
Felvetődött, hogy kishajóval nézzük meg a várost, de ezek is mind zsúfoltak voltak és némelyiknél órákat kellett volna sorba állni, talán a vízi taxi lett volna jó megoldás, de abból sem volt túl sok szabad. 
Szuvenír árusból minden sarkon volt féltucat, míg a pályaudvar környékén aranyárban mértek mindent, kicsit távolabb már nagyjából a hazai árakon lehetett hűtőmágneseket és egyéb apró emléktárgyakat vásárolni.



Mindannyian szerettünk volna valamilyen helyi ételt enni, így egy étterem kerthelyiségében fogyasztottuk el az ebédünk. Míg itthon a legtöbb helyen kézzel lábbal tiltakoznak az ellen, hogy összehúzzanak két asztalt, ott a teljes személyzet ugrott és összetolt négy asztalt, hogy egy helyre tudjunk ülni és még napernyőről is gondoskodtak. Az árak nagyjából a hazai árakkal azonosak, míg itthon 5-10% a szervízdíj, ott fix 2 €.


Ebéd után még sétáltunk a város utcáin. Nem kerestünk híres épületeket, helyeket, csak mentünk amerre a lábunk vitt. Sajnos az időnk véges volt, mert szerettünk volna még fürdeni a tengerben egyet.
Velencéhez Jesolo esett legközelebb az ismert fürdőhelyek közül, így odamentünk. Engem a strandolás nem igazán vonz, így fürdőnadrággal sem készültem, de hogy ne lógjak ki a sorból a strandon megvettem a legnagyobbat, ami nagyjából két számmal volt kisebb kelleténél.


Fürödtünk, úsztunk, napoztunk, kagylót gyűjtöttünk és ettünk pár falatot indulás előtt.
Hatalmas élmény volt ez a két nap, nagyszerű útitársakkal. Meg is beszéltük, hogy jövőre visszajövünk, remélem megvalósul majd.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.