Erre a túrára a nagyobbik fiam talált rá, miután átküldte a leírást azonnal rábólintottam.
A túra kiinduló- és végpontja Pilisszentlászló. A nyár legmelegebb napját választottuk a túra teljesítésére. 
Az ösvény a településtől néhány kilométerre indul, a megközelítése egyszerű végig a zöld sáv jelzésen kell menni, az ösvény kezdetét a fenti tábla jelzi. A táblán lévő figyelmeztetés sokakat elrettenthet a túrától, minket nem tudott, a száraz időjárásnak köszönhetően nem is volt különösebben veszélyes, azért egy jó túracipőre mindenképp szükség van. 



A faluból elindulva már találkoztunk olyannal aki épp befejezte a túrát. A térkép szerint egy öreg temető van az út mellett, de sajnos csak pár kisebb kőkereszt látható már csak. A települést elhagyva a hegy lábáig egy földút vezet amit rendszeresen gépjárművekkel használnak, a hegy lábától végig erdős szakaszok vannak az ösvény kezdetéig, gyönyörű a táj még ebben az erős fényben is, patakmeder, kisebb szakadék és nagyon szép mohás kövek szegélyezik az utat.
A Spartacus-ösvény egy egy nyomsávos túraösvény, valamikor vadászösvény volt, a Spartacus vadásztársaság után kapta a nevét. Trianon után, közel 100 éve hozták létre az ösvényt, a túrázók csak 6-7 éve használhatják legálisan, előtte tilos volt látogatni.
Az ösvény elején több helyen csalán telepek vannak, aki félti a lábát jobb, ha hosszú nadrágot vesz fel, minket különösebben nem zavart. Egy rövidebb erdei szakasz után gyönyörű panoráma fogadja a túrázókat.

Az ösvény végig szintben fut, nincsenek nagyobb emelkedők vagy lejtők, néhány helyen fákon és köveken kell átmászni, de ettől csak emlékezetesebb lesz a túra. A túraútvonalat sok helyen az út fölé magasodó kőoszlopok, kőfalak szegélyezik, az ember nem győz betelni a látványukkal.

A túrának több legendás pontja van, ilyen az egyik út fölé magasodó fa, melynél mindenki megáll egy fotó erejéig, ki alatta, ki a fára felülve fényképezteti magát. Mi nem rongáltuk a fát, inkább élveztük az árnyékot alatta.


A szakasz másik emlékezetes pontja a kőbe vájt lépcső, kezdők számára talán ez és az ezt megelőző rövid szakasz lehet nehezebb, mi kimondottan élveztük.


Az ösvényen egyébként senkivel sem találkoztunk, néha egy előttünk haladó csoport hangját hallottuk. Velük később egy pihenőnél találkoztunk, ahol az ösvény két felé ágazik, mi a forrás felé vettük az irányt és egészen a parkoló előtti részig követtük, innen a patak mellett fordultunk vissza Pilisszentlászló felé.
A patak melletti források ki voltak száradva, bár valószínűleg nem rég óta, mert tócsa, sár vette körül őket.
Még a szakasz elején több nagyon szép hollópárt láttunk, sajnos teleobjektívet nem vittem, így fénykép nem készült róluk. Egyébként az élővilág nagyon gazdag, rengeteg gyíkot, lepkét, szitakötőt láttunk, a fiam még egy szalamandrát is látott.
Ez a szakasz már több emelkedőt is tartalmazott, de nem voltak megerőltetőek. A patakban nagyjából félútig folyt víz, a felső szakasz már ki volt száradva.

A patakon legalább egy tucatszor átkeltünk útközben, de a kihelyezett köveknek köszönhetően ezt végig száraz lábbal megúsztuk. A szakasz vége felé valaki kisebb táblákat helyezett ki, melyek arra biztattak élvezzük a természetet.

Nagyjából eddig a pihenőig volt víz a patakban. Innen már csak egy patak átkelés lett volna, de a fölött egy erősen rozoga fahíd vitt keresztül. A táj végig lenyűgöző volt, fák, mohás kövek, szikla falak mindenhol. Már az út elején megbeszéltük, hogy visszajövünk még ide ebben az évben egy hűvösebb napon.

A falu szélétől nagyjából egy kilométerre egy zen buddhista templom található, maga az épület elég jól néz ki, bár már az sem tűnik mainak, de a telek nagyon elhanyagolt, tele van szeméttel, pedig a mai napig használják.
A faluba visszaérve betértünk a helyi ivóban, valami szlovák nevű kocsmába, a helyet tót betyárok képei díszítik, érdemes lenne megmutatni a "turbómagyaroknak", hogy az ilyen típusú bűnözési forma sem pusztán hungaricum. A köszönésünket senki sem fogadta, igazi bunkó tótok laknak arra felé, még távozásunkkor is csak a csapos nő köszönt, érkezésünkkor ő sem, a helyi kisboltban is hasonló volt a helyzet.
Persze ez nem szegte kedvünket és még idén mindenképp eljövünk és újra végig járjuk az ösvényt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.