Reggel korán keltem, a szálláson még a recepciós is aludt, így ittam egy konzerv kávét és elindultam napkeltét fotózni. A táj lenyűgöző volt, kisétáltam a faluból a főút mellett kelet felé, miközben fotóztam az út felét lezárták, mivel úgy gondoltam nyugatra megyünk így nem foglalkoztam vele és később a sofőröknek sem szóltam. A kellemes reggeli séta után visszamentem a szállásra, ahol nem sokkal később szervírozták a svédasztalos reggelit. A csoportunk volt előre véve, hogy korán tudjunk indulni. Amikor nyitották az étkezőt egy ferdeszemű pár elénk pofátlankodott, a férfi elkezdte összefogdosni a késeket, amelyek egyébként teljesen egyformák voltak, az egyik sofőrünk szólt rá elég eréjesen. Valószínűleg egy szót sem értett belőle, de a hangsúlytól megrettent és odébbállt. A reggeli a szokásos Lidlben vásárolt ételekből állt, kiegészítve egy nagyon híg kávénak nevezett löttyel, már gyerekkoromban jártam az NDK-ban, tudom milyen a német kávé, napközben szeretem is, de ez sokkal hígabb volt és vizezett tejet adtak hozzá. Szerencsétlenségemre az ázsiai nővel szemben ültem le, aki a villával úgy evett, mintha pálcika lenne és közben potyogott az étel a szájából a tányérjára, meg néha az asztalra.
 Természetesen kelet mentünk, beleszaladtunk az útlezárásba, de nem tartott fel minket sokáig Útban Svájc felé megtudtuk, hogy az utazási iroda állandó szállását felvásárolták a kínaiak valamint azt is megtudtuk, hogy a Rosenberger étterem láncot is szintén kínaiak vásárolták fel, az előbbiben a színvonal alaposan visszaesett és kínai ételeket főznek kizárólag. A Rosenbergernél az árak emelkedtek és a korábban ingyenes wc használat fizetős lett, ezért a másik nagy lánc éttermeinél fogunk megállni.
 Első úticélunk St. Gallen volt. Itt a híres kolostori könyvtárat és egy templomot néztünk meg.
A kolostarban tilos volt fényképezni, a könyvtár nem volt túl nagy, a polcokon lévő könyveket hálóval védték, néhány kódexet mutattak be asztali tárolókban ezen kívűl egy főpap múmiáját mutatták be és a családja szarkofágjait, valamint egy hatalmas földgömböt amelyet hadizsákmányként szereztek.
 A templom rendkívűl díszes volt, ide azért mentünk be, mert a fiam még mutatott némi érdeklődést iránta.


A belvárosban olaszos erkélyek színesítették a házakat, néhol színes ablakkeretekkel és spalettákkal. Ezek nélkül elég unalmas képet nyújtana.

 Második úticélunk Schaffhausen az óragyártás központja, de ebből nem láttunk semmit a Rajna a vízesést néztük meg ami igen lenyűgöző. Itt a sofőrunk a folyó rossz oldalára állt, idő nem volt másik helyet keresni ezért választanunk kellett, vagy gyalog nézzük meg vagy hajóval bemegyünk elázni a vízesés alá. Mi a sétát választottuk, már csak a fotósfelszerelésre való tekintettel is. Első programunk a helyi sör megkóstolása volt, itt szembesültünk először a svájci árakkal, egy átlag sör 2000-2500Ft volt az egész országban. Mivel a csoport az első hajóra nem kapott jegyet volt időnk bőven kényelmesen végig sétálni a vízesés mellett.


A butikokban mindenhol Victorinox bicskákat, svájci csokit és kolompokat árultak. Itt kaptam egy kiváló svájci katonai bökőt a fiamtól. Ezeket a késeket egyébként ugyanannyiért árullják az egész országban.
 A vízeséstől Zürichbe utaztunk.


Zürich hangulatos város, rengeteg ódon épülettel, folyóval, tóval, villamossal (a helyiek nemet mondtak a metróra), és rengeteg drágábbnál, drágább üzlettel. Itt már svájci németet beszélnek, ha valaki nem ezen a nyelven szólal meg akkor olaszul és franciául is próbálkoznak, de többnyire angolul is beszélnek, ez egyébként jellemző az egész országra. Mi külön mentünk a csoporttól, templomból már láttunk eleget és az idegenvezető hölgy folyamatös makogása sem vonzott.. Séta közben rábukkantunk a Ströh és Lindt márkaboltjára, elképesztő árakon árulják a termékeiket. Persze azért vásároltunk a családnak édességet.
Indulás előtt tájékozódtam a söreikről, világhírű kézműves söreik vannak, de ilyen árak mellett kizárt volt, hogy megkóstoljuk, egyébként nem is igazán láttunk sehol. Amíg a többiekre vártunk ittunk egyet a solymos sörükből. Egyébként az összes kommersz sörük német láger típusú sör. Nem rosszak, de semmi extra nincs bennük.


 Zürichben Vespás találkozó volt, a város tele volt robogókkal, persze ez nem egy olyan buli, mint az angoloknál, ahol módok és skinheadek buliznak, itt tök egyszerű átlagemberek gyülekeztek, 5-10 fős csoportokban a város különböző pontjain.
 Innen már a szállásunkra mentünk Bouchsba. A szállás indiai kézben volt, a recepciós jól beszélt magyarul, valószínűleg határon túli magyar volt. A szálló egy tó partján volt, hegyekkel körülvéve, gyönyörű helyen.
 Vacsora három fogásból állt minden nap. Az utazási irodánk elfelejtette továbbítani, hogy húsmentes menüt kérek, szerencsére nem akadtak fenn a dolgon, Az egyik útitársunk szerint ez csak divat. Már több, mint 20 éve divatolok, az indiai pincér csaj felmenői pedig már legalább 4000 éve, tartós divat. Választhattam pizza, vagy az esti főétel hús nélkül (rizs párolt zöldséggel), az utóbbit választottam, gondoltam tesznek rá egy kicsit több zöldséget, tévedtem. 
 A pincért felhívta a figyelmünket, hogy lehet sört és üdítőt kapni, a helyi árakhoz képest olcsón 1700Ft-ért. Kérdeztük a vízet, a pincér azt mondta az jár a vacsorához, az ideges vezetőnk azt fordította nagy makogva és őőőőőzve, hogy az annyiba kerül, mint a sör, ezért ne igyon senki vízet. Eddig sem sokat törödtünk a hölggyel, de innentől levegőnek néztük.
A szobánk szokás szerint a bejárattól legmesszebb volt, fogmosó és vízes pohár is volt, a kézmosó itt is fel volt vízezve, a szappant naponta cserélték.
Vacsora után sétáltam egyet, gyönyörködtem a naplementében.