Egy kicsit borongósabb kora őszi napon indultunk útra, kimondottan kellemes túrázásra való idő volt.
Pilisszentlászlóról a kék jelzésen indultunk el és végig azon haladtunk, a település szélétől egy vízmosás szerű árok mellett vitt az út, majd egy patak mellett folytatódott egészen a forrásig, ahol egy kellemes pihenőhely volt ahol megálltunk enni.
A pihenőhely után még egy darabig erdős részen vitt az út, majd egy nagyobb rétre értünk amit beborított az őszi kikerics, felváltva gyönyörködtünk a virágokban és a mezőt övező távoli hegycsúcsokban.
Az erdőbe visszaérve kezdett az út emelkedni, előbb csak kellemesen, majd elég durván, nem sokkal a vége előtt meg kellett állnom lihegni.
A csúcs után már kellemes volt az út, alig észrevehetően emelkedett. Dobogókőn frissítettünk, én egy kézműves pilseni típusú sört ittam, a fiam IPÁ-t, mind kettőnknek ízlett a sör és jól is esett.
Dobogókőn megnéztük a panorámát majd folytattuk az utat a kék jelzésen. Innen már végig lejtett ezért elég gyorsan haladtunk, az út eleje házak között kanyargott majd egy sziklás résszel folytatódott ahol hegymászók vagy barlangászok sátoroztak. Onnan erdős rész következett. Útközben elég sok szedret ettünk, már a félérettek is édesek voltak.
Pilisszentkeresztet elég gyorsan elértük, a buszig volt még időnk így beugrottunk a Felső kocsmába, valamikor régen a kocsma mellett vezetett el a Duna mtb maraton távja, és a pilisi bringa túráink gyakori frissítőpontja volt a hely.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek