6 napos nyugat-európai buszos körutazáson vettem részt, az itt megtapasztalt élményeket, benyomásokat írom le, napokra lebontva. 
 Egy korábban számunkra ismeretlen utazási iroda útjára fizettünk be a nagyobbik fiammal a helyi utazási irodán keresztül. A TDM travel az utastársaink szerint egy megbízható utazásszervező cég, ezt többé-kevésbé meg is tapasztaltuk. Az idegenvezető egy idősebb hölgy aki rendszeresen fogalmazásgátlót szed, hat nap alatt egyetlen egy olyan mondatot hallottunk tőle amelyben nem hangzott el az "öööööö", kis híján meg is tapsoltuk. 
 A viszonylag olcsónak tűnő ár elég rohamosan gyarapodott: félpanzió, biztosítás, lemondási biztosítás, belépők stb.
Aztán amikor azt hittünk ennyivel megúsztuk az indulás előtt megkaptuk a nyomtatványt amelyen további belépők és költségek szerepeltek, például a Rajnai vízeséshez 5CHF ami a weboldal szerint csak 2CHF vagy 2€. Az utóbbi belépők a TDM katalógusában szerepeltek, a mi utazási irodánkéban nem.
A fenti összegeket nem sokkal indulás után begyűjtötte az idegenvezető, aki elsőre szimpatikusnak tűnt, bár zömében a kormánypárt propaganda szövegét szajkózta, alátámasztva a nyugati útjain tapasztaltakkal.
 Első napi úticélunk Innsbruck volt. A szlovákiáhozhoz hasonlóan itt is helyi idegenvezetőt kell fogadni, itt egy idősebb hölgy kalauzolt minket, bár a saját idegenvezetőnk eléggé elnyomta, inkább csak a látszat kedvéért volt ott.
 Innsbruck egy csendes egyetemi város képét mutatta, az egyetem parkjában azért láttunk migránsokat és a túristák zöme is olasz vagy ázsiai volt, zömében indiaiak.

Az idegenvezető hölgy "beszéde" annyira idegesítő volt, hogy az "audió guide" készüléket csak addig használtuk amíg megtudtuk az indulás időpontját s a találkozó helyét. A hölgy egyébként templom mániás, minden településen, városban a templom vagy templomok és vallási helyek voltak az elsők amelyeket megmutatott. Mi a szabad városnézést választottuk mindenhol. Részben azért, hogy ne halljuk az idegesítő hölgy makogását, részben azért mert nem voltunk kíváncsiak 35 templomra. 

A főutcán mindenféle ingyenélő produkálta magát, pantomimesek, tehetségtelen festők, grafikusok, zenészek. Az erkélyes középkori épületek olasz hatásról tanúskodtak, de ez csak a főutcára volt jellemző.


Mi a helyi ételek, italok felé fordultunk, a fiam egy sonka üzletet talált, amit nagyon sajnált, hogy nem hazafelé útban bukkantunk rá, így csak egy kis kóstolót vásárolt. A hosszú buszozás közben meg is szomjaztunk, a főutcától távolabb bukkantunk egy hangulatos becsületrontóra. A fiatal csaposnak nem voltunk szimpatikusak, ha nem lettünk volna szomjasak tovább is állunk.
 A szállásunk Obsteigban volt, csendes osztrák falu amely a vendéglátásból él főként. A szállsunk tele volt ázsiaiakkal, egy szintet a sárgák foglaltak el, másfelet az indiaiak. A személyzet főként szlávokból állt, talán tótok lehettek. Svédasztalos vacsorát kaptunk és asztalonként egy-egy üveg savanyú spanyol bort, Mindent a Lidlben vásároltak, sajtot, müzlit, bort stb. Ez egyébként jellemző volt a másik osztrák szállásunkra és a svájcira is.
Vacsora előtt és után szét néztem a faluban, előtte a hegyeket, utána a falut néztem meg. 


Este még szerettem volna inni egy sört, mivel a szálláson nem találtam bárt, söntést vagy hasonlót a recepciósnál érdeklődtem, aki a konyhába küldött. A konyhában egy idősebb szláv hölgyet találtam aki a bárhoz küldött, kifelé velem tartott, beszélgetni próbált, de fáradt voltam nem volt hangulatom hozzá, ő azt hitte nem beszélek németül, ezért angolul próbálkozott, végül annyit kiböktem, hogy magyar vagyok. A bár egy üres polc volt előtte félkör alakú asztallal ami szintén üres volt, a csapolt Hirter sört valahonnan hátulról hozta. A szobánk tiszta volt, a kézmosó alaposan fel volt vizezve, törölköző és kéztörlő volt, de pohár nem. A szobánk erkélyre nyílt, aznap volt a holdfogyatkozás, de pont a másik oldalon, így lemaradtunk róla.

Ui: A buszsöfőrök kávét, üditőt és sört árultak a buszon, viszonylag elfogadható áron, ennek majd inkább svájcban lesz jelentősége. Utolsó este azt is megtudtam, hogy pálinkát is árultak.