5 éve hunyt el Masami Toida / 樋田雅巳
japán skinhead zenész aki legalább fél tucat zenekarban megfordult basszusgitárosként és énekesként.
Ismertebb zenekarai voltak: Herbertz, Ikazuchi, Red Lion...

Kiadónk legújabb könyvkiadványa egy régen esedékes tartozást fog törleszteni az olvasók és a magyarság felé. Lassan 100 év után két másik Oláh György írással kibővítve ismét képbe kerülhet az olvasó a hárommillió koldus kifejezés eredetével és mibenlétével. A könyv nagy erénye a műben bőven előforduló régi szavak, már egyáltalán nem ismert összefüggések és egyéb fontos jelenségek szakszerű és érthető magyarázata.

Itt az ideje, hogy a Horthy-korszakot a maga valóságában szemléljük mentesen a legendáktól, elhallgatásoktól és különféle utólag szépítő történelemhamisításoktól. Ráadásként és érdekességként betekinthetünk Salazar Antonio de Oliveira Salazar Portugáliájába (Estado Novo) is egy négy részes riport keretében, ami Oláh György személyes újságírói megfigyelésein alapszik. Az említett tudósítás a 30-as évek legeredményesebb portugál nemzeti mozgalmát és megvalósult rendszerét mutatja be, amely egyúttal fontos kordokumentum is. A jelen mű egyben szembesítés, elszámolás, kitekintés és magyarázat, amely nem hiányozhat az olvasó polcáról, ha a magyar történelmet a maga egységében és valóságában akarja látni.

Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/peregrinus-lehel-harommilio-koldus-orszaga/

Nem akarok vallási vitát indítani, pusztán az érdekel, hogy egy keresztény zenekar miért használ pogány elemeket vagy egy pogány zenekar miért használ keresztény elemeket.
Ez a téma nem új keletű, már a Christian Identity Skinheads album bemutatásakor is felmerült bennem miért van a borítón egy pogány harcos, de amiért ismét eszembe jutott az az új Mjöllnir album amelyen a magyar Zsigmond király által alapított Sárkány Lovagrend címere van az önmagát fojtogató sárkány a pogányság és a gonosz elpusztításának jelképe. (Csak a borítót kritizálom, nem a zenét.)



Ennél már csak az a szebb amikor valaki Turulmadaras tarsollyal az oldalán, Mjölnirrel a nyakában harcos kereszténynek vallja magát.
Persze nem csak a zenében vagy a zenekarok követői közt van ilyen, sokszor a szervezetek sem mindig tudják mit akarnak, hosszú ideje keresztényként ismert mozgalom egyik nap I. Istvánról az első magyar királyról emlékezik meg, másnap magukra öltik az István által betiltott rovás írásos ruháikat, felveszik az életfás, Turulos tarsolyaikat és ezekben parádéznak, majd következő nap magukra öltik az ultrajobboldaliság mázát mely szintén szöges ellentétben áll a konzervatív keresztény szemlélettel.
Míg egy embernél vagy egy zenekarnál lehetnek információ hiányok (tudatlanság) azért egy szervezetnél ezt már nehéz elhinni, inkább azt látom egy fenékkel próbálnak több lovat megülni.

Az év vége meglepetés albuma a Legion of St. George új korongja. Angliából mostanában nem sok minden jót hallani, így azon sem csodálkozhatunk, hogy a megszokottól eltérően nem angol kiadó adta ki a lemezüket.
A srácoktól klasszikus RAC muzsikát kapunk némi punk hatással, amitől csak izgalmasabb, egyedibb lett az egész. Eddig is nagy rajongója voltam a zenekarnak, de ezzel az új lemezzel még jobban belopták magukat a szívembe. A szövegeik nem változtak, megmaradt a megszokott politikai irány vonal, a témák változatosak a napi politikától a mitológiáig sok mindennel foglalkoznak.
A lemezt a PC records adta ki, de a kiadvány tipikusan brit skinhead stílus, 16 oldalas szövegkönyvvel olvasható szövegekkel és jó minőségű szépia stílusú képekkel főként a zenekarról, zenészekről.

Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/legion-of-st-george-anglo-saxon/

10 éve jelent meg az akkor 30 éves évfordulóra újra felvett Mos-oi! dalcsokor. A lemez magánkiadásban jelent meg, a terjesztést az énekes vállalta magára, limitált példányszámban. Azóta többször felvetődött az újra kiadás, de eddig elhatárolódott tőle az együttes.
A lemezen kilenc dal hallható, a koncerten elhangzott számokon kívül a zenekar próbatermében felvett dalok közül is felkerült pár a lemezre, természetesen mind újra fel lett véve stúdióban.
A lemez egyszerű CD tokban jelent meg, egy lapos borítóval mely minden információt nélkülöz.
A kultikus 40 évvel ezelőtti felvételek újra kiadása is kultikussá vált és a mai napig keresett, szóval érdemes lenne egy jubileumi kiadáson gondolkodni, akár digipack akár fém vagy fadobozos gyűjtői példányokkal együtt, kiegészítve korabeli fotókkal, újságcikkekkel.

Már céloztam rá többször, hogy Jesse a legtermékenyebb ausztrál zenész, íme erre az újabb bizonyíték. Mondjuk, most viszonylag könnyű dolga volt a szövegírással, mert egész egyszerűen a saját korábbi dalait dolgozta fel nyers punk/hc stílusban. 17 nagyszerű szerzemény olyan bandáktól mint a Deaths Head, J. Kilgore, Spatter Pattern, Right Hand String Band,The Commieknockers. A dalok kiválasztásánál nem finomkodott, nem próbált pc lenni, egyszerűen és őszintén a kedvenceit válogatta össze erre az albumra. A feldolgozások közt szerepel egy Skrewdiver és egy Nordic Thunder feldolgozás is, de ezeket már korábban játszotta a saját stílusában a régebbi zenekaraival.


A lemez hagyományos CD tokban jelent meg, négy oldalas borítóval, melyben egy 2021-es interjú található a zenekarral. A zenének megfelelő dizájn és grafika kívül belül, szóval egy ízig-vérig punk albumot kap aki megveszi.

Megvásárolható: https://nsbp.shop/termek/the-yardbombs-taste-the-pain/

Letölthető: https://nsbp.shop/termek/the-yardbombs-taste-the-pain-2/

Végre pár napja kézbe vehettem a zenekar új lemezét. A borítót egyértelműen a dobos hobbija inspirálta, valószínűleg az egész kiadvány dizájnja az ötletein alapszik ami egyedi színt hozott a hazai színtér kiadványai közé, sajnálom, hogy már nem ő pörgeti a dobverőket.
Ha már a külsőségeknél tartunk, a lemez digipack csomagolást kapott, 8 oldalas szövegkönyvvel.
Ahogy a korábbi albumnál megszokhattuk az egyedi zenei stílus helyett, egyedi énekstílust kapunk több fajta zenei irányzat mellé. Hallhatunk nemzeti rockot, modern rockot, countryt, egy líraibb dalt amit az énekes a feleségének írt, dallamos RAC-t ( egy telegram bejegyzés szerint az utóbbit az újpesti polginak címezve). 



A lemezen magyar és angol nyelvű dalok váltják egymást, úgy tűnik a szláv nyelvű dalokra most nem maradt idő, amit sajnálok, mert a lemez játékidejébe bőven belefért volna néhány szám még.
A zenekar hozta az elvárt színvonalt, akik ismerik őket nem fognak csalódni én remélem, hogy a skinheadeken kívül hamarosan nyitnak a nemzeti oldal felé is a számaik többsége egy Romer vagy Fejbőr koncerten is tetszést aratna. Bízom benne, hogy jövőre is több tucat koncerten láthatjuk a srácokat.
Addig is a lemez beszerezhető a kiadónál: https://nsbp.shop/termek/hundriver-eletkerek/

A Haymaker már hazajár szinte Csehországba, most két punk bandával lépnek színpadra a srácok. A koncertre valószínűleg több magyar is kiutazik.


Ugyanazon a napon ugyanabban a cseh városban még egy koncert két nagyszerű cseh Oi! bandával és a skinhead rockot játszó Blbcotlouk zenekarral mely a Vlajka tagjaiból alakult.


Aki ma Veronában jár véletlen se hagyja ki ezt a bulit.


Az angol veterán zenekar új lemezét két nagyszerű koncerttel teszi emlékezetessé, hétfőn kezdik a jegyet árulni, már megy a szervezés itthon, így legalább az egyik koncerten biztosan lesz kint pár magyar.


Aki lemarad a zenekar brit bulijairól az a cseheknél is megnézheti a bandát, bár egy fesztivál fellépés azért nem pótolja a zenekar saját bulijainak hangulatát.


Aki még nem csinált programot ma estére az Szekszárdon megnézheti a helyi nemzeti rock sztárjait akik ma egy punk zenekarral lépnek színpadra.


Oroszországba nem egyszerű manapság kiutazni, de aki épp arra jár 24.-én az egy hatalmas huligán ska/ska rock bulin vehet részt.


Eljött a 40 éves Oi-kor jubileumi turnéjának utolsó bulija is, Hmvhely ma az Oi! zenétől lesz hangos.


A Condemned 84 idei európai turnéja után úgy tűnik Amerikában folytatja a koncertezést. Én azért reménykedem, hogy fellépnek még idén valahol közelebb is.


Az ország déli felére szorult ma az összes buli, Szekszárd, Hmvhely mellett Pécsen is lesz egy nagyszerű koncert.


Moszkvában nagyszerű skinhead újévi parti lesz jövőhéten. Egyszer szívesen megnéznék ott egy skinhead bulit, szóval remélem a háborúnak mielőbb vége lesz és utazhatunk.


Áprilisban irány Malaga, napfény, tenger és skinhead buli...


A Vezér sörözőben karácsonyi akusztikus buli.


Két napos skinhead buli március végén a Veneto Fronte Skinheads szervezésében.


Megjelent a Topi Neri új albuma, ma egy tea mellett több olasz helyszínen is beszerezhető.


Napok kérdése és megjelenik a legtermékenyebb ausztrál zenész/zenekar új albuma.


Újra kiadták a finn skinhead veterán banda legendás albumát, lehet, hogy a régi mellé beszerzek egyet az új kiadásból is.


A legendás német skinhead együttes új albuma bakeliten is kapható.


Egy olasz hc és egy olasz skinhead rock banda közös lemezen, remélem hamarosan kapható lesz itthon is.



Megjelent az angol zenekar új albuma, remélem hamarosan be tudom mutatni a lemezt részletesen a blogon is.


Stílszerűen a téli napfordulón fog megjelenni a német black metál koronázatlan királyainak lemeze.


Megjelent végre a Hundriver lemeze is, Életkerék címmel, lemezajánló hamarosan itt a blogon.


Gungnir életmű korong, a zenekar "dalainak" 99%-a egy lemezen.


A lengyel skinhead zenekar új lemeze december elsején jelent meg, angol nyelvű dalokkal.


Brighton, azoknak a bandáknak a bulija akik kényszeresen próbálnak megfelelni az antifa elvárásainak. A Tear Up nem olyan régen még jobboldali bandákkal is fellépett.


Egy másik plakát a Condemned 84 amcsi koncertjéről.


Március idusa, akkor Romer.


Emlékkoncert novemberben.


Egy nagyszerű skinhead buli áprilisban...

 Nem olyan nagy titok, a színtéren szinte mindenki hallgat politika mentes zenéket, ebből általában csak itthon csinálnak problémát, külföldön ez teljesen természetes. Az ismeretségi körömben szerencsére ez nem jelent problémát, olyannyira, hogy a szomszéd településről hívott pár hónapja egy srác, hogy menjünk el Haymaker koncertre. Akkor még csak ketten vállalkoztunk az útra, de lassan kibővült a létszám és végül heten vágtunk neki az útnak. 
 A szervező akit már ismerek egy ideje, a koncert előtt küldött privátban egy Hafenhauer interjút, amivel csak csigázta az érdeklődésem. A Skankant ismertük a '90-es évek első feléből, havernak egy műsoros kazettája volt tőlük én egy válogatásról, a Sperrfoiert is ismertem, bár csak futólag, a többi fellépőre a világhálón kerestem rá.
Ha már ilyen messzire utaztunk kihasználtuk a lehetőséget és első este Prágában szálltunk meg, a főtéren valami propaganda műsor volt, a színek alapján valami szoci párt választási programja lehetett. Az esti városnézést sörözéssel és evéssel színesítettük, szinte mindenhol beszéltek valamilyen szinten magyarul, a szállodánk recepciósától a pincérekig. Másnap a svédasztalos reggeli után a Károly-hidat néztük meg, majd Nachod felé vettük az irányt. 
 A szállás elfoglalása után indulnunk kellett a koncert helyszínére, mert a tervezett programhoz képest már alapos késében voltunk. A szálló tulajdonosa hívott taxit nekünk, mikor kiszálltunk google fordító segítségével a koncert tervezett végére visszahívtuk a klubhoz.
A belépő kifizetése után a pultot vettük célba, az egyik cseh srác mellettünk fitogtatta magyar tudását ami összesen két szóból állt: Kettő zsőr. 

 Időközben az Arogants lekerült a műsorlistáról, így ,,csak" a Flat Caps műsoráról maradtunk le, a Skankan pakolta fel a cuccait a színpadra amikor érkeztünk. A galérián találtunk szabad helyet ahol le is tudtunk ülni és a korláttól a színpadot is jól láttuk, csak egy lengyel házaspár volt ott rajtunk kívül, akikkel később össze is barátkoztunk. Amíg a zenekar hangolt szétnéztem miket árulnak. A Hafenhauer standján a már bemutatott lemezüket és egy pólót árultak valamint a Sperrfoier pólóit. A másik sarokban a Skankan termékei voltak, pólók és CD-k. Én csak a német banda lemezét vettem meg, pólókkal most elég jól állok.
 A Skankan fergeteges koncertet adott, Madness, Bad Manners stílusú ska zenét játszanak, amelyeket fiatal korunkban nagyon szerettünk. Csak páran táncoltak rá a színpad előtt és néhányan hátrébb, hiába a lengyel határ közelsége a valódi rajongóik otthon maradtak. Mi úgy éreztük már ezért megérte eljönni. 
 A fiatal német banda következett, eszméletlen jó zene, lendületes előadásmód én pillanatok alatt szerelmes lettem az énekesnőbe (a barátjának ne mondjátok meg, egy fejjel magasabb nálam és elég sportos ráadásul legalább 20 évvel fiatalabb). 

 Egyszerű szövegek amiknek a refrénjét hamar megjegyezhettük és énekelhettük velük, a zene dallamos mégis ütős, kiváló kórusokkal, nem tudtunk betelni a zenéjükkel, az előadásmódjukkal, számomra ők voltak a fő banda.
Ezt az érzést csak fokozta az utolsó szám ami a Böhse Onkelztől a Stolz volt, az egész terem együtt üvöltött a zenészekkel: ,, Du bist skinhead, du bist stolz" ehhez a számhoz a Sperrfoier énekesét is felhívták a színpadra.


 A következő banda a Proti Smeru volt, átlagos punk rock, némi oi! zenei hatással, egyetlen említésre méltó számuk volt a Boot boys. A zenekar imidzsét a Foreign Legion, Major Accident, Adicts féle Clockwork Orange külsőségek határozták meg, talán zeneileg is ez a három banda volt rájuk nagyobb hatással. Jól csinálták amit csináltak, de én még az előző banda hatása alatt voltam, így különösebben nem nyűgöztek le, ahogy figyeltem másokat sem, talán a Toten Hosen  féle Alex feldolgozás váltott ki komolyabb érdeklődést a közönségből.
Amíg a színpadon voltak kihasználtuk a lehetőséget és csináltunk pár közös képet a zenészekkel, énekesekkel én pedig dedikáltattam a CD-met. 
 Egy cseh srác próbált ismerkedni velünk, korombeli volt, angolul próbálkozott, de nem erősségem, így csak odáig jutottunk, hogy megtudta honnan érkeztünk. A közönségben volt pár punk, de sem bekarikázott A betű, sem komcsi jelképek nem voltak rajtuk, a többség skinhead volt, főként az idősebb korosztályból, külsőleg "old school", de gyanítom a többség jobbos volt kicsit szolidabban öltözve, volt pár rocker nsbm pólókban, egy cseh kopasz volt Vlajka pólóban, többször megpróbált lengetni, de a rendező mindig helyretette. 

 A Haymaker következett, Tim Condemned 84 pólóban lépett színpadra ami pár szám után lekerült róla a lányok legnagyobb örömére. A  slágereiket játszották amiket mindenki ismert és velük énekelt. Azt hittem a fellépésük alatt tele lesz a terem, de elég hézagosan álltak a színpad előtt. Az egyik szám alatt egy cseh lány táncolt a színpadon Svastone - White Girl pólóban, de ez senkit sem zavart. Nagyon jó volt a műsoruk, élveztük nagyon, tetszett a show, a Toy Dollstól ellopott elemektől a könnyen énekelhető refrénekig minden.
A koncert következő meglepetése a búcsúdaluk volt, ők is a Stolzot játszották a végén, ismét zengett a terem.
 A két banda közt beszélgettem a szervezővel, csak pár szót váltottunk a koncertről, 5-6 sör után már jobban ment az angol.
 A Sperrfoier következett, ismét egy ütős, erőteljes zenét játszó német skinhead banda, német és angol oi zenei elemeket ötvöző skinhead rockot játszanak rekedtes énekkel. Napok óta hallgatom a lemezüket, de ez meg sem közelíti azt amit a színpadon produkáltak, valahogy sokkal lendületesebb, tisztább, ütősebb volt élőben és az énekes beélte a színpadot, úgy mozgott, hogy egy éles képet nem tudtam csinálni róla. Skinhead és focihuligán szövegek váltották egymást, azt hiszem a kisebbik fiam is nagyon élvezte volna. Nagyszerű banda, remélem látom még őket is élőben.

A koncert késve kezdődött, a zenekarok is kihasználták a fellépési időt, így a Sperrfoier hajnali egykor jött le a színpadról, ekkorra rendeltük a taxit, ami ott is várt minket időben, így indulnunk kellett haza.
Tim akusztikus fellépéséről lemaradtunk, bár a képeket elnézve az már csak a söntésben volt 15-20 ember előtt.

Összességében nagyon jó buli volt, a club kimondottan ekkorra létszámú rendezvényekre van tervezve, pontos adatot nem tudok, de nagyjából 150 ember lehetett a bulin, ha mindenki egyszerre lett volna bent akkor lett volna zsúfolt a küzdőtér. Van előtér a beléptetéshez, söntés bárszékekkel, állóhelyekkel és két asztal padokkal, nagyjából 12 embernek. Dohányzóhely, a wc előtt előtér, a férfi wc-ben ritkán kellett várni, a tisztaság a buli vége felé hagyott némi kívánnivalót maga után, de a kéztörlő végig fel volt töltve. A küzdőtér nem túl nagy, de körben dobogón székek, padok, asztalok vannak és van bent egy bár is. A színpad nem túl nagy, de 4-5 fős bandáknak elég, az akusztika átlagos, a zenekarok végig jól szóltak, a hangtechnikusok nem kezdők a fény technika olyan-amilyen. Az áraik átlagosak.

A szervező célzást tett rá, hogy jövőre is lesz Haymaker, ha lesz Hafenhauer is akkor talán ismét útra kelünk...

A fiatal német zenekarra a Chelsea fest szervezője hívta fel a figyelmem, egy interjút is átküldött ami a közelmúltban készült a fiatal zenekarral, ebből kiderül, hogy németeknél a covid alatt az egyetlen pozitív esemény a zenekar megalakulása volt.
A lemezt tavaly adták ki önerőből, eredetileg 100 példányban készült, bár a népszerűségük alapján úgy gondolom azóta még gyártottak belőle.
Klasszikus német Oi! zene női énekessel, röviden így lehetne összefoglalni a hét számos bemutatkozó anyagukat, de ennél sokkal több. Az egész fiatalos, lendületes, benne van minden ami mára lassan eltűnni látszik a gyerekkori kedvenceinkből. Tipikus angol oi! bandáknál megszokott basszus témák amik annak idején megszeretették velünk a stílust, politika mentes szövegek skinheadekről, skinhead életérzésről, fociról (amint a képen is látszik Hansa szurkolók).  Néhány számcím: 1000 jahre skinhead, Ich bereue nichts, Zurück Zu Den Straßen, Falsche Freunde akár egy Bomber Army album számai is  lehetnének.

A lemez hagyományos CD tokban jelent meg, egy lapos borítóval, a lemez alatti részben egy matricával. A korong klasszikus bakelit lemezre hasonlít melyre mintha kézzel írták volna fel a zenekar nevét.
A fent említett rendezvényen volt alkalmam élőben látni őket, engem teljesen magával ragadott a műsoruk és a koncert hossza bizakodásra ad okot, hogy végre egy teljes hosszúságú lemezt is kiadnak, ha így lesz én mindenképp szerzek belőle, nálam most ők a best of  zenekar.

Muke megállíthatatlan szerencsére, az előző két nagyszerű szólóalbum nagy sikere után már biztosra vehettük, hogy lesz folytatás és végre meg is érkezett. 
A korábbi hazafias népdalok, versek után most komolyabb vizekre evezett, háborús témákat dolgozott fel, főként az oroszokkal (Szovjetunióval) szembeni ellenállásukról énekel.
A zene nem változott, az ének stílus néhol alkalmazkodik a komorabb témákhoz és természetesen továbbra is finnül énekel.
Akik szeretik a Mistreatet, vagy megvették már az előző két Muke solo albumot most sem fognak csalódni.
A korongon 12 dal hallható, a játékidő 40 perc.
Kétféle formátumban jelent meg normál CD és sorszámozott digipack, nekem az utóbbi van (473). 
A PC records is hozta a szokott minőséget, jó minőségű képek, olvasható szövegek, 16 oldalas szövegkönyv a dalszövegekhez kapcsolódó fényképekkel a megszokott monokróm-kékes árnyalatban.
A lemezért szerencsére nem kell nyugatra utaznod egyelőre, a digipack itthon is kapható:
https://nsbp.shop/termek/mistreat-muke-solo-patriotic-tunes-volume-three/

Egy nagyszerű koncertterem adott otthont a szombati rendezvénynek, profi hangosítás, profi fénytechnika, profi személyzet, jól felszerelt bár (bár az összes csapolt sör elfogyott itt is a buli végére amiből volt négy különböző).
Rengeteg árus jött erre a bulira, a Rebel records, BHS, BHH, BHB, Homeland and Family, A.W. Distro, NSBP shop, Pride France, Loyalty Records, de még a görögök is összeszedtek pár zenekari anyagot erre az estére is. A három amerikai zenekar kiadványait a Rebel records és az NSBP shop árulta, lemezeket, pólókat, sálat. A Dim records tulaja is itt volt, de ő nem pakolt ki.


Meglepően nagy vásárlási kedv uralkodott a rendezvényen, elfogyott az összes koncert póló, szépen fogyott az Birthrite album, vitték a Fascine lemezeit is, mindhárom amerikai banda pólója jól fogyott és a Richard Allen féle Skinhead könyvből is vittek.
A nemzetközi színtér színesedett, baltikumi és skandináv vendégekkel, még ausztrál vendég is volt a rendezvényen.
A bulit a Fascine indította, az első hangokra megtelt a terem, mindenki kíváncsi volt rájuk, nagy sikerük volt. A bemutatkozó albumuk három éve jelent meg, lassan ideális lenne egy új lemezt kiadniuk. A színpad előtt volt némi pogó, de a többség a zenére koncentrált, nagyon jól szóltak, valódi zenei csemege volt hallgatni őket.
A Pigstickers követte őket, a zenekar hanganyagai meglepően jók, így élőben viszont hatalmas csalódást okoztak.


Közel egy órán keresztül játszottak valami hip-hop jellegű zajt behangolatlan hangszereken, ettől szép lassan ki is ürült a terem, csak pár lengyel és az árusok maradtak bent. A műsoruk vége felé végre adtak némi ízelítőt abból amit a lemezeken hallhatunk tőlük. Állítólag a lengyel fiatalokat lehet ilyen hip hop jellegű zenével megfogni, nos a teremben nem tartózkodtak ilyenek, szóval kár volt ezt erőltetni nekik.

Az est meglepetése a Skumshot fellépése volt, ők a Tar Hadot helyettesítették akik nem tudtak teljes létszámban megjelenni. Ezen az estén is nagy sikert arattak a görög srácok, úgy gondolom még látni fogjuk őket hazai színpadon, de ami biztos az az, hogy hallani mindenképp fogjuk őket a 4. Nordic Power válogatás lemezen.
A srácok beleadtak mindent, a terem megtelt az előadásuk alatt, a közönség lelkesen fogadta őket, a srácok pedig a legnagyobb slágereikkel hálálták meg mindezt.


A Hundriver dallamos zenéje és a Skrewdriver feldolgozásaik a teremhez szögezték a közönséget, no nem szó szerint, mert a tánc, pogó és ének folyamatos volt a fellépésük alatt, hatalmas sikert aratott a rendezvényre írt Johnny Rebel feldolgozás daluk is mely alatt megjelentek a déli zászlók is a színpad előtt. Rossz nyelvek azt pletykálták, hogy az új dobosuk azért hagyta el hosszú évek után a Fehér Törvényt, hogy végre a Hundriverben üthesse a bőröket. :) A srácok új lemeze már gyártás alatt van, sajnos erre a koncertre még nem készült el, pedig egy ilyen fellépés után biztosan elkapkodták volna.
A Birthrite következett, az ő fellépésüket vártam a legjobban. az elmúlt 40 év koncertlátogatásai alatt már sok mindent láttam, de olyat, mint a fellépésük előtt még nem igazán, a dobos képes volt a saját rézötvözet cintányérjait elhozni Amerikából, hogy azokat püfölje több, mint két órán keresztül. 
A srácok teljes átéléssel zenéltek, élvezték, hogy Európában játszhatnak, régi álmuk teljesült ezen a hétvégén.


Meglepetésként Macival közösen is előadtak egy számot, a Vér kötelezt. Igazából én arra számítottam, hogy majd az énekesük magyarul ad elő egy számot, hiszen a közelmúltban megjelent split lemezen egy Egészséges Fejbőr dalt énekel magyarul, de úgy tűnik most a könnyebb utat választották. 
A kedvenceim fellépése után azt hittem aznap már nem érhet meglepetés, de tévedtem, rövid szünet után a Wellington Arms következett. Olyan fergeteges műsort csináltak, hogy még sörért sem mentem ki a fellépésük alatt, pedig a nagy kedvencem már az elején eljátszották a Living in America-t. A gitáros beélte színpadot, ha kétszer ekkora lett volna azt is kicsinek találja, az egyik pillanatban a kontroll ládán a másikban a dobos dobogóján volt. Iszonyú lendületesen játszottak. 


A műsoruk nem csak engem nyűgözött le, minden szem a színpadra tapadt. A hanganyagaik ezt soha nem fogják visszaadni, pedig van tőlük stúdió és koncert CD-m is. Azt hiszem nálam ezt az élményt egy darabig semmi sem fogja felülmúlni.
A koncert végén a maradék lemezeiket gyorsan elkapkodták, utána hatalmas tömeg állt sorba a pultnál, senkinek sem akarózott hazamenni, az utolsó vendégeket úgy kellett a szekusoknak kitessékelni zárórakor.
A helyszínen maradt pár cucc, amelyeknek még másnap reggel meglett a gazdája, így mindenki jó emlékeket őrizhet a két napos buliról.


                                                                 Az elhagyott csomag visszakerült a tulajdonosához.

A koncert eredetileg Újpesten egy száz fő befogadására alkalmas teremben lett volna, de a nemzetközi terrorszervezet (Antifa) és a velük szimpatizáló helyi polgármester akkora hírverést csapott a bulinak, hogy akkor sem fért volna be a közönség, ha nem akadályozzák meg az ottani koncertet melyet eredetileg 50-60 főre terveztek a szervezők. Még az új helyszínen is majdnem ki kellett tenni a megtelt táblát.

A görögök léptek először színpadra, őket is meglepte a nagy számú közönség, főleg azok után, hogy ők már játszottak az újpesti klubban igen csak csekély számú közönség előtt a nyár folyamán. A srácok nyáron is és most is mindent beleadtak, a hangosítás akkor is és most is kiváló volt, akik nem ismerték a bandát azok most megszerették percek alatt. A fellépésüket egy apró közjáték zavarta meg, a zenekar 5 éves fennállását ünnepelte és erről a szervezők egy tortával emlékeztek meg, melyet a zenekar és a közönség közösen fogyasztott el.



Az apró megemlékezés után folytatódott a buli. Több, mint egy órát játszottak, akkora sikerük volt, hogy a fellépésük után kipakolt lemezek, pólók pillanatok alatt elfogytak.
A lengyel csapat is a legnagyobb slágereikkel készült amit díjazott a közönség, énekelni ugyan csak a tucatnyi lengyel rajongójuk énekelt, de a többiek tánccal és pógóval pótolták a nyelvtudás hiányát.
A szervezők az ő fellépésüket is félbeszakították és egy tortával emlékeztek meg a lengyel függetlenség 105 éves évfordulójáról és azzal köszönték meg, hogy a varsói menet helyett a fellépést választották.


Erre az estére egyébként meglepően sok külföldi volt kíváncsi, nagyobb különítmény érkezett Csehországból akiket már elég jól ismertünk különböző politika mentes oi! bulikból, németek jöttek még nagyobb számban, egy amerikai lány akivel korábban a cseheknél találkoztunk, horvátok, hollandok a lengyeleket már említettem, bolgárok, egy francia srác aki a beléptetésnél segédkezett, szóval az antifa vergődése elég szép nemzetközi közönséget toborzott.
Az Oi-kor Dudi nélkül, de sok régi rajongójával érkezett. Annak ellenére, hogy Dudi nem jött főként a régi slágereket adták elő, így is nagyon jó volt, de a régi énekest sokan hiányoltuk.
Azt már lassan mondanom sem kell, hogy az ő műsoruk is félbeszakadt.


A zenekar idén 40 éves, ez volt az évfordulós koncert sorozat harmadik állomása. A közönség velük énekelt minden dalt miután folytatódott a műsoruk, hatalmas bulit csaptak ők is.


A Nemzeti Front volt az est utolsó fellépője, sokan jöttek a bulira pusztán miattuk, ami meglepő volt, hogy a lengyelek szinte az összes számukat ismerték és velük énekelték.


A tortát ők sem úszták meg, a zenekar nyáron ünnepelte a 30. születésnapját, erről emlékeztek meg a szervezők. A zenekar kapott némi plusz időt a fellépésre és ezt ki is használták, volt minden az Újra zeng az Oi!-tól a Paff-ig az összes slágert eljátszották és a közönség még így sem akarta, hogy lejöjjenek a színpadról. 
A fellépésük után még több, mint egy órán keresztül folyt a nemzetközi buli és ismerkedés a szórakozóhelyen, a csapból elfogyott az összes meggyes sör, majd lassan minden más is, így nem kellett kitessékelni senkit.

A Hands across the sea koncerten annyi árus volt, hogy végig sem tudtam nézni az összeset, az A.W. distro a reklámozás legegyszerűbb módját választotta, fogott egy marék lemezt, beletett minden tokba egy névjegykártyát és szétosztotta a koncert látogatói közt. Ebből jutott nekem a Heretical Warlust korongja. 
A black metal nem idegen számomra, már a '80-as évek közepén is nagy Bathory rajongó voltam és még egy csomó könnyebben emészthető bandát hallgattam, mint pl. a Bulldozer, aztán az oi! zene megjelenésével a metál bandák hátrébb szorultak, de még skinheadként is gyakran felbukkantam hazai bandák koncertjein, fesztiválokon.
Majd az internet megjelenésével úgy cirka 25 éve ismét megjelent az életemben a stílus, bár akkor már inkább csak a politikailag is elkötelezett bandák, mint az Absurd, Stürmer, Skyforger és még néhány középszerű zenekar. 
Bár főként oi!/RAC bandákat hallgatok időnként kerül más is a lejátszóba, így a koncert után hajtott a kíváncsiság és elsőként ezt a korongot tettem a lejátszóba. 
Az első pár szám nem a klasszikus itthon is megszokott nsbm, inkább noise, independent hatású "zene" az "ének" inkább a '30-as '40-es évek politikusainak torzított szónoklataira emlékeztet. Aztán később találkozhatunk nsbm számokkal is, ezek szövegvilága általában nem túl fantázia dús, néhányuk pusztán 1-2 mondat (lehet, hogy a Vaginal Jesus szövegírója váltott stílust és írt nekik pár számot). 
Van néhány kimondottan jó szám, ha nem lennének agyon torzítva akár a mainstream közegben is elmennének.
A korongon 18 szám hallható, nekem kell némi ráhangolódás, hogy végig élvezni tudjam, de mentségemre szolgáljon én ritkán hallgatok manapság ilyen zenéket. Pénzt pedig utoljára talán 8-10 éve egy Dér korongért adtam.
A lemezt 300 példányban adták ki, sorszámozást nem találtam rajta, szerintem az érdekesebbé tenné. A 2000-es években megszokott szimpla fekete vagy monokróm kiadványokhoz képest elég színes a borítója. A lemez ez év februárjában jelent meg
Beszerezhető: aryanwardistro@gmail.com
 https://t.me/aryanwardistro

A ZOG a '90-es évek végén félreállított egy kis időre, majd miután visszakerülhettem a társadalom azon tagjai közé akik önként választják a szolgaságot, a "szabad" rabságot, az NS zenei paletta nagyot változott, színesebb és komplexebb lett. Ez időben kaptam egy kalóz kazetta válogatást amelyen szerepelt a Battalón de Castigo- "En un talego de Alcala" dala. Ez a felvétel rendesen levett a lábamról. Oda-vissza tekergettem és hallgattam, mondhattni rojtosra hallgattam a szalagot és eközben boldogítottam a szomszédokat. Majd kis idővel később olvastam egy interjút a zenekarral, akkor szereztem be szinte minden általam ismert információt veletek kapcsolatban és a zene, az ideológiai tartalom mellett nagyon szimpatikus lett számomra a zenekar megalakulásának története, ami tanúbizonyság a "magunkfajták" küldetéséről és a harcról amit a világhatalommal vívunk. Azóta csak információ morzsák jutottak el hozzám és néhány koncert időpont….sajnos utólag.
Kérlek beszélj arról, hogy anno miért kerültetek börtönbe, ott hogyan ismertétek meg egymást és mi adta a fő inspirációt, hogy zenekart hozzatok létre?

- 1990 áprilisában börtönbe vonultam különböző utcai harcok miatt. Az egyikben meg is halt valaki. Néhány hónappal előtte már néhány baráttal azon gondolkodtunk, hogy megtanulunk hangszereken játszani és alapítunk egy bandát a jövőben. Véletlenszerűen a börtönben pont volt zenetanulási lehetőség és még egy működő banda is, ami feldolgozásokat játszott. Röviden, az egyetlen dolog, amit csináltam, hogy folytattam a hosszútávú tervemet, mindössze a társaim ezúttal rabok voltak, mint magam is.

Az ideológiai tartalom mellé nem a szokványos RAC zenét, hanem az annál sokkal energikusabb és komplexebb thrash metált párosítjátok.
Honnan gyökerezik ennek a zenei műfajnak a szeretete?

- Majdnem mindannyian, akik a bandát alapítottuk, a 80-as és korai 90-es évek Heavy Metal és Thrash Metal kultúrájából jöttünk, követve a műfaj klasszikus bandáit. És az első pillanattól kezdve tisztában voltunk vele, hogy az ízlésünknek megfelelően lesz fókuszálva a banda abba a zenei irányzatba, melyet annyira kedvelünk.

Nem tartottatok attól a kezdetekben, hogy az RAC színtéren belül, túlságosan "durva" lesz a zenétek vagy más közeget szeretettek volna megcélozni?

- Nos, volt néhány anekdota ebben az értelemben, igen. Azt kell megérteni, hogy abban az időszakban nem volt semmi, még csak hasonló sem a színtéren, és nem csak a spanyol színtéren. A zenei kontraszt és minden, ami az áramlattal kapcsolatos kizárólag az Oi! stíluson alapult akkoriban. Egyértelmű volt és néha vicces pillanatokkal is járt, mert a potenciális közönségünk mielőtt eltökélt BdC rajongó lett átment egyfajta „zavarodottságon”. Aztán érdekes módon a mi rajongóink lettek a legvadabbak és fanatikusabbak a színtéren, a mai napig.

Túlzás nélkül állítható, hogy egyedi gitárjátékodnak és előadásmódodnak köszönhetően az "NS top 3-ban" a helyed. A gitárt tekintve, kik voltak rád hatással?

- Nagyon kedvesek a szavaid. Nem tartjuk magunkat virtuóznak, de mindig próbálkozunk, legfőképpen élőben (a felvételek többnyire rossz minőségűek az akkori technikai adottságok miatt), hogy a legjobbat nyújtsuk. Nem csak előadjuk a dalokat, érezzük is őket és a közönség erre fel is szokott figyelni. Eleinte nem énekeltem, volt énekesünk, de elment és nem találtunk helyette embert, szóval eljött az én időm, hogy mikrofont ragadjak. A gitár referenciáim egybeesnek az akkori ízlésemmel, korai Metallica, Megadeth, Slayer...

….és kik azok az énekesek akik hatást gyakoroltak rád?

- Nos, szembenézve az egyszerre gitározás és éneklés kihívásával a három említett banda is így csinálja, mivel az énekeseik szintén egyszerre gitároznak vagy basszusoznak is. Szintén nagyon kedvelem a kései 80-as évek Death Metal és 80-as évek közepének HC bandáit, műfajaik úttörőit.

Kérlek beszélj a stúdió albumok felvételéről, azok körülményeiről!

- Az első albumunkat évekkel az elkészülte előtt fel tudtuk venni. Engedélyt kértünk a börtöntől, hogy egy technikus bejöhessen a szükséges berendezésekkel. Aztán meglátták a zeneszövegeket, megvonták az engedélyt és még meg is büntettek, majd ezután éveket kellett várnunk, hogy pár napra kijöhessünk és megszervezhessük a felvételt.

Esetleg egy-egy emlékezetes történet a stúdiózásokról?

- Mire eljutottunk oda, hogy a “Caña de España”-t felvegyük Álvarót (Dobok) áthelyezték. Végül össze tudtuk egyeztetni az eltávozás napjait a stúdió embereivel, a lemezkiadó céggel, stb... Néhány nappal később Álvaronak vakbélgyulladása lett és sürgősségi műtéten esett át, szóval a felvétel alatt be volt kötözve, amit folyamatosan figyelni kellett, mert mindig felszakadtak a varratai.

Ez volt az első alkalmunk egy igazi stúdióban és jó kezdők módjára rengeteg hibát követtünk el, de mindenből tanultunk valamit. A stúdió egy művészeti akadémia mellett volt tele vörösökkel és a második vagy harmadik napon megjelent a rendőrség, hogy megkérdezze mit művelünk xD

A "Cana de Espana" album minden dala a börtön falai közt született vagy még a "kinti" világban is csiszoltatok rajta?

- Ezek mind olyan számok, amiket a börtönben írtunk.

A zenekar korai időszakában voltak e koncertjeitek? Ha igen, milyen zenekarokkal léptetek fel és milyen volt a fogadtatás?

- Mint BdC, az első koncertünk a börtönben volt 1991 szeptemberében. A saját számaink mellett ismert rock bandák feldolgozásait is játszottunk és nagyon tetszett bent az embereknek. Nyitottunk néhány bandának, aki jött játszani, néhány elég ismert volt és a sajtóban is megjelentünk párszor. Aztán, amikor szabadultunk folytattuk a saját korlátainkon belül. Részemről, a 7 Muelles-t és újabban az „El Vándalo”-t leszámítva nem voltam más bandák tagja, kivéve néhány alkalmi együttműködést a barátaimmal. A banda többi tagja vagy tag volt vagy létrehozott különböző, jól ismert spanyol bandákat.

Úgy gondolom, hogy a stílusban egymástól messze eltérő "Mentiras" és az "Al arma!" a Battalón de Castigo két közönség kedvence, te miként tekintesz erre a két szerzeményre és melyek azok a saját dalok amik nagyon közel állnak hozzád?

A Mentiras egy olyan dal, amit nagyon szeretnek az emberek, szerintem azért, mert annyira büntet minket a propaganda hogy néha jó egy kis megkönnyebbülés abban a formában, hogy világosan megmondják nekünk, hogy nem hiszünk el mindent, amit mondanak nekünk. A dalnak szintén van egy olyan hanglejtése és ritmusa, ami megkönnyíti az éneklést, ez is biztosan segít. Nem mehetünk csak úgy el valahova és mondhatjuk, hogy „nem fogjuk lejátszani”. Lázadás törne ki.

Al Arma, nos, az Intolleranzának köszönhetjük azt a zseniális adaptációt az 1995-ös “Tutti all inferno” albumukon. Baszki, ANNYIRA JÓ volt, hogy amint meghallottuk, úgy döntöttünk, hogy ezt el kell játszanunk spanyolul, amit amúgy egy másik klasszikussal is megtettem (Ragazzi In Nero) a szóló projektemben, az “El Vándalo”-ban. Az olaszok ördögien jók a zenében.

Vannak számok, melyekhez különleges vonzalom húz, különböző okokból, néhányhoz a készítésükhöz kapcsolódó történet, máshoz a szöveg háttere vagy az energia, amit kibocsát... Nem egyszerű, mert ez olyan, mint egy apát megkérdezni melyik gyerekét szereti a legjobban, hahaha! No, de ezek azok, melyek mindig ott vannak a listán...

Hosszú hallgatás után röppent fel a hír, hogy hazátokban koncertet adhattok, amiről sajnos lekéstem, de az utókor számára mind videó, mind hanganyagként fennmaradt. Őrületes produkció, őrületes hangulat!

- Nagyon szépen köszönöm! Igen, a koncert professzionális rögzítése kiváló ötlet volt és így megmarad a későbbiekre. A bonyolult személyes helyzeteink miatt nem volt lehetséges, hogy olyan sűrűn játszunk, mint szeretnénk és egyre nehezebb a helyzet Spanyolországban is, de figyu, remélem, hogy idővel visszaállnak a dolgok a régi kerékvágásba.

Milyen emlékeid vannak erről a koncertről?

- Nos, különös szeretettel emlékszem rá, mert egy olyan helyen volt, ahova véletlen tévedtem egy eltávozás alatt néhány évvel korábban. Jártam ott korábban, még a színpadon is álltam (nem koncertnap volt, hanem valamilyen rendezvény) és azt mondtam magamnak, hogy jó lenne itt játszani, Madrid akkori egyik legjobb koncerttermében. És végül megcsináltuk. Azt hiszem mindenki elégedett volt.

Melyek azok az NS illetve mainstream zenekarok akiket kedvelsz?

- Manapság olyan minőségben és kreativitással készülnek zenék, amiről mi csak álmodozni tudtunk a 80-as és 90-es években, köszönhetően a technika fejlődésének és az új generációs zenészek elköteleződésének. Idézni néhányat és másokat kihagyni nem tűnik helyesnek nekem, de mostanság feltűnt, hogy különösen Olaszországban és Németországban milyen sok aktív banda van. Az Axis (Tengelyhatalmak) még mindig életben van(ak), jobban, mint valaha, hahaha!

Kérlek beszélj arról, hogy az ideológiai hitvallásod miatt a ZOG milyen büntetéseket szabott ki rád?

- Egy néhány évvel ezelőtt Barcelonában tartott koncert eredményeképp, egy ügyész, aki kifejezetten arra van specializálódva, hogy embereket üldöz a véleményük miatt, megrendezett egy büntetőügyet, amiben két ember, akiknek a koncerthez semmi köze nem volt, egy kolléga egy másik bandából és én másfél év börtönbüntetést kaptunk 2018 végén. Fellebbeztünk a Legfelső Bíróságon, azt állítva, többek között, hogy olyan vádakban is elítéltek, melyek nem voltak hatályban az esemény időpontjában, ami illegális, de egy évvel később a Legfelső Bíróság a korábbi ítélet megismétlésére szorítkozott. Most elvittük az ügyet az Alkotmánybíróságig, csakis abból az okból, hogy megállapítsák, hogy több jogot is megsértettek az ítélethozatalunk során. A Gyűlöletügyész eredeti kérvénye ellenem tizenegy év börtön volt éneklésért.

Sajnos hazádban az antifa nagy bázissal és anyagi támogatással rendelkezik. Családodra, szeretteidre vagy akár rád jelent e jelenlétük bármiféle veszélyt? Volt e már konkrét támadás ellened?

- Még ennél is erősebbek. Benne vannak az ország kormányában. Állandó nyomás van, hogy, elhallgattassanak minket minden szinten, beleértve a koncerttermek tulajdonosainak a fenyegetését, hogy ne hagyjanak zenélni. Mindent megtesznek, legyen az legális vagy illegális, hogy ne tudjuk kifejezni magunkat, és ez igaz a többi spanyol bandára nézve is. Mindezek ellenére történt ami történt, de nagyon óvatosnak kell lennünk.

Ha jól emlékszem közel 20 éve keringett a világhálón egy felvétel ahol egy nyilvános szabadtéren akusztikus hangszerelésben adtál elő dalokat. Mit lehet tudni erről a rendezvényről?

- Igaz, egy politikai műsor volt az Alianza Nacional párttól, akikkel együtt dolgoztam abban az időben. Valenciában történt és egy majdnem teljesen improvizált dolog volt. Gondok voltak a hangberendezéssel és csináltam egy kis hangulatot az ottani barátoknak.

A spanyol metal mainstream-el van e kapcsolatod? Vannak e olyan tagok abból a közegből akik ismerik a zenéteket?

- Igen, van. Abban a körben jól ismert emberekkel, akik a BdC-vel való kapcsolatukat bizonyos... diszkrécióval kezelik. Jó pár évvel korábban, még az ő idejükben felajánlották, hogy legyünk mi is a mainstream részei, abban az esetben, természetesen, ha átformáljuk az üzenetünket. Itt vagyunk, szóval el tudod képzelni a választ.

Kik azok a történelmi személyek akikre példaképként tekintesz?

Azok mellett a nemzeti alakok mellett, akikre különleges tisztelettel és kötődéssel tekintek, mint Onesimo Redondo, még Leon Degrellet vagy Codreanut tudnám megemlíteni, de még rengeteg van...

Néhány rövid kérdés:

Slayer vagy Haemmorrage?

- Slayer, kétségtelenül. Ők voltak az egyik fő referenciám.

Küzdősport vagy foci?

- Ha választanom kell: foci. Habár mindkettőt megjelölném, ha lehetne.

Természetjárás vagy nyüzsgő nagyváros?

- Csakis természetben. Mezőn és tengeren.

A szimbólum bár egyértelmű, de beszélnél a zenekar vallásról alkotott képéről?

- Nos, ez mindig kényes téma és olyan, melyet inkább meghagynék mindenkinek, hogy megtartsa saját magának. Minden személy a saját módján éli meg a spiritualitását, mindig is így tartottam. Részemről, az én véleményem a vallásról általánosságban és a kereszténységről nem túl pozitív. Itt van még az a körülmény, hogy az országomban volt egy durva polgárháború, amiben a vallás egy fontos tényező volt és az évek alatt, azok akik megúszták a halált hihetetlen mértékű hálátlanságot mutattak.

Jelenleg hogy ítéled meg Spanyolország jövőjét? Mi az amit fő veszélynek tartasz?

- Véleményem szerint a fő veszély belülről fakad. A kommunizmus a megújult formájában és a szeparatizmus, amik kéz a kézben járnak és amiknek a legkisebb engedményt sem szabadna tenni. Igaz, hogy mindnyájunknak megvan a közös ellensége, természetesen a „kiválasztott emberekről” beszélek stb., de ellenálltunk, amikor a múltban egyenesen ránk támadtak. Sajnos most a szeparatisták és a neo-kommunisták a hasznos eszközeik és használják is őket a nemzet alapjainak szétforgácsolására. Más problémák, mint a bevándorlás csak ebből fakadnak, vagyis tünetei a betegségnek.

Személyesen elmondtad, hogy sajnos a ZOG miatt esélytelen, hogy új albumot rögzitsetek. Kérlek beszélj erről azoknak akik nincsenek tisztában a veszélyekkel!

- A bíróság beleegyezett, hogy felfüggessze az ítéletet azzal a feltétellel, hogy bizonyos évig nem lesz elkövetve ugyan az a „bűntett”. Ez elég gyakori Spanyolországban, amikor a büntetés viszonylag kicsi. Mire eltelnek azok az évek meglátjuk, de most a spanyol fellépéseknek vége egy időre.

Dél és Közép-Amerika azok az országok, amelyekben lassan kizárólag felléphettek.

- Játszottunk Amerikában és ismét tervezzük, csakis jót tudok mondani az ottani emberekről a magas fokú elköteleződésük és optimális szervezettségük miatt. Mind Mexikóban és Kolumbiában nagyon kielégítő tapasztalata volt mindenkinek, a bandáknak és a közönségnek is és alig várjuk, hogy újra tervben legyen a betörés a kontinensre.

Kérlek mesélj az ottani tapasztalataidról, élményeidről!

- Amerika messze van. Európai bandákat odavinni nagy szervezési és gazdasági erőfeszítéssel jár, de mind a mexikóiak, mind a kolumbiaiak bebizonyították, hogy készen állnak a feladatra. A fogadtatás kitűnő volt, egyáltalán nem voltunk tisztában vele, hogy mennyire ismertek vagyunk kinn, míg nem találkoztunk ottani emberekkel. A legjobbat nyújtották, amit tudtak és nagyon feltűnő volt mennyire szervezett volt minden. Igaz, hogy a nyelvi és kulturális közelség miatt nekünk minden könnyebb volt, de tudjuk, hogy az Egyesült Királyságból és Olaszországból is mentek bandák és nekik is nagy sikerük volt. Mindig hálásak leszünk érte és elismerjük a két ország szervezetei által nyújtott jó bánásmódot.

Nemrég Magyarországon léptetek fel. Meséltél arról, hogy 20 számmal készültetek a fellépésre, de a ZOG aljasságnak betudható, hogy sajnos csak 10 dalt tudtatok előadni.
Kérlek beszélj erről az aknamunkáról!

- Nagyon izgatottak voltunk, hogy Budapesten játszhatunk. Ez Európa egyik legszimbolikusabb fővárosa, kontinensünk tiszta esszenciája és egy szép dal-listával készültünk. Sajnos, néhány nappal korábban a bíróság megtagadta a szokásos dobosunk utazási engedélyét. Ez elég gyakori. Spanyolországban, a legkisebb jogi probléma esetén is könnyen visszavonhatja a bíróság az útleveled vagy engedélyed a külföldre utazáshoz.

Mint mondtam, néhány nappal korábban tudtuk meg a rossz hírt és hosszú gondolkodás után Veltesta barátunktól kértünk segítséget, aki egy elismert dobos és, aki szívélyesen beleegyezett, hogy ami számmal csak tud, azzal készülni fog és így is lett.

Hogy éreztétek magatokat Magyarországon, milyen tapasztalatokkal tértetek haza?

- A jónál is jobban! Miután megoldódott a dobos probléma a nagy megkönnyebbülés sokat segített abban, hogy ellazuljak és megnyugodjak. Gábor és Nordic Sun Records emberei hivatkozási alapok a színtéren, kifogástalanok minden tekintetben. Természetesen megnéztük a várost is, hihetetlenül gyönyörű, ettünk helyi ételeket és a koncert hangzása tökéletes volt, megosztva a színpadot három nagyszerű bandával. Mi többet kérhetnénk? Amint kérik visszatérünk.

Önmagadra tekintve, hogyan látod magad 10 év múlva?

Még kevesebb hajjal, több ránccal és remélhetőleg ugyan azt csinálva, amit szeretek. Ahogy itt mondjuk, amíg a test bírja.

Végezetül mi az amit szeretnél még elmondani az olvasóknak?

Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki elkísért ezen az úton az évek alatt. Jól éreztük magunkat, sok kényelmetlen igazságot olvastunk be a rossz embereknek és mi voltunk az embereink életében a zeneszám sok jó és rossz időben is. Tudom, hogy az út, amin elindultunk hosszú és nehéz, de a legjobb jó társaságban eltölteni. Sose hagyd el a barátaid és bajtársaid, akiket jól megismersz a nehéz időkben és csakis előre fele lépkedj. Nagy ölelés mindenkinek és nagyon köszönöm az interjút.

ZOG put me aside for a while at the end of the '90s, and then I was allowed to return to those members of society who voluntarily choose servitude, "free" slavery, the musical palette of NS changed a lot, became more colorful and complex. At this time, I received a pirated cassette compilation with the song "En un talego de Alcala" by Battalon de Castigo. This recording really blew me off my feet. I wound it back and forth and listened, I could say I listened to the tape on a whim and in the meantime I made the neighbours happy. A little while later, I read an interview with the band, then I got almost all the information I know about you now, and besides the music and the ideological content, I really liked the story of how the band was formed, which is a testimony to the mission of "our own kind" and the fight that we have with the world powers. Since then, only scraps of information and some concert dates have reached me....unfortunately afterwards.

- I went to prison in April 1990, as a result of several fights in the street. In one of them someone died. A few months before, together with some friends we had already thought about learning to play instruments to form a band in the future. And coincidentally, inside the prison there was an educational activity to learn to play instruments and there was even a band functioning, which played covers. The only thing I did, in short, was continue with my long-term plan, only this time my companions would be prisoners like me.

You do not play the traditional RAC music together with the ideological content, but with the more energetic and complex thrash metal.

Where does the love of that genre derive from?

- Almost all of us who started with this band came from the Heavy Metal and Thrash Metal culture of the 80's and early 90's, being followers of the classic bands of the genre. And from the first moment we were clear that, in accordance with our tastes, the band would be musically focused on that musical style that we had always liked so much.

Weren't you afraid in the beginning that on the RAC platform your music would be too 'harsh' or did you aim at some other audience?

-Well, there was some anecdote in that sense, yes. You have to understand that at that time there was nothing even remotely similar on the scene, and not just the Spanish one. The musical contrast of image and everything with the current then, based exclusively on the Oi! style. It was obvious and it sometimes gave us some funny moments, because our potential audience, before becoming a determined BdC Fan, used to go through a phase of “perplexity”. Then, curiously, our fans became the most fanatical and wild ones on the scene. And until now.

It is no exaggeration to say that you are in the "NS top 3" thanks to your unique guitar playing and presentation style. In terms of guitar, who were your influences?

- Your words are very kind. We do not consider ourselves virtuoso, but we always try, particularly live (the recordings are usually of poor quality, due to the lack of means at that time), to give the best of ourselves. We don't just recite songs, we feel them. And the public ends up noticing that. At first I didn't sing, we had a singer, but he left and we couldn't find a replacement, so it was my turn to take the microphone. My guitar references coincide with my tastes at the time, early Metallica, Megadeth, Slayer...

And who were the singers influencing you?

- Well, faced with the challenge of playing guitar and microphone at the same time, the three bands mentioned do the same, since their singers also play guitar or bass at the same time. I also really like the Death Metal groups of the late 80's and the HC bands of the mid-80s, pioneers of their genre.

Please tell me about the recording of the albums and its conditions.

- We were able to record our first album several years before it finally was. We asked permission from the prison for a technician to enter with the necessary material to record. What happened is that they saw the lyrics of the songs and they suspended the permit and penalized us, so we had to wait years to be able to leave for a few days to organize the recordings.

Have you got any memorable stories about working in studios?

- By the time we went to record “Caña de España” Álvaro (Drums) had been transferred. Finally we were able to coincide those days of leave with the people from the Studio, the Record Company, etc. A few days later, Álvaro had an attack of appendicitis and had to undergo emergency surgery, so the recording was done with a bandage that had to be monitored all the time because his sutures broke all the time.

It was the first time for us in a real studio and like good rookies we made a multitude of mistakes, but we learned something from everything that happened. The studio was next to an Art Academy full of reds and on the second or third day the police showed up there to ask what we were doing xD

Were all the songs on the 'Cana de Espana' born when you were in prison or did you work on it after that too?

- Yes, they are all songs that we played inside the prison.

Did you have concerts in the beginning of your career? If yes, what other bands did you perfeorm with and how was your music welcomed?

-As BdC, inside the Prison, our first concert was in September 1991. In addition to our own songs, we played covers of well-known rock groups and the people there really liked it. We opened for a few bands that came to play, some quite well-known, and we appeared in the press a few times. Then when we left we continued, with the limitations of our situation. For my part, except for 7 Muelles and recently with "El Vándalo", I have not had a position in other bands, except for some occasional collaboration with friends. The rest of the band have participated in or created various well-known bands on the Spanish scene.

As I see it, when we look at the style, the 'Mentiras' and 'Al arma' are the two favourite of the audience, how do you see those two songs and which songs are the closest to you?

Mentiras is a song that people like a lot, I think because we are all so punished by propaganda that sometimes a little relief, in the form of saying very clearly that we do not believe everything they tell us, is good. The song also has a cadence and rhythm that make it easy to sing and that certainly helps a lot. We just can't go to a site and say “we are not going to play it”. A riot would break out.

Al Arma, well, we have to thank Intolleranza for making that brilliant adaptation in 1995 on their album “Tutti all inferno”. Damn, it was SO GOOD that as soon as we heard it we decided we should play that anthem in Spanish, which by the way I have done again with another classic song (Ragazzi In Nero) in my solo project “El Vándalo”. Italians are devilishly good at music.

There are songs for which I have a special affection for different reasons, for some anecdote when creating them, for the background of its lyrics, for the energy it gives off... it is difficult, because it is like asking a father which child he loves the most, hahaha !, but hey, they are the ones that are always on the set-list…

After long silence, there were rumors that you could have concerts in your country, unfortunately, I missed it, but fortunately there are recordings available for the future. It is an amazing gig and fantastic atmospere!

-Thank you so much! Yes, recording that concert professionally was an excellent idea and it will stay there for the future. Due to our complicated personal situations, it has not been possible to play as often as we would have liked, and the situation in Spain is increasingly difficult, but hey, I hope that over time things can be done like in the past.

How do you remember this concert?

- Well, I remember it with special fondness because it is a place that I had met by chance a few years before, during a leave. I had been there before, I had even gone on stage (it was not a concert day, there was some kind of Convention), and I told myself that it would be great to play there, in one of the best concert halls in Madrid at that time. And finally we did it. I think everyone was pretty happy.

Which are those NS mainstream bands you like?

- Now, in these years, music is being made with a level of production and creativity that we could only dream of in the 80s and 90s, thanks to the many technical advances and the commitment of the new generations of musicians. Citing some and not others would not seem right to me, but lately I have been very aware of the high level of current bands in Italy and Germany in general. The Axis is still more alive than ever hahaha!

Please tell us about the punishment you got from ZOG because of your idiological beliefs.

- As a result of a concert held in Barcelona a few years ago, a criminal case was orchestrated by a prosecutor dedicated exclusively to persecuting people for their opinions in which two people totally unrelated to the concert, a colleague from another band and myself We were sentenced to a year and a half in prison at the end of 2018. We appealed to the Supreme Court alleging, among other reasons, that they had applied articles that were not in force at the time of the events, which is openly illegal, but a year later The Supreme Court limited itself to reproducing the previous ruling. We currently have it elevated to the Constitutional Court, only for the purpose of establishing that various Rights have been violated when sentencing us. The original request for me by the Hate Prosecutor was eleven years in prison for singing.

Unfortunately, the antifa has strong basis and financial support in your country. Do they mean any threat to you and your loved ones?

- More than that. They are in the Government of the country. The pressure to silence us is constant and at all levels, including threatening concert hall owners so they don't let us play. They use all means, legal and illegal, to prevent us from expressing ourselves, as well as the other bands in Spain. Despite everything, things are done, but we must be very careful.

If I remember well, about 20 years ago there was a video on the internet where you performed accustic songs in front of an audience. What could you tell me about this performance?

- True, it was in a political act, from the Alianza Nacional party, with which I was collaborating at the time. It was in Valencia and an almost improvised thing. There were problems with the sound equipment and I got on to give some atmosphere to the friends who were there.

Have you got any contact with the Spanish metal mainstream? Does anybody from those musicians knows your music?

- Yes, I have. With well-known people in that environment who carry their affinity with BdC with a certain…discretion. Even in their day, many years ago, they came to offer us to become part of that "Mainstream", provided of course, that we modify our message.

You can already imagine the answer, so here we are.

Who are those historical figures you consider your idols?

In addition to national figures for whom I have special affection and respect, such as Onesimo Redondo, among our references I would mention, for example, Leon Degrelle or Codreanu, but there are so many...

Some quick questions:

Slayer or Haemmorrage?

- Slayer, no doubt. They were one of my main references.

Martial arts or football?

- If I have to choose, football. Although I would mark both if I could.

Hiking in nature or busy towns?

- Nature, always. The field and the sea.

Your symbol is obvious, but would you talk about what the band thinks about religion?

- Well, it is always a delicate matter, and one that I prefer to leave to the individual discretion of each person. Each person lives their spirituality in their own way, I have always practiced that. For my part, the opinion on religion in general and Christianity in particular is not very positive. There is also the circumstance that in my country there was a very harsh Civil War in which Religion was an important factor and over the years those who were saved from being assassinated have shown incredible levels of ingratitude.

How do you see the future of Spain? What do you consider the main danger/threat?

-In my opinion, the main danger for my country is internal. Communism, in its renewed form, and above all separatism, which go hand in hand and to which not the slightest concession should be made. It is true that we all have enemies common to all, I am talking of course about “chosen peoples” and so on, but we have resisted well when they have attacked us directly in the past. Unfortunately separatists and neocommies are now their useful fools and being used by them they do not stop gnawing at the foundations of the Nation. Other phenomena such as immigration are only derived problems or symptoms of the disease.

You said that because of ZOG it is impossible for you to record a new album. Please talk about this a little for those who do not know about this danger.

- The Court agreed to suspend the sentence on the condition of not committing the same “crime” for a number of years. This is very common in Spain when the sentence is relatively small. By the time those years pass, we'll see. For now, no playing in Spain, that's over, for now.

You can only perform in South and Central America.

- We have played in America and we plan to do it again, and I only have good words for the people there for their high degree of commitment and optimal organization. In both, Mexico and Colombia, the experience has been very satisfactory for everyone, bands and audience, and we are looking forward to planning new forays into the continent.

Please talk about your experience.

- America is far away. Taking European bands there requires a great organizational and economic effort, but both Mexicans and Colombians have proven to be more than up to the task. The reception from the public was excellent, we were certainly not aware of how well known we were in America until we met the people there. They gave the best of themselves and it was very noticeable in how well organized everything was. It is true that due to language or cultural affinity everything is easier for us, but we know that other bands from Italy or the UK have gone and they have done very well too. And we will always be grateful and acknowledge the organizations of the two countries for the good treatment provided.

Recently, you have performed in Hungary. You have said that you had prepared with 20 songs for this performance, but because of the meanness of ZOG you could only perform 10.

Please tell us about this meanness.

- We were really excited to play in Budapest. It is one of the most symbolic capitals of Europe, the pure essence of our Continent, and we prepared a good list of songs. Unfortunately, a few days before, the Court denied permission to travel to our usual drummer. This is frequent. In Spain, with any legal problem, even a small one, the Court will very easily withdraw your passport or permission to travel abroad.

As I say, we learned the bad news within a few days, and after thinking long and hard, we asked for help from our friend Veltesta, who is an accomplished drum artist, who kindly agreed to prepare whatever songs he could to accompany us, as it happened.

Did you have a good time in Hungary what experience do you have from this visit?

-I had a better time than good! After solving the Drummer problem, a great feeling of relief helped a lot to feel relaxed and calm. Gabor and the people of Nordic Sun Records are a reference in the scene, impeccable in all aspects. We of course visited the city, incredibly beautiful, we ate local food and the concert sounded perfect, sharing the stage with three magnificent bands. What more can we ask for? We will return as soon as they ask us.

How do you see yourself in 10 years?

With even less hair, some more wrinkles and I hope doing the same, which is what I like. As we say around here, until the body endures.

Finally, what would you like to tell our readers?

I am very grateful to all those who have accompanied us on this journey over the years. We've had a good time, we've told a lot of uncomfortable truths to bad guys, and we've been the soundtrack to many good and bad times in the lives of our people. I know that the path we have set out to travel is long and difficult, but it is best traveled in good company. Never leave aside your friends and comrades, whom you will know well in difficult times, and only take steps forward. A big hug to everyone and thank you very much for this interview.

Az elmúlt néhány év Angliában a jobboldali mozgalom számára is kemény volt, és néhány barátot is súlyosan érintett. A razziák, lefoglalások, őrizetbe vételek és az abszurd „terrortörvények” alapján indított nyomozások egyes embereket komoly bajba kevertek. A jogi költségek minden képzeletet felülmúlnak, ezért a két zenekar tagjai összefogtak, hogy segítsenek.
Az eredmény: 4 új dal, amelyek most ezen a mini CD-n látnak napvilágot. 
Az Ovaltinees ugyan már rég megszűnt az énekes nem tűnt el a színtérről, gyakran összefuthattunk vele koncerteken így számíthattunk rá, hogy egyszer csak újra mikrofont ragad és ennek most jött el az ideje, hogy segítséget nyújtson a barátainak, ebben a London Breed nyújtott neki segítséget akik a két Ovaltinees dal mellé írtak két saját szerzeményt is. Mind a négy dal a zenekaroktól megszokott stílusban született az oi!/RAC stílus kedvelőinek legnagyobb örömére.
A lemez digipack csomagolást kapott, nem túl olvashatóan, de a zenészek képei mellett a számok szövege is megtalálható benne. Minden haszon a Defend Fund alapítványé, mellyel az angol bajtársainkat segítik. A lemezt 500 kézzel sorszámozott példányban adták ki (a sajátom a 432-es).
A lemez beszerezhető: London Breed & The Ovaltinees – Defence Fund Split

❗️Tudnivalók❗️
Helyszínváltozás miatt a zenés estet 22.00-kor be kell fejeznünk. A Pigstickers sajnos ezúttal nem tud fellépni Budapesten, családi tragédia miatt. Részvétünk az érintetteknek.
A találkozási pontot péntek 14.00-kor tesszük ki a telegram csatornára és a honlapra. Ott kaptok további információt 16.30-18.00 között.
Műsorrend:
Kapunyitás: 16.00
17.30 Skumshot
18.45 Odwet
19.30 Oi-kor
20.45 Nemzeti Front
Zárás: 22.00
❗️A szombati koncert helyszínét csak szombaton 14.00 órakor tesszük közzé❗️ Köszönjük a megértéseteket, várunk mindenkit!

❗️ Information❗️
Due to a change of venue, we have to end the musical evening at 10:00 p.m. Unfortunately, Pigstickers cannot perform in Budapest this time, due to a family tragedy. Our condolences to those affected. The meeting point will be published on the channel and website at 14:00 on Friday.
You can get more information there between 16.30 and 18.00.
Schedule: Doors open: 16.00
17.30 Skumshot
18.45 Odwet
19.30 Oi-kor
20.45 Nemzeti Front
Closing: 22.00
❗️The location of Saturday's concert will only be published on Saturday at 14.00❗️
Thank you for your understanding, we are waiting for everyone! 

Nordic Sun Budapest

Az amerikai srácok úgy döntöttek, hogy az első EP-jük és az első kislemezük dalait újra felveszik és két feldolgozás számmal együtt újra kiadják. A két feldolgozás dal a Skrewdriver -Strikforce és a Skullhead - Odin's law című száma.
Az eredeti korong öt év alatt kultikussá vált, olyannyira, hogy két bakelit kiadást is megélt még az első évben és két éve még kazettán is megjelent, akkor is a kislemez dalaival és pár Skrewdriver feldolgozással, így a srácok az eredeti felvételről nem akartak több bőrt lehúzni és újra felvettek mindent.
A jelenlegi kiadás digipack csomagolást kapott 8 oldalas szövegkönyvvel, a grafikai munkák és a dizájn egyértelműen a A.D.S. keze alól került ki, ugyanaz a külső amit a zenekar korábbi kiadványain már megszoktunk. Dalszövegek, fényképek, köszönő lista minden benne van ami egy modern kiadványba kell.

A CD-t az NSBP adta ki, valószínűleg nem csak a szombati koncert miatt, hanem a korongon hallható első szám miatt is kerestek magyar kiadót, mely 1956-ról szól.

A lemez a ma esti koncerten már kapható lesz, aki nem jön hétvégén koncertre az a kiadónál beszerezheti: nsbp.shop

Valószínűleg a leghíresebb bőrfejű a világon, Joe Hawkins.

Nem semmi teljesítmény ez egy olyan skinheadtől, aki csak a megalkotója által írt kultikus regénysorozat hasábjain létezett. Joe először a New English Library által kiadott Skinhead című regényben tűnt fel, amely minden idők első skinhead-könyve volt. A kultusz ekkoriban érte el a csúcspontját, Joe és bandájának kalandjai pedig kötelező olvasmánynak számítottak a bakancsos-nadrágtartós olvasótábor körében. A kötetből több, mint egymillió példány talált gazdára, a könyv tartalma miatti felháborodás pedig csak tovább növelte az eladhatóságát. A siker arra késztette Richard Allent (valódi nevén James Moffat-et), hogy a hetvenes évek során újabb és újabb kötetekkel egészítse ki minden idők egyik leghíresebb ifjúsági regénysorozatát.

Az 1970-es években ezek voltak a legjobb könyvek, amelyeket egy tinédzser a zsebpénzén megvásárolhatott magának, hiszen tulajdonképpen az író a bőrfejű olvasók álmait vetette papírra. Allen azért is elismerést érdemel, mert azáltal, hogy kiszolgálta az olvasóközönségét, egyben dokumentálta is a brit ifjúsági csoportokat és azok változásait ebben az évtizedben.

Joe Hawkins története azóta többször került kiadásra, illetve legalább féltucat másik regényben találkozhatunk a főszereplő nevével és a bőrfejűekkel. Most végre először magyarul is olvashatjuk a kultikus regénysorozat első és legismertebb darabját, annak minden brutalitásával, izgalmával és megdöbbentő közvetlenségével együtt.

Megrendelhető az alábbi email címen: joehawkinshun@gmail.com

Valamint beszerezhető az NSBP.SHOP-ban. 

Forrás: Richard Allen bestsellere végre magyarul! – Bőrfejűek (wordpress.com)

A Condemned 84 1983-ban alakult a Criminal Tendencies tagjaiból, a 40 éves születésnapjukat ünneplik idén ezzel a kiadvánnyal és egy Európa turnéval melynek cseh állomásán sikerült megnéznem őket élőben is. 


A zenekar nálam mindig top 10-es volt, a Face the Aggression borítója mindig ott virított a falon a 4Skins poszter mellett. Ők az egyik olyan banda akik a 40 év alatt nem változtak semmit, ugyanazt a brit Oi!-t játszák amit az első próbákon, persze ma már nem születnek olyan slágerek, mint az Oi! ain't dead, Boots go marching in, Skinheads, No one likes us és a többi klasszikus, de ez természetes, ma már nem töltik meg a tereket, kocsmákat, parkokat a skinheadek tömegei és sokat változott a világ, ma már a gyerekeink, unokáink generációját kritizálják a dalok, a liberális maszlag mögé bújt gyülölködőkről énekelnek és persze arról, hogy nem adjuk fel a harcot.



A digipackben két korong van egy CD 13 nagyszerű, klasszikus hangvételű dallal és egy DVD melyen három koncert van.
A DVD-n látható első koncert 2020-ban Ipswitchben készült, érezhető még a covid diktatúra hatása, látható pár maszk is, a felvétel elég lapos, picit tompa hangzású amatör felvétel és a közönség sem látszik, hallatszik, picit olyan, mintha egy unalmas próbán készült volna. A bostoni felvétel már sokkal hangulatosabb, bár a hang ott sem stúdió minőség és az elöl éneklő tömeg helyett néha a hátul unatkozó fiatalabb közönség is látszik ami sokat ront az összképen. Az osloi koncert olyan, mintha több telefonos videóból vágták volna össze, néhol borzalmas, néhol élvezhető, mindenesetre a hangulat azért átjön. Azt hiszem ezt önálló kiadványként nem vette volna meg senki, de így mellékletként pár évenként visszakerül a lejátszóba.

A tagokról a koncertbeszámolóban már írtam, két alapítótag van már csak a bandában, gitáron Mark játszik az Anti-Herosból és Charlie aki megfordult az Another man's poisonban, a Battle Zonban és a Grade Oneban is. A dobos '89 óta veri a bőröket a bandában.

8 paneles digipack csomagolás színvonalas grafikákkal, képekkel van illusztrálva, sajnos booklet nem került bele.

Három hónap készülődés előzte meg a koncertet részünkről, szállás, utazás szervezés, jegy elővétel, végül hárman indultunk útra a koncertre, jó ötlet volt időben jegyet vennünk, egy héttel a koncert előtt már minden jegy elkelt.
Maga a koncert Ricany közelében volt egy étteremben, a helyszínre érve láttuk, hogy ezt a bulit egy nagyobb helyen kellett volna megtartani, a színpad viszonylag kicsi volt, a pultnál sokat kellett sorban állni a visszaváltható korsókkal a wc sem volt elég ekkora tömegnek, a többség a folyóügyeit a közeli parkban intézte inkább. A tervezett koncert kezdés után pár perccel értünk oda überrel, de nem maradtunk le semmiről, a kezdés csúszott. A helyi zenekar az Operace Artaban pakolt ki elsőként, LP, CD, pólók voltak a standjukon, a fő banda 6CD-t és három féle pólót hozott több színben, tőlük vettem is egy pólót és öt CD-t. 
Nagyjából velünk egy időben ért oda a Zóna A együttes, ők csak pár CD-t hoztak és egy rakás kitűzőt. Blbcotlouk árult pólót ami rendkívül népszerű volt. Jó ötlet volt a Condemnednél időben bevásárolni, elég hamar elkapkodták a cuccaikat.
Rengeteg ismerős volt a koncerten, a Vlajka tagjaiból alakult új banda énekese, Adam a Zgłoś Się-ből és a szervezők közül is többen. A koncertre több országból is jöttek, a lengyelek mellett szlovákok, németek, Mexikóból jött egy srác, volt egy brazil lány is akivel már Budapesten is találkoztunk, pár spanyol is volt a bulin és egy lány Pittsburghből.



A koncertet az Operace Artaban kezdte, elég rövid volt a műsoruk és elég rosszul voltak hangosítva, középszerű zenét játszanak pár kiemelkedő szerzeménnyel, de biztosan nagyon jó szövegeik vannak, mert a hazaiak rajonganak értük. Egy Landser feldolgozással búcsúztak, azt hittük a buli végén még játszanak, de tévedtünk.



A Lumpex 75 nevével ugyan találkoztam már, de valamiért sosem hallgattam bele a zenéjükbe és ez nagy hiba volt, eszméletlen jó muzsikájuk van dallamos oi! némi rock és punk hatással és hatalmas showt adtak. Elég hosszú műsort játszottak végig, én minden percét élveztem. Ha hoztak volna CD-t biztosan vettem volna belőle.


Ezen az estén a Zóna A volt a legnépszerűbb banda, amikor kezdtek megtelt a terem, az elején még volt némi lökdösődés ami itt a pogót helyettesíti, de a zsúfoltság miatt ez hamar megszűnt. Ez egy ízig vérig punk banda a stílus, az énekes mozgása, szóval minden egyben. Nagyon jól szóltak és ami meglepett a zenéjük is tetszett. A tömeg miatt egy idő után kimentem levegőzni és a nyitott ablakon keresztül néztem a műsort. Elég hosszú műsort adtak egy számot az Operace tagjaival közösen énekeltek el. A vége felé már ismét bentről élveztem a zenét és a pult közelébe próbáltam férkőzni, szerencsére útitársam ott ült és segített sörhöz jutni. A Cigansky problem című számot többen és többször kérték, de nem játszották el. Ennek ellenére a közönség minden dalt együtt énekelt velük. A műsor végén a basszusgitáros magyarul köszönt el, ezt biztosan a szervezőknek köszönhetjük.


Számomra az est fénypontja a Condemned 84 volt, gyerekkorom óta kedvelem őket, sajnos az alapítótagok közül már csak ketten vannak a zenekarban, az eredeti dobosuk Cliff Warby pár éve hunyt el, vele jó kapcsolatot ápoltam a világhálón keresztül. Mark az Anti-Herosból került hozzájuk és a fiatalabb gitáros sem ismeretlen, több zenekarban is megfordult. 
A Face the Aggressionnal indítottak, a tömeg beindult, ének, lökdösődés (ezek soha nem fognak megtanulni pogózni), jött pár újabb és kevésbé ismert szám, ekkor már hátul álltam, látszott, hogy kicsit fáradtak, valószínűleg előző nap a szervezőkkel söröztek vagy csak az utazás miatt. Volt egy rövid pihenő, nem ezzel így nem lehet vége futott át az agyamon, és nem is volt ekkor jöttek a legnagyobb slágerek No one likes us, Oi! ain't dead és a többi fantasztikus dal, a tömeg beindult, mindenki énekelt a végén csak azt éreztem, hogy még órákig tudnám hallgatni.

 Mivel az újpesti polgi a hivatali hatáskörén túllépve megakadályozta, hogy a kétnapos rendezvény a tervezett helyszínen legyen megtartva így valószínűleg a többi kerületben sem lesz esély a koncertek megtartására.
 20 évvel azután, hogy a zsidó védelmi liga kecskeméti csoportja telefirkálta a várost "Pusztulj magyar, ez itt már Izrael" feliratokkal talán méltó válasz lenne, ha a rendezvényt az ottani Tudomány és Technika házában rendeznék meg. A város tömegközlekedéssel és autóval is könnyen elérhető, a helyszín a város központjában található és gyakran rendeznek ott koncerteket.

A mai napon megrendezésre került a Vl. Bornemissza Gergely sakk verseny, az ünnep miatt a szokottnál kisebb számú versenyző indult a kupáért, így szorosabb mérkőzés csak az első három helyért folyt. A kis létszám miatt körversenyben dőlt el a sorrend, az első és második helyezett azonos pontszámmal végzett, így egy verseny szabály alapján döntött a bíró a helyezésről a negyedik és az ötödik helyezésnél szintén hasonló helyzet alakult ki, így ott is a bíró döntött. Az első négy helyezett oklevelet, az első három csomagot kapott, melyet az nsbp.shop ajánlott fel a nyerteseknek. A szervező minden résztvevőnek átnyújtott egy ajándéktárgyat és meghívott mindenkit a tavasszal tartandó Vll. Sakkkupára.

Lassan egy éve várjuk a Hundriver együttes új albumát, most végre egy kis ízelítőt osztott meg a zenekar a készülő lemezből.

Az ősz legjobban várt lemeze megérkezett. A német skinhead legenda az Endstufe 40 éves jubileumi koncertje amit az amerikai Wellington Armsszal közösen ünnepelt.
A két lemezes koncertalbum első korongján az ünnepelt 21 szerzeménye hallható, mind ismert nóta az elmúlt 40 évből a kezdetektől napjainkig, Skinhead pur, Lass dich nicht unterkriegen, Trinken, Glatzen Party, Eine rose für dich, Renees hogy csak az itthon is jól ismert dalokat említsem.
Kiváló felvétel, sok helyen átjön a közönség hangulata, kiabálása, éneke is. 
Egy kis ízelítő:

A Wellington Arms sem bízta a véletlenre, rögtön az egyik legismertebb dalukkal a Living in America-val indított ami megalapozta a hangulatot és ezt még 16 nagyszerű nóta követett olyanok, mint a Tomorrow we wins, Paranoid, I'm mad, Skinhead 88 és még sorolhatnám. Erre a korongra egyértelműen az Endstufe miatt esett a választásom, de már nem tudom eldönteni, hogy melyik banda tetszik jobban, így napok óta felváltva hallgatom a két korongot.
Azt hiszem ezen a lemezen egy kiváló ízelítőt kapunk abból, hogy mit láthatunk, hallhatunk majd az amerikai bandától november 11.-én hazánkban.

A lemez 700 darabra limitált digipack kiadásban jelent meg, információt találunk a két napos koncertről, képeket a két zenekarról, egy köszönő listát és egy matricát.
Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/endstufe-wellington-arms-40-jahre-live-und-laut/

Egy barátom gyűjteményéből hiányzik két régebbi CD, a Csillagsólyom két lemeze, az Egy haza van és a Hopp Hej hopp Magyarok!
Akinek megvan és megválna tőle kérem jelezze hozzászólásban itt vagy a telegramon.

Végre kézzelfogható formátumban is megjelent az egykori egri skinhead zenekar új anyaga. Nem is akárhogy, 16 oldalas szövegkönyvvel, szövegekhez illő illusztrációkkal, olvasható betűkkel. A szövegkönyv egy latin szöveggel indít, mely Rákóczi zászlaján virított: Iustam causam Deus non derelinquet, azaz Az Isten az igaz ügyet nem hagyja el, az utolsó szám pedig Jörmungandról a világkígyóról szól, jól illusztrálva, hogy a zenekar 2006-os alakulása óta honnan indult és hova jutott, merre tart.


Az új lemezre a korábbi demón szereplő négy szám is újra fel lett véve, a stílus alapvetően metalcore, nshc, de itt-ott még érezhető a zenekar kezdeti stílusa az Oi! és RAC hatás is, mindez a szövegekre is érvényes. Hangulatában a hazai hc hőskorszakát idézi, valószínűleg nagy hatással lehetett a zenészekre a Vérszerződés és az Archívum 1990-es évek végi korszaka. Igazán ritka manapság, hogy egy hc zenekar büszkén tekint a skinhead múltjára és ezt meg is énekli.
Annak idején nem volt alkalmam élőben látni a zenekart, remélem ez hamarosan változik és bízom benne, hogy a srácok hamarosan jelentkeznek egy vadonatúj anyaggal is.
Addig is egy kis ízelítő a korongból:

A lemez beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/uj-rend-ebredoknek/

Majdnem negyvenegy évvel ezelőtt zajlott le a Meggyfa utcai kis klubban az a bizonyos koncert, amelyen fellépett a Mos-oi, CPg, Kretens, BTK, CR, Tizedes meg a többiek, Mumsz, R.E.F..
Félévvel az évforduló után egy antifa szervezői csoportnak eszébe jutott, hogy mekkorát lehetne kaszálni, ha a bulit megismételnék.
Persze a Mos-oi! nélkül, meg a CR nélkül és a Mumsz meg a REF sem kell, ez utóbbiakra úgy sem emlékszik senki. 
Persze a Mos-oi ezt zokon is vette és jogosan, hogy milyen jubileum az amiből a fellépők felét kihagyják. Kecsó is reklamált, hiszen ő tagja volt a CR-nek, bár már csak ő él a zenekarból, valószínűleg a két másik mellőzött zenekarnak sem esett jól, hogy kihagyták őket.

Azon a bizonyos nagy napon mekkora sztori lehetett amikor a derékig érő hajú énekes elénekelte:

hosszú hajú gyerekek
mi a fasz van veletek?

hosszú hajú gyerekek
mik vagytok ti kevesek!

A hosszú hajú gitáros pengetett alá, aki csak azért utazott haza az USÁ-ból, hogy eljátszhassa a legendás dalt:

"mint egy kispolgár pont úgy élsz otthon van a gépkocsi az emeletes ház a pénz"

Mindezt a ma már vállalkozóvá, cégvezetővé vagy cégtulajdonossá vált egykori szakadt punkoknak.

Az ott lévő mintegy 200 skinhead békésen élvezte, hogy antifa fiatalok beléjük rúgnak pogó közben, feszítve az antináci pólójukban, ha ez nem lenne elég néha a bőrdzseki szegecses ujjával is küldtek egy-egy gyomrost vagy állast mutatva, hogy ott az antifa felvarró a dzseki ujján.
A 200 skinhead mellett legalább 200 jobboldali érzelmű punk is együtt tapsolta meg Barangót akinek a leghíresebb mondata így hangzik: „Legszívesebben kiirtanám az összes keresztényt.”

A nap fénypontja az lehetett amikor mindezek tetejében még meghallgatták a szélsőbaloldali ír terrorista szervezet, az IRA egyik elhunyt tagjának emlékére írt dalt aki Lenin összessel a kezében halt éhen.

Aki elment nem tudom mire számított. Egy 1500-2000 fős fesztivál soha nem fogja visszaadni egy 100-150 fős klub koncert hangulatát. Az hogy a CPg zeneileg nem fejlődött és nagyjából úgy adott elő mindent ahogy 40 éve az oké, a többi zenekarban alig 1-2 valamikori tag volt ott, biztosan nagyon autentikus lehetett amit a közönség kapott.

 A budaörsi kopárok egy kedvelt célpontunk, most egy új útvonalon közelítettük meg, Csillebérc felől, a KFKI-tól indulva.



Az út eleje erdős szakaszon megy keresztül, két lehetőség közül is lehet választani, mi a hosszabb úton indultunk el. Az út végig lejt néhány kisebb kaptatótól eltekintve, az erdős szakasz egy része köves és morzsalékos. Nagyjából a második kilométernél van egy kilátópont, innen már rálátni Budaörsre. Az ösvény több helyen összeszűkül, csak libasorban lehet közlekedni. 



Az eredeti leírás amin elindultunk elég elavult, így meg sem próbálok idézni belőle, többször kell váltani a turistajelzések közt, piros, sárga kör, piros, piros kereszt, szóval célszerűbb hagyományos térképet vinni vagy azt letölteni.
A vitorlázó emlékműhöz kiérve megdöbbenve tapasztaltuk, hogy nincs a helyén, mikor utána olvastunk kiderül egy tornádó letörte.


Közel egy órán keresztül gyönyörködtünk a tájban, megnéztük a tájékoztató táblákat és készítettünk pár képet.
A jó időt kihasználva nagyon sok túrázó volt, baráti társaságok, családok.
A tovább indulásra két lehetőség volt, az egyik vissza Csillebércre, a másik le Budaörsre, mi az utóbbit választottuk, nem tudtunk ellenállni a köves, sziklás lejtőknek.


A táv körülbelül hat kilométer Csillebérctől a Budaörsi buszmegállóig, ahonnan több busz is indul Kelenföldre.

A 10 éves kolumbiai skinhead zenekar első önálló albuma. Zeneileg elég színes, de leginkább dallamos oi! zenei alapú R.A.C., főleg a torzított ének miatt hajaz kicsit a német R.AC. színtér zenéire a muzsikájuk.  
A korongot akár best of albumként is kezelhetjük, hiszen a legtöbb szám róla már korábban megjelent koncert, mini vagy split albumon, amitől ez különb lesz az a minőség, végre jó minőségben hallhatjuk kedvenceinket.
Egy bevezető és 10 nagyszerű szerzemény hallható a lemezen, a Commando Skinheadet volt szerencsém nem sokkal a megjelenés előtt hallani, azt hittem az lesz a kedvencem a korongról, hiszen ez a tipikus dél-amerikai oi!/skinhead nóta fiatal korom kedvenceit idézi, de akkor még nem láttam milyen számok fognak megjelenni.  
A Primavera valószínűleg mindenki kedvence lesz, dallamos fülbemászó zenéjével, de nekem az utolsó dal lett a kedvencem, a Revuelta, amit két másik zenekarral közösen hoztak össze az Orgullo Nacional és az Aufbruch közreműködésével. Igen ez a Plastic Surgery száma a Rivolta, nem ez az első spanyol nyelvű feldolgozás, de nekem jelenleg ez tetszik legjobban.


Említést érdemel még a Si Vis Pacem Para Bellum című szám, a  Vive Peligrosamente és a Reconquista nacionalista is, de igazság szerint nehéz sorrendet állítani.
A korong digipack csomagolást kapott nyolc oldalas szövegkönyvvel, a szövegek mellett fényképeket láthatunk a zenekarról, elolvashatjuk a zenekar történetét és köszönő listát is találunk.
Összességében egy kiváló kiadvány, mind zeneileg, mind külalakra.

Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/eugenesia-10-anos-ia-la-carga/

Egy kicsit borongósabb kora őszi napon indultunk útra, kimondottan kellemes túrázásra való idő volt.
Pilisszentlászlóról a kék jelzésen indultunk el és végig azon haladtunk, a település szélétől egy vízmosás szerű árok mellett vitt az út, majd egy patak mellett folytatódott egészen a forrásig, ahol egy kellemes pihenőhely volt ahol megálltunk enni.



A pihenőhely után még egy darabig erdős részen vitt az út, majd egy nagyobb rétre értünk amit beborított az őszi kikerics, felváltva gyönyörködtünk a virágokban és a mezőt övező távoli hegycsúcsokban.
Az erdőbe visszaérve kezdett az út emelkedni, előbb csak kellemesen, majd elég durván, nem sokkal a vége előtt meg kellett állnom lihegni.



 A csúcs után már kellemes volt az út, alig észrevehetően emelkedett. Dobogókőn frissítettünk, én egy kézműves pilseni típusú sört ittam, a fiam IPÁ-t, mind kettőnknek ízlett a sör és jól is esett. 
 Dobogókőn megnéztük a panorámát majd folytattuk az utat a kék jelzésen. Innen már végig lejtett ezért elég gyorsan haladtunk, az út eleje házak között kanyargott majd egy sziklás résszel folytatódott ahol hegymászók vagy barlangászok sátoroztak. Onnan erdős rész következett. Útközben elég sok szedret ettünk, már a félérettek is édesek voltak.
Pilisszentkeresztet elég gyorsan elértük, a buszig volt még időnk így beugrottunk a Felső kocsmába, valamikor régen a kocsma mellett vezetett el a Duna mtb maraton távja, és a pilisi bringa túráink gyakori frissítőpontja volt a hely.

Amikor egy válogatás album megjelenik az ember 2-3 hallgatás után már eldönti melyik két-három szerzemény a kedvence, nekem ez még három nap után sem sikerült, ha listát kellene írnom még mindig tíz fölötti szám jönne ki, ezért nem is akarom most rangsorolni a számokat.
Ami újdonság, hogy Hundriver nincs a listában és a Sons of Odint hiába keressük az előadók közt.
Az első dal Ausztráliából érkezett, egy kellemes, könnyű, dallamos, slágergyanús szerzemény amely kimondottan erre a korongra készült Nordic Power rock and roll címmel a Yardbombstól.
Az Ahnenblutot nem kell bemutatni a német színtér rajongóinak, hisz manapság az egyik legnépszerűbb zenekar Germániában.
Az olasz identit rock jeles képviselője a Hobbit egy dallamos olasz dalt küldött a lemezre a bátorságról, üzenve a mindenkinek, hogy ne adja fel a harcot.
Számomra az egyik legnagyobb meglepetés a korongon a Tar Had, nagy rajongója vagyok a bandának, itthon az utolsó zenekarok egyike amelyik még őrzi a skinhead szellemiséget zenében és szövegekben. A novemberi bulin az egyik kedvenc fellépőim lesznek. A dal amit hallhatunk tőlük elég pontos kórképet nyújt hazánk jelenlegi állapotáról. 
Még nagy kedvenc Oroszországból a Carlsband, itthon és külföldön is láttam már őket élőben, most sem kellett csalódnom bennük, hozták a legjobb formájukat, remélem ez a szám már egy új album előszele.
Hogy a srácok ne érezzék magukat egyedül még egy orosz zenekar szerepel a korongon a Kolovrat, sajnos a háború miatt késik a srácok lemeze, remélem hamarosan véget ér az öldöklés és visszatér minden a régi kerékvágásba.
A számomra ismeretlen Machtwort az Ukrajnában zajló háborúról énekel és arról, hogy a német kormány ontja nekik a németek pénzét.
Az újjáalakult Új rend új letisztultabb stílusú hc zenéje sokaknak tetszeni fog, Odin fiairól énekelnek. Ha minden igaz ők is hamarosan új lemezzel jelentkeznek.
A chilei Lanz egy Odal Sieg feldolgozással ajándékozta meg a lemez megvásárlóit, a srácok végre kiadhatnának egy saját szerzeményekből álló albumot is, bár jók a feldolgozásaik is én a saját szerzeményeiket jobban kedvelem.
Az Ironwill az összefogásról énekel, a Brother's war című számukban, korábban nem figyeltem fel erre a bandára, de azt hiszem az ő lemezeiket is be kell szereznem.



AS/BS egy német - orosz formáció, ők a skinhead életérzésről énekelnek a Metallica zenei aláfestésével. 
A White Familyt nem kell bemutatni a hazai közönségnek hiszen már jártak nálunk és egy nagyszerű koncertet adta, most a 14 szóról énekelnek.
Az újjáalakult Vérvád is bemutatkozik a lemezen egy RAHOWA feldolgozással, aki szerette az eredetit annak valószínűleg ez is tetszeni fog.
A Fascine is egy feldolgozást ad elő a lemezen, ők egy Weisse Wolfe szerzeményt dolgoztak fel. Remélem novemberben ezt is hallhatjuk tőlük.
Az NSBP projekt egy Cseh Tamás dalt dolgozott fel, szerintem jobb, mint az eredeti.
Undying Loyalty a korrupt rendszerről énekel és arról, mit kellene tennünk ellene.
A spanyol Skinstorm száma egy ütős szerzemény arról, mit kellene tennünk a kilátástalanság ellen.
A Kaloda neve ismeretlen volt számomra, de a szövegkönyv felvilágosított, hogy ez egy FT projekt, meglepő, de nem hc, hanem igen kellemes dallamos zene erős énekhanggal.
A Cracker Wagont és a Lowdown Wights zenekarokat nem kell bemutatnom, mind két zenekar lemezét bemutattam már a blogon, az utóbbi banda egyik legjobb száma került a lemezre a Viking am I.
Ahogy megszokhattuk a lemez digipack kiadást kapott, ezen a fekete színek dominálnak, így végre a polcon jól mutat majd a vörös-fehér-fekete kombó.
A lemezhez 20 oldalas szövegkönyv tartozik képek, illusztrációk nélkül. A hat paneles digipack kiadvány kiváló viking motívumokkal van díszítve, a borító mintája már kapható pólón is.
Aki szeretne belőle akciósan megveheti a pólót és a lemezt is egy csomagban.
A lemez beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/nordic-power-rock-and-roll-vol-3/

Míg korábban főként a nagyobbik fiam szervezett túrákat vagy az ő ötletei alapján mentünk túrázni, idén főként a kisebbik fiam volt a fő ötletgazda, a budai-hegység legnagyobb vízeséséhez is az ő útmutatása alapján jutottunk el idén már kétszer is.
A túra Budapest határától indul a Solymári vár felé majd onnan vissza a kiindulópontra. Igazi kellemes hétvégi séta nyári hőség idejére.

A túra eleje erdős részen halad, kellemes hűvös árnyékot adnak a fák és a folydogáló patak. Hétvégén nagyon sok család jár ki akár kisgyerekekkel és babakocsival is, bár az utóbbihoz nem árt egy erős férfi kéz is, mert a nyári viharok elsodortak két hidat is és az ösvény elején már tavasszal sem volt híd.


Mindkét alkalommal a patak mellett sétáltunk a nagyobb vízeséstől a kisebbig, Megálltunk gyönyörködni és fényképezni a sziklás résznél, majd folytattuk utunkat a május fáig. Erről a májusfáról nem találtam információt, de úgy néz ki kezd valami pogány kultusz kialakulni körülötte.
A májusfánál az első túránk alkalmával épp csak csordogált a patak, a második túrán már ki volt száradva a patakmeder.
Innen már csak inkább bozótos, mint erdős rész visz a solymári várig. Tavaly már voltunk a várban, az első túrán benéztünk, de a kifizetett 300 Ft-os belépőért némi falmaradványt láthattunk és felmehettünk a kilátóvá alakított toronyba. 
A vártól egy kis emelkedő következik nyílt terepen, majd egy kilométer után ismét erdős rész visz vissza a májusfához és onnan sétálhatunk a kiindulópontra a patak mellett. 

A túra hossza körülbelül öt és fél kilométer, kényelmes tempóban másfél óra alatt végig lehet sétálni rajta, de aki sűrűbben megáll fényképezni annak sem tart két óránál tovább. 

Ez az korong akár a ,, Poroló" rovatba is mehetne, de nem rég kaptam és így ez nekem még új.
A zenekar egyik legkedveltebb albuma, amolyan ,,Best of" lemez is lehetne, hiszen az ezen szereplő dalok mind kislemezeken és válogatásokon jelentek meg korábban, oda meg általában a legjobb számaikat küldték / tették a zenekarok. Mára sajnos a kislemezek helyét a videómegosztók foglalták el, ahova szintén a legjobbnak tartott dalaikat töltik fel elsőként a zenekarok a megjelenő lemezükről. A válogatás albumok is megfogyatkoztak, ma már nagyon kevés kiadó fektet energiát abba, hogy feltörekvő zenekarokat mutasson be, vagy a megjelenő lemezekből adjon ízelítőt.
Visszatérve a Skrewdriverre, a CD-n olyan nagy slágerek kaptak helyet, mint az I don't like you, WP, Invasion, Back with a bang, Antisocial, Boots and Braces stb.
Ez még a hőskorszak amikor még érezhető a számokon az akkor még csúcson lévő Oi!/punk zenék energiája, lendülete, de már a politika is nyílt szerepet kap a szövegekben.
A lemez népszerűségéről azt hiszem elég sokat elárul, hogy mire kézhez kaptam már nem volt kapható az NSBP shopjában: https://nsbp.shop/termek/skrewdriver-boots-and-braces-voice-of-britain/
Aki szeretne belőle iratkozzon fel a shopban.

 A 40 éves Oi-kor és a 30 éves Nemzeti Front illusztris társaságban ünnepli születésnapját, két lengyel formáció és a nagyszerű görög zenekar körében. Úgy néz ki Dudi visszatért az Oi-korba ez leginkább azt jelenti, hogy a régi oi!-osabb, dallamosabb stílus kerül előtérbe, bár Zalát ismerve biztosan lesz pár metál nóta is a repertoárban.
 A Nemzeti Front pár éve nagyjából ugyanazzal a műsorral áll színpadra, így a jó hangulat garantálva lesz a fellépésük alatt, hisz a legnagyobb slágereiket mindenki ismeri.
  Az Odwet sem ma kezdte, a közelmúltban megjelent No Surrenderrel közös lemezük igen népszerű lett világszerte és a lengyel-magyar kapcsolatokat ismerve valószínűleg nagyobb rajongótáborral érkeznek a koncertre. The Pigsticker számomra új név volt, de egy lengyel zenék terén otthonosan mozgó ismerősömtől hamar megtudtam, hogy már két albumuk van a srácoknak és miután belehallgattam megbizonyosodtam róla, hogy igen színvonalasan adják elő a dallamos country, folk, ballada számokból álló repertoárjukat.
A Skumshot nem rég járt nálunk, nagyszerű srácok, nagyszerű zene, a jó hangulatú nyári buli után valószínűleg ismét nagyszerű bulit csapnak. 


 Aki a pénteki bulin ott lesz annak érdemes gyorsan sokat aludni, hisz szombaton is szükség lesz minden energiájára, hiszen öt nagyszerű zenekar fogja tolni a talpalávalót. Három amerikai zenekar utazik át a tengeren, hogy a nagyszerű, dallamos skinhead rock zenéjüket előadják a hazai közönségnek, a blog rendszeres olvasóinak nem igazán kell bemutatni őket, hisz korábban már bemutatásra kerültek a lemezeik. 
Ehhez az illusztris skinhead társasághoz semmi nem passzol jobban, mint Pufi Tomiék csapata, akik hasonló dallamos muzsikát játszanak és a Hundriver akiknek talán addigra elkészül az új albumuk is.
Szóval novemberig mindenki fényesítse ki a Martensét, vegye elő a bomberét, izzítsa a nullásgépet és addig is hangolódjon egy jó kis muzsikával:

20 évvel az első megjelenés után ismét megjelent a ma már kultikus zenekar harmadik önálló albuma. A lemez új köntöst kapott, digipack formátumban jelent meg, új grafikákkal, ajánlóval és teljes szövegkönyvvel. A szövegkönyv a dalokhoz illő grafikákkal illusztrálva. Még egy fotómontázs is került az akkori tagokról a szövegkönyv elejére. A kiadó és a zenekar kitett magért, igen, ilyennek kell lennie egy hanghordozónak.
A korongon 15 dal hallható, bár még néhol érezhető a korábbi RAC hatás, ez már egy vérbeli hard core album.
A korombelieknek és a zenekar rajongóinak nem kell bemutatni az anyagot, hiszen ezeket a dalokat koncertek tucatjain hallhattuk és több szerzemény még a mai napig rendszeresen felcsendül a banda koncertjein, bár ezekből nincs túl sok mostanában.
Azok a hazai rajongók akik most ismerkednek a srácok zenéjével ennél jobb kiadványt nem is választhatnának. A dalok témája széles mondanivalót ölel fel, szólásszabadság, antikommunizmus, emlékezés a hősökre, kötődés az ősi istenekhez, harc a rendszer ellen. Ezekben a számokban még tükröződik a '90-es évek idealizmusa amely akkor még áthatotta a hazai skinhead mozgalmat.
A zene friss, lendületes, mentes minden sallangtól, felesleges gyakori belassulástól és más modern hc elemtől. A dalszövegek érthetőek, de aki bizonytalan a hallásában az ellenőrizheti a szövegkönyvben a szövegeket.
A 15 dalból 14-et magyarul adnak elő, de az angol nyelvű dalnak sem bonyolult a szövege, gyenge nyelvtudással is érthető vagy lefordítható: ,, Skinhead way of life we never say sorry"
Azt hiszem egy húsz éves anyagról fölösleges többet írni, jöjjön egy kis hangminta:

A lemez beszerezhető:
https://nsbp.shop/termek/verszerzodes-hate-parade-2023/

Verőfényes napsütés volt, még az időjárás is Ian születésnapját ünnepelte. A koncert helyszíne egy külvárosi sportpálya rendezvényterme / kocsmája volt. 
A rendezvényterem előtt az NSBP shopja fogadta az érkezőket, az előtérben a Pride France és később a Tuono records standja is helyet kapott, a söntésen keresztül lehetett megközelíteni a koncerttermet ahol a BHH, BHS és a Loyalty kínálta a termékeit. 
 Maga a koncertterem néhány száz ember befogadására alkalmas, a színpad alacsony és viszonylag kicsi, ha a hely távolabb lenne a lakott területektől az udvari színpadon lenne érdemes hasonló rendezvényt szervezni, sajnos a pálya lakott terület közepén van, így este 10-kor be kellene fejezni a bulit, szóval maradt a belső tér.
Ahogy az várható volt nagyon sok külföldi jött el a koncertre, főleg olaszok, de franciák, németek, lengyelek és még egy brazil hölgy is. 
A hangulatot Adriék alapozták meg, az elmúlt közel 50 év legnagyobb slágereit adták elő, főleg Skrewdriver szerzeményeket, de felcsendültek a Romper Stomper dallamai is. Audry and the Troublemakers tapasztalt zenészekből áll akiket több hazai formációból ismerhetünk, szóval egy igazi supergroup, ahogy várható volt kitettek magukért. A közönség élvezte a műsorukat, magyarok és külföldiek együtt énekelték velük a legismertebb dalokat.


A Katastrof műsorát vártam legjobban, az előző hazai koncertjükről lemaradtam. Most sajnos nem hozták a csúcsformájukat, az alkohol - Katastrof mérkőzés az előbbi győzelmével végződött, a srácok hangosak voltak, elhangolt hangszereken játszottak és nem mindig ugyanazt a számot játszották a zenészek, számomra ez a kedvencemnél a Rivolta című számnál volt legszembetűnőbb, ahol a két gitáros nem ugyanazt a számot játszotta és a basszus is valami egész mást, az éneket pedig a közönség mentette meg, ez egyébként az egész produkcióra jellemző volt, ha nincs a nagy számú rajongótáboruk valószínűleg pár szám után kiürül a terem. A '80-as években valószínűleg ezt szinte senki sem vette volna észre, de ma már műértőbb és józanabb közönség is jár a bulikra.

A Fehér Törvényt főleg fiatalabbak várták akik az ország több pontjáról ide sereglettek, ma már elég vegyes a közönségük, több rocker külsejű srác is jön rendszeresen a koncertjeikre. Most jött néhány külföldön élő rajongójuk is akik közül volt aki mikrofonhoz is jutott. A srácok hozták a formájukat, sajnos a külföldieket ez nem nagyon hatotta meg, az olaszok nem sokkal korábban láthatták őket hazai pályán, így ők inkább a büfében álltak sorba, ahol egy szem csapos lány próbált helyt állni egész este/éjjel.


Az est zárásaként a franciák léptek színpadra, ők igazán kitettek magukért, óraműpontosan játszottak, ezt meghálálta a közönség is akik kitartottak végig a műsoruk alatt. Érezhető volt, hogy ők lettek a fő banda bulin, mert amíg játszottak megtelt a terem, igaz pogózni már csak pár lelkesebb rajongójuk pogózott, de aki ott maradtam az a teremben élvezte a bulit.


Az olaszok nem igazán hagyták lemenni a srácokat és miután lejöttek a srácok még legalább egy órán keresztül buliztak a színpad előtt elénekelve minden ismertebb slágert.
Összességében egy hatalmas buli volt és így utólag a Katastrof szereplésén is csak mosolygunk már. A BHH kitett magáért nagyon jól szervezett volt a buli, nem volt balhé, nem volt verekedés, mindenki jól érezte magát.

A koncert végén valaki lenyúlta a szatyrom amelyben egy hímzett Übermensch pulóver volt, egy fehér Antisocial póló, egy használt Citizen Keyne póló . Az aznap megjelent Interdictum lemez volt benne, két "új" Archívum CD,  egy Daspo és egy Embers of an Empire CD. Volt még pár apróság a szatyorban, többek közt egy rendelésre készült szemüvegtörlőkendő, pár matrica stb...
Sokáig reménykedtem, hogy valaki tévedésből vagy jó szándékból tette el a szatyrot ahogy ez már máskor is előfordult a koncerteken a cuccaimmal, de most sajnos nem ez történt.
Az Interdictum együttes a hírt hallva azonnal küldött egyet az új lemezükből és Laci akitől az Archívum lemezek voltak szintén azonnal pótolta a két lemezt. Köszönöm nekik ismét.

 Az előző album dizájnját elhagyva új külsőt kapott a zenekar közelmúltban megjelent korongja. Grafikák helyett fényképek színesítik a borítót és a szövegkönyvet. A külső borító jól visszaadja a szövegek mondanivalóját, míg a többi oldalon és a hátsó borítón a zenekar és a zenészek fotói láthatóak. Hogy ne maradjunk teljesen grafika nélkül a lemez alá került egy ,,posztapokaliptikus" rajz a zenekar tagokról.
A zene dallamos/pörgős street punk nem érzem koppintásnak, inkább csak hangulatában idézi a '90-es évek eleji amerikai színtér zenéit, bár manapság már nem vagyok otthon a stílusban. A borongós hangulatú szövegek is passzolnak ehhez a zenéhez, semmi politika csak a külvárosi életérzés, kilátástalanság és a '70-es évek ,,No Future" gondolatvilága jön át a dalokból. Azt hiszem ezt ilyen pontosan a '80-as évek hazai punk zenekarainak sem sikerült megfogalmazni és átadni.
Az előző korong valószínűleg lezárta a Rebellium korszakot ez az új pedig megmutatja, hogy merre tovább.
Én már várom, hogy végre egy teljes hosszúságú lemezen hallhassam a srácokat.


A lemezért köszönet a zenekarnak és a vokálos hölgynek.

A tegnapi napon volt Ian Stuart Donaldson születésének 66. évfordulója, erre emlékeznek a ma esti koncert résztvevői, szervezői és fellépő zenekarai.
A korombelieknek a francia zenekart a Fractiont nem kell bemutatni, hiszen annak idején rendkívül népszerű volt az előd zenekaruk az Oi!/RAC zenét játszó Fraction Hexagone, mára kicsit átalakult a társaság és a zene is keményebb lett, de a zenekar szellemisége nem változott.
A Katastrof neve sem ismeretlen itthon, hiszen már játszottak hazánkban, pár hete amikor kint jártunk Olaszországban a helyi rajongóiktól megtudtuk, hogy nagyon várják már a budapesti fellépést, ebből sejthető nagyobb olasz közönséget is hoznak magukkal.
Audry zenekara viszonylag fiatal, de az énekesnő tapasztalt zenész, több zenekarban megfordult zenészként és énekesként is.
Azt hiszem a Fehér Törvényt nem kell bemutatnom, több, mint 25 éve ragadta magához Maci a mikrofont.


Az esti koncerten már kapható lesz az Interdictum zenekar új 5 számos CD-je, ha ez is olyan, mint az első korong akkor garantáltan elkapkodják hamar.

Remélem este találkozunk!!!

A találkozó pont: https://28h.hu/esemeny/ian-stuart-donaldson-66-szuletesnapi-party/

Az ausztrál country után amerikai country, country rock albummal jelentkezett a Nordic Sun Budapest kiadó.
A lemezt két nagyszerű, nagy múltú amerikai zenész követte el, Josh és Chris. 
A country nem idegen a színtértől, ha mást nem Johnny Rebelt mindenki ismeri, a könnyen megjegyezhető, minimális nyelvtudással is könnyen érthető szövegei, egyszerű, dallamos zenéje igen népszerű.
A Cracker Wagon 20 nagyszerű szerzeménnyel jelentkezett, összesen több, mint 66 percnyi zenei élményt nyújtva, néhány gyorsabb tétel kivételével lassabb, dallamos dalok jellemzik a korongot wiskeyn és szivaron edzett hangú előadók prezentálásban.


Hogy ez a klasszikus country zene mitől country rock? A dalokban rendre felbukkan a hagyományos akusztikus hangszerek mellett az elektromos gitár, hol egy szóló erejéig, hol felvezetésnek, hol aláfestésnek, jól illeszkedve a zenébe, néha szinte észrevétlenül. 
A dalszövegek igen változatosak, a megszokott country témák mellett felbukkannak politikai témák, bár az előadók előéletét ismerve az lenne furcsa, ha nem így lenne.

A lemez hagyományos CD megjelenést kapott, egyszerű borítóval.

A CD beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/cracker-wagon-wop-bop-bam-bam/
Vagy letölthető: https://nsbp.shop/termek/cracker-wagon-wop-bop-bam-bam-2/

Pár évvel a megjelenés után jutott tudomásomra, hogy újra kiadták az 1986-os kislemezt kiegészítve egy 1984-es demó felvétellel, akkor írtam is róla a blogon.
A múlt hétvégén végre sikerült megvennem a CD-t a kiadó Tuono Records 30 éves szülinapi buliján.
Az első három szám az 1986-os kislemezen jelent meg amely népszerűségéről mi sem árul el többet, minthogy több, mint 7 hivatalos kiadást ért el eddig. A felvétel minősége kiváló.



A további hat szám egy 1984-es demó felvétel, a hangzása alapján a próbahelyiségben vették fel, a még élvezhető kategória, a szövegek érthetőek, de gyanítom a többség az első három szám után kiveszi a korongot a lejátszóból vagy újra és újra az első három számot hallgatja végig, melyek közül a Rivolta mára egy valódi himnusz lett mely minden olasz koncerten elhangzik, van hogy több zenekar előadásában is.
A lemezhez 16 oldalas szövegkönyv tartozik, jól olvasható szövegekkel és millió jó minőségű fényképpel a zenekarról, zenészekről. Igazi gyűjteményes kiadvány, legalább akkora kincs, mint egy Skrewdriver korong.

Az első ami szembetűnik amikor kézbe vesszük az újságot a poszter a közepén, melyen a Fehér Törvény  25 éves jubileumi koncertjéről vannak életképek, a másik pedig, hogy enyém a 88-as sorszámú.
Az újság köszöntővel és tartalomjegyzékkel indul, majd a Bomber Army interjú következik. 5 oldalas interjú képekkel illusztrálva, az érdeklődők minden kérdésükre választ kaphatnak a zenekarral kapcsolatban.
Olvashattok még Válaszvonal, Infinite Justice, White Family, Sons of Odin, Smart Violence interjúkat, szóval az Oi!-tól a HC-ig minden zenei stílus szerepel a palettán.
Képes beszámolót nézhettek meg a 2021-es Kitörés emléktúráról. Részletes beszámolót olvashattok a 2017-es angliai ISD emlékkoncertről melyre együtt utaztam a cikk írójával ahogy a svájci Stahlgewitter koncertre is, amelyről szintén van egy beszámoló. Szerepel a kiadványban Roy két koncertbeszámolója is, a 22. Streetkids Party és a 11. Oi! the Picnic, az utóbbín szintén ott voltam. A 25 éves F.T. koncertről is olvashattok.
Van még CD és Fanzine ajánló, beszámoló a 2016-os Ritorno a Camelot fesztiválról, melyen az Oi-kor is fellépett.
Úgy gondolom ez az eddigi legjobb szám, tartalmas, változatos.
Beszerezhetitek minden nagyobb hazai koncerten és természetesen az NSBP shopban: https://nsbp.shop/termek/nacionalista-hullam-13/

Svédasztalos reggelivel indult a napunk, a szállásunk tulajdonosai nem igazán voltak felkészülve 14 éhes magyar gyomorra, de azért a végén jóllaktunk mindannyian.
Autóval utazó útitársaink elbúcsúztak tőlünk, néhányuknak másnap hajnalban már munkába kellett állni. Mi a boltban folytattuk a napot, alaposan megpakoltuk kosarainkat részben magunknak, részben itthon maradt rokonoknak, barátoknak szánt árukkal. 
Első úti célunk Velence volt, elég jó volt a közlekedés, csak néhány kapunál lassult be a forgalom. A városban egy 10 emeletes parkoló tetején kaptunk parkolóhelyet, a fel és lejutást valamennyien élveztük, ki így, ki úgy. 


Velence a csatornáival, hídjaival már a magasból is szép volt, az utcákon sétálva a régi épületek pedig lenyűgözőek. 
Nem tudom milyen évszak lenne ideális a város megnézéséhez, hogy ne kelljen turisták millióit kerülgetni, hogy tudjunk egy jó képet készíteni, amin nincs féltucat ázsiai, közel-keleti vagy afrikai. 
Felvetődött, hogy kishajóval nézzük meg a várost, de ezek is mind zsúfoltak voltak és némelyiknél órákat kellett volna sorba állni, talán a vízi taxi lett volna jó megoldás, de abból sem volt túl sok szabad. 
Szuvenír árusból minden sarkon volt féltucat, míg a pályaudvar környékén aranyárban mértek mindent, kicsit távolabb már nagyjából a hazai árakon lehetett hűtőmágneseket és egyéb apró emléktárgyakat vásárolni.



Mindannyian szerettünk volna valamilyen helyi ételt enni, így egy étterem kerthelyiségében fogyasztottuk el az ebédünk. Míg itthon a legtöbb helyen kézzel lábbal tiltakoznak az ellen, hogy összehúzzanak két asztalt, ott a teljes személyzet ugrott és összetolt négy asztalt, hogy egy helyre tudjunk ülni és még napernyőről is gondoskodtak. Az árak nagyjából a hazai árakkal azonosak, míg itthon 5-10% a szervízdíj, ott fix 2 €.


Ebéd után még sétáltunk a város utcáin. Nem kerestünk híres épületeket, helyeket, csak mentünk amerre a lábunk vitt. Sajnos az időnk véges volt, mert szerettünk volna még fürdeni a tengerben egyet.
Velencéhez Jesolo esett legközelebb az ismert fürdőhelyek közül, így odamentünk. Engem a strandolás nem igazán vonz, így fürdőnadrággal sem készültem, de hogy ne lógjak ki a sorból a strandon megvettem a legnagyobbat, ami nagyjából két számmal volt kisebb kelleténél.


Fürödtünk, úsztunk, napoztunk, kagylót gyűjtöttünk és ettünk pár falatot indulás előtt.
Hatalmas élmény volt ez a két nap, nagyszerű útitársakkal. Meg is beszéltük, hogy jövőre visszajövünk, remélem megvalósul majd.

Péntek este indultunk, bármilyen hihetetlen, de mindenki időben odaért a találkozóhelyre és nagyjából az eltervezett időben indultunk.
Én a fiatalabbakat és ezzel a kényelmesebb mikrobuszt választottam. Az útitársaim zenészek és azok barátai, barátnői voltak. Az út jó hangulatban telt, beszélgettünk, zenét hallgattunk, mint minden hasonló út alkalmával.
Az első szlovén benzinkútnál ugrott be, milyen kár, hogy nincs itt Gábor, vele minimum egy üveg black berry snapszot megittunk volna reggelig.



Hajnalban értünk Vicenzába, az eredeti terv az volt, hogy első nap fürdünk, második nap városnézés, de az időjósokra hallgatva módosítottunk a programon. Vicenza egy nagyon szép olasz város, több folyó is átmegy rajta, mi a Fiume Retrone mellett találtunk parkolót és innen indultunk városnézésre. Az első utunk a Bazilikához vezetett, majd megnéztünk több belvárosi utcát, épületet.


A sofőrünk megpróbált aludni egy kicsit, mi pedig folytattuk a városnézést, közben pénzváltót és kávézót kerestünk. A pénzváltóval nem volt szerencsénk, végül bankautomatából vett ki eurót az útitársunk. Az első kávézóval sem jártunk igazán nagy sikerrel, épp egy antifa foglaltház melletti kávézóra esett a választásom. Egy anti antifa pólóban álltam a kávézó előtt, míg vártam a többieket, bent egy ember kávézott aki végig engem mustrált belülről. Mikor a többiek odaértek az egyik útitársam kiszúrta, hogy az ajtó tele van antifa matricákkal.
Mivel nem akartuk a koncert előtt felhívni magunkra a figyelmet így tovább álltunk.


A főtéri kis piacon felcsillant a szemem, hogy tudok majd olívaolajat és olívabogyót venni, de sajnos csalódnom kellett, friss zöldségek, házi sajtok és fermentált zöldségek voltak csak.
Végül találtunk egy szimpatikus kávézót, ahol egy csinos pincércsaj nyomogatta a telefonját a kinti asztalok egyikénél. Mikor leültünk egy nem túl szimpatikus afrikai jött az asztalunkhoz a rendelést felvenni aki sem olaszul, sem angolul nem értett, hát így izgalmas volt a rendelést leadni, de végül sikerült elmutogatni neki.
A kávé 1 € 20 cent volt, ami jelenleg kevesebb, mint 500 Ft, mindez egy főtéri kávézóban. Az olasz árak egyébként hasonlóak, mint a hazaiak van ami sokkal olcsóbb, van ami picit drágább.



Miután befejeztük a városnézést beültünk a kisbuszba és elindultunk a szállásunk felé, nem sok pihenést hagyva a sofőrünknek. A szállásunk Vicenza közelében volt, jó rálátással a hegyekre, szőlő ültetvények szomszédságában.
Korán érkeztünk, a szobáink még nem voltak készen, amíg szobáinkra és a többiekre vártunk elfoglaltuk a játszóteret és hagytuk előtörni magunkból a homo ludenst.
Még az útitársaink előtt odaértek a Tuono Recordstól ketten, hogy kifizessék a zenészek szobáit, közben befutottak a többiek is. Miután elfoglaltuk a szobáinkat egy kis csendes pihenő következett.
Mikor felébredtem csatlakoztam egy kisebb csoporthoz amelyik az egyik közeli várat tervezte megnézni.


Castello Scaligero di Soave hazai szemmel nézve egy hatalmas vár, ma már nagy része rom, a várfalakon kívül csak egy kisebb lakó épület és pár bástya áll sértetlenül, melyet múzeumnak rendeztek be, a katonák szállásai, a templom és a többi épület már az enyészeté lett és csak nyomokban felfedezhető.


A múzeumnak berendezett három szoba elég szegényes, más hasonló helyekhez képest, de legalább a 7 €-s belépőn felül itt már nem kértek külön belépőt, mint ahogy nálunk szokás.
A pincétől a padlásig bejártuk a várat nagyjából egy óra alatt, gyönyörködtünk közben a kilátásban, mely a gyönyörű tájra és az alant elterülő városra nyílt.



Visszafelé több étteremnél is megálltunk, de mind zárva volt este hatig, az olaszok tesznek a turistákra, a pihenő az pihenő. Végül a szállásunk közelében vásároltunk be. Kenyér féle nem nagyon volt, így wrapot vettünk 1 €-ért, 25 dekás óriás szemű olívabogyót 2 €-ért, 25 dekás bivaly mozzarellát 2,8 €-ért, 40 dekás diákcsemegét 2 €-ért és még pár apróságot hasonlóan olcsón.
A szálláson egy gyors átöltözés, rövid étkezés után indultunk a koncertre.

A koncertre Maci szervezett buszt, akivel már lassan hat éve nem utaztam külföldi koncertre, pedig mindig jó hangulatú kiruccanások voltak, ezek közül jó néhány leírása szerepel is a legújabb Nacionalista hullám hasábjain.
A koncertre a zenekarral együtt mentem korábban, mint a többiek, kíváncsi voltam hangpróbára és szét akartam nézni a helyszínen, kiadók, shopok kínálatában.
A beugró 20 € volt, a sör és az üdítő a szervezők standján 4 € volt. A helyszín egy sportpálya volt a lakott területektől távolabb. Belépéskor csak a zenészek kaptak karszalagot, a többiek kezére minden féle varázs rúnát rajzoltak filccel, ami nekem fél óra alatt lekopott nyom nélkül, valószínűleg ezt jelezték is páran, mert később már nem a kézfejre, hanem csuklóra vagy a fölé rajzolták.
A hangpróba előtt kipakoltuk a BHS és az NSBP shopját, az árusok a színpad közelében kaptak helyet, világítás nélkül, ami alkonyatkor már csak telefonok bevetésével volt megvilágítható.
A két magyaron kívül csak két olasz árus volt, ebből az egyik a lemezkiadó volt.
Szabadtéri buliról lévén szó kicsit aggódtunk, milyen lesz a hangzás, de profi felszerelés és profi technikus volt a helyszínen, ahol rendszeresen tartanak nagyobb fesztiválokat is.
Mind a négy fellépőt ismertem lemezről, de a magyarokon kívül egyik bandát sem láttam korában élőben.
Maciék voltak az első fellépők, annak ellenére, hogy az olaszok elég jól ismerik a zenekart a fellépésüket pár tucatnyian nézték csak a kis magyar csapaton kívül.


A srácok beleadtak mindent, hogy jól érezzük magunkat, a szokásos "slágereket" játszották, nagyrészt azokat amelyeket múlt héten is a Nordic Sun festen, de egy csöppet sem volt unalmas, az énekes hatalmas poénokkal töltötte meg a számok közti időt és szokás szerint kihasznált minden talpalatnyi helyet a színpadon a számok közben. A világítást színesítette a színpad mellett lenyugvó nap, mely szépen megfestette a felhőket a hegyek fölött. Sajnos a szervezők csak 45 percnyi játék időt engedélyeztek nekik, mindannyian nagyon sajnáltuk, mi magyarok még szívesen néztük/hallgattuk volna srácokat és valószínűleg így voltak ezzel az olaszok is akik azért a műsör vége felé felszaporodtak a színpad körül.
Egyébként a koncert közönsége 99%-ban skinhead volt, ahogy a Tuono records emberei vagy a rendért felelős VFS tagjai is.


A következő fellépő az olasz nemzeti rock (identiti rock) legenda a Topi Neri volt. Oi! zenei gyökerekből táplálkozó dallamos rock zeneként tudnám jellemezni a zenéjüket. Be kell vallanom nekem a lemezeik nem tetszettek, hallgatható, de kicsit lapos az egész. Itt élőben azért egész más volt, a közönség együtt énekelte velük az összes számot, óriási hangulat volt, érezhetően ők voltak a fő zenekar. A műsor végén eljátszották a Rivoltát, itt már nem tudtam magam visszafogni és énekeltem én is mindenkivel.
A Daspo következett, én őket vártam legjobban, valódi olasz skinhead zene. Minden számuk egy nagy sláger számomra. Bár kevesebben nézték őket, mint az előző bandát, azért az ő műsorukat is sokan figyelték, énekeltek velük. Korombeli zenészek, az idősebb korosztálynak szóló zenével, szövegekkel, semmi sallang csak a kemény, de mégis dallamos olasz Oi! bele a képedbe.


Nagyjából egy órát játszhattak, én még órákig tudtam volna élvezni a műsorukat, csak azt hiányoltam, hogy ők nem játszották a Rivoltát, szerintem ők tudták volna leghitelesebben előadni.
Miközben wc-t kerestem felfedeztem, hogy az étteremben van rendes német sör csapolva ráadásul olcsóbban. Onnantól azt ittam a szervezők elég gyönge minőségű söre helyett.
Az est utolsó fellépője a Hate for Breakfast volt, basszgitáros nélkül léptek fel, csak egy szólógitár, dob, ének. Néha kicsit furcsán üresnek hangzott a zene, a hardcore nem egy akusztikus stílus, de azt hiszem a közönségből ez pusztán csak engem zavart. Az énekes hatalmas showman, rengeteget beszélt, beélte a színpadot, minden hardcore klisé benne volt a mozgásában mégsem tűnt utánzásnak vagy unalmasnak, azt hiszem Maci sokat merített az előadásmódjából.



Az első dal amire felfigyeltem az Intolleranza sláger a Come il vento volt, majd Macinak és nekünk magyaroknak elénekelték a közönséggel együtt az Avanti ragazzi-t
Az est zárásaként ők is előadták a Rivoltát amit szintén velük énekeltem én is mindenki mással együtt.
A koncert végén még egyszer végig szaladtam az árusoknál és kiszúrtam egy régóta keresett lemezt, a Plastic Surgeri 30th amit meg is vettem, egy másik standon a Daspo lemezeit, de sajnos csak egy olyan srác volt ott akit megbíztak az árú őrzésével, az árakról nem tudott semmit.
Az est zárásaként bepakoltunk a mikrobuszba, megittuk a zenészeknek szánt italjegyekért kapott italokat és szállásunkon nyugovóra tértünk hajnalban.

A spanyolok egy rövid kis zenés videóval emlékeztek meg a magyarországi fellépésükről:

Már több, mint 10 éve, hogy rábukkantam a Batallón De Castigo koncertfelvételeire a világhálón, abban az időben ők és a görög Iron Youth voltak a kedvenceim, így amikor megtudtam, hogy a spanyolok jönnek kis hazánkba már biztosan tudtam, hogy ott leszek a koncertjükön.
 A forró nyári nap elől kimondottan jól esett a hűvös koncertterembe bemenekülni. A közönség lassan szállingózott, amíg ismerősökre vártam megnéztem az árusok standjait, az NSBP shop kínálata Pride France termékekkel bővült, sajnos ezek a termékek a webshopban még nem elérhetőek, de ígéret van rá, hogy hamarosan nem csak ezek, de más ismert márkák is elérhetőek lesznek. Egyébként az egyik minta annyira megtetszett, hogy nem tudtam ott hagyni. 
A BHS standján hatalmas kínálat volt szintén, egy régi No Remors póló tetszett meg amelyen a British Movement lógója van, de sajnos nem volt a méretemben és egy Mistreat CD-n gondolkodtam, de végül nem vettem meg, azért nem távoztam üres kézzel kaptam egy Nacionalista Hullám fanzinet melyben több közös kalandunk leírása szerepel, erről majd a héten még írok.



A B&H H standján pólókból és zászlókból volt nagyobb kínálat, a teljes termékpalettájukkal az augusztusi születésnapi bulin találkozhatnak az érdeklődők.
A spanyolok sajnos nem hoztak semmit, a görögök standján a CD-jük mellett annak bakelit változatát és 3-4 pólót lehetett kapni, valamint egy csomó ingyenes matricát. Innen sem távoztam üres kézzel, a lemezüket vettem meg és mivel euróval fizettem amiből nem tudtak visszaadni, egy pólót is kaptam, természetesen a matrica gyűjteményem is bővült.
Mire Borc kipakolt már kiköltekeztem magam, így tőle most nem vettem semmit, a győriek standjánál csak egy kisebb kínálat volt, pólók, kulcstartók, hűtőmágnesek voltak náluk.
Mire végeztem az első zenekar már bele is csapott a húrokba, a Vérvádnak jót tett az énekes csere, az új énekes egy zenész akinek markáns megjelenése és hangja van. A srácok rajongói többnyire fiatal rockerek és pár idősebb haver akik még a régi időkben kedvelték meg a zenekart. A fiatalok vad pogóval hálálták meg a műsort és végig énekelték, üvöltötték a szövegeket az énekessel.


A srácok állítólag hamarosan új lemezzel jelentkeznek, a régi megkopott felvételek helyett végre jó minőségben hallhatjuk a legnagyobb slágereiket és talán pár új nótát is.
Görögországból ritkán jut el zene a külföldi nagyközönséghez, de amelyik eljut az igen színvonalas (Der Stürmer, Iron Youth, No Surrender) nincs ez másként a Skumshot esetében sem. Én cirka féléve bukkantam a srácok telegram oldalára, azóta rajongok a kellemes RAC zenéjükért. Alig egy órát játszottak a saját számaik mellett egy Skrewdriver nótát a Hail the New Dawn-t is előadták és zárásként egy Frotress slágert az I hate Commie Scum-ot játszották el. A közönség nem volt túl aktív, inkább csak az ismertebb számokat énekelték velük, tánc csak elvétve volt, pedig megérdemelték volna a srácok, nagyon jól játszottak.

A görögök után Maciék következtek, hatalmas pogóval hálálta meg a közönség a műsorukat, 17 számmal készültek erre a napra, közöttük a Titkolt Ellenállás feldolgozással ami az nap kétszeresen is aktuális volt, hiszen a rendezvény Cseresznye Gyuri emlék est is volt és az nap volt a buzi parádé is.


A Hail Victory feldolgozás a Valhalla szövegével még a külföldiek figyelmét is felkeltette, a Skumshot énekese egész közel ment a színpadhoz, ha megkérik valószínűleg elénekelte volna angolul a zenekarral. 
A Törvény a legtöbb nagy koncert slágerét eljátszotta, a BHS Crew, Szolgám leszel, Régi vagy új stb...
Míg a fiatalok és rockerek a két hc banda miatt jöttek addig az idősebb korosztály egyértelműen a Batallón de Castigo miatt érkezett. A spanyolok nem igazán játszottak mostanában Európában, pár közép-amerikai koncerten vannak túl ezért is volt kicsit érthetetlen, hogy miért ilyen kevesen voltak kíváncsiak rájuk, hisz ők Európa egyetlen valamire való metál zenekara, akik szerették a Titkolt Ellenállást, Squadront azoknak itt lett volna a helye.


A spanyolok sem hagytak ki a műsorukból egyetlen slágert sem, de érezhetően az Al Arma vitte a prímet, azt mindenki énekelte a színpad körül. Azoknak akik ott voltak felejthetetlen élmény volt. 
Ha minden számukat eljátszották volna a srácok a közönség akkor is azt érezte volna, hogy kevés.


A fellépésük után mindenki szeretett volna egy közös képet velük, a srácok természetesen benne voltak és most gyanítom mindenki dicsekszik vele, aki nem volt ott az pedig sajnálhatja, hogy egy ilyen nagyszerű bulit kihagyott.

Tartalmas interjút készített a Nacionalista Zóna az Oi-kor zenekar két alapítótagjával Dudival és Zalával.
A podcastből részletesen megismerhetjük a zenekar történetét, viszontagságait a kezdetektől napjainkig.
Beszélnek a tervekről is, a készülő új albumról, a 40 éves évforduló koncertjeiről, melyből lehet, hogy három is lesz. Szóba került az is, hogy lesz folytatása az interjúnak, melyből megismerhetjük majd a hazai skinhead mozgalom kezdetének körülményeit.

Jesse lassan kiérdemli Ausztrália legtermékenyebb zenésze címet. Bő féléve éve jelent meg a Yardbombs - Folk off... and die, Idén jelent meg a Lowdown wights - Triumph of the Ill lemeze, pár hete jelent meg a limitált kiadású Yardbombs - Buy me a feeling korongja és most ismét itt egy új lemez, új stílus, új felállás.
Az új stílus az aussi country rock jelzőt kapta. Az első szám némi áthangszereléssel még felfért volna a Folk off.. and die albumra, a többi már kicsit lassabb, középtempós vagy balladásabb dal. Első hallgatásra kicsit idegen volt az amerikai countryhoz szokott fülemnek, de Jesse jól felismerhető énekhangja és stílusa már akkor is átjött, második hallgatásra már csak azt éreztem, hogy ez az album túl rövid. 
Kilenc szám került a korongra ez alig több, mint 32 perc játékidő.
Ez a zene simán megállná a helyét akár egy ballada esten is pusztán gitár és ének felállással. A lemez pedig kiváló egy esti baráti sörözéshez aláfestésnek, utazáshoz kocsiba vagy munka után egy kis pihenéshez amikor már fáradt vagy a kedvenc hc vagy metál bandáidhoz.

A lemez hagyományos CD tokban jelent meg nyolc oldalas szövegkönyvvel és lenyűgöző grafikákkal. Sajnos elég szűkös információt ad, se fotó, se köszönő lista és még a nagyszerű grafikus neve sincs feltüntetve.


Beszerezhető: https://nsbp.shop/termek/right-hand-string-band-now-its-time-for-blood/