A rossz idő közbeszólt és meggátolta a pilisi túránkat, a saras emelkedőn képtelenség lett volna felmenni a Prédikálószékre, így alternatív tervvel kellett előrukkolnunk. Bár az én fejemben is megfordult végül a fiam hozta fel az ötletet, hogy menjünk Visegrádra.



Mára mindkét fiam önállóan tervez utakat, kirándulásokat ami büszkeséggel tölt el, meg persze egy csomó terhet levesz a vállamról, nem nekem kell útleírásokat böngészni és menetrendekben keresgélni.
Most is így történt, az egyszerűbb vonat+komp változat helyett a gyorsabb buszra esett a fiam választása.
Mindketten úgy emlékeztünk, hogy van egy sár mentes út is a fellegvárhoz a Salamon toronytól, de tévedtünk. Várkerttől sétáltunk fel a Salamon toronyig, ott nézelődtünk egy kicsit, majd lementünk a palotához ahol ittunk egy kávét.

A palotaudvaron derült ki, hogy már a büfébe sem mehettünk volna be, mert csak fizetővendégek látogathatják a helyet. Így tovább mentünk a város felé ahol a Viktorin sétány elindultunk a várhoz. Út közben még a Viktorin sétány előtt megfordult a fejünkben, hogy Visegrádról átsétálunk a Spartacus ösvényre, de ezt elvetettük. Az sétány elején kőlépcsők vannak, majd jön a terep, szerencsére a talaj köves és lejtős így csak néhol volt saras, ott is csak vékonyan. Az ösvényre kiírt idők amik a fellegvár elérésig hátravannak elég megtévesztőek.
Annak ellenére, hogy az ösvény bércen halad folyamatosan emelkedik és kilátópontot nem igazán találtunk.
A várba 2000 Ft a belépő, ami alapból nem sok, de ha azt nézzük mit kapunk érte, hát... Van egy fegyver kiállítás után gyártott gagyi fegyverekből, egy vadász kiállítás elhanyagolt, poros kitömött állatokkal és egy viasz bábú kiállítás két kisebb teremben. Persze a látvány ami elénk tárul kárpótol mindenért.


Elég sokat nézelődtünk a várban, végig néztük a termeket, hallgattuk egy darabig a Cseh Tamás dalokat előadó művészt, ebédeltünk a magunkkal vitt ételekből, megkerestük azokat a helyeket amelyeket már bejártunk a környéken (Prédikálószék, Remetebarlangok stb.)


Kifelé menet lőttünk párat íjjal, az öreg fickó meglehetősen türelmetlen volt, szinte már idegbeteg, szóval egy igazi bunkó, volt még nála pár lehetőség, de elvette a kedvünk attól, hogy kipróbáljuk pl. a tőr dobálást.
A parkoló mellett megnéztük a szuvenír kínálatot és a büfét, a ajándékboltban aranyárban mértek mindent, a büfé zsúfolva volt főként gyerekekkel, így sehol nem vettünk semmit, lementünk a városba az ösvényen amin felmentünk.
A városban megnéztünk pár szebb utcát, régi hidat, régi épületeket, majd a buszhoz mentünk. Felmerült bennünk, hogy hajóval megyünk vissza Pestre, de a busz hamarabb indult.

Az idén 40 éves Oi-kor egyik koncertje Békésen lesz a Vérszerződés társaságában.


Az Oi-kor első 40 éves évfordulós bulija a Betyársereg szervezésében lesz megtartva várhatóan sok kísérőprogrammal.


Ian Stuart születésnapi buli Németországban, valószínűleg részletesebb plakát nem kerül megosztásra.


Rock, metál, nemzeti rock ez várható a Völgyfesztiválon, sajnos elég kevés infóval szolgáltak a rendezők, pl. a szállásra vonatkozó kérdésekre sem válaszoltak.


Akusztikus koncert a hó végén Németországban nagy nevekkel.


Az állandóan változó felállású zenekar nem pihen, koncertek minden hónapban.


Az év egyik legnagyobb hazai bulija a közelmúltban újjáalakult spanyol legendával a Batallón de Castigoval.



...és az év legnagyobb hazai bulija három amerikai skinhead zenekarral és a tervek szerint három magyar zenekarral, melyből kettő már biztos.


 
Hétvégi olasz koncert Dominique Venner emlékére.


Két napos olasz buli Verona közelében, a nagy kedvencem a Mistrreat közreműködésével.


Hangerő fesztivál Vecsésen az egykori skinhead zenekarral a Nemzeti Hanggal.


Magyar-Lengyel kapcsolatok nem szakadtak meg annak ellenére sem, hogy a mainstream politika egymásnak fordította az embereket.


SPQR Skins emlékkoncertje a hó végén Rómában.


Nyári napfordulós buli Galliában a nálunk is járt Ewiger Sturm szereplésével.


Hazafias gyereknap Pencen.


Ian Stuart szülinapi buli a legendás francia banda a Fraction Hexagone tagjaiból alakult Fraction részvételével és az olasz Katastrof fellépésével. Figyelem antifáknak ingyenes!!!


Októberi buli nagy nevekkel.


20 éves a Portugál Brotherhood, két napos buli 12 zenekarral.


Újra megjelent a Jogos Önvédelem - Kegyetlen valóság CD-je, akinek még nincs meg feltétlenül szerezze be.

Friss lemezmegjelenésekről elég kevés információ jött ebben a hónapban. Többnyire a közelmúltban megjelent anyagok kaptak bakelit kiadást.
A skinhead múlttal szakító Egészséges Fejbőr most Igazságos Fejbőr néven vonul stúdióba hó végén és vesz fel egy CD-nyi anyagot, mely a tervek szerint nyár közepén fog megjelenni.

Pár hónapja rendeltem Dobermans Aggressive webshopjából egy kapucnis felsőt és egy melegítő nadrágot. 
Közel négy hét után érkezett meg a csomag, ami azért elég gáz, persze azt már megtanultam hogy sem születésnapra, sem névnapra sem karácsonyra nem rendelek a világhálóról semmit, mert azok akik ezzel foglalkoznak iszonyú lusták. Természetesen vannak kivételek, de ez a cég nem tartozik közéjük, hisz pár éve már rendeltem tőlük akkor is elég sokat vártam a csomagra.
Van néhány Dobermans Aggressive termékem, egy cipzáras, kapucnis felsőm is, ezért is mertem rendelni tőlük. Sajnos az új termékük minősége, anyaga sokkal silányabb, vékonyabb. 
Többszöri mosás ellenére sem vesztett eddig a színéből és nem kezdett bolyhosodni sem, szóval akinek nincs mihez viszonyítani az nem fog csalódni a termékben, hiszen kényelmes, meleg viselet.
Elsősorban tavaszi, őszi ruhadarab vagy télen dzseki alá kiváló.


A nadrággal már egész más a helyzet. A derék szabása nem is hasonlít a képen láthatóra, sokkal egyszerűbb, silányabb. A belső fehér bélés hiányzik belőle. A szabása modernebb, az alsó lábszárnál vékonyabb, de még nem buzis. A szitázott logó két mosás után már töredezett, kopott.
A hibák ellenére kényelmes tavaszi, őszi ruhadarab.


Összegzés:
A felsorolt hibák ellenére ár/érték arányban még mindig elfogadható minőségű termékeket kapunk a pénzünkért, de egy Hungarian Legends terméket itthon ugyanennyiért meg tudunk venni és felpróbálni az üzleteikben. A Magyar Harcos hasonló minőségű nadrágjait olcsóbban meg tudjuk venni, sajnos náluk a kínálat szerényebb, a felsőikből nagyobb a választék, de azok drágábbak is.

Az alsó képen látható még egy Dobermans Aggressive termék, a korábban már bemutatott övtáska, két év használat után a fő zseb egyik cipzára adta meg magát, de ettől még kiválóan teszi a dolgát a dupla cipzárnak köszönhetően.

A fenti címmel szervezett egy hétvégi túrát Novák Előd a Pilisbe. Engem nem a politika vonzott oda, hanem a lehetőség, hogy halljak pár érdekes történetet, legendát a helyről, a kisebbik fiam pedig még nem járt eddig a Holdvilág-árokban. Így végül a Gántra tervezett hétvégi túra helyett Pomáz mellé mentünk.
Szokás szerint tömegközlekedéssel mentünk. Pomázon már hatalmas tömeg várta a buszt, alig fértünk fel, az utolsó felszállók már jegyet sem tudtak venni.


Lassan gyülekeztek az emberek, tarsolyok, nemzeti grafikás pólók, betyárok, szurkolók, zenészek, amatőr és önjelölt történészek, sámánok, táltosok, politikusok. Talán családból volt legkevesebb.
A rendezvény egy rövidre sikeredett történelmi előadással indult, melyet nagyjából száz ember hallgatott, pontos számot nehéz mondani, mert elég szétszórtan álltak. Miután az előadás félbeszakadt többen elindultak az árok felé, mi sem vártuk be a tömeget, elindultunk ketten a fiammal.



Az árok bejáratánál találkoztunk egy hölggyel aki az ősmagyar vallást követte és a maga nemében szakértője volt a helynek, a Domini forrásig vele tartottunk és hallgattuk a kis előadását a Holtvilág árokról.
A forrásnál elidőztünk egy kicsit, ittunk a friss, jéghideg vízből, majd tovább indultunk. A túrázóknak nyomát sem láttuk.
A meteor létránál a fiam megnézte az Y barlangot, csináltunk pár képet és kivártuk a sorunk, hogy feljussunk a létrán.




A közösen túrázóknak még itt sem volt se híre, se hamva, szóval jó ötlet volt előre jönni, én nem nagyon bírom az ilyen lassú sétát. Az utunkat a sziklák közt folytattuk, a túrázók többsége kikerülte ezt a szakaszt. Az árokból kiérve ettünk pár falatot és folytattuk utunkat a rövid körön. A gyopár forrásnál nem a sárga kör jelzésen mentünk tovább, hanem a zöld kereszten besétáltunk Pomázra.

Ez még nem olyan régi album és nagyon porolnom sem kellett, ahogy a Kitörés albumot sem, hisz mind kettő a lejátszó mellett van, de ez utóbbit már lassan egy éve nem hallgattam.
Nekem a Sledgehammerrel kezdődött a japán skinhead zene és nagyon sajnáltam, hogy nem maradtak meg az angol típusú RAC zenénél a másik amit sajnálok, hogy kevés japán nyelvű dalt írtak, bár ezen az albumon csak az anyanyelvükön énekelnek.
A modern rock, metál zenéjükből árad a japán tradicionalizmus, hagyományőrzés és hagyomány tisztelet. Az albumra régebbi számokat szedtek össze és kevertek újra, egyedül az első szám új ezen érződik is már a modern kor szele ezzel a vonallal akár nemzetközi  fesztivál színpadra is állhatnak, már, ha vannak ilyen terveik.
A Brutal Attack két régebbi és négy újabb dallal szerepel a korongon, természetesen a prímet az RAC viszi, de Jocke valami csodát tett a többi dallal is, könnyedebbek, dallamosabbak lettek, kitűnnek a korábbi B.A. stílusból.
A 16 oldalas szövegkönyv minden zenészről tartalmaz egy jó minőségű fotó és az összes dalszöveget, sajnos a Sledgehammer dalokat csak japánul.
A lemezből sajnos nem sok került hazánkba és azokat gyorsan elkapkodták. Azon kevés lemezek egyike amelyik még másfél év elteltével sem került fel a zenemegosztó oldalakra.

Tavaly év elején a nagyobbik fiam már kinézett egy jó kis túrát a HHH-n, de akkor nem mentünk végig rajta, hanem a reptérnél eltértünk az eredetileg tervezett útvonaltól. Most újra megpróbáltuk.
Valami távolabbi helyre terveztünk utat, például Prédikálószék vagy a Kosd környéki hegyek, de a pápa bekavart és tönkre vágta a közlekedést, így maradt ez a közelebbi túra, ami azért nem volt rossz választás.
A Fenyőgyöngyétől indultunk a Látó-hegyi Árpád kilátóhoz, itt csináltunk pár képet, megkerestünk egy geoládát és folytattuk az utunk, mely részben megegyezett a februári Kitörés emléktúra útvonalával, legalábbis az elején.

Kellemes tavaszias idő volt, élveztük a sétát, nem rohantunk, több helyen megálltunk fényképezni, így a fent látható Oroszlán sziklánál is, bár ezeken a helyeken nem időztünk sokat. Innen felkapaszkodtunk a reptér fölötti kilátó ponthoz, ott ittunk egyet a magunkkal vitt kávékból és gyönyörködtünk a látványban. A Virágos nyergen keresztül mentünk a Guckler Károly sziklához ahol ettünk pár falatot, majd a sétányon folytattuk utunkat a Fenyőgyöngye felé.

A tervezett úton most sem sikerült végig mennünk, mert útba esett a Tábor-hegyi barlang amihez lesétáltunk. A barlangnál szerencsénk volt, az ajtó nyitva volt, így az előtérbe be tudtunk menni. A barlang egyébként csak engedéllyel látogatható, mi lámpa és egyéb felszerelés hiányában meg sem próbáltunk tovább menni.


Innen már lementünk a pár száz méterre található buszmegállóhoz, eldöntve, hogy jövőre ismét megpróbáljuk, bár ez a barlang olyan szép, hogy lehet, hogy legközelebb is itt kötünk ki. A túra útvonala így is közel 12 Km volt.

A https://rockstation.blog.hu/ -n van egy albumsimogató című sorozat, melyben régi általuk kedvelt lemezeket vesznek elő újra. Már régóta terveztem valami hasonlót, de az időhiány miatt valahogy mindig elmaradt.
Az első album amit le akartam porolni az Onogur - Új kezdetre várva lemeze, de rá kellett jönnöm, hogy azt elajándékoztam, így egy régi nagy kedvencemmel a Kitörés albumával kezdem.


12 szerzemény hallható a korongon, mely 10 éve jelent meg. Változatos témákat dolgoznak fel könnyen érthető, szókimondó szövegekkel, dallamos zenével. Énekelnek a kis hazánkról, a Bilderberg csoportról, összetartásról, a stuka pilótáról és sok más témáról.  Persze nem mentes a hibáktól, a szövegek néhol csapongóak, szinte átmenet nélkül váltanak témát, de hogy ezt észre vegye az ember többször meg kell hallgatni, hiszen a mondanivaló leköti az ember figyelmét. Ha a színtér nem határolódott volna el a Kárpátiától akkor azt is írhatnám, hogy a Kitörés népszerűségben az RAC színtér Kárpátiája kellett volna, hogy legyen, sajnos olyan időpontban alakult a zenekar amikor a hc és metál népszerűbb volt, mint a fülbemászó dallamok. 
A lemezhez nyolc oldalas szövegkönyv tartozik, monokróm, képekkel illusztrált kivitel. A puritán külső ellenére a mai kiadványok közt is megállja a helyét.
A lemez ma már sajnos nem kapható, 2021-ben újrakeverve megjelent letölthető változatban az NSBP shop kínálatában. 
A zenekar tavaly feloszlott, remélem ez is csak átmeneti és Jogos lehet a remény, hogy majd folytatják.

Általam az egyik legjobban várt idei korong az új Crucified album. Elolvastam az összes lemezkritikát, azokat is amelyeket megjelenés előtt írtak a zenész barátaik és azokat is amelyeket a megjelenés után írtak más blogok, fanzinek, belehallgattam a beharangozókba. A legmeglepőbb talán az volt, hogy a srácok már nem tiltakoztak az R.A.C. címke ellen, korábban határozottan kijelentetették, hogy ők oi! banda és nem politizálnak, bár a rendszer ellen fellépnek.
Az album egy intróval indul, ez régebben megszokott volt az oi! bandáknál, hol egy verssel, hol egy felvezető szöveggel indult a lemez (kazetta). Ez általában az amit a 10. hallgatás után már átugrik az ember. 
Aztán belecsapnak a húrokba, a zene tipikus oi! zene, néhol a korai angol R.A.C. bandákra jellemző felhangokkal, de igazából azok a bandák is még jobbára csak a szövegeikben tértek el a többi Oi! bandától. Persze ez nem az a kommersz, mainstream zene amit ma főként a balosok népszerűsítenek, ez keményebb, ütősebb, kiabálósabb néhol erős csorda vokállal.
12 nagyszerű szerzemény van a korongon, ebből három már megjelent a bemutatkozó E.P.-n, de most újra felvették és így sokkal ütősebb lett.
Hogy a korongra mitől került mégis az R.A.C. címke, egyértelműen a szövegektől,  olyan szerzeményektől, mint az Anti-Antifa, Better Dead Than Red vagy a Crucified. Ezen kívül szól egy dal a Pedofilokról (Hang 'em High), a jelenlegi brit helyzetről, az új világrendről, skinhead életérzésről (ami már nem olyan, mint 30-40 éve) és még pár hasonló témáról.
A lemezt a Midgård Records adta ki, meglepően szépen kitettek magukért a srácok, igényes borító, 16 oldalas szövegkönyv, jól olvasható szövegekkel, tele fényképpel a zenészekről, zenekarról és a baráti körükről, rajongóikról és egykori zenésztársaikról.
Összességében egy kiváló korongot vehettem kézbe, én már csak azt várom, hogy a srácokat valahol elcsíphessem élőben.
Ha még nincs meg a lemez itt beszerezheted: https://nsbp.shop/termek/crucified-filled-with-hate/

Az első skinhead fanzinek valamikor 1980 körül jelentek meg Angliában, ezek géppel írt, fényképekkel feldobott, fénymásolt kiadványok voltak, melyeket elsősorban koncerteken árultak.



Amikor az első példányok kikerültek a szigetről mindenhol utánozni próbálták őket, sokszor nemes egyszerűséggel kézzel írva, lemezborítókról, plakátokról lemásolt grafikákkal, fényképekkel. 


A legismertebb magazin az angol Bulldog volt, melyet mindenhol másoltak, nem csak a tartalmát, de a nevét is, igen még itthon is, a Pannon Bulldog. 
Idővel a kiadványok minősége javult, a kezdeti pár mondatos interjúkat tartalmasabbak váltották fel, színes, félkemény fénymásolt borítót kaptak, majd lassan megjelentek a nyomdai kiadványok.

A '90-es évek elején a hazai PB lett a legszínvonalasabb kiadvány a színes nyomdai technikának köszönhetően.
Ma már a koncerteken a színvonalasabb kiadványokból fogy legtöbb, de nem tűntek el a monokróm kiadványok sem, utolsó fehér hollóként itthon a Nacionalista Hullám tartja a frontot, de nem csak itthon hanem külföldön is divat maradt a retró külső.

Mind tartalom, mind külső tekintetében az angol B&H magazin az egyik legszínvonalasabb kiadvány, 1987 óta több, mint 50 száma jelent meg. Kezdetben több külföldi szervezet is jelentetett meg hasonló színvonalú kiadványt többek közt a magyar és a román is, mára sajnos már csak ez maradt.


A legtöbb fanzine újság szerűen van összefűzve, kitűnik ezek közül a cseh Boots and Braces, mely könyv kötést kapott valamint cseh és angol nyelven is megjelent.


A készítők rendszeresen próbálták feldobni, érdekesebbé tenni a kiadványaikat, legegyszerűbb módja ennek a plakát vagy poszter melléklet volt, de nagyon sokan adtak ki kazetta mellékletet is, köztük a hazai Pannon Bulldog és a Power of Oi! is.
Jelenleg a német Rock Hate magazin próbálkozik CD-k kiadásával, pólók készítésével.


A '90-es években hetente több száz skinzine jelent meg világszerte, ma évente alig pár tucat, még néhány év és ez a kevés is el fog tűnni.

A debreceni Déri Múzeum adott teret a hazai viking kori leletek bemutatásának. A kiállítás két termet foglal el, részletesen bemutatva minden egyes leletet. 

Az első terem a ruházatot és fegyverzetet mutatja be, a legtöbb daraboról részletes leírást közölnek.


A második teremben a kisebb fegyverek, fokosok, balták, ékszerek, lószerszámok stb. kerültek bemutatásra, a bejárattal szemben lévő falon a szigethalmi Emese táborban készült kép van és videón a hagyományőrzők harci bemutatóját láthatják az érdeklődők.

Összességében nem túl nagy kiállítás, de a 600 Ft-os belépőért másfél - két órát nézelődhet, olvasgathat az aki veszi a fáradtságot és ellátogat Debrecenbe.

Áprilisi születésnapi Brutal HC buli három magyar és egy olasz fellépővel. A Jogos Önvédelem neve garancia a jó bulira.


A nyári uborkaszezonban biztosan lesz egy nagy név ami elrángatja az embereket a család, munka és nyaralás mellől.


Oi! és skinhead rock buli Angliában nemzetközi felhozatallal. Aki arra jár vagy dolgozik ne hagyja ki.


A The Pride nem tud leállni, minden héten fellépnek lassan valahol, most az olaszoknál, remélem egyszer hozzánk is meghívja őket valaki.


Nyári programnak kiváló, aki menne igyekezzen jegyet venni mert hamarosan elkapkodják.


A Tendons és a Citizen Keyne össze van nőve szinte, ez a két banda biztosan hatalmas bulit fog csinálni. 


A brit Oi! banda énekese már Amerikában él, így a zenekar nagyon ritkán lép fel, aki szereti a bandát ne hagyja ki a bulit, nem sűrűn látni őket színpadon.


Ennyi olasz legendát már rég láthattunk egy színpadon, a 30 éves Varese Skinheads igazán kitett magáért.



A nemrég nálunk járt Hobbitról az a pletyka kering, hogy szerepelnek a következő Nordic Power válogatáson, a Post Mortem szintén járt már nálunk, tehát egyik banda sem ismeretlen, aki szeretne kiszakadni a globális felmelegedés miatt fagyos hazai tavaszból Madridban felmelegedhet és kimelegedhet pogózás közben.


Japánból egyre kevesebb plakát jut el hozzánk, az ottani színtér alaposan átalakult az elmúlt években, sajnos a skinhead kultúra lassan eltűnik és valami egész más jön létre helyette.


Szófiában a Levski szurkolóknak új székháza van ami sokkal kisebb, mint az előző, így a jegyek pillanatok alatt elkeltek a két magyar banda bulijára.


A C84 új albuma épp csak megjelent és a bandát már elhívták két tucat buliba, a mexikói buli plakátja már eljutott hozzánk is. Remélem készül felvétel a koncertről, mert oda biztosan nem fogok tudni elmenni.


Azt hiszem texasi plakát még nem volt a blogon, szóval ennek is eljött az ideje, ráadásul két skinhead legendával.


A Romantikus Erőszak ezer szállal kötődik a Bikás parkhoz, így az idei május elsejei fellépését ide szervezte a banda a Zinfield és a Moby Dick társaságában.


Hétvégén folk rock, folk metál buli az S8-ban.



Az Ellenméreg az egyik legaktívabb hazai banda, két bulijukról is jött plakát.


A finn B&H bulijára busszal viszik a vendégeket közvetlen a reptérről.


Fellépők még nincsenek, de a dátum már biztos, bár ezen a hétvégén biztosan lesz 8-10 buli Európában.


Nemzetközi Zsolt nap két szekszárdi bandával.


Betyár buli Sopronban egy nemzeti rock és egy nemzeti hc bandával.


Hammer buli Békés Vármegyében, aki arrafelé nyaral ne hagyja ki, tőlünk sajnos könnyebb tömegközlekedéssel Brnóba vagy Belgrádba eljutni, mint ebbe a hazai Vármegyébe.


A végére két black metal buli, úgy tűnik ezekből sajnos egyre kevesebb van.



Hosszú várakozás után végre megjelent az általam legjobban várt CD a Midgård records gondozásában és rögtön egy pólót is készítettek hozzá. A lemezt hamarosan bemutatom a blogon az NSBP kiadó jóvoltából ahol már kapható a korong.



Elkészült végre a hamarosan megjelenő No Surrender / Obled split album borítója, már csak a lemezgyáron múlik, hogy mikor vehetjük kézbe a korongot.




Néhány apróság bakelit gyűjtőknek.


Hamarosan megjelenik a görög RAC banda bemutatkozó albuma a Rebel Records gondozásában.


A német skinhead legenda új lemezzel jelentkezik, úgy tűnik ez lesz a németeknél az év korongja, remélem itthon is kapható lesz.


Megjelent az angol veterán skinhead zenekar új korongja, remélem hamarosan be tudom mutatni a blogon is.


A Loyalty Records új Arrow Cross pólóval jelentkezett, a zenekar rajongóinak kötelező.


Az NSBP kiadó is új pólót dob hamarosan piacra a fenti mintával. 

A 2010-es években Gáborral bejártuk fél Európát, voltunk olyan bulikban, mint a svájci Stahlgewitter koncert, angiai ISD emlékkoncert, szlovén BH szülinapi bulija vagy a Samurai Skinheads Rocking Europe detrekőszentmiklósi állomása. Az elmúlt öt évben aztán elmaradoztam ezekről a túrákról, de mindig nagyon hiányoztak ezek az utak. Így most kihasználtam a lehetőséget, hogy egy kisebb koncertre utazzak vele. 
Ha nem is az utolsó pillanatban, de nem sokkal az utazás megkezdése előtt döntöttem az indulás mellett, így felkészülni sem nagyon volt időm, pénzt is az utolsó pillanatban váltottam és a tervezett programról sem tájékozódtam.
Flix busszal utaztunk, a határig rendben volt minden, ott egy orosz pár vízumával voltak gondok, több, mint egy órát vártunk mire rendeződtek a dolgok.
Belgrádban az első dolgunk volt keresni egy WC-t, ami természetesen egy restihez tartozott, ahol az illendőség kedvéért ittunk egy sört is.

A sör elfogyasztása után a szállás felé vettük az irányt amiről menet közben kiderült, hogy nem az amit a bookingon hirdettek, a szállás elfoglalása után az is kiderült, hogy sokkal szerényebb és még olyan apróságok sincsenek, mint pl. wc papír. Wifi szerencsére volt, sajnos csak a határ átlépése után derült ki, hogy az előfizetésemhez csak az unión belül jár röming.



Gábor egyik ismerősével mentünk a koncertre, mivel késett lementünk vacsorázni a szemközti étterembe.
Csapolt sör nem volt, a kaja választék szegényes és drága, de legalább az ajvár finom, ezért az ételért korábban nem rajongtam. Vacsora közben megjött az ismerős, még vele is ittunk egy sört és indultunk a koncertre.
A buli egy kisebbnek tűnő szórakozóhelyen volt, ránézésre amolyan underground hely. Az 57-es belépő volt az enyém és még el sem kezdődött a buli, az árusok épp csak kezdtek kipakolni és az orosz banda hangolt.
A helyi Lav sört ittuk, kellemes könnyű sör. A helyről hamar kiderült, hogy nem olyan kicsi, több részből áll és a koncertre kijelölt hely valóban nem nagy, de a valamivel több, mint 100 embernek elég volt. 
Az Übermensch shop termékei jól néztek ki, de a 25 eurós árat sokalltam értük, a hazai NSBP shop mellett egy helyi fiatalokból álló társaság árult támogatói pólót, csak egyféle mintával, ez elég semmitmondó volt számomra, egy látásból ismerős szerb srác árult még sapkákat, ebből vettem magamnak potom 1500 Ft-ért.
Közben az ismerősök szaporodtak, pedig azt gondoltam senkit nem fogok ismerni. Elsőként egy zágrábi ismerőssel találkoztunk, majd az orosz banda jött le a színpadról, ők már többször játszottak nálunk is, így ismerősként köszöntöttük őket. Jött egy másik magyar srác is, őt korábban nem ismertük, vele is váltottunk pár szót. Amíg elkezdődött a buli régi Oi! zenék szóltak, Cockney Rejects, Cock Sparrer, Business, 4 Skins egy Booze & Glory és egy Skrewdriver.
Itthon egy hasonló bulin azt hiszem mindenki hőzöngött volna, ott meg mindenki jól érezte magát.


Az oroszok nagyon jók voltak, mint mindig, számomra minden számuk sláger. Az műsoruk vége felé elugrottunk egy közeli kajáldába késői vacsoráért. Mire visszaértünk már lejöttek a színpadról, pont egy Коррозия Металла feldolgozás számról maradtunk le ami közben körbe adtak egy üveg vodkát a közönség közt.
A szerb bandát nem igazán ismertem korábban, de élőben tetszett a műsoruk és a rengeteg feldolgozás is amit játszottak. Eredetileg négy zenekar volt betervezve, de úgy tűnik nem mindenki tudott jönni, a másik orosz banda biztosan nem, a másik szerb zenekarból valószínűleg jöttek páran, mert időnként cserélődtek a zenészek, énekesek a színpadon.
A buli végére elfáradtunk és taxival mentünk vissza a szállásunkra. 
Másnap reggel viszonylag korán el kellett hagyni a szállásunk az óraátállítás miatt. A kulcsért nem a tulaj jött, hanem a következő vendég, ami furcsa volt, mert sem tiszta ágynemű, sem tiszta törölköző nem volt készítve neki.



Egy horvát ismerősünkkel mentünk reggelizni egy etno étterembe amit még előző nap néztünk ki magunknak. Mindannyian omlettet reggeliztünk én, sajttal töltöttet, ajvárral, sajttal töltött csípős almapaprikával. Teljesen beleszerettem az ajvárba. Természetesen előtte egy rakiát ittunk, utána egy sört. Nagyon megkedveltük a helyet, a viszonylag olcsó volt és a pincér is "jófej" volt.



A reggelivel majdnem délbe végeztünk, utána egy gyors ajándék vásárlás következett és még egy sör a restiben indulás előtt.



Hazafelé egy kínai családot pécéztek ki a határőrök, de nem sokat nyaggatták őket, így viszonylag gyorsan hazaértünk.

Tavaly nyáron az év legmelegebb napján voltunk már a Spartacus ösvényen, de akkor eldöntöttük, hogy megyünk még ősszel is, ez sajnos nem jött össze. 



Tavasszal nem a legszebb a táj, ellenben a lombok híján nagyon jó a kilátás a Dunakanyarra, környező hegyekre.
Pilisszentlászló szélén van egy geoláda, elsőként azt kerestük meg, gyors találat volt, nem kellett sok időt tölteni vele és a Kálvária dombról szép a kilátás.
A bevezető szakaszon van egy hosszabb lejtő, itt éreztem, hogy a télen elpuhultak izmaim.
 Az ösvényen most elég sok turista volt, családok, nyugdíjasok, baráti társaságok, fiatal párok. Hozzájuk képest elég gyorsan haladtunk, megfordult a fejünkben, hogy szemből jobb lett volna jönni, de akkor talán még rosszabb lett volna, mert akkor mindenkivel szembetalálkozunk és többször kellett volna félreállnunk a keskeny ösvényen.

Most sokkal kevesebbet nézelődtünk és fotóztunk, mint tavaly, így viszonylag gyorsan eljutottunk a pihenőhelyhez ahol megebédeltünk a magunkkal hozott szendvicsekből. Itt tavaly a zöld pöttyön folytattuk a túrát idén maradtunk a zöld csík jelzésen és végig mentünk teljesen a Spartacus ösvényen.
Az ösvény végén nagy élet folyt, kirándulók, piknikezők mindenfelé, mi nem nagyon nézelődtünk folytattuk az utunk vissza a kiinduló helyre a völgyben. Elsőként a Kaán forrásnál álltunk meg, ittunk a forrásból és folytattuk az utunk, majd egy elhagyott kőbányánál álltunk meg nézelődni pár percre.
Legnagyobb bánatomra idén nem láttuk a hollókat, csak a hangjukat hallottuk. 
Arra számítottunk, hogy több víz lesz a patakban, de nem volt jelentős a különbség.



Az idő elég változékony volt, bár a nap sütött végig, az árnyékos helyeken elég hűvös volt, így nehéz volt el találni hogy öltözzünk vagy vetkőzzünk, hogy ne izzadjunk le nagyon vagy épp ne fázzunk.
Azt azért még útközben eldöntöttük, hogy minden évszakban végig kell mennünk az ösvényen.
Meglepően gyorsan célba értünk és szerencsénk is volt, a busz késett pár percet és így elértük, nem kellett egy órát várnunk a következőre.

Itthon a '80-as években jelentek meg az első plakátok skinhead koncertekről. Ezek többségéről már a kezdetektől látszott, hogy milyen rendezvényt reklámoznak. Ez a tendencia megmaradt egészen a '90-es évek közepéig, második feléig. 



1996 körül jelentek meg az első plakátok amelyek a skinhead motívumok helyett már inkább politikai szimbólumokkal, képekkel jelezték, hogy milyen rendezvény lesz.
A technika fejlődésével megjelentek a színvonalasabb, számítógéppel szerkesztett plakátok, a politikai nyomás miatt gyakran csak a zenekarok nevének feltüntetésével.
 2000 után az internet elterjedésének köszönhetően a plakátok színesebbek lettek, visszatértek a politikai motívumok, a zenekari logók vagy/és a szervezetek jelképei.


A plakátok stílusa egyre szerteágazóbb lett, néhol megmaradtak a skinhead motívumok, néhol meg már annyira agyon lett szerkesztve, hogy a zenekarok neve nélkül akár egy diszkó vagy technó buli plakátja is lehetett volna.
2010 körül szép lassan ismét eltűntek a skinhead motívumok, ha nem is teljesen, de már csak nyomokban volt felfedezhető. 



Érdemi változást a Rockstrand plakátjai hoztak, illetve az NSBP által szervezett ISD emlékkoncertek.


Bevallom nekem a '80-as évek stílusa tetszik legjobban, ezek a mai technikával már nagyon ütős plakátok lehetnének. Gondolok itt a lentebb látható plakátra vagy azokra amelyek az utóbbi években a Rockstrandot reklámozták.

A német rendőrség tegnap megrohamozott egy kis klubot ahol az Endstufe és a Radikahl tartotta közös koncertjét.
A koncertre mintegy 400 ember érkezett, a rendőrség kiérkezéséig rendbontás nem történt. A rendőrök gumibottal és gázsprayvel próbáltak "rendet tenni", erre a közönség fele székekkel, poroltókkal válaszolt. 

Idei első túránk a nagyobbik fiammal a Nyakas-kőtől indult Biatorbágyra. 
A szezont általában a HHH-n kezdjük, de a bizonytalan időjárás miatt egy olyan túrát kerestünk ahol több a napfény.
Kelenföldtől busszal mentünk Alsómajor megállóig onnan száz méter után már terepen sétáltunk fel Nyakas-kőhöz. 



A sziklaformáció lenyűgözte a nagyobbik fiam is, bár ő a csúcsra nem jött fel, így legalább volt aki lefényképezzen "lentről".
A kőtől átsétáltunk a Madár-szirthez. A lefelé vezető út csúszós volt, de azért járható, felfelé már simábban mentünk a sziklás, köves terepen.
Útközben új jelzéseket találtunk, kis plasztik kártyák formájában, a Groove Trails tette ki, itt vezet a Nyakas kör nevű túrájuk 13 és 26 Km-es távja. 
A szirten végig sétáltunk és gyönyörködtünk a kilátásban, több helyen meg is álltunk fényképezni.


Induláskor a szikla aljában az ösvény elején nagyon sok túrázóval és bringással találkoztunk, de út közben már alig néhánnyal, inkább pár terepfutóval. 
Nagyon jó időnk volt, a buszról leszállva már nem vettük fel a dzsekijeinket, így nem izzadtunk le, de nem is fáztunk. Néhol kicsit szelesebb volt az idő, de a szél sem volt hideg, de elég erős volt ahhoz, hogy ne szirt legszélén menjünk.



A szirt végén bementünk a piros jelzésre mely egy darabig a zárt kertek közt kanyarog, az út elején néhány egykori borospince látványa tarkítja az egyébként unalmas szakaszt.


A biatorbágyi borászat valószínűleg nem volt olyan ismert, mint felénk a homoki borászat, mely szintén majdnem teljesen megszűnt, de azért sajnálom, hogy már nem készítenek bort errefelé, túrázás közben jól esne egy pohár hideg fröccsre megállni.
Az egyik zártkertnél egy helyi kézműves csemegéket készítő árudára bukkantunk, lekvárok, szörpök, birsalma sajtok voltak a kínálatban és becsületkasszás volt, aki akart még számlát is írhatott magának. Én egy csomag birsalma sajtot vettem dióval, kókuszdió reszelékkel, ízlésesen csomagolva, szépen feliratozva.



Tavaly a kisebbik fiammal végig zárt kertek közt mentünk fel a kőhöz, most a piros jelzés amit követtünk bevitt minket az erdőbe, amit csöppet sem bántunk, bár a saras lejtő azért nem a legkellemesebb, de azért megbirkóztunk vele. Az ösvény szélén már végig nyíltak a tavaszi virágok, a leglátványosabb és számomra legkedvesebb ezek közül a hunyor volt.


Az ösvény mellett találtunk egy jelzést ami a Szily kápolnához vitt. Nos a turista jelzés elég csalóka, mert felfelé egyenesen 50 méterre van a kápolna, de jelzés elvisz egy kacskaringós, soha véget nem érő útra, mi a jelzésre hagyatkoztunk, de végül feladtuk a kanyargó ösvényt és nyílegyenesen felmásztunk a "hegyoldalban" kápolnához.


Az ilyen keresztény kegyhelyekért egyikünk sincs különösebben oda, ide is inkább csak a kalandvágy vitt fel, aztán fent eszembe jutott, hogy megnézzem van-e geoláda a környéken, persze volt és természetesen további mászást igényelt, a láda jól látható helyre volt rejtve, így nem igazán kellett keresni.
A domb aljától a viaduktig már ismét zártkertek, hétvégi házak közt vezetett az út és több helyen feltűntek lakóházak is, ezek többsége neomodern kocka volt, ezek a lapos tetős fehér kockák már egyszer divatban voltak a '70-es - '80-as években, városban talán jól néznek ki, de itt elég idegenül hatottak.


A viaduktnál megálltunk kicsit nézelődni, fényképezni, majd kisétáltunk a vasútállomásra. Mivel a vonat sűrűbben jár és gyorsabb, mint a busz, így vonattal mentünk Kelenföldre, amely természetesen közel negyedórát késett.
A túra távja közel 10 Km volt, néhol saras volt az út, de ettől eltekintve jól járható.

Mivel az Angry Noise jelenleg stagnál Gergi Attila újra a CsizmáSkandurban penget, a pletykák szerint pedig az énekes egy stúdió projektben énekel ismert oi! zenészek körében.


Olaszoknál ismét hc buli, sokak kedvence a Hate for Breakfast ismét színpadon.


Nyár, napsütés, tengerpart és egy jó kis RAC party, irány Spanyolország.



Még egy spanyol buli, de ez Oi! zene rajongóknak a Rock in Castelló évek óta Spanyolország egyik legnagyobb skinhead bulija.


Még mindig Spanyolország, a Chaos in the sun olyan nagy népszerűségnek örvend, hogy a szervezők két naposra bővítették a bulit és péntek este három neves angol banda áll színpadra egy spanyol zenekar társaságában.


Egy német kisvárosban háromnapos underground metal fesztivál, főként viking metál bandákkal.


A Citizen Keyne hazai fellépése az aznapi Damned koncert miatt elmarad, új időpont még nincs, így aki látni szeretné Milton Keyne polgárait Belgiumban megteheti az újjáalakult Haedcase társaságában.


Belgium az új európai skinhead főváros, minden hónapra jut egy nagy buli a Barock kávéháznak köszönhetően, az angol Queensbury Rules is oda szervezte európai turnéjának egyik állomását.



Akár a névnapi bulim is lehetne Firenzében, de bármilyen jó is az Ultima Frontiera egy akusztikus buliért nem fogok kiutazni.


Németországban hatalmas születésnapi buli készül olyan nagy nevekkel, mint a Roials és a Prolligans.


A Vicious Rumours ismét összeáll egy bulira, bár a srácok nem politizálnak többször is játszottak a Skrewdriverrel.
Aki nyáron Liverpoolban jár semmiképp se hagyja ki ezt a bulit.


A csehek ritkán hagyják el Morvaországot, most a lengyeleknek mégis sikerült őket elcsábítani egy koncert erejéig.



A nagy öregek is tiszteletüket teszik Belgiumban, azt hiszem oda kellene költöznöm, minden héten koncertre járnék.


Kalapácsos buli Finnországban, egyelőre csak a dátum biztos.



A Condemned 84 is átkel az óceánon, lassan már Mexikóban is több buli lesz, mint kis hazánkban.


A Queensbury Rules és a Complaint közös turnéjának hátralévő állomásai.


A katwijki buli részletes plakátja.


Egy oi!/street punk buli angol módra.


A spanyol oi! bulik mellett egy kicsit keményebb muzsika is lesz, azon a hétvégén koncert dömping lesz világszerte.


A hagyományos ROMER koncert márciusban a forradalom előestéjén.


Ez a buli már szerepelt a korábbi bejegyzésekben, de ezt a plakátot nem hagyhattam ki.


Interdictum buli Rákóczifalván, reméljük jó idő lesz, tőlem nincs túl távol, tehát jó eséllyel ott leszek.


A hagyományosan április 20.-a környékén megrendezett buli a külföldi koncertdömping miatt csúszik egy hetet. Eddig csak egy fellépő "biztos".


Rice buli Pesten, ha nincs jobb programod nézd meg az öreget és Laczik Fecót.




Az Oi-kor kupához hasonló foci kupa Németországban. Remélem Oi-kor kupa is lesz.


Ha már szóba került a sport... Sakk kupa ismét!!!


A népszerű német banda a Smart Violence egy 21 számos (74 perces) CD-vel jelentkezik hamarosan.



Az Askania gondozásában egy új Condemned 84 kiadvány látott napvilágot, az új hanganyag mellett három koncert részletet tartalmazó DVD is van a korongban.


Az olasz SPQR (Senatus Populusque Romanus) egy 66 darabra limitált kézzel számozott boxot dobot piacra.



Íme a doboz tartalma.



Ha már itt tartunk, hétfőn jelent meg az olaszok split lemeze bakeliten.


A Crucified új albuma már gyártás alatt van, reméljük nem húzódnak el a munkálatok és hamarosan kézbe vehetjük a korongot.


Németországban kiállítás nyílt a pusztai lovas nomád népekről, reméljük nem tartják magukban és a kiállítás itthon is megtekinthető lesz.
https://www.landesmuseum-vorgeschichte.de/en/temporary-exhibitions/rider-nomads-in-europe.html


Történelmi előadás.

Még néhány hír:

Az előző bejegyzésben említett Romantikus Erőszak digipack CD valószínűleg a zenekar őszi nagy koncertjére jelenik meg, vagy valamivel előtte.

Már tavaly felröppent a hír, hogy a görög No Surrender és a lengyel Odwet egy közös lemezt jelentet meg, most úgy néz ki lassan valósággá válik és hamarosan kézbe vehetjük.

Novemberben “Hands across the sea” címmel egy nagyobb volumenű koncert lehetősége körvonalazódik több tengeren túli zenekarral.

A 23. Streetkids party plakátja még nem jelent meg, de az már biztos, hogy a tenisz klub lebontása ellenére a buli ismét szabadtéri lesz és egy kempingben tartják meg június 17.-én. A fellépők listája is folyamatosan bővül:
- Thumbscrew - ES
- Operace Artaban - CZ
- Bloody Mary - CZ
- Dead Masaryx - CZ
- S.A.S. - CZ

Elkezdődtek a 3. (fekete)  Nordic Power Rock and Roll válogatás előkészületei, ha minden jól megy talán év végére megjelenik.

A srácok a második Hundriver albumra elkezdték írni az új nótákat.

 Mivel nem vagyok Hungarica rajongó így egyértelmű, hogy a magazin fontos számomra ebből a csomagból, elsősorban a ROMER interjú és a nemzeti rock születése cikk keltette fel a figyelmem. Az interjúból kiderül, hogy még idén megjelenik a Nordic Sun kiadó gondozásában a zenekar első demója digipack formátumban, fényképekkel. Bár zeneileg nem volt a kedvencem a kazetta ennek ellenére a korszak egyik meghatározó kiadványa volt és jó érzés lesz mindezt képekkel együtt a kezemben fogni.
Az összeállítás régi emlékeket hozott elő, hisz tízen éves koromban az első bakelit lemezeim közt volt a P.Mobil - Honfoglalás korongja és az István a Királyt pedig úgy hallottam először, hogy a történelem tanárnőmtől kaptam kölcsön a korongokat, aki a ceglédi múzeumban dolgozott főállásban. A Mos-oi! zenéjét punknak nevezni szerintem butaság, a banda oi! zenét játszott oi!annyira, hogy az egyik számuk történetesen 4Skins feldolgozás, persze lehet vitatkozni, hogy az Oi! a punk egy irányzata, de ez az Oi! zene volt az ami a hazai skinhead színteret meghatározta az első 10 évben és a világ legtöbb pontján a mai napig is ez így van, hisz azok a bandák amelyek más stílust kezdtek játszani többnyire el is távolodtak a skinhead színtértől. A cikkben van még egy apró elírás, nem a Fejbőrben, hanem az Oi-korban játszott egyel több spicli. Ezektől az apróságoktól eltekintve a cikk nagyon jó és jól végig vezeti az olvasót a hazafias zene kezdeteitől napjainkig tartó történetén.
A magazin közepén egy Hungarica poszter van, a hátoldalán egy idei naptár.
A többi interjúra még nem volt időm, de az mindenesetre érdekes, hogy Feró is belekerült aki elég fitymálóan nyilatkozott néhány éve a háromakkordos, szláv népzenei alapokkal operáló nemzeti rockról.

 A Hungarika lemez legjobb száma egy lengyel katonadal feldolgozás, melyben egy lengyel hölgy is szerepel.
A többi olyan, mint egy hazafias szövegekkel eljátszott Tankcsapda album amit számomra egyedül Balázs hangja tesz hallgathatóvá. Már az elején leszögeztem, hogy nem vagyok Hungarica rajongó, tehát ennek a lemeznek a megítélésében ne rám hagyatkozzatok. A lemez hangzása egyébként kiváló.
 A digipack csomagolásban van fénykép a zenekarról és van egy 12 oldalas szövegkönyv a szövegekhez illő képekkel. 
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/hungarica-szavazz-magadra-h-music-magazin/

Kell-e ajánló egy olyan albumnak amelyből 500 darabot pillanatok alatt elkapkodtak? Szerintem nem.
Valamivel több, mint egy éve jelent meg a német banda korongja amelyről itt a blogon is hírt adtunk:
Konigsklasse-Hymnen Alter Tage  
Az 500 darabra limitált lemezt gyorsan elkapkodták, ezért a kiadó és a zenekar úgy döntött, hogy felvesznek még egy számot és azzal kibővítve újra kiadják a lemezt. 
Az új kiadás hagyományos CD tokos megjelenést kapott, új borítóval és hat oldalas szövegkönyvvel a feldolgozott dalokhoz, versekhez illő fraktúr betűtípussal.
A zene a '90-es évek eleji német skinhead rock, RAC stílust idézi, modern hangzással, a dalszövegekről a korábbi bejegyzésben már írtam részletesebben, elsősorban korabeli német katonadalok, versek kerültek feldolgozásra.
Aki szereti a német színtér zenekarait ne habozzon beszerezni a korongot, mert az előző megjelenéshez hasonlóan ezt is gyorsan el fogják kapkodni.
https://nsbp.shop/termek/konigsklasse-hymnen-alter-tage-2023/

Egy kis ízelítő a korongról:

Én reménykedem benne, hogy az új kiadás egy új lemez előszele. Sokan hiányolják ezt a stílust a német színtérről, hiszen azt alaposan eluralta a metál és hc vonal, így üde színfolt egy-egy ilyen dallamosabb korong.

A rap műfajhoz akkor álltam a legközelebb amikor egy ismerősökből álló fiatal társaság a '90-es évek közepén összeállt rap bandává, a szövegeiket határozottan nem az Animal Cannibals - Utálom a fajtámat című szerzeménye inspirálta, sőt... A srácokkal meg is beszéltük, hogy a 4Skins - Chaos című számát és a BFG - When the hammer falls című szerzeményét feldolgozzuk. Sajnos (vagy nem) mire megvalósult volna addigra feloszlottak.
Amúgy sem a rap sem a hip-hop nem állt hozzám túl közel, bár a korai rap korszak egyfajta skinhead paródiája felkeltette az érdeklődésem, amikor még kopaszra nyírt rapperek, két számmal nagyobb bomberben, két számmal nagyobb farmerban és fűző nélküli bakancsban a megfordított Oi!-t (yo) kiabálták, vagy a Public Enemytől a black skinhead oi!-t kellett hallgatnom kazetta árusként Kelenföldön a Kis Olimpia alatti piacon.

A Lowdown Wights zeneileg a korai, még viszonylag nyers rap, hip-hop korszakot idézi annak minden kellékével, számítógéppel összerakott zene, scratchelés stb. A nyers alatt semmiképp sem igénytelent értek, hiszen zongorabetéttől a bendzsóig, kórusig (közös szövegelés)  minden van a lemezen, egyszerűen a modern diszkós, soulos, ritm and bluesos elemek nincsenek és nem is hiányoznak. 
Jesse ismét egy igényes korongot hozott össze, őt ismerve a szövegeket nem kell bemutatnom, hisz még a fő bandájától a Deaths Headtől is dolgozott át egy számot a Hatreds Disciples-t.

A lemez hagyományos CD megjelenést kapott, plakáttá hajtogatható nyolc oldalas szövegkönyvvel.

Manapság egyre kevesebben hallgatnak oi!, punk, hc, RAC, metál zenéket, ezért nem árt, ha van otthon egy ilyen korongod amivel lenyűgözheted az új barátnőd, munkatársaid vagy az ilyen zenékre fogékony ismerőseid.

Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/lowdown-wights-triumph-of-the-ill/

A Budai Kitörés Emléktúra előtti napon sürgősen vennem kellett egy fejlámpát. Szerencsém volt a piacon kaptam egy olcsó lámpát. Nem fűztem hozzá nagy reményeket, bár az eladó agyon dicsérte - akkumulátoros, zoomos stb.
Akkor még nem is igazán értettem minek zoom egy olcsó fejlámpába.
Az esti próbánál csak alap üzemmódban próbáltam ki, az eredménnyel elégedett voltam, így másnap a gyári feltöltéssel vittem a lámpát magammal.
Másnap a túrán ért a nagy meglepetés. Alapállásban hatalmas területet világít be erős fénnyel, az előttem sétáló 5-6 fős társaság lekapcsolta a saját lámpáit. Később a zoomot is kipróbáltam, teljesen kihúzva legalább 50 méterre lehet vele élesen bevilágítani a terepet, az erős fénye miatt volt aki lézerkardnak becézte.
Az 50%-os mód olyan, mint a régi fejlámpák 30 perc használat után, a korábbi erős fény miatt gyengének tűnik, de végszükség esetén még így is elég a fénye egy erdei túrához. A villogó üzemmód engem mindig idegesített, így ezt a funkcióját hanyagoltam, de városi kerékpározásnál, nagyobb ködben jól jöhet.
A túrán közel három órán keresztül működött folyamatosan, látható fényerő csökkenés nélkül és azóta is használom kerékpározáshoz még mindig a gyári feltöltéssel.
3000 Ft-ért nem számítottam ilyen kiváló teljesítményre. 
A súlya könnyű, a fejpánt kényelmes, könnyen állítható fejmérethez, sapkához.

Jöjjenek a technikai adatok:

X-Balog MONT-6807 típusú ultrakönnyű CREE Q5 LED-es fejlámpa. A fejlámpa zoom-os kialakítású, így kiválóan alkalmas rövidebb és nagyobb távolságok megvilágítására. Barkácsolástól kezdve, a nagyobb túrázások elengedhetetlen kelléke lehet. A Q5 CREE LED megfelelő fényerőt biztosít.  Gumis fejpántjának, és állítható dőlésszögének köszönhetően minden helyzetben a legideálisabb pontra tudunk világítani vele. Energiaellátásról, beépített akkumulátora gondoskodik, így extra könnyű lesz a fejlámpa. Akkumulátorát akár hálózatról, 230 V-ról, de akár kocsiban lévő 12 V-os szivargyújtóról is tölthetjük. Világítási módja, a hagyományos 100% fényerő, valamint egy takarékosabb 50%-os mód, és egy stroboszkóp üzemmód is választható.

Főbb jellemzők:

•  Cree LED extra erős
•  3  féle üzemmód (100% fény,villogó mód,50% fény)
•  Zoom (fókuszálható)
•  180° dönthető
•  Csepp és porálló
•  Súlya 110 gramm
•  Hatótávolság min: 70-90 méter
•  Beépített akkumulátor
• Tartozék: hálózati (230 V-os) és szivargyújtó töltő(12 V)
• Gumis fejpánt
• Állítható dőlésszög
• Ultrakönnyű kivitel
• 3 mód: 100% fény, 50% fény, villogás
• Q5 CREE LED

Hakkus és a Nordlicht február 13.-én a Drezdai terror bombázások évfordulóján egy négy számos felvételt tesz ingyenesen letölthetővé.





















Az e havi ajánlóból a black metál bulik sajnos kimaradtak, ennek oka, hogy nem találtam ilyen jellegű plakátokat.


A Hardset Shop és az Operace Artaban szervezésében idén is megrendezésre kerül a brnoi Street Kids Party, szám szerint a 23. 
Eddigi fellépők:
- Operace Artaban
- Bloody Mary
- Dead Masaryx
Biztosan lesz legalább egy nevesebb külföldi banda is és a pletykák szerint egy magyar zenekar is ott lesz.
Addig is egy kis kedvcsináló:

Hazai vagy hazai kötődésű lemezekről nincs friss hír, az NSBP kiadónál több lemez is előkészületben van, de biztosat egyelőre nem tudok.

... és még néhány érdekesség:


A Crucified felvette az új lemezének az anyagát egy stúdióban, a lemez reményeik szerint februárban jelenik meg. A korong ismét a Midgård Records kiadásában jön ki.



Tavaly év végén megjelent az Éjisereg új lemeze. Beszerezhető a zenekar tagjainál és a koncertjeiken.


A Nordic Sun records új pólója január 9 után lesz elérhető a webshopban. Előreláthatóan a Tribute Night partyn is beszerezhetitek.

A zenekar bemutatkozó hanganyagát már bemutattam a blogon. A napokban kézhez kaptam a CD-t is. 
A lemezhez nyolc oldalas szövegkönyvet készítettek, benne van az összes dalszöveg, néhány kép a zenekarról, köszönő lista, tagok névsora, hol készült stb. Szóval tartalmaz mindent amit egy ilyen kiadványnak tartalmaznia kell.



A grafikák egyszerűek, de nagyszerűek, bár én inkább ezt a stílust egy amatőr black vagy death metál banda korongján tudnám elképzelni vagy '70-es évek beli hard rock, heavy banda lemezén. Talán stílus teremtő lesz és a jövőben hozzászokunk.


Itthon sajnos már kiveszőben van az Interdictumhoz hasonló dallamosabb zene, érthető, hétköznapi dolgokkal és napi politikával foglalkozó szövegek. Még csak pár hete jelent meg a korong, de én már várom, hogy egy teljes lemezanyaggal kijöjjenek és persze jó lenne minél többet látni őket színpadon.

A lemez beszerezhető:
https://nsbp.shop/termek/interdictum-revans/
 
http://www.loyalty-records.com/shop/index.php?main_page=product_info&products_id=5678

A zenekar első albuma 2007-ben jelent meg a DRB recordsnál. Hagyományos CD megjelenés, négy oldalas borító, belül képek a zenekarról, hátul köszönő lista. Ma már egy szövegkönyv követelmény lenne, de ez 15 éve jelent meg.
A zene még kiforratlan, olyan, mintha egy korai oi! válogatást hallgatnék amelyen punk zenekarok is szerepelnek. Lassabb, középtempós és gyorsabb számok váltják egymást visszaadva a '80-as évek hangulatát. A legjobb számaik nem ezen az albumon vannak, de ez a legváltozatosabb, nálam napok óta ez szól, nem tudom megunni.

A rövid életű kézdivásárhelyi székely hardcore banda bemutatkozó anyaga a közelmúltban került hozzám. Mivel előbb a régóta áhított Citizen Keyne lemezeket hallgattam meg, így erre az anyagra csak a napokban jutott időm.
A megjelenéskor a lemez második száma került fel a videómegosztókra melyben Jabba is énekel. Akkor már más zenék vonzottak jobban így túlzottan nem foglalkoztam vele.
Az első amit észre vesz az ember amikor elkezdi hallgatni, hogy az ének jól érthető. A másik a zene, tiszta, nyers hangzás, semmi cicoma. Nincs agyon torzítva, nincs agyon bonyolítva, nekem valahogy mindig az ilyen zenék jöttek be. Sajnálom, hogy megszűnt a zenekar, kíváncsi lettem volna milyen irányba haladtak volna tovább.

A CD beszerezhető: https://nsbp.shop/en/product/hate-crew-maradtak-meg-feherek/

Az Interdictum zenekar feltöltötte a közismert videómegosztóra az első lemezét.
Remélem azért még beszerezhető a korongjuk, mert mégis csak az az igazi.

Hát ez sem egy mai album, 2011-ben jelent meg a banda harmadik lemeze az M.F.S. kiadó gondozásában. 
A CD 20 oldalas bookletet kapott, dalszövegekkel, képekkel, köszönő listákkal és zenekari információkkal, hibátlan, ilyennek kell lennie egy szövegkönyvnek.
A zenekar legismertebb dalait tartalmazza a korong, Oi! for England, Punk not Fashion, Weekend Riot
Az előző albumhoz képest pörgősebb, ritmusosabb, sokkal oi-osabb. Kiváló kórusok (csorda vokál) hallható a számok refrénjeinél, Azt hiszem itthon a 88-as csoport megszűnése óta nem készült ilyen felvétel.
A dalok többsége még mindig műsoron van a zenekar koncertjein. Oi! zene rajongóknak kötelező.

Nem egy mai korongról van szó, 2009-ben jelent meg a DRB kiadó gondozásában, a kiadó valószínűleg a zenekar kiadója, mert összesen két lemezt adtak ki, ezt és a zenekar előző korongját.
 Egyszerű négy oldalas borítót kapott, széthajtva a zenekartagok képeit láthatjuk, hátoldalán a számcímeket, melyből 12 van és van egy rejtett szám is. Szövegkönyv nincs, amit azért hiányolok, már megszoktam, hogy manapság van.
A zene oi! és street rock, némi punk hatással, több szám is kimondottan hasonlít a korai Cock Sparrer dalokra. A szövegek a rendszert bírálják és a hétköznapi életről szólnak, mint a korai skinhead és punk bandák számai.
A rejtett szám egy Eagles feldolgozás a Take it easy, ez az egyik legjobb szám a lemezen. Az egész album hangulata visszahozza a '80-as éveket, talán a London Breed második albumához innen is merítettek ihletet.
A számok ritmusa a gyors és középtempós között változik, gyakran kap jelentős szerepet a basszusgitár, ahogy az az oi! zenéknél megszokott volt. 
Elsősorban azoknak ajánlanám a korongot akik olyan bandákon nőttek fel, mint a 4Skins, Cock Sparrer, Sham 69, nekik szerintem tetszeni fog.

A cseh utunk hajnalban kezdődött, rögtön 40 perc késéssel, ez szinte már megszokott. Négyen indultunk útnak a fővárosból, az utunk viszonylag eseménytelen volt.
Znojmoban egy ismerősünk várt minket kocsival és vitt el a szállásunkra. A szállás egy magánlakásból kialakított apartman volt, két szoba, konyha, fürdőszoba és wc. Miután elfoglaltuk a szállásunk bevásároltunk a közeli multiban, hogy a következő két reggelünkön meleg ételt tudjunk enni. 
 Az árak átlagosan 10%-kal magasabbak, mint itthon, korlátozások nélkül kapható náluk minden és van is minden.
Vásárlás után elindultunk, hogy egy késői ebédet magunkévá tegyünk, az erre kiszemelt hely az Étterem az Aranykannához (U Zlaté Konve) volt, a menü ára igen kedvező volt, de mivel későn érkeztünk már csak a' la carte fogyaszthattunk.

Megkóstoltuk a helyi sört a Tesák-ot, egy átlagos cseh sör, semmi extra.
Vacsora után átmentünk a Csigába, itt megkóstoltunk 2-3 sört, de a hideg miatt nem maradtunk sokáig, pedig 12 féle sört csapoltak.
A városnézést letudtuk aznapra a főtéri adventi vásár megtekintésével és a sportpálya melletti kisebb vásár és óriáskerék megcsodálásával. 


Az esti vacsora előtt még pihentünk egyet a szállásunkon, majd útnak eredtünk a belvárosba a Csirkébe (Slepičák - restaurace a vinný bar) ahol komáromi barátaink foglaltak asztalt a vacsorához. 

Itt egyik kedvenc sörömet csapolták a Bernardot, szűretlenül, pasztörizálatlanul. Vacsorára a többségünk kapros gomba levest kért, a második fogás pedig eltérő volt, én szilvás gombócot ettem.





Vacsora után sörből "vágottat" kértünk, ez barna és világos sör egy korsóba csapolva. Ez annyira ízlett mindenkinek, hogy ennél maradtunk.



Az étteremben zenés est volt, a mi mulatós, lakodalmas zenénkhez hasonló muzsikát produkáltak, a helyieknek bejött, nekünk nem annyira, így pár sör után nyugovóra tértünk.
 Másnap reggeli után városnézésre indultunk a kisfiammal, a főtéri adventi vásárban eredeti cseh ételeket kerestünk, nem is kellett sokáig keresgélnünk három helyen árultak ételt, volt lángos, kürtőskalács és fasírt. Végül egy kis mandulát vettünk rágcsálni. Elsőként kávét szerettem volna inni, az előző nap kinézett kávézó még nem volt nyitva, így a főtéri forgatagban kértem egy kis presszó kávét tejjel, ez ott 3dl volt és adtak hozzá egy kis doboz tejszínt. Majd az előzőnap kinézett Rumcájsból kértem a fiam pedig parohácot ivott, az előbbi forralt bor rummal, a második az agancsos pedig jägermeister forralt borral. 
Ezután városnézésre indultunk, egy sikátorban pár száz méter után kiértünk a városból, a másik irányban végül találtunk némi városfal maradványt és bástyákat.


Másfél - két óra városnézés és sikertelen hűtőmágnes keresés után visszamentünk a szállásra, hogy együtt tudjunk indulni helyi idegenvezetőnkkel és egy később csatlakozó helyi hölggyel városnézésre.


A régi várfalnál megnéztük Benes és Masarik emléktábláját, a régi városkaput, megnéztük a kilátást a régi várfalról, gyönyörködtünk a folyóban, a régi kolostorban, a természetvédelmi területben.
Továbbmentünk a sörgyár felé, eredeti tervben szerepelt a gyárlátogatás is, de időhiányában ez és a motor múzeum megtekintése kimaradt. 
A sörgyár udvarán keresztül eljutottunk a rotunda melletti teraszhoz, itt gyönyörködtünk a kilátásban, a duzzasztó gát és a motor múzeum látványa páratlan volt.


A rotunda, ami egyébként nem kör, hanem nyolcas alaprajzú szintén szép látvány volt, mellette tovább sétálva találkoztunk Citizen Kayne zenekar tagjaival és helyi kísérőikkel, a lehetőséget kihasználva gyorsan készítettünk is pár képet Paullal. Az egyik helyi srác meg is jegyezte, hogy a zenekar nem csak egy gitárosból áll.


A korombeliek biztosan emlékeznek rá, hiszen nagyon sokunk szobájában lógott a falon 4Skins poszter. Később játszott a Skrewdriver és az Indecent Exposure nevű bandákban is, a közelmúltban pedig megfordult a Tank Turret és a  Stronghold zenekarokban is, szóval számomra nagy élmény volt találkozni vele.
 A városnézést folytattuk tovább, megnéztünk még pár nevezetességet és több helyről is gyönyörködtünk a kilátásban. Megnéztük kívülről a város legöregebb házát, mely közel 800 éves, ezt nem jelzi semmi, ami számunkra furcsa volt. A délután jó hangulatban telt, sokat nevettünk.



 Ha már kihagytuk a sörgyár látogatást azért legalább a sörgyár helyi kocsmájában megkóstoltuk a termékeiket, legjobban a félbarna sörük ízlett mindenkinek. Börkéék is csatlakoztak hozzánk akik előtte a Csigában voltak, de csak egy sörig bírták a hideget.
Pár sör után innen mentünk a MaxWilliambe ahol vacsoraasztalt foglaltak komáromi barátaink.


 Amíg kihozták a vacsorát a kocsma saját söreit kóstoltuk, itt is szűretlen, pasztörizálatlan sört ittunk. 
A hely hangulatos, de csak vacsorázni érdemes bejönni, viszonylag kevés hely van. 
Vacsora után a helyi ismerősünk és 5+1 taxi segítségével jutottunk el a koncert helyszínére, a koncertről már írtam, itt azt nem is részletezném.
Koncert után a fiammal elmentünk a helyi ismerőshöz ahol még ittunk pár sört és megkóstoltuk a helyi pálinkát ami legalább 65%-os.
Másnap reggel taxival visszamentünk a szállásunkhoz, a taxi meglepően olcsó volt, 3-4 sör áráért vitt el 16 Km-re.
Mielőtt felmentünk volna a szállásra a helyi multiban vettünk ajándékokat a barátainknak, rokonainknak a fiammal, majd a szálláson megreggeliztünk. 
Reggeli után összepakoltunk és kisétáltunk a vonathoz. Břeclavban még az utolsó apróinkból ettünk egy süteményt és ittunk egy kávét a csatlakozásig. 
A vonaton bebizonyosodott, hogy jó ötlet volt helyjegyet venni, mert a vonat zsúfolt volt. A vonat természetesen késett, a szlovákoknál internet sem volt, így a csatlakozási lehetőségekről már csak a határ átlépése után tudtam tájékozódni. Szerencsére még volt csatlakozás.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani két helyi ismerősünknek az idegen vezetésért, a tolmácsolásért és a jó társaságért valamint Roynak a szervezésért.

 Paul Swain a Citizen Keyne nevű zenekarban zenél. Amikor hírét vettük, hogy a banda a "közelben" játszik tudtuk, hogy ott a helyünk.
A koncert Znojmo közelében (10 Km-re) volt egy kisebb klubban, a hely befogadóképessége olyan 250-300 fő lehet, nagyjából 150-en lehettünk. 


 Az első fellépő a Dead Masaryx volt, a zenéjük amolyan '80-as évek hangulatát idéző punk zene némi Oi! street punk hatással, nekünk magyaroknak különösebben nem jött be, pár számukra néhány helyi fiatal pogózott, de amúgy elég langyos volt a fogadtatásuk, ez lehet, hogy a gyatra hangosításnak is köszönhető volt.


 Bombecks nagy kedvenc, valódi német Oi! muzsika, pont olyan amilyet a '80-as, '90-es években szerettünk. Nos ez ezen a koncerten nem jött át. A srácok mintha egy kicsit kedvetlenül játszottak volna. A hangosítás már helyreállt mire felléptek, de valahogy mégis olyan lapos volt a műsoruk. Nem tudtuk kitalálni mi lehetett a gond, nagyobb közönségre számítottak talán. Az egyetlen pozitívum a csinos dobos hölgy volt. 


 A Citizen tagok épp csak elkezdtek felszállingózni a színpadra amikor a közönség megmozdult. Amikor belecsaptak a húrokba már minden szem feléjük fordult, érezhető volt, hogy ők a FŐ banda. Az utolsó két album dalaival indítottak, pörgős Oi!, street punk nóták, olyan slágerekkel, mint az Oi! for England, Punk not Fashion...
Darren hozta a formáját, belegabalyodott a mikrofon zsinórba, felmászott a reflektor állványra, csinálta a showt, a közönség imádta.

 Ment a pogó, tánc, éneklés, hatalmas hangulatot csináltak. A koncertjük alatt szinte képtelenség volt italt rendelni, mert a csapos is tátott szájjal leste a műsort, végül aki inni akart elkezdte műanyag pohárral dobálni a srácot, olyankor csapolt vagy öntött és tovább figyelte a showt, a poharakat is csak a srácok fellépése után szedte össze.


 Ilyen műsort, ilyen jó zenével már nagyon rég láttam, a fellépés előtt Paul volt a sztár, de itt most ez a tánc, pogó, éneklés, taps, az egész zenekarnak szólt, hatalmas tetszést arattak. A buli után már mindenki az egész zenekarral akart közös fotót, nem csak egy-egy zenésszel. Alig várom már, hogy újra lássam őket.



 A koncert előtt a Samizdatot nem ismertük, alig pár számot találtunk tőlük. Az a pár szám nem nagyon hozott lázba minket, egyikünk említette, hogy van pár kép róluk Skrew pólóban, de ez manapság nem sok mindent jelent.
Amikor elkezdték a műsort egyből változott a véleményünk, nagyon jó zenét játszottak, Oi!, skinhead rock cseh nyelven, de ott a nyelv nem számított, átütő erejű zenét nyomtak. A közönség valószínűleg fáradt volt, kicsit távolabbról, de a többség figyelte a műsorukat. Ha nincs ott a Citizen Keyne akkor ők lettek volna a fő zenekar, így viszont kiváló levezetést adtak az estének.



 A koncerten a bejáratnál a szervező Bohemia Skinhead klan Oi!, skinhead pólóit, lemezeit lehetett kapni, ezek közül egy Blitz póló tetszett, de nem volt a méretemben.
A koncerttermet és a söntést (a koncertteremben van bár), összekötő folyosón a Boots and Braces skinzine már bemutatott 5. számát lehetett kapni és a Citizen Keyne árulta termékeit, az első három lemezüket CD-n és egy póló volt még náluk az érkezésünkkor. A zenészek, zenekartagok mindenkivel szívesen beszélgettek mindenféle sztárallűr nélkül. Az angolok több tucat lemezt dedikáltak. Paul minden zenekar műsorába belenézett, de a többi zenészt is lehetett látni időnként a színpad előtt, itthon a zenészek mintha utálnák egymást, nem járnak el egymás bulijaira, ha közös fellépésük van az öltözőben várják ki a fellépésük kezdetét, utána húznak haza. 
 A beugró 450 korona volt, ez kb. 8000Ft, teljesen reális egy ilyen nemzetközi buliért.
A közönség 80%-a skinhead volt, a többi huligán.  Volt 8-10 fiatal cseh kopasz, ők a '90-es évek ns irányzata szerint öltöztek, a tetoválásaik is azt a korszakot idézik. 
 Annak ellenére, hogy politika mentes buli volt, a szervezők féltek, hogy a kékek tiszteletüket teszik, de szerencsére nem jöttek.
 Valaki említette pontosan mely országokból jöttek a koncertre, az összesre már nem emlékszem, de legalább fél tucat környező országbeli zenerajongó jött el a bulira.



 

A hétvégi Oi! the Picnic-en sikerült beszereznem potom 350 koronáért ezt a remek kiadványt. Ez egy 100 darabra limitált külön kiadvány a leírások alapján, nekem a 8-ast sikerült beszerezni, mielőtt bárki bármire gondol csak itthon vettem észre, hogy sorszámozva van.
Színes első és hátsó borító, hátul Oi! the Picnic plakátok vannak.
Az első oldalon tartalom és köszönő listák vannak, elérhetőség sajnos sehol. A kiadvány 20 interjút tartalmaz olyan híres zenekarokkal, mint a Close Shave, The Pride, Endstufe, Bakers Dozen, Thumbscrew, The Tenderizers, I.C. 1, Citizen Keyne, Crucified, Bombecks, Roials, Queensbury Rules, hogy csak párat említsek.
A kiadvány rendkívül szépen van tördelve, a képek jó minőségűek látszik, hogy sokat dolgoztak vele.
Számomra egyetlen hátránya van, hogy cseh nyelven jelent meg, de szerencsére a modern kor vívmányai majd segítenek lefordítani hamarosan.

2014 - 2015 - re eltűntek itthonról a dallamos oi!, skinhead rock zenét játszó zenekarok. Bois, Szebb Napok, Frommer Baby, Óbudai Fiúk meg a Ramon és még sorolhatnám....
 A Frommer Baby és a Dühös Elvtársak tagjaiból ugyan alakult egy banda az Angry Noise, de hanganyaggal még nem jelentkeztek, pedig profi zenészek és biztosan van egy albumra való anyaguk. 
 Szóval engem örömmel töltött el amikor tavasszal elsőként hallottam a Bomber Armyról, hisz lassan 10 éve nem jelent meg hasonló stílusú lemez magyar bandától.
 A zenekar névválasztása egyértelműen a német Martens Armyra hajaz, ezt valószínűleg a tagok sem cáfolják. A stílusuk valahol az Oi!, skinhead rock, street punk körül mozog. A szöveg világuk egyértelműen a skinhead életérzésről szól, gyakran nosztalgikus hangvételben, mely a klipek alapján főként a '90-es évekre vonatkozik.
Nagyon sajnálom, hogy a zenekar nem koncert képes, hisz nagyon sok ismerősöm panaszkodik, hogy egy jó kis éneklős, táncolós buliért ki kell menni külföldre, ráadásul olyan anyaggal jöttek ki, amely egy-két ilyen koncert után biztosan elfogyott volna.
Nem szaporítom a szót, íme egy kis ízelítő a lemezről:

Pesttől Szegedig legjobban várt buli jövő héten lesz. Most egy új helyen tartja a két zenekar a megszokott év végi buliját.


Ahogy azt már megszokhattuk, ha december akkor Mikulás Party, hatalmas felhozatal, akik jártak koncertekre a '90-es években biztosan látták a szerb Providenjét, hisz több, mint egy tucatszor léptek fel nálunk, 5-6 éve újjáalakult a zenekar és végre ismét ellátogatnak hozzánk.



Gondolom ma este már senki nem fog kiugrani Oroszországba, de a telegram felhasználók minden bizonnyal holnap láthatnak felvételeket a buliból.


A szekszárdi Éjisereg bulijáról lassan féléve tudunk, most végre elkészült a végleges plakát.



Jövőhéten lesz a 11. Oi! Picnic a Bohemia Skinhead klan szervezésében, olyan bandákkal, mint a Citizen Keyne Paul Swainnel aki megfordult a Skrewdriverben és a 4Skinsben is, a BLBCOTLOUK mely a Vlajka utódja, de a német Bombecks is kiváló zenekar.


Jövőre a Complaint és a Queensbury Rules közös turnéra indul, aki szereti a jó skinhead zenéket próbálja meg elcsípni őket valahol, mondjuk Brugge valószínűleg esélytelen, ott elkapkodják a jegyeket pár nappal a plakátok megjelenése után.


Latin Amerika kicsit odébb van, de aki épp arra jár ugorjon be egy jó bulira.


Daniel Landa a cseh skinheadből ünnepelt rock zenésszé vált, ma már nem igen csendülnek fel az Orlik dalai a koncertjein, de sokan szeretik azt a rock zenét amit játszanak.


Németországból ritkán érkezik plakát, aki szeretne elmenni keressen kapcsolatot a szervezőkkel.


Természetesen Olaszország sem maradhat ki, négy zenekar egy este, a magyar hc rajongó közönség biztosan nem fogja kihagyni a HFB fellépését.


A Veneto körzetbeli skinheadek buliján dallamosabb zenék lesznek, a jó hangulatról a Hobbit és a Gesta Bellica gondoskodik.


A franciaországi bulin három angol skinhead legenda is fellép, aki szeretne ott lenni igyekezzen szerezni a 300 db jegyből, gyanítom már nem sok van belőle.


Kiváló évzáró program a ceglédi betyár találkozó, aki kedveli a 19. századi hagyományőrző rendezvényeket annak ott a helye.


A Buldog Glory tagjai által szervezett Skins Come Back vol. III. bulira már minden jegy elkelt, pedig biztosan sokan mentek volna még, a három fellépőt Csehországban több, mint hétszázan látták.


Kikerültek a Becsületnapi rendezvénysorozat plakátjai, a svájci hölgy fellépésén mindenképp ott leszek, egyedi ének stílusa, előadásmódja nekem nagyon bejön. A Hundriver fellépése pedig garancia jó hangulatra, a Skrewdriver számokra mindenki szeret bulizni.


A spanyol zenekar neve garancia a jó bulira, a veterán zenészekből álló Álarc Band pedig biztosan fokozza majd a hangulatot. Kíváncsian várom kik jönnek még tisztelegni a Kitörés hősei előtt.

Amikor nem egy sima CD-vel akarja valaki meglepni a skinhead hozzátartozóját néha nehéz helyzetbe kerül, bár ma már egy CD sem számít olcsó ajándéknak.  Szerencsére napjainkban már könnyebb helyzetben van aki ajándékot keres, hiszen nem csak hanganyag és póló között válogathatunk.


Még nem került ki a webshopba, de hamarosan kapható lesz a fenti mikulás zsák, 19x30 cm-es méretben az ára 1990Ft lesz.


Tavaly rendkívül népszerűek voltak itthon és külföldön is a fenti fenyődíszek, idén ismét beszerezhető. Mérete 100 - 105 mm, a négy darab ára 2990Ft  Megrendelhető: https://nsbp.shop/termek/4-darab-fabol-keszult-fuggo/


Népszerű ajándék karácsonyra a bögre, teához, forralt borhoz vagy csak dísznek. Valamennyi hazai lemezkiadó kínálatában találhattok kedvetekre valót, zenekarok, lemezkiadók, lemezek mintáival.


A könyv az egyik legértékállóbb ajándék. Szóljon, zenéről, történelemről, politikáról vagy a mozgalomról egy igazi skinhead mindig örül az ilyen ajándéknak. Ajánlatok: https://nsbp.shop/termekkategoria/konyvek-magazinok/



Szerencsére vannak még akik rendszeresen hallgatnak zenét és szeretik a különleges kiadványokat. A hazai kiadók közül a Loyalty az amelyik rendszeresen meglepi a gyűjtőket egyedi csomagolású kiadványokkal. Ilyen a Bomber Army bemutatkozó lemezének fém dobozos megjelenése is. Egy ilyen ajándéknak tuti örülnék, kellemes zene, skinheadeknek szóló szövegek, profi zenészek, különleges csomagolás. Itt megveheted:
http://www.loyalty-records.com/shop/index.php?main_page=product_info&cPath=22&products_id=5546


Ha kicsit többet költhetsz ajándékra érdemes a kiadók csomag ajánlatai közt szét nézni, gyakran találni lemezgyűjteményeket, lemezt és pólót, lemezt és pulóvert egy-egy csomagban, így megveheted párodnak a kedvenc zenekara kiadványait kedvezményesen.



Itthon újdonságnak számít ez az asztali dekoráció, először 5 éve Angliában találkoztam vele egy ISD emlékkoncerten, ez évtől szerencsére elérhető itthon is és ami külön jó hír, hogy lényegesen olcsóbban, mint külföldön. https://nsbp.shop/termekkategoria/kiegeszitok/kolap/



A Loyalty records hosszú évek óta nyújt karácsonyi kedvezményt a vásárlóinak, az NSBP kiadó pedig rendszeresen ajándékokkal kedveskedik nekik. 

 Amikor ez az album megjelent túlkínálat volt jobbnál jobb zenékből így akkor kimaradt, mire észbe kaptam meg már nem lehetett kapni itthon, most viszont végre ismét beszerezhető az NSBP shopban. 
 Hozzám elsősorban a Mistreat miatt került, a másik bandát nem ismertem, talán a neve miatt gondoltam, hogy valami hc-t vagy durvább RAC zenét játszó banda.
 Az album öt Mistreat dallal indít, mind kiváló szerzemény, a shop szerint ebből négy dal feldolgozás, nekem tűnnek ismerősnek és olyan mind, mintha eredetileg is a finn banda írta volna őket.
A White Minority nagy meglepetést okozott, az első dal amíg az énekes nem kezdett énekelni olyan volt, mintha még mindig a Mistreat szólna. Persze az énekes, Nygy rekedt hangja nem keverhető össze Muke hangjával, a zene igazán kellemes, dallamos skinhead rock. 
A lemezt a D88 records és Europe Erwache productions közösen jelentette meg, a korong digipack csomagolásban jelent meg, nyolc oldalas szövegkönyvvel, mind a borító, mind a szövegkönyv igényes kivitelű, tele képekkel a zenekarokról, zenészekről, a grafikai munka közepes. Nem néztem utána a finn grafikusnak, de kicsit olyan, mintha én dobáltam volna össze az egészet a '80-as, '90-es évek stílusában.
Összességében egy nagyszerű kiadvány, két nagyszerű zenekarral, Mistreat rajongóknak kötelező.

 A London Breed első albuma akkora siker lett, hogy biztosak lehettünk a folytatásban, szerencsére ez nem is váratott túl sokat magára, a PC rekordsnak hála már meg is jelent és az NSBP kiadónak köszönhetően már be is mutathatom.
 A stílus nem változott semmit, a hangzás is a megszokott, mindez 10 vadonatúj szerzeményen keresztül. Talán kicsit több a lassabb rész, mint az előző albumon, de ugyanazt a '70-es, '80-as évekbeli brit Oi! - punk zenét kapjuk amit az első CD-n megszerettünk. 
 A lemez hagyományos CD tokos megjelenést kapott, 16 oldalas fénykép minőségű szövegkönyvvel, melyben a szövegeken kívül láthatunk képeket a zenészekről és a dalszövegekhez kapcsolódó grafikákat, képeket, újságkivágásokat. Számomra ilyennek kell lennie egy színvonalas kiadványnak.
 A dalszövegeket még nem volt időm lefordítani, de a témák változatosak és aktuálisak, a szabadságról, az ellenünk folyó pszichológiai háborúról, a nekünk készülő szép új világról szólnak, de a zenészek otthona Dél-London sem maradt ki, valamint a hópihe generációnak is üzentek. Valamennyi dal az elmúlt két évben született és Brad írta őket.
 Azt a talányt még nem sikerült megfejtenem, hogy a borítón miért monokróm a Union Jack és miért került rá az Álomháború című film (Sucker Punch) német zombikatonája.

Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/london-breed-brave-new-world/

Mindig jó érzés egy új hazai zenekarról hírt adni, de ez most kicsit vegyes érzéseket vált ki belőlem, ugyanis nagy rajongója vagyok/voltam a Rebelliumnak és az új zenekar ez utóbbi tagjaiból alakult.
A zenekar neve és a hamarosan megjelenő album címe számomra úgy tűnik fricska a magára maradt Rebellium tagnak.
Amikor a Rebellium feloszlott/szétvált azt ígérték a srácok ugyanolyan stílusban folytatják, úgy tűnik betartották az ígéretüket.

A hazai Bunker Records nyolcadik kiadványa lesz a hamarosan megjelenő album. Remélem hamarosan pöröghet a lejátszóban.

88-as csoport dalai még a mai napig aktuálisak., némelyik még közvetlen hozzám is köthető....

Egy szám a sok közül
Amikor megszületik az ember kap egy személyi számot ami elkíséri élete végéig, jelzi a nemét, születési dátumát... 
14 évesen kap egy személyi igazolványt, ennek a száma is fontos. Manapság az interneten a telefonszám az egyik legfontosabb azonosító. A legtöbb munkahelyen kap az ember egy belépőkártyát, ennek a száma szolgál azonosításra.

Kubai nők
Egy nyugati cégnél dolgozom, mint minden hasonlónak ennek is fontos a multi-kulti így az irodában több kreolbőrű, spanyol ajkú hölgy dolgozik.

16 tonna
Nos ez magáért beszél, bár nem szenet bányászok, de itt is kihajtják a belem.

Orosz tél
Eljön az orosz tél.. Putyin háta mögött a kommunista párttal, ha nem is kopogtat be személyesen az ajtónkon, az általa kezdett háború okozta infláció bizony itt van...

Anarchista Terrorista
Az IRA, ETA, Vörös hadsereg frakció (RAF) helyét átvették a muszlim terroristák, az ideológia változott, de a hatásaik azonosak.

Mindennek vége
Ennek a szövege magáért beszél, lassan, de biztosan mindennek vége...

Ha egy pisztolyt kaphatnék...
Nos nem csak a Frommer Baby drága, és nem csak azt nem kapni, januártól gumilövedékes fegyvereket sem, sőt az üzletek már hónapokkal ezelőtt leszedték a polcokról.

Matuska édes
Ebből a számból csak annyi vonatkozik rám, hogy a közelmúltban a kisebbik fiamnak köszönhetően eljutottam a viadukthoz.

Oi!
Holnap meghalunk vagy vesztesként elbukunk... 

Elsők vagyunk
Sajnos még mindig kiemelkedő helyen állunk az uniós tagállamok között az öngyilkosságok számát tekintve.

LP (Letépték a Plakátokat)
Élünk és meghalunk, azt hiszem ez minden, minden igényt kielégít ez a betondzsungel. 

Monotonia
Monton élet, szabályok, rendszerek...

Folyjon a vér
Ifjúságunk büszke és szép, egy szép ország gyermeke
Valahogy nem alkalmas a rá kiosztott szerepre....

Propaganda
Hazug minden információ

Egyszerű Holdvilág-árok túrának indult. A nagyobbik fiam szervezte, több változat is tervben volt, hangulattól, erőnléttől függően, elsősorban ezek közül egy 10 Km-es kört preferáltunk mind ketten, mert az 5 Km-es kis kör nagyon kevésnek tűnt mindkettőnknek.
Az árokhoz vezető bevezető szakasz, most, hogy a lomb nagy része lehullt sokkal változatosabb, szebb volt, mint nyáron. 



Maga az árok is sokkal szebb volt ebben a ködös őszi időben. Az ösvény saras, vizes csúszós volt, figyelni kellett, de nem volt vészes. 


Ahogy a nap előbújt, a köd elillant és gyönyörű szép napos időnk lett, szinte a túra végéig ilyen maradt. Időnként szóba került a hely története, tények, legendák, mondák, de többnyire a tájban gyönyörködtünk, néha megálltunk egy-egy kép erejéig. Elgondolkodtunk azon a Domini-forrásnál, vajon mi lehetett az eredeti neve, hisz ezen a helyen az őseink biztosan nem a keresztény istenről nevezték el.



Út közben nem sok túrázóval találkoztunk, a buszról leszállt velünk egy másik csoport, de ők már eleve másfelé mentek, a sziklás rész előtt találkoztunk egy családdal és a létránál bukkant még fel pár túrázó.


Amikor kiértünk az árokból ettem egy szendvicset és közben azt találgattuk merre menjünk. Végül a 10 Km-es kör mellett döntöttünk, pont előttünk indult egy kisebb csoport is ugyanarra, egy darabig követtük őket, majd az emelkedőnél beelőztük a kis csapatot.
A fiam már a buszon említette a "közelben" található látnivalókat, köztük az Anna-völgyi vízesést, mivel a visszaút nem tűnt túl kalandosnak felvetettem, hogy nézzük meg. Ekkor kiderült, hogy az agyon ajnározott androidos túra térképek és egyéb applikációk gyakorlatilag semmit sem érnek. Végül a Google Mapsra hagyatkozva vágtunk neki az útnak.



Ekkor a térkép elkezdett sorra feldobni látnivalókat a közelben, így jutottunk el a Kőrösi Csoma Sándor emlékműhöz, a Lajos Forráshoz és a Bölcső-hegyi kilátóhoz. A kilátótól leérve döntöttük el, hogy, ha már így benne vagyunk akkor a Dömörkapu vízesést is útba ejtjük.


Utólag ez kimondottan jó ötlet volt, mert az Anna-völgyi vízesésben alig volt víz és gyakorlatilag azt is elnyelte a talaj, szóval így legalább láttunk vízesést. 



Dömörkaputól már végig aszfalton mentünk, nem volt túl izgalmas, de azért volt még egy kevés látnivaló útközben. Az Annavölgyben ettem még egy szendvicset és indultunk is, mint kiderült 20 percünk volt elérni a buszt ami 15 perc sétára volt tőlünk. A nap végére kellemesen elfáradtunk, bár a közel 15 Km nem volt túl nagy táv, idén mentünk már többet is, de a több, mint 600 méter szint emelkedés szokatlan volt.




                                                                 Kilátás a Bölcső-hegyi kilátóból.

Ahogy az várható volt a belga bulira elkapkodták a jegyeket.


Az oroszok nem bízták a véletlenre, a plakátot csak a koncert után osztották meg, cserébe tettek fel egy rövid ízelítőt a buliból.

Londonban emlék menet lesz az illegális bevándorlók által meggyilkolt kislány emlékére.





A közelgő karácsonyra készül az Askania, póló, bakelit, karácsonyi válogatás CD....



Megjelent az N.S. Heute legújabb száma.


A közelmúltban elhunyt brit aktivista, Mick temetésére indult gyűjtés. Az elhunyt korábbi zenekarának pólóját vásárolhatjátok meg, ezzel támogatva az elhunyt családját. https://sl88es.uk/


Paul Swain kilépett a fémesebb hangzású zenére váltott Stronghold zenekarból. Reméljük CK-nak tagja marad és láthatjuk őt Csehországban.




A hónap legnagyobb hazai híre mindenképp az, hogy a 30 éves Archívum zenekar új albummal jelentkezett, a korongot hagyományos és sorszámozott fémdobozos kiadásban is megjelentették.

Itthon gyakori jelenség, hogy a többség jobbnak, különbnek mutatja magát másoknál és gyakran leszól mindent és mindenkit.
Leszólnak, ha ska zenét hallgatsz vagy elmégy egy apolitikus skinhead buliba, közben dicsekszenek, hogy Madballt hallgatnak és a közösségi oldalakon a banda zenészeivel pózolnak.
Felháborodnak ha felröppen a hír, hogy egyik vagy másik skinhead zenész drogozik, de simán istenítik Lemmyt, Johnny Casht vagy a Böhse Onkelz-t.
A zenészek felháborodnak rendszeresen, hogy a koncertjeikre nem jár el a közönség, de ők maguk egyetlen más Oi! vagy ns banda koncertjére sem mennek el. Ugyanez van a lemezvásárlással is, minden zenész fel van háborodva, hogy nem veszik a lemezüket, de sokuknak még a saját CD-jük sincs meg, nem, hogy más bandák lemeze.
A korombelieknek munka, család, másodállás és némi mozgalmi élet mellett évente három, négy alkalommal van lehetősége elengedni magát, ezek általában skinhead bulik ahol az ember összefut néha több éve nem látott ismerősökkel, ilyenkor persze rögtön lealkoholistázzák, ugyanezek a sznobok akik ezeken a bulikon nem vagy csak alig egy-két sört isznak minden hétvégén megosztanak a közösségi oldalakon pár képet, hogy hol, kivel, mikor buliztak, kerti partiztak és ezen alkalmakkor mennyire leitták magukat.
A rendszeres természetjárás, túrázás, hegyikerékpározás, teljesítménytúrázás, bringázás, futás a többség szemében nem sport, sport az, ha napi fél kiló vegyszert megeszik és emelget némi súlyt.
Rendszeresen panaszkodnak, hogy teljesen szétesett a mozgalom és mekkora a széthúzás, de ezek az emberek azok akik minden apróság miatt feldarabolták a mozgalmat, más zenei stílust hallgatnak, mások az étkezési, italozási szokásaik, más istenben hisznek vagy épp egyikben sem, más sportot szeretnek, más csapatnak szurkolnak ezek mind-mind okot adtak nekik arra, hogy kihasítsanak egy darabot a mozgalomból maguknak és ehhez jönnek még az egymással marakodó pártocskák, mozgalom kezdemények az 5-6 fős táborukkal akik olyan apróságokon marakodnak, hogy zöld vagy fekete inget hordjanak, menjenek-e templomba vagy elég egy kis kereszt az ing gallérján vagy lehet-e tag aki nem katolikus, hanem református, közben állítólag mind ugyanazt az eszmét hirdetik és összefogásra buzdítanak mindenkit.

6 éve jártunk a Prédikálószéki kilátónál, egy héttel az átadása után, már akkor elterveztük, hogy a Rám-szakadékba is elmegyünk. A nagyobbik fiam állt elő azzal az ötlettel, hogy menjünk most.
Én még valamikor egy általános iskolai kirándulás keretében jártam ott  és a lánc kapaszkodók kivételével már nem igazán emlékeztem semmire. A szervezést a fiamra bíztam, a több átszállásos utazás helyett egy közvetlen buszjárattal mentünk Dömösre. A szép őszi időt nagyon sokan kihasználták és túráztak egyet a Pilisben. 


Talán a legszebb évszakot választottuk erre a túrára, a színesedő falevelek gyönyörűvé varázsolták az amúgy is szép tájat. Induláskor a tömeget látva kicsit féltünk, hogy tömegnyomor lesz a szakadékban, de szerencsére félelmünk alaptalan volt, akikkel együtt indultunk nagyjából hasonló tempóban haladtak, mint mi, így legfeljebb akkor kellett egy kicsit várnunk amikor beértünk néhány kisgyermekes kirándulót, de ilyenkor kihasználtuk a lehetőséget és lőttünk pár képet.


Bár volt némi sár az ösvényen és itt-ott csúsztak a kövek is azért jól lehetett haladni. A kapaszkodók, létrák nagyon jó állapotban vannak, biztonságosan lehet használni őket.


A forrásnál kihasználtuk a lehetőséget is ittunk a friss vízből, a magunkkal hozott vízre nem is volt szükségünk. Iskolai emlékeim alapján hosszabb és fárasztóbb túrára emlékeztem. Valamivel több, mint egy óra alatt kiértünk a szakadékból.


Dömösre a Lukács-árkon keresztül mentünk vissza, kellemes hepe-hupás, beszélgetős, tájban gyönyörködős szakasz, levezetésnek kiváló volt, élveztük nagyon.


Még néhány kép:

A Biatorbágy melletti igen látványos Nyakas-kő meglátogatása a kisebbik fiam ötlete volt, amit a világhálón talált képek alapján lelkesen támogattam én is. Az utat nem terveztük meg előre ami így utólag nem biztos, hogy jó ötlet volt, mert arra a napra még terveztünk egy másik túrát is.
Biatorbágyra vonattal mentünk, a vasúttól gyalogoltunk ki a turista látványossághoz, de előtte megnéztük az állomás közelében található öreg temetőt.


A ma már használaton kívüli temető részben régi sváb sírok vannak, többnyire elég elhanyagolt állapotban, de még így is látványosak.
Innen a viadukt felé vettük az irányt, mindkettőnknek nagyon tetszett, talán a fiam nyűgözte le jobban, ő korábban még nem látott ilyet.



Innen már zártkertek közt, néhol föld úton haladtunk a célunk felé, egy két meredekebb kaptatót is megmászva jutottunk el a lebontott, beomlott pincékig.


4-5 pincét közelebbről is megnéztünk, innen már a tájban is gyönyörködtünk, lenyűgözőek voltak az őszi színek.
Nem sokkal az elhagyott, elhanyagolt pincesor után már a sziklaperemen haladtunk a kőhöz.


Nem mentünk végig a peremen, nagyjából 400 méterre a Nyakas-kőtől lementünk egy pihenőhelyre a szendvicseinket elfogyasztani, majd innen mentünk tovább a gyönyörű sziklához alulról megközelítve azt.
A pihenőhelyig egyetlen táblával sem találkoztunk ami útbaigazított volna, a hivatalos turista jelzéseken kívül, amin azért csodálkoztunk mert elég népszerű kirándulóhely.


A szikla megmászásához nem kell hegymászó felszerelés, még komolyabb hegymászó tudomány sem, ennek ellenére a kirándulók alig 10%-a mászott fel rá. Mi természetesen felmentünk, a panoráma gyönyörű fentről, mind az idevezető sziklaperem, mind az alatta elterülő táj fenséges látvány.



A szikláról való lejutáshoz nem árt megjegyezni, hogy milyen úton jutott fel az ember, ha ez megvan akkor gond nélkül le lehet érni. Azt már itt megbeszéltük, hogy a másik túrát elhalasztjuk és a hazajutáshoz a rövidebb utat választottuk, a sziklától alig egy kilométerre található az Alsómajor megálló ahol a Kelenföldre tartó busz megáll.
Nagyjából 10 Km-t gyalogoltunk, úgy éreztük mind ketten, hogy aznapra elég volt, még egy túra már nem fér bele így ősszel amikor korán sötétedik.

A Nagymaros fölötti remetebarlangoknál már jártam pár éve, most úgy gondoltam a nagyobbik fiammal is ellátogatunk oda. A szervezést a fiamra bíztam, ezzel jól is jártam, mert egy másik ösvényt talált, mint amin korábban felmentem, így teljesen új élmény volt nekem is az egész.

Július eleje volt, nagyon jó időt fogtunk ki, út közben alig találkoztunk turistákkal, ezen csodálkoztunk. Nem rohantunk, minden alkalmat megragadtunk, hogy gyönyörködhessünk a tájban. A barlangok előtti szakaszt nem javaslom kezdőknek, minimum egy jól tapadó talpú túracipőre szükség van, 


A barlangokat a római légiók használták a Dunakanyar hajóforgalmának figyelésére, a kialakított fekhelyek több barlangban is megfigyelhetőek. A kilátás még mindig nagyon jó, próbáltuk szabad szemmel megkeresni a Prédikálószék kilátóját, de nem találtuk.


Mivel nem voltunk fáradtak úgy döntöttünk megnézzük a közelben található kilátót is. A hegycsúcsra felérve egy szemből érkező társaságtól tudtuk meg, hogy a környék le van zárva. A korábbi viharok rengeteg utat elmostak és sok fát kidöntöttek. A hegytetőn már valóban láttunk mi is pár figyelmeztető táblát az ösvényekre kitéve, ezekkel korábban nem találkoztunk. Így a hegyestetői kilátót végül nem kerestük fel.


Nagymaros felé mentünk vissza, az erdő gyönyörű volt, élveztük nagyon az utat.

A hétvégi sakk kupán a résztvevők választhattak egy-egy lemezt a BHS kiadványai közül, én a címben említett korongot választottam.



A lemez 2018-ban jelent meg azzal a céllal, hogy támogassák a hazai sportrendezvényeket, gondolom elsősorban az Akarat Diadala küzdősport gálára gondoltak, bár ezt nem írták ki a korongra.
A lemez egyszerű nejlon tokos kiadást kapott egy kétoldalas papír borítóval. A hátoldalon feltüntetve a kiadvány célja és a szám címek. A mai korban ez számomra kicsit puritán, de a cél a fontos, ne legyünk túl igényesek.
Aki ismeri a kiadót nem csodálkozik rajta, hogy főként különböző hc stílusban játszó bandák kaptak helyet a korongon, persze azért hallhatunk mást is, valamivel lágyabb hangvételű Motörhead feldolgozást a Töretlen Hittel zenekartól, egy Skrewdriver feldolgozást a ROMER és Archívum legénységétől, a Project Aldebarantól egy Stahlgewitter szerzeményt, a Kitöréstől szintén egy Skrewdrivert és a számomra talán legkedvesebb szerzeményt a Napola Allensteintől egy Oi-kor feldolgozást, igen ritka az ilyen, a jövőre 40 éves zenekartól szerintem az egy kezemen meg tudnám számolni hányan dolgoztak fel dalt.
Aki kedvet kapott a lemezhez az beszerezheti koncerteken vagy ismert hazai webshopokban. Ha szeretnéd támogatni a kezdeményezést szintén ne habozz, vedd meg és ajándékozd el karácsonyra egy barátodnak akiről tudod, hogy örülne neki.
NSBP: https://nsbp.shop/termek/various-segits-te-is-vol-3/
Loyalty: http://www.loyalty-records.com/

Régi vágyam volt eljutni a Holdvilág árokba. Az egyik hétvégén amikor egyik fiam sem ért rá eszembe jutott a kedvenc utazási irodám, szerencsére azon hétvégén pont szerveztek egy utat oda, ami azért is furcsa volt, mert nem igazán szoktak kirándulós túrákat szervezni, meg amúgy is pocsék évem volt/van. 


A hazai hagyományőrzők és követőik mindenféle legendákat szőttek a helyhez és így kultikus hellyé vált, bár a régészet nem igazolt a feltevéseikből semmit. Néha elég vicces amikor a megélhetési történészek előadásokat tartanak arról, hogy milyen csodás helyekre bukkantak itt, persze amikor már az olcsó nyomógombos telefonokkal is lehet fényképezni, az állításaikat nem tudják igazolni semmivel, és valamilyen csoda folytán nem találnak vissza. 
Az árokhoz vezető ösvény elég unalmas volt, bár élveztem a túrát a terepen, az árok elég elhanyagolt, a legutóbbi áradás elvitte az összes hidat, ezek darabja fellelhetőek még mindig a patakmederben.


Az ösvényt végig kidőlt fák szegélyezik, ezek épp csak annyira vannak eltakarítva, hogy a túraútvonal járható legyen. A Domini forrásból kellemes hűs víz folyik és bőséges, ami ritka volt ezen a száraz nyáron. 
Az árok végén a sziklafalon egy fém létra van, ezen lehet feljutni a tetőre, a létra mellett néhány barlang látható, ezek némelyikét neopogányok használják, mig kint egy fakereszt van az árok fölé kitéve.


Az út folytatása a kiszáradt Gyopár forrásig kellemes volt, onnan már unalmasabb szakaszok jöttek.
Az ebédet Dobogókőn kaptuk a jurták melletti étteremben, bármily hihetetlen fel voltak készülve olyan vendégekre akik nem fogyasztanak húst és volt búzasörük. A hely egyébként a fent említett legendákból él.
Megmutatták a jurtákat, nem olcsó kibérelni, de gyanítom a környéken egyik szállás sem az, tiszták és kényelmesek, nagyobb társaságnak, családnak mindenképp kifizetődőbb, mint egy szálloda.


Miután gyönyörködtünk a kilátásban a "kilátóból" még elmentünk a Gera szurdokba. Maga a szurdok kellemes hely, széles, sziklás, erdős túraösvény visz végig rajta, majd a vissza egy kellemes sziklás ösvény visz a tetőn.
Lent a mederben kalcitos mészköveket lehet gyűjteni.
Egész napos programnak rövid, de aki kocsival megy annak mindenképp érdemes megállni egy sétára.


Összességében egy kellemes nap volt, kényelmes (számomra talán túl kényelmes) túrával, nagyjából 10-12 Km-t gyalogoltunk, szép tájakat láttunk, szóval nem lehet okom panaszra.