A képekért és a pálinkáért köszönet Polginak.
Örömmel osztjuk meg a 2018. február 7-i szerdai est hírét. Az előadó személye mellett természetesen a Budai Kitörés Emléktúra szervezői is ott lesznek és igény esetén megszólalnak, de vitéz Pongrácz Gyuri bácsi személye a garancia arra, hogy ez egy remek helyszínen és színvonalas szervezés mellett, igazán hiteles körképet nyújthatunk át Budapest Ostromáról és a Kitörésről.
Szeretettel várnak minden érdeklődőt a szervezők.
Ebben az évben ez már a sokadik hűllős, bogaras kiállítás és vásár volt amit láttam. A helyszín egy koncertnek vagy diszkónak kiváló, de egy vásár ami négy szinten van egyszerre... hát mit mondjak, 5 kilót fogytam a lépcsőzéstől.
Igazából sokkal kisebb helyen elfért volna a rendezvény. Hasonló árú belépőért a Terra plázán sokkal több látnivalóval találkozik az ember, egy szinten, le-föl rohangálás nélkül. Igazából az "Akva" miatt sokkal több vízi állatra számítottam, de kevesebb, volt, mint a hasonló rendezvényeken. A rendezvény fő atrakciója a gekkó szépség verseny lett volna, de gondolom a feltételek, követelmények nem igazán vonzották a nevezőket, talán 5 szépség volt versenyben, ha jól láttam. Gekkóból és kígyóból volt a legnagyobb választék, ennek ellenére kígyó eleség szinte alig volt kapható. Eleség állatokból nem volt túl kínálat, de legalább akciós áron volt szinte minden, gondolom a tél miatt kiárúsítottak, hiszen februárig már nem igen lesz hasonló nagyobb rendezvény. Terrarisztikai felszerélből sem volt árúdömping, bár ha az ember képes némi kompromisszumra azért talált szinte mindent, ha nem is a legjobb áron.
Azt hiszem ez a rendezvény a továbbiakban kimarad az életemből.
A 4 legmeghatározóbb felvétel amely leginkább befolyásolta a hazai skinhead mozgalmat.
1. Mos-oi, 1983.02.19. Meggyfa utcai koncert.
Az a pár szám amit a koncerten játszottak meghatározta hosszú időre a skinheadek politikai irányúltságát, a számok nyílt szövege meghatározta az ellenségképet amely a mai napig jellemzi a skinheadek gondolkodás módját.
A skinhead indulóból azóta himnusz lett ami a legtöbb hazai skinhead koncerten elhangzik.
2. Oi-kor - 1987-es demó
Ez a felvétel nem csak a minőségével tűnt ki az akkori idők hanganyagaiból, hanem egy átfogó képet nyújtott az akkori skinheadeknek. Benne volt minden ami akkoriban egy skinheadnek fontos volt, kocsma, balhé, szerelem, hazafiasság, politika, bajtársiasság, összetartás-összetartozás, szóval minden amit úgy hívtunk skinhead életérzés.
Ez a felvétel hamarosan megjelenik bakelit lemezen
3. Egészséges Fejbőr - demó 1988
Ez a felvétel szerezte a legtöbb követőt a mozgalomnak, dallamos zene, humoros és komoly szövegek felváltva. Az Oi-kor által kitaposott politikai irányvonalat követő hazafias szövegek, humor, szerelem, skinhead 8 parancsolat, skinhead életérzés nem csak skinheadeknek. Ez a felvétel lett a legnépszerűbb abban az időben, szinte minden akkori fiatal hallgatta, politikai elkötelezettség nélkül. A Turul madár népszerűsége azóta is töretlen, rengeteg rock zenekar feldolgozta és motoros találkozókon azóta is gyakran felcsendül.
4. Archívum - Támadás
Ez a felvétel alapozta meg az ns mozgalom irányvonalát, a megjelenés után szinte minden szám himnusszá vált. Nem csak a szövegek, hanem a zene is követőket hozott, ez a stílus a mai napig meghatározó a hazai ns zenei életben.
Az első "Le a romákkal" felíratok a '80-as évek második felében jelentek meg Nagykőrösön. Először értetlenül álltunk a dolog előtt, de hamar kiderült, hogy a város pénze elfogyott és nem tudta befejezni az elkezdett emeletes házsor megépítését a lakótelep mellett. Ebből nem is lett volna különösebb probléma, ha így marad, de a város vezetése szerette volna befejezni az építkezést minél előbb. Egyetlen komoly felajánlás érkezett mégpedig Szolnokról, ők szívesen befejezték volna az építkezést, csak annyit kértek cserébe, hogy a kész lakások felébe ők költöztethessenek lakókat. Szolnokon akkoriban történt az eset, hogy egy földmunkagéppel dolgozó férfi lányát megölték a helyi kisebbség tagjai, amire válaszul a dolgozó letarolta a putrisort, az így keletkező lakáshiányt szerette volna pótolni a szomszéd nagyváros.
A várost gyorsan ellepték a falfirkák, amit a városvezetés megpróbált gyorsan eltüntetni, a fent is látható módon.
Később 1988-ban a bűnös cselekményt megpróbálták a bőrfejűekre kenni, de az írásminta vétel ezt a vádat cáfolta.
Jó hír a keményebb zenék rajongóinak, pár hete újra indult a főként HC-NSHC-H8Core zenékkel, zenekarokkal foglalkozó Underground Revolution blog.
https://undergroundrevolution09.blogspot.hu/
A nyáron múlt 20 éve, hogy megtartottuk a 3. és egyben utolsó Nemzeti Ifjúsági Tábort (NIT).
A NIT a HH rendezvénye volt, az alapkoncepció az volt, hogy lakott területtől távolabb, de azért megközelíthető helyre egy rövid túrával, a természet lágy ölére csábítsuk ki a fiatalokat. Az első tábor Mátracserpusztán volt, Mátranováktól pár kilóméterre egy forrás mellett, a második szintén a Mátrában a mátranováki Cserkészkúton egy forrásnál volt. A harmadikat Szigethalom mellett a Duna közelében tartottuk.
A lll. tábor alap ötlete az volt, hogy péntek este Oi! bulit, szombaton ns koncerteket tartsunk. Sajnos amikor jöttek a zenekaroktól a fellépési díj igények (Titkolt és NF 18.000- 20.000Ft körül fejenként és hírből úgy tudtuk az Oi-kor, Fejbőr is hasonló összegért jött volna) gyorsan letettünk a dologról, hiszen a HH-nak nem volt alaptőkéje. A szombati napra első körben 9 zenekar volt betervezve, ami a koncert közeledtével napról-napra csökkent, az Út és Cél és a Vérszerződés a kötelező sorkatonai szolgálat miatt nem tudott fellépni, az NC95 dobos hiánnyal küzdött, egy black metál zenekar is jelentkezett, de végül ők sem jöttek, a Valhalla tagjainak 3/4-ed része ott volt, de a felállított lángoló kereszt, a szervezők és a közönség könyörgése ellenére sem játszották el még vendég zenésszel sem a Lángoló kereszt című számot.. Egyébként az ÚT és Cél 3000Ft-ot a Vérszerződés 5000Ft-ot kért volna útiköltségként, ami teljesen reális volt abban az időben. Végül az Archívum és a Nimród a két fellépő zenekar közösen egy láda sört kértek.
A szervezést két hónappal korábban kezdtük, első körben a tábor melletti vendéglővel egyeztettünk, aki biztosította az áramot a koncerthez ( végül az áramért 3000Ft-ot kért, megjegyzem én még most sem fizetek ennyit egy hónapra az áramért ). A vendéglővel egyeztettünk a vendégek várható létszámáról és a várható fogyasztásról. A sör mennyiséget sikerült eltalálnunk, de a kaját nem, mi arra számítottunk, hogy az olcsóbb virsliből fogy majd, de végül a többség a'la cart evett nem is keveset, a megmaradt virsli egy részét a visszaváltott üvegekből mi fogyasztottuk el a buli után vasárnap délben.
A technikussal még korábban egyeztettünk aki 30.000Ft-ot kért a hangosításért valamint kérte, hogy gondoskodjunk színpadról, mi úgy egyeztettünk vele, hogy szerzünk raklapokat és abból építünk dobogót.
A helyszínen derült ki, hogy a raklap dobogó nem felel meg neki, NO DE Ő hozott mobil dobogót és azt felállítja, ha mi nem tudunk emelvényt csinálni a cuccainak és ezért potom 10.000Ft-tal kér többet. Hát mit mondjak, egy órával a várható kezdés előtt nem tudtunk dobogót varázsolni. Ekkor sajnos a meghírdetett belépési díjat 300-ról 500 FT-ra kellett emelnünk, mert közben kiderült, hogy több rendezvényt is ránk szerveztek. Az egyik egy komáromi buli volt ami a helyi sörfesztivállal együtt lett megtartva az ottani és a Rév-Komáromi fiataloknak ez egy napon a NIT-tel, a másik egy nemzetközi buli volt egy héttel később Békésen. Ez utóbbiból nézeteltérés is volt, az ottani szervezők szerint mi szerveztünk az ő bulijukra, holott mi már harmadik éve ugyanakkor szerveztük meg a táborunk és ráadásúl hónapokkal előtte meghírdettük..
Az előkészületeknél csak Süni volt hadra fogható a HH-ból, a tagok egy része az ország távolabbi részén lakott a közelebbiek nem igazán voltak aktívak. Sünivel készítettük a plakátokat, vele fújtuk fel festék sprayvel az útjelekt a tömegközlekedésektől a táborig és a tagoknak kötelező jeleggel elrendelt 1000Ft hozzájárulást is csak ketten fizettük be a rendezvény kezdetéig és minden egyéb szervezési feladatot mi láttunk.
Bár a tábor három naposra volt tervezve Sünivel és pár pesti HH taggal már csütörtökön kiköltöztünk a Dunapartra előkészíteni a helyszínen mindent ami nagyjából a sátor állításban az esti grillezésben és pár sör elfogyasztásában ki is merült.
Pénteken felmértük a terepet alaposabban, találtunk két nagy gerendát amiből a másnapi koncertre egy keresztet eszkábáltunk. Közben lassan elkezdtek szivárogni a vendégek is, estig mintegy 40 fő jött össze.
Szombaton nagy izgalommal vártuk a zenekarokat és a vendégeket. A rossz hírek hidegzuhanyként értek minket a beígért 40 komáromiból csak 4-5 fő jött, a ránk szervezett koncertek, de a legrosszabb a technikus bejelentése volt, nem csak a plussz 10.000Ft, hanem az így 40.000Ft-ra nőtt összeg felét a kezdésig ki kellett fizetnünk. A koncert kezdetére 30.000Ft-ot tudtunk átadni neki, Illés Miki vállalt értünk kezességet, hogy egy hónapon belül kifizetjük a hátralévő összeget. Az mindenesetre érdekes volt, hogy a két jegyszedő HH tag akik már pénteken nem tudtak sört venni maguknak, amint elkezdtek jegyet árulni a koncert végéig mindig sörrel a kezükben mászkáltak.
A koncertet a Nimród kezdte, Miki hatalmas hangulatot csinált az összekötő szövegeivel és az elején közösen énekelt indulóval.
A felállított keresztet a két zenekar műsora közt meggyújtottuk, mert az egyik bajtársunknak a kislányával haza kellett menni. Amint meggyújtottuk, mindenki köré gyűlt és együtt elénekeltük a Valhalla ide passzoló számát.
Az Archívum ekkor lépett fel először Jézussal, egy erről szóló történetet olvashattok az Archívum könyvben Süni tollából.
A srácok is hatalmas bulit nyomtak, sok környékbeli srác ekkor volt először ns koncerten, a műsor után többen odajöttek megköszönni, hogy megcsináltuk ezt a koncertet és megismerhették a zenekarokat.
Közben Borczy a színpadról Gonosznak mondott köszönetet, aki semmilyen részt nem vállalt a rendezésből.
Mivel a zenekarokat nem sikerül rávenni a korai kezdésre az Archívum nagyjából 50 percet játszhatott, mivel a vendéglő tulaja főként rendőrségi nyomásra 23:00 körül kihúzta a dugót.
Végül miután leállt a zene még adott annyi áramot, hogy a technikus össze tudjon pakolni. A koncertről készült hangfelvétel, egy helyben katonáskodó srác vetette fel a technikussal, így a minősége is kiváló volt, sajnos azóta már nincs meg.
Vasárnap összepakoltunk és rendet raktunk magunk után értve ezalatt a terület teljes szemét mentesítését, majd egy gyors kaja és pár sör után még elugrottunk hozzám pár sörre Süniékkel.
Az első NIT-en léptem be a HH-ba, ez után a buli után léptem ki, amikor beléptem sok jó emberrel meg ismerkedtem, sajnos két év alatt alaposan felhígult a társaság és főleg az újak közül nagyon sokban kellett csalódnom.
A koncert után pár nappal Süni gyűlést hívott össze, én erre már nem mentem el, végül Süninek sikerült a tagokon bevasalni a hiányzó összeget és kifizetni a tartozásunkat időben.
Invitálás az első NIT-re
A második NIT meghívója
A lll. NIT-en nem fényképeztem, az első kettőn viszont igen, majd idővel új bejegyzésben osztok meg képeket az első két rendezvényről, ha lesz érdeklődés.
David Lane (R.I.P.) születésnapján elérkezett az idő, hogy bejelentsük a 10 éve elindult Loyalty Records webshop következő kiadványát, aminek a megjelenése november második felében várható! Minden megosztást köszönünk!
30 éve láttam elsőként az ETÁ-t talán 20-30 percet játszottak egy punk fesztiválon a Siketek sportcsarnokában. Tavaly amikor megjelent az új lemezük többször terveztem, hogy meg nézem valahol őket, de ez végül elmaradt.
Leginkább ezért örültem a Romer - ETA túrnénak, itt olyan közegben láthatom ahol biztosan nem kell tartanom az idióta balosok zaklatásától.
Kora reggel indultunk Szegedre, a napot városnézéssel és a füvészkert meglátogatásával töltöttük.
A koncert előtt úgy volt, hogy Dagadt Árpival és még pár ismerőssel találkozunk, de végül csak Gáborral futottunk össze egy sörre a Fülig Jimmy nevű becsületrontóban.
A koncert helyszínén néhány vásárhelyi ismerőssel találkoztunk, rajtuk kívűl pár helyi és néhány környékbeli kopasz volt és végül Árpival is összefutottunk, punk nem sok volt, a zenekar tagjain és szűk baráti körén kívűl két egykori CPg tag és 2-3 szolidabb külsejű punk volt kíváncsi a bulira.
Amikor lementünk a klubba a környékbeli srácok egy BH közeli klippel tisztelegtek előttünk, az Árpád Vére egyik számával fogadtak.
A zászlónk is hatalmas sikernek örvendett, többen fotózták magukat vele.
A koncertet az ETA kezdte, felharsant a sziréna és indult a buli.
Az énekesben hatalmas energia tombol, talán a sport múlt, tele van lendülettel, gyakran kicsi neki a színpad. Az összes ismertebb régi számot eljátszák, majd a végén 4-5 új számot és végül ismét eljátszák az ETÁ-t.
A közönségből talán 20-25 ember ismeri őket, nekik játszanak, az önkéntes énekesek váltogatják egymást a mikrofonnál, Sáthy Róbi pengetés közben a közönséggel pogózik. Hatalmas bulit adtak.
A koncert végén Robi köszöntötte a vendégként megjelenő CPg tagokat.
A szünetben pár ismerőssel beszélgettem, majd a jegyszedővel váltottam pár szót, főleg a túrnéról, a túrné állomasáairól beszéltünk. Közben annyira elszaladt az idő, hogy már a 4. számnál tartottak Balázsék mire leértem.
Hatalmas bulit adtak, a színpadot lehetetlen volt megközelíteni a pogózóktól és a zenekarral együtt mulató közönségtől, így sajnos nem tudtam róluk fényképet készíteni.
Balázsék minden "slágerüket" eljátszották, a közönség végig énekelt-tombolt a zenekarral, nagyon jó volt a hangulat.
Koncert után nem rohantunk a szállásra, még beszélgettünk pár emberrel, a hódmezővásárhelyiek reklamáltak, hogy hozzájuk miért nem jutott el a túrné, hisz náluk közismerten jó a viszony a punkok és a kopaszok közt, valamint ott mindig garantált a 100-120 fős közönség. Balázst kérdeztem, hogy miért nem a Szent suhancokkal csinálták végig a túrnét, hiszen ahhoz a zenéhez jobban illett volna, ekkor tudtam meg, hogy a Szt. Suhancok gitárosa segítette ki az ETÁ-t, így nehéz lett volna a srácnak két zenekarral végig tolni a bulikat.
Az est megkoronázása képpen még beugrottunk egy sörre a kézműves sörök házába.
Egy kisebb baráti társasággal indultunk pénteken Ferihegyről Lutonba, majd onnan busszal Birminghambe.
Az utazás jó hangulatban telt, beszélgettünk a közelmúlt eseményeiről, Angliáról, vendéglátóinkról és az előttünk álló hétvégéről..
Birminghamben már vártak vendéglátóink, Mark és Liza, ahogy leszálltunk a buszról rövid üdvözlés után elfuvaroztak minket a szállásunkra, ahol szobáink elfoglalása után már indultunk is vacsorázni.
Birmingham azon része amit éjjel láttunk gyönyörű, meg is beszéltük, hogy ezt nappal is mindenképp meg kell néznünk.
Mivel elég későre járt működő konyhát csak egy gyorsétteremben találtunk, innen egy éjszakai szórakozó helyre mentünk ahol ittunk egy sört, majd visszatértünk a szállásunkra. Útközben a város szépségét alaposan elrontotta a lakosság látványa, néha Afrikában, néha közép Ázsiában éreztük magunk, fehér férfit szinte alig láttunk, ellenben lengén öltözött európai lányok voltak bőven, itthon minden bizonnyal nem dicsekszenek a valódi foglalkozásukkal...
Reggel egy kiadós svédasztalos reggeli után Macival összekaptuk magunk és tettük egy rövid sétát a csatorna parton.
Útközben az előző napi terror támadás miatt mindenhol rendőröket és biztonsági őröket láttunk. Fokozott ellenőrzés, táska vizit csak a szórakozóhelyeken és középületekben volt.
A rövid séta után útnak indultunk az idei Ian Stuart emlékkoncert helyszínére ahova a BH West Midland divizió aktivistái vittek minket kocsikkal. Útközben főként a tájban gyönyörködtem, áthaladtunk Nottinghamshire-en, Robin Hood otthonán (a Sherwoodi erdőt nem láttuk). 
A koncert nagyon jó volt, arról majd részletesen a BHH blogon olvashattok.
Koncert végén visszavittek minket a szállásunkra. Másnap korán, nem túl kipihenten keltünk. Rövid pakolás után, már jöttek értünk vendéglátóink és vittek a buszunkhoz. Lutonban az a szomorú hír fogadott, hogy a repülőnk késik, a várakozást evéssel, a maradék apró elköltésével és nézelődéssel töltöttük. Végül egy óra késéssel felszállt a gépünk.
Megkésve, fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk haza.
Schönauer Péter (Söci) temetése
A temetésre a rokonokon, barátokon, ismerősökön és az óbudai rögbi csapat tagjain kívűl mintegy 300 skinhead ment el.
Huligán együttes
A kép az egyik próbájukon készült a '90-es évek elején, Nagykőrösön a zeneiskolában.
Nevüket az első feldolgozás számuk után kapták, Störkraft - Hooligan, amit magyarul énekeltek.
A zenekar minden tagja tanult hangszeres zenét, ennek ellenére együtt nem vitték túl sokra. Vidéken kevés fellépési lehetőségük volt, Pesten egyszer tudtak fellépni, a szervezők akkor is alig akarták az utiköltséget kifizetni nekik (3000Ft-ot).
A feloszlás után az énekes családot alapított, a gitáros többször is próbált skinhead zenekart alapítani, melyekkel helyi sikereket ért el. A basszeros alternatív zenekarokban folytatta, a dobos több helyi rockzenekar mellett játszott ismertebb rockabilly formációban és túrnézott Amerikában ismert pop/rock zenekarral, a saxofonos az állami operába került ahol végül énekesi karriert csinált, majd a pénztelenség nyugatra űzte.
A kép Mátracserpusztán készült a '90-es évek közepén az első NIT-en.
A faluban kilencen laktak akkor. A tábor Mátracserpusztán volt, de a koncertek Mátranovákon, egy órányi gyaloglásra. Koncert után sétáltunk vissza a táborba, amikor valaki kiszúrta a faluújságot amelyhez első ránézésre 10 éve nem nyúltak. Az egyik srác meggyújtotta a Kádár portrét ami igen nagy tetszést aratott köreinkben. A zajra egy idős hölgy szólt ki a kerítésen:
- Mit ártott az az áldott jóember maguknak?
Mire egy dörmögő hang:
- Lesittelte a barátomat.
A tízéves Berni Etschenberg (balra) és egykorú barátja, Hubert Heinrichs (jobbra) 1945. május 23-án két másik fiú (14 éves Wilhelm Etschenberg és nyolcéves Viktor Etschenberg) társaságában elfogta az amerikai hadsereg. A szövetséges sajtóban, mint Wherwölfe mutatják be őket. A tízéves Berni Etschenberget röviddel a felvétel után lelőtték.
A '90-es évek elején a márciusi és októberi felvonulások hatalmas erő demonstrációt jelentettek. Ilyenkor több száz skinhead vonult fel a fővárosban. Ezekre a rendezvényekre vidékről is rengeteg skinhead utazott fel.
November 11.-én jelenik meg a Titkolt Ellenállás tripla DVD-je, hamarosan előrendelhető lesz, figyeljétek a titkolt.hu weboldalt.
1. Vár és kastély túra a felvidéken, a túrista rögtön az első megállónál lihegve a bajmóci várban:
- Hát nem gondoltam volna, hogy ennyi lépcső lesz.
2. Barlang túra az északi karszt vidék barlangjaiban, mely 3 barlangot érintett. Túrista a második barlangban:
- Hát nem gondoltam volna, hogy ennyit kell gyalogolni.
Az elmúlt évekhez hasonlóan ebben az évben is adományt gyűjtünk szeptemberben.
Az adományokat a tavalyi évben megismert erdélyi (Magyarfülpös - Szászrégen) Szivárványháznak gyűjtjük.
http://odin.blog.hu/2016/12/20/adomany_a_magyarfulposi_szivarvanyhaznak
Az alapítvány a szórvány magyarságban élő gyerekek magyar nyelvű oktatásával foglalkozik, bentlakásos iskolát tart fent.
Adományként ruhát, játékot, könyveket, írószereket gyűjtünk.
Az adományokat a szeptemberi Ian Stuart Donaldson emlékesteken ( szeptember 22-23) lehet leadni aktivistáinknál.
A már lassan hagyománnyá vált BHH ruhabörzét idén kibővítik és nem csak ruhát, hanem bármilyen skinhead ereklyét hozhattok a börzére, felvarrókat, hanghordozókat, fanzine-eket és bármi mást ami kapcsolódik ehhez a szubkultúrához, mozgalomhoz és szeretnétek eladni vagy elcserélni..
A börze kezdete 17:00 óra
Helyszín: Crazy garden, 1095 Bp. Soroksári út 164.
A belépés és asztalfoglalás ingyenes.
Aki szeretne maradni az esti koncertre annak természetesen a belépőt meg kell vásárolnia.
A Le Camp des Saints cselekménye röviden így foglalható össze: nyomorultak tömegei indulnak meg a harmadik világ kikötőiből a földi paradicsom, Európa felé. A politikusok, a sajtó és az értelmiségek részint gyávaságból, részben öngyűlöletből, részint utópizmusból meghirdetik a Wilkommenskulturt. Franciaország a befogadás lázában ég. Párizsban művészek részvételével hatalmas karnevált szerveznek a jövevények tiszteletére, a rádió és a televízió különkiadásokban ismerteti meg a közönséget leendő honfitársai kultúrájával. Önkéntes mérvadók osztják az észt a tolerancia és a szolidaritás fontosságáról. Azon keveseket, akik eltérni merészelnek a hivatalos álláspont tomboló humanizmusától, kirekesztőnek és gyűlöletkeltőnek bélyegezve félresöprik. A latin-amerikai, aszketikus, egyháza pompázatos külsőségeitől megszabaduló pápa nyitottságra szólít fel, és kijelenti, hogy minden katolikusnak kötelessége szélesre tárni a kapuit. A #refugeeswelcome hihetetlenül sikkes lesz: püspökök és arisztokraták, rocksztárok és színészek állnak sorba, hogy helikoptereken élelmiszer-adományokat szállítsanak a roskatag hajókon összezsúfolódott szerencsétleneknek. (Igen, nem tévedés: mindezt Raspail a hetvenes évek elején vetette papírra.) Aztán a hajókaraván áthalad a Gibraltári-szoroson, és az emberek hirtelen felocsúdnak az emberszeretet mámorából. A gyárakban szervezkedni kezdenek a vendégmunkások. Pánik tör ki a lakosság széles rétegeiben, a befogadásról hozsannázó újságírók csöndben meglépnek az országból. Az államapparátus összeroskadni készül, a tétovázó elnök utasítást ad a hadseregnek, hogy megcselekedje a megcselekedhetetlent, és erőszakkal állja útját a nyomorultak áradatának, ám a csapatok csakhamar szétszélednek. Nyilvánvalóvá válik, hogy Európa csupán az idegenek lemészárlása - nők, gyerekek, öregek - lemészárlása árán menthető meg, és érthető módon senki sem kívánja vállalni a feladat ódiumát. Csupán egy ezredes és maroknyi katonája érkezik meg a Riviérára, melyet időközben elleptek az idegenek üdvözlésére odasereglett hippik. A húsvétvasárnap hajnalán partraszálló emberözönnel szemben azonban kénytelenek beismerni tehetetlenségüket. Miután bizonyossá válik, hogy minden odaveszett, a műveletek irányításával megbízott államtitkárral és még néhány ellenállóval együtt egy magányos irodalomprofesszor villájába szorulnak vissza, ahol mosolyogva, a vereség biztos tudatában azt játsszák, mintha mi sem történt volna. Az államtitkár kormányt alakít, tisztségeket osztogat. Az ezredes fatalista humorának teljes odaadásával kommendírozza alig tucatnyi beosztottját. A megmaradt lőszert arra áldozzák, hogy a villa környékén feltünedező idegeneket agyonlőjék. Így telik el néhány hét, majd...
A regény megjelenésekor igencsak hűvös fogadtatásra talált, értetlenkedést és elutasítást váltott ki irodalmi körökben, az újságok jelentős része hallgatott róla, az eladások száma is meglehetősen alacsony volt. Az amerikai kiadás után aztán egyre nagyobb érdeklődés kezdett mutatkozni iránta, az értelmiségiek borzongva ecsetelték, hogy az idegengyűlölő nézőpont, amit Raspail vérszomjas és embertelen opusában megjelenít, teljességgel elfogadhatatlan a humanista jóérzék számára, miközben egyre többen - és nem csupán a jobboldalról! - felismerték Raspail művének prófétai erejét. Jean Cau eképpen méltatta az írót: "Meglehet, Jean Raspail nem próféta vagy látomásos regényíró, hanem jövőnk kérlelhetetlen történésze." Azóta az új kiadások úgy tíz-húsz évenként botrányt robbantanak ki: a regény töretlen népszerűségét látva a sajtó azon sopánkodik, hogy a szélsőjobboldali, rasszista eszmék szép lassan polgárjogot nyernek, satöbbi, satöbbi, mindenki ismeri az ilyenkor kötelezően bemutatandó kűröket. Raspail szerint ma - a véleményszabadság aranykorában, a különféle gyűlöletbeszéd-törvények idején - nem is jelenhetne meg a könyve, a regény legutolsó kiadásához nem kis iróniával mellékelt is egy listát, melyben az új jogi szabályozás szerint kriminális szöveghelyeket gyűjtötte össze. Van belőlük vagy hetven.
forrás:http://batiszkaf.blog.hu/2015/11/21/egy_szenvedely_margojara_601
A képekért köszönet Polginak.
1987 augusztus, PE-CSA, egy betiltott koncert.
A képen a Skanzelizé billentyűse látható a Fehér Virágok tagjaival.
Gyakran megfordul a fejemben és baráti beszélgetések közben is gyakran felmerül a kérdés, hogy hova lett az a több száz / ezer egykori skinhead akik a '90-es években majd a 2000-es évek elején is tele varratta magát swastikával, ns vezetők képeivel és más akkoriban divatos skinhead tetoválással. Időnként fel-fel bukkan egy-egy régi ismerős aki a család miatt tűnt el, néha hallani, hogy átüttettek egy-egy ilyen tetoválást, az ismeretségi körben is hallani, látni ilyet.
A téma onnan ugrott be, hogy ma fagyizóba menet egy motoros fazont láttunk a barátnőmmel aki Nagy-Magyaroszág mintájú pólóban űlt a teraszon, karján több NS mintával, egy viking istennő nevével és más hasonló motívummal.
30 éve jelent meg a britt Blood and Honour magazine első száma. 30 év alatt összesen 50 számot adtak ki az újságból, mind a kornak megfelelő színvonalas kivitelben.
Íme néhány borító az elmúlt 30 évből:
Az idén 25 éves zenekar történetét összefoglaló könyv fog hamarosan megjelenni. Rengeteg kép, koncertplakát és még sok minden más csupán 2950 Ft-ért. Kapható lesz a koncerteken és a kiadó webshopjában!
A hétvégén Dunapatajon és a Szelidi-tónál jártam, íme pár fénykép:
Első rész - Rövid összefoglaló a „The Beyond” zine alapján 1986.
A punk korai napjainak idején, négy srác úgy döntött, hogy megalakítja saját zenekarát. Mint akkoriban sokan, az új punk mozgalom részének tekintették magukat. De a Skrewdriver hamarosan rájött, hogy nagy számú Skinhead és utcagyerek követőik vannak. A Skrewdriver első kislemeze 1977-ben jelent meg a Chiswick kiadónál (You’re So Dumb és Anti Social). Mivel az utcakölykök elkezdték kigúnyolni a punk pózolók „gyártott” lázadását, olyan utcai-punk bandákhoz fordultak mint a Menace, a Sham69 (nevük a Skinhead At Margate 1969 rövidítéséből jött, az első igazi Skinhead találkozó emlékére, amire Kent-ben a Margate-i tengerparti üdülőnél került sor. Amikor a Skinhead-ek elpártoltak a Sham69-től, Jimmy Pursey azt állította, hogy a név Hersham-ból származik, az énekes Sussex-i szülővárosából), és a Skinhead zenekarokhoz mint az Angelic Upstars és a Skrewdriver, mert ezek a zenekarok a brit munkásosztálynál elterjedt büszkeséget és hűséget mutatták. Az Angelic Upstars-nak nagy számú Skinhead rajongótábora volt, Mensi ekkor, a 80’-as évek elején, Észak-Londonban a Mussewell Hillen élt, és ekkor biztosan sem vörös, sem rasszista nem volt. Az Angelic Upstars-nak a korai időkben számos nacionalista hangvételű szerzeménye volt, mint pl.: England Last Night, Another Soldier, Guns For The Afghan Rebells és a Lonley Man Of Spandau. Sajnos mint tudjuk, egyszer minden jó dolog véget ér. A zenei sajtó hatalmas nyomás alá helyezte és támadta a zenekarokat, aminek hatására a Menace feloszlott. A Sham69 és a Skrewdriver próbált kitartani. A Sham69 nagyon komoly veszélynek látta a sajtó támogatottságának hiányában fellépő mellőzöttséget, behódolt a megvesztegetésnek és fellépett egy „Rock a rasszizmus ellen” rendezvényen. Ennek eredményeképpen a rajongótábor, akik addig tűzön-vízen át kitartottak a zenekar mellett, elárulva érezték magukat, szétverték a koncertet és a Sham69 ezzel megszűnt. A Skrewdriver, bár nem politizált, kitartott, és rajongóik hűségesek is maradtak, így természetesen a zenekar is hűséggel viszonozta támogatásukat. Sajnos a zenei sajtó támadásait ők sem úszták meg. Egy Londoni koncertjük után faji zavargások robbantak ki, ennek következtében az ország legtöbb koncerthelyszínéről kitiltották, hacsak nem követik a Sham69 példáját. De mielőtt a Skrewdriver is képmutatóvá vált volna, akár a Sham69, a feloszlás mellett döntöttek. Ian Stuart hazatért Blackpoolba és azonnal a politikába vetette magát. Belépett a Young National Front-ba, ahol helyi szervező lett, és néhány évre kiszállt a zenei életből.
Második rész:
Időközben Londonban az utcai-punk zenekarok új hulláma bukkant fel, köztük az Angelic Upstars, a Menace és a Sham69 is. Természetesen mind a Skrewdriver által kitaposott úton jártak. A dolgok olyannyira jól mentek, hogy a Cockney Rejects, Upstars, 4-Skins, Last Resort, a Business és még sorolhatnánk, mind feltűnően tisztességes bánásmódban részesültek a népszerű és meghatározó zenei újságoknál. Ian Stuart 1982-ben visszatért Londonba, és újra alapította a Skrewdrivert. 1982 nagyon fontos éve lett az OI/Skinhead mozgalomnak. Ekkor jelent meg a „Back with a Bang” című kislemez a Boots & Braces kiadónál. Ez volt az a mérföldkő, ahol a Skrewdriver már nem próbálta meg szépíteni politikai nézeteit. Bár köszönhetően a zenei sajtónak már nem is lett volna értelme. Mindenki tudta mit képvisel a Skrewdriver. A következő jelentős momentum a Boots & Braces kiadó által megjelentetett „United Skins” válogatáslemez volt, amin a Sounds zenei újság két kedvenc bandája a Warrior (Last Resort) és a The Sedate is szerepelt. Ez utólag már közismert fejberúgása volta Gary Bushel féléknek, mert ennek a két zenekarnak az előmozdításával akaratlanul a Skrewdrivet is segítette, akik szintén szerepeltek az albumon. Az a pletyka is felröppent, hogy Ian Stuart maga is nagy szerepet játszott az „United Skins” lemezen szereplő zenekarok kiválasztásánál. Egy másik válogatás, ami 1982 elején jelent meg „Stregth Thru Oi!” címmel, és a borítón szereplő Nicky Crane karján jól látható volt a British Movement tetoválás. Bár a Skrewdriver ezen az albumon nem szerepelt, elhintette a megújult hazafiasság magvait a Skinhead mozgalomban. De ekkor ismét beütött a szerencsétlenség. A három legismertebb és legnépszerűbb zenekar (4Skins, Last Resort és a The Business) koncertjét megtámadták a bevándorlók. A zenei sajtó és a média nagy lehetőséget látott az Oi/Skinhead mozgalom elpusztítására, bemocskolására. Nagy politikai számot adtak ki a Southall-i koncertet követő balhéról. Újra a tiltások és a koncertek ellehetetlenítése következett. De tiltások ellenére a Skrewdriver kiadta új kislemezt a frissen alapított White Noise kiadónál. Ez a „White Power” ep volt. Ezután a Skrewdrivert már nem állíthatja meg semmi!
Harmadik rész:
1979 végén a Skrewdriver kiadta a „Built Up, Knocked Down” kislemezt és a banda rendszeresen koncertezett Manchester környékn. De Ian közreműködése a National Front-ban, mivel a 1980-s években szülővárosában Blackpoolban élt, felhívta a figyelmet a zenekara. Politikai nézeteik miatt a zenekar feloszlott, mert lehetetlen volt koncertezniük és lemezszerződést kapniuk. Ian az NF helyi szervezője lett a környéken és a Bulldog (az NF újsága) 25. számában azt olvashatjuk: „Több mint 80 tagja van a Young National Front-nak Poulton-Le-Fylde-ben, Lancashire megyében. Poulton egy igazán kis város Blackpool mellett, de majdnem az összes helyi fiatal belépett a YNF-be! Ez a növekedés elsősorban Ian Donaldson-nak köszönhető!” Ian igazi vezetékneve Donaldson volt, nem Stuart, de Ian úgy képzelte hogy a Donaldson-nak túlságosan skót hangzása van és Stuartnak kezdte hívni magát. Ami az igazat megvallva még inkább skót hangzású volt és ennek a logikáját a mai napig senki nem tudta megfejteni. Időközben délen megjelent az első Oi! válogatás és felkeltette a média széleskörű figyelmét, s ezzel a Skinhead „jelenség” nagyon jól meg lett alapozva. A Two Tone zene 1979-ben tűnt fel olyan bandákkal mint a Madness és a The Specials, akik a Skinhead-et „divatossá” tették a fiatalok széles körében. Akármerre mentél Skinhead-eket láthattál. Minden koncertet megelőzően, még az első banda színpadra lépése előtt, régi ska számok szóltak a hangfalakból. Mikor a szokásos Harry J And The Allstars szám, a „The Liquidator” ment, az egész közönség egy torokként énekelt a zenével: „Skinhead are Back – Sieg Heil!”. Annyi bőrfejű volt ekkoriban, hogy néha rivális kopasz bandák csaptak össze egymással a koncerteken. Egyszer például egy Bad Manners koncerten verekedtek össze az Arsenal és a Wast Ham Skinhaed-ek. Szabályos ütközet zajlott a lépcsőkön, ami azért nem volt megszokott, de ennyi ember között előfordul ha találnak külső okot egymás utálatára. A Dél és Kelet Londoni Skinhead-ek ekkoriban eléggé utálták egymást.
Negyedik rész:
Ebben az időben volt még kultusznak számító két mozgalom, a modok és a punkok. A mod mozgalom sosem volt politikailag elkötelezett és figyeltek a tisztességes harcra, mikor a vidám Skinekkel bunyóztak. Komolyabb atrocitásról nem tudunk, de volt rá példa hogy egy több száz főből álló Skinhead lány csapat támadt rá körülbelül ötven fős mod fiú bandára a Charing Cross metróállomás környékén. A koncerteken általában nem történtek atrocitások, nem voltak egymás elleni támadások, de azért ha egy mod banda volt az előzenekar, akkor mindig megdobálták őket. Történt ez a The Vip’s mod zenekar koncertjén is, ahol először bukkantak fel egy újabb stílus követői, a psychobillyk. Ezen a rendezvényen játszott egy rockabilly banda is, valószínűleg a King Kurt. Néhány rockabilly felmászott a színpad előtti függönyre és valaki felgyújtotta a függöny alját, amire nagy tapsot kapott a közönségtől. Általában a psychobillyk rasszisták voltak és jól kijöttek a Skinekkel. De ha nem lett volna elég hogy kopaszok, punkok, modok és psychobillyk hemzsegtek mindenhol, még egy újabb kultusz bukkant fel a futurista zenekarokkal, akiket később „New Romantics” néven ismerhettünk meg, élükön a Spandau Ballet-tel. Érthető, ha azt mondják, hogy a nyolcvanas évek kezdete érdekes idők voltak! A Spandau természetesen egy célzás volt a börtönre, ahol Rudolf Hess-t fogva tartották és a Spandau Ballet indulásakor „Fehér európai tánczenének” hirdette magát, amivel azonnal maguk ellen is fordították a médiát. A Recordmirror azzal támadta a Bullet-et, hogy „Északi ábrázolást használnak ihletként” és a „Muscle Bound” című számukat egyértelműen a „Tomorrow Belongs To Me” hasonlították. A National Front egy nagy akadállyal nézett szembe az 1979-es választásokon, amikor Margaret Theacher a konzervatív hangsúlyt a bevándorlás megállítására helyezte, és ezzel nagy részt sikerült elvennie az NF szavazataiból, de a Front még így is jól szerepelt és Britannia negyedik politikai pártja lett. A fiataloknak szóló kiadványuk, a Buldog széles körben terjedt és szombat délutánokon a legtöbb focipálya környékén árulták. A RAC-hírek oldal egyre népszerűbb lett az újságban és egy másik, csak zenére koncentráló kiadvány is napvilágot látott. Ez volt a „Rocking The Reds”. De a baj itt sem volt messze és a 1981. július 3.-i Southall-i események nagy visszhangot váltottak ki a zenei világban és kifejezetten az Oi mozgalomban.
Ötödik rész:
Hatodik rész:
Másnap a média már az NF-et és a Skinheadeket okolták a balhéért, ami mellékesen még akkor is tartott. Ezután az Oi zenére kezdtek koncentrálni, gyakran mutogatva az ismert neonáci Nicky Crane fényképét, a „Strenght Thru Oi” borítóján. A nyomásgyakorlás alatt minden támadásuk arra irányult, hogy az Oi mozgalom minél messzebb kerüljön a rasszizmustól. A zenekarokat Anti-rasszista számok írására biztatták és ismert komcsik szerepeltek az elkövetkezendő, támogatott, Oi lemezeken. 1981 telének kezdetén Ian Stuart elhagyta Blackpoolt, visszatért Londonba és a King Cross-i Ferndale hotelben élt. Valószínűleg ez a King Cross legrosszabb környéke, drogosokkal és kurvasarkokkal az utcákon. A Ferndale egyfajta Skinhead-kastély lett. Nem csak Ian volt az egyetlen Skin aki ott élt, rendszeres találkozóhely volt. A londoni Skinhead mozgalom nagy volt akkortájt és Ian boldognak tűnt közöttük. A Skinhead-ek nagy része vasárnaponként találkozott, amikor mindenki az Eastend-en gyülekezett. Az idősebbek különböző nacionalista kocsmákba, a fiatalok a Last Resort shop-ba jártak.A Last Resort egy kis bolt volt, Skinhead ruhákat és lemezeket árultak. Ian is gyakran megfordult itt. Vasárnap délután mindig nagy csapat Skin verődött össze a bolt előtt, akik szúrós pillantásokkal illették az embereket, akik az utcai piacbódék között kavarogtak, amik végig húzódtak az utcákon a bolt mellett. Ian a Last Resort boltban tért vissza a zenéjéhez a Skrewdriver újra alapításával és a „Back With A Bang” kislemez kiadásával ’82 elején, amit az „United Skins” nagy lemez követett, amin a Skrewdriver két számmal szerepelt. 1982 elején a Skrewdríver rendszeresen koncertezett a londoni 100 Club-ban és a Skunx-ban. A 100Club-ban kezdődtek olyan bulik sorozatai, ahol a RAC újra komolyan beindult. Az Észak Londoni balos banda, az Infa Riot rajongóit szétverték a Skrewdriver rajongók, miután valami szervezési baki folytán mindkét zenekar ugyanannak az estének a plakátjára került. A vörösök nyomás alá helyezték a 100Clubot, hogy tiltsák ki a Skrevdrivert, amit végül meg is tettek. A Skrewdriver egy ideig a Skunx-ban játszott, de ezt a helyet is „betámadta” a vörös propaganda és így a zenekar ismét fekete listára került, majd lassan mindenhonnan kitiltották.
Hetedik rész:
Ian még mindig keményen benne volt az NF-ben, de az elégedetlenség jelei itt is megjelentek. Ian az NF London belvárosi csoportját vezette. Az egyik gyűlésen feltűnt egy fiatal vendégszónok, Patrick Harrington. Harrington volt az egyik feltörekvő „reformer”, aki azonnal egy nemzeti szocializmus elleni kirohanással kezdte a nagybeszédét. A hallgatóság legalább fele azonnal kivonult a teremből, Ian csak állt ott megszédülve a hitetlenkedéstől, aztán valaki rákiáltott: „Neked is egy kibaszott Hitler kép van az ágyad mellett!”. Miután Ian is elhagyta a termet, mindenki őt követte, talán ha hárman maradtak akik Harrington-ra figyeltek. Joe Pearce ekkoriban szabadult a börtönből és felvette a kapcsolatot Ian-nel, hogy indítsák újra a RAC koncerteket Kelet Londonban. Ian egyetértett és ezzel a White Power Rock And Roll magvait elvetették, 500 ember töltött meg egy Stadford-i termet. A Skrewdriver elvesztette a 100Club-ot és a Skunx-ot, de így találta meg a saját közönségét, akiknek folytathatta a zenélést. Nem messze a Skunx-tól, a londoni Inslington-ban volt a Chapel Street-i piac, ahol az NF rendszeresen árulta újságait szombatonként, gyakran előfordult, hogy a vörösök az utca egyik, az NF aktivisták a másik oldalán. Látszólagos békében. De nem volt sem béke, sem tűzszünet, amit olyan emberek kezdtek terjeszteni akik ott sem voltak. A harc a vörösökkel állandó volt. Ha lehetőség adódott rá, mert a rendőrök esetleg elmentek, azonnal kitört a balhé! Volt egy Agricultural nevű kocsma is, ami a fő Skin törzskocsma lett Londonban. Ian Ferndale hotel csak 15 perc séta volt a Islington-i dombról a King Cross felé, így ez lett a „Skinhead mérföld”, ahogyan néhányan nevezték. Az Agricultural-t sohasem támadták meg, annak ellenére, hogy Islington-t mindig is vörös környéknek tartották. Állandóan lehetett törzsvendégeket találni az „Aggi”-ban, de a legtöbb hétvégén külföldről is érkeztek Skinhead-ek, hogy Ian-nal találkozzanak és Ian-t gyakran látták „settenkedni” a hotel felé zárás után az egyik külföldi Skin lányt magával invitálva. Ian halála után megjelent egy nevetséges könyv Stuart Home-tól, amiben azt állítja hogy Ian Stuart homokos volt. Biztosítjuk az olvasót, biztosan nem volt az! Sokan beszéltek arról is, hogy a punk lány, akivel a „The First Ten Years” könyv oldalán szerepel, esetleg zsidó volt. De ha ez még igaz is, Ian biztosan nem tudott róla. Ian-től mindig demo felvételeket kértek a legfrissebb számaival és miután beszélt Joe Pearce-szel az NF-ből, úgy döntöttek, hogyha meg tudják csinálni a saját koncertjeiket maguktól, akkor ki tudják adni a saját szerzeményeiket is. 1983 elején valami olyan történt, ami megváltoztatta a forradalmi zene arculatát…
Mozgalmunk alapítója, Ian Stuart Donaldson 1993 szeptember 24-én váratlanul életét vesztette egy máig tisztázatlan autóbalesetben.
Az ő emléke előtt tisztelgünk ezen a hétvégén.
Péntek este bajtársi találkozó a Stingers Pub-ban, ahol Stigger Skrewdriver feldolgozásokat játszó zenekari társa valamint az immár zenekarrá kiegészült HunDriver szórakoztatja a nagyérdeműt.
Szombaton a buli a Crazy Mamában folytatódik. Magyarországot a Töretlen Hittel - akik egy nagydobással is készülnek az estére - valamint a Romantikus Erőszak fogja képviselni.
Ezen az estén először és talán utoljára csendül fel a RomEr új dala, a Europe belongs to me, a legtöbb vendégszereplővel, valamint ezen az estén kapható lesz a dal mini CD formájában.
Az egyik külföldi vendég egy kiváló svéd RAC zenekar, Jocke/Pittbulfarmból és a Pluton Sveából
ismerős lehet/ új csapata, ami egy helyi rendőrségi kódról kapta a nevét - a kód nem mást takar, mint a migránsok által elkövetett bűncselekményeket. Ez a Code 291
Az este talán legnagyobb dobása a WhiteLaw lesz, akik dupla évfordulót tartanak gyönyörű hazánkban, ugyanis nálunk ünneplik 20 éves fennállásukat, valamint majdhogynem napra pontosan 10 év után látogatnak újra - és egyben másodszorra - hozzánk
Ha nem akarsz lemaradni az idei Ian Stuart emlékkoncertről, a 28 webshopban megveheted elővételben a jegyed
Szombatra 3490, péntekre 1000, mindkét estére 4000 forint ellenében, a helyszinen 1000/3990 forintért
Érdemes sietni, mert összesen 350 darab jegyet tudunk kiadni szombat estére. Ennek száma csak jó idő esetén növekedhet.
Founder of our movement Ian Stuart has suddenly lost his life by a still uncleared car accident on 24 of September 1993. We tribute his memory on this weekend.
On Friday evening there will be a comradely meeting in Stingers Pub where Stigger’s Skrewdriver tracks player band mate and Hundriver - they became a band for now- will entertain the audience.
On Saturday party will continue at Crazy Mama. Hungary will be represented by Töretlen Hittel – they prepare with a huge surprise for the evening – and Romantikus Erőszak.
In this evening will be audible for the first and maybe the last time „Europe belongs to me”, the new song of RomEr with a lot of guest stars, and the song will be available on a mini CD.One of the foreign guests is a great Swedish RAC band, Joke’s /he might be familiar from Pittbullfarm and Pluton Svea/ new band. It has got its name from a police code – it means the crimes committed by migrants. It is Code 291.
Biggest roll of the evening might be Whitelaw because they will have double anniversary in our beautiful country as they will celebrate their 20 years existence and they will come back to Hungary second time almost day exactly after 10 years.
If you don’t want to miss Ian Stuart memorial concert this year you can buy your ticket in the 28 webshop at the prices: for Saturday 3.490 HUF , for Friday 1.000 HUF, for both evening 4.000 HUF . On the concert price are 1.000/3.990 HUF.
It is worth to hurry as we can sell just 350 tickets. It can rise just in case of good weather.
Minden bizonnyal ez lesz az év legnagyobb slágere, legalábbis számomra, hisz lassan 30 éve kedvencem a szám eredetije és attól ez a feldolgozás sem marad el semmivel.
Íme a szám története:
EUROPE BELONGS TO ME! 1686 júniusában kezdődött az a három hónapig tartó véres ostrom, amelyben az egyesült európai seregek közel másfél évszázadnyi muzulmán megszállás után visszafoglalták Buda várát, ezzel közvetve megakadályozva, az Oszmán Birodalom végső célját, az egész kontinens meghódítását. Az ostromló seregben a magyarok mellett többek között németek, angolok, olaszok, spanyolok és svédek is harcoltak, de Európa szinte valamennyi népe képviseltette magát. Ez a történelmi esemény és az újra invázió alatt álló Európa jelenlegi helyzete adta az ötletet, hogy összehívjuk az európai hazafias zenei színtér ismert alakjait és velük együtt értelmezzük újra a Cock Sparrer legendás dalát.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Jockénak, Hannesnak, Bennynek, Griffinnek, Giginek és Antonionak a közreműködésért! Tompos Gábornak a nélkülözhetetlen segítségért, az ötletekért és a vokálozásért. Kertész Enikőnek a szöveges videó elkészítéséért.
(Bennyvel egy tavalyi koncerten)
In June 1686, the bloody siege of three months began, in which the united European armies recaptured the castle of Buda for almost a half a century of Muslim occupation, thus indirectly preventing the ultimate goal of the Ottoman Empire, conquering the whole continent. In the besieging army among the Hungarians, there were Germans, English, Italians, Spaniards and Swedes who also fought, but almost all the people of Europe were represented.
This historic event and the current situation of the re-invasion of Europe gave us the idea to convene the well-known figures of the European patriotic musical scene and to re-interpret the legendary song of Cock Sparrer with them.
Hereby we would like to thank Jocké, Hannes, Benny, Griffin, Gigi and Antonio for their contribution! Gábor Tompos for indispensable help, ideas and vocals. Enikő Kertész for making a text video. Gyuri Strasser for sound mixing.
Ezennel meghívunk benneteket a 2017. Augusztus 06-án tartandó horgászversenyre.
Célja, hogy a horgászni vágyó és horgászni szerető emberek együtt töltsenek egy kellemes napot.
Helyszín: Sződ, Jakabka tó.
Nevezési díj: 2800 Ft
Jelentkezni lehet: andras8814@gmail.com email-címen.
Versenyszabályok: egy bottal és úszóval, korlátlan etetőanyag.
Programterv:
Gyülekező: 7:00 - 7:30
Helyfoglalás: 7:30 - 8:00
Verseny kezdete: 8:00 Ebéd: 12:00 - 13:00
Verseny vége: 16:00, eredményhirdetés, díjkiosztás.
Reggeli: zsíros kenyér. Ebéd: babgulyás. Napernyő használata ajánlott! A horgásztónak saját játszótere van a gyermekek részére. Az étkezések a nem versenyző családtagok számára is ingyenesek.
(a képért köszönet Flosz Gábornak)
Az alábbi kép 1987 nyarán készült a Városligetben. A kép érdekessége a középen látható személy, Hagyma, aki egy nappal a kép elkészülte előtt még egy büszke punk volt.
Valami kedves ismerőse tréfából felküldte a srácot Vanekékhoz, hogy ott buli van, menjen bátran. Igazság szerint volt is, csak nem punkok, hanem skinheadek buliztak akik e remek alkalmat kihasználva gyorsan lenyírták a taréját.
Aki jobban megnézi a képet az láthatja, hogy a taréj helye meglátszik a képen.
A srácnál egyébként nem okozott lelki problémát a dolog, onnantól skinhead lett és egy évig velünk mozgott, 1989 körül stílust váltott és eltünt, utoljára egy Független Adó koncerten találkoztunk 1989-90 körül, akkor már nem volt skinhead.
A kép megjelent 1989-90 körül a belga Pure Impact Skins magazinban, valamint azóta több Youtube videóban is látható.
Még egy kép ugyanarról a napról:
Kalóz hívására mintegy 40 ember vett részt a tegnapi Bunker túrán melyen körbejártuk a Budai hegység bunkereit.
Egy útbeszakadásnak "hála" amely gátolta a BKK járművek közelekedését egy félóra késéssel indultunk arra a túrára melyen körbejártuk a Budai-hegység feltárt és feltárásra váró bunkereit.
A Bunkereknél, hadisíroknál Kalóz és Pál Marci beszámolóit, visszaemlékezéseit, történeteit hallhattuk a helyszínekkel kapcsolatban, valamint egy-egy túlélő visszaemlékezését olvasta fel Kalóz az aktuális helyszíneken.
Útközben a gyönyörű tájban, kilátásban is gyönyörködhettünk, melyet a túrázásra kiváló időjárás is szebbé tett.
A túra néhány rövidebb szakasza kívánt némi edzettséget, tapasztalatot, de ettől eltekintve a kisgyerekekkel érkezőknek is könnyen teljesíthető volt.
Akik voltak már Kalózzal a Kitörés emléktúrákon azoknak sok helyszín, sok részlet, sok történet ismerős volt, de ettől függetlenül egy hosszú időre szép emléket nyújtó mintegy 6 órás túrán vehettünk részt. Reméljük még sok hasónlón vehetünk részt a jövőben és egyre több feltárt helyszínt láthatunk. Köszönjük a túrát a szervezőknek és mindenkinek aki színesebbé, emlékezetesebbé tette ezt a napot.
Gyalogos beszámolója:
Egy újabb elsöprő hangulatú estén és délutánon vagyunk túl!Régi jó arcok akik mindig fiatalok tudnak maradni!A bográcsozás magas iskolája,amolyan pörköltfőző Paganini imitátorkodás amit az amatőr főzés(ital)imádok piciny csapata véghezvitt szombaton!Jeges húsból állíts össze friss pörkölt alapot.Pucolj hagymát pengeéles bozótvágóval(3 sebesült).
Vigyázz hogy a hamu(merszíniköllaztakibaszotttetvescigit)ne hulljon bele a bográcsba!Elrepült pár óra és kész!Addigra összegyűlt az est köszönsége.Vacsora,majd az Invictus a húrokba csapott!Saját számokkal kezdtek,majd tudatosan emelve a tétet elérkeztek a Titkolt örökség ápolására,és a közönség szórakoztatására szolgáló blokkhoz.
Az ezrefejű Cézár szakértelemmel énekelte a Gyuritól sokszor hallott refréneket,kicsit legbelül mindenki rá is gondolva.
Rövid szünet,majd jött az OI-kor!
A terem megtelt és forrt a levegő!Mindenki telitorokból énekelt!Néhányan kicsit átértelmezték a tánc fogamát és kialakult egy kisebb bonyodalom.
Jól sikerült összeállítani a repertoárt,a régi ős slágerek mellett befért néhány újabb is!
Majd jött az én 10 percem. Zeng az OI!Mindenki ismeri!
Következő dal a "legnagyobb"Hyde Park sláger!Bátorság!1987-ben raktam össze azt a számot dobgitáron"kettesfogással".És 1995-ös megszünésünk és a 2010-es Gy 40 után újra elénekelhettem!De most a "nagy tanítók"támogatásával.Régebben valószínű jobb volt az erőnlétem,mert most igen nagy erőfeszítések árán tudtam kiánekelni hogy OI OI OI győz a magyar!
Köszönöm OI KOR!
Végül jött Ramon és két Mos Oi szám!Még az is énekelt aki a fürdőszobában sem szokott!A legmélyebb indulatok törtek ki mindenkiből éneklés formályában!
Köszönöm mindnekinek aki ott volt!És annak is aki nem tudott eljönni!Majd legközelebb!
OOOOOOIIIIIIIIIIIIIIIIIII
Várható érkezés: 14:00
Az egyik leggyakoribb tévedés a német nemzetiszocialistákkal kapcsolatban azt feltételezni, hogy a horogkeresztet indiából importálták.
Minden egyes jelképet, szimbólumot amit használtak Európából az európai népek (főként az ógermánok és vikingek) kúltúrájából merítettek, vettek át, miért pont ezt az egyet hozták volna keletről?
A szvasztikát a világ szinte minden népe ismerte, használta a kőkortól kezdődően. Nem volt ez másként az ógermánoknál és a vikingeknél sem:
Associated with fire and lightning, the Fylfot is particularly holy to Thor, and is a potent symbol of dynamic cosmic power, and unstoppable swirling strength of the will, invoking his might & protection. This motif occurs frequently throughout the lands of the wide ranging Teutons since the early Bronze Age and are prominent on cremation urns and carved memorial grave stones with early Runic inscriptions, seeking Thor's protection in the afterlife. |
Nagykőrösön megtartottuk ismét a Hősök napi megemlékezést, melyen ebben az évben én tartottam az első ünnepi gondolatok felolvasát, melyet Árpi bajtársunk írt részemre.
Ebben az évben a BHH tagjain, próbatagjain kívűl ismét jelen voltak más aktivisták, a Gárda szövetség tagjai és sokan akik csak a jelenlétükkel támogatták a megemlékezést.
Üdvözlöm az ünneplésre összegyűlt Bajtársakat!
Tavaly ugyanitt csekély létszámban bár, de hasonlóan megtartottuk megemlékezésünket a Hősök Napja alkalmából. Akkor Süni bajtársunk néhány jól eltalált rögtönzött gondolattal tette emlékezetessé azt a napot, beszédének aktualitására és átfogóságára legalább olyan jól emlékszem, mint közvetlenségére.
Magam nem vagyok a rögtönzött szavak embere, így lapra vetem gondolataimat, mik bár talán nem annyira eredetiek, mégis remélem hasonlóan közvetlenek lesznek, és szívetekhez szólnak majd.
Hősök Napja, a hősiesség napja, az emberiesség gerincének, a kiállásnak, a virtusnak, az önfeláldozásnak ünnepnapja ez.
Nekünk, kik a szélsőjobb oldalán tartva evezőnket lökjük előre nemzetünk hajóját, tudjuk:
Boldognak látszani nem elég. Nem kérünk egyre torzuló világunk tálcán kínált bóvli kincseiből, másképpen látjuk a körülöttünk zajló világrend alakulását, és ennek a pénzimádó és fajgyalázó szektarendnek rebellis, lázadó, hitetlen ellenségei és üldözöttei vagyunk.
Hiszünk a világ rendjébe már közvetlenül bele nem szóló felsőbb erő létezésében, hívják azt bárhogyan is… és csak Hőseink életútjának példája szerint kívánjuk földi életünket végigvinni.
Hőseinknek, fajunk és fajtánk hőseinek, kikről gyermekkorunk meséi szüleink hangján szóltak, kikről szívesen hallgattunk hosszasan az iskolapadokban, kiket az óta is kutatunk, és kik titkon magunk is lenni akarunk.
Legyenek bármelyik korban, egyetlen közös mindegyikükben van: Az egyéni érdekeiket bátran feláldozták közösségük, családjuk, nemzetük és istenük életéért és éltetéséért. A politika, a pénz, minden ember alkotta vívmány és fegyver képtelen önmagában erre. Csak a hősies forradalmi szemlélet, csak az önös érdek feletti győztes egyén képes rá. Ebben minden Hős közös. Seregük odafent nőttön nő, és aggódva tekint le ránk.
Idelent mindenki embernek születik. Hőssé csak nagyon kevesen válnak.
Az ördög folyton nyomunkban járva, most is sugdolózik a fülembe, eképpen: „Mi szükség erre a hősködésre? Kínálok ezer szebb dolgot a világban, terhellek ezernyi problémával, és Te mégis ezzel foglalkozol? Vesd le és dobd el hited, élj, fogyassz, és bízd rám a gondolkodást! Nézz csak körbe, mindenkit vagy lekentem vagy leterheltem már, és mindenki boldog!”
Rázd meg magad mondom, és nézz körbe! A tetemesre hízott látszatjólét szőnyege alatt egyre nagyobb a besöpört boldogtalanság és halál!
A történelem állandóan körforgó szvasztikája új fordulatot véve ismét egyik hegyére állt.
A mai kornak új hősökre van szüksége! Lassan megszokjuk a mindennapos káoszt, erőszakot és békésnek látszó robotot. Nincs nemzet, nincs isten, akkor minek a család, minek bármiféle közösségi érzés! Bégető világtalanok világát alkotjuk.
A szőnyeg alá söpört boldogtalanok kritikus tömege előbb-utóbb új hősöket szül magának. Téged, Őket, és talán engem is. És napról napra többen leszünk.
Hősnek lenni a mindennapok harcában, önfeláldozónak lenni szeretteinkért ma és holnap, és gondolkodás nélkül képviselni a faji és nemzeti előrelátást minden támadás ellenére, ez a most küzdelme.
A jövő azonban nagyobb küzdelmet tartogat. A beteges életidegen liberalizmus eddig csak magvetést végzett. Az első betakarítást már minden nap láthatja, kinek van még szeme rá. És a legyengített európai ember leölésre váró birkaként várja a sorsát. Mindaz, miért ikonikus Hőseink és véreink harcoltak, szemünk láttára omlik össze. Sem fegyver, sem ima nem változtat ezen. Mert a fegyver rossz kezekben van, és az imát vértelen ajkakkal mormolják.
Az önfeláldozás eszmeisége még mindig nagyon hiányzik. Elszakadni az itteni rögeinktől, és rájönni, hogy mindaz mit egyénként nagyon meg akarunk tartani azt mindannyian elveszítjük, és másokért odaadni mindenünk az hosszú távon valódi boldogságot alkot… csak a hősök lelkében áll össze!
Hősökre van szükség. A honfoglaló őseink lovon született színtiszta viharára, a harangszóra összeverődő Hunyadi vértesek ordító hangjára, a forradalmi Kossuth huszárok hívó szavára, nagyapáink világháborús végső kitartására.
Ez a nap az Ő ünnepük. A múlt Hőseié, kik taposott utat mutatnak a jövő Hőseinek! Őszintén remélem, hogy annak a seregnek már mi magunk is tagjai lehetünk! Mert ezen a világon csak hősként élni érdemes!
Isten tartsa meg harcos szellemünk! Kitartás!
Hamarosan olvashatjátok Süni bajtársunk megemlékező beszédét is.
Mivel az esetek nagy részében én fotóztam így ritkán kerültem csak a kamera másik oldalára. Rengeteg zenészt, énekest, híres és hírhedt embert lefotóztam, de rólam alig van pár kép. No nem vagyok túl fotogén nem ezért, de időnként jó felídézni, megmutatni másoknak, hogy találkoztam ezzel vagy azzal az emberrel.
2003-ban a Kis Olimpiában egy Brutal Attack koncerten lehetőségem adódott, hogy közös képen szerepeljek Ken-nel az énekessel, egy hölgy ismerősöm vállalta, hogy lefotóz minket. Egy barátommal Ken mellé álltunk és akkor a BA dobosa besétált elénk, ekkor fényképezett a hölgy.
Azóta sem készült közös kép rólunk.
A kép Agfa félautomata kompakt fényképezőgéppel készült.
Múlt héten egy igazi hamisítatlan skinhead lagziban voltunk. Kihasználva a lehetőséget, hogy eljutunk Dél-Magyarországra már egy nappal korábban elindultunk.
Útba ejtettük Solvadkertet ahol megálltunk fagyizni és megtekintettük a Wass Albertről készült domborművet.
Innen már megállás nélkül mentünk Mohácsra ahol bejelentkeztünk a házasulandó feleknél, majd ígéretet téve arra, hogy az esti bulira visszajövünk elmentünk Villányba ahol feltankoltunk az esti bulira végig kóstolva pár finom helyi nedüt.
Bórkostolás után folytattuk utunkat Siklósra ahol megtekintettük a várat.
A vártúra után tovább mentünk Pécsre ahol megvacsoráztunk, majd meglátogattuk régi barátunk Tóth Csabát.
Az emlékek felidézése némi poharazgatással kiegészülve annyira elhúzodott, hogy innen már csak a szállásunkra mentünk.
Másnap délelőtt reggeli után megnéztük Mohács belvárosát és rövid sétát tettünk a Dunaparton.
Az esti lagzira készülve még egy rövid csendespihenőt tartottunk, majd elindultunk a kikérésre amely egy italboltnál zajlott. Itt már a vendégek többsége jelen volt, sok régi ismerőssel találkoztunk, volt akit 15-20 éve nem láttunk csak a közösségi portálokon keresztül érintekztünk az elmúlt években.
Innentől a fotós mellett volt alkalmam végig fényképezni a rendezvényt sok apró trükköt ellesni és pár új dolgot tanulni.
Az esküvő a mohácsi városházán zajlott, rövid, de érzelmekben gazdag esemény volt, valószínűleg még soha nem járt ott ennyi kopasz, tetovált, bakancsos népség, mint akkor, legalábbis az arcokról ezt lehetett leolvasni.
Az eskűvő után közvetlenül egy rövid fotózás következett a Duna parton ahol nekem is volt alkalmam pár jó képet készíteni az ifjú párról.
Innen már a Sokác olvasókörbe mentünk ahol fortyogott a kondérban a vacsora, a hűtőládák tömve itallal és mindenhol vidám társaság várta az ifjú párt.
Vacsora után elkezdtek hangolni a zenészek és lassan színpadra lépett az Oi-kor teljes legénysége, igen a teljes csapat, itt volt Dudi is aki garancia arra, hogy a jobbnál-jobb régi számokra mulathat ma este a násznép.
Így is volt, az emberek már az első számnál beindultak ami 34 éve változatlanul az Oi!, majd következtek a jobbnál-jobb dalok amit együtt énekelt mindenki. A koncert végén egy Óbudai fiúk szám következett amit Lapát engedélyével dolgoztak fel a fiúk és most Lapát is ott állhatott a színpadon amikor előadták.
Az utolsó szám természetesen a Skinhead induló volt, amire még a lustábbak is megmozdultak. Sajnos alig több, mint egy órás volt a műsor, mert Ducónak este még fel kellett lépnie egy másik koncerten a fővárosban.
Rövid szünet után a Nemzeti Front állt színpadra, a srácok hazai pályán játszottak ez érezhető volt, a gyengébb hangzás ellenére is igazi buli hangulatot csináltak, az elmúlt 25 év legnagyobb slágereit játszották az M.A. Skins daloktól napjainkig.
A koncertek után torta felvágás következett, mely nem csak szép, de finom is volt, 3 emeletes felül csokoládé, középen citrom, alul gesztenye volt, marcipán öntettel és csoki díszekkel és tűzijátékkal.
A torta elfogyasztása után következett a mennyasszony tánc és az ajándékok átadása. Éjfél után átöltözött a mennyasszony és innentől buli hajnalig.
Mi éjfél után nyugovóra tértünk, majd másnap reggeli után elhagytuk a szállást és ismét útra keltünk, első utunk a történelmi emlékparkhoz vezetett, innen a Vízi és Taposó malomhoz ahol közel két órát töltöttünk végig hallgatva a tulajdonosok rendkívűl érdekes előadását a malom történetéről, az ősi magyar vonalkódrendszerről és sok minden másról, ami így vagy úgy kapcsolódik a gabonaörléshez. Közben egy geoládával is gazdagabb lettem ami a malomban van elrejtve.
Innen hazafelé vettük az irányt, útba ejtve Bátaszéket ahol fagyiztunk és megtekintettük a nem rég felújított templomot. Útba ejtettük Bár települést ahol még egy geoládát megkerestünk. Majd rövid kitérőt tettünk a gemenci erdőbe ahol egy rövid sétát tettünk a friss erdei levegőn.
A hétvége érdekessége volt számomra, hogy Lapáttal majdnem napra pontosan 30 évvel ezelőtt találkoztam először. Az eset a fővárosban történt, a haverokkal lementünk a Fater klubba punkot verni, ami abban az időben rendszeres esemény volt amit mi nagyon szerettünk a punkok kevésbé.
Itt találkoztunk Lapátékkal akik hárman vagy négyen jöttek fel vidékről a koncertre, ők akkor már amolyan Oi!-ok voltak, valahol félúton a punk és a skinhead között, ők jöttek oda hozzánk ismerkedni, majd címet cseréltünk és azóta tart a barátságunk.
A következő képek 1987 augusztusában készültek a Szegedi Ifjúsági Napokon, ahol a 88-as csoport és az Oi-kor lépett volna fel. A koncertet betiltották. Telefon és internet hiányában többen is leutaztunk, a pestieket tudták értesíteni, így onnan nem jött senki, de a környékből jöttek többen is, például Hódmezővásárhelyről a Hyde Park tagjai, Dorozsmáról néhányan és kicsit messzebbről, Tatáról a Fehér Virágok tagjai akik szintén szerettek volna fellépni.
Abban az időben nem volt ritka egy-egy koncert betiltása, főleg olyankor nem, ha kicsit nagyobb közönség jött volna össze, mint egy klub koncerten. Erre a koncertre mintegy 60-70 fővárosi skinhead ment volna ami a helyi és a környékbeli skinheadekkel kiegészülve akár 120-150 főt is elérte volna. Ez nem olyan rossz létszám egy olyan korban amikor még csak mintegy 400 skinhead volt az országban.
A betiltás ellenére is mintegy 30-40 fő jött össze akiket a helyi fiatalok a városban sétálva tereltek a Múzeum kertbe a hídhoz.
A fényképek érdekessége, hogy 1988-ban a házkutatás közben lefoglalták az eredeti képeket, de a negatívokat nem, így 1989-ban újra ki tudtam nagyíttatni őket.
Pár technikai adat a épekről: egy Zenit-E Moszkva típúsú fényképezőgéppel készültek Forte Super color 100-as negatívra, mind a 36 kockát ellőttem két nap alatt, mostanra csak pár kép maradt a sorozatból.
Ha jól emlékszem a Fehér Virágoknak ez lett volna az első koncertje ezen a néven, ők korábban Dühös Elvtársak néven játszottak, de ez akkoriban nem tetszett a rendszernek, így kénytelenek voltak nevet változtatni.
Idén 30 éve, hogy rendszeresen fotózok skinheadeket, haverokat, zenészeket, rendezvényeket és mindent ami a ehhez a mozgalomhoz, szubkúltúrához köthető. Ennek az évfordulónak a kapcsán jutott eszembe, hogy időről időre megosztok pár képet és azok történetét itt a blogon.
Az első kép talán az egyik legismertebb képem. A fotón Vanek látható, a Dance Craze (Táncőrület) rendezvény díszletével és egy Bad Manners albummal pózól.
A kép 1987 augusztusában készült egy Zenit-E Moszkva típúsú fényképezőgéppel Forte Super color 100-as negatívra.
A kép a Petőfi Csarnok mellett készült, egy koncertre mentünk amiről ott a helyszínen derült ki, hogy betiltották.
A fellépőkre már nem emlékszem kik lettek volna, de ott voltak a Skanzeilzé zenészein kívűl a Fehér Virágok tagjai is és Óbudáról is egy nagyobb csoport skinhead érkezett ami azt engedi feltételezni, hogy az Oi-kor is fellépett volna, az Óbudaiak nem engedték, hogy fotózzam őket, így róluk nincs képem, a Fehér Virágok tagjairól később még lehet, hogy kerül fel kép.
A kép készítésekor még nem ismertem Vanekot, előtte egyszer láttam színpadon szintén a Petőfi Csarnokban, a szabadtéri színpadon egy "rock fesztivál" keretében léptek fel és adtak nagysikerű koncertet pár hómappal a kép készülte előtt.
Ez volt az első kép amit készítettem róla, a kép levágott részén a Skanzeilzé billentyűse látszódik félig.
A fent említett Táncőrültet díszlet az 1986-os Táncőrület fesztiválon volt főszereplő, ez volt hazánkban az első nagyobb skinhead koncert amelyen mintegy 700 vendég volt, részben az Oi! részben a ska zenekarok miatt. Az említett koncerten fellépett többek között a Skanzelizé, Oi-kor, Flugos Futam, 88-as csoport és a Hangulat, a rendezvényről több videó is található a videómegosztó oldalakon.
Utolsó kommentek