A koncertre Maci szervezett buszt, akivel már lassan hat éve nem utaztam külföldi koncertre, pedig mindig jó hangulatú kiruccanások voltak, ezek közül jó néhány leírása szerepel is a legújabb Nacionalista hullám hasábjain.
A koncertre a zenekarral együtt mentem korábban, mint a többiek, kíváncsi voltam hangpróbára és szét akartam nézni a helyszínen, kiadók, shopok kínálatában.
A beugró 20 € volt, a sör és az üdítő a szervezők standján 4 € volt. A helyszín egy sportpálya volt a lakott területektől távolabb. Belépéskor csak a zenészek kaptak karszalagot, a többiek kezére minden féle varázs rúnát rajzoltak filccel, ami nekem fél óra alatt lekopott nyom nélkül, valószínűleg ezt jelezték is páran, mert később már nem a kézfejre, hanem csuklóra vagy a fölé rajzolták.
A hangpróba előtt kipakoltuk a BHS és az NSBP shopját, az árusok a színpad közelében kaptak helyet, világítás nélkül, ami alkonyatkor már csak telefonok bevetésével volt megvilágítható.
A két magyaron kívül csak két olasz árus volt, ebből az egyik a lemezkiadó volt.
Szabadtéri buliról lévén szó kicsit aggódtunk, milyen lesz a hangzás, de profi felszerelés és profi technikus volt a helyszínen, ahol rendszeresen tartanak nagyobb fesztiválokat is.
Mind a négy fellépőt ismertem lemezről, de a magyarokon kívül egyik bandát sem láttam korában élőben.
Maciék voltak az első fellépők, annak ellenére, hogy az olaszok elég jól ismerik a zenekart a fellépésüket pár tucatnyian nézték csak a kis magyar csapaton kívül.


A srácok beleadtak mindent, hogy jól érezzük magunkat, a szokásos "slágereket" játszották, nagyrészt azokat amelyeket múlt héten is a Nordic Sun festen, de egy csöppet sem volt unalmas, az énekes hatalmas poénokkal töltötte meg a számok közti időt és szokás szerint kihasznált minden talpalatnyi helyet a színpadon a számok közben. A világítást színesítette a színpad mellett lenyugvó nap, mely szépen megfestette a felhőket a hegyek fölött. Sajnos a szervezők csak 45 percnyi játék időt engedélyeztek nekik, mindannyian nagyon sajnáltuk, mi magyarok még szívesen néztük/hallgattuk volna srácokat és valószínűleg így voltak ezzel az olaszok is akik azért a műsör vége felé felszaporodtak a színpad körül.
Egyébként a koncert közönsége 99%-ban skinhead volt, ahogy a Tuono records emberei vagy a rendért felelős VFS tagjai is.


A következő fellépő az olasz nemzeti rock (identiti rock) legenda a Topi Neri volt. Oi! zenei gyökerekből táplálkozó dallamos rock zeneként tudnám jellemezni a zenéjüket. Be kell vallanom nekem a lemezeik nem tetszettek, hallgatható, de kicsit lapos az egész. Itt élőben azért egész más volt, a közönség együtt énekelte velük az összes számot, óriási hangulat volt, érezhetően ők voltak a fő zenekar. A műsor végén eljátszották a Rivoltát, itt már nem tudtam magam visszafogni és énekeltem én is mindenkivel.
A Daspo következett, én őket vártam legjobban, valódi olasz skinhead zene. Minden számuk egy nagy sláger számomra. Bár kevesebben nézték őket, mint az előző bandát, azért az ő műsorukat is sokan figyelték, énekeltek velük. Korombeli zenészek, az idősebb korosztálynak szóló zenével, szövegekkel, semmi sallang csak a kemény, de mégis dallamos olasz Oi! bele a képedbe.


Nagyjából egy órát játszhattak, én még órákig tudtam volna élvezni a műsorukat, csak azt hiányoltam, hogy ők nem játszották a Rivoltát, szerintem ők tudták volna leghitelesebben előadni.
Miközben wc-t kerestem felfedeztem, hogy az étteremben van rendes német sör csapolva ráadásul olcsóbban. Onnantól azt ittam a szervezők elég gyönge minőségű söre helyett.
Az est utolsó fellépője a Hate for Breakfast volt, basszgitáros nélkül léptek fel, csak egy szólógitár, dob, ének. Néha kicsit furcsán üresnek hangzott a zene, a hardcore nem egy akusztikus stílus, de azt hiszem a közönségből ez pusztán csak engem zavart. Az énekes hatalmas showman, rengeteget beszélt, beélte a színpadot, minden hardcore klisé benne volt a mozgásában mégsem tűnt utánzásnak vagy unalmasnak, azt hiszem Maci sokat merített az előadásmódjából.



Az első dal amire felfigyeltem az Intolleranza sláger a Come il vento volt, majd Macinak és nekünk magyaroknak elénekelték a közönséggel együtt az Avanti ragazzi-t
Az est zárásaként ők is előadták a Rivoltát amit szintén velük énekeltem én is mindenki mással együtt.
A koncert végén még egyszer végig szaladtam az árusoknál és kiszúrtam egy régóta keresett lemezt, a Plastic Surgeri 30th amit meg is vettem, egy másik standon a Daspo lemezeit, de sajnos csak egy olyan srác volt ott akit megbíztak az árú őrzésével, az árakról nem tudott semmit.
Az est zárásaként bepakoltunk a mikrobuszba, megittuk a zenészeknek szánt italjegyekért kapott italokat és szállásunkon nyugovóra tértünk hajnalban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.