Ha nem is túl gyakran, de azért évi 3-4 alkalommal kirándulunk a gyerekeimmel. Ezek nem igazán azok a jól megtervezett túrák, többnyire csak egy cél van eltervezve a többi az útközben dől el.
A legutóbbi cél a Prédikálószéken egy héttel korábban átadott kilátó volt. Az első terv vonattal a Nyugatiból a Dömösi átkelés megállóba onnan révvel Dömösre, sajnos ez nem jött össze, ilyenkor már nem jár a rév, maradt a kerülő út, Budapest-Esztergom-Dömös útvonal busszal.
(Remete barlangok Nagymaros és Zebegény között)
Dömösről a Malom patak mellett indultunk el és a Szentfa kápolnáig aszfalton tettük meg az út első szakaszát.
Útközben megálltunk és vettünk az egyik háznál aszalt szilvás forralt bort, ízre nem volt rossz, de még langyosnak is alig volt mondható, nem hogy forrónak, pedig jól esett volna egy kis meleg indulás előtt.
Az időjárással szerencsénk volt, végig napos időnk volt, bár azért a magasabb részeken érezhető volt, hogy -"winter is coming" - közeleg a tél.
Még az út első szakaszán összefutottunk Révész Máriusszal akit az első Korszakváltó kerékpártúráról "ismertem", ő is a családjával kirándult, hozzánk hasonlóan nem terveztek előre ők a Rám szakadék és az új kilátó közül később a kilátót választották, út közben még párszor elkerültük egymást.
A Szentfa kápolnánál meredeken felfelé visz az út, innen a piros háromszög jelzésen haladva lehet eljutni a kilátóig.
(Útban a Vadálló kövekhez)
A Pilisben szinte minden Attiláról, Árpádról és a két korszakról van elnevezve, így aztán van fél tucat Attila szikla, melyek közül egyet érintettünk útközben a Vadálló köveknél, de láttuk Attila süvegét is.
A táj gyönyörű őszi színekben pompázott, mivel fagy még nem volt a lombok mindenhol sárgán, barnán, vörösen vírítottak.
A Vadálló kövek élőben sokkal szebbek, mint képeken, leírhatatlanul gyönyörűek, impozánsak.
Az új kilátóra nem vesztegetnék túl sok szót, nagy, sok ember fér el egyszerre rajta, most még szép képekkel, történelmi jelenetekkel van díszítve. Ami viszont ámulatba ejtő az a táj ami a kilátóból elénk tárul.
Nagyjából negyedórát kellett sorba állnom a legfelső szinten, hogy pár képet készíthessek. Azt hiszem ez sok mindent elárul a kilátó népszerűségéről.
Az eredeti terv szerint innen visszafordultunk volna a felfelé vezető úton, de a nagyobbik fiam közölte, Ő nem akar lefelé csuszkálni, ebben egyébként utólag igaza volt.
Két másik út közül a Dobogókő felé vezető utat választottuk, ami nagyjából hét kilóméteres, ebből rögtön az elején 4Km enyhe lejtő, majd Király kúttól kezdet ismét meredeken felfelé ívelni az útunk.
Mire felértünk Dobogókőre kiderült, hogy nem vagyunk igazán fittek, valószínűleg többet kellene túráznunk, mert valamennyien elfáradtunk. Természetesen az élmények, a táj mindenért kárpótolt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek