"Áruld már el mikor lett az összes skinheadből köcsög buznyák, régen az lehetett skinhead aki megvert pár pakisztáni kis srácot, de ma már ratyinak is kell lenni hozzá?."

         Ray (Colin Farrel) Erőszakik (In Bruges)

 Hamarosan új anyaggal rukkol elő a Töretlen Hittel. A pletykák szerint 8 számot vettek fel, ebből hatba volt szerencsém belehallgatni. Rögtön az első egy Motörhead feldolgozás, pörgős, kemény rac and roll stílusban.
 A folytatás a '90-es évek hazai ns zenéinek élvonalát idézi, zenében és szövegekben is, kemény, pörgős zene, szókimondó szövegek. A dalszövegek több témát is érintenek, a fotelharcos antifáktól, a harcunkon át, a jelenlegi világhelyzetig sok minden szóba kerül. 
 Felkerült a CD-re egy ballada is a 298-as parcella 10. sorában található sírról, már harmadszor hallgatom, nagyon űtős lett.
 Az utolsó szám egy metálosabb nóta, arról, hogy derüljön ki végre az igazság.
Remélem minél előbb kapható lesz a CD, a tokja biztos, hogy a lejátszóm mellett fog porosodni egy darabig..

Az 1945-ös szovjet megszállással a magyar államiság évezredes építménye összeomlott Magyarországon, nem tudni, mennyi időre. Az államiság megszüntetése példátlan kegyetlenkedéssel zajlott le: az Ázsiából ránk zúduló vörös horda útját megbecstelenített asszonyok, meggyilkolt férfiak, nők, gyermekek, aggastyánok szegélyezték. Azonban ez csak a kezdet volt, a megszállt területen létrejött „Magyarországon” a „Béke” beköszöntével megkezdődött a leszámolás Magyarország szellemi, politikai vezetőivel. A Nyugat elárulta Európát, amely hiába védte az utolsó emberig több évezredes hagyományait, a szovjet-bolsevik túlerővel szemben egyetlen egy maradhatott meg számára: a becsülete. Mors triumphalis. Az Európa iránti hűség, és hogy tudták, mi ellen harcolnak, tette képessé a magyar és német katonát arra, hogy az utolsó töltényig harcoljon. 
Az úgynevezett rendszerváltás óta a helyzet lényegében változatlan: a magyar államiságot nem állították helyre, az irányítás ugyanannak a szabadkőműves vezetésű hazaáruló bolsevik-kommunista csőcseléknek, ezek leszármazottainak, vagy a szintén szabadkőműves liberálisoknak a kezében van. Az a hatalom, amely ellen Európa utolsó háborúját vívta, ma az egész világot uralja. Illúzióink nincsenek, a háborút elvesztettük, és a mai erőviszonyok mellett csak egy dolgot őrizhetünk meg biztosan: a becsületünket. Ezt is csak azért, mert a kommunisták és a liberális demokraták nem tudnak mit kezdeni vele, és nem értik: emberek hogy tudják feláldozni életüket a hitükért.  

Ez nyilvánult meg 1999. február 13-án, a Györkös István vezette Magyar Nemzeti Arcvonal által, az idén harmadik alakalommal rendezett megemlékezés, a Becsület Napja kapcsán is. A megemlékezés célja az volt, hogy az 1944. karácsonyán körbezárt Budapest védőinek 1945. február 11-én óriási áldozatokkal, de sikeresen végrehajtott kitörésének hősi halottaira és hőseire emlékezzünk. Nem csak megemlékezni gyűltünk azonban össze, hanem, hogy erőt merítsünk a hősök példájából. Mintegy 1500 fős (több százan a hóhelyzet és a német rendőrség akciója miatt nem tudtak eljönni) részvétellel megtartott megemlékezésen a Vér és Becsület Mozgalom 1.), a dr. László András vezette Kard-Kereszt-Korona Szövetség tagjai, valamint szimpatizánsok vettek részt. A gyülekezés dél tájban, a Clark Ádám téren volt. A résztvevők négyes sorokba rendeződtek, és egy kis várakozás után – mialatt a „Belügyminisztérium” alkalmazottai ellenőrizték a jelképeket – negyed három után pár perccel útnak indult a több száz méter hosszú alakzat. A félórás menetelés csöndben, katonás rendben, dobpergés kíséretében zajlott le. A menet végül három óra tájban érkezett meg a budai Várba, a Kapisztrán térre. Itt is katonai alakzatba rendeződve sorakoztak fel, a rendezés kiváló volt. A felállított emelvényen először a mozgalom vezére, Györkös István tartott beszédet. Beszédében rövid áttekintést adott Budapest hős védőinek (Magyar Királyi Honvédség, a Magyar Királyi Csendőrség, a Waffen SS, a Wehrmacht, hungarista alakulatok, és különböző önkéntes riadózászlóaljak) kitöréséről, amivel 800 főnyi civil lakost mentettek meg. Akciójukat Zrínyi Miklóséhoz hasonlította, és méltatta az elesettek emberi tartását: bár megadhatták volna magukat, ők esküjükhöz híven a hősi halált választották. Ezen a napon 20-30000 harcosunk esett el. Kijelentette: mivel a védősereg harcosai legyőzték a feltétlen élni akarás ösztönét, és magas erkölcsiségükkel tudatosan vállalták az önfeláldozást, legyőzték a halált. Tudták, hogy az erkölcsben nincs alku. A vezérszónok után a külföldi résztvevők szónokai rövid beszédekben tisztelegtek a hősöknek. Ezek után a „Vagyunk!” rítusával folytatódott a szertartás, amely a fasizmusban és a román Vasgárdában is ismert „Presente!” rítusával rokon. Ennek lényege: a bolsevizmus elleni heroikus küzdelem áldozatainak mágikus hívása volt. A megemlékezés ünnepélyes koszorúzással ért véget, ahol az MNA mellett többek között dr. László András is elhelyezte az emlékezés virágait. A megemlékezés után a rendezőség felhívta a résztvevők figyelmét, hogy csendben, rendbontás nélkül vonuljanak el a Viking Klubban megrendezésre kerülő koncertre. Ekkor, az oszolj után vonult be a térre egy német csoport, fegyelmezett rendben, zászlódíszben. A megemlékezésen résztvevők utat engedtek nekik, így ők is el tudták helyezni koszorúikat. Ezzel a rendezvény véget ért. A rendezvényen tehát a mai „magyar állam” hatályos „törvényei” alapján sem találhattak semmi kifogásolhatót, amit az egykori „belügyminiszter”, Kuncze Gábor is elismert, és a nagyszámú „belügyi” alkalmazott magatartása is igazolt. A későbbi eseményeket csak egy izgága rendőri elszólás vetítette előre: „Szét lesztek verve!”. A bajtársak végül is elhagyták a helyszínt, és egy részük a Viking Klub felé vette az irányt. 

Ezen a napon két másik fővárosi helyszínen is megemlékezést tartottak, de nem Európa, és a Magyar Apostoli Királyság hős védelmezőire, hanem azok belső és külső ellenségeire emlékeztek. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége a XIII. kerületi Vizafogónál elhelyezett emlékműnél a német katonai jelenlét és a Szálasi Ferenc Nemzetvezető Nyilaskeresztes Pártjának uralma idején kivégzettekre emlékezett. Ezen a rendezvényen képviseltette magát az úgynevezett Országgyűlés, Miniszterelnöki Hivatal, Minisztériumok, Köztársasági Elnök, és több társadalmi szerv. A szovjet hősi emlékműnél tartott esemény ennél jóval aljasabb volt: provokáció. Azonban ezt a mai magyarságot sajnos hiába köpik arcon, nem kéri ki magának. Ennek résztvevői a következő szervezetek képviselői voltak: Baloldali Ifjúsági Társulás, Oroszországi Föderatív Szövetség, Az MSZP Képviselőcsoportja, Budapesti Elnöksége, XIII. Kerületi Szervezete, valamint a már említett MEASZ. A világ rendje felborult: Európa gyilkosára, a vörös csőcselékre, annak csatlósaira, megemlékezni teljesen normális, egészséges, nincs rajta semmi kivetnivaló. Fajtánk beteg, elkorcsosult, nemzetünk becsületének sárba tiprását – hogy Budapesten ilyen megtörténhet – szó nélkül tűrik, valószínűleg lelkük sem háborog. Esetleg még pár idősebb ember, akik átélték ezeket az eseményeket, háborogtak a történteken, de a fiatalság hallgatott. Ezek az emberek, és ez mind a két rendezvényre vonatkozik, nem képesek megérteni, hogy a Tengelynek egyetlen lehetősége volt: harc a végsőkig. Ezek után nem meglepő, hogy az MSZP egyik képviselője, bizonyos Tóbiás József kijelentette: véleménye szerint történelmi tény, hogy Budapest 1945. február 13-án felszabadult.  
A Viking Klubban 18 órától 19.30-ig folyamatosan érkeztek a bajtársak. Amikor a helyiség megtelt, az ajtókat bezárták és elkezdődött a koncert, amelyen egy-egy angol, német, szerb és cseh, valamint öt hazai zenekar lépett fel. Este 9 körül kopogtattak, mire Kovács Balázs rendező résnyire kinyitotta az ajtót, és bejelentette az érdeklődő karhatalmistáknak, hogy ez egy zártkörű rendezvény. Ekkor berúgták az ajtót, és „razzia” felkiáltással behatoltak, majd az említett rendezőt a falhoz szorították, és válogatott trágárságokat zúdítottak a nyakába. Ezek után gumibotjaikkal helyet csináltak maguknak, és a színpadig törtek előre, ahol egy igen gyenge hangerejű mikrofonba beszélve egy apró termetű rendőr közölte, hogy igazoltatás céljából ki kell menniük a hideg éjszakába. Ezt Illés Miklós rendező érthetően is elismételte, mire a szórakozni összegyűlt, felhevült fiatalok el is indultak kifelé. Ezzel párhuzamosan azonban a kint lévő rendőrök az előtérben állókat befelé kezdték el terelni, ami az alig másfél méter széles ajtóban igen nagy kavarodást okozott. A lassú haladást a karhatalom emberei alig három percig tolerálták, majd gumibottal, tomfával gyorsabb haladásra ösztökélték a tömeget. Ennek az lett az eredménye, hogy a befelé haladókat majdnem letaposták a kifelé tartók. Akik ezek után kijutottak, azokat felsorakoztatták a rendezők. Néhány német fiatal azonban megelégelte a karhatalom „szakszerű és törvényes” eljárását, és néhány sörösüveg segítségével védekezni kezdett. Mivel megbízható szemtanúk állítása szerint szkinhednek öltözött karhatalmisták is voltak a társaságban, nem bizonyos, hogy a sörös üvegek dobálását a német fiatalok kezdték, azonban ezt nem lehet kizárni. A karhatalom elszámította magát ebben az összecsapásban, mivel itt nem védtelen nyugdíjasokból 2.), hanem jó felépítésű, kisportolt testalkatú eszméikhez hű fiatalokból álló ellenfélre akadt. Ezt tovább fokozta, hogy a német bajtársak igen jártasak voltak a karhatalommal vívott közelharcban. Így aztán a kivezényelt kormánycsapatok (ORFK Akció Osztály, Készenléti Rendőrség, és a XIII. kerületi kapitányság tapasztalatlan, csalinak és a médiáknak szánt emberei) hátraarcot csináltak, és a kollégáikat cserbenhagyva kimenekültek a helyiségből. Az ütközet körülbelül negyedóráig tartott. A rendezők ezután lecsendesítették a bajtársakat, ám időközben több, mint háromszáz karhatalmista érkezett a helyszínre, és megkezdték a felismert „garázdák” kiemelését és megkezdődött a hajtóvadászat, amit további ütlegelések közepette hajtottak végre. Most már biztos fölényük tudatában több tucat szirénázó gépjárművel indultak a fiatalok nyomába. A Keleti Pályaudvarnál, és a Szegedi úton is lecsaptak, a Reiter Ferenc utca és a Róbert Károly körút sarkán pedig baseball ütőkkel felszerelt „polgárőrök” verték a visszavonulókat. Az elfogottakat megbilincselésük után is tovább ütlegelték. Illés Miklós elmondása szerint ezt még a kórházban is tovább fojtatták. Voltak olyan „szlovákiai” magyarok, akik a megemlékezésre érkeztek Budapestre, de sajnos elkéstek, és a koncerten sem voltak jelen. Mivel azonban a közelben iszogattak, jobbnak látták, ha elhagyják a várost. A Keleti Pályaudvarnál elkapták őket, az egyiküket később bíróság elé állították és elítélték. A karhatalmisták egyébként minden fényképezőgépet elvettek vagy összetörtek, és a filmeket kitépték, ami önmagáért beszél. Éjféltájban végül helyreállt a „rend”, és karhatalmi ellenőrzés mellett három óráig folytatódhatott a koncert. 
Az eljárás során 36 bajtárs esett fogságba, akik közül 24-et kiutasítottak az országból. Nyolcat közülük (kettő magyar, három német, két osztrák, egy cseh) csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak vádjával, gyorsított eljárással még a tárgyalás napján el akarták ítélni. Ez végül a karhatalmisták egymásnak ellentmondó vallomásai miatt nem sikerült, az ítélethozatalt február 25-ére halasztották. A védelem tanújai közül egyet sem akartak meghallgatni, a kirendelt védők pedig nem akartak szót emelni védenceik érdekében. A koncepciós pert végül a tárgyalóterem közönsége akadályozta meg. Zúgolódásuk hatására a bíró végül néhány védőtanút meghallgatott, és a védőügyvédek is felszólaltak. Az egyik ügyvéd beszéde olyan jól sikerült, hogy lelkesen megtapsolták. Alkay Zsoltot, az egyik főszervezőt még ekkor sem engedték szólni, jóllehet ő végig ott volt a helyszínen. A televíziós média páratlanul inkorrekt tájékoztatásának középpontjában nem is maga a per volt, hanem egy, a nézők soraiban történt incidens. Az történt ugyanis, hogy egy idős asszony felháborodván, hogy székét lábbal meglökték, hátraszólt az egyik szkinhed nézőnek: „Nektek is ott lenne a helyetek.” Erre azt a nem túl diplomatikus választ kapta, hogy: „Auschwitz”. Ezeket a képsorokat a televízióban, manipulatív módon sokszor visszajátszva mutatták be, noha nyilvánvaló, hogy a per szempontjából ez az esemény teljesen lényegtelen volt. A média célja egyértelmű: az átlagemberbe gyermekkorától beletáplált gyűlöletet tovább erősíteni, így a jobboldali körök terjeszkedését lehetetlenné tenni. Egy dologgal azonban nem számolnak: a jobboldal gondolkozásra kész és képes embereket vár hadrendjébe, akik az ilyen ócska tömegmanipulációnak nem adnak hitelt. A „tájékoztatásban” élen járó RTL Klub televízió műsorában elhangzott még, hogy a roma etnikumú kisebbség nagyon aggódik a szélsőjobboldali csoportosulások miatt, valamint, úgy mellesleg, Illés Béla és Kovács Balázs, MNA tagok is beszélhettek. 
Az ügy akkor vett némi fordulatot, mikor a Független Rendőrszakszervezet főtitkára, Fábián Ágota átfogó vizsgálatot kezdeményezett, mivel a leszámolásban részt vett karhatalmisták közül többen fölkérték, és kétségbe vonták a sérüléseket okozó „intézkedés” szakszerűségét. A főtitkár asszony véleménye szerint a parancsnok volt a hibás, aki a parancsot kiadta, hiszen a „rendőrök” rutinfeladatnak tartották az „eljárást”, míg a sörösüvegek dobálása kezdetét nem vette. A karhatalom ilyen „rutinfeladatai” kizárólag szélsőjobboldali szervezetek, személyek ellen irányulnak, hiszen elismert tény, hogy ilyen típusú razziákat szélsőbaloldali szervezetek ellen nem folytatnak. Indokaik elég gyenge lábakon állnak: az eddigi három megemlékezésen, és az utánuk rendszeresen megrendezett koncerteken (Viking Klub, Olympiához címzett kocsma) semmiféle incidens nem volt. Felmerül a kérdés: botrányon kívül mit kerestek a karhatalmisták, hiszen kábítószert, „önkényuralmi jelképet”, illegális bevándorlót, körözött bűnözőt nem találtak eddig sem, és furcsa módon most sem. Erős gyanú merül fel tehát az irányban, hogy a leszámolást bizonyos titkos szervezetek tervelték ki. Erre utal a beépített emberek részvétele, a tapasztalatlan, csalinak szánt karhatalom szereplése, az egész razzia provokatív, durva stílusa, az „intézkedés” indokainak igen szegényes volta, valamint az akcióról készült fényképfelvételek megsemmisítése. 
 A magyar politikai és társadalmi élet szinte minden irányzata és rétege megnyilatkozott az esemény kapcsán. A mai „hivatalos jobboldal” hozzáállása igen tanulságos volt. Szabó Albert, a Magyar Népjóléti Szövetség vezetője rádiónyilatkozatban határolta el magát a február 13-i eseményektől, a Magyar Igazság és Élet Pártja pedig hetilapjában, a Magyar Fórumban nyilatkozott becsmérlő hangon (tisztelet a kivételnek) a történtekről. Az ilyen sajnálatos véleményeknek, rádiónyilatkozatoknak azonban van egy jó oldala is: kiderül valójában melyik oldalon is állnak az említett szervezetek. Szabó Albert ócska provokációira most tette fel a „koronát”, hiszen nyilvánvaló, hogy nyilatkozatával nemcsak a február 13-i eseményektől, hanem az egész jobboldaltól elhatárolta magát. Aki ugyanis Budapest, és egész Európa hős védőinek emlékét és örökségét nem hajlandó felvállalni, az nem nevezhető továbbiakban jobboldalinak. Az a hangnem, amit a Magyar Fórum egyes cikkírói megengedtek maguknak, igencsak meglepő. Egy magát nemzeti radikálisnak valló párt nem tudja felvállalni Budapest védőinek örökségét, noha ez éppen egy olyan lehetőség lenne, aminek kapcsán a jobboldal különböző erői közös frontot nyithatnának. Ez pedig nagy jelentőségű lenne a baloldallal folytatott harcunk szempontjából.  
A baloldal legjelentősebb megnyilatkozásait az eddig teljes jelentéktelenségbe burkolózó Szanyi Tibor, MSZP-s „országgyűlési” képviselő produkálta: ellentüntetést rendezett „Séta a gyűlölet ellen” címmel. Természetesen ezt nem egyedül szervezte . Segítségére voltak az Ifjú Szocialisták, a Baloldali Ifjúsági Társulás és néhány MSZP-s képviselő. Ebben részt vett egyébként a magyarországi szabadkőművesség legsötétebb alakja is: Konrád György. Este pedig Szanyi már a televízióban ócsárolhatta a hősöket, és a rájuk emlékezőket. Ne firtassuk most, hogy egy tisztelgő megemlékezés kapcsán hogy lehet ellentüntetést szervezni. Inkább tekintsünk a felvonuló tömegre 3.): fáklyák és izraeli lobogók, és mellettük boxerrel felfegyverzett cigányok. Ők képviselik a magyar nép véleményét? 
A szabadkőműves-liberális-kommunista sajtó persze kitett magáért, és a televízió-csatornákkal karöltve teljesen lehetetlenné tették a közvélemény korrekt tájékoztatását. A tömegember ellenséges reagálása tehát ebben az esetben sem ösztönös és spontán vagy belátáson alapuló, hanem, mint minden esetben, tudatosan manipulált és a félreinformáltságból következik. Akik részt vettek a rendezvényen, illetve a Viking Klubban rendezett koncerten, és szemtanúi voltak a karhatalom attrakciójának, tisztában vannak a tényekkel. Ezzel szemben nézzük, hogyan tájékoztatott erről egy „pártatlan, ideológiailag semleges” sajtó: 
A Népszava a MEASZ-t tartja mértékadónak az eseményekkel kapcsolatban: „A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) vezetése felháborodását fejezte ki amiatt, hogy a várban ismételten nemzetközi újfasiszta demonstrációra kerülhetett sor. Ez mélységesen sérti a háború és a fasizmus áldozatainak emlékét, félelmet ébreszt, s alkalmas gyűlöletkeltésre. A tüntetés résztvevői által elkövetett atrocitások is ezt igazolják. Megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy az illetékesek engedélyeztek ilyen gyűlést (...)”. Nagy N. Péter a Népszabadságban úgy tesz, mintha saját törvényüket sem ismerné: „A rendőrség gyűlöletkeltés hallatán, illetve önkényuralmi jelképek láttán felléphet. Nem lépett fel.” A fent leírt tények alapján látható, hogy mennyire zavart keltő és rosszindulatú ez a kijelentés. 
Magyar Hírlap: „Az ügyben indított nyomozás adatai szerint a neonáci csoportokhoz kötődő fiatalok szombat este meghatározó szerepet játszottak több száz külföldi bőrfejű és a magyar rendőrök közötti konfliktus kirobbanásában (...) Lapunk titkosszolgálati forrásból úgy értesült: a rendőrség fellépése gyaníthatóan arra szolgált, hogy a megmozdulás külföldi szervezőit valamilyen indokkal kiutasíthassák az országból. A hatóság gyakorlatilag indok nélkül érkezett a Viking klubba, ahol gyanítható volt, hogy az ittas fiatalok igazoltatása verekedéssel végződik”. A titkosszolgálat tehát tudott a várható fejleményekről, így megdőlt az a hipotézis, miszerint gyanútlanul igazoltató rendőrökre támadtak a szkinhedek. Előre kitervelt akcióról volt szó. 
Blikk: „Akár öt évet is ülhet rács mögött az a nyolc német bőrfejű, akik a szombati rendezvény után nekitámadtak a rendőröknek Angyalföldön.” Jellemző a baloldali sajtó színvonalára, hogy a nyolc letartóztatott fiatal nemzetiségi hovatartozását egyik sem tudta pontosan megérdeklődni, így ehhez hasonló badarságok egész sora jelent meg. 
HVG: „A hatósági fellépés azonban a felvételek alapján korántsem tűnt átgondoltnak (...) Az összetűzések kirobbantásához hozzájárultak a hatóságok közötti kommunikációs zavarok, valamint rendőri félreértések is. Így fordulhatott elő, hogy az előre bejelentett szombat napközbeni megemlékezést biztosító rohamrendőrök délután szem elől tévesztették (!) a tömeget, és úgy tűnik, senki sem tájékoztatta (!) azokat, akik este a Viking Klubban razziáztak.” Ezeket az állításokat a titkosszolgálati források ismeretében senki sem veheti komolyan. 
Szólnunk kell még a sajtóorgánumok hangadóiról is, akik véleményükkel lehetetlenné teszik az átlag szemlélődő szabad ítéletalkotását. Így működik a szabad vélemény joga szabadkőműves módra. 
Hetek (A hit gyülekezete lapja): „Nem igaz, hogy a hatóságoknak törvényi tilalom hiányában el kell tűrniük a neonácik politikai közszereplését. A magyar törvénytár része a párizsi békeszerződés, amely egyértelműen megtilt minden náci szervezkedést és propagandát, a kormányzatnak pedig kötelességévé teszi az ellenük való fellépést”. 

Magyar Hírlap: „A világ újnáciai közben megtanulták a kis kelet-közép-európai országocska nevét. Tudják, hogy egy mosoly itt mindig kijár az idegennek, hogy sem a zsernyákoktól, sem az ellentüntetőktől nem kell tartani (...)” 
A ’legbrutálisabb’ cikket azonban a Népszava napilap adta közre „Brutális kérdés” címmel Déri János tollából. A tudatos, nyílt, a valóságos eszményekre semmilyen tekintettel nem lévő manipuláció iskolapéldája ez az írás. Idézzünk fel néhány ’gondolatot’ belőle: „(...) az importált bőrfejűekkel együtt is csak néhány százan verődtek össze. (...) Nincs törvényes akadálya annak, hogy a budai Várban harsogjon a Sieg Heil, s diszkrét horogkereszteket viselő ifjak boldog mosollyal vonulgassanak. (...) S nem véletlenül tettem idézőjelbe az emlékeznek kifejezést. Hiszen ezek az alkalmak – s az elmúlt években jó néhányról volt szerencsém tudósítani – nem emlékezések, hanem cinikus provokációk. Szervezőik pontosan tudják, hogy ma Magyarországon a hatóságoknak nincs elég önbizalmuk – s talán törvényi felhatalmazásuk sem – ahhoz, hogy vissza merjenek utasítani egy olyan kérést, amelyben az olvasható: mi csak emlékezünk az elhunyt magyarokra és németekre. Istenem, lehet, hogy a rossz oldalon álltak, de hát, ha úgy tetszik, ők is a történelem áldozatai, ők nem tehetnek róla, hova hívták be őket katonának.” No comment. 
Természetesen a helyzet ennyire nem tragikus. Léteznek ezen kívül korrekt tájékoztatást adó kiadványok is. A jobboldali vagy jobboldali szimpatizáns újságok korrekt, és néhol lelkes cikkeket adtak közre. Ilyenek voltak például: Pannon Front, Hunnia, Magyar Demokrata, és a Nemzeti Újság. 
Ez tehát a mai magyarországi helyzet. Kevesen vagyunk, kevés az anyagi erőforrásunk, de eszméinkhez a végsőkig hűek maradunk. Győzelem vagy vereség, másodlagos. A lényeg – Jány Gusztáv vezérezredes úr szavaival – „amely minden magyar embernek jelszava kell, hogy legyen, akár a béke munkája mellett áll, akár fegyvert kell neki ragadnia: Istennel, Legfelsőbb Hadúrunkért, és a hazáért mindhalálig”. 

 Forrás: http://www.sacrumimperium.hu/sacr0603.htm

A szláv néphit szerint ma van Velesz napja (Velesov Den'). A szláv mitológia hasonlít a viking mitológiához, mind felépítésében, mind az istenek szerepei szerint.
Volosz/Velesz – indoeurópai eredetű, a jószág istene, de a gazdagság, bőség is a
pártfogása alá tartozik. megjelenik a 15. és 16. századi keresztyén démonológiában és
helynevekben, ritkábban családnevekben A korai szláv periódusban, amikor a gazdagság
forrása a vadászat volt, Velesz/Volosz a vadászszerencse védője is volt. Egyes
hagyományok szerint medve alakjában tisztelték. Perunnal együtt a felsőbb isteni rendbe
tartozik, Perun a hadakozó, Volosz a gazdasági-természeti funkciókat személyesíti meg. A
viharmítoszokban egymással harcban állnak: Perun a magasságokban lakik (égben,
hegyek csúcsán), innen száll le, hogy üldözze a kígyóalakban földön bujkáló ellenségét. A
harc oka: Velesz/Volosz elrabolta a viharisten jószágát (más variációk szerint feleségét).
Perun győzelme – a dörgések, villámlások után – bőséges esőben fejeződik ki, mely
megtermékenyíti a földet.

2019 január 31.-én betörtek Karl M. második világháborús veterán Alsószászországi lakásába, az áldozatot brutálisan megverték és kirabolták, elvitték a kitüntetéseit, dokumentumokat, több száz eurót és egy fényképalbumot.

Nahkampfspange bronze



 A kitüntetései közt volt a fenti Nahkampfspange bronze, egy másodosztályú vaskereszt, bronz gyalogsági támadás jelvény, fekete sebesülés jelvény. A fényképalbumba főként korabeli képek voltak, köztük a fenti kép is mely őt ábrázolja.
 Karl 18 évesen csatlakozott a Liebstandarte AH SS alakulathoz, Kurt "Panzer-Meyer" felderítő részlegének tagjaként részt vett a Görögország elleni hadjáratban, az elsők között haladt át a Patras-öblön. 1941-től részt vett a Barbarossa hadműveletben, a hatalmas kelti front déli részén harcolt. Többek között a Krím-félszigeten való áttörésért folytatott hatalmas csatában is részt vett. Karl is harcolt Harkovért. Először Rostovban sebesült meg.
 1943 őszén átkerül a HJ SS páncélos hadosztályhoz. A HJ divízió 2. hírszerző csoportjának tagjaként harcolt  Normandiai partraszállásban résztvevő szövetséges csapatok ellen, 3 járművel menekültek meg a Falaise-i katlanból.
 1945-ben harcolt a Budapesti Hídfőnél, itt sebesült meg másodszor.
A hazafias szervezetek 3500 € jutalmat ajánlottak fel annak aki megbízható információt tud adni a tettesekről.

Karl nem sokkal az eset előtt nyilatkozott az ARD Panomrama című műsorában, így az eset politikai háttere sem kizárt.

A Whitelaw eleinte valahogy sosem tartozott a kedvenceim közé, pedig CD-n és mp3-ban is több albumom volt tőlük és időnként a youtube-on is felbukkant egy-egy szám a zenekartól. Az első dal ami megfogott az a Kick the reds in volt, nem sokkal később sikerült élőben elcsípnem őket Szlovéniában az ottani BH szülinapi buliján, azóta szinte minden héten hallgatok tőlük valamit. Később még kétszer láttam őket élőben, előbb Angliában a BH XXX. szülinapi buliján, majd végre Pesten is. Hosszú idő óta a Words of my father a kedvenc dalom tőlük, amit mind 3 alkalommal hallhattam élőben is.

Whitelaw - Words of my father

A great man told me to carry on
And never give in when he'd gone
Told me to stand by what I felt inside
And shine forward with my pride

And this great man
was my Father
And I'm proud to be his son
And like his father
had done before him
He's passed his spirit on
from father to son
Father to son, father to son

The great man he told me to
Never let the bastards
Grind you down
And one day l'll yell you my son
There'll be victory all around

Now I'm proud here to stand
In my families name
Like my father did before
To represent my blood line
It's an honour to me
In this land that I adore

George Burdi a Rahowa egykori énekese, aki később elfordult a mozgalomtól és négerekkel alapított zenekart, most egy új neofolk zenei formációval tért vissza az Überfolkkal. A visszatérést megelőzte egy interjú, melyben megpróbálta a múltját tisztára mosni: http://veriyhteys.tumblr.com/post/168676717555/an-exclusive-interview-with-george-burdi
Aki szereti az ilyen balladisztikus neofolk zenét hajlamos elfelejteni Burdi múltját és élvezni az egyébként kiváló albumot, melyen olyan témákhoz is nyúlt amelyekről korábban csak beszéltek köreinkben, ilyen a dél-afrikai búrok helyzetével foglalkozó dal is:

                                                                           The Final Roar

I remember when your honest eyes
Cast upon my temporal guise
Gave my heart a sudden rise
Uniting me with God

You breathed the life into my bones
Brought the sky into my soul
Saved me from a life alone
Made the desert bloom

Is there any sign of life here?
Is there any hope for change?
For centuries we fought and died here
On this forsaken stage

I remember when your fearful eyes
Spoke to me across the rise
The moment when I realised
To put my faith in God

I recall upon that fateful day
In summer with the kids at play
Birds were singing up in the sky
And no one understands the reason why
They arrived

Is there any sign of life here?
Is there any hope for change?
For centuries we fought and died here
On this forsaken stage

Is there any sign of life here?
Is there any hope for change?
For centuries we fought and died here
On this forsaken stage
Is there any sign of life here?
Does no one hear my cry?
Once we rode the conqueror’s car
But now we face our own demise

Is there any sign of life here?
Is there any hope for change?
For centuries we fought and died here
On this forsaken stage
Is there any sign of life here?
Does no one heed our call?
We are the farmers, we are the Boers
And if this should be our final roar
Know our name

Know our name...

We are the Boers, we are the Boers
Know our name
(The final roar!)
We are the Boers, we are the Boers
Know our name
(Know our name!)
We are the Boers, we are the Boers
Know our name
(The final roar!)
We are the Boers, we are the Boers
Know our name
(Know our name!)
We are the Boers, we are the Boers
And if this should be our final roar
Know our name!

Az Oi-kor 10 éves bulija is nem rég bukkant fel. A videó érdekessége, hogy viszonylag sok felvétel készült a közönségről is.

A közelmúltban előkerült pár régi felvétel magyar ska zenekarokról.
1. A Flugos Futam egy régi koncertje, a felvétel közel 35 éves, a VHS technikának köszönhetően sajnos nagyon rossz minőségű.

2. Skanzelizé koncert a Petőfi Csarnokban 1989-ből.

3. Egy régebbi Skanzelizé felvétel 1986-87-ből szintén a petőfi csarnokban került rögzítésre.

4. Fals koncert 1989-ből, ez szintén a Petőfi Csarnokban készült.

Magyarországon hamis koncentrációs tábori igazolványok bukkantak fel. 
Hozzáértőket semmiképp sem téveszthetnek meg a nem megfelelő egyenruhák, helyesírási hibák stb, de egy amatörnek is feltünhet, hogy a képek alol hiányzik az aláírás, a gyűrődések gondosan elkerülik a képet és a pecsétet.

Bajtársunknak köszönhetően tucatnyi felvétel került elő újra a '80-as, '90-es évekből. Az egyik ilyen felvétel 1990 körül készült a Petőfi Csarnokban és a színpadon az Oi-kor látható, a felvétel érdekessége, hogy a Pannon Skins kettős keresztes zászlója többször is felbukkan rajta.

Az NC 95 egy rockerek által alapított zenekar skinhead énekessel. A próbák hiánya miatt rengeteg lehetőségtől estek el, fellépési lehetőséget kaptak a Squadron első hazai koncertjén valamint egy főiskolás zenei tehetség mutatón, ahol a Vasutas és a bakterok néven voltak kiplakátozva, mindkét lehetőséget kihagyta a zenekar. A rövid repertoárjukban 3 saját szerzemény volt és egy feldolgozás magyar szöveggel (Metallica - So what - eredetileg Anti-Nowhere league szám). A '90-es évek második felében a három alapítótag ellen különböző ügyekből eljárás indult, ez végleg megpecsételte a zenekar sorsát.

Tépett zászló leng a szélben,
meggyötörve, de büszkén szépen
Valahol Európa közepén.

Tépett zászló leng a szélben,
tündökölve piros-fehér-zöldben
Hírdeti egy nemzet nagyságát.

Ref:
Ezer éve miénk e föld
A Kárpátok bércei közt
Egy igazság van mi örök
Magyarország mindenek fölött.

Bácskától a Felvidékig
Lajtától a Besztercéig
Magyar föld felett száll a szél.

Nagyvárad és Kolozsvár 
Idegen hatalmat nem szolgál.
Nem szolgálhat sohasem.

Tovább ez így nem mehet
Magyarország soha nem lehet
Idegen hatalmak játékszere.

Az ősi nemzet majd feltámad
és megmutatja a világnak:
hogy él még a Magyarok istene

A kőbánya-kispesti balhé után felkapott lett a skinhead téma, leginkább azért, mert az ország semmit nem tudott rólunk. Nagyjából 400 skinhead lehett akkor az országban, vidéken Győrben, Tatán, Egerben és Szegeden voltak nagyobb számban (5-10 fő), szétszorva volt még néhány az országban, főleg olyan fiatalok akik Pesten tanultak. Ez meglehetősen elenyésző létszám egy Tíz milliós országban. Nyugatról kevés információ jutott el a kopaszokról mind a médiákhoz, mind az átlagemberekhez ezért kapkodtak fűhöz-fához, hogy információt tudjanak adni rólunk.

A '80-as években a 4Skins Chaos című száma volt a legtöbbször játszott, feldolgozott szám hazánkban, magyar szöveggel játszotta a Z.E.F., majd később az M.A. Skins is. Angol (vagy gyakrabban halandzsa) nyelven is énekelték a hazai skinhead bandák, többek közt a hódmezővásárhelyi Péntek 13 búcsú koncertjén is elhangzott, ahol a vendégként jelenlévő Bőr énekelte, de egy ismeretlen banda játszotta a Vasmunkástéri skinhead klubban is, hogy néhányat említsek az általam látott, hallott koncertek közül.

Zivatar Előtti Felhőzet vagy Zivatar Előtti Fülledtség, mind két nevet használták az utóbbi az elterjedtebb. Klasszikus Oi! banda volt, nem igazán politizáltak (utólag talán már sejtjük miért). Saját számok mellett feldolgozásokat is játszottak magyar szöveggel, népszerű volt a punkok közt is, a két szubkultúra szakadása után a skinhead táborhoz kötődtek jobban.

Ez a rövid életű kazincbarcikai zenekar is a kevésbé ismert zenekarok közé tartozik, a környékükön kívűl egy fellépésük volt Pécsen a rendőrség által alaposan lerövidített 1992-es Oi! fesztiválon. Összesen egy próbatermi felvételt hagytak az utókorra.

2009 nyarán tartotta meg a Hungária Skins a 3. Sporttáborát a Mátrában, ez a jeles esemény nekem a második közös táborozás volt velük.


 Meglepetésként ért, hogy az előző évinél nagyobb létszám jött össze.
A tábort ismét Sipi vezette aki akkor az UTÉ-nél edzett, a táborba hozta segítségnek az egyik edző társát is.
 A sátrak felállítása után egyből a sporté volt a főszerep. Bemelegítés után 200 fekvőtámasz, majd 5 Km futás.

Az előző évből tanulva felkészültem a táborra, bár az alföldi kocogás így is kevésnek bizonyult a Mátrában, a távot ugyan lefutottam kényelmesen, de lényegesen lassabban, mint amire számítottam. 
A futás után erőnléti edzés következett, ki-ki képességei szerint teljesíthetett. Az előző évhez képest leadtam pár kilót így javult a teljesítményem, bár a fiatalok így is legalább kétszer annyit csináltak mindenből, mint én a 40 évemmel.
Az edzés után fürdés a patakban, majd vacsora következett, utána kötetlen beszélgetés.



Másnap reggel ismét 5 Km futás, ezután küzdősport következett, itt hamar kiderült, hogy ritmus érzékem nem sok van, legalábbis az ökölvíváshoz, mondjuk előtte sosem gyakoroltam ezt a kettőt ütsz, elhajolsz, hármat  ütsz dolgot, így az is csoda volt, hogy időben elhajoltam.

Ezután két fiatalabb sráccal kesztyűztem, ringben nem sok esélyem lett volna ellenük, mint kiderült mind kettő járt edzésekre. Levezetésként egy idősebb sráccal álltam össze aki tisztelte a koromat és így az összes fogam a számban maradt. Eredetileg abban reménykedtem, hogy az előző évhez hasonlóan lesz némi karate, de ez akkor elmaradt, így sem fogvédővel, sem kesztyűvel nem készültem.


Ebéd, majd rövid pihenő után túrázni indultunk, Az előző évhez hasonlóan ismét Galyavár felé vettük az irányt.


A várromnál megemlékeztünk az egyik elhunyt jászberényi bajtársunkról.


Számomra meglepő módon a vártól nem az előző évi útvonalon folytattuk az utat, hanem új tájakat jártunk be.


Bár kedveltem az előző évi gerinctúrát, ebben az évben is szép helyeken jártunk. A túra elhúzódott, így már majdnem sötétedett mire visszaértünk a táborba, így az esti futás mindenki megkönnyebbülésére elmaradt.
Másnap reggel elsőként keltem, így a természetfotózásra szántam egy kis időt, míg a többiek ébredeztek.

Amíg mindenki felkelt a frissebbekkel beszélgettünk, volt akit már 10 éve nem láttam. 
 Miután mindenki felébredt jött a szokásos 5 Km futás. Gyönyörű időben, csodás tájon élmény volt együtt futni.



Reggeli után még pár közös fotó, majd táborbontás következett. Szerencsémre egy régi ceglédi bajtárs is eljött a táborba aki hazáig fuvarozott. Sajnos a Mátrában ez volt az utolsó tábor, a későbbi táborokba az Alföldön már nem tudtam elmenni. Egy hónappal a tábor után beneveztem egy 10 Km-es futóversenyre, amelyen második helyezést értem el a korosztályomban, a tábor nélkül soha meg sem próbáltam volna ennyit futni.

A Sigó Skins egy újabb kevésbé ismert zenekar, mint a nevük mutatja Szigetváriak. A zenekar rövid életű volt, ha a Pannon Bulldog nem készít velük interjút ma talán senki sem emlékezne a nevükre. Egy demó felvételt készítettek a próbatermükben és pár koncertet adtak a környékükön.

Magyarországon ezidáig nagyjából 200 skinhead vagy skinhead kötődésű zenekar volt amelyik túljutott a zenekari próbákon és legalább egy felvételt készített és/vagy fel is lépett párszor. Az egyik ilyen zenekar a Huligán volt. Néhány nagykőrösi koncerten kívűl felléptek egyszer Kecskeméten a betiltás ellenére is és a Viking klubban is adtak egy koncertet.

A zenekarban két skinhead volt, a többieket nem azonosultak a nézetekkel, pusztán zenélni akartak, ami itt vidéken nem volt egyszerű abban az időben. A fenti felvétel a helyi zeneiskolában készült, ahol a tagok többsége tanult, a zenekarban egyébként minden tag tanult hangszeren zenélni.

A koncert felvétel Kecskeméten készült, a művelődési házban meghírdetett koncertet betiltották, a zenekar ennek ellenére fellépett egy alternatív helyszínen a közelben, erről a blog régebbi bejegyzései közt olvashattok.

 A '80-as években nem volt egységes politikai célkitűzés a skinheadek között. 1987-ben a rádió leközölt egy interjút melyben óbudai és szentendrei skinheadek arról nyilatkoztak, hogy királyságot szeretnének az angol alkotmányos királyság mintájára és valamelyik Habsburg utódot szeretnék a trónon látni. 
 Ezen politikai irányvonal követőjeként alakult meg a rövid életű Roial együttes. A koncertfelvételt én rögzítettem 1988 elején a Vasmukástéri művházban. A képen jobbrol a zenekar énekese, középen hátul a szövegírója látható.

Részlet a dalszövegből:

"Földesurakat akarok látni, 
Királyt jogarral, koronával állni
Palástja bíbor, mint a vér
címer pajzsán csodás kép"

Kima Norbert beszámolója:
Ma 25. éve, 1994. január 14-én szombaton, hogy először színpadra álltunk a Titkolt Ellenállás zenekarral Békésen a (CSMK) "Csemői Műv. Központban" ami egyébként a törzs helyünk volt, az akkori kultikus és országszerte jól ismert békési skinhead kocsma, a Csemői! Nekem személy szerint is ez volt az első koncertem és mai napig egy nagyon meghatározó élmény. Vendégeink voltak aznap este: Wanted zenekar Hódmezővásárhelyről, Hyde Park Hódmezővásárhelyről, Intim Skinteam Szolnokról és az OI-Kor zenekar Budapestről. Hatalmas buli volt 250 ember váltott jegyet kemény 50 forintos belépővel, nem is igazán fértünk be a helyre. Folyamatosan cserélődtek az emberek ki-be és sokan félmeztelenül voltak az utcán, dacolva az aznap este -10-15 C fokos hideggel és hóval. A buli végére a helyszín "romokban" hevert, de a tulaj nem bánkódott mert elmondása szerint aznap este egy egész havi forgalom folyt be és nem foglalkozott néhány kitört ablakkal és leszakadt mosdókagylóval ami épp nem bírta egyes fiatalok "szenvedélyes" együttlétét az este folyamán. Csak annyit kérdezett, mikor csináljuk a következő koncertet. Nagyon sok koncertet szerveztünk még oda is és a zenekar 22 éve alatt sok száz koncertet adtunk az ország és Európa számos pontján!
Szándékosan egy közönség fotót választottam a poszthoz, ugyanis az akkori zenekari felállásnak mára van olyan tagja, aki már nem tud azonosulni egykori múltjával és akkori zenei stílusunkkal. Ezzel így minden kellemetlenséget elkerülve! Hatalmas élmény volt, nem cserélném el azokat az éveket senkivel semmiért! Nagyon örülök, hogy részese lehettem a Titkolt életérzésnek és rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam, ami ma is hatással van zenei pályámra is! Üdvözlettel: Kima Norber

Az NC '38 (Numerus Clausus 1938) zenekar 1993 őszén kezdte meg működését, Pepe (ének), Zoli (gitár) és Balázs (dobok) alapították a bandát, amihez hamarosan csatlakozott Laci (szólógitár) és Thory (basszusgitár). Az NC '38 kezdetben Kalózék hétvégi házának pincéjében próbált az Archívummal közösen, később a Bakator utcai próbahelyen, ahol néhány kezdetleges felvétel is készült. A "Vágyálom" című demókazetta anyaga 1994. január 31 és február 2 között készült, tíz nóta szerepelt rajta, amiből négy instrumentális (Bevezető – a hajnal, Rest in peace!, NC ’38 és Epilógus – Az est). A zenekar nem sokkal a V.SZ.M. klubban megtartott koncert után feloszlott, de tagjai később számos NS és nemzeti rock (Valhalla, Archívum, Nimród, Romantikus Erőszak, Frommer Baby, ...) zenekarban megfordultak.




01. Bevezető - A hajnal
02. Ébredő magyar
03. Revízió
04. A székelyekhez
05. Rest in Peace!
06. Vágyálom
07. Csonkaország
08. NC 38
09. Gondold meg, mit mondasz!
10. Epilógus - Az est

Próbafelvételek 1993.
11. Ébredő Magyar
12. Revízió
13. Rest in Peace
14. A székelyekhez
15. Vágyálom
16. Csonka ország
17. Landeszman úr
18. NC 38

Megrendelhető:
http://www.loyalty-records.com/shop/index.php?main_page=product_info&products_id=4310

Az Óbudai Fiúk 1987-ben alakult, elsődleges céljuk külföldi oi! bandák számainak feldolgozása magyar szöveggel.
Tagjai voltak: Ványi Tomi - gitár, ének, Purák Ervin - gitár, Zala - bassz, Kicsi - dob.
Az alábbi koncert 1987 októberében került rögzítésre VHS technikával, a felvételért köszönet Yolinak.

Az Oi-kor elérhetővé tette az új albumát a youtube-on. Aki még nem vette meg itt végig hallgathatja vásárlás előtt.

Hosszantartó súlyos betegség után elhunyt Martin Cox az Extreme Hatred énekese. Nyugodj békében.

A helyszínen olcsó szálláslehetőség 1500Ft/főtől 2100Ft/főig.

http://www.sziklasziv.ro

A radikális jobboldaliakat nem érintik az áremelések. A radikális jobboldaliakat nem érintik a politikai döntések, pl. a alanyi jogon járó nyugdíj eltörlése vagy a magántulajdon megszüntetése. A radikális jobboldaliakat nem érinti a kötelezhető évi 400 óra túlóra.
 Ha csak néhányat is érintene az utcára vonulnának, de a radikális jobboldaliak még egy közös megemlékezést sem tudnak összehozni, nem hogy a saját érdekükben utcára vonulni. 

Lassan lejár az újabb 30 napos tiltásom a facebookon. A 631 "ismerősöm" közül mindössze 15 írt ez idő alatt, de ebből 3-nak tünt fel csak, hogy nem osztok meg mostanában semmit, a többi csak valami vicces képet vagy videót küldött. Aztán jöttek még felkérések, hogy a születésnapjuk alkalmából adakozzak valamilyen "jótékonysági" szervezetnek, csatlakozzak a csoportjukhoz, többnyire üzleti érdekből vagy azért, hogy rendszeresen olvassam az írásaikat. Jöttek meghívók rendezvényekre, többnyire koncertekre hívtak, jött megosztós játék felkérés...
Kezd olyan érzésem lenni, mint 20 éve amikor eladtam a tévém, "nekem erre igazából nincs szükségem".

Már lassan 10 hónapja, hogy lecseréltem a windows 10 operációs rendszerű Microsoft telefonomat egy androidosra. Még mindig visszasírom a régit. 
Ingyenes GPS, reklámmentes applikációk, hibamentes működés, azonos felhő használat minden windows alapú készülékemről, a windows phone garantáltan vírusmentes volt mindig.
Az új készüléken netes GPS van, az applikációk 90%-a tele van reklámmal és gyakran összeomlanak, egy bizonyos billentyű kombinációra a készülék leblokkol (fastboot), gyakran bukkan fel vírus és még sorolhatnám a hátrányait napestig...

Alfonzó - Markstein József (1912-1987)
Bánki Donát - Lőwinger Donát (1859 -1922)
Básti Lajos - Berger Lajos (1911-1977)
Ben Kingsley - Krishna Banji (1943)
Bono - Paul David Hewson (1960 - )
Bilicsi Tivadar - Grawátsch Tivadar (1901-1981)
Bíró Ica - Boruzs Ilona (1957)
Bob Dylan - Robert Allan Zimmermann (1941)
Bud Spencer - Carlo Pedersoli (1929)
Bujtor István - Frenreisz István (1942-2009)
Charles Bronson - Charles Dennis Buchinsky (1921 - 2003)
Cher - Cherilyn Sarkisian LaPiere (1946)
Cipő - Bódi László (1965)
Cliff Richard - Harry Roger Webb (1940)
Csákányi László - Zsigovits László (1921-1992)
David Bowie - David Robert Jones (1947)
Dobó Kata - Kovács Katalin (1974)
Dolly - Penczi Mária (1949)
Donovan - Philip Leitch (1946)
Edvin Marton - Csűry Lajos (1976)
Elton John - Reginald Kenneth Dwight (1947)
Enya - Eithne Ni Bhraonain (1961)
Falco - Johann Hölzel (1957 -1998)
Flipper Öcsi - Jeszenszky Béla (1962-2008)
Freddie Mercury - Farouk Bulsara (1946-1991)
Garas Dezső - Grósz Dezső (1934-2012)
Gárdonyi Géza - Cziegler Géza (1863-1922)
George Michael - Georgikosz Kyriakosz Panayiotou (1963)
Havas Henrik - Rokobauer Henrik (1949 - )
Honthy Hanna - Hügel Hajnalka (1893-1978) 
Hofi Géza - Hoffmann Géza (1936 - 2002)
John Denver - Henry John Deutschendorf (1943-1997)
Kabos Gyula - Kann Gyula (1887-1941)
Kabos László - Krausz László (1923-2004) 
Karády Katalin - Kranczler Katalin (1910 -1990) 
Kádár János - Csermanek János ( 1912-1989)
Kállai Ferenc - Krampner Ferenc (1925-2010)
Kertész Mihály - Kertész Kaminer Manó (1886 -1962)
Kiki - Patkó Béla (1957)
Kirk Douglas - Yssur Danielovics Jemszkij (1916)
Koós János - Kupsa János (1937)
Korda György - Klein György (1939)
Kun Béla - Kohn Béla (1886 -1938)
Losonczi Pál - Laklia Pál ( 1919-2005)
Madonna - Veronica Ciccone (1958)
Maria Callas - Cecilia Sofia Anna Maria Kalogeropulosz (1923-1977)
Michael Caine - Maurice Joseph Micklewhite (1933)
Moldova György - Reif György (1934)
Natalie Wood - Natasa Gurdin (1938-1981)
Omar Sharif - Michael Shalhoub (1932)
Pink - Alicia Beth Moore (1979)
Puskás Öcsi - Purczeld Ferenc (1927-2006)
Radnóti Miklós - Glatter, később Radnóczi Miklós (1909-1944)
Rejtő Jenő - Reich Jenő (1905-1943)
Ruttkai Éva - Russ Éva (1927-1986)
Seress Rezső - Spitzer Rudi (1889-1968)
Simándy József - Schulder József (1916-1997)
Székely Mihály - Spagatner Mihály (1901-1963)
Szepesy György - Friedländer György (1922) 
Szirtes Ádám - Szvitek Ádám (1925-1989)
Szuhay Balázs - Szluha Balázs (1935-2001)
Sting - Gordon Matthew Thomas Sumner (1951)
Terence Hill - Mario Girotti (1939)
Tina Turner - Anna Mae Bullock (1939)
Tony Curtis - Bernard Schwarz (1925-2010)
Vitray Tamás - Neufeld Tamás (1932)
Vujity Trvrtko - Balogh Szilárd (1972)
Winkler Róbert - Kulcsár Szabolcs (1968)
Woody Allen - Allen Stewart Königsberg (1935)
Márkus László - Zala Márk (1949-1985)

forrás: Családfakutatás facebook oldala

A nosztalgikus hangulatú Testvériség CD, Archívum könyv és még egy utolsó Valhalla lemez, ezek után már számítani lehetett a Numerus Clausus 38 CD-re is, és íme hamarosan meg is fog jelenni.

Az SA ( Sturmabteilung ) - eredetileg 1921. augusztusában alakult meg, mint az NSDAP ( Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei ) félkatonai védelmi alakulata. Az SA tagságának túlnyomó részét az I. Világháborúban megkeseredett ex-katonák képezték, akik a háború után úgynevezett szabad csapatokba ( Freikorps ) szerveződtek a Weima-i korszak idején. Az SA legényeket először 1921. novemberében hívták össze az NSDAP gyűlésére.

 Amíg nem lesz az ellenzék független a nyugati liberális gondolkodástól itt labdába sem rúghatnak.
A következő választáson csak olyan ellenzék verheti meg a jelenlegi kormánypártot amelyik feláll és kijelenti, hogy fontos az emberek biztonsága és továbbra is megvédjük a határt, nem engedünk be egyetlen migránst sem, fontos az ország, a nemzet jövője ezért a stadionok helyett óvodákat, iskolákat és játszótereket építünk. 
Fontos az emberek létbiztonsága ezért nyomásgyakorlunk a nyugati cégekre, hogy azért a munkáért amiért kint 700.000-800.000Ft-ot fizetnek, fizessenek itt is a jelenleginél többet, nyomás gyakorlunk az üzlet és áruházláncokra, hogy az áraikat ne emeljék az inflációval arányosabbnál magasabbra és ez az ár ne legyen magasabb, mint a nyugati üzleteikben. 
Nos ilyen ellenzékre nem sok esély van, ezért még egy darabig maradnak Orbánék.

 A városunkban alakult egy fotós klub. Az első összejövetelen öröm volt látni, hogy az amatőröktől a profikig megjelent mindenki akit érdekel a fotózás. Az egyik tag elővett egy könyvet amely a városunkat mutatja be egy amatör fotós gyengécske képein keresztül, a könyvet lapozgatva elkezdte szidni a kiadványt és a benne szereplő képeket. 
 Hétfőn megjelent egy cikk, hogy a városban alakult egy fotós klub, melynek az a célja, hogy fikázza a fideszes városvezetés által szponzorált kiadványt. Mint kiderült az illető újságíró, vagy zugfirkász, vagy mi...
 Ezzel a klub első találkozója majdnem az utolsó is lett. Arra nem számított a zugfirkász, hogy az amatör fotós a klub vezetőjétől kért tanácsokat mielőtt nekiállt kattintgatni.

 Erre a showra a nagyobbik fiammal érkeztem, a szokásos kilóméteres sor fogadott, de most viszonylag gyorsan bejutottunk, a jegyszedők nem tétlenkedtek, nem tököltek. A szokásos táskavizit most nem volt túl alapos, mondjuk nem is volt nálunk semmi olyan amit ne vihettünk volna be.
 Idén a békák voltak az árusok sztárjai, volt minden féle, minden méretben, a kis nyílméregbékáktól a takaros szarvasbékán át a hatalmas ausztrál békákig. A másik amiből a megszokottnál több volt az a teknős, szintén minden féle, minden méretben.



Mostanra eltüntek a látványos világító rákok, az axolotl-okból is csak két helyen láttunk és a tavalyi kedvencem a vámpírrákok is eltüntek, csak egy árusnál láttam pár darabot.
 Erre a rendezvényre az eleségállatokért és a terráriumokért érdemes feljönni, mindig van a helyi kereskedők árainak töredékéért. Én sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem vettem egyből a megszokott kereskedőmtől gyászbogár lárvát és tücsköt, délben már csak az üres ládák mellett ücsörgött. 
Tücsökből volt szedd magad akció egy helyen, ez tünt a legolcsóbbnak és máshol nem is láttam később csak fekete tücsköt. Mivel a fiam meglepett egy kaméleonnal rögtön több dobozzal is beszereztem.
A Mantis Jacknél volt ajándék botsáska akció, ott az ajándék mellé vettem egy párt a jól megtermett botsáskának.
Igazán jó akciót nem láttam most, a nyílméregbékák árai estek valamelyest, legalábbis néhány kereskedőnél, csigágból nem volt nagy választék, amik voltak hétköznapiak voltak és drágák. Az egyik ismerős botsáska árusnál találtam egy doboz szemrevaló jószágot, de addig leskelődtem, hogy elvitték az orrom elöl.



Volt rovarsímogató, nagy siker volt, a botsáskától az ezer lábúig és csótányig volt több féle állat. Itt mindenki megállt vagy símogatni vagy fényképezni.


A kedvenc fotóalanyaimból is rengeteg volt, de nem láttam, hogy különösebben kelendőek lettek volna az agámák.
Ami örömtelibb volt, kevesebb kisgyereket hoztak a kiállításra  akiket hoztak azokra meg többnyire vigyáztak, mondjuk így is láttam olyat, hogy egy szaladgáló kisgyerek kiverte egy felnőtt kezéből a lisztkukacokat, szerencsére nem egy értékesebb tartalommal bíró dobozt.



A rovar evőkkel nem találkoztunk, úgy tűnik belátták, hogy nincs még veszélyben az emberiség, van elég legelő és van elég termőföld.

Október 20-án jelenik meg, a 20 éves NS Straight Edge koncertre időzítve a "Segíts Te is!!! Vol.3." támogatói válogatás lemez. Olyan bandák közreműködtek, mint pl.: Worstnightmare, Gondviselés, Brad&Kitörés, Romer&Archívum, Fehér Törvény, TUS, Project Aldebaran, stb.

 Új kolléga a cégnél, tipikus mai 18-20 éves divat szakállas, karján koponya tetkók szalonban készültek, látszatra 5 ponttal magasabb IQ-val a mai iQ szegény átlagnál. Szóbakerült reggelinél a zene, kérdem miket hallgat:
 -Hallott már a black metálról? kérdi felsőbbrendű, okoskodó stílusban.
 Kisfiam, még apád is csak a csattogós lepkét tologotta amikor én már Bathoryt és Celtic Frostot hallgattam, válaszoltam a stílusában. Nos azóta nem beszélgetünk.

 A céghez minden szezonban vesznek fel úgymond meósokat (minőségellenőröket), amikor jön az új dolgozó azt hiszi ez valami vezető beosztás, amivel megfogta az isten lábát, aztán az arcuk összeesik semmi perc alatt amikor kiderül, hogy napi 8 órában a dolgozók piszkálása helyett őket piszkálják, hogy még gyorsabban válogassák a nem megfelelőnek ítélt termékeket.

 A céghez vettek fel egy fiatal cigánynőt aki hollandiában dolgozott, amolyan cipőbolti eladóként aki egy szót sem tud hollandul, már, ha értitek mire gondolok. Belőle 3 hónap alatt csoport vezető lett, úgy tűnik valamit nagyon jól csinál, mert a 8 általánosa is 10 év alatt lett meg.

 Vettek fel a cégünkhöz egy fiatal takarítónőt, aki hasonló szakmában dolgozott, mint az előbb említett hölgy, de ő itthon a Tutti-Frutti vállalatnál, miután előkerültek a videói felmondott, úgy tűnik nem valami büszke a filmes múltjára.

 Nem vagyok egy vérprofi játékos, de azért szeretek játszani, nagyjából 35 éve játszok különböző játékokon. Kezdetben játéktermekben a különböző űrhajós játékok voltak a kedvenceim, majd a számítógépes szakkörön ahol a programozást elsajátítottam már több féle játék bejött. Azóta az online stratégiáktól az MMORPG-ken át a városépítős, kirakós, szókereső játékokig mindent kipróbáltam, szóval amikor hallottam a rendezvényről úgy gondoltam ott a helyem. 
 Végül haverral és a fiával mentünk a rendezvényre, rögtön láttuk, hogy hatalmas sorok vannak, rögtön be is álltunk a "rossz" sorba az elővételes jegyeket váltók közé, akinek figyelmeztetnie kellett volna az a telefonját nyomkodta, mintegy 10 perc után azért csak szólt, hogy ki hova álljon. A sorok viszonylag gyorsan apadtak, a jegyszedők nem lustálkodtak, így nem volt nagyobb morgás senki részéről.



 A bejáratnál kaptunk egy listát a teljesíthető feladatokról, mivel délután szülinpra voltunk hivatalosak, így meg sem próbáltuk végig csinálni. Amikor szétnéztünk láttuk, hogy a rendezvény gyerekeknek készült elsősorban, korunk beliek legfeljebb kísérőként vannak jelen. A terem tömve volt játékkal és játékosokkal, mindenhol hosszú sorok, az előadás kezdetéig szinte semmit nem tudtunk kipróbálni, csak nézelődtünk. Az is feltünt, hogy cosplay jelmezesek sehol, csak a pár meghívott vendég, de ők sem mutatkoztak. Az előadás kezdetére felmentem a színházterembe, a "show" gyerekeknek készült velük is volt tele a terem. A showman nyakpassokat osztogatott kizárólag az első két sorban űlőknek, egy igazi tahó volt. A vendégek akik a gyerekek miatt produkálták magukat trágárabbul beszéltek, mint a cigányok a posta előtt segélyosztáskor. Gondoltam csinálok pár képet a haver fiának, amikor elkezdtem fényképezni az összes hivatalos rendezvény fotós, videós beállt elém, mintha csak ők fotózhatnának, pedig előtte a közelben sem volt egy sem, no ekkor lett elegem a műsorból, lementem játszani, mivel a műsor miatt lent rövidebbek lettek a sorok. 



Az első a retro játékok asztala volt, régi basic nyelven íródott tenisztől az atari, amigás játékokig, autóversenyig amit az első kínai konzolokról ismerhettünk, szupermárió típusú játékokig megtalálható volt minden ismertebb klasszikus. A tenisszel játszottam, a pacmannél időztem egy kicsit, majd más játékok után néztem. A ps standnál találtam egy flippert, álmaim játéka, többszáz asztal közül lehetett választani, egy egyszerűbb Star Wars pályát választottam, fantasztikus volt, nagyon élveztem, sajnos mire végeztem jöttek mások is, így több pályát nem tudtam kipróbálni. A HeartStone kártyajátékával próbálkoztam, a lapok ismerete nélkül nem sokra mentem vele, de a próba arra ösztönzött, hogy később beleássam magam kicsit. (Azóta letöltöttem)

 Az Univer - Erős Pista standjánál elég szelektíven osztogatták az ajándékot, volt aki 3x is kapott én egyszer sem, haver fia szerencsére kapott egy SW ceruzatartót és kostolót a legerősebb Pistából, gondolom ez a gyerekeknek biztosan jót tesz. A piroska szörp standjánál azok forgathattak szerencsekereket akik a táncoltak a játékkal, szólt a csaj, hogy áljak be a sorba, ha forgatni szeretnék. Először azt hittem viccel, 50 évesen 100 kilósan áljak be táncolni a 12 éves 20 kilós lányok közé, de nem viccelt, így tovább álltam, pláne, hogy az egyébként ingyenes kóstólóval sem kínált. Haver fia megunta a fenti előadást, így még játszottunk pár retro játékkal indulás előtt.
 Voltak árusok is, többnyire aranyárban mértek mindent, Hermione varázspálcája műanyagból aminek az előállítási költsége nagyjából 100Ft alatt van, 12.000Ft volt. Voltak pc-s gamer cuccok, nem igazán kötöttek le, utoljára a World of Warcrafthoz vásároltam egeret és billentyűt, azóta nem költök erre a hobbira jelentősebb összeget.
 A Konzol Királynál egy regisztrációs lap kitöltéséért egy klassz bögrét adtak, ebből begyűjtöttünk egyet-egyet. Volt egy nem igazán ide illő árús, medálokat, öngyűjtókat, késeket árult és dögcédulákat amiket gravírozott is, jó fej volt az öreg, fillérekért adott mindent és még ezen felül is adott kedvezményt vagy ajándékot, persze nem csak ezért volt jó fej, az a tipikus vidám, mosolygós árus volt akire, ha ránéz az ember már jókedve kerekedik, begyűjtöttem nála pár medált és egy bicskát. A rendezvényen valódi újdonságot, érdekességet nem láttunk, a legtöbb játékkal, hardware-rel már minimum 2-3 éve járják a kiállítók a hasonló rendezvényeket. Igazából azt sem tudom kinek ajánlhatnám a rendezvényt, talán, ha nem hallom az előadók trágárságait akkor a 10-14 éves korosztálynak, de hallottam...

Stúdióban járt a Töretlen Hittel, egy válogatás albumra vettek fel egy számot. A korai Archívumot idéző szókimondó szövegeket és kemény zenét reméljük hamarosan hallhatjuk.

A teljes cím az lehetne, hogy jobboldaliak-e azok a punkok akik a kommunista rendszer ellen lázadtak, vagy akiket a kommunista rendszer üldözött.
 Kezdjük talán a CPg-vel, ők a "rendszerváltás" után amikor újjáalakultak azt állították, hogy nem, ők nem kommunista ellenesek, ők csak a rendszer ellen lázadtak. Ennek az állításnak ellentmondani látszik, az Áll egy ifjú élmunkás a réten kezdetű daluk utolsó sorai: "Rohadt büdös kommunista banda Mér nincsenek ezek felakasztva"
No mindegy változnak az idők.
 Nézzük a Kretenst, őket nem igazán üldözte a rendszer annak ellenére sem, hogy felléptek 1983-ban a Mos-oi!-jal és a CPg-vel. Látszólag pedig akár jobboldaliak is lehetnének, hiszen játszottak egy rasszista számot, a Sárga veszedelmet, játszottak Skrewdrivert (I don't like you), játszották a Hunok vagyunk című számot, kifigurázták az iskolai eszmei terrort az Előre vörösökkel.
 A helyzet az, hogy ez azért nem teljesen így van, a Sárga veszedelem című szám a Szovjet-Kínai konfliktusról szól és elítéli Kína vezetését, Maót és a Négyek bandáját, ezzel a szöveggel bizony benyalták magukat a rendszer cenzorai felé. A Skrewdriver dal egy koncerten hangzott el, valószínűleg akkor még nem tudták mit képvísel ez a zenekar, sőt az sem kizárt, hogy angolul sem tudtak. A Hunok vagyunk című számot értelmezhette úgy a rendszer, hogy mi keletiek a nyugat ellen harcolunk, vagy nem, ezt nem tudhatjuk, mindenesetre ez a dal a skinheadek kedvence lett, ezért közel 30 évig nem játszották. Ha az előre vörösök az előző rendszernek szólt volna, ma már mindenbizonnyal nem játszanák, de játszák és ez a dal a balos punkok egyik himnusza lett. Valamint egy kommunista-terroristáról, Bobby Sands-ről is énekelnek.
 ETA, ez a zenekar egy átlagos rendszerellenes punk zenekar volt, nem annyira a szövegeik, mint inkább a népszerűségük szúrta rendszer szemét ezért üldözték, majd a zaklatások hatására feloszlottak.


A tagok feltűntek ilyen-olyan formációkban (Sex -e- pil), de többször újjá is alakultak, először 1987-ben játszottak, de volt hogy egyszerre két ETA nevű banda is volt az alapítótagokból. A jelenlegi formáció Robival az élen mindenképp antikommunista és a játszott számok szövege sem baloldali.

 Auróra, a zenekar az előző rendszer üldözöttje, írtak is erről pár számot amiket rendszeresen játszanak is, ennek ellenére az ő esetük kicsit más.

A zenekar drapériáján egy olyan jelkép látható amit a "rendszerváltás" után a nyugatról hazaszivárgó punkok  (ilyen volt az Auróra is) hoztak magukkal, ezek a punkok ezzel a csillaggal a zászlajukon hamarosan meg is alapították a BAT-ot (Budapesti Anarchista Társaság). Úgy gondolom ez az eszmerendszer(telenség) nem igazán jobboldali. Valamint még mindig játszák az olasz partizán indulót a Bella Ciao-t, amit a Viszlát Ivánon még elnéztünk nekik, no de azóta eltelt közel 30 év. 2006 óta a szövegírójuk merészebben ír, meg nem is szeretik a komcsikat, de ettől az a csillag még mindig ott van...

 A szombati bulit megelőzően az 1991-es Viszlát Iván fesztiválon voltam utoljára Auróra koncerten. Hellyel-közzel azért nyomon követtem a zenekar pályafutását, bár Kriszta nélkül egy barátom szavaival élve amolyan "lakodalmas punk" zenekar lett belőle a '90-es évek elején.
 Szolnok nem a kedvenc városom, főleg este nem, ezért csak közvetlen a koncert előtt érkeztünk a helyszínre. A közönség elég vegyes volt, többségében 40 felettiek, rockerek, megkopaszodott punkok, még egy 50-es hc-s fazon is volt bandanasban. Volt pár fiatal is 2-3 taréj is felbukkant, néhány Kárpátián edződött kamasz Nagy-Magyarországos pólóban, Betyársereges támogatói pólóban stb. Néhány nyugdíjas lázadó Auróra pólóban, 30 éves bomberben az újján Magyar címrrel. Antifa egy volt, mindenkinek az agyára ment, leginkább azoknak akikkel jött, végig játszotta az agyát, legdurvábban pogózott és nagy valószínűséggel homoszexuális is volt (a gyengébbek kedvéért buzi).

 A zenekar ma már nem tűnik punknak, látszatra amolyan "kiöregedett rockerek és az egyikük fia", nem is tévedtem, ha korábban nem láttam volna ilyet a Lordnál és a Ricénél, biztosan meglepődök, de így már nem.  
 

Csupa régi nótát játszottak, talán két dal volt amit nem ismertem. Lendületesen, koncerttempóban játszottak. A közönség elöl énekelt, csápolt mögöttük nyolcan-tízen pogóztak, A hátul állok zöme is énekelt, jó hangulat volt végig. A 88-as demótól a Robin Hoodig volt minden, én vártam volna még pár régebbi nótát, mint például a Fojtogatók, Nyugalom stb., de talán majd egy következő retroturnén.

Amit hiányoltam a számok közt némi sztori a dal keletkezéséről, mondanivalójáról vagy valami ilyesmi, de csak pár poén volt és kedveskedés a közönségnek, hogy Szolnok milyen jó hely, mennyire szeretnek itt játszani és hasonlók. A koncert előtt arra számítottam lesz majd valami nosztalgia érzésem, de semmi ilyen nem volt, egy sima rock koncert volt, amin sok általam kedvelt nóta szólt. 
 A végén arra számítottam, hogy kijönnek inni egyet a közönséggel, de csak pár ismerős mehetett be hozzájuk.
Mivel a fellépés vége előtt 10 perccel elment az utolsó aznapi vonat amivel hazajöttünk volna így megnéztük a vendég zenekart is a Magánterületet. Mit mondjak, igazából semmi jót nem tudok, nincs még saját stílusuk, zömében feldolgozásokat játszottak, punk, rock, metál, rap, underground, alternatív, dark és mindenféle meghatározhatatlan stílusban, nekem kimondottan visszataszító volt. Az énekes hadart, artikulálatlanul "beszélt", gyakorlatilag nem lehetett érteni egy szavát sem. Ha az Auróra időben kezd nem kellett volna részesülnöm ebben a borzalomban és még időben ágyba is kerültem volna.

Az OI-KOR "Az utolsó napon" új cd.-je, valamint a lemezhez tartozó póló mától előrendelhető az alábbi linken. Postázás, vagy személyes átvétel okt. 12.-től a megjelenést követően.

Elérhetőség: http://nimrod-ruhazat.hu/termekkategoria/zenekaros-termekek/oi-kor/

Megjelent a Mistreat - Heartless Bastard című albuma digipack kiadásban. 
Kapható a Midgård recordsnál: https://www.midgaardshop.com/sv/cds-c-1/fran-sverige-norden-c-3/mistreat-heartless-bastards-digi-p-3086

Reméljük hamarosan itthon is kapható lesz valamelyik kiadónál vagy koncerteken, addig is egy kis ízelítő az albumból:

Ízelítő a hamarosan megjelenő Oi-kor albumról

A Code 291 album trailere

Akinek ez kevés lenne a zenekar facebook oldalán a Söner av Svitjod című szám klipjét is megtekintheti.

Az album borítója

 A fejlődés csak a gazdagokat érinti, a szegényebb népréteggel senki sem foglalkozik.
Nézzük mi változott az elmúlt 35-40 évben.
 35 éve jelent meg az első megfizethető árú hazai számítógép a HT 1080, azt jósolták 2000-re mindent átvesznek a számítógépek, nos a gyakorlatban ez a felső 10.000 köreiben igen előfordul, bár csak a hűtőjük és a biztonsági rendszerük valamint az autójuk esetében.
 A alsó és közép réteg már nem vesz számítógépet, mert mindent telefonon vagy tableten intéz. 
46 éve jelent meg az első hazai színes televízió ami akkor 10 havi átlagfizetés volt, sokan a rendszerváltás körül vehették meg az első színes tévéjüket, ma is ugyanekkora különbségek vannak, a szegényebbek 20-30 éves készülékeket néznek, az alsó közép osztály veszi a 40.000-80.000Ft-os készülékeket, az idén legjobbnak kikiáltott készülék (LG Signature OLED W8) 2.000.000 FT.
 Nézzük a magán közlekedést. Az elektromos kerékpárok a rövid élettartamuk miatt lassan kimennek (kikopnak) a divatból, a felsőbb osztály béliek legfeljebb elektromos rásegítő eszközöket használnak a milliós bringáikon. Robogók, kétféle van olcsó, gagyi amit 2-3 javítás után eladnak és kerékpárra cserélnek, jó minőségű, de drága. Nagy motorok, nálunk csak hobby felhasználásra tartják, hétköznapi közlekedésre nagyon kevesen veszik igénybe. Autók, Európa roncstemetője vagyunk, a legolcsóbb új autók 3.000.000 Ft körül vannak, ez egy gyári munkásnak a legjobb esetben is 2 évi fizetése. Ha megnézünk egy gyári parkolót a melósok autói közt a 20 évesek még újnak számítanak.
 Nézzük az ipart, a hazai gyárakban átlag 30-40 éves gépek, gépsorok vannak mindenhol. Még az olyan új gyárakban is, mint a nívós autógyárak, ha újabb gépeket is hoznak azokat a nyugati gyárakból hozzák, az új technikát a hazai üzembe veszik. Az újabb gépek sem jelentenek új technológiát, a robotok az elmúlt 30 évben nem fejlődtek az iparban.
 Nézzünk egy konkrét példát a fejlődés elmaradására, az egyik üzembe egy ember kiváltására egy robot 10.000.000 FT, ennek a beépítése, a szükséges eszközökkel, a meglévő rendszer átalakítása újabb 10.000.000 Ft. Egy dolgozó betanítása a karbantartásra 300.000FT, ebből 3 műszakban legalább 3 kell, kenőanyagok beszerzése, kopó alkatrészekből tartalék beszerzése 2.000.000FT. A robot rendszeres karbantartást igényel ami termelés kiesést okoz, váratlan hiba termelés kiesést okoz. Gyakorlatilag mire megtérülne anyagilag a robot addigra a robotot is cserélni kell majd. Szóval marad a minimálbéres dolgozó a robot helyett.
A fenti kérdésre a válasz, a ma embere, mondjuk egy közép osztály béli átlag ember 2100-ban is ellesz, legfeljebb a közelebb érzi magához a sci-fi világát, ámul a gazdagok világán és ugyanúgy megszakad a gyárban, hogy megvegye a legújabb 2100-as iphone modellt.

A zenekarhoz közelálló személytől kaptuk a hírt, hogy az énekes betegsége miatt elmarad a koncert.  Az énekes jelenleg kórházban fekszik. 

Reméljük mielőbb felgyógyul és egy új időpontban megtartják a koncertet.