Mivel az Öcsémmel mindketten az Oi-kor régebbi számait kedveljük és igazából még mindig Dudival a legjobb a zenekar,úgy gondoltuk, hogy Egerben mind a két feltétel teljesülni fog, na meg nem utolsó sorban én a Vérszerződést is kedvelem, így egyértelmű volt, hogy ott a helyünk.
Útközben már azon tanakodtunk milyen lehet a hely és vajon mennyien lesznek, hiszen Eger valamikor Skinhead főváros volt és volt időszak amikor 400 kopasz is volt egy időben a városban. Úgy gondoltuk, hogy ez a két banda már régebb óta jár vissza Egerbe, ezért valószínűleg sokan lesznek,
A helyszínre érve tapasztaltuk, hogy nem túl nagy kocsma, viszont tömve van. Ezután kiderült az is, hogy egri szinte alig van, jöttek Szolnokról, a fővárosból, Kazincbarcikáról, Miskolcról és a kisebb-nagyobb környékbeli településekről.
Koncert előtt összefutottunk több olyan ismerőssel akivel már 15-20 éve nem találkoztunk és még egy olyannal is akivel csak telefonon beszéltem valamikor 15 éve. Jó volt látni a sok régi ismerőst.
Jó volt látni néhány PHM aktivistát is, akik merevrészegen lengettek, elvégre ők utáják a németeket és elítélik az ilyen alpári szubkultúrális skinhead magatartást.
A koncert előtti beszélgetésekből kiderült, hogy a Vérszerződés kezd, így a pécsi bulin ők lesznek az utolsó fellépők. Ducótól megtudtuk azt is, nem kell csalódnunk, sok régi szám lesz.
A Vérszerződés hozta a megszokott lendületes formáját, az első perctől az utolsóig megmozgatták a közönséget. Vegyesen játszották a régi és új számaikat, a közönség felkészült volt, szinte mindent együtt énekeltek a bandával.
Egy rövid szünet a két együttes fellépése közt lehetőséget adott új ismeretségekre és egy-egy pohár italra.
Amikor felcsendült az Oi! szinte az összes idősebb kopasz előrelendült és éneklésbe/táncba kezdett. 
Szomorúan tapasztaltuk, hogy Dudi nem énekel a zenekarral, de ez a kis csalódás csak átmeneti volt, Zala és Ducó hozta a megszokott formáját, sorra csendültek fel a régi skinhead himnuszok egy-egy újabb nótával és sok-sok humorral fűszerezve. 
A koncert vége felé Geri is felkeveredett a színpadra, először azt hittük a megszokott nótát énekli Zaláékkal, de előbb egy születésnapi köszöntés jött, majd 2 régebbi szám a közönség nagy örömére, melyek közül az egyiket bizony csak ritkán hallhatjuk. 
Egy igazi baráti, bajtársi hangulatú koncertet láthattunk/halhattunk, ismét érdemes volt elutaznunk több, mint 200Km-re. Hazafelé szerencsénk is volt, mert a szolnoki bajtársaink majdnem hazáig szállítottak minket, amiért örök hálával tartozunk nekik.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek