Olvasom az álláshírdetést:
- Napi 8 órás munkavégzés
- Heti 5 munkanap
- Fix nettó 120.000 Ft fizetés
- Ingyenes munkaruha
- Ingyenes étkezés minden munkanapon
- Megbízható, stabil háttér
- Korrekt munkafeltételek
Hihetetlen, felsorolják milyen előnyöket kínálnak, és semmi elvárás. Pár éve még egy ilyen mosogatói állásra is középiskolai végzettég, nyelvtudás, kultúrált megjelenés, jogosítvány.... stb. kellett és minimálbért kínáltak.
Természetesen az jó, hogy nőnek a bérek, javulnak a munkafeltételek, szélesedik a juttatások köre, a gond csak az, hogy mindezt milyen áron értük el....
Néhány hete a sikertelen kárpátaljai utunk után, a blog egy erdélyi olvasója jelentkezett, hogy tud egy nagyon jó helyet az adománynak. A BHH vezetősége rövid egyeztetés után úgy döntött, még karácsony előtt kivisszük a ruhákat a szórvány magyarság oktatásával foglalkozó alapítványnak.
Amíg folyt a szervezés kaptunk egy videót is az alapítványról:
Ezután rögtön felvetődött, hogy még mivel lehetne megtoldani az adományt, hiszen eredetileg nem gyerekeknek szántuk, szerencsére az idő rövidsége ellenére még sikerült gyerekruhákat, könyveket, játékokat, íróeszközöket, mese dvd-ket begyüjtenünk az adományozóktól.
Eljött az utazás napja, egy sajnálatos technikai hiba miatt némi késéssel tudtunk csak indulni. Az nap reggelre lederesedett az ország, így a határig az amúgy télen egyhangú, ködös alföldi táj is szép ruhába öltözött és utazás közben tudtunk benne gyönyörködni.
A legutóbbi sikertelen út kicsit rányomta bélyegét a hangulatunkra és bár Románia is úniós tagállam, voltak kétségeink az átjutással. A határ előtt hosszú kamionsor várakozott, de szerencsére a kisbusszal gyorsan átjutottunk. Sajnos mire a Királyhágóhoz értünk már besötétedett, így a tájból már semmit sem láttunk.
A blog olvasója ajánlkozott, hogy mutatja az utat Kolozsvártól, vele a város szélén találkoztunk, egyből szimpatikus lett az ízes erdélyi tájszólással beszélő fiatalember. Az út hátralevő részén tőle tájékozódtunk az ottani helyzetről valamint érdekes történeteket hallottunk fiatal koráról, a román forradalomról, a marosvásárhelyi magyar verésről, az első erdélyi Edda koncertről és még sok minden másról.
Útközben gyönyörködtünk a gyönyörűen feldíszített településekben, gazdagon és színesen alkalmazták az izzók millióit a díszítéshez, ami az elején nagyon tetszett az azért a végére már kicsit giccsesnek tünt annyi településen végig utazva.
Este tízre értünk Magyarfülpösre, már nagyon vártak minket, az alapítvány legtöbb dolgozója és néhány hozzátartozó izgult azért, hogy a kissé csúszós utakon épségben odaérjünk.
Érkezésünk után közösen behordtuk az adományokat, majd asztalhoz ültünk ami gazdagon volt terítve étellel, itallal. Vacsora előtt még meg tudtunk néhány dolgot Ady Istvántól az alapítvány vezetőjétől az alapítvány tevékenységéről.
Vacsora után körbevezettek minket az épületben, megmutattak mindent és közben beszéltek az ott tanuló gyerekekről, a gyerekek otthoni körülményeiről.
Mindenhol rendet és tisztaságot találtunk és látszott, hogy ez nem csak miattunk van így, hanem ez az állandó állapot. Láttuk a gyerekek ruháit a szobákban amiket nem vihetnek haza, mert mire visszajönnének az már lefolyna a szülők torkán, amire korábban már többször volt példa.
Miuttán ittunk még egy utolsó pohárral az alapítvány dolgozói elvittek Szászrégenbe az alapítvány ottani házába ahol a nagyobb gyerekekkel foglalkoznak, ott nagyobb méretű ágyak vannak így ott szállásoltak el minket. Szerettünk volna a városban inni még egy italt, de a közelben található magyarok által látogatott szórakozóhely már zárt, így nem szolgáltak már ki minket. Az alapítvány dolgozói felajánlották, hogy hoznak még egy kis italt, amit elfogadtunk és amíg odaértek, addig megmutatták a másik intézményt amely egykoron a szomszédos templomhoz tartozott. Bár az épület régebbi volt, itt is tisztaság és rend fogadott minket minden szobában.
Másnap korán jöttek értünk és visszavittek Magyarfülpösre ahol indulás előtt még egy kiadós reggelit kaptunk.
Örs, kolozsvári kalaúzunk még indulás előtt ígérte, hogy kastélyokat fog mutatni nekünk, sajnos az idő rövidsége csak egy kastély megtekintését engedélyezte, a mezőörményesi Rákóczi-Bánffy kastélyra esett a választás.
Az épület nagyon elhanyagolt kívül-belül, de még így is impozáns, sajnos, ha nem lesz aki felújítsa az unokáink már nem fogják látni.
Örssel közös útunk Kolozsváron ért véget ahol még megmutatta a főtéri vásárt, a Mátyás szobrot és a helyi Mátyás templomot. A Mátyás szoborról leszaggattuk a román soviniszták matricáit, mely szerint nem szabad elfelejtenünk, hogy románul beszélt. Nem sokkal arrébb román népviseletbe öltözött csoportra lettem figyelmes akik adventi énekeket énekeltek Avram Iancu tiszteletére.
Hát nem mindig egyszerű magyarnak lenni arrafelé. A vásárban bevásároltunk ajándékokból, majd elbúcsúztunk Örstől és elindultunk haza.
Már előző este megfogant bennünk, hogy jövőre is ezt az alapítványt kellene támogatnunk, útközben tovább szőttük gondolatainkat és az adományok mellé tervbe vettük, hogy meg próbáljuk megoldani a gyermekek nyári táborozását is. Közben reménykedtünk, hogy még világosban érünk a Királyhágóhoz és látunk belőle valamit.
Reményeink megvalósultak, a Királyhágót még világosban elértük, sajnos a tél nem igazán az az időpont amikor a legszebb arcát mutatja, de nekünk így is tetszett.
Hazafelé alaposabb vizsgálat volt a határon, de így is gyorsan átértünk, késő este értünk haza, élményekkel gazdagon.
Aki szeretné támogatni az alapítványt az itt talál rá lehetőséget: http://www.szivarvany.ro
A főnökünk 3 napig helyettesítette a az általa kinevezett csoportvezetőt, 3 napig csak szidta és fogadkozott, hogy leváltja. Természetesen nem tette, azzal beismerte volna a főnökei felé, hogy hibázott.
Időközben volt jó néhány tanítványom, a legtöbb egy hétig sem bírta, az egyik a földim volt, dicsekedett az apjával, én meg nem dicsekedtem vele, hogy vagy 25 éve egyszer megvertem. Természetesen mindegyik tanítványom "mozdony szőke" volt.
Jött egy új srác, ránézésre most lépett ki az edzőteremből, széles váll, hatalmas karok, de gyakorlatilag a 40Kg-os tekercset nem tudta megemelni első nap, másnap a félig lefogyott tekercset ami kevesebb, mint 30Kg volt a főnökömnek kellett levenni, aki "vasággyal" 30Kg, mert az izompacsirtánk azt sem bírta.
Tavaly ígértek célprémiumot, teljesítménytől függően 50.000-30.000-10.000Ft, az 50.000Ft-ról lecsúsztunk, mert a főnökség elfelejtett egy alkatrészt megrendelni, természetesen a 30.000Ft sem lett meg, a 10.000 meglett, csak a mi részlégünk ahol a legtöbb túlóra volt nem kapta meg mert az igazgató szerint nem érdemeltük meg.
A főnök asszonyunk megint táppénzen van, ismét megállt az élet, ismét a leváltása van napirenden, természetesen ha visszajön nem lesz semmi változás.
Nekem és a kollégámnak nem fizették ki a decemberi túlórákat, reklamáltunk, mert már volt ilyen, másnap jött a döbbenet, nem vagyunk felírva sem a naptárban, sem az excel táblázatban, sem pedig a beléptető rendszerben nincs nyomunk, a nagyobb döbbenet akkor jött amikor a kamerákat visszanézték, csak a kollégám szerepel rajtuk egyetlen-egy alkalommal, amikor ledolgozása volt és akkor is csak a távozáskor látszik.
Alaposan megkésve jutott el hozzám (hozzánk magyarokhoz) az angol B&H magazin 50 száma. Annak apropóját, hogy többen is rendeltünk belőle nem a jubileum adja, hanem az, hogy több szálon is kötődik Magyarországhoz, a magyarokhoz ez a szám.
Amikor kézbevesszük a megszokott minőséget kapjuk, jó minőségű papír, színvonalas nyomdai munka, sok képpel, színes tartalommal.
Rögtön az elején egy két oldalas Path of Resistance interjút olvashatunk, ezután egy hosszabb írás következik a kommunizmus áldozatairól, mely a 20. században több száz millióra tehető világszerte.
Olvashatunk még interjút Shiksa Goddess-szel, a Green Arrows-szal, a Stormfront site moderátorával és a 2012-ben alakult Marderrel. Több oldalnyi lemez bemutató melyek közt szerepel az utolsó Titkolt Ellenállás lemez is. A képek közt is meg található a Titkol búcsú koncertjének fellépőiről készült kép és egy gárdista avatásról készült kép is.
A B&H hírei közt olvashatunk a Hun 28 webshop beindulásáról és néhány szót a hazai divizíóról.
A koncert beszámolók közt olvashatunk a St. George' day (Szent György napi) koncertről melyen fellépett többek közt a Fehér Törvény is, egy 2015-ös horvát buliról és egy ugyancsak 2015-ös bolgár koncertről is olvashatunk melyeken a Turul Nemzetség is játszott.
(egy kép a magazinból)
24 éve 1992.12.05.-én egy 20 fős horda megtámadta és lelőtte az akkor 16 éves cseh diákot, Daniel Hejdáneket.
A BHH által összegyűjtött több, mint 300Kg ruhával és mintegy 30Kg bébiétellel indultunk útnak Vác kárpátaljai testvérvárosa felé, Técsőre. A bérelt autó papírjai rendben, ciril betűs meghívó kéznél, útlevelek, minimális költőpénz zsebben, tehát reményeink szerint minden készenállt arra, hogy még szombat délben átadjuk Técső polgármesterének az adományokat.
Az út jó hangulatban telt, beszélgettünk, nosztalgiáztunk, gyönyörködtünk a napkeltében.
Nagyjából 3 és fél óra alatt értük el a határt, a magyar ellenőrzésen pár perc alatt túljutottunk, amint átgurultunk a senki földjére láttuk, hogy a másik ellenőrzés sokkal tovább fog tartani. Amíg várakoztunk akadt egy "mindentudó" társaságunk aki ellátott mindenféle jótanáccsal és rémtörténettel, ami az első mesélésnél még aznap hajnalban történt, a következőnél már előző nap a harmadiknál már két hónapos volt a sztori. Annyi azonban kiderült a sok lódítás közben, hogy a határátkelőt jól ismeri és tisztában van az ukrán viszonyokkal.
Több, mint két óra várakozás után közelebb kerültünk az ukrán vámvizsgálathoz, ahova nagyjából tízesével engedték az autókat. Ott kiszálltunk és mentünk útlevél ellenőrzésre. A pecséteket megkaptuk, a sofőrünk előrébb állt a kocsival a vámosokhoz és visszament a határőrizethez pecsételtetni.
Innentől jöttek a gondok csőstől. A kocsiban fejenként 50Kg csomag lehet ebből legfeljebb 2Kg lehet élelmiszer, kétszer 1Kg-os csomagban. Nálunk szemmel láthatóan több volt. Átadtuk a cirilbetűs levelet melyet Técsőről kaptunk, erről kiderült, hogy az adományról szó sincs benne, csak egy megbeszélésre invitáltak minket. A magyarul jól beszélő egyébként magyar, de ukrán állampolgár vámosnő közölte, hogy visszafordít minket, így nem engedhet át minket, az adomány átviteléhez szükséges mindkét fél részéről adomány levél.
Amíg várakoztunk jött a második csapás, a határőrizetnél mi ketten utasok a gyalogos oldalon pecsételtettünk, ezért fejenként 30.000Ft-ra büntetnek, míg a sofőrünket 20.000Ft-ra amiért nem figyelmeztetett minket. A harmadik csapás az volt, hogy hétvégén nincs ügyintézés, ezért a pénzt nem tudjuk befizetni, csak hétfőn, addig a vendégszeretetüket élvezzük a helyi zárkában.
Egyébként a jelzések ki voltak téve, hogy melyik pecsételő helynél kinek hova kell menni, de csak az ukrán oldal felöl. Ott láttuk csak, hogy a kocsival is rossz sávban jöttünk át.
Szerencsénkre a vámos nő tekintélye erősebb volt, és ő egyből (több, mint egy óra várakozás után), visszafordított minket a magyar határ felé. Az ukrán oldalon ezután már nem volt gond, kiállítottak egy jegyzőkönyvet arról, hogy a megengedettnél több árúval akartunk bemenni Ukrajnába ezért visszafelé már gond nélkül eljutottunk a magyar határig.
A magyar határnál egy szép arcú rendőrlány ellenőrizte az íratainkat (természetesen itt is rossz sávba álltunk, de itt nem problémáztak rajta), majd tovább engedett a vámhoz.
Amíg a vám ellenőrzésre vártunk a vámosok egy karcsú kreol lányt tartóztattak fel aki nem akarta magát a ruházat átvizsgálásnak alávatni. Végül győzött a vámosaink tekintélye és a ruhái alol előkerült 81 doboz cigaretta. Ebből a jegyzőkönyv felvétele után kettőt visszaadtak neki, amit törvényesen áthozhatott.
A vámos átvizsgálta a kocsinkat, megérdeklődte honnan van vodkánk, ha nem is jártunk odaát.
Elmondtuk, hogy a "Tax free shop"-ban vásároltuk, jóval a megengedett mennyiség alatt. Ezután jó utat kívánt és mi indultunk búskomor arccal hazafelé.
A határtól nem messze Vásárosnaményben megálltunk telefonálni, hogy hogyan tovább. Felvetődött a fóti gyermekváros, de a ruhák nagy része felnőtt méretű, a Katolikus karitasznak nem kellett, ők egy Vásárosnaményi címet adtak ahol azokat a segélyszállítmányokat, adományokat gyűjtik amelyeket nem engedtek át a határon (úgy tűnik ilyen gyakran előfordul).
Végül úgy döntöttünk, hogy visszavisszük amíg eldől mi lesz vele, mi szívünk szerint Erdélybe vinnénk valamikor tavasszal, de majd később eldől, mi lesz vele, hiszen sok helyen szükség lehet rá.
Hazafelé megálltunk Nyíregyházán vacsorázni egy "gyorsétkezdében". Amikor bementünk nem volt túl szimpatikus a hely, de éhesek voltunk és nem is nagyon láttunk mást útközben.
Megrendeltük a vacsoránkat, csendben, lehangoltan eszegettünk, amikor egy fiatalokból álló társaság jött be, hangosan köszöntek és jó étvágyat kívántak, majd leültek és ők is ettek, ittak valamit. Ez számunkra annyira szokatlan volt, hogy egy kicsit feldobta az amúgy pocsék hangulatunkat. Egyébként a később érkezők is ugyanígy jöttek be, köszöntek és jó étvágyat kívántak.
Hazafelé az út eseménytelenül telt, fáradtak voltunk, azért még a naplementében gyönyörködtünk egy kicsit.
Az elmúlt év legjobb szövege Dagadt Árpitól származik, mely hozzám egy Angyal közvetítésével jutott el.
"Este elmegyünk Last Resort koncertre, bulizunk egyet a végén elénekeljük hogy 'Nem kapok munkát' és utána sietünk haza, hogy másnap kipihenten tudjunk menni dolgozni"
Örs Skins
2016 áprilisától, mint baráti társaság elkezdtünk az Örs Vezér terére kijárni, „miért ne” alapon, hisz mindenkinek útba esett. Megbeszéltük, hogy minden pénteken találkozunk a HÉV peronján. Ahogy múltak a hetek észrevettük, hogy az Örsön nem kis munkánk van. Kezdve a punkok szemetelésétől a kötekedő cigányokon át, a játszótéren drogozó és dajdajozó fiatalokig. Rájöttünk, hogy rendet kell tennünk, ha az Örsön nyugalmat akarunk.
2016. május 22-én alakultunk szervezetté. Beszéltünk arról, hogy kell egy egységes megjelenés; név, jelkép, mint más szervezeteknél. Így alakult meg az Örs Skins 7 fővel. Nevét az Örs Vezér teréről kapta. Elsősorban egy önkéntes rendvédelmi szervezet vagyunk, amely a fehér embereket védelmezi a különböző atrocitásokkal szemben, s Budapest egyik legforgalmasabb terét próbálja biztonságosabbá tenni.
Céljaink:
⦁ Budapest többi kerületében is létrehozni a légiókat, kerületenként egyet-egyet, a kerületek számozásával és önálló jelképpel.
⦁ Példát szeretnénk mutatni. A Skinheadnek az utcán van a helye! Személyes jelenlétre alapozó tevékeny szerveződésekre van szükség, nem csak a számítógép előtt, a közösségi oldalakon és fórumokon kell osztani az észt! Sajnos manapság a virtuális világot részesítik előnyben a fiatalok. Ezen változtatni kell! Viszont csak olyan igényes embereket fogadunk be, akik nem csak inni járnak ki, hanem sportolnak, tanulnak, dolgoznak, van fogalmuk az NS mentalitásról, és úgy is élnek.
⦁ Igyekszünk közösségi életet élni. Közös kirándulásokat, katonasír gondozásokat, megemlékezéseket tervezünk. 
⦁ A 2017-es Becsület Napján saját molinóval és zászlóval emelnénk az esemény színvonalát.
⦁ Közös edzésekkel szeretnénk a csapatszellemet és a fizikai állóképsségünket magasabb szintre emelni, hisz az erkölcsi tartás és a szellemi felkészültség mellet ezek sem törpülhetnek el.
A hónapok során többen megkerestek minket, hogy csatlakoznának hozzánk. Pl. a „nyugatis” brigádból is jelentkeztek, de őket elutasítottuk a hozzáállásuk és mentalitásuk miatt. Ez nem arról szól, hogy kijövünk, iszunk, füvezünk és keménykedünk! Nem csak az ivászat és a koncertre járás a célunk, viszont annak is megvan a maga helye és ideje, amikor jól érezzük magunkat. Jöttek olyan emberek is, akik úgyszintén egy budapesti nemzetiszocialista hálózatban gondolkodnak.
Vannak olyan tagjaink, akik a Blood & Honour Hungáriával és a Magyarnak Maradni Mozgalommal is kapcsolatban állnak, de rokonszenvezünk a Skins4skinS, a Hammerskins és a Hungária Skins tevékenységével is.
Ha van olyan nemzetiszocialista beállítottságú ember, aki úgy érzi, hogy szeretne csatlakozni, alkalmasnak érzi magát a feladatra, megfelel a követelményeknek, akkor szívesen várjuk a jelentkezését.
Elvárások a jelentkezővel szemben:
⦁ Nemzetiszocialista eszmei beállítottság és életmód – Erkölcs, Tudás és Erő;
⦁ Legalább 15 éves életkor;
⦁ Igényes, ápolt kinézet;
⦁ Az italozó életmód és a drogfogyasztás elutasítása;
⦁ Tanuljon, vagy dolgozzon;
⦁ Fehér árja származás;
⦁ Az Örs Vezér tere legyen számára könnyen és gyorsan megközelíthető;
⦁ Kitartó, aktív részvétel.
Elérhetőségeink:
Ha nem is túl gyakran, de azért évi 3-4 alkalommal kirándulunk a gyerekeimmel. Ezek nem igazán azok a jól megtervezett túrák, többnyire csak egy cél van eltervezve a többi az útközben dől el.
A legutóbbi cél a Prédikálószéken egy héttel korábban átadott kilátó volt. Az első terv vonattal a Nyugatiból a Dömösi átkelés megállóba onnan révvel Dömösre, sajnos ez nem jött össze, ilyenkor már nem jár a rév, maradt a kerülő út, Budapest-Esztergom-Dömös útvonal busszal.
(Remete barlangok Nagymaros és Zebegény között)
Dömösről a Malom patak mellett indultunk el és a Szentfa kápolnáig aszfalton tettük meg az út első szakaszát.
Útközben megálltunk és vettünk az egyik háznál aszalt szilvás forralt bort, ízre nem volt rossz, de még langyosnak is alig volt mondható, nem hogy forrónak, pedig jól esett volna egy kis meleg indulás előtt.
Az időjárással szerencsénk volt, végig napos időnk volt, bár azért a magasabb részeken érezhető volt, hogy -"winter is coming" - közeleg a tél.
Még az út első szakaszán összefutottunk Révész Máriusszal akit az első Korszakváltó kerékpártúráról "ismertem", ő is a családjával kirándult, hozzánk hasonlóan nem terveztek előre ők a Rám szakadék és az új kilátó közül később a kilátót választották, út közben még párszor elkerültük egymást.
A Szentfa kápolnánál meredeken felfelé visz az út, innen a piros háromszög jelzésen haladva lehet eljutni a kilátóig.
(Útban a Vadálló kövekhez)
A Pilisben szinte minden Attiláról, Árpádról és a két korszakról van elnevezve, így aztán van fél tucat Attila szikla, melyek közül egyet érintettünk útközben a Vadálló köveknél, de láttuk Attila süvegét is.
A táj gyönyörű őszi színekben pompázott, mivel fagy még nem volt a lombok mindenhol sárgán, barnán, vörösen vírítottak.
A Vadálló kövek élőben sokkal szebbek, mint képeken, leírhatatlanul gyönyörűek, impozánsak.
Az új kilátóra nem vesztegetnék túl sok szót, nagy, sok ember fér el egyszerre rajta, most még szép képekkel, történelmi jelenetekkel van díszítve. Ami viszont ámulatba ejtő az a táj ami a kilátóból elénk tárul.
Nagyjából negyedórát kellett sorba állnom a legfelső szinten, hogy pár képet készíthessek. Azt hiszem ez sok mindent elárul a kilátó népszerűségéről.
Az eredeti terv szerint innen visszafordultunk volna a felfelé vezető úton, de a nagyobbik fiam közölte, Ő nem akar lefelé csuszkálni, ebben egyébként utólag igaza volt.
Két másik út közül a Dobogókő felé vezető utat választottuk, ami nagyjából hét kilóméteres, ebből rögtön az elején 4Km enyhe lejtő, majd Király kúttól kezdet ismét meredeken felfelé ívelni az útunk.
Mire felértünk Dobogókőre kiderült, hogy nem vagyunk igazán fittek, valószínűleg többet kellene túráznunk, mert valamennyien elfáradtunk. Természetesen az élmények, a táj mindenért kárpótolt.
Közeleg az évvége ilyenkor (vagy kicsit később) az ember visszatekint az elmúlt évre. A blog idén látogatók és bejegyzések szempontjából rekordot döntött. A halál hírek, a halottakról megemlékező bejegyzések olvasottsága volt a legnagyobb. A koncert beszámolók az összes bejegyzéshez viszonyítva átlagos látogatottságot értek el, ami a hazai koncertek esetében a 100 olvasót, míg a külföldi, illetve nemzetközi beszámolók esetében átlagosan 250-300 olvasót jelent A rendezvény, illetve megemlékezés beszámolók sajnálatos módon nem számíthatnak nagy érdeklődésre, ahogy maguk a rendezvények, megemlékezések sem. Idén először megugrott a korábbi bejegyzések iránti érdeklődés is, úgy tűnik mindig van olyan aki csak most fedezi fel a blogot. A skinhead témájú bejegyzések iránt szintén alacsony az érdeklődés, a B&H története vagy az Ian Stuart Donaldson interjú meglepően alacsony olvasottságot ért el, de más skinhead témájú bejegyzések iránt is kicsi az érdeklődés. Meglepően kevés a hozzászólás, évente átlagosan 2-3 témát érintő hozzászólás van a bejegyzések alatt, talán az első két évben volt kicsit magasabb.
A jövőre nézve nem tervezek nagy változásokat a bloggal kapcsolatban, talán egy-két túra leírással bővül majd a repertoár és remélhetőleg Krisztitől több koncert beszámolót közölhetek valamint Sünitől is kapok még jónéhány közlésre méltó bejegyzést történelmi és politikai témában egyaránt.
Jó olvasást mindenkinek.
Süni írása:
Egyre többen keresnek meg, hogy "ki ez a Győrkös".
Nos, hogy tiszta legyen a kép, közzé teszem amit tudok.
Lehet, hogy nem fog tetszeni egyeseknek, és lehetnek benne tévedések is. Minden érintettet arra kérek, hogy szükség szerint javítsanak!
Győrkös István 1940 november 20-án született.
1956-ban börtönbe került, ahol állítása szerint hungaristákkal ismerkedett meg. A börtönbe kerülés okai ismeretlenek. és az is, hogy konkrétan kikkel ismerkedett meg.
1989-ben Győrben megalapította a Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportokat. A hét fővel megalakított csoport céljául tűzte ki, hogy harcol a bolsevizmus továbbélése és annak szimbólumai ellen, akciókat szervez a bolsevista bűnözök szobrainak lebontásáért és a róluk elnevezett utcák, helyiségek neveinek mielőbbi megváltoztatásáért, valamint tiltakozik a közélet kulcsfontosságú pontjain működő bolsevista gyakorlat továbbélése ellen. A propagandára alapozott (erőszakra fel nem szólító, gyűlöletre uszítást nem tartalmazó) plakát-akciók következményeként a csoport tagjait 1990 nyarától megfigyelés alatt tartotta a hatalom és 1992. január 14-én az egész csoportot letartóztatta. Kihallgatások, házkutatások, koncepciós bírósági eljárások után a csoport tagjait elítélték, Győrkös Istvánt egy év börtönre.
1992. november 29-én a csoport felvette a Magyar Nemzeti Arcvonal nevet és országos mozgalommá nyilvánította magát.
A letartóztatások, a bírósági perek és az ezeket kísérő média-hisztéria ismertté tette a mozgalmat az országban és külföldön. Fiatalok nagy számban keresték a kapcsolatot és az Arcvonal országos mozgalommá szélesedett. Látványos megemlékezéseket, demonstrációkat szervezett, ifjúsági egyesületeket alapított, propaganda munkája gondokat okozott ellenségei táborában.
Kis kitérő, hogy kerek legyen a történet:
Szálasi Ferenc kivégzése után a Nyugatra szorult hungaristák Henney Árpád vezetésével újraszerveződtek. A magyar nemzeti emigráció legszervezettebb, legaktívabb, az egész Világot lefedő mozgalmát hozták létre. (Tevékenységükről Tóth Tibor: A Hungarista Mozgalom emigrációtörténete című könyve számol be részletesen.) Henney Árpád 1980-ban elhunyt, a Mozgalom vezetését a Korona Tanács egykori tagja, Tatár Imre vette át. Tatár az egyre öregedő, belviszályoktól nem mentes mozgalmat nem tudta egységesíteni, így 1989 után nem maradt más választása, minthogy itthoni, véleménye szerint nemzeti politikusnak adja át a Hungarista Mozgalom szervezését és irányítását. Feladatként határozta meg, hogy tegyék a politikát módosító tényezővé a Hungarizmust Magyarországon.
Tatár Imre végül Győrkös Istvánt, Ekrem Kemál Györgyöt és Szabó Albertet találta a legalkalmasabbnak, és nevezte ki utódjául.
A három társ-vezető 1994. április 20-án (Hitler születésnapján) "Magyar Hungarista Mozgalom" néven politikai pártot alapított, amely ellen azonnal bírósági eljárás indult. Az MHM az ítélethirdetést meg sem várva, kereken öt hónapnyi működés után feloszlatta magát. Szabó Albert (aki zsidó származása miatt már akkor sokakban ellenérzést váltott ki) megalapította az új ál-hungarista botránypártot, a Magyar Népjóléti Szövetséget. A Győrkös által vezetett MNA aktivistái és a Szabó Albert-féle MNSZ tagsága között formális háború tört ki, ami évekig elhúzódott.
1994. április 27-én Győrkös István egy budapesti sajtótájékoztatón az MNA-t hungarista eszmeiségű mozgalommá nyilvánította. Másnap ezért letartóztatták és három hónapig vizsgálati fogságban tartották. Az évekig húzódó bírósági perekben bűncselekmény hiánya miatt felmentették, de az ORFK-n töltött hónapokért nem kárpótolták, tiltakozása miatt 2002-ben nagy összegű pénzbüntetéssel sújtották.
1995-ben - Tatár Imre halála után - Győrkös István egyoldalúan semmisnek nyilvánította a "társelnöki tisztségeket" és önmagát - az emigráns hungaristák megerősítése nélkül - a Hungarista Mozgalom egyedüli vezetőjének kiáltotta ki. Az MNA-val szimpatizáló Skinheadek és a magyarországi hungaristák többsége elismerte Győrköst a Hungarista Mozgalom vezetőjének.
A Skinheadek szervezőmunkájának köszönhetően az MNA tovább erősödött, s 1997. február 15-én megszervezték az első Becsület Napját. Ezt még két Becsület Napja megemlékezés követte 1998. február 14-én, és 1999. február 13-án. Az 1999-es Becsület Napja után a rendőrség megtámadta és megpróbálta szétverni az Emlékkoncertet. Az összetűzésben több rendőr megsérült, s sok Bajtársunkat letartóztatták. Az MNA-tagokat folyamatosan igyekeztek megfélemlíteni. Ez tovább növelte az Arcvonal erősödését, társadalmi elismertségét. Ennek ellenére Győrkös eltávolította az Arcvonalból a Skinheadeket - akik pedig addig sok munkát végeztek a Mozgalom javára - merthogy szerinte "kitartó nemzetépítő munkára alkalmatlan" egyének. Vezetői határozat értelmében a mozgalom elsődleges feladatává vált a hungarista eszmeiség átdolgozása a XXI. század kihívásaihoz, és az új hungarista elit kinevelése.
2008-ig az MNA jóformán nem hallatott magáról. Ekkor vésték kőbe észak-koreai, orosz és kínai imádatukat és bolsevizmushoz dörgölődzésüket. 2008-ban a Pax Hungarica (PHM) erősödésének hatására előbújtak a bőnyi erdőből, és új szervező munkába kezdtek. A PHM nyitott volt az együttműködésre, de a nyilvánvaló eszmei ellentétek miatt az együttműködés a dugába dőlt.
2012. novemberében a Szalma Gábor által összehívott gyűlésen az MNA tagságának többsége leváltotta az Arcvonal vezetését, Győrkös Istvánt és fiát. Szalmáék szerint az idős Győrkös vezetni kívánó fia nem alkalmas a vezetésre, korrupt, és nem hajlandó elszámolni az egyesület pénzével, azaz a tagdíjakkal és azok fölhasználásával, apja pedig nem hajlandó fia ügyeit pártatlanul megvizsgálni. Győrkösék szerint viszont Szalma nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni PayPal-lal összegyűjtött támogatások összegét.
Tovább tetézte a belső viszályt, hogy ifj. Győrkös István aktívan részt vett a Thürmer-féle Kommunista Munkáspárt egyik gyűlésén, dicsőítve a bolsevista "vívmányokat".
2013-ban Győrkös végleg elhatárolódott a Hungarizmustól, és új eszmét hirdetett "Népiszocializmus" néven.
Én azóta nem kísérem figyelemmel a tevékenységét, sem az internetes portáljait (pl. Hídfő.ru) nem olvasom.
Egy jó ideje hőbörög a közösségi portálok népe, hogy Magyaországon nincs Helloween, itt minden szentek van meg halottak napja. Hőbörögnek (főleg a bigott keresztények) anélkül, hogy tudnák valójában honnan ered mindez.
Az október végi november eleji ünnepek eredete a keltákhoz vezet, náluk volt az ő naptáruk szerinti évvége a samhain, mely október utolsó napjának estéjén kezdődött és a naptáruk szerinti év első napján november elsején folytatódott. A hiedelem világuk szerint ekkor vékonyodtak el a határok az élők és a holtak birodalma között. Az ünnep később római hatásra átalakult és akkor kapta a Halloween és a Hallow's eve neveket. A római közvetítésnek köszönhetően került az ünnep a keresztény naptárakba, mindenszentek és halottak napja néven.
A koncert helyszínét Ulmból közelítettük meg, itt induláskor tapasztaltuk, hogy elég nagy rendőri készültség van a városban. Egy óra alatt 4 államot érintettünk - Németország - Ausztria - Lichtenstein - Svájc - míg a svájci Unterwasser nevű településre értünk, mely 906 méter magasan fekszik az ország észak-keleti részén. Útközben egy rendőri ellenőrzés volt, egy fiatal férfi és egy lány ellenőrizte az okmányainkat, 2 perc alatt végeztek és jó szórakozást kívántak. Mire odaértünk már csak 10 perc gyaloglásra tudtunk parkolni a rendezvény helyszínétől, mely egy tenisz akadémia tornatermében volt.
A beléptetés gyorsan zajlott, a meghívókban szerepelt, hogy sem telefont, sem fényképezőgépet nem lehet bevinni ennek ellenére ezt nem ellenőrizték, szerencsére nem is próbáltak sokan visszaélni ezzel, én egy esetben láttam, hogy a Stahlgewitter alatt videózott a srác telefonnal, de a barátja hamar le is állította az egyébként elég illuminált arcot. A közönség elég változatos volt, 50%-ban skinheadek voltak jelen, de voltak különböző motoros bandák tagjai, illetve egyéb motoros fazonok, német hc-sek, NSBM fanatikusok, rockerek, psychobillyk is több országból. Szinte minden európai skinhead szervezet képviseltette magát, a Hammer skinek (akik szervezők is voltak), a Blood and Honour szinte minden divizója, hogy csak az ismertebbeket említsem.
Amikor a jegyet rendeltük azt az információt kaptuk, hogy 3500 eladott jegynél lezárták az eladást, de a helyszínen kiderült, hogy több, mint 5000 jegyet adtak el, szerencsére egyszerre ennyi ember soha nem volt a csarnokban, ahol időnként a gyorsabb ki-be közlekedés érdekében az oldalsó ajtókat is megnyitották a dohányzók és wc-re igyekvők előtt.
Amikor beértünk már a németek Fankadelije a Makss Damage lökte a szöveget a színpadon, ami engem bevallom férfiasan egy csöppet sem hozott lázba, még annak ellenére sem, hogy a gyenge német nyelvtudásommal is értettem miről beszél. Az ő műsoruk alatt kihasználtam az időt és szét néztem az árusok közt, az első stand Luni cuccaival volt tele ezeket a Hermannsland árulta, melletük jutott hely a Deutschen Zukunft szervezőinek a földön akik támogatói pólókat árultak, minden póló mellé egy rap/hip-hop CD-t adtak, ezekből én is hoztam haza Gábor barátomnak köszönhetően. A Hermannsland másik oldalán Maci kapott helyet, aki csak egy szerényebb készlettel jött erre a bulira. Maci mellett a sarokban viszonylag ismeretlen bandák lemezeit árulták, közűlünk csak Gábor ismerte őket, aki vásárolt is ezekből. Utánuk a terem oldalán egy elég nagy standdal főként a Stahlgewitter és a Frontalkraft kiadványait árulták, utánuk az Amok szerényebb placca következett majd a terem felétől a színpadig az italpult. Annak ellenére, hogy rengeteg szervezet képviseltette magát csak két C18-as szervezet zászlaját tették ki és egy Hammarskins Nation zászlót.
A rapperek után az Amok következett, ők hazai pályán játszottak, őket kevésbé ismertem, egy darabig hallgattam őket, majd el kezdtem keresni az útitársaim, végül a csarnok előtt találtam az egyiket aki épp egy közös holland ismerősünkkel beszélgetett, a hollandok két 44 személyes busszal érkeztek, tehát pont 88-an voltak, beszélgetés közben odajött még néhány holland srác akik a Magyar szigetről érdeklődtek, amit nagyon szerettek régen.
Amikor visszamentünk már a Confident of Victory volt a színpadon, nagy sikerük volt a közönség minden számukat együtt énekelte velük amiből adódóan volt egy kis bibi, a FNAB című számban a közönség és az énekes nem ugyanazt énekelte, hát itthon láthattunk már rosszabbat is mondjuk az Ossiántól:)
A zenekarok közti szünetekben több ismerőssel is összefutottunk, köztük a bolgár barátainkkal akikkel idén még találkozunk Plovdivban.
Frontalkraft régi ismerősöm CD-kről, így utólag alig emlékszem a műsorukra, annyira elnyomta őket az utánuk következő fő banda a Stahlgewitter.
Maga a hely, a közönség és a hangulat a régi Pe-Csa beli Táncőrület bulikra emlékeztetett, bár itt azért lényegesen többen voltak. Mindenesetre felemelő érzés volt a számok alatt, között magasba lendülő 4000 kéz vagy a zenekarok közötti űrben 4000-5000 torokból felhangzó Blut muss fließen és egyéb ismert sláger.
Egyértelműen a Stahlgewitter volt a fő zenekar, amikor kezdtek mindenki igyekezett bent lenni, mi már a kezdés előtt próbáltunk a színpad közelébe férkőzni, amit úgy nagyjából 50 méternyire sikerült is megközelíteni.
A zenekar biztosra ment, a legnagyobb slágereket játszották, köztük a kedvencemet a National wiederstand című örök klasszikust is A közönség végig énekelt minden számot Gigivel és két számot meglepetésként Lunival is. Azt hiszem ez a koncert felejthetetlen emlékeket adott több ezer embernek. A másfélórás műsor után még visszajöttek 3 szám erejéig, a közönség a kedvencemet is követelte tőlük (úgy tűnik nekik is jó az ízlésük), de azt már nem játszották el sajnos.
A koncert végén a megvásorolt ital jegyek sem levásárolni, sem visszaváltani nem lehetett, ez azért elég meglepő volt számomra bár engem ez anyagilag nem túlzottan érintett, de volt aki 50-100 eurónyi jeggyel ácsorgott bosszúsan.
A koncert után meglepődve tapasztaltuk, hogy csak két rendőr van a parkolóknál és kizárólag csak a közlekedés biztonsággal foglalkoznak - svájci rendőrség egyébként azt nyilatkozta, hogy "semmilyen rendbontás nem történt, az pedig, hogy a teremben mi történt az a szervezők felelőssége".
Hazafelé még egy közúti ellenőrzésbe futottunk a határ előtt, ott bemondásra elhitték, hogy nincs alkohol az autóban és nem ittunk.
(a koncert fotót a szervezők készítették)
A munkaerőhiány következtében lassan okafogyottá válik a munkanélküli segély.
A munkaerő hiány következtében növekvő béreket túlszárnyaló mértékben nőnek a bolti árak.
Mi lesz a már itt lévő migránsokkal, etetjük őket életük végéig?
Régen az oktatás színvonala nem csak a magasabb lexikális tudásban nyílvánult meg, de az életre is felkészített, volt kressz oktatás, fiúknak barkácsolás, lányoknak főzés, varrás.
Természetesen van még és nem is mindenkinek ez a legégetőbb problémája, ezek most a konzultációs kérdőív kapcsán jutottak eszembe.
A dalt először 1841 október 5.én lehetett hallani Hamburgban Németek dala (Lied der Deutschen) néven. A dallamot Joseph Haydn írta 1797-ben császári himnusznak (Kaiserlied) ll. Franz császárnak - aki egyben ll. Ferenc néven magyar király volt - a szöveget csak később írta hozzá August Heinrich Hoffmann von Fallersleben.
Himnusz később lett belőle 1922 augusztus 11-én a Weimari köztársaság idején, ekkor csak az első versszakot énekelték.
1933-1945-ig ismét ez lett a himnusz, ekkor is csak az első verszakot énekelték és ezt a Horst Wessel lied követte mindig.
1952-ig nem hivatalos himnusza az NSZK-nak, ezért a hivatalos rendezvényeken mindig más-más zeneművet játszottak. '52-től ismét a Németek dala lett a hivatalos himnusz, de ekkortól csak a harmadik versszakot énekelték.
1991-ben a német újraegyesítés után rövid egyeztetés után egyöntetűen elfogadták, hogy a Lied der Deutschen
maradjon a himnusz és továbbra is csak a harmadik versszakot énekeljék.
Das Lied der Deutschen
Deutschland, Deutschland über alles,
Über alles in der Welt,
Wenn es stets zu Schutz und Trutze
Brüderlich zusammenhält,
Von der Maas bis an die Memel,
Von der Etsch bis an den Belt –
Deutschland, Deutschland über alles,
Über alles in der Welt!
Deutsche Frauen, deutsche Treue,
Deutscher Wein und deutscher Sang
Sollen in der Welt behalten
Ihren alten schönen Klang,
Uns zu edler Tat begeistern
Unser ganzes Leben lang –
Deutsche Frauen, deutsche Treue,
Deutscher Wein und deutscher Sang!
Einigkeit und Recht und Freiheit
Für das deutsche Vaterland!
Danach lasst uns alle streben
Brüderlich mit Herz und Hand!
Einigkeit und Recht und Freiheit
Sind des Glückes Unterpfand –
Blüh im Glanze dieses Glückes,
Blühe, deutsches Vaterland!
Péntek este egy kiadós vacsorával kezdődött a közös programunk, ahol kötetlen beszélgetést folytattunk és ismerkedtünk a svájci PNS tagjaival valamint megemlékeztünk a közelmúltban elhunyt francia bajtársunkról.
Vacsora után átmentünk egy közeli szórakozóhelyre ahol tovább folytattuk a kötetlen beszélgetést, színesítve politikai gondolatokkal. Magyarország, Svájc és Franciaország jelenlegi helyzetével, gondjaival, jövőjével kapcsolatos kérdéseket is felvetettünk.
A beszélgetés közben befutottak német ismerőseink akik Koszóvóba vittek segélyszállítmányt az ottani szerbeknek. Ők másnap indultak tovább az éjszakát Pesten töltötték, másnap az egyik autójuk lerobbant, de szerencsére sikerült segítséget szereznünk nekik, így a segélyszállítmány célbaért azóta.
A társalgást éjfél felé abbahagytuk és nyugovóra tértünk, megbeszélve a másnapi programot ami a terveink szerint a Budai vár megtekintéséből és a délutáni demonstráción való részvételből állt volna.
Másnap a belvárosból együtt mentünk a várba ahol a vendégeink megebédeltek majd a számunkra furcsa ebédet (rántotthús nokedlivel) leöblítették egy sörrel. Ezután elindultunk a Mátyás templomhoz amit belülről is meg szerettünk volna mutatni a barátainknak, amikor körbevettek minket a rendőrök és közel egy órás iratellenőrzés és ruházat átvizsgálás következett. Elmondták, hogy az előző heti robbantás miatt vannak készültségben.
Miután mindent rendben találtak és rögzítettek minden adatot rólunk valamint fénykép és videó felvételek garmadát készítették biztosítottak minket, hogy aznap minket már nem fognak ellenőrizni, feltartani a fővárosban.
Ezután sajnos a templom megtekintésére nem maradt idő, így már csak egy rövid sétát tehettünk a várban. Ami nagyon tetszett mindenkinek.
A vár látogatás után a Kossuth térre vettük az irányt ahol már gyülekezett a tömeg. A francia ismerőseink februárban már megismerték élőben Szíva Balázs zenekerát és nagyon tetszett nekik, így nekik külön öröm volt, hogy ismét élőben láthatták őket.
Én sajnos nem tudtam végig velük maradni, de megbeszéltük, hogy a közeljövőben még találkozunk és igyekszünk szorosabbra fűzni a 3 ország hazafiasan gondolkodó fiataljainak kapcsolatát.
2016 szeptember 03.-án 78 éves korában elhunyt Clifford Joseph Trahan, alias Johnny Rebel.
Nyugodj békében!
Külföldiekkel még valamikor a '80-as évek második felében kezdtem levelezni, abban az időben mindenhol orosz volt a fő nyelv, ennek ellenére mindig akadt egy ismerős aki segített az angol vagy német fordításban. Aztán jött a '90-es évek és mindenki németet és angolt tanult. Még valamikor az elején a '90-es éveknek kaptam egy levelet Gerhard Laucktól aki akkor a sógoréknál élt.
Szótár segítségével a levél nagy részét megértettem, de azért jó lett volna egy pontos fordítás.
A levél lényege az volt, hogy szeretne a magyarokkal szorosabb kapcsolatot kiépíteni.
Épp Kőbánya-Kispesten voltam amikor szóba elegyedtem pár fiatal skinheaddel és kérdeztem őket fordítás ügyben, az egyikük jobb tanuló volt, ő próbálkozott vele, amikor meglátták a nyelvtanárukat és odarohantak hozzá.
A hölgy készségesen lefordította, majd elkezdett óvni mindenkit, hogy nehogy szóba álljanak vele, mert ez biztosan egy szektavezér és itt is szektát akar alapítani és el akarja őket ragadni a családjuktól....
Mondjuk ez a fordítás a részéről még mindig jobb, mintha rájött volna, hogy kiről is van szó.
Ma 23 éve hunyt el Ian Stuart Donaldson a Blood & Honour mozgalom alapítója.
Emlékezzünk rá egyik dalával.
Skrewdriver - Suddenly
Változó időket élünk
Bizonyos gondolatok bűnök
Hatalom áramlik keresztül egy gonosz tollon és
A szabadság fénye egyre halványabb
Ha egy nap ha hirtelen rákényszerülök, hogy
távozzak, folytatod
a dolgokat, amikben hiszünk
Ha egy nap hirtelen
elveszik az életem, folytatni fogod a harcot, hogy
eljőjjön egy szép új nap
Az emberek összefogtak ellenünk
Törvény felettinek tűnt
a hatalom, hogy megfigyeljenek minket
az életünk privát pillanataiban
a hatalommal, hogy megtaláljanak és ránk rúgják az ajtót
Ha egy nap ha hirtelen rákényszerülök, hogy
távozzak, folytatod
a dolgokat, amikben hiszünk
Ha egy nap hirtelen
elveszik az életem, folytatni fogod a harcot, hogy
eljőjjön egy szép új nap
Az erőnk ősi ötletekből származik
Az erő, mely
megmaradt a vérünkben
Az erő, melyet ellenségünk felismert, és
felesküdött, hogy letöri
Keresztül akarják húzni az embereinket
a sáron
Ha egy nap ha hirtelen rákényszerülök, hogy
távozzak, folytatod
a dolgokat, amikben hiszünk
Ha egy nap hirtelen
elveszik az életem, folytatni fogod a harcot, hogy
eljőjjön egy szép új nap
A napokban ismét elutasították Gary Yarbrough feltételes szabadlábra helyezési kérel
mét.
Susan, a felesége kéri, aki teheti a támogatása jeléül írjon neki egy levelet vagy küldjön egy lapot:
Gary Yarbrough 09883-016, US Penitentiary Max, PO Box 8500, Florence, CO 81226-8500.
Ruhabörze
Szállingóznak az érdeklődők:
Vacsora:
Ian Stuart Donaldson mellett a közelmúltban elhunyt francia bajtársunkról is megemlékeztünk:
A megemlékezés:
A fellépők:
Az éjjel elhunyt a francia hazafias mozgalmak élharcosa Guillaume Debonne. Nyugodj békében bajtárs!
Mivel a foci még mindig nem érdekel, így a minden évben megrendezésre kerülő Oi-kor kupát idén is kihagytuk, helyette kilátogattunk családostól a Német sörfesztiválra.
Az esemény csalódást okozott, nem sok német sörgyártó volt jelen, akik ott voltak pedig arany árban mérték az egyébként elég gyenge minőségű söreiket. A másik lassan általánossá váló jelenség, amit a cseh sörfesztiválon is tapasztalni mostanában, több a hazai sör, mint az adott országé.
Volt egy apróság amin eszméletlen jót nevettünk. Skinheadként már megszoktam, hogy mindig valami másnak néznek, mint ami vagyok. A '80-as években leggyakrabban kiskatonának, de néha eddásnak vagy hippinek is, a '90-es években többnyire biztonsági őrnek, a 2006 után pedig gárdistának vagy betyárnak néztek legtöbben Tegnap "airsoftosnak" nézett minket az egyik csapos.
Néhány pohár sör után elbúcsúztunk a kisebbik fiamtól és az esti koncert felé vettük az irányt. A helyszínen megtudtuk Zalától, hogy a foci kupa nagyon jó volt, jól el is fáradtak és jövőre valószínűleg lesz ismét.
A koncert látogatók létszáma lassan gyarapodott, bár a szervezők nem is számoltak nagy tömeggel, hiszen nyár van, sokan nyaralnak, a családosoknak iskola kezdés, szóval eleve egy családias hangulatú bulit terveztek. Legnagyobb örömünkre ott volt Dudi is, ami egyet jelent mindig a sok régi számmal, amelyekre már több, mint 30 éve imádunk bulizni. 
Amíg a zenekarok hangoltak egy csomó régi ismerőssel beszéltem, Kecsóval a régi időkről, a közös balhékról, Gerivel a VSZ és a DFF következő koncertjeiről, Pumuklival és Anikóval szintén az idő kerekét görgettük volna vissza Fradikával a zenéről és a focikupáról beszéltünk.
A koncertet a Boxers kezdte, a srácok hozták a megszokott formájukat és a legjobb számaikat, a közönség már nem csak a legnagyobb slágereket énekelte velük, hanem minden számot amit előadtak.Sajnos a műsoridejük elég behatárolt volt, így nem játszhattak túl sokat sajnos. Mivel mostanában nem nagyon alakulnak új bandák, így azt hiszem még sokáig Barnáéké lesz az első fellépő szerepe, pedig lassan megérdemelnének a srácok egy főműsoridőt.
Az Oi-kor következett, egy igazán jó műsort láttunk tőlük a sok jó, régi, bulizós szám közé becsempészve egy-egy zúzósabb (Panzerfaustosabb) számot. 
Láthattuk-hallhattuk Gerit is pár számban, de aminek leginkább öröltünk, hogy Dudit hallhattuk. Igazi jól sikerült koncert volt, végig énekeltünk, táncoltunk szinte minden számot.
A srácokon látszott, hogy fáradtak, ami sajnos azzal is járt, hogy a tervezett szám listán átugrottak pár számot, 
Bár mind a három zenekart kedvelem, nekem tegnap az Oi-kor nyújtott hosszú időre felejthetetlen élményt.
A Tar Had zárta az estét, örömmel láttuk, hogy az énekesük egészségi állapota javult, állva énekelte végig a bulit.
Ők sem okoztak csalódást senkinek, hozták a megszokott formájukat és egy igazán jó hangulatú bulit csináltak.
Aki lemeradt a koncertről ezzel a három zenekarral és még másik hárommal találkozhat ugyanitt 2 hét múlva.
Nem, ennek a bejegyzésnek semmi köze az EB-hez, ez most valódi utazásról, utazásokról szól.
Van egy kedvenc utazási irodánk, kedvenc, mert csak ez az egy van a városban. Először kb. 3-4 éve utaztam velük. Az első utazásnál ebéd helyett egy buszos hegymászást választottam, ami elmaradt, mert "csak" ketten jelentkeztünk rá, később kiderült, hogy az másik egy 3 fős társaság volt. Még ezen az úton hazafelé egy városnézést ígértek, ami szintén elmaradt, mert az utasok egy része a piacosást választotta.
Már a sokadik utazásnál történt, hogy rákérdeztünk a törzsutas kedvezményre, ami 10% lett volna azon az úton, némi hebegés-habogás után a végelszámolásnál 5%-ot kaptunk.
Az egyik "last minute" útra 15% kedvezményt ígértek, no a végén 10% lett, persze így is megérte, no de azért mégis....
Mivel az utak elég "olcsóak" így azt hittem eleinte, hogy a nagyobb, hosszabb utakon hozzák be az itt elmaradt hasznot, de csalódnom kellett, Az egyik várlátogatásnál bukott ki a dolog ahol 15 eurót szedtek belépőnek, de a pénztárnál a csoportos jegy 10 euró volt, no innentől már figyeltem a dologra és feltünt, hogy minden utazásnál 5-10 eurót húznak le az utasokról. Így azért már más a mennyasszony fekvése. Persze még így is olcsóbb, mintha egyénileg utaznánk és egyénileg vennénk a belépőket.
Az első utazásnál tapasztalt program változás többször megismétlődött, számomra ezek közül csak egy volt bosszantó, amikor egy várlátogatást hagytunk ki, a beszedett összegek alapján gyanítom, hogy a belépőt ennél az utazásnál is befizettük a várba is, így azt tisztán benyelték.
Természetesen az idegenvezetők rendkívül polkorrektek, a zsidók kiemelt szerepet kapnak minden egyes város, nevezetesség, tájegység bemutatásánál, néha még a közismert bűneiket is erénynek állítva be.
2016.08.13 Elérkezett a horgászok által várva várt nap! Ismét egy
nappal előbb érkeztem mint tavaly és élvezhettem Boniék
vendégszeretetét. Kellemes család még kellemesebb társaság. Reggeli
időben körülbelül fél 7 körül indulhattunk el a tóra. Érkezésünket
megelőzte "kis" Geri és Keke mivel mi a horgászbolt előtt vártuk a 7
órai nyitást. Megérkeztünk a tóra.Reggeli majd rövid
szabályismertetést követően 8:00-kor elkezdődhetett a verseny. Első
bedobónk Bile volt 8:03- kor majd övé is lett az első érdemleges fogás
egy hatalmas tükörpontyal. Eközben Boni azzal töltötte idejét, hogy a
gyerekeknek és a hozzá nem értőknek szerelte a botokat. Gergő is
besegített a gyerekeknek. Ő volt a fő törpeharcsa leszedő.
Természetesen ezalatt mind végig rotyogott a bográcsos Orsi jóvoltából
aki előtte egy nappal már előkészítette a hozzávalók nagy részét.
Pontosan délben kész is lett az ebéd amiről sajnos a később érkezők le
is maradtak. Istenien sikerült a babgulyás sajnálhatja aki nem evett
belőle. Ebéd után egy óra körül Újra fojtatódott a verseny. Bile 21
deka különbséggel vezetett egy egy helyi horgásszal szemben. fej fej
mellett ment a küzdelem. Az első helyet csodacsalijával védte meg még
gyorsan kikapott egy tokhalat és egy afrikai harcsát. Miután Boni elég
botot szerelt fel és elég halat szedett le a gyerekek horgairól az
utolsó 2 és fél 3 órába beszállt egy kicsit a versenybe és két
hatalmas hallal a harmadik helyre tornázta fel magát ezzel
letaszította Gergőt a dobogórol. Fia Boti nem maradt el mellette ő is
két nagy hallal vitte a Junior kategória első helyét csapatával
együtt. A gyerekek a horgászat mellett igénybe vehették a népi
játékokat és a játszóteret is. Illetve megnézhették a lovakat
bárányokat. Kifejezetten család barát rendezvényt hoztak össze Újra
Boniék.
Akik nem voltak idén azok nagyon sajnálhatják, jó volt az idő és
mégjobb a társaság. Remélem jövőre is csatlakozhatok a csendes őrültek
társaságához.
Ian Stuart Donaldson, a Blood&Honour mozgalom megalapítója és a legendás Skrewdriver zenekar frontembere Ma lenne 59 éves.
Születésnapja alkalmából egy nem sokkal a halála előtt készült interjúból idézek
(forrás: 88.gportal.hu)
MI VOLT AZ OKA ANNAK, HOGY A SKREWDRIVER PUNKZENEKARBÓL SKINHEAD ZENEKAR LETT?
Tulajdonképpen számunkra visszataszító volt, hogy a punk irányzat lassan de biztosan balra sodródott. Kezdetben egyszerűen mindenki azért jött hozzánk, hogy szórakozzék és táncoljon, aztán valamikor az egész divattá vált és az emberek csak körben ácsorogtak és azokat csodálták, akik feltűnő piercingeket hordtak az orrukban. Ekkorra vált az egész dolog értelmetlenné. Mi mindannyian már korábban skinheadek voltunk és egyszerűen csak visszatértünk a kezdetekhez. A srácok nagy része, akik látogatták koncertjeinket, skinheadek voltak.
MI ÖSZTÖNZÖTT TÉGED ARRA, HOGY A ZENEKART POLITIKAI SÍNEKRE VEZESD, NOHA A ZENEKAR KORAI ÉVEIBEN A POLITIKA TÉGED HIDEGEN HAGYOTT? EGY REGGEL FELKELTÉL ÉS AZT MONDTAD, HOGY EBBŐL ELÉG, NYALJÁTOK KI VAGY PEDIG EZ EGY LASSÚ VÁLTOZÁS EREDMÉNYE VOLT?
Akkoriban nem nagyon voltam politikailag motivált. Ugyan a feketéket nem szerettem és mielőtt Londonba jöttem, még soha nem láttam élőben ilyeneket. Ott találkoztam azok közül egy seregnyivel, akik számomra nagyon agresszívnak mutatkoztak. A balosokat sem tudtam soha elviselni, mert azok engem csak a brit ellenes hallgatókra emlékeztettek, ami engem teljesen elriasztott. A koncertjeinket látogató barátaink legtöbbje a National Front-ban vagy a British Movement-ben politikailag tevékeny volt. A dal vége az lett, hogy a sajtó követelte tőlünk és a Sham69 zenekartól vagy elhatárolódunk a publikumtól vagy pedig kizárnak bennünket a zeneüzletből. Mi ezt elutasítottuk, a Sham69 pedig belement ebbe. Következésképpen a Sham69 valóban ismertté vált, mi pedig egyszerűen félre lettünk söpörve. Eltávolították az összes hirdetésünket a zenei újságokból és így tovább.. Az egész 1977-ben történt.
MI HELYZET A RÉGEBBI SZÁMOKKAL? SZÍVESEN HALLGATOD MÉG AZOKAT?
A „Tomorrow Belongs to Me” számot szeretem, amelódiája ugyan már nem repít fel, mert azt oly sokszor játszottam már, de a szövegét nagyon szeretem, amely egyszerűen briliáns. A „White Power” vagy a „Free my Land” számokat is oly sokszor játszottam már, hogy azokat sem hallgatom már otthon.
EGY IDEIG LONDONBAN ÉLTÉL. MIÉRT DÖNTÖTTÉL ÚGY, HOGY ÚJRA ELKÖLTÖZÖL ONNAN?
Legfőbbképpen azért, mert már alig volt olyan hely, ahol nyugalomban ihattam volna egyet. Elegem lett abból, hogy a balosok minden pubba követtek. Megpróbáltak a kávéházamból is elűzni úgy, hogy egyszer megostromolták azt. Ennek nem volt azonban számomra következménye. A pubokban már más volt a helyzet. Alig múlt el egy hét úgy, hogy a vörösök ne jöttek volna, megfenyegették a tulajdonosokat és megostromolták a pubokat. Így világos, hogy kitiltottak az adott pubból. Tény, hogy sehova nem tudtunk menni, ahol találkozhattunk és ihattunk volna egyet. Ehhez még az is hozzájött, hogy állandóan, amikor balos felvonulás volt Londonban, felkeresték a házam. 3-4 hetente közvetlenül a házam ajtaja előtt demonstrációk voltak. A rendőrség ilyenkor mindig közölte velem, amint elhagyom a házam, akkor erőszakra való felbujtás miatt bezárnak.
London elhagyásának ez a rendőrségi zaklatás volt a legfőbb oka. Amikor egyszer egy adag BNP hívőt IRA szimpatizánsok megtámadtak, a rendőrség a helyszínre érkezett. Felvették a BNP tagok neveit és adatait. Később az összest felkereste a rendőrség a lakásaikban és megkérdezték tőlük, hogy bíróság előtt vajon tennének-e vallomást a támadóik ellen. Az egyetlen probléma az volt, hogy a rendőrség elkövette azt a hibát, hogy őket hitte IRA szimpatizánsoknak. A BNP emberei később mesélték nekem, hogy azt mondták nekik, vallják azt, hogy én vagyok a felbujtó. Ha a rendőrség nem keverte volna össze a BNP-t és az IRA-t, akkor ezzel a mocskos játékkal valószínűleg sikeresek lettek volna.
Ugyanez történt, amikor egy buzit összerugdostak a Kings Cross-on. Én a közelben tartózkodtam, amikor ez az eset megtörtént. Két és fél hónapra bezártak Wormwodd Scrubs-ba, mire arra a felismerésre jutottak, hogy nincs semmiféle bizonyíték ellenem. Azt kellet gondoljam, hogy bármi is történjék Londonban azért én leszek a felelős. Elérkezettnek láttam az időt a távozásra. A komcsik tulajdonképpen számomra nem okoztak gondot, mert egyszerűen csak seggfejek. De ha rendőrség szemet vet rád, akkor alapjában az ellen nem tudsz mit tenni.
TE A BLOOD&HONOUR MEGALAPÍTÓJA VAGY. SIKERKÉNT KÖNYVELED EL A DOLGOT ÉS MIT ÉRT EL A BLOOD&HONOUR?
A Blood&Honour sikeres a mögötte rejtőző idea miatt. Nem volt másik magazin, amely a fehér faj előmenetelével foglalkozott és mindemellett pártoktól függetlenek vagyunk. A Blood&Honour teljesen független és csak a zenekarok tartják fenn. A zenekarok olyan kedveltek, mint a magazin. A Blood&Honour legnagyobb teljesítménye abban rejlik, hogy egyre több ember érzi magáénak a fehér ügyet és hogy a zenénk több emberhez eljutott, mint ahogy az más úton lehetséges lett volna. A Bloodchonour magazin ötször nagyobb példányszámú mint a Searchlight! Gondolatébresztőnek csak ennyi! És ez tény!
MILYEN TANÁCSOT ADNÁL ANNAK, AKI EGY NEMZETI ZENEKART AKAR ALAPÍTANI?
Ha a zaklatásokkal és a kemény munkával nem tudsz megküzdeni, akkor ne fogj hozzá. Nagyon becsvágyónak kell lenni a siker érdekében. Ha ezzel pénzt akarsz keresni rögtön felejtsd el a dolgot, mert akkor úgy kell énekelj, mint Englebert Humperdink vagy Terry Wogan készít veled riportot.
MIÉRT VETTÉL FEL ANYAGOKAT KLANSMEN, IAN STUART ÉS WHITE DIAMOND NEVEK ALATT? MIÉRT NEM SKREWDRIVER NÉV ALATT JELENTEK MEG EZEK AZ ANYAGOK?
Olyan sok különböző dalt írok, melyeket egyébként nem használnánk fel. Azon kívül a Klansmen dalok rock and roll stílusúak és az valójában nem illene a Skrewdriverhez. A Klansmen – projektben az a nagyszerű, hogy sok rockabillys-t hozott a Blood and Honour mozgalom közelébe. A White Diamond által pedig a motorosok kerültek hozzánk közelebb. Egyszerűen szélesítjük a spektrumot és próbálunk mindenkit elérni, nem csak a skinheadeket.
MIT TANÁCSOLNÁL AZ EMBEREKNEK, AKIK NEM RÉGEN KERÜLTEK KÖZEL A NACIONALIZMUSHOZ ÉS ŐKET AZ ÁLLAMI ÜLDÖZÉS ELRIASZT?
Úgy gondolom, hogy ezzel a hatalmi hozzáállással számolni kell. Nagy kitartással kell rendelkezni ahhoz, hogy nacionalista legyél. A legjobb, ha az embereket már elég fiatalon megnyerjük magunknak. A régi pártból egyébként néhányan osztogattak szórólapokat az iskoláknál. Minden egyes esélyt ki kell használjunk, hogy terjedjen üzenetünk. A zene által, szórólapok terjesztésével, plakátok ragasztásával. Minden lehetséges utat járnunk kell. Ez valóban egy fontos ügy!
MIT GONDOLSZ A VALLÁSRÓL?
Semmiben sem hiszek, nem járok templomba és hasonlók. A fajom a vallásom. Nem vagyok sem a keresztények sem pedig az odinisták ellen, de látom, ahogy a kereszténység manapság egyre inkább visszaszorul. Nagyot csökkent bennem a keresztények tisztelete, de remélem, hogy azok egy napon újra felemelkednek és olyan hatalmasak lesznek, amilyenek egykor voltak. Az északi istenek mitológiáját jónak találom, van benne valami. De én személyesen csak a fajomért harcolok. Együtt dolgozom mindenkivel - legyen az keresztény vagy odinista- , amíg azok osztják a nézetemet.
ÚJRA MÁS TÉMA. TULAJDONKÉPPEN TE FUTBALL- SZURKOLÓ VAGY?
Korábban mindig fociztam. Sokat nem kívánok a futballról nyilatkozni. Ha azt mondanám, hogy én egy meghatározott csapat szurkolója vagyok, csak problémát okoznék véleményem szerint. Ha fociról van szó, a legtöbb ember nagyon szenvedélyes. Be kell ismernem, hogy sohasem támogattam egy csapatot, de a kedvenc játékosom George Best. Néha- néha megnézek egy meccset, de csak nagy ritkán. Tulajdonképpen mindig is szívesebben játszottam, mint néztem.
SPORTOLSZ VALAMIT VAGY FIGYELEMMEL KÍSÉRSZ VALAMILYEN SPORTÁGAT?
Semmi különöset, ugyan boxolni jó. Rocky Marciano volt a kedvenc boxolóm. Európai volt, aki bárkit meg tudott verni a világon. Alan Minter is jó volt, szerettem őt, amíg Marvin Hagler meg nem verte.
A KÉT RÉGI TETOVÁLÁSOD UTÁN RÖVIDDEL EZELŐTT ÚJAK KERÜLTEK A TESTEDRE. MESÉLJ VALAMIT AZOKRÓL!
Nem szeretem az aszimmetriát. Ezért döntöttem úgy, hogy mindkét oldalra varratok. Akár hányszor szúratom az egyik oldalt, a másik oldalnak kell következnie. Fogok még párat csináltatni a karjaimra és aztán kész. És nem fogom azokat dugdosni. A tetoválómat nem adom ki, mert különben megtámadnák. Mondjuk, hogy ő egy motoros Midland-ból. Minden egyes tetoválásom politikai témájú.
MIT OLVASOL EZIDŐTÁJT?
Amióta kijöttem a börtönből, abszolút nem olvasok, mert bent nem csináltam mást, mint csak olvastam és rádiót hallgattam. És ez most idegesít. Sok könyvet olvastam. Ha újságot olvasok, akkor SUN-t veszek a kezembe. Ez az újság egy egész oldalt szentelt nekem, amikor börtönbe kerültem. A keresztrejtvényeket nagyon szeretem benne és általában az újság tartalma könnyen érthető. Természetesen nem veszem komolyan, amit írnak benne. Sok benne a trágya, amit más lapokban máshogy tálalnak. Korábban sok könyvet olvastam David Irving-től. Ezek mind nagyon jók. Be kell azonban ismernem, hogy a kedvenc szerzőm Tolkien. A Gyűrűk ura a legjobb könyv, amit valaha olvastam. Több mint tízszer elolvastam már.
MIT GONDOLSZ, MIT FOGSZ 5-10 ÉV MÚLVA CSINÁLNI?
Valószínűleg börtönben leszek. Sok új törvényt fognak hozni ebben az országban. Vagy halott leszek!
HA VALÓBAN KEMÉNYRE FORDULNA A HELYZET ÉS A TÖRVÉNYEK EXTRÉM SZIGORÚAK LENNÉNEK, MIT TENNÉL A SZÖVEGEIDDEL? MEGVÁLTOZTATNÁD AZOKAT VAGY FIGYELMEN KÍVÜL HAGYNÁD A SZIGORÍTÁSOKAT ÉS CSINÁLNÁD TOVÁBB, MINT EDDIG?
Valószínűleg minden szöveget megváltoztatnék. Teljesen. Bizonyára továbbra is dalokat írnék a fehér és fekete patkányokról és közben figyelném, mit tehetnek ellene. Hol a vége mind ennek? Oké, énekelhetsz a galambról és a varjúról, úgy hogy a végén a galambnak kell megnyernie a harcot, ahelyett, hogy az a békéért szállna síkra. Valamikor még arra kerülhet a sor, hogy ilyen módon kell énekelni, hogy egyáltalán dalokat tudj előadni. És mégis mindenki tudni fogja, hogy miről van szó. Ez olyan szánalmas!
EGYÁLTALÁN MI TUD TÉGED FELTARTÓZTATNI?
Vagy ha börtönbe dugnak, vagy ha megölnek. Más módja nincs a feltartóztatásomnak.
HA EGYSZER VALÓJÁBAN ARRA LENNÉL KÉNYSZERÍTVE, HOGY ELHAGYD ANGLIÁT, MELYIK ORSZÁGOT VÁLASZTANÁD?
Ennek egy olyan országnak kellene lennie, ahol az ember nacionalistaként nagy zaklatások nélkül élni tud és ettől Németország most nagyon messze van. Valószínűleg Antwerpenbe mennék vagy hasonló helyre Belgiumban. Antwerpen szép város és rengeteg Vlaams Blok képviselő van ott. Ez talán Európa legjobboldalibb városa.
PILLANATNYILAG MELYIK A KEDVENC ZENEKAROD?
Manowar, de állandóan változtatom a véleményemet. De pillanatnyilag ők. A Rolling Stones-t mindig szerettem. Almighty-t jónak találom, ők egy meglehetősen új banda. És az AC/DC-t is mindig szerettem.
AZT MONDJÁK, HOGY TE VAGY TALÁN A LEGBEFOLYÁSOSABB SKINHEAD AZ EGÉSZ VILÁGON, MINDENEK ELŐTT KÜLFÖLDÖN. MIT SZÓLSZ EHHEZ?
Úgy gondolom, hogy ennek a Skrewdriver 1977 óta tartó létezése az oka. Mi vaygunk a legrégebb óta létező skinhead zenekar. De soha nem gondolkodtam még el ezen. Néha tényleg úgy tűnik külföldön, hogy skinheadek százai sorakoznak egy sorba, hogy váltsanak velem egy szót, mert hallottak a dologról, amit folytatok és meg van nekik az összes lemezem. Ilyenkor mindig megmutatkozik a mozgalom fontossága.
MIT JELENT SZÁMODRA SKINHAEDNEK LENNI?
Habár ez egy kissé sablonosnak hangzik, de ez az „Élet útja”. Nem úgy járok-kelek a világban, hogy hangoztatom skinhead mivoltomat, de az vagyok 1977 óta és talán már 1971-ben az voltam, amikor még suliba jártam. 1977 óta nevezem magam jobboldali skinheadnek, még ha azóta különböző okokból kifolyólag akadt is pár nézeteltérés. De ez nem azt jelenti, hogy aki a koncertjeinkre jön, annak skinheadnek kell lennie. Teljesen vegyes a közönségünk.
BÁNSZ VALAMIT?
Nem, valójában nem. Habár a börtönben eltöltött idők lehettek volna rövidebbek. De ez nem tart vissza attól, hogy megvédjem magam egy fekete banda ellenében, ha ez szükséges. Semmit sem bánok!
Idén 5. alkalommal kerölt megrendezésre az Akarat Diadala bajtársi torna. 
A rendezvény lebonyolítását nehezítette, hogy több helyszín is visszalépett és az utolsó pillanatban még a ringet sem sikerült elvinni a helyszínre, így tatamin zajlott le a rendezvény. A nehézségek ellenére egy jó hangulatú nemzetközi versenyt sikerült összehozni a srácoknak amelyen több hazai versenyző mellett német, cseh és orosz versenyzők is tatamira léptek.
Következzen egy rövid képes beszámoló:
A Nemzetiszocializmus, éppúgy mint minden forradalmi mozgalom, az önfeláldozáson alapul. A mi mozgalmunk bizonyítja a legjobban, hogy a Vezér, aki példát mutatott nemcsak a hatalom felé küzdelemben, hanem egész életében is, nem nélkülözheti ezt a fontos vonást.
Amikor Adolf Hitler még csak fiatalember volt, az árvaházi segélyét teljes egészében húgának Paulának küldte, ömaga pedig saját lábán kísérelt meg túlélni egy ellenséges világban, ahol a napi betevőért keményen meg kellett küzdeni még az egészen fiataloknak is.
Ennek a fiatalkori önfeláldozásnak a nyoma maradt meg maradandóan a Führerben, hogy a későbbiekben mások megsegítését önmaga elé helyezze.
Az I. Világháború idején az átlagos kiskatona minden nehézséget átélte. Az ebben a háborúban bevetett új típusú mérgesgáz fegyverek, az először megjelenő tankok új feladatok elé állítottak minden egyes harcoló egyént. Hitler alakulata is kész tények elé lett állítva; több önfelaldozást! Senki sem adott annyit, mint Hitler. Állandóan önkéntesnek jelentkezett minden nehezebb katonai feladatra, köztük számos életveszélyes küldetésre is. Ha valaki, akkor Adolf Hitler volt az a személy aki legalább egy tucatszor találkozott a halál szelével... A Magasabb Hatalom általi küldetését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy túlélt minden egyes legyintését a hideg halál érintésének. Amikor egysége jutalompihenést kapott, a Vezér önként lemondott egy olyan katona javára, aki családos, gyermekes apa volt, hogy szeretteit láthassa.
Németország felsöbb vezetésének árulása (1918) miatti elkeseredése patriotizmussá változott: elhatározta, hogy életét Németország felemelkedésének és naggyá tételének szenteli és annak, hogy a gyalázatos zsidó-szabadkőmíves Versailles-i paktumot megsemmisítse.
Személyi ruhatára például olyan szegényes volt, hogy a Párt egyik lelkes tagja kölcsönzött Hitler részére öltönyt, hogy szegényes megjelenésével nehogy eltántorítsa a növekvö számban érdeklödö, hazafias-érzelmü indusztrialistákat, akik nagyobb összegekkel akarták támogatni a kibontakozó nemzetiszocialista mozgalmat. Személyes önfeláldozásához tartozik az is, hogy nemcsak gyermekkori álmaként dédelgetett müvészi ambícióinak legszebb alkotásaiból származó bevételeket adta a küzdelem javára, de fel is adta késöbb ambícióját, hogy müvész lehessen a Mozgalom és Németország javára.
Nemcsak az anyagias dolgok voltak az önfeláldozásának példái: számtalan beszélgetésben említette meg, hogy az egyetlen ok, hogy nem alapított családot az, hogy Németországgal "esküdött meg". Gyermek- és családszeretetét ezért a nyilvános gyűléseken és felvonulásokon gyümölcsöztette.
Amikor a háború kampósorrú szele ráerőszakolta véres akaratát Németországra, a Führer számára nyilvánvalóvá vált, hogy a falvak, városok újjáépítése beláthatatlan ideig szünetelni fog. Felöltötte vezéri egyenruháját és megtagadta annak levételét, amíg a Német nép újra a tervezés, építkezés, alkotás gyönyörének szentelheti mindennapjait.
A Führer bunkerjában 1945 tavaszán már "bevetésre készen" álltak azok a makettek, amelyek az újjáépített nemzetiszocialista városok tervei nyomán születtek. Az utolsó napokban is ezeket nézegette szomorúan, értetlenül állva a tények elött, hogy a kinti világ évezredeket megszégyenítő gonoszsággal tiporta el terveit.
Amikor pedig a szovjet "felszabadítók" eröszakoskodó hordái rázúdultak a német városokra, falvakra és idősek, gyerekek sikoltásai vegyültek a bombák robbanásai közé, magához rendelte a belga WAFFEN-SS tábornokát Leon DeGrelle-t és közölte vele, ha "fia lehetne éppen olyannak szeretné látni, mint DeGrelle..." Azt is tudatta vele, hogy Hans-Ulrich Rudel és Leon DegGrelle-nek mindent meg kell tenniök annak érdekében, hogy életben maradjanak. Ezzel biztosítva marad a német ifjúság felvilágosításának és nevelésének folytatása.
Végrendeletében közölte a Hozzá legközelebb állókkal, hogy minden ereje megvan ahhoz, hogy a harcot a legvégsőkig folytassa Németország és az európai kultúra és civilizáció ellenségeivel, de ez csak oda vezetne, hogy a kapitalista és bolsevik zsidóság gyönyörűségére egy kirakatperben közönséges bűnözőként megcsorbítsák és a zsidó "szokásoknak" megfelelően felkoncolják... Ezért úgy határozott, hogy utolsó perceit az aljafajjal való harcban tölti és amikor a mongoloidok már csak méterekre voltak a bunkertól - önként a Valhallába távozott...
Adolf Hitler feláldozta egész kora ifjúságát, életét, munkásságát a nemzetéért. Ez az igazi Nemzetiszocializmus, amikor az egyén a nagyobb jóért adja tudását, egész szívét-lelkét. És ez az amiért egy egyszerű nemzetiszocialista felér száz demokratával, vagy republikánussal. Ez az ami minket erőssé és acéllá tesz!
Mint egykori ifjú Rohamosztagos, Chicagóban a hetvenes évek elején 48 órás munkaidőm bevételét az Amerikai Náci Párt részére ajánlottam fel, részt vettem a párt-helyiségek takarításában, elláttam az irodai kifutófiú szerepét, aláírásokat gyűjtöttem a különböző politikai petíciókhoz, sőt: még a kukta szerepében is tündököltem, amikor a szükség a gyűlésre érkező éhes nemzetiszocialisták megvendégelésére hívott, vagy több esetben a helyi, vagy nemzeti TV-állomások riportereivel készítettem interjúkat. Az időt persze nem csak ezzel töltöttem: társaimmal naponta vettünk részt a söpredékkel való összecsapásokban, kisebb-nagyobb okok miatt. Saját szememmel és jelenlétemmel tapasztaltam az "alkalmi" nemzetiszocialisták feltűnését, amikor "jól ment" a sorunk, politikusok látogattak meg minket, a sajtó gyengéd, bár konkrét támadásai inkább segítettek propagandánkban, mintsem visszavetettek volna. Mégis a legtöbb bajtárs hiányában van az ú.n. "elhivatottság" és önfeláldozás tényének, különösen, amikor dolgozni és anyagi hozzájárulással segíteni kellene a Mozgalmat.
Legtöbben azonnal valamilyen sikert akartak kikovácsolni abból, hogy most ők a legrettegettebb mozgalom részesei. Pedig, nem ez volt a célunk. Ők voltak azok, akik egy rövid idő eltöltése után hamarosan önként távoztak.
Ha a Führer önfeláldozását összevetem a magam pénz- izzadság és véráldozatával, persze a nyomában sem lehetek. Nem is akartam Vele "rivalizálni". Ennek ellenére azt is tudom, hogy manapság, amikor a körülmények sokszorta rosszabbak, rengeteg azoknak a száma, akik nemcsak mindennapi megélhetésüket teszik kockára a Mozgalommal való kötödésükkel, de igen sokan életüket is feláldozták az Ügyünkért, mint Rainer Sonntag, aki néhány éve vesztette életét Berlinben a vörösökkel való összecsapásban, vagy az osztrák Gottfried Küssel, aki 11 esztendö börtönt kapott egy közönséges amerikai TV-interjúért, vagy azok a tízezrek, akik neveit biztonsági okokból nem említhetem meg és végül de nem utolsósorban azok, akik a német elnyomó diktatúra tömlöceiben szenvednek hosszabb-rövidebb büntetésekkel politikai világnézetük miatt.
Mi nemzetiszocialisták aszerint bírálunk el egy férfit, vagy nőt, hogy milyen erős önfeláldozással bír a Magasabb Rend irányában. Azt, hogy mennyire okosak (vagy hiszik, hogy okosak...), milyen gazdagok, vagy szegények, milyen jó "harcosok" (verekedők?) vagy, hogy mennyi sört tudnak leengedni torkukon - mindez semmit nem jelent nekünk! Csak az számít: mennyit tudsz adni a mozgalomért, a fajunkért önmagadból!
És ezt a kérdést - saját magamnak úgyszintén - mindenkinek fel kell tennie magának!
(Michael Storm: Adolf Hitler, az önfeláldozás vezéralakja)
(forrás: facebook)
Sajnos az idő nem kedvezett az egész napos rendezvénynek, de azért voltak akik nem ijedtek meg a víztől.
Az emberek többsége csak az esti koncertre érkezett meg, bár néhányan kora délután elkezdtek hangolni.
Az első fellépő hálátlan feladatkörét Zaláék vállalták, akik az Óbudai fiúk meg a Ramón formációval jöttek.
A feldolgozások a külföldieknek is ismerősek voltak, így közülük is többen énekelték a refrént egy-egy számnál, vagy dalolták az eredeti szöveget. Bár a színpad előtt nem volt nagy tömeg azért egy-két ismerős dal után már mindenki figyelt a zenekarra, az angol és a svéd zenekar tagjai pedig hátul az öltőzőben ropták a zenére, az egyik számnál Zala meg is jegyezte, hogy rossz felé áll a színpad, mögöttük többen táncolnak.
A műsor vége felé előadtak egy Panzerfaust számot, majd a megszokott zárással a Skinhead nótával fejezték be, amire már minden magyar megmozdult és együtt énekelt a színpad előtt (én is, ezért nincs róla képem).
Rövid szünet után Szíva Balázs és a Szent suhancok következett, míg Zaláék gyermekkorunk legszebb külföldi dalait adták elő magyar szöveggel, addig Balázsék gyermekkorunk legszebb magyar dalait játszották el nekünk.
Sajnos csak egy (számunkra) rövid műsorral készültek, mert az eredeti terv szerint Balázs a fellépésük után utazott volna tovább és egy másik helyen játszott volna a Romantikus Erőszakkal, de a rossz idő miatt az a rendezvény elmaradt.
A Redneck 28-ről eddig csak jót hallottam, bár a youtube videók annyira nem győztek meg, kíváncsi voltam rájuk nagyon. 
Nem kellett csalódnom, hatalmas showt csináltak, A humor mellett természetesen zenélni is tudnak, nem egy igénytelen Blues Company típusú csapat, ez a walesi banda komolyan veszi a humort. Igényes country zene, tartalmas szövegekkel, talán ezekkel lehet legjobban jellemezni őket.
A közönség rájuk volt leginkább kíváncsi, többen nézték őket, mint az utánuk következő svédeket, a publikum együtt énekelte velük az összes dalt amit játszottak, melyek közt volt több olyan is amit azért nem csak a country rajongók ismernek. Játszottak pár Ian Stuart és Skrewdriver feldolgozást, egy-két ismert slágert és a közönség kedvencét, az Amerikai historia X-ből ismert dalt, amit kétszer is eljátszottak a közönség legnagyobb örömére.
Sokak kedvence a svéd Pitbullfarm zárta műsort, igazi egyéniségek ők is, zenéjük valahol a rockabilly és az oi! zene közt van, saját magukat RACabilly zenekarként jellemzik leginkább. Jocke hatalmas arc, áradtak belőle a poénok a jobbnál-jobb számok közt
Számomra rendkívül érdekes volt hallani a zenekar stílusában az ismert Skrewdriver és No Remors nótákat, eddig csak kedveltem őket tegnap óta az egyik legnagyobb rajongójuk vagyok.
Sajnos a késői fellépés és a hosszú repülő út kifárasztotta a srácokat, így az eleve eltervezett műsort már nem toldották meg hiába hívta vissza őket a közönség.
A koncertekkel a program nem ért véget, amíg a rendezők elkezdtek összepakolni addig a közönség önfeledten fürdött még egyet az éjszakában, aki nem készült fürdőruhával az boxerban, a kevésbé szégyenlősek ruhátlanul.
Volt egy viszonylag normális, bár kissé butácska és nagyon pletykás kolleginánk. Egész odáig, míg a vezetés rá nem jött, hogy túl sok a főnök és 5 embernek (jelenleg ekkora "brigádunk") nem kell külön csoportvezető, ellenben a munkáját el kell végezni és erre a feladatra a kolleginánkat szemelték ki az eltávolított kisfőnök helyett, elmondva neki, hogy kiképezik a "vorarbeiteri" feladatokra, a kis buta ebből azt szürte le, hogy ő lesz a főnök és most úgy sétálgat egész nap, mintha már igazgató lenne.
Új Skrewdriver pólók érkeztek a http://www.28hungary.hu webshopba.
Kapható póló és trikó női és férfi kivitelben.
Süni levele:
A Szent Koronát én magam is nemzeti jelképnek tartom, ami egyértelműen keresztény kegytárgy is, méghozzá olyan szakrális kegytárgy, amivel sakkban lehet tartani a bigott pápista egyházakat.
Nem tudom, hogy hallott-e róla, hogy a Szent Korona eredetének vannak a hivatalostól eltérő változatai is. Ezek főleg Csomor Lajos ötvös-aranyműves szakmai észrevételein alapulnak.
Én magam a krónikákra, a régi évkönyvekre, oklevelekre, stb. hagyatkozom. Én úgy gondolom, hogy a Szent Koronának semmi köze sincs Istvánhoz. A forrásokból egyértelműen kitűnik, hogy II. Szilveszter pápa készíttetett egy koronát, amit Vitéz Boleszló lengyel fejedelemnek szánt, ám mégis István kapta meg.Ezzel a koronával koronázták meg Istvánt. 1045-ben Orseolo Péter az uralkodói lándzsát és a koronát, mint hűbéri ajándékot III. Henrik német-római császárnak adta, aki ezeket vissza vitte Rómába. Tehát István koronája nem azonos a Szent Koronával.
A korona datálását sok körülmény nehezíti, ezek között a legfontosabb, hogy a datálást megalapozó tények mindegyike kétségbevonható. Sokuk láthatóan utólagosan került a koronára, ugyanakkor utólagosnak gondolt elemek is lehetnek eredetiek. A történettudomány ma már multidiszciplináris módszerekkel dolgozik, ezért egy tárgyról alkotott elméleteknek összhangban kell lenni a tárgy keletkezésének lehetséges módjaival, a korabeli technológiával. A korona készítésére vonatkozóan több ötvös-aranyműves szakvélemény keletkezett. A magyarországi rendszerváltás után Korona Bizottság néven testület alakult a Szent Korona vizsgálatára. A bizottság tagjai voltak: dr. Lovag Zsuzsa, Kovács Éva, valamint Péri József és Papp László ötvösművészek. Többek között az ő eredményeikre alapul az úgynevezett "akadémikus álláspont", amely az 1790-es megállapítások óta gyakorlatilag változatlan, a kutatások arra irányultak, hogy a kettősséget bizonyítsák. A másik vizsgálatot Csomor Lajos végezte. Szerinte a készítés technológiája és menete szerint nem egyeztethető össze az elfogadott elmélettel, miszerint a koronát két független részből rakták volna össze, ami önmagában megdönti a 18. századi datálási feltevést.
A koronáról első ízben Decsy Sámuel 1792-ben készített leírást. Ő betűzte ki először a koronán lévő feliratokat, és ezek alapján egy a maga számára logikus elméletet állított fel. Ez az elmélet lényegében ma is él, holott a történettudomány már jóval többet tud a korról, mint akkor tudhatott Decsy. A görög és latin ábécés feliratok alapján következtetett a korona két részből összeállítására, amelynek korát a görög feliratú uralkodóképek alapján állapította meg. Ma már tudjuk, hogy a nagy egyházszakadás előtt gyakran előfordultak kétnyelvű feliratok, az uralkodóképek pedig később kerültek a koronára, ezért az egész koncepció alapja ingott meg. Emellett Decsy a következtetéseiben is tévedett.
Három görög ábécével írt uralkodóképmás található a koronán. Ezek:
1. ikh mienkhó pisztosz baszileusz romaiono, duk
Két kis srác beszélget:
- Én jobban tudom, én fociztam.
- Hol fociztál Te?
- A Vasasban játszottam.
- Te a Vasasban, jó hogy már nem a rezesben Te büdös c.....
Tehát, valóban betöltöttem ma az 58-at (még mindig a szülinapi üdvözlőkártyákat bújom) majd 40 év skinhead-ként, majd 50 év skinhead-ek közt, és ez véleményem szerint megcáfolja a skinhead bibliát, mer' én még emlékszem milyen volt valóban 69-ben,a '69-es érzés baromság egyik szánalmas újfajta -sharp- sem hiszi el. A skinhead-ek a fehér dolgozó osztályhoz tartoztak, csak a zene volt fekete, mer' Ian még ekkoriban nem hozta létre a Skrewdrivert.
"So, yours truly turned 58 today (still wading thru all the birthday greetings btw) almost 40 years as a Skinhead, almost 50 years of being around Skinheads, and that, in my opinion trumps the 'Skinhead bible', coz I remember what it was really like in 69, none of that 'spirit of 69' bollocks the pathetic new breed of sharp skins would have people believe. Skinheads were white working class, only the music was black. ....coz Ian hadn't yet started Skrewdriver!"
Cliff a képen középen, Hoxton Tommal és Roi Pearce-szel a 100 Clubban egy Skrewdriver koncerten 1982-ben.
A BHH szervezésében idén Nagykőrösön a református temetőben található világháborús emlékműnél tartottuk a Hősök napi megemlékezésünket. Az ország több pontjárol érkeztek a megemlékezők, volt aki 150-200Km-t utazott, hogy itt lehessen. Ami még örömtelibb, volt, hogy nem csak skinheadek, hanem gárdisták is jelen voltak a megemlékezésen, még ha nem is hivatalosan.
A BHH-nál már lassan hagyománynak számít, hogy Pap Tibor bajtársunk tartja a megemlékező beszédeket, itt sem volt ez másként, beszélt a Hősök napja történetéről, az elmúlt 1000 év hőseiről, az összefogás szükségességéről.
A beszéd után mécseseket gyújtottunk az emlékműnél, majd megtekintettünk néhányat a közelben található hadisírokból, emlékművekből.
Végre eljött ennek is az ideje!!!
Július 10.-én elsőként láthatjuk/hallhatjuk élőben Kováts Balázs új zenekarát az Angry Noise-t.
Helyszín: TATA, VÁRKANYAR KÁVÉHÁZ
2890 Tata, Váralja utca 4.
További fellépők: Guitar gangsters, Skannibals
Jegyárak, elővétel, programok.
Az eddigi legrészletesebb ismertetés!
A fesztiválra 600 db jegyet értékesítünk.
2016.07.16. 10:00 - 2016:07.17. 02:00. - ig
Szabadtéri, vízparti, tetovált party!
Ahol az a furcsa, ha valakin nincs tetoválás!
Helyszín : Vituki strand
http://www.facebook.com/vitukiuszi
1091 Budapest, Kvassay J. út 1.
Rákóczi hídtól 3 percre
(volt Lágymányosi híd)
A fesztiválra 600 db jegyet értékesítünk.
Belépők:
Csak strandolós:10:00 – 18:00 ig:
Élvezheted a strand és a játszópark szolgáltatásait 18:00 – ig.
Elővételben: 2000 Ft. Helyszínen: 3000 Ft.
Csak koncertezős:18:00 – 02:00 ig:
Részt vehetsz az esti koncerten, használhatod a strand közösségi szolgáltatásait. A karszalag a medence használatára NEM jogosít.
Elővételben: 4000 Ft. Helyszínen: 5000 Ft.
Egész napos:10:00 – 02:00 ig:
Élvezheted a strand és a játszópark szolgáltatásait, részt vehetsz az esti koncerten.
Elővételben: 5000 Ft. Helyszínen: 6500 Ft.
Gyerekeknek 16 éves korig ingyenes.
Elővétel:
Elővételes jegyet 2016.07.01. ig árusítunk, visszaigazoló e-mail telefonon vagy nyomtatott formában történő bemutatása után a helyszínen adjuk át a karszalagot.
A strandolni vágyók 10:00 - tól igénybe vehetik a strand szolgáltatásait.
Nyáron visszahűtött vizű termál medence várja a strandolni vágyókat. Figyelem!!! A medencét vízbiztosan, vagy karúszóval stb. lehet használni.
11:00 tól népi játszópark üzemel 19:00 ig.
http://www.nepijatszoter.com/
https://www.facebook.com/nepijatszoterhivatalos/?fref=ts
kosaras körhinta, hordólovagló, diótörő, lengőteke, kakas lövészet, egérvezető, ütlegelő, teknő horgászat, csiga futtató, bikaszarvra dobó, dobozdobáló, hintalovak, gólyalábak, karikahajtás, pengő pottyantó, kalapdobáló stb
A játszóparkban kezelő személyzet segíti a játszani vágyókat.
A játszóparkot csak a strand vendégei használhatják, a park használata mindhárom karszalaggal ingyenes.
A hivatalos megnyitó 13:00 kor lesz, a megnyitó keretében vízi játékok sokaságával árasztjuk el a medencét, biztosak vagyunk benne, hogy a kis és nagy gyerekek örömére.
A medence mellett kellemes hangerővel egész nap a legnagyobb rock – metál és rock and roll zenék szólnak.
Napközben lehet nevezni a tetováltak versenyére az alábbi kategóriákban:
Tetovált párok
Történelmi tetoválás
Legjobb férfi
Legjobb női
A legjobbakat oklevéllel és díjjal jutalmazzuk.
A zsűri:
Jocke /Pitbullfarm/
Mr. Tattoo /Redneck 28/
Misi /Respect Tattoo/
Petrovszki Attila /HS/
A nevezés 16:00 –ig.
A verseny eredményét 18:00 kor hirdetjük ki a színpadnál.
A koncertek 19:00 kor kezdődnek, a fellépők, mind zenéjükkel mind bőrük díszítésével sokat tettek le az asztalra:
Pitbullfarm (Svédország)
Redneck 28 (Wales)
Sziva Balázs és a Szent suhancok
Óbudai fiúk meg a Ramon
A strand 02:00 kor zár.
A rendezvényt eső esetén is megtartjuk.
Információ:
http://28hungary.hu/index.php?route=information%2Fconta
Szeptember elején, Olaszországban megrendezésre kerülő "Ritorno a Camelot" fesztiválra, amelyen az OI-KOR is fellép, busz indul!!! Az útiköltség 40 fő esetén 16000Ft./fő, melyet augusztusig kell rendezni. Indulás 09.02.-án pénteken reggel 06:00-kor. Visszaindulás vasárnap hajnalban, a szombati koncertek után. A fesztivál területén sátorozási, tisztálkodási lehetőség adott.Jelentkezni, érdeklődni Bézi Ildikó-nál lehet Facebook messengeren, vagy a 06 30 464 10 60 telefonszámon.Azok számára, akik nem szeretnének sátorozni, a rendezvény közelében található, és az erre az időszakra kedvezményes szállást adó panziók és hotelek listáját megküldjük.A szervezők jelezték, hogy a busszal érkezők számára, kedvezményes belépési lehetőséget biztosítanak!!! Ezt innen is köszönjük!!!
A helyszínről,a fellépő zenekarokról a következő felületen tudtok informálódni:
http://ritornoacamelot.com
Egy régi Pannon Bulldog interjú óta érdekel, hogy milyen lehet élőben egy japán skinhead zenekar. A Bound for Glory japán turnéja után már sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb Európába is eljönnek a japánok, csak türelmesnek kellett lenni.
Amikor megláttam a plakátot már tudtam, hogy utazni fogok a kérdés csak az volt kivel. Szerencsére régi utazás szervezőm ismét intézkedett, mivel ők is felléptek, szerencsére hely is volt még a buszon amikor jelentkeztem.
Az utazás eseménytelenül telt pedig BHH, BHS és C18 tagok is utaztak a buszon, én többnyire két utitársammal beszélgettem a közös hobbinkról a fotózásról.
Eddig többnyire este utaztunk a felvidéki tájakon, most volt alkalmam elsőként gyönyörködni a tájban és néhány sörözős utitársunknak köszönhetően még fotózni is.
A helyszínre a megszokott rendőri ellenőrzés után jutottunk be. Mivel korán odaértünk volt időnk nézelődni, sajnos a japánok két bakelit lemezen kívűl nem hoztak semmit, csak egy matricát melynek megvételével a legutóbbi földrengés áldozatait lehetett támogatni. Sorra pakoltak ki az árusok, sajnos most nem sokan árultak, így csak a koncert végén vásároltam egy Krátky Proces CD-t. Pólókból volt választék, de most sem jöttek azok akiket vártam, így pólót nem vettem, a lengyelek jelentkeztek egy új márkával a Black Arrow-val, jó minőségűnek tüntek a termékeik, ha egy kicsit kifogyok a pólókból és még elérhetőek lesznek mindenképp veszek belőlük, most csak pár matricát szereztem tőlük. CD-ből csak a szokásos modern RAC és HC felhozatal volt ezek nem hoztak lázba, ahogy elnéztem másokat sem túlzottan, azt hiszem erre csak a németek vannak ráizgulva tömegesen, tőlük keletre inkább csak pár fiatal rajong ezekért.
Az első fellépő a Misanthrope volt (remélem jól írtam a nevük), ők utólag kéredzkedtek be a műsorba ezért a plakáton és a turné pólón nem szerepelt a nevük. Annak ellenére, hogy viszonylag fiatal zenekar jól összeállított műsorral léptek fel, lendületes, dalamos skinhead zenék nyomtak, remélem lesz még alkalmam látni őket.
Rövid szünet után a Violence Station következett, őket eddig csak a videómegosztókról ismertem, dallamos oi! és RAC muzsikát játszanak, a videókon is látszott, hogy jó hangulatot csinálnak, ezt most jó volt élőben megtapasztalni. A remek feldolgázások megmozgatták a közönséget, az énekes egy igazi egyéniség, mozdulataival, mimikájával összekötőszövegeivel igazi showt csinált. Elgondolkodtatott, hogy itthon egy Óbudai Fiúk koncertre miért csak 40-50 ember kíváncsi, mikor ők is ilyen zenét játszanak, talán még színvonalasabban és Ramon legalább ekkora showman...
A Providenje nemrég alakult újjá, bevallom én régen nem rajongtam értük, pedig a régi énekessel baráti viszonyban voltam és minden kazettájukból kaptam ajándékba. A zenéjük javult valamennyit, de azt hiszem még mindig nem lesz a kedvencem. Valószínűleg a közönség nagy része is osztja véleményem, mert nem sokan voltak kíváncsiak rájuk. A szövegeik többnyire hazafiasak, az elszakított területeikről szólnak Kosovo je Srbija rigmussal próbáltak hangulatot teremteni minden szám között. Elég rövid műsorral jöttek, a legnagyobb slágerüket háromszor játszották el, hogy kiteljen a műsoridejük.
A helyiek kedvence a Krátky Proces, a közönség 80%-a miattuk jött, no ez nem is véletlen valóban jó zenét játszanak és rendkívüli hangulatot teremtenek minden koncerten, amikor először jutottam el a koncertjükre a terembe nem tudtam bemenni akkora tömeg volt, most előrelátóbb voltam és már idejében előre mentem, az egyik rendezőnek, Braysnek köszönhetően még a színpadról is sikerült pár képet készítenem.
A közönség végig énekelt minden számot a zenekarral, a srácok minden száma egy-egy sláger. Ilyen hangulatot itthon már évek óta nem láttam ekkora közönséggel.
A hangulat a rendezőkre is átragadt, szerencsére nem sok dolguk volt így együtt mulattak a tömeggel.
A japánok jöttek rövid szünet után. A közönség előbb csak figyelt, aztán már az első szám felénél beindult, volt együtt éneklés, pogó és minden ami egy skinhead koncerthez hozzátartozik. Vártam, hogy énekeljenek valamit japánul, de ilyen számot igazából a neten sem találtam tőlük, ellenben szólt az Antisocial a Skrewdrivertől, ezt már én is együtt énekeltem mindenkivel aki ott volt. 
Elég rövid volt a műsoruk, a ráadással együtt 12 számot játszottak, ennél egy kicsit többet vártam. No mindegy, a japán skinhead koncert a bakancslistámról kikipálva.
Annak ellenére, hogy nem árultak semmit valószínűleg egy zsák pólót ajándékoztak szét, mert nagyon sok emberen volt Aggroknuckle és The Hawks póló.
A szervezők figyelmetlenségéből adódóan a Fehér Törvény volt az utolsó fellépő. Hozták a megszokott lendületes formájukat, de a fáradtság azért már látszott rajtuk. A közönségből is csak a leglelkesebb rajongók maradtak, így a végére igazi családias hangulat alakult ki.
A koncert végén a maradék apróból még ittunk egy-egy utolsó pfefit, sört vagy vettünk még egy lemezt, pólót, csináltunk pár közös képet a haverokkal és indultunk haza.
Utolsó kommentek