Augusztus 20.-án a helyi fideszes városvezetés a közelgő választásokra való tekintettel ismét hazafias előadással rukkolt elő.  A választások előtt mindig a nemzeti érzésekre apellálnak, ilyenkor jön a Kormorán, Szkítia, Wass Albert est a Transylmánia zenéjével s folytathatnám. 
 Most sokkal alkalomhoz illőbb programmal készültek, a műsort a helyi nyugdíjas népdalkör kezdte, Istvánról szóló énekekkel melyek népdal helyett sokkal inkább templomi zsoltárokra hasonlítottak a végén pár kommerszebb népdallal.



A műsort egy helyi népdalénekes folytatta az előzőhöz hasonló műsorral.



Utána a helyi sztárénekes következett aki szerényen énekművésznek hívatja magát. Elég vegyes műsort láthattunk, hallhattunk, irrendenta daloktól a népdalig, operáig volt minden, még a Nélküled is elhangzott.


Az est zárásaképp a Pesti zenés színpad hazafias műsora került színpadra, ők is bevetettek mindent, Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország, Reményik Sándor vers, Bánk Bánból a Hazám, hazám Te mindenem stb..

Ha eltekintünk a mögöttes szándéktól és a műsort végig kísérő technikai bakiktól, az előadás élvezhető volt, sőt néha kimondottan szívmelengető.

 Szeptember 7.-én játszik hazánkban a német Ahnenblut. Aki kedveli a jó muzsikát mindenképp nézze meg őket.

Míg itthon nem sokakat érdekelt a BH Hexagone betiltása addig külföldön más a helyzet. A Finn BH például az októberi koncertplakátján nyíltan jelzi, hogy kiáll a francia bajtársak mellett.

A The Pride kapcsán korábban hírt adtunk a Bruge közelében megrendezésre kerülő Live & Loud fesztiválról. Aki eddig nem vett jegyet a rendezvényre az már végleg lemarad, több, mint egy hónappal a koncert előtt minden jegy elkelt.

Az angol Warrior clothing megszűntette a Harrington dzsekik gyártását. Nem titkolják azt sem, hogy megszedték magukat és mostantól utazással szeretnék tölteni az idejüket.


Az olcsó, de kiváló minöségű dzsekik hiányozni fognak. Aki szeretne még beszerezni belőle az az utolsó darabokból még válogathat a cég weboldalán:
https://www.warriorclothingengland.co.uk/harrington-jackets?sort=sort_order_asc&page=1

 Aki azért megy, hogy szép képeket készítsen az semmiképp se tegye utazási irodán keresztül. Olyan zsúfoltak a programok, hogy nincs idő napközben arra, hogy egy jó beállítást keressen az ember vagy egyszerűen csak a napfény túl erős napközben. Aki szeretne megismerni egy országot vagy várost az szintén kerülje az utazási irodákat, ezek az irodák annyira teletömik az ember fejét lényegtelen adatokkal városnézés közben, hogy nincs idő egy-egy város vagy hely szépségeiben gyönyörködni, nem beszélve arról, hogy ilyenkor nem mi választjuk ki, hogy mit szeretnénk látni és többnyire idő sincs semmire. Általában templomlátogatások vannak minden városban, a svájci út alatt több, mint 10 templomot mutattak meg az arra fogékonyaknak, lemerem fogadni bárkinek mutatnék egy képet valamelyik templom belsejéről nem tudnák megmondani melyikben készült a kép. Az utazás alatt volt olyan város amire csak egy óra jutott, de a többire sem jutott legfeljebb 2-3 óra, Urira ahol a Tell Vilmos emlékmű található 20 perc jutott.  Az utitársaink 90%-a nem kóstolt meg egyetlen helyi ételt vagy italt sem az utazás alatt, mi a városnézés közben mindig szakítottunk időt arra, hogy egy sört igyunk, vegyünk sajtot, pékárút vagy a fiam sonkát. A többiek a szuvenírboltok csokoládéin kívűl nem vettek semmit, mi felkutattunk egy csokoládé szaküzletet, bár az árai miatt nem sok mindent vettünk. 
 Érdemes az árakra is figyelni, főleg azért, mert Svájc nem olcsó, a gagyi Viktorinox utánzatok alig olcsóbbak, mint az eredetiek, a csokoládékkal is hasonló a helyzet, a minőségi Lindt, Callier és társai nem olcsók, de a szuvenír boltok hétköznapi csokoládéi gyakran drágábbak.

2007-ben Simon Perez azt mondta felvásárolják Magyarországot. Az ázsiaiak nem jelentették be ezen szándékukat, de ennek ellenére nyugaton jól haladnak. Felvásárolják azt ami a zsidóknak nem kellett, üzleteket, olcsó szállodákat, étterem láncokat. Lassan az összes ilyen túristák, utazók által látogatott létesítmény, mind az osztrákoknál, mind Svájcban kínai és indiai kézben lesz. Ezek színvonala rohamosan romlik, míg az áraik emelkednek. Aki nyugatra megy próbáljon magánháznál szállást keresni, nem drágábbak a fent említetteknél és a színvonalukat össze sem lehet hasonlítani. 

Az ilyen utakra az idősebb hölgyek gyakran ismerkedési, párkeresési célzattal mennek, általában esélytelenül. A férfiak vagy a párjukkal vagy gyermekeikkel mennek. 

Sem svájcban, sem Ausztriában nem láttam jobboldali tevékenységre utaló nyomot, bár baloldali vagy antifa tevékenység nyomait sem, összesen egy drogos antifával találkoztam a Rajnai vízesésnél, egy ázsiai fickóval volt. Még az ultra vagy huligán csoportok matricái is politika mentesek voltak.

Érdemes nyelvtudással vagy valakivel aki tud az adott ország nyelvén utazni, mert az idegenvezetőket a pénz hajtja, amiért képesek hatalmasakat hazudni, pénzt kapnak az éttermektől, boltoktól, üzletektől azért, hogy odairányítsák a túristákat és vásárlásra bírják őket, és ezek az üzletek általában a legdrágábbak. 

Megjelent Józan Zoltán legújabb írása "A Southall dosszié". Egy rendkívűl átfogó írás arról mi történt 1981 július 4.-én este amikor egy Oi! koncert kellős közepén a pakisztániak megrohamozták a Hambrough tavernt.
Újságcikkek, beszámolók, interjúk és rengeteg fénykép.


Megvásárolható: http://www.loyalty-records.com/shop/index.php?main_page=product_info&products_id=4496

Johann Lammersdorf
július 21., 1924 + 04. augusztus 2019

Az alábbi alakulatokban szolgált:

Nyugodj békében!

SS-Sturmmann Paul Schröer (1925-2019)
1943-tól 13. SS-Gebirgs-Division "Handschar"-ban harcolt
A háború végén angol fogságba esett, pár hónap fogság után hazatért otthonába.

A Palmetta zenekar kellemes hangú népdalénekesnőjét lecserélték egy kommerszebb zenei irányzathoz közel álló hangú énekesnőre, a népviseletet ringyós ruhára. Úgy tűnik a nemzeti rock (folk rock) már nem üzlet, a kérdés az, hogy a Fási mulatóba vagy a Megasztárba veszik-e az irányt.

 Reggel korán keltem, kimentem a szálló elé fotózni, ekkor még jól láthatóak voltak a hegyek. Nem én voltam az első fotós, egy féltucat ázsiai nyomkodta a tabletjét és a telefonját.
 A reggeli a szokásos Lidl-ben vásárolt termékekből állt, kerestem volna indiai kenyeret, vagy ghít, de össz-vissz egy masala tea nevű, tejeskávé állagú italt találtam ami indiára utalt. Nem voltam túl éhes, de sejtettem, hogy soká fogunk ebédelni ezért a zsemle, sajt kombó mellé egy kis müzlit is lenyomtam joghurttal és megkostóltam a teát, ami ízre is tejeskávé jellegű volt, rosszabbra, fűszeresebbre számítottam. Egyébként ételből az utazás alatt itt volt a legnagyobb választék és az egyetlen hely volt ahol nem leste senki, hogy ki mennyit eszik.


Reggeli után lementünk a fiammal és vele is lőttünk pár képet, ezeken már látszott, hogy a völgyből jön fel a pára.

Mire összepakoltunk és lecuccoltunk a buszhoz, már fent volt a köd. Kerestük az esti lila "tehenet", de már nem találkoztunk vele. Pedig egész közel jöttek, sőt, volt amelyik a parkolóban csámborgott.


 Indultunk Berchtesgaden felé. Sajnos nem a Sasfészek volt a cél, pedig a sóbányát szívesen felcseréltem volna a hegyi kilátással. Persze utólag jobb volt a bánya, biztosan bosszankodtam volna, hogy a ködtől nem látni semmit odafent. Talán egyszer a közeljövőben oda is eljutok.
 Jó tíz éve jártam a Hallstatti sóbányában, ezért nem számítottam semmi újdonságra. 


Beöltöztünk fekete melós cuccba és mentünk a kisvonathoz. Innentől tilos volt fotózni. Nekünk tilos, a dolgozóknak kötelező, az első kép a kisvonaton készül, amit 6 oiróért árultak a végén. 
A leszállás után rövid séta, egy kis interaktív vetítés, majd jött a csúszda ahol hármasával, négyesével csúsztunk le. Itt készült a következő kép, szintén 6 oiró a célban. Néhány interaktív vetítés útközben, néhol magyar kísérő szöveggel, majd egy rövid hajókázás, interaktív vetítéssel, ismét csúszda, ismét fénykép 6 oiróért, a végén lifttel fel, majd kisvonattal vissza a kiinduló pontra. Itt a shop ahol a képeket át lehetett venni és vásárolni arany áron a helyi sóból. Szuvenírként azért vettünk fél-fél kilót és kaptam a fiamtól az ásványgyűjteményembe egy félkilós kősót. A képeket nem kértük. Az alábbi kép még Halstattban készült.


Hazafelé visszakaptuk a visszajáró pénzt a buszon (van egy marék aprópénzem svájcból). Majd megálltunk ebédelni a sokat szidott Rosenberger éttermek egyikénél. Valóban elég silány a többi étteremhez képest. Egy-egy pizzát ettünk a fiammal, én vegát amit nem értek miért nevez az egész világ vegának, mert gomba van rajta és a gomba nem növény, a fiam Diavolót, ami nyomokban sem emlékeztetett arra amit egykor a kiskőrúton árultak a főleg egyetemesták által látogatott népszerű pizzériában (na ki tudja melyikre gondolok?).
Hazafelé pihennenni próbáltunk amit hol valami softrock zenei dvd-vel, hol pedig osztrák sramlival "támogattak" a sofőrök. Fáradtan, de élményekkel tele értünk haza, viszonylag korán, hogy a helyiek még tömegközlekedve is haza tudjanak menni.

A nyaralás miatt nem követtem a zenei megjelenéseket. A Vice Squad klipje 3 hete jelent meg, kiváló zene, aktuális szöveg, a dal végén fel teszi a kérdést - "hova lett Anglia dicsősége?", úgy gondolom, ez egész Európára aktuális.

A dal szövege: 
Headline horror read all about it
Black on white you’ll never doubt it
A daily dose dumbs down the public
Apathy’s the new epidemic

Who decides?
Mainstream media
Runs our lives
Mainstream media
Built on lies
Mainstream media
Show us all your real agenda now

On every home flat screen and plasma
TV news broadcasts the mantra
Led by lies lambs to the slaughter
Tax exiles say who you vote for

Who decides?
Mainstream media
Runs our lives
Mainstream media
Built on lies
Mainstream media
Show us all your real agenda
Put away your propaganda

Theories of conspiracy
Crumbling democracy
History repeats it’s misery
Smear campaigns and lager tories
Nothing left of England’s glory
National insecurity

 Reggel a lehető legkorábbra kértük a reggelit, hogy időben tudjunk indulni, a szállás vezetői készségesek voltak, 15 perccel kaptuk hamarabb a reggelit, mint korábban. Csomagolás, pakolás a buszba és irány Lugánó. Előbb beugrottunk Altdorfba, megnéztük Tell Wilmos emlékművét, egy tetszetős kisváros főterén állt.


Benéztünk a szuvenirboltba, mert olyat még alig láttunk 300-at a héten, majd szemben a pékségben vettünk pékárút, Mandulás rudat és diós kiflit, az előző napi zsömlék után szinte ingyen 800-1100 Ft körül darabját. Dél körül fogyasztottuk el, meglepően sok töltelék volt bennük. 


 Lugánó felé dugóba kerültünk, kifogtuk a szombat reggeli csúcsforgalmat. Meglepően csendesen viselte mindenki a várakozást vagy épp lassú haladást, csak innen-onnan jött egy-egy elégedetlenkedő morgás néha.
Lugánóra egy óránk maradt, talán a tó az egyetlen valamire való látnivaló és az ezüstösen tükröződő avantgard szobrok mindenfelé. Amíg a többiek templomot néztek, mi kihasználtuk az egy órát és megnéztük a helyi zsibpiacot.Volt ott minden, pedig alig pár asztalból állt. SS gyűrűk, régi pénzek, képeslapok. Ismerve a helyi árakat nem is érdeklődtünk.


Benéztünk egy kis piac szerű boltba, sajtot szerettünk volna venni, de a kiszolgálás elég balkáni volt ebben a tipikus olaszos külsejű városban. Egy tipikus olasz külsejű hölgy furakodott elénk akit egyből kiszolgáltak, szerencsétlenségünkre a teljes sajt és sonka készletből kért 10-10 dekát, természetesen hajszálvékonyra szeletelve.
10 perc várakozás után fájó szívvel hagytuk ott az alig 10.000 Ft/kg árú olcsó alpesi sajtot amit kinéztünk magunknak. Túl sok időnk nem maradt, ezért indultunk a találkozó hely felé, meglepődve láttuk, hogy a fagyit nem tölcsérbe, hanem mindkét végén lyukas hengerbe adják.


Vetettünk még egy utolsó pillantást a főtéri szökőkútra és indultunk Lichtensteinbe. 

Már az első Svájcban töltött napon kiderült, hogy a befizetett összegből kapunk majd vissza, nem hajókáztunk a zuhatag alá és több helyen is kaptunk csoportos kedvezményt - 5 fran, 2 fran, fél fran stb. -a hölgy a svájciakkal ellentétben nem tudta kimondani a frank szó végén a k betűt és olyan gyakran használta helytelenül, hogy több utas is átvette. 
Már az első napon jeleztük, hogy a visszajáró pénzt még svájcban szeretnénk visszakapni, mert egy marék aprót sehol nem fognak nekünk visszaváltani. Vaduz volt az utolsó megálló ahol még elfogadták a svájci frankot fizetőeszközként, a pénzünket többszöri kérés ellenére sem kaptuk meg.


Vaduzban kisvonatra szálltunk ahol erős németes akcentusú magyar nyelvű kisérőszöveget kaptunk a szüneteket a helyi valcerrel töltötték ki amit természetesen meg lehetett vásárolni CD-n. A főváros itthon még kisvárosnak is kicsi lenne, a város fölött az uralkodó vára vonta magára tekinteteket. A Vörös háznál megálltunk egy fotó szünetre ahol elkapott minket a vihar, szerencsére sikerült pár jó képet lőni előtte.


A vörös ház előtt található az ország legnagyobb szőlőültetvénye, mely 3 hektáros (itthon egy ekkora terület a Pista bácsi éves bor fogyasztását sem fedezné, nem hogy egy országét túristákkal). Ezután végig caplattunk a településen, megnéztük a vonatból a templomot, a parlamentet és a múzeumokat. A főtérre visszaérve még egyszer kértem a pénzünket amit természetesen nem kaptam meg. A helyi ajándékboltban egy magyar lány is volt az eladók közt, egyébként a bolt kínai tulajdonban volt és alig kínált helyi terméket a hűtőmágneseken és a szokásos apróságokon kívűl.  Miután szétnéztünk a boltban elindultunk a parlament felé, az eső miatt a fiam visszafordult, én felhúztam a fotóstáskára az esővédő huzatot és bőszen lépkedtem az esőben. 


A parlament mellett egy iskola volt, utána a templom, a templon falából egy furcsa szobor állt ki, oda mentem megnézni, egy használaton kívűli vízköpő volt, nagyjából fél méterre az esőcsatorna kivezetésétől.


Amikor visszafordultam elállt az eső, túl sok időm nem volt ezért esély sem volt arra, hogy egy múzeumot megnézzek, visszamentem a találkozó pontra, utolsó pillanatban értem a büféhez, zárás előtt vettem egy helyi sört, tipikus német láger sör volt ez is. A helyi újságot Vaterlandnak hívják ezt Faterlandnak ejtik.


A városnézés után ismét osztrák területre mentünk, a szállásunk Innsbruck közelében volt a Hotel Olympiában, a '76-os olimpián volt a sportolók szállása. Természetesen itt is a legtávolabbi szoba lett a miénk. A bejáraton belépve a tulajdonosról készült óriási kép fogadott minket a recepció mellett, a száriban feszítő középkorú hölgy természetesen indiai, ahogy a szálló vendégeinek 90%-a is. Vacsora előtt csináltunk pár képet a hegyekről, majd mentünk vacsorázni.



Legnagyobb örömömre nem kellett húsmentes ételeket keresni, két féle szabdzsi volt, két féle rizs és sült krumpli volt köretnek, volt egy híg paradicsomleves amit az indiaiak a mellette tálalt ételekkel dúsítottak, volt indiai lepény kenyér, csili szósz, zöldséggel töltött tészta. A húsevőknek volt valami currys hús és halrudacska, ha jól emlékszem.
Végig ettem a húsmentes kajákat, a fiam is ezekből válogatott, de ő a csípősségre ment. A fiam kétszer én háromszor szedtem. 
Egyébként akinek esze volt nem nézelődött vacsora közben, mindenhol kézzel ettek, még aki ismerte is az evőeszközök használatát gyakran letette azokat és csípett egy-egy falat rizst kézzel.


A szobánk tisztasága hagyott maga után némi kívánni valót. Az űlőke nem volt letakarítva, ha nem kellett volna használnunk záros határidőn belül akkor jeleztük volna a recepción, bár nincsenek illúzióink, egy órán belül biztos nem lett volna tiszta. Megoldottuk magunk. Fürdőkád volt, zuhanyfüggöny és lefolyó nem. Az ágynemű ki volt ugyan mosva, de itthon az oldalszobában sem biztos, hogy feltennénk ilyen állapotú takaró huzatot vagy lepedőt.

Ha már Ausztria, akkor Milka csoki és a lila tehén...


Valóban ilyen színe volt, a csalás annyi, hogy nem tehén, hanem bika van a képen.

Reggel pihenten keltünk, a szokásos svédasztalos reggeli Lidl-ben vásárolt ételekből, a desszertnek szánt gyümölcskoktél tegnapi lehetett, már erjedni kezdett, ahogy elnéztem senki sem ette meg.
Végre a hegyekbe mentünk, első úticélunk a Jungfrau csúcsa, gondoltuk... Persze nem mentünk fel.
Indulás után két helyen is megálltunk fotózni, ezért mindannyian hálásak voltunk, gyönyörű volt a kilátás mind a két helyen.



Az első megállónál a Jungfrau csúcsát néztük meg messziről, a második pihenőnél egy tóra volt gyönyörű kilátás.

A vasútállomásra időben odaértünk, majdnem egy órát kellett várnunk. Ez idő alatt beszélgettem pár útitárssal a fotózásról és csináltam pár képet a környék csúcsairól, ódon házakról és az előzőnap vásárolt sajthoz vettünk pár zsömlyét, darabját 500Ft-ért, az egyikhez egy kis svájci zászlót is kaptunk.
A vonat félútig vitt, a csoportnak külön szakasz volt lefoglalva. Félúton egy étteremben vártuk a következő vonatot, amíg vártunk ittunk egy helyi sört és gyönyörködtünk a hegyekben. A bejáratnál ki volt téve egy kis szakajtónyi gyufa a hegy fotójával, 10 perc alatt elfogyott az összes, olyanok akik nem dohányoznak és olyanok akik akár az éttermet is megvehetnék vitték a legtöbbet. 
Mi útközben tudtuk meg, hogy nem megyünk fel a csúcsra, állítólag nagyon sokba került volna, gyanítom ez nem igaz, valószínűleg a sűrű programok miatt nem jutott rá idő. A hegycsúcs alatti megállónál szálltunk le a vonatról, a táj, a hegyek gyönyörűek. Szétnéztünk a szuvenírboltokban, semmi újdonságot nem láttunk. Mivel megéheztünk, a sajt meg a buszban maradt benéztünk egy étterembe. Ettünk egy-egy röstlit alpesi sajttal én egy kávét ittam, a fiam egy üdítőt ivott, ez így potom 20.000 Ft volt. Én németül rendeltem a fiam angolul, amikor fizettünk a pincér csaj megkérdezte honnan jöttünk:
- Where are you from? -kérdezte
- From Hungary. Válaszolt a fiam.
- Az jó mert én is onnan. Jött a válasz a pincérlánytól.
Ezen jót nevettünk. Bár elég elszomorító a helyzet, hogy nyugatra kell menni azért, hogy megéljen valaki.
A visszaúton is a tájban gyönyörködtünk, odafelé mindenki a vonatablakban állt és fotózott, visszafelé már csökkent a fotózási kedv, inkább csak gyönyörködött mindenki.
A következő úticél a Trümmelbach gleccser vízesés. Tolkien 1911-ben utazott erre, annyira lenyűgözte a táj, hogy erről mintázta Völgyzugolyt (Rivendellt), nem csak a leírás hasonlít, de még saját kezűleg készített illusztrációja is.

A vízesés hatodik szintjéhez lifttel mentunk, innen felgyalogoltunk a 10.-re majd le az aljához. Én mindenhol megálltam fotózni, az órát nem néztem ezért kicsit gyorsabban szedtem a lábam, ezt kicsit sérelmezte a fiam, de nem lett belőle örök harag, mondjuk túl sok jó kép sem.

Ez a helyszín is tele volt túristákkal, rengeteg ázsiai is volt, de itt többnyire inkább arabok voltak. Volt egy agyhalott német túrista is aki a botjait heggyel fölfelé tűzte a hátizsákjába, a lépcsőn lefelé, ha megcsúszok simán felnyársal vele. Nem akartam balhét ezért a lehető leggyorsabban megelőztem.


Az egyik útitársunk egy Nikon D3000-es szériájú fényképezőgépet vett elő amikor látta, hogy én is fotózom a vízpermetben. Elkezdtem mutogatni neki, hogy az enyém vízálló, az övé nem. Hiába kiabálok, a dübörgéstől nem hallotta volna, ezért odamentem és szóltam neki, hogy törölje meg és vegye ki az aksit amíg megszárad a gép. Szerencsére nem lett baja.
 A szállásra viszonylag korán értünk oda, az előre megrendelt vacsorát nem tudták korábban felszolgálni ezért elmentem fotózni, végig sétáltam a falun, se bolt, se kocsma sehol, a strand dugig volt fürdőzőkkel, mindenkinél hűtőtáska.

Míg nálunk minden templom közelében van kocsma addig ez Svájra nem igaz.
 Vacsoránál megkérdezték, hogy milyen pizzát kérek. Mondom zöldségeset. Ja nem margaritát vagy halasat, csak ezek vannak. A halas mióta húsmentes? Legközelebb nyulat vagy vidrát szolgálnak fel, mert az agyhalott katolikusok böjtkor azt is szoktak enni?

 Macron utasítására felszámolják a Sang et Honneur Hexagone-t. A szervezet ma már nem túl aktív, évente 1-2 koncertet szerveznek és főleg Kelet-Franciaországban aktívabbak. 
Stéphane François, a radikális jogok szakértője szerint ez a franciaországi mozgalom "soha nem volt jelentős", ennek ellenére a négerimádó, homoszexuális Macron nem kegyelmez.
A L'express forrása szerint 4 másik jobboldali szervezet felszámolását is tervezik a Bastion Socialhoz hasonlóan, melyet áprilisban oszlattak fel, többek közt  a C18-at is felszámolják. 


Az elmúlt években többször próbálták felszámolni a B&H Hexagonet, többek közt illegális sport versenyek szervezése miatt és legutóbb pár éve fegyverkezéssel vádolták őket, akkor több személyt le is tartóztattak, valószínűleg a radikális C18-cal keverték össze őket.

 Reggel korán keltem és sétáltam a tó mellett, pár képet készítettem a napkeltéről és a sirályokról. A strandnál egy francia fickóval találkoztam, hajnalban a tóban fürdött. A két hegycsúcs közt felkelő nap Sauron szemére emlékeztetett, ezt már később a szálló teraszáról néztük. 
 Az napi első úticélunk Luzern volt, szintén egy tó partján fekszik és egy folyó vágja ketté, leghíresebb építménye egy fahíd. Azon már meg sem lepődtünk, hogy a híd közepén szuvenír bolt éktelenkedik. A hídig együtt mentünk a többiekkel, innen ők a templomok felé fordultak, mi a városban gyönyörködtünk. Az idegenvezető által "wolkitolki"-nak elkeresztelt fülest ekkor már a buszon hagytuk, amíg hazafelé össze nem szedték nem is nyúltunk hozzá.
 

 Itt is ittunk egy helyi sört, a sörgyárat már útközben kiszúrtuk, egy mókus a címere a sörnek. Az egyik szuvenírboltban megajándékoztam a fiam egy Viktorinox bicskával, a nevét ingyen gravírozták a nyelébe. A város tipikus európai nagyváros képét mutatta, néhány díszesen festett épülettel, melyek a folyótól távolabb álltak. Itt már több óraüzlet is volt, az 1-2 milliós órák nem voltak ritkák, addig csak olcsóbb pár százezres túristáknak szánt órákat láttunk.  A legdrágább óra egy kézzel gyártott Omega volt, 174.000 CHF kb. 52.000.000 FT


 Svájcban mindenhol látni az ország zászlaját, úton-útfélen ki van téve, sok helyen még a hegyoldalakra is ki van festve. Legtöbb helyen 3 zászló van kitéve, az állam, a kanton és a város zászlaja.
Svájc független állam, de a történelem folyamán rengeteg győztes háborút vívott, méltán büszkék lehetnek a svájci gárdára és a legmodernebb felszereléssel elátott hadseregükre. Ennek ellenére sehol egy emlékmű vagy emléktábla amely a győzelmekre vagy a hősökre emlékezne. Svájcban is gondot jelent a hadsereg utánpótlása a fiatalok zöme alkalmatlan a katonai szolgálatra, túlsúly vagy betegség miatt.

Luzernben vettünk piszkét 10 dekát 1800 Ft-ért, a városban annyira elnézelődtünk, hogy a buszhoz már kapkodni kellett a lábunk, szerencsére időben odaértünk. Volt egy idősebb anya-lánya páros akik rendszeresen elkéstek, szinte minden megállónál várni kellett rájuk.
A busz utasai többnyire egyébként szülő-gyermek párosok voltak, csak néhány idősebb házaspár volt, egy nagymama-unoka páros és egy fiatalabb pár.


Következő úticélunk Bern volt, a város címere egy medve, a városkapunál egy egész állatkertet építettek nekik.
A város szűk főutcája tele van butikkal ahol épp most mindenki szerencséréjére 50-70%-os leértékelés volt. Amíg a többiek templomot néztek, mi a várost jártuk. Élelmiszer bolt közel-távolban sehol, egy újságos standon vettünk üdítőt, teljesen olcsón 1200Ft-ért. A városban érezhető az olaszos hatás, bár inkább csak a szobrokon, szökőkutakon és a városházán. Végül a szomjúság rávett arra, hogy Európa második legdrágább városában beüljünk a főutcától távolabb egy csendes italmérőbe és potom 2500Ft-ért igyak egy sört, a fiam almabort ivott, kraft, vegán, gmo és minden mentes változatban, hasonlóan olcsón. Itt már erősen merült a fényképezőgépem aksija és a másnapi kiránduláson szerettem volna vele többet fényképezni, ezért itt csak pár képet csináltam.


Este fáradtan értünk a szállásra, aznap több, mint 10 Km-t gyalogoltunk, bár a busz viszonylag kényelmes volt a hosszú utazás is fárasztott mindenkit. Amikor már majdnem mindenki bóbiskolt a buszon, az idegesvezető hölgy bejelentette, hogy jobban tudjunk pihenni egy meditatív nyugtató zenét fognak betenni, így aztán a '80-as évek slágereire morgolódott mindenki alvás helyett.
Vacsoránál megkérdezték, hogy még mindig vegetáriánus vagyok-e....

A szálláson a szobákban nem volt wifi, csak a recepciónál, az étkezőben és a teraszon. Minden készülékhez külön kódot adtak. Nem rossz üzleti fogás, persze azért nem mindig fogyasztottunk, ha igénybe vettük a wifit.

Reggel korán keltem, a szálláson még a recepciós is aludt, így ittam egy konzerv kávét és elindultam napkeltét fotózni. A táj lenyűgöző volt, kisétáltam a faluból a főút mellett kelet felé, miközben fotóztam az út felét lezárták, mivel úgy gondoltam nyugatra megyünk így nem foglalkoztam vele és később a sofőröknek sem szóltam. A kellemes reggeli séta után visszamentem a szállásra, ahol nem sokkal később szervírozták a svédasztalos reggelit. A csoportunk volt előre véve, hogy korán tudjunk indulni. Amikor nyitották az étkezőt egy ferdeszemű pár elénk pofátlankodott, a férfi elkezdte összefogdosni a késeket, amelyek egyébként teljesen egyformák voltak, az egyik sofőrünk szólt rá elég eréjesen. Valószínűleg egy szót sem értett belőle, de a hangsúlytól megrettent és odébbállt. A reggeli a szokásos Lidlben vásárolt ételekből állt, kiegészítve egy nagyon híg kávénak nevezett löttyel, már gyerekkoromban jártam az NDK-ban, tudom milyen a német kávé, napközben szeretem is, de ez sokkal hígabb volt és vizezett tejet adtak hozzá. Szerencsétlenségemre az ázsiai nővel szemben ültem le, aki a villával úgy evett, mintha pálcika lenne és közben potyogott az étel a szájából a tányérjára, meg néha az asztalra.
 Természetesen kelet mentünk, beleszaladtunk az útlezárásba, de nem tartott fel minket sokáig Útban Svájc felé megtudtuk, hogy az utazási iroda állandó szállását felvásárolták a kínaiak valamint azt is megtudtuk, hogy a Rosenberger étterem láncot is szintén kínaiak vásárolták fel, az előbbiben a színvonal alaposan visszaesett és kínai ételeket főznek kizárólag. A Rosenbergernél az árak emelkedtek és a korábban ingyenes wc használat fizetős lett, ezért a másik nagy lánc éttermeinél fogunk megállni.
 Első úticélunk St. Gallen volt. Itt a híres kolostori könyvtárat és egy templomot néztünk meg.
A kolostarban tilos volt fényképezni, a könyvtár nem volt túl nagy, a polcokon lévő könyveket hálóval védték, néhány kódexet mutattak be asztali tárolókban ezen kívűl egy főpap múmiáját mutatták be és a családja szarkofágjait, valamint egy hatalmas földgömböt amelyet hadizsákmányként szereztek.
 A templom rendkívűl díszes volt, ide azért mentünk be, mert a fiam még mutatott némi érdeklődést iránta.


A belvárosban olaszos erkélyek színesítették a házakat, néhol színes ablakkeretekkel és spalettákkal. Ezek nélkül elég unalmas képet nyújtana.

 Második úticélunk Schaffhausen az óragyártás központja, de ebből nem láttunk semmit a Rajna a vízesést néztük meg ami igen lenyűgöző. Itt a sofőrunk a folyó rossz oldalára állt, idő nem volt másik helyet keresni ezért választanunk kellett, vagy gyalog nézzük meg vagy hajóval bemegyünk elázni a vízesés alá. Mi a sétát választottuk, már csak a fotósfelszerelésre való tekintettel is. Első programunk a helyi sör megkóstolása volt, itt szembesültünk először a svájci árakkal, egy átlag sör 2000-2500Ft volt az egész országban. Mivel a csoport az első hajóra nem kapott jegyet volt időnk bőven kényelmesen végig sétálni a vízesés mellett.


A butikokban mindenhol Victorinox bicskákat, svájci csokit és kolompokat árultak. Itt kaptam egy kiváló svájci katonai bökőt a fiamtól. Ezeket a késeket egyébként ugyanannyiért árullják az egész országban.
 A vízeséstől Zürichbe utaztunk.


Zürich hangulatos város, rengeteg ódon épülettel, folyóval, tóval, villamossal (a helyiek nemet mondtak a metróra), és rengeteg drágábbnál, drágább üzlettel. Itt már svájci németet beszélnek, ha valaki nem ezen a nyelven szólal meg akkor olaszul és franciául is próbálkoznak, de többnyire angolul is beszélnek, ez egyébként jellemző az egész országra. Mi külön mentünk a csoporttól, templomból már láttunk eleget és az idegenvezető hölgy folyamatös makogása sem vonzott.. Séta közben rábukkantunk a Ströh és Lindt márkaboltjára, elképesztő árakon árulják a termékeiket. Persze azért vásároltunk a családnak édességet.
Indulás előtt tájékozódtam a söreikről, világhírű kézműves söreik vannak, de ilyen árak mellett kizárt volt, hogy megkóstoljuk, egyébként nem is igazán láttunk sehol. Amíg a többiekre vártunk ittunk egyet a solymos sörükből. Egyébként az összes kommersz sörük német láger típusú sör. Nem rosszak, de semmi extra nincs bennük.


 Zürichben Vespás találkozó volt, a város tele volt robogókkal, persze ez nem egy olyan buli, mint az angoloknál, ahol módok és skinheadek buliznak, itt tök egyszerű átlagemberek gyülekeztek, 5-10 fős csoportokban a város különböző pontjain.
 Innen már a szállásunkra mentünk Bouchsba. A szállás indiai kézben volt, a recepciós jól beszélt magyarul, valószínűleg határon túli magyar volt. A szálló egy tó partján volt, hegyekkel körülvéve, gyönyörű helyen.
 Vacsora három fogásból állt minden nap. Az utazási irodánk elfelejtette továbbítani, hogy húsmentes menüt kérek, szerencsére nem akadtak fenn a dolgon, Az egyik útitársunk szerint ez csak divat. Már több, mint 20 éve divatolok, az indiai pincér csaj felmenői pedig már legalább 4000 éve, tartós divat. Választhattam pizza, vagy az esti főétel hús nélkül (rizs párolt zöldséggel), az utóbbit választottam, gondoltam tesznek rá egy kicsit több zöldséget, tévedtem. 
 A pincért felhívta a figyelmünket, hogy lehet sört és üdítőt kapni, a helyi árakhoz képest olcsón 1700Ft-ért. Kérdeztük a vízet, a pincér azt mondta az jár a vacsorához, az ideges vezetőnk azt fordította nagy makogva és őőőőőzve, hogy az annyiba kerül, mint a sör, ezért ne igyon senki vízet. Eddig sem sokat törödtünk a hölggyel, de innentől levegőnek néztük.
A szobánk szokás szerint a bejárattól legmesszebb volt, fogmosó és vízes pohár is volt, a kézmosó itt is fel volt vízezve, a szappant naponta cserélték.
Vacsora után sétáltam egyet, gyönyörködtem a naplementében.

 6 napos nyugat-európai buszos körutazáson vettem részt, az itt megtapasztalt élményeket, benyomásokat írom le, napokra lebontva. 
 Egy korábban számunkra ismeretlen utazási iroda útjára fizettünk be a nagyobbik fiammal a helyi utazási irodán keresztül. A TDM travel az utastársaink szerint egy megbízható utazásszervező cég, ezt többé-kevésbé meg is tapasztaltuk. Az idegenvezető egy idősebb hölgy aki rendszeresen fogalmazásgátlót szed, hat nap alatt egyetlen egy olyan mondatot hallottunk tőle amelyben nem hangzott el az "öööööö", kis híján meg is tapsoltuk. 
 A viszonylag olcsónak tűnő ár elég rohamosan gyarapodott: félpanzió, biztosítás, lemondási biztosítás, belépők stb.
Aztán amikor azt hittünk ennyivel megúsztuk az indulás előtt megkaptuk a nyomtatványt amelyen további belépők és költségek szerepeltek, például a Rajnai vízeséshez 5CHF ami a weboldal szerint csak 2CHF vagy 2€. Az utóbbi belépők a TDM katalógusában szerepeltek, a mi utazási irodánkéban nem.
A fenti összegeket nem sokkal indulás után begyűjtötte az idegenvezető, aki elsőre szimpatikusnak tűnt, bár zömében a kormánypárt propaganda szövegét szajkózta, alátámasztva a nyugati útjain tapasztaltakkal.
 Első napi úticélunk Innsbruck volt. A szlovákiáhozhoz hasonlóan itt is helyi idegenvezetőt kell fogadni, itt egy idősebb hölgy kalauzolt minket, bár a saját idegenvezetőnk eléggé elnyomta, inkább csak a látszat kedvéért volt ott.
 Innsbruck egy csendes egyetemi város képét mutatta, az egyetem parkjában azért láttunk migránsokat és a túristák zöme is olasz vagy ázsiai volt, zömében indiaiak.

Az idegenvezető hölgy "beszéde" annyira idegesítő volt, hogy az "audió guide" készüléket csak addig használtuk amíg megtudtuk az indulás időpontját s a találkozó helyét. A hölgy egyébként templom mániás, minden településen, városban a templom vagy templomok és vallási helyek voltak az elsők amelyeket megmutatott. Mi a szabad városnézést választottuk mindenhol. Részben azért, hogy ne halljuk az idegesítő hölgy makogását, részben azért mert nem voltunk kíváncsiak 35 templomra. 

A főutcán mindenféle ingyenélő produkálta magát, pantomimesek, tehetségtelen festők, grafikusok, zenészek. Az erkélyes középkori épületek olasz hatásról tanúskodtak, de ez csak a főutcára volt jellemző.


Mi a helyi ételek, italok felé fordultunk, a fiam egy sonka üzletet talált, amit nagyon sajnált, hogy nem hazafelé útban bukkantunk rá, így csak egy kis kóstolót vásárolt. A hosszú buszozás közben meg is szomjaztunk, a főutcától távolabb bukkantunk egy hangulatos becsületrontóra. A fiatal csaposnak nem voltunk szimpatikusak, ha nem lettünk volna szomjasak tovább is állunk.
 A szállásunk Obsteigban volt, csendes osztrák falu amely a vendéglátásból él főként. A szállsunk tele volt ázsiaiakkal, egy szintet a sárgák foglaltak el, másfelet az indiaiak. A személyzet főként szlávokból állt, talán tótok lehettek. Svédasztalos vacsorát kaptunk és asztalonként egy-egy üveg savanyú spanyol bort, Mindent a Lidlben vásároltak, sajtot, müzlit, bort stb. Ez egyébként jellemző volt a másik osztrák szállásunkra és a svájcira is.
Vacsora előtt és után szét néztem a faluban, előtte a hegyeket, utána a falut néztem meg. 


Este még szerettem volna inni egy sört, mivel a szálláson nem találtam bárt, söntést vagy hasonlót a recepciósnál érdeklődtem, aki a konyhába küldött. A konyhában egy idősebb szláv hölgyet találtam aki a bárhoz küldött, kifelé velem tartott, beszélgetni próbált, de fáradt voltam nem volt hangulatom hozzá, ő azt hitte nem beszélek németül, ezért angolul próbálkozott, végül annyit kiböktem, hogy magyar vagyok. A bár egy üres polc volt előtte félkör alakú asztallal ami szintén üres volt, a csapolt Hirter sört valahonnan hátulról hozta. A szobánk tiszta volt, a kézmosó alaposan fel volt vizezve, törölköző és kéztörlő volt, de pohár nem. A szobánk erkélyre nyílt, aznap volt a holdfogyatkozás, de pont a másik oldalon, így lemaradtunk róla.

Ui: A buszsöfőrök kávét, üditőt és sört árultak a buszon, viszonylag elfogadható áron, ennek majd inkább svájcban lesz jelentősége. Utolsó este azt is megtudtam, hogy pálinkát is árultak.

Elhunyt a német hadtörténelem kiváló ismerője, számos nagysikerű könyv szerzője Rüdiger W. A. Franz. Sajnos a könyveit nem fordították még magyarra, de a téma iránt érdeklődök már biztosan találkoztak a nevével. Írt a különböző WSS alakulatokról, a Lovagkeresztesekről, a Porosz és német oldalfegyverekről 1807-1945-ig. Több könyve még kiadás alatt áll. 
Nyugodj békében!

Az angolok nem bízzák a véletlenre, félévvel korábban reklámozzák a koncertjüket, 3 zenekar Nyugat-Yorkshireben, a beugró 20£. Érdeklődni és jegyet vásárolni csak e-mailben: yorkshireinvasion@gmail.com . Aki szeretne ott lenni az még időben vegyen jegyet, mostanában gyorsan elkapkodják.

Felkerült egy videó a belga The Pride fellépéséről:

1. Kérlek mutasd be a kiadót.

Maci: Üdv Neked, és a kedves Olvasóknak! Először is köszönjük szépen a megkeresést! A BHS Service első kiadványa 20 évvel ezelőtt jelent meg, tehát idén jubilálunk kicsiny, de lelkes csapatunkkal. 1999-ben egy a BHS Crew által rendezett koncert hanganyagából készült kazetta formátumú kiadvány volt az első a sorban. Ezt követően jelent meg számos ingyenes BHS Service hírlevél, CD-k, zine, valamint egy kétnapos szabadtéri fesztivált is tető alá hoztunk egy évtizeddel ezelőtt, ami a kiadónk 10. születésnapját volt hivatott ünnepelni. A ’90-es években még nem volt hazai kiadó, amelyik egyértelműen az NS/RAC bandákat segítette volna, mi ezt az űrt akartuk betölteni, s az elmúlt 20 esztendőben is ezt a munkát folytattuk.

O.: Üdvözlet és köszönet az érdeklődésért! Annyit tennék hozzá, hogy ketten alkotjuk jelenleg a kiadó gerincét, én főleg a kiadványok külső megjelenéséért vagyok felelős és próbálok kreatív ötletekkel hozzájárulni a működéshez, de a múltban számtalan barátunk és bajtársunk segítette pénzzel, ötlettel és kapcsolatokkal a munkánkat, amit soha nem fogunk tudni nekik igazán megköszönni.

2. Melyik volt az eddigi legsikeresebb kiadványotok?

Maci: Nem tudom pontosan mi a siker fokmérője, de ami most elsőként eszembe jut, az a Dutch-Hungarian Brotherhood CD, ami egy split lemez a holland Brigade M, valamint a hazai Fehér Törvény zenekarok közös műve. Talán ez volt a legkeresettebb, és úgy tudom évek óta hiánycikk a legtöbb kiadónál, viszonteladónál is, nem csak a BHS Service-nél.

O.: Uhh, eddig én azt hittem, hogy a 100% Magyar válogatás első része volt az. Legalábbis szerintem azt sok száz darabban cseréltük el annak idején külföldi kiadókkal, ezzel alapoztuk meg a későbbi nagy külföldi lemezkínálatunkat is. Persze anyagilag lehet, hogy nem ez volt a legsikeresebb.

3. Örök téma, a letöltések még mindig nagyban visszavetik a vásárlói kedvet, vagy van már némi javulás?

Maci: Javulást nem vettem észre, de azt gondolom, ezt nagyban befolyásolják a gazdasági mutatók is. A külföldön dolgozó hazafiak lemezvásárlói kedve az, ami ebben megerősít.

O.: Mivel az értékesítésben nem veszek részt semmilyen formában, csak külsősként tudok hozzászólni a kérdéshez. Nekem úgy tűnik, hogy a vásárlók számának visszaesése visszafogta a kiadók tevékenységét is, ezért talán egy kicsit megnőtt az érdeklődés az újdonságok iránt, de továbbra sem virágzik az „üzletág”.

4. Milyen hatással vannak a kiadásra a kalóz lemezek, gondolok itt az amcsi, dán, német C18 által kiadott igénytelen, egy lapos borítóval ellátott lemezekre?

Maci: Kevés olyan ismerősöm van, akit ez elriasztott volna. Utólag persze panaszkodtak, hogy azért lehetett volna normális borító, de mivel radikális, sokaknak így tetsző címlappal jelentkeztek ezek a kiadványok, így első ránézésre szimpátiát keltettek, tehát sokan egyből bevállalták.

O.: Szerintem nem olyan nagy a hatása a kalózkodásnak, mert ez egy viszonylag szűk piac és nem éri meg annyira hamisítani a lemezeket, hiszen egy hamis lemezt legyártatni is tetemes összegbe kerül, ami miatt nem nagyon éri meg belevágni az ilyesmibe. Amennyire én tudom, főleg a „nagy” külföldi csapatokat sújtotta a hamisítási hullám egy időben, de szerintem ez itthon nem volt annyira jellemző.

5. A sorszámozott lemezeknél mekkora harc folyik egy-egy sorszámért?

Maci: Vannak, akik rutinosan egyből lecsapnak kedvelt számaikra, de persze sokan csak utólag kapnak észbe, amikor már csak sopánkodhatnak, hogy miért nem nekik jutott a már elkapkodott népszerű sorszámú példány. Külföldön ezekre már komoly licitálások mennek, hazai vizekre ez a tendencia még nem gyűrűzött be…

O.: Hát, tuti van olyan, aki rágerjed az ilyesmire, de szerintem itthon ez sem olyan jellemző, maximum az olyan sorszámokért áll a sor, mint a 88, 14, stb.

6. Öt év után újraindult a blogotok az Emelt fővel egy koncert beszámolóval, lesz folytatás, van igény a blogra?

Maci: Régebben ezt a blogot többen is kezelték, hogy igazán érdekes, naprakész legyen. Most pontosan nem tudom mi a helyzet, én a kézzelfogható újságunk megjelenésén dolgozok.

O.: Sajnos nincs rá kapacitásunk, hogy komolyan csináljuk, mindketten elfoglaltak vagyunk más, hasonló jellegű dolgokkal, így én nem mondanám, hogy a blog újra aktív. Néha teszünk ki rá híreket, de sajnos nem olyan intenzitással, hogy azt komoly aktivitásnak nevezzük.

7. Ti adjátok ki az egyetlen hazai papír alapú kiadványt a Nacionalista Hullámot, egy-egy szám hány példányban jelenik meg, itthon vagy külföldön fogy jobban?

Maci: Az újrainduláskor 100 példányt nyomtunk ki, ez akkor nagyon gyorsan elfogyott, így még egyszer ugyanennyit készítettünk. Ezt a 200-as darabszámot lőttük be, és ez azóta is optimálisnak tűnik. Mivel magyar nyelvű, így természetesen itthon fogy el a nagy része, de egyébként bármennyire is meglepő lehet, a nyelvi nehézségek ellenére van azért külföldi fogyásunk is!

O.: Szerintem a nyelvi nehézségek miatt csak itthon fogy igazán, kint csak a gyűjtők veszik, de gondolom nem sokra mennek vele. Nekem is van otthon görög BH újságom, de a képeken kívül semmit nem értek belőle, egyszerűen a gyűjtőszenvedély miatt vettem meg.

8. A koncerteken kapható, pólók, kitűzők, felvarrók nem a service kiadványai, de az ezekből befolyó bevétel is a lemezkiadások támogatására megy, ennyire gyengén fogynak a lemezek vagy a kiadás költségei ilyen magasak?

Maci: Az általad említett mindkét probléma erősen nehezíti munkánkat! Csapatunk azon agyalt mi az, amivel a lemezkiadások által keletkezett anyagi problémákat orvosolni tudnánk, amire ezidáig a pólók, kitűzők, felvarrók, stb. mind jól működő megoldásként szolgáltak. Ezek nélkül már rég leáldozott volna a kiadós tevékenységünknek.

O.: Nagyon közhelyes, de sajnos igen, kénytelenek vagyunk ilyen mutyizással kiegészíteni bevételeket. Mondok egy egyszerű példát. A 100% Magyar második részének a legyártása, a zenekarok kifizetése, a nyomda, stb. több mint 500000 forintba került kilenc éve a megjelenésekor. Ha 2000 forintért adjuk a lemezt (azt hiszem annyi volt), akkor 250 darabot kéne eladnunk, hogy nullára kijöjjünk. A lemez megjelenésének másnapján már le lehetett tölteni a CD-t a netről, szerintem készpénzt kb.100 darabért kaptunk a megjelenés évében. Utána még elcsordogált a lemez, de nagyon csodálkoznék, ha 9 év alatt nullára kijött volna a belerakott pénz. Mivel a gyártásra és stúdióra ott helyben kell felköhögni a kápét, ezért kénytelenek vagyunk egyéb források után nézni, hogyha ki akarunk adni új dolgokat, nem tudunk minden megjelenés előtt 9 évet várni, hátha megjön a vásárlói kedv. Sajnos ez van, muszáj ilyen módszerekkel pénzhez jutni, ha tovább akarunk működni.

9. A tavalyra tervezett BHS Crew vol.2. CD késik, mi a késés oka, van már időpont a megjelenésre?

Maci: Jó munkához idő kell. Ez egy régi mondás reméljük, hogy nem lövünk mellé ezúttal sem! A sors akarta így talán, a 10 éves jubileumra készült BHS Crew egy évet késett, a 20 évesre készülő úgy tűnik két évet fog csúszni. Ezekből okulva, ha megéljük, akkor a 30 éves kompilációnál 3 évvel a tervezett megjelenés előtt komolyan bele kell vágnunk a munkálatokba (haha).

O.: Ez részben az én hibám is, kicsit elhúztam a The Undying Sun felvételt a lemezhez (bár a többi zenekar között is akad olyan, amelyik még nincs készen a stúdiózással), valamint nem fejeztem be még a borítót sem, csak a címlap van meg eddig. Kicsit ég a pofám, hogy ennyire húzódik a dolog, de sajnos így alakult, nem készültünk el vele időre, viszont motiváltak vagyunk, hogy mindenképpen megjelenjen a második rész.

10. A kiadványaitok csak koncerteken kaphatók vagy elérhetők online is?

Maci: Nincs direkt online értékesítési felületünk, barátainkhoz, bajtársainkhoz viszont természetesen eljuttatjuk a kívánt anyagokat.

O.: Direkt értékesítési felületünk valóban nincs, de a Loyalty Records mindig besegít nekünk az online terjesztésben, szerintem ott szinte minden megvehető a BHS Service-től, ami még nem fogyott el teljesen. (Ezúton is köszi + üdv a Loyalty-nak!)

11. Miben látod az NSHC színtér megfogyatkozásának az okát, jöhet-e pozitív változás?

Maci: Talán kiment a divatból ez az irányzat. Engem viszont ez nem tántorít el, én továbbra is azt csinálom, amihez kedvem van, amit leginkább szeretek. Az, hogy ez nem passzol a közízléshez, az már más kérdés. Egyébként most is látok reményt keltő fényeket pislákolni, s hogy nevesítsem is ezeket: Nation Brothers, Válasz Vonal, Worst Nightmare, Igazságtétel, Hate Crew. Tehát kérdésedre válaszolva: igen, jöhet pozitív változás, egyértelműen van okunk reménykedni!

O.: Hát, pont most alakult pár új hc banda, így igazából egy örvendetes új kor előtt is állhatunk éppen… Sajnos a színtér inaktivitása nem csak a hc csapatokat érintette, hanem a többi jobbos banda zöme is eltűnt a színtérről és sajnos alig akadnak új zenekarok itthon mostanában. Szerintem ez annak köszönhető, hogy a 2006. utáni jobboldali divathullám elapadt, a mozgalom képtelen volt megtartani a fiatalokat és emellett nyilván az se használt sokat a dolgoknak, hogy amikor alakult sok új banda, mindenki csak fikázta a jelenséget ahelyett, hogy felkarolta volna a kezdő alakulatokat. Ezek miatt elhalt szinte minden.

12. Milyen kiadványokat terveztek megjelentetni a közeljövőben?

Maci: Folynak a munkálatai a Nacionalista Hullám 11. számának. A tervezett CD-k: BHS Crew vol.2., az Egységben az erő vol.3., Kitörés: Jogos lehet a remény újrakiadás. A demókra szakosodott siteprojektünk CD-R kiadványa a Hate Crew demója lesz előreláthatólag. Van egy bakelit kislemez kiadása is tervben, amin négy NS SXE banda szerepel majd.

O.: Tervünk nagyon sok van a fentiek mellett is, de realitás most a Maci által is említett pár lemez. Én nagyon szeretnék tető alá hozni egy olyasmi válogatást, ami a hazai erőszakosabb zenét játszó csapatokat gyűjtené össze egy korongra; valami olyat képzelek el, mint annak idején a Rockworld által kiadott „Our Voice- The Revolution” volt, de ehhez kevés most az aktív zenekar.

13. Végszó/üzenet az olvasóknak

Maci: Vegyetek részt tevékenyen mozgalmunk munkájában! Feszegessétek a határaitokat, támogassátok azokat, akik szintén megpróbálnak tevékenykedni! Ne elégedjetek meg egy felszínes zenei színtérrel, építsétek a mozgalmat, NS aktivizmust!

O.: Jó lenne, ha megváltozna sorainkban az a mentalitás, hogy jobban utáljuk egymást, mint a valódi ellenséget, mert amíg egymás ellen áskálódunk, addig szépen kihal a fehér színű ember.

Június 29.-én szombaton 14.00 órától Városi túra és Magyarelvű piknik.

Túra: A Szent Antaltól a Regnumig. Az indulási és érkezési pontok elnevezése ellenére a túra nem vallási témájú!
Táv: 2,1 km. (Kb. 26 perc)
A túra fáradalmait egy kötetlen beszélgetős piknikkel pihenjük ki.

További részletek később.

A közismert videómegosztó terrorja nem csak a szélsőjobboldali felhasználókat érintette, a kevésbé politizáló bandákat is érte a törlés hullám, történetesen a Citizen Keyne csatornáját is töröltél.

A jövőheti Streetkids Party végleges programja:


Amíg itthon lassan elfogynak az Oi! bandák, addig nyugaton második fénykorát éli a stílus. Ezen a napon 3 olyan banda is fellép melyek több, mint 20 éves múltra tekinthetnek vissza és nem határolódtak el a hazafias zenekaroktól sem.

Jászberényben az első skinheadek 1989-ben jelentek meg. Az akkori számuk 10-20 fő között mozgott, mára ez a szám jelentősen megnőtt 40-50 fő között mozog! Pontosan nem lehet tudni, mert a régiek közül sokan abbahagyták a mozgalmat és egyre több új arc jelenik meg! Reméljük nem csak divatból vágatták le a hajukat és húztak bakancsot a lábukra. A városunkban működött korábban két nacionalista zenekar a Fehér Jövő és a Kopaszbarack. A Fehér Jövő évekkel ezelőtt adott pár koncertet, de csak Jászberényben a Galériában léptek fel mindig. Sajnos a tulajdonos más lett és így nekik ott már nem lehetett fellépni. A Kopaszbarack nevű zenekar mindig csak próbált, a városban szinte mindenki a nacionalista eszmét vallja magáénak, de azért akad 1-2 aki az NS mozgalmat képviseli. 
Hétvégeken általában a Seregély nevű kocsmában iszogatunk. Megjegyezném, hogy mostanában elég kemények velünk a rendőrök. 
Hát egyenlőre ennyit a jászberényi mozgalomról. 
Üdvözlünk minden skinheadet!
Kitartás a Végsőkig!


                                  Jászberényi skinheadek egy fővárosi koncerten 1997

 A youtube csatornámat törölték. Miután egyenként letiltották az összes skinhead zenei videómat, végül a teljes regisztrációm törölték, összesen 110 videóval, köztük pótolhatatlan családi, baráti összejövetelek felvételeivel. Elsődlegesen a bloghoz köthető felvételeket próbálom pótólni egy másik videómegosztón, ez hosszabb időt vesz igénybe, ez alatt csak egy-két új bejegyzés várható legfeljebb. Várható még egy-két régi interjú, fanzine cikk a korábban általam szerkesztett kiadványokból.  Felbukkanhat még pár régi videó, ha találok megbízható videómegosztó oldalt ezek is felkerülnek, felbukkanhatnak régi fotók is, ezekkel igyekszem visszaterelni majd a blogot a régi nosztalgiázós vonalra, amin eredetileg elindult. 

01. Kik az együttes jelenlegi tagjai?
 Borczy - ének, basszusgitár (21)
 Jabba - gitár, vokál (24)
 Lajos - dobok (23)

02. Mikorra várható a második demótok?
 1997 tavaszára szeretnénk már elkészíteni.

03. Mi volt az oka az elmúlt időszakban a rengeteg tagcserének?
 Sajnos a régi dobosunkkal problémák adódtak, ezért meg kellett válnunk tőle. Chris a gitárosunk pedig nem vált be a több hónapon át tartó kisérletezés ellenére sem. Mindig a zenekar fejlődését tartjuk szem előtt.

04. Szerepeltek egy külföldi CD-n, ezt hol lehet beszerezni?
 Kizárólag a koncertjeinken. (2000Ft)

05. Hány koncertet adtatok eddig és kikkel?
 42 koncertet adtunk eddig: Valhallával, Vérszerződéssel, Nimróddal, Squadronnal, A.D.L.122-vel, Corona Ferreával, Konkwista 88-cal, Brutal Attackal, Swastikával, Aryannel, Noie Wertével, Thor's Hammerrel, Providenjével, Faustrechttel.

06. Mely koncertek voltak a legemlékezetesebbek?
 -1996 december 28. Fehér Karácsony
 -1995 szeptember 30. ISD emlékkoncert
ez a kettő a legemlékezetesebb számunkra.

07. Milyen sűrűn próbáltok?
 A próbahelyekkel nehézségek vannak sokszor (nincs saját próbatermünk) így két hetente.

08. Az első demótokat hány példányban adtátok ki, hogy hónapok alatt elkapkodták? (Sokan még most is keresik)
 500 darab lett kiadva, néhány még van belőle, amit  koncertjeinken 300Ft/db-ért megvehettek.

09. A pólóitokhoz szintén nehéz hozzájutni, azokból mennyit készítettetek?
 Két féle pólót készítettünk, az első még 3 éve készült "Hűség háza" felírattal. A másodikat 1995 végén kezdtük árulni "Leszámolás" felírattal. A Leszámolás felíratú pólóból lesz még árúlva, eddig kb 200 db póló fogyott el.

10. Milyen a kapcsolatotok más zenekarokkal?
 Nagyon jó viszonyban vagyunk a Valhallával, Nimróddal, Vérszerződéssel, baráti viszonyban vagyunk a Squadron, A.D.L. 122, Corona Ferrea tagjaival. Természetesen a Felvidéki Ébredés tagjaival is nagyon jó barátságban vagyunk.

11. Melyek a kedvenc zenekaraitok?
 Skrewdriver, Bound for Glory, Squadron, Barsarkarna, Celtic Warrior, Brutal Attack.

12. Mik a terveitek?
 Az új demót szeretnénk CD-n is kiadni valamelyik külföldi kiadónál és természetesen koncerteket adni itthon és külföldön egyaránt.

13. Mit üzentek az olvasóknak?
 Szeretném felhívni az olvasók figyelmét arra, hogy minden dolgot ami a zenekarral kapcsolatos, -pl.: pólók, kazetták, CD-k, felvarrók stb.- csak a koncerteken lehet megkapni. Ezért is érdemes eljönni!
 Erősnek kell lennünk és fegyelmezettnek, ennek hatására egyre több a szimpatizánsunk.
Kitartunk a harcban a győzelemig!  88!

A kép Hódmezővásárhelyen készült, Kalóz eredetileg a Skinhead lexikonhoz küldte, az eredeti cikkben egy saját kép volt, ami Mátraterenyén készült.

Az interjú eredetileg a Power of Oi! 27. számában jelent meg.

01. Mikor alakult az együttes és kik a tagjai?
 A zenekar 1994 júniusában alakult meg.
A jelenlegi tagok:
 Illés ferenc - ének
 Udvarhelyi Zoltán - gitár
 Mérges Norbert - basszusgitár
 Illés Tamás - dob
Már nincs az együttesben, de azért egy-két koncertre elkísér minket régi gitárosunk Dezsényi Gábor.

02. Korábban játszottatok-e már más zenekarokban?
 Egyikünk sem játszott semmilyen zenekarban a Patriot előtt, bár próbálkozások már voltak.

03. Hány koncertet adtatok eddig?
 Pontosan nem tudom hány koncertünk volt eddig, de körülbelül 10-15 lehetett.

04. Kikkel léptetetk fel?
 Nagyon sok mindenkivel játszottunk már, pl.: Titkolt Ellenállás, Egészséges Fejbőr, Független Adó, Junkers 88, Fehér Őrjárat, Archívum, Valhalla, Nimród, Hyde Park, Felvidéki Ébredés.

05. Hogy fogy a demótok?
 Elég jól fogy a kazetta, lassan újra kell majd sokszorosítanunk, mert már az első turnus elfogyott. Ezutón is köszönet és hála mindenkinek aki megvette a kazettát.

06. Akik jártak a koncertjeiteken azok hiányolják a demóról a Cigány Mentes Övezet című nótát?
 A demó elkészítésénél mindenképpen csak saját számokat akartunk felrakni a kazettára. A C.M.Ö.-t csak koncerteken szoktuk játszani, mert nekünk is és a közönségnek is az egyik kedvence.

07. Milyen sűrűn próbáltok?
 Sajnos nem próbálunk nagy rendszerességgel, ez nagyrészben az erősítő hiánynak tudható be, e azért két hetente 2-3 mindig van. Koncertek előtt pedig már egy héttel elkezdünk próbálni.

08. Mikor adtok ki új demót?
 Az új demót úgy terveztük, hogy januárban vesszük fel, tehát ha minden jól megy legkésőbb tavasszal a boltokban lesz. Ez egyébként 12 számot fog tartalmazni és egy-két szám alatt már zongora is lesz.

09. Mik a terveitek?
 Legfontosabb most az új kazettára szánt számok minél igényesebb kidolgozása és minél tökéletesebbé formálása. A koncerteket is hanyagolni fogjuk az új év elején, hogy legyen idő ezekre.

10. Mit üzentek az olvasóknak?
 Építsétek a nemzeti öntudatot és terjesszétek a környezetetekben, hogy minél előbb elsöpörhessük a jelenlegi kommunista-magyar ellenes "kormányt". És olvassátok minél többen és többet a Power of Oi! újságot.
     Szebb jövőt! Mindent vissza!

    A fénykép 1995-ben készült Mátraterenyén, Illés Ferenc a zenekar énekese és egy rajongó látható rajta (saját fénykép)

Megjelent a Power of Oi! 27. számában

01. Mikor és kik alapították az együttest?
 Az együttest Gábor és én alapítottuk 1992-ben.

02. Mi a jelenlegi felállás?
 - Gábor, gitár
 - Gergő, ének
 - Tamás, dob
 - Balázs, bassz

03. Melyek a kedvenc zenekaraitok?
 Mindegyikünk elég sokféle zenét hallgat, úgy, hogy csak néhány kedvencet említek meg:
Bound for Glory, Brutal Attack, Skrewdriver, White American Youth, Valhalla, Archívum, Fear factory, Panthera, Cannibal Corpse...

04. Hány koncertet adtatok eddig és kikkel?
 Eddig 5 koncertet adtunk a következő zenekarokkal: Valhalla, Archívum, Brutal Attack, Nimród, Felvidéki Ébredés, Fehér törvény, Mad Emotions (ex rock együttes).

05. Melyik volt a legemlékezetesebb koncertetek?
 A legemlékezetesebb a legutóbbi volt, melyen fellépett a Brutal Attack is.

06. Mikorra várható a demótok?
 Még idén szerenténk kiadni első műsoros kazettánkat illetve CD-t.

07. Milyen sűrűn próbáltok?
 Általában hetente két alkalommal próbálunk, általában hétvégén, mivel hétköznap mindegyikőnk máshogy dolgozik.

08. Milyen kapcsolatban álltok más zenekarokkal?
 Jó kapcsolatunk van a Valhallával, az Archívummal, illetve a Felvidéki Ébredéssel. Ám több zenész ismerőse van mindegyikőnknek itt Sopronban is.

09. Mik a terveitek?
 Legnagyobb tervünk a jövőre nézve a már említett kazetta elkészítése, illetve koncertek adása, hogy minél többen megismerhessék zenénket.

10. Mit üzentek az olvasóknak?
 Az igazán nagy feladatok csak most következnek mozgalmunk életében, ám ezeket megoldani csak erős bajtársi szellemben, éberséggel, harcos akarattal tudjuk. Nincs szükségünk hangoskodókra, tenni nem akarókra. Nekik jobb, ha még most, maguktól félre állnak, ne züllesszék sorainkat! Mi úgyis kiszűrjük őket! Kitartás!


Az interjú megjelent a Power of Oi! 26. számában

01. Mikor és kik alapították az együttest?
 Először 1994 nyarán az NC38 feloszlása után kezdtünk tervezni egy új igazi NS zenekart, de ekkor még csak a két gitáros volt meg. Elkezdtünk újabb, technikásabb számokat írni, de ezt még nem nevezhetjük zenekarnak. Még az év végén csatlakozott hozzánk az NC 38 volt dobosa és 1995 februárjában - leszerelése után - az énekes, szóval ekkortól lehet számítani a zenekar megalakulását. Azóta több tagcserénk is volt, de ez csak a banda előnyére vált.

02. Kik a jelenlegi tagok és melyek a kedvenc zenekaraitok?
 A jelenlegi és eddigi legjobb, legtartósabb felállás:
- Jabba; bass, ének
- Laci; gitár
- Zoli; gitár, vokál
- Fecó; dob
Sokféle zenét hallgatunk, néhány kedvenc ízelítőnek: Skrewdriver és minden, ami Ian Stuart nevéhez fűződik, Brutal Attack, Squadron, Skullhead, Bound for Glory, Aggravated Assault, Shutdown, RAHOWA, Fortress, Centurion, Landser, Konkwista 88, Excalibur, Motörhead, Slayer, Kreator, Celtic Frost, Die Krupps, Cranberries, Yngwie J. Malmsteen stb., a lista végtelen.

03. Honnan a név?
 A Valhalla a régi északi mitológiában az istenek lakhelye, ahová a csatában elesett hősöket vezették a valkürök. Tiszteljük azokat a bátor harcosokat, akik életüket adták értünk és bízunk benne, hogy egy napon találkozunk velük. Végül ez a tisztelet vezetett minket a névválasztásnál.

04. Hány koncertet adtatok eddig?
 A mai napig összesen 18 koncerten játszottunk, kiváló magyar zenekarokkal, mint az Archívum, Vérszerződés, Felvidéki Ébredés, Nimród (az említésre méltók közül) valamint néhány külföldi bandával, mint a Brutal Attack, Squadron (Anglia), ADL 122, Corona Ferrea (Olaszország), Konkwista 88 (Lengyelország) és Providenje (Szerbia).

05. Melyik volt a legemlékezetesebb koncertetek?
 Egybehangzó vélemények szerint a legutóbbi Ian Stuart emlékkoncert volt az egyik legjobb hangulatú buli, sokan ismerték a számainkat, köszönhetően a nemrég megjelent kazettánknak, nagyon jól éreztük magunkat, de a többi zenekar (Brutal Attack, Vérszerződés, Archívum, Providenje) is kitett magáért, az egész koncert jó hangulatú volt, reméljük ez így lesz mindig!

06. Hogy fogy a demótok?
 Szerintem elég jól, két hónap alatt eladtunk 200db-ot, pedig nem is nagyon voltak mostanában nagyobb rendezvények, ahol sok ember megfordult. Szerencsére a reakciók is jók, reméljük hamarosan elfogy az 500 db, amennyit csináltunk.

07. Mikorra várható a következő demó?
 Nehéz kérdés, sajnos mostanában nem tudunk annyit próbálni, mint korábban, részben a tagok elfoglaltsága részben az állandó próbahely hiánya miatt, így bajban vagyunk az új számokkal, a demó óta mindössze egy új számot tudtunk írni. Szerintem 1997 vége előtt nem lehet számítani a második Valhalla kazettára. Azt már most elárulom, hogy érdemes lesz rá várni!

08. Sokan hiányolják a Magyarországgal foglalkozó számokat a demóról, miért nem játszotok ilyeneket?
 Én még nem hallottam ezt a véleményt, de ellenpéldaként hozom fel például "Az ígéret földje" című számunkat, ami az újra megválasztott komcsikról szól, akik nem igazán tartották be a választási ígéreteiket.. Az tény, hogy eddig nem volt benne a szövegeinkben a "Magyarország" szó, de aki odafigyel a szövegekre, az észreveszi az üzenetet, ami mivel magyarul énekelünk a magyaroknak szól. Igen sok féle témáról (SS, KKK) énekelünk, de ezzel csak a közönség látókörét szeretnénk bővíteni, hogy lássák, sokan vagyunk az egész világon, akik ugyanazért, történetesen a fehér faj túléléséért küzdünk, aminek az aránya csak 8%-a a föld lakosságának. Nem akarunk második NC38  se lenni, aminek szinte minden száma csak Magyarországgal foglalkozott, új a magyar mozgalomban még nem ismert dolgokról akartunk és akarunk énekelni.

09. Mik a terveitek a jövőre nézve?
 Rengeteg tervünk van, elsősorban egy saját próbahelyet kellene szereznünk, ahol nem függünk másoktól és bármikor odamehetünk. Úgy néz ki, hogy végre külföldön is öregbíthetjük a magyar NS rock hírnevét, Szerbiába, Szlovéniába és Franciaországba is kaptunk meghívást, reméljük hamarosan bemutatkozhatunk arrafelé is. Jó lenne sok új számot írni, néhány új hangszert venni és persze még több hazai koncerten játszani.

10. Üzentek valamit az olvasóknak?
Igen, támogassátok a mozgalmat, járjatok koncertekre, vílágosítsátok fel az embereket, hogy nem az igazság amit az újságban olvasnak, TV-ben látnak. Lássatok tisztán, vegyétek észre, kik ártanak az országnak és tegyetek valamit, mert már vérszemet kaptak, hogy nem szól rájuk senki. Maradjatok hűek a véleményetekhez, ha támadnak érte, akkor is! Ha feladod, azzal az ellenség győzelmét segíted! Ne hagyjátok, hogy másodosztályú állampolgárok legyetek a saját országotokban! Tanulmányozzátok a nem cenzúrázott történelmet és vegyetek példát a valódi hősökről! Legyetek erősek a harcban, Kitartás!

                                            1995 Mátraterenye, itt még a régi dobossal (saját kép)

Az interjú megjelent a Power of Oi! 26. számában

 Az Underground Revolution blog készített interjút a Blue Eyed Devils nevű amcsi bandával. Ez annyira nem lenne nagy szám, hisz a blog fő témája a hc, az interjú attól lett számomra rendkívűl érdekes, hogy sok apróságot megtudhatunk az amerikai skinheadek korai korszakáról.

http://undergroundrevolution09.blogspot.com/2019/05/blue-eyed-devils-interju.html

Az interjú bevezetőjében az áll, hogy mindenkinek van egy sztorija arról mikor és hogyan találkozott először a hatecore-ral, nos be kell vallanom, nekem nincs. A hc gyerekkorom óta jelen volt az életemben, még akkor is, ha soha nem voltam nagy rajongója a stílusnak, hazai bandák közül talán a korai Auróra vagy a Tizedes hagyott némi maradandó nyomot, a külföldi bandák közül az Agnostic Front és a GBH. Már skinheadként ott voltam az első AMD, Psycho, Leukémia koncerteken, számomra ezek a bandák meglehetősen visszataszítóak, élvezhetetlenek voltak, a '90-es évek elején eljutottam 1 vagy 2 Leukémia próbára, hát a véleményem nem sokat változott róluk. Nagyjából ebben az időben kezdtek beszivárogni a külföldi kazetták, újságok, itt már lehetett látni rövidgatyás kopaszokat és pár hc, Oi-core stílúsú banda is feltünt, de nem igazán keltettek feltünést, az Oi! zenét és a RAC-t nem tudták elnyomni. Számomra a Vaginal Jesus hozta meg az áttörést, volt is nagy döbbenet az arcomon, mikor megtudtam, hogy ők nem skinheadek.

A BED-hez össz-vissz annyi emlékem van, hogy valamikor régen, talán még az Ébredő Magyarban volt velük egy interjú ahol a banda neve után érdeklődtek és ebben volt leírva, hogy a zenekar neve Ian Stuarthoz kötődik.

A koncerplakát alapjául szolgáló képet 2016 augusztus 06.-án készítettem a legutóbbi Akarat Diadala tornán. Ezen a rendezvényen sem megrendelésre fotóztam, hanem saját magamnak. A képeket 11 nappal a rendezvény után töltöttem fel a saját online fotóalbumomba, sem hozzászólásban, sem megkeresésben nem kérték az engedélyem a kép felhasználásához.  Amennyiben ez megtörténik ennél jobb minőségben tudtam volna a rendelkezésükre bocsátani, illetve ennél jobb képet is tudtam volna adni a sportolóról.

A feltöltött kép:

Ma jelenik meg a Fehér Törvény első videóklipje, ezen alkalomból egy régi interjút mutatok be, mely a Power of oi! 26. számában jelent meg.

1. Mikor alakult az együttes és kik a tagjai?
 A zenekar 1995 nyarán alakult, már jópár tagcserén túl vagyunk, a legutolsó felállás:
- Pogó, gitár
- Gyökér, gitár
- Bandi, dob
- Maci, ének

2. Hány koncertet adtatok eddig?
 Eddig kb. féltucat koncertet adtunk, a legtöbbet itt Borsodban. Volt a fővárosban egy borzalmasan rossz koncertünk, ezt leszámítva átlagos bulikat nyomtunk.

3. Melyik volt a legemlékezetesebb koncertetek?
 A legemlékezetesebb a már említett budapesti koncertünk, ahol a zenekar minden tagja szarul érezte magát, hatalmas égés volt.

4. Melyek a kedvenc zenekaraitok?
 Leírok pár bandát, amelyeket zenekarunk tagjai kedvelnek: Skrewdriver, Landser, Útok, Sepultura, Motörhead, Manowar,, Valhalla, Vérszerződés, Bound for Glory.

5. Lesz-e demótok a közeljövőben?
 A demó készítés szerepel eljövendő terveink között, nem tudjuk mikor készül el.

6. Milyen sűrűn próbáltok?
 A próbák nem menetrendszerűek, az alkalom szüleményei.

7. Mik a terveitek?
 A terveinkről egyenlőre semmit nem nyilatkozunk.

8. Kapcsolatban álltok-e más zenekarokkal?
 Vannak kapcsolataink más zenekarokkal, a kapcsolattartás nem minden esetben megoldott.

9. Mit üzentek az olvasóknak?
 Kitartás!

Az alábi interjú a Power of Oi! 28. számában jelent meg a zenekar első demójának megjelenése után.

1. Hogy fogy a demótok?
 Eddig még csak egy alkalommal volt lehetőségünk koncerten árúsítani, de ennek ellenére elég jól fogy, sokan várták már a kazettánkat.

2. Biztos érkeztek már visszajelzések, hogy tetszik a közönségnek a kazetta?
 Az eddigi visszajelzések jók, mindenkinek tetszett a kezetta.

3. Nektek, hogy tetszik, mennyire vagytok megelégedve a felvétellel?
 Egy-két apróságot leszámítva mi is meg vagyunk elégedve vele, a következő még jobb lesz.

4, Akinek még nincs meg az hol tudja beszerezni?
 A kazettákat koncerteken fogjuk árúsítani, de az újságon keresztül is be tudja szerezniaki akarja.

5. Mik a további terveitek?
 Szeretnénk új számokat készíteni, bár ez most lassaban megy, mivel időközben bevonultam.

6. Az 1991 augusztus elsejei pécsi oi! fesztiválra ki voltatok plakátozva, miért nem léptetek fel?
 Akkor ez halva született ötlet volt, mivel a zenekar akkor kezdett csak alakulgatni, még rendesen kidolgozott számaink sem voltak.

7. Mit üzentek az olvasóknak?
 Üdvözlünk minden olvasót, akik pedig már megvették a kazettánkat, azoknak jó szórakozást kívánunk hozzá! Kitartás!

 Nehéz eldönteni mi érdekli a blog olvasóit. A történelem nem, nem csak a világtörténelem, az ns témák, de még a magyar történelem sem. Az ilyen témájú bejegyzések meglehetősen alacsony olvasottságúak. Itt van például a Deutschlandlied, feldolgozták páran, éneklik kocsmában, koncerteken, megosztják a közösségi és videómegosztókon, de a történetéről írt bejegyzés 3 év alatt 66 embernél érte el azt az ingerküszöböt, hogy rákattintson, gondolom ebből 30% nem olvasta végig.
 A lemez megjelenések sem érdekelnek túl sok embert, az ilyen témájú bejegyzések 30-60 embert ingereltek a kattintásra, függetlenül attól milyen zenekarról van szó.
 2-3 éve szerveztünk olyan koncerteket ahol 6-7 zenekarnév volt a plakáton. Egy vidéki csoportban a 8-10 éve működő zenekarok közül egyet sem ismertek, a legszebb az egészben, hogy nem is mutatkozott igény a megismerésükre. Azóta a zenekarok zöme feloszlott. Ezek után egyértelmű, hogy egy-egy ilyen zenekar bemutatása sem érdekel túl sok embert.
 A visszaemlékezések, régi sztorik, nosztalgia általában akkor érdekli az olvasót, ha valamilyen szinten érdekelt benne, ott volt vagy ismeri a történet szereplőit esetleg botrány szagú és lehet kicsit csámcsogni rajta.
 Volt több olyan esemény beszámoló, amely annyi embert sem érdekelt amennyi ott volt a helyszínen. Ezek után nem kell csodálkozni a megemlékezések szervezőinek, ha jó esetben 20-50 ember megy el egy-egy ilyen eseményre.
 A legmeglepőbb az volt amikor rádöbbentem, hogy Ian Stuart, a Skrewdriver vagy a Blood and Honour története sem érdekli az embereket. Persze nehéz róluk újat írni, de volt olyan bejegyzés amely frissen volt angolról fordítva és korábban nem jelent meg magyarul.
 Az interjúk általában olvasottak, de azért itt is elég nagy a szórás aszerint mennyire ismert az interjú alanya vagy az interjú témája, nem beszélve arról, a bejegyzés reklámozva van-e a közösségi oldalakon.
 A koncert beszámolók olvasottsága függ részben a fellépőktől részben attól, hogy a külföldiek mennyire mozdulnak rá, mert bizony a hazai olvasót sokszor akkor sem érdekli, ha ott volt, netán szerepel a képeken. Több esetben előfordult, hogy a fellépők is a bejegyzés megosztása helyett, csak a kimásolt képeket osztották meg. Így a tavalyi szlovén B&H rendezvényről már nem tartottam fontosnak beszámolni, pedig nagyszerű két napos rendezvény volt két magyar fellépővel az Oi-korral és a Dixie Freedom Fighters-szel és többek közt Kennel aki énekelt pár számot Geriékkel.
 A régi képek általában népszerűek, olyannyira, hogy gyakran találkozom velük youtube videókon, általában nem a megfelelő zenekar képe van egy-egy videóban, de ez a videók készítőit nem nagyon zavarja.
 A képlopásról 10 éve írtam először, akkor egy balos punk oldal az AntiAsgard használta Vanekról készült képem egy Bad Manners cikkhez, ha jól emlékszem, mindenesetre gőzük sem volt ki van a képen.
 Ha már szóba került a képlopás... Az engedélyem nélkül felhasznált képeimmel általában az a baj, hogy félretájékoztatnak. A felhasználó nem tudja ki vagy mi van a képen és hasra ütés szerűen ír valamit a képről. Egyébként mindenféle ellenszolgáltatás nélkül adtam a képeimből bárkinek aki kért, többek között a Pannon Bulldogban legalább féltucat képem jelent meg, közülük talán a Brutal Attack énekesét, Kent ábrázoló a legismertebb, lemezborítón is jelent meg képem, a Gungnir mini CD-n. 


Ami furcsa volt számomra, hogy régebben elég sok sötét hangulatú képet készítettem, erdőben, fenyvesekben, tölgyesekben, néha fekete-fehér fraktálokat is. Ezekből többet felajánlottam hazai black metál/NSBM bandáknak, de nem használtak fel egyet sem. Nem tartom profi fotósnak magam, de ha megnézzük a hazai színtér kazetta és lemez borítóit, bizton állíthatom, ezeknél jobb képeket készítettem.
 A címben szereplő kérdés költői, nem várok választ, félek olyanok érkeznének, mint a korábban említett csoportban arra a kérdésre, hogy milyen skinhead zenekart látnának itthon szívesen, olyan válaszok érkeztek, hogy Böhse Onkelz, Amon Amarth és Sabaton...

Beszámoló a Harmadik Nemzeti Ifjúsági Találkozóról.

Ebben az évben is megrendezesére került a NIT. Idén a HH szervezte és július 11-13-ig tartott. A rendezvény helyszíne a tököli parkerdő volt, mely a szigethalmi üdülő övezet szomszédságában van. A rendezők már napokkal korábban megkezdték az útmutató táblák és jelek elhelyezését, és egy nappal korábban előkészítették a helyszínt a táborhoz. 
 Az első napon a székesfehérváriak érkeztek elsőként, majd sorra érkeztek a fiatalok az ország minden pontjáról, Győrből, a Mátrából, a Csepel-sziget szinte minden településéről, Gödöllőről és még sok más helyről. Az első nap ismerkedéssel, szalonnasütéssel, egy kis esti italozással, énekléssel telt és egy éjszakai fürdőzéssel záródott.
 Szombaton csak délután kezdtek szállingózni az emberek. A hangtechnikus délután kettőre érkezett, három órára már kész volt a színpad. Az esti koncertre elég sok zenekart hívtunk (Hell Raiser, NC95, Phallos, Út és Cél, Valhalla, Vérszerződés, Archívum, Nimród). Az Út és Cél, a Valhalla és a Hell Raiser időben lemondta a fellépést, a Vérszerződésnek mi szóltunk túl későn a Phallos eredetileg sem ígért semmi biztosat, az NC95 dobos hiány miatt nem tudott fellépni. Mivel a zenészek egy része aznap dolgozott, csak este 10 óra körül tudott kezdeni az első zenekar a Nimród, az ő fellépésüket egy kis műszaki hiba és a rendőrség zavarta meg, szerencsére mind a kettő gyorsan eltünt, így zavartalanul folytatódhatott a koncert. Mikiék fellépése után egy kis szünet következett amikor mindenki megvehette a megfelelő mennyiségű italt éjszakára. A szünet után kezdett az Archívum, az első akkordok megszólalásával szinte egy időben lobbant lángra a tábor közepére állított 7 méter magas kereszt.. Az Archívum kb. másfél órás koncertje után aki nem ment haza a zenészekkel az fáradtan tért nyugovóra. 
 Az utolsó nap a tábor bontással és a búcsúzással telt, a rendezők miután kitakarították a terepet még egy utolsót fürödtek az éppen akkor áradó Dunában.

Megjelent a HajnalHasadás első számában 1997-ben.

Lassan 20 éve az internetezés hazai hőskorában bukkantam egy számra a Johnny Cash - Ring of Fire feldolgozására. Akkor nem tudtam melyik skinhead banda dolgozta fel. Évekig próbáltam a nyomára bukkani, egyszer a facebookon kérdeztem az ismerőseim, akik legalább 20-25 feldolgozással rukkoltak elő, de amit kerestem nem volt közöttük. Végül egy régi német ismerősöm azóta törölt csatorna ajánló videójában hallottam egy részletet a dalból, ekkor a zenekar nevét megtudtam, de a dalt sehol nem tudtam megszerezni. Most végre egy ismerősnek köszönhetően ez is meglett:

Az alábbi két kép "Söci emlékmenet" képaláírással jelent meg több helyen. A képtolvajoknak nem esett le, hogy a felső képen és az egri képeken is több azonos személy látható. 
Schönauer Péter "Söci" halála után a helyszínen több rögtönzött megemlékezés is volt, de nem volt semmilyen emlékmenet. A felső kép a temető melletti virág árusoknál készült, egységesen egy-egy szál vörös szegfűvel mentünk a temetésre. Az alsó kép a temetőben készült.





Még néhány kép a temetésről:

A képeket én készítettem egy kompakt fényképezőgéppel és a Sootersnál hívattam elő és nagyítattam ki. A képek és a negatív a birtokomban vannak. A képeket először 2000-ben szkenneltem be egy skinhead fotókat bemutató weboldalhoz.
2 éve ezen a blogon is bemutattam őket: https://odin.blog.hu/2017/09/14/skinhead_fotok_818

01. Mikor alakult az együttes?
  A zenekar 1995 szeptemberében alakult.

02. Kik a tagjai?
 Az alapító tagok közül kettő maradt az együttesben, Kovács Balázs dob, Illés Miklós ének, majd '96-ban két új tehetséges nemzetiszocialistával gyarapodtunk, Lovász Sándor gitár és Győri János (Pufi) bassz.

03. Korábban milyen zenekarokban zenéltetek?
 A Pufi játszott a Valhallában és az AMF-ben. Sanyi egy amatör rock bandában, én az Archívumban énekeltem míg a  Balázs Rebell Skins, NC38, Valhalla.

04. Kik a kedvenceitek?
 Rengeteg és sokféle zenét hallgatunk, persze csak olyat ami megegyezik az elveinkkel. A magyarok közül Archívum, valhalla, Vérszerződés, külföldről Skrewdriver, Squadron, Brutal Attack, de ezen kívűl még rengeteg jó zenekar van.

05. Hány koncertet adtatok eddig?
 Mivel a zenekar rengeteg tagcserét élt át és a vidéki koncertek sajnos szinte teljesen megszüntek kevés koncertünk volt, ha jól számolom 7. Magyar NS zenekarok  közül mindenkivel sikerült már együtt zenélnünk, külföldről ADL 122, Corona ferrea és Svastika.

06. Milyen sűrűn próbáltok?
 Sajnos keveset próbálunk a munkahelyek miatt. Átlagosan heti két próba, de sokszor csak egy.

07. Melyik volt a legemlékezetesebb koncertetek?
 '97 február 15.-én úgy éreztük megközelítettük azt a szintet amit el szeretnénk érni. Nagyon jó hangulatú koncert volt, mindenki remekül szerepelt. Persze a bulin nagyon jól zenéltek a többiek is, Út és Cél, Archívum, Valhalla.

08. A zenélésen kívűl mivel foglalkoztok?
 Pufi szakács, Balázs üvegműves, én a postán dolgozom, a Sanyi még tanul. Szabadidőnk nem sok van, ilyenkor barátnők, család, tanulás, próba. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy imádunk bulizni.

09. Lesz-e a közeljövőben demótok?
 Sajnos nem csak rajtunk múlik, de '97 első felében kész lesz.

10. Mik a terveitek?
 Elsősorban a demó, majd egy ritmusgitárost (vagy szólót, mindegy) szeretnénk még beszervezni a zenekarba. Minél többet koncertezni Magyarországon és külföldön.

11. Mit üzentek az olvasóknak?
 A harc amelyet folytatunk nagyon nehéz, egyenlőre az ellenség szörnyen erős és nekik nincsenek gátlásaik. Ha nem fogunk össze eltipornak. Persze összefogni csak "Becsületes Magyarokkal" szabad.
"Rend, Erő, Becsület, csak ez maradt meg neked"
Kitartunk a győzelemig!
88/14


Az interjú megjelent a Power of Oi! 28. számában.

Most egy tavalyi (1997-ben jelent meg a cikk) CD-t fogunk bemutatni, az írást az Ébredő Magyar szerkesztőségéből kaptuk.

Bound For Glory: Behold The Iron Cross

Gondolom senki nem von kétségbe, ha azt mondom, hogy a Bound for Glory albumról albumra jobb lesz. Ha valaki mégsem hisz nekem, az halgassa meg az amerikai zenekar sorrendben ötödik önálló lemezét. A CD-n ezúttal mindössze 9 szám hallható, de ez ne tévesszen meg senkit, ugyanis az album több, mint 53 perces! A bandában újabb tagokat üdvözölhetünk, Mike (dob), Dennis (gitár) és John (bass) személyében akik kivétel nélkül mind hosszú hajúak a rajongók nem kis meglepetésére.
 Az album egy sejtelmes, középkort idéző kórussal kezdődik, majd máris zakatol a "Siegfried" , leginkább az Iron Maiden hagyományait követő nóta. A hangzás kristály tiszta, de ezt már megszokhattuk a srácoktól. Az ultra gyors "Fight on" után következik a CD egyik legerősebb tétele a "To Untamed Land We Sail" az egyik kedvenc BfG számom. A "Teutonic Uprise" nem fogott meg túlságosan, a következő a "Rock for Our Destiny" válogatásról már jól ismert "Back in The Fatherland", új keveréssel. A "Painted Black" című remekművet csak erős szívűeknek ajánlom, kőkemény!!! A "Divided by Hatred"-ben egy BfG-tól teljesen szokatlan hangszert, furulyát hallhatunk, amin Eric Owens játszik. A "My Honor is true" kellemes dallamai után következik a "Prelude to Stalingrad/Behold the Iron Cross című, több mint 7 perces remekmű, amivel sajnos végetér a tavalyi év egyik legjobb alkotása.

Forrás: HajnalHasadás első száma, szöveg: Józan Zoltán

 A francia Blood and Honour (Sang et Honneur) által szervezett koncerten eredetileg öt zenekar lépett volna fel, a Brutal Attack, a Fraction Hexagone és a Durandal Franciaországból, valamint az Archívum és a Valhalla duó hazánkból. Sajnos a Brutal Attack és a Fraction Hexagone lemondta a fellépést, az Archívum ugyan ott volt, de Ők sem tudtak játszani a rendbontás miatt.



 Kb 120-150 bajtárs érkezett a bulira Franciaországból, Magyarországról, Németországból, Svájcból és Ausztriából. Sokak megrökönyödésére egy kreol bőrű "skinhead" (?!) is megjelent aki a bonyodalmak okozója lett. Az osztrákok azonnal távozni akartak, mert ők WHITE POWER koncertre jöttek és ezt a "lényt"  nem tudták elviselni. A franciák azzal védekeztek, hogy Dél-Franciaországból származik és azért ilyen a színe. Ahogy láttuk, többen jöttek délről, de csak ez az egy volt fekete...



 A koncertet a magyar Valhalla kezdte, szokott műsoruk mellett előadtak egy új angol nyelvű számot is, a "Forward"-ot. A közönségnek tetszett a zene igaz a szövegeket nem értették. Leginkább a "Hail Victory" és a "Lángoló kereszt" számok fogták meg az embereket.

 Következett a Durandal, ők a francia skinhead rock hagyományokkal ellentétben elég vad, metálos zenét nyomtak, néhány Evil Skins, Légion 88, Kontingent 88 feldolgozással is feldobták a hangulatot. Sajnos a banda műsora alatt kitört egy tömegverekedés a "dél-franciák" , az osztrákok és a párizsiak között, ami odáig fajult, hogy megverték a Durandal néhány tagját, a rendezőket, szóval teljes volt a káosz a színpadon is. Összetört néhány erősítő, gitár is, a koncertet nem lehetett folytatni, az Archívum fellépése is meghiúsult. Elégtelenre vizsgáztak a franciák összetartásból, ez nem fehér emberhez méltó viselkedés volt, szerencsére nálunk jobb a helyzet minden téren, hazánkban cigányokat sem engednek be NS koncertekre.
(A fenti anyagot az Ébredő Magyar szerkesztőségéből kaptuk - képek és szöveg: Józan Zoltán. Megjelent a Power of Oi! 28. számában.)

(Úton hazafelé)

Mick Furbank rajzolta a keresztre feszített skinhead mintát a Last Resort shop számára. A shop felhasználta a mintát reklámszatyrokon, pólókon, lemezborítókon.

98. születésnapját ünnepelhette tegnap Hauptsturmführer Rudolf von Ribbentrop ,a Waffen-SS utolsó olyan élő veteránja, akit a Vaskereszt Lovagkeresztjével tüntettek ki. A "Leibstandarte Adolf Hitler" hadosztály tagjaként 1943-ban harckocsiparancsnokként részt vett a Kurszki csatában, ahol egy nap alatt 14 ellenséges páncélost lőtt ki. A 12. "Hitlerjugend" páncéloshadosztály tagjaként Párduc harckocsiparancsnokként a normandiai harcokban 1944-ben, illetve a "Tavaszi ébredés" hadműveletben 1945-ben Magyarország területén került bevetésre.
2015-ben halálhírét keltették, nagyon sok helyen azóta sem javították ki.

1. Mikor és milyen céllal alakult a HS?
 1994 júniusában kerültek fel az első karszalagok. Azzal a céllal hívtuk életre e szervezetet, hogy a skinhead mozgalomban megalkossunk egy országos, célorientált társaságot. Csökkentsük a város-vidék ellentetétet, s a legkarizmatikusabban vállaljuk a skinhead külsőségeket. Öltözetünkkel jutassuk belső érzéseinket, ideológiánkat üzenetként a világnak, hogy vagyunk, s nagyapáink harcát folytatjuk. Valamint fel akarunk zárkózni az egész Európa NS skinheadjeihez hasonló külsőségekkel. Hiszen Spanyolországtól Svédországig rengeteg skinhead visel karszalagot, s teljesen feketébe öltöznek, borotválják a fejüket. Ez hiányzott a tincses, frufrus tarkadzsekis, söröskupakot kitűzőként hordó magyarországi skinheadekről.

2. Hány taggal alakult és most hány tagja van?
 Az alapítótagok Balázs és Kalóz. 1994 októberében koszorúztunk először egységesen, HS szalagos koszorúval a Corvin közben, az '56-os szabadságharcosaink emlékének adózva. Akkor négyen álltunk ott. (Ez a fénykép van a Fehér Erőben is) Jelenleg 12-en vagyunk.



3. Van-e valami feltétele a tagságnak?
 A belső és külső értékeknek egyaránt vannak feltételei nálunk. A belépés itt nagyon komolyan történik, nem úgy, hogy össze kell verni egy cigányt vagy niggert és a többiek zsűrizik. A leendő tagjainkról először megtudjuk, hogy megfelelnek-e követelményeinknek, majd közöljük vele, hogy mostantól figyeljük tetteit, persze, ha ő is tagja akar lenni a HS-nek. Ekkor dől el, hogy mekkora az illető áldozatkészsége, aktivitása a mozgalmi dolgok iránt, intelligenciája, ütőképessége, fellépése stb. Egy ilyen megfigyelés kb. fél évig-évig tart. Utána szavaznak a tagok az illető tagságáról, hogy beléphet vagy sem. És most röviden a feltételekről:
 - minimum 180 cm-es testmagasság

 - 2 cm-nél rövidebb haj
 - középfokú iskolai végzettség
 - FEKETE bakancs, Ideal bomber, nadrág
 - legalább 50%-os magyar származás, a többi európai lehet. Természetesen sem a zsidó, sem a cigány nem           európai a mi szemünkben.
 - "A" kategoriás honvédségi minősítés leszerelés után.



4. Az utcán miről lehet megismerni titeket?
 Csak a karszalag különböztet meg minket a többi derék NS bajtársunktól. E karszalagot a Waffen SS-hez hasonlóan mi is a dzsekink vagy fekete kabátunk karján hordjuk. Alapszíne e szalagnak fekete, két széle ezüst hímzésű, középen gőt betűkkel HUNGÁRIA SKINS, hátoldalán ugyanez csak ősmagyar rovásírással.



5. Mik a jelenlegi céljaitok?
 Idáig elértük, hogy több száz fiatal fegyelmezett, egységes külsőségekkel jelenjen meg, s ezzel a hazai skinhead mozgalom - bátran mondhatom - lekörözött pár környező országbeli skinhead szervezetet. A mi mintánkra megalakultak a jobbnál jobb csoportok, szerveződések, mint pl.: NSH, NSFÉM (Fehér Ébredés Mozgalom), Felvidék Skins, Kalocsa skinhead, Alisca Skins, Dunapentele Skins, Mátra Skins, HH. Jelenlegi céljaink: Nemzeti öntudatunk erősítése, további külföldi NS zenekarok meghívása, hazai NS koncertek, NS felvonulások, demonstrációk szervezése, VTE (Vándor Sólyom Túraegyesület) táborok támogatása, koszorúzások, s újabban NS kiadványok (újság, videó) elkészítése, forgalmazása.



6. Kapcsolatban álltok-e más csoportokkal?
 Az előbb felsoroltak közül az összessel. Jelenleg a legszorosabban a legszervezettebb, legnagyobb tagságú NSH-val, akikkel több koncertet is szerveztünk együtt. Nemzetközi szinten az Acione Skinhead, Veneto Fronte Skinheads, a svájci, olasz, francia, cseh, tót, német Hammer Skinekkel, szlovén, francia, német, tót Blood and Honourral, s egyéb városi szervezetekkel. A lista túl hosszú lenne, csak példa: a Voralbergi skinheadekkel.

7. Üzentek-e valamit az olvasóknak?
 Egy igazi skinhead legyen értelmes és ütőképes! Sportoljatok és minél többet olvassatok történelmi könyveket (László Gyulát, Badinyi Jós Ferencet, Grandpierre K. Endrét, Padányi Viktort, Marcshalkó Lajost, Málnási Ödönt, MNA kiadványokat). Mert bunkó terem annyi, mint a gomba. Ezeket ki kell szűrni sorainkból, s a harcot megvívni a világuralomra törő cionistákkal! NINCS VESZTENI VALÓNK CSAK A RONGYOS ÉLETÜNK! Ezen gondolkozzon el mindenki és készüljön a harcra! Miénk lesz a győzelem!

88/14

Forrás: HajnalHasadás zine első száma.

A képlopás bűncselekmény. A fényképek engedély nélküli felhasználása bűncselekmény. Ilyen esetekben akár milliós kártérítési összegeket is kaphat egy per esetén a fotós, a fénykép tulajdonosa  vagy a fényképet megrendelő személy.

Az alábbi kép több helyen megjelent azzal a szöveggel, hogy egri skinheadek vannak rajta.
A kép Egerben készült 1992-ben május elsején az első Szépasszony völgyi találkozón, amit az egri skinheadek szerveztek és a pesti gyorsról leszálló többségében fővárosi skinheadek vannak rajta. A vonat zsúfolásig volt, a néhány kocsiból álló szerelvényen legalább százan utaztunk. Délutánra többszázan jöttünk össze a völgyben.

A képet nem én készítettem, hiszen én is szerepelek rajta az egykori Pannon Bulldog szerkesztője mellett állok. A papír kép a tulajdonomban van, Fujicolor papírra lett előhívva 1992-ben, először 2000-ben szkenneltem be, egy régi skinhead fotókat bemutató weboldalhoz.
Az alábbi kép már az indulás után készült, gyalog mentünk le a völgybe.

01.

- 30 éve itt vagy a mozgalomban, nem kell téged külön bemutatni, zenélsz, írsz, lemezkiadással foglalkozol, így vagy úgy, de ismer mindenki. Mivel telnek most a napjaid?

- Üdvözlet! Remekül összefoglaltad a mindennapjaimat. Ezeken a tevékenységeken kívül kézben tartom a Loyalty Records dolgait, próbálok naprakész maradni a mozgalom eseményeit illetően és nem utolsósorban próbálok minél több időt tölteni a gyermekeimmel és segíteni őket a tanulásban, sportban, játékban. Igyekszem olyan apuka lenni, akire majd büszkén gondolhatnak vissza, ha már nem leszek velük.

02.

- Gondolom, a nyárra tervezett NC '38 fellépésbe egy csomó energiát fektettetek. Bepótoljátok valamikor?

- Túl sok energiát nem fektettünk a velencei fellépésbe, ugyanis még az első próbák előtt jelentette be a szólógitárosunk, hogy mégsem tudja elvállalni ezt az egyszeri koncertet, féléves norvégiai munkája miatt. Annyi történt csak, hogy otthon átnézegettük a számokat, hogy felkészülten kezdjük meg a próbákat. Elég sok szám hangjaira még tisztán emlékeztem, pedig 25 éve nem játszottam ezeket a régi dalokat. Az NC '38 aktív időszakában szinte minden hétvégén próbáltunk és megmaradtak a fejemben a nóták. Jelenleg nem érzem úgy, hogy valamikor is bepótolhatnánk ezt az egyszerinek tervezett fellépést.

03.

- Írtatok új számokat, vagy csak a régiekkel készültetek?

- Csak a régi NC '38 dalokban gondolkodtunk. Felmerült, hogy ráadásként néhány ős-Valhalla számot is előadhatnánk, amiket meg az NC '38 tagjait tartalmazó első Valhalla felállás is játszott 1995-ben. Új számok írásában nem is gondolkodtunk, koncerten egyébként is olyan dalokat érdemes játszani elsősorban, amiket már ismer a közönség.

04.

- Mi a helyzet az Archívummal? Az emberek azt várták, hogy az új tagokkal megszaporodnak a fellépések.

- Sajnos az Archívum dobosa 11 év után elköszönt a csapattól. Két munkahelyen dolgozik, így nem fért bele az idejébe a gyakorlás, a próbák és a koncertek. A zenekar jelenleg új dobost keres, és bár volt is már néhány kiszemelt, végül egyikük sem vállalta a dolgot. Az Archívumban viszonylag komoly elvárások vannak, csak olyan dobos jöhet szóba, aki minden követelménynek maximálisan megfelel.

05.

- Úgy gondolom, hogy az NC '38-Valhalla-Testvériség zenei irányzat áll hozzád közelebb, nem gondoltál arra, hogy összehozz egy állandó bandát ilyen stílusban?

- Sajnos, mivel azok a zenészek, akikkel szívesen csinálnék egy ilyen zenekart, már eleve 2-3 zenekarban játszanak, így nem gondolkodtam egy újabb projektben mostanában, amit a nulláról kellene felépíteni, erre ma már sajnos nincs energiám. Ezek már nem a kilencvenes évek, mikor -kis túlzással- minden bokorban termett egy fiatal zenész, tele ötletekkel és tervekkel.

06.

- Hallhatunk valami új hanghordozón mostanában?

- Idén már szerintem nem. Talán jövőre összeáll valami, amit egyelőre még nem szeretnék elárulni, mert mostanában az ilyen tervek valamiért meg szoktak hiúsulni, így inkább nem kiabálnám el a dolgot. Gondolati szinten mindig van valamilyen ötlet, csupán csak idő és energia kérdése, hogy ezekből mi tud megvalósulni és mi tolódik.

07.

- Kevesen tudják, hogy a '90-es évek közepétől több fanzine-t is segítettél interjúkkal, fordításokkal. Nem gondoltál rá akkor, hogy saját kiadványt készíts?

- Őszintén szólva, nem volt ilyen gondolatom. Örültem, hogy ennyi kiadvány működött akkoriban és igyekeztem mindenkinek segítséget nyújtani, aki csak megkért rá. Jó érzés volt átadni az akkori tudásomat, ezzel is előmozdítva a mozgalom akkori újságainak megjelentetését. Sokkal több bajtárs aktivizálta magát abban az időben, amit hiányolok a mostani srácoktól. Ha hetente csak egy kis dolgot is teszel a mozgalomért, még az is több, mint a semmi.

08.

- Néha a kiadód weblapján is közölsz interjút. Nem lenne jobb egy blogon közzétenni, friss zenei hírekkel, lemezmegjelenésekkel? Ezzel talán a közösségi oldalakat is ki lehetne iktatni részben és reklámnak sem utolsó.

- Igen, évekig próbáltam friss híreket, interjúkat, koncertplakátokat közzétenni a weblap egyik oldalán, de a közösségi oldalak térhódítása után az ilyen blogok olvasottsága drasztikusan visszaesett sajnos. Az Onugor blog szerkesztője havonta hét CD kritikát közöl le, amit igyekszem minden hónapban reklámozni a közösségi médiában. Van még az Emelt Fővel című zenei blog, vagy az Underground Revolution, melyek sajnos nem kapják meg azt a figyelmet, amit megérdemelnének.

09.

- A Valhalla könyv mikorra várható?

- Reményeim szerint 2019 végére sikerül kiadni a könyvet. Sokat lendítene a kiadás időpontjának meghatározásánál, ha a vásárlókedv egy kicsit megnőne a már megjelent kiadványok iránt. Új kiadványok csak abban az esetben tudnak megjelenni, ha a korábbiakból elegendő mennyiség talál gazdára ahhoz, hogy az abból származó bevételt egy újabb CD vagy könyv megjelentetésébe lehessen fektetni.

10.

- Van más is, amit írsz, esetleg fordítasz?

- Igen, a Valhalla könyv megjelenése előtt egy rövidebb, de talán többeket is érdeklő eseményről szedtem össze egy csomó információt. Az 1981-ben történt Southall-i zavargásokról, illetve azok előzményeiről és utóhatásairól szeretnék megjelentetni egy kiadványt. Ez az esemény nagy hatással volt a skinhead mozgalomra és az Oi! zenekarok karrierjére is, hiszen a média egyből ráugrott a témára. Ennek hatására sokan elhatárolódtak a szélsőjobboldali eszméktől és rajongóiktól, sőt, a nagy mosakodás eredményeképpen néhány zenekar a szélsőbalon kötött ki, hogy mentse az irháját.

11.

- A kiadód népszerű itthon, sokan szeretnék nálad megjelentetni a hanganyagaikat. Mi alapján döntöd el, hogy mit adsz ki?

- Nagyon fontos a személyes ismeretség, vagy, hogy felfigyeljek egy zenekarra koncerten, vagy egy átküldött szám alapján. Elég gyorsan meg tudom ítélni, hogy egy zenekar van-e olyan szinten, hogy érdemes legyen annyi pénzt befektetni a lemezük kiadásába, hogy az mondjuk egy éven belül visszahozza a bele invesztált összeget. Volt például olyan eset, hogy rám írt egy borsodi fiatalember, hogy a nemrég megalakult NSHC zenekaruk számára tudna-e a kiadónk hangszereket, dobfelszerelést, egyéb felszereléseket biztosítani. Miután elmagyaráztam, hogy ez sajnos nem így működik, soha többet nem hallottam róluk, pedig ez körülbelül 10 éves történet!

12.

- Egy-egy anyagot hány példányban érdemes kiadni, hogy az el is fogyjon?

- Ez az adott zenekar népszerűségétől függ. Egy kezdő zenekar lemezének kiadása mindig rizikót jelent, hiszen bármikor feloszolhatnak és akkor a kiadó nyakán maradnak a hanghordozók. Az Archívum és a Jogos Önvédelem lemezei általában 800 példányban elfogynak kb. 5-10 év alatt. Emlékszem, a Scourge of God (S.O.G.) – ”Az álmok valóra válnak” című lemeze 500 példányban látott napvilágot 2004-ben. Hosszú évekig alig fogyott belőle, leakcióztuk, nagyobb megrendelésekhez ingyen adtunk belőle egy-egy példányt, csak hogy fogyjon. Aztán egyszer csak elkopott a maradék, mára pedig ott tartunk, hogy többen keresik a mára kultikusnak számító CD-t. De ez persze ritka kivétel.

13.

- A külföldi kiadóktól mennyire nehéz a sorszámozott lemezekből alacsony vagy "kultikus" sorszámút beszerezni?

- A ”kultikus” és alacsony sorszámú kiadványok beszerzése lehetetlen külföldről, az élelmesek már a megjelenés előtt lefoglalják ezeket, ha jó kapcsolatban állnak a kiadóval. A limitált kiadványoknál a haszonszerzés, üzérkedés elkerülése miatt a kiadók azt is bevezették, hogy egy megrendelő legfeljebb 2 példányt vásárolhat egy adott kiadványból.

14.

- A németeknél visszatérőben van az Oi! zene, szaporodó Oi! bulik, újjáalakuló Oi! bandák, hatalmas Oi! fesztiválok, még a HC körökből ismert OPOS (One People One Struggle) Records is teljes gőzzel beszállt az Oi! lemezek értékesítésébe. Itthon van ennek érezhető hatása?

- Nálunk jelenleg a teljes érdektelenség jellemző, nagyon kevesen szánnak pénzt hanghordozóra, de a koncertek látogatottsága is egyre siralmasabb. Szerintem évek óta nem tapasztalt mélyponton vagyunk jelenleg.

15.

- Ha Anglia, akkor a Skrewdriver, a Brutal Attack, a No Remorse, a Squadron, vagy az English Rose jut eszébe az embereknek, pedig legalább még vagy egy tucatnyi jó banda van, amelyek itthon szinte ismeretlenek. Mennyivel fogy kevesebb egy Legion of St. George, March or Die, Whitelaw vagy Blackout albumból, mint az előbbiekből?

- Szerencsére egyre népszerűbbek a kilencvenes években alakult angol R.A.C. bandák is, hiszen egyre minőségibb hanghordozókat adnak ki és a koncerteken is egyre több rajongót szereznek, és egyáltalán nem számítanak ismeretlennek. A Whitelaw, a Blackout és a Legion of St. George is több mint 20 éve zenél töretlenül, népszerűségük is folyamatosan nő.

16.

- Ha szétnézünk a világban, minden mozgalom előrébb tart nálunk, sok helyen van Skinhouse, saját klub, koncertterem, kocsma, még a bolgároknak és a szlovéneknek is van, itthon gyakorlatilag egy állandó fellépési lehetőséget nyújtó hely sincs a Viking Klub óta. Szerinted hol rontottuk el?

- Elsősorban ott, hogy 2000 környékén az akkori mozgalom nem vetette ki magából azt az akkor már közismert romboló figurát, aki számtalanszor bizonyította, hogy nagy bajok vannak vele. Sorra kezdtek alakulni a különféle szervezetek, akik e figura tevékenységei okán nem akartak a B&H tagjai lenni. Ezek után végül mégis összefogtak vele NS Front és H.E.M. néven, mely szerveződéseket ez az ember pár éven belül szintén porig rombolta, az általa már jól bejáratott módszereivel. Több sikeres koncert bevétele landolt a zsebében, a nógrádsápi „Nemzeti Ház” eladásából származó pénzzel sem számolt el senki felé, pedig arra több magánszemély és szervezet adott össze pénzt. Mára hiába zárta ki soraiból a mozgalom nagy része, az általa okozott kár mértéke felbecsülhetetlen. Elhintette a bizalmatlanság magvait, amik mára szépen kikeltek, a mozgalom felszalámizta saját magát 5-6 egymásra mutogató sejtre. Sajnos gyengék és naivak voltak a szervezetek vezetői, ezért nem tud ma senki felmutatni semmi kézzelfogható épületet, koncerttermet, vagy bármit, amire az évtizedekig ingyen fellépő zenekarok azt mondhatnák, hogy megérte támogatni ezeket a csoportokat.

17.

- A mozgalom lassan kiöregszik, fiatalok nem nagyon vannak, még egy 10-15 év és a mai zenészek leteszik a hangszert. Szerinted lesznek, akik tovább viszik az eszménket?

- Nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni, de sajnos jól látod a helyzetet. Még az utánunk jövő generáció egész lelkes volt, de azt látom, hogy a mostani tizenéveseket már nem érdekli szinte semmi, amiért meg kéne mozdulni. Mi szépen kiöregszünk, elnosztalgiázunk a régi szép időkön, amivel talán tudnánk inspirálni a fiatalokat, hogy így is lehet. Ők meg felnéznek egy kicsit a telefonjukból, eleresztenek egy bátorító mosolyt, majd folytatják tovább a virtuális világban való elmerülést.

18.

- Mekkora a hanghordozó gyűjteményed?

- Pontos számot nem tudok mondani. Van egy talán négy négyzetméteres fal a lakásunkban, amin CD-tartók vannak teljesen tele, azon kívül dobozokban és szekrényekben is találhatók azok a CD-k, amiket azután szereztem be, hogy tele lett a CD-tartós fal. Van néhány kazettám is, meg körülbelül 60 vinyl LP-m és kislemezem. 1994-ben vettem meg az első CD lemezem.

19.

- Gondolom könyvekből és fanzine-ekből is beszereztél mindent, ami érdekelt. Ezekből mennyi van?

- Igen, elég komoly könyv és fanzine gyűjteményem is van. Sosem számoltam meg őket, de a súlyuk biztosan több mázsára rúg. A fanzine-eket elég magasra tettem, nehogy a gyerekeim papírgyűjtéskor megtalálják őket. :) Jó néhány újságot be is szkenneltem, így könnyebben megtalálok egyes cikkeket, amikre szükségem van.

20.

- Mindezek mellett jut időd valami hobbira, sportra?

- Hetente kétszer-háromszor focizni szoktam a gyerekeimmel, valamint pár erősítő géppel igyekszem formában tartani magam. Más hobbira már se időm, se energiám nincs sajnos. Unatkozni sosem szoktam.

21.

- Mit üzensz az olvasóknak?

- Ne féljetek valami pozitív dolgot elkezdeni, ne foglalkozzatok a rossznyelvekkel! Nem szabad feladni az első negatív kritika után. A meggyőződéseteket sem szabad változtatgatni, szélkakas módjára viselkedni. Akkor is vállaljátok a véleményeteket, ha olyan társaságba kerültök, amely más, mint a tietek! Ne legyetek nyárspolgárok!

Magyarországon évente átlagosan 10.000.000 cserepesnövény kerül hozzánemértő tulajdonosokhoz, ezzel halálra ítélve szegény ártatlan növényeket. Ez így anyáknapja után rendkívűl fontos, hiszen ezen az ünnepen történik legnagyobb számban a növénygyilkosság.. Alapítsunk növénymentő otthonokat, üveg vagy fóliaház menhelyeket, szervezzünk kampányt melynek keretében komposztot és virágföldet lehet ajándékozni szegény növényeknek. Magyarországon ez rendkívűl égető probléma amire sajnos még kevesen hívták fel a figyelmet. 
Remélem a felhívásom sikeres lesz és hamarosan megalakulnak a Tetovált növénymentők, Szurkolók a növények jogaiért és a Motorosok a cserepes virágokért egyesületek.

01. Mi a célja a tüntetésnek?
 Európa háborúban áll! Nem túlzás, hogy történelmi választások előtt áll szeretett kontinensünk. Nagyon nem mindegy, hogy az EP választások milyen eredményekkel fognak zárulni. Mi pedig természetesen az európai egyesült államok ellen és nemzetállamok mellett állunk. Nem akarjuk hogy a nemzetállamok megszűnjenek, és azt sem hogy a nyakunkra hozzon egy külső politikai erő, egy soha be nem illeszkedő ázsiai-afrikai tömeget. Nem akarjuk, hogy a kommunizmus után Moszkva helyett most Brüsszel diktáljon nekünk.

02. Hány embert vártok a megmozdulásra?
  Jó pár száz embert várunk oda. Lengyelek, flamandok, hollandok, vallonok és osztrákok is lesznek ott velünk

03. Mit vártok ettől a demonstrációtól?
  Az egyes pontban megjelölt célok felé való elmozdulását Európának. A V4-ek illetve Európa más országaiban a civil és hazafias erők is fejezzék ki a véleményüket a migráció kapcsán, hiszen ha nem teszünk semmit, akkor amikor még lehet, akkor később ne is lázadozzunk a számunkra nem kedvező jövő esetén.

04. Lesznek-e szervezett tömegközlekedési eszközök a kiutazáshoz?
 Igen, buszokkal és repülővel megyünk Brüsszelbe. Vannak akik külföldről érkeznek oda a helyszínre. A buszok Budapestről május 17-én, 16 órától indulnak a Hősök terétől, a Műjégpálya elől. A részvételi díj 25.000 forint önköltségi alapon. Jelentkezni lehet mindkettőre az europepatriotsunits@gmail.com vagy a tamaselnok@gmail.com-on, mobilon pedig ezen a számon: +36702946161. Ezeken tudtok jelentkezni erre a szerintünk nagyszerű kezdeményezésre.

05. Külföldön mekkora a támogatottsága a rendezvénynek?
 Nyugat-Európában a patrióta erőknek nagyon tetszik a kezdeményezés, ránk magyarokra úgy tekintenek gyakorlatilag mint a mai Hunyadi Jánosokra.

06. Itthon szinte teljes mellszélességgel kiállt a tüntetés mellett a jobboldal, volt aki ellenezte?
 Itthon nagyon szépen összeállt a nemzeti oldal, hiszen segíti a munkánkat többek között például a Toroczkai Laci, a Betyársereg, Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Gój motorosok, Budaházy Edda, régi Magyar Gárdisták. A Magyarok Világszövetsége pedig fővédnökséget vállalt. Ez a kezdeményezés nyilvánvalóan mindenkinek tetszik. Talán nem is hazafi az akinek ez nem tetszik, hiszen ez Európa kulcskérdése most.

07. Mit tanácsolsz a kiutazóknak? (mit vigyen, mit ne stb)
 Elsősorban a hazaszeretetét hozza magával, nemzeti jelképeket, nemzeti zászlókat is szívesen látunk. Amennyiben mozgalmat képvisel akkor a mozgalmi jelképek is jöhetnek. Egyedül a párt zászlók nem szívesen látottak ezen a rendezvényen, mivel ez egy civil kezdeményezés és szeretnénk hogy az is maradjon.

08. A belga hatalomtól, rendőrségtől milyen fellépés várható?
 Mivel ez egy bejelentett és a belga rendőrség által elfogadott hivatalos demonstráció ezért nem számítunk a részükről semmi különösebb fellépésre. Másfél éve már tartottunk egy jóval kisebb volumenű, szintén vonulásos rendezvényt, akkor sem volt semmi gond. Az antifákra azért van esély hogy találkozunk velük.

09. A felhívás megjelenése óta eltelt egy kis idő, milyenek a visszajelzések?
 Ahogy azt már fentebb írtam, úgy itthon, mint Nyugat-Európában nagyon örültek a hazafias erők ennek az eseménynek, mivel gyakorlatilag előttünk soha senki nem szervezett ilyent Brüsszelben, de még hasonlót sem. Nyilván ez teljesen más logisztikát igényel mint mondjuk kimenni egy majálisra enni-inni, zenét hallgatni vagy mondjuk kisétálni Budapesten a Kossuth térre. De elnézve az ellenzéki pártok által produkált létszámokat, még az állami ünnepeken vagyis a munkaszüneti napokon is, mi simán túl fogjuk őket szárnyalni, még Brüsszelben is. Tudjátok, ez egy olyan esemény lesz egy olyan eufórikus élmény amire sok év múlva is örömmel fogunk visszaemlékezni, hogy: igen, mi ott voltunk! Aki szeretne ezen a történelmi eseményen részt venni velünk együtt az ne habozzon és tartson velünk. Jelentkezni a fentebb leírt kontaktokon lehet.

10. Végszó/üzenet
 Talán az egyik példaértékű és kiemelendő dolog most, ebben a szervezésben, hogy az alapvetően egymással szemben álló flamandok és a vallonok is együtt tudnak működni az ügy érdekében. Sikerült őket úgy organizálnunk, hogy még ők is felül tudtak emelkedni a történelmi ellentéten és a migráció kérdésében, ami szerintünk Európa létkérdése, együtt működnek. Nagyon örülünk neki hogy ez a két náció is ott lesz az Európa Parlament épülete előtt. Úgy hogy magyar hazafiak! Akik még nem jelentkeztek erre a nemzetközi összefogásra, azok jelentkezzenek bátran, minden magyar patriótát szívesen látunk. Mert: Magyarország a magyaroké, Európa az európaiaké, de mi azt szeretnénk hogy ez a jövőben is így maradjon! Ha ezt Te is így szeretnéd, akkor gyere Te is és csatlakozz hozzánk! Freedom for Hungary, Freedom for Europe! Kremser Tamás Ötletgazda, Főszervező