Már több, mint egy hónapja megjelent az Oi-kor és a Skinhead mozgalom 30 éves bulijáról készült DVD.
Aki ott volt annak kevésbé érdekes a zenei rész, bár számomra aki az első sorban állt (és táncolt) végig jó emlékeket idéz, jó újra visszanézni a műsort.
 Amiért ajánlom a DVD-t mindenkinek az elsősorban az interjúk miatt. Végre hallhatjuk Dudi szájából, hogy miért vált ketté a mozgalom, és Dudi meg Zala az aki most arról beszél miért szükséges az összefogás. Hallhatunk véleményeket másoktól, akik a baloldali nézetek visszaszorításáról nyilatkoznak és rengeteg visszaemlékezést a korai időkről, ki miért csatlakozott. Akit érdekel a skinhead mozgalom múltja és jelene ennél hitelesebb forrást nem talál.

Ismét megrendezésre került a már 2012 óta megszokott évvégi Oi-kor, Vérszerződés koncert. Eredetileg az volt a cél, hogy a rendezvény közelebb hozza a hazai skinhead mozgalom két ágát. Mára elmondhatjuk, hogy ez sikerrel járt. Már az első koncert is zökkenőmentesen zajlott és azóta tucatnyi követte és szerencsére más zenekarok is követték a jó példát.

Ebben az évben az Oi.kor otthonában, Oibudán került megrendezésre a koncert ez a közönség összetételén is meglátszott, hiszen jelentős számban jöttek a helyi öreg kopaszok is a rendezvényre.

Az első fellépő a Vérszerződés volt. Geriék hozták a tőlük megszokott lendületes műsort, régi és új számokkal. 
A közönség végig pogózta és énekelte a zenekar műsorát, igazi '90-es évekbeli hangulatot teremtve a koncertteremben.




Rövid szünet után az Oi-kor következett, nagy meglepetésre Dudi is fellépett. A zenekartól rengeteg régi számot hallhattunk, melyet az idősebb és fiatalabb közönség egyaránt hálásan fogadott. 1-2 új szám kivételével mindenki végig énekelte és táncolta a koncertet. Csak sejteni lehet, hogy a rengeteg régi számmal már a jövőnyári olaszországi koncertre készülnek a fiúk.

Amikor szóba került a "hol vannak a skinhead lányok?" kérdés, nem csak arra derült fény, hogy a mai magukat skinhead lánynak valló rocker vagy punk lányok többségének fogalma sincs arról, hogy mi az a skinhead, de sok magát skinheadnek valló fiatalnak sincs. Ezen fiatalok többsége kopaszra nyírt rocker, vagy sok esetben egyébként is egyszerűen csak nemzeti rocker és bár külsőségekben hasonlít a bőrfejűekre, nem is tartja magát annak.
Sok fiatal kopasz, ha lát egy skinheadet akin Dr. Martens bakancs van, Harrington dzseki, Ben Sherman, vagy Fred Perry ing, azt sem tudja hova tegye az illetőt. Nem tudnak sem a skinhead múltjáról, sem a jelenéről semmit. Nem hallottak még soha oi! vagy ska zenét (na jó, az mondjuk nem baj, hogy mai ska zenét nem hallgatnak). Többnyire Kárpátiát vagy Hungaricát hallgatnak meg az éppen divatos külföldi metál és hc bandákat. Az Egészséges Fejbőrről már talán hallottak, de az Oi-kor neve hallatán valami modern hard core stílusra tippelnek. Az ACAB jelentését ismerik, de a 4skinsről még soha nem hallottak. A legtöbbjüket még soha nem bántotta rendőr, még csak nem is igazoltatta, de ennek ellenére megrögzött rendőr gyűlölők, mondjuk ennek ellenére sokuk rendőrnek készül. Mint fentebb írtam a skinhead öltözködésről elképzelésük sincs, a farmert épp úgy betűrik a steel vagy red rooster bakancs szárába, mint a gyakorlót, a póló úgy lóg rajtuk, mint egy punkon. Bakancsuk ütött-kopott, fényes utoljára a bolt polcán colt. A bajtársiasság, az összetartás csak szavak nekik számokból amiket néha hallgatnak, de a jelentését nem élik meg, nincsenek közös balhéik, nincsenek közös bandázások, legfeljebb egy-egy koncerten futnak össze vagy hétvégén valamelyik kocsmában.

Az üzemvezetőről kiderült, hogy egy aljas szemét rasszista, legalábbis a kollégáim állítása szerint, akik ugye mint említettem korábban egy hazai "kisebbséghez" tartoznak. Azok a dolgok amiből a fenti állítást leszűrték a következők:
 - Szólt kettőnek is, hogy ne egyenek az üzemben (elektronikai cégről van szó)
 - Szólt, szinte mindnek, hogy munkaidőben ne telefonáljanak 5 percenként és ne nyomkodják folyton a telefont.
 - Szólt az egyiknek, hogy ne a kolléganő hátsófelét lesse órákig, hanem dolgozzon is egy kicsit.
 - Szólt az egyiknek, hogy a munkaidő kezdetére, jó lenne, ha beérne a munkahelyére, miután, már harmadik nap jött később.
 - Szólt az egyiknek, hogy munkaidőben ne a takarítónőnek udvaroljon.  
 
Jött egy új pulifrizurás kolléga, cirka 25 éves, neki elég lenne a 4 órás műszak is, mert számlákat nem kell fizetnie, csak a tb miatt kell a meló, meg hétvégén pár füves cigire.

Jött egy tipikus gazdag szülők gyereke is, már 4 napja tanul, de még 30 percet nem dolgozott egyhuzamban, mert mindig, fájt neki valamije 10 perc után.

Ma bejelentették, hogy a múlthavi havi túlórákat nem fizetik ki, hanem levonják minden új dolgozótól, mert 8 nap szabadság kell az ünnepekre és az új dolgozók többségének 3-4 napja van. Ketten fel is mondtak egyből.

A vártnál kisebb volt az érdeklődés a téma iránt. Haveri társaságokban, koncerteken, ez az egyik leggyakoribb beszédtéma, ennek ellenére alig érkezett válasz.
A többség a régi oi! bandákat hiányolja: Fehér Virágok, Akcióegység, Régi Egészséges Fejbőr, M.A. Skins, Dr. Skinhead, Z.E.F., Független Adó
Többen említették a 2006 után feltűnt zenekarokat: Szebb Napok, Révület, Bois stb.
Páran említették a régi ska bandákat: Flúgos Futam, Fals, Skanzelizé
Aztán volt olyan is aki "felütötte" a skinhead lexikont és olyan neveket kezdett sorolni, akiket biztosan nem is ismert és nem is hallhatott. Volt aki gondolom tájékozatlanságból még létező, koncertező zenekarokat írt. Annak ellenére, hogy a Vendetta búcsúbulin nem lehetett beférni a Big Bikeba, csak egy valaki említette a zenekart.

Néhány hete pár baloldali támadta meg a videót amely azt bizonyítja, hogy már 1978-ban is jobboldaliak voltak a skinheadek, a másik amin felháborodtak az volt, hogy a videóban Panther énekel, aki később a 4Skins énekese volt. Végül a videót nem tudták töröltetni, annyit értek el vele, hogy Panther megjelölését törölnöm kellett.

Most újabb ötlettel álltak elő, írtak egy levelet mely szerint egyikük szerepel a videón, aki soha nem volt náci, sőt most is egy félvér nővel él együtt és annak ellenére, hogy végig produkálja magát a felvételen, ő nem járult, hozzá, hogy felvegyék.

"The information reported as violating privacy is at 0.59 - 01.29, I have not given my permission or signed a contract in regards to having me as a young man being broadcasted on this short film . The video is also offensive as there are racists in the film and they use vile racist comments towards black people and Asian people . They also claim to be all members of The National Front . I am not a racist and have never been a member of such racist party's . I happened upon this gang in the street when I was 17 years of age . I am now a 54 year old man and my partner is of mixed race . I would appreciate if YouTube took Diwn this video as I stated I've never given my permission and its offensive with racist content . Further more it has previously been removed from YouTube - it had a different title previously ; "London Skinheads 1978" . I look forward to your co operation and removal of said video .Thank you , regards  A Cummins ."

Megjelent az Oi-kor zenekar 30 éves születésnapi koncertjének DVD felvétele, kiegészítve riportokkal

 Tegnap esti koncerten beszélgetek egy sráccal, egyszer csak lehajol, felhúzza a nadrág szárát és mutatja a bakancsát. Jól van, hát látom én, hogy klassz bordó Martense van, de már nem az őskorban vagyunk amikor egy ilyen bakancsot körbecsorgattunk nyállal. Már épp napirendre tértem volna a dolog fölött amikor jön Miki és ő is mutatja a bakancsát és rögtön utána még egy srác.. Na ekkorra azért már leesett, hogy egy pár évvel ezelőtti bejegyzésre reagáltak a fiúk amiben a BH öltözetét kritizáltam, hogy már csak sportcipőkben járnak.
 Be kell látnom tévedtem amikor egy csoportkép alapján írtam véleményt. A B&H Hungary tagjai még mindig hordanak bakancsot.

 Beszélgetések közben gyakran hallani, hogy milyen jó volt ez vagy az a zenekar, együttes, zenész.
Nekem személy szerint Ványi Tamás zenei munkássága hiányzik a legjobban, de a Parázsló Hamvak is nagyon jó volt vagy a közelmúltból az Utolsó Védvonal. Nektek ki vagy kik hiányoznak?

.

 A tavaly feltett kérdésre, hogy "hol vannak a skinhead lányok?" nem érkezett érdemi válasz.
Jelentkezett néhány egykori skinheadlány akik 5-10-15 évig voltak skinhead lányok, ma már nem viselik a külsőségeket, de belül még mindig.... Van néhány skinheadlány ismerősöm akik a kérdés felvetésekor épp szültek, házasodtak stb, így nem zaklattam őket a kérdésemmel. Jelentkezett néhány kárpátiás lány akik fogalom zavarban vannak, nem kislány attól, hogy lefekszel egy skinheaddel még nem leszel skinhead lány és nem, a nemzeti rocknak semmi köze a skinheadhez.
A skinhead nem csak egy érzés, hanem külsőség is amit vagy felvállalsz vagy nem, ha nem akkor nem vagy az.

 Az új munkahelyemre első napon amikor délutánra kellett mennem nem néztem meg a helyi menetrendet, így a helyi járat az orrom előtt ment el. Nézem a menetrendet, semmi gond, kicsit neccesen, de a következővel is beérek, ha nem késik. Jön a busz, kedves mosolygós teltkarcsú hölgy vezeti. Viszonylag pontosan indulunk, tartja a menetidőt is, majd a főtéren megáll és elmegy a cukrászdába süteményt venni, hát naná, hogy 5 percet késtem...
 Másnap egyel korábbi busszal indulok, így mindenki előtt félórával bent leszek, de legalább nem kések el, gondoltam én. Már célegyeneshez közeledtünk amikor lerobbant a vadonatúj Merdzsó busz. 2 perc és újra indult, majd a következő megállóban ismét lerobbant, ekkor már 3-4 percet kellett várni azután leszálltam, amikor a sarkon befordultam és hátra néztem a busz még ott állt a megállóban....
 Hazafelé jövet a megálló nem az út szélén van, hanem egy kis járdaszigeten ahova be kell kanyarodni a busznak. Az első délutáni műszak után várom a buszt, egyedül a kis beszögellésben, ha késik a busz vagy nem vesz fel a sofőr akkor a szomszéd városban kell éjszakáznom. Közeledik az indulási idő, senki nem jön a megállóba, amin csodálkozom, mert több gyár és üzem is van a közelben. Egyszer csak érkezik a busz, megáll a sarkon ahol a többi utas várta, na futás, az utolsó pillanatban tudok felugrani rá, másnaptól én is az útszélén vártam.
 Gyakori eset, hogy szállok fel a buszra, az eleje tömve van, a hátulja teljesen üres, de szó szerint, az elején már állóhely sincs a végén meg tucatnyi szabad ülőhely van, biztosan van valami új közlekedési törvény, hogy csak a sofőrtől 2 méternyi távolságban szabad utazni.  

Pár éve feltettem egy videót a legnépszerűbb videó megosztó oldalra ami megdönti a kopaszra nyírt punkok több állítását is.

A videóban Panther énekel aki később a 4Skins énekese volt, ezzel ugye megdől az az állítás, hogy a 4Skins balos zenekar volt (mellesleg nem csak ő volt jobboldali a zenekarban)
A videó puszta léte is megdönt egy állítást, mégpedig azt, hogy 1980 után jelentek meg az első jobboldali skinheadek.

A videót már többször megpróbálták eltávolíttatni sikertelenül, most azt sikerült elérnie a feljelentgetőknek, hogy töröljem a megjelölést a videóból.

Nyár végén jött a szórólap, hogy a BFG ismét ellátogat a szomszédba. Rögtön ment a szervezkedés, jegyrendelés. 
Amikor eljött a nagy a nap egy 8 fős csapattal indultunk útnak a fővárosból a tervezett induláshoz képest némi késéssel amit tetéztünk többszöri megállással a végén a tervezett érkezéshez képest közel 2 órát csúsztunk.
Útközben a 4 meghirdetett fellépőről beszélgettünk valamint Ödönnel idéztük fel a régi szép időket.
Amikor megérkeztünk már a helyiek kedvence a Kratky Proces játszott, igazi hamisítatlan szlovák skinhead zene, sajnos a terembe nem lehetett beférni, így csak hallgattuk őket, látni nem láttuk. Hatalmas hangulatot csináltak, a közönség minden számot velük énekelt.
 A szünetben tudtuk meg, hogy több banda is volt akikről lecsúsztunk, bár egyesek szerint túl nagy zenei élményről nem maradtunk le. A legutóbbi Mistreat koncerthez képest a közönség most sokkal vegyesebb képet mutatott, a skinheadek körülbelül a közönség 30%-át tették ki, volt pár motoros fazon, egy csomó német hc-s, rengetegen voltak akik a manapság divatos huligán cuccokba öltöztek (Thor Steinar, Ansgar Aryan stb.) bár többségükön azért látszott, hogy korábban skinheadek lehettek. Most rengeteg csoport is képviseltette magát - osztrák, magyar B&H, svájci, svéd és amerikai Hammerek, és más csoportok is. Már indulás előtt is tudtuk, hogy több magyar csoport is indul a koncertre így nagyjából 40-en voltunk a csonka hazából és mintegy féltucatnyi felvidéki magyar bajtársunkkal is találkoztunk.

Rövid szünet után a Bound for Glory következett, ők voltak az est fénypontja. Rájuk minden jelenlévő kíváncsi volt, a terem ismét zsúfolásig megtelt. Egy rendkívül ütős koncertet adtak, minden nagyobb slágerük elhangzott a When the hammer falls-tól a No more Jagermaisterig. 
 A szünetben az árusokat nézegettem, most a megszokotthoz képest kevesen voltak, csak előre bejelentkezett árusok árulhattak, előre bejelentett termékeket. Hiányoltam a szerbeket, a legutóbb nagyon klassz szláv szvasztika mintás pólókat kínáltak kiváló minőségben nem túl drágán, akkor sajnos nem volt nálam pénz, így nem tudtam venni, hát most sem, helyette vettem egy klasszikus Skrewdriver pólót.
A következő fellépő a Blitzkrieg volt.
Amikor kezdtek hangolni két német srácot kérdeztem kik ők, azt mondták ők a Radikahl.
Engem nem fogott meg különösebben a koncertjük, egy darabig hallgattam, majd elmentem inni egy sört. Nagyon hosszú és unalmas koncertet adtak, szerintem senki nem bírta ki bent végig.
A műsoruk alatt több honfitársammal is beszélgettem, az egyik bemutatott egy cseh srácnak akivel a zenékről, zenekarokról beszélgettünk. Ő az Archívumot, Titkolt Ellenállást és az Egészséges Fejbőrt ismeri és kedveli a magyarok közül, a Titkolt búcsú koncertre már vett is jegyet. Amikor elkezdtem sorolni, hogy melyik cseh bandákat ismerem, rögtön a képembe vágta, hogy milyen öreg vagyok. 

Az utolsó fellépő a finn Mistreat volt, régi kedvenceim, bő félévvel korábban ugyanitt láttam őket elsőként élőben, most is vártam nagyon őket. 

Sajnos a sofőrünk türelmetlen volt és már indult volna haza a koncertjük kezdetekor, így végül egy kompromisszumos megállapodásnak köszönhetően körülbelül 15-20 percet láthattunk a műsorukból.
A zenekar hozta a szokott formáját, kiváló hangulatot csináltak már az első akkordtól kezdve. 
Összességében egy jó hangulatú buli volt. Csupán egyetlen kisebb incidenst láttunk egy helyi srác aki már az előző koncerten is ott volt és akkor sem a zene miatt, most végre talált valakit akibe beleköthetett. Az incidens rövid volt és nem zavarta meg az eseményt. 

Orvosi vizsgálat

Aki látott mostanában annak nem kimondottan egy sportember jut eszébe rám nézve.
Felvételi előtt orvosi vizsgálat: EKG, hallás, látás, babos könyv, vizelet, vér, vércukor, vérnyomás.
Mikor mindennel végeztem megyek be a főorvoshoz, első kérdése:
- Mit sportol?

Irányjelző

Próbamunka után első nap a cégnél, délelőttös műszak. Van egy csomó ismerős, volt kollégák, egy-két ex kopasz, néhány nemzeti rocker vagy mi. Másnap délutánra kell mennem, na mondom, ha ilyen jó a közeg akkor kiteszem az irányjelzőt. 
Egy régebbi B&H pólóban belibegtem a céghez, leülök a gépemhez, körbenézek és a csoportvezetőn kívül nem látok fehér embert. Na mindegy, legalább nem kell barátkozni.

Logika

Fiú:
- Beleültél valamibe, van egy folt a nadrágod hátulján.
Lány: 
- Te a seggemet nézed?

Erre a koncertre kb 25 éve vártam! Az utóbbi években mióta kinn dolgozom gyakran  keresgéltem a koncert dátumokat, mikor jönnek a közelbe? És igen! Csak 250 km ráadásul SZOMBAT!!!

Elkezdődött már hetekkel korábban a készülődés.Próbáltam otthonról műértő haverokat toborozni,de a hazaiak nem vállalták a 900 km-es utazást,de inkább az anyagi érvek döntöttek az otthon maradásuk mellett.

Így ismét csak Viktort sikerült rábeszélni egy zenei kirándulásra a Bayor fővárosba,némi városnézéssel vegyítve!1 évig dolgoztam ott 2005-ben és sikerült megismernem a város ezer arcából jó néhányat.

Indulás a reggeli órákban és Cock Sparrer-el Motörhead-el hangolódás az estére! 3 óra alatt el is érjük Münchent,egy lámpánál állva üvölt az Overkill,a kocsim remeg a brutális lábdobtól! Ablak lehúzva,kikönyökölünk vagányan a nyári melegben. A bajorok meg a keletiek csak néznek ki ez a két irtó vagány koma és mi ez a zaj, nem is sramlizene de még csak nem is rap se az Onkelz!!

Aztán felmegyünk a Tv-toronyhoz megnézni a várost 200 m magasból. Elterül alatttunk az Olimpyai Stadion,rengeteg egykori sporttörténeti kuriózum színhelye!.Egyszer volt szerencsém egy Bayern-Arsenal BL meccshez 10 éve.

A jegypénztárnál persze magyarul is tudunk jegyet venni a lifthez!

Rövid nézelődés után irány egy másik látványosság a Schloss- Nymphenburg,München 400 éves kastély parkja! Mindig nagyszerű a látványt nyujt a régmúltnak ez a gyönyörű darabja! Gondozott hatalmas parkok múzeumok! Rengetegen pihennek itt a zöldben,a város szívében.

De mi már rohanunk tovább. Meg kell keresni a koncert helyét! A Keleti mellett van egy ipartelepen .J ól megfér egymás mellett 2-3 disco, döneresek ,grillezők.Na meg Moszkvai Night klub,előtte álló eddig csak filmekben látott igen igen rossza arcú kidobókkal! Na de a koncert azzal szemben van nem ott. Még csak 4 óra van,irdatlan pakolás szerelés folyik. Érdeklődünk van e jegy elővételben? Kissé furán néznek,jöjjünk vissza 8 körül. És arra sétál két tag!

Az énekes és az egyik gitáros. Rövid beszélgetés után sikerült egy közös fotót csinálni velük! Tudták hogy merre van Budapest és hogy ott szépek a lányok!

A fotó után végre megkeressük a hotelt. Kis szusszanás,és irány megnézni a belvárost! Metróval a Karls platzra. Aki volt Münchenben az tudja hogy a Karlsplatz, Mariennplatz közötti rész a müncheni fő fő sétáló utca. Műemlékekkel,ódon építésű házakkal és persze méregdrága boltokkal! Aznap este a multikultié a város szíve! Talán már mindig így lesz ez... A Metróból felérve a Mc Donnalds előtt lovaskocsi! Rajta barna bőrű emberek furcsa világos színű otthonkában.Homlokukon pont.És próbálnak mindenkit a Krisna hitre téríteni! Közben elered az eső,és elkezd a tömeg rohanni.Mi is rohanunk most már egy kocsma felé.

Mindjárt koncert és még egy sört sem ittunk BAJORORSZÁGBAN! Meglepődöm a rengeteg külföldin! Jártam néhányszor Münchenben az elmúlt 10 évben, de kissé sokkol a látvány! Kevés europai embert látok! Sok nő van eltakarva tetőtől talpig fekete lepelben  és talán nem azért mert rondák! Végül sikerül egy kisvendéglőt találni ahol van hely és kaja is. És hideg HB! Gyorsan megiszunk néhányat,majd újabb metrózás a koncertre.

"Hammer" Joe Rowan (1972 - 1994)

1994 október elsején, szombat hajnalban, körülbelül 02:15-kor Joe belépett egy vegyesboltba, hogy sört és élelmet vegyen, útban egy találkozóra, az Ian Stuart emlékkoncert után, amely csak fél órája ért véget. A boltban vita tört ki a skinheadek és három fekete között, akik ezután SÉRTETLENÜL hagyták el a helyiséget. Percekkel később az egyik fekete visszatért a boltba egy fegyverrel, amit valószínű az autóból vett elő és elkezdett lövöldözni a skinhadekrekre. A kialakult lövöldözésben és káoszban Joe-t egy találat érte és a golyó áthaladt a testének baloldalán, szinte azonnal meghalt.
A rendőrség letartóztatta a fegyveres gyanúsítottat, a 19 éves Naseer Ghani-t, akit több skinhead is azonosított. A Racine-i megyei körzeti ügyész, Robert Flancher ezeket mondta: "Minden kétséget kizáróan meg vagyunk győződve arról, hogy Mr. Ghani lövöldözött."
A szemtanúk vallomása és a helyszínen tett részletes személyleírások ellenére Ghani-t október 4-én, kedden elengedték az őrizetből, anélkül hogy hivatalosan vádat emeltek volna ellene.
Máig nincs vádemelés...
Ghani védőügyvédje, egy Racine-i ügyvéd, bizonyos Mark Richards azzal érvelt, hogy védence letartóztatása "Fehér felsőbbrendűséget hirdető szemtanúk állításain alapul, akik kiszúrták az első fekete embert akit megláttak."

 Fiatal lány felszállt a buszra, nyár volt, ujjatlan pólóban volt, az egyik kezén friss tetoválás, azzal fogta meg a kapaszkodót. Szép tetoválás, valami kelta vagy viking motívum, legalább 20 centis, szinte végig éri az alkarját. Néha körbeforgatja a karját csuklóból, hogy mindenki lássa mi van neki. Boldog, szinte sugárzik az örömtől, többen is észre veszik és csodálják, a lány sem csúnya, de nem feltűnően szép.
 Két megálló múlva a boldogság véget ér, egy koncertre tartó skinhead társaság száll fel, fiúk és lányok vegyesen, mind tele vannak varrva, szebbnél szebb tetoválások. minden utas szemét odavonzzák. A lány elengedi a fenti kapaszkodót, még ránéz a tetoválására és a másik kezével kapaszkodik, a következő megállóban szomorúan leszáll.

Idén 38 éves lenne Kiss Norbert, de brutális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság áldozata lett 1993. augusztus 23-án Kecskeméten.

Az akkor 16 éves fiatalembert a helyi Kanalas és Sztojka család támadta meg ok nélkül, fényes nappal Kecskemét belvárosában egy szórakozóhelyen. Rövid hajsza után végeztek vele, A gyilkos első fokon hét évet kapott, melyet az 1994-ben hatalomra jutó MSZP-SZDSZ kormány által irányított igazságszolgáltatás három és fél évre csökkentett. A felbujtó, az indulatokat gerjesztő, az erőszakos cselekvésre ösztönző személyek az elkövetők családjához tartozó nőrokonok voltak. Kecskeméten a felbujtó Kanalas Mária három hónap (!) börtönbüntetéssel megúszta szégyenteljes cselekedetét.

Emlékezz

Hírös város kövén holtan, vérbe fagyva
Magyar fiú fekszik, zokog édesanyja
Mint egykor a Szent Szűz fakereszt tövében
Úgy tartja holt fiát könnyek közt ölében.

Egyetlen gyermekét féltette, szerette
Míg rút rabló halál tőle el nem vette.
Senkinek sem ártott, hát irgalmat remélt:
De sújtott a karó, 16 évet élt!

Tűnődik a bíró, mennyit ér egy élet,
Büntetésből kiró három és fél évet
Mehetsz szegény asszony összes bíróságra:
Nem találsz a földön sehol igazságra!

Szabadon járkálhat ki vérünket ontja
Hírös város vétke levegőnket rontja
Nem üvölt a sajtó, chartás egy sem tüntet:
Hadd hulljon a magyar! Nékik ez nem bűntett.

Emlékezz most reá, gyújts egy gyertyát magyar:
Lehet,hogy a sírhant holnap téged takar.
Pusztul jó világunk, a bűn embert ölet,
Sír Sólymosi Eszter, gyilkol a gyűlölet.

Koszorús keresztjét simogatja hűs szél,
Emléke és lelke köztünk él és ítél.
Bolyong a sírok közt egymagában anyja:
Élete értelmét hűs sírhant takarja.

Öröme nincsen már, vigaszt nem találhat,
Csak anyai szívét facsarja a bánat
Fohászunk hozzád száll, Üdvözítőnk anyja:
Szent fiadat kérleld, könyörüljön rajta!

(Domokos Endre János, 1996)
(Rákóczi borozó, amely előtt megölték)

A fához amelynél megölték évekig kijártak egykori barátai, bajtársai, évekig nemzeti színű szalagok, virágok, koszorúk jelezték egész évben, hogy nem felejtették el. Majd jött egy-két szervezet mely nagy csinnadrattával megemlékezéseket szervezett, háttérbe szorítva a régi barátokat, ismerősöket. Majd amikor a város már semmit nem jelentett a csoportoknak, a megemlékezések elmaradtak, ahogy a virágok is. Kiss Norbi neve feledésbe merült.

(forrás: Kitartás.net)

Gyalogos élménybeszámolója 

2015 02 13 Freiburg Blood or Whiskey,Mahones,Dropkick Murphys

A Dropkick Murphys-el először 2001 szeptember 11.-én találkoztam,a Businessel koncerteztek Pesten.Érdekes zenének találtam skót duda bendzsó ír hangzás stb.És az utolsó számuknál Skinhead on the MBTA óriási szinpadi tánc,örömzene egyebek.Évekkel később Németországi munkáim során,elkezdtem keresni a cd-iket.Jó kis zene de elvoltam vele és nélküle is.Szegény Gyurimester barátommal beszélgettünk jónéhány alkalommal a zenei életről MO-n.Azt hittem tájékozott vagyok de nem!Egy alkalommal feljött a szó a RomEr-ről,és mondja a Gyuri hogy a 100%Magyar Dropkick dal!!Döbbenten esett le hogy tényleg!!Aztán egy két éve elkezdődött terjedni a Rose Tatto video,amiért ujra felfigyeltem a zenekarra.Nézem a you tube-on teltházas koncertek fesztiválok örömzene!Na akkor mikor jönnek ezek a környékre?És jönnek Freiburgba ami csak 150 km,ráadásul pénteken!(Nem tudom mi a jó a kedd szerda esti koncertekben mikor másnap munka???)Rábeszéltem egy metál-hardcore zene rajongó haveromat kísérjen el a koncertre.Jött ráadásul saját kocsival,így rám hárult a sörözés megterhelő művészete a jobb 1-ben!Irány Freiburg de hova???200 000 város a GPS cimen nincs semmi.Nagy nehezen elvergődünk a város szélére a Messe csarnokba.Aki járt németben ilyen helyeken az érti mekkora területeken fekszenek az ilyen vásárok,fesztiválok!Óriási kocsisor,de óriási a parkoló is.A koncert alcíme Celtic Punk Invasion.És jönnek is sorban a skót ír szoknyás tagok bakancsban,némelyik taréjban pompázik gyönyörűen.Vannak foci huligán szerűek,nyíltan antifák,rockerek meg sok sok átlagos kinézetű fiatal.Kb fele a gyengébbik nem aránya!Fiatal plázacicák is pózolgatnak kiltes tagokkal.Trendi lett a Dropkick Murphys,meg az ír szerű zene!Kicsit késünk a 8 órás kezdésről,már tolja a Blood or Whiskey.Jó kis pörgős zene,beleadnak mindent a szinpadon.És kialakítanak egy óriási körtáncot az egyik szám alatt.Mennek kettesével a nézők körbe körbe vagy 3-400 an.Ilyen sámán szerű zene szól,végül begyorsul és egy iszonyat pogó alakul ki!Olyan finom németes,de pogó.Utána néztem a zenekarnak.Tavaly szerepeltek valami cigány fesztiválon,amit magyarok rendeztek Zürichben???????????????????Szegény elnyomottak...40 perc után pontosan kezd a második zenekar.Mahones.Hasonló a stílus mint az előzőnél,de!Van egy hosszu fekete hajú hosszú combú csaj,aki tangóharmonikázik!!De úgy ahogy még nem láttam senkit!Mint kb Angus Young mikor gitározik,ilyen vonaglás olyan póz,mell kitolás popsi villantás homirít domborít,és pontosan játszik!A harmónika nem könnyű hangszer,azt még tartani is elég,nem hogy ennyire vadul táncolni vele!Az elménytől feltöltődve rohanunk a tömegben a sörpulthoz.4 € egy sör,nem olyan vészes.Kiszúrják BETYÁRBECSÜLET pólóm,amit Alfi barátomtól kaptam.Mit is jelentsen ez?Kérdezi valami antifa különítmény.Elmagyarázom erősen tört németséggel hogy ungarn politik ist cappcarapp Betyár ist magyar robinhood.Ungarian polosics ist mutterfukker!És ezzel az egy mondattal hitelesen ábrázoltam a magyar politikai palettát...
Majd jött a Murphys!Mégjobban megtelt a nagy hangár!Kb 4000-en lehettünk.Nem tudom pontosan milyen számokat toltak,de óriási hangulat volt!Pontos cd hangzás,és majdnem cd minőség profi hangosítás háttérben néha videó.Mindenki énekel,csak mi nem tudunk angolul.Majd 1 óra után vége. Vissza !vissza! és jön a Boys Are Back!Elszabadul a tömeg.A postás kisasszonyok ugrálnak a skótszoknyás kőművesek nyakába,a focihuligánok ölelkeznek a rasztahajúakkal,a rockerek a sharp szerűekkel.Szóval óriási buli!Végül csajok a színpadra jön a Csókolj meg seggfej cimű szám!Táncikálnak,semmi összhang,majd a következő Skinhead on the MBTA ,és a színpadon csak többen és többen!Majd a koncert csúcsa nekem Sham 69 - If The Kids Are United!Mélabús de erős basszus rekedtes hang,az énekes srác remekül hozza a 70-80-as évek British Oi vonalát!És pontosan 11-kor elvágják vége!Német precizitás egész este.A parkoló kiürül kb 20 perc alatt.Haza felé élményekkel gazdagabban már a következő koncertet tervezem.Hol szól legközelebb OI???!!!

Tegnap este, vagy inkább ma hajnalban az Tar had, Boxer's, Oi-kor koncert után ülünk egy óbudai buszmegállóban, jön két fiatal skinhead gyerek 17-18 év körüliek. Az egyik el kezd mustrálgatni, meglehetősen béketűrő típus vagyok, de egy idő után már zavart a dolog, ott tartottam, hogy valamit lépek, amikor kinyögte, hogy jó a felvarró az övtáskámon.
Ugyanez a buszmegálló pár perccel később. Nagy arcú, részeg, metálos fazon osztja az észt két 17-18 év körüli skinheadnek.
- Nincs meleged abban a bakancsban, én már nyáron fel nem vennék ilyet 27 évesen.
A két srác mentegetőzik, hogy már megszokták. Én meg ott ülök közel 50 évesen bakancsban és már közel 30 éve hordok télen-nyáron bakancsot.

1.
Kedves, sportos anyuka több gyerekkel a Drégelyvárban. Anyuka fotóz és arra biztatja a gyerekeit, hogy álljanak fel a várfalra (másfél-2 méter széles, tehát biztonságos és tábla sem tiltja).  
Rózsaszín pólós fiú affektálva - Anyúúúúúúúúúúú, ne piszkáld őőőőkeeet, látod, hogy nem akarjáááák.


2.
Csinos, fiatalos anyuka áll az egyik budai buszon a középső ajtóval szemben. Felszállunk öcsémmel, a nő kiszúrja, hogy Oi-kor pólóban vagyunk, előre szalad két 10 év körüli gyerekhez és elkezd sutyorogni nekik, amikor hátrafordulnak akkor látjuk, hogy a gyerekei arabok. (mellesleg sem pedofilok, sem gyerekrablók nem vagyunk).

3.
Sorban állunk a Libegőnél a kisöcsémmel. Mögöttünk egy korunkbeli apuka arra biztatja a fiát, hogy bújjon be a kemencébe, hogy lefotózza. Apukán manapság divatos taréj, nem feltűnő. Gyerek előre szalad, apuka utána, ekkor vettem észre a tornacipőt, piros fűzővel, apuka meg a már fent említett Oi-kor pólókat. Kiszúrta, hogy kiszúrtam. Innentől a távozásunkig végig ideges a magatartása amit leplezni próbál, a beidegződött fiatalkori reflex. A végállomáson buszra várunk, nem jönnek arra, pedig csak az jár arra.

A rendőrök ébresztgetik a vendégeinket a nyugatinál.
Többségében négerek, arabok, afgánok jönnek, de bizony nagy számban jönnek mongoloid külsejű bevándorlók is. Vajon azok akik őket rokonaiknak tartják és Bugacon évente fényesre nyalják az iszlám zászlaival érkező "testvérnépeket" most is annyira örülnek nekik?

Czimmer János barátom beszámolója az élményeikről:

A lengyel „Magyar Sziget!” Az Orle Gniazdo az évente megrendezésre kerülő, több napos, zenei fesztivál. Ide hívták meg az idén zenekarunkat az Egészséges Fejbőrt, egyetlen magyar zenekarként, a lengyel szervezők. A harmad ízben életre hívott rendezvény büszkén vallja, hogy a Magyar Sziget „gyermekeként” született meg. A rendezők csillogó szemmel mesélték milyen hatást gyakorolt rájuk a Csattogó völgy ölén megbúvó Magyar Sziget fesztivál! Szerényen megjegyezték „még mi nem tartunk ott.” Bizton kijelenthetjük, nagyon jó úton haladnak lengyel barátaink, ez világosan kiderült. A hangulat, a szervezés, a technika, a közönség és a környezet mind ezt bizonyítják. Jó érzés volt látni, hogy a számunkra is meghatározó Magyar Sziget, ahol a kezdetektől minden évben játszottunk, ilyen hatást képes gyakorolni. Arról nem is beszélve, hogy a sors úgy hozta, hogy itt a lengyel fesztiválon is játszhatunk képviselve hazánkat, Magyarországot!

A műsor kiírás szerint itt az idő, indulás a sátorba mi következünk! Profin, olajozottan folyik az átállás technikai munkálatai. A megszólalás, keverés kitűnő! Bár az út hosszú volt, de fáradságot nem érezve nyomtuk le a műsort. Egy barátunk Molnár Feri segített a szervezésben és a tolmácsolásban. A koncert alatt egy-egy számot felkonferált. Ezúton is köszönjük neki a segítséget! Meglepetésünkre a számok nem voltak ismeretlenek a lengyel hallgatóság számára. A két nép legendás barátságát minden lehető alkalommal tudatták velünk.

Helyenként magyar bekiabálásokat is lehetett hallani érezhető külföldi akcentussal. Mi is készültünk meglepetéssel a házigazdánk tiszteletére. Egy kedvelt lengyel katonadalt megcsináltunk, amit Zorán lengyelül és magyarul felváltva énekelt. A hatás nem maradt el! Úgy érezzük sikerült méltón helytállnunk, öregbítve a magyar nemzeti, zenei oldal hírnevét. Érdekes volt látni ahogy a buli után csehek, szlovákok is odajöttek gratulálni és vásárolták a zenekari pólókat, zenéket. A rendezők is gratuláltak, mi szintén a rendezvény színvonalához és megköszöntük a meghívást. Azután a szokásos iszogatásos, beszélgetést következett. Feri segítségével az egykori magyar szigeti események helyenként, szaftos történeteire voltak kíváncsiak a helyiek. Jókat derültek. Majd megnéztük az Obled lengyel zenekar koncertjét. Nagyok voltak. A szintén szokásos esemény -soraink rendezése - után (józanodás) eltettük magunkat másnapra. Hazafelé megnéztük Krakkó - az egykori főváros - gyönyörű főterét.

A gettó megtekintését kihagytuk a programból vettünk viszont fagyit meg alkoholt! A középkori sisakot nem vette meg a Zorán végül, mert nem volt szemüveg kompatibilis. Ámultunk, bámultunk! De ugyan ezt csináltuk hazafelé az „rövid időre kölcsönadott” Kárpátok hegyvonulatait látva. Egyszerre fogalmazódott meg bennünk a kérdés, hogy mikor ébred már fel minden magyar, hogy mit vettek el tőlünk? Miért is történt ez? Jól van ez így? Van e egyáltalán MAGYAR aki ezen még rágódik és nem egyértelmű a válasz? Látva honfitársaink egy részét még sok a tennivaló! Feltöltődve, hitünkben megerősödve, kellemesen elfáradva érkeztünk haza! Köszönjük, hogy ott lehettünk és átélhettük az élményt!

 A múltkor a munkahelyem a nyakamban lógó Mjölnir láttán szóba került a vallás és megkérdezte egy kollégám, hogy magyar létemre hogy imádhatok idegen istent?
- Isten hogy lenne idegen? De legyen, akkor Te miért a zsidók istenét imádod?

 Oszkár körülbelül 20 éve csöppent a "mozgalomba" az akkoriban legnagyobb tömegeket megmozgató Szabó Albert féle MNSZ vonzotta, mint a nézeteihez legjobban közel álló szervezet. Hamar népszerű lett és ki is használták sokoldalúságát, ő készítette a legjobb fotókat a rendezvényekről. Az akkoriban a megélhetését biztosító második világháborús kitüntetések, jelvények másolása révén is népszerű lett, hiszen a barátainak, bajtársainak marék szám osztogatta ezeket.
 Az MNSZ megszűnése után a skinheadek közt maradt. Előbb a Blood and Honour tagja lett, melynél örökös tagságot nyert majd sodródott tovább és végül a PHM-nél kötött ki.
 Talán a közös érdeklődésnek köszönhető, hogy végig barátok tudtunk maradni annak ellenére is, hogy mindig a nemzeti oldal két ellen pólusán voltunk. Amíg ő MNSZ tag volt én MNA, ő a B&H-t választotta én az NSH-t és folytathatnám.
 Ritkán beszéltünk politikáról, mindig volt más témánk, amíg Érden lakott a bringázás is közös hobby volt, ő hívta fel rá a figyelmem, hogy vannak jobb termékei a Shimanonak, mint a teszkós cuccai, de a fotózás és az elektrotechnika is közös érdeklődési pont volt. Én még az első komolyabb asztali számítógépem raktam össze, mikor ő már a tablet elődjének számító palmtoppal szaladgált.
 Nem csak a hardwear volt erőssége, hanem a softwearek is, míg én a webszerkesztést mutogattam neki, ő már komoly sikereket tudhatott magáénak a videószerkesztés terén, de érdekelte minden amit az eszme vagy a mozgalom sikerei érdekében fel lehetett használni.
 Az egyetlen hazai Szálasi emlékmű alapjául szolgáló Szálasi emlékplakett tervét már 2000-ben elkészítette, akkor sajnos anyagi okok miatt nem lett belőle tömeg termék.
 Sem az idejét, sem a tárgyait sem a pénzét soha nem sajnálta a barátaitól, akár hányszor meglátogatott mindig valami nagyobb meglepetéssel állított be, amit soha nem tudtam viszonozni neki, bár nem is kért soha semmit.
 Amikor egy barát elmegy az idő megáll egy pillanatra, de aztán az élet megy tovább egy lassan gyógyuló tátongó űrt hagyva maga után.

2015 07.24.-én végső búcsút vettünk Gyevi-Szabó Ferenc barátunktól, bajtársunktól 

Elsőként az egyház egyik jeles személyisége búcsúztatta Oszit, aki személyesen is ismerte
A Pax Hungarica Mozgalom nevében Domi köszönt tőle egy baráti, bajtársi hangulatú beszéddel
Süni is elköszönt tőle
Végül a fia búcsúzott, Oszi egyik barátjának soraival
(utolsó képet Moncsi készítette)

 Pozsonyi Ádám alias Bucó az utóbbi időben rengeteg dolgot megosztott magáról a legnagyobb közösségi portálon.
Töredelmesen bevallotta, hogy eddig bármit is csinált az csak polgárpukkasztás volt. 
 Kíváncsi leszek mikor fog előrukkolni azzal, hogy ez a jobboldalasdi is csak egy polgárpukkasztó dolog volt.... gondolom amikor már nem fog ilyen jól megélni belőle...

Tegnap este 20:00-kor elhunyt Gyevi Szabó Ferenc - Oszkár 

 
1981 július 3.-án 3 britt skinhead zenekar lépett fel a London Southall negyedében található Hambrough csárdában (Hambrough Tavern). A 3 Oi zenekar (4skins, Business és a Last Resort) akkor még szinte kizárólag szélsőjobboldali fiataloknak játszott, erre a koncertre is őket várták, hiszen a hely híres volt arról, hogy a környékbeli pakisztániakat nem engedik be oda. A koncertre buszokkal érkeztek a British Movement és a National front tagjai, valamint szimpatizánsaik mintegy 200-an. Az ottani ázsiaiak felkészültek a koncertre, egy 5 évvel korábbi halálesetet akartak megbosszulni, melyet már akkor is a skinheadekre fogott a média. A koncert előtt már provokálták a skinheadeket, a kiérkező rendőröknek azt mondták, hogy a skinheadek feldúlták a környéket, betörték a kirakatokat molesztálták a nőket (minden bizonnyal nagyon kívánatosak lehettek számukra a mi cigányainkhoz hasonló szépségek). A kiérkező rendőrök sem tudták megfékezni az ázsiai hordát, 21:00-kor molotov-koktélokat dobtak a szórakozóhelye, ekkor a koncert félbeszakadt, (a 4skins épp a Chaos című számát játszotta) és a közönség kiözönlött az utcára. Kezdetét vette a harc, amelyben 87 rendőr sérült meg és 23 civil. A kitört verekedés közben gyakran a skinheadek védték a rendőröket a háromszoros túlerőben lévő ázsiai hordától, ennek ellenére az eset után kizárólag csak skinheadeket állítottak elő, őket állítva be bűnbaknak. Itt nem érvényesül a "győztesek írják a történelmet" kijelentés, hiszen hiába kergették el a támadókat, hiába voltak áldozatok, a média így is őket okolta mindenért. Másnap július 4.-én London szerte lázongások kezdődtek, melyek szinte egész nyáron át tartottak, ekkor tört ki az emlékezetes diák lázadás is, melyet a Pink Floyd örökített meg a The wall című filmjében elmosva azt a tényt, hogy a lázongások hátterében a legtöbbször "faji feszültség" volt.

 Visszatérve "Southall" esethez, a 4skins olyan szinten kötődött a szélsőjobboldali politikához, hogy ők lettek a legfőbb bűnbakok, annak ellenére, hogy a szövegeikben ez nem volt tetten érhető. Teljesen ellehetetlenítették a zenekart, nem kaptak fellépési lehetőséget sehol, néhányszor még felléptek álnéven, de végül feloszlottak. A Last Resort szó nélkül beállt a sorba, a Business tanúsított némi ellenállást, de végül fejet hajtottak a hatalom előtt. A médiának ez az eset kiválóan alkalmas volt arra, hogy felhívja a figyelmet az egyre népszerűbb skinhead  szubkultúrára és annak szélsőjobboldali kötődéseire. Annak ellenére, hogy a zenekarokat ellehetetlenítették, vagy a maguk oldalára állították és olyan fesztiválokon szerepeltették, mint a Rock a rasszizmus ellen, a mozgalom egyre erősebb lett új zenekarokat és új zenei irányzatokat keresett magának.
 (Az írás megjelent a Nacionalista Hullám 8. számában - 2013 Decemberében)

Az emberek többsége fogalom zavarban van, gyakran összekeverik a földönkívülieket az UFO-kal. A Földönkívüliek azok akik nem a mi planétánkon születtek, az UFO viszont egy azonosítatlan repülő tárgy(Unidentified Flying Object), míg az előbbiekkel rendkívül ritkán az utóbbiakkal valamivel sűrűbben lehet találkozni.

A családunkban is történt egy UFO észlelés, még 1968-ban a prágai események után. Édesapám Pápán volt lokátoros, egyik szolgálatában történt az eset, észak felől azonosítatlan repülő objektumot észlelt, egyből riasztotta a készültségben lévő pilótákat akik késedelem nélkül felszálltak éles tűzparanccsal. A helyszínre érve azonosították az addig ismeretlen behatolókat akik békés gágogással köszöntötték a pilótákat.

      Kováts Balázs ismét mikrofon mögött, ismét oi! zenét játszanak. 

Pár napja jelent meg a legismertebb közösségi portálon a hír az Angry Noise megalakulásáról. Kovács Balázs új zenekara jelenleg a Dühös Elvtársak zenészeiből áll, reméljük nem csak egy zenei projekt lesz, hanem végre egy tartósabb formáció.

 Rendszeresen hajtogatjuk, hogy vegye meg mindenki a CD-ket, hogy ezzel is támogassa zenekarokat.
 Sajnos ma már olyan világban élünk ahol a lemezeknek nincs értéke, a legtöbb háztartásban már nincs CD lejátszó és az autókban is többnyire USB-s autórádió van, amelyeken mp3-at lehet hallgatni - ami azért valljuk be kis hazánk útjain érthető is, hiszen a CD folyton ugrál a hepe-hupás utakon.
 Bevallom nekem sincs asztali lejátszóm, a megvásárolt lemezeket átkonvertálom mp3-ba és a számítógépen vagy a telefonon hallgatom. Ennek ellenére a legtöbb hazai CD-t megvettem még akkor is amikor szerényebb anyagi lehetőségeim voltak, munkanélküli voltam vagy nagyon rosszul kerestem. Nem, egyáltalán nem gyűjtöm a lemezeket, a nekem kevésbé tetsző albumokat legtöbbször elajándékoztam olyanoknak akik nem engedhették meg maguknak, vagy olyankor amikor nem volt pénzem ajándékra. A lényeg azonban az, hogy megvettem.
 A lemezkiadók alig keresnek valamit a lemezeken, a zenekarok is épp csak visszakapják azt a pénzt amit a stúdióra és a megjelenésre költöttek, gyakran a borító készítők és grafikusok, tetováló művészek akik a rajzaikat adják sem kapnak semmit, legfeljebb egy grátisz lemezt a munkájukért. A lemezvásárlással csak a befektetett energiát térítjük meg a kiadóknak és a zenekaroknak, ha ez nem térül meg akkor nem lesz következő album, ha nem lesz következő album akkor a töltögetőknek nem lesz mit letölteni és egy idő után a zenekarok sorra feladják.
 Hát ezért hajtogatjuk folyton, hogy legalább a hazai lemezeket vegyétek meg.
 

Még az egri Oi-kor, Vérszerződés koncert előtt beszélgettem az egyik zenész ismerősömmel. Sok minden szóba került, többek közt az egyik legújabb albuma is, melyen az egyik szám a HAARP rendszerről szól. 
Panaszkodott, hogy az új albumán ezt a számot többen nem értik és csak egyszerű összeesküvés elméletnek tartják és szerintük nem kellene ilyennel foglalkoznia.
Hát én azért kíváncsi lennék, ha összeírnánk, hogy miről szólnak a számai és megmutatnánk az utca emberének vajon mennyiről mondaná azt, hogy ez csak összeesküvés elmélet... gondolom úgy a feléről...
Szóval én sem értem miért pont ez az egy szúr szemet néhány rajongónak.

 Lassan 10 éve mást sem hallani, mint azt, hogy el kell szakadni a skinheadtől, mert a mozgalom szubkulturalitása eltaszitja az embereket a eszmétől.
 Magyarul a bőrfejűek viselkedése miatt nem csatlakoznak az emberek a különböző ns és nemzeti eszmeiséghez.
Na de könyörgöm, aki akart eddig is talált módot arra, hogy a skinheadektől függetlenül tegyen valamit, szervezkedjen, újságot adjon ki satöbbi.
A skinheadek lassan eltünnek, már csak egy kérdésem lenne, hol vannak azok a tömegek akik miattunk nem tettek eddig semmit?

Mit tegyél, ha találsz egy sérült madarat?

 Igazából nem tudom mi a teendő, én elkövettem azt a hibát, hogy lefényképeztem a madarat és a helyszínt is, hogy értesíthessem a madármentőket.
 Hazaértem az első volt, hogy megpróbáltam a facebookon segítséget kérni. Munkanélküli vagyok huzamosabb ideje, a telefonomon nincs pénz, gyakorlatilag telefonom is csak azért van, hogy az esetleges munkáltatók el tudjanak érni.
 Elsőként egy madárfotós csoportban próbáltam segítséget kérni, itt ellátak jótanácsokkal, hogy mit kellett volna tennem, amire természetesen egy kerékpártúrán semmi lehetőségem nem volt. Végül adtak egy másik csoport címet ahol himlős cinegéket mentenek. Itt ismét jótanácsok jöttek, majd végül sikerült egy madármentőhöz eljutnom aki az ország másik felében él, tőle ismét telefonszámokat kaptam és további jótanácsokat. Ekkorra már meguntam a magyarázkodást, amit ő is olvashatott a képeim alatt.
 Elkönyveltem, hogy majd lesz valami az egerészölyvvel, én már nem tudok segíteni rajta, sajnálom szegényt, de ez a természet rendje.
 Azt hittem ezzel vége is lesz a dolognak, de másnap dél körül elkezdtek felébredni az emberek és a segítség kérő képeim alatt elkezdtek szaporodni a bejegyzések, hogy mekkora állat vagyok, hogy ott hagytam, nem segítettem neki, egy rohadt gyilkos vagyok.... nem győztem törölni a képeket és tiltani az embereket.

 Én szeretem a természetet, az összes hobbim - túrázás, hegyikerékpározás, természetfotózás - és néha a munkám is odaköt. A mostani eset megerősített abban, hogy nem szabad beavatkoznunk a természet dolgába a saját érdekünkben. Ha megpróbálok személyesen segíteni, a hozzá nem értésemmel több kárt okozhatok, mint hasznot nem beszélve arról, hogy egy ilyen ragadozómadár bennem is kárt tehet. Ha hazaviszem és útközben magához tér, mert "csak,, áramütés érte egy esetleges rendőri intézkedésnél magyarázkodhatok mit keres nálam egy ilyen madár.
 Ez volt az utposó eset, hogy megpróbáltam segíteni.

 Pocsék, rossz hangulatú, szeles, borús nap volt. Az embernek nem volt kedve semmihez. Ráadásul sokadika volt, pénztől sem dagadt az erszény. Jeleztem is, hogy nem leszek ott a koncerten.
  
 Aztán este csak útra keltünk öcsémmel. Gondoltuk, hogy nem lesznek sokan, hiszen a fővárosban és vidéken is több koncert volt ezen a napon, a Tar had a Stingersben játszott két másik skinhead zenekarral és két nemzeti rock buli is volt a fővárosban az Ismerős Arcok és Mazuláék csapata is külön-külön.

 Azért este 10-re csak összejött 40-50 ember, biztosítva egy igazi családias hangulatú koncertet és várva, hogy felcsendüljön az Oi!, mint minden egyes koncerten immár több, mint 30 éve.

Aki ott volt annak nem is kellett csalódnia, sorra csendültek fel a legnagyobb slágerek, együtt éneklős nóták és a számok közt Zala poénjai, történetei a dalok születéséről.

Egy vidám, jó hangulatú estét szereztek a srácok a közönségnek, aki nem hiszi nézze meg ezt a kis videót:

 Mi azért lettünk Felszabadulás Út, mert voltunk valahol Tápióakárhol valami rockbuliban, ahol azt mondták a szervezők, minden fellépő ingyen mehet be meg ihat sört. Mi meg a helyi kricsmiben izibe' össze is hoztunk egy bandát. A kocsma meg a Felszabadulás Úton volt, így könnyen találtunk nevet . Hatalmas sikert értünk el, többen pogóztak, mint az összes többi fellépő szereplése alatt  Persze, mert mindenki tudta, miért álltunk össze. Tesóm pl. kb. akkor gitározott életében először, és totál el volt ájulva magától, hogy milyen őstehetség  . Aztán leejtette Dani a pengetőt, és rájött, nem is saját magát hallja vissza, hanem az exem (aki akkor még aktuális volt, de ez most tökmindegy)   . Egyedül a dobosunk tudott hangszeren játszani, de ő meg gitáron, a dobot csak poénból és kíváncsiságból vállalta be... (Én azóta felcsaptam amatőr népdalénekesnek, kb. 9 éve vagyok tagja a ceglédi népdalkörnek). 

 Gábor már sokszor hívott külföldi koncertekre ezek az utak a munkám vagy az anyagi helyzetem miatt mindig meghiúsultak. Most végre az utolsó pillanatban összejött és egy visszalépőnek köszönhetően állandó külföldi útitársamnak tekinthető Maci is csatlakozott hozzánk. Szlovákiában még nem jártam soha koncerten így nem igazán tudtam mire számítsak, milyen lesz a hangulat, a közönség, a rendőrök ezért nagy izgalommal vártam az indulást.
 A fővárosból indultunk személyautóval, a jó szervezésnek köszönhetően viszonylag pontosan indultunk, nem kellett várni senkire. Az utazás jó hangulatban telt, a kocsiban a legújabb zenéket hallgattuk és közben Macitól begyűjtöttem a legfrissebb zenei információkat.
 A koncert egy használaton kívüli TSZ épületben volt, a telep bejáratánál hatalmas rendőri erők várták az érkezőket. Egy szlovák rendőr állított meg minket, magyarul köszönt, de a nyelvünkből nem is tudott többet, az igazolványok ellenőrzése közben megnézte a csomagtartót, mely tele volt a népszerű helyi üdítővel, Kofolával. Az igazolványaink ellenőrzése után, mellyel gyorsabban végeztek, mint a helyi fiatalok papírjaival magyarul köszönt el tőlünk.
 A koncert egy valamikori szerelőcsarnokban volt, a bejáratnál egy karszalagot kaptunk, melyet szimpatikusabbnak találok, mint a hazai koncerteken elterjedt megbélyegzést. Belépve balról egy konyhapult, jobbról egy csapszék fogadott, majd az előtér többi része tömve árusokkal. A hely külsőre szokatlan volt, de hamar megbarátkoztam vele, rengeteg asztal és ülőhely volt az előtérben, melyekből jutott néhány a koncertterembe is, sőt ott még egy heverő is volt. A koncertteremben egy sörcsap volt és szemben vele egy italkimérő. Annak ellenére, hogy 3 helyen is lehetett italt kapni mindig sorba kellett állni, bár azért szünetektől eltekintve nem volt hosszú a sor és elég gyorsan dolgoztak a kiszolgálók. Az illemhely a koncert végéig viszonylag tiszta maradt és végig volt wc papír és kézmosó, ezt a szervező végig ellenőrizte.
 Mire odaértünk már a Kitörés szenvedett a színpadon, épp egy magyar nyelvű dalt játszottak, alig érthető szöveggel és gyakori mellényúlásokkal. Ez után német nyelvű dalokkal próbálkoztak, melyek közül egyet sikerült végig játszani, bár ez alatt az egyik gitár nem szólt.  A számok közt a beállításokkal, hangolással szenvedtek, szemmel láthatóan ittasak voltak. A közönségből többen kérték tőlük az Avanti ragazzi di Buda-t, melynek eléneklésével az egyik gitáros többször megpróbálkozott, de csak az első 3 sort ismerte, vagy ennyi jutott eszébe a nagy mennyiségben fogyasztott zenészeknek járó ingyen sörnek köszönhetően. Miután a hangszereiket többszöri próbálkozásra sem sikerült beállítani, összepakoltak és levonultak a színpadról. Mit mondjak ez után nem éreztük büszkének magunkat, hogy mi is magyarok vagyunk.
Mivel a fellépők pontos menetrend szerint követték egymást a Kitörés gyalázatos műsora után hosszabb szünet következett. Ez alatt volt időm felmérni, hogy rengeteg nő van a koncerten, majd azt is, hogy rengeteg skinhead lány is, 17-től az 50 évesig. Szerencsére itt még nem divat a rókabili külső, összesen egy ilyen lányt láttam. Miután szemrevételeztem a lányokat feltűnt az is, hogy skinheadből is sok van, bár itt is elterjedtek a sport és huligán márkák azért itt még a hazai átlaghoz képest sokan őrzik a hagyományos skinhead külsőséget. A másik ami feltűnt, hogy nincsenek skinhead csoportok (BH, Hammer stb,, de nincsenek helyi csoportok sem)
 A szünet után a Sacrifer következett, a zenéjüket nem igazán tudnám mihez hasonlítani, talán a korai lengyel RAC bandákhoz, középtempós, monoton, a szövegeiket nem ismerem, de valószínűleg egy darabig nem lesznek slágergyárosok.
 Nekem nem jött be a banda ezért az előtérben nézelődtem a következő bandáig, CD-ből nem igazán volt kedvemre való, pólókból viszont tudtam volna válogatni, sajnos nem hazai munkanélküli segélyhez igazították az áraikat.
 A következő banda az Old Firm volt, korábban nem ismertem őket sem és a világhálón sem találtam tőlük semmi olyat ami megdobogtatta volna szívem irántuk.  Az első két szám nem jött be, leginkább gyenge NSBM-hez hasonlított mind a kettő, hosszú vontatott lassú részekkel.  Ekkor úgy döntöttem iszok inkább egy sört. Később visszamentem, ekkor már sokkal pörgősebb nótákat nyomtak, egyből leesett, hogy a Batallón de Castigo-t koppintják, méghozzá nem is akárhogy, innentől a műsoruk magával ragadott, nem kizárt, hogy itthon is megnézem őket, mivel hamarosan nálunk is fellépnek.
 Utánuk a Conflict következett. Róluk sem tudtam semmit, de már útközben kiderült, hogy ők is régi banda, korábban Conflict 88 néven játszottak. Az ő fellépésük bizonytalan volt, a határon feltartották őket, de végül csak átengedték a bandát. Hatalmas bulit csináltak, a közönség minden számot velük énekelt, igazi fülbemászó zenét tolnak, hatalmas élmény volt, a helyiek jobban imádták őket, mint a főbandának hirdetett Mistreatet. Rám is nagy hatással voltak, mindig imádtam az ilyen skinhead rock and rollt, fergetegesek voltak.
 A Mistreat éjfél után állt színpadra, a közönség és a zenészek is fáradtak voltak, de ez azonnal elmúlt, ahogy felcsendült az első dal. Nagyon jó műsort csináltak a srácok, megmozgatták a közönséget és mindenki rekedtre énekelte magát. Sajnos csak angol nyelvű dalokat adtak elő és a közönség többszöri kérésére sem játszották el a legnagyobb slágerüket a finn és az orosz vodkáról. A három ráadás számmal együtt is elég rövid műsort láthattunk/hallhattunk. Persze így is nagy élmény volt és az utolsó dalnál a Skinhead girlnél a színpadon táncoló fiatal skinhead lányt sem felejtjük el :)
  Még pár szó a rendezvényről, aki ott volt mindennel elégedett lehetett, nem voltak balhék, annak ellenére sem hogy például a bicskákat nem vették el senkitől és ezt a többség ki is használta, a helyiek zsebéből nem hiányzott ez az eszköz, A rendezők figyeltek a pogózókra is, amikor egy nagydarab izom agyú gyerek azt hitte vicces az, hogy ő a kisebbeket lökdösi, akkor egy nagyobb rendező mögé állt és megmutatta neki milyen is az, megértette és abbahagyta. Nálunk a koncertszervezők elintézik annyival, hogy lányok ne pogózzatok, mert veszélyes, ott figyelt mindenki arra, hogy lányok is vannak és ők is azért fizetik ki a belépőt, hogy jól érezzék magukat.

 
Mivel az Öcsémmel mindketten az Oi-kor régebbi számait kedveljük és igazából még mindig Dudival a legjobb a zenekar,úgy gondoltuk, hogy Egerben mind a két feltétel teljesülni fog, na meg nem utolsó sorban én a Vérszerződést is kedvelem, így egyértelmű volt, hogy ott a helyünk.
 Útközben már azon tanakodtunk milyen lehet a hely és vajon mennyien lesznek, hiszen Eger valamikor Skinhead főváros volt és volt időszak amikor 400 kopasz is volt egy időben a városban. Úgy gondoltuk, hogy ez a két banda már régebb óta jár vissza Egerbe, ezért valószínűleg sokan lesznek,
 A helyszínre érve tapasztaltuk, hogy nem túl nagy kocsma, viszont tömve van. Ezután kiderült az is, hogy egri szinte alig van, jöttek Szolnokról, a fővárosból, Kazincbarcikáról, Miskolcról és a kisebb-nagyobb környékbeli településekről.

 Koncert előtt összefutottunk több olyan ismerőssel akivel már 15-20 éve nem találkoztunk és még egy olyannal is akivel csak telefonon beszéltem valamikor 15 éve. Jó volt látni a sok régi ismerőst.
 Jó volt látni néhány PHM aktivistát is, akik merevrészegen lengettek, elvégre ők utáják a németeket és elítélik az ilyen alpári szubkultúrális skinhead magatartást.
 A koncert előtti beszélgetésekből kiderült, hogy a Vérszerződés kezd, így a pécsi bulin ők lesznek az utolsó fellépők. Ducótól megtudtuk azt is, nem kell csalódnunk, sok régi szám lesz.
 A Vérszerződés hozta a megszokott lendületes formáját, az első perctől az utolsóig megmozgatták a közönséget. Vegyesen játszották a régi és új számaikat, a közönség felkészült volt, szinte mindent együtt énekeltek a bandával.

 Egy rövid szünet a két együttes fellépése közt lehetőséget adott új ismeretségekre és egy-egy pohár italra.
 Amikor felcsendült az Oi! szinte az összes idősebb kopasz előrelendült és éneklésbe/táncba kezdett.
Szomorúan tapasztaltuk, hogy Dudi nem énekel a zenekarral, de ez a kis csalódás csak átmeneti volt, Zala és Ducó hozta a megszokott formáját, sorra csendültek fel a régi skinhead himnuszok egy-egy újabb nótával és sok-sok humorral fűszerezve. 

A koncert vége felé Geri is felkeveredett a színpadra, először azt hittük a megszokott nótát énekli Zaláékkal, de előbb egy születésnapi köszöntés jött, majd 2 régebbi szám a közönség nagy örömére, melyek közül az egyiket bizony csak ritkán hallhatjuk. 

 Egy igazi baráti, bajtársi hangulatú koncertet láthattunk/halhattunk, ismét érdemes volt elutaznunk több, mint 200Km-re. Hazafelé szerencsénk is volt, mert a szolnoki bajtársaink majdnem hazáig szállítottak minket, amiért örök hálával tartozunk nekik.

A divat és a divatdiktátorok mindenre képesek!
 Ráveszik a nőket, hogy gané hordó gumicsizmában villogjanak. A férfiakat olyan klottgatyát hordjanak amelyért kinevettük nagyszüleinket, csak azért, mert a klottgatya új neve boxer alsó lett. Ráveszi a férfiakat, hogy piros táskát hordjanak, neon színű telefonokat és csak úgy általában buzinak öltözzenek.
 Gyerekkorom óta voltak folyton furcsa divatok - klumpa, répa nadrág, selyem rövidnadrág - de ezek egy bizonyos jó ízlés határain belül mozogtak és rövid életűek voltak. Az új divat trendek még egy bizonyos felvilágosult rétegnél is kiveri a biztosítékot és ahelyett, hogy elmúlnának, egyre tartósabbak és egyre negatívabb irányba mennek.

Akaratomon kívűl a lottó csalásról 5 évvel ezelőtt írt bejegyzésem lett a legnépszerűbb a blogban, melyet az elmúlt 5 évben közel 5000-en olvastak, ezért egy kicsit bővebben kifejtem ezt a témát és azt is, hogy miért írtam erről.
 A '80-as évekig szinte minden nagyobb településen fel-fel bukkant időről-időre egy-egy olyan személy aki nyert a lottón (vagy más szerencsejátékon) nagyobb összeget. Nekem is van olyan ismerősöm aki akkor 2.000.000 Ft-ot nyert, a nyereményből házat és autót vett, egy másik az osztrák lottón nyert nagyobb összeget, vállalkozást indított és ingatlant vett. Egy harmadik ismerősöm utcai sorsjegyen nyert 1.000.000 Ft-ot a '80-as évek végén, a nyereményből lakást vett. 
 A '90-es évek elején lassan eltűntek a nyertesek, mióta gépi lottó van azóta pedig csak egy-egy csapat (rendőrök, sportolók) nyereménye vált ismerté, pedig a nyereményjátékok megszaporodtak, a nyeremények megnőttek. Ma már egy-két millió forint "nem olyan nagy" nyeremény, hiszen sem házat, sem új autót, de még egy kisebb lakást sem lehet venni belőle, de a nyeremény játékokon nem is ilyen "kis" nyeremények vannak, hiszen gyakoriak a 100.000.000 Ft fölötti, de évente a milliárdos nyeremények is és a kaparós sorsjegyeken általában  20.000.000 - 50.000.000 Ft a fődíj. 
 Akkor számoljunk, minimum hetente jelenik meg új kaparós sorsjegy, ami legkevesebb évi 52 milliomos az országban (gyakorlatilag többnek kell lenni, hiszen a legtöbb sorjegy 4-5 fődíjat reklámoz). Van 3 lottó, ebből az egyik 2 számsort húz, tehát újabb 4 milliomos hetente ami legyen mondjuk évi 100, mert nincs minden héten nyertes. Ezen kívűl van még a kenó, luxor, totó és még egy csomó olyan amiről nem is hallottam. Na most nekem nem is ez a furcsa, hanem az, hogy az elmúlt 20 évben nem hallottam egyik milliomosról sem, pedig lennie kellene legkevesebb hatezernek, de inkább többnek.
 A nyereményszelvényeket legkevesebb egy órával a sorsolás előtt fel kell adni, tehát egy számítógépnek könnyű megadni a "legjobb" számsort, amivel a zrt a legtöbbet nyer.
 
 Az eredeti bejegyzéssel az volt a célom, hogy az MNA egyik cikkét támasszam alá a magam módján, ami a szerencsejátékok elitéléséről szólt. A sors fintora, hogy pont egy MNA-hoz közelálló személy próbálta cáfolni a cikket egy olyan állítással ami az én bejegyzésemet támasztotta alá egy MNA-hoz közelálló személy nyereményével kapcsolatban, melyet még a '80-as években nyert.
 Ez a bejegyzés a saját véleményemet tartalmazza, nem összeesküvéselméletnek szántam és lehet, hogy nincs is igazam, de én így látom.

 A zenekar sosem tartozott a kedvenceim közé. Az első két kazettájukat megvettem, mert akkor még gyűjtöttem a kazettákat, az elsőt többször meghallgattam, ismerkedtem velük, próbáltam valami egyedit keresni legalább egy-két számban, de nekem nem jött át. A második kazetta egyszer volt a magnómban, onnantól elkönyveltem, hogy ez a banda nekem nem tetszik.
 1997-ben a III. N.I.T. megszervezésének feladata rám hárult, így olyan ötlettel hozakodtam fel a HH-ban, hogy a megszokott 3 napos rendezvényen ne csak egy este legyen koncert, hanem kettőn. Abban az időben már az ns és oi vonal két felé szakadt, de az emberek vidéken mind a két irányzat zenéit szerették. Sajnos anyagi okoból nem tudtuk megvalósítani, egy-egy zenekar a nemzeti oldalról annyiért jött volna, mint az összes akkori ns banda együtt, T.E. 15.000Ft, N.F. 18.000Ft, de az Oi-kor és az E.F. is hasonló pénzekért vállalták volna, bár velük személyesen nem beszéltem.
 2002 körül voltam egy koncertjükön, nem voltak túl nagy hatással rám ott sem, igazság szerint nem is miattuk mentem, ha jól emlékszem a Vérszeződéssel léptek fel.
 Majd 2006 körül pár ismerősöm elkezdett ódákat zengeni a bandáról, hoztak is tőlük pár lemezt, ekkor már szinte minden albumukon volt 1-2 szám ami tetszett, de még mindig nem lett a kedvencem.
 A zenekar tagjait nem ismertem, Norbitól még a '90-es évek közepén kértem egy interjút, ha jól emlékszem akkor már a Hajnal Hasadás zinebe és egyszer a lexikonba kértem tőle pár sort.
 Gyurival egy rövid történetem volt, mikor megjelent a 16 tonna című szám CD-n, megemlítettem neki egy közösségi oldalon (Barátikör.hu - ingyen smst lehetett küldeni), hogy ez egy olasz komcsi dal, amit már általános iskolában is utáltunk és ezt talán nem kellett volna. Gyuri stílszerúen letiltott. Innetől megromlott a kapcsolat a zenekar tagjaival, ekkortól már a lexikonhoz sem nyújtottak segítséget.
 Zeneileg továbbra sem lettek a kedvenceim, maradt a felállás, albumonként 1-2 szám tetszett továbbra is.
 A 20 éves koncertjükön láttam őket másodszor, itt elég jó műsort adtak, tetszett, nagy hatással volt rám. A koncert után beszereztem a CD-jüket melyen az elmúlt 20 év dalait adták ki kicsit fefrissítve, az album lenyűgözött, rendkívül ütősre sikeredett. Napokig mást sem hallgattam.

 Gyuri értelmetlen halála engem is lesújtott, bár személyesen sosem találkoztunk és a neten sem alakult túl jól a kapcsolatunk, a tetteit és a tehetségét mindig elismertem.
 Nem sokkal a tragikus esemény után már megindultak a találgatások, ki lesz az új énekes, milyen stílusban folytatja tovább a zenekar?
 Ismerősökön keresztűl már a hivatalos bejelentés előtt eljutott a hír hozzám, hogy a zenekar feloszlik és még adnak majd egy búcsú koncertet.

Ez a hír legalább olyan lesúlytó volt a rajongóknak, mint az énekes elvesztése. Mindenki várt valamilyen folytatást. Norbi másik zenekara a Palmetta a maga nemében nem rossz, de nem pótolhatja az Ellenállást.

 Az egyik legbosszantóbb dolog a fészbúkon amikor a különbözö oldalak megosztásért valamilyen nyereményt ajánlanak és amikor elérkezik az idő "elfelejtenek" nyertest hírdetni. Az én esetemben ez előfordult már ingyen tetoválással, a Nemzeti Hang koncert belépővel (bosszúból nem is mentünk el a koncertjükre, pedig a szomszédban játszottak), gyakran előfordul új magyar póló márkákkal. A drágább termékeket (ipod, iphone, laptop) én már eleve meg sem osztom, de ismerőseim szerint az esetek 99%-ában átverés áll a dolog mögött. Azért a megosztással volt pozitív élményem is, tavaly év végén nyertem egy Kerba sapkát.
 A másik bosszantó dolog a "kényszer lájkolós" oldalak, leggyakrabban már a cím is átverés, hisz a tartalomnak semmi köze a hangzatos címhez, de a másik nagy átverés, amikor az ígért videó helyett, csak egy kép van az oldalon. Mellesleg az ilyen kényszer megosztást ki lehet kerülni, ha megnézzük az oldal forrását, ehhez semmilyen hacker vagy számítógépes ismeret nem kell, pusztán egy jobb klikk az egérrel és az oldal forrására kattintani, az itt megnyíló ablakban pedig megkereshetjük az áhított videó hivatkozását (linkjét).