Ebben az évben több régi hátizsákom is tönkre ment, kisebb 15-25 literes hátizsákok, túrázáshoz és munkába járáshoz használtam őket. Többségük 10-15 éves is elmúlt. Tavasszal egy manapság divatos 15 literes hátizsákot vettem, elsőként megszabadítottam az irdatlan nagy fülektől és máris kényelmes volt túrázáshoz és munkába járáshoz is. Nagyjából 3 hónapot bírt, majd a műanyagvillámzár megadta magát.
A közelmúltban átmentem Kecskemétre egy szabad hétvégémen, mert már sürgősen cipőt is vennem kellett.
Az első utam a Zöld Pontba vezetett. Az áraktól rögtön dobtam egy hátast. Elsőként egy kb. 15 literes kis katonai hátizsákot kerestem. A tavalyi 7000-8000Ft körüli induló ár 16.000-17.000 Ft lett. Ennyit nem akartam adni érte. Végül a tulaj talált egy Viper Lazer Garrison Pack V-Cam hátizsákot elbújva a többi között, még tavalyi áron ~11.000Ft-ért. Első ránézésre szimpatikus volt, bár a kelleténél picit nagyobb és az ára is még mindig több, mint amit eredetileg szántam rá. Mivel a Hervisbe indultam és nem feltétlen ragaszkodtam a katonai hátizsákhoz hezitáltam egy kicsit. Végül némi gondolkodás után megvettem.

Általában a praktikusnak mondott sok zsebes, sok kütyüs hátizsákokat szeretem. Nos ez nem az. Belül a fő zseben kívül ami 35 literes egy villámzáras zseb van a tetejében, ez vízállónak tűnik, még nem volt alkalmam tesztelni, pedig használom egy ideje.
A zsák hát felőli része hálós. Azt hiszem ennél tökéletesebb léghűtés nem létezik, pedig volt pár jó minőségű bringás hátizsákom az elmúlt két évtizedben. A zsák többi része két rétegű, a lézerrel vágott lyukak valószínűleg a könnyítést és a rugalmasságot szolgálják. A súlyra nincs okom panaszkodni, nem mértem le, de könnyebb, mint több korábbi bringás hátizsákom.
Azért nem teljesen kütyü mentes, van egy tépőzáras panel rajta, amin pont elfér a pár éve, Loyalty recordsnál vásárolt Valknut felvarróm, valamint 3 műanyag karabiner, ez utóbbiakra nem bíznám az életem, legfeljebb egy térkép tartót vagy más könnyebb cuccot fogok tenni.
A vállpánt kényelmes, nagyobb súlynál sem vág be, a vállpánt alsó részén úgy nevezett "csukló szorító" van kialakítva, ez a rész gondolom kézsérülés esetén lehet hasznos.
A derék hevedert nem szoktam használni, többnyire levágom, de ezen egyelőre nem zavaró, szóval még várok vele.
Hosszabb túrán még nem volt alkalmam tesztelni, de a napi 3-4 Km bringázás és 3-4 Km gyaloglás már jelzi, hogy nem volt rossz vétel. Elsősorban a hálótól "féltem", de elég tartósnak tűnik, nem sértette még meg semmi - melós cucc, övcsat, napi bevásárlás, buszos kirándulás - egyedül esőben nem volt tesztelve, kisebb záport valószínűleg kibír, de nagyobb esőben be fog ázni a hálós rész.
Ui:
Miután megvettem elmentem cipőt venni, a Hervisben a legolcsóbb kis hátizsák 16.500 Ft volt. Szóval anyagilag mindenképp jól jártam, hogy megvettem.... eddig. A cipőről majd egy következő bejegyzésben.

Erre a túrára a nagyobbik fiam talált rá, miután átküldte a leírást azonnal rábólintottam.
A túra kiinduló- és végpontja Pilisszentlászló. A nyár legmelegebb napját választottuk a túra teljesítésére. 
Az ösvény a településtől néhány kilométerre indul, a megközelítése egyszerű végig a zöld sáv jelzésen kell menni, az ösvény kezdetét a fenti tábla jelzi. A táblán lévő figyelmeztetés sokakat elrettenthet a túrától, minket nem tudott, a száraz időjárásnak köszönhetően nem is volt különösebben veszélyes, azért egy jó túracipőre mindenképp szükség van. 



A faluból elindulva már találkoztunk olyannal aki épp befejezte a túrát. A térkép szerint egy öreg temető van az út mellett, de sajnos csak pár kisebb kőkereszt látható már csak. A települést elhagyva a hegy lábáig egy földút vezet amit rendszeresen gépjárművekkel használnak, a hegy lábától végig erdős szakaszok vannak az ösvény kezdetéig, gyönyörű a táj még ebben az erős fényben is, patakmeder, kisebb szakadék és nagyon szép mohás kövek szegélyezik az utat.
A Spartacus-ösvény egy egy nyomsávos túraösvény, valamikor vadászösvény volt, a Spartacus vadásztársaság után kapta a nevét. Trianon után, közel 100 éve hozták létre az ösvényt, a túrázók csak 6-7 éve használhatják legálisan, előtte tilos volt látogatni.
Az ösvény elején több helyen csalán telepek vannak, aki félti a lábát jobb, ha hosszú nadrágot vesz fel, minket különösebben nem zavart. Egy rövidebb erdei szakasz után gyönyörű panoráma fogadja a túrázókat.

Az ösvény végig szintben fut, nincsenek nagyobb emelkedők vagy lejtők, néhány helyen fákon és köveken kell átmászni, de ettől csak emlékezetesebb lesz a túra. A túraútvonalat sok helyen az út fölé magasodó kőoszlopok, kőfalak szegélyezik, az ember nem győz betelni a látványukkal.

A túrának több legendás pontja van, ilyen az egyik út fölé magasodó fa, melynél mindenki megáll egy fotó erejéig, ki alatta, ki a fára felülve fényképezteti magát. Mi nem rongáltuk a fát, inkább élveztük az árnyékot alatta.


A szakasz másik emlékezetes pontja a kőbe vájt lépcső, kezdők számára talán ez és az ezt megelőző rövid szakasz lehet nehezebb, mi kimondottan élveztük.


Az ösvényen egyébként senkivel sem találkoztunk, néha egy előttünk haladó csoport hangját hallottuk. Velük később egy pihenőnél találkoztunk, ahol az ösvény két felé ágazik, mi a forrás felé vettük az irányt és egészen a parkoló előtti részig követtük, innen a patak mellett fordultunk vissza Pilisszentlászló felé.
A patak melletti források ki voltak száradva, bár valószínűleg nem rég óta, mert tócsa, sár vette körül őket.
Még a szakasz elején több nagyon szép hollópárt láttunk, sajnos teleobjektívet nem vittem, így fénykép nem készült róluk. Egyébként az élővilág nagyon gazdag, rengeteg gyíkot, lepkét, szitakötőt láttunk, a fiam még egy szalamandrát is látott.
Ez a szakasz már több emelkedőt is tartalmazott, de nem voltak megerőltetőek. A patakban nagyjából félútig folyt víz, a felső szakasz már ki volt száradva.

A patakon legalább egy tucatszor átkeltünk útközben, de a kihelyezett köveknek köszönhetően ezt végig száraz lábbal megúsztuk. A szakasz vége felé valaki kisebb táblákat helyezett ki, melyek arra biztattak élvezzük a természetet.

Nagyjából eddig a pihenőig volt víz a patakban. Innen már csak egy patak átkelés lett volna, de a fölött egy erősen rozoga fahíd vitt keresztül. A táj végig lenyűgöző volt, fák, mohás kövek, szikla falak mindenhol. Már az út elején megbeszéltük, hogy visszajövünk még ide ebben az évben egy hűvösebb napon.

A falu szélétől nagyjából egy kilométerre egy zen buddhista templom található, maga az épület elég jól néz ki, bár már az sem tűnik mainak, de a telek nagyon elhanyagolt, tele van szeméttel, pedig a mai napig használják.
A faluba visszaérve betértünk a helyi ivóban, valami szlovák nevű kocsmába, a helyet tót betyárok képei díszítik, érdemes lenne megmutatni a "turbómagyaroknak", hogy az ilyen típusú bűnözési forma sem pusztán hungaricum. A köszönésünket senki sem fogadta, igazi bunkó tótok laknak arra felé, még távozásunkkor is csak a csapos nő köszönt, érkezésünkkor ő sem, a helyi kisboltban is hasonló volt a helyzet.
Persze ez nem szegte kedvünket és még idén mindenképp eljövünk és újra végig járjuk az ösvényt.

A legendás zenekar talán legkevésbé ismert albuma került a kezembe a napokban, a korongot eredetileg a Rock-O-Rama Records adta ki 1991-ben, a mostani korong egy nem hivatalos újra kiadás, egy lapos borítóval.
A lemezen 12 szám van, a műsoridő mégis alig több, mint félóra, a legismertebb szám az albumról egy Black Sabbath feldolgozás a Paranoid.
Az számok többsége a zenekartól jól meg szokott skinhead r'n'r, kivéve az utolsó dalt mely egy kellemes ballada. A korong felépítése a megszokott bakelit korongos korszakot ídézi mely számomra nagyon hiányzik és a CD lemezeken nem pótolható, a vinylen az A oldal első száma volt a legerősebb dal a B oldal első száma egy hasonlóan ütős szerzemény, míg az utolsó egy levezetés.
A lemezen átjön a felvétel eredeti hangzása, ami egy gyűjtőnek fontos lehet, de a kor igényeihez igazodva azért egy újrakeverést megérdemelt volna.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/skrewdriver-the-strong-survive/

A leedsi koncert amelyen politika mentes szövegeket előadó skinhead zenekarok léptek fel olyan nagy port kavart, hogy jelenleg szinte minden olyan koncertet visszamondanak amelyen skinhead vagy Oi! kötődésű bandák lépnek fel. A koncert utáni hisztiről itt olvashattok részletesebben: https://borfejuek.wordpress.com/2022/07/24/felelem-es-retteges-leedsben/


A fenti punk bulit a Code 1 miatt törölték, akik a leedsi bulin is felléptek.

A helyzet itthon sem jobb, a Toroczkai és pártja által szervezett "Magyar szigetről" kitiltottak több jobboldali rendezvényt, melyet korábban engedélyeztek, a Szabad szellem - Magyar kultúra Alapítvány által szervezett könyvbemutató is elmarad, bár az Alapítvány jelen lesz és a dedikálást megtartják, ha csak az utolsó pillanatban ki nem tiltják őket is végleg.

Azt megszokhattuk már, hogy skinhead zenekar sosincs ezen a rendezvényen, az viszont új, hogy a RomEr nevét sem írják már ki.

Az általam legjobban várt hazai koncert a White Family fellépése, a CD-jük igen nagy hatással volt rám, ezért nagyon kíváncsi vagyok, hogy szólnak élőben. A többség a Sleipnir fellépésére lesz kíváncsi, én őket ritkán hallgatom, de a két hazai banda is nagy kedvencem, remélem Vanek ismét színpadra áll a Hundriverrel.

A 30 éves Vérszerződés jubileumi koncertjét a Betyársereg szervezi, a rendezvény maga két napos lesz, a második napon a Romer és a Kárpátia lép fel. Aki tömegközlekedéssel megy készüljön fel egy kellemes kis túrára a várhoz a végén egy kis emelkedővel.


Ha már szóbakerült a nemzeti rock akkor említsük meg a Historica fellépését, Makádon a Rock Víkenden.


Ha szeptember akkor Ian Stuart Donaldson halálának évfordulója. 


Ebben az évben a Ritorno A Camelot magyar fellépő nélkül kerül megrendezésre, egyetlen igazi húzónév az Európa turnén lévő Mistreat, a német True Aggression és a brazil Bandeira De Combate inkább csak a hozzám hasonló zenerajongókat vonzza, a Jolly Rogers játszon bármilyen jó zenét is, tömegeket a magyarországi fellépésre sem vonzott.


Az brit Crucified végre stabil felállással lép színpadra, olyannyira, hogy már hamarosan stúdióba is vonulnak és felvesznek egy nagylemezt, persze az élő fellépéseket sem hanyagolják, a hétvégi bulin kívül az augusztusi ISD memorialon is fellépnek és további fél tucat fellépés van tervben.


A brit srácoknak annyira megtetszett a brnoi bulin a Tenderizers és a Bulldog Glory, hogy egyből meg is hívták őket magukhoz és egy hatalmas Oi! bulit szerveztek nekik év végére.


A svájci hölgyet felkapta a koncertszervezők hada, a Ritorno A Camelot előtt Nizzában is meghallgathatja aki arrajár.


A madridi srácok szinte minden hónapban fellépnek valahol, ha jönnének a közelbe én biztosan megnézném őket ismét.


The Pride buli ismét, aki kedveli a bandát időben szerezzen jegyet a bulira, ők belgium kedvencei, általában 1-2 hét alatt elkapkodják a jegyeket a fellépéseikre.


50 éves a Cock Sparrer, valószínűleg nem jönnek közelebb idén hozzánk, szóval aki szeretné elcsípni őket ezeken a bulikon megteheti.


Aki lemarad a Ritorno A Camelot buliról a svájci hölgyet még Lotaringiában elcsípheti szeptember végén.
Remélem a hazai koncertszervezők is felfigyelnek az előadó népszerűségére és hallhatjuk őt, mondjuk februárban Pesten egy ballada esten.


Luni bulit szervez a másik nagy öreggel Griffinnel.


Flamand buli a Les Eburons fellépésével HC fanoknak kötelező.


Egy másik flamand buli nyár végén.


Costa Rica is felkerült a koncert térképre, reméljük a zenekarról/tól is hallhatunk valamit a közeljövőben.



Black Metal bulikról csak a fenti két plakát érkezett, úgy tűnik a finnek alszanak.


Végül egy jövő évi plakát, több nagy kedvencem egy bulin, irány Barcelona.

Az ausztrál Yardbombs új albummal jelentkezik, ezúttal kelta folk punk muzsikával lepnek meg minket, az ízelítő alapján kiváló album lesz.

Megjelent a Thumbscrew korong is, reméljük hamarosan itthon is beszerezhető lesz.

Telegramon már elérhető a Whitelaw rockabilly projectjének a Sour Grapesnek egyik száma. Az ízelítő alapján érdemes lesz beszerezni a korongot.


Új nyári mintával jelentkezett az NSBP shop, mivel nyár van elérhető fehér és fekete színben, pólóra és trikóra nyomva is: https://nsbp.shop/termek/feher-ujjatlan-wbs-triko/


A Rockstrand legnagyobb slágere volt a Bomber Army - Veszélyes elemek című korongja, reméljük élőben is hallhatjuk majd a számokat. Addig beszerezhetitek: https://nsbp.shop/termek/bomber-army-veszelyes-elemek/

Az év végéig legalább tucatnyi koncert van betervezve, ha a covid vagy a háború nem szól közbe akkor olyan zenekarokkal találkozhattok a hazai színpadokon, mint a Sleipnir, White Family, Jogos Önvédelem, Archívum, Radical Hungary, Nemzeti Front, Fehér Törvény a részletekről majd egy következő bejegyzésben.

Az hogy a főváros tömegközlekedését  megbénítja a hosszú évek óta elhúzódó metró felújítás már-már megszokjuk, egyszer csak az lesz majd furcsa, hogy nem kell háromszor átszállni, ha végig akar utazni az ember a vonalon.
Vidéken sem fenékig tejföl az élet, pár hónapja kezdtem az egyik szomszédos városban dolgozni, a második héten reggel jött a buszsofőr, nem ám akármikor, indulási időben és közölte, hogy nem megyünk sehova, mert az éjszakás hazavitte a slusszkulcsot. Ezt ő már 10 perce tudta, kért mentesítő járatot ami közel egy óra múlva érkezik a szomszéd városból. A megállóban négyen álltunk, szerencsére egyik útitársunk aznap kocsival jött ki a megállóba így át tudott vinni minket a munkahelyeinkre, négy különböző cégnél dolgozunk, de ezek 200-300 méteren belül vannak egymástól. 
Másnap a lelakatolt középső ajtó lakatjának a kulcsa veszett el, csak az első ajtót lehetett használni.
Pár nappal később hazafelé jött a távolsági járat 4-5 perc késéssel ami szinte már azt jelenti, hogy pontosan, megállt a megállóban 3-4 személy leszállt, de a sofőr nem engedett fel senkit, mert szerinte a busz tele van. A következő buszra egy órát kellett várni.
A vasút is egy katasztrófa, rendszeresek a felsővezeték szakadások, áramkimaradások, leamortizált szerelvények, mozdonyok....
Ezekhez még jön a sok idióta aki a síneken akar öngyilkos lenne, nem látja a sorompót, utas aki erősre issza magát és rendőrt kell hozzá hívni, mert a vasút őr és a három jegyvizsgáló nem tud megfékezni egy 30 kilós cigányt.
Arról már írtam, hogy Brnoba menet annyit késtünk, hogy épp csak beestünk a koncert elejére pedig előtte még ebédelni szerettünk volna, hát hazafelé sem volt egyszerűbb, a szobi lezárás miatt hatalmas kerülővel és közel két óra késéssel értünk a Nyugatiba, onnan volt közvetlen csatlakozásom, amit futva elértem, ám Kőbánya-Kispest előtt több, mint egy órát állt a vonat áramkimaradás miatt. Rendes körülmények közt este hatra kellett volna hazaérnem, így este 10 után értem haza.
A Rockstrandról hazafelé a vonatom "rendes" körülmények közt 10 perc késéssel indult volna KöKiről, végül 25 perc késéssel érkezett, miután a rendőrök intézkedtek kiderült, hogy a mozdony is beteg, így nem megy sehova, a következő IC is késve érkezett, a 4 kocsiba felzsúfolódott a két vonatnyi utas és alig félóra késéssel haza is értem, ami ugye az eredeti tervhez képest másfél óra volt.

Nem vagyok nagy nemzeti rock rajongó, nem is igazán költök ilyen lemezekre, ez a korong úgy került hozzám, hogy a hétvégi koncerten a zenekar úgy döntött 50 darabot szét oszt a közönség közt. Ebből jutott egy nekem. Érdekes, a dobozból mindenki kedvére válogathatott, mégsem láttam olyat, hogy valaki kettőt vett volna ki.
A koncert előtt ismertem pár számát a zenekarnak, azt hiszem a Twisted Sister dal feldolgozása után figyeltem fel rájuk. 
A lemezen többnyire vidám hangvételű, hazafias, néhol politizáló, néhol komolytalanabb dalok kaptak helyet, a zenei stílus is igen változó, rock, hard rock dalok mellett egy ska nóta is felkerült a repertoárba.
Amikor bekerült a lejátszóba úgy gondoltam egyszer meghallgatom, utána megy talonba, azóta legalább 8-10 alkalommal meghallgattam, kimondottan üdítő volt a német Oi! bandák után (akiket nagyon szeretek) valami mást hallgatni.
Azt hiszem elég sokat elárul a lemezről az, hogy a várva várt Bomber Army album két napig be sem került a lejátszóba.
Egyetlen negatívumot tudok megemlíteni a lemezzel kapcsolatban, talán két számban is van a hazai motoros rockra jellemző elnyújtott, nyávogós ének (talán Guns and Roses utánzat), ez nem megy az énekesnek szerintem, ezt nem kellene erőltetni, persze lehet, hogy csak engem zavar, másoknak bejön.
Szóval akinek felkeltette az érdeklődését ez a rövid ajánló keressen rá a zenekarra a videó megosztókon és, ha megtetszik neki szerezze be az albumot, amíg még van belőle.

Egy csepeli barátom vitt le Velencére a hétvégi bulira, mivel Csepelről indultunk körbevitt és megmutatott pár érdekes és kultikus helyet. Az első az a bizonyos Vasmunkás téri művelődési ház volt ahonnan elindult 80 skinhead Kőbánya-Kispest felé még 1988-ban. A helyet alaposan átalakították, a környezete is jobban beépült, így már nem ismertem meg egyből. A mögötte található sportpálya is megszűnt, helyette park van, mely sportolásra is alkalmas.


Nem mentünk be, de szemmel láthatóan az épületet belül is átalakították, ma már nem igazán lenne alkalmas koncert rendezésre.

Megnéztük a Mátyás király általános iskolát mely elé egy szép székely kaput helyeztek el, két oldalt a bejáratnál pedig Mátyás és Beatrix mellszobra látható.

A többi helyen nem álltunk meg, de elhaladtunk a park mellett ahol valamikor 30-40 skinhead gyűlt össze esténként, megnéztünk egy grafitit, mely 30 éve virít egy falon, egy falfestményt egy emeletes ház oldalán, mely egy '56-os rádió üzenet szövegére utal.... és rengeteget nosztalgiáztunk.

A lengyel Crimethink Productions és a hazai NSBP kiadó gondozásában jelent meg ennek a lengyel duónak a korongja. A duó neve arra utal, hogy a két zenész apa és fia.
Egy igazi retró kiadványt vehet kezébe aki szert tesz erre a lemezre, a korong egyszerű ezüst színű, fekete felirattal, mint annó az első CD-k, a borító és a szövegkönyv egy része szépia "színezésű" ezzel is egy fajta régies hatást kíván kelteni a vásárlóban, a szövegkönyvben a képek többsége monokróm, a betűk egyszerű ariel karakterek, ahol kell kerettel, hogy jól olvashatóak legyenek, a dalszövegek angolra fordítva kerültek a füzetbe.
A régies hatást keltő külső nem az egyetlen retró elem a kiadványon. Maga a zene is korai szláv (szlovák, cseh, lengyel) skinhead zene, régies hangzású keveréssel. Bár a kiadók egyértelműen R.A.C zeneként árulják ez sokkal inkább Oi! zene néhol dallamos Oi! zenei elemekkel átszőtt skinhead rock.



A lemezen 14 dal hallható, köztük egy Skrewdriver feldolgozás, aktuális politikai töltetű szövegekkel. Nem igazán látom értelmét, hogy egyenként górcső alá vegyem a dalokat, az összes dal kellemes Oi!, RAC, skinhead rock, aki szerette a '90-es évek elején az Útok, Vlajka, Valašská Liga zenekarokat az mindenképp szerezze be, nem fog csalódni: https://nsbp.shop/termek/white-family-niepoprawni/
Aki kíváncsi rá milyen zenékre mulattunk régen az kedvezményes áron letöltheti a hazai kiadó web shopjából: https://nsbp.shop/termek/white-family-niepoprawni-2/

Laczik Fecóval a Business utolsó hazai fellépésén találkoztam utoljára, de utána még volt facebook profilom sokat beszélgettünk és többször mondta, ha koncertjükre megyek keressem meg nyugodtan a színpad mögött.
A covid miatt több koncertjüket is visszamondták a környéken, így a találkozásunk váratott magára.
Tegnap végül sikerült eljutni a bulijukra. Nagyon sok régi magyar zenekar jár haknizni városi rendezvényekre, néhány éve Deák Bill lépett fel, neki már abszolút nem való a színpad, a saját koncertjét is alig tudta végig ülni a színpadon, előtte Bikini játszott a városunkban, D. Nagyot már csak a két számmal nagyobb bőrdzsekije tartotta egyben és végig a megerősített mikrofonállványba kapaszkodott. 


Szerencsére Nagy Feró jól van, egy kisebb szünettel végig énekelte, végig poénkodta a koncertet és még a hangfalakra is felmászott, hogy egy bálnát röptessen a közönség közé, mindezt egy közel két órás koncerten. Annyit mozgott a színpadon, hogy nehéz volt jó minőségű, éles képet lőni róla. Néhány régi zenekar, mint a Lord vagy a Kormorán elég hülyén néz ki egy-egy fiatal zenésszel a nagypapa korú őstagok közt, itt ez nem volt szembetűnő, bár már őstagok sincsenek a zenekarban, talán ezért.
Nem vagyok fanatikus Rice rajongó, valamikor a '80-as évek első felében, közepén szerettem és még mindig a hallgatható zenekarok közt van, persze nem a rádióban játszott táncdalaikra gondolok.
Egy hakni műsorral jöttek hozzánk, melyet megtűzdeltek pár korai szerzeménnyel, mint a Jerikó vagy a Nem kell. Érdekes volt végig nézni a közönségen, azok akik a '80-as években köpködték a csöveseket, rockereket, most végig énekeltek minden számot.
Jól összeállított műsorral jöttek, tele show és látványelemekkel, kivetítővel, történelmi és politikai tartalommal.

A koncert végén intett Fecó, hogy menjek hátra. Sajnos nem volt sok ideje, mennie kellett dedikálni, de azért tudtunk pár dologról beszélni. Tervben van az első Akcióegység demó újra felvétele és kiadása, ezen voltak szerintem a legjobb dalai a zenekarnak. Beszélgettünk a hazai és külföldi helyzetről, a hazánkba is begyűrűző antifa terrorról, a Toxic fesztivál kapcsán és pár személyes témáról, utazásokról, koncertekről. Ha nem is napra pontosan, de 35 éve ismerjük egymást, én a Dob Recorsdból indultam a Nyugati felé Ő a Dob utca melletti hangszerboltból jött ki amikor találkoztunk, akkoriban két kopasz nem ment el köszönés nélkül egymás mellett.

Az Endstufe már tavaly is meghívott fellépő volt a cseh bulin, de akkor a vírus helyzet miatt elmaradt a fellépésük, idén Csehország volt az első amelyik feloldotta a korlátozásokat, így itthon is megindult a szervezkedés, hogy ott lehessünk a bulin. Első körben több, mint 20 ember indult volna itthonról, majd ahogy ez szokott a létszám folyamatosan megcsappant, végül hárman vágtunk neki az útnak, már útközben tudtuk meg, hogy Börkéék kint vannak. A hazai létszám részben az ugyanarra a napra szervezett Summerfest miatt is csökkent.
A vonatunk késett, így végül közel 3 órás késéssel érkeztünk meg Brnoba, Börkéék egy darabig a szállásunk melletti kocsmában vártak minket, de kezdésre ott akartak lenni a koncerten így nem tudtak megvárni minket. 
Miután a szállásunk elfoglaltuk egyből a koncert helyszínére siettünk, itt találkoztunk barátainkkal, a koncert még nem kezdődött el, az Endstufe helyett nem találtak új fellépőt, Börkéék zenekara az Angry Noise felléphetett volna, de sajnos az új basszerossal még nem tudtak próbálni, a szervezők úgy oldották meg, hogy az Operace Artaban kétszer áll színpadra, ők kezdik és ők zárják a programot.
 Mivel a koncert előtt nem tudtunk enni, amíg az Artaban beállt kiszaladtunk a városba enni és inni egy korsó Pilsnert.

A koncert egy használaton kívüli szabadtéri sportpályán volt. Sört három helyen árultak, de ez végig kevésnek bizonyult, gyakran több, mint félórát kellett sorba állni, ételt csak egy helyen árultak, frissen készített grillkolbászt lehetett kapni kenyérrel és mustárral, mustárt nem sokan kértek ahogy láttam az étel folyamatosan fogyott, de ott nem állt hosszú sor a szünetekben sem.

A csehek fellépéséből nem sokat láttunk, de nem sajnáltuk, tudtuk, hogy a buli végén még látjuk, halljuk őket.
A szervező Hardset shopjában nem igazán volt választék, néhány bakelit mellett talán 25-30 féle CD volt, köztük az a Skinhead girl válogatás is amelyen az Egészséges Fejbőr szerepel, kétféle pólót árultak egy WLM és egy Operace Artaban mintásat, kiegészítőkből sem volt túl nagy választék, kétféle öngyújtó, egy nyakpánt, egy toll, néhány felvarró képezte a repertoárt, egyedül kitűzőből volt nagyobb választék. Egy német stand is volt, itt hate punk lemezek voltak, engem  nem fogott meg egyik sem, egyedül az egyik True Aggression CD volt szimpatikus, de azt már a gyűjteményemben tudhatom. A spanyolok hoztak pár pólót, egy felvarrót és egy sálat, sajnos a fellépésük előtt összepakoltak, pedig az ő mintáik voltak a legszimpatikusabbak, egyet biztosan vettem volna. Az Askania nagyobb választékkal érkezett pólóból, de náluk a méretekkel voltak gondok, S, M és XXL méretekből volt csak választékuk, CD és Bakelit választékuk a shop kínálatához mérten szerényebb volt, inkább a fellépőkhöz igazították a kínálatot. A Vlajka utód zenekara is képviseltette magát, pólót, CD-t és felvarrót árultak.

A spanyol Bulldog Glory egy rendkívül figyelemre méltó zenekar, jó számaik vannak, a zenélés terén van még hova fejlődniük és sajnos ezen a hangosítás csak rontott, úgy tűnik ez a "húzzuk le a kezdőket" dolog beszivárgott ide is a profik világából. A srácok nagyon szimpatikusak, jó hangulatot csináltak amit csak fokozott a kisebb spanyol és kolumbiai rajongótáboruk. Amikor eljátszották a Plastic Surgerytől a Rivolta spanyol változatát (talán a Division 250 verziója lehetett?) megtelt a küzdőtér.


A szünetben Frankkel a Tank Turret frontemberével készítettünk pár közös képet, aki épp a Forward Into War énekesével beszélgetett, a srác meg is jegyezte, hogy Frank egy rock star.
A Tenderizersből nem tudtam felkészülni koncert előtt, a házimanóim eldugták a CD-jüket. A belga srácok is nagyon jó zenét játszanak erre emlékeztem, de egy szám sem ugrott be tőlük a buli előtt. 
Az első számnál nem tudtam sírjak vagy nevessek, egy Elvis szerű r'n'r nótára egy Elvis pajeszos tag, rekedtes Elvist utánzó stílusban kezdett énekelni, Börkétől meg kellett kérdeznem, hogy ez tényleg a Tenderizers-e.
Aztán úgy a harmadik - negyedik számtól már javult a helyzet, a zene egyre inkább skinhead R'n'R lett, a hang pedig egyre inkább Ian Stuart hangjára kezdett hasonlítani. Már az első számnál is el kellett ismernem, hogy tud énekelni és van hangja, de egy skinhead bulin nem pont erre számít az ember. Nagyszerű showt adtak, megtűzdelve Skrewdriver feldolgozásokkal. Az est folyamán még egyszer színpadra álltak, akkor eljátszottak egy negyedórás Skrewdriver blokkot, meg kell nyugtatnom mindenkit, nem csak az első albumról csendültek fel dalok és Frank aki játszott a Skrewdriverben velük énekelt a színpadon.
A The Pride nagy kedvencem, nagyon vártam a fellépésüket. Talán a nagy várakozás miatt, de a műsoruk első része elég unalmas volt, csupa jól ismert szám, de valahogy hiányzott belőle a lendület.

A műsor közepétől lendületbe jöttek, a közönség is észrevette, fellendültek, többen énekeltek velük és többen táncoltak, pogóztak.
A The Pride műsora alatt derült ki, hogy a rendezők nincsenek toppon, az egyik cseh tag erősre itta magát és és beleállt valakibe akit meg is ütött. Szétszedték őket, de lehetett látni, hogy lesz folytatás, a második alkalommal azt a srácot vitték ki akit megütött.

Az ötödik balhéja után vitték ki a rendezők. Ezen az egy barmon kívül mindenki normális volt, nem voltak összezördülések, ha valaki meglökött véletlen egyből bocsánatot kért, de igyekezett mindenki úgy közlekedni a tömegben, hogy ne lökjön meg, ne borítson fel.
A The Pride után következett a már fentebb említett Skrewdriver blokk, majd pár ismertebb skinhead himnusz ami nélkül nem lehet skinhead buli, gondolok itt a Chaosra, melyet szintén 4-5 énekes énekelt a színpadon.

A spanyolok is visszatértek a színpadra és eljátszották ismét a Rivoltát, de most a feltehetően kolumbiai srác énekelt, hát illetve inkább üvöltött, mert énekelni nem tudott, de legalább tudta hol kell belépni és ismerte a szöveget.

Az est zárásaként ismét a hazai srácok álltak színpadra, a küzdőtér megtelt. Játszottak pár feldolgozást, német, angol és spanyol nyelven, de természetesen saját dalokat is, ezek közül nekem csak néhány tetszett, viszont a közönség ezt másként gondolta, így a hangulat azért átragadt rám is.
A koncert után nem volt kedvünk lefeküdni ezért elmentünk egy hangulatos kocsmába ahol az eredeti Pilsnert csapolják 10 centis habbal, majd felmentünk a város egy magasabb pontjára ahonnan megnéztük az éjszakai várost.
Amíg az SXE társunk zuhanyozni ment, mi még inni szerettünk volna egy sört, de több olyan hely is volt ahol egy órával zárás előtt már nem szolgáltak ki minket. Végül egy étteremben kaptunk egy helyi sört, de csak bent fogyaszthattuk el.



Másnap elsőként keltem, míg a többiek aludtak a közelben inni szerettem volna egy kávét. Brnoban vasárnap reggel 8 előtt nincs élet. A város és lakói olyanok, mintha itthon lettem volna, a pultos a pulton könyököl és a körmét rágja, a felszolgáló az asztaloknál ül és a törlőronggyal legyezi magát, de kávét 8 előtt pár perccel nem adnak, mert nyolckor nyitnak és természetesen csak a saját anyanyelvükön beszélnek. Végül a szállástól kicsit messzebb egy KFC-ben kaptam kávét, életemben először voltam KFC-ben... Itt is csak csehül beszéltek, szerencsére a gyenge orosz tudásommal azért elboldogultam. Miután kifizettem lesek a pultos csajra
aki némi mélázás után odafáradt a háta mögött álló kávégéphez és megnyomta a megfelelő gombot...
Mire visszaértem a szállásra már a többiek is ébren voltak.
Összekaptuk magunkat, elmentünk közösen kávézni, én még egy falafelt is bevágtam, majd megnéztük a város néhány nevezetességét.
Elsőként a Szent Péter és Pál-katedrálist néztük meg, ha nem láttam volna már több száz hasonlót biztosan lenyűgözött volna, de egy jó ideje ezek már nem hoznak lázba, de ezt a többiekkel nem akartam éreztetni, nekik tetszett.

Ezután a várat néztük meg, egy kellemes, erdős ösvény vitt fel a várhoz. A várat 800 éve kezdték építeni, magyar vonatkozása is van, a '48-as szabadságharc után nagyon sok magyar raboskodott a várban valamint Kazinczy Ferenc és 15 jakobinus is raboskodott ott. A panoráma megtekintése után egy nemzeti színű szalagot helyeztünk el a magyar nyelvű emléktáblánál. Miután megtekintettük a várat és meghallgattuk a harangjátékot a város felé vettük az irányt, ebédelni szerettünk volna indulás előtt. 
A kiszemelt helyen nem volt érdemleges húsmentes étel így én ismét egy falafelt tettem magamévá amíg a többiek ettek, itt kiderült, hogy az eladó hölgy tud pár szót magyarul.
Ebéd után a vasút felé vettük az irányt, útközben a spanyolokkal találkoztunk, rendkívül barátságosan üdvözöltek minket, ezért úgy döntöttünk a megmaradt matricáink jelentős részét nekik adjuk, tőlük hálából 1-1 felvarrót kaptunk.
Még pár szó a koncertről:
 A szervezők szerint 600 fizetővendég volt, ez nagyjából azt jelenti 700 ember volt a koncerten, a jelenlévők 90%-a skinhead volt, volt néhány punk, de a maradék résztvevőn is jól felismerhető skinhead tetoválások voltak, ők többnyire Németországból jöttek. A szervezőkkel együtt 14 európai ország képviseltette magát a koncerten, de jöttek Kolumbiából és Ausztráliából is. A jelenlévő zenekarok mindent megtettek, hogy feledtessék az Endstufe hiányát, ez szerintem sikerült is nekik. A lengyelek egységes pólóban jöttek, de volt hasonló német csoport is.
Itthon hasonló rendezvényre nem nagyon lehet számítani, a zenészek többsége a metált és a hc-t erőlteti aztán meg hőbörög, hogy a csörömpölésére senki sem kíváncsi. Az emberek, ha bulizni akarnak, kiengedni a gőzt kicsit pár sör után teli torokból énekelni, hát itthon nem nagyon találnak választékot, talán a nemzeti rock vonalon pár ilyen banda akiknek a koncertjein ezt megtehetik, no de az mégsem egy skinhead buli. A régi oi! vonal sajnos lassan eltűnik a hazai palettáról, a Tar Had vagy az Angry Noise nem fog tömegeket vonzani, a húzónevek pedig vagy stílust váltottak vagy feloszlottak. Üde színfolt a Bomber Army, de ők nem koncertképesek sajnos. 

Lassan egy éve készülünk a holnapi koncertre. Előbb a Schusterjungs mondta le a fellépést, majd jött a hír, hogy pár hete az olasz koncertre nem engedték ki az Endstufe zenekart. Ekkor már lehetett sejteni, ha repülővel próbálkoznak akkor Brnoba sem fognak fellépni. Két órája tette közzé a telegram csatornáján az Endstufe, hogy holnap nem tudnak fellépni Csehországban.
Még a '90-es évek elején felröppent a hír, hogy lehetséges, hogy Budapesten fellép az Endstufe, abban az időben két húzónév volt a németeknél az Oi! vonalon az Endstufe és a Störkraft, végül a Störkraftról terjedt el, hogy fellépnek Angyalföldön, a Viking klub elődjében akkor még Poscher János művelődési házban. Vidékről elég sokan utaztunk a fővárosba az eseményre, utólag kiderült, hogy kacsa volt az egész, valószínűleg senki sem tárgyalt a zenekarral, de aznap más zenekar sem lépett fel. 
2013-ban Olaszországban lépett fel az Endstufe, néhányan elkezdtünk szervezkedni a kiutazás és szállás ügyében. Végül öten maradtunk, majd négyen, így a személyautó mellett döntöttünk. Aztán a soför is lemondta pár nappal indulás előtt. Utólag jó döntés volt, hogy nem indultunk el, akkor volt az emlékezetes ítéletidő, amikor a kormány sms-t küldött az autósoknak és a Dunántúlon megállt az élet, ha akkor elindulunk valahol a Balaton magasságában rostokolunk 24-36 órát.
Úgy néz ki én már valószínűleg nem fogom élőben látni a zenekart....

Olaszországban közel 20 éve bukkantak fel az első nemzeti rock zenekarok, bár hazafias vagy jobboldali  rock zenekarok sokkal régebb óta vannak a talján félszigeten, önálló stílusként nagyjából 20 éve jegyzik és többnyire identity rock gyűjtőnévvel illetik.
Zeneileg változatos, de többnyire rock, hardrock alapokon nyugvó zene, néhány zenekarnál felbukkannak a skinhead múltra utaló Oi! zenei alapok, népzenei elemekkel még nem találkoztam. 
Más országokkal ellentétben az olaszoknál nem határolódnak el a szélsőjobboldali színtértől, sőt gyakran lépnek fel közös koncerteken.
A stílus legismertebb képviselője a Hobbit nevű zenekar, mely reményeim szerint még ebben az évben ellátogat hazánkba.

Számomra az idei nyár legjobban várt lemeze a Bomber Army albuma lett, már akkor tudtam, hogy nagyot fog szólni amikor először hallottam erről a zenei projektről. Aztán eljött az első dal bemutatója, jó-jó, de ilyet már hallhattunk a Szent Suhancoktól vagy a korai Romantikus Erőszaktól, ettől valami jobbra számítottam... és ma megjött, igen, valami ilyenre számítottam:

Az idei év legjobban várt hazai koncertje mások számára az Archívum 30 éves koncertje, számomra a nagy finn kedvenc a Mistreat fellépése. Úgy alakult, hogy mégsem tudok ott lenni, de remélem sikerül még elcsípni őket az európai turnéjukon.



Bár nem skinhead zenekar mégis sokak kedvence az ausztrál Rose Tattoo. Úgy tűnik a hazai koncertszervezők nem láttak fantáziát a zenekarban, így aki szeretné őket elcsípni annak utazni kell egyet egy jó koncertért.


Elolvastam Józan Zoltán legújabb könyvét az egyik nagy kedvenc angol skinhead zenekaromról a The 4Skins-ről. Sajnos az én korosztályom amelyik ezen a zenén nőtt fel már túlnyomó részt nem hallgat ilyen zenéket, a fiatalok pedig szintén másféle zenéket hallgatnak, így a könyvet valószínűleg többnyire punkok fogják megvenni. Mindenesetre mindegy milyen színtérről jön az olvasó, nem fog csalódni, egy korrektül megírt könyvet kap mindenki, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Lassan két hónapja, hogy megjelent az album az OPOS records jóvoltából. A lemez hagyományos CD tokos kiadásban jelent meg, a kiadótól elvárt minőségben. Olvasható szövegkönyv, a zenekar tagjainak kitakart képeivel illusztrálva.
Az első lemeztől kezdve punk zenekarként hirdetik magukat a srácok, de a zenéjük tipikus német skinhead zene főleg Oi! zenei alapokkal, talán erre az albumra sikerült nekik a legtöbb punk zenei elemet becsempészni a zenébe, de én még mindig nem gondolom, hogy punk zene lenne.
Az albumon 11 szám szerepel a lista szerint, de van egy rejtett szám is, az egyik dal akusztikus verziója került a korong végére.
Aki szereti a zenekart nem fog csalódni, a megszokott vidám hangvételű, dallamos, mégis ritmusos zenét kapja aki beszerzi a korongot.
Íme egy kis ízelítő:

A korong beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/true-aggression-m-w-d/

Az Archívum és a Valhalla után újabb magyar zenekarról jelenik meg könyv a közeljövőben, még pedig az egyik legrégebbi hazai zenekarról az Oi-korról és az óbudai skinhead mozgalomról.
Zaláék egy kis segítséget kérnek, akinek van fényképe az elmúlt 40 évről az küldje el a zenekarnak az alábbi címre:
oikor83@gmail.com 

A címben szereplő ős-Bikini idézet nem véletlen, ma 3 amerikai albumot fogok bemutatni az NSBP shop jóvoltából.
Mind három lemez az American Defense Skinhead kötelékéhez tartozó zenekarok hanganyagait tartalmazza és szinte kivétel nélkül Oi! zenei alapokon nyugvó skinhead zenéről van szó.
Az első CD-n a Wellington Arms és a Birthrite zenekarok szerepelnek 2-2 számmal, mind a négy szám erős, tipikus amerikai Oi! zene.  A lemez hazai népszerűségéről mi sem árul el többet, mint hogy azelőtt elfogyott, mielőtt a shopba ki tette volna a kiadó tulajdonosa. Szóval aki szeretne belőle az írjon a shopba.
A lemez kemény papír tokot kapott, telis-tele fényképpel a zenekarokról és a rajongóikról, igazi régi sulis kiadvány, egyetlen hátránya a rövidsége.


A Freedom for the Nationalist egy 10 számos válogatás album amely az American Defense Skinheads jóvoltából jött létre, még pedig abból a célból, hogy támogassák a bevételből a bebörtönzött bajtársaikat. A lemezen olyan ismert zenekarok szerepelnek, mint a Birthrite, Wellington Arms, Final Verdict, Battle Born 89, Fascine. Valamennyi kiváló amerikai Oi! banda.
A lemez szerényebb megjelenést kapott, egy lapos borító és egy oldalas hátsó borító, számcímekkel és rövid leírással a lemez céljáról.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/freedom-for-the-nationalists/


A Fascine szintén egy régi sulis amerikai Oi! banda, a Reclaim! egy 10 számos album, még tavaly jelent meg, elég sokat kellett sajnos várni rá, hogy ideérjen, de mindenképp megérte.
A lemezborító is a régi időket idézi, fekete-fehér oldalak, tele a zenekar és a zenészek fotóival.
Leírás helyett egy kis ízelítő:

Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/fascine-reclaim/

A britek kihasználták a covid adta időszakot és létrehoztak egy új skinhead zenekart. A zenekar fő támogatója Benny volt lévén a mikrofonnál a zenekara egyik oszlopos tagja Steve ordibál., az első perctől reklámozta a srácokat és segítette ahol tudta. A próbákról több felvétel is kiszivárgott, Oi! és R.A.C. dallamok tömkelegével, végül év elején megvolt a bemutatkozó fellépés is.
A négy számos korong a régi sulis skinheadek kedvence lesz, Combat 84, 4Skins, Condemned 84, Vengeance  ihlette számok.
A címadó dal a Do or Die nekem a Combat 84 - We are Back című számát juttatja a eszembe, a második nóta a Life Sentence egy Vengeance feldolgozás, a korong végén két demó felvétel van, akik fent vannak telegramon már találkozhattak vele a log csatornáján és természetesen a Whitelaw is megosztotta őket.
A borító már előre jelzi, mire számíthat a vásárló, a hátsó oldalon a zenekar tagjairól vannak képek és a szám címek vannak felsorolva. A korongon Benny látható az emlékezetes Waterlooi csata közben. A lemezt a Midgård records jegyzi. 
Itthon kapható az NSBP records shopjában.

A napokban érkezett meg hozzám az NSBP kiadó legújabb kiadványa amelyről már hetekkel ezelőtt írtam. Akik követik a blogot vagy a kiadót a Telegramon azok már hallhattak ízelítőt is az albumból, a Get Yourself Tattooed című szerzeményt, melyhez kiváló polkorrekt (értsd: nyugaton is lejátszható) klip készült. Valószínűleg sokan egyetértenek velem, hogy nem ez a legjobb szerzemény a korongon, de sajnos olyan világot élünk, amikor egy reklámnál is figyelnünk kell arra mit és hogyan teszünk közzé a világhálón.


Kezdjük a csomagolással, a lemez digipack megjelenést kapott, ahogy azt már megszokhattuk a kiadótól, a lemez Budapesten felvett dalokat tartalmaz, így kapcsolódik a Budapest esti látképe a lemezhez, valamint szerepel a korongon egy Budapest című szám is. A Belső borítón megemlékeznek Krishiről aki többször tetoválta a zenekar tagjait, a hátsó borítón a számcímek vannak feltüntetve, megjelölve minden számnál a dalok forrását és a felvétel időpontját, valamint a fővárosban készült fényképek díszítik a lapot.


A koronghoz 16 oldalas szövegkönyv tartozik, melyben a dalszövegek mellett háttér információkat olvashatunk a számokról, zenekarról, valamint minden oldalt fényképekkel színesítenek, a zenészekről, barátaikról vagy a számokhoz kapcsolódó illusztrációként. Úgy gondolom ilyennek kell lennie egy igényes kiadványnak.


Aki ismeri a zenekart nem fog csalódni, elsősorban dallamos rock zenét hallhatunk a korongon, a számok többségén érezhető a zenekar skinhead múltja.

Az első dal a Never Surrender még az Antisystem öröksége, aki diszkó zenén nevelkedett kemény rockként jellemezné a dalt, szerintem egy ütős szerzemény dallamos gitárszólókkal. A következő szám a Paradise for Parasites egy könyedebb hc szerzemény dallamosabb refrénnel, amikor először hallgattam a korongot kicsit kilógónak éreztem, de később könnyen megbarátkoztam vele.
A Dirty Politicians még mindig egy Antisystem örökség, ha rajtam múlna valószínűleg ezzel a számmal reklámoztam volna a lemezt, ütős, szókimondó szöveg a mocskos politikusokról.
A skinhead egy Ultima Thule feldolgozás, nekem már már jobban tetszik, mint az eredeti.
A Blitzkrieg egy Warlord feldolgozás, lehet rég hallgattam már az eredetit, de ez nekem jobban tetszik, modernebb, pörgősebb.
A Get Yourself Tattooed egy Ken és Stigger szerzemény eredetileg, ez is az előzőhöz hasonlóan jobban tetszik, mint az eredeti, bár 20-30 éve lehet nem ezt írtam volna.
A Finnish Winter egy Mizanthrop feldolgozás, aki régebb óta követi a blogot már találkozhatott a zenekar nevével, egy igen figyelemre méltó orosz skinhead zenekarról van szó akiket volt szerencsém élőben látni, nekem nagy kedvenceim a srácok, így külön örülök ennek a számnak, az meg hogy a másik nagy kedvencem a Mistreat énekese is hallható a dalban felülmúlhatatlanná teszi számomra a dalt. 
A Plague a Carlsband első albumáról való szerzemény, a dal angol szövegét Big Ed (BFG) segített nyelvtanilag helyessé tenni.
A Budapest című dallal már találkozhattunk a két éve megjelent NSBP válogatáson ahogy a Russian Vodka című szerzeménnyel is, az előbbi egy Omega feldolgozás az utóbbi a Korrozia Metalla szerzeménye eredetileg, nekem mind két dal nagy kedvencem volt.
Összességében egy kiváló lemezt tarthat a kezében aki megveszi, igényes megjelenés, nagyszerű zene, sajnos az orosz-ukrán konfliktus miatt egy darabig nem láthatjuk a srácokat hazai színpadon, de reméljük a háború nem tart sokáig és ismét eljönnek hozzánk.

Beszerezhető:
https://nsbp.shop/termek/carlsband-budapest-sessions/

A moszkvai rockcsapat Budapesten felvett dalai. Néhány régi szám új hangzással, néhány vadonatúj dal, néhány érdekes feldolgozás, mindegyikük angol nyelven.
Muke (Mistreat) is feltűnik vendégénekesként.
Digipack kivitel, 16 oldalas szövegkönyvvel, mely a dalszövegeken kívül háttértörténeteket és fotókat is tartalmaz.
Részletes lemezismertető hamarosan!!!

A német hazafias zenekarokat nemes egyszerűséggel "Deutschrock" jelzővel illetik, illetve a hivatalos médiában "Új német rock" jelzőt akasztották a stílusra, megkülönböztetve őket a korábbi, többnyire politika mentes rock, metál zenekaroktól. 
A zenekarok többsége - ahogy hazánkban is - elhatárolódik a szélsőjobboldali (rechtsrock) színtértől és politikai nézetektől.
A stílus ősapjának a Böhse Onkelz-et tekintik, hozzájuk hasonlóan a legtöbb zenekar szintén skinhead gyökerekkel rendelkezik és főként az Oi! zenei vonalról húztak át a deutschrock népesebb, népszerűbb táborába. Ilyen zenekarok a Krawallbrüder és a Toxpack is.
Mindenképp meg kell említenünk a stílus kapcsán a dél-tiroli (ma Olaszország) Frei.Wild zenekart, mely hazánkban is népszerű. A zenekar főleg a kezdeti időkben nyíltan hazafias szövegeket adott elő, főleg szűkebb hazájukról, Dél-Tirolról, a népszerűségük növekedésével a szövegeik visszafogottabbak lettek.
A német nemzeti rock tisztán rock zene, hard rock, rock, metál zene, nem tartalmaz népzenei elemeket, a dalszövegeik alapján sorolják a zenekarokat a stílushoz, illetve még egy fontos tényező, hogy német nyelven adják elő dalaikat.

Hosszas várakozás után végre megjelent a Sons of Odin bakelit (vinyl) három különböző színben (fekete-fehér-vörös) összesen 400 kézzel sorszámozott példányban.
https://nsbp.shop/termek/sons-of-odin-odins-demolition-crew-lp/


Szintén az NSBP kiadótól jött a hír, a bögrék végre elérhetőek a webshopban, a választék folyamatosan nő.
https://nsbp.shop/termekkategoria/kiegeszitok/bogre/


Józan Zoltán könyve a legendás 4Skins együttesről végre megjelent. Az írót ismerve végre elolvashatjuk a tényeket a zenekarról és nem kell a világhálót elöntő baloldali baromságokra hagyatkoznunk.
http://www.loyalty-records.com/shop/index.php?main_page=product_info&products_id=5292
A fenti termékek egyébként elérhetőek lesznek a jövő hétvégén megrendezésre kerülő koncerten.

Ha már szóba kerültek a koncertek íme néhány plakát:















A fenti plakátokból elég jól látható, hogy az olaszoknál indult be legjobban az élet. Itthon havi 1-2 koncert várható, ahogy azt korábban is megszokhattuk. A japánok is elég visszafogottan szerveznek koncertet, nem tudni, hogy a színtér visszaszorulása vagy a covid az oka ennek. Örömteli hír, hogy a Mistreat az új albumok megjelenését koncert körúttal ünnepli, sajnos a hazájukban csak akusztikus fellépéseket szerveztek mostanában.


Az A.D. Skinhead egy támogatói albumot adott ki, mellyel a bebörtönzött bajtársaikat segítik.


Muke 50. születésnapjára jelent meg némi késéssel egy dupla tribute album, melyen a hazai kötődésű Sons of Odin is szerepel egy számmal:

A portugal Legiao Lusitana nem rég megjelent CD-ja végre kapható bakeliten is, keressétek az ismert terjesztőknél.

Ahogy azt már több bejegyzésben is jeleztem, hamarosan új könyv jelenik meg Józan Zoltán klaviatúrájából.
Ezúttal az egyik legismertebb skinhead zenekar, a 4Skins történetét teszi közkincsé.

Gyakran jelzik olvasók, hogy egy-egy bejegyzés hiányos, a közelmúltban így történt a hazai ska zenéről szóló bejegyzésnél és legutóbb a hazai nemzeti rock zenével foglalkozó bejegyzésnél.
Az utóbbinál én is éreztem, hogy ehhez lett volna még mit írni, de nem gondoltam, hogy a téma többeket is érdekel.
Ha a svéd minta alapján a népzenével ötvözött rock zenét tekintjük elsősorban nemzeti rocknak akkor mindenképp meg kell említeni a Kormoránt, mely a műfaj hazai ősatyjának szerepében szeret tetszelegni, ami annyiban igaz, hogy 1976 óta folyamatosan aktív folk rock, etno rock zenekar, akik 2006 után kezdték nemzeti rocknak hívni a zenéjüket sok más zenekarhoz, zenészhez hasonlóan, de valójában nem ők voltak az elsők, hanem az 1975-ben alakult Gépfolklór. Nyugaton mind két zenekar hatalmas sikereket érhetett volna el már a kezdetektől, de itthon a rock zene a lázadás eszköze volt a hatalom szemében, míg a népzene csak egy szűk réteget mozgatott meg így mindkét zenekar sokáig csak klub koncerteken vagy fesztiválokon bukkant fel, én például 1984-ben láttam a Kormoránt elsőként a bajai Országjáró Diákok Országos Találkozóján (ODOT) két helyi amatőr rock/metál zenekar közé bezsúfolva.
A 2008-ban Kima Norbi által alapított Palmetta szintén úgy reklámozza magát, mintha valami újat és egyedit csinálna a modern hangszerekre átírt népzenével, de ebben sincs semmi új, a fémesebb hangzású Gépfolklór és a 2002-ben alakult erdélyi Transylmania szintén hasonló zenét játszanak. Persze ettől még jó amit csinálnak és tiszteletre méltó a rengeteg segélykoncertjük és adományaik, valamint mindaz amit a hagyományaink megőrzéséért tesznek.

A 2002-ben alakult Transylmánia kezdetben Kormorán és Egészséges Fejbőr számok feldolgozásaival állt színpadra, de hamarosan megtalálták a saját útjukat, saját stílusukat a népzene és rock zene ötvözésével. Nálunk viszonylag kevesen ismerik őket, de szűkebb hazájukban Erdélyben rendkívül népszerűek.
Említésre érdemes még a 2011-ben a Kormorán egykori tagjaiból alakult Örökség együttes. Ők a Kormorán stílusát vitték tovább.
Ha keményebb vizekre evezünk akkor a Dalriada neve ugrik be mindenkinek, ők folk metalt játszanak, manapság nem követem a munkásságukat, de a stíluson belül több mindennel próbálkoztak, nekem abban az időben tetszett legjobban amikor az orosz Arkonát próbálták utánozni, ebből az időből a Hajdútánc talán a legismertebb szerzeményük.
Ha a kemény zenéknél járunk a Virrasztók zenekart mindenképp meg kell említenünk, ők az extrémebb metált ötvözték népzenével.
A végére egy rövidebb életű hazai skinhead gyökerű zenekart hagytam, a Csillagsólyom az Egészséges Fejbőr feloszlása után jött létre, nem csináltak semmi újat, a korábbi zenekaruk már a '90-es évek elejétől játszott népzenei elemekkel átszőtt Oi! / rock zenét, Czimmer Jani vezette együttes ezt a hagyományt vitte tovább egészen az Egészséges Fejbőr újjáalakulásáig.
Természetesen a fenti lista sem teljes, sok skinhead zenakar játszott egy-egy népzenei feldolgozást, sokkal több folk rock, folk metal zenekar van kis hazánkban, de úgy gondolom a legismertebbeket megemlítettem.

Előző túravezetőm ismét meglepetéssel szolgált, az eredeti terv szerint "csak" a Sons Of Odin stúdiófelvételére néztünk volna be, de a program ismét változott és Macinál kezdtünk ahol pár CD cserélt gazdát, szóba kerültek az idei koncerttervek és a nagyszerű Muke Solo album, amin minden dal finnül szólal meg.
Józan úrnál ismét ittunk egy finom kávét, szóba került az Archívum 30 koncert és a lassan nyomdakésszé váló új könyv egy legendás zenekarról.
Úton a stúdióba még találkoztunk Lacival, aki legendás zenegyűjtő, de most kivételesen nem a saját, hanem egy lengyel barátja gyűjteményét gyarapította 6-7 lemezzel.
Útközben nagyon sok témát körbejártunk, az idei koncerttervektől a lemezkiadásig, a lemezvásárlási kedvig, új és régi zenekarokat. Nem árulok el titkot azzal, hogy leírom, ebben az évben minden hónapban lesz legalább egy, de néha több koncert is. A fővárosban és vidéken is lesznek koncertek, folyik az egyezkedés, hogy ne szervezzenek egymásra a zenekarok, koncertszervezők. Ebben az évben elmarad a családi nap, mert a betervezett időpontban egy hasonló rendezvény lesz a főváros közelében. Az idei Summerfesten kívül lesz még hazai koncert ahol két külföldi fellépő lesz, egy olasz és egy német a tervek szerint, de ezek a tervek még képlékenyek. Tervben van egy Sons of Odin lemezbemutató koncert is, de ezt a zenekar nemzetközi összetétele miatt a covid könnyen meghiúsíthatja. Belehallgathattam a közeljövőben megjelenő új NSBP kiadvány hanganyagába, garantálhatom, hogy a dallamos oi!, skinhead rock, RAC zenék kedvelői egy minőségi koronggal lehetnek hamarosan gazdagabbak.
Az NSBP kiadó kínálata hamarosan egy új pólóval bővül, melyet elsősorban a külföldi vásárló közönségnek szántak, ha a webshop kezelője összekapja magát akkor hamarosan elérhetőek lesznek a bögrék is, melyeken elsősorban lemezborítókat láthatunk, ha megjelenik a harmadik válogatás, akkor ismét lesz flashdrive, mely mind a 3 válogatás albumot tartalmazza. Nos nagyjából ezekről beszéltünk.
Közben eljutottunk a stúdióba, ahol javában folyt a felvétel, erről már egy korábbi bejegyzésben írtam bővebben.
Túravezetőm meghívott minket ebédre, a google map két vagy három olyan helyre is elvitt amely már bezárt az elmúlt 1-2 évben, közben elhaladtunk a csepeli temető mellett, ahol Betti nyugszik, végül egy hangulatos kifőzdében kötöttünk ki, ahol a pult mögött álló hölgy egyből felismerte a Sons of Odin gitárosát és Gábort. Innentől már garantálva volt, hogy frissen elkészített ételt kapunk és abból sem gyerek méretű adagot. 



Az étel elfogyasztása után a zenészeket visszavittük a stúdióba, útközben megtudtuk, hogy Griffin másnap egy csokor virággal vagy egy kisebb koszorúval szeretne tisztelegni elhunyt nevelőapja emléke előtt, aki '56-os hős volt. Retektől pedig meghívást kaptam a közelgő esküvőjére.
Lett volna még egy találkozónk, Jóna Tibivel, de erre sajnos már nem jutott időnk, így Gábor haza én pedig Kecsóhoz vettem az irányt aki már egy hatalmas sárgarépával várt az ajtóban. Mióta tudja, hogy nem eszek húst, ez már egy szertartás nála. Kecsóval hajnalig beszélgettünk, megvitattuk a világ dolgait, szóba kerültek régi ismerősök, nosztalgiáztunk kicsit, beszéltünk zenéről, zenekarokról, választásokról és még sok minden másról.
Másnap kialvatlanul ébredtem, de nem volt időm, henyélni, indulnom kellett, már Zuglóban a vonat indulás előtt pár perccel jutott eszembe, hogy előző nap ígéretet tettem, hogy megkeresem a Nyugatinál az új Kolodko szobrot. Sajnos ezt majd csak legközelebb tudom teljesíteni.

Reményeim szerint hamarosan új lemezzel jelentkezik a Sons of Odin együttes. A zenei alapokat már felvették, ezen a hétvégén elkezdték felvenni az éneket. Az átmenetileg dobos hiánnyal küzdő zenekart a Stonhammer dobosa segítette ki, reméljük végleg a zenekarban marad. A számok többsége a vikingekről, viking korszakról szól. Nekem épp a Fegyverkovács című dalba sikerült belehallgatni. A gitáros elmondása alapján az új album lendületesebb, kicsit viking metálosabb lesz, mint az előző. Lesz ismét pár szám Griffin saját élményeiről, illetve természetesen az aktuálpolitika sem maradhat ki.
Az új album mellett egy válogatás albumra is készülnek egy számmal, amely a tervek szerint csak a válogatáson fog megjelenni.

Ha valaki itthon meghallja a nemzeti rock jelzőt egyből a Kárpátiára asszociál. Pedig ez itthon ennél sokkal szerteágazóbb. 
Ma már lehetetlen megmondani, hogy egy-egy skinhead zenekar meddig volt skinhead és mikortól lett nemzeti rock zenekar, bár a többségük az előbbit legszívesebben elfelejtené és elfelejtetné másokkal.
 A Kárpátia a 2006-os események után robbant be a köztudatba, pedig a zenekar nem csinált semmi mást csak lekoppintotta a Magozott Cseresznyét és pár Fejbőr számot, mindezt jó zenészekkel akik nem kötődtek túl erős szálakkal a skinhead mozgalomhoz, így az átlag emberek számára is könnyen eladható volt amit csináltak.
 A Kárpátia sikerén felbuzdulva és a 2006-os események hatására szinte minden hazai rock, metál, és néhány skinhead banda hirtelen nemzeti rock zenekar akart lenni. A korábbi dalaik mellé hozzácsaptak pár hazafias hangvételű dalt és már járták is a motoros találkozókat, fesztiválokat.
Pont ezért, míg egy svéd nemzeti rock számról az első akkordok után meg lehet mondani, hogy az az ami, addig egy magyar nemzeti rock zenekarnál ez nincs így, itthon az Oi!, rock, metál, blues, hard rock, hard core elemek keverednek stílus megkötés nélkül egy-egy zenekar repertoárjában, sokszor népzenei elemek, katona indulók bukkannak fel, de itthon ez sem alapvető szabály, itt bárki lehetett nemzeti rocker.
2010 után csökkent az érdeklődés a nemzeti rock iránt, úgymond elkezdett meghalni a nemzeti rock business. A Kárpátia az első két albummal magasra tette a mércét és úgymond ellőtte az összes puskaport, így kénytelenek voltak váltani a talpon maradás érdekében, ez a váltás zenész cserékkel és metálosabb hangzással járt. A váltás ugyan minőségibb zenei teljesítménnyel járt, de ezzel az idősebb korosztályt elvesztették, bár a koncerteken a mai napig a korai számaik a népszerűek.
Érdemes megemlíteni az Ismerős Arcok zenekart, talán ők voltak az elsők akik már elég korán kijelentették, hogy ők innentől nem nemzeti rock zenekar többé, bár sem a zenéjük, sem a szövegviláguk nem változott. Valójában ez az elhatárolódás sem hozott nekik akkora sikert, mint amekkorát vártak.
A skinhead múlttal rendelkező zenekarok közül egyedül a Romantikus Erőszak tudta megőrizni népszerűségét és tudott végig talpon maradni. A sikerük nem alaptalan, a Kárpátiához hasonlóan rengeteg munkát fektetnek a zenekarba, ez látszik a színpadon, hallatszik a változatos zenéjükben a lemezeiken.
A metál színtérről a Hungarica az a zenekar amely kizárólag a nemzeti rock hullám terméke, népszerűségük is kizárólag ennek köszönhető, valójában igazán kiemelkedőt véleményem szerint nem tudtak alkotni.
A nemzeti rock hullámot olyan egykori skinhead zenekarok is megpróbálták meglovagolni, mint a Magozott Cseresznye, Egészséges Fejbőr, Stratégia, Hunnia, de a korábbinál nagyobb sikereket nem tudtak elérni, vagy sokszor még akkorát sem.
A legviccesebb fordulat az egykori drogos, balos punk zenekarnál a Cool head klánnál következett be, amikor a Kárpátia sikerein felbuzdulva hirtelen ők is hazafiak lettek.

Nemzeti rock nem csak itthon létezik, elég csak a horvát Thompsonra gondolni, a német Frei.Wild-ra vagy a mongol The Hu-ra, hogy csak az ismertebbeket említsem.

Svédországban valószínűleg az Ultima Thule újjáalakulásával kezdett népszerűvé válni az ottani nemzeti rock, amit a zenekar "vikingarock" névvel illetett. Mindez 1990 körül kezdődött, az ezredfordulóra már tucatnyi követőjük akadt: Dagaz, Glittertind, Fyrdung, Odium, Hel, hogy csak párat említsek. Itthon és talán a nemzetközi porondon is a Hel lett igazán népszerű, bár mára lassan feledésbe merültek.

A tendencia ott is megfigyelhető, hogy a zenekarok megpróbálnak elhatárolódni a skinhead múltjuktól, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ez vezetett több zenekar feloszlásához is, illetve az Ultima Thule ezért alapított saját kiadót.
A svéd nemzeti rock nem halt meg a 2000 körüli csúcs után, a mai napig létezik és a mai napig van kapcsolata a skinhead szubkultúrával, elég csak a Völund Smedre gondolni melyben időnként Jocke penget, vagy a pár éve felbukkant Snöfridre, mely első két albumát a Das Zeughaus kiadó adta ki amelyik Gigi és Luni lemezeit is jegyzi.
A stílus szövegvilága hasonló, mint bárhol a világon a hazafias zenekaroknak, talán annyi érdekesség van, hogy a Du Gamla, Du Fria kezdetű nemzeti himnuszukat is megzenésítették és rendszeresen előadják koncerteken.
A zenéjük könnyen felismerhető népzenei alapjairól, melyet oi! és rock zenével ötvöznek.

Ki kell-e használnunk a modern világ adta lehetőségeket, ha igen, hogyan, meddig mehetünk el, meddig éri meg elmenni?

 Igen, úgy gondolom mindent fel kell használnunk amit ellenünk is fel tudnak használni. Közösségi médiát, videó megosztókat, podcasteket, blogokat, weboldalakat.
 Mivel a zene az egyik legnagyobb fegyverünk így  a zenei megosztókra kell fektetnünk a legnagyobb hangsúlyt, legyen az audió streaming vagy videó. Ez a kettő a legnépszerűbb és leghatásosabb propaganda. 
 A podcast a közelmúltban lett népszerű, ez fogja felváltani az online rádiókat, zenéket több órán keresztül is hallgat bárki. Ellenben egy szöveges műsor, interjú már 20 perc után ritkán köti le az ember figyelmét a felmérések szerint, egy óra után már a legtöbb téma is általában unalmas ismétlésekbe hajlik. Erre érdemes odafigyelni azoknak akik ilyesmire "vetemednek".
 Ugyan ez igaz a hasonló tartalmú videókra is. Eleve a mai embernek nincs ideje 50-60-80-100 percet ülni egy videó előtt, így az ilyen hosszúságú videók nézése már legkésőbb a felénél megszakad általában. Bármilyen érdekes is egy téma a monoton beszéd, lassú párbeszédek unalmassá, fárasztóvá teszik.
Bár nem vagyok Mucsi rajongó, ha jó példát kellene felhoznom akkor az ő videói azok, gyors, érthető beszédstílus, megfelelő képi és zenei aláfestéssel, a hosszabb videói kétfelé vágva kerülnek megosztásra, egy kevésbé érdekes témát is élvezhetően tud előadni.
 A szöveges tartalmakra szintén igazak a fent leírtak. Egy témát, interjút színesebbé lehet és kell tenni képekkel, persze nem szabad túlzásba esni, mert akkor az eredeti tartalom elveszik és csak akkor érdemes hosszabbra nyújtani, ha úgy érezzük az érdeklődést végig fent tudjuk tartani.
 Az egyéb szöveges tartalmakba a videó beszúrása már kétes eredményt hozhat, ha egy új lemezt ajánlunk ez célravezető lehet, de más tartalmaknál elviszi/elviheti az olvasó figyelmét és az ajánlott tartalom megnézése után, már nem jön vissza, ezért, ha mindenképp szükséges akkor a szöveges tartalom végére szúrjuk be.

Meddig mehetünk el? 
A világhálón megosztott tartalmakért itthon és külföldön is felelősségre vonhatóak vagyunk, ezt mindig figyelembe kell vennünk. 
A szervezetek többsége ügyvédekkel ellenőrizteti a megosztott tartalmait, a magánemberek többsége csak a legritkább esetekben. Amikor megosztunk egy-egy ilyen tartalmat ezt mindig figyelembe kell venni.

Az NSBP webshopjában eddig is elérhetőek voltak dísz és ajándék tárgyak (kulcstaró, egéralátét, felvarró stb). Ez a termék csoport bővül hamarosan bögrékkel melyeken a kiadó logója és lemezborítók lesznek első körben.

A PC records egy időben jelentette meg a Mistreat és a Muke Solo albumokat. Régi nagy kedvencem a finn brigád, így ahogy már előre jeleztem is mind kettő megérkezett az NSBP kiadó jóvoltából.
Előbb a Mistreat - Talk the Talk, Walk the Walk albumról akartam írni, de a másik album annyira magával ragadott, hogy inkább azzal kezdem. 
A Mistreat Muke solo - Patriotic tunes 2. egy rendkívül lendületes album, finn oi! és skinhead rock kellemes keveréke és mindez finnül. 12 nagyszerű szerzemény. Mindez 500 példányra limitált digipack kiadásban. Szövegkönyvvel melyben a jól olvasható szövegek mellett a finn táj és állatvilág szépségeiben gyönyörködhetünk.
Azért az előadóról és az őt kísérő zenészekről még tehettek volna bele egy képet.
A dalok közül nem igazán tudok kiemelni egyet sem, mindegyik magával ragadó, lendületes. Ismét verseket zenésítettek meg és népdalokat hangszereltek át. Remélem lesz még folytatás, mert lassan már jobban tetszik, mint a fő zenekar.

A zenekar a pletykák szerint valószínűleg még ebben az évben ellátogat hozzánk, így a lemez mellett ezzel a jó hírrel is szolgáltak. Remélem a hír igaz lesz és tényleg láthatjuk őket itthon. 
A lemezre 10 dal került, mind kiváló szerzemény a zenekartól megszokott stílusban, talán a 5-4-3-2-1- Fire az ami kissé szokatlanabb, kísérletezőbb hangvételű, de nekem ez is tetszik.
A srácok nem szakítottak a skinhead hagyományokkal, olyannyira nem hogy még egy nagyszerű dalt is írtak a témáról, nemes egyszerűséggel a Skinhead címet adva neki. A többi szám is a megszokott skinhead témákat dolgozza fel, harcokról, istenekről, küzdelemről a modern világ ellen stb. 
A CD mellé szövegkönyv is jár, jól olvasható szövegekkel, valamennyi angol nyelvű, ahogy azt újabban megszokhattuk és skinhead témájú képekkel, grafikákkal illusztrálták.
Mindkét kiadvány igazán nagyszerű, csak ajánlani tudom mindenkinek, rajongóknak és a zenéjükkel mostanában ismerkedőknek egyaránt.
Beszerzhetőek: https://nsbp.shop/ujdonsagok/

Tavaly tavasszal kezdődött a lemez összeállítása, az eredeti terv az volt, hogy a válogatáson szereplő zenekarok fele magyar, fele külföldi legyen. Ez sajnos nem jött össze, a C19(84) miatt inaktív hazai színtér miatt, talán majd a harmadik lemezen.
 Valószínűleg a fehér borító teszi, de engem a '80-as évek, '90-es évek elején megjelenő válogatás albumokra, kazettákra emlékeztet, persze lehet ebben valami szándékosság is, nem tudom, talán majd rákérdezek. Mindenesetre az már biztos, hogy a harmadik rész fekete borítóval fog megjelenni.
 A tokban igényes szövegkönyv van, olvasható szövegekkel, a zenekarok logóival. Az eredeti terv szerint fotók lettek volna a zenekarokról, gondolom a külföldi zenekaroktól nem érkeztek be a kért képek, ezért maradt ez a változat. A szövegkönyvből hiányzik néhány feldolgozás szövege.
A lemezen 20 dal szerepel, valamennyi az elmúlt egy évben lett felvéve, néhányuk már lassan fél éve elérhető a világhálón, amolyan kedvcsinálónak lettek megosztva.
Az első a német Heuréka - Festung Budapest című szerzeménye, ez februárban az aktuális esemény előtt lett megosztva, a dal érdekessége, hogy Retek hangját is hallhatjuk benne, bár nincs olyan erőteljes orgánuma, mint a Jogos Önvédelem énekesének, ez a dal sokakat a hamarosan hazánkba látogató Blutzeugen 5 éve megjelent hasonló témájú szerzeményére emlékeztet.



A Kitörés Anti Antifa munkacímen futó szerzeményét volt szerencsém élőben hallani ének nélkül a stúdióban, a végleges címe Te vagy az a réteg és így egybegyúrva egész más lett, mint amire számítottam. A szövege rendkívül találó, végre ezt is kimondta valaki, talán majd elgondolkodnak az érintettek rajta (már, ha van nekik egyáltalán mivel).
A Post Mortem pár nappal a megjelenés előtt osztotta meg az albumon szereplő számát. A zenekar hozta a megszokott színvonalat, dallamos mégis erőteljes RAC muzsika, mely engem a német színtér zenéire emlékeztet.
A White Gigolost sem kell bemutatni szerintem a blog olvasóinak, a srácok már léptek fel kis hazánkban és lemezük is került bemutatásra. Dallamos zenéjük mindig magával ragad, ahogy ennél a számnál is, aki megvette a Jockes Again albumot az már találkozhatott ezzel a szerzeménnyel.
A Fehér Törvény egy Estripe Imperial feldolgozással került fel a lemezre, a dalszöveg magyarul, a refrén spanyolul hangzik el. Szerintem nagyon jó lett és a szövegek is érthetőek, remélem az áprilisi koncertjükön élőben is hallhatjuk.
A Brithrite egy magyar gyökerekkel rendelkező amerikai skinhead zenekar, ebből nem is szoktak titkot csinálni, több albumukon szerepelt már magyar témájú szám. Most is 1956-ról énekelnek a We Remember című számukban. Igazi amerikai Oi! csak hazafiaknak.
A Stalagot sem kell bemutatni, hiszen léptek már fel ők is kis hazánkban, a lengyel zenekar, ha angolul énekelne már világhírű lenne. 
A görög No Surrender egy aktuális témához nyúlt a Covid 19(84) című szerzeményükkel. A középtempós muzsika engem a Bound for Glory - When the hammer falls című számára emlékeztet.
Az Archívum - Fegyver Dealer című számát sem kell a rajongóknak bemutatni, hisz az elsők között került fel a világhálóra a korongról és már a stúdió felvétel után írt a zenekar róla a Telegram csatornáján.

A Whitelaw is egy új számmal került a korongra, nem okoztak meglepetést ők sem, egy kiváló középtempós remekmű a zenekar megszokott stílusában. 
A Carlsband szintén nem ismeretlen a hazai rajongók körében, már többször léptek fel nálunk és az előző válogatáson is szerepeltek, sőt azt a pletykát hallottam, hogy hamarosan új korongjuk jelenik meg az NSBP recordsnál.  
A Lucky Boneheads Crew 1912 a cseh skinhead színtér egyik kiváló zenekara, egy nagyszerű vidám Oi! nótát küldtek erre a válogatásra.
A Romantikus Erőszaktól egy Fradi nótát hallhatunk, mely szerepel a közelmúltban megjelent korongjukon is, örök darab, bár a többi csapat szurkolói nem biztos, hogy örülnek neki :) .
A rövid ideig hazánkban élt skót zenész projektje a Patriot, a Lynch them all című szerzemény már bemutatásra került a lemez megjelenésekor. Egyedi stílusa feldobta volna a hazai színteret, sajnos feladta és visszaköltözött hazájába.
Az NSBP zenei projekt egy Bully Boys feldolgozással dobta fel a CD színvonalát, a Skinhead superstar című szerzeményhez már 5-6 éve készült magyar szöveg, most ezt véglegesítették, szerintem nagyon jó lett. Na most majd indulhatnak a találgatások, hogy vajon kiről szólhat.
Az ausztrál The Yardbombs sem fog meglepetést okozni senkinek, már két lemezük jelent meg hazai kiadónál, most is ugyanazt kapjuk tőlük, mint eddig, kőkemény punk muzsikát.
A Fascine szintén az amerikai skinhead színtér zenekara, egy koncert felvételt hallhatunk tőlük, ez inkább csak a minőségen hallható, a közönségből nem sok minden jön át csak a szám végén. Nekem a koncertfelvételek akkor jönnek be, ha a hangulatból is áthallatszik valami, persze ettől ez még egy nagyszerű középtempós muzsika.
A Mighty Whitey & The Dry Heeves elektromos muzsikája általában kilóg az ilyen válogatásokból, de ide sikerült kivételesen olyan szerzeményt találni amely beépül a válogatás hangulatába.
Ol Lonsome Jones lassú country dala amolyan levezető szerzemény ami után az ember már nem vár újabbat a lemezen. Nos ez itt nem így történt. A Hundriver egy vidám egyedi stílusú már már sláger gyanús dallal zárja az albumot a White Boys Summerrel. Retek teljesen új hangzást hozott a hazai zenei életbe, reméljük ki tud teljesedni, nekem nagyon bejön amit csinál.


Beszerezhető CD-n: https://nsbp.shop/termek/nordic-power-rock-and-roll-vol-2/

Letölthető: https://nsbp.shop/termek/nordic-power-rock-and-roll-vol-2-digital/

 A blogok megjelenésének eredeti célja egy online, megosztható napló volt, mely mára alaposan megváltozott. 
Ez a jelen blog esetében azt hiszem az első olyan bejegyzés amely legjobban hasonlít az eredeti célra.
 Ma az NSBP records tulajdonosával volt előre megbeszélt találkozóm a közelmúltban megjelent válogatásalbum kapcsán. A jól ismert régi bajtársunk már előre jelezte, hogy ma, ha van kedvem meglátogatunk pár hazai kiadót.
Naná, hogy volt kedvem.
 Az első állomásunk az egykori Lél Records tulajdonosához vezetett. Régi ismerősök vagyunk, jó volt újra látni az Akarat Diadala tornák főszervezőjét. Begyűjtöttem pár pletykát arról, hogy lesz-e S.O.G bakelit vagy nem, megjelenik-e CD-n vagy nem, lesz rajta pár bónusz dal vagy nem. Közben kiment a fejemből és elfelejtettem megkérdezni mi a helyzet a több, mint 20 éve fiókban porosodó "Lenn a téren..." válogatás CD-vel. A beszélgetés alatt vásároltam több, mint egy kilogrammot a híres Madzagfalvi sajtokból.
 A következő állomás a BHS vezetője volt, szintén régi ismerős, itt nosztalgiáztunk kicsit, szóba került az új Nordic Power válogatás melyen a Fehér Törvény is szerepel. Szóba kerültek a tervek, koncertek, fiókban porosodó tervek, felvételek.
 A harmadik megállónk a Loyalty Records volt. Ez a kiadó őrzi leginkább a skinhead hagyományokat, nem is kellett csalódnom, nagyon sok új információval gazdagodtam. Új lemez tervek, zenei projektek, koncert tervek, új könyv. 
 Mivel az információk továbbadására nem kértem engedélyt, így ezek majd egy későbbi bejegyzésben fognak szerepelni. Őt is több, mint 30 éve ismerem, azt hiszem ez volt az első alkalom, hogy ilyen kötetlenül beszélgettünk élőben.
A nap megkoronázása egy nagyon régi barátom Kecsó meglátogatása volt. Végre egyre jobb egészségnek örvend, egyre pozitívabb hangulatban van, sajnos az idő elszaladt és nem tudtunk sokáig nála időzni.
Azért túravezetőmről sem feledkezem meg, tőle is begyűjtöttem pár friss hírt, zenei pletykát, szóba került a háború miatt kialakult helyzet, mely az oltáshoz hasonlóan megosztja az embereket az egész világon. Begyűjtöttem pár friss zenei információt tőle is, koncertekről itthon és külföldön, új lemezekről, tervekről régiekről és újakról. Mivel ma négy absztinens személlyel találkoztunk ma nem ittunk,  de legközelebb sörözni is fogunk.

Megjelent a várva várt válogatás album 20 új vagy a közelmúltban megjelent nagyszerű slágerrel. Részletes lemezismertetőt várhatóan már a hétvégén olvashattok a blogon. 

Végül még egy hazai vonatkozású buli, a közel három éve meghirdetett Magozott Cseresznye koncert is meg lesz tartva:

Helyszín: Analog Music Hall

1116 Bp., Kondorfa u. 8. 

Dátum: 2022. Július 9. 

Kapunyitás: 18 óra

3600 HUF




A finn srácok nem aprózták el, a Mistreat sorlemez mellé megjelent egy Muke solo korong is, reményeim szerint jövőhéten már részletesen tudok írni róla. 


Az egyik kedvenc német zenekarom a True Aggression ismét új lemezzel rukkolt elő, egyelőre bizonytalan, hogy kapható lesz-e itthon, ha igen, akkor a blogon ezt a korongot is bemutatom.


A Whitelaw új póló mintával jelentkezett az új lemez után, a minta jelvényen is kapható lesz.

 Az 1960-as évektől a népszerű hazai tánczenei előadók repertoárjában időnként felbukkantak, reggea, blue beat, korai ska elemeket felvonultató slágerek, de mint önálló stílus nem honosodott meg itthon.
 1981-ben váltott hard rockról ska zenére a bajai Fórum együttes, később a zenekar felfedezője Galla Miklós is próbálkozott valami hasonlóval. 
Egyik formációnak sem sikerült igazán maradandót alkotni, a Fórum egy kislemezig jutott és egy új hullámos válogatás albumon szerepelt.

A skinhead mozgalom megjelenésével megjelent itthon az angol ska új hullámának hatására ez a zenei stílus is. 1984-ben alakult a Fals együttes, nem sokkal később Zorán aki akkoriban az Oi-korban zenélt Zalával megalakította a Flúgos Futam zenekart, majd 1986-ban megjelent a Skanzelizé is.
A skinhead közegből csak a Skanzelizé próbált kitörni, sikertelenül, ez a zenei stílus nem vált népszerűvé azóta sem kis hazánkban.
A fenti zenekarok olyan fehér ska előadókat utánoztak, mint a Madness és a Bad Manners.
Említést érdemel még a szegedi Boldog Idők zenekar, őket azért mosták egybe a skinheadekkel, mert egy koncert felvételük úgy terjedt el, hogy azt a Táncőrület fesztiválon vették fel, ami nem volt igaz.

Az 1981-ben alakult miskolci Kabinet Rt. a kezdetektől ska alapú zenét játszott, de nem tudott betörni a zenéjükkel a köztudatba, egészen addig, míg a '80-as évek végén egy Bad Manners feldolgozással megnyertek egy zenei tehetség kutatót.
Mivel itthon valódi rajongói közönsége a skinheadeken kívül nem volt a zenének a zenekar az 1989-ben újjáéledő skinhead szubkultúrához csapódott és a PE-CSA-ban újrainduló táncőrület klub koncertjein lépett fel.  A kapcsolat nem volt hosszú életű, talán félévig tartott, mikor a zenészek úgy döntöttek, hogy szakítanak a skinheadekkel, mert nem tudnak velük érvényesülni a nagyvilágban. Egyébként nélkülünk sem tudtak, a zenekar mai napig létezik, de nagyobb sikert nem tudott elérni, többnyire városi rendezvényeken lépnek fel. A dolog érdekessége, hogy a zenekar elindult egy tehetségkutatón 1991-ben, itt az énekes egy kifordított bomber dzsekiben lépett fel.

A Ladánybene 27 együttes 1985-ben alakult Angyalföldön egészen a '90-es évek elejéig ismeretlen maradt, ekkor indítottak saját klubot a későbbi Viking klubnak helyet adó Poscher János művházban. Itt teltházas bulijaik voltak, a közönség közel fele mindig skinhead volt, annak ellenére, hogy a zenészek nem vállaltak közösséget velük.

A '90-es évek közepétől hazánkban is felbukkanó kopaszra nyírt, agyhalott punkok elkezdték a ska zenét kisajátítani, ez a legtöbb zenekarnak ugyanúgy nem tetszett, mint más politikai irányzatok, az emberekben még élénken élt a kommunizmus emléke. A zenekarok akkoriban politika mentesen képzelték el a sztárságukat.
Mivel minőségi ska zenét játszó zenekarokat nem tudtak maguk mellé állítani, így a drogos punk zenészeikkel próbálkoztak inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Itthon később sem tört be a ska zene a köztudatba, voltak olyan zenekarok, mint a Sugarloaf, melyek egy-egy dallal szerepeltek a slágerlistákon, de nem tudtak kitörni az egy slágeres sztárság szerepköréből és vagy eltűntek vagy stílust változtattak.

2017-ben a Fals egykori frontembere újra próbálkozott, ekkor már politika mentesen, a bajai Fórum tagjaival összehozta a Best OF Ska Seniors (B.O.S.S.) együttest, neki sikerült közel 28 év után a fővárosba csábítani a Kabinet RT zenekart. Sajnos a kezdeményezést nem fogadta túl nagy érdeklődés, így néhány hónap után abba maradt.

A lemez címét a II. világháború tengeralattjáró szlogen ihlette “szaladj csendben, szaladj mélyre”.
A lemezhez 16 oldalas szövegkönyv tartozik, melyet Colin Jordan képeivel illusztráltak. A szövegek szokás szerint jól olvashatóak, ha nem tudnám, hogy a Midgård records adta ki el sem hinném.

A lemezen 12 dal hallható, többnyire a megszokott stílusban, néhol kísérletező hangzással, de néhány szám egész új szerű, de a lemez és a zenekar világába jól illeszkedő számok ezek is. 
A szöveg a megszokott témákat dolgozzák fel: skinhead, zene, politika.
A szövegek mindegyikét Benny írta az elmúlt két évben, a dalok keletkezésének ideje szerepel a szövegkönyvben a dalok alatt.
Én nem tudok betelni a zenével, napok óta pörög a lejátszóban és nem tudom megunni. Elfelejtették ráírni: "Vigyázz, függőséget okoz!".
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/whitelaw-run-silent-run-deep/

2019-ben a svéd Sniper records előkotort egy addig kiadatlan Skrewdriver koncertet, melyet 1985 március 30.-án rögzítettek egy east hami koncerten és kiadták 333 példányban.
Ennek a lemeznek a licenszét vette meg a Midgård records és adta ki újra, új külsővel. A borító ahogy azt már megszokhattuk a kiadótól elég szerény, még a felvétel készítés időpontja sincs rajta, ellenben tele van a zenekar fotóival egészen 1977-től, a képek jó minőségűek, de ennél azért többet várnék...
A felvétel ahogy az várható a kazettás korszak minőségét idézi, persze aki hozzám hasonlóan ilyen felvételeken nőtt fel az tudja értékelni ezt is. A koncerten a White Powertől a Tomorrow belongs to me-ig 15 jól ismert dal csendül fel, valódi koncertélményt nyújtva összekötőszövegekkel és a közönség hangjával.
Elsősorban gyűjtőknek ajánlom és természetesen a zenekar minden rajongójának.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/skrewdriver-live-and-loud/

Február 25.-én megjelent a Whitelaw új albuma a Run Silent, Run Deep. Jövőhéten már elérhető lesz a hazai webshopokban is.


Elmarad a Nándorfehérvárra meghirdetett Ewige Sturm ballada est.


A Condemned 84 ebben az évben is kimozdul a szigetről, Most Spanyolországban fognak fellépni.


A még tavaly meghirdetett skóciai C84 koncertre már minden jegy elkelt. A helyi kopaszok élvezve a covid korlátozás mentességet rendkívül aktívak lettek, a Last Resort hét közben adott koncertjei is telt házasak voltak a múlt héten.




Mexikóban fellendült a zenei élet, olyannyira, hogy a BED mellé most egyszerre két olasz zenekart is meghívtak.


Aki már unja az itthon 20 éve, évente megrendezett, szinte azonos útvonalon haladó túrákat, az kipróbálhatja magát Németországban a III. Weg által immár harmadszor megrendezett túrán.


Gondolom nem sok olvasó jár a közeljövőben Japánban, de hátha...


A Code 1 az új album anyagát Belgiumban is bemutatja a német Combat BC társaságában.







Olaszországban sem állt meg az élet, tavasztól koncert dömping lesz.

Az American Defense Skinhead tavaszi nagy buliján három nagyszerű zenekar is fellép. A kiváló hangulat garantált.


Aki szereti a vidám punk muzsikát játszó Toy Dollst az ebben az évben kétszer is találkozhat Olgáékkal itthon.


A finn srácok hatalmas nyári bulira készülnek, jegyezd fel az időpontot.


A végére is jutott egy lemezajánló, a blogon korábban bemutatott Scharmützel album a lemezgyűjtők legnagyobb örömére végre megjelent bakeliten.

Azok figyelmébe ajánlom a videót akik a szomszédban zajló háború miatt most ukrán zászlókat lengetnek és ezeknek a sovinisztáknak a felkérésére az orosz nagykövetség előtt tüntetnek értük.

Az NSBP kiadó jóvoltából ismét egy kultikus korongot tudok bemutatni. A Skullhead együttes a '80-as évek legendás skinhead zenekara volt, akik kezdetben Oi! majd később dallamos R.A.C. muzsikát játszottak.
A lemez 2002-ben a PC Records gondozásában jelent meg, ennek megfelelően igényes szövegkönyv is jár hozzá a zenekar történetével, jó minőségű fényképekkel, Magnus Waggeg című számhoz egy fénykép került amin az egykori katona látható Kevvel az énekessel.

A korongon hallható dalok Oi!-os, rock and rollos számok, egyetlen kivétel a Magnus Waggeg emlékére írt dal, mely egy gyönyörű ballada. 
A korong végére 3 bónusz felvétel került mely egy svájci koncerten készült Mels-ben.
A brit skinhead zenei dömpingből nem csak a dallamos, fülbemászó zene, hanem az énekes hangja és énekstílusa emelte ki a zenekart. A dalszövegeik az északi istenekről, antikapitalizmusról és a brit büszkeségről szóltak. A lemezről nem tudnék kiemelni egyetlen dalt sem, egyformán jó mind
A CD megvásárolható: https://nsbp.shop/termek/skullhead-return-to-thunder/

Ahogy korábban ígértem, ha itthon kapható lesz akkor egy példány nálam landol a lemezből. Az NSBP kiadó jóvoltából érkezett belőle pár darab hazánkba és így egy eljutott hozzám is.
Talán már írtam korábban valamelyik bejegyzésben, hogy a Sledgehammer volt az első japán skinhead zenekar amelyiknek a zenéje eljutott hozzám, jó 30 éve a Pannon Buldog egykori szerkesztője által. Legnagyobb bánatomra a kazettán csak Skrewdriver feldolgozások voltak angolul.
 A világhálónak köszönhetően már több, mint 20 éve elérhetőek információk a japán színtérről, így erről a zenekarról is, amelyik a korai korszak szinte egyetlen túlélője akik a legtovább őrizték a skinhead külsőségeket.
Mára már csak az énekes és a dobos a dobos kopasz a zenekarból, a két gitáros a rockzenei színtérről érkezett és ez a zenén is alaposan kiütközik. A korongon az első szám egy modernebb, amerikai stílusú rock szerzemény, a második szám pedig egy hard rock nóta, amolyan amerikai motoros rock stílusban. Szerencsére jutott a korongra a régi időket idéző szerzemény is, külön öröm, hogy minden dalt japánul énekelnek.
A Brutal Attack munkássága tiszteletet érdemel, de a legtöbb daluk nem az én, nem túl kifinomult zenei ízlésemnek született, ellenben erre a korongra összeszedték a legjobb dalaikat, kezdve a Rock Against Communismmal és a többi kiváló, pörgős, rock and rollos szerzeménnyel. Mielőtt végig hallgattam a korongot meg voltam győződve, hogy a japán banda fog jobban tetszeni, de igazából azt hiszem az angol banda kicsit jobban bejön.
A lemez hagyományos CD borítóban jelent meg, 16 oldalas szövegkönyvvel, ebben a dalszövegek mellett kiváló színes fotók is vannak a zenészekről, sajnos a japán banda dalai csak japánul vannak benne.
A szövegkönyv hátulján megemlékeznek Ian Stuartról és egy elhunyt japán skinheadről. A CD hátulján a japán számcímek egy része angolul is ki van írva. A Suns kiadó remek munkát végzett.
Sajnos a pár darab lemezt pillanatok alatt elkapkodták még a postaköltség miatt megemelt ár ellenére is, de itt lehet jelezni a kiadónak, ha valaki szeretne még a korongból:
https://nsbp.shop/termek/respect-honour-east-meets-west-sledgehammer-brutal-attack-japanese-english-skinhead-compilation/

Az elektronikus zene rajongóinak rendeznek egy nagy bulit március elején, a rendezvényre regisztrálni kell.



Most jelent meg a közelmúltban a 40 éves jubileumi korong, nem sokkal utána a Sledgehammerrel közös album, már bejelentették a mexikói koncert anyagának a megjelenését is, de előtte még kiadtak egy bakelitet fényképes nyomattal 500 példányban.


A Hundriver Szófiába készül, reméljük az ő bulijukról nem kerül ki olyan videó amin félmeztelen utcalányok ropják a színpadon.





A Nordik Powrer R'N'R vol.2. korong még nem jelent meg, de a lemezhez készült póló már kapható: https://nsbp.shop/termek/nprnr-polo/



A tavaly megjelent Brigade Totenkopf album most kazettán jelenik meg két hazai kiadó jóvoltából. A szalag 88 sorszámozott példányban jelenik meg, valamint 14 egyedi megjelenést kap szintén sorszámozva.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/brigada-totenkopf-raza-y-destino-mc/




A Rebellium zenekar többszöri átalakulás után végre készen áll a lemezfelvételre, a srácok 12 számot gyakoroltak be. Reméljük nem halogatják sokáig a dolgot.

Az idei megjelenésekről a megszokottnál lassabban érkeztek a hírek, így erről az albumról is csak pár nappal a megjelenés előtt szereztem tudomást. A lemez beharangozó videója kíváncsivá tett, ez a lemez sokkal jobbnak ígérkezett, mint az előző.
A lemezen 16 feldolgozás hallható, egyedi modern hangzású, '80-as évekbeli kiabálós punk stílusban nagyszerű kórussal. Sem az ének, sem a zene nem követi az eredeti számokat, de a dallamokról, gitárszólókról, dalszöveg részletekről felismerhetőek maradnak a források. 
A srácok elég széles palettáról válogattak számokat az albumra, felkerült a Judas Priest legrosszabb korszakából származó Turbó albumról a Breaking The Law, a Test Tube Babiestől a Banned from the Pub ( az antifa banda tagjai valószínűleg tépik a hajukat, hogy egy éven belül már két jobbos zenekar is feldolgozta a számukat). A német "újhullám" királynője Nena sem gondolta volna, hogy a legnagyobb (inkább egyetlen) slágeréből jobboldali himnusz lesz.

Számcímek:
1. American Aryan Girl
2. Banned from the pub
3. Breaking the law
4. Kill yourself
5. Lesson in violence
6. Hate and whiskey
7. Fight for your right (to nazi)
8. Rock’n’roll nigger
9. Something to believe
10. Payback
11. Time
12. H88er bOi!
13. That aint my America
14. When the generals talk
15. Where have all the bootboys gone?
16. 88 Balloons

Összességében kiváló album, aki szereti a nyers punk/hc muzsikát az nem fog csalódni.
A borító a napilapok külsejét idézi, 4 oldalas digipack csomagolás, újságcikk szerű szövegekkel, képekkel, a hátoldalon az ausztrál skinhead színtér reklámjával és a számcímekkel valamint pár sor az albumról.
A lemezt az NSBP kiadó adta ki, sorban ez a 10. kiadványuk.
Beszerezhető:
https://nsbp.shop/termek/the-yardbombs-100-percent-coverage/

Gyakori téma a vikingek kapcsán, hogy mi váltotta ki belőlük azt az állapotot amitől berserkerré váltak/változtak.
A gomba elég elterjedt nézet, de aki látott már begombázva valakit annak nem a berserker jelző jut eszébe.
Manapság egyre elfogadottabbá válik az a nézet, hogy ez természetes, drogoktól mentes állapot volt. A fenti film ezt a témát járja körül.

Február 5.-én jelenik meg az Ultima Frontiera dupla CD-je 20 eddig kiadatlan dallal, a blog olvasói karácsonykor már hallhattak belőle részletet.


A The Pride koncertjére pár nap alatt minden jegy elkelt, úgy látszik a belga kopaszok ki vannak már éhezve egy jó bulira.


Japánban össznépi skinhead buli lesz olyan bandákkal amelyek még mindig őrzik a skinhead külsőségeket.



Angliában  reneszánszát éli a skinhead mozgalom, bár a zenekarok többsége ma már nem politizál azért még ezeken a bulikon nem a balosok vannak többségben.



Egy nagyszerű skinhead buli lesz holnap a finneknél a D88 szervezésében. A Mistreat neve garancia a jó hangulatra.


Elhunyt Flav a Paris Violence énekese, alapítója.


A svájci énekesnő a szomszédban fog fellépni a közeljövőben.



Hamarosan egy Brutal Attack tribute album lát napvilágot a lemezhez egy póló is készült.


Hosszas huzavona után sikerült végre tisztességesen eltemetni Siggit. A város vezetés többször aggodalmát fejezte ki, hogy a sír a hazafiak zarándokhelye lesz ezért mindent megtettek, hogy megakadályozzák a temetést.


Nyáron irány Anglia, régi és új skinhead bandák egy fesztiválon, a Crucified pár hete mutatkozott be élőben, engem meggyőztek, a Combat BC és a Qeensbury Rules régi kedvencem, már csak miattuk is érdemes utazni.


A lengyel Wolfordr 1999-es kazettája végre CD-n is megjelenik, egy kis ízelítő a lemezből: https://drive.google.com/file/d/1e3LJzrFNELvnVwnzB_bDuk5W-u44rJ5S/view?fbclid=IwAR0V31p3BYDkXaf_xOB59SG9Ack-mUExflrNuxJxEmPuzQUwyNH0I9KFaT4


Stronghold új albuma lassan egy évet késik, de idén tavasszal talán végre tényleg kézbe vehetjük.



A Summer Fest mindig nagy buli, idén talán ismét több külföldi fellépő is ellátogat hozzánk.

Politikai verekedések a hatfieldi 2-Tone koncerten, Sounds, 1979. november 3.

A Specials/Madness koncert a Hatfield Polytechnic-en múlt szombaton a baloldaliak és a skinheadek ádáz harcának színhelye volt, és ez egyszer úgy tűnik, hogy nem a jobboldali skinheadek voltak a baj előidézői.
Egy 2-Tone szemtanú szerint a bárban ismeretlen okból ütésváltás kezdődött, majd hirtelen egy körülbelül 30 fős csoport berontott egy tűzvédelmi ajtón. Néhányan közülük már ki voltak tiltva a helyről. „Hatfield Antifasiszta Liga” és „Hatfield maffia” feliratú transzparenseket vittek magukkal, és borotvákkal és Stanley-késekkel (sniccerekkel) véletlenszerű támadásokat intéztek a bámészkodók ellen.
Amint távoztak, egyiküket a skinheadek elkapták, és eszméletlenné verték. Többen kórházba kerültek, de vasárnap reggelre mindenkit hazaengedtek a kezelés után.
Eközben egy skinhead szemtanú azt mondta a Jawsnak, hogy a szélsőbalosokat Cockney Reds-ként (londoni Man Utd szurkolóiként) ismerték, és „elég kemény fickók, nem a szokásos diáktípusok”. Skinheadek is voltak velük. Berohantak, és azt kérdezték: „Rendben, ki tartozik a Fronthoz?”, és megvertek mindenkit, akit NF-nek tartottak.
Bár Chrysalis ezt egyedi esetnek tartja, az érintett antifasiszták állítólag ugyanazok az emberek, akik nemrégiben skinheadekre támadtak az Upstarts nashville-i fellépésén.
Utcai tudósítónk szerint a Cockney Reds tagjai fiatal munkásosztály-szocialisták, akik megdöbbentek a BM/NF növekedése miatt a londoni skinheadek körében és a koncertek elleni támadásaik miatt, ezért úgy döntöttek, hogy saját kezükbe veszik a dolgokat és szétverik őket (bár jó sok ártatlan szemlélőt is pépesre vertek a folyamat során).
Bármi legyen is a véleménye a módszereikről, kétségtelen, hogy ezek a támadások fellázítják a szélsőjobboldalt, akik már megtorlást terveznek. A hétköznapi rockrajongók polgárháborúba keverednek a szélsőségesek között, és ennek csak rossz vége lehet.

Fordította : Józan Zoltán

A hétvégi rongálás tetteseinek kézre kerítéséhez szeretnénk egy kis segítséget nyújtani a rend éber őreinek a fenti bejegyzéssel.

Elhunyt január másodikán  Merv Shields a Skrewdriver egykori gitárosa. Nyugodj Békében!


Hamarosan megjelenik a Brutal Attack mexikói koncertje CD-n, jelenleg a felvétel keverése folyik.

Tavaly ősszel elhunyt a harmadik utasa annak a kocsinak melyben Ian Stuart és Boo elhunyt, a balesetben megsérült a nyaka és egy aljas támadásban a sérülés kiújult, a kórházban az életmentő gépet le kellett kapcsolni. Az angol B&H egy hónapja tartott gyűjtést egy koncerten a családjának.

Néhány koncertplakát: