6 éve jártunk a Prédikálószéki kilátónál, egy héttel az átadása után, már akkor elterveztük, hogy a Rám-szakadékba is elmegyünk. A nagyobbik fiam állt elő azzal az ötlettel, hogy menjünk most.
Én még valamikor egy általános iskolai kirándulás keretében jártam ott  és a lánc kapaszkodók kivételével már nem igazán emlékeztem semmire. A szervezést a fiamra bíztam, a több átszállásos utazás helyett egy közvetlen buszjárattal mentünk Dömösre. A szép őszi időt nagyon sokan kihasználták és túráztak egyet a Pilisben. 


Talán a legszebb évszakot választottuk erre a túrára, a színesedő falevelek gyönyörűvé varázsolták az amúgy is szép tájat. Induláskor a tömeget látva kicsit féltünk, hogy tömegnyomor lesz a szakadékban, de szerencsére félelmünk alaptalan volt, akikkel együtt indultunk nagyjából hasonló tempóban haladtak, mint mi, így legfeljebb akkor kellett egy kicsit várnunk amikor beértünk néhány kisgyermekes kirándulót, de ilyenkor kihasználtuk a lehetőséget és lőttünk pár képet.


Bár volt némi sár az ösvényen és itt-ott csúsztak a kövek is azért jól lehetett haladni. A kapaszkodók, létrák nagyon jó állapotban vannak, biztonságosan lehet használni őket.


A forrásnál kihasználtuk a lehetőséget is ittunk a friss vízből, a magunkkal hozott vízre nem is volt szükségünk. Iskolai emlékeim alapján hosszabb és fárasztóbb túrára emlékeztem. Valamivel több, mint egy óra alatt kiértünk a szakadékból.


Dömösre a Lukács-árkon keresztül mentünk vissza, kellemes hepe-hupás, beszélgetős, tájban gyönyörködős szakasz, levezetésnek kiváló volt, élveztük nagyon.


Még néhány kép:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.