Míg korábban főként a nagyobbik fiam szervezett túrákat vagy az ő ötletei alapján mentünk túrázni, idén főként a kisebbik fiam volt a fő ötletgazda, a budai-hegység legnagyobb vízeséséhez is az ő útmutatása alapján jutottunk el idén már kétszer is.
A túra Budapest határától indul a Solymári vár felé majd onnan vissza a kiindulópontra. Igazi kellemes hétvégi séta nyári hőség idejére.
A túra eleje erdős részen halad, kellemes hűvös árnyékot adnak a fák és a folydogáló patak. Hétvégén nagyon sok család jár ki akár kisgyerekekkel és babakocsival is, bár az utóbbihoz nem árt egy erős férfi kéz is, mert a nyári viharok elsodortak két hidat is és az ösvény elején már tavasszal sem volt híd.
Mindkét alkalommal a patak mellett sétáltunk a nagyobb vízeséstől a kisebbig, Megálltunk gyönyörködni és fényképezni a sziklás résznél, majd folytattuk utunkat a május fáig. Erről a májusfáról nem találtam információt, de úgy néz ki kezd valami pogány kultusz kialakulni körülötte.
A májusfánál az első túránk alkalmával épp csak csordogált a patak, a második túrán már ki volt száradva a patakmeder.
Innen már csak inkább bozótos, mint erdős rész visz a solymári várig. Tavaly már voltunk a várban, az első túrán benéztünk, de a kifizetett 300 Ft-os belépőért némi falmaradványt láthattunk és felmehettünk a kilátóvá alakított toronyba.
A vártól egy kis emelkedő következik nyílt terepen, majd egy kilométer után ismét erdős rész visz vissza a májusfához és onnan sétálhatunk a kiindulópontra a patak mellett. 
A túra hossza körülbelül öt és fél kilométer, kényelmes tempóban másfél óra alatt végig lehet sétálni rajta, de aki sűrűbben megáll fényképezni annak sem tart két óránál tovább.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek