Tegnap új kolléga jött egy fiatal srác személyében.
Nekem kellett betanítani. Kézügyessége volt, de a fejjel lehetett valami, mert a nap végéig nem tudta megjegyezni, hogy mi milyen sorrendben következik a legegyszerűbb munkadarabnál.
A nap végén kiszúrta az egyik szerelő csajt, aki valljuk be feltünő jelenség. Mondom neki, hogy az a főnököd, a csoportvezető barátnője.
- Hát nem csodálom, hogy a főnökkel jött össze, milliós fizetés, luxus kocsi, laza meló, szinte semmit nem kell csinálni azért a sok pénzért. 
Hát ekkor már sejthettem volna, hogy valami gond van, hiszen a csoportvezetőnk nagyjából 15.000Ft-tal keres többet, mint mi és mi is csak éves szinten érjük el a milliót.
Ma reggel munkakezdésre nem jött, na mondom végre egy jó napom lesz. Erre becsoszog 20 perc késéssel.
Olyan terméket csináltam amit inkább nem mertem rábízni, épp elég volt, hogy a gép pedálját 2 percenként arrébb rúgta és a vészleállítóra 3 percenként rátehénkedett.
Na mondom mindjárt megszabadulok tőle, elküldöm vágjon huzalt, hogy tudja gyakorolni a hajlítást, kezébe nyomtam az oldalcsípót, megmutattam hova menjen és milyen huzalt vágjon. Hihetetlen öröm öntött el amikor láttam, hogy nem tévedt el. No ez nem sokáig tartott. Nagyjából 3 perc múlva visszajött és visszaadta a szerszámot, hogy jól vág.
- No és a huzal? Mit fogsz hajlítani?
-Jaaaaaa.
Visszament, a leggubancosabb huzalokból hozott pár gombolyagot. No, hogy pihentessem kicsit az agyát vágtam neki egyenes huzalt, megmutattam a hajlító működését és folytattam a munkám, közben félszemmel lestem mit csinál. Nagyjából 25-30 huzalból egyet sem sikerült neki 90 fokban meghajlítani.
Szerencsére addigra előkerült a csoportvezető és hozott neki más feladatot. Egy fésűs szerű valami két széléről kellett kitörni egy egész és egy fél fogat, hogy ne keveredjen össze, csináltam neki egyet etalonnak. Néztem az elsőt rögtön rosszul kezdte, mutattam neki még egyszer, ekkor végre sikerélménye lett.
Félóra múlva néztem, az összes többit amit addig csinált fordítva csinálta. És még csak a nap felénél jártunk....
Nem részletezem, hogy a műszak végéig hányszor rontotta még el a javítás javítását is, a lényeg, hogy nem rúgták ki, holnap ismét velem dolgozik.

 Heten keltünk útra a szlovén bajtársak rendezvényére, ebből öten a hazai B&H-t képviseltük.
 Útközben régi történeteket elevenítettünk fel - 20 éve történt, hogy a szlovén bajtársak defektet kaptak útban egy budapesti koncertre Veszprém környékén - és a Szlovénia területén élő magyarság helyzete is szóba került.
Egyik útitársunk felhívta a figyelmünk egy helyi nevezetességre is a Blue Berry snapszra melyet már az első benzinkúton megkóstoltunk és finomnak találtunk.
Az utunk gyönyörű tájon vezetett keresztül, sajnos nem volt időnk fényképezni legnagyobb bánatomra.
 A szervezők az eredeti helyszínt, a saját klubjukat kicsinek gondolták a rendezvény megtartására, ezért Ljubljanától 60Km-re egy ipari épületet béreltek ki, A hely elég tágas volt. Mire odaértünk egy másik kocsival induló bajtársaink már elfoglaltak egy asztalt a bejárat közelében és a Hun28 webshop termékeit árulták. 
 Mivel időben odaértünk volt idő nézelődni, ismerkedni és a barátainkkal beszélgetni. A jeles eseményen egész Európa képviseltette magát, Angol, holland, horvát, lengyel, német, olasz és más közép-európai országok pólóit és zászlait láthattuk mindenfelé.
(Old Firm)
 Eredetileg a Kratky Proces kezdte volna a műsort, de sajnos nem tudtak jönni, maguk helyett az Old Firmet (ex-Justitia) kérték fel erre az estre. Nekem nem igazán jött most be a zenéjük, de a közönségből sokan szerették.
(Gesta Bellica)
 A szlovák zenekart a 2 éve nálunk is fellépő Gesta Bellica követte, nekem ez a banda sem tartozik a kedvenceim közé, de azért van pár számuk amit kedvelek, ezeket szerencsére el is játszották.
 Az est fénypontjának a Division Germaniát szánták a rendezők, úgy tűnik a közönség nagy része ezzel egyet is értett, az ő műsoruk alatt mindenki a színpadot leste, én kicsit hátrébb álltam, így sajnos nem igazán élvezhettem a műsort, mert a hely akusztikája... no mit is írjak, szóval nem e célből építettek a hangárt.
(DG)
A közönség végig énekelte a műsort a zenekarral Amikor a németek lejöttek a színpadról a terem felig kiürült és az észteket már jóval kevesebben nézték.
  A PWA-t már rég hallgattam, talán akkoriban utoljára amikor nálunk is felléptek. Akkor imádtam a zenéjüket, azóta némileg változott a stílusuk és azt hiszem ezt még szoknom kell.
(PWA)
 Számomra az est fénypontja az angol veterán banda a Whitelaw volt. Rögtön a kedvencemmel a Kick the reds in-nel kezdtek és eljátszották minden ismertebb számukat. 
 A angol zenekart már csak a leglelkesebb rajongók várták meg, de a bandát ez nem zavarta és meghálálták, hogy megvártuk őket, nagy showt nyomtak, tartalmas összekötőszövegekkel, rólunk, a jövőnkről, Ian Stuartról, a BH-ról.  éééééééés a végén újra eljátszották a kedvenc nótám.
(Whitelaw)
Külön öröm, hogy a fellépésük után sikerült beszélni az énekessel egy esetleges jövő évi budapesti fellépésről és közben egy fényképet is készített egyik bajtársunk rólunk.

Még pénteken elfogyott a melónk ezért ma áthelyeztek egy másik részlegre, itt végre nem a rádió meg cigányzene szólt, hanem rock zene, meg némi punk valami. A melóhelyen magyar zászló, régi székely himnusz és valami régi Kárpátiás címer kitéve.
Épp valami punk izé szólt ami zeneileg még úgy-ahogy elment, de gusztustalan trágár szövege volt, mikor az egyik új kolléga mondta, hogy utálja ezt a szart meg utálja az összes rockert, legszívesebben kinyírná mindet, meg azt is aki ilyen rock zenét ír, hát hogy lehet ilyet játszani. Mideközben mögöttünk egy öreg 65 körüli rock zenész ült, akinek az arca ismerős volt valahonnan, talán a H-Turul nevű bandában láthattam. Az öreg csak ingatta a fejét.
A következő számnál ami a füvezésről szólt  a rockergyilkosunk lelkesen helyeselt, úgy tűnik mégsem minden szám szar számára.
Aztán jött egy szám Bobby Sandsről, senkinek egy halvány lila elképzelése sem volt ki lehetett az a komcsi terrorista  Később kiderült, hogy valami rozsdaszín bulldogot hallgattunk fél napig....mit mondjak, néha már visszakívántam a Bulibárót..... Szerencsére később valamivel emészthetőbb muzsika jött valami titkos kefélés nevű bandától.

Nógrádsáp Budapesttől 50 Km-re van és az ottani koncertezésre alkalmas saját tulajdonú helyre alig pár ember járt, mert messze van.
Eközben a bolgároknál 150Km annyi, mintha a szomszédba ugranának át.
Szlovákiában egy eldugott hegyi falu Plavecký Mikuláš (Detrekőszentmiklós) amely Pozsonytól 80Km-re van lassan Európa skinhead fővárosává növi ki magát és az ottani koncerteken néha több magyar van, mint egy-egy fővárosi bulin.
Eközben Magyarországon az új Big Bike a Soroksári úton néha azért kong az ürességtől, mert a kényes pösti uraknak messze van.

SZÜLETÉSNAPI AJÁNDÉK

127 éve, 1889. április 20.-án született Adolf Hitler

Képzelt riport a Vezérrel

Az alább olvasható gondolatok azokhoz szólnak, kik életüket nem csak megélni, hanem érteni is akarják. Kik

látva a világ dolgait, kérdéseket tesznek fel, mikre nem kapnak választ, vagy a kapott válaszok hamar

összeomlanak. Olyanoknak szól, kik a nehezebb ösvényt választják, kikben az idő múlásával minden felismerés

egy alapigazságra nyit ajtót.

Van ember, ki soha nem múlik el. Kinek élete soha nem ér véget, vagy

legalábbis emléke annyira erős, hogy szinte érezzük akaratát, gondolatiságát,

szellemét. Olyan Ő, kihez ragaszkodunk, kit kutatunk, kiről ha rágalmat hallunk

ökölbe szorul a kezünk, kinek igazságát érezve összeszorul a szívünk. Az alább

olvasható riport szólhatna akár Krisztusról is. Mi most nem megyünk olyan

messzire a történelemben. A sorokat olvasva a XX. század legnagyobb európai

gondolkodójával, Adolf Hitlerrel beszélgethetsz.

2016-ban még mindig csekély a hiteles, elfogulatlan és hozzáférhető

ismeretanyag Adolf Hitlerről. Sőt, még mindig rengeteg támadás éri, miket el

kell tűrnie.

Sajnálom mindazokat, kik abban élik ki vágyaikat, hogy szemtelen koholmányokkal

sározzanak engem. Bár, ha jobban meggondolom, még segítenek is ezzel, mert emlékem

–még ha negatív jelzővel is- de közszájon forog. Tudom, szidalmakból nincs hiány. Testi

adottságaim, nemiségem, magánéletem bőven szolgálhat ilyenekkel. A történelem nagy

személyiségeit az önök korában állandóan ilyen támadásoknak teszik ki, mit

szólásszabadságnak neveznek. De ez nem az. Ok nélküli csaholás ez, amit olyan kutyák

csinálnak, kik akkor érzik magukat szabadnak, ha alaptalanul hazudnak.

Mit számít, hogy Jézusnak volt e viszonya Mária Magdolnával, hogy Nagy Sándor meleg volt-

e, hogy Napóleonnak kicsi volt a pénisze, amit rólam is állítanak…vagy, hogy nem voltam

semmilyen tekintetben árja külsejű ember?

Ne az embert ítéld, hanem a tetteit. Életem során nyugodtan állíthatom, hogy magammal

soha nem foglalkoztam. A szellem, ami általam szólt, és ami most is él, az volt a fontos.

Eszménk szebbnél szebb, és egyre egészségesebb fiakat és lányokat adott nekem, kikre máig

is büszkén gondolok. Új utat kezdtem meg, olyan utat, mi az önök eltorzult értékű, gyógyszer

és tartósítószereken éltetett nemzésképtelen világának éppen az ellenkezőjét érte volna el.

Birodalmunk közelített a teljességhez. Harmóniát akartunk az árja faj, a Természet és a

Gondviselés örökérvényű hármasában.

Tehát engem megítélhetnek bárhogyan is… nem voltam és nem vagyok ma sem fontos.

Amit rövid vezetésünk alatt nemzetemmel megvívtunk, az ma is mutatja az utat.

Hadvezér volt, vagy inkább politikus?

Katonáim hadvezérnek láttak, párttársaim és a nemzet inkább politikusnak ismert. Én

magam is inkább az utóbbit gondolom. Sok-sok időt töltöttem azzal, hogy megértessem

magam a hallgatóságommal. Éjszakába nyúló beszélgetések, monológok… nagy tervek és

álmok. Mégis úgy érzem, kevesen értettek meg. Csak parancsokat láttak bennem, állandóan

itták szavaimat… mégis szomjan haltak, miközben én egyedül maradtam érzéseimmel.

Katona és politikai vezető egyszerre nem lehettem volna. Mégis elvárták tőlem.

Tévedhetetlennek hittek, amit idővel magam is tévesen elhittem. Napóleon is ebbe bukott

bele.

Említve a történelem nagy személyiségeit… egyikük sem kapott olyan sátáni

alakot, mint Ön.

Az ismert ember alkotta világban pedig nagyon sok démonizálható alak lenne!

A késő egyiptomi fáraóktól kezdve Róma császárain és a keresztény középkor vallási vezetőin

át végeláthatatlan a sor. Egy dologban azonban nem versenyezhetnek velem, ami engem a

leggyűlöltebbek közé tesz. Csak én, és az általam képviselt ideológia ismerte és vállalta fel azt

a történelmi felelősséget, hogy Európa jövőjének záloga az egyetemes zsidóság befolyásának

és fertőzésének kiiktatásában van. Minden démonizálás ennek a munkának felvállalásából

fakad. Hogy mindez mennyire nem sikerült, azt jól mutatja a háború utáni időszak.

Európában csak átrendeződés történt a zsidóság terén, a megalakuló ENSZ-ben németül

beszélni sem lehetett, rövid úton megalakították Izrael államot. Az előlünk elmenekülő

befolyásos zsidóság pedig vagyonát mentve a tengerentúlon beszállt a hadiiparba, és miután

ellenünk fordították az USA-t, kegyetlenül meggazdagodtak. Máig is ők tartják mozgásban az

USA-t, kik a D-nap óta állandóan háborúban állnak valakivel.

Nézzétek meg világotokat! A politika, kultúra, a pénz hatalma, de még a hadsereg is döntő

többségben a zsidóság irányítása alatt áll.

1945 és 2016 között jobban virágzik befolyásuk Európában, mint azelőtt. Ennyire értem én

célba terveimmel… mégis a megtestesült gonosz lettem.

Evezzünk most nyugodtabb vizekre! Az ön nemzeti szocializmusa milyen

Európát képzelt el?

A mai Európai Unió egy jó gondolat alapján rosszul kivitelezett teremtés, mi csakhamar el is

fog pusztulni. Pusztulásának oka pedig éppen annak hiánya lesz, mit mi a III. Birodalom

alapjának gondoltunk el.

A mi Európánk is egy „Európai Unió” lett volna, de nem gazdasági és profit alapú, hanem faji

és kulturális alapokon állt volna, mi biztosította volna az „ezeréves” fennállását.

Képzeljetek el egy virágzó Európát, hol minden népcsoport –ki erre hivatott- született

adottságai szerint járul hozzá a kontinens egészéhez! Remekül felosztottuk volna a

feladatokat, mit nem a kiszipolyozás és bomlasztás, hanem a földrajzi adottságok, a múltbéli

kialakult rend, és az ott élő emberek kultúraalkotó és termelésben szakosodott hagyománya

alakított volna ki.

Legyőzésünk óta ennek ellenkezője alakult ki nyugaton és keleten is. Keleten különösen

figyeltek arra, hogy minden területen összekeverjék a dolgokat, így uralkodva minden régión

és népcsoporton.

Így lett agrár országból vas és acél országa… és ipartelepek foglalkoztak mezőgazdasági

termeléssel. Bábeli zűrzavar, vagy ha úgy tetszik: Loki káoszteremtése zajlott. Senki nem

értett semmit, csak az, ki uralkodott a mesterséges káoszon.

A kis államok szuverén rendszere a mi világunkban is megszűnt volna. Régiókból állt volna

birodalmunk, mit a Római rendszerről mintáztunk.

Akkor, és most is azt mondom: Minden tagja birodalmunknak, legyen az bármelyik

protektorátusunk nemzetének fia, teljesebb és boldogabb életet élt volna, mint a mai

rendszerben. Ma csak egy szűk kultúraidegen klikk uralkodik több millió lebutított őslakoson,

kik már maguk sem tudják kicsodák, és milyen fontosak valójában.

Tegnap Moszkva és Washington, ma Brüsszel és Tel-Aviv diktálja az irányt.

Központi irányításra, közös valutára és közösen felállított véderőre szükség van. A III.

Birodalomban is hasonlóan képzeltem ezt el, mégis teljesen másképpen!

Berlint, mi akkor nagynak és fejlettnek számított, megtettem volna a központtá, Germánia

néven. De nem csak az igazgatás lett volna a dolga. Igazgatni egy jó vezető egyetlen

kerületből is tud. Germánia szellemi központ lett volna!

A kultúra, a civilizáció árja központjaként üzemelő fővárosra szükség van! Az európai

embernek nem elég civilizáltnak lennie. Attól senki sem méltó a felsőbbrendűségre, ha

téglaházakban lakik, és angol WC-be végzi a dolgát. A kultúra spirituális alapú, tehát

Germánia a „birodalom vatikánja”-ként látta volna el feladatát!

Ez az egész struktúra a legtöbb beolvasztott nemzet számára elfogadhatatlan

lett volna. Forradalmak, lázadások, háborúk alakultak volna ki.

Mindaz miről beszélünk, csak feltételezés. Ma már látom, hogy nem lenne ez egyszerű, de

senki ne gondolja, hogy lehetetlen!

A kezdeti nehézségek után néhány évtized alatt törvényszerűen konszolidáció, enyhülés

alakult volna ki. Én csak a létrehozásban tevékenykedtem. Az utánam jövő Führereknek

könnyebb lett volna a dolga.

Forradalmak és lázadások csak akkor alakulnak ki, ha elégedetlenség van. Nekünk csak az lett

volna a dolgunk, hogy mindenütt elégedett legyen a lakosság éppen annyira, hogy ne érje

meg fellázadni. A testre szabott jólét biztosította volna hatalmunkat.

Az önök korában nyugaton a liberalizmus hatalma is ebből áll. Jólétben tartják az embereket,

kik ellustulnak, és harcképtelenek lesznek. Könnyen irányíthatóak! De az irányítók életidegen

szörnyek!

És az Egyház? Túlélte a háborúk viharait, ma is meghatározó Európában. Az

Ön birodalmában is megmaradt volna?

Az Egyház máig is csak a miatt élt túl mindent, amiről fentebb is említést tettem. Nem elég

gazdasági szövetségeket létrehozni, mert nem tarthatnak örökké azok a kapcsolatok, mik

csak az érdekekre épülnek. Az Egyháznak kifelé sikerült mindenkivel elhitetni, hogy

magasabb rendű célokat szolgál, pedig Krisztushoz vajmi kevés köze van. Egy modern

pénzintézet, mi Isten nevében uralkodik, és épületeibe csalja azokat, kik gyengének érzik

magukat arra, hogy kutassák Isten valóságát.

A mi birodalmunkban is békén hagytuk volna. Magától sorvadt volna el, mert mi szebbet

kínáltunk volna az embereknek!

Az új élet a megfoganástól kezdve egy birodalom tagjaként egész életében el lett volna

foglalva! Ifjúsági szervezetek, tanulmányi évek, katonai időszak, családteremtés mi bőséges

gyermekáldással jár, gyermeknevelés, majd csendes és nyugalmas idős évek és elmúlás…

minden területen ott lettünk volna! Minek ide a halálfélelmet keltő Egyházi okoskodás?

Ön szerint tehát az Egyház nem Krisztus igazságát hirdeti?

A jó szándék sokakban megvan erre az igazságra, de összegészében tényleg távol állnak Tőle!

Krisztusnak a zsidósághoz vér szerinti kapcsolata annyi, mint nekem volt. Semmi bizonyítéka

nincs, hogy zsidó lett volna, viszont az ellenkezőjéről több feltételezés is van. Félretéve

Istentől valóságát, vagy emberi mivoltját, zsidóságát vagy galileai származtatását… tetteiről

jól felismerhető.

Minden tekintetben támadta a zsidó dogmatikát, ezért is feszítették keresztre, mit nem a

rómaiak tettek. Máig is tilos Jézus nevet adni egy zsidó fiúnak. Jézus maga az antijudaizmus a

zsidók számára.

Életének főbb részei a születése körülményeitől az utolsó vacsora vérszerződéséig mind ősi

pogány gyökerekre vezethetőek vissza.

Az Egyház viszont olyan tanokat alakított ki Pál után, mi ezeket titkolja vagy félremagyarázza,

és nem szakít a zsidókkal. Jézusból elérhetetlen természetfeletti lényt csinált, ellenpólusnak

meg mindent mi az Egyházon kívül van a Sátán képzelt alakjába öltötte.

Az Egyháznak előbb-utóbb szakítania kell a zsidósággal, ahogyan az Újszövetség

kimondatlanul is megköveteli.

A kereszténység tehát tévút az európai ember számára?

Az évszázadok során az Egyház döbbenetes utat járt be, ez ma az Európai kultúra alapja.

Védenetek kell, mert nélküle már nehéz az új világot elképzelni. A materiális elmerülésben és

az ateizmus káoszában az utolsó spirituális sziget, mi rendelkezik azzal a struktúrával, hogy

ellenállás legyen. De változnia kell! Az új korszak kezdete az lesz, ha a Biblia kettészakad, és

az Ószövetség elsorvad!

Mi pedig Európára vár a jövő háborúja után, az sokkal rosszabb lesz, mint a jelenlegi,

Egyházzal együtt alkotott civilizáció.

Őszintén szólva úgy érzem, nagyot zuhantunk visszafelé a fejlődésben akkor, mikor a mieink

elveszítették a háborút.

A kérdésre válaszolva: az Egyház mutatta irány jó, de az út elhibázott irány.

Erre a napjaitokban zajló faji válság jól rávilágít: a Vatikán nem vállalja a keresztes háború

felelősségét a Krisztusi békességteremtés tanaira hivatkozva. Örüljön, amíg teheti! Ennél

sokkal kisebb válságokat sem volt képes háború nélkül megoldani a világ. Ha két fél közül az

egyik vérontást akar, akkor ott az is lesz. A Teremtés törvénye szigorú. Mindig az erősebbnek

van igaza. Európa már gyenge. Új szellemi erőkre van szüksége.

A nemzeti szocializmus lehet új „szellemi erő”?

A mai ember hajlamos arra, hogy mindent csak saját szemszögből vizsgál… holott mindent a

maga történelmi helyzetében kell értelmezni. A mi nemzeti szocializmusunk eredeti

formájában az önök korában már nem működhet. Az új szellemi erőnek a régi gyökerekből a

mostani kor helyzetére kell hajtást hoznia. Nyersnek, radikálisnak, kíméletlennek, de

törekvőnek, érzékenynek és érzőnek kell lennie. A Természet középútjára kell visszatalálni,

minden tudományos eredményt is ennek szolgálatába állítva. Ma a tudomány a

szabadosságot szolgálja, nem a Gondviselő teremtés törvényét.

Sokan úgy gondolják, hogy eszménk hosszútávon életképtelen, mert a gyűlöletre épül. Ugyan

már! Ez nem igaz, mert az árja faj magasrendű képességeire épül, mi ha kell, nem fél önmaga

védelmében erőszakot használni. A tudatalatti parancs az, hogy az emberiség feladata

közelítés az isteni tökéletességhez, szellemben, testben, alkotásban egyaránt. Minden más

csak félmegoldás, vagy öncélú önpusztítás!

Nemzetek szocializmusára van szükség. Egyéniséget megtartva, de mégis fajiságban közösen

munkálkodva. Ma ezt sokan közületek „szabad nemzetek Európájának” nevezik.

Ha a mai USA-ban egy fehér, faji alapú szocializmus lenne, mindenki azt tartaná

követendőnek. Hogy ez nem így van, az csak az ottani zsidóságnak köszönhető.

Sokan azt gondolják, hogy minden hibáért a zsidóságot megtenni bűnbaknak

ostobaságra vall.

Ha így lenne, az valóban nagy ostobaság lenne!

A zsidó mint vér szerinti faj, valóban csekély. Mentális fajként, a liberalizmus elfajzott

korcsáért, a szabadosság képviselőjeként lépten-nyomon tetten érhető. Egyszerre találjuk

meg a nagy konfliktusok kirobbantójaként, és az azok elleni népmozgalmak vezéreiként is.

Ezen emberek sokszor nem is vér szerinti zsidók, ők maguk mégis büszkén vallják magukat

annak… egyfajta érzelmi azonosulás jön köztük létre.

Azért ha nem volnának, ki kéne őket találni…bacilusként állandóan köztünk járnak, és ha kell

módosulnak is. Voltaképpen a liberalizmus és annak rokon eszméi ( globalizmus,

internacionalizmus, kommunizmus ) elleni harcunkkal kimerítjük a mentális zsidóság elleni

küzdelmet.

Mindenekelőtt persze saját képességinkben biztosnak, hibáink felismerésében stabilnak kell

lennünk!

Milyennek képzelte el az Európai árja embert?

Ismét csak azt mondom: Nézzetek körbe! A fehér faj az emberiség kicsinyke részét képezi,

mégis a civilizáció és kultúra dobogójának mindhárom fokán ő áll.

Örökké küzdenie kellett megmaradásáért, mára már tudatosan pusztulásán dolgoznak kívül

és belül… az örök harc tartotta életben, és az „örök béke” pusztítja most el!

A mi Európánk fia egy egészségesebb, társadalmi feladatszintjén boldogan és hatékonyan

kiteljesedő, munkáját szerető, szaporodásra lelkileg és testileg is képes ember lett volna.

Ilyenek nincsenek. Az alapokig le lett minden rombolva.

Valakiknek újra kell kezdeniük, mindegy melyik nemzet fiaiból valók lesznek az elsők!

Kereszténymentes, új tanok? Esetleg nyitnunk kell az okkultizmus tanai felé?

Akkor is azt mondtam, hogy nem és ma is azt mondom, hogy: Nem! A világi élet véglete a

teljes ateizmus, a spirituális eszmék szélsősége az okkultizmus. A Teremtés egyszerűbb

ennél, és középútra terel minket. Nem új tanok kellenek, hanem új erők és eszközök, mivel

visszatalálhatunk a helyes irányba.

Belül bomlasztás, liberalizmus, döntésképtelenség… kívülről pedig táj és

vallásidegen bevándorlók agresszív tömegei. Van megoldás?

Az önök napjainak eseményei a 21. század legnagyobb válságának kezdetét jelzi. Ennek egy

része természetes folyamat, egy másik fele pedig mesterségesen gerjesztett probléma.

Európát a belső métely a demokrácia és a liberalizmus természetellenes eszméi

legyengítették. A háború óta zajló irányítatlan vérkeveredések erő és önbecsülés nélküli

tévelygőkké silányította az embereket. Mindenütt fajidegen népcsoportok alakítottak ki

kolóniákat. Több generáció óta sem asszimilálódtak, csak visszahúzták az őslakos kultúrát. A

vezetés pedig döntő többségében nem is őslakos emberekből áll, sőt egyenesen árulók

trónolnak mindenütt! Ha feltúrnánk ezt a szemétdombot, biztosan szabadkőműves

páholyokra, titkos társaságokra, zsidó ideológusokra találnánk!

A csapás ideje pedig rátok szabadult a tömeges migrációval. Békés megoldásra nem lehet

számítani, de előbb ennek felelősségét fel kell ismerni, és vállalni. De erről fentebb már

beszélgettünk. Háború lesz kívül belül. Fejben és vérben is meg kell tisztulni.

Semmi sem tart örökké, Európa pusztulóban van. A változás fájdalmas lesz, és korántsem

biztos, hogy a fehér faj képes lesz túlélni! Rettenetesen gyengék vagytok már!

Az élet azonban nagy érték, nem hagyhatjátok, hogy elvegyék… nemhogy odadobjátok

önként! Gondoljatok elődeitekre! Soha nem kapituláltak!

Menjünk vissza az időben! Minden másképpen alakul, ha megnyerik a

háborút!

Utólag látom én is, hogy vereségünk sok apró véletlenből, és sok saját hibából alakult ki.

Közel voltunk hozzá, de mégis elbuktunk. Nemzetem belepusztult ebbe, de higgyék el:

minden veszteség eltörpült volna győzelmünk esetén, hiszen a Birodalom benépesítette

volna újra a kontinenst. Németország elveszett, nevem ma szégyen a saját hazámban.

Halálom után is üldözött vagyok, sehol nem látnak szívesen.

Mindaz, mi azokban a nehéz években történt, külön beszélgetést igényelne. Tudniuk kell

azonban, hogy Németországot és szövetségeseit belehajtották a háborúba. Nem hagytak

más választást, ráadásul Sztálin már a határokon állt, készült Európa lerohanására és

bolsevizálására. Mi még nem voltunk felkészülve. Ha sikerül a konfliktust néhány évre

elodázni, akkor talán máshogyan alakul.

A XXI. századra ez nem igaz. Önöknek nem szabadna tovább halogatni semmit!

Az Ön utolsó tíz napjáról film is készült. Dühöngő diktátor köszön vissza

benne.

Megkérdezném önöket, hogy azzal a múlttal amit én megéltem, azzal a súllyal, ami az én

vállaimat nyomta akkor… mások hogyan viselkedtek volna? Megmondom én: Vagy főbe lövik

magukat jóval korábban már, vagy beleőrülnek még 44 nyarán. Szörnyű napok voltak azok!

Riportunk végéhez érve üzen e esetleg valamit az utókornak?

Azt mondják, hogy aki egész életében nem eszik húst, nem fogyaszt alkoholt és nem

dohányzik, az jó ember lehet, de boldog soha. Visszatekintve életemre… őszinte boldogságot

talán soha nem éreztem… Hogy jó ember voltam e, azt döntse el a kedves olvasó.

A zenekar közleménye:
"Elérkezett az idő a változáshoz.
A zenekar új felállásban új lendülettel új célokkal vág neki a további munkájának.
Nagy változáson megyünk át szinte minden poszton.

Imre(Dobok) és Matu(basszus gitár) távozott a zenekarból.Sok sikert kívánunk nekik a zenei életben. Hálásak vagyunk mind kettőjüknek. Imre nehéz időben segített ki minket,Matu hosszú éveken át hozzátett a munkánkhoz.

https://www.facebook.com/bobosviktor76?fref=ts

Bobos Viktor
április 9., 11:44 ·
Kedves barátaim!
Bizonyára mint írtátok,hogy nem voltam itt sokáig! Îgy is volt,hiszen beférkőztem sok-sok Jobbikos és Fasiszta oldalak adminjai közé,és az oldalakat töröltem. Ezért a nácik célpontjában vagyok,de ez még csak a kezdet volt. Olyan 1000-14000 kedvelőig terjedő oldalakat sikeresen töröltem. Ezt az emberek iránti gyűlöletkeltés miatt tettem. De most itt vagyok közöttetek,és egy darabig maradok. Ha eltűnök,akkor cselekszem,csinálom a dolgokat..Mindenkinek nagy ölelés! :) Szép napot nektek!

Soha nem volt admin sehol a kis Viktor, csak egy sunyi kis feljelentgető, neki köszönhető több száz facebook profil és facebook oldal törlése.

Amikor elkezdtük szervezni a koncertet egy régi kedvencem a Condemned 84 együttes szám címét választottuk a rendezvény elnevezésének. 
Bár a névválasztás véletlenszerű volt, azért hamar kiderült, hogy találó is egyben, hiszen 8 vagy 10 koncertezésre alkalmas hely zárkózott el attól, hogy ott tartsuk a rendezvényt és legalább féltucat együttes mondott nemet a felkérésünkre.
Persze azért már az elején is volt sikerélményünk, hiszen a félévvel korábban feloszlott Megtorlás 88 igent mondott és elvállalt egy utolsó fellépést, ami ennél is örömtelibb volt az pedig, hogy a Tar Had és a Boxers is igent mondott.

A koncert előtt vendégül láttuk a zenészeket egy pár korsó sörre és egy tál ételre, amiből sikerült annyit főzni, hogy a hozzátartozóknak és néhány vendégnek is jutott bőségesen.

A meghírdetett zenekarok közül a Töretlen Hittel lemondta a bemutatkozó fellépésüket, mivel nem tudtak eleget próbálni, így az est első fellépője a Boxers volt. Nem könnyű elsőnek lenni, de úgy tűnik ezt a srácok jól megoldották, a korai kezdés ellenére is sokan kíváncsiak voltak rájuk és már az első pár számmal megmozgatták, megénekeltették a közönséget. Egy szám erejéig a színpadra hívták a 7 éves fennállását ünneplő Fehér Vihar énekesét is. Igazán jó műsort adtak a srácok, lassan már ideje lenne egy hanghordozóval előrukkolniuk.

A Tar Had szintén jó hangulatot csinált és ahogy elnéztem ők maguk is élvezték a koncertet. 


A Fehér Vihar méltóképp megünnepelte a születésnapját, nagyon jó zenészek. Amit csak sejteni lehetett az eddig megjelent kiadványaikról, azt itt élőben bizonyították. Reméljük hamarosan elkészül az új CD-jük.


A Megtorlás 88 jól ismert feldolgozásokkal folytatta a műsort amit a közönség hálásan fogadott és közös énekléssel jutalmazott.

 
Az estét az ST28 fellépése zárta, jó kis házibuli hangulatot teremtve a feldolgozásaikkal.

Tegnap egy fergetes koncerttel ünnepelte 7 éves fennálását a Fehér Vihar zenekar.
Megtudhattuk, hogy hamarosan új lemezzel jelentkeznek és a pólóik hamarosan kaphatóak lesznek a Hun 28 webshopban: http://28hungary.hu
Részletes koncertbeszámoló és képek hamarosan itt vagy a BHH blogján: http://bhhdivision.blogspot.hu

Hosszantartó betegség után 85 éves korában elhuny Porubszky István, a skinheadek Potyka bácsija, a kispesti '56-os hős.
Nyugodj Békében.

Már 3 hete is láthattuk, hogy a francia rendőrség a könnyebb utat választja, akkor a tömegesen romboló, üzleteket fosztogató megszállók helyett a Génération Identitaire tagjait vette őrizetbe Calaisnál.

Most hétvégén a francia BH (Blood and Honour Hexagon) 15 tagját tartóztatta le.
A világ  BH közösségei egyszerre mozdulnak, hogy a tetemes ügyvédi költségekhez való hozzájárulással segítsék a bajba jutottakat.
Ha segíteni szeretnél keresd bajtársainkat, vagy gyere el a 04.09.-én rendezett koncertünkre ahol ismeretlenül is tudsz segíteni a francia aktivistáknak!

As we could see three weeks ago, the french police chooses the easier way. At that time they arrested the members of Génération Indentitaire instead of the looting masses of invaders at Calais.

Next weekend they arrested fifteen members of the french BH (Blood and Honour Hexagon). BH communities all over the world are acting together to help with the enormous lawyer costs. If you would like to help, look for our brothers or come to our gig held at 09 April, where you can help anonimously to the french activists.

1941 január 31. - 2010 április 03.

6 éve ezen a napon ölte meg két színesbőrű alkalmazottja Eugène Terre'Blanche-t az Afrikaner ellenállási mozgalom (AWB) vezetőjét.
Nyugodj Békében.

1987-ben a White Noise Club alatti skinhead mozgalom a 'Rock Against Communism' zenei forradalmának az élvonalában volt.Olyan együttesek, mint a Skrewdriver, Brutal Attack, Skullhead, a No Remorse és további számos banda lépett fel akár ezer fős tömegek előtt is Nagy-Britanniában heti szinten.Ez egy földalatti mozgalom volt bármiféle reklám nélkül, a tömegek szájról szájra adták a hírt egymásnak. A Brit skinhead mozgalom pénzelte a jobboldali ellenállásokat szerte Európában, de keveset kaptak vissza cserébe.

A Skrewdriver, Ian Stuart vezetésével először 1985-ben adta elő a Blood and Honour című dalt, amely azoknak az embereknek a himnuszává vált, akik elég előrelátóak voltak, ahhoz,hogy lássák a szakadékot amellyel a népünk, kultúránk és a jövőnk szembe fog nézni,ha továbbra is az eddigi úton járunk.

A londoni skinheadek, akik a Skrewdrivert követték elkezdték magukat Blood and Honour skinek néven emlegetni,és vezető szerepet töltöttek be minden skinhead találkozón a főváros környékén.Last Resort, Észak, Kelet, Dél és a Nyugat Londoni Skinheadek mind elhagyták a nevüket, hogy a legenda alatt egyesüljenek, ami Blood and Honour néven kezdett alakulni.

Kijózanulva a megdönthetetlen bizonyítékból, miszerint a White Nosie Club-ot vezető emberek csupán önreklámozó haszonhajhászók, akiket egyáltalán nem érdekelnek a skinheadek, a zenéik és az elvek, amiket képviselnek, továbbá az ezernyi és ezernyi font, amely keletkezett és amelyből semmi nem került vissza a skinhead mozgalomhoz,Ian Stuart összehívott egy találkozót. Jelen volt londoni mozgalom összes nagyágyúja, mint a Skrewdriver, a Brutal Attack, Sudden Impact, a Squadron és a British Movement zenekarai, akiknek semmi közük nem volt a korrupt White Noise Clubhoz -mint a No Remorse-nak és a The Ovaltinees-nek-, politikai pártok képviselői -akik minden egyéb esetben elhatárolódtak volna egymástól- mind megegyeztek , hogy egy új konföderációt támogassanak, egy csoportot, amelyet azok az emberek vezetnek, akiket a csoport képvisel, és amely semmi egyéb csoporthoz és mozgalomhoz nem tartozik, csupán azért él és létezik, hogy bárhogyan és bárkit támogasson, aki harcolna a népünkért, legyenek akár jobboldali rasszisták, patrióták, a nacionalistáktól a nemzeti szocialista szabadságharcosokig. Egy konföderáció, amely támogat minden becsületes aktivistát és tevékenységeiket, semmilyen elvárással cserébe, és valóban semmire sincs szüksége, mivel önfenntartó lenne minden lehetséges módon. A jobboldali mozgalom független hangja.

A Blood and Honour megszületett, egy mozgalom, amely a zenei forradalom körül épült fel, melynek semmilyen pártérdek nem akadályozta a harcát.

1987 júliusában, a ma már világhírű Blood and Honour magazin első példánya megjelent a Blood & Honour
'The Independent Voice of Rock Against Communism, When the Storm Breaks!' cím alatt.

Ezekből a szerény kezdetekből nőtte ki magát a mára már a skinhead folklór része a Blood and Honour.

Egy mozgalom, amely csupán a skinhead mozgalom és az Oi! zene körül épült fel, eltérő szubkultúrák és zenei stílusok gyülekezőpontjává vált, hogy az embereink egy zászló alatt küzdhessenek, ide tartozott többek közt a Rockabilly, a Hatecore, a White Rock és a Hazafias Balladák, hogy csak néhányat említsünk. A hivatalos magazin, most már a tizenkilencedik évében, három havonta megjelenik a folyamatos állami nyomás ellenére is, és minden lapszámmal növekszik, illetve néhány alapító még mindig tevékeny szerepet játszik az újság életében. Néhányan az alapító együttesek közül, mint a Brutal Attack még mindig viszik a zászlót és havi szinten koncerteket adnak és találkozókat tartanak. Hazafias koncertek, mint a Violent Storm emlékmenet, a Szent György nap áprilisban, Ian Stuart emlékkoncert szeptemberben és a Fehér Karácsony decemberben határok nélküli nemzetközi fesztiválokká alakultak, amelyek túlmutatnak a nemzetiségeken, a teljes fehér világból százával érkező látogatókkal, akik mind hozzájárulnak a  hazafias harcunkhoz és a dicsőséges ügyünkhöz. Az együttesek minősége, száma és professzionalizmusa szintén nőtt. Együtteseink és zenéink, a szerény Brit-partok közti kezdetekből, egy világméretű zenei mozgalommá, életérzéssé váltak, reményt adva, támogatva és reklámozva a jó harcot.

Blood and Honour, az eredeti laza konföderáció egy szoros szervezetté alakult harminc divízióval, és kisebb csoportokkal, amelyek osztály státuszt kaptak, és melyek mind politikailag aktívak a saját preferenciájuk szerint. Sem a divízió, sem az osztály státuszt nem könnyű kiérdemelni, meg kell dolgozni érte, nem megvehető. A felső vezetés, mely zenekar tagokból, aktivistákból és politikusokból áll határozza meg a kijelölt irányvonalat, amerre a Blood and Honour halad. Hazafias koncert szervező, rendező, propaganda és internetes egységek végzik a mindennapi műveleteit a mozgalomnak. A Nagy-Britanniában elért sikerekkel és a világméretű tömeges támogatásokkal elkezdtek létrejönni a Blood and Honour nemzetközi divíziói, először Ausztráliában, majd a többi fehér Közösségi országban, szépen lassan lefedve a világ mind a négy sarkát, mind a helyi viszonyoknak és törvényeknek megfelelve, úgy, ahogy jónak látják közösségünk gyarapítását.

Sajnálatosan az alapítónk és vezetőnk Ian Stuart eltávozott közülünk 1993-ban. De öröksége itt maradt és virágzik, az álom egy mozgalomról, amelyet skinheadek csinálnak skinheadeknek, egy zenei arcvonal mögött megmaradva, egy a hasonlóan gondolkodó emberek konföderációjának egyre csak erősödve. Egy mozgalom, amely alternatívát kínál az embereknek a drogtól fertőzött, buzi támogató és fajkeveredést támogató színtér mellett, amit fanatikusan ránk erőltetnek a mai hatalmon lévők, és reményt ad ezreknek világszerte.


In 1987, the skinhead movement under the White Noise Club was at the forefront of the musical revolution called 'Rock Against Communism'. Bands like Skrewdriver, Brutal Attack, Skullhead, and No Remorse and many more played weekly up and down Great Britain to crowds of up to a thousand. It was underground with no advertising and crowds attending through word of mouth. The skinhead scene in Great Britain was financing the right wing resistance movement in the whole of Europe and receiving very little in return.

Skrewdriver, led by Ian Stuart first performed the song Blood and Honour in 1985 and it was a song that would become an anthem then flagship for generations of people to come who were far sighted enough to see the abyss our people, culture and future faced if we continued on the road we were taking.

London skinheads who followed Skrewdriver began adopting the name Blood and Honour skins, and ruled the roost in all skinhead meeting points around the capital. Last Resort, North, East, South, and West London Skins all began dropping their respective names to come under the legend that was forming as Blood and Honour!

Disillusioned by mounting proof that the people controlling the White Noise Club were nothing but self promoting profiteers who cared nothing for the skinheads or music scene it represented, and the fact thousands upon thousands of pounds were being made and nothing was being put back to enhance the scene, Ian Stuart called a meeting. Those present were all the 'top faces' of the London scene, bands Skrewdriver, Brutal Attack, Sudden Impact, Squadron and British Movement bands who would have nothing to do with the corrupt White Noise Club, like No Remorse and The Ovaltinees, with representatives from political parties who would normally distance themselves from each other, all met, and agreed to support a new confederacy, a group run by the people it represented, aligned to no single group or movement but that just existed to support anyone, in any way it could, who fought for our people, whether they be right wing racists, patriots, Nationalists to National Socialist freedom fighters. A confederation that supported all good honourable activists and activities, and expected nothing in return, and indeed needed nothing, as it would be self-supporting in every way. The independent voice, of the right wing resistance movement.

Blood and Honour! was born, a movement built around musical revolution, with no party barriers to hinder the fight!

In July 1987, the first issue of the now world famous Blood and Honour magazine was released, under the banner of Blood & Honour 'The Independent Voice of Rock Against Communism, When the Storm Breaks!' and break it did.

From these humble beginnings now part of skinhead folklore, Blood and Honour has evolved beyond recognition. From a movement based solely around the skinhead scene and Oi! music, different 'cults' and musical styles have all rallied under the banner in the struggle of our people, Rockabilly, Hatecore, White Rock and Nationalist ballads are but a few. The Official magazine, now in its nineteenth year, despite continual and massive State pressure, runs every three months and is still growing at every print, some of the original contributors still playing a major part.

Many of the founding bands like Brutal Attack, still fly the flag and concerts, meetings and socials are held monthly. National concerts like the Violent Storm Memorial in March, St George's Day in April, Ian Stuart Memorial in September and White Christmas in December have become international festivals beyond frontiers and national boundaries with hundreds attending from all around the white world, all adding to our domestic might and fight for our glorious cause. The quality, number and professionalism of the bands have also grown. Our bands and music, from its humble beginnings within the shores of Great Britain have spawned a global music scene and way of life, a movement giving hope, financing and advertising the good fight.

From the original loose confederation Blood and Honour has evolved into a tight organisation, active groups of thirty plus becoming Divisions, smaller groups being given sectional status, all politically active and aligned to the party or movement of their choice, neither Divisional or Section status is awarded lightly, it has to be earnt not bought.

A High Command made up of band members, activists and political parties dictate the direction Blood and Honour takes. National gig organiser, Security, Propaganda and Internet units cover every aspect of the day to day running of our movement. With the success of Blood and Honour within Great Britain, and the massive amount of support globally, international divisions of Blood and Honour began, from the first in Australia and other white Commonwealth countries, the movement has grown to cover countries in all four corners of the globe, all working under their own respective countries laws in what way they see fit, to further our mutual aims.

Sadly our founder and leader Ian Stuart Donaldson was taken from us in 1993. But his legacy has remained and flourished, his dream of a movement run by and for skinheads, behind a musical front remains, and has grown into a confederation of like minded people, stronger than ever. A movement, offering people an alternative lifestyle to the drug infested, pro homosexual, race mixing scene fanatically pushed by today's powers to be, is giving hope to thousands around the world.

Ezennel meghívunk benneteket a 2016.Augusztus 13-án tartandó horgászversenyre.
Célja, hogy a horgászni vágyó és horgászni szerető emberek együtt töltsenek egy kellemes napot.
Helyszíne: Sződ, Jakabka tó.
Nevezési díj: 2500 Ft
Nevezési határidő: 2016. Augusztus 10.
Jelentkezni lehet: bonihorgasz28@gmail.com email-címen.
Versenyszabályok: egy bottal és úszóval, korlátlan etetőanyag.
Programterv:
Gyülekező: 7:00 - 7:30
Helyfoglalás: 7:30 - 8:00
Verseny kezdete: 8:00 Ebéd: 12:00 - 13:00
Verseny vége: 16:00, eredményhirdetés, díjkiosztás.
Koccintó pálinka. Reggeli: zsíros kenyér. Ebéd: babgulyás. Napernyő használata ajánlott! A horgásztónak saját játszótere van a gyermekek részére. Az étkezések a nem versenyző családtagok számára is ingyenesek.

We would like to invite you to a fishing competition for 13th August, 2016. Our aim is that the people who love fishing can spend a pleasant day together.

Place: Sződ, Jakabka lake

Registration fee: 2500 Ft

Register until: 10.Aug. 2016

Contact: bonihorgasz28gmail.com

Rules: one fishing rod, one fishing float and unlimited ground bait

Program

Assembly: 7 -7.30 am

Taking places: 7.30-8.00 am

Competition start: 8.00 am

Lunch: 12.00-01.00pm

Competition end: 04.00 pm  - naming the winners, prizes

Welcome drink: pálinka

Breakfast: bread and dripping

Lunch: Bean stew

Usage of sunshade is recommended. There is a playground for children. Meal is also free of charge for family members who do not fish.

Mostanában több kérdés is foglalkoztatott unalmas óráimban, ezek közül az egyik visszatérő, hogy aki férfi ruhában jár, kopaszra nyíratja a fejét, barátnője van, az miért áll sorban nőnapkor a nőnapi virágért?

Tegnap békésen fotózgatok a város szélén amikor elém röppent egy dron és kukkolt. Amikor odafordítottam a fényképezőgépet felröppent a magasba a fák ágai közé és ledarálta a propellereit
Amint leesett bekapcsolt a GPS jeladó és hangosan csipogott ls villogtak a színes ledek rajta.

 Nem, most nem arról akarok írni, hogy ki kukkol utánam és miért.

Az érdekelne, hogy az ilyen kukkolókra milyen törvények vonatkoznak?
Mert ugye én nem fényképezhetek le senkit csak úgy, ahhoz előbb engedélyt kell kérnem, vagy egyértelmű beleegyezésre ráutaló magatartást kell tanúsítani a fotóalanynak.
No, de mi a helyzet ezekkel, hiszen szemmel látható, hogy azért jött, hogy levideózzon, engedély nélkül.

Egyébként egy két méteres, meglehetősen sportos alkatú és mozgású fickó jött érte, szóval tőle és a társaitól inkább nem kérdeztem meg.

Ha már említettem akkor íme egy kép a város széléről:

2016 will bring fantastic shows both abroad and in our little country. But now there will be one outstanding event among the concerts, namely an all-day long program prearranged for 16th July, 2016. Unlike past events near water, now the event will take place on a beach in Budapest organized specially for tattooed people. On this day the ones who do not wear a tattoo will look strange. This is also the reason why the event is titled: Ink in the Sun festival. We expect visitors from the opening (10.00) until late afternoon with programs for families. The music will be softer, there will be water games, a playground with folklore elements, competitions for the tattooed ladies, gentlemen and their children.
A prestigious jury
Jocke /Pitbullfarm/
Mr. Tattoo /Redneck 28/
Misi /Respect Tattoo/
Petrovszki Attila /HS/
will judge the tattoo competition which will contain 2 categories: tattooed couples and historical tattoos . According to our plans, the prizes will be given to the winners at 5 pm followed by live performances. When selecting the bands we put emphasis on the tattoos, so the
Pitbullfarm (Sweden),
the Redneck 28 (Wales)
Sziva Balázs és a Szent suhancok
and the Óbudai fiúk meg a Ramon
will entertain the audience. The event will be held even if it rains and the ticket prices will be fair and reasonable. It is sure that it will be free of charge for children and there will be different price categories to choose from.


(ideiglenes munkaplakát)

2016 remek rendezvényeket hoz mind külföldön, mind kicsiny hazánkban. Egy viszont kiemelkedik a megszokott koncertek közül, 2016.07.16.- ra egész napos élményt ígérnek a szervezők. Az eddigi vízpartos rendezvényekkel ellentétben egy strand fog Budapesten teret biztosítani a rendezvénynek ami a tetováltakat veszi célba. Ezen a napon az lesz a fura ha a felnőtt strandolók közül valakinek nem díszíti tetoválás a bőrét. Erre utal a rendezvény elnevezése is, Tintát a Napra fesztivál! Már nyitástól (10:00) várják majd az érdeklődőket, és késő délutánig olyan programokat szerveznek ahol a családok kerülnek középpontba. Ebben az időszakban a zene is szolidabban fog szólni és játékos programok - sok sok vízi játék- népi játszótér és versenyek szórakoztatják majd a tetovált hölgyeket urakat és gyerekeiket.
Rangos zsűri
 Jocke /Pitbullfarm/
Mr. Tattoo /Redneck 28/
Misi /Respect Tattoo/
Petrovszki Attila /HS/
 fogja elbírálni a tetoválások versenyét amire 2 kategóriában lehet nevezni: - tetovált párok - történelmi tetoválások A tervek szerint a díjjak délután 17:00 - kor lesznek kiosztva és utána indul az élő zenés program.
A zenekarok megválogatásánál is szerepet játszott a bőr díszítése, így az alábbi előadók fogják szórakoztatni a nagyérdeműt:
Pitbullfarm (Svédország)
Redneck 28 (Wales)
Sziva Balázs és a Szent suhancok
Óbudai fiúk meg a Ramon
A rendezvényt eső esetén is megtartják valamint az ígéret szerint elérhetőek lesznek a jegyárak. Ami már biztos, hogy a gyerekeknek ingyenes lesz, valamint az, hogy több jegy kategóriából választhatják ki a részt venni szándékozók a nekik megfelelőt.

A megemlékezésről a BH Hungary 
http://bhhdivision.blogspot.hu/2016/02/szalasi-ferenc-megemlekezes-20160312.html
és a Hunhír is részletes beszámolót közölt
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=92133
ezért én már csak a beszédet és néhány képet teszek közzé.

Papp Tibor (Süni) bajtársunk beszéde:

Tisztelt Megemlékezők, Kedves Bajtársak, Testvérek!

70 éve gyilkolták meg Nemzetvezetőnket, Szálasi Ferencet. Azonban a mai napon nem csak Rá emlékezünk, hanem az antibolsevizmus minden mártírjára és az emberiség történelme leggyilkosabb eszmerendszerének áldozataira is. Ugyanis 1944. október 15-én Szálasi Ferenc, és az általa vezetett Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom állt az antibolsevista szabadságharcunk élére. Igaz ugyan, hogy a Mozgalom nem csak a bolsevizmus, hanem minden nemzetmételyező erő ellen harcolt, azonban ha megnézzük ezen erőket, láthatjuk, hogy némelyikük mögött ugyanazon bűnös nép fiai állnak, mint a bolsevizmus mögött. Tehát, mivel szent harcunk Vezetőjét március 12-én gyilkolták meg, egyértelmű, hogy ezen a napon emlékezünk a többi Mártírra és az Áldozatra is.
Mártírok és Áldozatok. Mártírok, Vértanúk, akik tudatosan vállalták a halált az Eszméért, amit vallottak, és Áldozatok, akik akaratukon kívül lettek áldozatai a bolsevizmus gyilkos őrjöngésének. És szót ejtek a Hősökről is, akik fegyverrel a kézben áldozták az életüket.
Az 1919-es vörös rémuralom – Váry Albert dokumentálása szerint – 590 magyar életét vette el. Volt közöttük hős, aki fegyverrel a kézben harcolt, mártír, akit antibolsevista nézetei miatt öltek meg, és áldozatok, akiknek életét a zsidó Szamuely és a cigány Cserni által vezetett veszett terroristák ragadták el, nem ritkán bestiális módszerekkel.
Világszabadságharcunk antibolsevista harcaiban körülbelül 360 ezer magyar harcos halt hősi halált. A polgári áldozatok száma elérte a félmillió főt. 650 ezer katona és civil esett szovjet fogságba, 350 ezren soha nem térhettek vissza szeretteikhez. A megszálló bolsevista horda több százezer nőt erőszakolt meg, volt olyan is, akit csoportosan, és olyan is, akit többször. A Szálasi-kormány közel egy millió embert telepített ki Nyugatra a bolsevista veszedelem elől, 500 ezren tértek haza. 500 ezer magyar viszont külföldön maradt, és szétszóródott a nagyvilágban.
Világszabadságharcunk bukásával a bolsevista terror nem szűnt meg. Ennek következménye volt az 1956-os Népfelkelés, amelynek során 2000 szabadságharcos halt hősi halált, 40 ezren megsebesültek, 350 főt kivégeztek, 22 ezer főt bebörtönöztek, 13 ezer főt internáltak, és közel 200 ezren Nyugatra menekültek.
A bolsevisták tervszerűen irtották a tudatos hazafiakat. Erre a célra hozták létre az úgynevezett Népbíróságok Országos Tanácsának intézményét és az Államvédelmi Hatóságot, ismertebb nevén az ÁVH-t, majd 1956-ban a pufajkásokból álló úgynevezett Forradalmi Karhatalmi Ezredeket. A Népbíróságok összesen 95 ezer elmarasztaló ítéletet hoztak, ebből 844 halálos ítélet volt, amiből 530-at végre is hajtottak. De a legnagyobb kárt nem kivégzések, gyilkosságok, bebörtönzések okozták, hanem elsősorban az erkölcsi hanyatlás, a politikából való teljes kiábrándulás és a mindenkire kötelező törvények iránti bizalom megszűnése. Az erkölcsi romlást legtisztábban az abortuszok száma jelzi, amely a mai napig megközelíti a 7 milliót.
Antibolsevista mártírjainkat felsorolni szinte képtelenség lenne. De úgy érzem, néhányukról muszáj megemlékeznem.

Még Budát védték a magyar és német erők, amikor a bosszú népe az Oktogonon már nyilvánosan akasztott. 1945. február 4-én Rotyis Péter tartalékos főtörzsőrmester és Szívós Sándor tartalékos szakaszvezető vált vértanúvá.

1946. január 10. Bárdossy László volt miniszterelnök, a Teleki-kormány külügyminisztere, diplomata. A sortűz elcsattanása előtt fél pillanattal magasba emelte mindkét karját, és úgy kiáltotta, hogy a zárt udvarban visszhangzott: „Uram, szabadítsd meg az országot ezektől a banditáktól!”

1946. február 28. Imrédy Béla, volt miniszterelnök, a Magyar nemzeti Bank igazgató-helyettese, majd igazgatója, végül elnöke volt. A Gömbös-kormány pénzügyminisztere, majd a Darányi-kormány tárcanélküli gazdasági csúcsminisztere. A korabeli Magyarország legjobb gazdasági szakembere. Nagy szerepet játszott a Győri-programként ismert gazdasági és haderőfejlesztési program megtervezésében és kivitelezésében. A magyar Forint valódi atyja. Tárgyalása folyamán felkereste őt az ügyvédje, és közölte vele, hogy a nemzet érdekében szükség volna új pénz bevezetésére, amely pótolná a mesterségesen tönkre tett és elértéktelenedett Pengőt. Az ügyvéd nem nevezte meg megbízóit, de a börtönparancsnok engedélyével papírt és tollat adott Imrédynek. Imrédy a tőle megszokott alapossággal és lelkiismeretességgel fogott hozzá a munkához. Közben folyt a per, és halálra ítélték. A halálos ítélet után ismét megjelent az ügyvéd, és kérte, hogy mihamarabb fejezze be a munkát, mert ezen múlik az élete. Imrédy tovább dolgozott, s hogy koncentrálni tudja gondolatait, arra kérte zárkatársait, hogy amíg elaborátumát elvégzi, lehetőleg ne beszélgessenek. Két hét alatt majdnem 100 oldalon oldotta meg a rábízott feladatot. Február 26-án készült el, és üzent az ügyvédjének, aki megjelent, és átvette tőle a munkát. Búcsúzóul még közölte, hogy munkája majd döntő szerepet játszik a kegyelmezési aktusnál. Másnap délután 4-kor kinyílt a zárka ajtaja, és a küszöbön ott állt a bolsevista őrmester, aki mindössze ennyit mondott: „Na jöjjön Imrédy”. Imrédy eltávozott, de negyed óra múlva visszatért. Az ügyészségen kihirdették előtte, hogy Tildy Zoltán elnök, a palástos hóhér elutasította kegyelmi kérvényét. A legnagyobb lelki nyugalommal összecsomagolta kevés holmiját, elbúcsúzott két zárkatársától, Fiala Ferenctől és Hellebronth Vilmostól, és bocsánatot kért tőlük, hogy néha idegesen viselkedett. Másnap, február 28-án a tömeg mocskolódása közepette agyonlőtték. Pár évvel később a börtönbe került kisgazda politikusok elmondták Fiala Ferencnek, hogy Imrédy Béla a börtönben is zseniálisan oldotta meg a rábízott feladatot. Pénzügyi tervét Rákosi Mátyás, Vas Zoltán és Gordon Ferenc pénzügyminiszter alaposan áttanulmányozta, majd végrehajtás céljából kiadta a pénzügyi szakértőknek, és 1946. augusztus 1-én megjelent az új magyar Forint – mint Rákosi Mátyás alkotása.

1946. március 12. Rajniss Ferenc, újságíró, politikus, az Új Magyarság és a Magyar Futár című hetilap főszerkesztője, a Szálasi-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. Rajniss Ferencet nem ölte meg a sortűz, mert a pribékek kezében remegett a fegyver. A megvadult tömeg közvetlen közelről szemlélte a haláltusáját, és nem engedte meg, hogy Cipszer őrmester megadja neki a kegyelemlövést. Végül a fogházőrök nagy nehezen visszaszorították a tömeget, és akkor Cipszer hátulról tarkón lőtte Rajniss Ferencet…

Beregfy Károly vezérezredes, a Szálasi-kormány honvédelmi minisztere, a vezérkar főnöke, a honvédség parancsnoka. Mikor ott állt a bitófa alatt, tisztán látszott, hogy az utolsó Miatyánkat mormolta az ajka.

Vajna Gábor, a Szálasi-kormány belügyminisztere. Olyan tetteket is magára vállalt, amelyekért nem ő volt a felelős, csak hogy a Nemzetvezető felelősségét csökkentse. Az utolsó szó jogán arra hivatkozott, hogy a magyar nép forradalmi kovásza Dózsa György óta a székelység volt, és ő azért jött a magyarság közé, hogy Dózsa művét folytassa. Éppen ezért a székely és magyar népért boldogan vállalja a halált. Nyugodtan, szemrebbenés nélkül lépett a bitófa alá és vált mártírrá.

1946. március 28. Endre László, politikus, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja. Alispánként egyik legfontosabb céljának tartotta, hogy a megyéhez tartozó Zsidó község nevének megváltoztatását elérje. 1943-ban a belügyminiszter a község nevét végül Vácegresre változtatta. A Sztójay-kormányban belügyi államtitkár, majd a Szálasi-kormányban a hadműveleti területek polgári közigazgatásának kormánybiztosa lett. A szovjet csapatok előrenyomulását követően az ország kiürítésének egyik irányítója volt.

1946. április 11. Jaross Andor, felvidéki magyar politikus, a Darányi-, majd az Imrédy-kormányban a felvidéki ügyek tárcanélküli minisztere, később a Sztójay-kormány belügyminisztere. A Ferencvárosi Torna Club elnöke volt pár hónapig, ezalatt olvadt be a Fradi profi labdarúgó-szakosztálya az egyesületbe. 1944. decemberétől 1945 márciusáig a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének soproni elnöke volt. Halálos ítélete után ahányszor kinyílt a cella ajtaja, mindig mosolygott és kérdezte: „Reám került a sor?” Végül a célozni sem tudó, vagy nem akaró pribékek úgy lőtték le, hogy még hosszú ideig fetrengett a földön, és vizet kért…

1946. április 26. Basch Ferenc Antal, a Magyarországi Németek Népi Szövetségének, ismertebb nevén a Volksbundnak a vezetője. A kivégzése előtti napon kijelentette, hogy Délkelet-Európa németjeinek vértanújaként szívesen hal meg.

1946. május 2. Kovarcz Emil, a Nyilaskeresztes Párt pártigazgatója és az országos szervezés vezetője, a hatalomátvétel megszervezője, majd a Szálasi-kormányban a nemzet totális mozgósításával és harcba állításával megbízott tárcanélküli miniszter. Szálasi Ferenc kivégzésének hírére március 16-án önként hazatért, és jelentkezett a bolsevista hatóságoknál. A kihallgatást végző rendőrök azt hitték, hogy valaki rossz tréfát űz velük. Utolsó kívánsága az volt, hogy cigarettázva mehessen a bitófa alá. Még egy utolsót szippantott a cigarettából, majd a földre dobta a csikket és gondosan eltaposta. Ezután teljesítette be mártíromságát…

1946. június 26. Hubay Kálmán, újságíró, politikus, a Szálasi-kormányban a kultuszminisztérium működését ellenőrző kormánytisztviselő. Halála előtt régi szokásának megfelelően a Bibliát tanulmányozta és Eszter könyvét akarta aktuálisan feldolgozni. Kálvinista predesztinációs hitével, nyugodtan ment az akasztófa alá, hogy Eszter könyvének passzív szerepét eljátssza…

1946. augusztus 22. Sztójay Döme altábornagy, diplomata, volt miniszterelnök és külügyminiszter. „Katonának legszebb halál a golyó! Most megkapom!!” – mondta a kivégzésre induláskor. „Éljen a Haza!” felkiáltással esett össze holtan.

1946. október 30. Kassai Ferenc, a Hungarista Mozgalom propagandafőnöke, a Szálasi-kormány tárca nélküli nemzetvédelmi és propaganda minisztere. Kezdetben bolsevista volt, majd fokozatosan a nemzetiszocializmus felé fordult. Végül a Hungarizmusban találta meg eszmei elgondolásainak kiteljesedését. Ékes példája annak, hogy a tévelygő ember a legsötétebb szellemi posványból is képes az Igazság útjára lépni.

1946. december 6. Kolosváry-Borcsa Mihály újságíró, politikus, a Debreceni Újság - Hajdúföld és a Függetlenség főszerkesztője, az Országos Magyar Sajtókamara elnöke, a Sztójay-, majd a Szálasi-kormány államtitkár-kormánybiztosa.

1947. november 26. Jány Gusztáv tábornok, a Don-kanyarban elvérzett 2. magyar hadsereg parancsnoka. A felesége halála után önként hazatért, és feladta magát a bolsevista hatóságoknak. „Engem úgyis kivégeznek. Életemmel akarom megváltani a hadtest-, hadosztály-, dandár- és ezredparancsnokaimat. Hiszem, hogyha mindenért vállalom a felelősséget, akkor alparancsnokaimat mentesítem a további igazságtalan bűnvádi üldözéstől és kivégzésektől.” Európa egyik hadvezér-vértanújaként nyugodtan, méltóságteljesen halt meg. Azonban tévedett. Alparancsnokait nem sikerült mentesíteni, őket is sorjában kivégezték.

1956. november 19. Mesz János, közismert nevén Falábú Jancsi, a Corvin köz közelében zajlott harcok legendás tüzérparancsnoka, egyben ágyúkezelője. 1942 és 44 között a Hungarista Mozgalomban folytatott tevékenysége miatt, még kisgyerekként a Horthy-rendszer internálta. Lábát egy balesetben vesztette el: a szentendrei HÉV egyik szerelvénye vágta le. Pontosan nem ismert, hogy történt a dolog, de az eseményért őt tették felelőssé és rendbontásért nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték. A kezdetektől a Corvin közben harcolt. A „Pesti Srácok” talán legjellegzetesebb alakja, rámenős és kemény lázadó, akire társai úgy emlékeznek: „embernek nem túl bizalomgerjesztő, de kiváló és rettenthetetlen katona volt”. A Falábú ágyújával több tankot is kilőtt. Nem a kezével, hanem a falábával rántotta meg a madzagot, ami működésbe hozta a löveget. Nagy pusztítást végzett. Gyakran dolgozott együtt a Beszkártos becenevű sráccal. A Falábú testi fogyatékossága ellenére egy-egy lövés után 7-10 másodperc alatt újratöltötték az ágyút. November 4-e után sem tette le a fegyvert. Súlyosan megsebesült és hamarosan meghalt.

1957. január 19. Szabó János, gépkocsivezető, az 1956-os Népfelkelés idején a Széna téri ellenálló csoport legendás parancsnoka, akit mindenki Szabó bácsi néven ismert. November 4-én nem fogadta el a fegyverletételt, a végsőkig tartó harc mellett foglalt állást, majd elénekeltette felkelőivel a Himnuszt. Katonai tanácsadói igyekeztek meggyőzni őt az ellenállás hiábavalóságáról, de hiába. A Széna térnél próbálta feltartóztatni a szovjeteket, majd csoportjának maradványával kivonult a városból. Solymárnál a szovjetek gyűrűbe fogták a Széna térieket, és csak jelentős veszteség árán tudtak megmenekülni. Ezután Szabó János feloszlatta a csoportot. 1956. november 19-én letartóztatták. Az Szovjet Kommunista Párt Elnökségének küldöttsége Dudás József mellett őt jelölte ki az azonnal hadbíróság elé állítandók közé. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa Ledényi Ferenc hadbíró ezredes elnökletével 1957. január 14-én halálra ítélte. A négy nap múlva összeülő kegyelmi tanács tagjai közül sem emelt szót senki mellette. Mivel fellebbezésre nem volt lehetőség, másnap, január 19-én végrehajtották az ítéletet.

Dudás József szerelő lakatos, műszaki tanácsadó, később az 1956-os szabadságharc egyik parancsnoka. 1956. október 30-án fegyveres csoportjával elfoglalta a Szabad Nép székházát és nyomdáját. Függetlenség c. napilapjában huszonöt pontos kiáltványt tett közzé „Nem ismerjük el a jelenlegi kormányt” címmel. November 2-án egy fegyveres csoporttal megszállta a Külügyminisztérium épületét. Ezt Nagy Imre hadserege visszafoglalta. Dudás Józsefet letartóztatták, november 3-án szabadon engedték. November 4-e után Újpesten szervezte az ellenállást. 1957. januárban tartóztatták le. Gyorsított büntetőeljárás után halálraítélték és Szabó Jánossal együtt kivégezték.

1957. június 26. Tóth Ilona, medika. 1956. október 25-én jelentkezett ápolónőnek a Szövetség utcai kórházba, ahol azonban nem tudtak munkát adni neki. Átküldték a Péterfy Sándor utcai kórházba, ahol az Önkéntes Mentőszolgálat tagja lett. November 1-jétől a kórház kisegítő részlegének vezetője lett. November 11-e után bekapcsolódott az illegális ellenálló mozgalmakba, röpcédulákat készített és részt vett az Élünk című folyóirat szerkesztésében. November 20-án társaival együtt letartóztatták, majd szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával kötél általi halálra ítélték.

1957. augusztus 13. Francia Kiss Mihály, a Rongyos Gárda szervező parancsnoka és a magyar gerilla-hadviselés specialistája. A Világszabadságharcot követően 1948-ban, távollétében halálra ítélték. Hosszú bujdosása után, 1957 márciusában fogták el.

1959. március 21. Mansfeld Péter, vasesztergályos szakmunkástanuló. A „Pesti Srácok” egyike, a Népfelkelés legfiatalabb vértanúja. Személyét a kommunista rezsim annak a propagandának az erősítésére használta fel, amely a Népfelkelést köztörvényes bűnözők lázadásaként állította be. Legfőbb bűne az volt a hatalom szemében, hogy egy pillanatra sem tört meg, lázadó magatartásával a végletekig maga ellen fordította a hatalom bolsevista képviselőit. 1958. november 21-én életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték szervezkedésben való részvétel és egyéb bűncselekmények vádjával. Ezt a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. március 19-én halálbüntetésre súlyosbította. Két nap múlva kivégezték – tizenegy nappal tizennyolcadik születésnapja után.

1946. március 12. Szálasi Ferenc, a Hungarista Mozgalom alapítója, Magyarország Nemzetvezetője, az antibolsevista szabadságharcunk vezére.
Érdemes megnézni, mit ír a Nemzetvezető kivégzéséről Fernand Gigon Budapestre küldött svájci újságíró, akit még véletlenül sem lehet elfogultsággal vádolni, lévén az illető szélsőbaloldali beállítottságú volt:
„...végre itt van Szálasi Ferenc, a nyilaskeresztesek vezére. Az üvöltő tömeg halált követel a bűnösre, s a bűnök súlya jobban nehezedik vállaimra, mint maga az ég. Egész testemben reszketek, de Szálasi még csak nem is remeg. Alig két méterről nézem lezárt vonású arcát. Semmi reszketés. Semmi izomrándulás. Semmi sápadtság. (...) Szeretném tudni, hogy mik az utolsó gondolatai ennek az embernek néhány másodperccel a halála előtt. Egy röpke pillanatra találkozom szempillantásával – utolsó szempillantásával. Úgy érzem, hogy semmire sem gondol, és semmit sem érez. Gránit. Maga az emberré lett gránit. Gránit marad akkor is, amikor elhalad három kivégzett minisztere holtteste előtt. Egyenletes, biztos léptekkel megy a halál felé. Azután csak egyetlen gesztus, egyetlen mozdulat: odahajol a feszülethez, amit a fiatal pap nyújt fel ajkaihoz, hogy megcsókolja. És meghal anélkül, hogy egyetlen izma is megrezzenne vagy a szemében ott ülne a félelem vagy hogy nyelvével megérintené ajkait. A hóhér feltépi mellén a zöld inget és egy érem reszket a mellén néhány pillanatig. Tizenöt óra harminc perc...”

15 óra 32 perckor – percre pontosan 70 évvel a Nemzetvezető halála után – ifjú Bajtársunk megkongatta a 298-as parcella harangját.

Köszönöm a figyelmet. Dicsőség a Mártíroknak és a Hősöknek, Kegyelem az Áldozatoknak!

Ezután a megemlékezők közösen elénekelték az Ébredj Magyart, majd elhelyezték a koszorút és a mécseseket a Nemzetvezető feltételezett nyughelyénél.

Idén 7 éves a Fehér Vihar ez alkalomból 7 magyar együttes lép színpadra egy este.
Bemutatkozik a Töretlen Hittel nevű formáció, színpadra lép a szintén 7 éves múltra visszatekintő Boxers és a nagyszerű skinhead zenekar a Tar Had, jön két zenekar az ország keleti feléből a Harcos és a Megtorlás 88, a Fehér Vihar valami nagy meglepetéssel készül a közönségnek és a február elején bemutatkozott csapat ST28 zárja az estet.
Kapunyitás 19:00-kor és az első fellépő 20.00-kor csap a húrokba.

Tegnap egy hangulatos Oi! bulival ünnepeltük Ramon és Dudi születésnapját.
Szavak, vagy inkább betűk helyett, jöjjön pár kép a buliról.

Ma reggel állok a kecskeméti buszmegálló melletti fornettinél. 5 óra 4 perckor olvasom a táblán, hogy nyitás 5 órakor. Bent az egyik hölgy kesztyű nélkül pakolja a pultba a péksüteményeket, miután végzett elővett egy csomag kesztyűt, egyet felhúzott, kinyitotta az ajtót 5 óra 7 perckor a kesztyűben és ugyanazzal a kesztyűvel kitette a reklám táblát, majd kiszolgálta benne az első vevőt.

Félegyházi pékség Nagykőrösön a buszpályaudvar mellett, 4.35-kor pult tele pékárúval, polc kenyerekkel, ajtó tárva-nyitva két hölgy a pult mögött trécsel. Megyek be, az egyik félvállról: 
- Ötkor nyitunk, addig nincs kiszolgálás.

A fenti kőrösi pékáruda pár héttel később úgy 7 óra magasságában, kérek egy kenyeret, nyújtok egy ötezrest, mire a hölgy felháborodottan:
- Menjek máshol váltassam fel a pénzem, mert ő nem tud visszaadni.

Ismét félegyházi pékáruda, ismét Nagykőrös, de most pár száz méterrel arrébb és délután 5 óra körül.
Kezemben egy húszezressel ballagok be, kérek egy kenyeret, felszeletelik, nyújtom a pénzt, mire a hölgy felháborodottan közli, hogy nem tudja, felváltani, próbálkozzak máshol.

Ezt a kenyeret pedig a fentebb említett Félegyházi cég boltjában vettem:

Ballagok hazafelé. 44 éve lakunk itt. Jön szembe egy szomszéd, ők valamivel később költöztek ide, de már annak is van közel 40 éve. A fiával 30-35 évvel ezelőtt gyakran játszottam az utcán.
 No, szóval jön szembe a szomszéd, látszik nagy kínban van, előbb bólint, majd valamit motyog az orra alatt.
Megállok...
 - 40 éve vagyunk szomszédok, ha eddig nem szokott rá a köszönésre, most már ne erőltesse. 
..és tovább ballagok.

Mivel tilos a dohánytermékek reklámozása valamit tenni kellett, hiszen hatalmas anyagi haszon van rajta.
Az első lépés könnyen, jól felismerhető helyeken kell árulni, ami már ugye önmagában is jó kis rejtett reklám.
Ezek után betiltani mindenhol a dohányzást és a dohányosokat kiterelni az utcára, hogy mindenki lássa őket, mert ugye a dohány termék legjobb hírverése maga a dohányos.

Gyakran jókat tudok mosolyogni amikor olvasom egy-egy zenekar nevének vagy szám címének a fordítását amely gyakran rejtett, vagy kevésbé rejtett tartalmat jelöl.

A leggyakoribb a Sex Pistols amit Szex pisztolyoknak fordítanak vagy a műveltebbek Szex fegyvereknek, pedig a jelentése nemes egyszerűséggel Faszok.
Gyakori fordítása a Cock Sparrernek a Kakasviadal, pedig az ő nevük is egy angol szlengben csak annyit jelent Dugás.
A másik érdekesség a 4Skins amely kiejtésben ugyanaz, mint a Foreskins, ami Fitymákat jelent, na ugye ez az ami nincs mindenkinek.
Sokaknak okozott fejtörést, miként fordítsák a Blitz 4Q című számát, pedig ennek a jelentése sem túl bonyolult, csupán annyi Fuck You.

Persze legalább ennyire vicces amikor egyes magyar zenekarok neveit fordítják angolra: Oi! age, Mosh oi!, hogy csak a legismertebbeket említsem.

 A BHH Becsület Napi megemlékezés sorozatának 4. és egyben utolsó programja a szombat esti koncert volt ahol 3 zenekar lépett fel. Itt tartotta a búcsú koncertjét a Kitörés, itt mutatkozott be az ST28 és az est fénypontja Szíva Balázs zenekara volt a Romantikus Erőszak.
 
A Kitörés gyakorlatilag már a koncert előtt pár héttel feloszlott, de ígéretet tettek, hogy eljönnek a koncertre és ezt be is tartották, igaz egy taggal kevesebben.
 Mivel tavaly Szlovákiában nem jött össze rendesen a fellépésük, így nincs viszonyítási alapom, szóval nekem tetszett a műsoruk, sajnálom, hogy nekem az első egyben az utolsó is volt.
 
 Az ST28  fellépését kíváncsian vártam, már a beállásnál láttuk, hogy egy nő is énekel a bandában, ez itthon nem annyira megszokott. Azt már a fellépés előtt hallottuk, hogy feldolgozásokat játszanak, elsőre egy amolyan Archívum tribute bandára tippeltem, hát szerencsére ezt nem osztottam meg senkivel, mert jó nagyot tévedtem.
 Sok régi jó nótát hallhattunk tőlük, az Egészséges Fejbőrtől a Ballagó idő át a Landserig. Szóval jöttek a jobbnál-jobb nóták amikor eljátszották a Cseh Tamás dalát a Széna teret, egész odáig egy jó kis buli zenekar voltak. Ez a dal viszont mindent felül múlt, úgy gondolom, ha egyszer saját dalokat írnak akkor, majd valami ilyesmivel kellene próbálkozniuk, ezzel akár nagyobb sikereket is elérhetnének (már, ha vágynak ilyenre). Ezután még jött pár régi szám, többek közt Ákostól a Bosszú népe, ami a megjelenésekor megfogott, de a zenekartól valahogy nem jött át nekem. A műsoruk végén eljátszották az Akcióegység Ősi Hangok című számát, azt hiszem ezt nem kellett volna, erőtlen volt és lassú. 
 Összességében nagyon jó kis csapat, remélem még sokszor láthatjuk őket.

Az est fénypontja Balázsék fellépése volt, nagyon sok rajongójuk eljött akik az első hangtól az utolsóig végig énekelték, táncolták, ugrálták a koncertet. A zenekar megtett mindent a jó hangulatért, még egy helyettes dudást is hoztak Bese Botond helyett, aki nem tudott eljönni. Külön élmény volt, hogy elhangzott több ritkábban hallható dal is a koncerten a nagy slágerek mellett.
A külföldi vendégek közül az eszéki horvátok hangját lehetett leginkább hallani, bár ez nem feltétlenül a zenének, zenészeknek szólt. Akik leginkább élvezték a koncertet, főleg a Romert azok a franciák voltak. A koncertre egyébként már a cseh delegáció is ideért és egy német fiatal is jött.
Összefoglalva egy nagyon jó estén vagyunk túl. Megmutattuk, hogy Európa fiai együtt tudnak szórakozni békésen, önfeledten, felszabadulva nézeteltérések nélkül.
Én a koncert végére eléggé elfáradtam, így nagy szerencsém, hogy Árpi barátom ott volt és a végén elvitt a Nyugati pályaudvarhoz ahonnan még az éjjel haza tudtam utazni.

 Egy "bőrfejű" csoport, a betyárok és a Jobbik, három olyan szervezet amely az egyszerű hétköznapokon nyíltan utálja egymást, folyton elhatárolódnak, lekezelően beszélnek a másikról. Ez a három társaság hirtelen ötlettől vezérelve szerveznek egy Kitörés megemlékezést vidékre olyan helyre amelyiknek semmi köze nem volt a kitöréshez, véletlenül pont arra az időpontra amikor az a szervezet amely az egész Becsület Napjának a megalkotója volt ismét engedélyt kapott arra, hogy egy autentikus helyszínen, a Budai várban tarthasson megemlékezést.
 Semmi gond azzal, ha valaki nem akar társulni, vannak akik egy hét eltéréssel szerveznek megemlékezést, hogy ne kelljen döntés kényszer elé állítani azokat akik több rendezvényen szeretnének részt venni, azután vannak akik zárt körben tartanak megemlékezést már évek óta, szintén olyan időpontban, mely nem esik egybe a mások megemlékezésével.
 A végén persze nevetség tárgyává váltak, hiszen a kivezényelt gárdisták, betyárok és pártkatonák részvételével sem tudtak jelentős tömeget összetoborozni, pedig bevetették még az országos médiát, hisz már a meghívott veteránról szóló hírek folytak a vízcsapból is.
 A végén a legnevetségesebbek az indokaik voltak, melyek közt az is szerepelt, hogy nem tud mindenki a fővárosba utazni egy ilyen megemlékezésre... Hát a képeket elnézve a fővárosi betyárok, gárdisták és párt katonák viszont le tudtak utazni... Nem beszélve arról, hogy Becsület Napja csak egy évben egyszer van, szóval aki szeretne részt venni rajta az azért egy évben egyszer még a minimálbérből is megteheti.
 Kíváncsi leszek a győri terrorbombázásokra vajon hova szerveznek megemlékezést? Talán legjobb lenne Pusztavacsra mégis csak az az ország közepe, vagy, amennyiben határon túli magyarokat is várnak legjobb lenne Szarvasra....

 A BHH hétvégi rendezvénysorozatának 3. állomása a Budai várban volt.
 A rendezvény kezdete előtt félórával értünk a várhoz ahol a rendőrök félre állították a buszunkat, nem engedve fel a rendezvény helyszínéhez Miután mindenki leszállt a buszról elköszöntünk a sofőröktől és felgyalogoltunk a Kapisztrán térre. Útközben megtapasztaltuk, hogy legalább annyi rendőr van a várban, amennyi megemlékezőt vártunk. A rendőrök lezárták a teret hermetikusan a BHH tagjaival és csak azokat engedték be a térre akik a megemlékezésre érkeztek. 

 A megemlékezés kezdetéig korabeli katonadalok szóltak. Az érdeklődők, megemlékezők lassan szállingóztak, azon a napon temették Kecskeméten Hetényi Dávidot, így néhányan oda mentek azok közül akiket vártunk.
 A megemlékezés a szózattal kezdődött majd a megszokott beszédekkel, visszaemlékezésekkel folytatódott, a végén egy holland bajtársunk tartott egy rövid beszédet. Szokás szerint angolul is elhangzottak a beszédek fordításai, illetve a holland szónok angol nyelvű beszéde magyarul is.
 Sajnos a cseh bajtársak a bicskei megemlékezés után dugóba kerültek és nem értek fel a várba a megemlékezés végéig.
 A koszorúk elhelyezése után felcsendültek a megszokott himnuszok és ezzel véget ért a megemlékezés.


A rendőri jelenlét nem zavarta meg a megemlékezést,  a rendőrök illő távolságból figyelték az eseményeket, illetve kellő erővel őrizték a teret egy estleges baloldali provokáció ellen.A megemlékezések szövege és egy rövid videó összeállítás hamarosan megtekinthető lesz a BHH blogján illetve a megszokott csatornákon.

 Szombaton folytatódott a BHH rendezvénysorozat a Bicskei emlékműnél, melyhez egy nagy busszal valamint egy mikrobusszal  mentünk és néhányan személyautóval érkeztek. 
 Némi késéssel indultunk a tervezetthez képest a fővárosból, de a tapasztalt sofőröknek hála gyorsan kikeveredtünk a dugókból és így időben érkeztünk a megemlékezés helyszínére, ahol néhány helyi és környékbeli fiatal is várt már minket,
 
 Így összesen mintegy 60 fő részvételével zajlott le a mintegy egy órás megemlékezés, mely a végén koszorúzásokkal zárult. 
 Rendőri jelenlét csak a forgalom biztosításánál volt.



The BHH events continued on Saturday at the Bicske memorial, where we arrived with a bus and a minibus, and some came with car. We started with some delay from the capital, but thanks to our experienced drivers we quickly got out of traffic jams and arrived in time to the site of the commemoration, where some local young had already waiting for us. Thus the one hour event took place with all in all 60 people, which ended with a wreathing. The presence of the police was only for the secure of the traffic.

Megtalált egy érdekes kérdés, ami a két színtér közötti átjárást és átfedéseket feszegeti.
Bevallom, örülök ha ezt valaki felveti és beszélhetek erről.
Szóval, ahogy megfigyeltem, a „tudatos útkeresés” általában 14-15 éves korban kezdődik. Ez az én esetemben, a '80-as évek végére tehető. Az első zenék, amik igazán megfogtak, és gyűjteni kezdtem őket, azok már akkor is régebbinek számítottak. Bill Haley, Jerry Lee Lewis, és persze Elvis zenéje fogott meg először mélyebben. Emellett viszont a mi korunkban éltünk, és a problémáink is a korunknak megfelelők voltak. A szocialista rendszer utolsó szakaszában nőttünk fel a barátainkkal. Saját elképzeléseink voltak, már gyerek fejjel tudtuk, hogy ami itt van, az nem nekünk való, sőt, senkinek. Hallgattuk a zenét, beleképzeltük magunkat a lázadó szerepbe.
Az általános iskolában hetedikes vagy nyolcadikos voltam, amikor a Kékfény egyik adásában, egy fiatal csoportosulás tetteiről adtak le híreket. Ők voltak a skinhead-ek. És az az igazság, hogy többünket -a műsor szándékaival ellentétben- nem megbotránkoztatott vagy taszított ez a társaság. Beszélgettünk róluk, próbáltunk információkat szerezni róluk. Tetszett, hogy szembemennek a rendszerrel, hogy vállalják eszméiket. Múlt az idő, találkoztunk különböző csoportokkal, szereztük az infókat. Itt-ott valamelyikünk kijutott Bécsbe, vagy valamelyik külföldi rokon meglepett vagy egy baseball-, vagy egy bomber dzsekivel. Voltak rockabilly klubok, de igazából máshová is vágytunk. Voltak hétköznapok, amikor csak dumálgatni volt lehetőség, valamelyik közeli téren. A mi legszűkebb gyerekkori brancsunk, főleg belvárosiakból állt. Sokat járkáltunk a környéken, legurultak az első üveg sörök, elszívtuk az első bagókat. Bővült a társaság is, olyanokat ismertünk meg, akik szintén a mi életünket élték. Volt, hogy a Hild téren, a Deák téren, vagy épp a Vörösmarty téren múlattuk velük az időt. Elkezdtünk lejárkálni a PeCsába is, ahol a Táncőrület bulik voltak. Ahogy visszaemlékszem, elég vegyes volt a társaság akkoriban. Voltak Depeche Mode-osok, kopaszok. Bőven belefért, hogy egy psychobilly-s brancs is legyen közöttünk. Igazából nem is lehetett mindig tudni, hogy ki mit képvisel esetleg. Az öltözékben is elég nagyok voltak az átfedések. Nyomultunk együtt, jó bulik voltak, beszélgettünk. Azt hiszem, egyesével ezek a szubkultúrák nagyon kis csoportok lettek volna. Így viszont egész jó kis tömeg voltunk.
Ezek a társaságok aztán, szerintem főleg mindenféle magánéleti dolgok miatt, lassan elapadtak, átalakultak. Sokan bevonultak közben, meg az is igaz, hogy azokban az időkben másképp mentek az információk is. Emlékszem, egyik haverom elköltözött a szüleivel, és mivel csak egy otthoni telefonszámot tudtam tőlük, évekre elvesztettem vele a kapcsolatot. Tehát nem tudom pontosan, merre lettek ezek a társaságok, sokukról semmit sem tudok.
Ha ugrunk egy nagyot az időben, azt kell látnunk, hogy ezek a vegyes társaságok eltűntek. Mindenki a maga kis színterében gondolkodott. Ami összekötötte régen ezeket a brancsokat, valahogy feledésbe merült
Pár éve viszont megint változást érzek. Mintha újra megnyílt volna az átjárás az irányzatok között. Persze ez nem jellemző minden résztvevőre. A psychobilly alapvetően apolitikus szubkultúra, de ez a személyekre nem feltétlenül igaz. Ez a zene nem nemzeti vagy ideológiai töltetű, inkább egy bizarr világba menekül a hétköznapok elől. De a képviselőinek egyenként megvan a saját világnézetük, politikai beállítottságuk. Ez egy koncerten tabu, de máshol nem kell megtagadni. Sokan vannak a színtéren, akik politikailag közel állnak a skinhead-ekéhez hasonló nézetekhez. Ezt fel kell vállalni, úgy mint rég. Ahogy a skinhead-ek is sok esetben szívesen hallgatnak billy-s zenéket. Tehát vagyunk egy páran, akik nem zárkózunk el a másik irányzattól, aminek személyes okai is vannak persze, szoros barátságok is vannak közöttünk. Jó lenne látni viszont, hogy erre egyre több példa lenne, és nem hagynánk, hogy megfertőzné köreinket ez a „divatos” elhatárolódó-maszlag, ami sajnos egyre több helyen megmérgezett már kapcsolatokat. Nem titok, hogy arra is van -egy szerencsére nem túl hatékony- kísérlet, hogy kimondottan antirasszista bélyeget erőltessenek a psychobillyre, ami ellen viszont elég nagy az ellenállás. Nem azért mert az ellenkezője lenne igaz, hanem mert pont az ilyen meghatározásoktól és jellemzőktől való mentesség jegyében született a műfaj.
Volt egyébként példa arra is, hogy a kinézetem miatt skinhead-nek gondolt egy véglény az utcán. Rá is kérdezett, hogy így van-e. Meghagytam a hitében, persze bunyó lett a vége. . . de nem is ez a lényeg. A közösségbe tartozónak éreztem magam, és az kötelez, ráadásul ehhez egy jöttmentnek semmi köze. Úgyhogy azt hiszem vagy szoros a kapcsolat a színterek között, vagy két személyiséggel rendelkezem.
Szerintem ez a két irányzat ugyanazoktól, de legalább hasonló külső megvetésektől szenved a kialakulásuk kezdete óta. Ezért akár tetszik, akár nem, haverok vagyunk már a legelejétől, aminek így is kell maradnia.

Köszönöm Levente barátomnak ezt az érdekes írást. 
Ezzel egy sorozatot szeretnék elindítani, bemutatva a többi szubkultúrát és azok kapcsolatát a skinheadekkel.

 Pénteken megtartotta a BHH a már megszokott rendezvényét ahol elsősorban a külföldi vendégeket köszöntik, de természetesen minden érdeklődőt szívesen látnak.
 Ebben az évben bolgár, holland és francia bajtársak érkeztek nagy számban, de jöttek cseh, szlovák, szerb, horvát, skót, norvég és olasz bajtársak is.
 A rendezvény ismerkedéssel, ajándék tárgyak cseréjével és kötetlen beszélgetésekkel kezdődött, majd a hangulatot fokozandó egy bajtársunktól hallhattunk zenés műsort melyben magyar és angol nyelvű dalok is elhangzottak a külföldiek nagy örömére akik az összes nagy slágert végig énekelték az énekessel.

 Számomra a legemlékezetesebb pillanat az amikor a francia csoport megérkezett, egyen pólóban, katonás egyenes tartással, de nem feszengve, mégis erőt sugározva, 50-60 éves emberektől, férfiaktól és nőktől manapság nem nagyon látni ilyet.
 A rendezvény végig barátságos bajtársias hangulatban zajlott. A másnapi programok miatt a parti éjfél előtt véget ért.



On Friday, BHH kept their usual event,where they greeted especially the foreign guests,but of course any interested was welcome. This year Bulgarian, Dutch and French comrades arrived in great number, but there were also Czech, Slovak, Serbian, Croatian, Scottish, Norwegian and Italian comrades The event started to knowing each other better after talking a few words,changing some gifts ,then the ambiance got enhanced by our comrade,he performed also hungarian and well-known english songs, for great joy of the foreign audience,they sang all the ballads together with the singer. For me, the most memorable moment was when the in French group arrived, in uniform shirts, military sraight keeped, but not uncomfortable, emissioning power, 50-60 years old people, men and women, nowadays I do not really see that. The event all long had comradely,friendly atmosphere, For the next day's programs, the party ended before midnight

 "Nem a külső számít, hanem amit belülről érez az ember." 

Gondolom amikor kilesel a szemedbe lógó hajad alól a makkoscipődre minden alkalommal azt érzed, hogy még mindig milyen kemény skinhead vagy.

"Szerintem nem az a lényeg,hogy hányan vagyunk,hanem,hogy milyenek vagyunk. Nem a mennyiség,hanem a minőség a lényeg!"

Ezzel teljes mértékben egyetértenék, ha mondjuk nem azt látnám, hogy van egy koncert, 3 ismert zenekarral és nem jön össze az 50 fizető belépő, vagy csinálsz egy megemlékezést a fővárosban, meghirdeted minden lehetséges fórumon és a szervezőkön kívül nem jön össze 30 ember.

"A skinhead már nem divat"

Valóban nem, de mi nem is divatból lettünk skinheadek.

Az idei első skinhead koncert előtt váltottam pár szót Zalával ami elgondolkodtatott.
 Zala: - Ma már senki nem akar skinhead lenni, mindenki kifarol belőle. Nincs igény az értelmes elgondolkoztató szövegekre, mindenki megelégszik Trianonnal és a Nagy-Magyarországgal meg a tingli-tangli zenével.
(nem szó szerinti idézet)

Az év első skinhead bulija 2016. 01.23.-án volt a Stingersben. Volt egy kis havazás ami sok lusta ember kedvét elvette egy jó bulitól, így végül igazi családias hangulatú koncert kerekedett a végére.

 A műsort a Tar Had kezdte, a megszokott slágereket hallhattuk tőlük és egy új számot, amit azért a lelkes rajongóik közül ismertek már néhányan. 

 A műsort a Boxers folytatta, lendületes muzsikájuk és feldolgozásaik az idősebbeket is felrázta, bár ez többnyire abban nyilvánult meg, hogy a bárpult mellől énekeltek egy-egy nótát az énekessel.


 Annak ellenére, hogy az Oi-kor hazai pályán játszott, az óbudai öregek közül alig jöttek el páran a koncertre, pedig Dudi is eljött ami szokás szerint azt jelentette, hogy rengeteg régi szám szólt ami nem csak nekem, de a többi idősebb skinheadnek is nagy kedvence.

 A műsort a megszokott Oi! című nótával kezdték, majd a szám végén egy kis ajándékkal lepték meg Zalát.

A jobbnál jobb számok követték egymást, elhangzott az összes közönség kedvenc, jó hangulatot csináltak a srácok, a közönség végig táncolt és énekelt minden számot.
Reméljük sok ilyen buli lesz még és legközelebb a lustábbak is eljönnek majd.

A B&H Hungary hívószavára közel 40 ember érkezett a megbeszélt helyre és időben a rossz idő ellenére is, hogy méltóképpen megemlékezzen a Nemzetvezető születésnapjáról.

Mivel a szervezők az elmúlt évek tapasztalatát alapul véve nem számítottak ennyi emberre, a megemlékezést nem jelentették be sem a temetőnél, sem a rendőrségen, ez okozott egy kis fennakadást, ugyanis látva a szaporodó tömeget a temetőből kihívták a rendőröket, akik teljesen korrekten álltak a dologhoz, néhány természetes kérdés után békés megemlékezést kívánva távoztak.


A B&H felkérésére egyik bajtársunk tartott rövid visszaemlékezést a Nemzetvezető életéről, majd egy bajtársnő folytatta a megemlékezést.
A rövid méltóságteljes beszédek után elhelyezték a koszorút a már megszokott helyen, majd a jelenlévők helyezték el a mécseseiket, ezután közösen elénekeltük az "Ébredj Magyart".


Majd a csoportképek elkészítése után békésen távoztunk.

Jó volt látni, hogy az eső, a hideg és a csúszós utak ellenére ennyien összejöttünk. Remélem ez a létszám évről-évre gyarapodni fog.

Erre azokat a bajtársakat várjuk, akiknek nem okoz gondot egy éjszakai 45-50 km-es menetelés. A túrán megsérülteket, vagy akik bármilyen okból nem tudják azt folytatni, az egyik bajtársunk fogja gépjárművel a Fõvárosba visszaszállítani, mint eddig minden évben (ingyen).

A szervezők gondoskodnak a  Mány melletti Kitörés emlékműnél meleg teaosztásról, zsíros kenyérről, névre szóló emléklapok személyes átadásáról. Gazdasági okokból idén sem lesz bérelt busz, hanem a kitörés emlékműtől fogunk gépkocsikkal Zsámbék központjában található buszvégállomásra mindenkit beszállítani, ahonnan a helyi volánbusz járatokkal lehet a fővárosba visszajutni.

Az emléktúra alatt alkohol fogyasztása tilos, minden megjelenttől elvárja a rendezőség az emléktúra szellemiségéhez hű fegyelmet. A résztvevők öltözzenek az időjáráshoz megfelelően, zseblámpát hozzanak magukkal. Koszorúk és emlékmécsesek elhelyezéséért előre köszönetet mondunk. Ajánlott kupakkal védett mécsest hozni, mert a hagyományos kis teamécsest fél perc alatt elfújja a szél. A részvétel ingyenes, csak elszántság kell.

Remélem minél többen megtisztelitek idén is részvételetekkel az emléktúrát.

Hungária Skins