Nagykőrösön megtartottuk ismét a Hősök napi megemlékezést, melyen ebben az évben én tartottam az első ünnepi gondolatok felolvasát, melyet Árpi bajtársunk írt részemre.
Ebben az évben a BHH tagjain, próbatagjain kívűl ismét jelen voltak más aktivisták, a Gárda szövetség tagjai és sokan akik csak a jelenlétükkel támogatták a megemlékezést.
Üdvözlöm az ünneplésre összegyűlt Bajtársakat!
Tavaly ugyanitt csekély létszámban bár, de hasonlóan megtartottuk megemlékezésünket a Hősök Napja alkalmából. Akkor Süni bajtársunk néhány jól eltalált rögtönzött gondolattal tette emlékezetessé azt a napot, beszédének aktualitására és átfogóságára legalább olyan jól emlékszem, mint közvetlenségére.
Magam nem vagyok a rögtönzött szavak embere, így lapra vetem gondolataimat, mik bár talán nem annyira eredetiek, mégis remélem hasonlóan közvetlenek lesznek, és szívetekhez szólnak majd.
Hősök Napja, a hősiesség napja, az emberiesség gerincének, a kiállásnak, a virtusnak, az önfeláldozásnak ünnepnapja ez.
Nekünk, kik a szélsőjobb oldalán tartva evezőnket lökjük előre nemzetünk hajóját, tudjuk:
Boldognak látszani nem elég. Nem kérünk egyre torzuló világunk tálcán kínált bóvli kincseiből, másképpen látjuk a körülöttünk zajló világrend alakulását, és ennek a pénzimádó és fajgyalázó szektarendnek rebellis, lázadó, hitetlen ellenségei és üldözöttei vagyunk.
Hiszünk a világ rendjébe már közvetlenül bele nem szóló felsőbb erő létezésében, hívják azt bárhogyan is… és csak Hőseink életútjának példája szerint kívánjuk földi életünket végigvinni.
Hőseinknek, fajunk és fajtánk hőseinek, kikről gyermekkorunk meséi szüleink hangján szóltak, kikről szívesen hallgattunk hosszasan az iskolapadokban, kiket az óta is kutatunk, és kik titkon magunk is lenni akarunk.
Legyenek bármelyik korban, egyetlen közös mindegyikükben van: Az egyéni érdekeiket bátran feláldozták közösségük, családjuk, nemzetük és istenük életéért és éltetéséért. A politika, a pénz, minden ember alkotta vívmány és fegyver képtelen önmagában erre. Csak a hősies forradalmi szemlélet, csak az önös érdek feletti győztes egyén képes rá. Ebben minden Hős közös. Seregük odafent nőttön nő, és aggódva tekint le ránk.
Idelent mindenki embernek születik. Hőssé csak nagyon kevesen válnak.
Az ördög folyton nyomunkban járva, most is sugdolózik a fülembe, eképpen: „Mi szükség erre a hősködésre? Kínálok ezer szebb dolgot a világban, terhellek ezernyi problémával, és Te mégis ezzel foglalkozol? Vesd le és dobd el hited, élj, fogyassz, és bízd rám a gondolkodást! Nézz csak körbe, mindenkit vagy lekentem vagy leterheltem már, és mindenki boldog!”
Rázd meg magad mondom, és nézz körbe! A tetemesre hízott látszatjólét szőnyege alatt egyre nagyobb a besöpört boldogtalanság és halál!
A történelem állandóan körforgó szvasztikája új fordulatot véve ismét egyik hegyére állt.
A mai kornak új hősökre van szüksége! Lassan megszokjuk a mindennapos káoszt, erőszakot és békésnek látszó robotot. Nincs nemzet, nincs isten, akkor minek a család, minek bármiféle közösségi érzés! Bégető világtalanok világát alkotjuk.
A szőnyeg alá söpört boldogtalanok kritikus tömege előbb-utóbb új hősöket szül magának. Téged, Őket, és talán engem is. És napról napra többen leszünk.
Hősnek lenni a mindennapok harcában, önfeláldozónak lenni szeretteinkért ma és holnap, és gondolkodás nélkül képviselni a faji és nemzeti előrelátást minden támadás ellenére, ez a most küzdelme.
A jövő azonban nagyobb küzdelmet tartogat. A beteges életidegen liberalizmus eddig csak magvetést végzett. Az első betakarítást már minden nap láthatja, kinek van még szeme rá. És a legyengített európai ember leölésre váró birkaként várja a sorsát. Mindaz, miért ikonikus Hőseink és véreink harcoltak, szemünk láttára omlik össze. Sem fegyver, sem ima nem változtat ezen. Mert a fegyver rossz kezekben van, és az imát vértelen ajkakkal mormolják.
Az önfeláldozás eszmeisége még mindig nagyon hiányzik. Elszakadni az itteni rögeinktől, és rájönni, hogy mindaz mit egyénként nagyon meg akarunk tartani azt mindannyian elveszítjük, és másokért odaadni mindenünk az hosszú távon valódi boldogságot alkot… csak a hősök lelkében áll össze!
Hősökre van szükség. A honfoglaló őseink lovon született színtiszta viharára, a harangszóra összeverődő Hunyadi vértesek ordító hangjára, a forradalmi Kossuth huszárok hívó szavára, nagyapáink világháborús végső kitartására.
Ez a nap az Ő ünnepük. A múlt Hőseié, kik taposott utat mutatnak a jövő Hőseinek! Őszintén remélem, hogy annak a seregnek már mi magunk is tagjai lehetünk! Mert ezen a világon csak hősként élni érdemes!
Isten tartsa meg harcos szellemünk! Kitartás!
Hamarosan olvashatjátok Süni bajtársunk megemlékező beszédét is.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek