Egy francia fellépés alatt, már kora délután a helyszínre vittek minket. A hegyekben volt a nagy semmi közepén. Egy kis falu volt csak a közelben kb 5 házzal, akkor láttuk mikor még a hegyre felfele mentünk a minibuszunkkal. Elég hamar eluntuk magunkat a helyen és a sör is szar volt, szóval Steve-vel kitaláltuk, hogy lesétálunk ebbe a faluba hátha tudunk valahol egy kávét inni. Láttunk egy farmernek tűnő embert, akit megkérdeztünk, hogy tudunk-e ott kaját és kávét venni. Ő csak mosolyogva rámutatott egy ajtóra és valamit franciául motyogott. Tehát bementünk és leültünk a kis szobában egy asztalnál, ahol csak egy idősebb hölgy tartózkodott, az egész hely amúgy is olyan volt, mint valakinek a nappalija. Steve a legjobb tört angol-franciájával kért nekünk 2 kávét. A hölgy elég furcsán nézett ránk, de mi csak ott ültünk borotvált fejjel, bakancsban, bomberben és beszélgettünk, nevetgéltünk. A hölgy kiment a konyhába és hozott 2 kávét és pár db sütit, mi megköszöntük és folytattuk a beszélgetést. Aztán bejött a farmer valamit franciául hadorászva cigivel a szájában. Nem igazán értettük meg egymást. Megkérdeztük a hölgyet mennyi lesz a kávé, de ő azt mondta nem kell fizetnünk. Ekkor esett le, hogy nem egy kávéházba jöttünk be. Hatalmasat nevettünk, végül otthagytunk némi pénzt az asztalon. Mikor kijöttünk láttuk Baz Paul-t és Kev barátunkat felénk sétálni. Azt kérdezték, hogy ez egy kávéház-e, mi pedig amennyire lehetett próbáltuk komolyan elmondani, hogy az. Ahogy beléptek mi Steve-vel elindultunk vissza és szarrá nevettük magunkat.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek